Grönlund, P.: A finn gazdaság strukturális változásai, 1948–1965

330

féle időpontokban közzétett adatok viszo—

nyítását, összehasonlítását szerző a nem—

zetijövedelem—statisztika köréből Vett 12

idősoron elemzi. Ebben a sorban az ,,elő—

zetes" adatok egy hónappal előzik meg az ,,ideiglenes" adatokat. A szerző vitába száll Arnold Zellnernek azzal a megálla-

pításával, hogy az előzetes adatok általá-

ban gyengébb minőségűek az ideiglenes adatoknál, valamint Morgensternnek az

előzetes nemzetijövedelem-adatok nagy-

fokú bizonytalanságát hangoztató meg-

állapításával.

Először a Survey of Current Business—

ben közölt ideiglenes nemzetijövedelem- adatokat veti össze a végleges adatokkal.

Az eltérések lehetséges forrásai közül

a változások irányának és nagyságának

meghatározásában elkövetett hibákat vizs—

gálja. Elemzi a bruttó nemzeti termék

ideiglenes és végleges adatai közötti elté—

réseket az 1956-tól 1964—ig terjedő idő-

szakban és összeveti az eredményeket a

Zellner által 1947-től 1955-ig terjedő idő- szakra végzett hasonló vizsgálatok ered-

ményeivel.

Az összehasonlítás alapján arra a kö-

vetkeztetésre jut, hogy az ideiglenes becs- lések minősége az évek során javult.

Noha a fordulópontok meghatározásában

elkövetett hibák csak kis mértékben csök- kentek, a hibák nagy része nem a kri—

tikus ciklusváltások időpontjaiban fordult elő. Csökkent a változásokra vonatkozó ideiglenes és végleges becslések közötti eltérések nagysága is. Végül ha néhány sor esetében torzítanak is a változásokra vonatkozó ideiglenes adatok, ezek rész—

ben kiegyenlítik egymást. A bruttó nem- zeti termékre vonatkozó ideiglenes ada—

tok tehát hibáik ellenére is alkalmasak

a tényleges folyamatok mérésére és jelen—

tős szerepet tölthetnek be a gazdasági

fejlődés irányának meghatározásában.

Az 1956—tól 1964-ig terjedő időszakra az ideiglenes adatok mejelenésénél már egy

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ

hónappal korábban előzetes adatok álltak

rendelkezésre a bruttó nemzeti termékre ronatkozóan. Ezeket a becsléseket a Gaz—

dasági Tanácsadók Testülete bocsátja ki, és vagy az Economic Indicatorsban vagy

az Economic Report of the President—

ben teszik közzé. Az erre az időszakra vonatkozó előzetes adatokat az ideigle—

nesekkel összehasonlítva megállapítható,

hogy az előzetes adatok pozitív szerepet töltenek be a gazdasági folyamatok tol—

mácsolásában. A fordulópontok meghatá-

rozásában előforduló hibák számát ille-

tően nem volt lényeges különbség az előzetes és ideiglenes adatok között, a

két adathalmaz azonos irányú mozgáso—

kat mutatott. Míg a bruttó nemzeti ter—

mék komponensei esetében az előzetes

adatok hibái kissé nagyobbak, a változá—

sok nagyságára vonatkozó előzetes becs-

lések kevésbé torzítanak, mint az ideigle—

nes becslések. A bruttó nemzeti termékre

vonatkozó előzetes becslések gyakran még jobban megközelítik a Végleges változáso- kat, mint a felülvizsgált adatok, mivel

az előzetes és ideiglenes adatok megje- lenése közötti időszakban végzett felül- vizsgálatok nagy százaléka sikertelen volt.

(,,Sikeresnek" definiálja a szerző az

olyan felülvizsgálatot, amelynek követ- keztében a becslés közelebb kerül a vég—

leges adathoz.) Az említett 12 adatsorból csak '7 adatsor esetében bizonyult a felül—

vizsgálatok legalább 50 százaléka ,,sike- resnek". Ez ismét azt bizonyítja, hogy az előzetes adatok eredményesen felhasznál—

hatók előrejelzési célokra.

A szerző végső következtetése az, hogy a bruttó nemzeti termék változásaira vo—

natkozóan legkorábban kibocsátott ada—

tok kielégítő pontossággal közelítik meg a tényleges folyamatokat és a gazdasági elemzésekhez hasznos eszközül szolgál—

nak.

(Ism.: Corradi Etelka)

GAZDASÁGSTATISZTI KA

GRÖNLUND, P.:

A FINN GAZDASÁG STRUKTURÁLIS VÁLTOZÁSAI, 1948—1965

(Structural changes in the Finnish economy, 1948—1965.) —— Bank of Finland. 1967. 3. sz.

18—22,p.

Finnország gazdasági helyzetének ala- kulása a második világháború után na-

gyon változó volt. Az ország jelentős há—

borús károkat szenvedett és nagyösszegű

jóvátétel fizetésére kötelezték. Ennek

ellenére az egy főre jutó nemzeti termék

1948—ban már 4 százalékkal volt maga—

sabb, mint 1938—ban.

A vizsgált időszakban 1948—1951 között

jelentős gazdasági fellendülés észlelhető,

amely a koreai háború hatásaként jelent—

kezett. Ez a fellendülés tovább tartott, 19544—1955—ben a növekedés évi rátája 8

százalék volt, 1959—1965 között pedig át—

lagban 3—9 százalék között változott. Az

időszak végén, 1965—ben a nemzeti termék

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

volumene 129 százalékkal magasabb volt, mint 1948—ban.

Közvetlenül a háború után jelentős ár-

emelkedések veszélyeztették a gazdasági fejlődést. Az inflációs jelenségek 1950—

1951—ben érték el a maximumot, attól

kezdve viszont évi 4,5 százalékos áremel—

kedés volt tapasztalható.

A gyors gazdasági fellendülés jelentős strukturális változásokat hozott magával.

Az egyéni fogyasztás csökkent, míg az állami szektoré nőtt. Az export részese—

dése nem változott, viszont az évi növe-

kedési rátája 7,2 százalék volt, ami azt jelenti, hogy a hazai árak gyorsabban emelkedtek, mint az exportárak.

Az adatokból az is kiderül, hogy az

egyéni fogyasztásban a tartós fogyasztási cikkek részesedése nőtt, míg a nem tar- tós fogyasztási cikkeké csökkent. Egy másik nyilvánvaló változás az, hogy a szolgáltatások részesedése 16 százalékról 27 százalékra emelkedett. Ez természe—

tesen a szolgáltatások árának emelkedésé- vel is magyarázható. Ugyanakkor az élel—

miszerek csökkenő, a lakásépítkezések

pedig növekvő irányzatot mutattak. Az utóbbi részesedése 1965—ben annyi volt, mint az élelmiszereké.

Az állami szektor fogyasztásában is mutatkoztak változások: az általános ad—

minisztrációs kiadások 32 százalékról 22 százalékra csökkentek, az oktatás része-

sedése 23 százalékról 31 százalékra, míg

az egészségügyi kiadásoké 13 százalékról 19 százalékra nőtt.

Az állótőke 1948—1965 között megkét—

szereződött. A gépipari beruházások pl.

az összberuházások 22—41 százalékát tet- ték ki. A beruházások nagyarányú növe- kedése azzal is magyarázható, hogy azok 1948—ban nagyon alacsony szinvonalon mozogtak.

Az összkeresleten belül az export ré—

szesedése és növekedése a legjelentősebb, azon belül is a gép- és fémiparé, mig a faiparé csökkent. A szocialista táborral folytatott kereskedelem 1953—ban az össz-

forgalom egyharmadát tette ki, jelenleg pedig 20 százalékát.

A keresletben mutatkozó változások strukturális átalakuláshoz vezettek a ki'—

nálatban és az importban is. A számok—

ból kitűnik, hogy a mezőgazdaság és

erdőgazdaság részaránya csökkent, mig a

szolgáltatásoké, azon belül is a lakásépí—

tésé nőtt. Ez természetesen változásokat idézett elő a foglalkoztatottságban is. A magánvállalkozások aránya 8 százalékkal

csökkent, mig a bérből és fizetésből élőké

39 százalékos növekedést mutat. Változás észlelhető továbbá a bérből és fizetésből

élők kategóriáján belül, mivel azok

7—

331

aránya 1965—ben az összmunkaerőn belül 26 százalék volt, míg 1948—ban csak 17

százalék. Ez részben az ipar strukturális változásával magyarázható, részben pe—

dig azzal, hogy megnőtt a szakképzett munkaerő iránti kereslet.

A nemzeti jövedelem eloszlásában mu—

tatkozó változások nem ilyen nyilván—

valók. A bérből és fizetésből élők része-

sedése nem változott, a társadalombizto—

sítási kiadások ellenben nőttek. Ennek következtében a dolgozók részesedése a nemzeti jövedelemben 56 százalékról 62 százalékra nőtt.

Mindebből nyilvánvaló, hogy a finn gazdaság az újjáépítés időszaka után is

állandó növekedést mutat, melyet jelen—

tős strukturális változások kísérnek.

(Ism.: Dienes Gedeonné)

MUELLER, D. C.:

A VÁLLALATI DÖNTÉSI FOLYAMAT:

ÖKONOMETRIAI VIZSGÁLAT

(The firm decision process: an econometric investigation.) — Tne Ouarterly Journal of Economics. 1967. 1. sz. 58—87.p.

A tanulmány a vállalat viselkedését

Vizsgálja ökonometriai módszerekkel.

Célja: 1. általános ökonometriai módszer kidolgozása a vállalati Viselkedés elem—

zésére, explicit módon figyelembe véve azokat a bonyolult kölcsönhatásokat, amelyek ezt a viselkedést jellemzik; 2.

ennek a módszernek illusztrálása konkrét modellel; 3. annak bebizonyítása, hogy ezeket a modelleket jól tudja használni a vállalat viselkedésének kutatója és a gazdaságpolitikus egyaránt.

Először általános modellt fogalmaz meg.

Ha m, m...,n, jelölik az endogén vál—

tozókat és x,, mg,...,xs az előre meg—

határozott (predeterminált) változókat,

akkor ez az általános modell:

n1 : f1(n2, na, . . , n,, XpH—yl,

"2 : f2("v "a, - ' ' : "r! Xz9)'f*/lz,

(ahol Xj az összes előre meghatározott változóknak valamilyen együttesét kép- viseli).

Fel lehet írni a célfüggvényt is:

0 : 0('n1,na . . ., n,,xvxg, . . .. xs),