SZEMLE - Az első félévi alapozás után most a tananyag kiszélesítése következik. Ahhoz azon
ban, hogy interdiszciplináris programunkat teljesíteni tudjuk, szükségünk van szocioló
gusra, antropológusra, vallástörténészre, filozófusra, logikával, tudományelmélettel stb.
foglalkozó szakemberre. Egyelőre négy-öt tutort, vagyis olyan tanárt sikerült megnyerni az ügynek, aki maximum három diákkal foglalkozik egyszerre.
Közben kidolgoztunk egy működési szabályzatot, s költségvetési tervezettel kiegészít
ve beadtuk a bukaresti HESP-hez (Higher Education Support Program), ahonnan nem
rég megkaptuk a kiadásaink finanszírozásához szükséges alap jóváhagyását. így lehe
tővé válik, hogy ösztöndíjakkal serkentsük a tanár és a diák munkáját, vendégtanárokat hívhassunk meg, menedzsert alkalmazhassunk, könyveket vásárolhassunk, beszerez
hessük a sokszorosításhoz szükséges kellékeket, s ha képesek leszünk rá, tudományos kiadványt jelentessünk meg.
- Mindez egy önálló intézmény jövőbeni létrehozását sejteti. Erről van-e szó, s ha igen, mi motiválja egy ilyen intézet kialakítását, illetve mi lesz a rendeltetése?
- A Láthatatlan Kollégium egyelőre egyetem az egyetemen belül, tizenegy diákból álló önszervező csoport. Végső célunk egy olyan társadalomtudományi és oktatási intéz
mény létrehozása, ahol a legkiválóbb fiatal tehetségek tanulnak, s ahol - mondjuk az Eötvös Collegiumhoz hasonlóan - egy épületben lakik a tanár és a diák, egymás köze
lében van a könyvtár és a vendégszoba. Ezt a leendő intézményt Collegium Transsylva- nicumnak nevezem (Venczel József nyomán), s benne az értelmiségi utánpótlás itthon marasztalásának fórumát látom, ahol a diák magasabb képzést és ehhez mért feladatot kap. Az sem titok, hogy reményeink szerint a Collegium Transsylvanicum tanárai a Lát
hatatlan Kollégium diákjai közül kerülnek ki; két és fél éves programunk végén angol nyelvvizsgát tesznek, hogy nyugati posztgraduális képzésen vehessenek részt. Tanul
m ányújukat befejezve - remélem - nyugton hazatérhetnek, mert a Collegium Transsyl
vanicum olyan munkahelyet fog biztosítani számukra, ahol felkészülésükhöz méltó mun
kát végezhetnek, s ahol megélhetésük is e mércéhez igazodik.
MÁTHÉ DÉNES
Mi rejlik a fátyol mögött?
(Strukturalista szempontú verselemzési kísérlet)
Elöljáróban: „nem minden vizsgálati módszer és nem minden szempont alkalmaz
ható minden szövegre - lehetnek olyan megközelítési módok, amelyekkel egy adott szövegnél nem kapunk értelmezhető eredményt” ( 1 ) - állapítja meg Szabol
csi Miklós, és kétségkívül igaza van. Nem minden elemzési próbálkozás já r a várt eredménnyel, a műmegközelítés és -értelmezés hatékonysága döntő módon függ a hozzáállástól, a vizsgálati módszer helyességétől és az adott műre való alkal
mazhatóságától. Téves eljárás megtévesztő következtetéseket eredményezhet.
Ezért fontos már az elemzés megközelítése előtt alaposan és figyelmesen átol
vasni a kiválasztott alkotást, és az elmélyült olvasás folyamatában érzékenyen kitapintani, melyik út végigjárása hozhatja a legtöbb sikerrel felszínre a m ű mélyrétegeibe ágyazott eszmeiséget, esztétikumot.
Ezen töprengtem jómagam is Babits Mihály Ballada írisz fátyoláról című versének ol
vasása, ízlelgetése közben. Miért választottam éppen ezt a verset? Szubjektív okokból, természetesen. Mindenekelőtt azért, mert megírásának helyszíne minden valószínűség szerint Fogaras, vagyis szülővárosom. így e választásban a versből áradó esztétikai él
mény mellett némi lokálpatrióta büszkeség is közrejátszott.
Megfigyeléseim alapján úgy gondoltam, hogy strukturalista elemzési módszerrel „hoz
ható ki” a legtöbb a versből. Strukturalista megközelítés a komplex elemzési eljárás ke-
rétén belül Ha strukturalista elmezésről hallunk, e jelző alapján tobb-kevesebb bizton
sággal csak annyit tudhatunk, hogy az elemző elmezése tárgyat olyan zárt rendszernek tekinti amelynek elemei egymástól és a rendszer egesztol kölcsönösen függnek. (2)
A strukturalizmus követői a műközpontú elmezés hívei, ok a szovegbol indulnak ki, nem kívülről közelítik meg. A szinkrónia elvét vallják, a gyakorlatban mindenképpen na- avon élesen különbséget tesznek a szöveg idődimenziója es jelenlegi allapota kozott. A strukturalista irányzatok „a szöveget autonom egységnek tartjak, megkísérelve a benne rejlő törvényeket kikutatni, elemeinek 'szétvágása' és szétszedése utján, es amelyek a szöveg struktúráját igyekeznek felépíteni a 'szétvágott' elemekből állítva fel a struktúra m^ 8egyes művekről így nyert kép aztán tovább gazdagítható az alkotó életművére, éle
téré korára, környezetére stb. vonatkozó ismertekkel. A valódi műalkotás, igaz, össze
hasonlíthatatlanul több és más, mint a különböző szempontok alapján összegyűjtött eg
zakt ismeretek összessége. „A helyesen alkalmazott strukturalizmus nem akar mást, mint egy újabb lépést tenni feléje, az intuíció bizonytalanságát kívánja helyettesíteni vagy leg
alább alátámasztani olyan biztonsággal, amilyen egyáltalán elérhető.” (4)
Elemzésemben az összetett módszer alkalmazása csökevényesnek tekinthető. Fő hangsúlyt ugyanis a szövegre, az ebből levonható megfigyelésekre helyeztem, és keve
sebbet foglalkoztam a versen kívüli tényezők vizsgálatával. Szabolcsi Miklós verselem
zési kísérletét követtem, így rendre tanulmányoztam a vers hangtani elemeit, a szavakat, szótagokat, a vers szókincsét, a verselést, nyelvtani szerkezetét, jelzőit, képeit. Ezt kö
vetően eltérés mutatkozik a Szabolcsi-kísérlethez viszonyítva, ugyanis Petőfi S. János nyomán a kompozicionális szerkezet tanulmányozását is beiktattam, mivel úgy véltem, hogy találóan egészíti ki az előző részvizsgálódások eredményeit.
1. Hangtani elemek vizsgálata. A strukturalista elemzés magából a szövegből indul ki, en
nek keretén belül is a hangtani elemek vizsgálata jelzi a kiindulópontot. E tekintetből a Ba- bits-vers magas és mély magánhangzóinak a statisztikája a következőképpen alakul:
magas hangok mély hangok
e = 34 a = 66
ó = 13 á = 32
ö = 18 o = 32
i = 42 u = 8
ü = 2
Összesen: 111 150 l
Világosan kitetszik, hogy a mély hangok túlsúlyban vannak a magas hangokkal szem
ben. Figyelemre méltó az a/á kétszeres arányú jelenléte az e/é-hez viszonyítva. Már pusztán ebből a statisztikai jellegű táblázatból is megállapítható, hogy a mély hangok sokasága sötét, komor színezetet kölcsönöz a versnek. A magas és mély hangok soro
kon belüli arányának a feltérképezése is ilyen irányú következtetés levonását sugallja, íme, soronkénti megoszlásuk az egyes versszakokban:
I. versszakban: II. versszakban: III. versszakban: IV. versszakban:
1.2/7 1.2/7 1. 3/6 1.6/3
2. 6/3 2. 0/9 2.1/8 2.5/4
3.2/7 3.2/7 3.5/4 3. 3/6
4. 3/6 4. 3/6 4. 3/6 4. 1/1
5. 3/6 5. 3/6 5.2/7 5. 7/2
6.5/4 6.5/4 6.4/5
7. 0/9 7.2/7 7. 6/3
8. 1/1 8. 1/1 8. 1/1
9. 7/2 9. 8/1 9. 6/3
SZEMLE Az arány itt is a mélyhangok javára dől el. Amit feltétlenül érdemes megjegyezni, az, hogy mind a négy versszak utolsó sorában a magas hangok kerekednek felül: 7/2, 8/1, 6/3, 7/2. Ebből azt lehetne megállapítani, hogy az előző sorok komorságát, derűsebb hangvétel váltaná föl, mint mikor a szivárvány ragyogása oszlatja a borús, esős idő szo
morkás hangulatát. Viszont e „szivárvány-soroknak” pusztán hangtani alapon való meg
ítélése merő tévedés lenne.
A mássalhangzókkal kapcsolatosan a t és p hangok alliterációs előfordulását kell meg
említenünk. Az első sorban a t (tavasz tarkasága), a másodikban a p (pöttyök és piros pontok) jelenik meg ilyen szerepkörben. A második versszakban szintén a p alkot allite- rációt (poros ... porondok - 2. sor; piros pipacs - 5. sor). Az alliteráció előfordulása Ba
bitsnak ebben a versében nem annyira kihangsúlyozó szerepű, inkább monotóniát su
galló erejű. Jellemző, hogy az /-ek zömében elmúlást jelölő vagy komor hangulatot kife
jező szavakban jelentkeznek, így: hull, alkonyi, halálvágy, száll, hullós, lehull, hajlós, le
velek, szél, felhős, fátyol, tél, felölti (gyászát).
2. Szavak, szótagok. Elemzésünk következő lépcsőfoka a magasabb fokú alapelemek, szavak, szótagok vizsgálata, valamint ezek mondatba kapcsolódásának szemügyre vé
tele. A vers 128 szava közül 33 egyszótagú, 66 kétszótagú, 17 háromszótagú és 12 négy- szótagú. Az egy és kétszótagú szavak nagyobb száma megcáfolja a felszíni higgadtsá
got, és az érzelmek látszólagos kiegyensúlyozottságával ellentétben kapkodó, riadt, té
tova nyugtalanságot tükröz. Ennek a bizonytalansági állapotnak a kifejezését a költő nem az igék, hanem a névszók használatával valósítja meg (névszó: 88 = 68,7%; ige: 18 = 14,8%). A mondatok szószáma, valamint a kis szótagszámú szavak felsorolásszerű tö redezettsége is nyugtalanító érzés állapotát hangsúlyozza ki.
3. Szókincs. A ballada szavainak nagy része egyszerű szó, alig négy összetett szó fordul elő (ciprusága, halálvágy, kertkarókon, jégvirág). Babits poéta doctus, intellektuális költészetet művel, de amint ebből a versből kitűnik, egyszerű szavak révén, ezek szo
katlan, töprengésre késztető kombinációja által valósítja meg a gondolati mélységet. Erre utal az a tény is, hogy a vers szókincse jobbára a természet köréből való: fák, virágok, sár, szél, utak, porondok, kertkarók, zápor, rózsák, pipacs, rozs, lombok, berkek, dombok, levelek, ág, avarok, pusztaság, ege. A vers alaptónusát az elmúlást sugalló, illetve ehhez kapcsolódó szavak jelenléte adja meg, ilyenek: sírok, cipruság, alkonyi (pír), halálvágy, hullós virág, virág lehull, kaszák (ez is asszociálható a halállal!), sápadt levelek, avarok, fátyol, gyász. Ugyancsak a halálérzést sejtetik a komor hangulatot árasztó szavak is: bús, sápadt, zörgő, kósza, felhős, gondok.
4. Verselés. Az első három szakasz egyenként kilenc soros. Ezen belül az 1 -7. valamint a 9. sor kilenc szótagos, a 8. két szótagos. Ez azért érdekes, mert ez a két szótagos sor valahogy előkészítő szerepű, rövidségével mintegy megszakítja az addigi sorok hosz- szúságát, és hirtelen fordulattal biztosítja a befejezés fokozottabb hatását. A negyedik szakasz már csak öt sorból áll. Különben a sorfelépítés itt is ugyanaz, az utolsóelőtti sor ugyanazt a funkciót tölti be, mint az előzőkben. Még annyit, hogy ennek az utolsó sza
kasznak a rövidsége szintén a lezárás döbbenetét igyekszik kelteni, mintegy az egész vers hangulatát konkluzionálva. Rímképlet: a b b a a c a b c . A rímek elhelyezése, a sor
végek tudatos összecsendülése az egyhangúság érzetét hordozza, figyeljük csak meg az első szakasz rímeit: tarkasága - pontok - gondok - ciprusága - sárba - p ír is - mú
zsa/óba - rrukor- írisz. A trochaikus verslábak ereszkedő jellege is a lemondás, a ború
látás, a kilátástalanság zenei aláfestését biztosítja.
5. Nyelvtani szerkezet. Megfigyelhető, hogy az igék mind harmadik személyűek, a költő énje ilyenformán közvetlenül nincs jelen a versben. (Csak ha a „Herceg! Hátha megjön a tél is?” költői kérdést nem tekintjük ilyennek!). Jelen és jövő idejű igealakokat használ.
A jelenből indul ki, ez az alaphelyzet, mely kilátástalan, illetve melynek egyetlen meg
nyugtató kilátása a halál hozta nyugalom. Ezt a jövőtől várja, kérdezve-kétkedve. Nem a múltba menekül magányából, komor hangulatából, hanem az elmúlást hozó jövőtől várja a lelki vigaszt, a lelki balzsamot. De talán nem annyira halálvers ez, nem is annyira az elmúlást áhítja, hanem inkább egy biztos pontot szeretne tudni maga előtt, melybe meg
kapaszkodhat, melytől segítséget remélhet, melyre alapozhat. A jelen magányérzetéből
6 Jelzők 'képek, képszerkezet. Minősítő jelzőit főleg a színskálából kölcsönözte:fehér, piros zöld, barna, de színkópzeten kívüliek is fellelhetők: bús, virágos, zörgő. Pontosító jelzős szerkezetei már figyelemreméltóbbak: alkonyi pír, poros utak, hullós virág, hajlós rózsa, kósza szél, gyümölcsös berkek, ordas ág, hangos dombok. Szokatlanabb az ezüst zápor! rögös ég, aranyos lombok, jégvirágos tarkaság asszociációs hatása. Különösen a rögös ég. Ebbe a szerkezetbe az egész földi lét zártsága sűrűsödik. A föld és ég közötti távolság megszűnik azáltal, hogy az éghez olyan jelzőt társít, amely leginkább a talajhoz, földhöz kapcsolódva használatos. Szinesztéziái: meleg szem, sápadt levél, már nem re
levánsak stilisztikai szempontból. Megszemélyesítéseivel („szelet mond az alkonyi pír is”,
„Kósza szél kacag is, sír is”) a természet elemeit ruházza fel emberi tulajdonságokkal, ami nem más lényegében, mint az emberi én kivetítődése, transzponálása a term é
szetbe. Eszerint írisz „zöld köntösét cifrázza”, „meleg szemét kinyitja”, „felhős fátyolét té
pi”, „fehér gyászát felölti”. Ha a négy évszakot az emberi élet folyásával azonosítjuk (ta
vasz - ifjúság, nyár - felnőttkor, ősz - öregkor, tél - halál), akkor írisz nem a természet színeváltozását hivatott érzékeltetni, hanem az emberi élet evolúciójának a v é g ig k ís é r
je, és mint ilyen, szorosabban kapcsolódik a költői énhez, mint ahogy első látásra tűnne.
7. Kompozicionális szerkezet. E szempont beiktatásával eltérünk Szabolcsi Miklós módszerétől, és ezzel már Petőfi S. János strukturalista megközelítési kísérletét alkal
mazzuk. A kompozicionális szerkezet nyelvi megközelítése alapvető jelentőségű vala
mennyi műben. Ezt fogja össze és teszi értelmezhetővé a különféle jellegű strukturális elemzések eredményeit, de ugyanakkor alapját képezheti további elemzéseknek. Petőfi S. János szerint egy irodalmi mű nyelvi struktúrájának rétegződése a következőképpen néz ki:
a mű egészének nyelvi struktúrája,
különböző szintű kompozíciós egységek
= közlésegységek közlésegységtagok szavak
a kompozicionális szerkezet a közlésegységek szerkezete
Közlésegységeknek nevezzük „a folyamatos szövegben különválasztható egyszerű bővített mondatokat (lehetőleg halmozott mondatrészek nélkül), az alapmondatról levá
lasztható halmozódó mondatrészeket, ill. az ilyeneknek minősíthető szövegrészek közé ékelődő egyéb szövegrészeket...” Több, egymással összefüggő közlésegység kompozi
cionális szerkezetet alkot.
Mindezek után a következőképpen vonhatjuk meg a Ballada kompozicionális szerke
zetét (római számok jelölik a kompozicionális egységeket, míg az arab számok a közlés
egységeket):
I. (1) Megjön a tavasz tarkasága:
(2) fehér pöttyök (3) és piros pontok, (4) virágos fák, (5) tavaszi gondok, (6) tavaszi sírok ciprusága,
(7) fehér virág hull barna sárba, (8) szelet mond az alkonyi pír is, (9) halálvágy száll a bús múzsákba, (10) mikor zöld köntösét cifrázza írisz.
II. (1) S megjön a nyárnak tarkasága:
(2) poros utak, (3) száraz porondok, (4) a kertkarókon piros gombok, (5) ezüst zápor piros rózsákra, (6) piros pipacs hullós virága;
(7) minden virág lehull, ha nyíl is;
(8) hajlós rozs érik a kaszákra,
(9) mikor meleg szemét kinyitja írisz.
SZEMLE
IV.
S megjön az ősznek tarkasága:
aranyos lombok, piros lombok,
gyümölcsös berkek, (4) hangos dombok, sápadt levelek ordas ága,
avarok zörgő pusztasága a kósza szél kacag is, sír is:
az estnek rögös ege sárga mikor felhős fátylát tépi írisz.
Herceg! hátha megjön a tél is?
lesz fehérsége, barnasága?
lesz jégvirágos tarkasága, mikor fehér gyászát felölti írisz.
Mivel a közlésegységek, ill. a kompozicionális egységek közti összefüggést, összetar
tozást a szintaktikai vagy a szemantikai kapcsolat biztosítja, nézzük meg, hogyan valósul meg ez a vers keretein belül.
Az I. kompozicionális közlésegységei főleg szemantikai összefüggésben állnak egy
mással. Az (1) közlésegység állítását értelmező szerepben bontja ki a (2), (3), (4), (5), (6). A (7), (8) szintén a tavaszra vonatkozik. De Babits tavaszképe eltér a megszokottól, egyáltalán nem derűs. Már az (5) és (6) közlésegységben a tavasz derűjét beárnyékolja a halálérzet. Babits a természet megújhodásában is az elmúlás, a pusztulás képére figyel fel. Ő nem a virágzó lombokat rajzolja meg, hanem a fehér virág sárba hullását foglalja versbe, és az alkony szellőjéről ír. A (9) már nyíltan kifejezi az eddig csak sejtett elmú
lás-gondolatot. A (10) és az előző közlésegységek tartalma között hatalmas ellentét hú
zódik meg, ami némi különös feszültséget kölcsönöz a soroknak. Éspedig az, hogy még az újjáéledő természetben is, mikor mindenki más csak az élet bimbózására reagál, Ba
bits még ebben is, a tavaszban is az elmúlást sejteti meg. Tehát, az előzőkben „szivár
vány-soroknak” nevezett sorok lényegében nem is a derű hangulatát hozzák a versbe, hanem még vélt derűjükkel is egy célt szolgálnak: a halálhangulat kiélezését.
Ugyanez a gondolatfelépítési technika jellemzi a következő két kompozicionális egy
séget. A nyár tarkaságából nem a szép virulását emeli ki, hanem a szép pusztulását: a piros rózsákra nem a napfény hull, hanem ezüst zápor, a pipacsban az elhullás tényét ragadja meg. A (7) közlésegység az élet kilátástalan reménytelenségéről vall, hiába nyíl
nak a virágok, mert úgyis elhullnak, a rozs is önmaga pusztulására érik be. A III. kompo
zicionális egységről ugyanezt lehet elmondani. Az ősznek szintén a hanyatló voltát jele
níti meg a költő az (5), (6), (7) és (8) által.
Az előző három évszak jöttében nem kételkedik a költő, bizonyos abban, hogy meg
érkeznek, nem függnek saját akaratától, elfogadja jelenlétüket, nem tehet mást. Viszont a telet, a megnyugvást várja, óhajtja, megváltásként lesi érkezését.
8. Versen kívüli tényezők. „Kompozicionális szempontból egy irodalmi mű per defitio- nem a legmagasabb szintű kompozícióegység. Meggyőződésünk szerint csak a kompo
zicionális szerkezet ismeretében és arra vetítve interpretálhatjuk megfelelő módon az egyes művek különféle strukturális elemzésének eredményeit, és hasadhatunk tovább a mű teljesebb elemzése, ill. a művet magukba foglaló nagyobb struktúrák (az író élet
műve, a kor irodalmának struktúrája stb.) elmezése felé. A kompozicionális szerkezetben azonban a nyelvészet eszközeivel csak bizonyos kapcsolattípusok tárhatók fel.” (Petőfi S. János). A komplex elemzési módszer hívei között széles körűen elterjedt nézet, hogy a szinkrónián alapuló strukturalista vizsgálat csak úgy jár eredményességgel, ha a diak
rónikus vizsgálattal, versen kívüli tényezők szem előtt tartásával kapcsolódik össze.
Elemzésem nem vallhatja magának a teljesség igényét, így az utóbbiakból csupán né
hány tényezőt szeretnék megemlíteni.
A vers a „Herceg, hátha megjön a tél is!” című kötet nyitóverse. A kötet az 1909-1911 időszak verseit tartalmazza, tehát lényegében azokat, melyeket fogarasi tartózkodása idején írt. Ez a magányérzés indoklása szempontjából jelentős. Köztudott, hogy Babits nem érezte jól magát Fogarason, olyan száműzöttnek tekintette magát, mint amilyen Ovi
Éhszomj című versében ad hangot: „Mint anyja emlejétől elvált / gyermek az ős tej drága kincsét / szomjazom én, világtól elzárt, / az eleven világot ismét.” (A kötet eredeti címe:
Klasszikus álmok volt a kiadó változtatta meg a kötetnyitó versből kölcsönzött sorra.) Ballada írisz fátyoláról” tehát a verscím, ami már az írisz név által is kötődik előzmé
nyéhez, Babits első kötetének címéhez, a „Levelek írisz koszorújából”-hoz. (1902-1908).
Ennek utolsó darabja „A lírikus epilógja”, mely a meg nem értettség, a magány, az En kitörése reménytelenségének művészi feljajdulása. Annak a magánynak, mely a Balla
dában az elmúlás óhajának a fokáig jut el. Lét és elmúlás bölcseleti gondolata foglalkoz
tatja a Balladát követő „Esti kérdésiben is, amit így fogalmaz át költői kérdéssé: „miért nő a fű, hogy ha majd leszárad? / miért szárad le, hogyha újra nő?” Szintén ez a kötet tartalmazza a „Két nővér” című verset. Vágy és bánat, derű és komorság testvérek itt, az összetévesztésig hasonlóak, sőt néha szerepet cserélők.
Tehát: a halálhangulat Babitsnak ebben a versében nem pillanatnyi állapot tükröződé
se, hanem hosszantartó fájdalmas válságérzet művészi lecsapódása.
9. Összegezés. A Ballada címében is, refrénjeiben is újra meg újra idézi a szivárvány
koszorús görög istennőt, iriszien jellemző képét adva a négy versszakban a négy év
szaknak. Sajátos vonása (mely élesen megkülönbözteti a hasonló tárgyú költemények
től), hogy bár sokszínű képet fest a négy évszakról, mindegyikbe beleszövi az elkerül
hetetlen halál bús fenyegetését. Éppen ez a legművészibb a költeményben: egy-egy versszak kezdete csupa szín, csupa élet, de mindegyik áthajlik az elmúlás sápasztó gon
dolata felé. Tavasz is, napfény is éppen azért félelmetes, mert életet fakaszt, mert vágya
kat kelt és a fakadó életben éppen úgy ott csírázik már a halál, mint az ébredő vágyban az új szenvedés.
Tartalom és forma egyezik, megbonthatatlan egységben lélegzi ugyanazt a gondolatot, ez avatja művészi értékké, sikeresen megvalósított költeménnyé a Balladát.
JEGYZETEK
(1) Szabolcsi Milós: A verselemzés kérdéseihez. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1968. Iroda
lomtörténeti füzetek 88. p.
(2) Petőfi S. János: Műelemzés-strukturaJízmus-nyetvi struktúra - Kritika, 1968/10. sz. 18-28. p.
(3) Szabolcsi Miklós: l.m. 89. p.
(4) Petőfi S. János: l.m. 21. p.
SALLÓ LÁSZLÓ
Az irodalom helyzettudata
Fűzi László „látleletei”
Az utóbbi évtizedek magyar irodalmát mint szociológiai jelenséget igyekszik körüljárni ez a könyv. Fűzi módszere azonban nem a szociológusé, hanem az irodalomtörténészé és a kritikusé.
Elfogadja, hogy az irodalom olyan sajátos közlésrendszer, amely információkat köz
vetít a társadalomról, s a közvetítés módja nemcsak poétikai, hanem társadalmi tényezők által determinált. Nagyon jól tudja, hogy az ilyen értelemben tárgyalható művek esztétikai érteküket illetően nem föltétlenül kiemelkedőek. Fűzi László az irodalom helyzettudatán reszben azt érti, hogy „mit mondanak a kialakult helyzetről az írók”, a művek milyen fon
tosabb társadalmi folyamatokról és tendenciákról tudósítanak, fíolandB arthes szerint az irodalom egyrészt művek rendszere, másrészt intézményrendszer. Következésképpen a
