K I S S B E N E D E K
Szerelmed csendes hatalma
Hisz tudod: lelkemben élek.
S tudhatod: tágas lakás.
Holtomig tartó bérlet.
Addig nem bírhatja más.
Es örülök most, mert benne (mintha központi fűtésem lenne az idegeimben surranó láz:) itt vagy te is, bár messze, s lassúdxm
föl-le jársz.
Lassúdan föl-le jársz, vagy leülsz egy zugolyban, hallod a szívdobbanást s arcomat keresed hol van;
hol van? nézel riadtan, arcomra mert nem találsz, arcomra mert nem láthatsz rá onnan.
Jó az, hogy itt is velem vagy, jó az, hogy itt vagy velem, s míg e mágikus erő el nem hagy, hadd mondjam, mit sose mondtam:
Mi ez, ha nem szerelem?
Szerelmed csendes hatalma szerelmem növeli, látod, s távolból lobog föl nagyra
— s hány év is már ez a távol?!
S mennyi még? ... Engem a vadság mint szelídebb vizeken visz ...
Hordozzam csendes hatalmát létednek, kívánom, ott is!
Köszöntő
Étessen e szép föld sóval, pogácsával, itasson a mennyég jó remény borával, erőnk erősödjék, tüzünk égjen lánggal —
békéljünk e baglyot varjadzó világgal!
Etessen a szép föld sóval, pogácsával.
Békéljünk e baglyot varjadzó világgal, de soha a rákkal, a ringyó-halállal, ronggyá-szakadással, pusmusos butákkal,
soha vak ártással,
puskákkal, bombákkal!
Békéljünk a baglyot varjadzó világgal!
Soha fényirtással, puskával, bombákkal, csak egy szalmazsákkal, Évákkal, almákkal, jó esőkkel, bársony szellők ringásával, szellők ringásában bársony naphullással — De soha ártással,
puskával, bombákkal!
S Z E P E S I A T T I L A
Visszanéző
régi fóliánsok fölött
gubbasztottam hány éjen át a lámpafénybe veszve hóbortos alkimista
kutattam kristály-szavak titkait merültem rég-foszlott árnyak közé kik műhelyükben faggatták az éjszakát embermadarak álmodói
jelvényük rózsa és kereszt
hallgattak elsüllyedt harangokat a mélyből látók és megragadottak
kiknek zene volt az idő értették a szél zúgását és nem volt rejtve előttük a világtalan sziklák beszéde
