Linné és Schlözer – új szempontok a leíró statisztikai irány értékeléséhez

(1)

TORTENETI DOLGOZATOK

LINNE ES SCHLOZER —— ÚJ SZEMPONTOK A LEIRO STATISZTIKAI IRÁNY ERTEKELESEHEZ

DR. HORVÁTH RÓBERT

Az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi és Művelődési Szervezete. az UNESCO újabban rendszeresen megemlékezik a tudománytörténet nagy olakjairól. Ebben a

keretben az 1978—as évet Karl Linné (1707—1778), a neves svéd botanikus emlékévé—

nek nyilvánította. Ez a kiváló svéd természettudós és polihisztor mindenekelőtt a ter—

mészettudományok fejlődésére nyomta rá kitörölhetetlenül bélyegét, de ugyanakkor a tudományos megismerés általános módszertani és ismeretelméleti problémáinak kutatásával is kénytelen kelletlen foglalkoznia kellett tudományos munkássága mel—

Iéktermékeként, valamint természettudósi és orvosi kutatásai is igen messzemenő földrajzi és országleirási tudományos vállalkozásokra ösztönözték. E két tevékeny—

sége révén — bár a statisztikai tudomány története és elmélete az eddigiekben se nem regisztrálta, se nem elemezte Linné ilyen irányban kifejtett hatását — igen jelentős befolyást gyakorolt a német egyetemi leíró statisztikai irányra és elsősorban annak második és legnagyobb hírnevet elért vezéralakjára, August Ludwig Schlözer

göttingai professzorra.

Az alábbiakban — midőn első ízben teszünk kísérletet a német egyetemi leíró statisztikai tudomány ezen forrásának feltárására és első megközelítésben történő elemzésére — mindenekelőtt Linné életpályáját kell röviden vázolnunk. Majd a né- met egyetemi Ieíró irány fejlődéstörténetének leglényegesebb elméleti és módszer—

tani vonatkozásait is érintenünk kell, nagy vonásokban a Conríng—Schmeizel—

Achenwoll munkássága által kijelölt vonalban. E feladat megoldása egyben arra is lehetőséget ad. hogy a statisztikai tudomány évszázados irányvonalának felvázolá- sához is néhány merőben új szempontot vessünk fel, és ezzel a tudománytörténeti vizsgálódások alapján a mai statisztikai tudomány alapkérdéseinek megoldásához

is néhány új szempontra hivjuk fel a figyelmet.

Karl Linné 1707—ben született a Smaland tartományban fekvő Rashult községben.

az ottani evangélikus lelkész gyermekeként. Egyetemi tanulmányait a leghíresebb svéd egyetemeken, Lundban és Uppsalában folytatta. 1730-ban ez utóbbi egyetemen docensként a botanika előadója lett. Doktori címét az orvostudományból a hollandiai Harderwijki Egyetemen szerezte 1735—ben, azt követően, hogy hosszú utazá—

sokat tett Svédországban és Lappföldön növénytani és ásványtani kutatások céljá—

ból. Hollandiai egyetemi kapcsolatai tulajdonképpen a Leydeni Egyetemmel voltak szorosabbak. és itt jelentette meg ugyancsak 1735—ben első rövid természettudomá-

(2)

DR. HORVÁTH: LINNÉ ES SCHLCZER 1019

nyi rendszerelméleti értekezését ,,Systema Naturae" címmel. Rövidebb ideig Hollan- diában egy magánbotanikus—kert vezetőjeként is működött. s részben már ez idő alatt, részben ezt követően nagyobb utazásokat tett Angliában, Franciaországban és Német-Alföld belga részében. 1736-ban az angol Királyi Tudományos Társaság tagjai sorába választotta. Az 1738-as év vége felé Stockholmban telepedett le mint orvos. s oly eredményesen folytatta az orvosi gyakorlatot. hogy előbb a svéd hadi- flotta orvosa lett. majd az egyik legnagyobb svéd politikai párt, ..a kalaposok pártja"

hivatalos orvosoként politikai sikereket ért el. Az 1739—ben megalakult Svéd Tudo- mányos Akadémiának első elnöke lett. A stockholmi Bányászati Akadémián folytatott rövid oktatói működés után 1741—ben az Uppsalai Egyetem Gyakorlati és Elmé- leti Orvostudományi Tanszékén professzor lett. Tanszékéhez a dietétika és a beta-*

nika oktatása is szervesen hozzátartozott. Ennek az egyetemnek háromszor volt rek- tora, számos külföldi tudományos akadémia választotta tagjai közé. Egy időben a svéd uralkodóház orvosaként is tevékenykedett. s ezért 1762-ben nemesi rangra emelték. 1763-ban katedráját fiának, ifjabb Karl Linnének adja át, és ettől kezdve kizárólag a tudományos életnek szentelte életét. 1778-ban Uppsalában halt meg.l

Linné tudományos tevékenysége a középkor és az újkor tudománya között át- meneti jellegű. Kifejezett polihisztor természet lévén, munkássága természetesen szoros kapcsolatban állott a természettudomány. az orvostudomány és a gyógyszerészet révén a társadalomra vonatkozó ismeretekkel is, és talán Leibniz álláspontjához ál- lott a legközelebb, vagyis a megismerés terén az okozatosság végső okaként a te- remtő akaratát könyvelte el. Ez különösen egyik fiatalkori írásában jutott pregnán- san kifejezésre, melyet bár nem publikált, annak a felfogásához élete alkonyán is ragaszkodott.2 Ez a beállítottság tehát a statisztikai megismerés terén tulajdonkép—

pen a XVIII. század első felének két nagy alakjához Abraham de Moivre-hez és Johann Peter Süssmilchhez közelíti álláspontját, mivel ez utóbbiak 1738—ban. illetve 1741-ben statisztikai munkáikban kifejezetten és nyomtatásban is ezt az álláspontot

képviselték.3

Linné hivatkozott életrajzot azt is kidomborítják, hogy gondolkodásmódjában nem annyira a tudományos logika, mint inkább az intuíció játszotta a főszerepet, valamint azt is, hogy ezt az intuíciót egy nagyon szorgalmas és nagyon körültekintő, regisztráló jellegű és a tényekre kiterjedő adatgyűjtő tevékenységre alapozta. Ebben igen nagy szerepet játszott éles megfigyelő képessége, gyűjtési szenvedélye és re- gisztráló készsége.4 Feljegyezték róla, hogy önmagát egy alkalommal ,,Methodicus"- nak nevezte. aki nagyszámú megfigyelésből, a lényeges ismérvek kidomborításával.

ez utóbbiaknak a hasznosság és a használhatóság szempontjából való kiválasztá—

sával már erősen közeledett a modern értelemben vett statisztikai tudomány alap- vető megismerési problémái felé is. A középkori tudományban általában a tudomá—

nyos rendszerezés alapja még mindig Aristoteles munkássága volt. noha elsősorban Amerika felfedezése után a természettudományban mindinkább új tudományos

rendszerezés kialakítására törekedtek.

Az aristotelesi hármas klasszifikáció a természettudományban —- kövek és ásvá- nyok. növények, állatvilág — így csakhamar elégtelennek bizonyult, elsősorban a bo—

tanikában. Paracelsus a XVI. század első felében még csupán ötszáz növényt ír le,

lBobrov, E G.: Karl Linnej, 1707—1778. Leningrád. 1970.; Goerke, H.: Carl von Linné. Arzt—Naturfor—

scher—Systematiker. 1707—1778. Stuttgart. 1966.

7 Linné. K.: Nemesis divina. Kézirat. (Lásd ezzel kapcsolatban: Goerke i. m. 93. és köv. old., E. Malme—

strőm feldolgozására való hivatkozással.)

3 Vö.: dr. Horváth Róbert: De Moivre születésének 300. évfordulója. Statisztikai Szemle. 1968. évi 12. sz.

1240—1255. old.; dl. Horváth Róbert: Megemlékezés az első népességtudományí mű megjelenésének 200 éves évfordulójáról: Süssmilch ,.lsteni Rend'Ujéről. Acta Universitatis Szegediensis, Acta Jurídíca et Politica. Tom.

VIII. Fasc. 5. Szeged. 1961. 28 old.

4 Goerke i. m. 94. és köv. old.

(3)

1020 DR. HORVÁTH RÓBERT

Linné már 12000-et. Egyébként a botanikában Linnét megelőzően is mutatkoztak olyan törekvések, hogy a növényvilág természetes rendszerét alakítsák ki. és a meg- határozásra a bináris klasszifikációt használják fel, de e törekvésekre a koronát Linné tette fel. A rendszerezés alapjául tulajdonképpen Camerarius tübingeni pro- fesszornak a XVII. század végéről datálódó szexológiai álláspontját vette át, és ezt tette a növénymeghatározás alapjává, melyet több művében egyre nagyobb részle—

tességgel fejtett ki 1736 és 1753 között.

A bináris módszert a növények nevének definiálására 1753-ban alkalmazta elő- ször. E módszer ettől kezdve általánosan elfogadottá vált. Linné nemegyszer hang- súlyozta ennek nagy gyakorlati jelentőségét. kiemelve annak a korábbinál lényege- sen rövidebb voltát. messzemenően nagyobb pontosságát és nem utolsó sorban

előrelátható nagyarányú stabilitását, tartósságát. §

Az állatvilág vonatkozásában lényegesen nehezebbnek bizonyult egy ilyen sze- xológiai kétneműségen alapuló rendszerezés bevezetése, és így Linné idevágó mun- kássága sokkal kevéssé bizonyult maradandónak és tartósnak. Rendszerezése talán az ásványvilágra nézve volt a legelavultabb. Linné megpróbálkozott '-— úgyszintén korábbi kezdeményezések nyomán — a betegségek nómenklatúrájának kialakítá- sával is 1759-től kezdve. A korábbi kísérletek meglehetősen külsődleges szimptómá- kon alapultak. és így lehetővé tették Linné megfigyelési és intuitív adottságainak érvényesítését.5

lgen (nagy megrökönyödést váltott ki Linné életében az a munkája, amelyet .,Flóra hadseregének tisztikara" címmel fogalmazott meg, és noha nem publikálta, széles körben ismertté vált.6 Ebben a botanika korabeli művelőit egy hadsereg tisz—

tikara mintájára rendfokozattal ellátva besorolta tulajdonképpeni intellektuális ka- pacitásuk. illetve tudományos életművük alapján. természetesen saját intuíciója és szubjektív tudományos megítélése segítségével. Ezt a kísérletet egyes tudományos életrajzírói is ,,tudományos játéknak" vagy ..eltévelyedésnek" minősítik. Függetlenül azonban a kérdés szubjektív oldalától. kétségtelen. hogy itt az intelligencia tudo- mányos mérésének alapproblémája merült fel az intelligencia-auotiensek megálla—

pításának problémája, az ehhez segítségül hívható szubjektív és objektív tárgyi is—

mérvek kérdése és a kialakítható rangkorreláció nagyonis jelentős tudományos problémája, amely még napjainkban sem tekinthető megoldottnak.

Mindent összevetve ez az életmű az eddig felvázoltak alapján is utal arra az ismeretelméleti bázisra. amely a német leíró statisztikai irányhoz meglehetősen közel esett, nevezetesen a tömegméretű megfigyelések fontosságára. a jelentősebb ismér- veknek. ha mindjárt empirikus vagy intuitív alapokon történő kiválasztására. előbb aristotelesi. majd fokozatosan egyre tudományosabb. korszerű ismérvek alapján való klasszifikálására és rendszerezésére, méghozzá mindig alapvetően gyakorlati szem- pontokra felépítve. Itt érkezünk el röviden annak felvázolásához. hogy Linné tudo- mányos kutatóútjai, azok eredményei milyen hatással voltak kora társadalomtudo—

mányára. és azon keresztül mennyiben voltak képesek az ekkor kialakulóban levő új egyetemi tudományt, a német egyetemi. közelebbről a göttingai statisztikai irányt

is befolyásolni. *

Az előbbiekben már röviden utaltunk arra, hogy Linné kora ifjúságától kezdve

jelentős utazásokat tett hazája, Svédország tudományos felfedezése és feltárása ér-

dekében. Az utazásokról írt könyvek nemcsak az ásványi. a növényi és az állatföld- rajzi tudományos megfigyelésekről adtak számot, hanem a gazdaságföldrajz. a nép-

5Línne', K.: Matería medica. Stockholm. 1748.; Linné. K.: Genera morborum. 1763. Kézirat: Linné. K.:

Clavis medicinae. Stockholm. 1766.

5 Goerke i. m. 125. és köv. old.. a ,,tisztikar" felsorolásával.

(4)

LINNÉ ÉS SCHLUZER 1021

rajz és a népességtudomány felé történő kiterjesztésre is sor került. Ez a praktikus beállítottság természetesen gyorsan elvezette Linnét a terület és a népesség viszo- nyának tanulmányozásához és olyan jellegű leíró statisztikai megfigyelésekhez, ame—

lyek a falvak, városok, várak, úrilakok s egyéb nevezetességek szóbeli, verbális le-

írásával. majd erről áttérve a lakosság életviszonyainak, az ezzel kapcsolatos főbb jellegzetességeknek a leírásához. Ezek nem is annyira Conring, mint Bél Mátyás

munkásságát idézik fel.

Különösen sokat foglalkozott Linné e műveiben a természetes életmód kérdé—

seivel főleg dietétikai alapon vagy ennek kapcsán a lakosság egészségügyi viszo- nyaival. a népbetegségekkel. a kuruzslók és az orvostudomány szerepével, valamint a gyógyszerellátással, elsősorban a gyógynövények alapján. Foglalkozott többek között a váltóláz. a lepra. a skorbut. a himlő. a szifilisz. a pestis, a szamárköhögés szerepével, a tüdőbajjal, ez utóbbival, mint foglalkozási betegséggel is a köszörű—

söknél. De vizsgálta a bacilusok szerepét, továbbá az élősdiekét, ez utóbbiakat az állatbetegségekkel kapcsolatban is. Számos idevágó munkája többnyire kéziratban maradt. de még így is, valamint egyetemi előadásai révén igen jelentős hatással volt kora orvostudományára és egészségügyi viszonyaira: alapvetően elősegítette az or- vosképzés, az állatorvosképzés korszerűsítését, valamint egy svéd receptkönyv létre- hozását. Ennek kapcsán helyenként olyan politikai aritmetikai problémákat is célba vett, mint a hosszú élet problémája, az ún. ,,longaevítás" vagy például a járványok szerepe a népességfejlődésben. Az a megállapítása, hogy a nagy járványok és nép—

betegségek jelentősebb pusztítást idéznek elő a népességben, mind Svédország kiterjedt háborúi, előre veti már Malthus meglátásait e téren, de éppen ellenkező elő- jellel, populacionista gyakorlati kicsengéssel.

Fontos megemlíteni, hogy ezekkel a Svédország felfedezését célzó, lényegileg már verbális. statisztikai leírásokat is nyújtó munkáival Linné annyiban is közeledett a leíró statisztikai tudományhoz. hogy az 1740-es évektől egyre inkább alkalmazni kezdte az összehasonlító statisztikai táblázatokat. és ezt a módszert csakhamar elő—

szeretettel átvitte és használta rendszerelméleti jellegű fejtegetéseinek világosabb kifejtése céljából is.7 További érdekes közeledése a leíró statisztikai elképzelések- hez: a svédországi speciális leírások kiterjesztése a világ többi országának hasonló jellegű leírása felé. Ezt a horizontkiszélesítést főleg élete utolsó szakaszában és ta- nítványai révén próbálta megvalósítani. Feljegyezték, hogy tehetséges tanítványai Kis—Ázsia, Jemen, Mongólia, Turkesztán. Kína,—Japán, Jáva, Oroszország és Ukrajna felkutatásában jelentős szerepet játszottak;8 ketten vettek részt Cook expedíciójá- lia természettudományos feltárása terén örökítette meg nevét. E kutatások finanszí—

rozásában a Svéd Tudományos Akadémia vagy az Uppsalai Egyetem mellett nemegyszer a svéd Kelet-Indiai Társaság is jelentős szerepet játszott.

Linné vázlatosan ismertetett munkássága is nyilvánvalóvá teszi, hogy azzal mint európai tudományos bázissal a kialakuló göttingai statisztikai iskolának is számol- nia kellett. Hogy ez miképpen történt, arra keressük a választ. Ismert tény, hogy a német egyetemi leíró statisztikai irány kezdeteit a statisztikai tudomány története a régebbi, a szavakkal leíró, verbális irány kifejlődésétől számítja, és azt Conring

7 Linné, K.: Orbís eruditi judicium de Caroli Linnaei scriptis. Stockholm. 1741., valamint lásd erről vala—

mennyi útleírását és a növénytani rendszerezésekre vonatkozó munkáinak megfelelő fejezeteit.

8Vö.: Goerke i. m. 175. és köv. old.

(5)

1022 DR. HORVATH RÓBERT

tevékenységéhez köti az 1660—as évektől kezdve. Conring tanításait főleg tanítvá—

nyai őrizték meg a Helmstetti Egyetemen, és az innen terjedt el egész Európában.

noha hatása kétségtelenül Németországban volt a legnagyobb. előbb Halléban és Jénában. majd Göttingában az 1735—ben létrehozott ottani egyetemen.9

Minél többet tanulmányozzuk azonban a leíró statisztikai iránynak ezeket a kezdeteit. annál inkább nyilvánvalónak látszik, hogy Conring végeredményben a re- neszánsz nyomán újra előtérbe került klasszikus államleírások, elsősorban Aristo- teles államleírásának felújítására és tudományos modernizálására tett első kísérle- tet, a születőben levő kapitalista ideológia. elsősorban Machiavelli rendszerének hatására.") Az effajta államleirásnak azonban a nagy kapitalista monarchiák kifej- lődése irányában haladó új politikai viszonyok. valamint az ezzel párhuzamos gaz- dasági és társadalmi új életviszonyok kifejlődésével egyre szélesebb körű és egyre bonyolultabb gazdasági, társadalmi és politikai jelenségek megragadására kellett törekednie. Ez a fejlődés az akkori —— viszonylag kezdetleges —— tudományos viszo-

nyok között két igen alapvető feladat megoldását követelte.

Az egyik a folyton gazdagodó ténybeli jelenségek bármilyen felületes megfi- gyelése, regisztrálása és leírása volt. E követelmény csakhamar szétfeszítette a ver—

bális leirás kereteit, és a jelenségek tömegesedésével egyre inkább a számszerű, kvantitatív leírás kifejlesztésére kényszerítette az e területtel foglalkozó tudomány képviselőit. Ezzel szorosan összefüggött a másik alapfeladat: a számtalan tény—

anyagból és életjelenségből a lényegesnek. a fontosnak, a meghatározónak vagy

— ha úgy tetszik —- a tipikusnak a kiválasztása. másszóval annak meghatározása, hogy milyen ismérvek alapján lehet az anyagot rendszerezni, majd hogyan lehet azt

rendezett és bizonyított tudásként tudományos formában bemutatni.

Ez a két alapvető feladat közelebbről a tudományos módszert érintette, és megfelelő statisztikai tudományos módszer kialakításának szükségességét vetette fel.

Ezzel tulajdonképpen már átvezetett ahhoz a harmadik és a tudományok fejlődése szempontjából úgyszintén alapvető kérdéshez. hogy ezt a modern felfogású állam- leírást tudományos elmélete szempontjából el lehet-e helyezni a már meglevő és konvencionálisan kialakult tudományok, elsősorban a történelemtudomány kereté—

ben. vagy pedig e célból új diszciplinát, elsősorban a politikai tudományt kell kiala- kítani. Csak a további fejlődés tisztázta azt a kérdést. hogy tulajdonképpen az itt felvetődő módszertani és tudományelméleti feladatok még itt sem állnak meg, ha—

nem az effajta és a tömegjelenségek' megragadására számszerűleg is képes tudo- mányág kialakulásának. egy önálló új tudománynak. a statisztikának mint társada—

lomtudománynak a megszületéséhez kell elvezetnie.

A Conring által megfogalmazott államleíró tudományban szilárdan az aristo—

telesi államleírás rendszerező elvei jutottak kifejezésre, és ebben eleinte a legkisebb szerepet játszotta az államterület és a népesség leírása, vagyis a négy rendező elv közül az ún. ,.causa materialis". Nagyobb jelentőséget tulajdonítottak még ekkor az államszerkezet és az államigazgatás vázlatos leírásának (,,causa formalis"), to- vábbá az államcéloknak (,,causa finalis"), valamint az állami szervezetből adódó megnövekedett politikai erőtöbbletnek vagy hatásfoknak (,.causa efficiens"). Ez utóbbin főleg az állam pénzügyeit értették — a kameralizmus hatására —, valamint szárazföldi és tengeri hadseregének nagyságát. szervezettségét és felszereltségét.

Ezt a fajta kvalitatív és kazuális kapcsolatokon alapuló. bár meglehetősen felületi megfigyelésekre épülő államleírást Hallében Thomasius, Jénában pedig Bose és

9A régebbi és az újabb statisztikai tudománytörténeti alapművek — Iohn, Gabaglio és Westelgaard munkái — egyérteiműen ezt állapítják meg.

10 Vö.: Aron, R.: Les étapes de la pensée sociologiaue. Gallimard. Paris. 1967. 34. old.

(6)

LINNÉ ÉS SCHLOZER

1023

Schubart képviselték, majd később a magyar származású Schmeizel Márton, előbb Jénában, majd ezt követően Halléban.

A magyar statisztikusok előtt már ismert az a tény. hogy Schmeízel kulcsszere—

pet játszott abban. hogy e tanításokat a német leíró statisztikai irány fejlettebb vál- tozatát képviselő későbbi göttingai professzor, Achenwall számára, mint hallei ta- nítványa számára is közvetítette, és különösen azzal, hogy a számszerű megközelítés

fontosságát, ha még nem is gyakorolta, de már erősen hangsúlyozta.11

Ebben a vonatkozásban azonban fontos kiemelni azt a tényt, hogy Schmeizel még változatlanul átvette a Congring által is alkalmazott négyes aristotelesi osztá- lyozást — már amennyire ezt az előadásairól készült tematikák alapján meg lehet állapítani —, sőt ezeket történettudományí jellegű munkáiban, így például egyetemes világtörténeti munkájában még sokkal alaposabban és részletesebben is ki—

dolgozta.12

Meg kell állapítani, hogy Achenwall, aki 1748-tól kezdve a göttingai egyetemen kifejezetten ,,statisztikai" előadásokat is tartott. az aristotelesi négyes felosztást ugyan alapjaiban átvette, a Schmeizel által adott teljes rendszerkifejtést azonban nem követte, hanem azok közül egyes újabb szempontokat még jobban kiemelve kevésbé formális, inkább lényegi felosztás megállapítására törekedett. Westergaard azon a véleményen van, hogy ez a felosztás végül is hat rendező elven alapszik az államterület, az állami alaperő (népesség és gazdaság). az államszervezet, az ál—

lamigazgatás. az állami jólét és az állami érdekek leírása formájában.13 Ennek az iránynak egy újabb kutatója. Lorenz pedig laza felsorolásban e kritériumok között a területet, a népességet. a kormányformát, az államfő előjogait. a törvényhozást,

az államigazgatást, a pénzügyi gazdálkodást és a haderőt említi.1" Ha ezek közül

az államfővel és a törvényhozással kapcsolatos kérdéseket a kormányformához vagy az államjoghoz soroljuk, ez kétségtelenül szintén hatos beosztásnak felel meg.

Ha azonban Achenwall államleírásának számos kiadását megvizsgáljuk,15 azt találjuk. hogy a kialakult rendszer tulajdonképpen külsődlegesen még ezen túl- menően is változik. Hiszen elsőnek általában az államterület változásaival foglalko—

zik, majd a főbb területi egységekkel, azok gazdasági erőivel és hiányaival, s ennek kapcsán megemlíti lakosait is. Csak ezután tér át a leírt ország államjogára, állam—

igazgatására. pénzügyi igazgatására és haderejére, Mindebből nyilvánvaló: Achen—

wall ösztönszerűen érezte, hogy az alapvető probléma az ilyen óriási területre (nyolc országra) és anyagra kiterjedő államleírásnál a tényanyagban való válogatás valamilyen megfelelő kritérium alapján és ennek valamilyen célszerű csoportosítása.

rendezése, ahogy kifejezi ,.geschickte Ordnung" alapján való elrendezése. A XVIII.

század derekán a fellendülő természet- és társadalomtudományi irodalom nyomasz- tó mértékben szállította a tényanyagokat egy-egy állam megismeréséhez, és ez az anyag állandóan változott is. Tehát egy bizonyos állapot rögzítéséhez a történelmi fejlődés folyamatát tulajdonképpen el kell vágni, mesterségesen meg kellett állítani.

mintegy ,,kritikus időpontra" kellett tulajdonképpen rögzíteni.

A jelen állapot leírásához Achenwall felismeri. hogy bizonyos döntő ismérveket kell kiválasztani, amelyek lehetővé teszik valamely — elvileg polgári — társadalom alapvető megismerését, s azokat nevezi el valós vagy ,,valóságos állami jellegze-

11 Dr. Horváth Róbert: Kőrösy kiadatlan tudománytörténetí tanulmánya Schmeízel Mártonról. Demográfia.

1970. évi 1—2. sz. 86—94. old.

12 Lásd: Schmeizel, M. következő műveit: Praecognita hístoriae civilis universalis. Jena. 1730.; Praefatio priorís editionis. Jeno. 'l720.; Praefatio nova. )ena 1729.

13 Westergaard, H.: Contributions to the hisLory of statistics. London. 1932. 7. és köv. old.

14 Lorenz, Ch.: Werdegong und gegenwartiger Stand des statistischen Hochschulunterríchts unter be- sonderer Würdigung seines Begründers (Gottfried Achenwall). Festvortrag. München. 1948. 13. és köv. old.

1-5 Achenwall, G.: Staatsverfassung der heutigen vornehmsten europöischen Reiche und Völker im Grund- risse. Vandenhoek. Göttingen. 1751. Következő kiadásai: 1752., 1756.. 1762.. 1768.

(7)

tességeknek" (wirkliche Staatsmerkwürdigkeiten). Ez más szóval annyit jelent, hogy a hatalmas ismerettömegből az e fogalom alá nem vonható tényeket és jelensé—

geket mint nem jelentéseket el kell hanyagolni. az államleírásból ki kell rekeszteni.

Ugyanakkor ez azt is jelenti. hogy egyes ismérvek. amelyek jelenleg nem lát- szanak lényegesnek, egy következő történeti szakaszban ismét lényegesekké válhat- nak. mások pedig azokból kieshetnek. Tehát az alapul választott rendező kritérium relatív. és részben a tényleges fejlődés menetének, részben a tudományos megis—

merés által kitűzött ismeretelméleti céloknak is a függvénye. Másként ezt úgy is ki—

fejezhetjük, hogy az achenwalli alapkritérium egyszerre objektíve és szubjektíve is relatív, noha a szubjektív relativitást, a megismerő kritérium kiválasztását a valóság megismerésére való törekvés korlátok közé igyekszik szorítani.

Ebben a vonatkozásban azt is meg kell említeni, hogy Achenwall akkor is szám- szerűleg megalapozott tények és jelenségek leírását tartotta fontosnak. ha ez ma- gában alapvető művében nem mindig számszerű formában jelentkezett. sőt túlnyo- móan nem is öltött számszerű formát. lgen döntő jellegű bizonyíték ebből a szem—

pontból az, hogy a Göttingai Egyetemi Könyvtár Achenwall—hagyatéka közel 40000 darab feljegyzést őriz. Ezek között igen nagy számban találhatók szabályszerű sta—

tisztikai kérdőívek és az azokra beérkezett válaszok. Ezeket Achenwall maga küldte ki és gyűjtötte be, hogy a fontosabb európai államokra vonatkozó államleírását minél megalapozottabbá, minél pontosabbá és műve egymást követő kiadásaiban egyre korszerűbbé tegye. Hogy ezek mégsem váltak jelentősebbekké az általa ki—

alakított diszciplínában, az elsősorban azzal magyarázható, hogy a statisztikát tu—

lajdonképpen mint a politikai tudomány egy részét fogta fel, amelynek alapján végül is elméleti politikai jelentőségű megállapításokhoz, az ún. államra vonatkozó maximákhoz lehet a fiziokraták analógiájára eljutni. Más szóval Achenwall a múlt tanulmányozását a történelemtudomány körébe utalja, a jelen tanulmányozását a gyakorlati politika szemszögéből a statisztika területeként kezeli, a politikai maxi- mák levonását pedig a politikai tudomány elmélete (,,Staatsklugheit" vagy ,,Politik") számára tartja fenn. Ehhez a statisztikai klasszifikációk az állami nevezetességek révén részben az anyagot. részben a rendszert szolgáltatják/de ez a rendszer, aho—

gyan Achenwall hangsúlyozza, inkább csak egy tudományos segédeszköz, tanítási vagy egy megközelítési módszer jellegével bír. Ha ez a rendszer közeledik a termé- szetes rendszerhez — amire, mint láttuk, Linné is törekedett —, az annak valós jel—

legét csak emeli, de tulajdonképpen Achenwall számára inkább csak tudományos megközelítési probléma.

ltt érkezünk el ismét ahhoz a problémához. hogy a statisztikai módszerek hiá-

nya mint legfőbb nehézség miatt az egész államismereti ,,statisztikai leírás", külö- nösen amennyiben mégcsak nem is számszerű, teljesen a külsődleges empirikus megfigyelésre van utalva, az állami jellegzetességek kiválasztásánál pedig nagy- mértékben az éles megfigyelőkészségre és intuícióra. Achenwall ezt úgy fejezte ki, hogy ennek a kiválasztott ismérvnek .,jelentős mértékben" kell befolyásolnia az ál- lami életviszonyokat. Az egész statisztikai — akár verbális. akár számszerű — állam- leírás ebben a fejlődési szakaszban tulajdonképpen kifejezetten .,prototudomá- nyos". tudomány előtti indukción alapult. Főleg ezért nem tudott megmérkőzni a

statisztikai számszerű módszert egyre jobban kifejlesztő politikai aritmetikával, amely

itt-ott már a szubjektív és az objektív valószínűségek szerepét is kezdte felismerni.

Az Achenwall által kialakított rendszer lendületesebb fejlődését egyrészt a szám—

szerű leírás — amelyhez. mint hagyatékából láttuk. az anyag tulajdonképpen ren—

delkezésre állt —, másrészt a statisztikai módszer kialakítása felé így az is akadá- lyozta. hogy a statisztikának politikai segédtudományi szerepet szánt, és végső

(8)

LINNÉ es SCHLUZER

1025

elemzésben egy maximákon alapuló politikai elmélet kialakítása lebegett lelki sre—

mei előtt. Ki nem mondottan és be nem vallottan ez utóbbi volt a ..magasabbrendű tudománynak" az ideálja, amelyhez az általa kialakított statisztika csak a ,.szol-

gálólány" szerepét játszhatta.

Achenwoll műveit olvasva nem lehet szabadulni attól a gondolattól, hogy mun- káit szándékosan ..nem terhelte" statisztikai adatokkal. és azok megbízhatóságának, pontosságának hangsúlyozásán túl szinte szándékosan nem foglalkozott közelebbi elemzésükkel. Végeredményben tehát ez a .,tudomány előtti" empirikus megfigyelési módszer, a szubjektív megfigyelőképességre és az intuícióra alapított lényeges is- mérvek kiválasztása és a statisztikai klasszifikálás mint tanrendszer és nem mint a jelenségek valóságos és természetes rendszere volt az az örökség. amely Achenwall 1792—ben bekövetkezett halálával legkiválóbb tanítványára, August Ludwig Schlözer- re maradt. Rendszerelméleti szempontból ez az örökség megfelelt tehát annak a kö- ,zépkori hagyománynak, hogy a teológián és a történelemtudományon keresztül a rendszereket elsősorban tanrendszerként, tudományos megközelítésként fogja fel, amelyben ekkor még a természettudományos fejlődés hatására a természetes és tárgyilag megalapozott rendszerek kialakitására való törekvés nem játszott jelentős

szerepet.16 Ez adta meg a kialakuló statisztikai tudomány számára Linné működé-

sének speciális jelentőségét.

August Ludwig Schlözer 1751 és 1754 között Wittenbergben teológiai tanul—

mányokkal kezdte tudományos pályafutását, melyet Göttingában 1754—1755-ben történeti, nyelvi és orientalisztikai tanulmányokkal egészített ki. Hároméves svédor—

szági tanulmányútja után 1761—től ismét Göttingában Achenwall tanítványaként a statisztikát, a politikát és a történettudományt tanulmányozta különös érdeklődéssel.

Ezt követte oroszországi tanulmányútja, melynek során a Szentpétervári Tudományos Akadémia munkatársa. adjunktusa. majd rendes tagja lett, és itt fejtette ki műkö- dését egészen 1765-ig. Minthogy 1764—ben göttingai professzori címet kapott, egy év szabadságot Göttingában töltött, majd újabb szentpétervári működési szakasz után, mely az 1766—1769. éveket ölelte fel, 1770—től megkezdte rendszeres göttingai professzori működését az orosz történelem és a statisztika tanáraként. Schlözer tu—

dományos pályájának ezen első szakasza utal arra, hogy részben a Göttingai Egye—

tem tudományos szellemi műhelyében, részben svédországi és oroszországi műkö—

dése idején feltétlenül kapcsolatba kellett kerüljön Linnének azon tanításaival, amelyek a leíró statisztikai tudomány szempontjából több lényeges jelentős szem-

pontot és gondolatot tartalmaztak.

Linné tudományos munkásságának és személyének elismerése (: XVlll. század közepén olyan nagyarányú volt, hogy előbb—utóbb Közép—Európa. közelebbről Né—

metország legnagyobb tekintélyű egyetemével, a Göttingai Egyetemmel is feltétlenül kapcsolatba kellett kerülnie. akár közvetett. akár közvetlen formában. llyen közvetett kapcsolatként kell elsősorban azt említeni. hogy botanikai rendszere ellen az első éles támadást az 1750—es évek elején -— fia neve alatt — tulajdonképpen Haller bo—

tanikus professzor indította. aki Linné rendszerével nem értett egyet. csupán a biná- ris rendszeren alapuló növényterminológiával. Haller nagy tekintélye ellenére ez a támadás nem ártott, sőt még ismertebbé tette Linné nevét Göttingában. Erre utal az, hogy midőn Haller 1754—ben elhagyta Göttingát, megüresedett medicina—bota-

16 Müller, R.: Wissenschoftsforschung und Systemwissenschatten. Neue Züricher Zeitung. 1974. november G.. 79. és köv. old.

6 Staiisziíkai Szemle

(9)

nica tanszékére Linnét hívták meg. Linné némi habozás után nem fogadja el ezta meghívást, de a tanszéket később, 1760-ban egyik legjobb tanítványa Andreas Mur—

ray foglalja el, akinek személyes érdeme Linné fő művének második kiadása. éppen Göttingában 1774—ben. Meg kell említeni, hogy Linné egy másik neves tanítványa.

a Niebuhr—expedícióban részt vevő Solander is hosszabb időt töltött indulás előtt Göttingában. Mindez arra vall. hogy Linné művei és ezek révén tudományos felfo- gása már Achenwali működésének korszakában is meglehetősen ismert voit Göttin-

gában.

Murray mellett egyébként az egyik leghíresebb göttingai professzor, Johann Beckmann, a közgazdasági technológia világviszonylatban kitűnő szakembere is nagyra becsülte Linnét. őt 1768-ban meg is látogatta Svédországban. és mint tanainak védelmezője is fellépett egy Medícus nevű mannheimi orvos—botanikussal szem—

ben.17 Johann Cristoph Gatterer professzorra is hatással volt Linné működése pa- leographiai, továbbá világföldrajzi és világtörténelmi vonatkozásban is. Gatterer_

egy világstatisztikára vonatkozó elképzelését 1773-ban tette közzé könyvalakban, és működése az egy országra vonatkozó speciális statisztika és a sok országra vonat-

kozó általános statisztika koncepciójára figyelemreméltó elméleti hatással volt.13

Felmerül azonban a kérdés, hogy Schlözer. aki tanulmányai idején megfordult Svédországban, vajon nem került-e közelebbi kapcsolatba magával Linnével. ilyen adatoknak sajnos sem Schlözer életrajzában, sem munkásságában, sem levelezésé- ben nem sikerült nyomára bukkannom. Annál több azonban a közvetett kapcsolat Schlözer és Linné életműve között. Ezek a kapcsolatok elsősorban 1764-től, azaz Schlözer göttingai professzorrá történő kinevezésétől kezdve kezdenek erősödni, és egyik-másik igen nagy jelentőségű a német leíró statisztikai irány módszertani fejlő- dése és kialakulása szempontjából.

Schlözer egy 1764-es levelében számol be arról. hogy oroszországi útjáról nem—

csak göttingai nyelvészeti professzora, Michaelis tudott. de helyeselte azt Linné és Wargentin is. Ilyen és ehhez hasonló utalásokkal Schlözer kiterjedt levelezésében később is lehet találkozni, de mindezeknél döntőbb Schlözernek az a módszertani jellegű védekezése, amely a világtörténelemnek mint olyan koncepciónak kialakítá- sával kapcsolatos. mely nem az egyes országok történelmét külön—külön egymás után rakja és aggregálja. hanem azok között szerves összefüggést keres, és azt ösz—

szefüggő rendszerként tárgyalja. Ezt a koncepciót Schlözer 1770-es történelempro-

fesszori kinevezése után alakította ki. és ezt a felfogását Herder (: Frankfurter Ge—

lehrter Anzeígen 1772-es hasábjain élesen támadva a .,linnéi rendszer majmolásá- nak" (Linneischen Nachöffung) nevezte. Erre Schlözer az 1773-ban megjelent ..Vor- stellung einer Universalhistorie" című művének második részében válaszolt. Hevesen tiltakozik a vád ellen. de elismeri, hogy korának nagy botanikusai. elsősorban Linné ..Systema Naturae" c. műve nagy hatással voltak rá. Hivatkozik ugyanakkor a nagy francia természettudósra, Buffonra, akinek 1749—ben megjelent ,,Histoire Naturelle"

c. könyve legalább olyan hatással volt munkásságára.19 Érdekes azonban, hogy Schlözer egyetemes történelemről szóló művének későbbi kiadásaiban, melyek ..Weltgeschichte nach ihren Hauptteilen im Auszüge und Zusammenhönge" címmel 1785 és 1789 között Göttingában és Gothában jelentek meg, már kifejezetten csak

Linné említett művére hivatkozik. és koncepciójának azzal való szoros rokonságát

hangsúlyozza kizárólagosan.

17 Vö.'. Goerke i. m. 172. old.

13 Vö.: dl. Horváth Róbert: A nemzetközi statisztikai együttműködés kifejlődése. Acta Universitatis Sze- gediensis. Acta Juridica et Politica. Tom. V. Fasc. 6. Szeged. 1958. 23 old.

19 Lomonosov—Sch!özer—Palias. Deutsch—russische Wissenschoftsbeziehungen im 18. Jahrhundert. Heraus- gegeben in Zusommenarbeit mit C. Grau. F. Hoffmann und H. Lemke von E. Winter. Berlin. 1962. 117. old.

(10)

LINNE es SCHLCZER 1027

A két tudós életműve és koncepciója közötti szoros kapcsolat közvetett formá- ban magyarázatot adhat a német leíró statisztikai iránynak arra a megoldatlan módszertani problémájára, hogy e tudományos irány statisztikai rendszerezésébe

hogyan került bele az ún. állami alaperők között említett gazdasági erőforrásokra

vonatkozó hármas aristotelesi rendszerezés. Erre a kérdésre az egész statisztikai tu- domány tantörténete mindeddig nem derített fényt, sőt ezt a problémát sem implicit.

sem explicit formában eddig — tudomásom szerint -— senki sem vetette fel.

Schlözer ugyanis munkás élete folyamán már nem jutott el odáig, hogy saját statisztikai tankönyvét kidolgozza és közzétegye, ennek csupán első. elméleti része

jelent meg 1804—ben.20 A szükségletek gyors kielégítésére és minden bizonnyal meg-

halt mestere iránti tiszteletből és szeretetből is sajtó alá rendezte Achenwall tan- könyvének hatodik kiadását. Ez 1781-ben jelent meg változatlan címmel, mégpedig oly módon, hogy a négy első ország leírását és az elméleti bevezetést tartalmazó részt mint első részt maga Schlözer állította össze. a második négy ország leírását tartalmazó második részt, valamint az Achenwall által összegyűjtött anyag alapján kialakult utóiratot, amely újabb nyolc ország leírását tartalmazta, első ízben Spren- gel hallei professzor rendezte sajtó alá. Schlözer a mű rendszerén nem változtatott, a tanítványai által publikált munkákból azonban arra lehet következtetni, hogy elő—

adásaiban ettől az anyagtól egyre jobban eltért. és saját egyéni elképzeléseit fejtette ki.

A Schlözer-iskolából kikerült legjobb leíró statisztikusoknál szinte egyönte- tűen és mindenütt felbukkan ez időtől kezdve az aristotelesi hármas csoportosítás.

úgy, ahogy azt Linné saját rendszerében alkalmazta — nevezetesen az ásványok, nö- vények és állatvilág szerinti felosztásban —. és ahogyan ezt a csoportosítást hasz—

nálják a katedrai statisztikusok szinte az egész XlX. század folyamán mindenütt, ahol ez az iskola még tartja egyetemi pozícióit. Példaként az osztrák birodalom orszá- gaira és elsősorban a hazai statisztikusokra hivatkozhatunk, akiknél Schwartnertől

kezdve egészen a XIX. század végéig nyomon követhető ez a klasszifikáció.

Érdekes módon Schlözer ezt a fajta klasszifikálást vagy mert közhelyszerűnek érezte, vagy mert a Linné szolgai utánzásával kapcsolatos vádakat akarta kikerülni.

említett 1804-es művébe nem vette fel, illetve tulajdonképpen ezt a kérdést nyitva hagyta. Szemmel látható volt ugyanis e műben az a törekvés. hogy teljesen új és eredeti rendszert fejtsen ki, és így született meg a statisztikai tudománynak az általa kialakított azon új rendszere, amely valóban saját önálló alkotása volt. Ebben a rendszerben az állami alaperőknek a szokásostól eltérő felosztását adta, négy osz- tályba sorolva azokat (az emberek. a terület, a termékek, a forgalomban levő pénz—

mennyiség). Mivel a termékekről többet itt Schlözer nem mond, ily módon nem állta útját a leíró iskola fentebb hivatkozott gyakorlatában a linnei természettudományos hagyományok folytatásának.

Schlözernek e műben kifejtett álláspontja tulajdonképpen számos ellentmon- dást tartalmaz saját életművének fényében is. Ez is olyan kérdés, amellyel foglal—

kozni kell. s a rendelkezésre álló források alapján legalább a legalapvetőbb ellent- mondásokra választ kell keresni a német leíró statisztikai irány eme ágának kor- szerű tudományos értékelése érdekében. ldevágó fejtegetéseinket talán annak ki—

emelésével kezdenénk. hogy Linné munkásságában milyen döntő jelentőségűvé

vált — Anchersen idevágó kezdeményezéseit21 egy bizonyos fokig már meg is előzve

— az összehasonlító táblázatok használata, valamint a tömegjelenségeknél a szám—

m)Schlözer, A. L.: Staatsgelehrtheit. 2. Theil. Allgemeine Statistík. 1. Heft: Theorie der Statistik. Nebst ldeen über das Studium der Politik überhaupt. Vandenhoek — Ruprecht. Göttingen. 1804. 150 old.

" Anchersen, ]. P..- Descriptio statuum cultiorum in tabulis. Koppenhagen — Leipzig. 1741.

6'

(11)

szerű információkra való törekvés. Hivatkoztunk arra is, hogy Schlözer oroszországi tanulmányútjával kapcsolatos terveit Linné és Wargentin is helyeselte. Wargentin- nek, a svéd ,.Tabell-verket" atyamesterének említése feltételezi, hogy e módszerről

Schlözernek első kézből származó értesülései voltak. De utaltunk (: korábbiak során

már arra is. hogy mestere, Achenwall is milyen nagy mértékben folyamodott ehhez a módszerhez tankönyve és statisztikai kézikönyve anyagának összegyűjtésé'ben.

Schlözert ez a kérdés behatóan foglalkoztatta annak ellenére, hogy a német táblázatos irány legkiemelkedőbb alakjával, Büschínggel áldatlan személyes ellen- ségeskedést folytatott, elsősorban nem is elvi, hanem személyes okokból. Ez azt mutatja, hogy Büsching eredményeinek tárgyilagos elismerése mellett a kétségtele—

nül nagyobb és eredetibb teljesítményt felmutató Süssmilch munkásságának tanul- mányozásához érkezett el. Erre vall, hogy Achenwall említett művének hatodik ki-

adásába már felvett bizonyos Süssmilchre utaló passzusokat, s legkiválóbb tanítvá-

nyainak önálló munkái szintén tükrözik már Süssmilch tanainak bizonyos hatását ép—

pen Schlözer előadásai nyomán. Az emlitett 1804—es elméleti mű pedig kifejezetten azt helyezi kilátásba, hogy a második, alkalmazott statisztikai kötetben igen messze—

menően fogja ismertetni Süssmilch rendszerét és tanainak jelentőségét. E témával kapcsolatos újabb kutatásaim messzemenően megerősíteni látszanak az itt kifejtett

interpretáció helyességét.

Schlözernek egy 1765. évi feljegyzése például arról tanúskodik, hogy a Svéd Tu—

dományos Akadémia könyvtárosától Giörvelltől Stockholmra vonatkozó születési és

halálozási népmozgalmi táblázatokat kért, és azokat meg is kapta. Göttingábál

Szentpétervárra Taubertnek írott levelében azt kéri, hogy a Szentpétervári Tudomá- nyos Akadémia irattárában található népmozgalmi táblázatoknak az 1765—1767. évi szentpétervári születésekre és halálozásokra vonatkozó folytatását küldje el szó—

mára.22

A népmozgalmi anyag rendszeres gyűjtése Schlözernél Süssmilch tanainak köz- vetlen hatását tükrözi ugyan, de Schlözer sokáig nem érezte Süssmilch tanainak mé—

lyebb értelmét, elsősorban a statisztikai sorok és táblázatok elemzésének módszerét.

csak jóval később, valamikor a XVIII. és XIX. század fordulóján.

Erre vall elsősorban az a statisztikai jellegű kivonat,23 amelyet levelezéséből

1775-ben publikált a célból, hogy ezeket az álló népességre és főleg a népmozga—

lomra vonatkozó statisztikai anyagokat legalább közölje, ha már feldolgozásukra nem volt ideje. Ebből az anyagból (: legjelentősebbek: az Elzász és Strasbourg vá—

ros állónépességére vonatkozó 1754—1773. évi anyag: az angol népességre vonat—

kozó újabb anyagok; a svéd népességi összeírásoknak az 1751—1761. évekre vonat- kozó anyaga; az Észtország és a Csehország népességére vonatkozó anyagok.

A süssmilchi tanok mélyebb megértésére vonatkozó első fontosabb utalásnak az látszik, amely Schlözernek Westfeldhez irott 1803-ból datálódó egyik levelében talál- ható. Ebben többek között azt írja. hogy egy ,.általános statisztikát", vagy ,,statisztikai elméletet" szeretne kiadni, melynek jelentőségét elsősorban a francia tudomá- nyos körök lesznek főleg képesek megitélni. Mint írja .. ebben a főszerepet az arányok fogják játszani a Süssmilch-féle politikai aritmetikai kategóriák értelmében, mint például a halottak és az élők egymáshoz viszonyított aránya. Ezek azonban sok

száz esetben még ismeretlenek, vagy azokat a (főleg angol) statisztikusok a levegő-

22 August Ludwig von Schlözer und Russiand. Eingeleitet und unter Mitarbeit von L. Richter und L. Zeil.

Herausgegeben von E. Winter. Berlin. 1961. —

23Schlözer, A. L.: Briefwechsel, meist statistischen lnhalts, gesammelt und zum Versuch herausgegeben von . . . Göttingen. 1775. Az élőszóban leszögezi, hogy ezt az anyagot statisztikai nyersanyagnak tekinti. vagyis nem dolgozta fel és nem elemezte, de mégis közzéteszi annak ellenére. hogy Büsching kifogásolja azok pub- likálósát. mert úgy érzi. hogy statisztikai jellegű folyóiratának Schlözer ezzel tisztességtelen konkurrenciát csinál.

'

(12)

LlNNÉ ÉS SCHLOZER

1029

X

ből veszik. és olyan arányokat adnak meg. amelyek 1 acre szántóföldet egy ugyan—

akkora legelőhöz vagy erdőséghez viszonyítanak. Nyilván Ön is . . . gyakran bukkant hasonló spekulációkra, és azonnal felismerte ezeknek fogyatékosságait."

Ezt követően Schlözer azzal foglalkozik levelében, melyek volnának azok az arányok, amelyek őt különösen érdekelnék, s a következő példákat adja levelező partnerének: 1. mennyi embert foglalkoztat a gabonatermelés Oroszországban és mennyit Angliában; 2. mekkora a hektáronkénti rozs— és burgonyatermés. hogyan alakul a két termék árviszonya. és milyen lehet a két termék tápértékének egymás—

hoz viszonyított aránya; 3. ugyanazon a területen az egyes országokban mennyi embert foglalkoztat az állatenyésztés és a növénytermesztés. Majd levelét így folytatja:

.,. . . bocsássa meg, hogy ilyen nyers gondolatokkal zaklatom, melyeket egy általános statisztika számára fontosnak tartok. noha tisztában vagyok azzal, hogy a gyakorlati és ugyanakkor filozófiai beállítottsággal rendelkező emberek közül, mint amilyen

Ön is, e kérdésekre ma még senki sem tud választ adni."24

E levélben idézi először Schlözer Süssmilch munkáját, mégpedig annak három- kötetes ötödík kiadását Berlinből az 1790—1792—es évekből. Ez szintén azt a megálla- pításunkat látszik alátámasztani, hogy e művet viszonylag későn kezdte meg beha—

tóan tanulmányozni. Erre mutat továbbá az a körülmény is, hogy az 1804—es elméleti műben25 — amellyel a továbbiakban kissé részletesebben is foglalkozunk -— jelenik meg először Schlözer gondolatvilágában a nagy számok törvényére való hivatkozás:

pontosan abban a sommás formában, ahogyan az végeredményben Süssmilch mű—

vébe bekerült. Ehhez a kérdéshez Schlözer tulajdonképpen az adatok, lehetőleg számszerű adatok jelentőségének taglalása alapján érkezik el. miután már koráb- ban megállapította azt, főleg a francia hivatalos statisztikai szolgálat gyakorlatát szem előtt tartva, hogy pontos és megbízható adatokra, azok teljességére, valamint megfelelő adatkombinációkban és összesítésekben való elrendezésére van szükség.

Kétségtelen. hogy e követelményeknek legjobban az állam által begyűjtött adatok felelnek meg. noha ez a körülmény nem zárja ki -— felfogása szerint —— sem az elméleti, sem a gyakorlati szempontból felmerülő statisztikai hibákat. Ebből végül is meglehetősen homályos fogalmazásban Schlözer arra a megállapításra jut, hogy az .,állami nevezetességek" mint ismérvek relativitása folytán a statisztika a nagy szá- mokban mutatkozó szabályszerűségeket keresi elsősorban. mégpedig nem aritmetikai pontossággal, hanem a valóság hű tükröztetésével. Ez a kifejtés helyenként még annál is kevésbé explicit. mint ami például Schlözer legjobb magyar tanítványai—

nak. mondjuk Schwartner Mártonnak, Németh Lászlónak vagy Fejes Jánosnak mű—

veibe bekerült.

Mint legutóbb Lorenz is megállapította, Schlözer szinte ,,körüljárta" a modern statisztikai módszer kialakításának valamennyi fontosabb. alapvető problémáját. de végeredményben mégsem kötötte le magát egyértelműen ebben az irányban. Annak hangsúlyozása mellett, hogy a cél nem a primer tényanyag leírása. hanem egy or—

szág statisztikájának megalkotása a megfelelő lényeges ismérvek szerint történő kiválasztás és táblázatokba foglalás útján, valamint e számszerű anyag elemzéséhez szükséges módszerek kialakítása útján26, Schlözer mégsem ezekre a kérdésekre kon- centrálja elméleti erőfeszítéseit. Ehelyett inkább azzal foglalkozik. hogy a közelmúlt és saját korának gyakorlata ezen a téren milyen alapvető hibákat követett el. Lorenz kiemeli, hogy Schlözer főleg a jó táblázatok megszerkesztésének a nehézségeit. va—

lamint az elemzési módszer hiányát hangsúlyozza. Ehhez a magam részéről még

21'. August Ludwig von Schlözer und Russland. I' m. 313. és köv. old.

29 Lásd: Sch/özer 20. jegyzetben idézett művének 67. és köv. oldalán.

% Lorenz i. m. 17. és köv. old.

(13)

hozzátenném Schlözernek azokat a passzusait. amelyekben az adatoktól való elru—

gaszkodást kifogásolja elsősorban. Mint írja, 1770 körül általános divat volt Európá- ban egy légből kapott becslésre mint premisszára több egymásra felépülő következ—

tetést felhalmozni. ebből a végkövetkeztetést levonni és tulajdonképpen ilyen alapon ún. a priori statisztikát művelni, amiben elsősorban a politikai aritmetikusok jeles-

kedtek Németországban és Angliában. Az ilyen jellegű becslésekben főleg a ,.tób-

lózatfaragók" (..die Tabellenmacher") jártak az élen, akik nem átallották statisztikai ,.valótlanságaikat" ékes táblázatokba foglalva lenyomtatni, valamint az ,,aránykere- sők" (,.die Proportíonenmacher"), különösen a közgazdasági szakban. akik szörny—

szülött arányok megállapításával szédítették el olvasóikat. Mindezek következtében a statisztikai tudomány nevetségessé vált. kiérdemelte az ,,íróasztalstatisztika" (,,Stu—

dier—Stuben—Statistik") címet. melynek következtében a gyakorlati szakemberek. el- sősorban az üzletemberek teljes joggal lenézik azt. E módszertani jellegű ..sarlatán—

ság" mellett Schlözer kiemeli a feudális rendszer urainak az adatok titkosságára,

illetve eltitkolására való törekvését. mely kifejezetten a polgári fejlődésnek és a de- mokratikus államrend kialakulásának megakadályozását, gyakran az elmaradott viszonyok leplezését célozza, és így jut el a nagy számok alapján megállapítandó valós törvényszerűségek elméleti feltárásának szükségességéhez (70. és köv. old.).

Schlözernek e gondolatmenetében már világosan megmutatkozik a törés, ami- dőn a statisztikai adatfelvétel és adatelemzés módszerének hiányosságaiból nem a hibák kijavításának módszerei felé halad. hanem egy bizonyos fokig a számszerű módszerek kidolgozásában jeleskedő politikai aritmetikusokat marasztalja el mind népességi, mind közgazdasági vonatkozásban. Ez a törés még élesebbé válik

azonban, midőn a szorosabb értelemben vett statisztika módszertani problémáinak

kutatása után a statisztika általános elméletének kifejtését veszi célba.

A statisztika elmélete vagy az ,,általános statisztika" létrehozására tett erőfe- szítésnél Schlözer már az alcímnél bizonytalanságot juttat kifejezésre. Az alcím ugyanis úgy hangzik, hogy egyidejűleg kerülnek kifejtésre ..a politikai tanokra vo—

natkozó nézetek" is, ami máris utal arra. hogy nemcsak a tágabb értelemben vett politikai tudományok rendszerében helyezi el a statisztika elméletét, hanem egyben szervesen ,,politikai elméletnek" is tekinti. Ez a benyomás az előszó alapján még inkább megerősödik. Itt fejti ki ugyanis Schlözer, hogy Franciaországban a műve megjelenését megelőző pár évben hatalmas fejlődést ért el a statisztika, s hogy állami intézmény formájában részben a kerületi közigazgatási rendszer, részben pedig a központi igazgatás számára létrehozza az állami statisztika rendszerét. Eb- ből azonban nem arra a következtetésre jut, hogy a statisztika szervezetileg is ön- állósoclik, létrehozva az ehhez szükséges állami intézményeket és publikációkat — ami igen jelentős lépés a tudományág önállósodása felé —. hanem arra, hogy Franciaországban a statisztikai tudománynak más koncepcióját alakítják ki, mint

a göttingai iskola.

Ez a felfogás még élesebben jelentkezik a kutatási célok meghatározásánál.

ahol Schlözer azt hangsúlyozza, hogy a tudománynak szüksége van rendező el- vekre annak eldöntése céljából. hogy mi tartozzék a statisztikóba mind a tudomány fogalma. mind annak anyaga és felosztása szempontjából. A szakirodalom áttanul—

mányozása nyomán leszögezi. hogy az általa következetesen ,,société de statistiaue"

néven hivatkozott ,.bureau de statistiaue" csak tartalmában tartja fenn a politikai vonatkozású életviszonyok leírását, de lényegileg a politikai tudományokkal való kapcsolatot kirekeszti a statisztika tórgyából. A fenti hivatal hat osztálya — a Schlö- zer szerinti hat .,bizottság" — ugyanis a következő témákkal foglalkozik: 1. fizikai és orvosi földrajz. 2. statisztikai meteorológia, természettan. 3. a lakosság és a hozzá-

(14)

LINNÉ ÉS SCHLOZER

1031

kapcsolódó jóléti intézmények. 4. a földművelés, 5. az ipar és a kereskedelem a köz- munkákkal együtt. 6. a közoktatás és a művészetek (21. és köv. old.).

Hasonló a helyzet Schlözer szerint az angol statisztika vonatkozásában is. Schlö—

zer Sinclairre való hivatkozással ugyancsak azt állapítja meg, hogy a skót szerző kizárólag az állam különböző életviszonyainak számszerű leírására koncentrál.

Sinclair kifejezetten úgy minősíti a német statisztikai tudományt — amelyen kizárólag a göttingai iskolát érti —, hogy az a politikai tudományt műveli. és ennek adta a ,.statisztika" nevet, Schlözer ezt ugyan tévedésnek tartja. és arra hivatkozik, hogy a porosz ,,népességi listák" alapján jelenteni kell a halottak számát is. de természe- tesen ez a példával alátámasztott érvelés aligha cáfolja meg a skót szerző állás-

pontját.

Schlözer műve elején hangsúlyozza - Herzberg porosz államminiszter 1788. évi berlini tudományos akadémiai előadása alapján —. hogy a statisztika politikai tu—

domány. melynek célja mindig az állami erő megállapítása volt és marad. Ebben a terület és a népesség mellett, illetve a Schlözer által az állami alaperő körébe sorolt egyéb anyagi természetű tényezők mellett a tágabb értelemben vett ,,államszerke—

zet" (.,politische Verfassung") ismeretének van a legnagyobb jelentősége. Amidőn

Schlözer elfogadja alapjában a statisztika definiálásánál Achenwall meghatározá- sát. lényegileg ezt a tradicionális vonalat viszi tovább, és ezzel teljesen összhangban fejti ki azokat a statisztika fő részeire vonatkozó rendező elveket. amelyek egyben ennek a definíciónak a tartalmát is megadják.

Fő elméleti teljesítményének szemmel láthatóan ezt tekinti Schlözer, és ezzel kivánja megalapozatlanná tenni a ,,Linné majmolása" miatt ellene felhozott vá- dakat.

Rendszerezése szerint minden állam lényegét az általa kidolgozott ,,vires—unitae—agunt" formula fejezi ki (59. és köv. old.). E kifejtésben (: ,.vires" mint állami alaperő az állami jólét összes forrását jelenti akár természeti erőforrásokból, akár emberi munka eredményéből áll elő, és így bontható fel a már korábban hivatkozott 4 csoportra (emberek. államterület, termékek, forgalomban levő pénzmennyiség). A Linné által használt hármas osztályozás csupán a termékek osztályozásánál szere- pel. A statisztikai tudomány másik két fő alkotó eleme viszont kifejezetten a politikai tudomány területére tartozik. Az .,unitae" szó az államforma, az aikotmány és a szo—

rosabb értelemben vett államszerkezet (..Staatsverfassung") egyesítésének módját jelenti az állami alaperőkkel. Ugyanígy az ,.agunt" kifejezés ezeknek az egyesített állami alaperőkből és a szorosabb értelemben vett államszerkezetből álló elemek- nek a tényleges felhasználási módját fejezi ki, vagyis azt, hogy a kormányzás szer- vei miképpen működnek. milyen az ügymenetük.

Schlözer hangsúlyozza, hogy ez a rendszer minden részletkérdés elhelyezését

— amely természetesen az ,.állami nevezetességek" érdekkörébe esik — lehetővé te—

szi, mint például az általa felhozott kulturális és kereskedelmi kérdésekét vagy a kórházak, lovagrendek besorolását stb. A másik még ennél is fontosabb vonása.

hogy ez a rendező elv egy teljes és összefüggő egész felismerését teszi lehetővé. Ez az egységes. új komplex egész semmi más. mint az állam mint politikai egység. amelyet ugyanazzal a ,,curiositas naturalis"—szal. azaz ,.természetes kíváncsisággal" kell vizsgálni, mint amelyet Linné a természet megismerése vonatkozásában hangsúlyoz (60. old.). Ebbe Schlözer kétségtelenül belefoglalja mint megközelítési. leírási vagy tárgyalási módszert a válogatott adatokat. s hivatkozik arra, hogy ebbe belefér a

Süssmilch által feltárt emberi népességre vonatkozó rend is.

..Az emberi nem életében — írja 1804—ben megjelent műve 68. és következő ol- dalán -—- egy állandó, általános és csodálatraméltó rend uralkodik. Ezt a rendet ke—

(15)

resi az antropológia, a természetjog. a pénzügyi tudomány; ennek pontos felismeré—

sét azonban csak a statisztikától lehet várni. Egyes esetekben azonban ez a rend rejtve marad. és kicsinyben csalóka: minél nagyobbak azonban a számok. annál láthatóbbá válik. és annál megbízhatóbbá válnak az egyes arányok az egészben.

például a születettek és az összes élők között, a születettek és a mindkét nembeli meghaltak között, az egyes betegségek között. Ilyen arányokat mindeddig azonban csak három országban számoltak ki, Svédországban, Poroszországban és Dániában;

de mind a három ország csak a harmadik nagyságkategóriába tartozó ország (Po- roszország ezek közül is csak 1773—ig). A második nagyságkategóriába tartozó Spa—

nyolország és Anglia e téren eddig semmit sem tett. Mindenki várakozással figyel most a három nagy monarchiára. Oroszországra, Franciaországra és Ausztriára.

Bárcsak eljutnának ezek a várakozások Savadovskiihoz és Chaptalhoz! Ök bizonyára eleget tennének azoknak."

Ez a megjegyzés kifejezetten az ún. ,.Grundstatistik"-ra vonatkozik, amelyet a

tudományos statisztika ,,alkotóinak" kell elsősorban összehozni, akiket élesen meg-

különböztet a statisztikai ,.adatgyűjtőktől". Eltérő tehát a .,Schöpfer" és a ,,Samm- ler" feladata. ez utóbbiak tevékenységét az állami statisztikai tevékenység beindu-

lása előtt tartja fontosnak. Ennek az ..alkotó" statisztikai munkának módszere helyett

tulajdonképpen csak a forrásait sorolja fel, megkülönböztetve az oklevélanyagot. az államiratokat, a tartományi iratokat, az útleírásokat — köztük kifejezetten Linné saját hazájára vonatkozó kutatásait -- és végül az újságokban megjelent statisztikai vo—

natkozású anyagokat. A módszerre tulajdonképpen csak ezt követő fejtegetései utal- nak, ahol a leírás minéműsége szempontjából bizonyos statisztikai műfajokat külön- böztet meg, tegyük hozzá rögtön, nem teljesen következetes terminológiával.

Schlözer elsőnek külön műfajának tekinti egy állam teljes leírását. amelyet az érintett ország fiainak kell kidolgoznia, s ezt.,generálstatisztikának" nevezi. ltthivat—

kozik példaként Schwartner művének első kiadására. Ettől megkülönbözteti az or- szág egy részére vonatkozó statisztikai leírást, amelynek fontosságát éppen abban látja. hogy a nagyobb országokban. birodalmakban a statisztikának általa megha—

tározott második és harmadik fő része (unitae—agunt) merőben különböző lehet más államrészek vonatkozó anyagától. Ezt a második műfajt ,,speciálstatisztikának" ne—

vezi. ami azért zavaró, mert később a leíró statisztikusok az előbbi műfajt is speciális statisztikának tekintették, és szembeállították a Schlözer által meghatározott negye- dik műfajjal, a .,német egyetemi statisztikával". Ezen anélkül, hogy megemlítené, hogy ezt általában ,,etnográfiai módszernek" nevezték, Schlözer az európai államok összehasonlító leírását érti Achenwall modorában az államokat külön-külön egymás után illesztve. Ezt a műfajt a későbbi leíró statisztikusok ,,generálstatisztikaként" em—

legetik. különösen akkor. ha előbb egy összefoglaló általános leírást is adnak, és csak ezután mutatják be államonként az anyagot. mint Toze és Meusel. Tulajdon- képpen idetartozna a Schlözer által hetediknek említett műfaj. a Gatterer által ja- vasolt ,,világstatisztika" is, mert ezen utóbbi a világ összes ismert államának egymás után külön-külön való leírását és egy kötetben való egyesítését értette. E műfajok végeredményben valamennyien a német egyetemi statisztika göttingai iskolájának gondolatkörében mozognak. és egyesíti őket az a vonásuk, hogy ..alkotó" statiszti-

kai szerzők, lehetőleg egyetemi tanárok munkájaként jönnek létre. lényegileg azo—

nos módszerrel és szemlélettel. Csupán az anyag nagyságában mutatkozik e műfa- jok között különbség, mely azonban a tárgyalt politikai egység szempontjából minő-

ségi, politikai különbséggé szélesedik.

Műfajilag tulajdonképpen élesebb különbség csak a Schlözer által harmadik—

nak, ötödiknek, hatodiknak és nyolcadiknak említett statisztikai leírásoknál mutat—