GELLÉRT LÁSZLÓ
ADALÉKOK A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG TANULÓI ÖNKOR- MÁNYZATÁHOZ: A KÖZÉPISKOLAI DIÁKBIZOTTSÁGOK
MŰKÖDÉSÉRŐL
„A korhadt falak közé új élet üde levegőjét hozzuk . . . "
A Tanácsköztársaság közoktatáspolitikájának értékelésében talán egyik legvitatottabb terület a diákbizottságok — a korszak elterjedt szóhasznála- tával — a diákdirektóriumok működése. Az iskolai diákbizottságok tevékeny- ségében valóban összpontosítottan találkozhatunk az újra törekvés, a pedagó- giai gondolkodás és a politikai élet számos ellentmondásával. A szakirodalom a kérdés jelentó'ségét sohasem vitatta, sőt tudott dolog, hogy az ellenforrada- lom „bírálata" á diákbizottságokat vette elsősorban célba. A Tanácsköz- társaság közoktatáspolitikájával foglalkozó, a felszabadulás óta megjelent sok feldolgozás — beleértve a memoár-irodalmat — a diákbizottságoknak mind pozitív, mind negatív vonásait hangsúlyozza, igyekszik működésük reális mér- legét megvonni.
A pedagógiai közvéleményben a diákbizottságokról elterjedt értékítélet mégsem megnyugtató, nem eléggé differenciált, olykor egyoldalú és meglehető- sen kevés tényanyagra épül. A jubileumi megemlékezésen kívül ez az oka annak, hogy a témával ezúttal részletesebben foglalkozunk, és az értékeléshez felhasznál- juk az ismert feldolgozásokon túl az utóbbi hónapokban új lendülettel megindult kutatások eredményeit. A dokumentumok alapján megkíséreljük a diákbizott- ságok működésének kronológiáját felvázolni. A szakirodalomban jogosan alap- dokumentumként idézett „kettős (tanítói és diák) bizottságok" felállításáról szóló rendelet a Tanácsköztársaság kikiáltása után másfél hónappal, 1919.
május 9-én jelent meg, a direktóriumok viszont már azelőtt is működtek. Való- jában ez a körülmény az ország forradalmi helyzetét illusztrálja. Az iskolák- ban a hitoktatás ügyéhez hasonlóan nem vártak központi direktívára, hanem öntevékenyen cselekedtek.
A kutatómunka szempontjából nem közömbös a diákbizottságok jellegé- nek meghatározása. A kérdés ilyen megközelítése nemcsak a diákbizottságok értékelése miatt fontos, hanem egyfajta folyamatosságra is felhívja a figyelmet.
A T a n á c s k ö z t á r s a s á g i d ő s z a k á b a n a diákdirektóriumok az üzemekben megválasztott bizalmi testület mintájára, mint a tanulóifjúság demokratikusan megválasztott forradalmi szervei alakultak és terjedtek el. A d i á k b i z o t t s á g o k n a k a T a n á c s h a t a l o m
melletti kiállása, a tanulóifjúság szocialista nevelését reprezentáló politikai funkciója kezdettől fogva összefonódott az iskolai önkormányzat megvalósításá- val. A kettő egymástól elválaszthatatlan volt, (hisz a* Tanácsköztársaság létre- jöttének első pillanatától kezdve elismerte és támogatta a diákság iskolai autonómiáját és szocialista szervezetének létjogosultságát. 1919. március 21-én a tanulóifjúságnak egyetlen tömegméretű, az egész országra kiterjedő szervezete volt a „Szocialista Középiskolai Diákok Országos Szövetsége". A diákszervezet egyik legfőbb követelésének éppen a diákönkormányzat iskolánkénti meg-
valósítását tartotta, és a tanulóifjúságot a cél elérésére mozgósította nem kevés sikerrel.
A diákdirektóriumokkal kapcsolatos források feltárását nagymértékben elősegítette a korszak haladó diákmozgalma történetével foglalkozó kutatások előrehaladása, bár közvetlenül a diákbizottságok mindennapos munkájáról nagyrészt töredékes adatok maradtak fenn. Különös szerencsének mondható, hogy a szocialista diákmozgalom egykori vezetői közül néhányan eredeti doku- mentumokat őriztek meg, és hozzáfogtak az írásos emlékek felkutatásához.
Értékes adatok kerültek elő az Országos Levéltárban és a Fővárosi Levéltár- ban. Ezek .a levéltári anyagok nagyrészt az ellenforradalom hatalomrajutása után, a szocialista diákmozgalom vezetői és a baloldali diákok ellen folytatott iskolai fegyelmi vizsgálatok jegyzőkönyveit, a V K M által hozott fegyelmi határozatokat, és az ezzel kapcsolatos hivatalos levelezést tartalmazzák. A Párt- történeti Intézet Archívuma őriz néhány igen fontos eredeti dokumentumot.
Az Archívumban található egyebek között á V I I I . kerületi Főreáliskola direk- tóriumának eredeti proklamációja, a Barcsay utcai Állami Főgimnázium VI.
osztálya „Bizalmi Tanácsá"-nak körbélyegző lenyomata, az ellenforradalom hatalomra jutása után a KIMSz likvidálásával megbízott COTTLEGNER J Ó Z S E F
miniszteri tanácsos jelentése stb.
A források másik csoportját a korszak sajtója alkotja, különös tekintettel a tanulóifjúság által szerkesztett diáklapokra. Emellett figyelembe vettük a budapesti és vidéki helytörténeti kutatások eredményeit is. A direktóriumok története feltárásához, működésüknek értékeléséhez igen nagy segítséget nyúj- tottak a Tanácsköztársaság művelődéspolitikájával foglalkozó dokumentum- kötetek és egyéb elemző- és értékelő írások. (Melyekre még hivatkozunk.)
A források egybevetése útján a direktóriumok működése három szakaszra osztható:
1. A proletárdiktatúra kikiáltásától az ún. kettős bizottságokról szóló rendelet megjelenéséig — május 9-ig tartó időszakra;
2. A rendelet végrehajtásának periódusára;
3. Végül ide sorolhatók azok a hivatalos állásfoglalások és értékelések, amelyek a bizalmi rendszer megszüntetése után (július 10.) az ellenforradalom hatalomrajutásáig láttak napvilágot.
A direktóriumok megalakulása, a ,,Diákbíróságok"
A Tanácsköztársaság kikiáltása után közvetlenül a szocialista diákszerve- zet választmánya felhívást bocsátott ki, amelyben iskolánként megalakítandó öttagú direktórium szervezésére hívta fel a tanulóifjúságot.
,, . . . A Szocialista Középiskolai Diákok Országos Szövetsége központi választmánya elhatározta, hogy a proletárdiktatúra elve alapján megkezdi programpontjainak végrehajtását.1 A választmány elhatározta, hogy minden
1 A kiáltvány szerzői a Szövetség hivatalos megalakulásakor, 1919. febr. 14-én nyilvá- nosságra hozott programjára hivatkoznak, amelynek szövege a következő:
„. . . Programunk:
1. A középfokú iskola egységes voltát megtörte a különféle iskolatípusok tarka össze- visszasága, kívánjuk az iskolák államosítását és a közoktatás egységes reorganizációját.
2. Követeljük a vizsgarendszer reformját. — Mennyire fejlődött egy tanuló értelmisége, mennyivel lett önállóbb jelleme és gazdagabb kedélyvilága és egyáltalán mennyire érett, mindez nem derülhet ki egy vizsgálatnak percei alatt, amikor csak a memória anyagmegtartó képessége
iskolában egy öttagú direktóriumot választ a szocialista diákság a maga kebelé- ből. Ez a^ direktórium az önképzőköri ügyekre való befolyást, ezeknek irányítá- sát, a segítőegyesületet, a fegyelmi ügyekben a tanári kar bíráskodási hatalmával egyenlő mértékű ítélkezési jogot követeli és veszi kezébe. A direktórium az egész iskola ifjúsága fölött áll. A direktórium parancsainak minden diáknak engedelmeskednie kell. Az engedelmesség megtagadása, a fegyelmezetlenség a tanári kar és a direktórium által szigorúan megbüntettetik. Budapest, 1919.
március 27. A I I I . ker. Áll. Főgimnázium Direktóriuma . . . . "2
A dokumentum igen szemléletesen illusztrálja a Tanácsköztársaság ki- kiáltását követő napok hangulatát, megtalálhatók benne azok a túlkapások és ellentmondá'sok, amelyek később oly sok vitára adtak okot. Nincsenek adataink a nyilatkozat elkészítésének körülményeiről, a pedagógusok állásfoglalásáról és sajnos arról sem, hogy pl: közös megállapodáson alapultak-e a fegyelmezetlen- ségek elkövetőivel szemben kilátásba helyezett büntetések.
A források alapján tudjuk, hogy a diákdirektóriumok egyházi iskolák- ban is létrejöttek.3 Valószínű, hogy eleinte a diákbizottságok hatáskörét és tevékenységét nagyrészt a helyi körülmények szabták meg. Figyelemreméltó adata pl., hogy a direktóriumok hatásköri tisztázatlansága, mint kezdeti probléma, a Nyigri Imre diákvezető fegyelmi tárgyalásáról készült jegyzőkönyvben is
nyilatkozhatik kellőképpen. Töröltessék el tehát úgy az érettségi, mint a képesítő vizsgálat és egyáltalán minden vizsgálat rendes tanulókra vonatkozólag. Vizsgát csak magántanulóknak, vagy meg nem felelőknek mondott tanulóknak kelljen tenniök. — A tanárok működéséről ne vizsgákon, hanem kellő ellenőrzés útján győződjenek meg a felügyelő hatóságok.
3. Az osztályozási rendszer reformálandó. — Csak két osztályzat legyen, megfelelő és meg nem felelő és minden tantárgyból csak egy közös osztályzat. Ezzel megakadályozzuk, hogy egyes tanulók egyes tanárok részéről üldözhetők legyenek és megakadályozzuk, hogy az egyéb- ként tehetséges tanulók valamely tantárgyból való fogyatékosabb képességük miatt megbuktat- hatok legyenek. Az egész tanári kar összessége egy osztályzatban bírálja el, hogy megfelelő valaki, vagy sem.
4. A felekezeti torzsalkodások, melyeknek tűzhelyei a felekezetiek hittanórái, az iskolá- ból kiküszöbölendők. Az államnak nem lehet feladata, hogy ezt, vagy azt a felekezeti érdeket szolgálja. Minden felekezet maga gondoskodjék hívei toborzásáról. Az iskola nem felekezeti toborzóhely, hanem pártatlan tudományok csarnoka. — Vallásoktatás helyett az emberiség leg- nagyobb filozófusainak rövidre foglalt elméletei ismertetendők pártatlanul és ezeknek alapján az etika alaptörvénye.
5. Tantárgyak közé vegyék be a tudományos szociológiát. Ellenben hagyják ki a bolt nyelveket, minek helyébe az angol, esetleg francia nyelv teendő. Hogy az ifjúság az egyetemes emberiség műveltségével is megismerkedjék, a világirodalmi olvasmányok közül is a tantervbe veendők egyes válogatott művek, vagy önálló szemelvények.
6. Hogy az ifjúság a demokratikus korban reá váró közéleti szereplésre előkészülhessen, ifjúsági önkormányzat létesítendő tanári ellenőrzés mellett. Fegyelmi ügyekben elsőfokon az ifjúságnak is adassék szerep az ítélethozatalban.
7. Küzdünk a középiskolai diákság szociális helyzetének javulásáért. Zászlónkra írtuk az ingyenes és kötelező oktatásnak kivívását, központi diákotthonoknak, az iskolákkal kapcsola- tos napközi otthonoknak, szegénysorsú társainak részére ingyenes internátusoknak sürgős felállí- tását.
A Szövetség tagjai lehetnek: középfokú iskolák és tanítóképezdék utolsó két osztályának, illetve a kereskedelmi iskolák felső osztályainak tanulói.
Mindezen reformokkal pedig azt akarjuk elérni, hogy a középiskolából ne gerinctelen, hanem egy, a szocialista eszméktől átitatott nemzedék kerüljön ki, mely a fizikai munkásságnak hű és megértő osztálytársa lesz . . . "
P l Arch. 11/15/1919 II. 976. Lásd még Űj Világ 1919. márc. 148. old.
2 A dokumentum alatt 5 direktóriumi tag aláírása szerepel. Eredeti felhívás Ács F R I G Y E S
tulajdonában.
3 Lásd pl. a Bp-i II. Kerületi Egyetemi Katolikus Főgimnázium diákfegyelmi jegyző- könyvét. 0. L. VKM. 106.708/1919. K-592. 23. cs. 76. old.
helyt kapott. ,, . . . A direktórium jogköre (t.i. közvetlenid a megalakítás után) azonban teljesen megállapítva még nem volt — olvashatjuk a vádlott tanuló vallomásában —, s így az ülésen felmerült kétes esetekben maga járt 'el a nép- biztosságnál, hogy irányítást nyerjen . . . "4
A vidéki források közül kiemelkednek a Győrből és Kaposvárról származó olyan adatok, hogy az iskolákban a proletárdiktatúra első napjaiban a direk- tóriumokhoz hasonló szervek, ún. diákbíróságok jöttek létre. Győrött a diák- autonómia a tanulóifjúság szociális követeléseivel kapcsolódott egybe. A kíván- ságok legnagyobb rcsze a tanár- diák viszony kérdéseivel foglalkozott, a tanuló- ifjúság ezzel kapcsolatos sérelmeinek orvoslását sürgette. A diákok ilyen gondola- tok jegyében tartottak iskolai és városi szintű gyűléseket, fogadtak el határoza- tokat. ,, . . . A város iskolái közül a kereskedelmi iskola lépett ki először a nyil- vánosságra — írja SCHLEICH L A J O S — a háromtagú direktórium (Tiringer — Hluhány—Teller) az események elemzése sdrán olyan határozatot fogadtatott el a bizalmi testülettel, hogy az intézet növendékei márciús 25-én d. e. 10 órakor a Battyhány-parkban népgyűlést tartanak . . . "5
D R . SCHLEICH L A J O S kutatásai alapján ismerjük a Győri Női Felső- kereskedelmi Iskola tanulóinak követeléseit, amelyek a következő pontokat tartalmazták: ,,1.'A teljes ingyenes tanítást az internátussal kapcsolatos inté- zetekben, ahol nemcsak szellemi, hanem anyagi jólétről is gondoskodnak:
2. Addig, míg a berendezkedés megvalósul, kérik a bármikor hozzáférhető olvasóteremmel kapcsolatos diákkönyvtár felállítását; 3. Azonkívül gyakori kirándulást tartanak szükségesnek gyakorlati ismereteik bővítésére (pl: gyárak, nagyüzemek meglátogatása); 4. Ingyenes .diákelőadásokat — legalább két- hetenként moziban vagy színházban — melyek az általános műveltséghez szük- séges ismeretek elsajátítását lehetővé teszik; 5. . . . a közgyűlés kéri, hogy a ta- nulók a bizalmi elvtársak által lésztvehessenek az osztályozó konferenciákon. . . "6
A győri főreáliskolában diákbíróság alakult, sőt azt is tudjuk, hogy a működési szabályzat kidolgozását a növendékek bizalmát élvező LIJKÁCS K Á R O L Y
igazgató közvetlenül segítette. A diákbíróság létrejöttéről a „Győri Hírlap"
március 22-én részletes tudósítást közölt: , , . . . . A gyári állami főreáliskola, mely a múltban is egyike volt az ország legelső közoktatási intézetének, egy új gondolattal és alkotássál lép a modern tanítás és tanulás szolgálatába. A fő- reáliskola ifjúsága diákbíróságot óhajtott létesíteni, hogy a felmerülő vitás esetekben, a tanulók ügyeinek eldöntésébe egy pártatlan diákbíróság is bele- szólhasson. Dr. Lukács Károly igazgató, aki megtestesítője a modern pedagó- giának, azonnal észrevette a kívánságban rejlő nagy szociális értéket, a tanári karral egyetemben hozzájárult a diákság kívánságaihoz, a közös megbeszélés során megalkották a diákbíróságot.
A diákbíróság célja a diákság önkormányzatra való nevelése, önuralom- hoz szoktatás, a jó közszellem ápolása. A fegyelmezés munkájában támogatni kívánja a tanárokat, kiknek esetről-esetre felvilágosítást is nyújt.
A diákbíróság tagjai három VI-os, négy Vll-es és négy V I I I . osztályos tanuló, akiket az illető osztály választ. Minden alsó osztály három megbízottat választ, akiknek az a kötelességük, hogy az illető osztályban a diákbíróság
4 U. o.
5 D R . S C H L E I C H L A J O S : Győr két kereskedelmi iskolájának „Márciusa". ( 1 9 1 9 . márc. 2 1 — aug. 2.) Embernevelés. A Gvőri Tanítóképző Intézet tanárainak pedagógiai tanulmányai. Győr 1 9 6 6 . 6 5 . old.
6 I. m. 78. o.
segítségére legyenek. A diákbíróság minden ülésén a diákság által választott vezető tanár is jelen van, akinek egyáltalában közvetítő szerepe van a diák- bíróság és a tanári kar között.
Hatásköre háromféle: a) véleményező, b) ítélkező, c) intézkedő. Vélemé- nyez olyan esetekben, melyeket a tanár utal eléje, mikor bővebb és jobb fel- világosítást kíván beszerezni, valamint olyankor, midőn valamely tanuló túl szigorúnak, meg nem érdemeltnek érez valamely büntetést. Ilyenkor a diák- bíróság a körülmények beható mérlegelése után előterjesztéssel élhet a vezető
tanár közvetítésével az ítélet enyhítése érdekében. ítélkezik olyan ügyekben, melyeket a diákság terjeszt eléje, a kebelében előfordult súrlódások, sértések, viszályok esetén. Intézkedik olyan esetekben, mikor tagjai vagy megbízottai segédkeznek a tanároknak a felügyelet gyakorlásában, különösen kirándulások, kivonulások, iskolai ünnepélyek stb. alkalmából.
v A diákbíróság a lehető legrövidebb idő (legkésőbb 48 óra) alatt meg- vizsgálja és letárgyalja a hatáskörébe tartozó eseteket. Ha valamely ügy nem tartozik a diákbíróság hatáskörébe, de az magát benne hasznosnak véli, akkor két tagja útján előterjesztéssel élhet az osztályfőnöknél, illetőleg a vezető tanár útján az igazgatónál és a tanári testületnél.
A diákbíróságnak a következő büntetések állnak rendelkezésére: dorgálás, mozi, színház, táncmulatságoktól való eltiltás, az illető szüleinek figyelmeztetése, kipellengérezés (a fekete táblán), rövidebb-hosszabb ideig tartó bojkott csak az osztály hozzájárulásával stb.
A diákbíróság csak addig működhetik, míg egyrészt a tanulóifjúság biza- lommal van iránta, másrészt míg a tanári kart a fegyelmező munkájában nem akadályozza. Ellenkező esetben a vezető tanár a diákbíróság megszüntetésére
tész javaslatot.7 . . . " (
A győri „Diákbíróság" működési szabályzata a tanulói önkormányzat pedagógiailag helyes értelmezésének egyik legpozítivabb dokumentuma. Különö- sen figyelemre méltó a diákbíróság alapvető céljának meghatározása, amelyben a tanulóifjúság önkormányzatra nevelése elsődleges nevelési feladatként szerepel.
Rendkívül körültekintő a diákbíróság szerepének részletes leírása a tanárok munkájához nyújtott támogatásában, a különféle pedagógiai szituációkban való differenciált eljárás. A diákbíróság hatáskörét meghatározó hármas funkció (véleményező, ítélkező, intézkedő) a tanulóifjúság szocialista tartalmú közösségi nevelésének példája lehet.
A vidéki városokból származó értesüléseken kívül budapesti adatok is alátámasztják azt a tapasztalatot, hogy a korszakban a diákautonómia értelmezésé- ben a fegyelmi jogkör — úgy tűnik — minden más tevékenység felett állt. A, direk- tórium jogkörére a továbbiakban az „Ifjú Nemzet" című — a szocialista diák- mozgalommal szembenálló — nyomtatásban megjelent diáklap április 10-i írása nyújt értékes tájékoztatást. ,, . . . A proletárdiktatúra kikiáltása u t á n — olvas- hatjuk a diákújság, nyilván a közvéleményt orientálni kívánó, cikkében — a középiskolákban a szocialista diákok szakszervezetének tagjai közül háromtól hét- tagú direktóriumokat állítottak fel, melynek hatásköre:
1. A diákság magaviseletének úgy az iskolában, mint az iskolán kívüli ellenőrzése. Minden diák fegyelmi ügyébe beleszólás, és a tanári karral együtti ítélkezés. ,
' Győri Hírlap, 1919. március 22. Diákbíróság a Főreálban. Tanárok és tanulók össz- működése. 2. old.
2. Mindennemű segélyügyekbe való beleszólás, elvetés-és ajánlásjog.
3. Az önképzőkörök vezetésének a direktórium alá való rendelése.
Ezeket a szabályokat hajtják végre nagy buzgalommal a direktóriumok."8
A korszak forrásaiból egyértelműen kiderül, hogy a tanulóifjúság minde- nütt örömmel fogadta az olyan intézkedéseket, hogy a fegyelem megóvásábán és megszilárdításában ezentúl nekik is szerepük lesz. A diákvezetők rokonszenvez- tek leginkább a kívánsággal, hogy a tanulók maguk ítéljék el a rendbontó, a kisebb fegyelmi vétséget elkövető társaikat. A tanárok és diákok képviselőiből álló együttes fegyelmi tanács létesítésével először a budapesti V I I I . kerületi munkástanács 1919. április 23-i rendeletében találkozunk. Ez a dokumentum azért is figyelemreméltó, mert a május 9-én megjelenő emlékezetes — későbbiek- ben részletesen idézett — K.N. rendelet közvetlen előzményének tekinthető . . . ,, . . . minden iskola, de legfeljebb három iskola ügyeit egy iskolabizottság intézi . . . " olvashatjuk a nyomtatott szövegben. Az iskolabizottság a tanulók fegyelmi ügyeinek elbírálásánál, a 14 évnél idősebb tanulók bevonásával iskolai fegyelmi tanácsot alakít. Az iskolai fegyelmi tanács elnöke a Munkás-és Katona- tanács intéző bizottságának tagja, az iskolabizottság 3 tagja, és a tanulók által a 14 évnél idősebbek közül az iskola minden 50 tanulója után közösen választott, de legalább 3 tagja. A tanulók által választott fegyelmi tanácstagok működése fél éven át tart, s minden év szeptember és február havában újból választható. Az iskolai fegyelmi tanács ítéletével a büntetést is megállapítja és azt végrehajtja, illetőleg végrehajtatja . . . "9
Az iskolákban a direktóriumokat rendszerint közvetlenül vagy két lépcső- ben bizalmiak útján választották. Erről szól Vágó Lajos 8. osztályos tanuló, a fegyelmi bizottság előtt tett vallomásának egy részlete: ,, . . . az ,,A"-tagok először titkos szavazással a bizalmiakat választották meg, ők megbeszélték ezen diákbizalmiakkal a dolgot és megalakították a direktóriumot . . . "1 0
A diákmozgalom vezetői a direktórium különleges hatáskörének hangoz- tatása mellett a tanulóifjúságot öntudatos magatartásra és fegyelmezettségre szólították fel. Sajnos — ahogy említettük — a direktóriumok mindennapos tevékenységének dokumentumai alig maradtak fent. Ritka kivétel a budapesti V I I I . kerületi főreáliskola direktóriumának április elején kibocsátott „Prokla- mációja". „ . . . Elvtársak, Diáktestvérek! A tavasz hasadásán megszületett új világrend nekünk diákoknak is meghozta régvárt óhajunkat, az ifjúság teljes önkormányzatát. Iskolánk szocialista tanulói minket bíztak meg, hogy az új világnézet szelleméhez méltóan a diákságnak az oktatáson kívül eső minden ügyét teljhatalommal intézzük. Feladatunk magaslatán állva kérjük tanuló- társainkat, hogy hozott határozatainkat mindig a legnagyobb lelkiismeretesség- gel hajtsák végre. Határozataink nemcsak elvtársainkra, hanem az iskola minden egyes tanulójára egyaránt vonatkoznak. Mindig és mindenkor csakis tanuló- társaink érdekeit fogjuk szem előtt tartani és határozatot csakis szocialista érdekeiknek megfelelően fogunk hozni. Most, amikor már kikerültünk a gyámság alól, mely alatt eddig tartottak minket, nyomatékosan felhívjuk elvtársainkat és tanulótársainkat, hogy fegyelmezettségüket tartsák meg, sőt fokozzák is, hogy evvel is bizonyíthassuk önállóságra való érettségünket. Most már a nem külső erőszakolás lesz az, amelyért a fegyelmet fenn kell tartani, hanem egyedül
«
8 Ifjú Nemzet, 1919. április 10. Direktóriumok az iskolában. 14—15. o.
9 Párttörténeti Intézet (továbbiakban: P. I.) Archívuma 604. f. 4. cs. 2. nyomtatott szöveg.
10 Lásd: 0. L. VKM. 106.708/1919. K-592. 23 cs. A Bp-i X . Ker. Tisztviselő telepi Állami Főgimnázium diákfegyelmi jkv-e. 1919. szept. 6. 10. o.
saját érdekünk. Ezért mindenkinek kötelességévé tesszük, nehogy ügyünk árulója legyen, a legnagyobb fegyelmet!
De a fegyelem egymagában nem elegendő! Szociális intézkedéseinkkel egyúttal az a célunk, hogy evvel munkakedveteket növeljük, hogy nagyobb szorgalommal tanuljatok, mint eddig.
A. korhadt falak közé új élet üde levegőjét hozzuk. Ennek az új életnek, ennek az új világnak felépítéséből vegyük ki mi is csekély erőnkhöz képest részünket. Dolgozzunk, tartsunk rendet és fegyelmet. Mutassátok meg a tegnap urainak, hogy a ma fiai nemcsak rombolni, de építeni is tudnak. Mutassuk meg, hogy a szocializmus nem egy a munkakerüléssel, hogy fegyelmet tud tartani és megállja a helyét minden rendbontó kísérlettel szemben. Csak megfeszített munkával és vasfegyelemmel érhetjük el a kívánt célt a boldog és szabad jövőt!"1 1
A „Proklamációban" két alapvető tendencia figyelhető meg. Az egyiket az a bejelentés illusztrálja, hogy a direktórium a tanulóifjúságnak a tanításon kívüleső ügyeit teljhatalommal intézi. A gondolat kétségtelenül a diákautonómia eltúlzott, a korszakban elterjedt értelmezésére utal. Emellett nem hagyható figyelmen kívül a proklamáció szövege és szelleme egészét átható felelősségtudat, az öntudaton alapuló fegyelem kialakításának törekvése. A direktórium az osztály és iskolaközösség számára tanulói közvéleményt kívánt teremteni. A kiáltvány gondolatmenete ezen az úton jut el a nagy társadalmi változás pedagógiai szük- ségleteinek felismeréséig. A proklamációnak ezzel kapcsolatos megállapításai megfogalmazóinak érettségéről, politikai tisztánlátásáról tanúskodik.
Kétségtelen, hogy a direktóriumok működésében a közoktatásügyi Nép- biztosság május 9-én megjelent rendelete választó vonalat jelez. Nem tudjuk, hogy a május elejével lezárult korszak felszínre hozta-e mindazokat az ellent- mondásokat, amelyekből későbbi keltezéssel oly sűrűn hallottunk. Egyes adatok szerint néhány helyen a diákok az iskola belső élete átalakításának zavarát felhasználva visszaéltek a kivívott szabadsággal, és meggondolatlan cselekedetek- re ragadtatták magukat. Ilyen volt például a székesfehérvári diáksztrájk, amelyről a Sajtóügyi Népbiztosság adott hírt. ,, . . . A székesfehérvári felső- kereskedelmi főgimnázium és főreáliskola diákjai — követelvén az ötnapi húsvéti szünetet — tizenkét napot kértek a közoktatásügyi megbízottól. Mikor az nem teljesítette kérésüket, három középiskola diáksága április 12-én sztrájkba lépett.12
A „kettős (tanítói és diák) bizottságok"
A direktórium a tanulói önkormányzat teljesen új, a hazai reformpedagógiai törekvésekben is példa nélkül álló gyakorlatát jelentették. A polgári demok- ratikus korszakban az iskolákban létrehozott tanulói bizalmi hálózat a diák- bizottság legfeljebb egyfajta előfutárának tekinthető. Ennek volt a következ- ménye, hogy a direktórium, mint az ifjúság forradalmi szerve, az iskola minden- napos életében nehezen találta helyét, működését az egységes szabályozás hiánya nemcsak bizonytalanná tette, de sokfajta zavarnak vált forrásává. Különösen problematikus volt a tanárok és direktóriumok viszonyának rendezetlensége.
' . . 11 A proklamációt Antal Lajos, Ehrlich István, Fáber Gusztáv, Sándor Vilmos és Vértes
György írta alá, és a direktórium körpecsétjével látták el. P. I. Arc.h. 608. f. 1. cs. 1.
12 P: I. Arch. Sajtóügyi Népbiztosság, vidéki csoport jelentései. 1919. április 13. Fond
Egyebek között az ellentmondásos helyzeten kívánt segíteni a Közoktatásügyi Népbiztosság rendelete „kettős (tanítói és diák) bizottságok" iskolánkénti fel- állításáról.
„1. §. Addig is, míg a középfokú1 iskolák belső rendje teljesen újjáala- kítható lesz, a Közoktatásügyi Népbiztosság elrendeli, hogy a Magyarországi Tanítók Szakszervezetébe tartozó tanítók három-három tagú tanítói bizottsá- • gokat, az Ifjúmunkások Országos Szövetsége diákalosztályába, illetőleg a Magyarországi Tanítók Szakszervezete ifjúmunkás-szakosztályába tartozó négy, illetve három felső osztályos diákok pedig öt-öt tagú diákbizottságokat alakítsa- nak testületek, illetve iskolák szerint.
2. §. A kettős (tanítói és diák) bizottság együttes hatáskörébe tartozik:
a négy, illetve három felső osztályos tanulóifjúságnak 1. a szocialista szellemben való továbbképzése, 2. fegyelmi ügyeinek irányítása, illetve intézése,
3. a négy, illetve három felsőosztályos ifjúságot érdeklő jóléti ügyek intézése.
3. §. Az ifjúság szocialista szellemben való továbbképzése az iskolában a.
tanórákon, az iskolán kívül pedig minden megfelelő alkalom felhasználásával történjék, s evégből a bizalmiak személyes agitatív munkája különösen a szocialis- ta öntudatnak, a szocialista önfegyelemnek, az összetartásnak és az együtt- működésnek fokozatos kifejlesztésére és állandó ébrentartására irányuljon.
4. §. Az ifjúság fegyelmi ügyeinek intézése körül ezentúl egészen ú j szem- pontokat kell szem előtt tartani.
A fegyelmi büntetések helyébe óvintézkedések lépnek. Ezeket — az.
érvényben levő rendtartási szabályok felfüggesztésével <— a középfokú iskolák felső négy, illetve három osztályának ifjúságára vonatkozólag a Közoktatásügyi Népbiztosság a következőkben állapítja meg . . . "1 3
A rendelet a továbbiakban azokkal a nevelési elvekkel és intézkedésekkel foglalkozik, amelyeket a „fegyelemsértő" tanulóval szemben alkalmazni kell, majd meghatározza a következményekkel járó fegyelmezetlenségek és „illetlen- kedések" körét. A rendelet 6. §-a a határozathozatal módjáról intézkedik: „A határozathozatal a bizalmi és összbizalmi testületekben szavazással történik;
a szótöbbséggel hozott határozatokat azonban a kettős bizottság minden szom- baton tartott ülésében enyhítheti. Az egyhangúlag hozott határozatok azonnal, a szótöbbséggel hozottak csak a kettős bizottság döntése után közölhetők a fegyelemsértő ifjakkal.
A határozathozatal a kettős bizottságban úgy történik, hogy közös tanácskozás után a diákbizottság egyhangúlag hozott határozatát a tanítói bizottság vagy megerősíti, vagy azonnal megtartandó új tanácskozás tárgyává teszi, ez utóbbi esetben a diákbizottság újabb határozata végleges. A diákbizott- ság szótöbbséggel hozott határozatát a tanítóbizottság egyhangú határozattal enyhítheti.14
A rendelet 8. § -a a tandíjkedvezmény, az ösztöndíj és a jutalomdíj alapok- kal, segélyügyekkel (pénz,, ruha, könyv, segély) az internátusok és diákmenzák igénybevételével foglalkozik. A különböző ifjúsági körök és egyesületek, a tanuló- ifjúság számára létesített könyvtárak felügyeletének szabályozását a 9. §-ban
V
13 Tanácsköztársaság. 1919.'május 9. 38. sz. A Közoktatásügyi Népbiztosság 27. K . N . sz. rendelete. ' •
14 U. o.
találjuk, míg a rendelet 10. §-a végrehajtása feltételeit tárgyalja, majd fel-
hívással zárul. s
,, . . . E rendelet értelmében megalakítandó bizottságok működése a kívánt eredménnyel csak akkor járhat, ha egyrészt a szocialista diákok központi szervei (az Ifjúmunkások Országos Szövetségének diákalosztálya és a Magyar- országi Tanítók „Szakszervezetének ifjúmunkásosztálya), másrészt a Magyar- országi Tanítók Szakszervezetének irányítása szerint megalakult tanítói bizottsá- gok minden eszközzel és minden erővel odahatnak, hogy az önfegyelemre és ön- tevékenységre még alig nevelt diákok e rendelet minden pontját és parancsát lelkiismeretesen és pontosan betartsák . . . "1 5
A Közoktatásügyi Népbiztosság rendélete valójában a meglevő diákbizott- ságok működését törvényesítette, szabályozta és továbbfejlesztette. A gyakor-
A lathoz képest új vonás az eddig egymástól függetlenül működő tanítói és diák- direktóriumok egyesítése. Az intézkedés mögött nem nehéz észrevenni a közös munkálkodás szükségességét, a tanárok és diákok összefogásának gondolatát, azt a szándékot, hogy elkerüljék a párhuzamosan tevékenykedő tanári és tanulói direktóriumok közötti súrlódásokat és esetleges összeütközéseket. Emellett nem vitás, hogy a Közoktatási Népbiztosság a kettős bizottságokat — ahogy ezt hangsúlyozta is — az iskolák „belső rendjének teljes újjáalakításáig terjedő időre" átmeneti intézkedésnek szánta.
A rendelet készítői — nem véletlenül — maguk is szólnak a végrehajtással kapcsolatos nehézségekről, ezért különös nyomatékkal hívják fel a figyelmet a megfelelő irányítás és a folyamatos ellenőrzés szükségességére.
A diákbizottságok pedagógiai alapgondolatát a tanulók közösségi nevelése képezte, amelynek az iskolai önkormányzat fejlesztése elsőrendű eszköze. A Köz- oktatásügyi Népbiztosság a tanulóifjúság öntudatára, a pedagógusok el- hivatottságára építve, a tanárok. és diákok kapcsolatát új alapokra kívánta helyezni. A rendelet készítői azonban nem tudtak következetesek maradni ahhoz a megállapításukhoz, hogy az iskolában „önfegyelemre és öntevékenységre alig nevelt diákok" tanulnak. Nyilvánvaló a szerzőknek az a szándéké, hogy- a direktóriumok működési szabályzatának pontos és rendkívül körültekintő megfogalmazásával elejét tudják venni majd a tanítói és diákbizottságok hatás- köri vitáinak. Látnivaló továbbá, hogy a Közoktatásügyi Népbiztosság segíteni kívánt a direktóriumok működésében tapasztalható azon egyoldalúságon, amely tevékenységüket túlnyomórészt fegyelmi ügyekre korlátozta, konzekvensek ehhez sem tudtak maradni. A szocialista pedagógia humanizmusának egyik leg- fontosabb alapelve tükröződik abban a megállapításban, hogy „a fegyelmi büntetések helyébe óvóintézkedések lépnek". A rendelet készítői valójában a prevenció, a megelőző nevelő munka elsődlegességét tartják fontosnak. Ez a pedagógiai törekvés messze előremutat, bár általános gyakorlattá válásához sem a körülmények nem voltak megfelelők, még kevésbé volt elégséges az idő, amely a: tanulói önkormányzat elvének megvalósításához a Tanácsköztársaság rendelkezésére állt.
A rendelet pedagógiai és azzal szoros összefüggésben politikai tévedései
— ezt K Ö T E SÁNDORral egyetértve mondjuk — két okból fakadnak; egyrészt túlértékelte a tanulóifjúság szocialista öntudatát, és egyértelműen a pedagógusok pozitív hozzáállásából indult ki. Elmulasztotta előkészíteni őket a gyökeres változásokra. Másrészt félreértelmezve a pedagógusoknak az iskola nevelő-
" U . o.
oktató munkájában betöltött vezető szerepét a tanárok és tanulók „együtt- működését", a tanítói és diákbizottságokat egymás mellé rendelte. A pedagógu- sok és a tanulók közötti közel egyenlőségjel, a diákönkormányzat szerepének és
•hatáskörének eltúlzása talán a legkirívóbban a kettős bizottságok határozat- hozatalának a rendeletben megfogalmazott módjában tükröződött. Kétségtelen, hogy a rendelet idézett 6. §-a, amely a döntésekben a diákbizottságoknak adott vezetőszerepet, és a tanító bizottságoknak csak a módosítás lehetőségét, avant- gardizmushoz vezetett. VESTCZE L Á S Z L Ó hasonló megállapításokra jut, amikor ezeket írja: . . . " A diákbizottság tehát olyan elsőfokú fegyelmi hatóság volt, amelynek határozatait a másodfokú (tanítói bizottság) nem igen tudta meg- változtatni . . . "1 6
A rendelet végrehajtása nyomán az elkerülhetetlen visszásságok és ellent- mondások a pedagógus közvélemény tiltakozását váltották ki. Más volt a hely- zet az olyan iskolákban, ahol öntevékeny kommunista vezető állt az intézmény élén. ,, . . . Azokban az iskolákban, ahol a pedagógusok és diákok felismerték ennek a rendelkezésnek jelentőségét, ahol a pedagógusok megfelelő világnézeti és pedagógiai felkészültséggel rendelkeztek, a diákbizottságok jól működtek, igen szép eredményeket értek el. A kettős bizottságok új szellemet hoztak az iskolák életében; emelkedett a tanulók felelősségtudata, elmélyült közösségi érzésük. A tanulókat lelkesítette, hogy résztvehetnek az iskola életének kialakí- tásában . . . " — állapítja meg K Ö T E S Á N D O R .1 7
Május hónapban a kettős bizottságok minden iskolában megalakultak.
A tanulók az osztályokbán bizalmiakat választottak, akik együttesen alkották az iskola bizalmi tanácsát. Egyes osztályokban „Osztály Bizalmi Tanács"
létesült, amely néha önálló bélyegzőt használt.18 A források tanúsága szerint a diákbizottságok működésében a rendelet megjelenése után is változatlanul a fegyelmi ügyek játszottak nagy szerepet, sőt tudjuk, hogy egyes helyeken külön „Fegyelmi Tanácsok" tevékenykedtek.19 Valószínű, hogy a direktóriu- mok, vagy hozzá hasonló szervek a polgári iskolákban is elterjedtek!20
Az ellenforradalom hatalomra jutása után készült fegyelmi jegyzőkönyvek
— érthető okokból — a direktóriumok működésének negatív oldalait hang- súlyozzák. Elsősorban politikailag kárhoztatják tevékenységüket, de a szélsőséges esetek kiemelésével pedagógiailag is egyértelműen károsnak minősítették őket.
Ritka kivételként akad néhány olyan jegyzőkönyv, amelyekben a direktóriumok hasznosságáról olvashatunk. Égy ilyen példa: ,, . . . . A Tanácsköztársaság alatt az intézet általános erkölcsi állapota, egyes tanulók személyes és szórványos eseteit kivéve nem volt rossznak mondható, sőt a diákbizalmi rendszer életbe- léptetése is, noha első pillanatban a tanulók közül a selejtes elemeket vetette felszínre, inkább kedvező hatású volt a tanulók iskolai magaviseletére nézve,
1 6V I N C Z E L Á S Z L Ó : A Magyar Tanácsköztársaság Közpktatásügyi Politikája. Bp., 1951 39—40. o.
1 7 K Ö T E S Á N D O R : A Magyar nevelésügy a polgári demokratikus forradalom és a Tanács- köztársaság idején. Tankönyvkiadó, 1963. 96—97. old.
18 A körbélyegzőlenyomat szövege: Barcsay-u. Áll. Főgimn. VI. a. osztályának Bizalmi Tanácsa. Lásd: P. I. Arch. 608. f. 10. o.
19 „Felkérjük az új főbizalmiakat, hogy minden egyes iskola fegyelmi tanácsának név- sorát titkárságunknál írásban jelentse be." Nyugatmagyarországi Ifjú Proletár, 1919. jún. 4.
4. old.
20 „Eszes Dezsőt azzal is vádolták, hogy a kapuvári állami polgári iskolában bevezette a bizalmi rendszert." M M . irattár V K M . polg. isk. 1 9 2 1 — 8 — 5 7 2 8 8 / 1 9 3 4 . júl. 3 . B E L L É R B É L A
gyűjtése.
annál is inkább, mert nagyon hamar maguk a tanulók ejtették el a selejtezendő bizalmiakat, és jóindulatú fiúkat tettek meg bizalminak."21
A diákautonómia elvének helyességét — erős fenntartásokkal bár — a V K M B-XII. Ügyosztálya főnökének 1919. október 6-i jelentése is elismerte:
,, . . . hogy a fegyelmezés midőn .magával az ifjúsággal akarja a rendeletet helyes mederbe vinni: elvi szempontból helyeselhető volna, minthogy a bíróul választott tanuló önérzetét növeli, önfegyelmezésre szoktat . . . . " — A szerző a továbbiakban erről a következőket írja: „ . . . A szocialista továbbképzés fel- adatául főleg agitatív munkával a szociális öntudat, önfegyelmezés kifejlesztését tűzi ki a rendelet".22
Tudjuk, hogy a diákönkormányzat Csurgón és Kaposvárott is zavartala- nul együttműködött a tanári testülettel. ,, . . . a csurgói igazgató kénytelen volt elismerni a fehérterror éveiben, hogy a diákbizalmiak és a „diákbíróság" fel- adatát komolyan fogta fel . . . " írja A N D R Á S S Y A N T A L a kaposvári Táncsics Mihály Gimnázium 1962-ben megjelent jubileumi emlékkönyvében, majd így folytatja: ,, . . . Az ítéletekről nemcsak jegyzőkönyv született, hanem maradék- talanul végrehajtották az „ítéletet". így járt K. tanuló, aki társát megverte, ráadásul rossz tanuló volt. A diákbíróság kötelezte K. szüleit az áldozat gyógyítá- si költségeire és ajánlja, hogy az egyébként is négy tárgyból elégtelen jegyet nyert tanuló hagyja el az intézetet: „Ha azonban erre nem lenne hajlandó, húsvéti ünnepeket az intézetben tanulással tartozik tölteni a diákbíróság által kiszemelt felügyelő oktatása mellett. Magaviselete pedig szabályszerű".
Büntetést kap F. E. is, aki tanárával szemben, illetőleg'óra alatt „diák- társait folytonos rendetlenkedéssel munkájában zavarja". Ugyancsak H. A.
tanuló, akinek apját felszólítják a „fokozottabb mértékű ellenőrzésre". P. Gy., V. P. és W . L. tanulókat az „ . . . osztályban tanúsított rendzavaró magavisele- tük miatt: magaviseletből másodfokú megrovásban részesítette" április 10-én a diákbíróság. R. L. tanuló atyjával közlik „a bebizonyosodott rágalmazás, bujtogatás, a dolgok rosszhiszemű elferdítése, diáktársai körében való szemér- metlen üzérkedés miatt, az iskolából egy héten belül vegyék ki". Súlyos bűnöket követett el a negyedikes R. L., ha ez volt a vád ellene. A diákbíróság humanista, bizakodó, a javulást látó és váró fenntartással él. Ha nyilvánosan bocsánatot kér és megjavul, akkor a büntetést harmadfokú megrovásra változtatja. Érvényt szereznek a diákbíróságon keresztül a bizalmiak, illetve a tanácstagok tekintélyé- nek is. K. S. tanulót az osztályban való rendetlenkedése, és a „bizalmi tanulóval szemben tanúsított impertinens viselkedése miatt" megrótták, amit szüleivel a z o n n a l k ö z ö l t e k . ,,Ez ítélettel kapcsolatban az összes tanulókat figyelmezteti a Diákbíróság, hogy a bizalmi tanulók rendelkezéseinek magukat a fegyelmi ügyekben minden ellenkezés nélkül alávessék. Általános érvényű az a május 12-i hirdetménye a gimnáziumi diákbíróságnak, amelyben megtiltják, hogy „a tanulóifjúság kávé- ,házba és szocialista népkörbe" (volt Kaszinó) járjon. A diákságnak egyedül
szombat délután lehet a kijelölt helyen szórakozni."23
21 Lásd: 0. L. VKM. 106.708/1919. K-592. 23. cs. a Bp-i VI. ker. Állami Főgimnázium tanári testülete 1919. szeptember 29-i rendkívüli értekezletének jegyzőkönyve. 17. old.
22 Az idézett jelentést dr. Viszota Gyula írta alá. — P. I. Arch. 605. f. II/5/a. 76. old.
23 KÁL. Kaposvári gimnáziumi iratok. Tanári értekezletek jkv-e. 1915—21. 145/1919. sz.
alatt 1919. április 8-i értekezlet jkv-e. 124. o.; Továbbá: A „Főgimnázium Diákbíróság Kapos- várott". Fegyelmi ítélet a Kaposvári Levéltárban a gimnáziumi iratokban találhatók 144/1919.
sz. alatt. F. É. VI. o. u. a. hozott ítélete a a diákbíróságnak; H. A. I I I . o. ellen 1919. május 6-án hozott ítélete a diákbíróságnak; P. Gy., V. P. és W. L. i V o. április 10-én hozott ítélete a diák.
A Közoktatásügyi Népbiztosság az ifjúságtól azt várta, hogy az adminiszt- ratív fegyelmi rendszabályok helyett a kettó's bizottságok útján az osztályok- ban mindenfajta fegyelmezetlenséget és rendbontást elítélő tanulói közvélemény alakul majd ki. Mindez tanári irányítás nélkül nem volt lehetséges. A dokumen- tumokban csak elvétve találkozunk olyan esetekkel, hogy a diákbizottság a tanári tekintélyt igyekezett volna erősíteni. Egyik ilyen adat T. I.-nek az ellen- forradalom hatalomra jutása után a miniszterhez küldött kérvényében fordul elő:
,, . . . egy esetben, amikor osztályomból egyesek megsértették Incze tanár urat, de a bűnösök nem voltak kinyomozhatok, a tanári és diákdirektórium együttes ülésén elhatározta, hogy a legközelebbi alkalomrpal a 10 legrosszabb maga- viseletű tanulót az intézetből eltávolítja . . . "24
Gyakrabban előfordult viszont, hogy a direktórium tagjai a jelentősebb intézkedések előtt az igazgató előzetes véleményét kérték. ,, . . . .az iskolai fegyelem helyreállítására kiadott direktóriumi intézkedésekbe az intézet igaz- gatóját is bevették, s kérték hozzájárulását . . . . "2 5
A direktóriurii gondolata az alsóbb osztályokban is népszerű volt. Néha a szabályok ellenére a kisdiákok is választottak direktóriumot. A Néptanítók Lapja 1919. április 3-i számában, „A negyedisták szovjetje" címmel érdekes írás jelent meg: ,, . . . egy budai Főgimnázium IV. /a osztályát nagyon elkeserí- tette az, hogy őket már nem akarják bevenni a Középiskolás Diákok Szakszer- vezetébe," mert oda csak V.-től felfelé szabad belépni. A IV. Ja erre az elmaradt hittan óra helyett nagygyűlést tartott a Horváth-kertben. Ezen'a gyűlésen a gyerekek titkos szavazással 3-tagú „direktóriumot" választottak meg . . . A direk- tórium első intézkedése az volt, hogy rendeletileg eltörölje a vigyázó rend- szert. Mindenki vigyáz magára—hangzott a határozat — és a szomszédjára."26
Acs Frigyes egykori diákvezető megőrizte az iskolai diákbizottság tevékeny- ségének egyik igen érdekes és tanulságos dokumentumát. A budapesti I I I . kerületi Főgimnázium diákdirektóriuma az intézet „házirendjét" megjegyzések- kel látta el. A direktórium álláspontját tükrözik a házirendben található Fel - jegyzések, a kihagyásra és változtatásra ítélt paragrafusok és a „Házirend"
végéhez írt alábbi felhívás: ,, . . .Kérjük diáktestvéreinket, hogy . . . . viselked- jenek e szerint, hogy komoly, öntudatos, művelt és fegyelmezett tanulóknak tekinthessük őket . . . "27
Közvetlenül az említett kettős bizottságokról megjelent rendelet hatályba- lépése után az Ifjúsági Szövetség központi lapja „Az Ifjú Proletár" öntudatos magatartásra intette a diákságot, a megnövekedett jogok nagyobb felelősségére hívta fel a tanulók figyelmét: ,, . . . Az eddigi középiskolai tanítás . •. . . Fegyelmi vétségnek tekintette, hogy egy-egy diák forradalmi eszméket hirdetett. Az új rendszernek sokat kell lerombolnia a kapitalista iskola korhadt, romlott levegőjű épületéből . . . . A hatalmával gyakran visszaélő tanári testület kezéből kivette
bíróságnak; 11. L. [V. o. április 23-án hozott ítélete a diákbíróságnak: K. S. IV. o. május 6-i ítélete a diákbíróságnak. Idézi: A N D R Á S S Y . A N T A L : Adatok a kaposvári Állami Fiúgimnázium történetéhez, 1918—19. A kaposvári Táncsics Mihály Gimnázium jubileumi em lékkö 11 vvc,
1912—1962. Kaposvár, 1962. 122—123. old.
24 A kcrvénv kelte: 1919. szeptember 6. Lásd: O. L. VKM. 106.708/1919. K-592. 23. es.
32. old.
25 Lásd: 0. L. VKM. 103.188/1919. K-592. 16. tétel a Bp-i X . ker. Kőbányai Áll. Főgim- názium diákfegyelmi jkv-e. 1919. okt. 3. 60. old.
26Lásd: u. o.
27 Eredeti házirend bejegyzésekkel Acs F R I G Y E S tulajdonában.
az egyoldalú bíráskodási' jogot és ezzel egyidejűleg kibővítette a diákságnak az önkormányzatát. Amíg azonban a diák ifjúmunkásoknak megadják az őket. meg- illető jogokat, kell, hogy azokkal ne éljenek vissza és autonómiájukat a helyes irányban érvényesítsék . . . "2S
Az iskolákban sok probléma, visszásság származott abból, hogy a diákság- képviselőit milyen jog illeti meg az év végi konferenciákon. A Közoktatásügyi Népbiztosság május 8-án megjelent rendelete ugyanis előírta, hogy az értékelő konferenciákon ,, . , . a megbírálás alá kerülő tanulók .közül kikiildendő 3 meg- bízottja is jelen legyen . . . "2<J
A diákság képviselői élni kívántak jogaikkal, míg a pedagógusok érthető okokból tiltakoztak a tanulóifjúság képviselőinek a konferenciákon való jelen- léte és főképpen az elbírálásba való beleszólás ellen. A helyzet valóban abszurd- nak tünt, hisz előfordulhatott, hogy a jelenlévő megbízottak között ott volt maga a „megbírálás alá kerülő tanuló" is.
A direktóriumok működésével kapcsolatos felsorolt dokumentumok . egyben az avantgardiznius jelentkezésére is felhívják a figyelmet. Erre utal pedagógusok „bíráskodási jogának" értelmezése, a tanulók képviselőinek az osztályozó konferenciákon jelenléte és nyilvánvalóan az erre épülő iskolai gyakorlat.
A rászoruló tanulók segélyezése
Az iskolai direltóriumok egyik legfontosabb feladata a diákszociális prog- ram végrehajtása volt. A Közoktatásügyi Népbiztosság Diákszociális Ügyosz- tálya az egyetemi hallgatókhoz hasonlóan rendszeres segélyben részesítette a rászoruló középiskolai tanulókat. A direktóriumokhoz különféle támogatásért folyamodó tanulók száma igen magas volt. Az iskolákban a segélyre való jogosult- ságról rendszerint a kettős bizottság döntött. Előfordult az is, hogy ilyen ügyek- ben a diákbizottság önállóan intézkedett. A diókszociális program végrehajtása a direktóriumoknak komoly tekintélyt kölcsönzött, ugyanakkor felelősségteljes politikai feladat elé állította őket. A diákszociális ügyek végrehajtásával kapcso- latos adatokat az egyik veterán diákvezetőnek a „Köznevelésben" megjelent visszaemlékezéséből ismerjük: „ . . . A Tanácsköztársaság szervei megfelelő' összeget a szövetség rendelkezésére bocsátottak . . . A Központi Direktóriumon belül a segélyezési ügyeket országos viszonylatban én intéztem . . . A jogosult- ságot a tanítók és a direktóriumok állapították meg és közös véleményezéssel igényelték . . . Nemcsak pénzsegéllyel, hanem internátusi beutalásokkal, ruha- és cipőkiutalással, étkezési utalványokkal is segítették. Az iskolai direktóriumok kastélyokban, villákban, egyházi épületekben és intézményekben otthonokat, menzákat létesítettek . . . Az ellenforradalom szeretett volna visszaélést bizonyí- tani a vádlott diákvezetők ellen, de ez nem sikerült neki . . . A saját fegyelmi iratom-a I I I . kerületi Főgimnáziumban így vádol: „A proletár ifjúságnak kiutalt segélypénzt, állítólag 1,500 000 koronát ő osztotta ki . . . Több millió koronára ugrott az az összeg, melyet az IOSz Diákosztály Központi Direktóriuma fel- osztott."30
28 Az Ifjú Proletár 1919. május 11. Szocialista fegyelem a középiskolákban.
29.A Közoktatásügyi Népbiztosság 30. K. M. sz. rendelete. Tanácsköztársaság, 1919. , május 13. 41. sz.
3 0 L I S S A U E R J Ó Z S E F : Diákmozgalom a Tanácsköztársaság idején. Köznevelés, 1 9 5 9 .
április 2 2 . 1 7 3 — 1 7 4 . old.
A segélyezési ügyek mindenütt nagy súllyal szerepeltek a fegyelmi jegyző- könyvekben, észrevehetően azzal a szándékkal, hogy a bírák a vádlottakra visszaélést bizonyítsanak. A segélyek eltulajdonítására, vagy hanyag kezelésére azonban sehol sem találunk példát. A fegyelmi tárgyalásokról felvett jegyző- könyvekben inkább a segélyezés adminisztratív lebonyolítását ismerjük meg és annak összegszerűségére kapunk választ. Illusztrációképpen egy adat a budapesti V I I I . kerületi Práter utcai Községi leánygimnázium diákfegyeími jegyzőkönyvé- ből: ,,L. L. hatodik osztályos tanuló a Közoktatásügyi Népbiztosságnál kifor- szírozott az intézet részére 16 ezer koronát, melyből 300—300 K. havi segélyt kaptak a tanulók . . . "3 1 Segélyezési alapból a legtöbb iskola részesült. A jogo- sultság mértékét nemcsak a fővárosban, de vidéken is egyeséges elvek alapján
állapították meg.
A diákbizottságok működésének mérlege
Amennyire nyilvánvaló, hogy a diákbizottságok működésükkel a szocializ- mus iskolai hadállásait igyekeztek erősíteni, és helyeselhető szociális programjuk, tevékenységük mégis a diákok és a tanárok közötti állandó súrlódásoknak váltak forrásává. A pedagógiai túlkapások egyben politikailag is ártottak az ügynek.
A tanárok és a tanulók egymás mellé rendelése, a diákok beleszólása az iskola oktató-nevelő munkájába, a tanulóknak az év végi értékelő konferenciákon való jelenléte joggal keserítette el a pedagógusokat. A Közoktatásügyi Népbiz- tosság a Magyar Tanítók Szakszervezete kérésének tett eleget, amikor megszűn- tette a diákbizalmi rendszert. A diákbizottságok eltörléséről szóló rendelet fontos megállapítása, hogy az iskolák élére politikailag megfelelő vezetők kerültek, olyan pedagógusok személyében, akik irányítani tudják a tanulóifjúság szo- - cialista nevelését.
A Közoktatásügyi Népbiztosság a direktóriumokkal a tanárok és tanulók kapcsolatát új alapokon kívánta megoldani. Arra törekedtek, hogy a pedagógus ne csak vezetője, hanem barátja is legyen az ifjúságnak. A Néptanítók Lapja 1919. április 24-i számában arról ír, hogy ,, . . . Megszűnik a tanító és tanítvány közötti rideg bizalmatlanság, a tanító nem hajcsára és feljebbvalója lesz, de munkatársa és vezetője növendékeinek . . . "3 2 A pedagógiai útkeresés során ez az alapjaiban helyes törekvés a tanároknak és tanulóknak egyfajta sajátos mellé- rendeléséhez vezetett. A felfogás részét képezte a Tanácsköztársaság közoktatás- politikájának egészét átható, a gyors, radikális változtatásokat igénylő reform- gondolatoknak. ,, . . . A kommunista iskola egészen ellenkezője lesz a réginek, mint ahogy a kommunista társadalom is éles ellentéte a tőkés társadalomnak . . . "
— olvashatjuk a Néptanítók Lapja 1919. április 24-i számában. 'A diákbizott- ságokról szóló rendelet kibocsátását 72 órával később a tanárok új elnevezéséről szóló rendelet követte. Ugyanezen a napon — május 12-én — látott napvilágot a szakirodalomban olyan sokat szereplő, az év végi osztályozás és az érettségi meg- szűntetéséről szóló rendelkezés.33
Az ellenforradalom hatalomra jutása után minden iskolában létrejött fegyelmi ítélőszék működéséről készült diákfegyelmi jegyzőkönyvek a baloldali diákokat elsősorban politikai szereplésükért ítélték el és bélyegezték meg.
31 Lásd: O . L . VKM. 103.188/1919. K—592. 16. tétel, 147. old.
12 Lásd: u. o.
33 Lásd: A Közoktatásügyi Bépbiztosság 29. K. N. sz. rendeletét, továbbá a 28. K. N.
és 30. K. N. sz.- rendeletét. Tanácsköztársaság, 1919. május 13. 41. sz.
1
A fegyelmi jegyzőkönyvek a szocialista pedagógia elítéléséből vezetik le a kompromittált tanulóknak a tanárokkal szembeni „tiszteletlen viselkedését".
A jegyzőkönyvek anyagában a vádak bizonyítására felsorolt példák között nagy számban találunk olyan „precendenseket", mint ami a VI. kerületi Állami Főgimnázium diákfegyelmi jegyzőkönyvében is olvaható. K. S. V. osztályos tanuló „ . . . A tanári testülettel szemben tanúsított magaviseleténél az új kor szellemét tartotta nyilvánvalónak . . . Követelte, hogy a. tanárok részére fenn- tartott lépcsőt, a kaput a tanulók is használják, mert a tanár és tanulók között nem látott oly különbséget, mely ezt indokolttá tenné . . . "34
A Barcsay utcai Állami Főgimnáziumnak a direktórium kívánságait meg- örökítő tantestületi jegyzőkönyvében található egyebek között az alábbi adat:
,, . . . R. K. előterjeszti a direktórium azon kérését, hogy a tanulóifjúság a tanári könyvtárat használhassa . . . " A továbbiakban kiderül, hogy a tantestület a diákok kérésének csak azzal a feltétellel tett eleget, hogy ,,a tanári könyvtár fel- ügyelet nélküli szabad használatát nem engedi meg . . . "35
A Tanácsköztársaság idején a haladó gondolkodású tanárok legtöbbje a visszásságok ellenére megtalálta a hangot az ifjúsággal, bár a direktórium túl- kapásai sokszor zavarták az egészséges iskolai légkör kialakítását. „ . . . Azokban az iskolákban, amelyekben a szocialista tanítók a forradalom előtti időben is tudatos fegyelemre nevelték tanítványaikat, s a bizottság tanító és diáktagjai között egészséges viszony alakult ki, ott a diákbizottságok jól, eredményesen működtek . . . " — olvashatjuk a Szocialista Tanítómozgalom Magyarországon c.
munkában.
Nem lenne történelmileg igazságos, ha 17—18 éves diákvezetőket, a direk- tóriumok irányítóit azért hibáztatnánk* mert a korszak közgondolkodásához hasonlóan a régi hagyományokat mindenestől elavultnak és ezért elvetendőnek ítélték. Az egykori direktóriumi tagok visszaemlékezései között tallózva felnőtt fejjel egyikük sem tagadja a diákkori túlkapásokat. Egy példa: „ . . . 1919-et írtunk, a Fasori Evangélikus Gimnázium V I I I . osztályába jártam. Vezetője vol- tam az önképző körnek és amikor március 21-e után minden iskolában megala- kultak az ún. diákdirektóriumok, társaim beválasztottak ebbe is . . . Nem egy társam elvesztette ítélőképességét, az akkori megváltozott világban fejébe szállt a
„nagy dicsőség" és egyszeriben gyökeresen „fel akart fordítani" mindent, min- denkit . . . "3 e
Az egykori direktóriumi elnökök között többen voltak olyanok, akik ezek- ben a történelmi hónapokban tették meg közéleti pályafutásuk első lépéseit.
Egyikük N É M E T H L Á S Z L Ó Kossuth díjas író, aki a Tanácsköztársaság idején a Toldy Reálgimnázium direktóriumának elnöke volt.37
A diákvezetők többségének áldozatkészségéhez, politikai kiállásához nem fér kétség, elveiket sokan még az ellenforradalom ítélőszéke előtt sem tagadták meg. Másfelől a vezetők mint maguk is diákok, szemlélték az eseményeket, ennek, megfelelően alakult elképzelésük az iskoláról, a tanárok és tanulók viszonyáról.
Ezen a korláton közülük csak keveseknek sikerült felülemelkedni. A mozgalom
31 Lásd: 0 . L. V K M . 106.708/1919. K—592. 23. cs. a Bp-iVI. ker. Áll. Főgimnázium diák- fegyelmi jkv-e, 1919. szeptember 8. 21. old.
35 Fővárosi Levéltár. A—24—47. A Bp-i Barcsay utcai Áll. Főgimnázium tanári testü- letének jkv-e. 1919. május 19.
3 6 D R . K E M É N Y I S T V Á N : Egy a sok közül. Képes Figyelő, 1946. július 6.
37 Lásd: N É M E T H L Á S Z L Ó írását: Mit köszönhetek a Toldy reálnak? A Toldy Ferenc Gim- názium Évkönyve. 1964—1965. Bp., 1965. 23. old.
vezetői a tenni akarás lelkesedésétől áthatva méginkább felerősítették az iskola radikális átalakításának követelését, felnőttnek érezték magukat, akiknek a poli- tikai életben szavuk, súlyuk van, teljes jogkörrel járhatnak el hivatalos ügyek- ben. és még a tantestületek is kikérik véleményüket. Kétségtelen az is, hogy néhányat közülük megrészegített a hatalom, amely tanulótársaik fölé emelte őket. Akadt — és nem kevés — ártó szándék nélküli meggondolatlan cselekedet.
A tanintézetek életében a politikai, társadalmi átalakulás és a megpróbáltatások egyaránt tükröződtek. Az iskolákban a front helyzete, a toborzások, bevonu- lások, a közellátás és a termelés nehézségei, az ellenforradalom nyílt és burkolt támadása, az ingadozók és árulók jelenléte az osztályokban és a tanári szobák- ban állandó pezsgést idézett elő. A tanulóifjúság az ország népével együtt rend- k í v ü l i i d ő k e t élt á t . A direktóriumok többnyire feszült politikai légkörben tevékeny- kedtek. Ilyen helyzet szükségszerű velejárója volt, hogy néha a politikai és peda- gógiai követelmények szembekerültek egymással.
A hatalomra került ellenforradalom mindenekelőtt „politikai terrorral"
vádolta a direktóriumokat. „ . . . A diákbizottságok tevékenysége egyike a bolsevizmus legszomorúbb emlékeinek — ír ja Huszár Károly, majd a direktórium alapvető feladatait elemezve levonja végkövetkeztetését. Eszerint „ . . . A főcél azonban a kommunista propaganda volt az ifjúság között . . . ',38 Hasonló gon- dolatokat találunk G R A T Z GUSZTÁV.könyvében, azzal a különbséggel, hogy ő a diákbizalmiak és tanárok ellentétéhez sajátos ideológiai magyarázatot fűzött:
„ . . . A kormány különben is a bizalmi diákokat politikai küldetésekben alkal- mazta és a tanulókat megerősítette abban a felfogásban, hogy a tanár kizsákmá- nyoló szellemi kapitalista . . . "3 0 A direktóriumok elleni vádak leggyakrabban előforduló érve, hogy az ilyen tisztségekre megválasztott diákok legjobb esetben is érdemtelenek voltak beosztásukra, és visszaéltek hatalmukkal. A vádak bizo- nyítására Gratz Gusztáv elrettentő példát említ: az egyik diák házassági enge- délyt kért, amit az igazgató nem, de a népbiztosság megadott neki, sőt vizsga- engedélyéhez is hozzájárult.40 Az iskolai tanévzáró értekezleteken a direktóriumok kérdése .többször pedagógiai problémaként szerepelt. Egy jegyzőkönyv szerint:
„ . . . A tanulók között megalakult bizalmi-rendszer általában nem bizonyosodot alkalmas nevelői tényezőnek . . . "4 1
F I N Á C Z Y E R N Ő a diákbizottságok működését elsősorban pedagógiai szem- pontból bírálta: elhamarkodottsággal vádolta a proletárdiktatúra egész közok- tatásügyi politikáját. ,, . . . A Tanácsköztársaság legfőbb tanügyi fóruma nem- Gsak az előzményekre nem volt tekintettel, hanem könnyelműen elhamarkodott- sággal, a végrehajtás lehetőségeinek megfontolása nélkül , intézkedett . . . " — írja.42 A bizalmi rendszer megszűntetésével a Közoktatásügyi Népbiztosság leg- kevésbé sem az autokratikus iskolai szellemet kívánta visszaállítani. Tovább keresték a tanulóifjúság közösségi nevelésének szocialista formáit.
Az eseményekből fél évszázad távlatában is világosan láthatjuk, hogy a Tanács hatalom korszakát jellemző forradalmi időszakban az iskolákban a tanulói önkormányzat értelmezése körül voltak zavarok. A d i á k a u t o n ó m i a elképzelése a
3 8 A proletárdiktatúra Magyarországon. Szerk.: H U S Z Á R K Á R O L Y " , Bp. 1 9 2 0 . 9 0 — 9 1 . old.
3 9 G R Á T Z G U S Z T Á V : A bolsevizmus Magyarországon. B p . .-1 9 2 1 . 6 6 3 . old.
40 U. o: V •
41 Lásd: Fővárosi Levéltár B—1—21. a Bp-i I. kerületi Áll. Elemi Tanítóképző Intézet tanévzáró értekezletének jkv-c 1919. július 7.
42 FIXÁCZY'ERNŐ:. Négy hónap a magyar közoktatás történetéből. Világnézet és nevelés.
Tanulmányok. Budapest, 1925. 77—78. ohh
neveléstörténet rangos pedagógiai elve volt, de úgy látszik, ennek szervezeti formá- ját nem tudták még a funkciók világos elhatárolásával, pedagógiai eszközökkel élővé tenni. Ebben kétségtelenül szerepet játszott mindkét tényezőnek, tanárok-
nak és tanulóknak pedagógiai éretlensége. A nevelőknek nem volt kellő gyakor- latuk az önkormányzati elvnek, mint a szocialista közösségi nevelés alapvető eszközének felhasználásában, s a diákautonómiát maguk a tanulók is gyakran félreértelmezték. A tanulóifjúság gondolkodásában az önkormányzat igénye többször avantgardista jellegű kívánságokkal keveredett. A dolgok megítélésé- hez hosszabb időre lett volna szükség. A Magyar Tanácsköztársaság ezt a'zonban már nem érhette meg. Nem mondhatjuk, hogy elhamarkodott volt a Közoktatás- ügyi Népbiztosságnak a direktóriumokat feloszlató intézkedése, bár voltak jól működő diákbizottságok is és ezek tapasztalatait fel lehetett volna használni.
A diákbizottság mindenképpen olyan intézmény, amelynek helyes működési elveinek és gyakorlatának kialakításához konszolidáltabb körülményekre lett volna szükség. Nem vitás, hogy jobban elő kellett volna készíteni működésüket és számos körülmény szólt fokozatos bevezetésük mellett.
A bizalmi rendszer eltörlése komoly nehézségek elé állította az Ifjúsági Szövetséget. A problémának elvi jelentősége volt, hisz a KIMSz Központi Vezető- ségének állásfoglalása az „Ifjú Proletár" utolsó, augusztus 3-án megjelent szá- mában került nyilvánosságra. „ . . . A Szövetség a bizalmiak eltörlését tudomá- sul veszi — olvashatjuk egyebek között a cikkben —, mert nem helyesli, hogy iskolás gyermekeknek joguk legyen a tanításba, illetőleg szorosan vett iskolai ügyekbe beavatkozni . . ,"43
A direktóriumok működésétől kereken fél évszázad választ el bennünket.
Nincs okunk elhallgatni a diákbizottságok gyengéit, de arról sem szeretnénk megfeledkezni, ami tevékenységükben előremutatónak, maradandónak 'bizo- nyult. A jubileum — úgy érezzük — emlékezésre és a tanulságok elemzésére eervaránt kötelez.
o
JI. re/inepm:
R A H H b l E K B O n P O C Y C A M O y n P A B J l E n H f l y M E n M K O B B
r i E P H O U B E H r E P C K O R C O B E T C K O f l P E C n y E J l H K H : flEflTEJlbHOCTb y M K O M O B C P E U H H X LOKOJ1
B nepnofl BeHrepcKOH CoBeTCKon PecnyŐJiHKti 1919 r. B oSaacTi-i HapoflHoro oőpa3o- BaHMH ö b u i n p u H U T n e j i b i í í p a a p e B O j n o n n o H H b i x M e p . OA H O H H3 H H X ő b i a o o ő e c n e t e H n e y u e - H i i u e c K o r o c a M o y n p a B J i e w i a n y T e M cos/tam-ia y q e H n q e c i< H X KOMMTCTOB. H a 0CH0Be H e M H o r o - M n c j r e H H b i x c o x p a H H B i i l H X C H áonyivieHTOB aBTop — n o c a y u a i o 5 0 - a e T n a c o AHA np0B03rjia- m e H H í i B e H r e p c K O H COBCTCKOH P e c n y Ö J i H K t i — AAET npeACTaBJieHHe 0 6 o p r a H H 3 a i t H n U TeJibHOCTH y u e H H u e c K i i x KOMMTCTOB c p e A H t i x UIKOJI.
László Gellért:
C O N T R I B U T I O N S TO T H E DATA ON T H E A U T O N O M Y O F STUDENTS O F T H E HUNGÁ- R I Á N SOVIET R E P Ú B L I C : T H E COMMITEES O F SECONDARY-SCHOOL STUDENTS Numci'ous rcvelutionary changes were introduced in public education at the time of the Hungárián Soviet Repúblic in 1919. One of tliese was to assure tlie autonomy of the students by establishing the students' conunittees. Founding liimself on the seanty documcntation at disposai, the aulhor gi ves the outline of the strueture and work of the students' conunittees on the occasion of the 50th anniversary of the Soviet Repúblic in Hungary.
43 Lásd: U. o. A Központi A'ezetőség állásfoglalása a diákbizalmiak ügyében. Hírek Rovat, 3. old. '
