CORYIN-CODEXBOL DÍSZLAPOK

DÍSZLAPOK

A RÓMAI KÖNYVTÁRAKBAN Ő R Z Ö T T

N É G Y

CORYIN-CODEXBOL

LEFÉNYKÉPEZTETTE

A VATICÁNI ZSINATON JELENVOLT MAGYARORSZÁGI

P Ü S P Ö K I K A R .

P E S T .

N Y O M A T O T T AZ „ A T H E N A E U M " N Y O M D A J Á B A N . 1871.

A M A G Y A R N E M Z E T I M U Z E U M

Ö N Y V T Á R Á N A K

HAZAFIÚI KEGYELETTEL

V A T I C A N I Z S I N A T O N J E L E N V O L T

M A G Y A R P Ü S P Ö K I KAR.

ni. tudományos Akadémia értesülvén arról, hogy Róma különféle könyvtáraiban igen becses, CORVIN MÁTYÁS királyunk költségén készült, kéziratok őriztetnek, melyekhez nem lehetvén szerencsénk oly hatalmas pártfogót találni, ki azokat, mint Ó Felsége

ELSŐ FERENCZ JÓZSEF

dicsőn uralkodó királyunk a stambuliak néhányát, számkivetésükből haza szállíttathatná, elhatározá 1870. márcz. 19-kén tartott Xl-ik összes ülése 83-ik pontjában: hogy SIMOR JÁNOS Herczeg-Prímás ő Főméltósága, és HAYNALD LAJOS kalocsai Érsek ő Nagyméltósága, a k a d é m i a i I g a z g a t ó - t a g o k kegyes közbenjárása által megkéreti a Rómában időző m a g y a r p ü s p ö k i k a r t , méltóztatnék az említett kéziratokból néhány nevezetesb, MÁTYÁS és BEATRIX királyné alakjaival díszített, vagy érdekes történeti és könyvészeti adatokat tartalmazó lapot másoltatni, s így ezen hű másolatok birhatása által az eredetiek nélkülözéseért némi kárpótlást nyújtani.

A m a g y a r p ü s p ö k i k a r hazafias indulatában az által vélt a m. tud. Akadémia kívánságának legczélszerűebben eleget tenni és egyszersmind a halhatatlan király e nemzeti kincsének ismeretét kellőleg itthon is terjeszteni, ha Y e r z a s c h i H e n r i k , Róma egyik hírneves fényképészével az általam kijelölt lapokat 50 példányban másoltatja, és több hazai nyilvános intézetet e gyüjteménynyel megtisztelvén, nemcsak

az elvesztett megbecsülhetlen hártyairatok emlékét újítja meg, hanem a talán még itt-ott lappangó példányok fölkeresésére szövétneket gyújtván, azoknak fölfedezésére alkalmul szolgál.

Pesten, november 19-én 1870.

R ó m e r F l ó r i á n .

I.

BREVIÁRIUM MATHIAE CORVINI.

Quo arctius restant.ia fragmenta custodiebantur, oo vchomentius accendebatur multorum desideriom ad ea oculis propriis inspicionda. Schier, Diasert,atio de Kog. Bud. Bibi. Mathiae Corvini. XV.

| j | v a t í c a n i k ö n y v t á r b a n Urb. 112. jegy alatt üveg támla-szekrényben mutatnak egy fényes kéziratot;

ez nem esak legszebb, de számos első rendű festményeinél, és az egész munkán átvonuló diszes, rendkívüli szorgalommal irott lapoknál fogva is alkalmasint a leggazdagabb codexek egyike, melyek valamikor akár más tudománybarát, akár pazarfényű MÁTYÁS királyunk könyvesháza számára Írattak.

E kézirat 597 levele válogatott hártyából áll, melynek magassága 39 centiméter, szélessége pedig 27 centiméternyi.

Valamint ezen, úgy a többi fényképezett lapoknál is az irott hasábok mérveiről, a sorok számáról, az írásnak minőségéről nem teszek említést, minthogy ezekről a néző maga könnyen szerezhet magának kellő tudomást, ha a mellékelt remek fénykép-lapok tizenegy elsejét tanulmányozza. Az említendő egyes munkák viszontagságairól sem mondhatunk sok meglepőt, minthogy mindnyájan ujabb kötésben részesültek, és már tudja Isten hányadik kézben vannak. A mire leginkább figyelhettünk, az a királyi alakok többszörös előfordulta, a Corvin-czimerek és emblemák gyakori használata, és az Íróknak és festőknek, kik ezen érdekes müvekkel foglalkoztak, ismerete; s így nem annyira benső irodalmi becsüket, nem tudományos értéküket fogjuk e helyütt kiemelni, hanem inkább azon bőkezűséget és fényt, melylyel a nagy király diszes kézirataival nemcsak az egykorú uralkodókat elérte, hanem kiérdemlette azt is, hogy fenmaradt codexeit Európa főkönyvtáraiban valódi kincsek gyanánt őrzik, és mutatják elő.

A v a t i c a n i b r e v i á r i u m hat első levele a tartalomnak van szánva; de ezeken sem hiányzik a kellő disz, mennyiben két oldalon művészi arabeskekből álló kerettel bírnak.

A 7-ik levél háta a kézirat első diszlapjaul szolgál. (1. Tábla.) A gazdagon festett főkeretben a könnyen ide-oda hajlongó lombozat, drágaköves és gyöngyös ékszerek közt hat nagyobb keret tűnik fel, melyek elemei körszelvények- és hullámvonalokból állítvák össze. Az ülő, szentfényű nőalakok mondatszalagokon és nyitott könyveken sz. Írásból való, vagy egyéb idézeteket mutatnak. így a felső jobbra (czimertanilag véve) mondat- szalagjában ezt adja tudtunkra: ECCE BESTIA CONCVLCABERIS ET GIGNETYR DNVS, ECCE FILIVS DEIBELLVA. — A felső balra tábláján ezt mutatja: IN PRIMA-FACIE YIRGINIS-ASCENDET PV-ELLA FACIE PV-LCRA. - Az alsónak jobbra könyvébe ez van írva: MAGNV-S AB IN-TEGRO-SECYLORYM

0

NA-SCITYlt- R ; — az alsó balszögletben ülő sz. nő kigöngyölített hártyát tart e szavakkal: ECCE VENIET D

0

DIES ET - ILLVMINABIT DOMI-NVS CONDENSA - TENEBRAR YM. — Ezen keretek körül páros számmal géniuszokat látunk, kik az igen ékes lombozatot rendkívül élénkítik. — De ezen négyszirmú kereten kívül minden oldalon még kerek fémerek is vannak, melyekben a szokott emblemákat találjuk, t. i. a m a g á t s a j á t f a r k a v é g é v e l f o j t o g a t ó s á r k á n y t , ez alkalmasint a sárkányrend jelvénye; a h o r d ó t ; a m é h k a s t ; a h o m o k ó r á t , melyek mai napig sincsenek eléggé megfejtve.

2

&

/

Az alsó két kisebb keretben sötét háttéren fehér női alakok tűnnek fel; a jobb oldali összekulcsolt kezekkel imádkozik, a balra ülő jobbjában lángot, baljában keresztet tart.

Ezen fémerek közt csúcsos szirmú rózsában két géniusz tart egy pajzsot, mely XIY-ik Benedek pápa ezimere, t. i. váltogatva három arany és ugyanannyi veres karó. Hogy ez a magyar királyi fölnégyeit czimerre későbben lett reá festve, nemcsak a koronából hiányosan papi kalapra átváltoztatott pajzsdiszen, melyhez az oldalt levő bojtok utóbb készültek, ismerhető fel, hanem a szívpajzsnak keretéből, az első és második mezőny- nek át világló pólyáiból és kettős keresztjéből is könnyen látható. Ezen pajzs körül, mely eredetileg a keret fénypontját tartalmazá, felül-alul még két géniusz fogódzik a lombozatba.

E páratlan diszű, a hírneves brüsseli, bécsi, párisi stb. hasonló codexek festőjének ATTAVANTES- nek kezét eláruló kereten belül egy oltárt látunk, melynek mennyezetét két zöld porpliyr oszlop tartja.

A padozat elején egy fonállal kötözött majom, virágot tartó csinos fiúcskával játszik, mint — elég tréfásan — a bécsi császári udvari könyvtárban őrzött „ P h i l o s t r a t i L e m n i S o p h i s t a r u m " czímű kézirat diszlapján is látjuk, hol egy fiút, a falhoz arany nyakgyürűvel, és ugyanoly anyagú kötéllel kötött medve követ.

A padozat rakműszerű.

Az oltár előlapján Neptunt négy ló viszi a tengeren, inig a két felső szögletből a szelek, angyalkák alakjában a habokat felzaklatják.

Oltártábla helyett két térdelő angyal a munka főczímét tartja, mely kék alapon arany betűkkel igy hangzik:

1 N C 1 P I T O R D O B R E V I A R I I SECV D Y M C Ö S V E T V D I N É R O M A N E C Y R I E I N P R I M O SABBATO D E AD Y E T V AD Y E S P E RAS C A P I T V L Y M A képszéken e szavak állanak:

AV K-M ARI A GRATIA-PLENA DOMINYS TECYM-BENEDICTA TV IN-MYL. — Ezen angyali üdvözletnek megfelel a félkerek mezőnyben látható kép, mely fölött kerekívű mélyebb mezőnyökre osztott boltozat emelkedik. A homlokzatot oldalt két-két Magyarorszszág pólyás czimerét tartó angyal díszíti, inig más két géniusz minden oldalon a homlokzatdísz felé hajlik. Az oszlopok mögött mind a két oldalon két alak áll, az egészet pedig egy tájkép zárja be.

Hasonló müvészetü a szemközt fekvő 8. levél előlapja. (II. Tábla.) A keretnek különféle szélességű részletei gyöngy- és drágakősorok által választatnak el egymástól. A szögletekben és a két oldal közepén hat négy szirmos keretben beíratlan mondatszalagokat tartó férfi-szentek láthatók, míg a kisebb kerek foglal- ványok a Corvin-Codexek jelvényeit tartalmazzák, t. i. a m é h k a s t , a g y é m á n t o s g y ű r ű t , a v ö d r ö s k u t a t , az é g t e k é t , a h o m o k ó r á t , s a h o r d ó t . Élénkítésül a szokott szárnyas gyerkőczék sem hiányzanak. Kö- zepett a felső és alsó keretben a gyerkőczéktől tartott Magyarország ezimere tűnik fel, nyilt koronától tetézve.

A középpaizson a Corvin-családnak gyűrűt tartó hollója; az első mezőnyben a nyolez pólya, a 2-ikban a halmokon álló kettős kereszt; a 3-ikban a dalmát czimer; a 4-ikben a kettős farkú cseh oroszlán látható.

A középső rész három osztályú. A felső félben, a festő egy kövön álló és szónokló sz. Pált ábrázolja.

Talán nem hibázunk, ha az első sorban ülő királyt MÁTYÁSNAK mondjuk, mint a ki mögött mérleggel az i g a z s á g j e l k é p e térdel; a mellette balra térdelő nő, kinek székén a korona fekszik BEATRIX, hátul térdel egy jogart tartó nő, míg a király jogara balkezében nyugszik. A királytól jobbra babérkoszorus férfi ül, ki őt figyelemre látszik fölhíni. Ezen világi, aranylánczczal diszesített férfiban a magyar G á b o r t , Mátyás király meghitt emberét és mindenhová való kísérőjét sejdíthetjük. Erről T o l d y F e r e n c z , „A magyar költészet története" II. kiadás 18G7. 92. 1. ezt írja:

„Három költőnek maradt fenn neve Mátyás király korából. Megnyitja a rövid sort C e s i n g e J á n o s pécsi p ü s p ö k ; . . . második ama G á b o r , kiről az egykorú Arnoldus de Bavaria 1492-ben ekép tudósít:

„Nincs senki, úgy mond, a ki a g ö r ö g é s l a t i n p o é t á k szépségét ne ismerné, melyet korunk minden míveltebb népei, magok a m a g y a r o k is, u t á n o z n i i g y e k e z n e k , s kik közöl említtetni méltó ama magyar Gábor, ki a legválasztékosabb d a l o k a t é s v e r s ez e t e k e t , született nyelvén, polgártársai gyönyö- rűségére, oly szerencsével szerzi, hogy maga ama felséges úr, Mátyás, a magyarok nagy tudományú királya

is, üressége lévén, mint mondatik, azokkal gyakran szokott volt mulatni. S mikép ezen országból szerzetes társaim által értesülök e Gábor jelenleg abban fáradoz, liogy említett győzhetetlen király hadait magyar és latin nyelven megénekelvén, e nagy király soha el nem enyésző emlékezetét a jövendő századoknak általadja" *). A harmadik a polyglott B u d a i S i m o n volt."

Az ájtatos, többnyire lesütött szemű nőkből álló sokaság közt érdekes arczok fordulnak elő.

Az alsó függélyes osztály két egyenlő részből áll. A jobbik oldalon az F (RATRES SCIENTES QVONIAM HORA EST) stb. kezdőben sz. Pál méltóságos alakja áll egy fülkében, a balon pedig a C o n d i t o r a l m e s y d e r ű m kezdetű hymnus foglaltatik.

Nem lesz fölösleg említenem, hogy valahányszor e kéziratban szemközt két igen díszes lap fordul elő, mindig az egyiknek, és pedig a jobbiknak alján a Mátyás-féle czimerre XIV. Benedek pápáé van festve, bár a Corvin-Codexek szokott emblemái meghagyattak, míg a másikon a magyar királyi czimer érintet- lenül megmaradt.

Az említett két díszlappal, kevés változással megegyeznek elrendezésre nézve az 5. 6 ; 7. 8; 9. 10-ik táblákon másolt lapok, hol minden páratlan tábla az elsővel, minden páros a másodikkal felötlő hason- latossággal bir, melyet a figyelmes néző könnyen kitalál; azonban egyik lap még sem szolgai utánzása a másiknak, hanem mindegyik feltűnő sajátságokkal ékeskedik, mi természetesen a színezett eredeti lapokon még inkább észrevehető mint e sötétkés másolatokon.

így az V. táblán (278. b. lapon) a szöglet keretekben a négy evangelista van alkalmazva, mig ti a kisebb keretekben Magyarország pólyás ezimere, és Galliczia, Ausztria és Dalmáczia eziinerei láthatók. — A szemközti Vl-ik táblán (279. lapon) az evangélistáknak a négy egyház-atya felel meg, mig a középső szenteket sz. Ferencznek és sz. Domokosnak lehet tartani. Felül a pólyás, alul a kettős keresztes czimer az ausztriaival fordul elő.

E lap nagyobb képén D á v i d király imádkozik, a kezdő P(rimo dierum omnium)-ben pedig a teremtő Isten áldja a világot.

A 7-ik számú díszlapon, (VII. tábla, 345. b. 1.) mely a szemközt álló 8-dikkal (VIII. tábla 340. 1.) kerek és monoru képekkel bir, nevezetes az oltár lépcsőjén álló évszám:

ANNO DOMINI. M.CCCC.LXXXXII;

mely eléggé tanúsítja, hogy ezen festmény és talán a későbbiek némelyike is már a m e g r e n d e l ő k i r á l y h a l á l a u t á n készült.

Ezen, a szentek tiszteletére rendelt résznek kezdetét foglaló, ikerlap leginkább emblemák által jelle- geztetik. A másodlapon az üdvözítőt látjuk a két halász fivért megáldva; a kezdő D-ben foglalt jelenet sz. S a t u r n i n kínszenvedésére vonatkozik.

A harmadik lap-pár, t. i. a IX. és X. tábla ismét egy első rendű dísz- és annak ellenlapjából áll.

A keretek mondolaszerűek vagy csúcsos szirmuak. Az elsőn a COMMVNE SANCTORVM, jelesen APOSTO- LORVM-nak kezdete van; a főképecskékben mondatszalagos szentek ábrázolvák, a kisebbekben a szokott jelvényeket látjuk; főczimerül itt ismét a Corviné fölé festett XIV. Benedek pápáé fordul elő angyalkáktól

környezve, mig az alsó, legszélesb keretnek két oldalrészében négy géniusztól tartott lombozat közt egy-egy fekete hátterű női alak mutatkozik. Ezek jobbika a kigyót tartó o k o s s á g - n a k , baloldalon a kancsóból folyadékot töltő pedig, a m é r t é k l e t e s s é g - n e k jelképe.

Az oltár az előbbieknél egyszerűbb, mégis mennyezete díszes pilléreken emelkedik, az asztal előlapján angyaloktól tartott kerek koszorúban kereszttel az üdvözítő áll; a tympanumban lángos sugaraktól körülvett Atya-Isten jobbjával áld, baljában a világtekét tartja. Az oldalt álló pillérek közti tért három-három férfi- alak tölti be.

Az ellenlap keretén felül két géniusztól tartott táblán „DE APOSTOLIS" czím olvasható; a többi keretrészlet megegyezik a szemköztivel, minthogy itt is alakok és jelvények felváltogatják egymást, A nagy Corvin-czimer mellett két nő alakot veszünk ki fekete talajon, ezek jobbika oszlopra támaszkodik, t. i. az á l l h a t a t o s s á g , mig az e r ő képviselője, jobbjában kardot tartván, balját mellére szorítja.

A középtér felső felében asz. Háromságot látjuk mennyei dicsőségében; oldalt a b. szüzet és keresztelő sz. Jánost, továbbá az ülő apostolokat, kik fölött angyalok röpködnek; alattuk mondatszalagos szentek.

*') Nomo est, qui ignoraverit poctarum graecorum latinorumque elcgantiam, quam imitari student omnes gentes nostrae aetatis cultiores, quin ct ipsi quoquc Pannonos, i n t e r q u o s m e m o r a r i m e r e t u r G á b r i e l i l l o U n g a r u s , qui elegantissimas quasque cantilenas versusque nativa sua lingna, in delectamen concivium suorum, adeo feliciter concinnavit, ut iis ipse quoquc Bcrenissimus I). D. Matthias, I'annonum Ilex cruditissimus, semet saepius inter otia recreasse fertur." Fratris Arnoldi de Bavaria Liber singularis de arte poetica. Colon. 14H2. (1. gr. Ivomény József Történelmi és Irodalmi Kalilszat.ok 17. 1 . )

Az alsó részlet itt is két hasábot tesz, a jobb oldaliban áll a F (ratres) kezdője, és foglalja magában az iró sz. Pált; a C a p i t u l u m folytatása és a H y m n u s a többi tért tölti be.

A ÍH-ik tábla (az eredeti kéziraton 35. 1.) képviselője egy közönséges lapnak, mely az Úr születését tárgyaló zsolozsmából van véve. E nagyobb és kisebb kezdők szépségükre nézve a harmad vagy negyed rendű Corvin-Codexek legszebbjeit múlják felül, mig a fent és alant észrevehető diszítmények, valamint az ezeket összekötő lombozatos szalagok gyakran arra használtatnak, hogy az aranyos keretekbe a Magyar- Birodalom ezimerei, vagy Mátyás király jelvényei alkalmaztassanak. E lapon felül a halicsi két egymás fölött álló korona fordul elő, a DOMINI - szónak a 34. b. lapon megelőző IN NATIVITATE felel meg.

Megtörténik azonban, hogy p. o. a 445., 451., 489. b. stb. lapon a czimer festése meg van kezdve, vagy mint a 492. b., 502. b., csak rajzónnal vázolva, mig 507., 522. a czimernek helye üres, valamint hogy 451., 461., b.475., sat. asymbolum helye is fehéren maradt, mi jele annak, hogy a drága kézirat soha egészen el nem készült, hanem ilyen, csak nagyobb részt bevégzett állapotában az urbinói herczegtől, későbben valamelyik pápától, talán XlV-ik Benedektől megvétetett.

A IY-ik tábla (az eredetiben 42 b. 1.) sz. I s t v á n vértanú officiumából van véve, és a vaticáni Codex 3-ad rendű lapjai közé számítandó. A keret itt is a fényesebbek közé tartozik; a nagyobb képek a szentek alakjaival dülényekben és kerekded keretekben foglaltatnak; az ismert jelvények ismét alkalmazvák, valamint a díszes királyi czimer is. A fő külömbség az, hogy e lapon a középtér csak két oszlopból áll, és a nagy ünnep egyik imádsága: D a 110bis q u e s u m u s kezdőjében az első vértanút látjuk az öldöklő kövekkel fején. Felül az IN FESTO-nak a 43-ik lapon S. STÉPHANI felel meg.

A Xl-ik tábla (597. lap) mint a munka befejezése, mutatja a diszítményezésben való lankadást, és ámbár az irás még mindig igen szorgalmas és gyakorlott kézről tanúskodik, a kezdők mégis mindinkább egyszerüsítvék.

Az Írásnak, de nem egyszersmind a díszítésnek, bevégeztét tanúsítják e nagyszerű munka végszavai, melyek magával az íróval is azon kor sajátságos modorában megismertetnek. Tudni illik a JfiniB után ez áll:

Sit I0110 beo: par muts.

d requkm befnncttö.

(Quts fcrijjftt fcribat: fqi Cunt bitó uinat Diuat in Cclis: ft rü bíto felír.

QEremjílaribus fatts f t b i s Ü t o - tljtc inchjti regis íjnngoriac 1 boem mic b r c u i a n ) cobtcetn f g o m a r t i n

⁹

ontonius p r e m i e r bei gratin fan Hiflunc ntamt proprta feripjt,

aboolutum pribic filaö ttooembrtő.

a n n o folutis.

M'.CCCCLXXXVII.0

E kézirat festéseire nézve valószínűleg leggazdagabb, melyet ismerünk. Sorsáról keveset tudunk, csak az bizonyos, hogy az u r b i n ó i herczeg könyveivel a V a t i c á n á b a jutott. — A mostani kötése XYI-dik Gergely Pápa czimerét mutatja.

Sokat lehetne ezen pompás Codexről írni, de valamint annak első magyar ismertetője S i m o n y i E r n ő csak sok akadály legyőzése után juthatott tudományos kutatásához, úgy hogy alig felét volt képes áttanulmányozni, úgy magam is egy heti várakozás után alig két óra folyása alatt folytathattam vizsgála- timat ott, hol azokat elődöm odahagyni kénytelenittetett. S igy hiszem, hogy hosszabb kutatás után, még örvendetesebb lenne az eredmény, mint az, melyet eddigi fáradozásunk után hazánknak bemutathatunk.

MISSALE REGIS MATHIAE CORVINI.

Codex oo maioriB protii, quod Rogom (Matliiam) cleganti ponicillo exprcssnm sistat. Scliior. Dissert. do R. Budenai Biblíoth. Mathiao Corvini XVI.

w

római jezsuita társházban, mely elei G e s ú nevet visel, nt. F r a n k i V i l m o s urat a könyvtárnok 1867-ben egy Corvin-Codexre figyelmeztette, mely B o u r b o n Károly Lajos parma-piacenza- és guastallai berezeg I v a r o l i n a - L u d o v i c a leánya és egy szász-berezeg özvegye után több ezer igen becses könyvvel és kézirattal a nevezett társház könyvtárába került, azon hozzáadással: hogy azon esetre „ha a Jézustársaságra nézve annak birása bármely körülménynél fogva lehetetlenné válnék, az az ausztriai császár birtokába menne át.11

A kézirat 277 levelet számlál, ezek 36.4 centim, magasak, és 25.3 c. szélesek. Mindegyik füzete tiz levélből áll. Kötése és szegélyeinek aranyozása újabb.

Elején a naptár áll, melyben a magyarországi szentek közül sz. Erzsébet fordul elő.

A 7-ik levelen ez foglaltatik:

3tt ttoie öoi 1469 Snci^it tnif falc fettt miitor oröitttt cosnicht bitté rottc ntrtc. Do. j. t. aimettt.

Valamint ez, úgy sok más lap is a legdíszesebb festményekkel ékeskedik, melyek leginkább ide-oda hajtogatott levelekből és virágokból állanak. Hasonló díszüek a nagyobb kezdők is, mig a kisebbek sokkal egyszerűebbek és váltogatva vörös vagy kék vonalakból alkotvák.

A 152-ik levél b) lapján assziszi sz. Ferenczet pillantjuk meg szürke kamzsában, amint térdelvén és kezeit kinyújtván, a lebegő, kereszten függő üdvözítő által megbélyegeztetik. A háttérben Assziszi városa és a rend első monostora tűnik fel.

Legnevezetesebb ezen kéziratban a 126-ik levél első lapja, melyen közönséges keretben a majd egészen meztelen üdvözítőt látjuk, a mint sebektől vérző kezeit mellére nyomja. Előtte s mögötte a kereszt s egyéb kinzási és szenvedési jelvények a koszorúval együtt láthatók. Mögötte balra Júdás, Pilátus és Heródes; jobbra fenn (czimertanilag véve) Péter és az áruló szolgáló festvék. Jobbra az előtérben Mátyás

király térdel összekulcsolt kezekkel; fején a zárt korona, de nem Magyarország sz. koronája; királyi pa- lástjának gallérja és préme drágakövekkel és gyöngyökkel van ékesítve. Arcza mint egyéb képeken is bajusz és szakái nélküli, haja hosszú fodrokban foly le nyakára. A szája előtt lebegő mondatszalagon ez áll:

PIE . IH V . MI SERERE . ME1.

A király bal térde előtt alul kerekített paizsban czimere áll. A középpaizsban ágon álló, jobbra néző holló a gyűrűt t a r t j a ; a négy mezőny elsején a váltogató nyolez vörös-fehér pólya, a 2-ikon a kajmós kettős kereszt, a 3-ikban a dalmacziai három koronás oroszlán-fő, a 4-diken pedig a b e s z t e r c z e i g r ó f o k koronás vörös oroszlánja ágaskodik jobb felé, jobb előlábával koronát tartván.

A kép alatt ugyanazon korú Írással ezen ajánlás áll:

(E(S>© Jlatljins te f)upric rocefft Ijoc tttiflalc

l ű följöttté be fjttgana j)9 ntiy obiítt maucaf y\is

liber itt prottiuritt qua clanbit öictit ertrentum.

Mily érdekes lenne ismerni azon viszonyt, melyben állt eme M a g y a r o r s z á g i T a m á s a tudós királyhoz? milyenek lehettek ezen könyv változatos viszontagságai mig a jezsuiták társházába került? — Meglehet, hogy a könyv régi kötésén erre vonatkozó adatok léteztek, de ezek is elenyésztek!

Az egész könyven át sok díszes keretet, sok festett kezdőt találunk, és mégis mint a 269-ik levél hátsó lapján látjuk, egy év alatt lön befejezve. Erről tanúskodnak e sorok:

H tt n o b o m i ti i Ü l 11 leftnto q u ö b r i n g n t t e f i o

^ e r ű g e s i m o nono fiitity e jms fiber jj ntonnő (Se ortj katljebraliő et 3it(li- toriő fit töijenna bco g.

Ritka munkánál ismerjük a keletkezési évet, az irót, az első és későbbi tulajdonost mint eme becses kéziratnál; de épen ezen adatok után sajnálnunk kell, hogy az odaajándékozás évét nem ismerjük.

Azonban az mégis valószínűnek látszik, hogy ezen kézirat ugyanaz, mely Schier többször idézett munkájának XVI. § - a szerint a bécsi sz. Jeromosról nevezett ferencziek kolostorának tulajdona volt. „Missale in Bibi.

P. P. Franciscanorum Yiennae ad S. Hieronymum, úgymond a szerző, quod vero proprie ad bibliothecam Corvinianam non pertinet, cum a Mathia Austriae dominante his Patribus affectu, quo alias eos com- plectebatur, singulari donatum sit. Minthogy S c h i e r ezen vélemény alapjára, szokása ellen, nem hivat- kozik, hiszszük ugyan, hogy a Missale a bécsi sz. Ferencziek birtokába került, azonban nem a király egyenes ajándékából, hanem a fenebbi királyi rendelet értelmében az által, hogy magyarországi F r á t e r T a m á s a C a p i s t r a n u s rend kebelében meghalálozott.

ÍO

111.

OPERA CICERONI8.

Tantnm hic erat latinorum librorum votenim et rocentioriim, ut nuspiam alibi, quod ego quidom sciam B r a s s i c a n u s in S a 1 v i a n o suo.

C o l l e g i u m R o m a n u m cziinű jezsuita társliázban két kéziratot őriznek, melyek hajdan a b u d a i M á t y á s - f é l e künyvházhoz tartoztak. Ezek egyikét már akkor irta le könyvészetileg S i m o n y i E r n ő ha- zánkfia, midőn 1868-ban Romában mulatott, hogy ott a Corvina maradványaival megismerkedjék.

A 272. levélből álló, díszesen irt hártya-kötet jelenlegi magassága 32, szélessége 21 centim.

Az első levél hátlapját a hasonló díszű Corvin Mátyás-féle kéziratokban található czímlap foglalja.

A babér-levélkoszorúban váltogató hét arany és kék sorban ez áll:

IN HOC CODI C E C O N T I N E N T V R OMNI A OPERA CICER ONIS QVE IN CIRCVM P I C T I S C 1 R C V L I S A D N O T A T A C E R

NVNTVR.

Az említett tizenkét arany körben ugyanannyi munka neve áll, t. i. I. I)E NATV RA DEORVM;

II. DE DlVI NATÍONE. III. DE OFFIT IIS stb.

A 2-ik levél előlapját mellékelve tanulmányozhatjuk. 3 oldalt befoglaló, léczezetből álló és virágos lombokkal vegyített diszítménye számos szemszőrös aranygömbbel van tarkítva; nem hiányzanak a szines szárnyú amorettek, a különféle madarak és négylábúak, a XV-dik századi kicsided festők e kedvelt tár- gyaik; de meg vannak a keret oldalain elszórt kisebb-nagyobb aranykörök is, melyekbe a festők a meg- rendelők czímereit és jelképeit alkalmazták. így látjuk ezen lapon a zöld koszorú közepén a három szárnyas gyerkőczét, mely a királyi háromszögű paizsot tartja, szokott középvértjével és négy osztályú czímerével.

A kisebb keretek hármában virágok vannak alkalmazva, mig a negyedikben azon eddig meg- fejthetlen és mégis számtalanszor előfordult jelképet látjuk, melyet sokan b a g l y á n a k , mások m é h k a s - vagy h a r a n g n a k akarnának tartani.

A könyv Írásáról nincs mit mondanunk, ez a XlV-ik lapból kitűnik; az ékesítésekről is csak azt jegyezzük meg, hogy az egyes részek diszes kezdőkkel bírnak, milyenek a harmadrendű Corvin-Codexekben

mindenütt előtűnnek.

A könyv kötése új. Történelme ismeretlen.

3*

OPERA S. DIDYMI et ALIORVM.

Libuit aliquid dicere, quod alius nondum pro- tulisset. Schier 1. cit. IV.

m

^m. Collegium Romanum második Corvin-Codexe, t. i. S. D i d y m i A l e x a n d r i n i L i b r i d e S p i r i t u 8 a 11 c t o , melynek jegye: 4f4 5 eddig nem volt ismeretes, leírásra való kiadatását 1\ Patrizi-nek, a tudós és nagyon szíves, mint halljuk, grófi családból származó, könyvtárnoknak köszönhetjük.

A 225 levélből álló kézirat magassága 34-3, szélessége 23'G centim. Tiz levél tesz egy csomót, melynek végén a vezérszó függélyesen van irva. A hártya finom, az irás szép gömbölyded latin betűs.

Az első levél hátlapján előfordul a díszes czim, melynek virágos kerek keretében vörös alapon, arany betűkkel, ezt olvassuk:

HAEC OPERA CONTINENTUR IN HOC YOLYMINE . DIDYMV ALEXANDRINVS DE SPIRITv S J t K Y R I L L V S A L E S M ) R I N V

DE APOMPEO PROCLVS EP ÍNATALE . D¹: JOANT

S ^ O I / S T C * GRADVS

Az említett keretnek négy sarkpontján egy-egy kisebb kerek fémer van alkalmazva, melyek közt a felsőt két sphinx, az alsót két sirene tartja; ezekből le- és fölfelé rózsák-, bogáncs- és kalászokból font koszorú terjed, és sugarakkint áradó szemszőrős arany golyócskákkal végződik.

A négy kisebb keretek felsőjében kék mezőn sisakos emberfőn áll a balra fordult holló, gyűrűvel csőrében; e fölött valamint az alsó alatt a jellemző gyémántos gyűrű foglalja össze a bogáncs- és virág- csokrot. A jobb oldalon alkalmazott keretben a h o m o k ó r a , alul a hatoldalu v e d r e s k ú t , balra a k o v a és a c z é l , mint szokásos Corvin Mátyás-féle emblemák láthatók.

A szemközt álló fölötte pompás első lap annyira fölülmúlja a hasonló szervezetűeket, miszerint joggal ATTAVANTES-ének mondhatjuk. Mint a többi első rangú kéziratokon, milyenek a brüsseli, párisi, bécsi, sz.-pétervári stb. az egész lapot foglalja egy oltárszerü emelvény, kiágazó lábazattal, pillérekkel, gerendázattal és megfelelő orommal. Mindez a keletkező renaissance képzelményes diszítményei túláradása által élénkítve és elevenítve.

A lábazat kosfejekkel szegélyezett talpon nyugszik; a főlapon alacsony kerekű biga van, melynek ágaskodó lovait az előttük álló kocsis zabolázza, hátukon két amorette áll; az oltáron lángok közt egy karóhoz kötött alak kínlódik, mig egy szárnyas géniusz a lángot fújja. A thronon ülő Venus a jajgató elé ásat tart. _O

Az apróbb képek Marsyas meséjéből és egyéb mythicus történetkékből vevék.

A talapzat fölött emelkedő két szabad pillér előlapjai nagy változatosságu diadaljelvényekkel és M-A, MAthias, vagy Mathias Augustus táblával van ékesítve. A gazdag pillérfők összhangzásban vannak a bujálkodó diszítményekkel. E pillérekhez illenek az álpillérek is, melyek a háttérnek keretül szolgálnak.

Mi figyelmünket leginkább megérdemli, az a pillérek közt térdelő király és királyné alakja. Másokkal összehasonlítva a király rőt hajú, szakállatlan arczát a legjobbak egyikének tarthatjuk. Fodrokba szedett hajzatán a nyilt koronát látjuk, bíboros hermelin gallérú palástjából, melyet gyöngyös csat tart össze, csak kezei emelkednek ki a középeit foglalt szent kép felé, bámulva vagy könyörögve? előtte a földön fekszik a gyöngy- és bársony-markolatu egyenes kard, fehér szíjjaival. A király mögött két férfialak tűnik fel, a pillér előtt pedig fehér ruhás, olajágat tartó gyerkőcz áll, lábainál a király háromszögű paizsa szokott czimerével.

Szemközt a királylyal B e a t r i x térdel világoskék, aranyszegélyű ruhában. Fején a korona, kezei kulcsolvák; előtte két nyilt rózsa hever a földön. Háta mögött egy fátyalos fiatal nő, és egy gereznás süvegü vén asszony látható. A pajzstartónak hasonló társa a királyné czimerével a balpillér előtt áll egy olajággal.

A palmettákkal díszített képszék fölött a félkerek ormozat van, melyben sirenektől tartva „ M á t y á s - n a k az i g a z s á g o s n a k " jelképe, a kardot és mérleget tartó Istennő, arany keretben tündöklik.

A fenmaradt tért lombozat, géniusz és lógó virágszalagok foglalják el, melyek a, tervező kiapadhatlan képzelméről tanúskodnak.

Áttérvén a főképre, e fölött, mint a kiről az első munka szól, a s z t . l é l e k lebeg galamb alakjában, ez alatt két sötétkék táblán az előszó czime, és kezdete aranybetükkel foglaltatik. Ezek közt ül, mintegy az egésznek középpontjában, egy nagyobb kerek keretben szt. . J e r o m o s bibornok, irószobájában, lábainál az oroszlán, támláján a könyvek és iró-szerek, háttérben F l o r e n c z városa nagyszerű főtemplomával, külön álló harangtornyával és keresztelő kápolnájával.

Hogy egy ujnyi tér se maradjon használatlanul, a négy szegleti >en, a szentképpel és a könyv foglalat- jával ellenkezőleg, négy kisebb festés áll mythologiai jelenetekkel.

E diszes lapon kiviil van még több festett keret, nagy és Ízléses kezdők, mint a harmadik levélen, hol maga a munka kezdődik, és zöld alapon aranybetükkel ez olvasható:

INCIPIT LIBER i v 1)11)1 MI GRA ECI . MONACHI . ALEXANDRINI D E S P I R I T V . A B E A T O H l

E R O N Y M O T R A S L A T O

Az Omnibus kezdőjében, mely szép kerettel bir, maga szt. Didimus kék süvegben ábrázoltatik, ruhája a fehér karing fölött sárga-vöröses, a csuklya fekete. A kezében tartott nyilt könyv fölött szintén a szt. lélek lebeg galamb alakjában. — Az egyes könyvek végei és a következők elejei megkülönböztetvék, sőt a nagyobb

kezdőkben itt-ott a hollós czimer is fordul elő.

A kézirat keletkeztére nézve becses adalékul szolgál az utóirat, melynek tartalma így hangzik:

Bcriptitnt Ijoc opus ver me SigtBiitttuiiitiit be S i (jismttttbif Comitent Jtalatinmn J c r j 3Utuo a tta- tiuitate Dotttitti nri 3mi Cljrifli M C C C C L X X - XVIII b t e I l i i D e c e t t t b r i í o i b e l i c e t itt

Me Jooif itt ciuitote iflorettt,

Bár kíjtése ujabb, mégis ékes festése, irása és jó karban való fenmaradása miatt a becsesebb Corvin- féle kéziratok közé számítjuk.

" "i

fflkVMij v ^ m b & t c i t u m

V.

L . m^.^Í

Jt \. £

' a Jasa

> . .

* ö ® 5 «'[) • •

C i u t n n .iliqxu \ntcrdi cciitcxtum ctfxtnn cin tiram . qd ergo -p qcTfcfn

cft wú nerbm r Cluu di xitvz- futaftcünndh pc>1Lir.lcc;o:.

intcrnn üccrdcv vpaitt 1c admtlftm cdctemicu fimta

o í o ^ C o n c c a c j ö o f e l x ^

• llbíidtcjmuf'

" c o n n o . y e f t u c c l c l w i f ' n n l p

o:dícíuo. q ftnti drir Lnu

3 d U t r ö « c t v fcoMS- 4114 -

Ouáudilhs pjftwo? dxatv- .mmitutcnK mtru* cp .iflunut lutuiu tudimue ttctacyniiirt'o"

colUuuitc? dnm. Ail\ yy.

ttjf.cumrT.4iu* k e n u i t . »

pucmi nrge. cm nom emum i p4udmni mra? bno emu mua intitc putoao. ncc panulilb mft c ii cc bic 1 cquctc?. 4lT. ax\ . l^jngfe .ui p.ilhő? .itt. .uuiutio

uU fiuduiin

111.151111.

q: natiu- dhü> lxdtcúliuito:nnidu alt.

41U.J^C4 cWcum nncftb inulti tiiro nultticcclcíhe* crcitno Uu lítium ctchcctuim. gti teredf Tox ct i m p.iv botfo tó itolii

t r t u ^ r . H i í J l j A m m l u e f i l ^ í

Ixdic mtue cnlvct ucubitnr hxugfomg.JUldron Oplin

^(Itiplxüc multifq*

_ módis oUmtk Icqitf pnKTtnjpBto. nouiflic dic

Iv tl¥ [<xmo c 11b tn fllio.

que olhtiut Ixivtv tmrnfor.

feit c t i c D . I b v m m i f

Golio o:tu ardic ad ttfq> th: Umxtc • vpm

r fetl c i m t n i t e p i r a ] X 3 , i u t i t i i i

í f i

^{U W}

F

^C

I

a t u o a u c

*>J tocfclifitilcco:pMdutt.ut anc arne Itbcab. 11c pict quap cálidit i ®|o1k p4ttti

^f

mfá cclcíhsítntgn• uctcr pucllc Ixiuiüt-fccrcti que

non n o u r a t ^ j omnepv diapcetoio tcpkrniicpcittc üttci. ítieu ncfaci* utrum ulv cccpttílmm J p nra c pucrpn quc^tlwlpdívcnt

qncmmuluo pdtiá^cUu iuo tolis* fenftt cno u ccir ptulit pfep: no ab hmt pnnicvp Uctc

^\wih\o

c. p cf nccalcs cfnrit^.mrctcfco nio ccldhinn ct -imitt cnuít Tco. p^Unnepiit piíVonb?

^#

p4lb: avató: otnm M 111 t

[xomc q lumo c$vc mriífc.

© o o

o t n r o í r a t T v m n i m o . a l h • R . 6 a l n t m M u u m . a l l v T l d

a O u u Ü

/ I f a i i i c v p ? lUÜlfC l x d i c í i l t u t o : m m t c - I x d x c t m e m u t n n g l í < l e t a n f ^ r c l x n i g c h . h x l i c c r u l t í t i u f t i diccte?

^ o : u m a c d f t i x > \ i r . O r b -

; C c c c t t c f i o r n m p c t t f e - y t o

i c b f l c p l x i ö . © t e p f e f a ű t p l c n u e c t f o : t i t u d i c ;

0 h c t b c m o c coio'Mh c u n v f c . c o n f h t u t f h c u m - O i b

i x m r o i c u m t m q f c o l i m u f - u t d i l h m u e c t t n u m c o f d i

U g a t - q : a n < m t a U t u c c l c b u m m - c ^ n o u i t c t y i o y c I c c u t o n t ó c c o n i t T O m t n u n r m v \ m r p m fiUnm m u m C V t c c u i i u ^ n f t í t o f á í k

p U m p d v m n ^ í l d m a ^

m

tum citomm Ixdtc co:oiuűrtr -plxmum r(:]átt atwemus/jy-

~ű(cmtc. tymrnctaiíeiicc-

amifuie v& - dnr*ó no

^rjmMi cUcfoiit- C irfcctc

m f o d i f a p l b n u n feb d l m i i

murgitec^ ^dúfne lxb:cc£

co <v TOpicavmr í uítftcrio quoudumo wduc co:um~

Gomictitcs atfcrq-nnitotr dtfe difaplbr direri. rlon cft cquum iwtrtdtnqucic ucrbttm ra^ctmiteiv nif

C c f o m t c cf frée u t i t v c r

uobis ben tdhbtiq fepte plc norfpirtmfcb ctüpicntu^

micfoihtit4mu6% \xco\\

lllcs ub oatioma imfhnio űlninltttcs e m m •

piacúit fmo cotsmimtltitu

d\c o m n ú d e g e r t i k

plximíuirum plcnttm ftxct

íptrttufcb, ctpbrhflrom ct

mdbunac. ctpocrum a tba

motbcum. ctpmcniti .am

cboUumi aducn-im anticcc

mim/||^1hmcrt an oipcc

tum 4plb:m: ctoútco \ \ o

ftterut cis nuime»; Ctiibm

ÁglvSIMA^

oiwmv

A i w P-N r v

• „

i.lCltTR IISCIF

!>\TORÍSVRSC CVNTVR 31

GVLIS DOMINtClí

UVSAS1 . - v iJO.V\l|

N Í C A K : 1 . m P H A N I

jr, 1

fa-\ T<!

i>NG- •;

n&ÖiS. SyroSI

— «•

i

INCIPIT P R O p r i v s A n c t o i

PERTÖTVANNI C1RCVLVM INFE STO SÁNC TI SÁ llllVRNINI MARIíl

R1S O R A T Í O íi

A N N O D O M I N I M - C C C O L X X X X I I -

S.W.W. l/A

í r

II

i - Ki

if

!

f t >m ü

rw>rr .... 73Ö

m

| n c c i u u o d á ü l i 5 i t t í i i i t \ b h d i c t i p o f u c t i X f r o

s - - i

t b a p t o m m o c a m . r o b n d i

J l f c c p c n c t x p g m a l t Q m . , i l C \

b p t u ü átint aptuntttc ^{i l u -}

" p c m t m i r p l á n t o r b c f r a r u m á l l a i' c t h r q é o u f c u m h a b é t

iioae. aift. 3tapifc at^itfic

t í z l ^ p p k u í r c c s f p u f c o c a l t u e t c e j m t i t l a ^

f i a i t á t . r f e . í O a g n u G d n o , ü n p n m a i o t ) m c c í t f u i t a r

b h d c o o f t t c t a . O C l u k o i u 3

• ticeU in

V»

• f

M1UO o

E h t U u s i x o : p a r i u m o . 3

í m p f t t f c r i b a t : f (

tÍMcinclynitgiö ktmgarica mic brcuurt^ axüccm cgx> marcm

cmtxmuis c^atia Juj

|b(jímc mami yw j>ria [mpji•

Q p n a a W o l u t t r r o

(Aimojc atiui^- J ^ . cccctrvm^

J t t u o í c í D l ' í ' ^ é ^ n a p i t m t f fokjvfu u n ó * ő r t í m c ö í h n r t t t Ö t t t c r o n m n ^ o v í a t m c t u

fetclttut t t í m m t t u t m í t i t ó u t e t t s t t i f c ronfííD u ö c t n t h r _t f r a t t t t m p i m í r m i t t t t e m t t t r i tttct c t e m m t t lift quttccrpcrtnt tto a m f í m i r ^ X ) i n B t i n t s ö t t f í t t t t a í h ^ i t t t t d t t efl

'ftnutts tu46 cíDfttut'Ctut DÍO

V n t a q s i m e j D t t w u t m t i m r r u t i m u t a b u n t t i m t u n i i í f b H t i f o H m

á s : í l r t u ö t e I j m t c f t c a m b i t I c t t f t j R c m t r ö t t i c T C i m t b t i s t t c b n c t n t ü j M U ) t t i m b d t b ; t t t j n t ö m n j s - t t o u t r o t c c o t t t e m t r t a r i ) f 4 > c i i í ö u t ü t t m m T n i l t m ^ m ö H O j u t i n q tttx jjertfltmo r o t t f i m í t r ö n c ^ i Vmstiuís Útit t t o t n s f n r mtrfn cr ftmttas tiuts

^ í t a t í c n o B t m e

mtflttt tuöctlhhttóttuíibti ttoBSm

m ü o t : ö * ö ' P t f h í t h m m

n ,

_ t e m f i t f i o i i t f o i t m i s m a r © c t

flutmu^itrnmtibíliomite:

ue

i t n f c b r ö i n f t f i u t f r f h i ^ m i t o t o f r f t f h H v í * t o - m - t c s m í v

• • ^ ^ a e f r s T i ő ( i o n o s q u m t j a w c t m t t u c © f m t t t t f l í l t t ^ f U 7 r m \ ^ t ül £ u m Í h l « 8 : í p m n t ö t ö t * j i ^ ő t e í T m o t f ö a t t r 4 | p m

q b t t + l b t r u i u M S e t j j o o g a t c i i d m m : c r t b u a t t m n t u i t u

m t n n p t e h l ^ ^ i t l | í t a í r c t t r

/

(UítiiOttir^imt finünm tt o t í t s a r t e t f ö : a y j ö u m t t í

fr f h u t í u í h t ó g m j j j c c f r

c m j ű s í u

rnímtis M e r fim: l á t o t t q m j p e t r c g i t t l í e t f l m t o u o u r o : ( f a

i

4 • _•

T-A-

•r> » r r

g ^ M .T. C I C E R Ó N 15 DE M A T V P ^ A t > E O K V A \ LlBEFvL m m u l t t rcö iti pKilofop'nta

|uaq Cm5 adliuc ejjcpUaitr ímt:

perdiffiaíió t>ru(~c cjuod tri icj ian& aar>uc exp

Lhim

minimé iomora5 cf perobícu ra

fe- r

ueílio clV de natura deorunví

|iic et- a d agrutionciu antnu pul b e m ma cfHer a d mocUrdticLí

m

rdiganem nccdlana -Dc cjua cjd tdm uaric írnt* do^ViíTmorum.

banunutu t-amcj? diícrepanre^

ícntrntic. ma^iio arga mentő elte debcjXt. atufam idcíT princípium pbilofopbie cflc íctennam.-pruden )4|j rttrep acadcmico5 de trbu£> iticcrtiö aíTenficmcm ccbibutífe-Qiud emm tcmerjtati-turputó .-'out^-c^uid tamtemeranum tumcj; mdignutn íapi entió grammte arc^, canlhuma ^ aut fulfum fentire,aur cjuod non iattó e^píoratt perccprum íir cr cogaitum íínc uíía dubitationc d e fendere SValde m brtc cjucftione pteruj; cjtiod m a x i m é ucTiíímilc

"clV cjuod hoc dure natura notumuó deoó cííe áxxcrunf. ciubit-are 1i jrrcrtHba^n-aó.nulloő elfe cmrmno "Diagoraó meluiá ct tfjcodoraí

^ cyrcnaiaiS íic ad nature ícnttuuas.Nam e f d e fí^ajriS deorum e f de loci3 aftp fedibuö et-aólicmc tutc multa áicuntw Acepbió ráma pbtloCopkorum diíícnficme ccrfatur.Quod ucro maximt vem cau

| . íiim^ contiTter.utrum nihil aganr, nibil motianíur omni curarione fo et adminiftratiotie rerum u&ccnir an contra ab bi& ct a pmcipio óta faíf^a crconfhtura (int- et- ad infinitum trmpuö regantur atvpmo iucantur.tn-primiíey magnd dtdenlio cTV eatj^ mit duud tea tiir in lif

• , mo crrorc neceílc efr bomtneó atcj< m maximarum rerum i^niora

^one ucrían.Sunr tmm pbtloíopbi et fiierunt" cjui ommno nullá habere cettferent" rerum kumanarum procuranonem deoö. cjiiortim '^d. aera íenrentia cíV. t^itc pottlV elTe jneta5/c|ue Íaníhras/cjue reli

c4lH trtbuenda deorum etiim omma

Á imxm

k eV.

i

^{< '.i}

X I V . T á b l a . O P E R A C I C E R O N I S 2. lap.

XV. Tábla. S. DIDYMI et alioriim opera 1. b. lap.

XVI. Tábla. S. DIDYMI et aliorum opera 2. lap.