1070
bontásban. Végül a IV. (a magyar mérleg—
ben kitöltetlen) rész a nemzeti jövedelem újraelosztásának ábrázolására szolgál. A mérleg 65 ipari és 9 egyéb ágazatot fog—
lal magába.
A természetes mértékegységben össze—
állított ágazati kapcsolati mérleg eltérő felépítésű. A mérleg sorai a 180 terméket (termékcsoportot) tartalmazzák, oszlopai három részre tagolhatók. Az I. rész a for- rásokat (termelés, import stb.), a II. rész a termelői felhasználásokat (a 180 termék, illetőleg termékcsoport szerint), *a III.
rész pedig a felhalmozás, fogyasztás és export céljára történő felhasználásukat mutatja.
A mérleg felépítésének egyik fő prob- lémája az ágazatok kijelölése, a megfelelö agregálás; ennek vizsgálata jelenleg a mérleggel kapcsolatos kutatások egyik legfontosabb feladatának tekinthető. A mérleg összeállítható egy elmúlt időszakra a tényszámok alapján, továbbá megfelelő tervezési számítások alapján valamely tervidőszakra. A ténymérleg összeállítá- sához a statisztika jelenleg nem tudja szolgáltatni valamennyi igényelt adatot, ezért reprezentatív felvételekre, külön—
böző elemző és közelítő számításokra is szükség van; a cikk az utóbbiakra egy sor példát mutat be. A továbbiak a teljes ráfordítási mutatók kiszámításával és szerepével foglalkoznak, s e mutatókra az Intézetnek 24X24-es kisérleti mérlege alapján néhány példát is adnak.
Végül a cikk harmadik része azagazati kapcsolatok ímérlegének fő felhasználási lehetőségeit jelöli meg. Rámutat arra, hogy a ténymérleg adja az elemzések és a terv—mérleg összeállításának alapját. A tervezés során az ágazati kapcsolatok mérlege segíti a szükséges arányok meg- állapítását a népgazdaság különböző ele—
mei között, továbbá számítások végzését az anyagi termelés célszerű struktúrájára vonatkozóan. A teljes ráfordítási muta- tók lényegesen megkönnyítik a tervek összhangjának biztosítását, a variánsok összehasonlítását, az adott nagyságú és összetételű nemzeti jövedelemhez szüksé—
ges társadalmi termék megállapítását stb.
A termelés célszerű szerkezetének vizsgá—
lata az ágazati kapcsolatok mérlege alap- ján még alapos kutatásokat igényel, de
ezen a vonalon is feltétlenül értékes ered—
mények várhatók.
(Ism.: Román Zoltán)
STATISZTIKAI mamam": Raum
"P" D,
Nemcsinov, V.f,_.s.:——
A mérlegmódszer
néhány kérdése az iuteutepmdma dinamikus gazdasági rendszerek
statisztikájában — _,
(Some aspects of the balance sheet mailto:!
as applied in the statistics of int-eme dys"
namic economic models.) -— Bulletin de ,?me __
tut International de statistiaue.Bruxellea.1m, SV. küt.813——834.p.
A szerző abból indul ki, hogy egy—egy ország népgazdasága interdependens Igaz—
dasági rendszert alkot, melyben a társa—,- dalom és a gazdaság legkülönbözőbb—ele—
mei meghatározott kölcsönhatásban an—
nak egymással. A továbbiakban a szocia—
lista országok gazdaságát s ezel; egyikf' alapvető vonását, a tervezést jellemzi—. A tervezés lényegét abban foglalja üzenet hogy az meghatározott arányok tudatos, megfontolt biztosítása mind a társadalmi gazdasági struktúrában, mind a népga- dasag fejlődésében Ezek az arányok elő,—
re megállapított irányban változó mozgó arányok, vizsgálatuk a szocialista statisza- tika egyik legdöntőbb feladata
Szerző a következőkben a társMalmi haladás és gazdasági fejlődés alapratö feltételeit, valamint a bővített újratiarine—
lés főbb vonásait, azok között a tennelő—
eszközök és a fogyasztási cikkek terme-
lésének mozgó arányait elemzi. Rámutat
arra, hogy mig a tőkés gazdaságban, a gazdasági fejlődés jelenségei csak sto:chasztikus összefüggésekkel írhatok le,,a- szocialista tervgazdaság működését kani—
zális összefüggések alapján kell, vizsgálg—
nunk. A népgazdasági mérlegek egy—ütt- hatói, 'a legfontosabb népgazdasági ara- nyok, a szükséges és a többlet— termék, a felhalmozás és a fogyasztás stb. között, kauzalitáson nyugszanak, ugyanakkor a szocialista gazdaság más jelenségeinél, mint például a lakosság keresletében, a kolhozpiaci árak alakulásában stochasztiw kus összefüggések is fontos (de nem domi—
náló) szerephez jutnak. A statisztikai vizsgálatok módszereinek alkalmazkodni kell a vizsgált gazdasági jelenségek ter-*
mészetéhez. A reprezentáció módszere, a korreláció—elemzés, a regressziós egyen- letek s más hasonló eljárások statikaila- tikus kapcsolatok vizsgálatára alkalma—
sak, a szocialista tervgazdaságban viszont más módszerekre van szükség; indenszá—
mitásokra, tényezők és források program
mozására, mérlegmódszerre. A' továb,—
biakban a szerző a mérlegmódszer kér-—
déseivel foglalkozik.
A szerző leszögezi, hogy a gazdaság fejlődésének elméleti modelljét legáltalá-
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ
1071
nosabb formában a bővített újratermelés marxi sémája, modellje jelenti. Ez a mo- dell megkülönbözteti
mék termelésének két (különböző) osz-—
tályait — a termelőeszközök, valamint a fogyasztási cikkek termelését —, továbbá a társadalmi termék három értékelemét:
a társadalmi ter-_
a" termelőeszközökben megtestesülő holt—
munkát, a társadalmilag szükséges (ele—
ven) munkát és a többletmunkát. A szo—
kásos input-output táblákból ezek az alapvető összefüggések nem olvashatók ki, ehhez előbb azokat a következőkép—
pen kell átalakítani:
Termelőeszközök termelése FOSYMZf—áai cikkek
termelése Ö
ssze-
Lakos- Ex ort
Munka- Készle— Bem- Össze— ság fo- Közü— Össze- p sen tárgyak tek A háló—Si gen gyasz- leti fo- sen
javak meg, gyasztús
Anyagi ráfordítások (c) Mezőgazdaság ...
Bányászat ...
( A munka. által létrehozott új érték (ea—m)
lnakabérek (v) , ...
Tnbblettermek (m) .. . ...
Összesen
A szerző az 1950. évi angol input—out—
put táblát közelítő számításokkal átül- tette a fenti rendszerbe s ennek alapján néhány alapvető összefüggés (így például a v:m arány) elemzését is elvégezte. A következőkben a szerző a gazdasági fej—
lődés hosszú távra szóló modelljével fog—
lalkozik. A gazdaság fejlődését a szerke- zeti arányok és a fejlődési együtthatók határozzák meg, melyek között interde- pendencia áll fenn. A legfontosabb fej- lődési együtthatók: a munkatermelékeny—
ség növekedési üteme és a népesség ala- kulásának demográfiai mutatói. A társa- dalmi termék és a nemzeti jövedelem dinamikája nagymértékben strukturális jellemzőktől függ: a tőke és a munka ága- zatok közötti elosztásától, továbbá a nem—
zeti jövedelemnek a társadalmi termék- ben képviselt hányadától. E strukturális jellemzők mozgó arányokat fejeznek ki, ismernünk kell tehát változásuk irányát és rátáját. Viszonylag állandó strukturá—
lis együttható az mm; arány és a felhal—
mozás aránya a nemzeti jövedelemben.
Befejezésül a szerző a perspektivikus ter-—
vezés kérdéseivel, valamint a szovjet ter—
vezés és a tőkés állami költségvetések
9$
különbségeivel foglalkozik. Rámutat arra, hog a szovjet tervek, tervmérlegek a tervszerű arányos fejlődés törvényen alapulnak, s ennek folytán igen ponto—
sak. Nem okoz aránytalanságokat a ter—
vek túlteljesítése sem, mert a szükséges arányokat a tervek túlteljesítése kereté- ben is biztosítják.
A cikk három függeléket is tartalmaz.
Az első az egyensúlyban levőíbővített új—
ratermelés egyenleteit tartalmazza, a marxi újratermelési egyenletek kiegészi—
tése alapján. A felírt egyenletek segítsé—
gével az egyensúly-hiány különböző ese- tei (túltermelés, alul— és túlberuházás) is vizsgálhatók. A 2. függelék az 1950. évi angol input—output táblát, ennek átülte—
tését, magyarázatát és néhány, a mérleg—
ből számított összefüggés leírását tartal- mazza. A 3. függelék az első input—out—
put táblát, a szovjet népgazdaság 1923—
24. évi összefüggéseit leíró, 1926—ban köz—
zétett mérleget ismerteti és rámutat arra, hogyan használta fel, és mennyiben fej—
lesztette ezt tovább — Walras és Dimit—
riev munkái alapján — Leontief rend- szere.
(Ism.: Román Zoltán)