2 9 4 BARO SZALAY GÁBOR, TÖRÖK PÁL
H o l n a p jön. így ha egyet Veszítünk, csüggedezni
Nem kell azért. — Zuleika Legyen Zaira, Leila,
Vagy más: mit bánom én a z t ? A' lány kecse mulandó, D e szép marad szerelmünk.
Nem változó leányért, Szerelmért lángolok.
J ó ifíu, követni A k a r t a m énekednek Vig oktatását; jobbnak T a r t o t t a m egykor áztat
A' bölcs komoly szavánál, Ezüsthajú Mamudnak
'S a' búsuló F a k i r n a k Beszédinéi. De mostan, Mióta őt ösmérem, A' kékszemű Zuleikát;
Mióta őt imádom, Eszembe jut anyámnak Végső tanácsa, sokszor;
ó v j a d magad szereimtől, J ó gyermekem; keserves, Bár milly gyönyört Ígérjen, Mindig következése.
Közli: BÁRÓ SZALAY GÁBOR.
VÖRÖSMARTY MIHÁLY KIADATLAN POLITIKAI CIKKEL
A M. T. A. k ö n y v t á r á n a k Vörösmarty-kéziratgyüjteménye nem
rég nevezetesen gazdagodott, Voinovích Géza főtitkárnak sikerült megszereznie az Ernst-múzeum Vörösmarty-kézírataít. Ennek az új gya
r a p o d á s n a k fölvétele közben rájöttünk arra, hogy nemcsak az Ernst- múzeumból vásárolt és nemcsak a Brisits Frigyes által számbavett —
C z a p á r y n á l nagyrészben publikált —• anyagban, hanem A k a d é m i á n k k ö n y v t á r á n a k törzsanyagában is k i a d a t l a n leveleket, cikkeket őrzünk.
A levelek kiadását Brisits Frigyes vállalta el. A cikkek közül a poli
tikai t a r t a l m ú a k a t alább közlöm.
A közlendő c i k k e k 1848 első feléből valók. A P. H. s z e r k e s z t ő s é g e t a l á n nem fogadta szívesen ezeket s e miatt nem a d t a ki. Kemény Zsigmond és Csengery valószínűleg már ekkor h e l y t e l e n í t e t t e a di
nasztiával való szembefordulást, mely az olasz k é r d é s b e n é l e z ő d ö t t ki, e z e k a cikkek pedig főleg az olasz k é r d é s s e l foglalkoznak, m e l l é k e s e n érintve a horvát és szerb kérdést. A horvát kérdésben erős nemzeti é r z é s e , nacionalizmusa ellenére is a b e l á t ó b b a k mellett állott Vörös
m a r t y már évtizedekkel azelőtt: ha Horvátország el a k a r szakadni, legyen kívánsága szerint. Tudjuk, hogy erre az álláspontra helyezkedett 1848-ban a Batthyány-miniszterium, és Batthyány ezen az alapon meg is egyezett Jellasics bánnal, kikötve, hogy Horvátország a Habsburg
ház u r a l m a alatt maradjon. Jellasics t á m a d á s a aztán azért követ
k e z e t t be, mert ő a magyar kormánytól nem Horvátország független
ségét követelte, hanem azt, hogy Magyarország rendelje pénz- és h a d ügyeit a bécsi kormány alá. Vörösmarty cikkeinek szelleme nem a m a g y a r kormány hivatalos fölfogásához, hanem Kossuth Lajos nézeté
hez áll közel, Vörösmarty a nacionalizmus eszmei álláspontján figyel
men kívül hagyja az u r a l k o d ó h á z pretensióit. Neki az a nézete, hogy Olaszország előbb-utóbb úgyis egyesül, s Ausztria t a r t o m á n y a i el-
szakadnak, t e h á t legokosabb lemondani róluk. Ezzel valószínűleg egyet
é r t e t t Széchenyi is, aki fiatal k o r á b a n elég h a n g o s a n jövendölte a H a b s b u r g - m o n a r c h i a széthullását és 40 éves k o r á b a n is olyan nyilat
k o z a t o k a t t e t t a n é m e t egységről, hogy miattuk k ö n n y e n n y a k á t szeg
h e t t e volna. Hogy Széchenyi 1848-ban tartózkodóbban viselkedett, az nem befolyásolta a m a g y a r közvéleményt, m e l y n e k elég hü t ü k r e a Vörösmarty fölfogása
1. Néhány szó a legújabb időben felmerült három eszme felől c. cikk részlete,
(E cikket nem egész terjedelmében közli Gyulai Pál V ö r ö s m a r t y Ö. M, VII. 373—380. 11. A 376. lapon a Szabadság c. rész e s z a v a k k a l végződik; „Ez ügy elintézése nem rögtönözhető" — a fogalmazványban erre nem az Egyenlőség c. rész, hanem az alábbi cikk következik:
Itt egyfelül sok szorgalom, másfélül sok t ü r e l e m kell.
A z o n b a n van egy, mit szabadságról szólván emlitetlen hagyni nem lehet.
Katonáink még folyvást külföldön s n a g y o b b r é s z t az olasz sza
badság elnyomására használtatnak. Nem egyes lázongókról, rendbontók
ról van itt szó, irtóháború ez, egy egész nemzetre, mely a régi nyomás ellen fiai minden vagyonának, legutolsó csepp v é r é n e k feláldozásával tiltakozik. Legborzasztóbb kitörése ez azon öldöklő rendszernek, mely- lyel a birodalom n é p e i egymás iránt folytonos gyűlöletben s r é m s é g b e n t a r t a t t a k . Ha eddig szerencsétlenség volt, hogy ezt tűrnünk kellett, ezentúl tűrni s megengedni, miután ügyeink kezelésének függetlenségét jogunk van követelni, é p p e n o l y n e m z e t i becstelenség, mint oktalanság volna.
Semmi szerződés szerint nem lehet jogunk vagy kötelességünk dolgaiba avatkozni oly n e m z e t n e k , mely s z a b a d s á g á é r t küzd.
Hogy fog hangzani a világ előtt? A s z a b a d Magyarország az olasz szabadság elnyomására forditja erejét. Ez annyit tesz, mint meg
hazudtolni a szabadságot. Legelső, legszüziebb pillanataiban. Mit v á r h a tunk ez é p p e n oly irtózatos mint reménytelen h a r c b ó l ? G y ű l ö l e t é t azoknak, kiket pusztítani segítettünk, közutálatot és megvetést gyáva
ságunkért, hogy nem m e r t ü n k visszalépni ott, hol v i t é z n e k lenni é p p e n - ugy ádázát, mint öngyilkolás
Mig vérünk künn pazaroltatik, az ország a l e g v é s z e s e b b é lehető átalakulás korában mindenfelül tárva és őrizetlenül áll.
S ha még k ö v e t k e z e t e s s é g volna e k e g y e t l e n eljárásban. D e mig mi az olasz föld m e g t a r t á s á é r t harcolunk, addig Zágráb, K o l o w r a t n e v é b e n elszakadásra izgatta tik, s Kolowratnak minden b ü n t e t é s e az, hogy visszalépett, miután a meghasonlást előkészítette, vagy megen
gedte, hogy n e v e a r r a elbitoroltassék. Sem K o l o w r a t , sem n e v é n e k bitorlója b ü n t e t v e , vagy leleplezve nincsenek.
Mig ügyeink ily felbomlásban vannak, a r e á n k n é z v e oly nagy fi-
296 TÖRÖK PÁL
gyeimet érdemlő A l d u n a elhanyagolva, addig seregeink java, mely a nemzeti haderőnek magva leetendett, a pusztulás határszélén áll, nem vihetvén egyebet magával sirjába, míítt harci dicstelenségét, a n é p e k utálatát, aiem h a g y h a t v á n egyebet maga után, mint átkot a nemzetre, mely őt ily n y o m o r ú a n elveszni engedte.
De ha d i a d a l m a s lesz az olaszhoni sereg, s az olasz megigázta- tik, vagy kízsaroltatik, mit v á r h a t u n k e diadal u t á n ? A düh s engesz- telenség szelleme mely e h á b o r ú t fenntartotta s bevégzendette, p o k o l l á t e h e t i e b é k é s országokat, s a visszatorlás r e t t e n t ő Istene veszi át az igazság fegyverét.
Régi b ű n e i n k é r t meglakoltunk, ezen uj n e m z e t i b ű n é r t meg fogunk lakolni.
„De végre az u r a l k o d ó h á z n a k tartozunk avval, hogy t a r t o m á n y a i t elszakadni ne engedjük." Ez a h a t a l m a s (érv)1 gördíttetík elénk. K é r d e z t e k - e , b e n n ü n k e t akkor, m i d ő n az olasz birodalomrész csak alkot
mányt követelt. H a l l g a t t a k - e országgyűlésünkre, mikor az a birodalmi r é s z e k számára a l k o t m á n y t a d a t n i indítványozott? S mert most m á r ez késő, mi t a r t o z u n k - e ezen b o r z a s z t ó h á b o r ú b a n elvérzeni? H a ez szabad volt most, h a k ö t e l e s s é g ü n k k é tétetik h á b o r ú t folytatni, melyet jó tanácsunk ellenére, egyezésünk nélkül k e z d e t t e k meg, nem sodor
tattunk-e m i n d u n t a l a n uj meg uj vitába, melyet Magyarország vagy el
veinél vagy é r d e k e i n é l fogva nem fogadhat el, mely végre fel fogja emészteni? Ha elég a bécsi k o r m á n y n a k viszályt, vagy háborút k e z d e n i , s nekünk azt üzennie: „adjatok pénzt, adjatok k a t o n á t " : ugy nincs há
ború, melyet visszautasítanunk szabad volna. S nem legelső k ö t e l e s ségünk volna-e m a g u n k i r á n t ? A szabadság és a tulajdon iránt meg
ingatott eszmék h a d e r ő v e l is t á m o g a t o t t r e n d e t kívánnak, hol a n é p kiskorú, s az ámítás minden csábjainak k i t é v e van. Ezen fölül H c r - váthon, mely velünk együtt k é s z í t e t t magának alkotmányt, e l s z a k a d á s r a izgattatik egy kis p á r t által, m e l y e t ottani b a r á t i n k é r d e k é b e n is el
nyomni még most l e h e t ő , s kötelességünk lett volna. S mi az olaszok ellen harcolunk! A dinasztiáhozi hűségünk, most legalább nem az enge
dékenységben a régi k o r m á n y iránt, hanem a b b a n állott volna; az első jó tanácsot azon t e t t b e m e n ő határozattal támogatni, hogy a ma
gyar seregek az olasz földről rögtön visszahozassanak, n e m engedni, hogy a régi k o r m á n y , vagy a n n a k utóda az u r a l k o d ó ház n e v é b e n olyan háborút kezdjen, m e l y n e k csak egy e r e d m é n y e bizonyos és ki
m a r a d h a t a t l a n : ö r ö k és engesztelhetetlen gyűlölet. Mi a trónt m e g m e n t h e t t ü k volna e gyűlölettől. Az utolsó nemesi országgyűlés ez egy fő- dologban m u l a s z t o t t a el k ö t e l e s s é g é t .
S mi célja e h á b o r ú n a k , mely már nem is belháború t ö b b é ? Ha ki azt hiszi, hogy Lombard, V e l e n c e újra megígáztatík, annak igen erős h i t e van, hogy a régi jó világ ismét visszatérhet. Mi ennek a h i t n e k a d u n k erőt olaszföldí h a d a i n k k a l . Lombard, Velence békés jövendője
1 Ez a szó a tollban m a r a d t a fogalmazványban, a másoló nem törődött vele.
csak az egyesült Olaszhonnal van. Kiszakasztva mindig teher lesz annak, aki birja: vagy elsorvad, vagy lázadásokban emészti fel magát, s ily b i r t o k é r t kell az egész m o n a r c h i á n a k erejét s jóllétét feláldozni.
Vagy az kívántatik, hogy fizesse meg, amiért fiai l e k o n c o l t a t t a k , jólléte feldulatott, hogy oly sok évig elnyomatva v o l t ? Fizgssen saját n y o m o r á é r t ? A gazdag L o m b a r d i a mig csak alkotmányt k é r t fizethe
t e t t volna, a kimerült, elpusztult L o m b a r d i a nem fog fizethetni.
Azok, kik e h á b o r ú t akarják, egy k e g y e t l e n szeszélyért, kizsarolt, e r e j p é b e n megtört, minden vésznek kitárt monarchiát fognak átadni az u r a l k o d ó háznak. Nem hüség-e, nem kötelesség-e ez ellen tiltakozni, é p p e n magának a t r ó n n a k é r d e k é b e n ?
S hogy fogjuk mi magyarok, s a velünk egy fejedelem alatt élő n é p e k a megrenditett tulajdon szentségét, a bujtogatok, a ragadozok, e l á m í t o t t a k ellenében megőrizni s a szabadság megszilárdításához szük
séges r e n d e t f e n n t a r t a n i ?
Minden országnak honn saját k a t o n á i r a van szüksége, hogy az á t a l a k u l á s t békével bevégezze, s támasza lehessen a t r ó n n a k , melynek megállása igen k é t e s leend, ha ezen országok az a n a r c h i a szörnyeinek h a g y a t n a k martalékul.2
Hogy minden országnak most saját k a t o n á i r a van szüksége, mig ezt b e nem látjuk, s n e m eszközöljük, nem teljesítettük legfőbb honfiúi é s alattvalói kötelességünket.3
2 Horvátországban sok b a r á t a i n k voltak, A nép maga a magyar országgyűléstől n y e r t e fölszabadulását, a kárpótlást csak a magyar nemzetgyűlés lesz képes eszközölni. Mi az olasz háború miatt saját jó b a r á t a i n k a t , e l v r o k o n a i n k a t hanyagoltuk el, s h a g y t u k védetlenül, Most meglehet, hogy már egész H o r v á t h o n fanatizálva van ellenünk és elszakadást akar. A z e l s z a k a d á s r a n é z v e minden m a g y a r egy v é l e m é n y b e n van: inkább jó szomszéd, mint rossz b a r á t : legyen nekik az ő hítök szerint. De H o r v á t h o n n e m c s a k elszakadni, h a n e m hóditní is a k a r , izgatói már a m a g y a r földön járnak. Mi az olaszok meghódításá
é r t harcolunk, mig m a g y a r hont magát a l e g s e t é t e b b vihr fenyegeti.
V é l e t l e n s é g - e ez? Vagy az abszolutizmus alattomos k e z e játszik-e az a n a r c h i a k ö r m e i v e l ? Vagy t e r m é s z e t e s bűnhődés lágyságunk és m a g y a r h a d a i n k e l p a z a r l á s á é r t ? H a k é t t a r t o m á n y elvesztéséről v a n szó, mely közöl egyik ausztriai, másik társországa a magyar honnak, a legszo
r o s a b b szövetség szerint sem l e h e t ü n k k ö t e l e z v e előkelőleg az auszt
riai t a r t o m á n y é r t küzdeni, míg saját társországunk, sőt Magyarhon in
tegritása veszélyben forognak. (Vörösmarty jegyzete.)
3 E háborúról azért is kellett b ő v e b b e n szólani; m e r t a l e g k é n y e s e b b tárgy a b é k e s h á b o r ú k é r d é s e , h a mindjárt k e z d e t b e n balul ér- telmeztetik s oldatik meg, vagy egyik vagy másik félnek romlására lesz. Semmi sincs oly nagyon é r d e k ü n k b e n , mint egyfelül a legszoro
sabb szövetség a s z a b a d d á lett Ausztriával s általa a nagy n é m e t honnal. A német és magyar közt nincs t e r m é s z e t e s gyűlölség, mint n é m e l y népfajok közt, — általában a magyar é p p e n n e m erős a gyű
l ö l e t b e n — sőt ellenkezőleg, a sokáig m e s t e r s é g e s e n t á p l á l t idegenség m e l l e t t igen sok r o k o n s z e n v e t s megférőséget találunk ,a k é t népfaj között, melyet most m á r a szabadság é r d e k e is s z o r o s a b b a n egymáshoz csatol. De éppen ezért nem szabad a szövetségnek egyoldalulag csak r á n k n e h e z e d n i . Belviszonyaínk n a p r ó l n a p r a súlyosodnak. H a az olasz h á b o r ú t a l e g t e r m é s z e t e s e b b e n akarjuk is magyarázni úgy, hogy az
298 TÖRÖK PÁL
Honn erősek sokkal biztosabb szövetségesei l e e n d e t t ü n k az auszt
riai t a r t o m á n y o k n a k , míg így saját h a d e r ő n k b ő l kifosztottan és örökös ingadozásokban a b e l z a v a r g á s o k miatt. Ily i d ő k b e n minden igazságta
lan k ö v e t e l é s h ü t e l e n s é g és árulás bélyegét viseli, s g y a n ú b a fojtja el a bizodalmat, m e l y r e egy uralkodó alatt élő szabad n e m z e t e k n e k most
•van legnagyobb szüksége.
Z á r a d é k u l csak egypár szót. Midőn ez e l m é l k e d é s e k e t megkez
d e t t e m , a szabadság hajnala csaknem felhőtlen volt. A z ó t a felhők tor
nyosultak s mindenfelül a vész döbörgését halljuk.
Olaszhoni h a d a i n k a t visszavárni most m á r hívságos gondolat, a nemzetőrség felállítása k é s e d e l m e s : leghelyesebb azok n é z e t e , kik ön
k é n t e s e k rögtöni kiállítását indítványozzák. Kinek személyes szabad
sága, vagy egy t a l p a l a t n y i földe van, nem méltó a n n a k bírására, h a a n n a k m e g v é d é s é h e z járulni nem akar. Az ö n k é n t e s e k legnagyobb része a nemzetőrség soraiból vállalkozhatík, Ha elhagyjuk magunkat, sem Isten, sem e m b e r nem segíthet rajtunk; d e ha e r ő n k lesz, lesznek szövetségeseink is, s a szerint fogunk becsültetní, amint a r r a még el
lenfeleinket is k é n y s z e r í t e n i fogjuk.
(Akad. K é z i r a t t á r , Vörösmarty-szoba, Vörösmarty: Cikkek, t a n u l mányok, 4. sz.. fol. 18—23. és 31—34. Hiányos másolata, Vörösmarty betoldásaival, m e l y e k a fogalmazvánnyal megegyeznek, u. o, 5. sz.)
2. Magyarország viszonya Ausztriához c. cikk r é s z l e t e . (Eleje közölve Vm. ö , M. VII. 368—72, — A 372. l a p alján a cikk ezzel a m o n d a t t a l végződik: ,,Nem ismerjük azokat, de látjuk, sőt érez
zük, hogy e k é t k ö r ü l m é n y b e n veszélyek rejlenek." A k é z i r a t b a n e h e l y e t t ez olvasható: Én mindebben az absolutismust és a muszka szövetsé
get látom. A fogalmazványban e mondat u t á n V ö r ö s m a r t y odaírta n é v jelét: V, — mintha vége lenne a cikknek Lehet, hogy önálló cikknek szánta, d e külön cím nélkül h a g y t a a k ö v e t k e z ő k e t ) :
Nincs idő arról szólanunk; illik-e a szabad m a g y a r nemzethez, mit n y o m a t á s á b a n k é n y t e l e n volt eltűrni, hogy h a d a i más ország ok szabadsága ellen h a r c o l j a n a k ? Nem akarom feszegetni, mi é r d e k e l e h e t A u s z t r i á n a k enerválni az öszves birodalmat, hogy L o m b a r d - V e l e n c e mindenáron m e g t a r t a s s á k , oly t a r t o m á n y , mely egészen idegennemü, m e l y n e k szimpátiája s jövendője egészen más delejtőt k ö v e t . Nem a k a r o k azon vsezélyről szólni, mely a szláv fajok, s mely az óhitűekről rá és r á n k egyaránt fenyegetve néz, nem azon m a g a s a b b r e n d e l t e t é s r ő l , mely p á l y á t neki nyugat, n e k ü n k k e l e t felé tűz ki. Nem azon oktalansággal m á r kiütött, mielőtt az új r e n d beállott volna, ha megengedjük, hogy n e k ü n k szövetségi t a r t o z á s u n k szerint is részt kell-e a b b a n vennünk;
de azóta kifejlett belállapotunk sürgetőleg parancsolja, hogy most leg
először is magunkról gondoskodjunk, sőt, ha viszonyosság volna közöt
tünk, mi k ö v e t e l h e t n ő k a szövetségi segélyt, mire azonban egy pilla
natig sem lett v o l n a szükség, h a a magyar h a d e r ő k e z ü n k b e n s r e n delkezésünkre van. (Vörösmarty jegyzete.)
vagy árulással határos könnyelműségről vagy bűnről, hogy midőn az összves birodalom átalakulásban, a rend és tulajdon minden oldalról fenyegetve van, akkor egy kiirtó háborúban elmerülve a védetlenül hagyott országokat a legvéresebb anarchiának vetjük áldozatul.
Minderről a sürgetőbb veszélyek tiltanak szólanom. Legyen tehát szabad csupán a viszonyosságról és a legszorosabb szövetségről egy pár szót mondani.
Mi Horvát és Tótországgal együtt hoztuk a törvényeket. Mind a két tartomány a régi osztrák kormány befolyása alatt többnyire elle
nünk szavazott nemcsak a nemzetiség kérdéseiben, hanem a szabadsá
géiban is. Mindemellett a szabadság kíviva s a Társországokkal közzé
téve lőn s nemzetiségök, mennyire az ország egységével megférhetőnek tartaték, biztosíttatott. Ekkor a régi kormány végerőlködéssel elvetette a veszedelem magvát, a királyi helytartó s magyar kormány mellőzé
sével kinevezte bánnak Jelasicsot az illyr párt hü emberét. Mi jámbor magyarok, kik hűség és törvényesség korláti közt járunk, elnéztük e botrányos hibát, nem is gyanítván, hogy a régi kormánynak ezen árulása az új bécsi kormány s az osztrák nép irántunk! megfoghatlan ellenszenve által gyámolittassék. Azonban Jelasics mellőzve a magyar király által meghatalmazott helytartót s minisztériumot, kik az öszves magyar birodalom kormányzásával bízattak meg, az ausztriai császárra hivatkozva proklamácíót bocsátott, mely tökéletes elszakadást hirdet.
Ha mi olaszhoni és egyebütt tanyázó magyar seregeinket vissza
hívtuk volna, ha Horváthonban nem volnának barátaink, kik velünk a legszívesebben csatlakozni akarnak, kik talán a többség, ha a fegy
veres hatalommal ellátott s Ausztria részéről pártolt bán terrorizmusa alatt nem állnának, azt kellene — igazságosak levén — mondanunk:
jól van: Horváthon nem akar bennünket, Lombard-Velence nem akarja Ausztriát, — mi nem akarjuk Ausztriát az olasz tartományok vissza
foglalásában segíteni, nincs jogunk követelni, hogy Ausztria bennün- liet segítsen.
Azonban .ellenkezőleg van a dolog. Jelasics az ausztría császár és magyar király nevében a királyi helytartó magyar kormány meliő- zésével teszi intézkedéseit; Jelasics nemcsak elszakadásra izgat, hanem hódításra is Magyarország ellen, proklamácíót elhintvén a Bánság alsó- részeiben s vérengzéseket idézvén elő, melyeket borzasztó hallani.
Midőn ezek történnek egyfelől, Bécsből csehtót felszólalások in
téztetnek másfelül a felvidékiekhez. Őszinteség-e ez, viszonyosság-e?
Van-e ebben azon szent szövetségnek legkisebb eszméje is, melynek egy fejedelem alatt élő nemzetek között lennie kellene?
Mi tettleg harcolunk Olaszországban, egy ausztriai tartomány meg
tartásáért, őrtállni segítünk Cseh-Morvaországban, Galíciában s Auszt
riának még csak szándéka sincs bennünket szövetségileg segíteni? Mit tecz ehelyett Ausztria? Haragszik, hogy neki több katonát nem adunk, holott magunknak sincs, haragszik, hogy adósságot nem fizetünk, mi
előtt arról a nemzetgyűlés véleményét s határzatát kimondhatta volna,
300 TÖRÖK PÁL
s mi, k i k n e k p é n z t á r a i a régi osztrákos k o r m á n y által ü r e s e n h a g y a t t a k !
H a h a d s e r e g e i n k v í s s z a b o c s á t t a t n a k , nincs szükségünk külső s e gítségre; h a szövetségi h a r c b a n s ő r k ö d é s b e n távol vannak, úgy teljes viszonzást van jogunk k ö v e t e l n i Ausztria részéről, s visszautasítását minden m e g t á m a d á s n a k , mely a magyar birodalom integritása ellen intéztetik.
H a Ausztria tisztán szabadságot akar, n e m egyszersmind hódítást és zsarnokságot, k ö n n y e n eligazodhatunk; m e g a d v á n minden országnak mit magunknak k ö v e t e l ü n k ; ha erőszakos összetartását akarja a monarchiának, legyen k ö v e t k e z e t e s és igazságos irántunk, k i k n e k h a d seregét bitorolja.
Egyoldalú szövetség, mely b e n n ü n k e t elhanyagol, mig őket s e gíti, hűtlenség és hazaárulás, m e l y n e k k ö z r o m l á s a vége.
(Akad. kézirattár, Vörösmarty-szoba, Vörösmarty: Cikkek és t a nulmányok 6. sz. q—z lap.)
3. Az abszolutizmus hagyományai.
(Kiadatlan.)
Mit örökölt az új szabadság az abszolutizmustól, igen röviden é s világosan meg lehet mondani.
Első az olasz h á b o r ú Ezt még a régi osztrák kormány k e z d e t t e meg, folytatta az új egész az utolsóig.
Ugyanazon szellem, mely ezen h á b o r ú t m e g k e z d e t t e , átszállott a z üj k o r m á n y o k r a is, ugyanazon szellem, h a ott diadalmaskodnék, fog dúlni minden országok k e b e l é n , m e l y e k n e k b á r legtávolabb érintkezé
seik v a n n a k Ausztriával.
Ezen h á b o r ú b a n egyfelől azon eszme uralkodik, mely a n é m e t t a r t o m á n y o k a t lelkesíti. Az egyesült Olaszország a legtisztább elemű ország leend, milyen Németország sem. E z e n eszme ellen, igen gyenge azon jog, melyet nem igen rég A u s z t r i á n a k egy hosszú h a r c utáni b é k e k ö t é s a d o t t .
Németország egyesülése iránt rokonszenvvel lenni s Olaszhon egyesültét ellenzeni elfogulatlan e m b e r n e k b e c s ü l e t t e l nem lehet. Ezen eszme ellen harcolni annyi mint húsz millió olasz ellen harcolni, annyi mint elébemenni a francia s végre az e u r ó p a i h á b o r ú n a k , melynek v é g e ismét az lesz, ami előbb volt: s l e h e t e t t volna: a szabadság l e gyilkolása, vagy végre a dinasztiák v é g k é p p e n i megbukása.
Mi vár az olasz t a r t o m á n y o k r a h a l e g y ő z e t n e k ? Az ausztriai adósság egyrésze. Mi vár reánk, h a az olaszokat megigázni segitend- j ü k ? Méltó b ü n t e t é s ü l az adósság egy másik része — s a s z a b a d s á g á r n y é k a , mely ídeiglen ostoba szemeink előtt k á p r á z t a t á s u l o d a e n g e d tetik.
Tehát véren, pénzen és b e c s t e l e n s é g e n , mert s z a b a d o k n a k lenni s mások szabadsága ellen harcolni é p p e n olyan becstelenség, mint
lopni és papolni a lopás ellen, így fogják a n e m z e t e k saját szolgasá
gokat legdrágább kincseiken megvásárolni.
A második háború az abszolutizmus é r d e k é b e n az illyr h á b o r ú Magyarország ellen.
Ki k e z d t e s táplálta e h á b o r ú t ? Titokban az orosz, n y i l t a b b a n az osztrák. Pillersdorf még nemrég 150,000 pfrtot adott J e l a s i c s n a k s maga J á n o s főherceg a magyar király által l e t e t t bánt még k e d v e s b á n n a k nevezi.
Az illyrek Kolowrat n e v é b e n izgattattak föl, a most m e g b u k o t t miniszter Pillersdorf által gyámolittatta. Mi ez egyéb, mint a régi á t o k k a l t e r h e s osztrák kormány folytatása? A dinasztia egyrésze k e d veléssel látszik nézni az illyr mozgalmakat, míg a b i r o d a l o m v e s z t ő olasz h á b o r ú n csak egy pillanatig sem a k a r n a k tágítani,
S mit a k a r n a k az olaszok? Egyesülését az olasz n e m z e t n e k é s szabadságot. Mit a k a r n a k az illyrek? Had és pénzügyet a b é c s i e k n e k , a fekete b a n k ó k m e s t e r e i n e k k e z é b e n , A n é p e k gyűlölete és viszálya a zsarnokok ereje. Az olasz harcol az illyrrel, az illyr az olaszok, d magyar mind a k e t t ő ellen.
Nem nyomorú h e l y z e t - e ez azokra, s nem a legbecstelenebb r e á n k nézve, kik, míg az olaszok mellettünk harcolnak, megengedjük, hogy a magyar h a d a k Olaszhont feldúlják.
Mi a magyarnak k ö t e l e s s é g e ? A királyi p a r a n c s o k a t végrehajtani.
S hogy ezt tehessük, minden e r ő n k r e szükségünk van. Míg saját bajainkat el nem igazítottuk, nem tartozunk szövetségeseinknek se
gíteni.
Meg kell mondanunk a királynak, hogy az olasz háború veszélyez, meg kell mondanunk, az illyrek pártolása világos árulás, mely ellen h a a dinasztia nem tiltakozik, az európai h a t a l m a s s á g o k r a kell h i v a t k o z nunk s megmondanunk, hogy a magyar király saját rokonaínak árulása által királyi tekintélyétől megfosztatni szándékoltatik,
ÍU, o., Vörösmarty: Cikkek és tanulmányok, 27. sz.)
Közli: TÖRÖK P Á L .
irodalomtörténeti Közlemények. L1I.
