Bene Márton:
Egymásra hangolva. A Facebook információforrássá válásának hatása az egyetemista fiatalok politikai
viselkedésére
Bevezetés
Nem tűnik alaptalannak a feltételezés, hogy a valóságról való tájékozódás, az információfo- gyasztás formái hatást gyakorolnak az állampolgárok politikai viselkedésére. Jó példa erre, hogy az 1968-as generáció lázadását is sokan – köztük az érintettek – a fiatalok megváltozott médiafogyasztási szokásaival kötötték össze. Ez volt ugyanis az első „televízió-generáció”, melynek tagjai már a képernyő előtt nőttek fel. A televízióban prezentált valóság sok tekin- tetben eltért a korábbi generációk által közvetített valóságtól, ez pedig szerepet játszott a generációk közötti szakadékok kialakulásában (Bodroghkozy, 2001). Az egymással gyakran összekapcsolódó technológiai és társadalmi változások folyamatosan alakítják a politikai információs környezetet, amelynek hatásaira a politikatudománynak is reflektálnia kell (Bennet–Iyengar, 2008). Ez különösen fontos a fiatalok esetében, akiknek politikai né- zetrendszere, világképe kevésbé stabil, így jobban ki vannak téve a politikai tájékozódás hatásainak, ráadásul ők azok, akik a leggyorsabban alkalmazkodnak a technológiai változá- sokhoz is.
A politikáról való tájékozódás környezete az elmúlt években is gyors átalakuláson ment keresztül. A ’90-es évek végén, 2000-es évek elején az online hírportálok elterjedése, majd a 2000-es évek második felétől a közösségi média népszerűvé válása jelentette a legnagyobb változást. A közösségi média egyre inkább átitatja a mai ember, különösen a fiatalok életét, a mobiltechnológia fejlődésének köszönhetően pedig használatának helyhez kötöttsége is megszűnt, lehetővé téve a folyamatos jelenlétet. A közösségi média politikai információfor- rássá válása azonban bizonyos tekintetben minőségileg is mást jelent, mint az információs környezet korábbi változásai. Azok ugyanis nagyrészt a professzionális újságírás keretein belül maradtak, a változó formátumokat – kevés kivétellel (pl.: egyes blogok) – továbbra is hivatásos újságírók, médiaszakemberek működtették. Ezzel szemben, a közösségi média információs univerzumát a mindennapi emberek, elsősorban a felhasználó saját ismerőseinek kommunikációja alakítja.
Jelen dolgozat célja annak megértése, hogy az információs környezet átalakulása miként hat a változásoknak különösen kitett fiatal egyetemisták politikai viselkedésére. A tanulmány amellett érvel, hogy a közösségi média, azon belül is elsősorban a Facebook, politikai tájéko- zódásban való felértékelődése a kommunikáció kétlépcsős elméletének (Lazarsfeld et al 1948, Katz–Lazarsfeld, 1955) újraéledéséhez vezet, melynek egyik legfontosabb gondolata, hogy a politikai viselkedést erősen befolyásolják a társas hatások. A társas hatások Facebooknak köszönhető jelenlétére vonatkozó általános hipotézisemet közvetetten, két alhipotézis bizo- nyításán keresztül igazolom. A két alhipotézist a demokráciával való elégedetlenség változóján
keresztül kötöm össze egymással, mely változó használatát arra a feltevésre alapozom, hogy a Facebookon zajló politikai kommunikációt a politikai negativitás dominálja. Az eredmények igazolják, hogy a demokráciával való elégedetlenség a közösségi média politikai kommuni- kációjának fontos prediktora, ennek megfelelően pedig a politikai témákban Facebook- ról rendszeresen tájékozódó egyetemisták negatívabban ítélik meg a demokrácia állapotát.
Az eredmények nem csak a Facebooknak köszönhető, politikai viselkedést befolyásoló társas hatások létére hoznak közvetett bizonyítékot, hanem a nemzetközi, de különösen a hazai ifjú- ságkutatás egy régi problémájára, a fiatalok politikai elégedetlensége és demokráciaszkepszise mögötti okok megértéséhez is új szempontokat kínálnak.
A dolgozat első részében áttekintem, hogy mit is jelenthet a fiatalok politikai tájékozódásá- ban a közösségi média, majd ennek feltételezett következményét, a társas hatások politikai viselkedésben játszott szerepének felértékelődését tárgyalom. Ezt követően a közvetítő változó kiválasztásának indoklásaként a Facebook politikai kommunikáció és a politikai negativitás kapcsolata mellett érvelek, majd az elemzés során alkalmazott változókat vázolom fel. Az ered- mények bemutatása után a dolgozatot néhány következtetés levonásával zárom.
Fiatalok és politikai tájékozódás
Míg az elmúlt években számos kutatás azt mutatta, hogy a fiatalok egyre nagyobb arányban fordulnak el a tradicionális politikai hírfelületektől (Buckingham 1999; Lauf 2001), a web 2.0 és a közösségi média előretörése változást hozott az őket is körülvevő kommunikációs környezetben. A közösségi média előtti, de már a csatornabőség által jellemezhető időszakban az információfogyasztás felett megnövekedett az egyéni kontroll, így a politika iránt nem érdeklődő fogyasztók is könnyedén el tudták kerülni a politikai tartalmakat (Prior 2005).
A közösségi médiában, különösen a különböző platformok közül legfontosabbá váló Face- bookon, azonban az információ feletti kontroll természete megváltozott, Bode szavaival élve parciálissá vált (Bode, 2016), bár vannak lehetőségek kommunikációs közeg alakítására, az elsősorban a tartalom hordozóira és nem magára a tartalomra irányul. A felhasználó általá- ban személyes ismeretségen alapuló (Boyd, 2014: 6–7) hálózata tagjainak kommunikációja különböző tartalmakat közvetít a felhasználó felé, aki dönthet úgy, hogy bizonyos tartalmak elkerülése érdekében ismerősét eltávolítja kommunikációs hálózatából, ezzel azonban le kell mondania az általa közölt egyéb tartalmakról is. Ez azt jelenti, hogy míg a szándékolt médiafogyasztás során a fiatalok könnyedén ki tudják kerülni a politikai információkkal való találkozást, a Facebookon ez sokkal nehezebb, a politikai tartalmaknak való véletlen kitettség sokkal inkább jelen van. A véletlen kitettség mértékét jól mutatja az a közelmúltbeli kutatás, mely szerint Olaszországban és Nagy-Britanniában a válaszadók harmada-negyede gyakran találkozik ily módon politikával a közösségi médiában, és mindössze harmaduk, illetve ötödük válaszolta azt, hogy soha nem találkozik véletlenül politikai tartalmakkal, míg a német mintában ennél valamivel alacsonyabb volt ez az arány (Valeriani–Vaccari, 2015).
Egy másik, amerikai kutatás azt mutatta, hogy a Facebookon hírekkel találkozó amerikai felhasználók 78 százaléka más célból való Facebook-használat közben találkozott hírekkel (Pew Research Center 2014).
A politikai információkkal való találkozás véletlen, szándékolatlan jellege azonban nem jelenti azt, hogy az ilyen jellegű kitettségnek ne lenne hatása a felhasználóra. Kim és munkatársai amerikai mintán azt találták, hogy a véletlenszerű kitettség, mind az online, mind az offline politikai részvételt növeli (Kim et al 2013), míg Valeriani és Vaccari brit, német és olasz ada- tokon mutatta ki, hogy a véletlen kitettség pozitívan hat az online politikai részvételre. Ez a hatás ráadásul erősebben érvényesült az alacsony érdeklődésű válaszadók körében, tehát a véletlen kitettség éppen a politikai információktól egyébként tartózkodó választók számára lehet fontos. (Valeriani–Vaccari, 2015).
Mindezek fényében nem meglepő, hogy több kutatás szerint is a Facebook vált a fiatalok első számú politikai információforrásává. A Pew Research amerikai fiatalokat vizsgáló ku- tatása azt találta, hogy a 18–33 év közötti fiatalok 61%-a találkozott az adott héten po- litikai hírrel a Facebookon, ennél magasabb arányt pedig semmilyen más hírforrás nem tudott elérni: a második legtöbb fiatalt elérő CNN hírei is csak a válaszadók 44%-hoz ju- tottak el. (Pew Research 2015). Ausztráliában és az Egyesült Államokban a 16 és 29 év közötti fiatalok csaknem kétharmada, de a brit fiataloknak is több mint a fele állította azt, hogy a legfontosabb hírekről előbb hallanak a Facebookról, mint egyéb hírforrásból és előbbi két országban a válaszadók több mint fele, Nagy-Britanniában pedig majdnem a fele látja úgy, hogy politikai ügyekről, eseményekről más emberek posztjaiból tájékozódik.
(Vromen et al 2016).
A magyar fiatalok politikai tájékozódási formáiról az elmúlt évekből ismereteim szerint kevés a rendelkezésre álló adat. Éppen ezért kutatásom első lépésben a magyar egyetemista fiatalok politikai tájékozódási mintázatát kívánja feltérképezni. A fenti kutatások alapján azt feltételezem, hogy
(H1) a Facebook a magyar egyetemisták számára a legfontosabb politikai információforrássá vált és (H2) a véletlen kitettség megnövekedett jelentősége miatt a Facebook a politikai iránt kevésbé érdeklődők számára még nagyobb fontossággal bír a politikai tájékozódás tekintetében, mint a teljes egyetemista populáció esetében.
A Facebook, mint politikai tájékozódási forrás
A technológiai és társadalmi változások az állampolgárok politikai viselkedésére gyakorolt hatásokat is erőteljesen befolyásolják, alakítják. A politikáról való tájékozódás különböző módjai eltérő hatásokat erősíthetnek fel vagy hozhatnak létre. Éppen ezért az, hogy a Facebook a fiatalok kitüntetett politikai tájékozódási pontjává válik, a politikai viselkedés szempont- jából is következménnyel járhat. Számos érv szól amellett, hogy a Facebook jelentőségének megnövekedése egyúttal a politikai viselkedésre gyakorolt társas hatások és ezáltal az állam- polgári politikai kommunikáció felértékelődését jelenti. Ez azt jelentené, hogy a közösségi médiából tájékozódó többség politikai viselkedésére a politikáról kommunikáló kisebbség politikai kommunikációja gyakorol hatást.
A társas hatások politikai viselkedésben játszott szerepe korántsem új gondolat a politikai kommunikáció-kutatásában. A társas kommunikáció szerepével kapcsolatban Gabriel Tarde már a 19. század végén arról írt, hogy ha az emberek nem beszélnének, akkor felesleges lenne újságokat kiadni, hiszen azoknak nem lenne lényeges hatása – hang nélkül rezgő húrok lenné- nek csupán (Tarde 1898, idézi Katz 2006, 265). Tarde gondolata az első világháború amerikai háborús propagandájában a „négyperces emberek” („four-minute men”) képében gyakorlattá is változott. A háborúban való részvételt pártoló közvélemény megteremtése érdekében a háborús propagandáért felelős szervezet, a U.S. Committee on Public Information helyi véleményve- zérnek számító embereket gyűjtött össze, akiket hétről-hétre pontos forgatókönyvvel láttak el a szomszédokkal, ismerősökkel való mindennapos beszélgetésekhez (Ewan 1996, 117–121).
A világháború után azonban a tömegmédia közvetlen hatásait hangsúlyozó, többek között Harold Lasswell (1930, 1935) nevével fémjelzett irány vált dominánssá. Az európai totalitárius rendszerek felemelkedése és a tömegmédia elterjedése megágyazott a tömegmédia-üzene- tek által közvetlenül befolyásolható, passzív befogadóként tételezett állampolgár képének.
A Columbia iskola választáskutatásai azonban megcáfolták ezt a képet és 20. század közepén ismét a társas hatások kerültek az előtérbe. Paul Lazarsfeld és munkatársai azt találták, hogy a választók szavazati döntésük meghozatalában sokkal inkább saját környezetük véleményfor- máló szereplőire támaszkodnak, mintsem a médiára (Lazarsfeld et al 1948). Ez a megfigyelés ihlette a kommunikáció kétlépcsős modelljét (Katz–Lazarsfeld 1955), amely szerint egy szűk, a politika iránt érdeklődő réteg formálja a szélesebb, kevésbé érdeklődő állampolgári csoport politikai viselkedését. Előbbi réteg ugyanakkor aktív médiafogyasztó is, így a média is az ő közvetítésükön keresztül képes hatást gyakorolni a szélesebb közvéleményre.
Bár a kommunikáció kétlépcsős modellje a kommunikációkutatás meghatározó elméleti megközelítésévé vált, a politikai kommunikáció kutatásában az elmúlt évtizedekben kevesebb figyelmet kapott. A hagyományos társadalmi kötelékek fellazulása, az egyének megnövekedett információ feletti kontrollja (Bennett–Iyengar 2008), valamint a politika társas kommuni- kációban megfigyelhető tabujellege (Eliasoph 1998) miatt a politikai viselkedésre gyakorolt hatások más forrásai kerültek az előtérbe. Az empirikus eredmények azt mutatták, hogy az állampolgárok ritkán beszélgetnek politikáról (Conover et al 2002) és ha így is tesznek, a politikai társalgások akkor is elsősorban szűk körben, közeli kapcsolataikkal (Huckfeldt – Sprague 1995; Wyat, et al, 2000) és hasonló gondolkodásúak társaságában zajlanak (Angel- usz–Tardos 2009; Smith 2015) – ezért nem is nagyon várhatjuk, hogy ezek a beszélgetések az attitűdök és a viselkedés megváltoztatását eredményezzék. Bennett és Manheim szerint ráadásul a közvetlen, a célközönség igényeire és vágyaira szabott stratégiai kommunikáció (targeting és narrowcasting) megnövekedett lehetőségei szintén a kétlépcsős kommunikáció modell ellenében hatnak, ezért a megváltozott társadalmi és technológiai környezetben indokoltabb egylépcsős kommunikációról beszélni (Bennett–Manheim, 2006).
Az internet, de különösen a közösségi média előretörése azonban hosszú idő után ismét megnyitotta a „kaput” a társas hatások vizsgálata előtt. Norris és Curtice már a web 1.0
időszakában felvetette, hogy a politikai weboldalak valódi jelentősége nem a választók, hanem a véleményvezérek közvetlen elérésében lehet. Eredményeik bizonyították is, hogy a válasz- tóknak azon kis szelete, aki ilyen oldalakat látogat, nagyobb eséllyel beszélget politikáról családtagjaival vagy barátaival (Norris–Curtice 2008). Még nagyobb lépést jelentett azonban a web 2.0 és azon belül is elsősorban a Facebook elterjedése, hiszen ezek a platformok megvál- toztatták az állampolgári politikai kommunikáció jelentőségét. A Facebook állampolgárok sokasága számára vált fontos információforrássá, ahol azonban az információkat jelentős részben saját ismerőseik, tehát az állampolgári kommunikáció hozza létre és terjeszti. A Fa- cebook világában az állampolgári kommunikáció kiterjedése korábban nem látott mértékben megnő, a Facebook nyilvánosságában végrehajtott minden egyes kommunikációs tevékenység a felhasználó csaknem teljes offline ismerősi köre, akár több száz ismerős számára látható. Bár offline környezetben csak egy kisebbség beszél politikáról, a Facebookon a kevesek hangja is messzire hallatszik.
Mindezek ellenére kevés kutatás vizsgálta eddig, hogy milyen hatása lehet az új kommuni- kációs környezetben az állampolgári politikai kommunikációnak a politikai viselkedésre és attitűdökre. A személyes ismerősök által közvetített információk politikai viselkedésre gyakorolt hatásának legmeggyőzőbb bizonyítékát a Kaliforniai Egyetem munkatársainak a Nature-ben megjelent cikke szolgáltatja. A Facebook közreműködésével végzett, 61 millió Facebook-felhasználót vizsgáló kísérlet során a kísérleti csoport tagjai egy olyan szavazásra való felhívással találkoztak, amely mutatta azokat az ismerősöket, akik egy alkalmazáson keresztül jelezték, hogy már szavaztak, míg egy másik csoport a felhívást a szavazó ismerősök megjelenítése nélkül láthatta. Az eredményekből kiderült, hogy szignifikánsan nagyobb mértékben mentek el szavazni azok a felhasználók, akik a hirdetésnél látták a már szavazó ismerőseiket, mint azok, akik nem látták (Bond et al 2012). Turcotte és munkatársai már laboratóriumi kísérletben vizsgálták a társas közvetítés hatását az üzenet forrására. Az ered- mények azt mutatták, hogy a kísérleti alanyok jobban megbíztak az adott hírforrásban, ha azt közeli Facebook-ismerős osztotta meg velük, mint ha önmagában találkoztak a hírrel.
Az információ forrásába vetett hitet azonban erősítette, ha a felhasználó az üzenetet megosztó egyént politikailag informáltnak és megnyilvánulásaiban őszintének tartotta (Turcotte 2015).
Az üzenetekben megjelenő társas információk fontosságát Messing és Westwood szintén laboratóriumi kísérlete is igazolta. A kísérletből az derült ki, hogy a felhasználók a hírek kiválasztásában még a pártos elfogultságukat is felfüggesztik, amennyiben társas információ is látható a hírnél. A társas információ itt ráadásul személytelen jellegű volt, hiszen pusztán az adott cikket ajánlók számát mutatták a kísérleti feltételben (Messing–Weswood 2014).
A társas hatásokat néhány önbevalláson alapuló survey kutatás is igazolja. Vitak és kollégái a 2008-as amerikai elnökválasztásokon a Facebook-használat politikai részvételre gyakorolt hatásait vizsgálták egy midwestern-i egyetem egyetemistái körében, és azt találták, hogy már pusztán az ismerősök Facebookon zajló politikai aktivitásával való találkozás is növeli a poli- tikai részvételt (Vitak et al 2011). Diehl és munkatársai szintén amerikai mintán azt találták, hogy a válaszadók minél intenzívebben használták a közösségi médiát – akár informálódási,
akár interakciós célból –, annál gyakrabban fordult elő, hogy a közösségi médiában látott posztok vagy interakciók hatására megváltoztatták politikai véleményüket (Diehl et al 2015).
A kétlépcsős kommunikáció modellje szerint a társas hatás azért jöhet létre, mert a politikáról kommunikáló állampolgár saját környezetében véleményvezérnek számít. Néhány eredmény arról tanúskodik, hogy a Facebookon politikai kommunikációt folytató felhasználók karak- terjegyei megfelelnek a véleményvezéreknek tulajdonított bizonyos jellemzőknek. Vraga és munkatársai a klímaváltozás Facebook kommunikációját republikánus szavazók körében vizsgáló kutatásukban azt találták, hogy a felhasználó minél inkább a klímaügyekben való véleményvezérnek érzi magát, annál inkább hajlamos politikai kommunikációra a Faceboo- kon, különösen a klímaügyekkel kapcsolatban. (Vraga et al 2015a). Weeks és munkatársainak a kutatásából szintén az derült ki, hogy az un. „prosumerek”, akik aktívan kommunikálnak politikáról a közösségi médiában, szignifikánsan nagyobb mértékben tekintették magukat véleményvezéreknek és törekedtek általában meggyőzni másokat saját véleményükről, mint a közösségi médiában politikailag kevésbé aktív válaszadók (Weeks et al 2015). Saját korábbi – nem reprezentatív – kutatásomból is az derült ki, hogy az online nagyobb politikai kom- munikációs aktivitást kifejtő állampolgárok között több véleményvezér található, mint azok között, akik politikáról ritkábban vagy soha nem beszélnek online (Bene 2014).
Vannak jelek tehát arra nézve, hogy a közösségi médiának, különösen a Facebooknak kö- szönhetően a politikai viselkedésre gyakorolt társas hatások szerepe megnőtt. Ez azt jelent- heti, hogy a politikai viselkedés formálásában újra komoly szerephez juthatnak a politikáról aktívan kommunikáló állampolgárok, véleményvezérek. A fenti kutatások alapján azonban nem tudjuk, hogy ezek a társas hatások miként viszonyulnak egyéb médiahatásokhoz. Nem elhanyagolható kérdés például, hogy a társas hatás formájában, erősségében különbözik-e más, az állampolgárok által fogyasztott médiumok politikai viselkedésre gyakorolt hatásaitól.
Az állampolgárok jelentős része ugyanis nem kizárólag a Facebookról, társas hatásoknak kitéve találkozik politikával, hanem egyéb médiumokat is fogyaszt, ahol szándékosan vagy akaratlanul, de találkozik politikai információkkal, amelyek szintén hatást gyakorolhatnak politikai viselkedésére. A néhány eddigi kutatás másik hiányossága, hogy a hatást elsősorban a cselekvés szintjén, különösen a politikai részvétel tényében keresik, a politikai attitűdökre gyakorolt hatás nem képezte eddig kutatás tárgyát.14 A társas hatásoknak azonban nagy jelentősége lehet a politikai attitűdök hosszú távú formálódásában is – ez pedig különösen fontos a kevésbé kiforrott vagy szilárd politikai beállítottságokkal rendelkező fiatalok ese- tében. A mindennapok részévé váló Facebookon sokan rendszeresen találkoznak politikai tartalmakkal, amelyek az attitűdökre azáltal fejthetnek ki hatást, hogy a politikai tapaszta- lást, észlelést hosszú távon alakítják. Politikáról való információink döntő többségét nem közvetlenül szerezzük, így a mindenkori politikai „helyzet” érzékelését nagyban formálják a közvetett csatornákon keresztül kapott információk – amelyeket a Facebookról tájékozódó állampolgár számára elsősorban az ismerősök politikai kommunikációja közvetít. A politikai
14 Bár Diehl és munkatársai már az önbevalláson alapuló véleményváltozásra helyezték a hangsúlyt, amely közel esik ehhez a szemponthoz.
attitűdökre gyakorolt társas hatások a Facebookon keresztül ezért hosszú távon, a politikai érzékelésre való hatásgyakorláson keresztül érvényesülhetnek.
Mindezek alapján kutatásom harmadik általános hipotézise, hogy
(H3) a Facebookról való politikai informálódás azzal jár, hogy a politikai attitűdökre a társak, pontosabban a Facebookon politikáról kommunikáló ismerősök kommunikációja jelentős hatást gyakorol.
A hipotézis igazolása azt jelentené, hogy a web 2.0 által dominált digitális információs kör- nyezetben ismét a kétlépcsős kommunikáció modellje válik adekváttá a politikai viselkedés megértésében.
Az általános hipotézist azonban nem közvetlenül, hanem két segédhipotézis és egy közvetítő változó segítségével közvetett módon próbálom igazolni. A közvetítő változó kiválasztása azon a feltevésen alapul, hogy a Facebookon zajló állampolgári politikai kommunikáció általában kritikai jellegű, a negativitás jellemzi.
Negativitás a Facebookon
Az állampolgárok politikához való egyre negatívabb hozzáállása, cinizmusa, bizalmatlansága régóta központi témája a politikatudományi irodalomnak (Cappella–Jamieson 1996; Norris 1999) Okunk van feltételezni, hogy ez a negativitás az állampolgári kommunikációban is hangot kap, a Facebookon pedig különösen dominálja az állampolgári kommunikációt.
A Facebookon zajló politikai kommunikáció elsősorban expresszív célokat szolgál (Svennson 2011; Marichal 2013). Expresszív motiváció alatt azt értem, amikor a cselekvés célja a cselek- vő önmegjelenítése, és bizonyos benyomást keltése saját társas kontextusa előtt. Még ha van egyéb motiváció is a megnyilatkozás mögött (pl. az ismerősök meggyőzésének instrumentális motivációja, vagy az egymás megértésére törekvő érvelő vitának kommunikatív racionalitáson alapuló vágya) a felhasználónak számot kell vetnie vele, hogy az adott kommunikáció a teljes ismerősi köre számára látható, éppen ezért előttük nyilvánosan felvállalt és megjelenített énképének része. Ebből kifolyólag feltehetően azok a felhasználók beszélnek politikáról, akiknek nyilvánosan megjeleníteni kívánt énképének valamilyen módon része a politika.
Az expresszív motivációkat szolgáló politikai kommunikáció jól illeszkedik Lance Bennett perszonalizált politikai identitás felfogásához. Bennett abból indul ki, hogy a növekvő frag- mentáció, individualizáció és a fogyasztói kultúra előretörésének eredményeképpen a politikai identitás perszonalizálódott (Bennett 2012). Bennett elsősorban az új, sikeres mozgalmak elemzése révén jut arra a megállapításra, hogy a modern, digitális térben zajló politikában megnő a tartalmilag tág és inkluzív cselekvési keretek jelentősége. Ezek olyan cselekvésre ösz- tönző tartalmak, amelyek nem követelnek meg erős identifikálódást, lényegi jellemzőjük, hogy eltérő érvekkel és narratívákkal is kapcsolódni lehet hozzájuk, könnyen perszonalizálhatóak,
különböző identitások is megélhetőek és kifejezhetőek rajtuk keresztül, és ennek köszönhe- tően a digitális hálózatokon keresztül könnyen és gyorsan képesek terjedni. Az ilyen jellegű politikai cselekvést nevezi szerzőtársával konnektív cselekvésnek (Bennett–Segerberg 2012).
Ez a konnektivitás azonban a mozgalmi cselekvésen túl is értelmezhető, a politikához fűződő általános viszony megváltozását is jelentheti: azok a politikai tartalmak, ügyek és események értékelődnek fel és válnak az állampolgári nyilvános kommunikáció tárgyává, amelyek az egyéni, perszonalizált identitás megéléséhez, alakításához, bemutatásához nyújtanak kap- csolódási lehetőséget, amelyek kevés identifikációs teherrel járnak és kevésbé azok, amelyek ezt az identitást akarják átformálni és egy homogenizált identitástömbbe illeszteni. Nem nehéz belátni, hogy a konnektív cselekvés könnyebben megélhető negatív, mint pozitív ala- pon, hiszen a bármilyen politikai tárgyhoz való pozitív kapcsolódás nagyobb identifikációs teherrel jár, mint a negatív jellegű kapcsolódás. Valaminek az elutasításának kifejezésén keresztül könnyebb megjeleníteni a perszonalizált identitást, mint a vele való azonosuláson kifejezésén keresztül. Ráadásul az „összeomlott” kontextusok (Marwick–Boyd 2011) és a gyenge kapcsolatok dominanciája (Vraga 2015b) miatt a Facebookot jellemző politikai he- terogenitás (Diehl et al 2015) szintén arra ösztönzi a felhasználót, hogy ne vállaljon túl nagy identifikációs kockázatot. Olyan énképet kell megjelenítenie nyilvános kommunikációjában, amelyet teljes, offline egymástól elkülönülő, heterogén társas kontextusa előtt képes felvállalni.
Néhány, politikusok Facebook posztjainak reaktivitását vizsgáló kutatás eredményei is alá- támasztják a negativitás fontosságát a Facebookon zajló állampolgári Facebook politikai kommunikációban. Larsson a 2013-as norvég választásokon vizsgálta a pártvezetők Fa- cebook-oldalait és az eredményeiből az látszik, hogy a kritikus posztokat kommentelték és lájkolták a legnagyobb arányban, és a lájkok tekintetében is csak a köszönetnyilvánító posztok előzték meg a negatív tartalmakat (Larsson 2014). Xenos és munkatársai a 2010-es amerikai választáson vizsgálták kongresszusi és tagállami jelöltek Facebook posztjait és az azokra kapott lájkokat és kommenteket és azt találták, hogy az ellenfelet támadó posztokat szignifikánsan nagyobb mértékben lájkolták és kommentelték, mint a jelöltet népszerűsítő posztokat (Xenos et al 2015). Közelmúltbeli kutatásomban a 2014-es magyar választások képviselőjelöltjeinek posztjaira kapott reakciókat vizsgáltam és az eredmények azt mutatták, hogy a követők azokat a posztokat kommentálták és osztották meg a legnagyobb mértékben, amelyek tartalmaztak negatív elemet is. Ezzel szemben a pozitív elemeket tartalmazó posztok nem gyakoroltak szignifikáns hatást se a lájkolásra, se a kommentelésre, sem pedig a meg- osztásokra. Ezek az eredmények tehát azt mutatják, hogy a politikusok oldalainak követői is inkább negatív tartalmakhoz kapcsolódnak és ezeket felhasználva fejtenek ki politikai kommunikációs aktivitást saját hálózatuk tagjai előtt (Bene 2016a). Ráadásul ez nem csak egy általános tendencia: a negativitás dominanciája még karakteresebb, amikor a Facebookon zajló politikai kommunikáció szempontjából legfontosabb posztokat, a különösen virálissá váló tartalmakat vizsgáljuk. A 2014-es kampányban a 25 legsikeresebb poszt15 közül 19 egyértelműen negatív tartalom volt. (Bene 2016b)
15 Az idézett kutatásban a legsikeresebb posztok alatt azokat a posztokat értettem, melyeket sokkal többször osztottak meg, mint amennyi megosztás számot átlagosan kaptak a tartalmat közzétevő jelölt posztjai.
Az adatbázisban a politikai elégedetlenséget és negativitást leginkább a demokrácia mű- ködésével való elégedettséget mérő változó ragadja meg. A szakirodalomban komoly vita van arról, hogy mit is mér valójában ez a változó. Több kutató is óva int a használatától, mivel véleményük szerint ez valójában nem azt méri, hogy mekkora a támogatottsága a demokrácia alapelveinek. Sokkal inkább a politikai rendszer teljesítményének, a hatalmon lévő politikai szereplőknek, vagy éppen a politika működésének egy általános értékelése tükröződik a válaszokban (Canache et al 2001; Linde–Ekman 2003). Paradox módon a demokráciával való elégedettséget mérő változót jelen tanulmány számára éppen ez a vonása teszi vonzóvá. A kutatást nem a demokrácia társadalmi legitimitása érdekli: sok- kal inkább egy általános politikai elégedetlenséget vagy negativitást akar megragadni, a politikai helyzet negatív értékelését. Számos interpretáció létezik arról, hogy valójában mit is mér ez a változó, de a sokféle magyarázat közös pontja, hogy a válasz mögött egy, a politikával kapcsolatos negatív értékelés húzódik. Ezt a negatív értékelést akarja megragadni a tanulmány és ebből a nézőpontból egyáltalán nem számít, hogy ez az elégedetlenség a demokrácia alapelveihez való negatív viszonyulásból, a politikai elit vagy az éppen hatal- mon lévő szereplők értékeléséből vagy éppen a saját szubjektív helyzet megítéléséből szár- mazik.
A változó nagy előnye, hogy egy olyan politikai attitűdöt ragad meg, amely kellően általános ahhoz, hogy hosszabb távú politikai tapasztalatok hatásai jelenjenek meg benne. A kérdés a politikai helyzet egy általános értékelésére kéri a válaszadót, az általános értékelés pedig feltehetően az egyént egy bizonyos időtávon ért politikai benyomásaiból származhat. A be- nyomások számos forrásból eredhetnek. Kovács Tamás szerint a demokrácia működésével való elégedettség mértékére hatást gyakorol a válaszadó anyagi helyzete, személyes jövőjével kapcsolatos bizonytalanságérzete, valamint párthovatartozása (Kovács 2014). Ezekben az esetekben a politikai rendszer értékeléséhez felhasznált benyomások vagy a személyes ta- pasztalatokból vagy a párt-identitásból származnak. Az értékeléshez azonban a politika működéséről közvetett úton szerzett információk is fontos benyomásokat szolgáltathatnak:
milyen politikai valósággal találkozik az egyén?
Kutatásom 3. hipotézisét a két alhipotézis közvetlen bizonyításán keresztül közvetetten próbá- lom igazolni. A fentiekben amellett érveltem, hogy a Facebook politikai kommunikációjában a negativitásnak erősebb a vonzereje, hiszen a kritikai jellegű politikai tartalmak könnyebben felhasználhatóak a konnektív politikai cselekvés számára, mint a nagyobb identifikációs teherrel járó pozitív tartalmak. Ez alapján
(H3a) feltételezem, hogy a közösségi médiában való politikai kommunikációra szignifikánsan hat a demokrácia működésével való elégedetlenség mértéke.
Ezeknek a posztoknak a nagyszámú megosztása nem magyarázható az adott jelölt „virális potenciáljával”
vagy általános népszerűségével (Bene 2016b).
Ha a H3a hipotézis igazolódik, akkor joggal gondolhatjuk azt, hogy a Facebookon politikáról kommunikáló kisebbség elégedetlensége, kritikája dominálja a közösségi oldalon a politikai tartalmakat. Ennek megfelelően
(H3b) feltételezem, hogy a Facebookról való politikai tájékozódás pozitívan függ össze a demok- rácia működésével való elégedetlenség mértékével,
hiszen a Facebookon terjedő politikai tartalmak fontos benyomásokat jelenthetnek az érté- kelés meghozatalában. Ha a két hipotézis együttesen igazolódik, akkor az közvetett módon igazolja a 2. hipotézist, hiszen a Facebookról való informálódás a vizsgált politikai attitűdre gyakorolt hatása összeköthető a politikáról Facebookon kommunikáló fiatalokkal. A köz- vetett bizonyítást tehát arra a feltételezésre alapozom, hogy az elégedetlen fiatalok politikai kommunikációját is inkább a negatív tartalmak jellemzik, a negatív politikai tartalmak pedig fontos benyomásként szolgálnak a demokrácia állapotát megítélő, Facebookról tájékozódó fiatalok számára.
A társas hatások Facebooknak köszönhető felértékelődése a kommunikáció kétlépcsős modelljének újraéledése felé mutat. A kétlépcsős modell azonban azt is állítja, hogy (a) a politikáról kommunikáló állampolgárok véleményvezérnek számítanak; (b) a nagyobb mé- diafogyasztással jellemezhetőek. A véleményvezérségnek egy aspektusa a társas környezetre való hatás szándéka, ezért
(H4) feltételezem, hogy a politikai meggyőzési szándék pozitívan hat a Facebookon történő politikai kommunikációra, valamint
(H5) feltételezem, hogy a professzionális média fogyasztásának gyakorisága pozitívan hat a Facebookon történő politikai kommunikációra.
Mind a Facebookon zajló politikai kommunikációra, mind a demokráciával való elégedet- lenségre számos egyéb változó hatást gyakorolhat, melyek hatását a modellekben kontrollálni szükséges. Számos kutatás bizonyította, hogy a politikáról való Facebook kommunikációra erősen hat a politikai érdeklődés (Vitak et al 2011; Vromen et al 2016). Továbbá, mivel a Facebookon történő kommunikációt expresszív jellegűként írtam le, ezáltal összekötöttem az identitással, ezért feltételezhető, hogy a hagyományos kategóriákban (jobb- és baloldali, illetve konzervatív és liberális) meghatározható politikai identitás intenzitása is hatást gya- korol a Facebookon történő politikai kommunikációra.
Kovács kutatásából kiderült, hogy a demokráciával való elégedettség mértékére hatást gyakorol az anyagi helyzet, a személyes jövővel kapcsolatos bizonytalanság foka, valamint a párthova- tartozás (Kovács 2014). A politikai érdeklődés szintén hatást gyakorolhat a függő változóra, hiszen az érdeklődés foka meghatározó lehet a politikai információk feldolgozásának kognitív folyamatában (Kazee 1981; MacKuen 1984). Végezetül a Facebook, mint tájékozódási forrás
hatását a vizsgált attitűdre akkor tudjuk megállapítani, ha más tájékozódási forrás hatását kiszűrjük. Ezáltal arra is lehetőségünk nyílik, hogy a Facebook politikai attitűdre gyakorolt hatását összehasonlítsuk más médium hatásával.
A kutatás a közvetlen célján túlmenően fontos hozzájárulást jelenthet az egyetemista fiatalok politikai elégedetlenségének megértéséhez is. Bár a demokrácia működésével való elégedetlen- ség az elmúlt 5 éveben folyamatosan csökkent az egyetemisták körében, az elégedetlenek még mindig jelentős többségben vannak (1. táblázat). A magyar ifjúságkutatásban a fiatalok, de szűkebben az egyetemisták politikai elégedetlensége és demokráciaszkepszise régóta központi téma. A tendencia mögött egyesek szocializációs diszfunkciókat (Csőzik 2012 áttekintése a témában), az előző rendszer feldolgozatlanságát (Szabó–Oross 2013), a politikai elit viselke- dését (Laki–Szabó, 2014) látták, de a szubjektív anyagi helyzet, jövőbeli kilátások, valamint a párthovatartozás demokráciával való elégedetlenséget formáló szerepe is bebizonyosodott (Kovács 2014). Jelen kutatás egy új, eddig még nem vizsgált politikai kommunikációs aspek- tussal gazdagíthatja az irodalmat, amely szintén hatással lehet az egyetemista fiatalok negatív politika- és demokráciaképére.
1. táblázat.
Mennyire vagy elégedett a demokrácia működésével, 2011–2015 (százalékos megoszlás)
2011 2013 2015
Egyáltalán nem vagyok elégedett 39 32 26
Nem igazán vagyok elégedett 39 42 42
Többé-kevésbé elégedett vagyok 19 22 29
Teljesen elégedett vagyok 3 4 3
Forrás: Aktív Fiatalok Magyarországon, 2011, 2013, 2015.
Módszer
A hat közvetlenül vizsgált hipotézis közül az első kettőt leíró statisztikákkal, illetve kétváltozós elemzésekkel, a többit pedig többváltozós bináris logisztikus regresszió-modellek alkalmazásával vizsgálom. A H3b hipotézist vizsgáló modellben nem veszem figyelembe azokat a válaszadó- kat, akik a politikáról posztoló vagy megosztó válaszadók közé tartoznak, hiszen esetükben a posztolási és megosztási magatartás okaként éppen a demokráciával való magas fokú elége- detlenséget feltételeztem. Mivel a H3 hipotézis alapján a H3b alhipotézis okozati kapcsolata mögött feltételezett okozati mechanizmus az, hogy a Facebookról posztolók elégedetlensége (H3a hipotézis) „ragad rá” az onnan tájékozódó fiatalokra, ezért utóbbi modellt erőteljesen torzítaná, ha szerepelnének benne a hipotézis értelmében már egyébként is elégedetlen fiatalok.
Függő változók
Politikai aktivitás a közösségi médiában: Az első modellpárban két, a közösségi médiában használt politikai aktivitástípus a függő változó: a megosztás, valamint a posztolás. Mindkét változó politikai tartalmú posztok közösségi oldalon történő létrehozását jelenti. Ennek során
a felhasználó saját profiljával új posztot hoz létre, amely ismerősei számára látható és reagálha- tó. Előbbi esetben azonban a felhasználó meglévő politikai tartalmat (újságcikk, blogbejegy- zés, videó stb.) használ fel és annak megosztása révén hoz létre új posztot, míg utóbbi esetben a poszt tartalmát is a felhasználó hozza létre. Mindkét függő változó a következő kérdésre adott válaszokból származik: „Az alábbi tevékenységek közül részt vettél-e valamelyikben, csináltad-e már valamelyiket?” A megosztás változó esetében a következő kérdésre kellett igennel vagy nemmel felelnie a válaszadónak: „megosztottál közösségi oldalon közügyekkel, társadalmi problémákkal kapcsolatban eseményeket, véleményedet tükröző képeket, videókat, posztokat”. A posztolás változó esetében az eldöntendő kérdés a következőképpen hangzott:
„posztoltál közügyekkel, társadalmi problémákkal kapcsolatos témában”. Mindkét változó esetében a 0 érték a nem, az 1 érték pedig az igen választ rögzíti.
Demokrácia működésével való elégedettség: A demokrácia működésével való elégedettséget a kutatás a következő kérdéssel mérte: „Mennyire vagy elégedett a demokrácia működésével az országban?” Az eredeti négykategóriás változót (egyáltalán nem vagyok elégedett; nem igazán vagyok elégedett; többé-kevésbé elégedett vagyok; teljesen elégedett vagyok) dichotomizáltam, ahol a 0 érték az első két kategória összevonásával az „inkább elégedetlen”, míg az 1-es érték a második két kategória összevonásával az „inkább elégedett” jelentést hordozza.
Független változók
Politikai tájékozódási forrás A második modellpár független változói a különböző politikai tájékozódási források. A változókat a következő kérdésre adott válaszok alapján különí- tettem el: „Milyen gyakran tájékozódsz politikai kérdésekben az alábbi forrásokból?”.
A kérdés alatt különböző médiumok és médiumtípusok voltak felsorolva, mindegyik ese- tében a „rendszeresen”, „alkalmanként” és „soha” válaszlehetőségek kínálta fel a kérdőív.
A válaszok alapján öt tájékozódási forrást különítettem el, melyek mindegyike egy-egy médiumtípust képvisel: online hírportálok, televízió, rádió, napilap és Facebook. A vá- laszlehetőségek között négy konkrét online hírportál volt felsorolva: a két legolvasottabb hírportál az index.hu és az origo.hu; a vezető radikális jobboldali honlap, a kuruc.info, valamint a stílusával elsősorban fiatalokat megszólítani próbáló 444.hu. A négy változóból egy összevont „online hírportál” változót hoztam létre, melyben a „rendszeresen” kate- góriába soroltam azokat a válaszadókat, akik bármelyik felsorolt portálról rendszeresen tájékozódnak, az „alkalmanként” kategóriába azokat, akik bármelyik felsorolt portálról alkalmanként tájékozódnak, ugyanakkor nincs másik olyan híroldal a felsoroltak közül, ahonnan rendszeresen tájékozódnának, a soha kategóriába pedig azokat, akik mindegyik felsorolt hírportál esetében a soha választ jelölték meg. A második modellpár második modelljébe a négy konkrétan megnevezett médiumot külön léptettem be, annak érdekében, hogy kiszűrjem azt az alternatív magyarázatot, miszerint az egyes médiumtípusok hatásait az egy típushoz tartozó, de eltérő politikai valóságot közvetítő médiumok ellentétes hatásai kioltják. A két televízióból való tájékozódásra vonatkozó változóból (kereskedelmi csator- nák híradói; közszolgálati csatornák híradói) hasonlóképpen hoztam létre egy „televízió”
változót és ugyanígy tettem a rádió esetében is (közszolgálati rádiók hírei, kereskedelmi
rádiók hírei). Mindkét változó esetében a „rendszeresen” kategóriába soroltam azokat, akik akár a kereskedelmi, akár a közszolgálati televízióból/rádióból rendszeresen tájékozódnak politikáról, az „alkalmanként” kategóriába azokat, akik bármelyikből alkalmanként, de a másikból rendszeresen nem tájékozódnak politikáról és a „soha” kategóriába azokat, akik egyik változatból sem tájékozódnak politikáról. A napilapokból (nyomtatott országos napilapok) és a Facebookról való tájékozódást mérő változók esetében nem volt szükség változótranszformációra, hiszen itt a kérdés közvetlenül a médiumtípusra irányult.
Professzionális média fogyasztása: Az első modellben arra voltam kíváncsi, hogy a profesz- szionális média fogyasztása hatást gyakorol-e a közösségi médiában végrehajtott politikai aktivitásokra. Ehhez a politikai tájékozódási forrásokat mérő változókat, a Facebookról való tájékozódást mérő változó kivételével, egy változóvá vontam össze. A „rendszeresen” kategó- riába azok a válaszadók kerültek, akik bármilyen professzionális médiumból (televízó, rádió, online hírportál, napilap) rendszeresen tájékozódtak politikáról, az „alkalmanként” kate- góriába azok, akik bármelyik professzionális médiumot alkalmanként figyeltek, de egyetlen másik médiumot sem követtek rendszeresen, a „soha” kategóriába pedig azok, akik mindegyik kérdezett médium esetében a soha választ jelölték meg
Szavazásra buzdítás: Ez a változó a véleménybefolyásolásra törekvés proxyváltozója. Az al- kalmazott változó azt kérdezi meg a válaszadótól, hogy fordult-e már elő vele olyan, hogy valakit szavazásra buzdított a kampányban. A válaszadó a kérdésre igennel (1 érték) vagy nemmel (0 érték) felelhetett.
Politikai identitás erőssége: A politikai identitás erősségét két változóval mértem: egy jobb-bal- oldali identitás erősségét és egy a liberális-konzervatív identitás erősségét mérő változóval.
A változó alapjául szolgáló kérdés során a kérdőív arra kérte a válaszadót, hogy egy hétfokú skálán helyezze el magát egy jobboldali – baloldali, valamint egy konzervatív – liberális skálán. A kérdés a következő volt: „Kérlek, jellemezd Önmagad az alábbi tulajdonság-párok segítségével!”. Az identitás erősségét mérő négykategóriás változókat úgy alakítottam ki, hogy a két szélsőérték (1 és 7) lett az új változó legmagasabb (erős identitás), a középső érték (4) pedig a legalacsonyabb értéke (ambivalens), a köztes értékek pedig ennek megfelelően az identitás erősségének különböző fokozatait jelentik.
Kontrollváltozók
Politikai érdeklődés: A válaszadóknak egy ötfokú skálán kellett válaszolni a „Mennyi- re érdekel Téged a politika?” kérdésre, ahol az 1-es érték azt jelenti, hogy a válaszadót egyáltalán nem érdekli, míg az 5-ös érték, hogy nagyon érdekli a politika. A logisztikus regresszió-modellekben eredeti formájában, ötkategóriás változóként használtam fel a politikai érdeklődés változót, míg a tájékozódási formákkal való összefüggéseket vizsgáló Chi-négyzet tesztek esetében háromkategóriás változóként, ahol az 1–2 („Nem érdekel”) valamint a 4–5 („Érdekel”) értékeket vontam össze, a 3 értéket („Közepesen érdekel”) pedig változatlanul hagytam.
Személyes bizonytalanságérzet: A szubjektív bizonytalanságérzet demokrácia működésével való elégedettségre gyakorolt hatásának kontrollálására a következő kérdésre adott választ használtam fel: „Mennyire érzed biztosnak a jövődet, mennyire érzed magad biztonságban a jövőddel kapcsolatban?” A válaszadók itt is egy ötfokú skála segítségével értékelhették sze- mélyes biztonságérzetüket, ahol az 1-es érték az „egyáltalán nem”, míg az 5 érték a „nagyon biztonságban érzi magát” választ jelölte.
Szubjektív anyagi helyzet: Az anyagi helyzetet egy ötkategóriás változó méri, mely az „Összes- ségében hogyan érzed magad anyagilag?” kérdésből származik. A válaszkategóriák jelentése sorrendben: 1 = „gondok nélkül élek”; 2 = „a pénzem okos beosztásával jól kijövök”; 3=
„éppen hogy kijövök a jövedelmemből”; 4 = „hónapról hónapra anyagi gondjaim vannak”;
5 = „nélkülözések között élek”. Azért, hogy a szubjektív anyagi helyzet és a személyes bi- zonytalanságérzet változók pozitív értéke ugyanabba az irányba mutasson, a változó értékeit felcseréltem, így itt is az 1 jelenti a legrosszabb állapotot, a nélkülözést, az 5 pedig a legjobbat.
Párthovatartozás: A kérdőív arra kérte a válaszadókat, hogy jelöljék meg, hogy melyik pártra szavaznának, ha most vasárnap lennének a parlamenti választások. A 2014-es parlamenti választáson közös listán induló ellenzéki pártokat (MSZP, DK, Együtt, PM) összevontam a kissé leegyszerűsítő „baloldali pártok” címke alatt, a Fidesz, a Jobbik, és az LMP szavazók pedig külön kategóriát képeztek, valamint egy „egyéb párt” kategóriát is elkülönítettem.
Külön kategóriába vontam össze azokat a válaszadókat, akik nem mennének el szavazni vagy nem tudtak/akartak pártot megjelölni.
Eredmények
Facebook, mint politikai információforrás az egyetemisták körében
Az elemzés az első lépésben azt vizsgálja meg, hogy milyen szerepet tölt be a Facebook az egyetemisták politikáról való tájékozódásában és ez milyen kapcsolatban áll a politikai ér- deklődéssel.
2. táblázat.
Milyen gyakran tájékozódsz politikai kérdésekben az alábbi forrásokból, (százalékos megoszlás)
Rendszeresen Alkalmanként Soha N
Online hírportál 43 44 13 798
Televízió 26 41 33 797
Rádió 18 39 43 799
Napilap 8 28 65 799
Facebook 52 34 14 799
Forrás: Aktív Fiatalok Magyarországon, 2015.
Az 2. táblázatból jól látható, hogy az egyetemista fiatalok számára a Facebook vált a politikáról való tájékozódás elsődleges forrásává. Az egyetemisták több mint fele rendszeresen, további egyharmaduk pedig alkalmanként tájékozódik politikáról a legnagyobb közösségi oldalon.
Ez azt jelenti, hogy az egyetemisták négyötöde számára számít valamilyen szinten hírforrásnak a Facebook. Ezzel szemben a hagyományos médiumok sokkal kevésbé tűnnek lényegesnek a fiatalok politikai tájékozódásában: bár az alkalmi informálódásban fontos szerepet tölt be a televízió és a rádió, rendszeresen csak az egyetemistáknak egy szűk kisebbsége tájékozódik ezekből a forrásokból. Az online hírportálok ugyanakkor nagy jelentőséggel bírnak – bár ebben nagy szerepe lehet annak is, hogy ezeknek az oldalaknak a tartalmai meg tudnak jelenni a Facebookon. Kutatások szerint ugyanis a híroldalakra történő kattintások legnagyobb része éppen a Facebookról érkezik16
3. táblázat.
Az egyes médiumtípusokból való politikai tájékozódás és a politikai érdeklődés összefüggése (cellákban Cramer’s V értékek)
Online hírportál Televízió Rádió Napilap Facebook
Politikai érdeklődés1 ,219*** ,062 ,079* ,136*** ,085*
Pearson Chi-négyzet-teszt: * p <.05, ** p <.01, *** p <.001. 1 Háromkategóriás (nem érdekel; köze- pesen érdekel; érdekel) változó.
Forrás: Aktív Fiatalok Magyarországon, 2015.
A 3. táblázat a tájékozódási formák és a politikai érdeklődés kapcsolatát mutatja. Az ered- ményekből az látszik, hogy egyedül a televízióból való politikai tájékozódás nem függ össze szignifikánsan a politikai érdeklődéssel, a rádióból és a Facebookról való tájékozódás pedig meglehetősen gyenge pozitív kapcsolatot mutat. Napilapok és különösen az online hírportá- lok olvasása és a politikai érdeklődés között viszont már jóval erősebb pozitív összefüggés áll fenn.
A Facebookról való informálódás és a politikai érdeklődés közötti gyenge, de szignifikáns pozitív kapcsolatot részletesebben is elemeztem. A kategóriánkénti összehasonlítás (lásd: 4.
táblázat) megmutatja, hogy érdeklődés alapján csak a Facebookról rendszeresen tájékozódók között van eltérés. A politika iránt egyáltalán nem érdeklődő egyetemisták szignifikánsan kisebb arányban tájékozódnak politikáról rendszeresen a Facebookon, mint a politika iránt legalább közepesen érdeklődők. A Facebookról alkalmanként tájékozódó egyetemisták po- litikai érdeklődésük alapján viszont már nem különböznek szignifikánsan egymástól. Jól látszik tehát, hogy a Facebookról való politikai tájékozódást kis mértékben határozza csak meg a politikai érdeklődés szintje, az alkalmi tájékozódást viszont egyáltalán nem.
16 Lásd pl.: http://www.businessinsider.com/facebook-v-google-referral-traffic-2015-8.
4. táblázat.
A Facebookról való politikai tájékozódás és a politikai érdeklődés kapcsolata, (százalékos megoszlás)
Nem érdekel Közepesen érdekel Érdekel Összes
Rendszeresen 46 56 56 51,5
Alkalmanként 38 33 28 34
Soha 16 11 16 14,5
N 361 218 219 798
Cramer’s V = 0,85; Chi-négyzet = 11,451 p=,022. Félkövérrel a szignifikáns eltérés.
Forrás: Aktív Fiatalok Magyarországon, 2015.
Ha az okozati kapcsolatokon túllépünk, akkor a 4. táblázatból az is kiderül, hogy a politika iránt nem érdeklődők több mint négyötöde legalább alkalmanként, csaknem felük pedig rendszeresen tájékozódik politikáról a Facebookon. Összehasonlításképpen az 5. táblázat azt is mutatja, hogy a többi tájékozódási forrást mekkora arányban veszik igénybe a politika iránt nem érdeklődő egyetemisták.
5. táblázat.
A politika iránt nem érdeklődő egyetemisták tájékozódási forrásai, (százalékos megoszlás)
Rendszeresen Alkalmanként Soha N
Online hírportál 29,7 50,8 19,4 362
Televízió 23,3 40,2 36,6 362
Rádió 15,5 40,4 44 362
Napilap 5 21,6 73,4 362
Facebook 45,7 38 16,3 362
Forrás: Aktív Fiatalok Magyarországon, 2015.
A táblázatból világosan kiderül, hogy a politika iránt nem érdeklődők számára a legfontosabb politikai tájékozódási forrás a Facebook. Bár az online hírportálok, a televízió és a rádió is fontos szerepet tölt be a politika iránt nem érdeklődő egyetemisták alkalmankénti politikai informálásában, rendszeres elérésükben a Facebook vált a legsikeresebbé. Mindezek alapján azt mondhatjuk, hogy az 1. és a 2. hipotézis igazolódott: a Facebook az egyetemisták első számú politikai tájékozódási forrásává vált, és különösen nagy szerepet játszik a politika iránt nem érdeklők politikai elérésében.
A második hipotézis az információs környezet megváltozásából származó következményeket vizsgálja: azt feltételezi, hogy a Facebookról való tájékozódás a politikáról kommunikáló kortársak megnövekedett politikai hatásával jár együtt. A hipotézist a kutatás közvetett módon igyekszik igazolni: első lépésben azt próbálja bizonyítani, hogy pozitív kapcsolat áll fenn a demokráciával való elégedetlenség és a politikai posztolás és megosztás között, második
lépésben pedig azt, hogy a Facebookról való tájékozódás pozitívan hat a demokráciával való elégedetlenségre.
6. táblázat.
Az alábbi tevékenységek közül csináltad-e már valamelyiket, (százalékos megoszlás)?
Nem Igen N
Megosztás1 68 32 798
Posztolás2 77 23 797
1 Megosztottál közösségi oldalon közügyekkel, társadalmi problémákkal kapcsolatban eseményeket, véleményedet tükrö- ző képeket, videókat, posztokat.
2 Posztoltál közügyekkel, társadalmi problémákkal kapcsolatos témában.
Forrás: Aktív Fiatalok Magyarországon, 2015.
Míg az egyetemistáknak több mint négyötöde legalább alkalmanként tájékozódik politikáról a Facebookon, az 6. táblázat azt mutatja, hogy a politikai tartalmak létrehozását célzó akti- vitások már jóval kisebb kört érintenek. A válaszadóknak kevesebb mint harmada állította, hogy osztott már meg közügyekkel kapcsolatos tartalmakat közösségi oldalakon, a posztolás pedig még ritkább volt az egyetemisták körében.Az eredmények tehát azt mutatják, hogy a sokak fő politikai tájékozódási forrásának számító közösségi médiát egy szűk kisebbség politikai kommunikációja dominálja.
De vajon kik is azok a felhasználók, akik politikai tartalmakat hoznak létre a közösségi oldalakon? A kérdés megválaszolásához a két tevékenységre, a megosztásra és a posztolásra ható tényezőket logisztikus regresszió segítségével vizsgáltam meg.
7. táblázat.
A közösségi oldalakon közügyekről megosztás és posztolás logisztikus regresszió modelljei
Megosztás Posztolás
B (SE) Odds Ratio B (SE) Odds Ratio
Demokráciával való elégedettség -.884 (.189)*** .413 -.619 (.207)** .538
Meggyőzés .857 (.228)*** 2.357 1.049 (.234)*** 2.854
Bal-jobb identitás erőssége .001 (.095) 1.001 -.079 (.105) .924
Liberális-konzervatív identitás erőssége .158 (.088) 1.171 .154 (.096) 1.166 Tradicionális médiafogyasztás
.915 (.649) 2.497 1.502 (1.046) 4.492 4,596
.873 (.653) 2.394 1.596 (1.049) 4.934 4,984
Politikai érdeklődés .382 (.074)*** 1.466 .494 (.0083)*** 1.639
Constant -2.033 (.701)** .131 -3.676 (1.087)** .025
χ2 91.831*** 94.188***
R2 (Nagelkerke) .158 .174
N 765 764
* p <.05, ** p <.01, *** p <.001.
Forrás: Aktív Fiatalok Magyarországon, 2015.
Ha szemügyre vesszük a kontrollváltozókat, akkor azt látjuk, hogy nem meglepő módon a magasabb politikai érdeklődéssel rendelkező egyetemisták nagyobb valószínűséggel hoznak létre politikai tartalmakat. Az azonban meglepő, hogy a politikai identitás erősségének nin- csen hatása a megosztási és posztolási aktivitásra a Facebookon kifejtett politikai aktivitás nem a határozott politikai identitás kifejeződésének eszköze. A legfontosabb eredmény, hogy a demokráciával való elégedettség mértéke fontos prediktora a közösségi oldalakon kifejtett politikai aktivitásnak. A demokráciával elégedetetlen válaszadók nagyobb valószínűséggel hoznak létre vagy osztanak meg politikai tartalmakat ismerőseikkel. Bár a posztok tartalmát a kutatás nem vizsgálja, de az eredmény egybevág azzal a feltételezéssel, hogy a közösségi mé- diában kifejtett politikai aktivitás jelentős részben negatív jellegű. Másik lényeges eredmény, hogy mind a politikai jellegű megosztásra, mind pedig a posztolásra pozitívan hat a válasz- tások idején kifejtett meggyőzési hajlandóság. Azok, akik egyébként is hajlamosak másokat szavazásra buzdítani, azaz egyfajta politikai befolyásolási szándékkal rendelkeznek, nagyobb valószínűséggel osztanak meg vagy posztolnak a közösségi oldalakon politikai információkat.
Ugyanakkor a közösségi médiában politikai tartalmakat létrehozó egyetemisták tradicionális médiafogyasztás tekintetében nem térnek el passzívabb társaiktól. Ez utóbbi eredmény szem- be megy a hagyományos kétlépcsős kommunikáció modelljének feltétezésével. Tehát csak a H3a hipotézis igazolódott, a kétlépcsős kommunikáció modelljéből levezetett további két hipotézis közül azonban csak a H4-at fogadhatjuk el, a H5-et el kell vetnünk.
Az első modellpárból tehát azt láthattuk, hogy a demokráciával való elégedetlenség mérté- ke szignifikánsan hat a közösségi médiában való közügyekkel kapcsolatos megosztásra és posztolásra. A második modellpárban arra vagyunk kíváncsiak, hogy ennek megfelelően a Facebookról való politikai tájékozódás hatást gyakorol-e a demokráciával való elégedettségre.
Mint arról fentebb már volt szó, ebben a modellben csak politikai tartalmakat nem megosztó és nem posztoló egyetemisták kerültek be. Ez 515 fiatalt jelent, tehát az összes egyetemista 65 százalékát.
8. táblázat.
A demokrácia működésével való elégedettség logisztikus regressziómodellje
1. modell 2. modell
B (SE) Odds Ratio B (SE) Odds Ratio
Facebook**
rendszeresen -,963 (,308) ** ,382 -,975 (,313)** ,377
alkalmanként -,398 (,294) ,672 -,421 (,298) ,656
Online hírportál
rendszeresen ,371 (,341) 1,450 alkalmanként ,370 (,318) 1,447 index.hu
rendszeresen ,141 (,373) 1,152
alkalmanként ,312 (,314) 1,365
origo.hu
rendszeresen ,569 (,355) 1,767
alkalmanként -,162 (,262) ,850
444.hu
rendszeresen -,671 (,423) ,511
alkalmanként -,236 (,251) ,790
kuruc.info
rendszeresen ,393 (,654) 1,347
alkalmanként ,948 (,302)** 2,579
Televízió
rendszeresen ,605 (,303)* 1,832 ,453 (,315) 1,573
alkalmanként ,452 (,264) 1,572 ,420 (,271) 1,522
Rádió
rendszeresen ,320 (,317) 1,377 ,362 (,329) 1,437
alkalmanként ,128 (,234) 1,136 ,145 (,240) 1,156
Napilap
rendszeresen ,469 (,472) 1,598 ,551 (,488) 1,734
alkalmanként ,273 (,241) 1,314 ,216 (,249) 1,241
Párt***
baloldali pártok -2,921 (,521) *** ,054 -2,990 (,524)*** ,050 Jobbik -2,335 (,401) *** ,097 -2,566 (,419)*** ,077
LMP -1,995 (,446) *** ,136 -2,103 (,455)*** ,122
egyéb -3,261 (1,159) ** ,038 -3,230 (,1,161)** ,040 Nincs pártja/nem
válaszol -1,822 (,360)*** ,162 -1,899(,364)*** ,150 Személyes bizony-
talanságérzet ,285 (,123)* 1,329 ,262 (,126)* 1,300
Anyagi helyzet -,175 (,156) ,839 -,163 (,160) ,850
Politikai érdeklődés ,124 (,095) 1,132 ,124(,099) 1,133
Constant ,062 (,756) 1,064 ,366 (,772) 1,442
χ2 98,265*** 113,745***
R2 (Nagelkerke) ,236 ,270
N 515 515
* p <.05, ** p <.01, *** p <.001. A függő változó bináris változó: a 0 érték a demokrácia működésével való elégedetlenséget, az 1 érték az elégedettséget jelenti. A tájékozódási források esetében a referen- ciakategória a „soha” válasz, a párthovatartozás esetében pedig a Fidesz.
Forrás: Aktív Fiatalok Magyarországon, 2015.
A 8. táblázat első modelljéből azt láthatjuk, hogy a Facebookról való politikai tájékozódás hatást gyakorol az egyetemisták politikai valóságérzékelésére és politikai ítéleteire. Az első modellben azt láthatjuk, hogy két tájékozódási forrás hat szignifikánsan a demokrácia hely- zetének megítélésére. A televízióból való rendszeres tájékozódás pozitívan, míg a Facebookról való rendszeres tájékozódás negatívan hat a demokrácia helyzetével való elégedettségre. Tehát, azok az egyetemisták, akik Facebookon találkoznak politikai tartalmakkal, nagyobb való- színűséggel érzékelik rosszabbnak a demokrácia állapotát és elégedetlenek azzal. Ez elsősorban azokra igaz, akik rendszeresen tájékozódnak politikáról a Facebookon, az alkalmankénti tájékozódás esetében a negatív kapcsolat nem szignifikáns. Az, hogy csak a rendszeres tájé- kozódás hat szignifikánsan a vizsgált politikai attitűdre, azt jelentheti, hogy a társas hatások valóban inkább hosszú távon, a politikai tapasztalás és észlelés hosszú távú alakításán keresztül érvényesülnek. A modell kontroll alatt tartja a párthovatartozás, a személyes bizonytalansá- gérzet, a szubjektív anyagi helyzet és a politikai érdeklődés hatását a demokráciaértékelésére.
A korábbi eredményekkel (Kovács 2014) összhangban a személyes bizonytalanságérzet szig- nifikáns mértékben növeli a demokráciával való elégedetlenséget, ahogyan a Fidesztől eltérő párthovatartozás is, a szubjektív anyagi helyzetnek és a politikai érdeklődésnek azonban nincs önálló hatása a függő változóra,
Mivel a második modellpár első modellje csak médiatípusokat tartalmaz, az eredményeket azzal is magyarázhatnánk, hogy az egy médiumtípusba tartozó, különböző valóságokat meg- jelenítő médiumok kioltják egymás pozitív, illetve negatív hatását a demokrácia állapotának érzékelésére. Ezen alternatív magyarázat tesztelésére lehetőségünk nyílik azáltal, hogy a kérdőív néhány hírportált külön is megnevezett. A második modell ezért az online hírpor- tál változó helyett az index.hu, a 444.hu, az origo.hu és a kuruc.info oldalakat tartalmazza.
Előbbi két portált erőteljes kormánybírálat jellemzi, az origo.hu inkább neutrális oldal, míg a kuruc.info a radikális jobboldali politikai közösség egyik legfontosabb médiuma. Az adatok azt mutatják, hogy egyedül az alkalmankénti kuruc.info olvasás hat szignifikánsan a függő változóra, de ez is inkább növeli a demokrácia működésével való elégedettséget, mintsem csökkentené azt. A kormánnyal kritikus híroldalak alkalmankénti vagy rendszeres látogatása nem gyakorol szignifikáns hatást a demokrácia értékelésére, míg a rendszeres Facebookról való tájékozódás szignifikánsan negatív hatása ebben a modellben is megmarad – szemben a rend- szeres televízióból való tájékozódással, amelynek szignifikáns hatása itt már nem érvényesül.
Összefoglalás
A dolgozat azt feltételezte, hogy a fiatalok politikai tájékozódásában egyre nagyobb sze- repet játszik a közösségi média, azon belül is a Facebook, ez pedig a politikai viselkedésre ható társas hatásokat von maga után. Az eredmények bizonyították, hogy az egyetemisták
