Zarkovich, S. S.: A statisztika kezdetei Jugoszláviában

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

KÚLFÖLDI STATISZTIKAI IRODALOM*

A STATISZTIKA ÁLTALÁNOS ELMÉLETE ÉS MÓDSZERTAN A

ZARKOVICH, S. :

A STATISZTIKA KEDZETEI JUGOSZLÁVIÁBAN

(The beginning of statistics in Yugoslavia.) —— Interna- tional Sratistical Review. 1990. 1. sz. 19—28. 1).

A statisztika kezdetei Jugoszlávia jelenlegi te- rületén a XVIII. század második felére tehetők.

Ez időben a statisztika fejlődését a tudósok kö- zötti gondolatok áramlása ösztönözte Nyugat- Európa országaiban. Ezzel szemben a mai Ju- goszláviában (az akkori Horvátország, Szlo- vénia területén) a statisztika kialakulása sokkal inkább annak a politikai programnak köszön—

hető, amely Ausztriában és a birodalom többi országában Mária Terézia uralkodása idején (1740—1780) megvalósult. E program többek között kiterjedt az oktatás fejlesztésére, a köz- igazgatás modernizálására, jól képzett kor- mányzati tisztviselők alkalmazására stb. Mind- ezekhez a statisztika hasznos eszköznek bizo- nyult. Ezt követően a statisztika megjelent az egyetemi oktatásban, a kormányzati admi- nisztráció támogatta az adatok gyűjtését, és döntéseit igyekezett a tényekre alapozni. E ha- tások elsősorban az Osztrák—Magyar Monar—

chia részét képező Horvátországban érvénye—

sültek, de Szerbiában is voltak hasonló folya- matok.

A korai német statisztikát az államelmélet részének tekintették. Valójában ez volt az első alkalom, amikor bizonyos megfontolásokat, folyamatokat statisztikának neveztek, azaz a már akkor létező tudományok mellett a sta- tisztika ekkor kezdett önálló diszciplínává válni.

A statisztika tényleges megjelenését a meg- előző évszázadok európai szellemi irányzatai- ból származtathatjuk. A XVI. században Ró- ma, Firenze, Velence a statisztika művelésének központja. Ebben az időben az itáliai város- államokban a gazdasági élet fellendült, a bank-

rendszer erős és befolyásos volt, és a kereske- delem is nagy fejlődésnek indult. De szinte minden egyes városállamnak külön törvényei és adózási rendszere volt, s ez mind a kereske- delemben mind a kormányzásban korlátozó erővel bírt. Ezek a viszonyok az emberi visel- kedés szinte minden területét meghatározták.

Válaszképpen jött létre az a mozgalom, amely szabadulni akart a kötöttségek alól. A huma- nizmus egyik lényeges momentuma a tudás, a valóság ismerete iránti vágyakozás. Sorra ala- kultak meg az egyetemek, kialakult a kritikai gondolkodás, egyre nagyobb teret kapott a jog és a természettudomány.

Itáliából kiindulva a humanizmus meghódí- totta Európát, és ennek természetes következ- ménye volt, hogy az uralkodóknak és tanács- adóiknak információkra volt szükségük az államügyek helyzetéről. Bebizonyosodott pél- dául, hogy milyen fontosak a népességről szóló információk. Erre jó példa a jelentős német humanista tudós, Konrad Celtes (Pickel) (1459—

1508) műve, amely a születések számából ki- indulva a népességre vonatkozó becsléseket tartalmaz, valamint adatok találhatók benne a hús— és gabonafogyasztásról is. Egy másik példa a francia Jean Bodin munkásságán 530—1 596/7), aki egy lépéssel tovább ment, és azt mondta, hogy a tudás az uralkodók kezében olyan esz- köz, amellyel a nép javát kell szolgálniuk.

Az uralkodók számára szükséges legfontosabb információknak a népesség számát és a jöve—

delmeket tekintette. Christoph Besold (1577—

1638) nemcsak az adatok fontosságát hangoz—

tatta, hanem már utalt azok becslésének mód- szereire is. Fontosnak tartotta, hogy az egyes országok rendelkezzenek a népességre vonat- kozó jó statisztikákkal. Egyik könyvében azt is hangsúlyozta, hogy az uralkodóknak rész—

letes információkkal kell rendelkezniük az egyes tartományokról, városokról, hegyekről,

* A Statisztikai Szemle 1962. júliusi számától kezdődően a ,,Statisztikai Irodalmi FigyeIő"-ben a külföldi statisztikai könyvek és folyóiratcikkek ismertetését havonta közli.

A Külföldi statisztikai irodalom egyes fejezetein belül az anyag általában könyv- és folyóiratcikk-ismertetésekre tagolódik. (Ezeket * választja el egymástól.) Az ismertetésck szerzők, illetve ahol szerző nincs, a cimek betűrendjében következnek egymás után.

651!

84

tengerekről, folyókról, a föld termékenységé—

ről, a nép táplálkozásáról és esetleges nélkülö- zéseiről, a katonaságról stb.

Ujabb mérföldkő volt "Hermann Conring (1606—1681) munkássága. 0 lett a leíró sta—

tisztika megalapítója. Halála után publikált előadásaiban egy új diszciplínát vezetett be, amely különbözött minden eddigi tudománytól.

Ennek neve ,,Notitia rerum publicarum" volt, ahol a notitia voltaképpen az egyes államokról rendelkezésre álló információs rendszert, és már a népességre, a területre, a politikai szer- vezetre, a pénzügyekre, a katonaságra vonat—

kozó információkat jelentette. Szemlélete tör- téneti volt, bár figyelme elsősorban a korabeli tényekre és eseményekre irányult. Elméleti megfontolásait megkísérelte számos országra külön is alkalmazni, és követői szerint szótá- rában megjelent a statisztika szó is.

Conring elgondolásai nagy hatással voltak a korabeli Németország értelmiségi köreire. Kö—

zülük a legjelentősebb Gottfried Achenwall (1719—1772), a politikai tudományok és a jog professzora volt. 0 már az adatokat, tényeket mint a politika eszközeit használta, és a statisz- tikát a tények szisztematikus bemutatása esz—

közének tekintette. Szerinte a statisztika a földdel és a népességgel kezdődik, majd foly—

tatódik a népesség leírásával biológiai és társa- dalmi szempontból, ezután következnek az egyházakra, a művészetekre, a tudományra, a bíráskodásra, az iparra és kereskedelemre, a pénzügyekre stb. vonatkozó információk.

E gondolatok megjelenésük időpontjában elju—

tottak a mai Jugoszlávia területén lévő álla—

mokba is. Hangsúlyozni kell, hogy ebben az időben a statisztika ígéretes eszköznek bizo- nyult a közigazgatásban, és a felvázolt gondola- tok II. Frigyes uralkodása idején (1740—1786) a német politika részévé váltak.

Hasonló folyamatok mentek végbe Ausztriá—

ban is, amelyek meghatározták az egykori horvát—szlovén statisztika alakulását is. Emlí—

tettük már Mária Teréziának az állam moder—

nizálására irányuló tevékenységét, aki igyeke- zett megtörni a feudális privilégiumokat, he- lyükre saját királyi adminisztrációját helyezve.

Kijelentette, hogy legfontosabb célja a nép jóléte. Nagy hangsúlyt helyezett az oktatásra, és arra törekedett, hogy a szolgálatában állók hatékonyan működjenek. Ezt az időszakot Né- metországban és Ausztriában az úgynevezett kameralizmus jellemezte, amely az állami ad- minisztráció olyan módszere volt, amely a centralizáción, az állami beavatkozás kiterjesz—

tésén keresztül szolgálta az abszolutizmust.

A kameralizmus eszméit képviselte Joseph Sonnenfels (1733—1817) három kötetes könYVe, amelyet 1765 körül publikáltak Bécsben. Ó és

más szerzők is a statisztika irányába fejlesz- tették az államelmélettel kapcsolatos megfon- tolásaikat, amelyeknek célja náluk is a népjólét volt. Elméletük négy részből állt: az első a poli-

tikát és az államtudományt tárgyalta, a máso- dik a belső biztonságot, a harmadik a kereske- delmet és az életkörülmények javítását, a ne- gyedik pénzügyi kérdésekkel foglalkozott. Ilyen keretek között dolgozni megfelelő információk nélkül nem volt lehetséges. Ezért tehát szükség volt az adatok gyűjtésére, amelyet vagy az úgy- nevezett politikai ,,calculus" jellemzett, vagy a cenzus, a jelenségek tényleges megfigyelése.

A politikai ,,calculus" azon gyakorlati tapasz- talatokon alapult, miszerint szoros kapcsolat van a népesség száma, illetve a halálozás és a születések alakulása között, valamint ugyan- csak a népesség száma határozza meg a szüksé—

ges élelmiszer mennyiségét. Részletes informá—

ciókat természetesen csak a cenzusok tudtak biztositani.

Sonnenfels ugyan nem volt statisztikus, de munkásságával a fiatal generáció figyelmét rá- irányította az adatokra. Ez egyben azt is jelen—

tette, hogy a közigazgatás felelőssé vált az adatok gyűjtéséért és az egész kormányzat mű- ködésének hatékonyságáért. így a statisztika fejlődése számára nagyon kedvező légkör ala—

kult ki. Mária Teréziához hasonlóan Porosz- országban II. Frigyes is kedvelte a statisztikát.

Uralkodása alatt a statisztika a kormányzat állandó érdeklődésének tárgya volt. Társadalmi és gazdasági programjait statisztikákra alapoz- va vezette be, és annak eredményességét a sta—

tisztika segítségével követte nyomon. Ebben az időben a statisztika nagyon fontos szerepet játszott az egyetemi oktatásban is. Például a jogászok Zágrábban tanulmányaik végén több—

nyire statisztikával foglalkozó dolgozatokat védtek meg. 1808-tól kezdődően a statisztika a jogi akadémiákon kötelező tárgyként szere- pelt. Ez három részből állt: Ausztria statisz—

tikája, Magyarország statisztikája és a többi európai országé. Belgrádban hasonló folyama- tok mentek végbe. A német statisztika fejlődése ebben az időben tehát élénk hatással volt a környező országokra. Számos tanulmány fog- lalkozott a statisztika egyes területeivel, a módszertant is beleértve.

A statisztika általános elméletének jugoszlá- viai fejlődését illetően Joszip Jurjevich (1785—

1875) nevét kell megemlíteni, aki a zágrábi jogi kar professzora volt. Elgondolásait Zágrábban 1825-ben a ,,Theoria statisticae" című művében latinul tette közzé. E könyvben a statisztikát négy részre osztja: regionális adatok; népesség- re, nemzetiségekre vonatkozó információk;

vallás, oktatás, kormányzati tevékenységek;

végül a negyedik fejezet a biztonsági, pénzügyi és életkörülményekkel foglalkozó adatokat tartalmazta. Jurjevich a statisztika korai tör- ténelmét három részre osztotta: a Conring előtti időszakra, Conring korára és az új sta- tisztikára, amelyet Achenwall és A. L. Schlöezer (1735—1809) tevékenysége jellemzett.

Mindezen fejlemények eredményeként kiala—

kult a modern statisztika. A közigazgatásban

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

85

létrejött az adatgyűjtések iránti felelősség, és már a XIX. század első felében a legtöbb európai országban az adatgyűjtés céljára hiva- talos szervezet jött létre. Ez a mai jugoszláv területeken a század második felében követke—

zett be. Az ifjabb generációk számára a statisz—

tika a modern kor természetes részévé vált.

A statisztikai irodalmat még ebben az időben is a német szakirodalom uralta. De egyre bő- vült és mélyült a statisztikában a nemzetközi együttműködés is. Az országok számára szük- ségessé vált egymás kölcsönös megismerése.

Végül a szerző megállapítja, hogy a statisz- tika és a politika viszonya nem volt zavartalan, és a politika változása esetenként a statisztika fejlődését akadályozó tényező is volt. Igy pél- dául az elmúlt időszakban gátolta a más or—

szágokból jövő információk befogadását, ezért például a matematika szerepe, az új elgondo—

lások a demográfiában nem minden országban terjedtek el időben. Nem szükséges azt han—

goztatni. hogy milyen magas árat kellett fizetni a statisztikának e hiányosságokért.

(Ism.: Marton Ádám)

A STATISZTIKA A NÉMET EGYSÉGHEZ VEZETÖ UTON

(Die Statistik auf den Weg zur deutschen Einheit.) — Wirtschaft und Statistik. 1990. 7. sz. Melléklet. 1—13. 13.

A két német állam megállapodásának meg—

felelően a Német Demokratikus Köztársaságra vonatkozó statisztikai adatokat 1990 közepétől a Német Szövetségi Köztársaságban alkalma—

zott módszertannak, definicióknak és csopor- tosításoknak megfelelően is közzéteszik. Az ehhez szükséges széles körű szakmai előkészí- tés keretében 1990. március végén Nyugat—

Berlinben ,.Német statisztika" néven munka- csoportot hoztak létre, amely csaknem heten—

kénti tanácskozásokon dolgozta ki az össze—

hasonlíthatóság megteremtésének főbb alap- elveit és módszereit.

E problémakörrel foglalkozott a Szövetségi Statisztikai Hivatal Statisztikai Tanácsának 1990. július 3-án tartott ülése is. A vita alapjául szolgáló két referátum számos olyan megálla- pitást tartalmazott, amelyek a piacgazdálko- dásra áttérés fázisában számunkra is gondolat—

ébresztők lehetnek.

Dr. D. Carnelsen ,,A Német Gazdaságkutató Intézet (DIW) tapasztalatain alapuló megfon- tolások, tudományos szemszögből" címmel tartott előadásában elsősorban a korábbi hiva- talos statisztikai publikációk fehér foltjaira hívta fel a ügyelmet. A Német Demokratikus Köztársaság statisztikáiból számos olyan adat hiányzik, amelyeknek közzététele nemcsak nyugati viszonylatban, hanem más KGST- országokban is magától értetődő. Csak példa- szerűen említve: hiányoznak a népszámlálási,

a lakás- és foglalkozási összeírások fontos ered- ményei; az iparstatisztikai adatok mélyebb ta- golása; a bérek; a beruházások és az állóesz- közvagyon; az export, illetőleg az árak alaku- lásáról tájékoztató idősorok; a környezetsta- tisztikai információk.

Különösen nagy problémát jelent az állóesz- közök nyugati valutában és felfogásban tör—

ténő értékelése. A vállalati nyilvántartásokban ugyanis igen sok olyan régi berendezés szere—

pel — jelenleg 1986. évi utánpótlási árakon —, amelyeknek kimutatott értékét már régen nul—

lára kellett volna csökkenteni. Irreális eredmé—

nyekhez vezetett a német márkára vonatkozó 4,4-es átszámítási arány alkalmazása is az im- port eredetű berendezések értékelésekor.

Az adatgyűjtések ismeretlen nagyságú szisz- tematikus hibáját okozta, hogy a statisztikai jelentések egyúttal tervteljesítési beszámolók- ként is funkcionáltak, s a közölt adatoktól függött mind a vállalatok, mind irányító szer- veik munkájának megítélése, illetve különböző vállalati alapok képzésének lehetősége is. Sa- játos szisztematikus hiba forrásává vált például 1983-tól az ,,új termékek arányána " tervmu—

tatója. Előírták ugyanis a termékválaszték át- lagosan mintegy 30 százalékos megújítását, s egyidejűleg lehetővé tették, hogy új termékek esetében a vállalatok magasabb nyereséghá- nyaddal kalkulálhassanak. így gyakran egé—

szen csekély változtatásoknál is újnak minősí—

tették a terméket, a felszámított magasabb árakat pedig sem az újdonság, sem a minőség- változás mértéke nem indokolta. Joggal felté—

telezhető, hogy a nemzetgazdaság összesített adatai emiatt felfelé torzultak, különösen ott, ahol magas megújulási rátát mutattak ki.

A Német Demokratikus Köztársaság Sta- tisztikai Hivatala esetenként maga is tett kísér—

letet az árváltozások reálisabb számbavételére.

Erre mutat például, hogy az ipari termelés 1980 és 1988 közötti indexeínek felülvizsgála—

takor a korábban kimutatott 135 százalékos volumennövekedést 130 százalékra módosí- tották. Az árstatisztikai eredmények azonban más területeken is erősen vitathatók. A kiske- reskedelmi árak indexe például évek óta 100 százalék körüli értéket jelez, ami ellentmond minden gyakorlati tapasztalatnak.

A statisztikai összehasonlíthatóság szem—

pontjából igen lényeges problémát okoz a fo- galmi elhatárolások különbözősége. Ismeretes, hogy a nyugati országok nemzetgazdasági el—

számolásaiban érvényesített Nemzetgazdasági Számlarendszer (System of National Accounts

— SNA) szerinti felfogással szemben a Német Demokratikus Köztársaságban az ún. Anyagi Termelés Rendszere (Material Product System

— MPS) felfogásának megfelelően csak az

anyagi termelés köréhez tartozó ágazatokat tekintik értékalkotónak. Emiatt a szolgáltatá—

sok széles skáláját eddig nem vették figyelembe a nemzetijövedelem-számítások során.