Modin, A.: A termelési terv-matrix modellje a gépipari vállalatoknál

(1)

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

nek kiszámításánál. A nemzeti jövedel—

mek kiszámítása is tartalmazhat hibá-

kat, a munkanélküliek nyilvántartása or—

szágonként különböző lehet, az egyes or-

szágokban nemcsak eltérő minőségű azo- nos árukat, hanem teljesen különböző fajta árukat is termelnek, végül pontat-

lanságot okozhat osztóként az összmun- kaerőnek és nem az összes munkaórák számának alkalmazása (mint az egyes üzemek közötti összehasonlításban). Mi—

vel azonban a nyugat—európai országok—

ban a gazdasági struktúra és az alkalma—

zott statisztikai módszerek hasonlók, a fenti mutatószám a termelékenység ala-

kulásáról hasznos összehasonlítást nyújt—

hat. '

A cikkhez mellékelt táblázatokból

kitűnik, hogy a vizsgált nyolc nyugat- európai ország és az Egyesült Államok

közül az utóbbiban a legmagasabb a ter- melékenység, a többiek, az erősen lema—

radó Olaszország kivételével, közel azo—

nos fokú termelékenységet mutatnak, a következő sorrendben: Belgium, Hollan- dia, Norvégia, Anglia, Franciaország, Dá—

nia és Német Szövetségi Köztársaság. A termelékenység növekedése viszont Fran-

ciaországban, a Német Szövetségi Köztár—

saságban és Olaszországban volt a leg—

nagyobb és Angliában a legkisebb (az

Egyesült Államok az utolsó előtti).

A szerző részben Colin Clark fejtege—

tései nyomán a termelékenység alakulá—

sát megszabó tényezőket Vizsgálja. Ezek:

1. A külkereskedelmi árviszonyok alaku- lása, vagyis hogy az adott importhoz ki—

sebb vagy nagyobb termékmennyiséget kell exportálni. Ezt a tényezőt a fenti

számításokban kiküszöbölték, mivel azok

a fix árakon számított nemzeti jövedel—

men alapultak. 2. A gazdasági struktúra.

Colin Clark szerint elsősorban az alacsonyabb termelékenységű ágazatokból (me—

zőgazdaság) a magasabb termelékenysé—

güekbe való áramlása okozza a termelé—

kenység növekedését. (Táblázat mutatja be a foglalkozási struktúra alakulását az elmúlt évtizedekben az egyes országok—

ban.) 3. A munkaerő viszonylag gyors növekedése Colin Clark, szerint elősegíti a termelékenység növekedését, ha a többi termelési tényező olyan mennyiségben áll

rendelkezésre, hogy a munkaerő növekvő

hozadékot ad. 4. A beruházások. A táblá—

zatok csak a gépekre és berendezésekre

fordított bruttó beruházásokat tüntetik

fel, mivel a szerző szerint (a gyárépüle—

tek építésén kívül, amely azonban nem választható el az összes építőipari beruhá- zásoktóll ezek határozzák meg a terme—

lékenység alakulását. Norvégiában, Olasz—

1179

országban, Hollandiában és a Német Szö—

vetségi Köztársaságban a legnagyobb és az Egyesült Államokban a legkisebb ezek—

nek a beruházásoknak aránya a nemzeti

jövedelemben. 5. Egyéb tényezők. A ter—

melés tökéletesítése, specializáció, kon- centráció és racianalizálás, jobb munka—

szervezés, a munkások szakképzettségé- nek növekedése.

A szerző befejezésül röviden elemzi az egyes országok helyzetét a termelékeny- ség alakulása szempontjából.

(Ism.: Andorka Rudolf)

MODIN, A.:

A TERMELÉSI TERV-MATRIX MODELLJE A GÉPIPARI VALLALATOKNÁL

(Matricsnaia model' proizvodsztvennogo plana masinosztroitel'nogo predprijatija.) — Voproszü Ekonomiki. 1962. 1. sz. 103—114. p.

A termelési terv mérlegmodelljének ki—

dolgozása két cél, nevezetesen:

l. a tervszámítások modellek alapján

történő kidolgozása,

2. a gazdasági információ és tervdoku—

mentáció rendszerének ésszerű kidolgo- zása érdekében szükséges.

Mint ismeretes a vállalatnál műszaki és gazdasági tervezés egyaránt folyik.

Műszaki dokumentáció készül az alkatré—

szekről, késztermékekről, a nyers-, alap—

és segédanyagok felhasználásáról stb. A gazdasági tervezés ennek alapján tükrözi a felhasználást és foglalja össze a terme—

lési folyamatot a gazdasági mutatók rend—

szerében.

Szükség van azonban — írja A. Mo—

din — olyan termelési tervmodellre,

amely egységesen tükrözi a műszaki—gaz—

dasági mutatókat és a gazdasági terve—

zést. Erre legcélszerűbb a termelési terv- matrix modellje.

A sakktábla rendszerű matrix modell—

ben a vállalat egységei közötti termelési kapcsolatok technológiai vonatkozásban is helyesen tükröződnek. Feltűnteti a termelés biztosításához szükséges forrá—

sokat: nyersanyagot, alap— és segédanya—

gokat, tüzelőanyagot, energiát, állóalapo—

kat és a munkaidő—ráfordításokat.

A modell technológiai célokra, a gaz—

dasági tervezéshez és egyéb számítások elvégzésére egyaránt alkalmas. Ebből a szempontból a modell négy olyan részre osztható, amelyek bármelyike önállóan is

igen értékes információt nyújt.

Az I. négyzet a vállalat üzemei közötti termelési kapcsolatokat ábrázolja. A II.

négyzetben vannak csoportosítva a bruttó és árutermelés mutatói, azaz a vállalat végső kibocsátása.

(2)

1180

A III. négyzetben tükröződnek az alap-

anyag—, nyers- és segédanyag—, tüzelő—

anyag—, energia—költségek, az amortizáció és a bérköltség, a vállalati nyereség és a vállalati pénzügyi elszámolásokat ábrá-

zoló mutatók. Ebben a négyzetben talál—

hatók felszerelési csoportonként a— gépi

időráfordítás és a munkások foglalkozási csoportjai szerinti munkaidőráfordítási

mutatók.

A IV. négyzet — amely a létrehozott

érték újraelosztását tükrözi — ez idő

szerint csak területi és országos model—

lekben található meg.

A felhasználás szempontjából a modell

minden négyzetének megvan a maga je- lentősége: az üzemek közötti termelési kapcsolatokat, az anyagi—műszaki ellátást, a felszerelés kihasználását és a munka-

erő felhasználását egyaránt jól jellem—

zik a megfelelő négyzetek. A mérleg ezen felül teljességénél fogva alkalmas arra is, hogy a vállalaton belüli készletterve- ket koordinálva, megteremtse a mérleg—

szerű tervezés, illetve matematikai mód—

szerek alkalmazásának lehetőségét.

Bár a modell műszaki dokumentáció alapján épül fel, az egységárak segítsé-

gével önköltségi számítások elvégzésére

is alkalmas. Valamely üzem által termelt termék egységnyi önköltsége következő-

képpen állapítható meg:

zlgzal-jzi-l- Edlicl-i- Sírja 2 4-

1 e 1 r

'*Ztgi'Ye

?

vagy matrix összefüggésben Z——-A*Z4-D*C4-F*—l-T*.

ahol A* az A matrix transzponáltja.

Az üzemi önköltség:

Z: (E— A)'1 maa-;— F* 4- T* 7),

ahol (DC-l— Fa 'l' T* 7) minden üzemen

belül a hozzáadott érték.

A tenmelési program —— az I. négyzet

alapján —— kiszámítható a következő

egyenletrendszer segítségével

all xl-Pal,x2—i— ... ***—(lu— mit . . .

...—tam xn-l-leXl

aüxl-taígacz—l- ...—l- uff "l—

...-l-aI-nxná—YI-zXI-

...

ahol:

ai) -— az i üzem kibocsátása j üzem

egységnyi termékéhez,

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ*

Y, —- az i üzem termelésének a válla-"

labon kívülre kerülő része, X; '-——- az i üzem bruttó termelése,

Az n egyenletből álló az ismeretlen egyenletrendszer megoldása alapján is—

mertté válik az X i, azaz az i üzem ter—

vezhető bruttó termelése, beleértve a vál——

lalaton belül felhasznált részt is. , A termelési program, mint ismeretes,, gyakran változik. Ez esetben nem érde—

mes az egyenletrendszer—t újra és újra megoldani. Elegendő vállalati adatok alapján egyszer meghatározni a teljes rá—

fordítási koefficienseket, és ezek segít—z ségével meghatározni a bruttó kibocsát-,

tási értéket a következő formula alapján:

BY : X

ahol :

B -—- (E.--—A)—1 a teljes ráfordítási koef—

fíciensek matrixa, amely az I..

négyzet összefüggéseit tükrözi,

Y — a vállalat teljes vagy árutermelése—

a nomenklatúra szerint,

X -— az üzemek bruttó kibocsátása.

Az anyagi-műszaki ellátási terv kiszá?

mítása —- írja a szerző —-—- a következő.

A modell általános sémája tartalrnaz

egy anyagi—műszaki ellátás című alfeje—

zetet, amely részmatrixban is ki van fe-

jezve. Megszorozva ezt a részfnatrixot a

teljes termelés vektorával, megkapjuk

minden üzem szükségletének nagyságát a

termelés előállításához szükséges anyag—

féleségekből. Összeadva az üzemek szük—

ségletét kapjuk a gyári szükségletet.

du (in 1113 . . . dl, . . . dm a:, D1 u d,, ,3 . . . dzj . . . dm X a:, a D,

dm! dms dm3 dm] dmn xn ' Dm

Vagy másként kifejezve DX : D.

A matrix—modell alkalmas más opti—

mális tervszámítás elvégzésére is. Segít-

ségével ki lehet választani a műszaki—

gazdasági intézkedések közül azt az opti—

mális variációt, amely több termék kibe——

csátását és alacsonyabb önköltségét ered- ,

ményez stb.

Ism.: Ujlaki Lászlóné)

NIEWADZI, CZESLAW:

ÁLLÓALAPEGYOTTHATÓ

(0 wspólczynniku kapitalu.) —- Ekonomistaz 1962. 2. sz. 268—281. p.

A cikk első részében a szerző az álló—

alapegyütthatóval kapcsolatos elméleti kérdésekkel foglalkozik. Ez az együttható kifejezi a termelés és az állóalapok (a tőke) közötti technológiai összefüggést. A

.l-