70 KISEBB . K Ö Z L E M É N Y E K 70
K I S E B B K Ö Z L E M É N Y E K .
H á b o r ú s p e d o g ó g i a .
A háború, mint tanítómester felöleli az emberi tevékenység valamennyi területét. Az egyik főterület a műszaki],, a másik a tá- gabb értelemben vett emberi, embertani. Amaz a hadi techniká- nak időben és térben közvetlenül szemlélhető mind újabb vív- mányaiban nyilatkozik meg. A másik csak közvetve visszaható és idővel érlelődő háborús hatások színhelye: miként alakul a háború folyamán s még inkább ufána.- az ember és a társadalom, a nép,
• nemzet és az állam? Ezek a súlyos kérdések már a mult világ- háború küszöbén komolyan foglalkoztatták az embereket, neves pedagógusokat is. Az elmélkedéseikből leszűrődő tanulságok idő- szerű jellegüknél-fogva egy negyedszázad távlatából még ma is figyelemre méltók. A következőkben néhány idevágó megnyilat- kozásnak gondolatmenetét ismertetjük.
Ketschensteiner György egyetemi tanár Hoffnungen c. cikké- ben1 a győzelmet biztosra veszi ugyan, de nyomban felveti a kérdést nWass d.a,nn?« Erre sem a derülátók, sem a borúlátók nem .képesek kielégítő választ adni. Amazok a háborút az erkölcsi erők és politikai gondolkodás csodás megifjító forrásának tekintik: a közös szenvedés és nélkülözések az embereket közelebb hozzák egymáshoz. A -pesszimisták viszont nem képesek felmérni a |nép=
nek hatalmasan megnyilatkozó áldozatkészségét, a népnek és kor- mánynak egyesült tántoríthatatlan győzelmi hitét. Üdvösséggel e szélsőséges irányok egyike sem kecsegtet. E kettő között az az em- bercsoport foglal helyet, amelyet a szónok eriedeti értelme szerinjt pragmatikusnak nevez. Ezek a cselekvők képviselhetik csak jogos reményeiket. Tisztában vannak az életet és népet mozgató ellentétes dualisztikus erőkkel, úgyszintén a háborúnak erkölcsös és erkölcs- telen utóhatásával. Szemükben a háború csak feltételes nevelő.
»Egy nép reményeinek és aggodalmainak hordozói nem a meg- levő állapotok, hanem egyedül a közösség érdekében munkálko- dók«. Bizonyos, hogy a háború után ezek sem lesznek mind egy nézeten, de az igazi pragmatistát az állami érzületnek, gondolko- dásnak újra felragyogó fénye fogja irányítani. A háború Németor- szágban államnépre (Staatsvolk) akadt, most minden törekvésünket arra kell összpontosítania, hogy népállammá (Volksstaat) legyünk, amelyben az egyéni és a közösségi elvek összeforrnak'.
t'r. W. Foerster müncheni egyetemi tanár 1915 március 10-én a bécsi Pedagógiai Társaságban ;előadást tartott ezzel a címmel:
A világháborúnak pedagógiai tárgyalása iskolában és családbanT A német ember kiválóságát az erkölcsi egyéniségben és a szellemi egyéniségben látja megtestesítve: amabban Luther s Kant, az utóbbi-
•ban Goethe s Herder a mintaképei. Ezeket a német erényeket
1 Megjelent az »Almanach Müncher Verleger 1915« c. évkönyvben, majd vezető helyen a Frjalnkfurter Zeitung 1915 dec. 8. (340.) (számában,.
1 Megjelenít a »Pádagogisches Jahrbuch« 1915. évf.-ban és k. ny. (Bécs, Pichler kiadása).
KISEBB .KÖZLEMÉNYEK 71
Veszélyeztetik a háború sötét erői, a gyűlölség és a büszkeség, ame- lyektől az ifjúságot minden áron meg kell óvni. Ennek érdekében ,a hasonlat etikai eszközéhez folyamodik: a háborút szimbólumnak tekinti és »A becsület mezején« jelszavának nevében becsületes és az elhunytak megbecsülését tanúsító életet követel. Ám nem csak a holtaktól, hanem az élőktől is tanulhabunk bátorságot, tü- relmességet, állhatatosságot, húséget, áldozatkészséget.:: A harctér hősi teljesítményei példázatul szolgáljanak az ifjúságnak a min- dennapi élet bármely bátorságára::. A katonával és a polgárral szemben támasztott első követelmény a fegyelmezettség, amelyben az emberi beilleszkedés egésze foglaltatik. Németország jövője cselekvő emberek nevelésében rejlik, erkölcsi jellemek fejlesztésé- ben. olyan állampolgárok képzésében, akik belső értékként képesek kamatoztatni azt, amit külsőleg véresen lehetett megszerezni és megőrizni. »Vallom, hogy a világháború megannyi borzalmaival és veszteségeivel nem lett volna lehetséges, ha a gyűlölködés szo- kása, az igazságtalan, izgató és elhamarkodott ítélkezés, az én-nek nyers és rövidlátó érvényesítése az emberek együttélésén nem uralkodott volna olyan hatalmasan.::
A régibb és az újabb irányok összehasonlításának szemszögéből foglalkozik tárgyunkkal Werner Mahrholz tanárnak Der K'f/eg und die 'neue Püdagogik c. cikke (Allgemeine Zeitung 1915 dec. 11., 690.
lap). Abból indul ki, hogy a háború előtt és folyamán felette il- letékes személyiségek igyekeztek a jövő iskolája és nevelése szá- mára értékesíteni a szellemi életformának a nyolcvanas években kiindult átalakulását. — Ez a mozgalom élesen tiltakozott az uralkodó lomposság ellen; a nyomában támadt nyugtatan- ság átterjedt az iskolára, amelynek teljesítményeit az el- szánt újítók teljesen letagadták. Az első nekilendülés egy és más irányban külsőleg ugyan javított, de a belső megújulás Fichte szellemében a pedagógiai romantika nevéhez fűződik (WatuM'vu- gel, Freic Schulgemeinde, Freie deutsöhe Jugendbewegung). Ez kár- hoztatta az iskolázás gépies voltát, az ifjúság passzivitását, a túl- hajtott értelmi képzést, a család nyárspoigáriasságát. Az ifjúságot új érzelemmel és gondolkodásmóddal igyekezett eltölteni azzal, hogy nevelési tárgy helyett nevelési alannyá (Objekt-Subjekt) mi- nősítette. Bár túlbecsülte ezít a szubjektivitást, a közösségnek szek- tát alkotó elvét, a családnak és társadalomnak kirekesztését, érde- méül tekintendő, hogy a nevelés kérdését határozott irányba te- relte, az akarat nevelésének a megillető helyet kijelölte'és úttörője lett a kisérleti iskoláknak. A köznevelés terén a legtermékenyebb gondolatot a munkaiskolát képviselő reálideálisfák vetetfpk fel (Kerschensteiner stb.). Az új pédagójgia a réginek egyoldalú in- tellektuális jellegével szembeállítja az akaratnevelés fontosságait, az egyén jogait a közösségnek tartozó kötelességekkel hozza egyensúlyba, a régi szűkebb polgárember eszményét az antik pol- gáréval helyettesíti.
Összefoglalva a fentiekben a következő háború utáni célkitű-(
zésekfe akadunk: a közösség szolgálata, állami érzület, cselekvők- pragmatisták (Kerschensteiner), becsületesség és az elhunytak meg-
72 KISEBB .KÖZLEMÉNYEK 72
becsülése, bátorság, türelmesség, állhatatosság, hűség, áldozatkész- ség, fegyelmezettség, igazságosság gyűlölködés helyett (Foerster), munkaiskola, akaratnevelés, közösség szolgálata (Mahrholz). Meg- annyi üdvös és ma is érvényes követelmény, amelyeknek megvaló- sításától még távol vagyunk. A most folyó háborúnak okát is fő- leg ebben látjuk. Kemény Ferenc.
Arravalók kiválogatása és támogatása a középiskola elvégzésére.
Hazánkról, sajnos, nem mondhatjuk, hogy a társadalmi tuda- tosság és összefogás hona. Az individualisztikus széthúzás, ez a 'jellegzetesen magyar hiba, magyar erényeknek ez az elfa-
julása, abban is megnyilvánul, hogy kevés az önálló társadalmi kezdeményezésünk. Annál feltűnőbb, hogy mégis csak született Magyarországon nem egészen egy évtizeddel ezelőtt oly pedagógiai és társadalmi mozgalom, mégpedig nem hivatalos kezdeményezés- ből, amely hamarosan lelterebélyesede'tt és utólag államivá is lett:
az ú. n. tehetségkutatás, mégpedig a népi származású gyermekek körében és a középiskola számára.
A mozgalom érvei sokkal ismertebbek, semhogy felsorolásukra és támogatásukra szükség volna. De az a tényállás is mindinkább nyilvánvalóvá válik, hogy ebben a lelkes magyar szivekből fa- kadt mozgalomban, úgy, amint ma a népi és a demokratikus kor- szellem hatására kialakult, számos vitatható mozzanat is akad.
Tamás Viktor tanügyi főtanácsos Teheiségvé delem c. füzete (szerző kiadása, évszám nélkül) jól összefoglalja a mai »tehetség- védelem« pro grammjának, divatjának és intézményének érveit. A tehetségek felkarolása érdekében eddig is sok minden történt,- és az új tehetségvédő intézmények nem teszik feleslegessé a hagyományos;
eljárásokat, inkább kiszélesítik és tökéletesíteni törekszenek azokat.
A mai életformák és feladatok a nemzet lés az állam számára egyre több tehetséges embert tesznek szüukségessé, mégpedig oly terü- leteken is, amelyekkel azelőtt nem-igen törődtünk1. Féltétiénül szükséges, hogy mindenki, aki ,az ifjúsággal foglalkozik, át legyen hatva a tehetségvédelem fontosságától. Egy-egy gimnáziumi osz- tályban a tehetséges tanulók száma átlag csak>. 2—3. A haladás szolgálata, eszmék termelése, a társadalom vezetése azonban már a tehetségesek dolga, erre az átlagember képtelen. A folyton sza- porodó emberiség szükségleteinek biztosítása, az elért életszínvonal fenntartása tehetséges emberek nélkül el sem képzelhető.NMeg kell valósítani aizt az elvet, jhogy a tehetségiesek közé csak alulról, a természetes kiválogatás utján leh'essen jbejutni.
Van Tamás Vik'tor írásában fegy oly mondat is, amely azért figyelemreméltó, mert megérez egy fogalomzavart a mai »tehetség- kutatás« körében, és. erre „a fogalomzavarra szeretnénk mi is rá- mutatni. A mondat így .hangzik: »Az iskola nincs és nem is lehet a tehetségesekre beállítva«. (9 1.) Ebben az esetben azonban .—
kérdezhetné valaki — miért válogatunk ki tehetségeseket épen az iskola számára?
