Rice, P. – Smith, V.K.: A kőolajipar ökonometriai modellje

330

vállaló helyzetének vizsgálatából kell kiin- dulni. Ez ugyanis többé kevésbé jellemzően feltárja az adott területen végbement fejlő- dés fő vonásait. Ez utóbbi érdekében két olyan foglalkoztatotti csoport bérheIYZetét elemezték. amelyek számszerűen az összes osztrák munkavállalóknak több mint a felét teszik ki: a magánipari és a közületi foglal—

koztatottakét.

Az ipari dolgozók nominálbérének növe- kedése — a munkásokat és alkalmazottakat együttesen kezelve —— az 1977-ig terjedő év- tizedben átlagosan évente 9.1 százalékot ért el. Ezen időszakban a tisztviselők fizetésemel- kedésének mértéke több évben meghaladta a munkásokét. Ennek okai között kétségtele- nül számba veendő a vendégmunkások szá—

mának 1968-tól tapasztalható erőteljes növe- kedése Ausztriában. A külföldi állampolgár- ságú munkavállalók döntő hányada munkás.

arányuk az összes osztrák foglalkoztatotthoz képest 1968—ban 2 százalékot, 1974-ben viszont már mintegy 8 százalékot tett ki. Jelenlétük, illetve létszámnövekedésük közrejátszott a bérszerkezeti eltolódások mellett. bizonyos területeken a munkahelyekért folyó harc éle- sedésében is. Az alkalmazottak 1974-ben har- coltak ki viszonylag legmagasabb arányú névleges bérnövelést az iparvállalatok tulaj- donosaitól (l3,7 százalékot), s az ezt követő három évben 126. illetve 9 százalék körüli emelkedés mutatkozik bértaritáikban. Az ipari munkások vonatkozásában a megfelelő mutatók: 12,5, 14,2 és 9.6 százalékos gyara- podást tükröznek nominálisan az 1974—1976.

években.

Az állami alkalmazásban levő dolgozók bére az i977-tel záruló évtizedben átlagosan évenként 9,7 százalékkal emelkedett névleges értékben. Ez az aránymutató némileg maga—

sabb a magáníparban foglalkoztatottakénál, de az utóbbiaknál a kiegészítő járulékokat

nem tartalmazzák a növekedési arányok.

Az 1977-re készített béremelkedési előrejel- zések —— a fogyasztói árakéhoz hasonlóan — ütemcsökkenésre utalnak Ausztriában. ami lé—

nyegében megfelel az inflációs arány fokoza—

tos mérséklését célzó gazdaságpolitikai tö- rekvéseknek.

(ism.: Bíró Klára)

RICE, P. — SMITH. V. K.:

A KÓOLAJIPAR CKONOMETRIAI MODELUE

(An econometric model of the petroleum industry)

— Journal of Econometrics. 1977. 3. sz. 263—287. p.

A kőolajipar az Egyesült Államok harma- dik legnagyobb iparága. Fontossága tehát elsőrendű, a kínálat jövőbeli alakulása vii szont bizonytalansági tényezőket rejt magá—

ban; ilyen a további lelőhelyek felkutatásá-

nak esélye, a technológia fejlődésének irá—

nya és a politikai tényezők. A kőolajipar ko- rábbi modellezési kísérletei egyrészt a piac- nak vagy csupán kínálati vagy csupán ke- resleti vonatkozásait vizsgálták, és nem tet- tek kísérletet a kettő szintézisére; módszer- tanilag pedig többnyire programozási model—

lek segítségével próbálták megközelíteni a kérdést.

A szerzők által bemutatott modell mind ke- resleti, mind kínálati szempontokat figyelem- be vesz. Nem él a tökéletes verseny felté- télezésével. és nem alkalmaz korlátozó fel—

tételeket. Negyvenkét egyenletből álló nem li—

neáris rendszer, amelyen belül az egyenle—

tek paramétereit az 1946—1973. évi adatok bázisán becsülték. A modell blokk-rekurzív szerkezetű: a belföldi kőolajipari termelést külön blokkban határozza meg. A modell általában magán viseli azokat a jegyeket, amelyek az ágazati modellekre jellemzők:

az ágazatot egészében tekinti; az egyes üzemek, vállalatok nagyságát, speciális szempontjait és különböző technológiai fel- tételeit, értékesítési lehetőségeit nem veszi

figyelembe.

A kőolajipar kínálatát a modell elsősor—

ban a termelési ráfordítások költségei. vala- mint a viszonylagos hozam függvényeként te- kinti. A késztermékek árát ugyanakkor a kö- vetkező magyarázó változók befolyásolják: a kínálat mennyisége, a belföldi és a külföldi eredetű nyersolaj átlagára, valamint a kész- letek mennyisége.

A termelési összefüggések specifikációjá- ban döntő fontossággal szerepelnek az olaj—

fúró tevékenység egyenletei (három szto- chasztikus összefüggés a hat közül). Az olaj- fúrási tevékenység elsősorban a fúrási költ- ségeknek és az értékesítés várható nyeresé—

gének a függvénye, amit azonban nagymér- tékben befolyásolnak a próbafúrások ered- ményei. Ezek becslésére a modell Koyck- féle ún. ,.distributed lag" kifejezést alkalmaz.

A fúrási tevékenység eredménye határozza meg (: nyersolaj-kitermelést, de emellett a modell egyéb költségtényezők, igyaz állóesz- közök, (: kamatláb. az adó szerepét és ter—

mészetesen a nyersolajkészletek volumenének a hatását is figyelembe veszi.

A végtermékek termelésére és árára vonat- kozó paramétereket a modell tizenegy szto—

chasztikus egyenlet segítségével számszerű- síti, amelyek nem lineáris összefüggéseket is tartalmaznak. itt veszi figyelembe a modell a keresleti tényezők hatását is. Legfontosabb keresleti tényezőnek a végtermékek készle- tének késleltetett becsült értékeit tekinti: a kereslet alacsony színvonala mellett a kész—

letek magasak, ellenkező esetben szűkösek.

Az ipari sajátosságoknak megfelelően he- lyettesítési hatások nem jönnek számításba a termékek között. Világkereskedelmi hatá-

STATlSZTlKAl IRODALMI FlGYELÖ 331

sokat a végtermékek importjának változói testesítenek meg (nyersolaj, benzin, petróle—

um és egyéb ásványolajtermékek importja).

Külön egyenletek magyarázzák az ipari tel- használást és külön a háztartások fogyasz—

tását speciális magyarázó változók, igy pél- dóul a gépkocsik száma, a fűtési napok szó- ma, jövedelmi tényezők függvényében.

A modell becslése során a nem lineáris összefüggések kezelése, az autokorreláció.

valamint a kétfokozatú becslés során a becs- léshez szükséges szabadságfokok biztosítá—

sa okozott problémákat. Ebben nagy köny—

nyebbséget jelentett a modell szerkezete.

mely a rendszert különböző blokkokra osztot- ta fel. A becslést a legkisebb négyzetek klasz- szikus módszerével, valamint az általánosított legkisebb négyzetek módszerével végezték;

a szükséges szabadságfokokat főkomponen—

sek számításával biztosították. A becslési

eredmények kielégítőnek mutatkoztak, kivéve,

hogy az egyenletek nem is jelentéktelen hó—

nyadában negatív autokorreláció mutatko-

zott.

A modell stabilitásának ellenőrzése céljá- ból szimulációs kísérleteket végeztek a mo—

dell megfigyelési időszakára vonatkozóan az exogén változók (fúrási mélység, külföldi árak, árváltozások, időjárási hatások, jövede- lem stb.) feltételezett értékeivel és a függő változók becsült és tényleges értékeinek ösz—

szehasonlításával. A változók döntő többsé- gében (35 változó) a hibahatár 5 százalékon belül volt. A kapott eredményeket egyéb kül- ső információkkal is összehasonlították, és megkísérelték gazdaságpolitikai következte—

tések levonását is.

(Ism.: Nyáry Zsigmond)

RlHTER, A.:

AZ ÁLLÓ ESZKÖZÖK HATEKO'NYSÁGANAK ELEMZÉSE

(Ob anoiize fondootdacsi.) -— Vesztnik Sztatisztíkí.

1977. 2. sz. 8—18. p.

Az állóeszközök hatékonysága különböző matematikai módszerek és mutatószám-rend- szerek alkalmazásával vizsgálható. E vizsgá—

lati módszereknek —— többek között -— az a veszélye, hogy egy sor másodrendű ténye- zőt is bevonnak az elemzésbe, nem vizsgál- ják a jelenségek közötti dialektikus, oksági kapcsolatokat stb. A szerző nem vitatja a matematikai módszerek alkalmazásának je- lentőségét az állóeszköz-hatékonyság vizsgá- latánál (és más elemzéseknél), de felhivja rá a figyelmet, hogy először a jelenség termé- szetét meghatározó tényezőket kell tanulmá—

nyozni összességükben, s ezután kell rend-

szerezni azokat. A következő lépés annak el- döntése, hogy közülük melyek a leglényege-

sebbek. s utoljára kell kiválasztani a vizsgá- lathoz legmegfelelőbb matematikai módszert.

Rihter saját elemzési módszerének ismer- tetését azzal a megállapítással kezdi, hogy az állóeszközök hatékonyságát két szinten lehet vizsgálni: a termelőkapacitósok előállí- tásának stádiumában (ide tartozik például a tervezés, a munkaeszközök előállítása, külön- böző objektumok építése), valamint a fel- használásuk folyamatában. A hatékonyságot meghatározó tényezőket három csoportra bontja: az elsőbe a létrehozott állóalapok műszaki és gazdasági színvonala, a második—

ba a kihasználásuk fokát jellemző tényezők tartoznak. A harmadik csoportba sorolja a specifikus tényezőket, valamint azokat, ame—

lyeket nem lehet az első kettőbe besorolni.

1. A kapacitások és állóalapok újraterme- lését jellemző tényezőket a termelőkapacítá- sok állóeszköz—igényességi mutatója szinteti- zálja. A mutatót az állóalapok értékének (F) a kapacitásokhoz (M) való viszonya alapján

számítják ki.

A kapacitásegység változatlan alapigé- nyessége (fu) mellett az állóolapok értékének növekedése egyenlő az alapigényesség és a kopacitásnövekedés szorzatával (A M- fo);

az óllóalapok értékének tényleges növekedé- se (AF) és a fenti szorzat közötti különbség pedig az állóalapok értékének — a kapaci- tásegység újratermelési értékének megválto- zása következtében megvalósuló -— viszonyla—

gos növekedésével (vagy csökkenésével):

AFrelatív : AF— AM'fo

Az ágazati (alágazati) szintű vizsgálatok- hoz o szerző véleménye szerint célszerű a kapacitás — és állóeszközérték — növekedését az újratermelési folyamat különböző formái—

val összehasonlítani (ilyenek például az új építkezések. a működő vállalatok bővítése és rekonstrukciója, új műszaki felszerelésekkel való ellátása). A vállalati szintű vizsgálatok- nál az újratermelési folyamat következő for—

máit -— illetve az ezekre fordított kiadásokat - célszerű összehasonlítani a kapacitás nö—

vekedésével: új technika és technológia be—

vezetése. az üzemelő berendezések cseréje és

modernizálása. a műszakszám emelése, a termelés gépesítése és automatizálása stb.

A továbbiakban a kapacitásegységek új- ratermelési értékét befolyásoló tényezőket vizsgálja a szerző. Ezek közül — véleménye szerint — a következőket érdemes kutatni:

— a lelőhely-kiaknázás természeti feltételeinek ha- tását,

- a kapacitásnövekedéssel össze nem függő tőke—

ráfordítósok (például környezetvédelmi kiadások) ha- tását.

- a kapacitások és az állóalapok részleges (nem teljes) üzembe helyezésének (vagy elhasználódásá—

nak) hatását.

— az építkezési terület (környezet) hatását.

— a műszaki haladás hatását.