I R O D A L O M . 75-
gozta á t színpadi előadásra (a művet Schola Indus címen 1656-ban nyomta- tásban is kiadták Patakon). A színi előadások mind az iskolai elöljárók, mind a szülők körében nagy tetszést a r a t t a k ; folytatásuk azonban kezdeményezőjük eltávozása után nem volt.
' Az iskolai színdarabok a jeles pedagógus pataki - tevékenységének már utolsó szakaszát jelzik: 1654 júniusában, csaknem négyévi magyarországi tar- tózkodás után, visszatért száműzetése helyére, Lesznóba. Búcsúbeszédében egy utolsó pillantást vetett tanügyi működésének eredményeire; a jövőre nézve külö- nösen a módszerhez való szigorú ragaszkodást kötötte a tanítóságnak lelkére, mint minden haladás alapját.
Az elmondottakból látnivaló, hogy Comenius nemcsak tevékeny gyakor- lati, hanem gazdag elméleti munkásságot is f e j t e t t ki Patakon. Négy éven á t teljesen tanügyi feladatainak élhetett, úgyhogy pedagógiai szempontból ez az idő életének legtermékenyebb szakaszává lett. S habár magyarországi szerep- lése nem j á r t azzal a sikerrel, amelyre számított s amely elmaradt • iskola- ügyünk érdekében kívánatos lett volna, működése mégis nem egy tekintetben maradandó nyomokat hagyott közoktatásügyünk fejlődésében. A pataki évek nevelésügyi eredményeinek feltárása érdemes és hasznos munka volt s vele a szerző a négyévszázados fennállását ünneplő nagynevű főiskolának is méltó, emléket állított. Hajdú János.
Az elemi és középfokú oktatás vezér- és segédkönyvei. A Fővárosi Pedagó- giai Könyvtár kiadványai. 2. szám. 1933. X X V I + 735 nr. lap. Ára- 12 pengő.
Ennek az ú j jegyzéknek feladata az, hogy a könyvtárnak nem-pedagó- giai, h a n e m a különböző tantárgyakra vonatkozó anyagát a módszeres vezér- könyvek köré csoportosítva, e tantárgyak felosztásának megfelelő elrende- zésben sorolja fel s ezzel a kartársaJknak a tanítási előkészület munkáját megkönnyítse. Ennek a feltétlenül helytálló hivatalos célkitűzésnek megfele- lően a munka két főrészre oszlik: 1. Általános módszeres vezérkönyvek a munkaiskola szolgálatában (1—24.' 1.). 2. Egyes tantárgyak módszeres vezérkönyvei és szakirodalma (25—612. 1.). Ezt kiegészíti a kurrens folyó- iratok jegyzéke és a részletes betűrendes szerző- és címjegyzék.
Minden könyvjegyzéknek (katalógusnak) próbaköve, hogy az érdeklő- dőknek gyorsan és könnyen nyujtja-e a keresett felvilágosítást, adatot.
E tekintetben ez a jegyzék a legszigorúbb követelményeket is kielégíti: rend- kívül gondos, valósággal lelkiismeretes munka, amely a szerkesztő és munkatársai i r á n t a legnagyobb elismerésre kötelez. Érdemükből semmit sem von le az a néhány apróbb hiány, amely lapozgatás közben szemünkbe
•ötlött: itt-ott elmaradt egy-egy évszám vagy munka (9., 21., 73., 77., 108. 1.);
nem t a r t j u k feltétlenül szükségesnek a magyar és a külföldi klasszikusok müveinek ilyen részletes felsorolását, a kiadó mellett a nyomda megnevezé- sét is, az ú j kiadások jelzésére is van már nemzetközileg elfogadott rövid a l a k (például „dritte vermehrte und verbesserte 'Auflage" helyett: 19323),
7 6 I R O D A L O M .
a lapszámot p. helyett magyar munkában b á t r a n I. betűvel lehetne jelezni, a
„ L i t e r a t u r " - t „ í r o d . " rövidítéssel stb. A könyv nyomdai kiállítása elsőrendű.
A könyvészeti részt A ma iskolája (A munkaiskola) címmel ( X I — X X V I . lap) egy hosszabb t a n u l m á n y előzi meg névtelen szerző tollából, aki m ö g ö t t azonban a k ö n y v t á r buzgó vezetőjét, Nyireö Évát s e j t j ü k . Alapos d o l g o z a t a mindenekelőtt a m u n k a i s k o l á n a k m a m á r szerteágazó f o g a l m á t tisztázza, végigvezeti az olvasót az intézmény egész fejlődésén é s k i m u t a t j a , „ h o g y ki- vitelében semmiféle egység nem uralkodik". Végül öt p o n t b a n f o g l a l j a össze a régi és az ú j iskola között fennálló elvi eltéréseket, m a j d részletesen kifejti, hogy milyennek képzeli „a m a g y a r szellemi m u n k a i s k o l á t " , a m e l y n e k meg- t e r e m t é s é t a m a g y a r oktatói k a r n a k figyelmébe a j á n l j a . Közben természete- sen, mint a többi szélsőséges újító, ö sem tud ellentállni a n n a k a kísértés- nek, hogy bele ne kössön a régi iskolába, „amely k é t v é g l e t e s g y e r m e k t í p u s t
"termelt k i : egyrészről a m e g á t a l k o d o t t bűnöst, másrészről a m e g t ö r t , meg- alázott v a g y megalázkodó g y á v a lelket". ( H á t azok a kiválóságok, akik a régi iskolából k i k e r ü l t e k ? ) Mintha ezt a súlyos v á d a t némileg e n y h í t e n i k í v á n n á , n é h á n y sorral lejjebb az ú j iskola túlzásait sem h a l l g a t j a el, mond- v á n : „ S z á m t a l a n eset bizonyítja azonban, hogy az iskola az élvezetességre .való törekvésben olykor túllő a célon. Az egyik legkiválóbb b u d a p e s t i elemi elsőosztályos kis t a n u l ó j a nemrég így p a n a s z k o d o t t : Fölösleges f á r a d s á g , hogy reggel az iskolába kísérjenek. Ú g y s e m tanulunk semmi okosat. A t a n í t ó ' néni mindig mesét mond v a g y játszik velünk és a végén a meséből v a l a m i betű, a játékból szám sül ki".* „ í m e — teszi hozzá a szerző —, az értelmes kisgyermek öntudatlan k r i t i k á j a , ami mellett nem szabad egyszerű mosollyal továbbmenni". Nekünk pedig ez j u t eszünkbe: C'est le ridieule qui tue.
H a az eszmék súrlódása alapján a lélektan l á m p á j á v a l világítunk bele a régi és az ú j iskola h á b o r ú s k o d á s á b a , k é t érdekes jelenségre a k a d u n k . Í g y a nemek pszichológiájára jellemző, hogy az új iskolának legbuzgóbb apostolai és legelszántabb hívei, főleg nálunk, a nők sorából k e r ü l n e k ki, a m i n e k m a g y a r á z a t á u l az a t é n y kínálkozik, hogy ők felette f e j l e t t és f o g é k o n y érzék- kel rendelkeznek minden iránt, ami ú j ( d i v a t ! ) . A m a is dúló iskolai h a r c é s szögesen, ellentétes állásfoglalás okainak megértésére és megítélésére jóval nagyobb jelentőségű az egész mozgalom pszichológiai h á t t e r é n e k fellebben- tése. A történelem során szerzett t a p a s z t á l a t o k u g y a n i s azt m u t a t j á k , hogy az iskolával szemben t a n ú s í t o t t ellenszenv és elégedetlenség időtől és helytől független jelenség, amely szinte' minden korban és m i n d e n népnél megálla- pítható. Ebben kisebb részben k ö z r e j á t s z a n a k a f e l n ő t t e k n e k ' s a j á t iskolai tapasztalatai (kellemetlen -visszaemlékezések!), nagyobb részben azonban a szülők, akiknek szemében az igkola nem váltotta be a z o k a t a r e m é n y e k e t , amelyeket s a j á t gyermekeikhez fűztek. E z az elégedetlenség és bizalomhiány t e s z i ' a közösség széles rétegeit fogékonnyá valamely más, új iskolarendszer iránt, amelytől reményeik teljesülését v á r j á k . E z a n y i t j a a n n a k a m o h ó s á g -
* Ennek méltó párjára akadtam egy német újságban: „Fraulein, miissen wir heut' wieder tun, was wir wollen
I R O D A L O M . 77-
gal h a t á r o s készségnek is, amellyel világszerte az új iskola felé tekintenek.
Ám h a majd „a ma iskolája" sem v á l t j a be a hozzáfűzött túlzott reményeket, sőt egynémely vonatkozásban elmarad „a tegnap iskolája" mögött, amaz is ennek sorsára fog jutni. Örökké megmarad bűnbaknak, mert az emberek ter- mészetének egyik alapvonása, hogy a hibát nem önmagukban keresik, a fele- lősséget másra hárítják. És bár a világok legjobbja tele van tökéletlenségek- kel, mégis azt kívánjuk, hogy az iskola személyi és tárgyi tekintetben töké-
letes legyen. íme az iskola örök tragédiája. k f .
Málnási ö d ö n : A pszichológia és pedagógia új útjai. 1934. 43 1.
Az utóbbi évtizedekben a lélektan, úgyszintén a nevelés tudománya és gyakorlata terén olyan nagyarányú, szinte lázas munka folyt, hogy az eredmé- nyek áttekintése és értékelése még a szakembereknek is mind nehezebbé vált.
Ezen ó h a j t lendíteni a fenti füzet, amelynek buzgó és hivatott -szerzője tömö- ren, mintegy dióhéjban ismerteti az újabb és ú j pszichológiai és. pedagógiai törekvéseket, amelyeknek valóságos kisded enciklopédiáját adja. Az anyagot tárgyi szempontok szerint két főrészben dolgozta fel a bel- és külföldi szak- irodalom alapos ismeretével, amiről a minden részlethez csatlakozó bibliográfia is tanúskodik. Nem utolsó érdeme, hogy a szakkifejezéseket helyes magyar meg- felelőjükkel pótolja, miközben a szükséghez képest az idegen műszavakat záró- jelben is közli. Pedagógiai hitvallására jellemző a szeretet, amelyet a legjobb fegyelmező eszköznek t a r t (19. 1.); m u n k á j á t is zárószavában „a jólelkű, a gyermeket maradéktalanul szerető pedagógusoknak" ajánlja (41. 1.).. Ugyan- csak • gyermek- és ügyszeretetének tulajdonítjuk azt a sok tekintetbon helyt- álló, de egészében mégis túlsötét bírálatot, amellyel az „elmélet és gyakorlat"
kapcsán a közoktatásügy vezetését, a tudományos akadémiákat, az egyeteme- ket és a tanító- s tanárképzést illeti.
A részletekre nézve a következőket jegyezzük meg. Egyéni ízlésünkkel szemben kelleténél behatóbban foglalkozik a freudizmussal (9—14. 1., álom- elmélet is) és a konstitúciós pszichológiával kapcsolatban a hormonokkal (17. 1.); viszont a karakterológiáról több is elkelt volna (11. 1.); Szovjet- Oroszország kellő méltánylásban részesül (35—39. 1.). A 15. lapon lent hiány- zik a Sehnell J á n o s vezetése a l a t t álló állami nevelési tanácsadó, a módszer- javító törekvések sorában a Decroly-féle globális (olvasási) módszer (32. 1.).
A gyermekvédelemnek a gyermekhalandóság és a kriminalitás megelőzésére irá- nyuló tevékenysége mellett ki kellett volna emelni rendkívüli társadalmi fon- tosságát is; a gyermekvédelem gyors visszafejlődéséről vallott nézettel sem érthetünk egyet (22—23. 1.). Az új nevelés folyóiratai közül a 41. lapon ki- maradt A Jövő Ütjain (a 26. lapon megvan).
Ezek az apróságok azonban semmit sem vonnak le a derék munka érté- kéből, amely tanároknak és növendékeknek igen jó szolgálatot fog tenni és ezért megérdemli, hogy minél szélesebb körben elterjedjen. Külön emlékezünk meg az Előszóról, amelyben Rády Elemér, a szlovenszkói fiatal magyar kato- licizmus folyóiratának, az Ű j Életnek szerkesztője fejti ki erélyes vonásokkal
