K A L Á S Z L Á S Z L Ó
Játékok árnnyal fénnyel
SUGARA-HŰNYT
napoknak tündöklő csillagoknak váltakozását érzed
szemmel már be nem foglak vibrálnak ugrándoznak testedben az emlékek:
hol szívedből nő csillag hol meg elrebben egy Nap amint lelkemmel nézlek várom: leszel-e holnap
holnap is kérdem: hol vagy s felel csak: hegyven éved
ALSZOL mert ez s így: egyszerű arcodat izzadja derű
egedet borítja ború
— álmod ne lenne szomorú
eged ne borítsa ború álmod ne izzadja derű ébren se legyél szomorú nyálad se legyen keserű!
BELETÖRNEK
a szelek a tájba mennyi csonk a dombok oldalán:
megroppant nyíl kettémetszett dárda darabjaik összetoldanám
minden újra egyenesen állna!
sorsodat is összetoldanám sugarak is ütköznek a tájba mennyi csonk a dombok oldalán!
megroppant nyíl kettémetszett dárda darabjaik összetoldanám!
minden újra egyenesen állna:
sorsunkat is összetoldanám
44
VAD UJJAL INT az intelem:
ki véd meg engem istenem!
az ördögi történelem?
vagy az emberi szerelem?
csak a sátáni küzdelem?
vagy az emberi fegyelem?
világontúli rejtelem?
vagy béklyót hordozó hitem?
ki ment meg engem istenem?
mikor magamat sem hiszem!
mikor másokban sincs hitem ki ment meg engem istenem
EGY ELVONT TÁJON sose-volt
múltban fakad fel a jövő?
elképzelt csillagok alatt gondolja: mint forog á Föld?
s kitalálja lombját a fa?
s kérgébe hiszi görcseit?
és lombja mintha hullana?
s minden rügye jegesedik?
olvad a kristály-gondolat?
munkát fantáziál a jég?
s tennem is kéne dolgomat?
s élni is? nem csak lenni még?
ÉS KARÁCSONY VOLT és a Béke
csillaggal szórta a fenyőt és a Boldogság meghajolt boldogan az ember előtt és a Fények alatt a Gond úgy döglött hogy nem is igaz s tudtam: nyújtózik egyet és belém harap mint a kuvasz
a nappal!
sugárzunk sugarakkal de árnya van a fának árnya a pillantásnak pilláink nyomot hagynak húnytán a pillanatnak
FÉNY
midőn ha percek érnek:
mintha madarak lépnek könnyűden eltaposnak ráncokkal csillagoznak micsoda fény lesz éjjel:
sugárzunk csillagfénnyel
