Az időjárás, mint hadititok

Az időjárás mint hadititok

Irta Tóth Géza főmeteorológus

A

„igazi" világháborúnak az elsővel szemben volt egy érdekes kísérőjelensége: az időjárás hadititok lett. A szem- benálló felek az első világhábo- rúban is beszüntették ugyan egymás számára az akkor még drótos távírón közvetített idő- járási sürgönyök kiadását, de a semlegesek a háború alatt is kaphattak híranyagot a had- viselő felektől s a közönség szá- mára készülő jelentések, pro- gnózisok nyilvánosságra hoza- tala sem m a r a d t abba. Ezzel szemben a mostani háború fo- lyamán valamely állam közeli hadbalépésének biztos jele az lett, ha beszüntette az időjárási sürgönyök közzétételét, illetve titkos rejtjelezésre tért át. A Meteorológiai Intézetben így azután jól megfigyelhettük an- nak a jeleit,, hogy valamelyik állam hadműveletek megindí- tására készül, mert m á r órák- kal, esetleg egy-két nappal előbb, kimaradt az időjárási híranyag.

Sőt a semlegesek is igen érzé- kenyek voltak ebben a tekintet- ben és akár saját érdekül?, akár többé-kevésbbé titkos vagy nyilvánvaló szimpátiáktól ve- zetve beszüntették időjárási adatáik közlését, h a a háború szele határaik közelébe ért. így

volt Törökország, Svájc és Svédország, mely m á r a f i n n háború kezdetén „Jeállott". Vé- gül m á r csak Spanyolország és Portugália m a r a d t a porondon.

Érdekes azonban, hogy ez utóbbi állam a hozzá tartozó Azorokról még akkor is zavar- talanul közölte az időjárási adatokat, amikor azokat az an- golok és amerikaiak támasz- pontokul vették igénybe. Igaz, hogy ez a háború végefelé, az

„atlanti-csata" eldőlte után volt, amikor a németek szá- m á r a az óceáni adatok fel- használási lehetősége m á r nem sok hasznot jelentett.

A nagyközönség nem igen tudta belátni az időjárással való titkolódzás értelmét. A Meteorológiai Intézetet állan- dóan kérdésekkel és szemrehá- nyásokkal ostromolták attól kezdve, hogy 1941 márciusá- ban a jugoszláv h a d j á r a t meg- indulása előtt német nyomásra beszüntettük az időjárásjelen- tés és prognózis kiadását. Nyil- vános magyarázatokba nem le- hetett bocsátkozni, vagy leg- alább is el kellett kerülni min- den vonatkozást az aktuális viszonyokra. Ezek a szempon- tok m a már nem kötnek ben- nünket, úgyhogy megpróbálok itt elmondani néhány érdekes

dolgot, amelyeket annak idején egy hasonló tárgyú előadásom- ban nem érintettem.

Ismeretes, hogy az időjárá- si körülmények figyelembevé- tele a magasabb hadvezetésnél milyen döntő fontosságú. Egy- egy hadjárat előkészítése, az időpont kitűzése, illetve esetle- ges momentán megválasztása, vagy elhalasztása csak az idő- járási körülmények kellő mér- legelése mellett történhetik megfelelően. A lezajlott háború több példát nyújtott erre.

Mindjárt a kezdet kezdetén, a lengyel hadjárat megindítása azért volt olyan sürgős,, mert az időjárási szakértők néhány napos szép, száraz időt helyez- tek kilásába, ami biztosította a a tankok és a repülőerők nagy- méretű és sikeres bevetését.

Igen valószínű, hogy ez a kö- rülmény, tehát az időjárási szakértők véleménye, döntő súllyal esett latba azokban az órákban, amikor az angol ha-

lasztó indítvány elfogadása, vagy visszautasítása felett kel- lett határozni. Annál is inkább valószínű ez, mert a német had- vezetőség már jóval a háború előtt hathatósan felkarolta s teljesen katonai ellenőrzés alá helyezte azt a német kutatóin- tézetet, mely a hosszabb lejá- ratú időelőrejelzés kérdésével foglalkozott. Ezt a látszólag ke- vés katonai vonatkozással bíró, a repüléssel közvetlenül össze-

függésben nem álló intézményt olyan szigorú titokként kezel- ték, hogy az intézet tudomá- nyos szakembereinek a külföl- di szakemberekkel való érint- kezését is teljesen megakadá- lyozták, ugyanakkor, amikor egyébként nemzetközi kon- gresszusra Berlinbe gyűjtötték össze az egész világ meteoroló- gusait. E sorok írója például hiába kísérelte meg 1939 nya- rán, hogy az intézet vezetőjét, aki régebbi ismerőse volt, inté- zetében felkeresse: bár otthon volt, letagadtatta magát.

Hasonló szerepe még többször volt a háború folyamán az idő- járási szolgálatnak, így a jugo- szláv hadjárat megindításánál, az afrikai expedíció előkészíté- sénél is. Kérdezhetnénk vi- szont, hogy miért nem tudta ez a szervezet megakadályozni az oroszországi téli háború kudar- cát. Hiszen maga Hitler a rend- kívül kemény telet tette fele- lőssé az elszenvedett vesztesé- gekért. Ebben az irányban ma még nem mondhatjuk ki az utolsó szót, mert még nem is- meretesek a német nagyvezér- kar aktái s a háborús cselek- mények irányító rúgok Annyi azonban bizonyos, hogy itt is valószínűleg a bűnbakkeresés

tipikus esetével állunk szem- ben. Az időjárás fontos, sőt sokszor alapvető jelentőségű té- nyező ugyan a hadjáratok sor- sának eldöntésénél, egymagában

126

azonban nem tehető felelőssé mindenért. Valószínűleg itt is az történt, hogy a német idő- járási szakértők figyelmeztették ugyan á hadvezetőséget a téli háború veszélyeire,, azonban a tanácsokat nem vették figye- lembe, mert egyéb meggondo- lások nagyobb súllyal estek a mérleg serpenyőjébe. Bizonyá- ra úgy gondolták el a dolgot, hogy a nagyobb hadiesemények még a tél beállta előtt lebonyo- lódnak s a télen át az addig megvert, összetört, megbénított orosz hadsereg nem sok vizet fog zavarni, míg aztán a ta- vasszal megújuló támadás az Uraiig viszi előre a diadalmas seregeket. Amivel nem számol- tak, az az orosz hadsereg nagy- szerű ellenállása és a partizán- háború minden várakozást fe- lülmúló ütőereje volt A hideg tél hozzájárult ugyan az orosz sikerhez, de semmiesetre sem mint döntő tényező. A hideg súlyos kihatása a német had- sereg küzdőképességére nem annak köszönhető, mintha az időjárási szakértők nem mérle- gelték volna kellőleg a. téli .há- ború fenyegető megpróbáltatá- sait, hanem annak, hogy a né- met hadsereg nem volt felké- szülve téli háborúra, mert an- nak lehetőségét kizárták a meg- gondolásokból. Hogy ezt a sú- lyos hibát élkendőzzék, az idő- járást állították oda bűnbakul.

Az igaz, hogy az 1941—42-es

tél p á r j á t ritkítóan szigorú volt, azonban egy átlagos orosz tél sem sokat változtatott volna a téli háború esélyein.

A magasabb hadvezetés irá- nyító tevékenységén kívül fon- tos szerep jut az időjárásnak a hadműveletek kivitelezésénél.

Mindenki ismeri és méltányolja az időjárásnak a repülésre való hatását, úgyhogy erről itt nem is kell bővebben beszélni. De ez m á r egymagában is elegendő lenne arra, hogy érthetővé te- gye az időjárás hadititokként Való kezeléséit. Ezen la helyen inkább elmondok néhány m á s tárgykörből eredő példát arra, hogy az időjárási körülmények figyelembevétele, vagy mellő- zése milyen döntő hatással le- het egyes hadműveletek sike- rére vagy kudarcára

Mindenki emlékszik a mult világháború utolsó hónapjaiban a Piave mellett folyó súlyos tá- madó küzdelmekre, melyek hadseregünkre rettenetes vér- vesztességgel és kevés eredmény- nyel jártak. Ott elkövették azt a hibát, hogy az időjárási kö- rülmények kedvezőtlenségét hem vettek tekintetbe. A tá- madás kitűzött időpontja előtt óriási esőzések voltak az Al- pokban és a folyókat annyira megduzzasztották, hogy az át- kelés szinte lehetetlenné vált.

Nem tudni, megkérdezték-e egy- általában az időjárási szakértő- ket, annyi azonban tény, hogy

megindult a támadás s közben megjött az árhullám, mely a m á r megindított átkelést félbe- szakította, a hidakat elsodorta és a helyzetet tarthatatlanná tette.

Találunk azonban példát az ellenkező esetre is bőven a mos- tani háború folyamán. Igen jellegzetes ilyen eset volt pél- dául Genova emlékezetes bom- bázása az angol flotta által, melynek sikerét tisztán az an- gol hadsereg meteorológiai szolgálatának ügyessége bizto- sította. Az előre kitervelt vál- lalkozás számára olyan időpon- tot választottak ki, amikor a Földközi-tenger nyugati meden- céjét nagykiterjedésű, hatal- mas ködréteg ülte meg. Ez meg- iakadályozta a német és olasz felderítő repülőgépek felszállá- sát, úgyhogy a Gibraltárból [kifutó angol flotta észrevétle- nül eljuthatott Genova közvet- len közelébe, ahol viszont nem volt köd. A bombázás gyors végrehajtása után a hajók a köd védelme alatt ismét eltá- voztak és sértetlenül elérték hazai kikötőjüket. A szakembe- rek sikere annál nagyobb és feltűnőbb volt, mert ezeken a vizeken az ilyen tartós köd meglehetősen ritka jelenség.

Igen fontos szerepe volt az időjárási szolgálatnak a hajó- karavánok útjának biztosítása körül is. Különösen az Ameri- kából Murmanszkba folyó szál-

l

lítások sorsa függött a meteo- rológus ügyességétől. Ezek a karavánok a sarkkör közelében olyan útvonalat jártak,, ahol igen sok a köd, mely a légitá- madásokat megakadályozta és egyúttal a tengeralattjárók te- vékenységét is korlátozta, egy részt a saját tájékozódási lehe- tőségek, de főként a légi felde- rítés és irányítás működésének megbénításával. Az alacsony felhőzetükkel és ködrétegükkel védelmet nyújtó helyek ezeken a. vidékeken sem állandó elhe- lyezkedésűek, hanem az úgyne- vezett időjárási frontokkal vo- nulnak együtt. Egyes évsza- kokban az ilyen frontok eléggé állandó „útvonalakat" követnek az amerikai szárazföld felől Ázsia felé vivő ú t j u k b a n : az

időjárási térképek alapján ezek az útvonalak jól megfigyelhe^

tők. Az amerikai hajókaravá- nok tehát ilyen „ f r o n t " felhő- takarójának védelme alá he- lyezkedtek s igyekeztek a -me- teorológiai szolgálat utasításai szerint ezekkel együtt mozogni.

Ez természetesen nem mindig sikerült teljesen, m á r csak azért sem, mert nem mindén ilyen „felhőrendszer" teszi meg az egész utat végig Kanadától Murmanszkig. Gyakran meg- esik, hogy közben az egész rendszer feloszlik,] a betakarás megszűnik s a karaván derült ég alá kerül. E r r e vadászott az ellenség felderítő repülőgépei-

128

vei: ha egyszer a karavánt fel- fedezték, jött a támadás.

A valahol Norvégiában vagy Észak-Finnországban állomá- sozó német támadó légiflotta ugrásra készen állott és várt

az ilyen alkalomra. Meteoroló- gusának felelőssége óriási volt.

Könnyen megeshetett ott a ma- gas északon, hogy az útba indí- tott támadó légiflotta alatt és körül ismét bezárult a köd- és felhőtenger s a visszatérés le- hetősége is megszűnhetett a ki- indulási repülőtér beködösödé- se folytán. Minthogy pedig az ottani nehéz terepviszonyok nem igen adtak módot úgyne- vezett kitérő repülőterek el- helyezésére, a meteorológus hi- b á j a a gépeket és legénységet súlyos életveszélybe sodorhatta és eleve meghiúsította a vállal- kozás sikerét.

Egy-egy ilyen hajókaravá- nért tehát a két szembenálló fél meteorológusa valóságos pár-

b a j t vívott Nem csoda tehát, h a mindkét részről a legkivá- lóbb szakembereket, az elkép- zelhető legnagyobb apparátust mozgósították. .Egy. időben pél:

dául német részről Weickmann professzor, a lipcsei Geofizikai Intézet világhírű vezetője, a Nemzetközi Légkörkutató Bi- zottság háború előtti elnöke maga állott a szóbanforgó légi- flotta meteorológiai különszol- gálata élére, míg ugyanakkor Amerikában a svéd származású

Carl Gustav Rossby, a massa- chusettsi műegyetem ugyan- csak világhírű t a n á r a irányí- totta a munkát. Természetes, ha mindkét fél igyekezett min- dent megtenni annak érdeké- ben, hogy ezekről a területek- ről állandó időjárási híranyag beérkezését biztosíthassa. Ezzel a törekvéssel magyarázhatók azok az expedíciók, melyeket a hadviselő felek az északi ten- gerek szigeteire, a Spitzber- gákra,, Medve-szigetre és egyéb pontokra irányítottak s ame- lyek az ellenfél időjárási állo- másait igyekeztek onnan ki- emelni. Számos helyen került sor teljesen automatikusan, ember nélkül működő meg- figyelő- és rádióállomások el- helyezésére is.

A példákat még szaporíthat- nám, ez azonban itt nem lehet célom. Ehelyett inkább a meteo- rológiának egy másik irányú szerepére akarok kitérni, mely ugyan nem tisztán háborús vo- natkozású, de ilyen szempontból is figyelmet érdemel. A hábo- rúra való felkészülésnek, de a békés együttműködés megszer- vezésének is fontos előfeltétele egymás megismerése. Tudjuk, hogy ebben az irányban milyen súlyos mulasztások történtek és különösen a Szovjetunió kul- turális és gazdasági fejlődésé- vel kapcsolatban mennyi téves nézet, milyen téves megítélés látott napvilágot és volt ural-

kodó. A meteorológusok azon- ban kivételt jelentettek ebből a szempontból, sajnos, anélkül, hogy szavunkat hallatni le- hetett volna. Az időjárási szol- gálat terén oly erős és általános

a nemzetközi együttműködés, hogy ez a legjobb alkalmat n y ú j t j a az egyes államok szer- vezettségének, • tudományos és gazdasági előrehaladottságának megítélésére. Oroszország a Nemzetközi Meteorológiai Or- ganizáció (Organisaiton Météo- rologique Internationale) mun- kájában szívvel-lélekkel és ugyanolyan felkészültséggel vett

részt, mint a nyugati államok -vagy Németország. Az orosz állomások százairól jövő idő- járási sürgönyök époly szabá-

lyossággal, naponta többször befutottak rádió útján a kül- föld meteorológiai intézeteibe, mint a többi kultúrállaméi, napról-napra tanúbizonyságát

szolgáltatva annak a hatalmas szervezettségnek, annak a ma- gas tudományos fejlettségnek, mely ebben a hatalmas biro- dalomban uralkodik.

Éppen ezért mi, meteorológu- sok mosolyogtunk azokon a naiv vagy propagándaízű véle-

ményeken, melyeket az orosz felkészültséggel szemben hallot- tunk, Sajnos, véleményt nyil- vánítani" csak baráti körben le- hetett. Most már elmondhatok egy érdekes esetet, mely külö- nösen jól mutatja a helyzet

Tudomány, 9

fonákságát. A finn háború el- húzódása idején rengeteg jám- bor találgatás folyt arról, hogy az oroszok miért nem tudják a finnek ellenállását legyűrni.

A legérdekesebb és talán leg- naivabb elképzelés az volt, hogy az oroszok nem voltak fel- készülve a finn tél viszontag- ságaira és azért nem boldogul- nak a finnekkel, akik viszont jól ismerték saját országuk ég- hajlatának sajátosságait. Hogy ez az elgondolás mennyire lehe- tetlen volt, azt csak a meteoro- lógus szakemberek érezték át eléggé, de azt hiszem, hogy a fentiek alapján a nagyközönség is belátta volna — ha mindent akkor is elmondhattunk volna.

Sajnos azonban, akkor nem le- hetett ilyeneket elmondani, pe- dig jó alkalmam lett volna reá.

Akkortájban ugyanis „Időjárás és hadviselés" címmel előadást tartottam a Természettudomá- nyi Társulat népszerű estjei so- - rában, bevallhatom, hogy mér- sékelt érdeklődés melletti, Ott legalább annyit fel akartam említeni a dolgokkal kapcsolat- ban, hogy a finn háború elhú- zódása nem az időjárási körül- ményekkel áll összefüggésben, hanem egészen más, általános politikai és hadvezetési ténye- zők függvénye. Á katonai cen- zúra, melynek előadásom szöve- gét tárgyánál fogva előre be- mutattam, nem „tanácsolta"

azt, hogy erre a kérdésre bár-

130

miféle célzást tegyek. Maga a cenzor teljes mértékben belátta okfejtésem helyességét, de azt mondta, hogy a kérdés boly- gatása számunkra nem kívá- natos. Egyébként akkor még Oroszországgal a legnagyobb barátságban voltunk.

Távol áll tőlem azt mondani, hogy ha információink kellően érvényesültek volna, változtat- hattak volna az események menetén. Hiszen elég sokan

voltak ' nagysúlyú politikusok és katonák is, akik tiszta kép- pel rendelkeztek az oroszországi viszonyok felől és ők sem tud- tak semmire sem menni. Min- denesetre jó példa ez arra, hogy a tudományos érintke- zés, közte a meteorológia terén lévő egészen példátlanul szoros együttműködés mennyire alkal- mas arra, hogy a népek meg- ismerjék egymást s közelebb kerüljenek egymáshoz.

A

Amikor az USA-ban elterjedt Monarch nevű pillangó ősszel, rengeteg tömegben dél felé száll, sokan közülük a tenger felé sodródnak, sőt némelyek, nyilván az uralkodó szél szárnyán, Angliát is elérik.

Egy másik ilyen kitartó repüő a kis sárga Terias Lisa, Észak-Ameriká- ból több, ízben elérte Bermudát, még pedig igen nagy számban, holott a megtett, út legkevesebb 600 mérföldet jelentett.

A - Painted Lady (Festett..Hölgy), nevű pillangót gyakran látni felhőszerű rajokban Észak-Afrika partjai mentén. A Földközi-tengeren, keresztül, Európát átrepülve, júniusban Angliába érkeznek; egyesek időnként az Északi Jeges-tengerig is elérnek. Kaliforniában 1924-ben megfigyeltek egy olyan rajt, amely legalább, is 40 mérföldnyi utal tett meg ; az út három napig tartott, óránként hat mérföld repülési sebesség melleit. A .megfigyelő becslése szerint a rajban mintegy 3000 millió pillangó lehetett.