sal teszi kétségessé a színész az előadás sikerét. Nem kell félnünk a lámpa- láztól, ha mindenben segítünk partnerünknek, mert jegyezzük meg jól, hogy a partner sikere mindig a mi sikerünk is és egyúttal az egész műkedvelő- gárda sikere . . .
Ütünk végére értünk! A szereplők beöltözve állnak a színfalak mögött, a rendező, mint jó hadvezér, mégegyszer átgondolja a darabot, megadja a végső utasításokat, a súgó és az ügyelő elfoglalja a helyét és egyszerre csak megszólal a csengő, felszalad a függöny és az előadás megkezdődik! Ha lelki- ismeretesen, szívvel-lélekkel készültünk a műkedvelő előadásra, minden bizonnyal nem vallunk szégyent.
Műkedvelő Barátaink, jó munkát és sok sikert kívánunk!
Dáloky János
A BRIT BIRODALOM
Nemcsak az angolok alapítottak világbirodalmat; minden kornak meg- volt az uralkodó hatalma. Az ókorban a rómaiak kormányozták az akkor ismert föld tizedrészét, vagyis akkora területet, mint a mai Európának a fele.
A középkorban az arab kalifátus volt a világhatalom. Ekkor már többet ismer az emberiség a földgömbből. Az ő birodalmuk már 1 millió km2-rel felülmúlja Európa nagyságát. Ez a 11 millió km2 az akkori világ 16"/o-a.
Az újkorban felfedezik Amerikát s az új világbirodalom e kor tengerjáró népének, a spanyolnak az alapítása. Uralmuk kiterjedt minden földrészre s a világ területének 14°/«-át tette. Ez a birodalom másfélszer akkora, mint Európa. V. Károly fennhéjázás nélkül állíthatta, hogy az ő birodalmában a nap sohasem nyugszik le. A most eresztékeiben recsegő angol birodalom a legújabb kor vezető hatalmassága. Nincs még 400 éves sem. Az egykor főként juhtenyésztésből élő népből nevelkedett tengerészek 358 évvel ez- előtt foglalták el Üj-Fundlandot, éppen 300 éve, hogy Anglia kezébe került a most elvesztett Hongkong. A föld területének kb. egynegyede (23"2°/o) és lakosságának több mint egynegyede él angol uralom alatt. Az angol világ- birodalom három és félszer akkora, mint Európa, lakossága pedig annyii mint e földrészé.
A felsorolt világbirodalmakon kívül voltak és vannak ma is nagy biro- dalmak. Akár ezeket, akár a letűnteket hasonlítjuk a spanyolon kívül a brit uralom alatt álló területhez, lényeges különbséget láthatunk köztük.
Az előbbiek részei csaknem teljesen összefüggtek egymással s az anya- országgal. A Brit birodalom éppen úgy, miként a spanyol, az összes ismert földrészre és még a déli sarkvidékre is kiterjed. Ez az uralom természetesen nemcsak a szárazföldre hat, hanem a tengerekre is. Hiszen nélkülük nem érintkezhetne szabadon tengerentúli birtokaival. Márpedig a 37 millió km2
nagy birodalomból az anyaország még akkora sem, mint Ép-Magyarország Horvát-Szlavonország leszámításával. Európában fekvő birtokai közül csak a 70.000 km2-es Írország jöhet területe miatt számításba, a többit nem a nagysága, hanem a fekvése teszi értékessé Anglia számára.
Az angolok nemcsak minden földrészen vannak otthon, hanem minden- féle éghajlat is képviselve van birodalmukban. Angol gyarmatot találunk
az egyenlítőn és a sarkvidéken, a száraz fűtérségen, sivatagon és az állan- dóan esős őserdőtájékon, a mérsékelt éghajlaton, az egyenlítő és a mérsékelt földöv, meg e földöv és a sarkvidék között fekvő földeken. Ez pedig azt jelenti, hogy a föld mindenféle terménye megvan a Brit birodalomban. Ha a föld többi része elpusztulna, a Brit birodalomban élő embereknek akkor is csaknem mindenük meglenne. Nem volna ugyan éppen olyan minőségű, mint ma, de nélkülözniük nem igen kellene. Búzát Kanada, a világ legtöbb búzafelesleggel rendelkező országa, Ausztrália és India, húst Üj-Zéland, Ausztrália és angolegyiptomi Szudán, tejet, vajat, sajtot az ír szabad állam, Kanada, Ausztrália és Üj-Zéland, tojást, szalonnát az ír szabad állam, rizst India, Brit Guayana, kávét Aden, Kelet-Afrika és Jamaika, teát India, Ceylon, kakaót a2 Aranypart, cukrot a nyugatindiai brit birtokok, fűszere- ket Malaja és Zanzibár, különféle gyümölcsöket Tazmánia (almát), Palesz- tina (narancsot), Brit-Hondurász. Jamaika (banánt) és Ciprus (szőlőt, bort) szállítanának. Fehérneműjét tovább is indiai, szudáni és keletafrikai pamut- ból, írországi lenből, posztóruháját az ausztráliai, újzélandi, indiai, dél- afrikai gyapjúból készíthetné. Áruit ezután is indiai jutazsákba, göngyö- legbe burkolhatná.
Természetesen nem soroltunk fel minden árut, amelyet Anglia birto- kairól kaphat. Erre itt nincsen hely. Emellett ez az ország maga is öokat termel, de legfeljebb burgonyatermése látja el a 45 millió lakos szükségle- tét. Birtokai nélkül tehát nem élhetne úgy, mint eddig. És nemcsak gyar- matainak legjobb vevője, hanem más államoktól is sokat vásárol. Gondol- junk arra, hogy mi is mennyi pulykát és tojást szállítottunk Angliának.
Mindig a legjobbat keresi. Válogathat, mert megfizeti. Az angol átlag- ember is jól él.
A vásárolt árukat elsősorban a gyáripari termékeiért kapott pénzből fizette ki. Gyáriparát az anyaországban bőven található szén és vas segít- ségével fejlesztette. Az Amerikából meg a gyarmataiból behozott pamut feldolgozása is sokat jövedelmezett. Az 1914—18-as háborúig Kína, Japán, de még a pamutot bőven termő India lakossága is Angliából vásárolt pamutkelmékbe öltözött. Azonban az a sok és sokféle iparcikk, amelyet gyárai a világ minden részébe ontottak, nem hozott annyit, hogy mindent megvehessen, amire szüksége volt. A hiányzó összeget a külföldön elhelye- zett kölcsönök kamataiból, az ott alapított vállalatok nyereségéből, biztosí- tási díjakból és fuvardíjakból pótolta. A biztosító társaságok u. i. nemcsak azért merik a kockázatot vállalni, mert nem minden biztosítottat ér kár, hanem azért is, mert a befizetett díjakat kamatoztatják és szükség eseté- ben ezt a kamatot is felhasználják. Erre azonban nem szokott sor kerülni, hanem a kamat a társaság nyeresége. Ha tehát angol vállalatnál biztosítjuk magunkat, elősegítjük az angolok gazdagodását. Amerikába kivándorolt honfitársainkért is szép összeget szedett be az angol hajósvállalat, de még több pénzt kapott a világ különböző részéből hozzánk vagy tőlünk szállí- tott árukért. Pedig nekünk nem is voltak sohasem számbavehető össze- köttetéseink a tengerentúli államokkal.
E sokfelől befolyt pénzből jutott a hiányra és még maradt Angliában is. 1928-ban a nemzeti jövedelemből minden angolra 2260 pengő jutott, míg nálunk mindenkire 586 pengő esett. E jövedelemből minden angolnak
494, minden magyarnak 128 pengő közterhet kellett kifizetnie. Csakhogy ugyanebben az évben egy magyar szakmunkás egy órai munkabérért 108 kg fehér kenyeret, vagy 042 kg marhahúst, vagy 048 kg zsírt, vigy 5 kg burgonyát vásárolhatott, angol kartársa pedig 5 65 kg fehér kenyeret, vagy 055 kg marhahúst, vagy 0 83 kg zsírt, vagy 7'8 kg burgonyát vehetett.
Az ország gazdagságát más számokból is elképzelhetjük. Egy a napokban megjelent kimutatás szerint a mostani háború kitörése előtt Angliának csaknem 41 milliárd pengő értékű az aranyállománya, az Egyesült Álla- moktól 6 milliárd pengő készpénzt követelt, 19 milliárd pengője pedig az ugyaninnen származó részvényekben volt elhelyezve. Ha ezek a részvé- nyek csak 1°/» osztalékot fizettek, akkor is 190 millió pengő folyt be értük évente. 19 milliárd pengőt helyezett el az Unió vállalataiba. Az Egyesült Államokon kívül vállalatokba fektetett tőkéje 77 milliárd P-nek felel meg;
Ebből az összegből 20 milliárdot Dél- és Közép-Amerika, 6 milliárdot Ázsia és 5 milliárd P-t Európa különböző országainak vállalataiban gyümölcsözte- tett. Nálunk is van angol tőkeérdekeltség. Meg .kell azonban jegyeznünk, hogy ma már ezeknek a hatalmas összegeknek csak az árnyéka van meg, hiszen a háború óriási pénzbe kerül s a külföldön kamatozó pénzeket rész- ben az ottani katonai megrendelésekre kellett kifizetnie, sőt még adósságba is verte magát értük, részben pedig haza kellett rendelnie az otthoni munka elvégzésére.
Amilyen sokféle az éghajlat és termék a Brit birodalomban, olyan sok- féle a lakossága is. Minden emberfajta képviselve van itt. Kanadának, Dél- Afrikának, Ausztráliának a lakói főként fehérek, de már az elsőben a vörös- bőrű indiánok, az utóbbi kettőben négerek (ill. ausztráliai négerek) is szép számmal vannak. Ázsiában a hinduk, a barna malájok, a sárga kínaiak és japániak élnek. Azután számtalan a keveréknép. A fehérek sem mind Angliából származnak, hanem Kanadában franciák, Dél-Afrikában hollandus eredetű búrok telepedtek le. Az angol eredetűek egyik része a maga jó- szántából hagyta el az anyaországot, de Ausztráliába számos családnak az őse fegyencként került. E sokféle nép vallása sem egyforma. A keresztyén- ség különböző felekezeteit, a mohamedánokat, a brahmanistákat, a buddhis- tákat, a zsidókat és a pogányokat megtaláljuk köztük. A sokféle eredetű és vallású nép persze különböző műveltségű is. A legmagasabb műveltségűek- től a még mindig a kőkorszakot élő néptörzsekig minden változat előfordul ebben a birodalomban.
Nem csoda ezekután, hogy az érdekek is különbözők. Néhány évvel ezelőtt Nyugat-Ausztrália ki akart válni az Ausztráliai államszövetségből, hogy brit gyarmat legyen, mert az államszövetség külpolitikáját és gazda- sági elveit a Japán ellen irányuló elzárkózás és ellenséges érzület szabta meg, míg az Indiai-óceánnal határos Nyugat-Ausztráliát kevéssé érdekelték ezek a kérdések. Napjainkban olvashattuk, hogy Ausztrália nem az anya- országtól reméli, hogy Japán ellen megvédelmezi, hanem az Uniótól s ezért az anyaország háta mögött katonai szövetséget kötött vele, sőt a dollárt is megtette törvényes fizetési eszköznek. Mintha már nem is tartoznék a Brit birodalomba! Kanadát is egyre több szál fűzi az Unióhoz. Ki ne hallott volna arról, hogy Indiában mennyi baja van Angliának a függetlenségre vágyó indusokkal? Ez a széthúzás különösen a mult háború befejezése után mutat- kozott. Ügy látszott, hogy a háború igazi vesztesei nem a központi hatal-'
mak, hanem a Brit birodalom, mert ez fog szétesni. Ez meglepő volt, mert hiszen nemcsak a kanadaiak és ausztráliaiak, hanem a még nem régen Ang- liával függetlenségükért élet-halálharcot vívó és levert búrok és az indiai gurkák is ontották érte vérüket. De azért e hűség elismeréseként függet- lenek akartak lenni. Annyi angol katona nem volt, hogy fegyverrel kény- szeríthette volna a kormány a régi állapot fenntartását. És ekkor mutat- kozott igen világosan, milyen eszközökkel tudta Anglia ezt a sokféle népet uralma alatt tartani. Az anyagi érdekeket már említettem. Ez alkalommal a politikai bölcseség segített. Ez pedig azért fejlődött ki az angol népben, mert az egész világon volt birtoka, tehát mindenütt voltak érdekei. Ezeket hol erőszakkal, hol furfanggal, majd kegyetlenséggel, rászedéssel, hol pedig belátással kellett megvédeni. Minden ügyes-bajos dolog felmerülésénél hallatnia kellett a szavát, akaratának érvényt kellett szereznie, úgyhogy azért kára ne származzék, vagy legalább is ne szenvedjen súlyos károkat.
Ezért volt Anglia szavának mindenkor nagy a súlya és ezért fejlődött ki nagy ügyessége a népekkel való bánásmódban. Ez nyilvánult meg abban is, hogy minden nemzetnek voltak barátai az angol parlament tagjai között.
Mennyire örültünk neki, mikor megalakult az angol-magyar társaság!
Tekintélyes szószólója lesz a magyar ügynek az angol kormány előtt! Nem vettük tudomásul, hogy ugyanakkor volt cseh-angol és román-angol társaság is szomszédaink érdekeinek képviseletére. Ezek a társaságok tulaj donképen nem magyar-, román- és cseh-, hanem angolbarátok voltak. Angol érdek volt az, hogy mindannyian azt higgyük, hogy szeretnek bennünket és adott esetben ezt a szeretetet meg is háláljuk. Ez az ügyesség a háború befejezése után abban jutott kifejezésre, hogy kiegyezett birtokaival. Fehérlakosú gyarmatai: az ír szabadállam, Kanada, Ausztrália, a Délafrikai Ünió domí- niumok, társországok lettek. Egyiptom megkapta a függetlenség külső jeleit, India önkormányzathoz jutott s ígéretet kapott arra, hogy bizonyos idő múlva szintén társország lesz. A domíniumok belső ügyeik intézésében függetlenek, saját hadsereget, hajóhadat tarthatnak, követeket küldhetnek idegen államokhoz, beleszólhatnak a birodalom külügyeibe. Ez a megoldás annyira kielégítette az érdekelt országokat, hogy 1926-ban az anyaország és domíniumok miniszterelnökei azt állapították meg, hogy nem tanácsos az egész birodalomra érvényes alkotmányt adni, mert ez az egyes részek fej- lődését akadályozná, mivel nem engedné meg a viszonyokhoz való alkal- mazkodást. Ezzel a határozattal újra egységbe kovácsolták a szétesni látszó birodalmat és megerősítették az anyaországhoz ragaszkodást.
Az okos vezetés és az anyagi érdekek hatása csak akkor érvényesül- het, ha az anyaország és birtokai között megvan a gyors összeköttetés.
Gyorsan jussanak el a legtávolabbi helyekről is a hírek a kormányhoz, hogy szükség esetén gyorsan intézkedhessen, hamarosan jelenhessen meg a katonaság, ha valamelyik birtok meg akar szabadulni az uralomtól, de az üzletembereknek is nélkülözhetetlen, hogy sürgősen érintkezhessenek egy- mással. Ezért épített már Róma is kitűnő országutakat birodalma különböző részeibe. Mind a 28 út Rómában a fórumon találkozott. Azóta mondjuk, hogy minden út Rómába vezet. Ezt a példát követte a perzsa birodalom és ezt kellett követnie Angliának is. Csakhogy amíg a mult világbirodalmai- nak szárazföldi utakra volt szükségük, Angliát a birtokaival tengeri és leg- újabban légi utak kötik össze. Ezek azok az abroncsok, amelyek összetart- ják a nagy birodalmat és egyben ütőerek, a gazdasági vérkeringés fenntartói.
Anglia a vasutak feltalálója. Természetes, hogy az anyaországon kívül a birtokait is iparkodott behálózni sínekkel, azonban ezek főként a belső forgalmat szolgálják és az anyaországgal a kapcsolatot úgy segítik elő, hogy kikötővárosokba szállítják az utasokat és árukat. Ezek azután hajón jutnak rendeltetési helyükre. A szárazföldön csak az egész Kanadát kelet-nyugat irányban átszelő, az Atlanti- és Csendes-óceánt összekötő kanadai Pacific- és az Afrikát észak-dél irányban a Nílus torkolatától, illetőleg Alexandriá- tól a Fokföldön fekvő Capetownig (képtaun) tervezett és részben megépí- tett vasút világútvonal és teljesen angol földön megy. Ezt az utóbbit az ú. n. Kap—Kairo-vonalat valószínűleg nem is fogják teljesen megépíteni, mert az autóközlekedés alkalmasabbnak látszik. Ezért vasút helyett több szakaszon kitűnő országutat építettek. Ezt használhatják most a délafrikai csapatoknak Észak-Afrikába szállítására.
A szárazföldi utaknál jóval fontosabbak a tengeri utak. Az angol biro- dalom a tengerek uralmán alapszik. Ha nem járhatnak hajói akkor és oda, amikor és ahová menniök kell, akkor bizonytalanná válik uralma. Angliára fokozottan érvényes a Hanza-időkben keletkezett mondás: „Hajózni szük- séges, élni nem." Ennek az uralomnak megtartásában megbecsülhetetlen segítőtársa volt a szén. Ez bőven van és kitűnő minőségű. Angol hajó soha- sem ment üresen. Szénnel megrakodva indultak el a hazai kikötőkből és gabonával, fával, gyapjúval, cukorral, kávéval, pamuttal megterhelve jöttek vissza. Nem kellett tehát ballasztot cipelniök. Ha a hajó üresen menne ki a nyilt tengerre, a hullámok felborítanák. Ezért a rakodásra szánt hajóteret, ha nincs áru, homokkal, kaviccsal, értéktelen holmival kell megtölteni.
Persze az ilyen hajó is éppen annyi szenet fogyaszt, a személyzetét éppen úgy meg kell fizetni, mintha aranyat szállítana. Ettől a fölösleges kiadástól az>angol hajósvállalatok megszabadultak.
Annak a hajónak, amelyik Angliából Indiába, Ausztráliába, Dél-Afri- kába ment, heteken át kellett úton lennie. Ezért Anglia már jókor gondos- kodott szénállomásokról. Nemcsak kikötővárosok, hanem olykor még apró, egyébként értéktelen szigetek ezek (pl. Szent Ilona), de fontos forgalmi utakon fekszenek. Ma bázisoknak nevezzük őket, mert éppen hatalmas szénraktáraik, újabban kőolajtartályaik és repülőtereik miatt alkalmasak arra, hogy ne csak kereskedelmi, hanem hadihajók is itt állomásozzanak, katonaságot és a hadviseléshez szükséges felszereléseket itt gyűjtsenek össze. Ezekkel biztosítja magának a szabad forgalmat. A szénállomásokat nemcsak hazulról, hanem a kanadai, ausztráliai, délafrikai és újzélandi szén- bányákból is elláthatja üzemanyaggal. E bányák közül csak a délafrikaiak vannak távol a tengerparttól, a többiek közel fekszenek, tehát a szárazföldi szállítás nem nagyon drágítja meg a szenet.
A mult háború óta a kőolaj fontosabb géphajtóerő, mint a szén. Nél- küle gépkocsik, repülőgépek nem volnának. A hajók is gyorsabban mennek ezzel az üzemanyaggal. Kevesebb is kell belőlük, mint a szénből, tehát több hajóteret lehet áruszállításra felhasználni. Tisztább és emberségesebb a gépészek munkája. Angliának azonban nem sok kőolajforrása van. A saját földjén a világtermelésnek még 2°/o-át sem, az iráni és egyiptomi területtel együtt is csak 4%-át szolgáltatta. Vannak ugyan még Kanadában, Ausztrá- liában és a most elvesztett Borneón bőnek ígérkező források, az olajszük- ségletét mégis csak az idegen földeken levő kutakból kell fedeznie. Szeren-
9
m
130 t
cséje, hogy sok a pénze s ebből alapít vállalatokat külföldi források kihasz- nálására, vagy részesedik ilyen külföldi vállalatok létesítésében.
Az angol kőolajterületek világforgalmi utak mellett fekszenek. Itt jár- nak a gyorsjáratú, kőolajjal hajtott hajók, idővel pedig a viiágforgalmi nagy repülőgépek. Ezeket innen könnyen el lehet látni üzemanyaggal. Ha pedig távol fekszenek a kutaktól a bázisok, nem túlságos nagy költséggel csövön lehet odavezetni az olajat.
Minthogy az angol birodalom valamennyi világrészre kiterjed, mind- egyik tengeren járnak az angol hajók. Bár az anyaországot az Atlanti-óceán melléktengerei veszik körül, mégis az Indiai-óceán az igazi angol tenger.
Ez határolja a „kincses" Indiát, ahonnan olyan sokféle nyersanyagot kap- nak gyárai és ez veszi meg az angol gyárak sokféle termékének jelentékeny részét. Hiszen még a Buddha-szobrokat is angol gyárakban öntik. India elvesztése halálos csapás lenne a Brit birodalomra. Ezért rakta meg bizto- sító állomásokkal az odavezető utat, sőt elérte azt is, hogy az Indiai-óceán- nal határos afrikai országok is birtokai lettek, vagy mint a portugál gyar- matok, az ő szavára hallgatnak éppen úgy, mint azok az ázsiai népek, amelyeknek földjét az Indiai-óceán részei mossák. Amíg a Szuezi-csatorna nem volt meg, Afrika körülhajózásával jutott el Indiába és Ausztráliába.
A Földközi- és Vörös-tengert összekötő csatorna építési tervét teljes erővel meg akarta akadályozni, mert attól tartott, hogy más európai népek is könnyebben hozzáférhetnek a féltett földhöz. De amikor mégis elkészült, magához ragadta ennek a francia alapítású vállalatnak az irányítását s most ő ellenőrzi a hajózást a csatornán. Ez az oka annak, hogy Abesszínia olasz kézbe kerülését ellenezte. A Szuezi-csatornán át rövidebb az út, mint Afrika körül, tehát ezt is megrakta bázisokkal. Ilyen mindenekelőtt Portugália is.
Ez az ország régen szövetségese Angliának és haszna is van belőle, mert a maga erejéből nem tudta volna eddig megtartani gyarmatait. Ilyen továbbá a Földközi-tenger kapuja: Gibraltár, Málta szigete, ahol ez a ten- ger legjobban elkeskenyedik és keleti meg nyugati medencére oszlik. Ciprus a Szuezi-csatorna bejáratának a védelmére, Port Szaid a csatorna bejárata előtt, Aden, ahol a Vörös-tenger az Indiai-óceánnal találkozik. Persze az Atlanti-óceánt sem hanyagolta el. Dakar ma még francia uralom alatt áll, de pompás fekvése miatt kétséges, hogy meddig marad békességben. Azután Freetown (fritaun) Sierra Leonában, Ascension és Szent Ilona-sziget a nyilt óceánon, Capetown (Fokváros) Afrika déli csúcsánál, East(iszt)—London Dél-Afrika indiaióceáni partján, Mauritius-sziget ennek az óceánnak nyilt vizein. India minden nagy kikötője: Karacsi, Bombay, Kolombo (Ceylonon), Madrasz és Kalkutta ilyen bázis. A Kelet-Ázsiába irányuló hajózás a már elvesztett Rangunt, Penangot, Szingaport és Hongkongot használta fel.
Ausztráliában a nyugati parton fekvő Freemantle-nek (frímentl) és Port Darwinnak van nagy fontossága. Amióta a japániak megerősödtek, főként Hongkongot és még inkább Szingaport erősítették az angolok. Különösen az utóbbi életbevágóan szükséges hely, hiszen a Malakka-szoros bejáratánál fekszik, tehát az Indiai-óceánnak keletázsiai kapuját őrzi. És innen lehetett őrködni Holland-India biztonságán is. Szingapor elestével e fontos sziget- csoport sorsa is meg van pecsételve. Ha az útvonalakat abroncsokhoz hasonlítottuk, úgy a bázisok azok a szögek, amelyekkel az abroncsokat megerősítik. Ha a szögek kihullnak, az abroncs összetartó ereje megszűnik.
Az Indiába törekvő, kőolajjal hajtott hajók fontos bázisai Alexandria és Port Szaid. Ezekről az egyiptomi kőolajtelepek gondoskodnak. Port Szudánt, Perimet, Karacsit és Bombayt, az indiai hajózás második szaka- szának kikötőit az iráni kutak látják el. A ranguni hajózás szükségletét a burmai (börmai), a szingaporit pedig a szumátrai és borneói olajkutak elé- gítik ki. Borneo és Szingapor elvesztése az angolok keletázsiai hajózását szünteti meg. Természetesen elsősorban a hadihajózásét.
A birodalom legfontosabb légiútja Indián át Ausztráliába vezet. Az anyaországtól Máltáig nincs egyetlen légikikötő. Jogosan aggódhatnak az angolok ezért a szigetért. Kairótól a főállomások Bagdad, Bazra, Karacsi, Kalkutta, Rangún és Ausztrália nagyvárosai. A másik fő légiút Afrikát észak-déli irányban szeli át. Ez Kairótól végig angol terület fölött halad.
Az összetartó erők közé kell sorolnunk a kábeleket is. Ezek a tenger- alatti távíróvonalak még a rádió korszakában is jelentősek, mert a továbbí- tott üzeneteket nem lehet lehallgatni. Ezért ügyel Anglia e hírközvetítőkre.
A kábelvonalak többsége angol magánvállalatoké, de az angol kormány kötelezi őket arra, hogy csak angol állampolgárokat alkalmazzanak, mert csak az ő titoktartásukban és hűségükben bízik meg. Indiába és Ausztrá- liába csak angolok közvetítésével és csak a nekik megfelelő hírek juthatnak kábelen.
A Brit birodalom súlyos válság óráit éli. A németek és a japániak leg- fontosabb utait, életereit vagdossák át. Megindult az elvérzése. De ha vala- milyen csoda megmentené is a halálból és életben maradna, a jövő Angol birodalom egészen más lesz, mint a mai. Minden rendű és rangú angol ember egyszersmindenkorra kénytelen lesz lemondani eddigi kényelmes életmód- járól és megismerkedik majd ugyanazokkal a gondokkal, amelyekkel a többi európai nép volt megterhelve. Márton Béla
HOGYAN GYÓGYÍTOTTÁK RÉGEN A BETEGEKET?
Magyar történeti tárgyú népművelési előadásaink tárgyát ne csupán a politikai történelemből válasszuk, hanem a müvelödisttrtinet köréből is. A régi idők embe- re.nek életmódja, szokásai, ruházkodása, lakása stb. mindig érdekesek és tanulsá- gosak a mai emberre nézve, akinek életében egy-egy jelenség gyakran régi hagyo- mányokra vezethető vissza.
Alább közölt előadásunk tárgya is a művelődéstörténet köréből való. Arról szól: hogyan gyógyították régen a betegeket. A gyógyítás körül ma is sok babona, tudatlanságból eredő helytelen eljárás van szokásban a nép között. Előadásunk kerekében alkalmunk nyíl.k sok hibás, a betegnek inkább ártó, semmint használó eljárásra rámutatni, a kuruzslás káros voltára eszméltetni s azt a tanulságot le- vonn.: beteget gyógyítani az orvos hivatása.
Takács Sándor, művelődésünk törtenetének a közelmúlt években elhúnyt ki- váló búvára, a M. T. Akadémia kiadásában megjelent Rajzok a török világból című munkájának III. kötetében igen színes képet fest a XVI. és XVII. századbeli oivoslásról. Levéltári kutatásai során talált régi levelek alapján rajzolta meg a régiek gyógyításmódját Az idézett mű nyomán állítottuk össze alább következő előadásunkat.
•
Kedves Hallgatóim! A család életében mindig lehangoló eset, ha vala- melyik tagja megbetegszik. Okos ember ilyenkor orvoshoz fordul, aki megvizsgálja a beteget s megmonfdja, mi a baj. Ha szükségesnek tartja,
7*
