1
Nobel-díjak a katalízisben
Hannus István
A 93 eddig kiosztott kémiai Nobel-díjból 13 katalízissel kapcsolatos
Az SZTE Kutatóegyetemi Kiválósági Központ tudásbázisának kiszélesítése és hosszú távú szakmai fenntarthatóságának megalapozása
a kiváló tudományos utánpótlás biztosításával TÁMOP-4.2.2/B-10/1-2010-0012 projekt
2
Az első 10 év Nobel-díjai
Fizika
1901 Wilhelm C. Röntgen
1902 Hendrik A. Lorentz-Pieter Zeemann 1903 Henri Becquerel - Pierre és
Marie Curie
1904 Lord John Raleigh 1905 Lénárd Fülöp
1906 Sir Joseph J. Thomson 1907 Albert A. Michelson 1908 Gabriel Lippmann
1909 Guglielmo Marconi és Karl F. Braun 1910 Johannes van der Waals
Orvostudomány és fiziológia 1901 Emil A. von Behring 1902 Sir Ronald Ross 1903 Niels Finsen 1904 I. P. Pavlov 1905 Robert Koch
1906 S. Ramón y Cajal – Camillo Golgi 1907 Charles Laveran
1908 Ilja Mecsnyikov - Paul Ehrlich 1909 Emil Th. Kocher
1910 Albrecht Kossel Irodalom
1901 Armand Sully - Prudhomme 1902 Theodore Mommsen
1903 Björnstjerne Björnson 1904 José Echegaray és Frederik Mistral
1905 Henryk Sienkiewicz 1906 Giosué Carducci 1907 Rudyard Kipling 1908 Rudolph Eucken 1909 Selma Lagerlöf 1910 Paul J. L. Heyse Békedíj
1901 Henry Dunant és Frederic Passy 1902 Élie Ducommun és Charles A. Gobat 1903 William Randal Cremer
1904 Nemzetközi Jogi Intézet 1905 Bertha von Suttner 1906 Theodore Roosevelt
1907 Ernesto Moneta és Louis Renault 1908 Klas P. Arnoldson és Fredrik Bajer 1909 Auguste Beernaert és Constant de Rebecque
1910 Nemzetközi Állandó Békeiroda, (IPB) Bern
Kémia
1901.: Jacobus H. van’t Hoff 1902.: Emil H. Fischer
1903.: Svante A. Arrhenius 1904.: Sir William Ramsay 1905.: Adolph von Baeyer 1906.: Henri Moissan 1907.: Eduard Buchner 1908.: Ernest Rutheford 1909.: Wilhelm Ostwald 1910.: Otto Wallach
Nobel-díjak 1909-1920
Fizika
1909 Guglielmo Marconi és Karl F. Braun 1910 Johannes van der Waals
1911 Wilhelm Wien 1912 Nils Gustaf Dalén
1913 Heike Kamerlingh-Onnes 1914 Max Th. Felix von Laue
1915 Sir Lawrence Bragg-Sir William Bragg 1916
1917 Charles Glover Barkla 1918 Max Planck
1919 Johannes Stark 1920 Charles Guillaume
Orvostudomány és fiziológia
1909 Emil Th. Kocher 1910 Albrecht Kossel 1911 Allvar Gullstrand 1912 Alexis Carrel 1913 Charles Richet 1914 Bárány Róbert 1915
1916 1917 1918
1919 Jules Bordet
1920 August Steenberg Kroch Irodalom
1909 Selma Lagerlöf 1910 Paul J. L. Heyse 1911 Maurice Maeterlinck 1912 Gerhard Hauptmann 1913 Rabindranath Tagore 1914
1915 Romain Rolland 1916 Carl von Heidenstam
1917 Karl Gjellerup, Henrik Pontopiddan 1918
1919 Carl Spitteler 1920 Knut Hamsun Békedíj
1909 Auguste Beernaert, Constant de Rebecque 1910 Nemzetközi Állandó Békeiroda, Bern 1911 Tobias Carel Asser és Alfred H. Fried 1912 Elihu Root
1913 Henri La Fontaine 1914
1915 1916
1917 A Nemzetközi Vöröskereszt 1918
1919 Thomas W. Wilson 1920 Léon Bourgeois
KÉMIA
1909 Wilhelm Ostwald 1910 Otto Wallach
1911 Marie Curie,Sklodowska 1912 Victor Grignard, Paul Sabatier 1913 Alfred Werner
1914 Theodore W. Richards 1915 Richard Willstätter 1916
1917
1918 Fritz Haber 1919
1920 Walther H. Nernst
A kémiai Nobel-díjak
OSTWALD, Wilhelm (Riga, 1853.09.02. – Lipcse, 1932.04.04.) német fizikai kémikus.
A Nobel-díjat 1909-ben kapta „a katalízis területén végzett munkáiért, valamint a kémiai egyensúlyok és a reakciósebesség alapvető vizsgálataival elért eredményeiért”.
Egyetem: Dorpati (ma: Tartu, Észtország).
Doktori: 1878 – oldatok kémiája.
Egyetemi tanár: 1881, Riga.
1887, Lipcse.
1904, Harvard.
Sokoldalú munkásság.
1875 – kémiai affinitás.
Lépcsőszabály, egy rendszer instabil állapotból közbenső állapotokon keresztül jut stabil állapotba.
1882 – egyensúlyi reakciók – észterezés.
Már gyerekkorában kitűnt kémiai érdeklődésével.
„Energia” villa
Grossbothen, Grimmaer Strasse 25.
1906, lemondott, „Energia” nevű villájába visszavonult.
A kémiai Nobel-díjak
Támogatta Arrhenius elektrolitos disszociáció elméletét.
Sav-bázis elmélet, indikátorok.
1885 – tankönyv – a fizikai kémia önálló eredményei.
1887 – folyóirat (van‟t Hoff-al).
Wilhelm Ostwald
Fia Wolfgang is kiváló kémikus, kolloid kémia, diszperz rendszerek.
Wilhelm Ostwald a tudománytörténet fontosságát is felismerte.
Filozófus is volt: szubjektív idealista, monista.
1894 – katalízis, a katalizátor az egyensúlyt nem befolyásolja, az aktiválási energiát csökkenti, gyakorlatban is alkalmazta.
Ammónia oxidáció fém platinán, salétromsav gyártás.
HNO3 nitrálás, műtrágyák.
1902-ben szabadalmaztatta az eljárást, igen fontos ipari folyamat lett.
Nitráló-elegy: cc.HNO3 : cc.H2SO4 1:2 arányú elegye
A kémiai Nobel-díjak
Az energetizmus megalapítója.
Az energia anyagtalan, tiszta mozgás.
1914 – Ostwald újra kísérletezik, színelmélet.
Szerint a boldogság nem mérhető, viszont a szervezet teljes energiafogyasztása igen.
Wilhelm Ostwald
G – a boldogság mértéke. E – energia, amit az ember saját akarat szerint használ fel.
W – az az energia, amit szándékai ellenére kell felhasználnia.
E + W – a teljes energiafelhasználás.
A boldogság és szerelem termodinamikája. (1904)
E – W előjele azt mutatja, hogy kedvünk szerint, vagy ellenére használtuk az energiát.
Nagysága, hogy milyen mértékben.
Boldog ember, akinek sok az energiája és azt szándéka, hajlamai szerint használhatja fel.
Ludwig Boltzmann (1905), előadás Bécsben.
„Az entrópia-tétel és a szerelem magyarázata a valószínűség számítás elvei alapján.”
Az a faj, az a variáns marad fenn, amelyik sikeresebben tudja csökkenteni a maga entrópiáját.
G = (E + W) (E – W) = E2 –W2
“Boldogságformula”:
SALÉTROMSAVGYÁRTÁS
1902 Ostwald, katalitikus ammóniaoxidáció 1906 BASF: gyakorlati megvalósítás
LÉPÉSEK
- ammóniaoxidáció - NO oxidáció
- NO
2(N
2O
4)elnyeletés
1) Ammóniaoxidáció
mol kJ
H O
H N
NO NH
mol kJ
H O
H N
O NH
mol kJ
H O
H NO
O NH
o r o r
o r
1803 6
5 6
4
1261 6
2 3
4
903 6
4 5
4
2 2
3
2 2
2 3
2 2
3
Katalizátor: Pt/Rh vagy Pt/Ir Hőmérséklet: 750-800 oC (95/5) (90/10)
belépő gáz: 10-12 tf% NH3 + levegő
alsó robbanási határ: 16% NH
3(1 bar), 12,4% (10 bar)
Pt-háló behelyezése a reaktorba
működő (aktív) katalizátorháló
Az aktív Pt-felület kialakulása
Ammóniaoxidáció reaktorok a gyakorlatban
A kémiai Nobel-díjak
SABATIER, Paul (Carcassone, 1854.11.05. –Toulouse, 1941.08.14.) francia kémikus.
A Nobel díjat 1912-ben kapta, megosztva V. Grignard-ral, „a szerves vegyületeknek a finoman eloszlatott fémek jelenlétében végzett hidrogénezéséért, amellyel jelentősen hozzájárult a szerves kémia jelenlegi fejlődéséhez”.
Egyetem: École Normale – Párizs.
Doktori: 1880 – fém-szulfidok.
Egyetemi tanár: 1884, Toulouse – 1930, nyugdíj.
Hidrogénezés nikkel (Ni), platina (Pt), palládium (Pd) fém katalizátorok jelenlétében.
Munkatársa J.B. Senderens.
Ipar, olaj keményítés, margarin.
Megmaradt a laboratóriumi kísérleteknél. Katalizátorok, katalizátor mérgek, dehidratálás.
Etán
Metán
Ciklohexán
CO, CO2 metán, CH4 1897, etilén etán, C2H6
1901, benzol ciklohexán. C6H12
Nobel-díjak
Fizika
1918 Max Planck 1919 Johannes Stark 1920 Charles Guillaume 1921 Albert Einstein 1922 Niels Bohr
1923 Robert Andrews Millikan 1924 Karl Siegbahn
1925 James Franck és Gustav Hertz 1926 Jean Baptiste Perrin
1927 Arthur Holly Compton és C.T.R. Wilson 1928 Sir Owen Williams Richardson
1929 Louis-Victor de Broglie
1930 Sir Chandrasekhara Venkata Raman 1932 W. Karl Heisenberg
Orvostudomány és fiziológia 1919 Jules Bordet
1920 August Steenberg Kroch 1922 Archibald Hill-Otto Meyerhof 1923 J. MacLeod-Sir F.Banting 1924 Willem Einthoven
1926 Johannes Grib Fibiger 1927 Julius Wagner-Jauregg 1928 Ch. Henri Nicolle
1929 Sir Frederick Hopkins- Christiaan Eijkman
1930 Karl Landsteiner 1931 Otto Warburg
1932 Lord Edgar D. Adrian-Sir Charles Sherrington
Irodalom
1919 Carl Spitteler 1920 Knut Hamsun 1921 Anatole France 1922 Jacinto Benavente 1923 W. B. Yeats
1924 Stanislaw Reymont 1925 George Bernard Shaw 1926 Grazia Deledda
1927 Henri Bergson 1928 Sigrid Undset 1929 Thomas Mann 1930 Sinclair Lewis 1931 Eriki A. Karlfeldt 1932 John Galsworthy Békedíj
1919 Thomas W. Wilson 1920 Léon Bourgeois
1921 Karl H. Branting és Christian L.Lange 1922 Fridtjof Nansen
1925 Sir A. Chamberlain és Charles G.Dawes 1926 Aristide Briand és Gustav Stresemann 1927 Ferdinand Buisson és Ludwig Quidde 1929 Frank Billings Kellogg
1930 Lars Nathan Söderblom
1931 Jane Addams és Nicholas M. Butler
Kémia
1918 Fritz Haber 1919
1920 Walther H. Nernst 1921 Frederick Soddy 1922 Francis W. Aston 1923 Fritz Pregl 1924
1925 Richard A. Zsigmondy 1926 Theodor Svedberg 1927 Heinrich Otto Wieland 1928 Adolf Windaus
1929 Sir Arthur Harden-Hans von Euler-Chelpin
1930 Hans Fischer
1931 Carl Bosch - Friedrich Bergius 1932 Irving Langmuir
A kémiai Nobel-díjak
HABER, Fritz (Breslau, 1868. 12. 9. – Bazel, 1934. 1. 29.) német kémikus.
Az 1918-as Nobel-díjat 1919-ben kapta „az ammónia elemeiből való szintéziséért”.
Egyetemi tanár: 1906, Karlsruhe.
1911, Berlin, Vilmos császár Fizikai Kémiai Intézet, igazgató.
A hidrogén és nitrogén egyensúlyi reakciója.
A nyomás növelése, hőmérséklet csökkentése kedvez a reakciónak.
Jelentősége: salétromsav gyártás – műtrágyák, nitrálás, robbanóanyagok.
1909 – szabadalom a BASF-nek (Badische Anilin- & Soda-Fabrik) Carl Bosch dolgozta át ipari eljárássá.
Egyetem: Heidelberg,
Berlin- Charlottenburg műszaki egyetem.
Doktori: 1891, ugyanott, szerves kémia.
1905 - ammónia szintézis.
1914-től a BASF Ludwigshafenben már napi 20 tonna ammóniát állított elő.
A BASF társulás minden kilogramm előállított ammóniáért jutalékot adott Habernek, aki így hamarosan multimilliomos lett.
N2(g) + 3H2(g) ↔ 2NH3(g) (DH = -92,2 kJ/mol) 4 mól gázból 2 mól gáz keletkezik
Haber ammónia szintézis apparátusa
A kémiai Nobel-díjak
1914 – I. világháború, kormány szolgálat, harci gázok.
Háború végén Németország jóvátételre kötelezése (50 ezer t arany).
1933-ig újra Intézet igazgató, antiszemitizmus, lemond.
Max Planck kvantum elméletének kémiai alkalmazása, adszorpció, szabad gyökök, láncreakció.
1934 – meghívás Cambridge-be.
Jelentősebb könyvei:
A levegőtől a szénen át a nitrogén trágyáig, a kenyérig és a bőséges táplálkozásig. (1920) Kémia a háborúban. (1922)
1915 – Ypern – klórgáz támadás a francia fronton, személyesen irányítja.
1916 – Kémiai hadviselési szolgálat főnöke.
Elektrolízissel próbálta tengervízből az aranyat előállítani, 1926 kudarc, a tengervíz aranytartalma sokkal kisebb, mint azt korábban gondolták.
Fritz Haber
Olaszországba gyógykezelésre utazott, útközben azonban Bázelben szívrohamot kapott és meghalt.
Ypern Gáztartályok
A kémiai Nobel-díjak
BOSCH, Carl (Köln, 1874. 8. 27. – Heidelberg, 1940. 4. 26) német kémikus.
A Nobel-díjat 1931-ben kapta, megosztva → F. Bergius-szal „a nagynyomású kémiai eljárások felfedezése és kifejlesztése területén végzett munkáiért.”
1914, BASF – vezetőségi tag.
1919, BASF – elnök.
1925, BASF fúzió az I.G. Farbenindustrie-val, marad elnök.
Az olcsó katalizátorokat és a nagy nyomást előállító reaktor
problémáit Carl Bosch oldotta meg.
Nagy nyomáson a hidrogén reaktív, duplafalú reaktor.
Bosch teremtett belőle nagyipart (mezőgazdaság, haditechnika).
Egyetem: 1894, Berlin- Charlottenburg – mérnök.
Doktori: 1898, Lipcse, szerves kémia.
Haber-Bosch NH3 szintézis levegőből és szénből (vízgáz).
A nyomás, a hőmérséklet és az inertgáz koncentráció hatása az egyensúlyi NH3 koncentrációra
Haber-Bosch körülmények
KATALIZÁTOR
A magnetit (Fe
3O
4) redukciója során kialakuló α-Fe szerkezet
Magnetit katalizátor redukció előtt és után
Relatív sebesség – Fe(111) : Fe(100) : Fe(110) = 418 : 25 : 1
ALWIN MITTASCH (1869 – 1953)- Lipcse (Ostwald)
1909-1913: ~ 2500 katalizátorminta magnetit (Kiruna) redukciójával
Fe/Al
2O
3/K
2O
Al
2O
3: szerkezeti promotor
(Al2O3 > TiO2 > Cr2O3 > MgO > CaO > SiO2)Az ammóniaszintézis katalizátor BET felületének függése az Al
2O
3tartalomtól
K
2O és/vagy CaO:
kémiai promotor
A katalizátor aktivitásának függése a K
2O
felületi borítottságtól A K
2O adalékolás hatása az ammóniszintézis
katalizátor fizikai tulajdonságaira és aktivitására
Ammóniaszintézis
Kémia díj: Gerhard Ertl német kémikus ”szilárd felületeken lejátszódó kémiai folyamatok tanulmányozásáért”.
2007-es Nobel-díj
Gerhard Ertl 1936-ban született, Münchben tanult, dolgozott, jelenleg a berlini Fritz Haber Intézet
emeritus professzora.
Meglepetésre nem kapott
Gábor Somorjai?!
A felületi reakciók napjainkban létfontosságúak sok területen, pl.:
autókatalizátorok freonbontás korrózió félvezetőgyártás
ammónia,
műtrágyák
Gerhard Ertl fő kutatási területe egykristály felületeken lejátszódó reakciók mechanizmusának vizsgálata.
Fe, vas felületen az ammónia, NH
3szintézise, Haber-Bosch szintézis Pt, platina egykristály felületeken a CO, szén-monoxid reakciói
A „60-as évektől új vizsgálati módszereket dolgozott ki, nagyvákuum
berendezésekben, tiszta fémfelületeken lejátszódó adszorpció, felületi reakció tanulmányozására.
AES Auger Electron Spectroscopy, FTIR Fourier Transform Infrared Spectroscopy HREELS High Resolution Electron Energy Loss Spectroscopy
LEED Low Energy Electron Diffraction, PEEM PhotoEmission Electron Microscopy SIMS Secondary Ion Mass Spectroscopy, UPS Ultraviolet Photoelectron Spectroscopy
Eredményei nagy jelentőségűek mind az alapkutatásban, mind a gyakorlati életben (nitrogén műtrágyák, katalizátoros autók)
Magyar partnerek: Bozsó Ferenc, Solymosi Frigyes, Paál Zoltán
Bozso , Ertl, Grunze and Weiss, Chemisorption of hydrogen on iron surface
Applied Surface Science 1, 103 (1977a)Bozso, Ertl, Grunze Interaction of nitrogen with iron surfaces.1. Fe(100) and Fe(111)
Journal of Catalysis 49, 18 (1977b)Ertl, Huber, Paál and Weiss, Interactions of nitrogen and hydrogen on iron surfaces
Applied Surface Science 8, 373 (1981)
A kémiai Nobel-díjak
BERGIUS, Friedrich (Goldschmieden, 1884. 10. 11. – Buenos Aires, 1949. 3. 30.) német kémikus.
A Nobel-díjat 1931-ben kapta, megosztva → C. Bosch-sal „a nagynyomású kémiai eljárások felfedezése és kifejlesztése területén végzett munkáiért.”
Egyetem: Lipcse.
Doktori: 1912 – „Nagy nyomás alkalmazása kémiai folyamatokban és a kőszén képződés utánzása”.
Haber aszisztense.
Szén cseppfolyósítás – nagynyomású hidrogénezés.
1927 – szabadalmát megveszi az I.G. Farben.
Szénpor olajban 450 oC, 200 bar, Fe2O3 katalizátor.
Apja gyárában ismerkedett a kémiával.
nC(s) + (n + 1)H2(g) CnH2n+2(g) nem így
Termék – motorhajtóanyag (benzin).
Bosch utóda – BASF, I.G. Farbenindustrie igazgatójaként.
(Interessen Gemeinshaft Farbenindustrie)
A szénben lévő gyűrűk hidrogénezése
HIDROGÉNEZÉS KÉMIAI FOLYAMATOK EXTRAKCIÓ
t: 350 oC fölött PIROLÍZIS
p: 70 MPa (termikus depolimerizáció
OLDÓSZER (pépesítő olaj)
speciális hidrogénátvivő tulajdonságok
naftalin tetralin dekalin Anyagmérleg: 100 kg szén + 4-8 kg hidrogén: 70 kg olaj + gáz
Termikus hatásfok: 35-40%
A termékhozamok és a hidrogénfogyasztás kapcsolata a széncsepp-
folyósítás folyamán
Iszapfázisú hidrogénezés
1 rész iszapszén + 1-1,5 rész pépesítő olaj + katalizátor
vas-szulfát, gyepvasérc, vörösiszap
nyomás: 650-700 bar hőmérséklet: 350-400 oC
gáz (metán-…- bután)
benzin, 5-10%
termékek olaj desztilláció középolaj, 40-50%
kátrány nehézolaj 35-45%
szilárd (iszap)
pépesítő olaj recirk.
(katalizátor + hamu)
Szénhidrogének: paraffin, naftén, aromás (olefin 5% alatt)
fenol, kén-hidrogén, CO, CO2
A kémiai Nobel-díjak
LANGMUIR, Irving (Brooklyn, New York, 1881. 1. 31. – Falmouth, Massachusetts, 1957.
8. 16.) amerikai fizikai kémikus.
A Nobel-díjat 1932-ben kapta „a felületi kémia területén végzett kutatásaiért és elért eredményeiért”.
USA – General Electric kutatólabor, 1932 – 1950 igazgató.
Adszorpció – izoterma, Θ = Kp/1 + Kp.
Monomolekulás borítottság.
Felületi reakciók.
Langmuir – Hinshelwood.
Oktett elmélet.
Heterogén katalízis.
Egyetem: New York Columbia-egyetemen kohómérnök és Göttingen fizikai kémia.
Doktori: 1906, Göttingen, Nernst.
Wolfram szálas izzó, nitrogén töltés, elektroncsövek.
Ionos kötés Kovalens kötés A Langmuir-izoterma egyenlet
ábrázolása különböző K értékek esetén.
The Nobel Prize in Chemistry 1956
"for their researches into the mechanism of chemical reactions"
Sir Cyril Norman
Hinshelwood Nikolay
Nikolaevich Semenov 1/2 of the prize 1/2 of the prize United Kingdom USSR
University of Oxford Oxford, United
Kingdom
Institute for Chemical Physics of the Academy of Sciences of the
USSR
Moscow, USSR b. 1897
d. 1967 b. 1896
d. 1986 láncreakciók, égések
A kémiai Nobel-díjak
ZIEGLER, Karl Waldemar (Helsa bei Kassel, 1898. 11. 26. – Mülheim an der Ruhr, 1973.
08. 12.) német kémikus.
A Nobel-díjat 1963-ben kapta megosztva G. Natta-val „a nagymolekulájú polimerek kémiája és technológiája terén elért eredményeikért.”
Egyetem: Marburg.
Doktori: 1923, Marburg.
Egyetemi tanár: 1926-1945, Halle
1943-1968, Szénkutatási Intézet, Mülheim, igazgató
Kutatási területe: fémorganikus vegyületek (alkil-lítium) alkalmazása szerves szintézisekben Ziegler-féle katalizátorok, pl. trietil-alumínium előállítása, segítségével
kopogásgátló tetraetil-ólom
1949, ezzel a katalizátorral az etilén nagy molekulasúlyú polietilénné alakítható 1953, ipari eljárás, titán-tetraklorid, trietil alumínium oldatán átvezetve 100 oC alatt,
légköri nyomáson polietilén Nagynyomású eljárás 2000-3000 bar nyomáson
G. Natta-val más olefinek, propilén polimerizációja is.
A kémiai Nobel-díjak
NATTA, Gulio (Imperia, 1903. 02. 26. – Bergamo, 1979. 05. 02.) olasz kémikus.
A Nobel-díjat 1963-ben kapta megosztva K. Zieglerrel „a nagymolekulájú polimerek kémiája és technológiája terén elért eredményeikért.”
Egyetem, doktori: Milánó
Egyetemi tanár: Padova, Róma, Torinó, 1938-Milánó, műegyetem 1932, tanulmányút Staudingernél
Propilén, sztirol – izotaktikus polimerek Ziegler-katalizátorral
A sztereospecifikus polimerizáció alapjai
Propilén polimerizációs katalizátorok generációi
Név Üzembe helyezés
Technológia Kapacitás, kt/év
Olefin-1 gyár 1975 LINDE 370
Olefin-2 gyár 2004 LINDE 250
LDPE-1 üzem 1970 ICI 55
LDPE-2 üzem 1991 BASF 65
HDPE-1 üzem 1986 PHILLIPS 210
HDPE-2 üzem 2004 MITSUI 200
PP-3 üzem 1989 HIMONT 100
PP-4 üzem 1999 MONTELL 180
A TVK termelőgyárai és -üzemei
LDPE =kis sűrűségű polietilén (0,918-0,924 g/cm
3),
HDPE = nagy sűrűségű polietilén (Phillips 0,934-0,955, Mitsui 0,945-0,960
g/cm
3) PP = polipropilén
The Nobel Prize in Chemistry 1973
"for their pioneering work, performed independently, on the chemistry of the
organometallic, so called sandwich compounds"
Ernst Otto
Fischer Geoffrey Wilkinson 1/2 of the prize 1/2 of the prize Federal Republic of
Germany United Kingdom
Technical University Munich, Federal Republic of Germany
Imperial College London, United Kingdom
b. 1918
d. 2007 b. 1921
d. 1996
atmoszférikus nyomáson,
szobahőmérsékleten hidrogénez
A kémiai Nobel-díjak
Oláh György (Budapest, 1927. V. 29.)
1994-évi Nobel-díjjal jutalmazott "hozzájárulása a karbokationok kémiájához"
Egyetem: Budapesti Műegyetemen vegyészmérnök.
Doktori: 1949.
Egyetemi tanár: 1965-1977 a Case Western Reserve University, 1977 - University of Southern California professzora.
1977- Loker Szénhidrogénkutató Intézet igazgatója.
Ezek a kutatások vezettek az ólommentes benzin előállításának egy igen gazdaságos eljárásához is,
ugyanakkor új utakat nyitottak a szupersavak által katalizált karbokationok, valamint a szén cseppfolyósításának eljárása felé is.
Az ő munkái döntötték meg a szén négyvegyértékűségének dogmáját, és új utakat nyitottak a szénhidrogének előállítására.
2001. évi kémiai Nobel-díj - királis szintézisekért,
a biomolekulák aszimmetrikus szintézisét biztosító katalitikus reakciók kifejlesztéséértK. B. Sharpless amerikai, W.S. Knowles amerikai, R. Noyori japán
oxidáció hidrogénezés
királis foszfin ligandumok a Wilkinson katalizátorban királis epoxidálás
Kémia díj: a szerves szintézisben alkalmazott metatézis módszer kidolgozásáért.
2005-ös Nobel-díjak
szül. 1945 szül. 1942.
szül. 1930.
Massachusetts Institute of
Technology (MIT) Cambridge, MA, USA
California Institute of Technology
(Caltech) Pasadena, CA, USA
Institut Français du Pétrole Rueil-
Malmaison, France
USA Franciaország USA
a díj 1/3-a a díj 1/3-a
a díj 1/3-a