Needleman, L.: Az adóterhek nemzetközi összehasonlítása

(1)

1082

zott termelő alapok, a' természet erői és ún. ,,defic'ites anyagok" is részt vesznek.

Ez utóbbiak korlátozott'mértékben létez- nek és ha valamely termék termelése so- rán e ,,deficites anyagokat" felhasználják, [akkor ezáltal más termékek termelése so—

rán el kell tekinteni felhasználásuktól, mi- nek következtében a termelési. költségek magasabbak lesznek mint akkor lennének, ha e ,,deficites anyagok" korlátlanul len- nének felhasználhatóak ez utóbbiak terme—

lése során is. A ,,deíicites anyagokat" fel- használó vállalatok termelési költségeihez hozzá kell adnunk azon ráfordításokat is, :elyektől a vállalatok ténylegesen a ,,deficites anyagok" felhasználása következté- ben elesnek. L. V. Kantorovics és V. V.

Novozsilov e költségkalkuláció kidolgozása során nem vették figyelembe, hogy a ,,defi—

"cites anyagok" felhasználásának hatása az érték-típusú árakban, ezen ún. nem köz- vetlen ráfordítások hozzáadása nélkül is, érvényre jut, amit a szerző részletesen ki—

fejt.

Cikke befejező részében Msztiszlavszkiy' a szocialistaújratermelés matematikai mo—

delljének kidolgozása során figyelembe veendő szempontok .sokrétűségére, a szo—

cialista újratermelés minőségi jellemzőinek érvényre juttatására, valamint a közgazda—

sági elméletnek a matematikával szembeni primátusára hívja fel a figyelmet, mely utóbbi szempontot L. V. Kantorovics és V. V. Novozsilov, a szerző véleménye sze—

rint, mellőzték munkáikban.

(Ism.: Valkovics Emil)

Needleman, L.:

Az adóterhek nemzetközi összehasonlítása

(The burden of taxation: an international comparison.) —-— National Institute Economic

Review, 1961. március, 14. sz. 55—61. p.

Gyakran elhangzik az a vélemény, hogy Anglia egyike a legerősebben megadózta—

tott országoknak a világon. Szerző cikké—

ben ezt az állítást veszi Vizsgálat alá, amikor összehasonlítja az adók és a köte—

lezö társadalombiztosítási járulékok sú—

lyát Angliában a többi országéval, Az

összehasonlítást általánosságban — Angliát

is beleértve —— húsz országra vonatkozóan végzi (Amerikai Egyesült Államok, Anglia, Ausztrália, Ausztria, Belgium, Dánia, Finnország, Franciaország, Görögország,

Hollandia, Irország, Japán, Kanada, Luxemburg, Norvégia, Német Szövetségi Köztársaság, Olaszország, Portugália.

Spanyolország, Svédország), s részleteselr ben bagonlitja össze az angol adóterheket és az adózta—tásban érvényesülő gyakorlatot Ausztrália, Német Szövetségi Köztársaság.

STATISZTIKAI ÉRDDALMI FIGYELÖ

Irország, Svédország és az Amerikai Egyesült Államok adókivetési gyakorlatá- val és adóterheinek nagyságával. Meg- jegyzi azonban, hogy még a részletes ösz- sZehasonlítás is csak megközelítő lehet egy cikk keretében, mivel az adórendszer csaknem minden országban rendkívül bo—

nyolult, és hogy a különböző országok adó— rendszerének csupán néhány jellemzőjé—

vel foglalkozhatott. . _

A cikk szerzője arra a következtetésre jut, hogy az angol adóterhek nem tekint—

hetők különlegesen súlyosnak. Fejtegeté—

seit az alábbiakkal támasztja alá:

1. Az ország összes adóterhe -— azaz az ország jövedelmének az a része, amit adó címén fizetnek be —- közel áll az euró- pai átlaghoz;

2. a háztartásokra kivetett közvetlen adók, a társaságok adója és a közvetett adók közötti arány Angliában közelebb áll az európai átlaghoz, mint bármely más európai országban, amellyel szerző össze—

hasonlítja az angol adóterheket.

Szerző véleménye szerint az angol adó—

rendszer kevésbé erősen adóztatja meg a szegényebb rétegeket, de erősebbadóter—

hekkel sújtja a közepes és magas jövede- lemmel rendelkezőket. Szembeállitja ezzel a gyakorlattal például Svédországot, ahol az adórendszer a jövedelemadó tekinteté—

ben elnéző a gazdagokkal szemben, de erősen megadóztatja a szegényeket és a középosztályt, ugyanakkor azonban a leg- inkább a szegényeket érintő közvetett adók alacsonyak Svédországban s ez eny- híti az általános adózást. A nyugat—német adórendszer szigorú a szegényebb rétegek- kel szemben, de kedvező az évi 2000 font- sterlingnél többet keresők számára.

A cikk kiemeli, hogy azok, akik Angliá—

ban évi 10000 fontsterlingnél többet ke—

resnek, több adót fizetnek, mint azokban az országokban, amelyeknek adóterheit részletesebben összehasonlítja az angol adókkal. A dolgozó népességnek azonban csak igen jelentéktelen része esik ebbe a jövedelmi csoportba. A 2000—10'000 font—

sterling közötti évi jövedelmeket Svédor—

szág erősebben adóztatja meg, mint Anglia.

Ausztráliában és Irorszáaban kb. az an- gollal azonos ennek a jövedelmi csoport- nak az adóterhe, Német Szövetségi Köz—

társaságban és az Amerikai Egyesült Alla- mokban pedig alacsonyabb.

Az adóztatás mérve tekintetében részle- tesebben összehasonlított hat országban azonos elvként érvényesül, hogy mintegy 10 százalékkal nagyobb jövedelemadót fi—

zetnek a nőtlenek, mint a házasok. A több jövedelemmel rendelkező nőtlen férfiak kevesebb adót fizetnek Angliában, mint

az Amerikai Egyesült Államokban, Fran—

(2)

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

ciaországban; Német Szövetségi Köztársa—

ságban vagy Hollandiában, de többet, mint Svédországban, Irországban és Ausztráliá- ban. Angliában azonban csaknem vala—

mennyi ,országnál jobban megadóztatják a középosztályhoz tartozó dolgozó felesége- ket és a jobban kereső férfiakat. A szerző Nm'egragadja az alkalmat arra, hogy külö—

nös tekintettel az angol tanítóhiányra, re—

formot ajánljon ezen a téren.

, A cikk a továbbiakban többek között az adók szerkezetének (háztartásokra kivetett közvetlen adók, a társaságok által fizetett közvetlen adók, közvetett adók aránya) kérdésével, az egyes Országokban az egve—

düiállók és házastársak adóztatásában kö- vetett gyakorlattal foglalkozik és nagy vo—

nalakban ismerteti az egyes országok jöve- delmeinek összehasonlításánál használt valuta—átszámításokkal kapcsolatos problé- mákat.

(Ism.: Kármán Tamásné)

Novozsilov, V.:

A ráfordítások kiszámítása a szocialista gazdaságban

(Iszcsiszlenie

hozíajsztve.) —— Voproszü Ékonnmiki, 1961. évi 2. sz. 82—94. 1).

A közgazdasági irodalom napjainkban sokat foglalkozik az értéktörve'ny tervszerű alkalmazásának és a ráfordítások számí- tási módszereinek problémáival. A ráfor- dítások kiszámítása tekintetében a köz—

gazdászok nézetei megoszlanak. Egyesek véleménye szerint a termék árát a leg—

utóbbi termék költségszínvonala alapgán kell meghatározni, míg'a ráfordításokat az egyes termékek egyedi költségei alanián

kell kiszámítani. Mások úgy vélik, hogy

az árképzésnél és a ráfordítások kiszámí—

tásánál a termelési költségekből kell kiin- dulni. Vannak ezen kívül, akik azt állít—

ják, hogy a szocializmusban sem az egyik, sem a másik módszer nem alkalmazható.

A vita résztvevőinek egy dologban meg—

egyezik a véleményük: a ráfordítások csu—

pán munkából állanak, az értéket tehát a munkaráfordítások alapján kell meghatá—

rozni. A vita csupán a ráfordítások kiszá- mítási módszere felett folyik. A szerző vé—

leménye szerint a kérdés meeoldásáh'oz célszerű igénybevenni a matematikai mód—

szereket, minthoay ezek, valamint korsze—

rű számítási technika segítségével meg le—

het javítani a ráfordítások számbavételi módszerét. , ,

A kérdés megoldásának alapja a szocializmusban természetesen Mara: érték—

elmélete. Az optimális tervezés alapjainak

zatrat V szocialisztlcseszkomt

1083

kidolgozásánál a marxi elmélet alkalma—

zásának igen nagy jelentősége van. * Cikkében a szerző az egyszerűsítés ked- véért eltekint a tényleges körülményektől és a következő feltételek között vizsgálja a ráfordításokat.

1. A tervezés—optimális, vagyis teljes mértékben megfelel a szocializmus gazda—

sági törvényeinek. _

2. A népgazdaság irányítása a demokra—

tikus centralizmus elvei alapján épül fel.

Ez azt jelenti, hogy az önelszámoló költsé—

gek tükrözik a népgazdasági költségeket oly módon, hogy a legkisebb önelszámoló költség is valóságos jellemzője a legkisebb népgazdasági költségnek.

3. Viszonylag fejlett termelőeszközök korlátlanul rendelkezésre állanak: azaz a végső termék termelése csakis megfelelő munkakörülmények között történik.

Az említett feltételek mellett a ráfordí—

tások terve akkor lesz optimális, ha minden végső termék előállításához a legke—

vesebb munkaráfordítás szükséges. Ehhez a tervhez minden vállalatnak meg kell találnia azt a termelési variánst, amely biztosítja a termék minimális egyedi költ—

ségét. Ahhoz, hogy az optimális terv meg—

valósulhasson, természetesen csökkennie kell a termelőeszközök, a termelés során felhasznált termékek értékének stb. Az optimális tervvariáns kidolgozásánál a társadalmi összértékhez történő minimális munkaráfordításon kívül figyelembe kell még venni az adott termelési körülmények között a tartalékok (források) felhasználá—

sának hatékonyságát is. Ez azt jelenti, hogy a rendelkezésre álló források hatéé konysága a termelési körülmények meg- változtatásával növelhető. Vonatkozik ez

—- mondja a szerző —— a munka elosztására is. Az előmunka eredményének szintétikus mdtatója — nettó termelés, nettó jöve—

delem — nemcsak a munka mennyiségé—

től és minőségétől, hanem termelőeszkö—

zökkel való felszereltségétől is függ.

A munkaráfordításoktól függetlenül ható tényezőket ki kell szűrni. Ezt a fel- adatot — írja a szerző — az értéktörvény tervszerű felhasználása alapján, az opti- mális tervezési módszer segítségével meg

lehet valósítani. ,

Az áruk árát az értéktörvény szabja meg, ugyanakkor függ a kereslet-kínálattó' is: emellett az árak kiegyenlítik a kereslet—

kínálatot. A szocializmusban azonban az értéktörvény nem szabályozza a termelést, tehát az árunak, illetve az értéknek más tartalma _van.— VÉpoen ezért meg kellene különböztetni egyrészt egyéni. másrészt társadalmi értéket. aminek az érték meg- nevezésében is kifejezésre kellene jutnia.