Huszárok a spanyol örökösödési háborúban és III. Károly seregében

10. F E JE ZE T .

Huszárok a spanyol örökösödési háborúban és III. Károly seregében

Irta: Markó Árpád.

„E gy új, csodálatos harcos jelenik meg a X V I. század közepén a császár seregében. Szélse­

bes paripán vágtat, kucsmáján merészen leng sas­

tolla, testén zsinórozott dolmány, szűk nadrágja könnyű lovaglócsizmában végződik, kezében görbe török kard, napbarnitott arcából tüzes szemek v il­

lognak, mintha az egész világot fel akarná gyúj­

tani. Mint a villám lecsapnak és eltűnnek, mint zúgó fergeteg söprik el ellenségeiket, ha sikerűI azt észrevétlenül meglepni. Ezek a fürge, repiilő- mentéjű barna lovasok a magyar huszárok, a ma­

gyar puszta fiai.“ . . . íg y jellemzi őket egy kitűnő, osztrák eredetű hadtörténeti munka. A végbeli tö­

rök világnak ezek a magyar huszáralakulatai a X V I I I . század elején szilárdabb keretek közé von­

va, újból megjelennek a magyar hadtörténet szín­

padán. Abból az életerős gyökérből, mely a török világ port.yázó harcmodorából táplálkozott, sarjad ki a magyar huszárvirtus terebélyes fája. A spa­

nyol örökösödési háború és I I I . Károly seregének huszárjai már nem csupán szanaszét száguldó, fer­

getegesen lecsapó szabadcsapatok, hanem jól szervezett, képzett, fel fegyverzett ezredek, a Mo­

narchia háborúinak ebben az időben már számot­

tevő, sokszor ütközetek sorsát eldöntő tényezői.

A magyar huszárság ebben az évszázadban, különösen annak második felében érte el fejlődésé­

nek delelőpontját. Megjelenése a reguláris seregek hadrendjeiben a harcoknak új színt, elevenséget adott s megalkotója lett egy olyan harcmodornak, amelyet nemcsak szövetségeseink, hanem ellensé­

geink is siettek elsajátítani. De az idegen hatal­

maknak ez csak részben sikerült. A franciák, a poroszok magyar huszár mintára szervezett köny- nyíí lovassága kitűnő volt, ezt senki sem tagadja, de, ismét csak az előbb említett osztrák hadtörté­

neti munkából idézzük: „a legfürgébb, legtüze­

sebb, legjobb huszár minden időkben mégis csak a valódi magyar huszár maradt, atyáitól örökölt hír­

nevét féltékenyen őrizte, jóban-rosszban megtar­

totta. Európa egész földjén ismerték, csodálták őt és féltek a huszárok huszárjától, az osztrák csá­

szár és magyar király magyar lovasaitól.“

A spanyol trón megüresedése után keletkező európai bonyodalomban Európa akkor két legha­

talmasabb uralkodóháza, a Habsburg- és Bourbon- házak kerültek szembe egymással. Mindegyik a maga jelöltjét kivánta a spanyol trónra ültetni. A többi európai nagyhatalmak helyzetük és érdekük szerint csatlakoztak egyik vagy másik félhez. A z egész Európát megmozgató nagy bonyodalom há­

borúra vezetett, amely 1701-től 1714-ig tartott. — Európa hadszíntérré változott. A hadjáratot. I. Li- pót jeles hadvezére, Savoyai Jenő kezdte meg 1701-ben olasz földön. A küzdelem átterjedt ba­

jor földre, majd az osztrák határszélekre, Német­

alföldre s a háború egyik mellékhajtásaképpen,

—- II. Rákóczi Ferenc hadműveleteinek bekapcso­

lódása révén — Magyarország földjére is.

E gy fél világ állott a Monarchiával szemben, életbevágó kérdéssé vált tehát számára hadseregé­

nek szaporítása. A lovasság ebben az időben kez­

dett hírnévhez jutni és mint különleges fegyver­

nem mind nagyobb szerepet kapott. Mint csata- döntő nehéz lovasság, miül puskával harcoló lova- sított gyalogság, végül pedig mint könnyű lovas­

ság, minden hadvezérnek legjobban kedvelt és ki­

tüntetett csapatnemévé vált. Tagozódását, harcmo­

dorát már a Rákóczi felkelés huszárságának Ismer­

tetésénél vázoltuk, ezúttal tehát csupán az ebben az időben keletkezett és fennálló huszárezredek sze­

replésével foglalkozunk.

A spanyol örökösödési háború kitörésekor, még a török időben felállított három reguláris hu­

szárezredet találjuk a császári sereg kötelékében. A z annak idején Czobor Ádám gróftól felállított ezred­

ből alakult 2 ezredet, amelyek Kollonits Ádám gróf és Ebergényi László báró ezredes neveit viselték, végül Deák Pál ezredes ezredét. Ebergényi ezre­

déből alakult a későbbi 9., Deákéból a későbbi 8.

huszárezred, amelyek a világháborút követő össze­

omlásig fennállottak.

Tudjuk azt, hogy az ezredek egyenruháit, az udvari haditanáccsal való megállapodás szerint, az ezredtulajdonosok szabályozták. A z egyenruha szabása, annak egyes alkatrészei mindhárom ezred­

nél hasonlítottak egymáshoz, csupán a színekben volt eltérés. A huszárezredek általában kucsmát (kalpagot) hordtak, fekete vagy barna prémből, szines posztóból készült leffentyüvel. A z atilla (dolmány) és a prémmel szegett mente színe vö­

rös, zöld, barna vagy kék volt, gazdag zsinórzattal, A mentét a bal vállra vetve viselték. Későbbi időkben, télen hosszú fehér, abaposztóból körgallér- szerű köpönyeget is hordtak, amely lóháton rész­

szolgált. A huszárok görbe, egyszerű markolattal ellátott karddal verekedtek, annak hüvelye sárga­

rézveretes bőrből készült. Felszerelésükhöz tarto­

zott a könnyű karabély és a pisztoly.

Mivel a három huszárezred — mind a három a. nyugateurópai harctéren harcolt — már az első ütközetekben bebizonyította használhatóságát, az udvari haditanács 1702-ben még 5 reguláris hu­

szárezred alapítására adott engedélyt. Ekkor ala-

Haszár a spanyol örökösödési háború idejéből.

ben a lovat is betakarta. A huszárok szűk magyar nadrágot, derekukon szines, fonott övét viseltek, lábukon pedig magyar szabású sárga, később fe­

kete csizmát. A tarsolyt kezdetben a jobb vállon keresztülvetett szijon viselték, fedelén az ezred­

tulajdonos nevének kezdőbetűivel. A tölténytáska fekete bőrszíjon lógott, úgyszintén a. szaruból vágy- fából készült lőportartó. A lószerszám körülbelül olyan volt, mint Rákóczi huszárainál. Egységes nyeregtipusul a magas kápáju magyar baknyereg

kuit Loósz János ezredes ezrede Dunántúl, Gom­

bos Imre báró ezredes ezrede Borsod és Szabolcs megyékből, Czungenberg Lipót ezredes ezrede Győr, Veszprém, Komárom és Esztergom megyék­

ből, Esterházy Pál herceg nádor ezrede Xyitra, Hont és Nógrád megyékből, végül Forgách Simon gróf ezredes ezrede Esztergom, Komárom és Vesz­

prém megyékből. Ezek közül a három elsőt 1706- ban más, újonnan alakult ezredekbe olvasztották.

Esterházy nádor ezrede 1721-ben szintén más ez­

redbe olvadt, Forgách gróf ezredéből alakult a ké­

sőbbi 3-as (Hadik) huszárezred.

A Rákóczi ellen küzdő császári seregben kez­

detben csak, a pillanatnyi hadihelyzetben szüksé­

ges népfölkelő huszárezredek alakultak. íg y 1703- ban Koháry István gróf, Forgách Simon gróf, (aki Rákóczi bejövetele után a nyugati harctérről haza­

jött, kezdetben Rákóczi ellen harcolt, majd 1704- ben hozzá csatlakozott) és Gombos Imre báró to­

boroztak néhányszáz huszárt, de ezek nagyobb sze­

rephez nem jutottak és hamar feloszlottak. A ké­

sőbbi években 3 reguláris magyar huszárezred har­

colt Rákóczi ellen. 1708-ban alakult Esterházy Jó­

zsef gróf ezredes ás Nádasdy Ferenc gróf altábor­

nagy huszárezrede. Ezek közül különösen Ester­

házy ezredével vívott Rákóczi lovassága többször súlyos harcokat, így különösen a trencséni csatá­

ban, ahol az ezredtulajdonos fia, Esterházy F e ­ renc gróf kapitány, századának élén, majdnem foglyul ejtette Rákóczit, aki egy vizmosás átugra- tása közben a nagy kavarodásban lovával együtt földre zuhant.

Mindkét ezred a spanyol örökösödési háború befejzése után más huszárezredekbe olvadt.

A harmadik labanc huszárezred Ocskay László ezrede volt, aki 1708-ban huszárezredét Rákóczi­

tól a császári seregbe vezette át. A z ezred 1710-ig állott fenn és résztvett. de már nem Ocskay ve­

zetése alatt, mert őt abban az évben, január első napjaiban a. kurucok elfogták és kivégezték, Rá­

kóczi utolsó csatájában, a romhányi csatában, még pedig Sickingen altábornagy seregében. E csata után feloszlatták.

I. Lipót. halála, után, 1705-ben fia, I. József került a magyar trónra, őt követte 1711-ben fivére I I I . Károly. A kuruc felkelést befejező szatmári kiegyezés után 1712-ben kezdődő országgyűlés a magyar alkotmányt törvényileg is biztosította s lehetővé tette az 1715. évi V I I I . törvénycikk meg­

alkotását, mely az eddigi elavult banderiális és honvédelmi rendszert kiegészítette s ezzel lerakta az állandó hadsereg alapjait. Sajnos azonban, hogy a rendi kiváltságokhoz ragaszkodó országgyűlés nem használta ki azt a kedvező alkalmat, ami e törvénycikk megalkotásánál kínálkozott. I I I . Ká- rolyban meg volt a készség arra, hogy új hadsere­

gében a magyaroktól toborzott csapatokra nagyobb és önállóbb szerepet ruházzon, mert a spanyol örö­

kösödési háborúban bebizonyosodott a magyar had­

vezérek és katonák kiválósága. A z állandó had­

sereg toborzásának kérdésében, a Monarchia — és abban a magyar nemzet — felsőbb állami és hadi érdeke ellentétbe került a magyar alkotmány rendi kiváltságaihoz féltékenyen ragaszkodó nemesség érdekeivel. A nemesség ellenezte jobbágyainak to­

borzását a királyi hadsereg számára és nagyobb súlyt vetett insurrektionális jogainak védelmére,

pedig az ilymódon talpra állított haderő már nem felelt meg a kor követelményeinek. A z említett V III. törvénycikk lehetővé tette ugyan az állandó hadsereg felállítását, amelyben magyar honosok és külföldről toborzott katonák egyaránt szolgálhat­

tak s amelyeknek költségeit az országgyűlés sza­

vazta meg, de ebben az újonnan felállított állandó hadseregben — az említett okokból — mindössze 5 huszárezred és 1 hajduezred képviselte a magyar katonaságot. Ezeknek szervezete, vezényleti nyelve magyar volt, I I I . K ároly uralkodása alatt 3, ma­

gyar nyelven szerkesztett hadi szabályzat készült, amelyekben kellően értékelték és felhasználták a magyaros, huszáros harcmodor tapasztalatait.

A z említett 5 huszárezred közül néhányat már ismerünk, még pedig Ebergényi, Nádasdy és Es­

terházy huszárezredeit. Deák Pál ezredéből alakult a Splényi-, Forgách ezredéből a Babocsay-huszá- ezred.

A huszárezred 10 századot (Compagnie) fog­

lalt magába, teljes létszámát 600 főben állapították meg, 2 század alkotott egy eskadront. Ez a lét­

szám később közel 1000 főig emelkedett s voltak olyan huszárezredek is, amelyek 15 századból állottak.

A Nádasdy- és Esterházy-huszárezredek fel­

oszlatása után egy ideig 1721-től 1734-ig újból csak 3 magyar huszárezreddel találkozunk. Ebben az évben azonban 6 új huszárezred alakult, még nedig Hávor Miklós gróf ezredes ezrede (a későbbi 4.

huszárezred), Splényi Gábor báró ezredes, Károlyi Sándor gróf lovassági tábornok, Pestvármegyey József ezredes és Ghillánvi János báró ezredes reguláris huszárezredei. I I I . K ároly halálakor — 1740-ben — tehát 8 lovasezred volt magyar.

A spanyol örökösödési háború után csak rövid békeidő következett, mert 1716-ban, amikor I I . Ahmed török szultán Velencének hadat üzent, Ausztria e köztársasággal kötött szövetséget s megindította első török hadjáratát. A későbbi há­

borúk közül magyar huszárok resztvettek a szicí­

liai expedícióban, az 1733-tól 1735-ig tartó lengyel örökösödési háborúban s végül I I I . Károly máso­

dik török hadjáratában (1737— 1739).

Kövessük azoknak a vitéz magyar huszárezre­

deknek útját, amelyek mindezekben a háborúkban hírt, dicsőséget szereztek a magyar katonának.

A legrégibb magyar huszárezredek egyike, Deák Pál ezrede a spanyol örökösödési háborúban különösen kitüntette magát. A z ezredet kezdetben Deák Pál, majd Viszlay András, később pedig br. Splényi János ezredes vezette. 1701-től 1708-ig végigharcolta az olasz és francia harcterek minden nagyobb ütközetét. Azután a Németalföldön, ké­

sőbb pedig a Rajna mentén küzdött a háború be­

fejezéséig. Deák ezredes 1705-ben egy portyázás alkalmával francia hadifogságba esett s onnan

nem tért többé vissza. Francia szolgálatba lépett s egy magyar-francia huszárezredet alapított.

A másik legrégibb huszárezred, amely e há­

borúban kitűnt, a dunántúli, báró Ebergényi-féle huszárezred volt. Ennek soraiban szolgált a ku­

ruc felkelést megelőző időben mint tizedes Ocskay László, a hires kuruc brigadéros.

E két huszárezred 1702 szeptember havában együtt hajtott végre egy olyan huszáros haditettet, amelyet érdemes közelebbről megismernünk.

Almikor Savoyai Jenő szeptember közepén Borgoforte közelében táborozott, sok kellemetlen­

séget okozott neki az, hogy egyébként is igen nagy nélkülözések között élő seregét nehezen tudta élel­

mezni. Sürgősen kellett intézkednie. E gy erősebb lovas-különítményre bízta tehát azt a merész fel­

adatot, hogy rohanja meg Milano városát, hozzon arról a gazdag vidékről minél több hadiszert, élelmet, s ha lehetséges, bőséges hadisarcot. A vál­

lalkozás vezetőjéül Davia tábornokot jelölte ki, aki erre a különleges feladatra természetesen csak magyar huszárezredeket választott. Kérésére Jenő herceg Deák Pál és Ebergényi László hu­

szárezredeit adta keze alá.

Davia tábornok erélyes, vakmerő lovastiszt volt, akit a magyar huszárok vakon követtek.

Szeptember 21-én elindultak. Óvatosan kikerülték a Modena vidékén táborozó francia sereg zömét s gyors vágtatással elérték Porta Aréna község mel­

lett a Po folyón átvezető hidat. Mire a franciák észbe kaptak, Davia már birtokába kerítette a Po hídját. Néhány, ott veszteglő francia hajó rako­

mányát zsákmányul ejtette, azután Esterházy al­

ezredes huszárszázadának (Ebergényi-huszárok) kíséretében átkelt a Po túlsó partjára. A z ott vesz­

teglő francia hajók egy részét zsákmányul ejtette, a többit elsüllyesztette. Ezalatt az egész különít­

mény már átkelt a folyón és Pavia felé vágtatott.

Davia tábornok nagymerészen egy trombitást kül­

dött hadikövetként előre s a városi tanácstól levél­

ben követelt hadisarcot. Mire különítményével odaért, a város kapuja előtt már várta a megszep­

pent küldöttség 900 aranytallér váltsággal. Innen a. híres Certosa kolostort sarcolták meg 2000 arany­

tallér erejéig, azután Milano felé fordultak. Egy útközben elfogott spanyol tiszttől megtudták azt, hogy az olaszok nem nagyon szeretik Milano fran­

cia. helyőrségét. Ebből Davia azt következtette, b. ogy nem lesz nebéz feladata, ezért nem is sokat bíbelődött a város ostromszerű körülzárásával és megtámadásával, hanem huszáros rajtaütéssel akarta azt meglepni.

Szeptember 23-án ért Milano alá. Huszárcsa- patát két részre osztotta. Nagyobbik felét esetle­

ges visszavonulásának biztosítására a városon kí­

vül megfelelő módon helyezte el, azután kiválasz­

tott 60 huszárt Ebergényivel és Deákkal. Ezzel a

kis csoporttal és a személyes kíséretéül magával- hozott vértesszakasszal a Vigentina külvárost őrző őrség mellett egyenesen a, város kapujához vágta­

tott. A francia kapuőrség a vadul nekirohanó lo­

vascsoport elől elmenekült és annyi ideje sem ma­

radt, hogy a nehéz vasalt tölgyfakaput a huszárok előtt becsapja. Ugyanez volt a helyzet a város belső kapujánál is, úgy hogy a kivont karddal ha­

donászó, vadul ordítozó és vágtató lovascsapat fennakadás nélkül érte el a város főterét. A lakos­

ság, katonaság fejét vesztve menekült a házakba.

Davia itt megállította vakmerő kis csapatát és ma­

gasra emelve a. császári zászlókat, felszólította a lakosságot, hogy fogadja őket szívesen, mert a vá­

rost a. franciák megszállása, alól akarják felszaba­

dítani. A lakosság a biztatásra a magyar huszárok köré sereglett, ami annál gyorsabban ment, mert Davia pénzt szóratott a bámészkodó tömeg közé.

A huszárok hihetetlenül merész fellépése oly mély hatást gyakorolt Milano lakosságára, hogy senkinek sem jutott eszébe őket megtámadni. A várost őrző francia csapatok és hivatalnokok fejü­

ket vesztve ide-oda rohantak, csomagolni kezdtek, a lakosság pedig ujjongva vendégelte meg a ma­

gyar huszárokat.

De Davia előrelátó, megfontolt vezér volt.

Tudta azt, hogy merész berohanásának lélektani hatása a tömegre sokáig nem tarthat s a francia helyőrség előbb-utóbb felocsúdik meglepetéséből, ha látja azt, hogy a kis huszárcsapatot nem követi Savoyai Jenő nagy serege. Ha pedig az utcákat, kapukat eltorlaszolják, akkor nincs menekvés.

Csak estig maradt tehát a városban, learatta a tö­

meg lelkesedésének, bőkezűségének gyümölcseit és bőséges zsákmánnyal megrakodva, troanbitaszó- val vonult ki a városból. Nem üldözték. Milano alól most már egész különítményével vonult haza­

felé. Érdekes megemlíteni azt, hogy ebben sem za­

varta meg őt semmi ellenséges támadás. A huszá­

rok útközben még néhány községet, főúri kastélyt meglátogattak s mindenünnen sok kinccsel és élel­

miszerrel megrakodva gyarapították Davia külö­

nítményének bőséges zsákmányát. A vitéz huszár- csapat október 3-án ért haza a borgofortei táborba s Davia tábornok büszkén adta át Jenő herceg­

nek azt a 20.000 aranyforint hadisarcot, amit út­

közben összeszedett. Csapatából egyetlenegy em­

bert sem vesztett el. 13 nap alatt közel 400 kilomé­

tert lovagoltak. Ezzel a teljesítménnyel Deák és Ebergényi huszárjai a lovasság történetében ma­

radandó hírnevet szereztek.

Ebergényi László később I I I . K ároly király török hadjárataiban mint altábornagy, majd mint tábornagy szerzett dicsőséget a magyar huszár ne­

vének. A spanyol örökösödési háborúban 1712-ig olasz földön harcolt. Nevezetes haditette volt mindjárt a hadjárat elején a következő: 1702-ben

ezrede élén Verona közelébe érkezett, amely akkor a velencei köztársaság fennhatósága alá tartozott.

Ebergényi nem akarta annak semlegességét sér­

teni, ezért udvariasan engedélyt kért arra, hogy a városon keresztül folyó Etsch egyetlen hídján át­

vonulhasson. Velence ezt megtagadta. Erre Eber­

gényi nem sokat habozott, kikerülte a várost, an­

nak határán kívül, a. télvíz idején zajló folyóba ug­

ratott s ezredéve] együtt baj nélkül a túlsó partra úsztatott. A veronaiak álmélkodva látták azt, hogy a magyar huszár előtt nincs akadály, ha nem engedik a hídon át, akkor gondolkodás nélkül át is tud úszni akármilyen veszélyes folyón. A háború so­

rán Ebergényi még egy — az emlékezetes milánói expedícióhoz hasonló — haditettet hajtott végre

B á r ó E b e r g é n y i L á s z l ó t á b o r n a g y .

huszáros bravúrral. Fényes nappal belovágóit Gas- tiglione della Stiviera városba, a francia őrséget széjjelverte s gazdag zsákmánnyal továbbvágta­

tott. Ezután több napig bolyongott ezen a vidéken s temérdek zsákmánnyal tért vissza veszteség nél­

kül. Századparancsnokai hozzá hasonló virtusos cselekedeteket hajtottak végre. Szűcs százados egy szakasszal megállította a franciák egy erős kísé­

rettel feléje közeledő lővőszerszállítmányát, a kí­

séretet felkoncolta és a szekereket .légberöpítette.

A spanyol örökösödési háborúban résztvett többi magyar huszárezred szerepléséről egykorú okmányok csak dicsérettel emlékeznek meg.

Loósz János ezredes 1703-ban a Speyer folyó melletti ütközetben zalamegyei huszárjai élén el­

esett. A z ezred később Esterházy Antal gróf, majd Osáky Tamás gróf alatt a Rajna vidékén, Pfalz- ban harcolt; ugyanazokon a harctereken, ahol Gombos Imre báró és Czungenberg ezredesek ez­

redéi. Mindhárom ezredet 1706-ban más huszár­

ezredekbe olvasztották. A felsorolt ezredparancs­

nokok közül különösen nevezetes ember volt Czun­

genberg Lipót, aki török lovas katonából vált ki­

váló magyar huszárezredessé.

Kollonits Ádám gróf huszárezrede e háború­

ban a Rajna mellett, majd később Németalföldön vitézkedett. Ugyanott találkozunk minden ütközet­

ben Esterházy Pál herceg nádor magyar huszár­

ezredével is. Ez az ezred különösen kitüntette ma­

gát 1709-ben, e háború egyik legjelentősebb harcá­

ban, a malplaqueti csatában.

Forgách Simon gróf ezrede, a későbbi Hadik- huszárezred, e háború első részében a Rajna mel­

lékén, majd felváltva ott és Bajorország harc­

terein harcolt. Amikor Forgách 1703-ban a magyar hadszíntérre jött, ezredét is magával akarta hozni.

Ezt az udvari haditanács nem engedte meg és mi­

kor Forgách Rákóczihoz pártolt, az ezredtulajdo- nosi méltóságot Lehoczky Márton ezredesre ru­

házta. Ez a huszárezred kitüntette magát Landau ostrománál. Más alkalommal, merész nekivágta- tással hatalmába kerítette a bajor választófejede­

lem és néhány előkelő francia tábornok 4400 kocsi­

ból álló szekértáborát. A z ezred egyik különítmé­

nye, báró Babocsay alezredes vezetésével, vakmerő rajtaütéssel elfoglalta Ellingen városát. Babocsay később Erlebaehnál, Trenosényi kapitány pedig Lautenburgnál tüntette ki magát. Lehoczky ezre­

des 1711-ben tábornok lett, de a következő évben párbajban elesett. Ezredét Babocsay vette át.

A magyar huszárság I I I . Károly háborúiban (1716-tól 1739-ig) fejlődésének újabb állomásához érkezett. A spanyol örökösödési háború harcaiban a császári sereg már elhagyta a török időkből szár­

mazó Montecuccoli-féle merev harceljárást. Savo- yai Jenő hadvezért zsenialitása azt a változott v i­

szonyoknak és az ellenfelek harceljárásainak meg­

felelően fejlesztette, tökéletesítette, de mindenek­

előtt mozgékonyabbá tette. A lovasságnak most már nagyobb tömegekben való alkalmazása lépett előtérbe s ennek keretén belül, de önálló feladatok­

kal is megbízva, a huszárezredek alkalmazásának is mind tágabb tere nyílt. Szervezés terén nem lá­

tunk lényegesebb különbséget az előbbi évekhez képest. A huszárok egyenruhája egyik-másik ez­

rednél még díszesebb lett. Ekkor kezdték használni az üstdobokat szegélyező díszesen hímzett selyem­

takarókat. A trombitákról pedig négszögalakú, császári jelvénnyel hímzett, díszes selyemszövet lógott. A z ezredzászlók és századstandárok is mindig díszesebbek lettek. E tekintetben Rákóczi seregének kifejlett zászlóhímzési módját követték.

I I I . K ároly háborúiban, főleg pedig a két ne­

vezetes török hadjáratban, a régi magyar hadtör­

téneti okmányokban már nemcsak egyes huszár­

ezredek, századok, járőrök vakmerő és ügyes por­

tyázásairól olvashatunk, hanem olyan lovashar­

cokról is, amelyekben magyar lovasvezérek vezet­

ték diadalra seregeiket. A lovasságnak egységes, céltudatos és különleges harcmodorának megfelelő alkalmazásának legszebb példáit az 1716-tól 1718-ig tartó első török háborúban találjuk.

A császári hadak Savoyai Jenő herceg alatt Délmagyarországon, Futak körül gyülekeztek. A

sereg kb. 65.000 főből állott, ebből 23.000 volt lo­

vas. A fővezér tábornoki karában négy magyar lovasvezér jutott nevezetesebb szerephez, köztük legelsősorban P á lffy János gróf tábornagy, azu­

tán Ebergényi László báró lovassági tábornok, Nádasdy Ferenc gróf altábornagy és báró Splé- nyi László tábornok.

A li Damad pasa. nagyvezir török serege két­

szer olyan erős volt s a Száván átkelve, Karlóca mellett ütött tábort. P á lffy János vállalta azt a feladatot, hogy megállapítsa a török sereg helyze­

tét. 3000 lovasból s néhányszáz gyalogosból álló csapatával augusztus 2-án váratlanul összetalál­

kozott az ellenség mintegy 20.000 főnyi előhadai- val. A vitéz magyar huszártábornok nem tért ki az egyenlőtlen harc elől. 4 óra hosszáig verekedett s csak a. törökök 7-ik rohama tudta P á lffy vitéz csapatát Péterváradig visszaszorítani. A z össze­

csapás, melyben 500 huszár vett részt, rendkívül heves lehetett, P á lffy alól kilőtték lovát s maga is megsebesült. E küzdelem előjátéka volt az augusz­

tus 5-én lezajlott nagy péterváradi csatának. Jenő serege a nagyobb török erővel szemben már válságos helyzetbe került. Ekkor P á lffy 22 lovas­

ezredből álló seregével beavatkozott a harcba s a végső lökést a. győzelemhez, Nádasdy és Ebergényi huszárezredeinek, a törökök oldalába és hátába ve­

zetett lovasrohama adta meg.

A Monarchia hadtörténetében olyan nevezetes helyet elfoglaló belgrádi csatában 1717 augusztus 16-án) — Savoyai Jenő egyik leggyönyörűbb győzelmében — P á lffy János gróf volt a lovasság parancsnoka. A csatarend jobbszárnyán elhelye-

( i r ó f P á l f f y J á n o s t á b o r n a g y .

zett lovasságot Ebergényi, a balszárnyét Nádasdy tábornok vezette. A harcot éjfél után P á lffy J á ­ nos kezdte meg 42 lovasszázaddal. Oly vakmerőn támadtak, hogy a kijelölt vonalon túlmentek. A helyzet a sűrű hajnali ködben már-már válságosra fordult s a törököknek sikerült a császári arcvonal közepét áttörni. De Jenő herceg gyors intézke­

dése folytán a gyalogság megállította őket, P á lffy pedig a. törökök balszárnyát átkarolva, lovasaival azt a küzdőtérről leszorította és a. Száva felé haj­

totta. A nagy csatában, mely a kora délelőtti órák­

ban a. török sereg teljes vereségével végződött, P á lffy, Ebergényi és Nádasdy huszárjai három­

szor rohamozták meg a janicsárok zárt tömegeit.

A harcban P á lffy János megsebesült, legidősebb fia, ifjabb P á lffy János huszáralezredes elesett.

A belgrádi győzelem után Jenő herceg a Duna egy másik fontos kulcspontját, Orsovát akarta elfoglalni. Splényi — „mint a szélvész vág­

tatott huszárjaival a török után“ — írja egy egy­

korú levél. Redseb pasa seregét Orsováig kergette, 10 ágyút zsákmányolt és a majdnem tízszeresen nagyobb erejű ellenséget átkergette a Duna déli partjára. Ugyanilyen feladatot oldott meg- siker­

rel Esterházy József Uj-Palánkánál.

Ebergényi báró lovassági tábornok alól a pé­

terváradi véres csatában 3 lovat kilőttek, maga is több sebet kapott s egy szemtanú szerint: „haljunk meg vitézséggel hazánkért“ , kiáltással lelkesítette ezredeit. Nem kevesebb vitézséggel harcolt a már teljesen magyarrá vált báró Czungenberg Ferenc hús zárai ezredes, híres apjának méltó fia.

Bár nem fegyveres harcban, de nem kevésbé fontos működésével, lényegesen hozzájárult a belgrádi győzelemhez egy Vékony János nevű ma­

gyar huszártiszt, aki a. Rákóczi-felkelés lecsende- sülése után, mint volt kuruc lovastiszt a török szolgálatába, állott. Temesvár elfoglalása után je­

lentkezett Pálffynál, de Savoyai Jenő a. volt ku- rucot nem akarta seregébe fogadni. Vékony János tehát visszatért a törökökhöz, de megígérte P á lffy- nak azt, hogy állandóan tájékoztatni fogja azok helyzetéről és terveiről. ígéretét be is tartotta, úgyhogy a Be.lgrád felmentésére érkező török fő­

sereg minden terve a csata előtt már Savoyai Jenő birtokában volt. íg y tehát hadvezéri elhatáro­

zásában, és intézkedéseiben a törököt megelőzhette.

Ezután már Jenő hercegnek sem volt kifogása Vékony felvétele ellen. Kapitányi rangot kapott az Ebergényi-huszárezredben és 33 éves katonai szolgálat után. sebekkel borítva vonult nyuga­

lomba.

A spanyol örökösödési háborút befejező békék nem oldottak meg minden kérdést. Szicilia és Szar­

dínia birtokáért 1718-ban. majd 1731-ben újabb háborúk kezdődtek, amelyekben a magyar huszár­

ezredek közül az Ebergényi- és az Esterházy-hu-

szárezred Czungenberg báró ezredes alatt, a Pa­

lermo körüli harcokban vett részt s kétízben sike­

rült neki egész kis huszárcsapat élén többszáz fő­

ből álló spanyol lovascsoportokat széjjelverni.

Ugyanennek az ezrednek két százada, Forgácli al­

ezredes vezetésével, a Korzika szigetét megszálló csapat kötelékében is verekedett.

A H. Ágost lengyel királynak 1733-ban be­

következett halála nyomán keletkezett bonyodal­

makban (lengyel örökösödési háború) 111. Károly seregének újból hadba kellett szállni s a két évig tartó háborúban Németországban a. Rajna mellé­

kén és olasz földön harcolt. A háború kitörésekor három huszárezred volt a császári hadsereg köte­

lékében, még pedig a Dessewffy István (azelőtt Forgách, később 3. Hadik), a. Dessewffy Imre (ré­

gebben Deák, később 8.) és a. Csáky György (ré­

gebben Ebergényi, később Nádasdy, 9.) huszár­

ezredek. A z elsőt Festetich József báró, a másodi­

kat Nádasdy Ferenc gróf, a harmadikat Czungen­

berg Ferenc báró vezette. Tudjuk azt, hogy a há­

ború folyamán azután még 5 új magyar huszár­

ezredet állítottak fel, még pedig a Hávor, báró Splényi, gróf Károlyi, Pestvármegyey és báró Ghillányi féle ezredeket. A huszárezeredek ilyen nagymérvű szaporodása a legmeggyőzőbb bizonyí­

téka annak, hogy az udvari haditanács milyen nagyrabecsülte a magyar huszárok harcratermett- ségét és vezetőik használhatóságát. A felsorolt ez- redek közül a Hávor-, D esew ffy Imre- és Csáky- huszárezredek Olaszországban hadakoztak, a töb­

biek a Rajna mellékén.

A z olasz földön hadakozó császári sereg álla­

pota. meglehetősen szomorú volt. A Csáky-huszár- ezred legénységének csak a fele volt lovasítható s a többi huszárezred sem volt jobb állapotban. En­

nek ellenére, bár a. lakosság ellenségesen viselke­

dett, a huszárok — főleg a hírszerzés terén — ki­

váló szolgálatokat végeztek. A Bitonto melletti vesztett csata után 300 huszár fedezte a visszavo­

nulást. E gy más alkalommal Ghillányi ezredes kis lovascsapattal vágta magát keresztül a császári sereget körülzáró ellenséges vonalon. 1735 október 2-án a Hávor-huszárezred egyik osztaga a Köké- nyesdv-hajdukhoz csatlakozva vett részt Verona egvik külső erősségének, a San Michelenök elfog­

lalásában. Azután felgyújtotta az Etsch hídját s ezzel megnehezítette a franciák visszavonulását.

Khevenhüller gróf. lovassági tábornok e harcról írt jelentésében erről külön is megemlékezett.

Czungenberg báró ezrede 1734—35-ben szám­

talan ütközetben vett részt. A qüistelloi ellenséges előörsvonal megrohanásánál a huszárok oly vá­

ratlanul támadtak, hogy Broglio tábornagy, a franciák fővezére csak az utolsó percben tudott el­

menekülni. Czungenberg ezredes néhány nap múlva a Guástalla birtokáért vívott harcokban ha­

lálos sebet kapott. Ezredét 1735-ben Nádasdy Fe­

renc gróf ezredes vette át s elődjéhez méltó módon vezette. •

Nádasdy szerepléséről egy újabb hadtörténeti munkában a következőket olvashatjuk. 1735 május 4- én, amikor Nádasdy Solare és Camposanto mel­

lett egy francia különítményt megrohant 60 főnyi csapatával, nemcsak megszalasztotta az ellensé­

get, hanem egy tisztet, kilenc lovast és két gyalo­

gost elfogott. A lig egy hónap múlva pedig, június 5- én, Quingentolónál szerzett elismerést. A szárd és a spanyol haderő ugyanis üldözte a visszavo­

nuló császári sereget s június 4-én két egymástól elszigetelt állást foglalt el, amelynek egyik része, még pedig az, ahol a spanyol hadtest állott, a meg- rohanásra igen alkalmas volt. A császári seregnek 300 gyalogosból és 900 lovasból alakított különít­

ménye e hírre átlépte a Po folyót. Elővédjét Ná­

dasdy vezette 300 huszárral. Nádasdy fényesen oldotta meg feladatát, mert huszárjaival rárontott a spanyol lovasságra, szétugrasztotta és egy törzs­

tisztet, három századost, egy hadnagyot, egy zász­

lóst, valamint 800 lovast elfogott; ezenfelül hatal­

mába. került 90 ló és két ezüst trombita. Nádasdy csupán 19 halottat és sebesültet vesztett.

I I I . K ároly király második török háborúja 1736-tól 1739-ig tartott. Oroszországgal szövetségi viszonyban lévén, kénytelen volt akkor, amikor az orosz és török birodalom között kenyértörésre ke­

rült a dolog, az oroszokkal együtt hadbaszállni. Sa- voyai Jenő P á lffy János tábornagyot akarta az 1736-ban Délmagyarországon gyülekező sereg ve­

zetésével megbízni. A hercegnek még ez évben be­

következett halála után a bécsi kormány P á lffy t félretolta és a. fővezérséget a. király vejére, Lotha- ringiai Ferencre ruházta. De ő csak névleg vezette a, sereget, a tulajdonképpeni fővezérek balkezes hadvezetésének következménye volt a vesz­

tett hadjáratokat befejező szomorú belgrádi béke.

A hadjárat első két évében nagyobb jelentő­

ségű magyar huszárharcokról nincs tudomásunk.

A háború utolsó évében, 1739-ben azonban már sokszor olvashatjuk a. Károlyi Sándor gróf (a. ké­

sőbbi 6.) és a Dessewffy (későbbi 3.) huszárezre­

dek neveit egykorú harc-jelentésekben. Ebben a hadjáratban tűnik fel először a magyar hadtörté­

net szinpadán egy, — később világhírre emelke­

dett — magyar lovasvezér, Hadik András. Mint kapitány, majd őrnagy szolgált Wallis grófnak, a császári sereg fővezérének huszárságában. Mivel Hadik már előző évi harcaiból jól ismerte a törö­

köket és a hadszíntérnek ezt a részét, Wallis tábor­

nagy többször kérte ki tanácsait. Hadik két jó ta­

nácsot adott. Figyelmeztette a tábornagyot, hogy nem szabad bevárni a szerémségi határvidéken jú­

niusban rendesen bekövetkező árvizet, mert akkor ezen a térszínen lehetetlen áthaladni. Második ta­

nácsa pedig az volt, hogy a tábornagy igyekezzék minél előbb elfoglalni Grooka vidékét, mert ha a török előbb ér oda, ezzel kezébe jut a Belgrád kö­

rüli térszín legfontosabb pontja.

Wallis tábornagy nem fogadta el a fiatal ma­

gyar huszártiszt tanácsait. Csak június közepén indult Zimonyból s így egy-két nap helyett, 10 na­

pig tartott, amíg a megáradt Száva vidékén sere­

gével átvergődött. De ezután sem sietett Grocka felé. Amikor pedig seregével végre odaért, meg­

oldhatatlan feladatok elé állította magyar huszár- ságát. Hiába mondta neki Hadik, hogy éjjel, sűrű erdőben lovassággal semmit sem lehet elérni, a tá bornagy őt küldte egy 1300 főből álló lovaskülö­

nítmény élén arra a vidékre, felderítésre. Hadik éjjel, óvatosan csak 300 huszárjával ment előre, nehéz lovasságát hátul hagyta. Igaza volt, mert erős török osztagok kis csapatát az erdőből kiszorították. Wallis július 2‘2-én egész seregével a grockai erdő szegélyéig vonult és újból Hadikot küldte ki huszárcsapattal a törökök felkeresésére.

A rengetegben elbújt törökök átengedték Hadik lovasait és késő éjjel csak akkor rohantak rá, ami­

kor az a sötétben nem tudott védekezni. De a vitéz Hadik nem vesztette el lélekjelenlétét. Bár súlyos veszteséggel, mégis keresztülvágta magát. A más­

napi nagy csatát Wallis gróf elvesztette s teljesen indokolatlanul olyan időpontban rendelte el a visszavonulást, amikor arra még semmi szükség nem volt.

A két magyar huszárnak — Pálffynak és Ha­

diknak —■ mellőzése és meg nem hallgatása tehát keservesen megbosszulta magát. Ha P á lffy t meg- hagyják fővezéri állásában, a. háború más ered­

ménnyel végződik. Alaposan ismerte nemcsak a törökök harcmodorát, hanem a válható harcok színhelyét is. Hosszú, fényes katonai pályafutása alatt hadvezéri és egyéni kiváló tulajdonságainál fogva, az egész hadesereg bizalmát bírta. Ha pedig AVallis megfogadja. Hadik tanácsait, a grockai ve­

reséget elkerüli.

E hadjáratban kevés magyar ezred vett részt, mert a császári sereg zöme az olasz tartományok­

ban volt elhelyezve. Wallis seregében az említett két ezred életéből a hadtörténet a következő neve­

zetesebb eseményeket jegyezte fel. Báró Festetich József ezredes 1737 július - 15-én 500 huszár élén rohammal bevette Rasna községet. A következő évben Semendria várába szorulva, azt oly hősiesen védte, hogy a huszárok vitézségéről még a bécsi hivatalos folyóirat is megemlékezett.

1739-ben Groc,kánál az ezred! harcolt a derékhad élén, 8 tisztet és 130 embert vesztett. A hadrendben utána gróf Károlyi Sándor ezrede lovagolt. Ezt a ezredet a híres kuruc generális alapította 1734-ben s azt kezdetben Baranyay János ezredes, majd 1737 óta. gróf Károlyi Ferenc, az alapító fia vezette. De

G r ó f K á r o l y i F e r e n c e z r e d e s .

Baranyay, aki később tábornok lett, minden vál­

lalkozószellemet, bátorságot kívánó portyázáshoz régi huszárjai közül választotta ki kíséretét. íg y az ő vezetése alatt portyázott Bornemissza hadnagy 40 huszárral Banjalukáig, ugyanitt tüntette ki ma­

gát IJjváry kapitány. Károlyi Ferenc gróf ezred­

parancsnok nemcsak vitéz, de előkelő gondolko­

dású férfi is volt. Amikor a törökök a császári se­

reget Banjaluka mellől visszaszorították, Károlyi huszárezredének a megáradt Vrbasz-folyón kellett átusztatnia, Károlyi gróf ezredes a parton állva szemlélte ezrede átkelését, amikor észrevette, hogy Babocsay nevű vitéz hadnagya örvénybe került s a halállal vívódik. Gondolkodás nélkül utána ve­

tette magát s alantas tisztjét partra segítette. Ez­

zel viszonozta Babocsaynak azt a. hőstettét, hogy az átkelést, megelőző harcban saját testével védte meg őt a törökök kardcsapásai ellen.

A grockai csatában Hadik András naplója szerint ez az ezred verekedett a legvitézebben, bár tisztjeinek felét elvesztette és legénységéből is el­

esett 300 huszár. E gy vitéz huszár — nevét saj­

nos, nem tudjuk —• az ütközet hevében társaitól el­

szakadva, váratlanul egy török pasával ütközött össze. Habozás nélkül nekirugtatott s karddal tá­

madt rá. Az, lovát hátrarántotta s el akart vág­

tatni, mire a huszár nyergéről a ló pányváját le­

kapta és azt oly ügyesen dobta a pasára, hogy an­

nak mindkét karját lefogta. Zsákmányával vág­

tatni kezdett, de szerencsétlenségére eltévedt s a magyar tábor helyett a török lovasok közé került, akik felkoncolták.

E korszak huszárságának rövid történetét leg­

méltóbban azzal fejezhetjük be, hogy egy újabb- kori hadtörténeti munka nyomán ismertetünk egy utasítást, amelyet az udvari haditanács a magyar huszárokra vonatkozóan 1737-ben kiadott. Ez az utasítás szigorúan meghagyja azt, hogy a magyar huszártisztek testületéből származó tábornokokat nem szabad olyan feladatokra használni, mint a sereg többi főparancsnokait, hanem egyéni, huszá­

ros előképzettségüknek és tapasztalataiknak meg­

felelő, különleges feladatokat kell rájuk bízni. És még egyet kell itt szóvátennünk fajunk katonai dicsőségére. A X V II. és X Y I I I . században több­

féle regulámén tűm készült a császári lovasság számára. Valamennyinek egy-egy pontja foglal­

kozik a gyávasággal is. A német lovasság számára készült szabályzatokban keményen megparancsol­

ják, hogy azt a lovast, aki harc közben gyáván meghátrál, társai azonnal vágják le. A magyar lo­

vasság számára készült szabályzatokban azonban nincs szó a megfutamodókkal szemben követendő eljárásról, hanem helyette azt olvassuk, hogy meg kell büntetni azokat a huszárokat, akik nem vár­

ják be a. támadásra vonatkozó parancsot, hanem meggondolatlanul előrerohannak, vagy ellenséges lovasokat párviadalra hívnak! Ez az összehason­

lítás mindennél ékesebben beszél és a magyar hu­

szár vitézségének legszebb tükörképe.