Bessenyei György és a Ratio Educationis

D r . N É M E DI L A J O S főiskolai igazgató:

BESSENYEI GYÖRGY ÉS A RATIO EDUCATIONIS

1.

A Ratio Educationis-ról kevéssel ezelőtt t an u l mány jelent meg Ravasz János tollából [1]. Több vonatkozásban n e m értek vele egyet, de most csak egy ponton kívánok vitába szállni. A szerző a Rationale a kortársakra tett hatását is érzékeltetni kívánta, és fejtegetései végére a következő megjegyzést f űz t e: „Látták a születő ú j at a Ratioban a kor- társak legjobbjai, a magy ar felvilágosodás képviselői, — ekkor még maguk is az uralkodó szövetségei és a felvilágosult abszolutizmus hívei.

Bessenyei az új szabálykönyv hatókörének kiszélesítésén buzgólkodott („legyen új tanulás — módja, fogadjuk el" — írta), Kazinczy a Ratio- ért is becsülte Ürmén yit és Tersztyánszkit, Tessedik pedig — bírálva is a Ratiot — ennek népoktatási kezdeményezéseit akarta, elvileg is javítva, továbbfejleszteni [2],

Azt hiszem, hogy a magya r neveléstörténet művelőjének e meg- jegyzése mellett a magyar irodalomtörténészek n e m mehetnek el szó nélkül. E summás megállapítás ugyanis csak részigazságot tartal - maz, és ilyen f o r m á j á b an valósággal megrágalmazza a magyar felvilá- gosodás vezető férfiait. — A magam részéről e helyen most csak Bes- senyei Györgynek a Ratio Educationishoz való viszonyával kívánok részletesebben foglalkozni. Ravasz János egyoldalú beállításának ugyanis az egyik oka nyilván az, hogy e nem jelentéktelen kérdésben

—• mely mögött a problémák egész sora húzódik meg — irodalomtörté- netírásunk sem foglalt el teljesen és részletesen k if ejtet t egyértelmű álláspontot. Konk rét ebben szólva, eddig nem elemeztük sokoldalú összefüggéseiben Bessenyei György kultúrpolitikai koncepciójának kialakulását. Márpedig ennek a nagy és jelentős t émán ak a körébe t ar - tozik Bessenyeinek a Ratióhoz való viszonya is.

A kérdés irodalmát fellapozva, úgy találjuk, hogy Bessenyei György ágensi tevékenységével régebben Széli Farkas foglalkozott a leg- bővebben [3]. Szerinte Bessenyei „A Ratio Educationis p ár t j ára állott, éspedig ne m a hatalom nyomása alatt, h ane m elvi tiszta meggyőződés- ből." Széli szerint Bessenyei egyetért azzal, hogy az oktatás joga kizá- rólag az államot illeti, és a század filozófiai eszméinek alapján készült ko rmán yr en de l et b en n e m látott semmi olyat, „ami vallásának szabad-

8* 95

ságát veszélyeztette volna, sot oly r ef ormna k tekintette, amelynek elfogadása és életbeléptetése által nemcsak hitsorsosai, de az egész nemzet szelleme magyarságban, műveltségben gyarapodni fog." Ezért Bessenyei szóban és írásban izgatott mellette. „Olvasva az 1778-ban kiadott Magyarság c. m u n k á j á t . .. — í r ja Széli — n em f ér semmi két- ség ahhoz, hogy e h at al ma s riadóját is voltaképpen azért harsogtatta, hogy hitfeleire hasson, s azokat az új tanulási rend elfogadására h a n - golja. Hatá rozott an bizonyítja ezt a Magyarság befejező része." Széli Farkas is idézi a Magyarság utolsó bekezdését, jegyzetben pedig A holmi XI., XII. és XIV. részét is kapcsolatba hozza az üggyel [4].

A Bessenyeire vonatkozó mod ern irodalom e kérdés megoldását azóta se vitte eg yér telműen előbbre. Pedig nyilvánvaló, hogy Széli Farka s megállapítása egyoldalú. Bessenyeit a Ratio r ef o r mát us mivol- tában n e m sértette, és ebben a kérdésben ő Mária Terézia oldalán állt.

Azt azonban már nehéz feltételezni róla, hogy a Ratiotól az egész n e m - zet szellemének ma gyar ságban és műveltségben való gyarapodását várta volna. — Még 1934-ben is egyszerűen csak megismétli Fischer Julia [5] Széchy Károly és Széli Far kas megállapításait, pedig dolgo- zatának t árg ya éppen Bessenyei nevelésre vonatkozó gondolatainak összegyűjtése és ren dszerbe szedése volt [6].

Gálos Rezső [7] Bessenyei élet rajzának két helyén foglalkozik a problémával. A 142. lapon arról beszél, hogy „Bessenyei is szívvel- lélekkel, egész gondolatvilágából eredő belső meggyőződéssel a Ratio mellé állt. A t an t er v megjel enésének idejében m i n d j á rt megpróbált mellette hangulat ot teremteni . „Legyen új tanulás módja, f o ga d ju k el"

— biztatj a honfi tár sa it a Magyarságban . . . " — Sajnos viszont mintegy 100 oldallal később, amikor a Magyarság elemzésére k er ül a sor, Gálos érthetetlen módon szembefordul Széli Farkas véleményével, aki szerinte föltevését a füz et ke egyetlen mo n da t á ra alapítja, hogy „legyen új t anul ás módja: f o g a d j uk el". E nn e k azonban n e m sok bizonyító er ej e van, mond - ja: „nagyobb hévvel és részletesebben szólna az új tanulási rendszerről, ha a Ratio Educationisnak akarna népszerűséget s z e r e z n i . . . " A Magyar- ság csakugyan h ar sá ny riadó volt, de nem a Ratio, h an e m az anyanyelv érdekében." (234. lap.) Ma már nehezen t ud ná nk megállapítani, mi volt Gálosnak az igazi véleménye az idézett rövid mondat értelmezé-

sében. i

Szauder József Bessenyei c. monográfiájában [8] „Az utolsó bécsi évek, s a nemzeti művelődési prog ra m előkészítése" c. fejezetben jól és tömören utal a valódi összefüggésekre: „Bessenyei nagy érdeme az, hogy a haza javára az önálló nemzeti kult úra követelésével egyesítette a haladó társadalmi t ö r e k v é s e k e t . .. az évekig folyó elkeseredett küz- delem (ti. hitsorsosaival) tudatosította benne a harcnak legfontosabb obj ektumait: azt, hogy haladni kell a tanítás és a tanulás, tehát a mű v e- lődés tárgyaiban, és hogy nemzeti ku l t úr á nk alapján önállóan, a ma - gunk erejéből, eszközeivel kell t ovább haladnunk." (51. 1.) Mégis midőn a Magyarság elemzéséhez ér, a röpirat megjelenését kiváltó konkrét eseményt az egyet emnek Budára való áthelyezésében látja. (Ez igaz is

részben, de nem teljesen, hiszen az egyetem áthelyezése csak része volt az 1776—1777-es évek tanügyi reformjának.) A már többször idé- zett rövid mondatot egyáltalán n e m vonatkoztatja a Ratiora. Ebben Bessenyeinek az egész kulturális élet megújítására vonatkozó követe- lését látja. Az üldözött ú jí t ók ra vonatkozó mondatokból csupán annyit következtet, hogy Bessenyei „t uda tában van t ehát annak, hogy újít, s merész tanokat hi r de t " (64—65. lap.) E részre különben a 72. lapon még visszatér és úgy magyarázza, hogy itt Bessenyei saját magáról is beszél, amidőn az ú jí t ó sorsának szükségességéről ír. De a hely et nem vonatkoztatj a közvetlenül Bessenyeinek a Ratio Educationis k ör ül hit- sorsosaival folytatott harcaira.

Waldapfel József 1950—52-es egyetemi előadásai, ill. az 1954-ben megjelent monográfiája [9] szerint ,,A nyelvművelés p r og r amj át első- nek kitűző röpirat is a haladás, az újít ás egyetemes pr og r amj á ba s köz- vetlenül az iskolareform elfogadásáért folytatott küzdelme keretébe illeszti az itt tárgyalt r é sz f el a d a t o t. . . Amit befejezésül az új í t ók üldö- zéséről mond, abban már a maga keserves harcai t ü k r ö z ő d n e k . . ."

(143. 1.)

A fentiekből az tűnik ki, hogy a felszabadulás u t án mar xist a iro- dalomtörténészeink megelégedtek az összefüggések általában való és helyes megállapításával, a részletes bizonyítást az olvasókra bízván.

Nem törekedtek azonban arra sem, hogy a régebbi kutatás megállapí- tásait kritikailag helyreigazítsák. Bessenyei érveit a magyar ny el v vé- delmében, kultúrpolitikai tervének egyes jellemző vonásait kialakulá- suk e fontos körülményével n e m hozták érdemi összefüggésbe. Így eshetik meg, hogy a magyar neveléstörténet egy művelt képviselője a Ratio Educationisról szólván, Bessenyei Györgynek olyan állásfogla- lást tulajdonít, amely egyoldalú megfogalmazásában semmiképpen sem helytálló.

2.

Űgy tűnik, mi nth a valami aprólékos filológiai vitát kívánnék fel- melegíteni, mely lényegtelen dolgok körül is szenvedélyességgel szo- kott tombolni. Azt hiszem azonban, hogy a probléma vizsgálata meg- érdemli a t ürelmet és a fáradságot, mert Bessenyei egész működésé- nek, a bécsi udvarhoz való viszonyának és egész kultúrpolitikai kon- cepciójának megítéléséhez értékes szempontokat kapunk, ha az előbb vázolt és eddig az irodalomtörténetírás által részleteiben kellően meg n e m oldott, következményeiben eléggé nem mérlegelt probléma meg- fej t és ét megkíséreljük. Persze n e m lehet célunk e helyen Bessenyei György kultúrpolitikai gondolatainak részletes kifejtése.

Előbb néhány közismert tényt is fel kell röviden sorakoztatnunk az összefüggések megértése kedvéért. — Bessenyei György 1773 óta a protestáns egyházak ágense az udvar, illetőleg Mária Terézia mellett.

A protestáns ügyekben nem egy esetben sikerrel jár el, de különösen

7 97

a Tiszántúli R e f o r m á t us Egyházkerület mégis agyarkodik ellene. Ezért is 1775. június 27-én le akar mondan i megbízatásáról, és csak Beleznai Miklós kívánságára vonja vissza a lemondást. Megbízóival az ellenté- te k különösen a k k o r éleződnek ki, amikor 1776 n y a r án megjelenik a tankerületi főigazgatóságokat megszervező rendelet. Az állami ellen- őrzés ellen, (ami egyben katolikus ellenőrzést is jelentett volna) a pro- test áns egyházak élénkén tiltakoztak. Bessenyei közvetítő javaslatát sem fogadják el. Pedig ő el t u d t a volna ér ni azt a királynőnél, hogy a reformát us iskolák re fo r mát us főigazgató irányítása alá kerüljenek.

Ismeretes, hogy elsősorban Teleki Józseffel került szembe. Éleshangű verset írt a konzervatív főúr ellen, aki ezért még Mária Teréziánál is feljelenti.

1777-ben, a Ratio Educationis megjelenésével még inkább fellán- golnak az ellentétek, mert Bessenyei valóban a Ratio mellet t áll, a pro- test áns egyházak viszont hosszas vita és Bessenyei lemondatása után beadványban tiltakoznak az új szabálykönyv ellen.

Egészen bizonyos, hogy Bessenyei m ár a tervezett t anügyi refo rm előzményeiről és előkészületeiről is tudott Grass Frigyesné és Kollár A d ám Ferenc ú t j án [10]. Még h a ne m is f o g a d j u k el Csóka J. Lajosnak azt a feltevését, hogy Kollár volt a Ratio értelmi szerzője, az udvari kö nyv tár igazgatója min d en ké p pen foglalkozott a ta nügyi r eformma l t öbb vonatkozásban is. Az is egészen bizonyos, hogy az oktatásügy állami rendezését Bessenyei helyeselte, hiszen 1765 óta Bécsben élt, felekezeti elfogultságát pedig levetkezte, s maga is világi műveltséget sürgetett. Tetszett neki biztosan a Ratio tolerenciája a vallás kérdésé- ben. Nyilvánvaló, hogy a készülő reformna k a felvilágosodás általános gondolatvilágával való kapcsolatát látta m e g inkább Bessenyei az u d v a r légkörében. Kevésbé láthatt a, (amit ma mi m ár világosan látunk), hogy a r e f o r m csak bizonyos mértékig és csak a feudálabszolu- tizmus érdekeinek határáig szolgálja a felvilágosodást. Éppen ezért Bessenyei valóban helyeselte a Ratio Educationis bevezetését, és meg- győződése szerint szállt szembe konzervatív hitsorsosaival.

Ez azonban a kérdésnek csak az egyik oldala. Ne m hag y hatju k figyelme n kívül ugy anis azt a körülményt, hogy Bessenyei tevékeny- sége nem merül ki ebben az időszakban a Ratio Educationis védelmé- vel. 1778 és 81 között írja kultúrpolitikai röpiratait és A holmit. Ezek- be n pedig egy sajátos és magyar szempontú kultúrpolitikai koncepciót fejt ki, amely egyben felelet a Ratio Educationisra is. — Egészen bizo- nyos, hogy Bessenyei érdeklődését az oktatásügy készülő r ef o r mj a tereli a kult úrpolitika felé. Azt se feledjük, hogy 1773-tól kezdve Bes- senyei élénk közéleti tevékenységet folytat. A röpiratok mögött tehát n e m az élettől elzárkózó szobatudós, de n e m is a testőr, han em a gya- korlati életben tevé kenyked ő politikus áll, akinek a röpiratai is e tevé- kenységhez kapcsolódnak, enn ek szolgálatában is állnak [11]. Ami létre- jön, az persze sokkal több és sokkal messzebb mutat, mint a Ratio Edu- cationis. Ami l é t re j ön, az az önálló magyar nemzeti szempontú művelő- déspolitika első rendszere s kifejtése.

Talán n e m a leglényegesebb dolog, de helyes lesz egy pillantást v e t n ü nk a Bessenyei-féle kultúrpolitikai koncepció és a Bécsből irányí- tott tanügyi r e f o r m bizonyos összefüggéseinek filológiai bizonyítékaira is. A Magyarság 1778-ban jelenik meg, t ehát olyan időpontban, amikor a protestáns egyházak ellenállása még javában tart. A Magyarság meg- írásának és megjelenésének pillanatában még Beleznai Miklós is a meg- egyezés híve, és csak később, 1779 júniusa ut án fordul a Ratio Eduea-

tionis ellen. ;

A Magyarságban az idézett rövid mondat tehát csak a Ratiora vonatkozhatik. Erről különösen a felhívás szövegbeli elhelyezése győz- het meg bennünket. A röpirat utolsó bekezdése ugyanis egészen szub- jektív nangú. Bessenyei világosan s aját magáról beszél. 0 , a s a j át hit- sorsosai által üldözött újító, aki ,,magát jóra felemeli", s most „gyom- rozza a maga része". Emiatt ká rt szenved az egész sereg, m ert annyira sem menneK, amennyi t egyetértéssel el lehetne érni (ti. a külön refor- má t us főigazgató kinevezesét). — Csak ezután a személyes vonatkozású rész u t án általánosítja az új ít ók sorsát Bessenyei: „eleitől fogva az újí- tók mi n de n ütt üldöztettek . . . " A filozófus ban is szó van m ár arról, hogy „az okosok és nagy vitézek örökké üldöztetnek."

(Szauder József szerint ez a rész az újít ók sorsáról a Magyarság várható hatására vonatkozik [12]. Szerintem itt világosan a hitsorsosai- val való eddigi harcokról va n szó. Egyébként e tapasztalatok nélkül miért várn á Bessenyei, hogy épp a saját felekezete fogja leginkább megtámadni a Magyarságért.)

Bessenyei bizonyára nem minden ok nélkül foglalkozik éppen eb- ben az időben a reform átus iskolák, elsősorban Sárospatak és Debre- cen állapotával. Szeretettel szól és óvatosan, de azért éles kritikai szel- lemben. Mintha azt mondaná, íme, ezt a kar já tok ti mindenestől meg- védeni. Bessenyei kritikája az oktatás elavult anyagára és a rossz taní- tási módszerekre vonatkozik. Itt is azt a vélemény et hangoztatja , hogy

„ új t a ní tá s -m ódja kellene" [13].

Bessenyei Györgyöt általában jellemzi nemcsak a tanulásnak, ha- ne m a ta nítá snak a szenvedélye is. De mégsem lehet véletlen, hogy sárospataki emlékeit éppen most anában veti papírra, és hogy ezeket a darabjait A holmiba is felveszi. Nyilvánvaló, hogy a protestáns isko- laügy iránti érdeklődését felkeltették és fokozták az állami közoktatás- ügyi r e f o r m körüli viták.

A legfontosabb bizonyíték Bessenyei elképzeléseinek megérlelő- dése és az udvar iskolareformj a közötti összefüggésre s egyben ez ösz- szefüggés, e viszony milyenségére is, a Jámbor szándék bevezető részé- nek né hány sora. Ezeket a mondatokat eddig tudt omma l senki sem mé lt at ta figyelemre. — Miután nevezetes tételeit a tudományról, mint a tudományok kulcsáról, a nye lvnek a t udománnyal együtt való neve- kedéséről kifejtette , leszegezi Bessenyei, hogy a nyugati nemzetekkel az ország boldogságának egyik eszközéről és az anyanyelvről, mint ellentétben „a mi nemzetünk, amelynek született nyelve i nkább rom- lik, mint épül, a tudományok virágzásával is keveset dicsekedhetik. "

7* 99

Mária Terézia tanácsosainak is az a kiinduló pontjuk, hogy emelni kell Magyarországon a közműveltséget, hogy hasznosabb alattvalók szolgálhassák a ki rál yt. Ezt a célt szolgálja az ő tanügyi r ef o r mj u k . Mindezek a dolgok Bessenyei előtt is világosak. Ö azonban ne m ér thet egyet a Ratio összbirodalmi érdektől sugallt szellemével és ezért kellő óvatossággal és igen tisztelettudó hangon, de egész határozottsággal kritizál ja a tanügyi reformot, és a maga elképzeléseit állítja azzal szembe: „Távul légyen, hogy a felséges u d v ar n a k s a tekintetes hazá- nak a tudományok, azoknak műhelyei, s tanítóik iránt tett bölcs r en - deléseiket kárhoztassam. Azok mind szépek, helyesek, s nagy elmék- től származott r e me k munkák. H a n e m csak azt akarom mondani, hogy mindezek a helyes és megbecsülhetetlen eszközök is a magyar nyelv- nek tekélletességre való vitele nélkül nem elégségesek arra, hogy a tudományok közönséges hasznúak légyenek, és kiterjedjenek az or- szágnak minden rendű lakosaira egyaránt." (Kiemelés tőlem. N. L.)

Bessenyei a m ag y a r nyelv tökéletesítésével, a tu domány oknak a ma g y a r nyelvbe való ,,béhúzásával" kettős célt kíván szolgálni: nem- zeti és demokratikus kultúrpolitikát. Ez a k ét legfontosabb pont, ahol szembekerül a Ratio szellemével. A magyar nyelv ügyének védelme szerencsésen egyesíti a nemzeti érdeket a társadalmi haladással.

3.

Pró bá l juk meg most a bécsi iskolareform ismeretében olvasni el a Magyarságot. Helyese n hasonlították össze ezt a röpiratot Zrínyi Török áfiumával. Mindkettő a nemzetet fenyegető nagy veszély idején har sa n fel és hív honmentő cselekvésre. Bessenyei érvelése mögött nem nehéz felfedezni, hogy veszélyes helyzetben t u d j a nemzetét. „Na- gyon megszűkültünk a magyarságba", és úgy látszik, mintha már elfe- l ej t e né nk saját an yany el v ün ket. Pedig olyan világban élünk, amikor mi n d e n haza önnön nyelvét emeli. A fenyegetettség érzése áll Besse- nyei szenvedélyes kifakadása mögött: „köpedelemre való csekélységgel kicsinyítik né me l yek magokat, hogy mag yar ul nem lehet, mondj ák, jól írni, okoskodni, mivel sem ereje, sem elégsége nincsen a nyelvnek."

Ez az érzés dobja f e l egymásután az érveket: „egy nyelv sem szárma- zott a föld golyóbisán tökéletes erőbe", az angol, a francia, a görög nyelv is volt val ami kor gyenge, még gyengébb is, mint a magyar. A mi nyel vünket is ki lehet csiszolni. A legnagyobb hiány a modern t udo má- nyos műszavakban van. Mi is tegyünk úgy, mint a többiek. Hozzuk át a latinból a műszavakat és „azon szempillantásban olyanná tészed a mag ya r nyelvet, mi n t a legfőbb európai n yel v lehet e földön."

Bessenyei Bécsben élvén, nagyon jól t u d j a , hogy ott a latin nyelv magyarországi u r a l máv al érvelnek a magyar nyelv ellen: úgyis idegen nyelve t használ a magyarság, akkor már mi ért ne lehetne ez a német. Ha t évvel később II. József okoskodik így, de ezt a gondolatmenetet nyilván nem ő talál ta ki [14].

A bécsi kormánykörök szándékára hadd idézzünk egy véleményt,

Kressel államtanácsos szavait 1775-ből: „Az összes örökös országokban egészen ki kellene alakítani és megtartani az elvek egységét és azonos- ságát, mert csak ezáltal lehet annyira különböző nemzeteket egy néppé formálni, az állampolgári köteléket megszilárdítani, és ugyanazt a haza- fiúi szellemet életre kelteni és elterjeszteni" [15].

Nem fantomokkal hadakozik t ehát Bessenyei, amikor nevezetes al t ern at íváj át felveti: ha tu domá nyt akar a nemzet, vagy fogadjon el anyanyelvének egy másik nyelvet, vagy ültesse a tudományokat a magáéba. A bécsi elképzelésekkel vitázik, nemcsak honfitársaival, amikor a parasztokra hivatkozva bizonyítja be, hogy a magyar nem felejthet i el saj át nyelvét, hiszen, „míg a jobbágyok mag yar ul szólnak, addig az u r ak n a k sem lehet a magyarságot elfelejteni".

Éppenséggel nem lehetetlen, hogy a parasztokra, mint a magyar nyelv f en n mar ad ás át biztosító tényezőkre való hivatkozás Bessenyeinél egyben válasz tekintélyes ba rát j án ak, Kollár Ádámnak is. Az udvari k^nvvtárigazgató 1763-ban nyomta tásban megjel entett e Oláh Miklós Hungária et Atila c. művét. A jeles tudós a Hungaria Liber I. caput XIX-hoz ter jedel mes jegyzetet f ű z: de idiomatibus populorum Regni Hungáriáé, vagyis a magya r királyság népeinek nyelvéről. „Minima Hungáriáé portio est, qua e Hungaros, sive populum, Hungarico solum idiomate utentem, habet: v eren d um profecto est, ne sermo ipse exoles- cat, ad eum. prorsus modum, quo Cuman o ru m evanuit." Erről a témá- ról, mely mi ndket tő jü ket igen érdekelte, talán szó is esett közöttük. De Bessenyei bizonyára ismerte b a r á t j án ak ezt a mag ya r vonatkozású kiadvánvát. (Különben Herder ismert jóslatát a magyar nyelv kihalá- sáról Schlőzerre, ez pedig Kollár Ádám OM/i-kiadványának most ismer- tetett jegyzetére alapította [16].)

Már a Ratio Educationis is erőteljesen hangsúlyozza a német nyelv rendkívüli hasznát. Hivatkozik arra, hogy a hasznos tudományos köny- vek leginkább németül olvashatók. A bécsi udvarnak határozottan az a kívánsága, hogy „ez a nyelv, mely annyi haszonnal . . . jár. rövid idő platt az egész ország terül etén elteriedien és közkeletűvé v ál jék" [17].

A germanizálás e nyilvánval ó szándékával szemben hangsúlyozza Bessenyei, hogy „minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idege- nen sohasem." Az idegen itt elsősorban a latin. De az u dvar terveit iól ismerő Bessenyei azért t á m a d ja a latint, nehogv helyébe — az elébb már ismertetett érvelés al apj án — éppen a felvilágosodás jelszavával — a német nvelvet nyomiák a nyakunkba. Hat évvel a Maayarság meg- jelenése u t án meg is történik ez a szerepcsere. Bessenyei nemzedéké- nek nem kis érdeme, hogy e fenvegető veszedelmet megérezvén, n em- csak agitált a nemzeti nyelv ápolása mellett, hanem műveivel már jó előre cáfolatot is adott II. József érvelésére.

A tudományok magyar nyelven való művelése és terjesztése Bes- senyei korában a kultúra demokratizálásának is leghatékonyabb esz- köze. Bessenyei elképzelései ebben a tekintetbe n is messze túlnőnek azon, amit a felvilágosult abszolutizmus kultúrpolit ikája célul tűzött ki. A Ratio Educationis is a közboldogságnak és az állam virágzásának

8* 101

megalapozását v á r ja a közneveléstől. De azért kíván kiművelt emb er e - ket, hogy azok hasznos és hű alattvalói legyenek az uralkodónak. Az új iskolaszervezetben határozottan osztályszempontok érvényesülnek. Bár lehetővé teszi, hogy „akiknek a természet nagyobb szellemi tehetséget juttatot t" , felsőbb t an u l má n y o k ra menjen ek, „egészében mégis igen világosan tükrözi a k or feudális osztálytagozódását az anyanyelvű isko- lának a néppel, másfelől a felsőbb hivatalnokképzést ellátó jogi okta - tásnak a nemességgel való állandó összekapcsolása" [18].

Van t e h át közös eszmei alap a Ratio Educationis és Bessenyei György elképzeléseiben, de a felvilágosodás törekvéseit Bessenyei sok- kal következetesebben érvényesíti, különösen működésének ebben a korszakában [19]. Az általa javasolt Magyar Társaságnak hasznait előszámlálván, a legfőbb haszonnak azt tar tja , ..hogy a nyelvnek elő- menetelével egvütt a tu d omá ny is az orszáanak minden rendű lako- saira k i ter jed. Amellyel nem az a célom — írja —, hogy személy sze- rint mi nden hazafi tud ós legyen; hanem, hogy a legegyüqyűbb rendű és sorsú emberek is a magok elmebéli tehetségeket az emberi társaság javára f o r d í t h a t n á k ." A tudományok virágzása azt is jelentené, hogy

„. . . az egész nemzetnek serénysége, industria, felébredne."

Mint m ár idéztük. Ravasz János a magyar felvilágosodás képvise- lőiben ekkor még „az uralkodó szövetségeseit és a felvilágosult abszo- lutizmus hívei t" l á t ja csak. Ilyen értelemben m o n d j a azt, hogy pl.

Bessenyei is propa gálta az új szabálykönyv hatókörének kiszélesíté- sét. Bár Bessenyei személy szerint is közel állott Mária Teréziához, bár az ud var légkörében élve t ántorí thatat lan híve az uralkodóháznak és államelméleti felfogásában közel áll a felvilágosodott abszolutizmus- hoz, mégis éppen az u dv ar i iskolareform és az ő kultúrpolitikai elkép- zeléseinek bár csak futólagos vizsgálata is világosan mu tatja, milyen messze állt ő egyben a bécsi politikát meghatározó társadalmi erők és személyek felfogásától. Elég Venzel Kaunitz herceg államkancellár me mo r a n d u mát megvizsgálni [20], hogy meglássuk, mennyire felvilá- gosultabban, mag y ar ab b a n és demokratikusabban gondolkodik a test- őríró.

4.

Bessenyei kultúrpolitikai terveine k még két jellemző vonására szeretném felhívni a figyelmet. Kaunitz államkancellár nem volt vallásos ember, de egész tervezetéből az t űnik ki, hogy az uralkodó rend érdeké- ben ren dkí vül fo nt os na k t ar tj a különösen a parasztoknak vallásos szellemben való nevelését, és bőven el kí ván ja .láttatni őket a túlvilág vigaszával. Bessenyei sem volt mindig következetesen materialista, de az ő elképzeléseiben n e m kap helyet a Kaunitz-féle vallásos nevelés és a túlvilággal való vigasztalás: egész határozottan szembehelyezkedik a magy ar művelődést eddig meghatároz ó bibliás-klerikális világnézet- tel és az egyoldalú jogászi szemlélettel, vagyis az ő szavaival élve, a szentírás ma gy a rá zat t al és a Corpus Jurissal.

A másik pont, ahol ismét Bessenyei javára mutatkozik óriási

különbség a bécsi udvar emberei (lett légyenek azok magyarok, vagy ne m magyarok) és az ő felfogása között, a királyhűség, ill. az aulikus szellem, melyet a Ratio Educationis és az azt megelőző tanügyi ref orm- javaslatok lehelnek. A Ratio összekapcsolja az uralkodó és a köz hasz- nát, melyet szolgálni mi nden alattvalónak kötelessége és melyet művelt alattvalók haté konya bban tudna k elvégezni. A Ratio szerint a gyermekekbe ,,már csaknem a bölcsőben bel éj ük kell oltani a fejede- lem iránti törhetetlen odaadást, s az anyatejje l kell beléj ük csepegtetni a szeretetet és hűséget iránta, hogy mihelyt csak gondolkodni megtanul- tak, egész világosan lássák, hogy személyük, életük és minden törek- vésük királyuk szolgálatának van szentelve" [21].

Bessenyei királyhű embe r volt, de sokkal inkább szerette hazáját, sem hogy mindig ne ennek a szolgálata álljon gondolkodásának előte- rében, egy pillanatra sem homályosíttatva el az uralkodó iránti hűség- től. Röpirataiban is mindig a haza hasznáról és a haza javáról van szó:

„egy hazát sokféleképpen lehet és kell szolgálni. . ."; „miért nem lehetne egy nemzetnek mulatságára annak anyanye lvén í r n i. . .";

„mozgásba, tűzbe kell hozni a nemzet elméjét, ú j s á g g a l. . ." (Magyar- ság.) — „Miért lenne egy magyar haszontalan, ki hazá jának javát éke- síti?" (A magyar néző.) A Jámbor szándék szerint a t ud o mány „az or- szág boldogságának egyik legfőbb eszköze". A Társaság hasznait említve, ismét az emberi társaság javáról, a hazának boldogságáról beszél. Az egész nemzetnek serénységét szeretné felébreszteni.

A Jámbor szándékot a haza fő rendeihez intézi, és így elkerülhe- tetlen, hogy ne emlegesse „kegyelmes és bölcs f ej e de l münk et ". Dicséri is II. Józsefet, aki „a nemzetek at yja és fej ed el me k példája". Mindez, mondom, elkerülhetetlen volt a röpirat jellegét és célját tekintve. De e kifejezésekben sincs a kor viszonyait és szellemét ismerve nyoma sem annak az alázatos, a fejedelmi hatalom fé nyében sütkérezni kívánó aulikus szellemnek, amely a bécsi udvar embereit általában jellemezte.

Különben is a fenti mondatok egyáltalán n e m tartoznak az elvi kifej - téshez. A királyt az elvi részben egyszer említi a társaság hasznainál általában véve. A tudományok elterjedésével „a fejedelem és a haza előtt esméretessé lenne, kinek miben vagyon legfőbb ereje; és így min- denféle hivatalokra ki lehetne a legalkalmatosabb személyeket min- denkor válogatni. E volna az igaz és helyes személyválogatás." Besse- nyei híve volt a monarchiának és ezért emlegeti e helyen a királyt, a fejedelme t általában. De királyhűsége egy pillanatra sem homályosí- totta el előtte a haza iránti kötelességeit. Ilyen módon volt ő az ural- kodó szövetségese!

Bessenyei György kultúrpolitikai terveiben kevés szó esik az is- koláról. Bessenyei általános programot ad, amelyből az iskola nincs ugyan kizárva, de bizonyos, még tovább ku tatandó okok miatt nem foglal el abban központi helyet. Azon fáradozik és arra buzdít, hogy a tudományokat húzzuk bé az anyanyelvbe, annak az időnek az eljö-

8* 103

vetelét sürgeti, ami k or ,,a t u d o má ny minden . . . erein" an yany el vü n- kön „evezhetünk". Az iskolai oktatás magyar nyelvét nem említi, de nyilvánvaló, hogy a magyar nyelven művelt tu do má ny az ő elképzelé- sei szerint is be kell, hogy jusson egyszer az iskolába. Amíg ilyen tudo- má n yt ne m t e r e m t ü n k, addig hi ába sürgetjük, hogy magy ar ul oktassa- nak.

Bessenyei szigorú kritikát mond kora iskolájáról, de egyáltalán nem t a r t j a azt feleslegesnek. A holmi XXVII. részében, ahol a tiszta Magyar Akadémia felállítását sürgeti, „melynek más kötelessége hivatala szerint n e lenne, hanem, hogy magyarul írjon . . .", mi n d j á rt a mag ya r ifjúságról beszél, arról, hogy milyen haszon származnék rá a t udomán yok m ag y a r u l műveléséből. „Milyen keserves dolog a magyar i f j ús á got nézni ott, ahol most van, ha meggondolja az ember a helyet, hol különben l ehet ne. " A mag yar i fj úság is van olyan tehetséges, mint akármelyik, s ezt m e g is mut at ná, ha a saját nyelvén ízlelhetné a tudo- mányokat.

A testőr-író egész életében szenvedélyesen foglalkozott a nevelés problémáival. De míg a XVI. század protestáns prédikátorai, a XVII.

században Apáczai Csere János, a XVIII. század elején a pietisták n ép ünk kulturális elmaradottságán iskolareformmal akartak elsősor- ban is segíteni, Bessenyei kultúrpolitikai röpirataiból nem az iskolák r ef o r m j a , hanem egy olyan általános közművelődési vrogram bontako- zik ki, amelynek lényeges vonása a felnőttoktatás. Ö maga is minden írásával a nemzetéhez fordul, elsősorban is a középnemességhez, a haza felnőtt ifjaihoz. Az általa elképzelt Akadémiának a tudományok magya r nyelven való művelése mellett legfontosabb feladata a tudo- mányos ismeretek elterjesztése volna. Akadémiai gondolatainak ez a vonása a bihari magán yb an még inkább előtérbe lép. Azt kí vánja, hogy az akadémia az egész országot „oskolaházzá" változtassa [22].

A felnőttoktatás azért is t ű nt fel Bessenyei szemében olyan fon- tosnak és másrészt viszonylag kö nn yen keresztülvihetőnek, me r t kevés iskolai tanulás ut án ő maga is autodidakta módon, lényegében felnőtt korában szerezte ismereteit. S a j át és a testőrtársak példája igazolta tehát előtte a gyakorlatban az iskolás koron túl való tanulás lehetősé- gét és hasznosságát. Sőt azt is, ^! hogy valósággal az iskola nélkül is megszerezhették vol n a maguknak mindezt a tud ományt. Még örül is azon, hogy nem volt filozófus, vagyis nem járta végig a középiskolát:

„soha ez időtül fogva nem bú sul t am rajta, hogy filozófusnak nem neveztek az oskolába. Annak örültem végre, hogy meg n e m tőit a f e j e m Akzibódokkal és Jebuzeusokkal, mert nehezebben leltek volna helyet ben ne a Tr aj an usok , Cesárok. Auréliusok és Senekák viselt dol-

gaik [23]. !

De Bessenyei érdekes módon elméletileg is alátámasztja azt a néze- tét, hogy az emberne k szükségszerűen még felnőtt korában is, t eh át az iskola u t án még sok-sok évvel is tanulnia kell. A holmiban és későbbi mun k ái ban helyesen állapítja meg, hogy az ember szellemi képességei az iskoláskorban még n e m bontakoznak ki teljesen, tehát a legjobb is-

kola sem adhat tökéletes műveltséget. „Mennyi dolognak tu dására alkalmatos egy i f jú azon idejébe, melybe oskoláit az úgy mondott filo- zófiájába elvégezi?" [24]. Később még világosabban ír erről a Beszéd az országnak tárgyárul c. lelkes értekezésében. „Az oskolákban tudod gyer- meke k tanulnak, kikben a megért érte lemnek fontos ítélete idő előtt meg ne m állapodik. Híjába van az i f j ú n ak mennyből alászállott lelke, mer t fiatal esztendeiben emb erré ne m lehet."

fgy hát nemcsak nálunk, han em más nemzeteknél is, és nemcsak a Bessenyei korában, hane m annál sokkal fej letteb b kulturális körül- mény ek között is fennáll a felnőtt korban való tanulás szükségszerű- sége. Enélkül n em lehet teljes a nemzet műveltsége. „Az oskolákban megélemedni nem lehet, és ha nagyidőben már nincs otthon mit és miből tanulni, boldog származásodnak nagysága fel nem tanálhatott mó d ja nélkül nemzetednek vérébe f úl be örökre. Életednek minden n ap j áb an kell tanulnod, hogy elméddel, mint hajnalcsillag a látásnak h at ár ára feljővén, másoknak világosító fák ly ául szolgálhass" [25].

A Ratio Educationishoz visszatérve, további magyarázatot találunk Bessenyei kultúrpolitikai elképzeléseinek e sajátos jellemvonására, ö közelről látta a készülő iskolareformot. Később résztvett a körül ötte t ámadt harcokban is. Mint udvari embernek tud nia kellett, hogy az abszolút királyi hatalom most már beleszólást n e m igen t űrő módon a maga szempontjából és érdekeinek megfelelően szabályozni kí ván ja az iskolaügyet. Bessenyei nem ért ett egyet éppen az alapvető dolgok- ban a Ratioval. De ezzel egy másik iskolareformot az adott kör ül mé- nyek között ne m lehetett szembeszegezni. Erre Bessenyei ne m vállal- ti ozhatott.

Lényegében mégis két nagyon jelentős ponton szembehelyezkedik a Ratioval: sürgeti a tudomá nyok magyar nyelven való művelését azzal a céllal is, hogy később azok az iskolába behatolhassanak, és kifejti elvileg és módszertanilag is a fel nőtt korban való tanulás és a f el nőtt- oktatás szükségszerűségét. Ha az iskola nem nevel magyar szellem- ben és mag yar ul értelmiséget, ezt a nemzeti problémát tehát m ás úton kell megoldani. A literátor Bessenyei a magy ar literatúra nevében vállalja az igazi nemzetnevelésnek ezt az óriási feladatát.

Érdemes különben egy pillantást vetni a francia felvilágosodás irodalmába. Azt f o gj u k ugyanis találni, hogy a nálunk akkor sokkal mű vel tebb Franciaországban is hasonlóképpen vélekedtek a felvilágo- sult fők az iskoláról és az iskola szerepéről a nemzeti művelődésben. Condillac, a felvilágosodás igen tekintélyes képviselője, egyik tan- könyvének előszavában így ír: „A tanítás módszere ma se mentes azoktól a századoktól, amelyekben a tudatlanság alkotta a t a n t e r v e t . . . ha elhagyjuk az iskolát, sok hiú dolgot kell fel ednünk, amire ott taní- tottak, sok hasznos dolgot megtanulunk, amire ott tanítani véltek, bele- fogun k nem egy olyan igen szükséges dologba, aminek a tanítására még csak ne m is gondoltak . . . Ezért vesződünk gyer mekk orunkba n azzal, hogy ne t an u l j u n k semmit, vagy hogy olyasmit tanu lju nk , ami- nek semmi hasznát nem vesszük; arra vagyun k ítélve, hogy érett

8* 105

kor unki g kell v á r n u n k, míg ko mol y tanulásba foghatunk . . . Mire jók hát az iskolák, ha kivülök kezdünk művelődni?" [26],

Lényegileg ug yan a z a következtetés vonható le abból is, amit Hoí- bach jó 10 évvel Bessenyei előtt a kor iskoláiról általában mond.

A leleplezett kereszténység előszavában olvashatjuk : „Köztünk szólva, az állam alig foglalkozik a nevelésüggyel, sőt a legteljesebb közönyt t a n ú s í t ja ez i r ánt a közösség boldogsága szempontjából legfontosabb kérdések iránt. Csaknem mi nd e n modern nép nél a közoktatás arra szo- rítkozik, hogy a t a nul ók többségére hasznavehetetlen nyelveket tanítsa; erkölcs helyett egy, a józan észnek nagyon is ellentmondó vallás cso- dálatos meséit és megf oghat at la n dogmáit oltják a keresztényekbe; t an ul má ny ai legkezdetétől fog va a fiatalember t arra okt atj ák, hogy m o n d j o n le érzékei tanúságtételéről, hódoljon be értelmével, amelyet megbízhatatlan kalauznak minősítenek és vesse alá magát vakon mes- tere i tekintélyének . . . Ezeknek a tehetségtelen és megvetésre méltó nevelőknek keze alól csak b abo nás tudatlanok kerülnek ki, akik, ha mag u kév á tették a kapott tanításokat, semmit sem tudnak a társada- lom számára szükséges dolgokról, melyek segítségével anna k hasznos tagjai le he tn én ek" [27].

A felvilágosodás filozófiájából viszont világosan az következik, hogy az emb er eke t tanítással, felvilágosodással kell a természetes, t eh át tökéletes és boldog emberi állapothoz elvezetni. Ha pedig az is- kolák épp az ellenkezőjét mű vel ik ennek, nyilvánvaló, hogy a filozó- f u so k kötelessége a felnőtt emb e r e k megfelelő felvilágosítása.

Condillac, Holbach és Bessenyei egyező véleményének és a fel- nőtt okt atás sürgetésének okát abba n látom, hogy míg a reformáció a k or viszonyai között gyorsan a maga kezébe tudta venni az iskolát, eszméi propagálására azonnal f e l tudta azt használni, az abszolút mo- n ar chi a megszervezett államapparátusa ugyanezt a felvilágosodás hívei szá mára már l eh et et l enné tette. Az iskola — még az ún. „felvilágosult"

abszolutizmus által meg ref ormált f o r m á j áb an is —• messze elmaradt, különösen világnézetileg a felvilágosodás követelményeitől. Ezért a fel- világosodás apostolai, Franciaországban é ppúgy mint Magyarországon, n e m lá that tak más utat, mint a t udományos ismereteknek és a felvilá- gosodás tanainak írásbeli terjesztését. Ez lényegileg egyet jelent a fel- nőttoktatással.

A fent iekbe n nem arra vállalkoztam, hogy Bessenyei György kultúrpolitikai nézeteiről egységes, összefüggő és teljes képet adjak.

Remélem, hogy e r r e is sor k er ü l h et egyszer. A célom csupán csak annak me gmu t a t ása volt: a dolgok leegyszerűsítése és egyben elferdítése lenne, ha Bessenyei Györgyöt és társait egyszerűen besorolnánk a Ratio Educationis támogatói közé, m i n t akik — Ravasz János szavaival élve —

„ekkor még mag uk is az uralkodó szövetségesei és a felvilágosult abszo- lut izmus hívei."

Az igazság az, hogy a m a g y a r lit erat úra Bessenyei György szemé- l yében magyar nemzeti, felvilágosodott és demokratikus ellenprogra-

mot hirdet meg az udvar iskolareformjával szemben. Nem fogalmaz- n á nk meg helyesen az összefüggéseket, ha egyszerűen azt mondanánk, hogy a Ratio Educationis v á l t ja ki Bessenyei kultúrpolitikai koncep- cióját. Ez a nagyszabású t er v nyilvánvalóan a magyar közművelődés emelésének és á tformálás ának szükségességéből fakad. De hogy a prob- lémákat a ma guk valóságában megláthassa Bessenyei, ahhoz feltétlenül hozzásegítették az udvari iskolareform előmunkálatai, a Ratio Educa- tionis megjelenése és az e t á rgy ban saját felekezetével folyt at ott harcai.

Tervei kialakulásánál feltétlenül szerepet játszott az az ellenkezés és az a hiányérzet, amit az udvari iskolareform Bessenyeiben, a magyar lite- rátorban, ki kellett, hogy váltson.

Ezután hosszú időn keresztül két vonal érvényesül a m agy ar műve- lődéspolitikában: a Bécs által szabályozott hivatalos iskolapolitika és az irodalomnak az egész nemzetet átfogó művelődési progr am ja . Nem kétséges, hogy az állami irányvonal, különösen szervezetileg, igen erős 1848-ig és azon túl is. Azt hiszem azonban, az sem kétséges, hogy neve- lésügyünk szellemileg és tartalmila g oly mértékben válik magyarrá, haladóvá és demokratikussá, amilyen mé rt ék ben a m agy ar literatúra Bessenyei György által m eghird ete tt pr ogr a mj a lassan az iskolákban is tért hódít. Ennek a fol yam at na k a vizsgálata fontos fe ladat a lenne a ma gya r neveléstörténetnek. Ennek elvégzéséhez, de egyéb vonatko- zásban is, véleményem szerint, sokkal szorosabb együtt működést kel- lene megvalósítani a magyar neveléstörténet és a magyar irodalomtör- ténet művelői között.

J E G Y Z E T E K

[]] Ravasz J á no s: Az 1777-i Ratio Educationisról. Tanulmá nyok a neveléstudo- mány köréből. Az MTA Pedagógiai Bizottságának gyűjteménye. Budapest.

1958. 423—456. 1.

121 lm. 452. 1.

[3] Bessenyei György: A bihari remete, vagy a világ így megyen. -Holmi. Debre- cen. 1894. Bevezetés. I—XXXII. lapig.

[41 Im. XXVI —XX VII I.

[5] Fischer J úl ia: A nevelés gondolatai Bessenyei György munkáiba n. Szeged. 1934.

[6] Vö. még Csóka J. Lajos: Bessenyei György és a bécsi udvar. P a nn o n ha l ma . 1936.

[7] Gálos Rezső: Bessenyei György életrajza. Budapest. 1951.

[8] Szauder József: Bessenyei. Budapest. il953. Nagy magya r írók.

19] Waldapfel József: A magyar irodalom a felvilágosodás korában. Budapest. 1954.

[10] Vö. Csóka J. Lajos: Mária Terézia iskolar efor mj a és Kollár Ádám. Pannon- halma. 1936.

[11] Szauder József helyesen emeli ezt ki Bessenyei György válogatott műveihez írt bevezetésében. (23—25. lap.)

[12] Szauder József: Bessenyei. Budapest. 1953. 65. lap.

[13] Bessenyei György: A holmi. XIV. rész.

[14] Vö. Szilágyi Ferenc: A germanizálás történelméből a két m a gy a r hazában II. József alatt. Budapest. 1876. 7—9. lap.

Részlet II. J ózse fnek a m a gy a r kancellárhoz intézett leir atából: „Ha egy nemzet mi nd en közügyben holt nyelvet, amilyen a latin, használ, az minden bizonnyal felvilágosodásának nagy gyalázatára válik, mer t hallgatag azt bizo- nyítja, hogy azon nemzetnek, vagy nincs rendes anyanyelve, vagy ez olyan, ami t olvasni, s azon írni senki sem tud .. . Ha a magyar nyelvet azon ország- ban . . . általánosan beszélnék, úgy csupán egyedül azt lehetne használni, de

8* 107

lakosainak tán csak kisebb része beszél m a g y a r u l . . . Annál fogva a hadi, pol- gári közigazgatásban használásra csupán a németet lehet kiválasztani, mint, amely a b ir o d al om na k a n y e l v e . . . " — A magyar kancellárhoz intézett más ik le ir a táb an így okoskodik II. József: „ . .. nem az a kérdés, hogy millió embe- rek a magukét (ti. a nyelvet : N. L.) mással cseréljék f e l . . . de azoknak, akik a közszolgálatnak a k a r j ák m ag uk a t szentelni, a bb a n a latin nyelv helyett a n é me tet kell h a s z n á l n i . . ." Heksch Ágnes meggyőzően m u t a t j a ki, hogy a jozefinizmus m ár jóval 1784 előtt jelentkezik. Kazinczy és II. József m ű ve- lődéspolitikája. Pe da gó gi ai Szemle. 1956. 74—108. lapok, különösen a 75—79.

lapokon.

[15] Id. Csóka J. L aj os : M ár ia Terézia is kolar efor mja , stb. 63. lap. Németül.

[16] Vö. Pukánszky Béla: Her der intelme a magyarsághoz. EPHK. 1921. 35—39.

és 83—90. lapok.

[17] Ratio Educationis. 102. §.

[18] Ravasz János: lm. 437. lap.

[19] A törvények ú t ja c. művé ben éppen 1778-ban ju t el Bessenyei leghaladóbb politikai következtetéseihez, a tör vény előtti egyenlőség és a közteherviselés követeléséhez. E h h e z képest későbbi műveiben m ár visszaesés mutatkozik.

[20] Részletesen ismerteti Ravasz J á n o s: l m . 428. lap.

[21] Ratio Educationis 121. és 1247. §.

[22] Beszéd az országnak tárgyárul. 11803.

[23] A holmi. X'I. Oskola.

[24] A holmi. XI. Oskola.

[25] Beszéd az országnak tár gyárul.

[26] A jó t a n u l m á n y o k n ak jelenlegi akadályairól. A f r a n c i a felvilágosodás c. gyű j- teményes kötetből. B udapes t. 11954. 240—242. lap.

[27] Holbach: A leleplezett kereszténység, vagy a keresztény vallás alapelveinek és ha tá s ai nak vizsgálata. 1767. M a g y a r fordításban közreadta G áspár Endr e.

Budapest. 1948. Az idézetek a 11—12. lapokról.

NÉMEDI LAJOS:

Bessenyei György und die Ratio Educationis 1777.

In der Forschung w u r d e bis jetzt im allgemeinen angenommen, dass die f ü h r e n d en Köpfe der ungarisc hen Auf klärungszeit, so auch Bessenyei György, die erste staatlich e Regelung des Schulwesens in Ungarn, die sog. Ratio Educationis 1777, mit Fr eude begr üsst und f ür ihre Ei n f ü h r u ng g e k ä m p ft hätten.

Der Verfasser m ö c h te das w a h r e Verhältnis der kulturpolitischen Konzep- tion Bessenyei György's zu der Ratio Educationis aufdecken. Tatsache ist es n ä m- lich, dass Bessenyei seine grossartigen P l ä ne zur Hebung und Modernisierun g der ungarischen nationalen K u l t u r eben in de m J a h r e n 1778—1781 entwickelte, nach- weisbar als eine s ta r k e A n t w o r t auf die germanis ierenden Pläne des Wiener Hofes. — An dieser Sa ch la g e ä nde rt grundsätzlich auch der Umsta nd nichts, dass er als Agent der prote stantisc he n Kirc hen am Wiener H o f e der Meinung war , dass die neue Regelung trot z allem doch e inen Schritt v o r w ä r ts bedeute, nämlich auf dem Wege der Säku lar is ation des Schulwesens und so auch auf dem der Verwelt - lichung des ungarischen Kulturlebens.

Aus der K o n f r o n t i e r u n g der Ratio Educationis und der kulturpolitischen Konzeption Bessenyeis k ö nn en gewisse Eigentümlichkeiten der letzteren leichter und eindeutiger e r k lä rt we r de n. So zB. di e starke B etonung der Rolle der Mutter - sprache in der nationale n Kultur, die Ü be r we r tu ng der Bedeutun g der L ite r at ur f ür das ganze national e Leben und f ür die Erziehung und Weiterbildung de r Er- wachsenen im Sinne d e r Auf klä ru ng.