Bevezetés a jogi informatikába

(1)

tőve' teszi, hogy az Egyetemen dolgozó külföldi aspiránsak és külföldi ösztöndíjasok megis—

merkedjenek a magyar statisztikai szervezet működésével a megfelelő szakmai ágazatok te- rületén.

5. §.

Az Egyetem vállalja, hogy

— az oktatás fejlesztése és korszerűsítése során fokozott gondot fordít a statisztika okta- tására, ezáltal magasabb szinten biztosítva a KSH és egyéb statisztikai munkaterületek ellá-

tását fíatal közgazdász szakemberekkel:

—tudományos munkájában fokozott súlyt ad a KSH által javasolt témák kutatásának, a gyakorlati statisztikai tevékenység számára különösen fontos problémák vizsgálatának és a

gyakorlatban hasznosítható módszerek és modellek kidolgozásának;

— bevonja a KSH szakértőit az Egyetem által szervezett konferenciák, kollokviumok, sze- mináriumok és egyéb tudományos rendezvények munkájába;

—közreműködik a KSH területén dolgozó szakemberek továbbképzésében, segítséget nyújt doktori értekezésük témájának kiválasztásához és egyéb tudományos, illetve szakmai kutatási tevékenységükhöz.

6. §.

Jelen szerződés az aláírás napján lép érvénybe, és 1985. december 31-ig érvényes.

Amennyiben a szerződés lejárta előtt legalább négy héttel a Szerződő Felek egyike sem tesz módosító javaslatot, a szerződés érvénye 1990. december 31—ig meghosszabbodik.

7-§

A jelen szocialista szerződésben foglalt feladatok megvalósítása érdekében a Szerződő Felek megbízottai a szerződés érvényességi ideje alatt minden év november 30-i külön meg—

állapodóst kötnek, amely a következő naptári évre — a követelmények és lehetoségek figye- lembevételével — pontosan meghatározza a KSH és az Egyetem feladatait. Ezt a megállapo- dást a KSH részéről a Személyzeti és Oktatási főosztály vezetője, az Egyetem részéről a Sta- tisztikai Tanszék vezetője köti meg, a KSH elnökétől, illetve az Egyetem rektorától kapott fel- hatalmazás alapján.

Budapest. 1979. május 18.

BERED T. IVÁN s. k,

a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem rektora

NYITRA! FERENCNÉ DR. s. k.

a Központi Statisztikai Hivatal elnöke

MAGYAR SZAKIRODALOM

BEVEZETÉS A JOGI INFORMATIKÁBA

Tankönyvkiadó. Budapest. 1978. 214 old. (Kézirat.)

A jegyzethez dr. Kovacsics József tanszék—

vezető egyetemi tanár. az állam- és jogtudo- mányok doktora mint szerkesztő irt előszót.

ismertetését célszerű az innen vett néhány gondolat idézésével kezdeni. ,,Napjainkban_

az információs tevékenység gépesítése kap—

csán új tudomány alakult ki: az informatika.

Ez a tudománya szaktudományoknak: a szer- vezéstudománynak, a statisztikának és a szó- mítógépekkel kapcsolatos software-ismere- teknek az ötvözetéből tevődik össze." Majd lejjebb: ,,A hazai és külföldi példák azt mu- tatják, hogy a bonyolult igazságügyi és köz—

igazgatási rendszerek és az ezekben végzett munkafolyamatok áttekintéséhez felbecsülhe-

tetlen segitséget jelentenek az elektronikus számítógépek. ha a programokat a szaktudo- mány, a mi esetünkben az állam- és jogtu- domány ismeretei alapján építjük fel. Ahhoz azonban, hogy a számítógépesitésben a jo- gász értse a gép nyelvét, szükség van a je- lenlegi. a számítógépre alig vagy egyáltalán nem épitő képzés kiegészítésére" (5. old.).

A szerkesztőnek ezen idézett gondolatai mintegy mottóként szorítják keretbe hat szer-

ző hét fejezetet felölelő munkáját.

A statisztika egyetemi oktatására az egész világon az a felelősség hárul, hogy lépést tartva a társtudományok fejlődésével a le- endő közgazdászok, mérnökök. jogászok stb.

számára olyan ismeretanyag elsajátítását te- gye lehetővé. amely egyaránt tartalmazza a statisztikusok növekvő feladatait és a köve-

(2)

SZEMLE

759

telményeknek való megfelelés lehetőségeit;

a matematikai módszereket és a számítás- technika alkalmozásában rejlő rendkívüli elő- nyöket. Jólesően állapíthatjuk meg, hogy a magyar egyetemi oktatás e téren sincs hát- rányban. Egyetemeinken, ahol statisztikai ok- tatás is folyik, a statisztikai képzés tananya- gát folyamatosan korszerűsítik, amelynek bi- zonyítékaként a tankönyvek és jegyzetek át- dolgozásra kerülnek, vagy új fejezetek külön kiadásban is megjelennek. igy a közelmúlt- ban került sor dr. Pórniczky Gábor: ,,A statisztikai információrendszer" c. jegyzetének (Tankönyvkiadó. Budapest. 1978. 83 old.) vi—

tájára.1 Hasonlóképpen a közelmúltban jelent meg az Eötvös Loránd Tudományegye—

tem Állam- és Jogtudományi Karának kiadá- sában az előttünk fekvő a ,,Bevezetés a jogi

informatikába" c. jegyzet.

E jegyzet első három tematikailag össze- függő fejezete az informatika fogalmával, az informatika általános problémáival, a nép- gazdasági informatika általános kérdéseivel foglalkozik. Lévén egyetemi jegyzetrői szó, a hallgatók és a téma iránt érdeklődő olvasók itt megismerkedhetnek azzal a folyamattal, amely a statisztika hagyományos regisztráló tevékenységét felváltva elvezetett a társadal- mi-gazdasági irányítás döntéseit előkészítő statisztikai információ-rendszer kialakulásá—

ig, A három fejezet strukturálisan egymásra épülve fokozatosan nyújtja azokat az isme- reteket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a jogi felkészültségű és majdan az igazgatás vagy az igazságszolgáltatás területein dolgo- zók gyakorlati munkájuk során nemcsak ei- , képzelésekkel rendelkezzenek, hanem tuda—

tosan felhasználni is képesek legyenek a szó- mítástechnika eszközeit és korszerű módsze- reit.

Az első három fejezetet összeáliitó szerzői kollektíva (dr. Dörnyei József, Aranyi Attila, dr. Révész Ferenc) az alapozó fogalmi is- mertetéstől fokozatosan halad az informatika hazai alkalmazása tartalmi és szervezeti problémáinak feltárása felé. Ennek során részletesen tárgyalják az informatika kiala—

kulását, belső struktúráját; az információ- rendszer fogalmi meghatározását. jellemzőit.

a rendszer részeit, funkcióit tartalmi, műkö- dési és szervezeti problémáit.

Az információ-rendszer általános definiá—

lása után logikusan következik a népgazda- sági információ-rendszer fogalmának és jel- lemzőinek bemutatása, majd a statisztikai in—

formáció-rendszer külön tárgyalása. A fogal—

mak, folyamatok tartalmának és szerepének könnyebb felismerését. megértését jól szer- kesztett ábrák könnyítik meg, jelentős didak-

iLásd: Kerékgyártó Györgyné — Melega Tiborné:

Az Általános statisztika c. tankönyv átdolgozásának

előkészítése (Statisztikai Szemle. 1979. évi 5. sz. 513—

516. old.) c. beszámolóját. '

tikai segítséget nyújtva a témával ismerkedő hallgatóknak. Anélkül, hogy e tematikailag szervesen összetartozó fejezetek elkülönítését célul tűznénk ki, érdemes röviden felhívni a figyelmet néhány fontosabb részletre.

Célszerű és bizonyára sok fogalmi bizony- talanságot feloldó az első fejezet. A tudomá—

nyos ismeretterjesztő irodalom. sőt a napi sajtó is mint közismert fogalmat használja a kibernetika, a rendszerelmélet. az informá- cióelmélet, az informatika stb. szavakat. Alig- ha tévedünk, ha feltételezzük, hogy az olva—

sók jelentős hányada korábban csak átsik—

lott e szavakon anélkül, hogy azok tartalmá- val, jelentőségével és összefüggéseivel tisztá- ban lett volna. Ebben a tájékozatlanságban segít eligazodni az információelmélet kiala—

kulásának rövid történetét bemutató első fejezet. Napjainkat az információrobbanás ko- rának is nevezik. Ez a kifejezés nemcsak a robbanásszerűen növekvő információszükség- let meghatározását célozza. hanem azt az 1940-es évek végétől mostanáig végbement tudati és technikai fejlődést, amely a szük- ségletek kielégítését lehetővé is teszi.

A gazdasági—társadalmi folyamatok meg- értésére, a tudatos irányítás lehetőségeinek és eszközeinek kutatására. az e folyamatokon belül érvényesülő sajátosságok rendszerezé- sére, csoportosítására és mozgástörvényeinek feltárására irányuló erőfeszítések széles körű kutatómunka kiinduló forrásává váltak. E ku- tatások eredményei öltenek testet Norbert Wiener, Oscar Lange, Ludwig von Bertalan- fly, C. E. Shanon, B. Langeiors, Neumann lá- nos és mások tudományos felismeréseiben. A könyv bevezető fejezete hitelesen és logikai- lag jól felépítve, történeti folyamatában tárja fel az informatika kibontakozását, önálló diszciplínává érését, és mindezt úgy, hogy az olvasók együttesen szemlélhetik a gyakorlati szükségletmegoldás és a tudományos általá- nosítás megbonthatatlan kapcsolódását.

A jól sikerült bevezetés után nem ütközik a nem megértés akadályába a második, harmadik, sőt a további célratörő fejezetek is- meretanyagának befogadása sem.

A második fejezet gerincét az információ és az információ-rendszer fogalmi, tartalmi és gyakorlati problémáinak tárgyalása alkot- ja. Az információ fogalmának meghatározá—

sára ma több közelítés is ismeretes. A szer- zők lényegében B. Langefors meghatározását fogadják el mint, amely a szocialista irányí- tási rendszer filozófiájáhaz a legközelebb áll, és más helyen más magyar szerzők is emellett foglaltak állást. E meghatározás szerint az információ: ,,... olyan hír vagy ismeret, amely döntést készít elő. vagy tesz lehetővé"

(22. old.).2 Az információt rendeltetésének

2B. Langefors: Theoretical analysis of information systems. Lund. 1966.

(3)

megfelelő formában kell megszerezni, vagy ha ez nem lehetséges elemi szinten, át kell alakítani, valamint a rendeltetési helyre kell továbbítani. Belátható, hogy sokszor a nem adekvát információszükséglet pontosítása és kielégítése között hányféle bonyolult és tudo- mányosan megalapozott tervszerű ,,akció"

végrehajtására kerül sor.

E műveletek azonban nem zajlanak le spontán módon, hanem szorosan kapcsolód- nak a rendszerhez, amelyet az információt felhasználók szükségleteit figyelembe vevő illetékes szervek, szervezetek alkotnak meg.

Nagy érdeme a második fejezetnek, hogy az információ és az információ-rendszerek ál- talánosított problematikájának feltárásával párhuzamosan a gyakorlati megértés kapasz- kodóiról sem feledkezik meg. Az információ tárgyát, a tartalmi kifejezés, azaz a helyette- sítés eszközeit (kódok, kulcsok) vagy az in—

formációk gyűjtésének, feldolgozásának, fel- használásának, tárolásának ,,technikai" lé- péseit is az elméleti környezethez jól illeszke—

dően kapják meg a leendő jogászok.

A harmadik fejezet a magyar népgazda- ság szintjén mintegy összegezi a korábbi fejezetekben általánosságban, alapozó jelleg.- gel tárgyalt kérdéseket. Ezen a szinten már a népgazdaság egészének folyamatairól.

eredményeiről és emellett az egész részeit alkotó ágazati, területi stb. egységekről is szükséges információk biztosításának rend- szerszervezésí, hasznosítási problémái kerül- nek előtérbe. Lévén az információ a vezetés eszköze, annak előállítása és felhasználása úgyszintén kapcsolódik ahhoz a funkcionális és irányítási munkamegosztáshoz, amely a gazdaság és a társadalom aktiv tevékenysé—

gének szabályozója. Tehát a népaazdaságon belül információs alrendszerek működnek cél- jaiktól függően ágazati, funkcionális vagy a felső vezetés szükségletei szerint szervezet- ten. Ez utóbbiak között kiemelkedő helyet foglal el a statisztikai információ-rendszer.

A gazdasági információ-rendszer bonyolult horizontális és vertikális összefüggéseinek megértéséhez jál hasznosíthatók az informá- cióáramlás szervezeti modelljeinek és folya- matábráinak grafikai képei. Ezek által vilá—

gossá válik a népgazdaságon belüli informá- cióáramlás hierarchiája, a résztvevők tevé- kenysége és nem utolsósorban a folyamatok bonyolultsága. Éppen ebből a tényből kifo- lyólag indokolt megismerni az ilyen bonyolult folyamatoknál elkerülhetetlenül szükséges

szabályozási teendőket és a Központi Statisz—

tikai Hivatalnak az informatika hazai irányí- tásában betöltött felelősségteljes feladatait

is.

A negyedik fejezet (Koós Szabolcs) az ,.in- formációtermelés" technikai eszközeivel és módszereivel ismertet meg. Bemutatja a szó- mítástechnika eszköztárát. Történelmi vissza-

pillantással érinti a korábbi kezdetlegesebb eszközöket, és részletesebben tárgyalja az elektronikus számítógépek fejlődését. a ,,mai"

számítógép szerkezetét, működési elveit.

A számítógép hasznosan csak akkor hoz- ható működésbe, ha számára a gép ,,nyel- vén" értelmezhető utasításokat adunk. Ezek—

nek az utasításoknak a megoldandó feladat minden műveletére ki kell terjedniök. Ezért valóságos utasitásrendszert kell alkalmazni, azaz programot kell adni a számítógépnek arra. hogy milyen műveleteket végezzen a feldolgozandó adatokkal. A fejezet bemutat néhány feladatot és azok programozását a, szokásos szimbólumok felhasználásával, to—

vábbá megismertet a legáltalánosabban használt programnyelvekkel is.

Ha a jegyzet rendeltetését vesszük alapul, akkor az ötödik, a hatodik és a_hetedik feje—

zet minősíthető célbaérésnek. Építve a jogos igényre, hogy a leendő jogászoknak legyen kitekintése a szűkebb igazgatási és jogi al—

kalmazási érdeklődési területről a népgazda- ság tágabb horizontjára, az alapozó fejezetek talán kissé túlméretezett terjedelmét is indokoltnak tarthatjuk. Valójában mégis ebben a három fejezetben találhatók meg azok a problémák, amelyek a számítástechnika ál- lamigazgatási, jogi és igazságügyi alkalma- zásával kapcsolatosak.

Sajnálatos, hogy amíg a számítástechnika irányítási, tervezési, gazdálkodási, sőt mű- szaki alkalmazása is egyre általánosabb, ad—

dig a ,,jogi" területeken —— egy-két kivételtől eltekintve — inkább csak az elméleti lehető- ségek vagy egyes külföldi alkalmazások szám—

bavételéről lehet szó. Különösen ezen körül—

mények fényében dicsérhető a Tanszék és a szerzők vállalkozása és következetes erőfeszí- tése arra, hogy a számítógépek jogi alkal- mazásának lehetőségeit feltárják, a leendő jogásznemzedéket arra felkészítsék. Az ál-' lamigazgatási alkalmazások tág lehetőséget biztosítanaka számítógépek számára. (E rész szerzője dr. Révész Ferenc.)

Az ötödik fejezetben ezek az alkalmazás- típusok kerülnek részletesebb megvilágításra.

Igy a nyilvántartó és visszakereső rendszerek, adatbankok, az egységes jogi információ- rendszerek és az egyedi célfeladatokat szol—

gáló alkalmazások. Mindezen alkalmazási esetek, mint korábban már említettük, első- sorban külföldön valósultak meg, nálunk pél- dául a jogszabály—nyilvántartás még jobbára hagyományos eszközökkel (jogszabálygyűjte—

mények, kartonos nyilvántartás stb.) folyik. A fejlődés remélhetően oda vezet majd, hogya jogszabályok, a jogi irodalom nyilvántartása, sőt egyes rutin döntések előkészitése is szó- mítógépes eljárással történik. A fejezetben külön témaként kerül tárgyalásra számitógé- pek államigazgatásban lehetséges alkalma—

zásának vizsgálata. A számos országban mű-

(4)

SZEMLE

761

ködő államigazgatási számítógépes rendszerek bemutatása mellett helyet kapott a hazai erőfeszítések ismertetése is. Az államigazga—

tás központi és helyi feladatainak teljesítésé—

hez az ügyintézés, az intézkedések tömegére van szükség. Ezek szervezését és lebonyolítá-*

sát nemegyszer éri bírálat. Illetékes párt- és állami fórumokon gyakran esik szó az igaz- gatási tevékenység korszerűsítéséről. A feladat végrehajtásával foglalkozó szakemberek számára elsőrendű fontossága van a való helyzet megismerésének. áttekintésének.

Mégpedig annak, hogy mely szervek. milyen tevékenységet látnak el, azaz mi a hatáskö- rük. Tisztánlátás nélkül egyszerűen lehetetlen a bürokratikus ügyintézés felszámolása.Aha—

táskörök számbavétele —- ami nemcsak az egyedi tevékenységeket, hanem a jogorvos—

lati típusokat is magában foglalja — a ha- gyományos manuális eszközökkel megoldha- tatlan. A számítógépek felhasználása azonban e területen is segíthet. A megoldás ter- mészetesen így sem egyszerű, de szerencsére már van hazai kísérlet és a kezdet biztató.

A PM Államigazgatási Szervezési Intézet által végzett és ebben a fejezetben ismertetett számítógépes megoldás jó példa a hatósági igazgatás hatásköri rendszerének áttekinté—

sere.

A hatodik fejezet (dr. Nagy Lajos) a jog- szabály-nyilvántartás problémakörével, így a tételes jogszabályanyag összegyűjtésére.

nyilvántartására vonatkozó eljárásokkal foglalkozik. A jogszabályok rendszerezésének és nyilvántartásának legrégibb megoldása a jogszabálymutatók szerkesztése. Az ilyen ösz- szeállítások szerkesztése azonban nehézkes.

és a gyakori változások következtében külö—

nösen nehéz a hatályos jogszabályok gyűjte- ményét naprakészen tartani. A gyűjtemények összeállításának alapja ma elsősorban a kar- totékrendszer vagy cédulakatalógus. A jog- szabály-nyilvántartásnak a naprakészség mel—

lett mégesok más követelménynek is meg kell felelnie (számmutató, időrendi mutató, kibo-

csátó hatóság stb.). A társadalmi fejlődés mai fokán e megoldások munkaerő-igényes- ségük és nehézkességük következtében már mind kevésbé felelnek meg. A számítógépek adattároló és feldolgozó kapacitása kiválóan alkalmas e feladatok ellátására is. Ugyanis a jogszabályokkal kapcsolatos információk korlátlan mennyiségét képesek tárolni, és az anyagból szükség szerint a kívánt rendszer—

ben visszakereshetők, szolgáltathatók a szük- séges információk. A lekérdezhető informá- ciók tartalma természetesen attól függ, mi—

lyen célra. milyen adatok kerültek tárolásra.

Lucien Mehl francia jogászt idézve: ,,A szó- mítógép a jog területén keres és talál, de nem kitalál vagy feltalál" (157. old.).

A gépek alkalmazása tehát a jogi tevé- kenység során a döntéshez szükséges és ele-

gendő információ szolgáltatásának automa- tizálását jelentheti, de nem helyettesítheti a jogi gondolkodást, az értékelés, mérlegelés alapján végzett döntési tevékenységet.Ajog- szabály-nyilvántartás számitástechnikai meg- oldása a megfelelő forrásokra, jogszabály- helyekre, ezen belül azonosítási adatokra, szakaszra, bekezdésre, pontra stb. való uta- lások rendkívül gyors megoldására egyedül- állóan alkalmas, és ezzel nagy segítséget nyújthat a jogalkalmazóknak. Tekintettel arra, hogy e téren hazai tapasztalatokra a szerzők nem támaszkodhattak. a probléma feltárása elsősorban külföldi szakmunkákra támaszkodik. Mindezek ellenére vagy éppen ezért helyeselni kell, hogy a hazai megoldás lehetőségét. sőt szükségességét a leendő jo- gászok mintegy útravalóul kapják tanulmá- nyaik során,

Ha ez a megállapítás igaz a hatodik fejezetre. akkor méginkább az a hetedik, egyben záró. ,,A számítógép igazságügyi alkalmazá—

sai" c. fejezetre. A szerző (dr. Kovacsics ló- zsefné) tudományos értékű úttörő munkát végzett. amikor feldolgozta ezt a témát. Más kérdés. hogy a hallgatók előképzettsége, az illeszkedő diszciplinák mennyire alapozták meg az itt tárgyalt kérdések megértését. Ez az aggály bizonyos mértékig a jegyzet előző fejezeteivel kapcsolatosan is indokolt. A fejezet annyiban minden esetre jogosan kap- csolódik a témához, hogy a számítástechnika újabb alkalmazási területét tárja fel, bemutatja az igazságügyi informatikát. Különös hangsúllyal foglalkozik a fejezet a büntető- eljárás modellezésével, azaz olyan matematikai modellt ir le. amely feltárja a bűnözés, illetve a bűnüldözés törvényszerűségeit. A bűnelkövetés, a nyomozás, sőt maga a bün- tetőeljárás is modell szerint történik. A részt- vevők, ha nem is beszélnek róla, egy modell- szerű gondolati sémát követnek. A modellek készítésének jelentőségét éppen ezért mind—

inkább felismerik az egész világon. Erről ta- núskodik az e tárgyban megjelent számos ta- nulmány, amelyek egyidejűleg azt is céloz- zák, hogy feltárják az információ- és a nyíl- vántartási rendszerek automatizálásával a bűnözés leküzdéséhez nyerhető különböző le—

hetőségeket.

A modellalkotás során első lépés fel- térképezni a meglevő nyilvántartások infor- mációgyűjtő—, -tároló. -elemző és -felhasz—

náló rendszerét, és alkalmassá tenni az auto- matizált feldolgozás céljaira. A modellezés problémái mellett itt kapott helyet néhány matematikai megoldást kínáló téma is. Igy a rendőrségi—ügyészségi és a bírósági statisztika bűnözési idősorai között mutatkozó, az időeltolódásnak köszönhető szisztematikus eltérés áthidalására kidolgozott módszer. To- vábbá a bűnözés prognózisa kriminalitási táblák készítése és trendszámitás útján.

(5)

A jegyzet szerkezeti. tematikai bemutatása és az egyes fejezeteknél kifejtett értékelő megjegyzéseken túlmenően néhány általáno- sabb megjegyzés is szükségesnek látszik.

A szerzői kollektíva érdemes munkát vég- zett, akkor is. ha helyenként a régebben meg—

írt tanulmányok rutinszerű felhasználására is sor került. Némely esetben illeszkedési prob—

lémák érzékelhetők, például a vállalati szám-

jelrendszer esetében ismétlés: Egyes esetek- ben (például a kettes számrendszernél vagy 'a hetedik fejezetnél) kétségbe vonható, hogy a hallgatók megértik a kellően meg nem alapozott fogalmakat vagy levezetéseket. A közölt teljesítményi adatok némelyikét (pél- dául a mágneslemezek tároló kapacitására és általában a hardware—re vonatkozó ada—

tokat) a folyamatos fejlődés már messze túl- haladta.

Sajnálatos, hogy a jegyzet technikai kivi—

telezése elmarad tartalmi értékétől. Számta- lan elírás, a képanyag gyenge minősége (nem is szólva arról, hogy a 19. ábra fejjel lefelé került a 75. oldalra) a korrektúra elnagyolt fi-

gyelembevételét jelzik.

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Sta- tisztikai Tanszéke úttörő vállalkozásának je- lentőségét ezek a kisebb hiányosságok mind- amellett nem csökkentik, és a jegyzet a nem túl távoli jövőben elvégezhető felülvizsgá- lat után jól használható tankönyv megírásá-

hoz szolgálhat alapul.

Dr. Hon/átl! Gyula

LUKÁCS OTTÓ:

MATEMATIKAl STATISZTIKA SZÁM lTÓGÉPES ALKALMAZÁSOKKAL

KSH Nemzetközi Számítástechnikai Oktató és Tá- jékoztató Központ. Budapest. 1978. 420 old.

A könyv célkitűzését a szerző az élőszóban röviden így foglalja össze: .,... többrétű ol—

vasótábor igényelnek a kielégítése úgy, hogy mind a kezdő, mind a haladó. a programozó,

—a rendszerszervező, a matematikus, a köz- gazdász, a vállalatvezető egyaránt találjon valamit a maga számára." A matematikai statisztika alapjait a szerző 14 fejezetben fej- ti ki: ehhez csatlakoznak a megoldások, táb- lák. mellékletek stb., amelyekkel együtt az összterjedelem 420 oldal.

A bevezetésben a szerző a matematikai statisztika fogalmát és feladatait ismerteti.

Ezt követi a kombinatorika rövid áttekintése, amelynek célja az eseményalgebra és a va- lószínűség tárgyalásának megalapozása. A mintavétel és a mintavételi terv bemutatása

" után a szerző áttér a Bayes—tételre és annak alkalmazásaira. majd a valószínűségi válto- zók jellemzőinek ismertetése kerül sorra. Ez- után döntéselméleti bevezetés következik, fő-

ként a gazdasági területéről

vett példákkal.

A könyv fő témája a 10—13. fejezetekben kerül kifejtésre, a következő sorrendben:

hatékonyság

10. Diszkrét eloszlások és alkalmazásuk 11. Folytonos eloszlások és alkalmazásuk

12. Megbízhatósági intervallumok és statisztikai

próbák

13. Regressziószámítás

Ezen belül—a szerző tárgyalja a matematikai statisztikában használatos legfontosabb diszk- rét (binomiális, Poisson) és folytonos (normá- lis, exponenciális, 12, t, F stb.) valószínűség- eloszlásokat és ezek felhasználását a mintá- ból történő becslés és hipotézisellenőrzés céljára. Ehhez kapcsolódnak a könyv végén található értéktáblázatok is,

A könyvbe lapozó olvasó első kellemes meglepetése a könnyed. szellemes stílus és az illusztratív anyag bősége. A formulák. táb- lák, ábrák és kiemelt (bekeretezett) definí- ciók szövegközi elrendezése példásnak mond- ható, és a szerkesztés mellett a nyomdai kul- túra színvonalát is dicséri. A példák és feladatok nagy része jól szemlélteti a módsze—

rek alkalmazását, emellett érdekes és didak—

tikailag is helyesen van felépítve.

Következetesen érvényesül a könyvben a számítástechnikai szemlélet, ami szintén új- szerű a hasonló tárgyú magyar tankönyvek—

ben. Természetesen nem arról van szó, hogy akár az informatika alapjait, akár valamely programozási nyelv szintaxisát ebből a könyv- ből lehetne megtanulni. (Erre a célra más könyvek állnak rendelkezésre, többek között éppen a SZÁMOK kiadásában.) A cél a szá- mítástechnika statisztikai alkalmazásának be—

mutatása volt, amit — a fejezetek tartalmá—

tól függően — folyamatábrák, algoritmusok, programrészletek segítenek elő. A könyv tár—

gyának megfelelő súllyal szerepelnek a sta—

tisztikai elemző programcsomagok és szub- rutinok is.

A példa- és feladatanyag .,vállalatorien- tált", ami úgyszintén a könyv pozitívumai kö—

zé sorolható. és bővíti az olvasótábort. Örven—

detes, hogy olyan statisztikai tankönw jelent meg, amely a vállalati alkalmazásokra helye- zi a hangsúlyt. Ebből következik a tananyag tartalmi szelekcíója is: egyfelől bizonyos bő- vítés az operációkutatás irányában (döntési eljárások). másfelől a mintavétel leszűkítése a statisztikai minőségellenőrzés területére.

Egyetérthetünk azzal, hogy a szerző nem tár- gyalja például a rétegzett kiválasztást, a hányadosbecslést és a reprezentatív megfi—

gyelés egyéb speciális módszereit. Ennek el- lenére kérdéses a visszatevéses mintavétel egyoldalú ajánlása (55—59. old.) a gyakorlatban igen sokszor alkalmazott visszatevés nél- küli eljárással szemben. Helyes lett volna ta—

vábbá rámutatni a könyvben tárgyalt mód- szerek korlátaira is; például a vállalati piac—