K Ö R K É P
AZ OCDE TÁVLATI TANTERVI IRÁNYELVEI
Az O C D E (Organisation de Cooperation et de Développement É c o n o m i q u e s ) fejlett és kevésbé fejlett tőkés országok gazdasági szervezete, amelyet 1960-ban alapítottak Párizsban. Bevallott és hirdetett célja a gazdaság legerőteljesebb fejlesztése, a foglalkoztatottság biztosítása, áz életszínvonal emelése, a p é n z ü g y i stabilitás fenntartása a tagországokban és ezáltal a világgazdaság fejlődésének elősegítése, főképp a fejlődő országok gazdaságának t á m o g a t á s a . Célja t o v á b b á a világkereskedelem elősegítése multilaterális alapon és m i n d e n diszkrimináció kiküszöbölésével.
A z O C D E jelenlegi tagjai: N S Z K , Ausztrália, Ausztria, B e l g i u m , K a n a d a , D á n i a , Spanyolország, Egyesült Államok, Finnország, Franciaország, Görög- ország, Írország, I z l a n d , Olaszország, J a p á n , L u x e m b u r g , Norvégia, H o l l a n d i a , Portugália, Anglia, Svédország, Svájc, Törökország.
Az OCDE Pedagógiai Központja
Az O C D E keretében m ű k ö d i k az Oktatásügyi Kutatások és Reformok Központja (Centre pour la Recherche et l ' I n n o v a t i o n dans l'Enseignement). E z t Ford-ala- p í t v á n y b ó l és a Shell Társaság a d o m á n y á b ó l h o z t á k létre 1968-ban. A K ö z p o n t főbb célkitűzései:
1. a neveléssel kapcsolatos k u t a t á s o k bátorítása, t á m o g a t á s a és ilyen k u t a t á - sok végzése;
2. olyan ú t t ö r ő kísérletek bátorítása és t á m o g a t á s a , amelyek az oktatás terén újítások kipróbálását és bevezetését célozzák;
3. a tagországok k ö z ö t t i kooperáció fejlesztése az o k t a t á s ü g y i k u t a t á s o k és reformok területén.
A fenti központ 1970 j ú n i u s á b a n Kasselben szakértői bizottságot h í v o t t össze az 1980-as évek iskolai tantervi irányelveinek meghatározása céljából. A b i z o t t s á g m u n k á j á r ó l beszámoló jelentést készített, amely 1972-ben jelent meg.
A beszámoló az Előszó és a Bevezetés után a következő fejezeteket tartalmazza:
I. A számításba veendő tényezők az 1980-as évek számára érvényes tantervek készítésénél II. A változás következményei a tanított tantárgyakra vonatkozóan
III. Az új tanítási és tanulási módszerek kihatásai és az erre a változásra való rendszeres fel- készülés
IV. A tantervek átalakulásának következményei az iskolára és a társadalomra V. Az értékelés és problémái
VI. A tantervek tökéletesítése és az újítások elterjesztésének problémái VII. Végkövetkeztetések és ajánlások
A következőkben a beszámoló I. fejezetét tesszük közzé.
Bevezetés
Minthogy az oktatás n ö v e k v ő jelentősége tény, csaknem bizonyos, hogy az iskolai tantervekre m a befolyást gyakorló politikai, gazdasági és társadalmi tényezők az 1980-as években még nagyobb erővel fognak hatni. A létszámokat, a beruházási költséget, a befektetett tőkét tekintve az oktatás még jelentősebb vállalkozás lesz, m i n t ma. A fiatalok többen lesznek, és hosszabb ideig m a r a d n a k tanintézményekben; az iskolába járó lakosság tehát az egész lakosságnak a jelenleginél nagyobb részét fogja képviselni; n é h á n y tagországban a fiatalok még az iskola elhagyása előtt szavazati joggal fognak rendelkezni. U g y a n a k k o r a társadalmi változások ritmusa meggyorsul: a hatalomgyakorlás ú j m ó d j a i jelen- nek meg és a szabadidő megnövekszik, miközben csökken a m u n k a n a p .
Az iskola nem térhet k i e fejlődés elől. A pedagógusok — szembe t a l á l v á n m a g u k a t e kívülről j ö v ő erős hatásokkal és m a g u k is-érintve lévén a társadalmi változásoktól — egyénileg is és szakmai szervezeteik közvetítésével is ú j b ó l k í v á n j á k megfogalmazni szerepüket. A m i a t a n u l ó k a t illeti, k o r á b b a n v á l v á n éretté, nagyobb mértékben k í v á n n a k részt venni a döntésekben.
A politikai tényezők
Az ember szívesen m o n d a n á , hogy az iskolának k í v ü l kell m a r a d n i a a politikán, de az oktatás n a g y o b b jelentőségű dolog annál, semhogy teljesen a specialistákra lehetne bízni. A választó polgár azt várja a politikai p á r t o k t ó l , hogy a szociál- politika általános vonatkozásait érintő célokról és ezek között az oktatáspolitikai célokról világos elképzelésük legyen. A k o r m á n y o k s z á m í t h a t n a k és számítaniuk is kell a szakemberek segítségére a célok megvalósításában és a nemzet , által elfogadott szociálpolitika alkalmazásában. De a szakembereké a felelősség a tan- tervek és az oktatási folyamat részleteiért, az alkalmas módszerek megtalálásáért, a tantervi újítások elősegítéséért. H o g y milyen mértékben vállalják a szakembe- rek, különösképpen a gyakorló pedagógusok ezt a felelősséget, az elkerülhetetle- n ü l függ a tagországok oktatási rendszereinek centralizáltsági fokától.
Fontos politikai tényező az a mozgalom, amely az oktatás terén az esélyek egyenlőségét v a n h i v a t v a biztosítani: kifejezésre j u t ez azoknak a reformátorok- nak a h a n g j á b a n , akik a képességeket figyelembe vevő egységes iskola (école polyvalente) bevezetését szorgalmazzák. E z t a követelményt u g y a n országonként nagyobb vagy kisebb n y o m a t é k k a l h a l l a t j á k / E u r ó p á b a n mégis v a l a m e n n y i okta- tásügyi rendszer kénytelen figyelembe venni a tanulási esélyek egyenlőségéért, a túlzott specializálás ellen fellépő politikai természetű erők n y o m á s á t .
A gazdasági tényezők
A jelenkori t u d o m á n y o s és technikai forradalom meglepő változásokat idéz elő a m a embereinek szakmai életében. A z új felfedezések és technikák gyökeresen átalakítják az ipari és a kereskedelmi ágazatok nagy részét; a hagyományos szak- képzett m u n k a e r ő t gépek helyettesítik, amelyeket félig szakképzett m u n k a e r ő szolgál ki; a szakképzettség ú j o n n a n létrejött formái viszont 111a jelentős tudo- mányos felkészültséget igényelnek; végül az automatizálás és a számítógépek sok tisztán r u t i n m u n k á t kiküszöbölnek. Ilyen körülmények k ö z ö t t lehetetlen előre látni, hogy m i n d é n t tekintetbe véve milyen típusú tudás és szakképzettség lesz a fiatalok számára a leghasznosabb. A jelenlegi évtized más szakképzettségeket
igényel, m i n t az előző, és még nem ismeretesek azok, amelyeket a k ö v e t k e z ő évtized fog követelni. E g y dolog biztos: mégpedig az, hogy a m u n k á b a n álló emberek többségének szakmai helyzete gyors megváltozását kell elviselnie, és az 1980-as évektől] — nagyon valószínű — élete f o l y a m á n többször is foglalko- zást kell változtatnia. Emellett: az ismeretek mennyisége oly m é r t é k b e n növek- szik, hogy az iskolában annak csak egyre kevesebb h á n y a d á t lehet t a n í t a n i . Bizonyos t a n t á r g y a k b a n , főképp a t u d o m á n y o s t á r g y a k b a n , a fejlődés oly gyors, hogy az iskolai tantervek 20—30 évvel e l m a r a d n a k . A tantervek m e g ú j í t á s a során, amelyet folyamatosan kellene végezni, f ő k é p p a m a ismeretek és t e c h n i k a i eljárások elsajátításának problémáival kell foglalkozni, amelyek a t a n u l ó k számára lehetővé teszik képzésük folytatását felnőtt k o r u k b a n .
Az 1980-as években az ipar és a kereskedelem olyan férfiakat és n ő k e t igényel, akik képesek a t ő l ü k m e g k í v á n t feladatok változásához a l k a l m a z k o d n i , és alkal- masak új dolgok megtanulására és képzettségük á l l a n d ó kiegészítésére. Alap- vetően fontos lesz a szellemi kíváncsiság és az ö n á l l ó t a n u l á s képességének a fej- lesztése. Míg a m ú l t b a n azt lehetett m o n d a n i , hogy az oktatás ismeretek á t a d á s a , a tanuló buzdítása kívülről rákényszerített információk befogadására, és h a sikerült neki, azok igazolására, addig úgy t ű n i k , m a a kérdések feltevésének a szükséglete és a törekvés meg a képesség azok megválaszolására f o n t o s a b b , m i n t teljesen kész ismeretek elsajátítása.
Az elmúlt húsz év folyamán az iskolarendszernek meg kellett felelnie az ipar, a kereskedelem és a "felsőoktatási intézmények k í v á n a l m a i n a k , amelyek azt kér- ték tőle, hogy bizonyos kevés számú t a n t á r g y b a n m é l y e b b ismereteket a d j o n . Ez a j o b b t a n u l ó k számára m á r gyakran t ú l h a j t o t t specializáció az általános képzés rovására történt. Tehát bizonyosan fel fogják ismerni, hogy az általános képzés fontosabb, m i n t ezek a rövid lejáratú szükségletek, amelyek az ismeretek ellenőrzésének eltúlzott szerepéhez vezettek az oktatási f o l y a m a t b a n . Elhanya- golták a k ü l ö n b ö z ő tantárgyi, főképp t e r m é s z e t t u d o m á n y i ismeretek t á r s a d a l m i vonatkozásait, amely természettudományi ismeretek pedig r e n d k í v ü l m é l y hatást gyakorolnak a társadalomra.
Az iparban jelenleg végbemenő átalakulások e g y ú t t a l m a g u k is kétségtelenül hozzá fognak j á r u l n i az oktatás megjavításához. V a n n a k ú j t e c h n i k á k , ú j veze- tési eljárások, amelyeknek megfelelő alkalmazása a t a n u l á s t h a t é k o n y a b b á teheti.
Ű j tanulási eszközök és rendszerek kidolgozása az önálló tanulás t ö b b lehetőségét n y i t j a meg: a vezetési eljárások m i n d az o k t a t ó k és az adminisztratív személyzet, m i n d a pénzügyi források j o b b elosztásához a d n a k ösztönzést. A nevelésügy finan- szírozói t u d n i ó h a j t j á k , v a j o n a ráfordított összeg megtérül-e; a szakembereknek tehát t u d o m á s u l kell v e n n i ü k , hogy t a n u l m á n y o z n i u k kell az o k t a t á s i költségek rentabilitását.
Társadalmi természetű tényezők
Megváltozóban v a n n a k m a a tekintély k ü l ö n b ö z ő formái és a h a g y o m á n y o s szankciók is eltűnnek; szülők, tanárok, politikusok és p a p o k n e m v á l t a n a k k i a u t o m a t i k u s a n tiszteletet. A tanulók k o r á b b a n érnek, és t ö b b p é n z ü k v a n ; észreveszik az ellentmondást az iskolában érvényes és a l k a l m a z o t t t ö r v é n y e k és azok között a törvények között, amelyek a t á g értelmeben vett t á r s a d a l m a t igaz- gatják. Az iskolán kívüli kapcsolataik, a t ö m e g k o m m u n i k á c i ó s eszközök révén (amelyek egyre nagyobb mértékben kötik le a fiatalok figyelmét, t á p l á l j á k őket
információkkal, alakítják vágyaikat, befolyásolják ítéletüket és véleményeiket) rájönnek, hogy a problémákat nem lehet olyan egyszerű m ó d o n sem megfogal- mazni. sem megoldani, mint a hagyományos nevelés erkölcstanában.
Hogy e pontra röviden kitérjünk, elmondhatjuk, hogy sok hitetlen és keresztény egyetért morális kérdésekben. Jelenleg sok problémát illetően a határvonal inkább a hitetlenek kategóri- áján belül húzódik, mint a keresztények és a hitetlenek között. Sok ember például, függetlenül vallásától és világnézetétől, a házasság előtti szüzességen és a házassági hűségen alapuló nemi erkölcsöt vallja; de egyre nagyobb arányban vannak emberek, főképp természetesen fiatalok, akik a szexuális magatartást az egyéni ízlés és megítélés dolgának tekintik, ha mások érdekeit nem éri sérelem. Fontos emlékeztetni arra, hogy kiváló és nagyon magas erkölcsi érzékkel rendelkező férfiak cs nők jelentős számban vallanak ilyenfajta nézeteket számos olyan problémát illetően, amelyben a konvencionális erkölcs híveinek gyakran semmi rnindanivalójuk nincs.
A társadalom átalakult: viszonylag egyszerű és állandó közösségből, amilyen egykor volt, hatalmas szövedék lett, amelyben a serdülő könnyen ö n m a g á t veszti.
Ezért helyes lenne kiterjeszteni a társadalmi nevelést, a hangsúlyt olyan taná- csokra Léve, amelyek a fiatalnak lehetővé teszik a tájékozódást. Valószínű, hogy gazdasági érdekekből-(minél nagyobb egy iskola, a n n á l kevésbé kerül sokba) és a tanszemélyzet gazdaságosabb elosztása érdekében az oktatást elég nagy lét- számú középiskolába koncentrálják m a j d . Ilyen körülmények k ö z ö t t az a szük- séglet, hogy minden t a n u l ó t személy szerint kellő figyelemre méltassanak, élesebb formában fog jelentkezni. A fiatalok ma az előző generációk számára ismeretlen feszültségeknek v a n n a k alávetve. A t ö m e g k o m m u n i k á c i ó s eszközök olyan dol- gokra n y i t o t t á k k i szemüket, amelyeket még n é h á n y évvel ezelőtt nem ismerhet- tek volna vagy alig. Egyes félelmek és tilalmak megszűnése lehetővé tette szá- mukra, hogy ö n m a g u k a t adják, és hogy könnyebben szembeszálljanak a tekin- téllyel. A lázadásra való hajlam, amely természetes az ifjúságnál, súlyosbodott annak a szakadéknak a következtében,.amely m a a generációk között fennáll, és
amely a m ű s z a k i és társadalmi átalakulások gyorsasága következtében-maga is kiszélesedett. Régebben, ezzel ellentétben, a művelődési, erkölcsi és társadalmi kötelmek tisztelete segítette ennek a szakadéknak az áthidalását. Ezek azonban eltűntek, és semmi sem helyettesítette őket.
Társadalmi tényezők az iskolán belül
A Lársadalmi fejlődés eme tartós irányzatai mély hatást fognak gyakorolni az iskola tanterveire és szervezetére. H o g y szembenézhessenek az 1980-as évek ú j helyzeteivel, elő kellene segíteni a tanulók részvételét az iskolai döntésekben; a tanítási módszereket i n k á b b a tanulóra, m i n t a tanárra kellene összpontosítani, fejleszteni kellene az önálló m u n k a szokását, és meg kellene adni ehhez az esz- közöket. H a igaz, hogy a tudás nem valami, a m i t birtokolunk, h a n e m tevékeny- ség, akkor a tanároknak nem azon kell igyekezniük, hogy gyakoroltassák tanít- v á n y a i k a t oly kérdések megválaszolásában, amelyekre a válaszok m á r ismerete- sek, h a n e m , hogy megtanítsák őket olyan problémák kezelésére, amelyek való- színűleg a közeljövőben vetődnek fel. E n n e k következtében a tanárok nem tekint- hetik m á r sokáig ö n m a g u k a t úgy, m i n t m i n d e n ismeret forrását.
Az iskolai fegyelemben kétségkívül jelentkezni fognak a tanár szerepében végbement változás következményei. Az aktív tanulást szem előtt tartó tantervekkel az unalomból eredő fegyelmezési nehézségek csökkennek. Mellékesen megjegyezzük: olyan kísérletek fényében, amelyek a fegye-
lem szabályainak megszegését á tanulók illetékességi körébe utalták, úgy tűnhet, hogy más maga- tartásbeli nehézségek az adminisztrációs személyzet hatásköre következtében továbbra is jelent- keznek
Senkinek nem kell t ö b b é egész n a p dolgoznia, és igen valószínű, hogy a szabad- idő t o v á b b növekszik. A szabadidő magasrendű ö r ö m ö k , kielégülés forrása lehet, de rokonértelmű lehet a teljes u n a l o m m a l is, amely éppen ezért társadalomellenes viselkedést szülhet. R e m é l n i kell, hogy egyre növekszik azoknak az embereknek a száma, akik m u n k á j u k b a n ö r ö m ü k e t lelik, ú g y h o g y nehéz lesz különbséget tenni fizetett tevékenység és szabadidő-tevékenység k ö z ö t t . A m i l y e n m é r t é k b e n a munkafeltételek j a v u l n i fognak, t a l á n úgy v á l n a k egyre kevésbé n y o m a s z t ó k k á a m u n k a k ö r ü l m é n y e k és a szabadidő-körülmények k ö z ö t t i eltérések. D e sok ember számára szabadidő és m u n k a mindig m e g k ü l ö n b ö z t e t h e t ő dolgok marad- n a k : ők m i n d i g megerősítik Arisztotelész eszméjét, amely szerint az emberek azért dolgoznak, hogy élvezhessék szabadidejüket. A z iskolának tehát a l a p v e t ő fel- adata, hogy lehetővé tegye a fiataloknak m i n d e n képességük k i b o n t a k o z t a t á s á t annak érdekében, hogy szabadidejük a lehetséges legnagyobb örömet és élveze- tet nyújthassa számukra.
A z iskolai programoknak a foglalkozások lehető legszélesebb s k á l á j á t kell t a r t a l m a z n i u k — benti és szabadtéri foglalkozásokat egyaránt — ú g y , h o g y minden t a n u l ó találhasson k ö z ö t t ü k v a l a m i t , a m i felkelti lelkesedését. A z iskolai tevékenységek sikere attól függ, milyen mértékben v a n n a k tekintettel m i n d e n t a n u l ó sajátos érdeklődésére. D e az iskolának arra kell nevelnie t a n í t v á n y a i t , hogy megfontoltságot tanúsítsanak kedvteléseik megválasztásában, és arra kell ösztönöznie őket, hogy a t ö m e g k o m m u n i k á c i ó s eszközökkel: a mozielőadásokkal, a televízióközvetítésekkel, a popzenével szemben aktív és ne passzív legyen a magatartásuk. A t a n u l ó k n a k legalábbis kapcsolatba kell k e r ü l n i ü k m á s szóra- kozási f o r m á k k a l is, m i n t amilyen pl. a színház, az opera, a klasszikus m u z s i k a . A célnak annak kell lennie, hogy felnőtt k o r u k b a n a legnagyobb értékű kielégü- lést jelentsék számukrá a t a n u l ó k o r u k b a n t ö r t é n t választásaik.
T u d j u k természetesen/hogy a hagyományos t a n t á r g y a k is olyan érdeklődést t u d n a k kelteni, hogy a t a n u l ó k az iskola elhagyása u t á n saját kedvtelésből is örömmel foglalkoznak velük; a tanárok jól tennék, h a ebből a s z e m p o n t b ó l ú j b ó l megfontolnák tárgyuk értelmét. Nem szabad figyelmen k í v ü l h a g y n i azt a mély rokonszenvet, amelyet sok serdülő m á s o k h á t r á n y a i v a l és gyengeségeivel szemben tanúsít, és a l k a l m a t kellene adni s z á m u k r a , hogy hasznosítsák m a g u k a t a közösségben.
H a megértjük, hogy — m i n t fentebb m o n d o t t u k — m i n d e n k i n e k m i n d e n fokon részesednie kell az oktatásban, ú j értelmet nyer a régi m o n d á s , amely szerint az iskola nem vége, h a n e m kezdete a t a n u l m á n y o k n a k . E z azt jelenti: a t a n u l ó k n a k és a szülőknek meg kell érteniük, hogy az iskolai képzés a nevelésnek csak első szakasza.
A nemzeti oktatási rendszerek összeha,ngolásának szükségessége
A z 1980-as években annak a m o z g a l o m n a k a meggyorsulását lehet v á r n i , amely egy bizonyos nemzetközi egyöntetűséghez vezet. A k ü l ö n b ö z ő országok k ö z ö t t a turizmus és a t ö m e g k o m m u n i k á c i ó s eszközök révén egyre, szorosabb kapcsolatok alakulnak ki, és hála a közös piacnak, a kereskedelmi és ipari kötelé- kek megsokszorozódnak. E z a fejlődés m á s t igényel, m i n t egyszerűen kiterjed-
tebb ismeretét m i n d a n n a k , a m i más országokban végbement, mást, m i n t kül- földön tett gyakori m a g á n l á t o g a t á s o k a t , mást, m i n t nemzetközi konferenciákat.
Megkívánja a t a n u l ó k szabad bejutását külföldi egyetemekre a középiskola elvégzése u t á n , k ü l ö n b ö z ő országok egyetemi és pedagógiai címei k ö z ö t t az egyen- értékűséget, nemzetközi kooperációt a tantervi újítások terén és.talán még gyer- mekcsoportok (és a l k a l o m a d t á n tanárok) cseréit is a tagországok iskolái között a tanév folyamán.
A nemzetközivé válás e folyamata megkövetelné az idegen nyelvek t a n í t á s á n a k a felülvizsgálatát. M i n t ahogy a következő fejezetben felvetjük, egyáltalán nem szükséges, hogy a nagy országok rendszeresen t ö b b élő nyelvet tanítsanak.
A lényeg az, hogy a nyelvtanítás olyan ú j és kipróbált módszereit a l k a l m a z z á k , amelyek lehetővé teszik a megértést és a megértetést. E g y ország nyelvének a tanulása m a g á b a n kell, hogy foglalja az illető ország történelmének, földrajzának, műveltségének n é m i t a n u l m á n y o z á s á t i§.
Az egyetemek
Az egyetemi képzés — m i n t ahogy ezt k ö n n y ű megállapítani — belépőt jelent magasabb bérezésre és beosztásra; ebből a tényből kifolyólag az egyetemeknek közvetlen és mély befolyásuk v a n az iskolai tantervekre; a befejező középiskolai osztályok általában előkészítő osztályok. E b b ő l következik, hogy az iskolai osztályok t a n u l m á n y i terve még akkor is ezt a hatást tükrözi, h a a t a n u l ó k jelentős része m i n d e n valószínűség szerint meg sem kísérli a bejutást felsőoktatási intézménybe. A középiskolai tantervek tehát az egyetemi képzéshez igazodnak, ugyanakkor azonban a nevelés más, ugyancsak fontos területei veszítenek jelentő- ségükből. E z t a torzulást kiküszöbölni csakis az iskolák és az egyetemek közötti, az egyetemi felvétel követelményeire vonatkozó együttműködéssel és konzultá- ciókkal lehet. Az ilyenfajta konzultációkból az az előny is származik, hogy az iskoláknak lehetővé válik az egyetemeken tanított k ü l ö n b ö z ő s z a k t u d o m á n y o k területén végbement fejlődés gyorsabb figyelembevétele.
Vizsgák, értékelés
A vizsgák szerepe a k ö z é p f o k ú oktatásban mindeddig egyre növekedett, és még m i n d i g növekszik, pedig csökkennie kellene. Bebizonyosodott, hogy az elemi t a n u l m á n y o k végén m i n d e n szelekció eltörlése felszabadító hatást gyako- rolt az elemi oktatás tantervére, mert megkönnyítette a tanítók számára, hogy figyelmüket v a l a m e n n y i t a n u l ó sajátos szükségleteire fordítsák. A z oklevél (diploma-)szerző vizsgák még m i n d i g jelentős kényszerítő hatást gyakorolnak a középiskolai tantervekre. Jogosulatlan elsőbbséget biztosítanak a képzés a m a területeinek, amelyekre a vizsga kiterjed, más nevelési területek sérelmére, ame- lyek a vizsgán nem szerepelhetnek, de amelyek éppen olyan fontosak, m i n t pél- dául az érzelmi fejlesztés, a t á r s a d a l m i nevelés, a szabadidő-tevékenységek. Ügy t ű n i k , a vizsga valahogy ö n m a g á t táplálja. Bizonyos alacsonyabb fokú foglalko- zásokra való'képesítés feltételei olyan ismereteket t a r t a l m a z n a k , amelyek nincse- nek kapcsolatban a foglalkozás gyakorlatával. Az elvégzett k u t a t á s o k b ó l min- denesetre azt a végkövetkeztetést lehet levonni, hogy a vizsgák nagyon pontat- lan jelzéseket adnak a t a n u l ó k j ö v e n d ő érvényesülésére vonatkozóan, akár a fel- sőfokú t a n u l m á n y o k r ó l , akár a jövendő életpályáról v a n szó. Jellemző, hogy éppen a m a t e m a t i k a i számológépeket használó iparágakban tapasztalják, hogy
legjobb alkalmazottaik nem szükségképpen azok, akik m a t e m a t i k a i és tudomá- nyos képzésben részesültek.
A vizsgák szerepe csökkenne, ha kiegészítenék v a g y helyettesítenék őket a tanárok által kidolgozott e r e d m é n y m u t a t ó k , amelyek folyamatos iskolai fel- jegyzésen alapulnak. A z egyes t a n u l ó k által választott t a n t á r g y a k b a n elért ered- ményeket igen j ó l lehetne ábrázolni az e r e d m é n y m u t a t ó k b a n sok f o k o z a t ú skála segítségével, csökkentve ezáltal a kevés f o k o z a t ú á l l a m i vizsgák eredményezte átlagok jelentőségét. Hogy az e r e d m é n y m u t a t ó k t ö b b e t m o n d j a n a k , j ó lenne írásbeli m a g y a r á z a t o k a t csatolni hozzájuk a t a n u l ó k személyi tulajdonságaira vonatkozóan. N a g y o n is lehetséges, hogy az e r e d m é n y m u t a t ó k a l k a l m a z á s á t a vizsgák helyett kedvezőtlenül fogadná az ipar és a kereskedelem, mert — é p p ú g y m i n t a felsőoktatási intézmények és a szakmai szervezetek — m e g s z o k t á k , hogy szelekció alkalmazása céljából a vizsgák eredményeire t á m a s z k o d j a n a k . Arra kellene t e h á t n y o m a t é k k a l felhívni a m u n k a a d ó k figyelmét, hogy személyzetük alkalmazásakor j o b b a n alapozzanak a beszélgetésekre és az alkalmassági vizsgá- latokra (tesztekre). Ezzel el lehetne érni, h o g y az az ellenőrző szerep, amelyet a társadalomba való belépéskor az oktatás játszik, csökkenjen. H a az iskolák meg- szűnnének a szakmai szelekció intézményei lenni, bizonyosan felszabadultab- b a k k á , kellemesebbekké v á l n á n a k , és növekednék k é p z ő h a t á s u k .
A pedagógusok
A pedagógusokat sokkal szorosabban kellene b e v o n n i a tantervek készítésébe egyrészt azért, mert e tekintetben kompetensek,, másrészt mert az ő feladatuk e tervek alkalmazása. (Valószínűnek látszik egyébként, hogy t á r s a d a l m i helyzetük abban a mértékben emelkedik m a j d , amilyenben növekszik a világon a pedagó- gushiány és a nevelés jelentősége.)
Ezzel természetesen nem azt akarjuk mondani, hogy a pedagógusok sürgetni fogják az újításokat. Számos okuk van arra, hogy fenntartásaik legyenek a változtatásokkal kapcsolatban, főképp mert olyan ismeretekre és készségekre tették szert, amelyek idővel elavulnak. Küzdeniük kell az ellen az embernél természetes törekvés ellen, hogy ellenáll minden olyan változásnak, amely azt, amit megszerzett, elavulttá tehetné. A középiskolai tanárok, akiket főképp a szak- tárgyuk érdekel (és emiatt kétségkívül kevésbé érzékenyek a tanulók sajátos szükségletei iránt, mint az alsófokú oktatásban működő pedagógusok), inkább konzervatívabbak. A hagyományos középiskolai oktatásban a tanár elszigeteltsége az osztályban nem serkent újításra. Mégis a pedagógusok jelentik potenciálisan a legfőbb újító tényezőt, ha a változás gyakran azoktól is származott, akik saját csoportjukon belül a kisebbséget alkotják.
H o g y a lehetőség hatóerővé váljék, és hogy a pedagógusok készek legyenek a tantervi újításokra, képzésüknek és továbbképzésüknek meg kell őket győzni arról, hogy e téren nekik v a n fő szerepük. M i n d e d d i g a pedagógusok számára n y ú j t o t t a l k a l m a k tapasztalataik feltárására és a pedagógia ú j eredményeivel való megismerkedésre éppannyira véletlenek voltak, m i n t k o r l á t o z o t t a k . A tan- folyamokon yaló részvétel tapasztalatai a l a p j á n v a l a m e n n y i tagországnak sür- gős tennivalója tömegesen b á t o r í t a n i és kiterjeszteni rendszeres alapon a h i v a t á s gyakorlása f o l y a m á n történő továbbképzést. E n n e k sok f o r m á j a lehetséges az iskolai tapasztalatcserétől az iskolán k í v ü l szervezett általánosabb jellegű kép- zésig.
A fenti célból az iskolai elfoglaltságból egy ésszerű óraszárhot fenn kellene tar- tani' arra, hogy a tantestület tagjainak m ó d j u k legyen együttes tevékenységre,
gondolataik kicserélésére az interdiszciplináris és integrált oktatás megszerve- zésére v o n a t k o z ó a n : a szabadon szervezett team-tanítás igen termékeny kapcso- latokat teremthetne a t a n á r o k k ö z ö t t ; a k é p m a g n ó és a zártláncú televízió pedig az önkritika eszközei lehetnének. A m u n k a h e l y i képzés erősítése céljából olyan központokat kellene létrehozni a tanárok számára, ahol együtt megtalálhatnák a válaszokat az osztályban előforduló gyakorlati p r o b l é m á k megoldására.
A m i az iskolán k í v ü l szervezett t a n f o l y a m o k a t illeti, ezeket nemcsak az isko- lai szünetekben és a hétvégeken kellene tervezni, h a n e m a tanítási idő alatt is.
Ezeket a t a n f o l y a m o k a t — amennyire csak lehetséges — m ű k ö d ő pedagógusok- nak kellene t a r t a n i u k , és a résztvevők aktív tevékenységén kellene alapulniuk.
E z a tényleges részvétel biztosítja a tanfolyam iránti valódi érdeklődést, és vitat- hatatlan gyakorlati jelentőséget ad neki egy olyan hivatást gyakorló emberek szemében, akik á l t a l á b a n gyanakvással tekintenek azokra, akik a tantervet meg akarják változtatni. A résztvevők lakóhelyén rendezett t a n f o l y a m o k n a k előnye, hogy egymás ismeretében és időben is jobban biztosítják a véleménycserét a tan- folyami foglalkozásokon k í v ü l is. Fontos intézkedni arra nézve is, hogy a továb- biak során a t a n á r o k tanácsadókhoz fordulhassanak azokkal a nehézségeikkel, amelyekkel a t a n f o l y a m o n t a n u l t a k alkalmazása során találkoznak. A m e n n y i b e n a tantervi újításokkal kapcsolatos kísérleteket nem m ű k ö d ő pedagógusok szer- vezik, azoknak olyan p é l d a m u t a t ó kísérleteknek kell lenniük, amelyeket m i n d e n pedagógus a d a p t á l h a t saját intézményében, saját növendékei számára, saját tapasztalata fényében.
A tanulók
A m i az egész világon végbemegy, azt m u t a t j a , hogy az egyetemi hallgatók elégedetlenek azzal a képzéssel, amelyben részesülnek, elégedetlenek a társada- l o m m a l általában. Fő törekvésük: nagyobb részvétel az őket érintő döntésekben, ez az oktatásügy legtöbb szakembere részéről kétségkívül helyeslésre talál. Csak a hallgatók egy csekély kisebbségének módszerei elfogadhatatlanok, mert az erőszakból erednek, s megfosztják társaikat más célok követésének a szabadsá- gától. Az o k t a t ó k a t nem a hallgatók ez u t ó b b i nagy többsége részéről éri a fő kihívás, mert ők — elkerülvén ugyan a szembeszállást ezzel a kisebbséggel — visszautasítják az erőszakot: ez i n k á b b ' sokak kétértelmű magatartásának a következménye e kisebbséggel szemben, amely számára kényelmesebb jelszavak kiabálása, m i n t meggondolt vita folytatása.
Jogos a felsőoktatásban tapasztalható zűrzavarért a felelősség egy részét az alsóbbfokú iskolákra hárítani. Ténylegesen ezek a problémák már az iskoláskor- ban kezdenek jelentkezni, és kétségtelenül csak súlyosbodni fognak abban a mértékben, ahogy a középfokú t a n u l m á n y o k befejezésének a korhatára emelke- dik. Tervezeteket kellene készíteni, hogyan lehetne t ö b b lehetőséget adni a tanu- lóknak a tantervek befolyásolására, nem azért, mert a militáns diákok t ö b b bele- szólást követelnek, h a n e m mert ez pedagógiai szempontból jó és kívánatos. Úgy látszik, nincs ok, amiért ne vennének részt az oktatás t a r t a l m á t és módszereit illető döntésekben. A z az energia és lelkesedés, amelyet a tanulók tanúsítanak ilyen felelős feladatok vállalásában, egészéges dolog, amelyet konstruktív i r á n y b a lehet terelni. E z főképp a 16—19 éves korcsoportokra vonatkozik, de fiatalabb tanulókra is, különösképpen azokra, akik abba akarják hagyni iskolai tanulmá- nyaikat, mihelyt erre törvényes lehetőségük v a n , és akiket éppen ezért nem sza-
badna megfosztani a lehetőségtől, hogy élenjáró szerepet játsszanak idősebb tanu- lók jelenléte esetében is.
Minden tanulónak módjában kellene állni, hogy bizonyos mértékig választ- hasson a tanított tantárgyak és a felkínált tevékenységi lehetőségek között, ugyanakkor kétségkívül kötelezően meg kell tartani a tantárgyak bizonyos körét az általános képzés biztosítása céljából, különösképpen a társadalmi és gazdasági rendszert érintő ismereteket; és minél kevesebb vitát kell lehetővé tenni az okta- tás céljairól. A tanulóknak nagy számban lesz szükségük tanáraik tanácsaira, akik — mivel különösen érzékenyek a serdülők részéről megnyilvánuló személyes és társadalmi törekvésekre — konstruktív módon irányíthatják őket a tanul- mányaik és az élethivatásuk tekintetében.
Szükséges, hogy a tanulók véleményét az iskola és a fegyelem szervezetét ille- tően is meghallgassák az intézmény vezető testületében és más hasonló típusú szervben. Minthogy azonban a gyermekek még nem rendelkeznek a felnőttek érett- ségével, határt szabni is szükséges cselekvési szabadságuknak; ami azt illeti, hogy ezeknek a határoknak szélesebbeknek vagy szűkebbeknek kell lenniük azoknál, amelyek minden állampolgárra kötelezőek, ez olyan kérdés, amelyre vonatkozóan különböznek a vélemények; ami lényeges, az az, hogy a kisebbség- nek ne legyen joga a többség akaratát semmibe se venni, és hogy mindenkinek a szabadsága biztosítva legyen.
ÁGOSTON G Y Ö R G Y
PIAGET A GYERMEK BELSŐ SZEMLÉLETI K É P É R Ő L
PIAGET egyik nemrég megjelent, nálunk kevésbé ismert könyve a gyermek belső szemléleti képéről szól. Szerzőtársával együtt a vizuális képzetek fejlődését dolgozta fel.1 Ennek a gazdag munkának az ismertetéséről lesz szó az alábbiakban.
P I A G E T azonban egy másik könyvének előszavában2 a következőket írta: „Igaz, hogy tartózkodtunk minden iskolai ismeretre való hivatkozástól. E z az óvatos- ság elengedhetetlen volt, hogy elérjük a tiszta pszichológiai célt, amelyet magunk elé tűztünk. De a gyermek spontán reagálásainak ismerete inkább ösztönző lesz az esetleges pedagógiai alkalmazás szempontjából." PiAGETnak a belső szemléleti képről írt munkája szintén tisztán pszichológiai jellegű, de fentebb idézett sorai felbátorítanak arra, hogy ennek a könyvének ismertetésénél és ezen a fórumon rámutassunk néhány vizuális pedagógiai problémára is. Ennek a lehetőségére utal egyébként — bár paradoxonnak tűnhet, a "L'image. . . " előszava is, mely- ben PlAGET a munkának arra a „jelentős h i á n y á r a " utal, hogy nem foglalkozik a belső szemléleti kép szerepével a „spontán rajzban", sem a gyermek „alkotó képzeletével", hanem csupán a gondolkodás funkciójával összefüggő vizuális képzetekkel. Nos, ami a „spontán rajzolást" illeti, PlAGET egy következő könyvé- ben3 a rajzolásról írott fejezetben hivatkozik L U Q U E T könyvére4 és pedig úgy, hogy LTTQTTET bizonyos megállapításai „figyelemre méltó bevezetést képeznek az 'image mentale' tanulmányozásához" (52. old.). PiAGETnak ezt a megállapítását,
1 Címe: „L'image mentale ehez l'enfant. Étude sur le développement des représentations ima- gées" par Jean Piaget et Bárbei Inhelder. Bibliothéque Scientifique Internationale. Presses Universitaires de Francé. 1966.
2 La géometrie spontanée de l'enfant. Presses Universitaires de Francé. 1948.
3 La psychologie de l'enfant. Presses Universitaires de Francé. 1966.
4G.Luquet: Le dessin enfantin. Alcen. 1927.
