Vielrose, Egon: A potenciális demográfia vázlata

STATISZTIKA-tl IRODALMI FIGYEDÖ

A kötet az ülésszak tárgyalási rend—

jének megfelelő csoportosításban először a népességkutatás felvételi technikájára, majd a termékenység mérésére vonat—

kozó 6—6, végül pedig két csoportban 19 vegyes témájú közleményt közöl.

A közlemények közül néhány általáno- sabb — elméleti-módszertani —— kérdé—

sekkel foglalkozik; így a demográfiának, mint tudománynak jelenlegi helyzetére vonatkozó tanulmánykötet tervével, anyagával; a földrajzi sorok statisztikai elemzésével; a tényleges és a stacionér népesség összehasonlitásával.

A népességstatisztikai (általános és

képviseleti) adatgyűjtések kérdésköréből származó közlemények egyrészt a népes-

ségi vizsgálódásokkal kapcsolatos adat- gyűjtések felvételi technikájáról és kü-

lönféle hibaforrásairól, hibáinak ellenőr—

zéséről és meghatározásáról nyújtanak képet (részben indiai tapasztalatok alap- ján is); másrészt kifejezetten népszám-

lálási vonatkozásúak. így ismertetik a

Szovjetunió népszámlálási módszereit, a népi Kína 1953—es népszámlálását (utób-

bit a nemzeti újjáépítéssel és a népesség-

kutatással kapcsolatban is); továbbá a

népszámlálási korbevallás pontosságának

kérdését; a különböző gazdasági ágaza—

tokhoz tartozó eltartott népesség számba—

vételének lehetőségét és módozatait, va-

lamint a Fülöp—szigetek 1949—1956. évi

(,,népszámlálás utáni") népességbecslését.

A házasság és a halandóság problémá—

ját a kötetben csupán két—két közlemény tárgyalja. Ezek egyfelől a házasságkötési és elválási valószínűségek népszámlálási alapon nyugvó kiszámításáról és Japán elválási mozgalmáról, másfelől Brazilia halandósági színvonaláról és Libanon csecsemőhalandóságáról (illetve annak kísérleti számbavételéről) számolnak be.

Jóval több közlemény világítja meg — az általános érdeklődés megnövekedésére is jellemzően — a termékenység és ezzel kapcsolatosan a születési mozgalom mé—

résének s alakulásának problémáit. E tekintetben az egyes közlemények a kö—

vetkező kérdéseket vitatják meg: a ter—

mékenység és a család tanulmányozá- sának matematikai módszereit, a stabil népesség fogalmának a gazdaságilag el—

maradott országok termékenysége — és egyben halandósága —— mérésénél való alkalmazását; a termékenységi színvonal

és irányzat meghatározását hiányos adat—

szolgáltatású területeken; a ,,hány gye—

reke volt" kérdésre adott válaszok hibáit;

a termékenység mérésének standardszá-

mítási módszerét; a születésalakulás két

modelljét; a termékenység kor szerinti

alakulásának különbözőségeire vonat- kozó kutatási módszereket és adatgyűj—

tési eredményeket; a házasságkötés és az első szülés közti időköz kor és lakóhely -— város, vidék —— szerint való alakulá-

sát; a házasság előtti fogamzások hatását

a termékenység nagyságára Nagy-Britan-

niában; az Egyesült Államok termékeny—

ségi vizsgálata új módszerének első ered-

ményeit; a színesbőrű népesség termé- kenységi jellemzőit az Egyesült Álla—

mokban.

A változatos tartalmú kötet két tanul- mánya foglalkozik a népességi térképek—

kel, egy pedig a városi demográfiai terü—

letek meghatározásának elméletével és

technikájával.

(Ism.: Thin—ing Lajos) Vielrose, Egon:

A potenciális demográfia vázlata

(Zarys demograufii

252 p.

A hagyományos demográfia vizsgálati módszerei számos esetben téves követ—

következtetésekre vezetnek, mert általá—

ban figyelmen kívül hagyják a kormeg- oszlás hatását a különböző demográfiai jelenségekre. A demográfiában a muta—

tókat általában 1000 főre vetítik, vagyis minden egyedet egyenlőnek tekintenek.

Már pedig demográfiai szempontból az egyedek nem egyenértékűek, termékeny-

ség, házasságkötés, halandóság stb. szem—

pontjából. Szerző szerint a mutatók stan—

dardizálása sem helyesbíti az értékeket,

mert egyrészt a standardizált mutatók

teljesen fiktív számok, másrészt a stan—

dardizált népesség kiválasztása nagymér—

tékben önkényes.

E megfontolás alapján vezette be a né- pességtudományba L. Hersch ——-— először egy 1940—ben megjelent munkájában ——

az életpotenciál fogalmát. A fiatal ember-

nek nagyobb az életpotenciálja, mint az

idős emberé. Az életpotenciált személy—

években mérik, a potenciális demográfia mértékegysége tehát nem az egyed, ha—

nem a személyév. Az életpotenciál vizs—

gálható az egész hátralevő élettartamra

potencia-Inci.) Varsó, 1958,

772

STATISZTIKAI l—RODALMI FIGYEDÖ

vagy annak egy részére, például a hátra—

levő munkaképes élettartamra nézve.

A személyek egy adott csoportjának életpotenciálja három tényezőtől függ: 1.

a csoporthoz tartozó személyek számától, 2. kormegoszlásuktól, 3. az egyes évfo—

lyamok várható átlagos élettartamától.A személyek egy csoportja életpotenciáljá—

nak megváltozása pedig a következő té-

nyezőktől függ: l. a születések számától.

2. a halálozások számától, 3. a meghalt személyek kormegoszlásától, 4. az egyes évfolyamok várható átlagos élettartamá—

tól, 5. az egyedek öregedésétől, 6. vándor- lás fennforgása esetében, a ki— és beván—

dorlók számától és kormegoszlásától is.

A potenciális demográfia aránylag új-

keletű ága a demográfiának és mutatói-

nak kidolgozása eléggé bonyolult számí—

tási műveletet igényel. Szerző Hersch és tanítványainak képleteit egyszerűsíti és olyan kérdéseket elemez a potenciális demográfia szemszögéből, amelyekkel az irodalomban eddig nem foglalkoztak, így elsősorban a családi állapot kérdését.

Szerző bemutatja egy adott korhoz tar- tozó teljes és részleges életpotenciál, kü- lönböző személyekből álló csoport teljes és részleges életpotenciáljának az átlagos életpotenciálnak, nem mérhető ismérvtől függő életpotenciálnak stb. számítási módszereit.

Foglalkozik a szerző egyes országok né—

pessége életpotenciáljával, továbbá a fér- fiak és nők életpotenciáljának összeha—

sonlításával különböző országokban, va—

lamint a ki- és bevándorlók potenciáljá—

nak struktúrájával.

A könyv negyedik része részletesebben tárgyalja az életpotenciál megváltozását, elsősorban a halálesetek és az öregedés okozta változásokat. Ismerteti továbbá a halandóságot jellemző átlagokat és az eddigiekben kidolgozott kutatási eszközök segítségével elemzi néhány ország demog—

ráfiai helyzetét. Végül azt vizsgálja, mi—

lyen okokra vezethető vissza leggyakrab- ban a potenciál csökkenése.

Az életpotencíál vizsgálata családi ál—

lapot és keresőképes kor szempontjá—

ból azt mutatja, hogy a házasságban élők életpotenciálja —— Kanada, India és Len—

gyelország adatai alapján —- lényegesen magasabb, mint a nőtlen, (hajadon) sze-

mélyeké. (Ism.: Danyi Dezső)

Bunle, Henri:

A demográfiai vizsgálódások felvételi

technikája

(Teehniuues dienguéte sur ha recherche dí:- mographiiaue.) Bulletin de l'Institul International de Stalislioue. 36. köt. 2. rész. 7—11. 1).

A tanulmány címe nem fedi teljes

egészében a tartalmat. Az átfogó jellegű

cím alatt szerző általában, de részletei- ben ís a gazdaságilag elmaradt területek népességének demográfiai felvételi tech—

nikáját taglalja.

A demográfiai vizsgálódások felvételi

technikája eltérő, aszerint, hogy az ada—

tok gyűjtésére, vagy a kapott eredmé—

nyek feltárására vonatkoznak-e; termé—

szetesen a népszámlálások, valamint a

természetes népmozgalmi és a vándorlási

adatgyűjtések felvételi technikája is el—

ütő.

A népszámlálások összeírást módszerei

—— eszmei időpontra vonatkozó adatok egyéni számlálólapon vagy lajstromon,

továbbá vagy a megszámlált vagy a csa-

ládfő (háztartás feje), vagy a számláló—- biztos útján történő számbavétele —— a XIX. század folyamán alakultak ki. Ko—

rai és jó példája volt ennek az összeírási technikának —— bár az adatfelvétel hosz—

szabb időre elhúzódása miatt nem

teljesen tökéletes —— az 1817. évi párizsi

népszámlálás, Legbiztosabb módszernek a számlálóbiztosok útján történő össze—

írás látszik; de még legújabban is megál—

lapítást nyert, hogy az összeírás sikere elsősorban a kellően kiválogatott és beta—

nított számlálóbiztosok szakmai lelkiis—

meretességétől függ. Külön nehézséget

jelent a távollevők megszámlálása (kiesé—

sek, kétszeres számbavételek elsősorban emiatt fordulnak elő).

Főleg elmaradt területeken hasznos le—

het az 1927. évi török módszer, mely sze—

rint a lakosság az egy nap alatt lebonyo- lított összeírás befejezéséig nem hagy—

hatta el a lakását, és méginkább a Hol—

land—Kelet—Indiában (a mai Indonéziá- ban) 1930—ban megvalósított módszer (hosszabb időre elnyúló első és igen rész—

letes összeírás, ezt követő ellenőrző szám—

bavétel az előző összeírás adatai alapján).

Az utóbbi költségessége ellenére a leg—

célravezetőbb összeírás—technikai eljárás, További fontos szempontok: az össze—

írást módszereket a helyi hatóságok el-