VARGA CSABA
A JOGI
GONDOLKODÁS
PARADIGMÁI
VARGA CSABA
A JOGI
GONDOLKODÁS PARADIGMÁI
SZENT ISTVÁN TÁRSULAT az Apostoli Szentszék Könyvkiadója Budapest 2004
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar
Jogbölcseleti Intézetének hivatalos tankönyve
G M
O k t a t á s i
Minis ztéfmm
A könyv az Oktatási Minisztérium támogatásával, a Felsőoktatási Pályázatok Irodája által lebonyolított Felsőoktatási Tankönyv- és Szakkönyv-támogatási pályázat (nyilvántartási szám: 506/2003.) keretében jelent meg.
A jelen mű az Előadások a jogi gondolkodás paradigmáiról lelőzetes kiadási (Budapest: [Osiris] 1996 |utánnyomás1997|) iv + 191 o.
[Bibliotheca Cathedrae Philosophise Iuris et Rerum Politicarum Universitatis Catholicae de Petro Pázmány nominatae, Budapest, II. Dissertationes 1], majd {rendes kiadási (Budapest: Pázmány Péter Katolikus Egyetem 1998
(utánnyomás: Budapest: Osiris 1999: 2000| 388 o. [Osiris Könyvtár: Jog], majd ltovábbi utánnyomás] (Budapest: Szent István Társulat 2001; 2003) 388 o.
jelentősen átdolgozott és bővített 2. kiadása
© Varga Csaba, 2004 ISBN 963 361 558 5
Szent István Társulat
1053 Budapest, Kossuth Lajos utca 1.
Felelős kiadó: Dr. Rózsa Huba alelnök Felelős kiadóvezető: Farkas Olivér igazgató Készült a Győri Széchenyi Nyomdában Felelős vezető: Nemere Zsolt igazgató
TARTALOM
1. Előzetes megfontolások
2. A gondolkodás módszertani irányai
7 21 2.1. A jogfejlődés példája 21
2.1.1. Klasszikus görög antikvitás [21]; 2.1.2. Római jogfejlődés [29]: 2.1.2.1.
A dikaion időszaka [29]; 2 . 1 . 2 . 2 . P r é t o r i jog [37]; 2 . 1 . 2 . 3 . JUSZTINIÁNUSZÍ kodifikáció [43];
2.1.3. Felvilágosult abszolutizmus [48]; 2.1.4. A Code civil kodifikációs eszménye [54];
2.1.5. Fordulat a gondolkodásmódban [59]
2.2. A geometria példája
2 . 2 . 1 . EUKUDESZÍ g e o m e t r i a [61]; 2 . 2 . 2 . BOLYAI és LOBACSEVSZKIJ kihívása [ 6 4 ] ; 2 . 2 . 3 . A z EINSTEINÍ f o r r a d a l o m [69]
60
2.3. A gondolkodás példája 70
2 . 3 . 1 . A u t o n ó m i a [72]: 2 . 3 . 1 . 1 . Újszövetségi okfejtés [72]; 2 . 3 . 1 . 2 . CICERO t a n ú s á g a [84];
2 . 3 . 1 . 3 . SZENT ÁGOSTON [85]; 2 . 3 . 1 . 4 . A Talmud t a n u l s á g a [88]; 2 . 3 . 1 . 5 . K e l e t i k e r e s z -
ténység [94]; 2.3.1.6. Modern „irracionalizmusok" [96]; 2.3.1.7. Fogalmi kalodákon túl [101]; 2.3.1.8. Gondolkodási minták, jogi minták [108]
2 . 3 . 2 . H e t e r o n ó m i a [ 1 2 9 ] : 2 . 3 . 2 . 1 . AQUINÓI SZENTTAMÁS [ 1 2 9 ] 2 . 3 . 2 . 2 . GROTIUS [ 1 3 3 ] 2 . 3 . 2 . 3 . LEIBNIZ [ 1 3 5 ] ; 2 . 3 . 3 . A g o n d o l k o d á s f e j l ő d é s é n e k d i l e m m á j a [ 1 3 8 ]
3. A történelemfilozófia tudományelméleti problematikája 157
4. A gondolkodás paradigmái 168 4.1. A paradigmák paradigmája 168
4 . 1 . 1 . M e g á l l a p o d á s s z e r ű s é g [ 1 6 8 ] ; 4 . 1 . 2 . K u l t u r á l i s f ü g g ő s é g [ 1 7 1 ] ; 4 . 1 . 3 . A p a r a d i g m a
természete [175]
4.2. „Tény", „fogalom", „logika", „gondolkodás" alapfogalmai 182 4.2.1. Paradigmaváltás szüksége [182]; 4.2.2. Az objektivizmus és szubjektivizmus hamis
a l t e r n a t i v á j a [ 1 8 8 ] ; 4 . 2 . 3 . M i a tény? [ 1 8 9 ] ; 4 . 2 . 4 . M i a f o g a l o m ? [ 2 0 7 ]
4.3. A normafelfogás dilemmái 220 5. Kérdőjelek a jelentésben 227
5.1. Jelentéselméletek 228
5 . 1 . 1 . L e x i k a l i t á s [ 2 2 8 ] ; 5 . 1 . 2 . K o n t e x t u a l i t á s [ 2 4 1 ] ; 5 . 1 . 3 . H e r m e n e u t i k a [ 2 5 4 ] ; 5 . 1 . 4 .
Nyitott szerkezetűség [269]; 5.1.5. Dekonstrukcionizmus [273]
5.2. Jelentések közösségi tudása 281 5.2.1. Nyelvi aktus [282]; 5.2.2.Társadalmi intézményesedés [285]
5.3. Autopoietikus rendszerválasz 6. A jogi gondolkodás paradigmái
289 297 6.1. A jog természete [297]
6.1.1. Folyamatszerűség [303]; 6.1.2.Többeleműség [304]; 6.1.3. Aktusszerűség [309]
6.2. A jogi gondolkodás természete 7. Záró gondolatok
Függelék I.: A racionális jogszemlélet eredendő ambivalenciája
310 315 316 EMBERI TELJESSÉGÜNK SZÉTTÖRÉSE A FEJLŐDÉS ÁRAKÉNT?
Függelék II.: A jog és rendszerszerű megközelítésének történetisége 330 II. 1. A formális racionalizálás tendenciája a jogfejlődésben [330]; II.2. A rendszerszemléletű megközelítés történetisége [336]
III. 1. LEIBNIZ időszerűsége [343]; III.2. Az egyetemes matematikai módszer gondolata [345];
III.3. A jogtudomány logikai felfogása [348]; III.4. A jogi rendszerképzés geometrikus víziója [352]; III.5. A LEIBNIZÍ gondolat csődje és tanulsága [356]
FOGALMI KIFEJEZŐDÉSÉNEK ZÁRTSÁGA ÉS NYITOTTSÁGA, S ÁTAIJ\KULÁSI LEHETŐSÉGEI V.l. A rendszerek logikája [363]; V.U. Eszményi típusok és történelmi megvalósulá- sok [368]; V.III. Az eszményi típus mint normatív ideológia [372];V.IV. Objektivitás és véletlenszerűség a rendszerekben [376]; V.V. A rendszer korlátai és kötöttségei, követke- zetessége és gyakorlatiassága [382]
Függelék VI.: A jog belső szerkezete 387
KONSTRUÁLTSÁG, VISZONYLAGOSSÁG, KÖLCSÖNÖSSÉG GYAKORLATI HERMENEUTIKAI ÖSSZEFÜGGÉSBEN
Függelék VII.: Ismereteink korlátozottsága és nyelvünk határozatlansága 398
Függelék VIII.: Vajon tételezések rendszeréből áll-e a jog? 408 VIII.1. A jog modelljei [408];VIII.2. A jog társadalmi összefüggései [410];VIII.3. Hagyomá-
nyos és társadalomontológiai megközelítés [412];VIII.4. A jog és jellemzői [416]
Függelék IX.: Autopoiesis és a jog bírói újratermelése 418
Függelék X.: Jogtechnika és jogdogmatika 431 Függelék XI.: Paradigmaváltás a jogi gondolkodásban 4 5 0
CARL S C H M I T T ÉS A VÁGYOTT SZINTÉZIS MEGKÍSÉRTÉSE
Függelék XII.: Célok és eszközök a jogban 467
Tárgymutató 480 Jogforrásmutató 492 Névmutató 494 Függelék III.: LEIBNIZ és a jogi rendszerképzés kérdése 343
Függelék IV.: A relevancia kiválasztó szerepe Függelék V.: Az intézmény mint rendszer
359 363
1. ELŐZETES MEGFONTOLÁSOK
Az alább következő fejtegetések célja az, hogy módszertanilag elvezesse az olvasót mindazon paradigmák megértéséhez, ame- lyek jogfelfogásunk egészét, jogi gondolkodásunk alapjait meg- szabják. Mindez kirándulást feltételez a tudományfilozófia s a nyelvfilozófia területére. Tárgyunktól bármennyire idegennek tetszik is, egy ilyen eltávolodás mégis szükséges ahhoz, hogy bi- zonyos kérdéseket egyáltalán feltehessünk. Ilyenek például a következők: voltaképpen mit is jelent a nyelv? Mit jelent tehát az, hogy másokkal nyelvünkre hagyatkozva érintkezünk? Milyen módon lehet és miként célszerű egy szöveghez közelítenünk?
Milyen úton hámozhatjuk ki és tárhatjuk fel egy szöveg lehetsé- ges üzenetét? Miképpen szoktunk gondolkodni a mindennapi életben, és miként tudományos vizsgálódásaink során? Egyálta- lán, milyen választási lehetőségek vetődtek fel eddig ismert tör- ténelmünkben az emberi gondolkodás számára?
Látszólag jogtól távoli terület ez, mégis közvetlenül érdekes a jog szempontjából. Hiszen mindaz, ami az emberi civilizáció fejlődése során valaha és egyáltalán felbukkant, megjelent a jogban is - a jog saját és sajátos termékeként. Ugyanakkor fel- tételezi (s egyúttal különös hangsúlyt is ad e körülménynek), hogy ugyanúgy, mint bármely kulturális megnyilvánuláshoz, a joghoz szintén tényen, nyelven, logikán, tehát megismerésen ke- resztül vezet az út. Egyidejűleg egy további állítást is meg kell kockáztatnunk. Nevezetesen, bármennyire lapos igazságként hasson is első pillantásra, bármennyire egy senkitől kétségbe nem vont nyilvánvalóság ismételgetését sugallja is a mindenna- pi tapasztalat tükrében, mégis: a történeti fejlődés s a kulturális különbözőség ívében rá kell döbbennünk arra, hogy nemcsak jogunk, jogi gondolkodásunk paradigmatikus előfeltevéseiről van szó akkor, amikor a fentieken eltűnődünk. Mert ugyanazok
Tudományfilozófia, nyelvfilozófia
Jogi gondolkodás általános gondolkodásban
Jog értelmessége
a kimondatlan megfontolások, amelyek jogi világképünket a történelmi időben megszabták, formálták általában is gondol- kodásunkat a világban s a világról. Ezért tudatossá tételük nemcsak történelmi magyarázatukat segíti, de lehetővé teszi egyúttal azt is, hogy jelenkori világunkat kulturálisan sokszínű- ként, ugyanakkor értékbeli elköteleződéseinkhez híven marad- va értelmezhessük.1
Elkerülhetetlen ezért valamiféle antropológiai - pontosab- ban: jogantropológiai - megalapozás. Látni fogjuk majd: egy ilyen újabb (és látszólagos) kitérő már közvetlen közelről érinti a jog felfogását, fogalmát, valamint határai megvonását. Hiszen csakis antropológiai adottságainkat és előfeltevéseinket tisztáz- va adhatunk választ a megalapozó kérdésre, nevezetesen: egy- általán m e t t ő l é s m e d d i g , és főként milyen tekintetben lehetséges (érdemes és szükséges) j o g ról beszélnünk? Tovább pontosbítva a kérdést: abban a megszakítatlan folyamatban, amelyben a társadalom önszerveződése egyfajta rendet min- denkor felmutatva megvalósul, a befolyásolás, korlátozás és kényszerítés hallatlanul sokrétű lehetőségeiből mikor és milyen jegyeket felmutatva jelenthetjük biztonsággal ki, hogy jog az, ami e rendet teremti?2
1 Ebből a megfontolásból formálódott a jogi kultúrák összehasonlító tanul- mányozásának igénye, melyen belül hangsúlyosan különálló problémakörként vetődik fel a bírói gondolkodásmódok összehasonlító elemzése. Vö. Összeha- sonlító jogi kultúrák szerk. Varga Csaba (Budapest: [Osiris] 2000) xl + 397 o.
[Jogfilozófiák], a diszciplináris kérdésekre pedig - szintén a szerzőtől - 'Össze- hasonlító jogi kultúrák: szempontok a fogalmi körülhatároláshoz' Jogtudományi Közlöny LII (1997. január) 1, 4 5 - 4 9 . o. és 'Összehasonlító jogi kultúrák?' in Mivégett vagyunk Emlékkönyv Bolberitz Pál hatvanadik születésnapjára, szerk.
T ö r ö k József (Budapest: Ecclesia 2001), 4 2 1 - 4 3 8 . o. [valamint Jogtudományi Közlöny LVI (2001. október) 10, 409^116. o.]. A kultúrafogalom történelmi kötöttségével szemben a hagyomány körül kísérli meg a gyökerekből levezetést H . Patrick Glenn Legal Traditions of the World Sustainable Diversity in Law (Ox- ford & New York: Oxford University Press 2000) xxiv + 371 o.
2 Megelőlegezett vázlatként lásd a szerzőtől 'Antropológiai jogelmélet? Leo- pold Pospísil és a jogfejlődés összehasonlító tanulmányozása' Állam- és Jogtudo- mány XXVIII (1985) 3, 528-555. o.
Idézzünk ide néhány alaphelyzetet, csupán a példa, a könnyebb elképzelhetőség kedvéért:
Jog kényszerít-e az örök hómezőkön északon ott, ahol a helyiek közt elgondolható legnagyobb rossz elkövetőjének, a kenutolvaj- nak, ha annak ellenére, hogy immár csakis tolvajlására emlékeztető ragadványnevén szólítják, mégis újabb lopásra vetemedett, avagy a gyilkosnak, az eszkimók hagyományos szokásrendje szerint el kell hagynia közösségét - tudva, hogy egyedül aligha élheti magányát számottevően túl? És halálbüntetést hajtanak-e végre akkor, ha dolgukat a többiek úgy végzik, hogy az önkéntes elvándorlását esetleg megtagadó egyszer csak arra ébredjen: egy szál magában maradt, eszközök nélkül, mert az éj folyamán hajdan megóvó kö- zössége hagyta el őt?3
Vagy: mit sejtetett a csendőrségtől elkezdett, majd sietősen lezárt vizsgálódás Tiszazugban s szerte Kelet-Magyarországon az I. világ- háborút követő nyomorúságban, amikor nemcsak megcsalt férjekről derült ki, hogy arzénmérgezés áldozatai, de az első világégésből nyo- morékul családjuknak visszaküldött egykor tetterős hitvesekről s te- hetetlen öregekről is, kiknek gondját a gyermekeikkel, csekély családi gazdaságukkal amúgy is a kétségbeesés határán küszködve maguk- ra hagyott asszonyoknak egyedül kellett volna felvállalni? Hogyan vált az eleinte tisztán egyedi gyilkosságnak tekintett ügyek sorozata jogilag is egyre kevésbé kezelhetővé, amikor nemcsak egy immár hosszú idők óta folytatott gyakorlat tömegességére kezdett fény de- rengeni, de helyi szokásokra is, amelyek kimondatlanul bár, de nyílt jelbeszéddel - a templomi ülőrend megváltozásában, a harangláb alatti külön pad elfoglalásában - az egész közösségnek jelezték az áldozattá válás folyamatának beindulását: a közösségtől kezdemé- nyezését s egyúttal az elmúlásra jelölttől is önkéntes elfogadását?4
Avagy: mit jelentett az államhatár s az idegenrendészet a II. vi- lágháborús népirtás kelet-közép-európai cigány túlélőinek, kik ön- álló államiságért fogtak szervezkedésbe valahol Dél-Baranyában, személyek és javak félig csempész, félig politikai forgalmát indítva
(példa: eszkimó szankcionálás)
(példa: tömeges magatartás)
(példa:
természetszerűség)
3 Leopold Pospísil Anthropology of Law A Comparative Theory (New Ha- ven: H RAF Press 1974), 94. o.
4 Gunst Péter 'Tiszazúg' Valóság 1986/10, 89-97. o. és Bodó Béla Tiszazug A Social History of a Murder Epidemic (Boulder, Colo. & New York: Colum- bia University Press 2002) xxi + 320 o. [East European Monographs],
Műveletek ténnyel
normával
el határokon át, és kiküszöbölendő környezeti kockázatként élve meg olyasmit, ami a beavatatlan szabálykövető hivatalosság számá- ra csak mindközönségesen illegális átlépésnek és csempészésnek bizonyulhatott?5
Ezután meg kell ismerkednünk a tény filozófiai és jogi meg- közelítéseivel. Érthetőbben szólva: a j o g a l k a l m a z á s n a k nevezett művelet azon oldalára gondolunk itt, amikor - állítása szerint - „tényekkel" foglalatoskodik a bíró.' Legtermészete- sebb meggyőződéssel úgy szoktunk vélekedni minderről mint teljességgel és kizárólagosan megismerő aktusról. Hiszen szem- léletünkben - mert a legújabb korban is a kontinentális Euró- pából ránk származott jogideológia és egész jogi kultúránk előfeltevési rendszere egyaránt ezt sugallta - a jogalkalmazás aligha volt több vagy más, mint kétlépcsős folyamat, melynek során először a jogalkalmazónak nevezett tisztségviselő fel- mutat egy általa imént megismert tényt, majd erre rávetíti (vo- natkoztatja) a kérdéses ténynek szerinte megfelelő tényfajtára a törvényben megszabott következményt. Nos, a későbbiek so- rán meggyőződhetünk majd arról, hogy valójában mindez ko- rántsem ilyen egyszerű, hiszen a valóságos jogalkalmazás eseté- ben egy lényegesen összetettebb helyzetről és műveletről van szó.
Ugyanígy, tekintetünket a bírói folyamat másik oldalára vetve szólnunk kell persze azon műveletekről is, amiket a normával végez a bíró. Itt ilyen kérdéseket kell feltennünk: létezik-e egy- általán olyasmi, mint normalogika? Valójában min alapul és milyen természetű a normák egymáshoz való viszonya? És mit csinál voltaképpen a bíró, amikor normákkal foglalatoskodik?
Mit tesz akkor, amikor azt mondja, hogy dönt? Belénk sulykolt tudásunk ilyenkor azt sugallja, hogy - úgymond - „jogot alkal- maz". Mégis azt látjuk majd, hogy a 'jogalkalmazás' égisze alatt valami egészen más s az előbbinél összetettebb művelet zajlik a színfalak mögött. A bírónak a valósághoz fűződő gyakorlati kapcsolatába látszólag csupán a megítélendő tény és a megité-
5Vö. novellisztikus megjelenítések tükrében Gáli István tollából pl. Vaskor (Budapest: Zrínyi 1999).
6 Monografikus kifejtésben lásd a szerzőtől A bírói ténymegállapitási folyamat természete (Budapest: Akadémiai Kiadó 1992) 269 o.
lés mércéjéül szolgáló norma ékelődik (1. ábra). Látszólag mind- kettő független a szereplőktől, bárkik közé állítjuk is őket. Bíz- hatunk tehát objektivitásukban? Valóban ezek fognak majd megszólalni bennünk, vagy valamelyest mi (is) őbennük?
1. ábra
Végezetül fel kell t e n n ü n k a n n a k a kérdését is, hogy m i n d e z az okoskodás igazából mire való? M i é r t kell, m i é r t szükséges és é r d e m e s a jogról filozofálnunk? M i h a s z n u n k lesz abból, ha jogról egyáltalán hasonló perspektívából okoskodunk?
A szokásos válaszok egyike - meglehetősen felszínesen - csu- p á n annyit sejtet, hogy az európai kontinensen, ahol jogi kultú- ránk f o r m á l ó d o t t , a jogot illető filozofálgatás m i n d i g jelentős szerepet játszott. Az angol-amerikai hagyománnyal szemben az európai, tehát r ó m a i - g e r m á n gyökerű jogi gondolkodás - né- miképpen gyakorlatiatlanul, s olykor száraz doktrínáktól életide- genül vezettetve ugyan - eszmék szükségképpeni és közvetlen folyományaként kísérelte m e g m i n d e n k o r i válaszait megalapoz- ni és valami készből levezetni. Az eszmei építkezés alapzataként pedig jogfilozófiai megfontolás szolgált, így tehát az m i n d i g meghatározó szerepet játszott.
A fenti g o n d o l a t o k b a n van ugyan valamelyes igazságmag, mégis sokkal közelebb k e r ü l ü n k egy elméletileg kielégítő m a - gyarázathoz, ha egyszerűen k i m o n d j u k (ami persze érvényes lesz az angol-amerikai hagyományra nézve is), hogy gondolko-
Jogfilozófia haszna:
előfeltevések tisztázása
• valóság valóság.'
megítélendő tény
megítélés alapjául szolgáló norma
saját szerepünk?
adottságokban
Mitől is jogi a jogi?
dásunk mindenkor olyan előzményeken és e l ő f e l t e v é s e k e n alapszik, vagyis olyan kimondatlan alaptételekre épül, amiket többnyire nem tudatosítunk. Akkor viszont, ha nem tudatosít- juk és gondolkodásunk fundamentumaként nem tárjuk fel, ak- kor nyilván néma és rejtett meghatározások maradnak: szelle- mi környezetünk pusztán természeti kellékei.
Gondoljunk csak mindennapjaink apró történéseire: hiszen ha például a való világban közlekedünk, nem kell az utcakövek filozófiájával ismerkednünk ahhoz, hogy bizonyos összefüg- gésekkel bizton számolhassunk. Történetesen: ha egy kőbe belerúgunk, fájni fog a lábunk; ha robogó autóval ütközünk, valószínűleg mi sérülünk - és így tovább. Nem kell tehát filo- zófusokká lennünk, hogy tudhassuk: folytonosan a d o t t s á - g o k k a l találkozunk (emlékezzünk csak FRANÇOIS G É N Y emlé- kezetes szembeállítására két fogalom, le donné és le construit között,7 amelyben persze benne rejlik, hogy amit magunk felépí- tünk, az mások számára már szintén adottsággá válik). Adott- ságok között mozog az életünk, és ezen adottságokról már előzetes ítélettel rendelkezünk, ezekről tehát - a mindennapok szintjén és a mindennapokhoz szükséges mértékben - már ki- alakult, tapasztalatilag is megerősített a tudásunk. Egyszerűen nem kerülünk olyan helyzetbe, hogy ezekről filozofálgatnunk kellene. A mindennapi tudással együtt pedig kialakul gyakor- lati rutinunk is, hogy kerüljük a heverő köveket, és lépteinket annak háttértudásával irányítsuk, hogy ott, ahol sétálni szok- tunk, esetleg rohanó emberekkel vagy veszélyesen szabályta- lankodó járművekkel is szembetalálkozhatunk.
Ugyanennyire tudunk arról is, hogy látszólag minden prob- lémamentesen zajlik a mindennapi élet normatív rendezésében, így a jogban is - már amennyiben hagyjuk életünket a minden- napi cselekvés automatizmusa szerint zajlani. A jogfilozófia vi-
7 François Gény Méthode d'interprétation et sources en droit privé positif I—II (Paris: Librairie Générale de Droit et de Jurisprudence 1899) xxv + 446 és 422 o. és Science etTechnique en droit privé positif I-IV (Paris: Sirey 1914-1921), továbbá 'A „Tudomány és Technika a tételes magánjogban" vizsgálódásainak általános következtetései' in Jog és filozófia Antológia a XX. század jogi gondol- kodása köréből, szerk. Varga Csaba (Budapest: Szent István Társulat 2001), 151-160. o. [Jogfilozófiák].
szont éppen a puszta spontaneitással ellentétes oldalon helyez- kedik el: arra hivatott, hogy sajátos szakmai tudatossággal fel- vértezve irányt és célt adhassunk a jogi folyamatoknak. Előfel- tételeket kutatva például megpróbálhatjuk, hogy a jog által saját működése elé emelt színfalak mögé bekukkantsunk, és meg- kíséreljük megtudni: voltaképpen mi zajlik ott, amikor a jog - úgymond - 'működik'? Mi történik valójában, és mi az, amit a jog és művelői látni engednek belőle? Miféle többletet ad a jogászi szakma és hivatás, ami megkülönbözteti a jog nevében általuk celebrált műveleteket a mindennapjainkban megszokott gyakorlati okfejtéstől? Rögtön elárulhatjuk persze, hogy mihelyt egy ilyen elméleti rekonstrukcióba belefogunk, valami kínos dolog fog történni. Azok az utcakövek ugyanis, amelyekre min- dennapjainkban nem is kell túlzott gonddal ügyelnünk, amikor szórakozottan járkálunk az utcán s amelyeken átlépünk, ha jár- dára lépünk vagy arról lelépünk - vagyis köznapi ismereteink mindennapi tárgyai, amelyek pedig biztosítják, hogy miként a mindennapi életben, úgy a jogban is jártasan és biztonsággal cselekedhessünk: nos, ezek az eddig látszólag p r o b l é m á t l a n megbízhatóságú utcakövek hirtelen p r o b l é m á s okká lesznek.
Már pedig a hivatása szerint látszólagos nyilvánvalóságaink- ra rákérdező tudományfilozófiából tudhatjuk: mihelyst LUD-
WIG W I T T G E N S T E I N módjára magyaráznunk kell, hogy mit is jelent voltaképpen a „2+2" művelete, tehát miképpen is jutha- tunk el egy voltaképpen mégis pusztán emberi megállapodás alapján bizonyítható olyan gondolathoz, hogy „2+2=4"," rög- vest kiderül: egy ilyen magyarázatnak - tehát bármiféle magya- rázatnak - egyetlen tétele sem magától értetődő. Mint bárhol másutt, itt is: rutin, előfeltevés, előzetes ítélet, tehát olyan ma- gyarázó elvek játszanak meghatározó szerepet, amiket pedig
Semmi sem magától értetődő:
konvención nyugszik
8 Vö. Saul Kripke Wittgenstein on Rules and Private Language (1982) össze- függésében Charles M.Yablon 'Law and Metaphysics' TheYale Law Journal 96 Qanuary 1987) 3, különösen 624-628. o., magyarul (Varga Koppány fordítá- sában) 'Jog és metafizika' in A jogi gondolkodás paradigmái Szövegek, szerk. Var- ga Csaba [1996] (Budapest: Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogbölcseleti Intézete [1996; 1997] 2003), 106-119. o. [Bibliotheca Cathedrae Philosophiae Iuris et Rerum Politicarum Universitatis Catholicae de Petro Pázmány nomi- natae, III Fasciculi 1].
A jog presztízsének újraépítése
megcsúfoltatása után
civilizációs elődeink t á r s a d a l m i l é t ü n k folytonossága során p u s z t á n m e g á l l a p o d á s s z e r ű e n (tehát k o n v e n c i o n á l i s a n - azaz n e m b i z o n y í t a n d ó a n , de n e m is b i z o n y í t h a t ó a n - felvett játékszabályokként)9 f o g a d t a k el és örökítettek át r á n k és m i n - d e n következő n e m z e d é k r e .
A m ú l t k ö d é b e m é g el n e m veszett sajátos időszerűségére fi- gyelemmel é r d e m e s végül említést t e n n ü n k arról is, hogy m e n y - nyire lepusztult h o n u n k b a n a jogi s z a k m a s a jogászi hivatás a létező szocializmusnak m o n d o t t fél évszázad során. A kísérleti a l a n y o k k é n t - m e r t m á s o k t ö r t é n e l m e tárgyaként és t ú s z a k é n t - kezelt e m b e r i lényeken az ú n . t u d o m á n y o s szocializmusra hi- vatkozó ideológia (mint egyeseknek az e m b e r t e l e n s é g r e m e n t - ség) jegyében kíméletlen következetességgel végighajszolt kí- sérletezgetés és össztársadalmi erőszak közel fél évszázados g y a k o r l a t á b a n a jog oly m é r t é k i g elveszítette presztízsét, és az erkölcsi érzék r o m b o l á s a , az e m b e r i t ö r v é n y m é l t ó s á g á n a k s a jog k ü l ö n á l l á s á n a k elveszejtése m a g á t a t á r s a d a l o m t u d o m á n y i i s m e r e t e t is oly végzetesen hiteltelenné t e t t e , h o g y az ú j r a é p í t - kezést úgyszólván az alapok ismételt lerakásával, a t ö r t é n e l m i m e g k é s e t t s é g ú j b ó l kényszerpályára terelő vállalásával elölről kell k e z d e n ü n k .
B i z a l m u n k a t a jövőben erősítheti a n n a k t u d a t a , h o g y e b b e n az o r s z á g b a n a jogászság - a m e d d i g csak saját nyugatias hagyo- m á n y a i n k a t visszájukra f o r d í t ó szovjet-orosz m a m e l u k - m i n t á k - kal fel n e m váltották s jogászainkat s z e m é l y ü k b e n is túlélésért r e m e g ő páriákká n e m züllesztették1 0 - a t á r s a d a l o m egyik leg- m ű v e l t e b b rétegét képezte. Egy ilyen m ú l t t u d a t á b a n egyene- sen b i z a r r n a k tetszik, h a a m a pályakezdő jogászának olyan tra-
9 Általános filozófiai állásfoglalásként lásd David K. Lewis Convention A Philosophical Study (Cambridge, Mass.: Harvard University Press 1969) xii + 213 o.
10 Lásd pl. Tibor Szamuely The Russian Tradition ed. Robert Conquest (Lon- don: Seeker & Warburg 1974) v + 443 o., különösen I. rész: 'The Russian State Tradition'; André Siniavski La civilisation soviétique (Paris: Albin Michel 1988) 345 o., különösen III-IV. fejezet: 'L'État des savants: Lénine' és 'L'État-église:
Staline'; a SZTÁUNÍ berendezkedést illető kortársi dokumentációval pedig Merle Fainsod Smolensk under Soviet Rule [1958] (New York: Vintage 1963) xv + 484 o. [Russian Library].
gikomikusan primitív helyzetekre kell emlékeznünk, amikor
- KÁDÁR JÁNOS személyes bizalma okán - gyakorlatilag írástu- datlan, az ábécé elemeivel is vívódó emberek lehettek igazság- ügyminiszterek; amikor olvasástól irtózó, a betűvetéssel hadi- lábon álló, ezért az esetleg könyvszerető, netán idegen nyelve- ket is bíró kollégák iránt faragatlan ellenszenvnek politikai súlyt adó félbarbárok lehettek megyei főügyészek. Ma már úgyszól- ván hihetetlen arra emlékeznünk, hogy - felmérési adatok sze- rint, évtizedekkel a kommunista hatalomátvétel után, tehát fittyet hányva az intézményi konszolidáció puszta lehetőségé- nek is" - bíráknak kinevezett dorkós-melegítős (vagy éppen az egykori Lenin-fiúk tanácsköztársasági terrorjára emlékezte- tően a Belügyminisztérium „civil"-öltözékeként rettegett bőr- kabátba, csauszínű cipőbe bújtatott) egyenkáderek bárminemű jogszabályi megalapozás híján, a „népi demokrácia" saját for- mális jogforrási rendszerében is ismeretlen hivatkozások nyo- mán dönthettek el polgári jogeseteket. T á n hangsúlyoznunk sem kellene: mindez alig tért el a pusztán proletáröntudat sze- rinti bolsevik forradalmi ítélkezéstől. Döntésük legjobb eset- ben azon alapult, amit ezek az újbarbárok véletlenül mégis fel- csíphettek a jogról.
Ebben az országban a jogi műveltség úgyszólván 1948-ig megszakítatlanul hallatlanul erős volt, ugyanakkor az általános műveltség magas fokát feltételezte.
Személyes emlékekből idézve: az általános lepusztultság ko- rában nyomokat és fogódzókat keresve ezért jelenthetett intel- lektuális felcseperedésem időszakában katarzissal felérő élményt számomra régi jogászok könyvhagyatékával találkoznom s át- mentésükben segédkeznem. Még a szocializmusban leginkább elhanyagoltnak tetsző és akkoriban sivár érdektelenséget sugal- ló kisvárosi településeken felbukkanó ügyvédi vagy közjegyzői könyvgyűjtemények is tiszteletet parancsoló igényesség és szak- mai öntudat, egy számomra akkortájt hallatlan nyitottság s köz- vetlen európaiság nyomait hordozták. Egy déldunántúli sváb
11 VÖ. a szerzőtől 'A bírósági joggyakorlat jogforrási alapjai: Esettanulmány (Összefoglaló értékelés a pécsi járásbírósághoz 1962-ben érkezett polgári ügyek jogforrástani problematikájú felméréséről)' [1965!] Állam- és Jogtudomány 34 (1992) 1-4, 245-264. o.
Jogi műveltség
(múlt példái:
könyvtárakban)
kisváros, Bonyhád két világháború közti jogászának12 például annyi könyve, s a jogon túl a közgazdaságon és szociálpolitikán át a történelemig oly szerteágazó érdeklődése - és könyvészeti értékeket egyaránt rejtő magánkönyvtára - volt, mint évtizedek- kel később ugyanott immár az egész szocialista közművelődé- sünket reprezentáló városi könyvtárnak. A fővárosban székelő nagy hírű közigazgatási bíróság Kolozsvárott született (s a család kitelepítése után Balatonszárszón elhunyt) egykori bírájának,
BÍRÓ BALÁzsnak a könyvhagyatéka pedig több évszázad csalá- di és szakmai gyűjtéséből táplálkozóan oly teljességre törekvő volt (mindenekelőtt országos, erdélyi és kolozsvári közlönyök, és mindenféle egyéb jogi kiadványok dolgában), hogy még az- után is, hogy a maradványra fővárosi antikváriumok tarolását követően rábukkantam, érdemleges részéből az Országgyűlési Könyvtár országosan e tárgyban első gyűjteményébe még csak- nem teherautónyi anyagot juttathattam. CSEKEY ISTVÁN alkot- mányjogász változatos helyszínű (Kecskemét, Dorpat, Szeged, Kolozsvár, Pécs) életében jóformán csak könyvekre költött, amelyeket élte végéig a gyomai híres könyves műhelyben kötte- tett. Ősnyomtatványoktól BENJAMIN CONSTANT-kéziratig buk- kantak fel értékek müncheni aukciókból is gazdagított gyűjte- ményében. Szégyenteljes pécsi érdektelenség okán szétszóródott könyvtárából csupán észtországi kezdő éveiben megalapozott, önmagában is könyvtárnyi Baltica-gyűjteménye maradt egy- ben, a szolnoki Damjanich János Múzeum jóvoltából.13 A jog- bölcselet legendás hírű professzorának, MoÓR GYULÁnak Váci utcai magángyűjteménye pedig bombázás, orosz zabrálás, sa- nyarú sorsra jutott örököseinek kényszerű értékesítési kísérle- tei, utóbb a maradék egyre mostohább továbbpakolása, végül záratlan falusi fészerben rothadásnak indulása után is többezres - ritka nyomtatványokban, első kiadásokban sem szűkölködő - könyvtárat rejtett, melynek java része (mikor megszereztem és a család szívessége folytán ellenérték nélkül felajánlhattam) még mindig újdonsággal szolgálhatott az ország első jogi szakgyűj-
12 D r . SIKLÓSI TAMÁS k ö z j e g y z ő .
13 Dr. SZABÓ LÁSZLÓ muzeológus jóvoltából. Vö. Tartu és Magyarország / Tartuja Ungari szerk. Pomozi István (Tartu 1998), Előszó, 10. o. [Tartui Ma- gyar Füzetek 3].
t e m é n y e számára.1 4 Az A n d r á s s y úti nagypolgár, a korai h a l á - láig p é n z ü g y i tekintélyként, egyetemi t a n á r k é n t , t u d ó s m ű v e k szerzőjeként, a szocializmus és a szociális kérdés s z a k é r t ő j e k é n t egyaránt n a g y n e v ű DÁNOS ÁRPÁD könyvhagyatéka p e d i g a csa- lád sokszoros rostálása, antikvárkiárusítása, s a m a r a d é k b ó l bol- d o g n a k - b o l d o g t a l a n n a k egyaránt t ö r t é n ő a j á n d é k o z g a t á s u t á n is lenyűgöző volt: jogtól zenéig, m u n k á s m o z g a l o m t ó l a század- előn Szibériába és K í n á b a vezetett n á s z ú t emlékeiig - a m i b ő l az Országgyűlési K ö n y v t á r közvetítésem folytán szintén gyara- p o d h a t o t t . E h a t a l m a s műveltségeszményről t a n ú s k o d ó s z e m é - lyes k ö n y v g y ű j t e m é n y e k e m l é k e p e d i g m i n d a n n y i u n k s z á m á r a egy hivatás nagyságáról és étoszáról legalább is jelzésértékű.
M i n d e b b e n további érdekességet jelent, hogy - n o h a a m á - sodik v i l á g h á b o r ú t m e g e l ő z ő időkről jogi bibliográfiával n e m r e n d e l k e z ü n k (hiszen, m i n t t u d j u k , az ' 5 0 - e s években BIBÓ ISTVÁN, BÖLÖNY JÓZSEF, CSEKEY ISTVÁN S t ö b b m á s , h i r t e l e n k o m m u n i s t á k k é n t fellépő h a j d a n i tanítványaiktól p r o f e s s z o - r o k k é n t i m m á r eltávolított kiválóságnak a s z a k m a p e r e m é n m e g m a r a d á s t biztosító, u g y a n a k k o r talán a sanyarú kenyér ígé- retét is jelentő m u n k á j a befejezését az i d ő k ö z b e n a k a d é m i a i e g y e d u r a l o m r a j u t o t t SZABÓ IMRE m á r n e m t á m o g a t t a , s így NAGY LAJOS álma egy teljes magyar jogirodalmi bibliográfia megalkotásáról sikerrel n e m járhatott) s ilyen m ó d o n tételes bizonyítékkal aligha szolgálhatunk - e k k o r i b a n gyakorlati jogá- szaink m é g széles k ö r b e n használtak (a klasszikus g ö r ö g ö n és latinon túl is) idegen nyelveket; k o r u k e u r ó p a i t á r s a d a l o m t u - d o m á n y á n a k friss t e r m é k e i t t ö b b n y i r e n a p r a k é s z e n , saját sze- mélyes k ö n y v t á r u k b a n olvasgatva ismerték; a n e m z e t k ö z i ú j - d o n s á g o k friss i t t h o n i kritikai számbavétele t e h á t á l t a l á n o s a n elterjedt volt, s k o r á n t s e m csak pályakezdőket kényszerítve er- re, jobb h í j á n t e e n d ő ujjgyakorlatként. N e m c s a k Pozsony, K o - lozsvár és Pest ú j d o n s á g a i r ó l t u d t a k , d e E u r ó p á b a n m i n d e n r ő l , f ő k é n t , ha n é m e t ü l h o z z á f é r h e t ő volt. N a p o n t a f o r d u l t h á t elő,
14 Vö. Aus dem Nachlass von Julius Moór Gyula hagyatékából szerk. Varga Csaba (Budapest: ELTE „Összehasonlító jogi kultúrák" projektum 1995), Elő- szó, xi-xv. o. [Jogfilozófiák], valamint Jónás Károly & Veredy Katalin Az Or- szággyűlési Könyvtár története 1870-1995 (Budapest: Országgyűlés 1995), 5.39.
pont (A Moór-Somló hagyaték), 205-206. o.
(irodalmi
közreműködésben)
(jog é s bölcselet kapcsolatában)
hogy kisvárosi ügyvédek sarki könyvkereskedőjükhöz fordul- tak, megrendelni Bécsből, Lipcséből vagy Berlinből azokat a munkákat, amelyekről a külföldi szaksajtóból tudomást szerez- tek. Ezek néhány héten belül meg is érkeztek, vásárlójuk rög- vest (amint a könyvhagyatékok lapszéli jegyzetei tanúskodnak erről) el is olvasta őket, majd (a Jogtudományi Közlöny vagy a Jogállam szemléinek gazdagságából kitetszően) hamarost bírá-
lólag ismertette is - ráadásul alkalmanként a korabeli bölcsele- ti és társadalomtudományi, valamint jogi gondolkodás köztes határmezsgyéire is roppant érzékenyen.
A politikusnak, a történésznek vagy a mindannyiunkban la- kozó polgárnak persze számos gondja lehet ezzel a múlttal.
A jogászi szakma mégis felmutatott valamit, ami megnyugtató volt, és amire utódokként mi is bátran alapozhatunk. Hiszen mindez egyértelműen sugallja: lehetett ebben az országban közszolgálati és szabad jogászi pályán egyaránt működni, és le- hetett egyidejűleg alkotó, intellektuálisan igényes, európai esz- meiségű és a lelkiismeret tisztaságát megőrző életet élni. Még a filozofálás, mely pedig ma nem ritkán olyannyira frivolan ci- nikusnak, hívságosnak vagy éppen életidegennek tetszik, nos, még a bölcselkedés sem volt pusztán valóságtól vagy valóságba menekülés, avagy haszontalan időtöltés. Éppen ellenkezőleg:
a filozófia és a jog étosza a történelmi időkben találkozott, és a jogász tudhatta: filozopterekkel fogódzása segítheti abban, hogy őrizze értékeit s az ország dolgában cselekvőleg közreműköd- jék. Márpedig mindez hallatlan nagy értéknek bizonyul - füg- getlenül attól, hogy adott esetben egyetértünk-e egyik vagy másik hősének adott világszemléletével, látásmódjával, helyzet- értékelésével vagy következtetésével. Hiszen pontosan egy ilyen múlt kohójában tudott a jog presztízse és méltósága kifejlődni.
A jogászság szakmai hivatásának filozofikus tudatossága pedig ennek megalapozását és folyamatos karbantartását, ellenőrzé- sét szolgálta. Jogászságunk közreműködhetett hát abban, hogy történelmünk során az ország európai mintákhoz mérten is út- törő kezdeményezésekkel s lehetőségeihez képest viszonylag ko- rán indult el a jogállamiság irányában.15 Hagyatkozásunk adott-
IS A múlt és jelen közt feszülő kontraszt érzékeltetésére lásd a szerzőtől 'A jog mint társadalmi kérdés' Valóság XXVIII (1985) 2, első rész, 8. és köv. o.
ságainkra, élni tudásunk a hagyományainkkal, tapasztalataink tisztázása, európai és nemzeti értékeinknek a megújult feltéte- lek közötti újrateremtése - mindez ezért egyik előfeltétele s zá- loga is annak, hogy jogi kultúránkat lépésről lépésre sikerrel szintén újraépíthessük.
A jelen munkában foglalt kifejtés törzsanyagában eredetileg két féléves kurzusként, előadások formájában hangzott el azon a hasonló címet viselő ún. kutatószemináriumon, amelyet a '80-as évek elejétől kezdve, majd a '90-es évek elején tömörítve az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara Bibó István Szakkollégiumában évente egy-két tucatnyi érdeklődő és értő hallgatónak az esti órákban tartottam.16 Egy- úttal meg is vitattuk problémáit kiágazásaival egyetemben, ami- ből akkoriban magam is sokat okultam. Főbb témáit az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán a hivatalos tanterv választható részeként meghirdetett szeminá- riumaimon is az ezt választó hallgatókkal többször átvettük, majd egy egész napos intenzív előadássorozatba sűrítve megis- mételtem a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán az akkoriban ott alakult Bibó István Olvasókör kezdeményezé- sére, valamint egy alkalommal pécsi hallgatói önkormányzati felkérésre a Janus Pannonius Egyetemnek a rendszerváltozás hajnalán megrendezett szimpóziumán.17
16 Vö. Hazugság nélkül A Bibó István Szakkollégium kollégiumtörténeti ki- adványa, szerk. CsapodyTamás (Budapest 1991), 248-252. o.; Bibó István Szak- kollégium 1983-1993, szerk. Farkas Judit, Nagy Krisztina, Szemerei Péter (Buda- pest 1993), 20-25. o.; valamint Orbán Viktor összeáll. Kéri László (Budapest:
Századvég 1994), 23.0. [Politikusportrék].
17 Magnófelvétele és nyers szövegként leíratása Balogh József akkori közre- működését dicséri. Könyvvé átgyúrása munkájának megkezdését a Pro Reno- vanda Cultura Hungáriáé Alapítvány „Tudomány az oktatásban" szakalapítvá- nyi támogatása (1991) tette lehetővé, újraírását a T E M P U S 0426/1990-93.
számú közös európai projektuma biztosította, végső átgondolásához az O T K A TO 18436. számú pályázata ( 1995-96) segített. Jegyzetanyaga utólag készült, min- denekelőtt a szerző saját gyűjteményére támaszkodva, továbbá számos nyu- gat-európai (főként a trentói, trieri és edinburghi) egyetemi könyvtárban a T E M P U S S J E P 09090/95. számú projektum által biztosított tanulmányutak könyvtári búvárkodásának keretében.
Előzmények
Évfolyamszintű oktatási tapasztalatot a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán 2. féléves kötelező tárgyként bevezetve az
1995/96. tanévtől kezdve szerezhettem. Ettől az időtől kezdve visszatérő kuta- tószemináriumon boncolgatjuk a témakör egyes kiágazásait - eleinte általában, utóbb az Összehasonlító jogi kultúrák, a Jog és nyelv, valamint a Jogállami át- menet kérdéseire szakosodottan. Időközben megjelent előzetes kiadásának - (Budapest 1996; 1997) ív + 191 o. [Bibliotheca Cathderae Philosophiai Iuris et Rerum Politicarum Universitatis Catholicae de Petro Pázmány nominatae, II Dissertationes 1] - az 1996-97-es tanév telén megrendezett országos szak- mai megvitatása (Bódig Mátyás, Frivaldszky János, Horcher Ferenc, Szabó Mik- lós, Szilágyi H. István és Takács Péter észrevételeinek köszönhetően) további segítséget jelentett. Vö. Chertes Attila 'Jogi gondolkodás és jogdogmatika: Egy szakmai vita nyomában' Jogtudományi Közlöny (1997. július-augusztus), 3 5 1 - 355. o., továbbá Erdő Péter 'Tudományelmélet és jogtudomány: Egy új könyv margójára' Távlatok 37 (1997) 5, 677-678. o. [valamint Vigilia 63 (1998) 1, 79-80. o.] és Takács Péter 'Az ígéret földje' Valóság XLII (1999) 2, 60-64. o., első rész.
A vállalkozás időleges befejezéséhez (gondolatmenete kiteljesítéséhez, fejte- getéseinek irodalmi ellenőrzéséhez) s könyvként megjelenéséhez is a Felső- oktatási Pályázati Programiroda által gondozott 0749/97. számú tankönyv- pályázat segített.
Immár számos év oktatási és vizsgáztatási tapasztalata nyomán, mely egy- felől magában foglalt kollokviumként és záróvizsgán, majd ez utóbbit felváltva a 2003/04-es tanévtől alapvizsgán történő számonkérést, másfelől hallgatói to- vábbgondolást és problematizálást a két évfolyamdolgozat s a szakdolgozat vá- lasztható topikájaként egyaránt, ösztönözve érezhettem magamat újraellenőr- zött, javított és szöveg-, bibliográfiai és jegyzet-, valamint függelékanyagában egyként bővített második kiadásra, melynek munkálatait mind a kéziratgondo- zásban, mind a nyomdai előkészítésben a Felsőoktatási Pályázati Programiro- da által gondozott 506/2003. számú tankönyvpályázata tette lehetővé.
2. A GONDOLKODÁS MÓDSZERTANI IRÁNYAI
Első s z á m o t t e v ő g o n d o l a t i t ö m b k é n t - legalább p é l d a s z e r ű e n közelítve - azokról a n a g y m ó d s z e r b e l i irányokról é r d e m e s b e - szélnünk, amelyek az e m b e r i gondolkodást ismert t ö r t é n e l m ü n k során jellemezték. Az a l á b b i a k b a n a lehetőségek és b e j á r t u t a k h a t a l m a s t á r h á z á b ó l kísérlünk m e g felvillantani n é h á n y b e s z é - des p é l d á t - m i n d e n e k e l ő t t a jogi, a g e o m e t r i a i , végül az általá- n o s e m b e r i g o n d o l k o d á s f e j l ő d é s t ö r t é n e t é b ő l .
2.1. A JOGFEJLŐDÉS PÉLDÁJA
A jog eszményét illető gondolkodásból olyan fejlődési sort fo- gunk az alábbiakban kiemelni, amely a jog eszközével végzett mértékszabásban a mérték önállósodását, szuverénné válását készítette elő. Ezzel nem érintjük persze a jog eszköztára tech- nikai fejlesztésének kérdéseit, melyek kapcsán az előbbi iránnyal szembefutva úgyszólván minden kultúrában a maga helyét ki- követelően kompromisszumkereső, vagy éppen a bírót még ha- tározottabban gúzsba kötő mozgásirány is érvényesült.
Mérték önállósodása a mértékszabásban
2.1.1. Klasszikus görög antikvitás
A jogfejlődés első példájaként vegyük a klasszikus görögséget.
Régészeti hagyatékuknak s írott emlékeiknek köszönhetően olyan örökség maradt ránk, amiről úgyszólván mindent tudunk - e tudásból azonban a jog1 nagymértékben hiányzik. Részben
Oldott gyakorlat mint jog
1 A görög jogra általában lásd Louis Gernet Droit et société dans la Grèce an- cienne [1955] (Paris 1964) 245 o. [Publications de l'Institut de Droit romain de l'Université de Paris XIII] ; John Walter Jones The Law and Legal Theory of the Greeks An Introduction (Oxford: Clarendon Press 1956) x + 327 o., különösen
a z is m a g y a r á z h a t j a e z t , h o g y n o h a i s m e r t e k s z o k á s t é s t ö r v é n y t , j o g - l e g a l á b b is a z á l t a l u n k m a f o g a l m i a s i t o t t é r t e l e m b e n - a g ö r ö g s é g n é l a k k o r i b a n m é g n e m l é t e z e t t .2 A m i t p e d i g e h e - l y e t t t a l á l u n k , a z i n k á b b v a l a m i f é l e m i n d e n n a p o k b a n g y a k o r - l o t t s z é t f o r g á c s o l t , s z é t f o l y ó s o l d o t t g y a k o r l a t v o l t , a m e l y h i á b a n y i l a t k o z o t t m e g o l y k o r e l ő z e t e s k ö z ö s s é g i h a t á r o z m á n y o k k ö - v e t é s é b e n ,3 a l i g h a m é r h e t ő a m a i s m e r t j o g b e l s ő z á r t s á g á v a l é s f e g y e l m é v e l , s z i g o r ú k ü l ö n á l l á s á v a l é s e l h a t á r o l t s á g á v a l . A g ö - r ö g a n t i k v i t á s u g y a n a k k o r n e m t u d t a b i z t o s í t a n i é s m e g ő r i z n i s z á m u n k r a a z o k a t a k ö z l e k e d ő e d é n y e k e t , a m e l y e k t a l á n j o b b a n s e g í t h e t t e k v o l n a a b b a n , h o g y - u g y a n ú g y , a h o g y a n a HOMÉROSZÍ m ű b e n f e l t á r u l k o z ó s z e l l e m i s t á r g y i g a z d a g s á g o t s o r r a - r e n d r e e l s a j á t í t h a t j u k - a g ö r ö g ö k j o g i i r á n y ú m ű v e l t s é g e s é r z é k e n y s é - g e e u r ó p a i c i v i l i z á c i ó n k b a n s z i n t é n t o v á b b f o l y t a t ó d h a s s é k .
[nomos jelentésváltozása]
1-36. o.; Louis Gernet Droit et institutions en Grèce antique [Paris: Maspero 1968] (Paris: Flammarion 1982) 330 o. [Champ historique 106], valamint Ri- chard Garner Law and Society in Classical Athens (London & Sydney: Croom Helm 1987) viii + 161 o., különösen I. fej.: Justice,Traditional Values and Law és IV. fej.: Law and Drama.
2 Későbbi idők - DRAKÓN és SZOLÓN korának - fejleménye, hogy thesmos néven illetik az autoritás szabályát, figyelem nélkül arra, vajon állott-e mögötte bármiféle közmegegyezés; nomos [nomoi] néven pedig a közösségtől ismert sza- bályt, eredetétől függetlenül. A szóhasználatban váltás a Kr.e. 5-4. században következik be - Martin Ostwald Nomos and. the Beginninngs of the Athenian De- mocracy (Oxford: Clarendon Press 1969) xiv + 228 o. szerint KXJEISZTHENÉSZ uralomra jutásától (Kr. e. 507) eredeztethetően - , amikor a diktatórikus jog- uralmat idéző thesmos kikopik a használatból, s a nomos kifejezését használják, egyidejűleg az eredetében 'szavazás'-t jelentő psêphisma kifejezésével. DRAKÓN és SZOLÓN törvénye azonban tovább él, s ezt viszont a szóhasználatban változat- lanul kizárólag nomos néven illethetik, hiszen nem történt szavazás felette. Lassan így tapad a képzet a nomoshoz, hogy ez az általánosabb, alapvetőbb és állan- dóbb [vo|ioç = törvény; nomothe tai - törvényhozó], szemben az egyedibb, inkább konkrét ügyre szabott, időlegesebb rendelettel [psêphisma, psephismata]. Doug- las M . MacDowell The Law in Classical Athens (London: Thames & Hudson
1978), 44-45. o. [Aspects of Greek and Roman Life], valamint S. C.Todd The Shape of Athenian Law (Oxford: Clarendon 1993), 18. o., mely Kr. e. 403-402 utánra teszi a váltást.
3 Amiként Démoszthenésznek Timokrátész ellen intézett kifakadásában [20.118, 23.96, 39.40, 57.63; Ais. 3.6] olvashatjuk: „Athén törvényei s rendel- kezései szerint döntök, s ahol ilyet nem találok, ott a legigazságosabb vélemény- nek megfelelően járok el."
Egyebek közt abban lelhetjük ennek magyarázatát, hogy jo- gászság mint bármennyire is elkülönülő, a jog kérdéseit szak- maszerű koncentrációval boncolgató, magát a jogi instrumentu- mot a közösségi befolyásolás specifikus eszköztáraként művelő réteg nem alakult még ki: a köz emberei sem magukat, sem a tárgyukban rendelkezésre álló lehetőségeket még nem specifi- kálták, nem különítették el a közpolitika egyéb mechanizmusai- tól. Avagy, amiként a kérdés egyik legklasszikusabb szakértője talán szándékoltan nem kétértelműség nélkül írta: „A görögök nem engedték jogukat belecsúszni holmi homályos technikali- tásba, hogy elkülönült jogászok játékszerévé váljon."4
Az alábbiakban azon minta felett kívánunk tűnődni, amit a görögök jogi érintettségű gondolkodásukban megtestesítettek.
Leegyszerűsítve bár, de mégis a cseppben a tengert mutatja, amit és ahogyan ARISZTOTELÉSZ ír a méltányosságról s a lesz- boszi építőmesterek ólom mérővesszejéről. Eszerint
jogászság hiányában
Ólom mérővessző az egyenes elgörbítésóvel
,,[A] méltányos dolog igazságos ugyan, de nem a törvény szerinti ér- telemben, hanem úgy, hogy mintegy kiigazítása a törvény szerinti igazságos dolognak. Ennek magyarázata abban rejlik, hogy a tör- vény mindig csak általános érvényű, viszont bizonyos dolgokban ál- talános érvénnyel nem lehet helyesen intézkedni. Oly esetekben te- hát, mikor mégis okvetlenül kell intézkedni általános érvénnyel, holott pedig ezt helyesen megoldani lehetetlen, a törvény mindig a nagy átlagot veszi, de amellett nagyon jól tudja, hogy ebben az el- járásban hiba van. S mindamellett ez jól van így, mert a hiba nem a törvényben van, sőt nem is a törvényhozóban, hanem a tárgy termé- szetében, hiszen az emberi cselekvések tárgya eleve ilyen természe- tű. Oly esetben tehát, mikor a törvény intézkedik ugyan általános érvénnyel, de felvetődik valami kérdés, amely az általános határoza- tokon kívül áll, az a helyes eljárás, hogy amiben a törvényhozó héza- gosan járt el, s előírásainak túlságos egyszerűsítése révén esetleg hi- bázott, ott helyre kell hozni a mulasztást úgy, ahogy valószínűleg maga a törvényhozó is kívánná, ha véletlenül jelen volna, s ahogy - ha ilyen esetről tudott volna - már a törvényben is intézkedett vol-
4 Paul Vinogradoff Outlines of Historical Jurisprudence II: T h e Jurisprudence of the Greek City (London: Oxford University Press 1922), 11. o.
mérték hasonításával a mérés tárgyához
na [...].Tehát a méltányosság lényege: a törvényt helyesbíti ott, ahol abban az általánosítás miatt hézag mutatkozik. Ebben kell keres- nünk annak okát is, hogy miért nincs mindenre törvény: bizonyos dolgokat lehetetlen törvénnyel szabályozni, tehát ily esetben nép- gyűlési határozatra van szükség. Mert ami határozatlan, annak a mérővesszője is határozatlan, mint az ún. lesbosi építészetben az ólom mérővessző: ez a kőtömbök alakjához idomul, s nem marad meg változatlan formában; így a néphatározat is az egyes helyzetek- hez alkalmazkodik."5
Ez pedig - ha csak jelképesen is - másságában döntő alterna- tív lehetőséget jelzett. Hiszen minden általunk ismert korábbi civilizációnál (az ókori Mezopotámiában s a diaszpóra előtti zsi- dó közösségeknél egyaránt) mérő alkalmatosságul valamilyen szolid - azaz szilárd építésű, rögzített alakú, méretét nem vál- toztató - eszköz szolgált. Olyasmi, ami nemcsak jelképezte, de formáltsága révén fizikailag jól láthatóan meg is testesítette a hosszúságot. Egy ilyen alkalmatosság megkívánta, hogy a mér- ce szabja meg a mérést. Hagyományos szemléletünk szerint a hosszúság olyan sajátság, amit valamiféle egyenesen mérhetünk meg. Ezért ennek mércéjét is egy egyenes mentén alakították ki, amit sík felületen problémátlanul alkalmazhattak, s egyszerű leolvasással közvetlenül is megállapíthatták, hogy adott mérték szerint milyen hosszúság az eredmény. Nos, az ólom mérő- vessző jellegzetessége éppen az volt, hogy könnyen hajlott s görbe felülethez idomult. Mérhető lett vele hát akár egy hul- lám külső felületi hossza, tarajának belső görbületével együtt.
Vagyis bármely térbeli dolog alakját felvehette hát, hiszen ah- hoz alkalmazták, amit meg kívántak vele mérni.
Vélekedhetünk úgy, hogy egy ilyen mérőalkalmatosság bizo- nyosan inkább kézre álló eszköz volt, mint bármiféle merev rúd.
Biztosan nem véletlenül találták ki és használták, mert a görbe és hajló, avagy szögletes és egymásra vetülő felületek hosszúságá- nak mérését egyaránt csakis ez tehette lehetővé. Mihelyt azon-
5 Arisztotelész Nikomakhoszi ethika ford. Szabó Miklós (Budapest: Magyar Helikon 1971), 1137b, 145-146. o.
ban az alapgondolatot a jogra kezdjük alkalmazni, rögvest kiüt- közik, hogy egyúttal többről és másról is van szó. Már ARISZ- TOTELÉSZ érzékelte, hogy az egyenes elgörbítésével a mérés mértékét, alapul szolgáló elvét voltaképp elvesztették. Hiszen a mércét ahhoz igazították, amit meg kívántak vele mérni. Azt törték be a megmérendő eseti (s ezért véletlenszerű) egyedi adottságába, amivel mérni kívántak. Ezzel a m é r t é k et haso- nították a m é r é s tárgyához. Eredményeként pedig a sík felü- leten megvont egyenes eddig meghatározónak hitt tulajdonsá- ga, a hosszúság is viszonylagossá változott, s ezzel a mérték is a megmért dolog függvényévé lett.
Mai tudománytörténeti rekonstrukciókból az olvasható ki, hogy modern civilizációs absztrakcióink legtöbbje (megkülön- böztetés, számolás, mérés, képi megjelenítés) az embernek ősi istenéhez történő rituális kapcsolódása szertartásaiban alakult ki. Ennek középpontjában mindig a szertartást végző egyedi ember állott, s mai abszolútumaink e valaha személyhez kötő- dő viszonylagos mértékek általánossá válásából és laikus gya- korlatba ültetéséből, egy rutinszerűvé váló gyakorlat standardi- zálásából alakultak ki.6 E közvetítetlenség tehát az ősi állapot,
antropomorf ősi közvetlenségből
6 Pl. A. Seidenberg munkásságából 'The Separation of Sky and Earth at Creation' Folklore 70 (1959), 474-482. és 80 (I960), 188-196. o.; ' T h e Ritual Origin of Geometry' Archive for History of Exact Sciences 1 (1960-61), 4 8 8 - 257. o.; 'The Ritual Origin of Counting' Archive for History of Exact Sciences 2 (1962-66), 1-40. o.; ' O n the Area of a Semi-Circle' Archive for History of Exact Sciences 9 (1972), 171-211. o. és ' T h e Ritual Origin of the Circle and Square' Archive for History of Exact Sciences 25 (1981), 269-327. o. Egyik utóbbi műve - A. Seidenberg & J. Casey 'The Ritual Origin of the Balance' Archive for His- tory of Exact Sciences 23 (1980), 179-220. o. - szerint a mérték eredete az ősi áldozatban gyökerezik: az áldozatot hozó (súlya vagy magassága) adja magát a mértéket, s a mérés arra irányul, hogy a személyes önfeláldozásnak az áldoza- tot hozó értékeivel történő helyettesítésekor a s z i m b o l i k u s e g y e n é r t é k (vagyis az áldozatot hozó létének, életének megjelenésbeli reprezentánsával, majd az azt helyettesítő értékkel - eleinte barommal, utóbb gyümölcsterméssel és hasonlókkal - pótolt felajánlásakor) megállapítható legyen. A viszonylagos mérték maga a rítus lassú szekularizálódása során válik önálló, független és ab- szolút mértékké (uo., 211.0.).
[áldozatot hozó szimbolikus egyenértéke]
Jog megragadhatósága:
törvénymondás, törvénytábla
az előfonna, a valahai egység, amiből csak utóbb szakadtak ki különféle önállósulások.7
Mihelyst egy ilyen mérőalkalmatosság lehetőségét gondolat- ban elfogadjuk, ezzel máris előrevetitjük, hogy esetleg eleve ki- rekesztjük azt, amit viszont az európai kultúra jogként szokott jellemezni. Hiszen gondolkodásunk évezredek óta úgy hagyo- mányosuk, hogy
(1) a jog feltételez valamilyen mértéket, s
(2) ez a mérték jelen van vagy legalább környezetünkben hozzáférhető.
Ügy tetszik hát, hogy gondolkodásunk előfeltevési rendszere s lelki alapállásunk egyaránt feltételezi az abban való bizonyos- ságot, hogy e mérték itt van, velünk van, megragadható, s hol- nap is az lesz, ami tegnap volt, akár mi, akár mások veszik majd kézbe. Szükségünk van tehát arra, hogy rá tudjunk mutatni ar- ra az önmagában változatlanná formált anyagiságra, ami hor- dozza. Múlhatatlan, hogy kezünk ügyében legyen, nekünk vagy másoknak bármikor hozzáférhetően. És nem utolsó sorban el- engedhetetlen az is, hogy meg tudja ez mondani bármikor és bármiféle körülmények között, hogy mi is a jog. Ezért ősi do- log, az emberiség alapszükségéből nyert találmány a törvény- tábla, a t ö r v é n y k ö n y v . Mindez magyarázza az ember ma- kacs következetességét is, mellyel küzdelmét a jogrögzítéséért évezredeken át szakadatlanul folytatta. Ez adja alapját egy olyan szokás kultúrájának is, amellyel az ember az első önálló jogi mesterséget eredeztette: a t ö r v é n y m o n d á s ét, melynek so-
[mágiától gondolati tervezésig]
7 Normaszabás, kötelezőség, autoritás - mindezek mágikus világképben fo- gant gyökérzete egyfelől a történész számára immár megállapított tény, másfe- lől Axel Hägerström kutatása - Der römische Obligationsbegriff im Lichte der allgemeinen römischen Rechtsanschauung, I (Uppsala & Leipzig 1941) - óta a társadalomalakításra vállalkozó ember legnagyobb tettének, a valóság gondola- ti megelőlegezésével tervezhetővé tételének szimbóluma. „Csodálkozásra kész- tető világ - írja Gernet Droit et institutions..., 117. o. - , amelyben egy gondolati alkotás objektív valóságként jelenhet meg, ahol a jus vagy <5i/ca(ovnéven ismert jog a megvalósulás szükségességének, egy az erőtől eltérő erő eszméjének végső elemeként érvényesítheti magát."
rán az elfogadott mértéket a közösség előtt visszatérően, nyil- vánosan s hangosan kinyilvánították és évente elismételték.8
Mindez érvényes az általánosság magasabb s elvontabb szint- jein is. Az angol kultúrában a jog alapjaként szokásrendet fel- tételeznek. Jogászként úgy kell erről vélekednünk, mint ami mindenkor létezett és fennállott. Pontosan ilyesmit tükröz ideo- logikus elnevezése is: immemorial custom of the Realm.9 Minden- ki tudja persze, hogy - történelmileg - mindez merő fikció:
olyasmi, amit pusztán (fel)tételeznek, aminek a bizonyítása s bizonyíthatósága azonban fel sem vetődik. Axiomatikus alap ez, amelynek tudomásulvételére épül a rend egész képzete s a renden belüli minden eljárás is.10 Némi jogi tapasztalat birto- kában azonban mindehhez bízvást még hozzá kell majd ten-
Angol jogszemlélet:
eljáró embertől független mérték
8 Vö. a szerzőtől A kodifikáció mint társadalmi-történelmi jelenség (Budapest:
Akadémiai Kiadó 1979), Első rész, valamint Sigurdur Lindái 'Law and Legis- laton in the Icelandic Commonwealth' Scandinavian Studies in Law 37 (Stock- holm: Jurisförlaget 1993), 55-92. o. Feltehetően a 'törvényéneklő' [nomodos]
lehetett mindennek előzménye már a görögség legősibb törvényhozója, CHA- RONDAS korából [Athenaios Deipnosophistai 619b] - olyannyira elterjedten, hogy Cicero a Tizenkét Táblás törvényt kötelező énekként tanulta még gyer- mekkorában [De Legibus 2. 23, 59], Martianus Capella pedig azV. században azt jegyzi fel, hogy „sok görög városban a törvényeket és közrendeleteket lírán recitálták" [9. 926], Vö. L. Piccirilli 'Nomoi cantati e nomoi scritti' Civiltà clas- sica e cristiana 2 (1981), 7 - 1 4 . o. és Rosalind Thomas 'Written in Stone? Li- berty, Equality, Orality, and the Codification of Law' in Greek Law in its Politi- cal Setting Justifications not Justice, ed. L. Foxhall & A. D. E. Lewis (Oxford:
Clarendon Press 1996), 14-15. o. Évente többször „nyilvános felolvasásra ren- delése" nyomán a Magna Carta is úgy terjedt el, hogy mindenkinek „hallania kellett kikiáltását". C. R. Cheney 'The Eve of Magna Carta' Bulletin of the John Rylands Library XXXVIII (1955-56), 340. o., id. M.T. Clanchy From Memory toWritten Record England 1066-1307 (London: Edward Arnold 1979), 213. o.
9 William Blackstone Commentaries on the Laws of England I (London 1765), 73. o. Vö. ifj. Szladits Károly Az angol jog kútfői (Budapest: Grill 1937), 3-4. §, 8-10. o. [A Budapesti Kir. Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Magán- jogi Szemináriumának kiadványai 10.]
10 „[A] jogi viszonyokat jellemző olyan alapvető elvek ezek, amelyeknek többnyire semmiféle kifejezett megfogalmazásuk sincs, csupán társadalmi beren- dezkedésünkben rejlőnek feltételezzük. Röviden, ezekből áll maga a Common Law" Sir Carleton Kemp Allen Law in the Making [1927] 6. kiad. (Oxford:
Clarendon Press 1958), 70. o. Vö. továbbá René David A jelenkori jog nagy rendszerei [Les grands systèmes de droit contemporains (Droit comparé) (1964)] (Budapest: Közgazdasági és Jogi Kiadó), 350. pont.
[törvényrecitálás]
[common law]
