Zarkovich, S. S.: Területbecslés a mezőgazdasági statisztikában

STATISZTIKAI IRODALMI FiGYELÖ

lett' módszer. A kézikönyv a teljesség kedvéért azoknak a módszereknek rövid

áttekintését is nyújtja, melyek ennek al-

kalmazását a mezőgazdaság területén megelőzték.

A könyv második része adja tulajdon—

képpen a lineáris programozás elméletét és az ezzel kapcsolatos számítási eljárá—

sok ismertetését. Ez a rész azok számára

készült, akik a lineáris programozással,

alapvető ismereteivel és fogalmaival még

nem foglalkoztak. így az olvasó találko—

zik a duális lineáris programozás elmé—

letével, mely szerint a maximum—feladat—

hoz egy duális minimum—feladat is tar-

tozik és e szerint a két program célfügg-

vényének optimális értékei egyenlők egy-

mással. Szerző ismerteti továbbá a para—

metrikus programozás elméletét, mikor

a kutatót a programozási feladat megol—

dásán felül az is érdekli, hogy a célfügg- vény optimális megoldása mennyiben módosul, ha a modell egyes paraméterei is változnak. A fejtegetéseket gyakorlati példák bemutatásával illusztrálja a szer—

ző. Különös figyelmet szentel még ebben a részben a rekurzív lineáris programo—

zásnak, ami annyit jelent, hogy akár a célfüggvény, akár a korlátozó feltételek,

akár a paraméterek egy megelőző lineáris

programozási feladat megoldásától függe—

nek. tehát a célfüggvényben adott prob—

léma megoldása múltbeli várakozások

teljesülésétől, így is mondhatjuk: exogén, illetve predeterminált változóktól függ.

A könyv lényeges részét az LP/90.

számú lineáris programozási módszer is—

mertetése, alkalmazási területének és fel- használásának leírása teszi ki. A mód—

szer egyik fő előnye az, hogy különféle

problémák megoldására egyaránt felhasz—

nálható. Ami a gépre való alkalmazás

technikáját illeti, ez a Fortran—módszer- hez hasonlítható leginkább. A könyv igen részletekbe menően írja le a program

sikeres gépi lebonyolításának előfeltéte—

leít, a program előkészítését, a matrix elemeinek kezelését. A módszert eddig

IBM 709, 7090 és 7094 típusú elektronikus

gépeken alkalmazták. A leírás a gépi ke—

zelés technikai részleteire is kiterjed és ezekben a vonatkozásokban bizonyos alapismereteket feltételez. Szorosan kap—

csolódik ehhez a könyv negyedik fejezete.

mely tulajdonképpen a harmadik fejezet—

ben mondottakat támasztja alá gyakorlati

példákkal. Szerző minden egyes gyakor—

lati példa tárgyalásában azonos módszer szerint jár, el: sorra veszi az adott lineáris

programozási feladat, a rendelkezésre álló adatok. a gépre való programozás. a kapott

eredmények tárgyalását. valamint ezek

103

elemzését. Egyik egszerűbb példa ötféle növénynek különböző technológiával, kü- lönböző műtrágya—felhasználással, külön-

böző talajon történő termelésével foglal-

kozik, ahol a legkülönfélébb korlátozó

feltételek szerepelnek és a változók szán-

ma is igen nagy. A következőkben ehhez az alapvető feladathoz további célfüggL

vényt és korlátozó feltételeket fűz és be—

mutatja, hogy a program sikeres és gyors alkalmazása szempontjából a hozzáfűzött további feladatok sem módszerbelileg, sem a gépkezelés technikáját vagy idejét tekintve nem jelentenek nehézséget. To—

vábbi gyakorlati példákat mutat be a

parametrikus programozás, valamint a

rekurzív lineáris programozás területén is. A számítási eredmények táblázatos

anyagát teljes részletükben közli, olykor

diagramokon is ábrázolja. Szerző hangf-

súlyozza, hogy elméleti fejtegetések és

matematikai bizonyítások helyett, a

könyv célját tekintve, inkább gyakorlati

példák bemutatására törekedett. " "

A mű ötödik fejezete a gépi program lebonyolításával összefüggő technikai _is—

mereteket foglalja rendszeresen össze,

valamint a felhasznált irodalmat ismer——

teti. Ezek birtokában az alkalmazás során bizonyos alternatív megoldások, program:

változások kidolgozására is lehetőség nyíf—

lik. Módszerének előnyét szerző röviden abban foglalja össze, hogy nagymennyi-

ségű adat gépbe való betáplálására alkal,-

mas, ezenfelül a konkrét feladat megol,-

dásán kívül egyéb részfeladatokkal kap—

csolatos terjedelmes számítási munkák

lebonyolítását képes elvégezni.

(Ism.: Nyáry Zsigmond)

ZARKOVICH, Sa Sa:

TERÚLETBECSLÉS A MEZÓGAZDASÁ'GIL STATISZTOKÁBAN

(Estimation of areas in agrieultural statis—

tics.) Roma. 1965. FAO. IX. 203 p.

A különböző mezőgazdasági statisztikai adatgyűjtések és az ezekre alapuló nem—

zetközi jellegű publikációk egyik legprob- lematikusabb része e területre vonat,—

kozó statisztikai adatokkal kapcsolatos.

Egy sor országnak (elsősorban azoknak, amelyek a második világháború utáni

években váltak függetlenné) lényegében

még ma sincsenek területi adatai. ,Más országokban a területi adatokkal kapcso—*- latos nehézségek igen váltoZatos formá—

ban jelentkezrfek. Például a ténylegesen

104

rendelkezésre álló adatok gyakran csak az, alaptermés egy részére korlátozódnak és az egyéb termés területére vonatko—

zóan csak bizonytalan információt tar—

talmaznak. Az ilyen adatok csupán a, legkorlátozottabb igényeket képesek ki—

elégíteni. A múltban olyan kérdésekre,

,mint 'a bevetett területek, a kárt szen—

vedett területek, a betakarított területek,

a_nettó- és bruttó területek stb. nagyon

szegényes információ állott rendelkezésre

az országok nagy részében, és ezt a hiányt _a gazdasági tervezés iránti foko—

zódó érdeklődés időszakában egyre fáj—

dalmasabban érezhetjük. Emellett világ—

szerte nehézségeket okoz a statisztikai

adatok pontosságának problémája is. Egy sor országban a számlálóbiztosok által

összegyűjtött adatok igen kétséges pon—

tosságúak, kivéve a telekkönyvekre ala—

puló információkat, amelyek természete—

sem a legfejlettebb országok kivételével

ritkán állnak rendelkezésre. Ily módon széles körben alkalmazzák a különböző növényekkel bevetett területek szemmel történő becslését, gyakran rendkívül meg—

bizhatatlan eredményekkel.

"A FAO, amely már közvetlenül a második világháború utáni években meg- kezdte a nemzetközi mezőgazdasági sta—

tisztikai adatok összegyűjtését és értéke- lését, ilyen feltételek között kénytelen

volt szisztematikus fejlesztési programot

kidolgozni, mind a területi statisztikák létrehozására, mind ezek minőségének

megjavítására. Mindkét cél eléréséhez a

mintavételi módszerek kiterjedt alkalma—

zása szükséges. A fejlődő országokban a tartalékok, a képzett szakemberek, a köz-

lekedés stb. korlátozottsága folytán a mintavételi megfigyelések a területi sta- tisztikai adatok gyűjtésének egyetlen megvalósítható útját jelentik. Elsőrendű fontosságúvá—lettek a mintavétel és mérés kombinációinak alkalmazásai. Ha például egy felvételnél egy gazdálkodó nem haj—

landó vagy nem tud a föld területéről

adatokat szolgáltatni, akkor a mérés a

pontos adat biztosításának egyetlen útja.

Mérések szükségesek a meglevő adatok pontosságának ellenőrzéséhez, vagy pon—

tosabb technikai eljárások bevezetéséhez

is. —

Közismert a FAO tevékenysége a terü-

leti statisztika fejlesztése terén. Szeminá-

riumokat tartottak a mintavételi mód-

szerek alkalmazásaival kapcsolatos prob-

lémák kifejtésére és megvitatására, egy

sor nemzetközi értekezleten vetették fel és tárgyalták meg az alapvető területi statisztikai kérdéseket. A FAO szakértők programjának egyik fő pontja a területi

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

statisztikák minőségének _megjavitása volt, *és a jelen kiadvány is a FAO ilyen irányú erőfeszítéseinek egyik eredménye.

Mint P. V. Sukhatme, a FAO statisz—

tikai osztályának igazgatója, a kötethez irt előszavában említi: eredetileg olyan

kiadványt terveztek, amely a területi sta—

tisztikák jelenlegi állapotáról számol be, részletesen tárgyalja a különböző orszá—

gokban használt koncepciókat és fogal—

makat, eljárásokat, az összegyűjtött tai-' pasztalatokat és a felmerült problémákat.

Megfelelő kutatórészleg és források hiá- nyában végül is egyes szakértőket kértek fel egy ilyen munka kivitelezésének elő—

segítésére. A jelen kiadvány ilyen koope—

rációs erőfeszítés eredménye és 17 szerző

12 tanulmányát foglalja magában. _

A. (2. Khan, tanulmánya ,,A területi statisztika alapkoncepcióina'k definiéió'i"

címmel a vonatkozó kérdések rövid ősz"—

szefoglalóját adja. Ismerteti a teljes és a

hasznosított terület fogalmát, a földbir—

tokformák és a földterület felosztásának osztályozását. Bemutatja a területi adatok forrásait és jellemzi az adatok felhasz—

nálóit, illetve ezek igényeit.

,,A területi adatok gyűjtésének tech—

nikájá'l-ról ad rövid áttekintést J. Echi- movich. A területi adatok forrásait 3 fő-

csoportra osztja: mezőgazdasági cenzusok, folyamatos mezőgazdasági statisztikák és

kataszteri kimutatások, és rövid nemzet—

közi áttekintést ad ezek céljairól, minő—

ségéről.

T. Dalenius ,,A mintavételi módszerek

alkalmazása területek becslésére" c. ta—

nulmánya a problémakör elsősorban gya—

korlati jellegű kérdéseinek kitűnő rész—

letes összefoglalóját adja. Ismerteti az alapvető technikai koncepciókat (minta—

vételek tervezési eljárását, mintavételi egységek szerkesztését, ezek kiválasztási eljárását, a becslési eljárásokat), részle—

tesen foglalkozik a minta tervezésének

elveivel (szórás és költségcsökkentő eljá- rások, ismétlések, nem mintavételi hi—

bák).x Végül a tanulmány néhány főbb

standard mintavételi tervet mutat be.

J. L. Rosa és M. Blanchemanche ,,A

földterület mérése mezőgazdasági vizs—

gálatoknál" címmel írt terjedelmes mun—

kája kritikai áttekintést nyújt a méré—

seknél alkalmazható technikák, ezek ke- zelése és felhasználása egyes kérdéseiről.

A síkban végzett vizsgálatok kapcsán a

távolságok, szögek, lejtők mérésével, áb—

rázolásokkal, az ábrák nélküli vizsgála—

tok néhány problémájával és a terület—

fényképezés alkalmazásaival foglalkozik.

A területek térképezésének problémáit

ismertetve a dolgozat tárgyalja a ,,záró-

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

105

hibák" korrigálásának módszereit, a há—

romszögelést, bemutatja a súlyozás mód—

szerét és a rácsmódszert, valamint a pla—

niméter használatát területek meghatáro—

zására. Végül néhány mezőgazdasági vizs-

gálatnál (Uganda, Közép—Afrika, Ghana stb.) alkalmazott konkrét módszerekről

adnak rövid áttekintést a szerzők.

A kötet további 53—11. fejezetei néhány ország területi vizsgálatainak fontosabb módszertani vonatkozásaival foglalkoz—

nak. így D. Singh India, S. Tsukibayashi Japán, A. da, Costa Monteiro Brazilia,

M. R. Ghazí az Egyesült Arab Köztársa—

ság ilyen irányú tapasztalatait ismerteti.

Három tanulmány tárgyalja az Egye—

sült Államok mezőgazdasági statisztiká—

jának módszertani kérdéseit. T. B. Jabine a területi statisztika pontosságának ellen—

őrzési módszereit mutatja be részletesen, T. B. Jabine, R. Hurley és W. N. Hurwz'tz az 1960. évi mezőgazdasági mintavételi megfigyelés tervét és becslési eljárásait ismertetik, W. A. Hendericks, D. T. Sem-ls és D. G. Horm'tz pedig kritikai össze—

hasonlító elemzés alá veszik a mezőgaz—

dasági vizsgálatoknál alkalmazott, a far—

mok és az ezekhez tartozó földek, vala—

mint a minta területi szegmentjei egyez—

tetésének három szabályát.

Végül J. Wigley és S. Mazumdor tanulf mánya a területi statisztikat problémáit

tárgyalja vegyes vetések feltétele mellett,

A kötet anyaga elsősorban különböző

képzettségű és különböző tapasztalatok- kal rendelkező gyakorlati statisztikusok—

nak szól. Kezdők sok hasznos anyagot találnak a könyv első három fejezetében.

A mintavételi megfigyelések fejlettebb aspektusai iránt érdeklődők számára gaz—

dag anyagot nyújtanak a további fejeze-

tek. A negyedik fejezet pedig, amely a mérési eljárásokat ismerteti, rendkívül hasznos lehet az objektív elveken nyugvó területi statisztika létrehozása lehetősé—

geinek áttekintésénél.

Az egyes fejezetek igen részletesen és közérthetően fejtik ki mondanivalójukat;

a felvetett gyakorlati problémák elméleti

vonatkozásait általában függelék vagy

speciális alpont tartalmazza. A fejezete—

ket a legfontosabb irodalom jegyzéke egé—

szíti ki.

S. S. Zarkovich szerkesztő, akitől a munka koncepciója származik, és aki

nagy erőfeszítéseket tett a kötet anyagá—

nak teljessé tétele érdekében, ezzel a_

munkával figyelemre méltó hozzájárulást adott a statisztika elmélete és gyakorlata gyors fejlődéséhez.

' (Ism.: Tekse Kálmán)

KULTÚRSTATISZTI KA

SCHMIDTCHEN, GERHARD:

A nAmós És TELEVIZIÓS HIRSZOLGÁLAT A NÉMET SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁGBAN

(Soziologische Funktionstellung zwischen den Nachrichten in Hörfunk und Fernsehen.) -— Rundfunk und Fernsehen. 1965. 3. sz. 231—

240. p.

*Bár a televízió korát éljük, a rádió mégsem Vesztette el érdekességet, vonz—

erejét. Ez nem magyarázható egyszerűen azzal, hogy a televízió műsorideje a rá- dióéhoz képest korlátozott, főleg az esti órákban köti le az embereket.

A rádió megtartotta fölényét a televí—

zióval szemben mindazokban az esetek- ben, amikor megelégszünk a hanggal, például háztartási munka közben, vagy

olvasás és zenehallgatás összekapcsolása

esetén.

Kérdés, hog így van-e ez a hírekkel

is?

"A Német Szövetségi jelenleg több, mint 11

Köztársaságban millió televízió—

készülék van, ez azt jelenti, hogy a tele—

viziótulajdonosok aránya a felnőtt lakos-

ságban közel 70 százalék.

A Süddeutscher Rundfunk állandó rá-

dió—szociológiai kutatómunkát folytat, s

így figyelemmel kísérhető a lakosság ér—

deklődése az újabb hírközlési eszközök

iránt, valamint az oktatásban és szóra—

koztatásban bekövetkező változások.

Nézzünk meg néhány adatot a rádió és televízió viszonyáról a Süddeutscher

Rundfunk 1963. novemberi felmérésének,

anyagából.

Arra a kérdésre, hogy ,,Ha nem lenne rádiója, nagyon hiányozna-e? az előfize-

tők 68 százaléka azt válaszolta ,,Igen"

(ebből határozott igent mondott 39 szá—

zalék) 24 százaléka ,,Nem túlzottan", 5

százaléka azt mondotta, hogy ,,Egyáltalán nem" és nem döntött 3 százalék.

A televiziókészülék tulajdonosok vata—

szainak megoszlása a ,,Ha nem lenne rá—

diója, illetve tv—készüléke, nagyon hiá—

nyozna-e?" kérdésekre az alábbi volt. A televíziótulajdonosok 65 százalékának a