ERDÉLYI UNIO.

AZ

ERDÉLYI UNIO.

T Ö R T É N E L M I R A J Z .

IRTA

SZILÁGYI FERENCZ.

A MAGYAR AKADÉMIA LEVELEZŐ TAGJA

P E S T , 1861.

O S T E R L A M M K Á R O L Y B I Z O M Á N Y A .

AZ ERDÉLYI UNIÓ

T Ö R T É N E L M I R A J Z .

IRTA

SZILÁGYI FERENCZ,

A MAGYAR AKADÉMIA LEVELEZŐ TAGJA.

PEST, 1861.

O S T E R L A M M K Á R O L Y B I Z O M Á N Y A .

Egy ész: , Egy szív:

Légy kész:

Légy hiv.

Mindent, Szót, vért:

A szent Honért.

Szózat 1848-ból.

E L Ő S Z Ó.

Nem politikai röpiratot, de történelmi monographiát nyújtok az olvasó kezébe.

Czélom annak készítésében volt: az erdélyi unió históriai múltját 1741-től 1848-ig, a főbb vonásokban, le- hető diplomatikai hitelességgel előadni.

Összeállítottam, hogy ez országos és nemzeti nagy ügyben a két haza mit érzett. mit mondott, mit tett.

Reminiscentia ez, a két ország sajátságos államjogi viszonyaira, érdekes kép a nemzet százados politikai és alkotmányos küzdelmeiből, hű ecsetlése a mostoha sors által elszakasztott két testvér szent törekvésének: megint egyesülni.

Az erdélyi unió nem csak eldöntött tény, de két or- szág végzése folytán, fejedelmi jóváhagyás által szente- sitett t ö r v é n y : az többé kérdés, vagy vita tárgya nem lehet.

De az unió, bár törvény, ez végrehajtva még nincs:

miről az 1848-beli magyarországi 7-dik, és erdélyi 1-ső törvényczikkelyek egybehasonlitása bárkit meggyőzhet.

A végrehajtásnak az e g y e d ü l ü d v ö z í t ő törvény és

jog történelmi alapján kell történni. j

Midőn igénytelen dolgozatommal az unió hőn pártolt ügyének némi szolgálatot tenni. főóhajtásom : ugyan ak- kor gondolatom a Királyhágón túli kedves szülőföldem felé fordult. Legyen szabad reméllnem, hogy Erdély tá- vollévő fiának e tisztelete, szeretete, ragaszkodása őszinte hálás érzéssel nyújtott adóját szívesen veendi.

B u d á n , április 8-án 1861.

Szerző.

Magyarország alkotmányos éltének, s abban gyöke- rező, csak nem ezeréves jogainak mult 1860 vége felé helyreállása, kétségen kivül hazánk s nemzetünk törté- nelmében nagyfontosságú és horderejű fordulatot képez.

A politikai szabadság s a nemzetiség szent elvét kép- viselő m a g y a r k é r d é s n e k az isteni gondviselés se- gedelmével szerencsésen megoldása, az; a magyar nép erkölcsi ereje, életképességének bizonysága, mely a mii- veit külföld figyelmét, részvétét, bámulását magára vonta.

Méltán európai eseménynek lehet azt mondani.

K nagy változás következtében felébredett kiilöm- bözö vágyak, követelések, megpendített s részint hevesen vitatolt eszmék közt áll E r d é l y u n i ó j a , Magyaror- szággal viszonegyesülése is, melynek sokoldalú jelentő- séget félreismerni lehetetlen.

Az erdélyi unió az 1848-ki törvények felett kelet- kezett épen oly érdekes, mint nagykövetkezésü elvviták- nak egyik lényeges és nevezetes pontját képezi, valamint másfelől külömböző, kivált nemzetiségi, épen azért felette kényes érdekekkel fiigg-össze, azokba ütközik, s igy az e téren felébredhető súrlódásoknak U e kérdés bő anyagul és táplálékul szolgálhat.

Erdély, e Magyarországban még ma is kévéssé is- mert, s bizonyosan kevésbé mint érdemelné, méltányolt testvérhon, minden hazáját és nemzetét szerető magyar rokonszenvét s becsülését teljes mértékben igényelheti.

Erdély magának, Magyarország és a magyar nemzet irányában, több, el nem vitázható érdemet szerzett, e na- gyobb haza sorsára,annak jogi beléletére, valamint anera- zeti nyelv és műveltség ápolására nem egyszer jótékony, sőt döntő befolyást gyakorolt.

Erdélynek köszöni Magyarország, söt Európa a Hu- n y a d i a k k o r á t , Erdély szülte H u n y a d i J á n o s t , e nem csak századja, de minden idők, minden népek és orszá- gok egyik legnagyobb emberét, páratlan hazaszeretettel, polgári és katonai hervadhatatlan dicsőséggel tündöklő hősét, hozzá méltó k i r á l y f i á v a l együtt; e két nemtő- jét, védbástyáját a magyar nép és keresztyénségnek, a túl-

áradó, mindent letipró vad török hatalom ellen.

Erdélyben a korán és átalánosan elterjedt hitujitás - azon nagy következésén kivül, hogy ott minden európai országok között legelébb mondatott ki a vallásos türelem és szabadság dicső elve, — a magyar nép államéltére még más üdvös hatással is volt; a nemzeti nyelvnek a templom- és iskolában használása kifolyt a közéletre, a felvilágo- sodás és műveltség emeltyűjévé lett, söt a nemzetiség fen- állása tekintetében is jelentőséggel birt, mint ezt az is- meretes, s a reformátusok, vagy Cálvin követőire, a csak nem átalánosan törzsökös magyarokra alkalmazással, nép száján forgó nevezetek: m a g y a r v a l l á s , magyar- e g y h á z , ma is ellenmondhatatlanul bizonyítják.

Innen érthető, hogy már a 16. század második felé- ben, valamint a magyar nemzet történelmében oly sze- rencsétlen, és gyászteljes 17. század folytában is, e hazát duló, s a nemzeti csinosodásra zsibbasztólag ható vallásos és politikai viszályoknak, belháboruságoknak, mint kül- hadaknak s a Budán és főbb várakban székelő török zsar- nokságnak közepette, a szomszéd Erdélyben az ország- gyűlési teremben nemzeti nyelven lehetett az ország aka- ratát hallani és azt törvénykönyvbe igtatni, mely minden fogyatkozásai s árnyékoldalai mellett is, mik egy sötét század geniusának természetes következései valának, nem csak vallásos tekintetben szabadelvű irányával, de más- kép is, a Királyhágón tuli kis haza sok részben felvilágo- sodott gondolkozása, politikai érettsége s a közjogi téren némi előhaladása felöl, szép és maradandó bizonyságot te - szen. Abban a jelenleg nálunk is sokat vitatott m i n i s - t e r i f e l e l ő s s é g elvét tisztán kifejezve találjuk az „ár-

talmas tanácsadók" elleni átalános intézkedéseken kivílL egy azokra legsúlyosabb büntetést, élet s jószágvesztést szabó különös törvényczikk által is. (Approb. P. II. Tit. I.

a, 7 sub puiicto 13. — a. 8. — Appr. P. II. T. III. a. 1).

Nem egyszer küzdött Erdély dicsőséggel s Magyar- ország törvénykönyvében is olvasható sikerrel, B o c s k a i I s t v á n , B e t h l e n G á b o r , I. R á k ó c z i G y ö r g y fejedelmei alatt, a magyarhoni evangelicusok jogai védel- meért, a vallásos szabadságért, s ugyanakkor egyszers- mind a nemzet alkotmányos jogaiért is. A vallásos sérel- mekből fejlődött mozgalmak a politikai jogok sérelmének érzetét is ébren tartották, egyiknek orvoslása a másikéval természetes kapcsolatban állott, s az 1674. és 75b. gálya- rabságra küldött evangelicus papok nem csak a protes- táns egyházért, de a magyar szabadságért is szenvedtek,

mindkettő vértanúi valának. Ugy van: az evangelicusok a régibb, mint újabb időben, sőt napjainkban is, elöhar- czosai voltak a magyar alkotmányos jogok visszaállításá- ért folyt több százados, koronként megújuló, oly tanul- ságteljes viadalnak! A protestantismus és alkotmányos szabadság közötti összefüggést az elsőnek a Lajtán tul kiszorítása is nagy példában bizonyítja. Ott a német örö- kös tartományokban, az evangelicus hit kiirtásával azon országok alkotmányos élte is megszűnt, az egyházi reac- tioból politikai absolutismus fejlődött. Ki nem tudja, hogy e közjogi dualismus, — korlátlan uralkodás a Lajtán tul, alkotmányos e folyón innen, — Magyarország államélte kifejlődésébe, a sok viszontagságot látott nemzet sorá- ba oly mélyen bevágó, ma is érezhető következéseket szült?

Hoc fonté derivata clades In pátriám, populuinque fluxit.

Elgondolva ezeket, az e r d é l y i unió, egy nagy és nemzeti szent törekvés történelmi hü rajza, — legyen

szabad ezt hinni, — némi érdekkel fog birni.

Ez unió kérdése tulajdonképen, vagy legelőbb fel- merült. az 1741-dik évben Pozsonban tartott országgyü-

1*

lésen, melynek Decretuma 18-dik törv. czikkében követ- kező intézkedés áll:

„0 Szentséges Királyi Felsége az ország köz végzé- seibe kegyelmesen beigtattatni rendelte :

Hogy a m a g y a r s z e n t k o r o n á h o z t a r t o z ó E r d é l y t mind Maga, mind Utódai, mint M a g y a r o r - s z á g k i r á l y a i fogják birni és igazgatni/'

Ugyan e törvényczikkben meghatároztatott: hogy K r a s z n a , K ö z é p - S z o l n o k megyék és K ő v á r vir déke, mint a melyek hasonlag Magyarországhoz tartoz- nak , az adózást, mint szintén a közigazgatást s törvény- kezést illetőleg, teljesen, — ex integro — Z a r á n d megye pedig, mely külömben az adózásra nézve Magyarország alatt áll, közigazgatási és törvénykezési tekintetben is, mi előbb lehetséges leend, s az i r á n t az e r d é l y i e k is m e g h a l l g a t t a t v á n , az országnak egészen vissza- adattassanak és abba valósággal megint hekebleztes- senek.

E törvényczikk azért két országos végzést foglal magában :

a) Azon fontos j o g i e l v kimondását, hogy Erdély a magyar szent korona birtoka gyanánt tekintendő, annak egy részét képezi. Ez elv alkalmazása, annak gyakorlati jelentőségre emelése, természetesen a két haza költsönös

egyetértésétől feltételeztetik.

b) Egy j o g i t é n y végrehajtásának, egy meglévő törvény életbe léptetésének sürgetését, az Erdélyhez csa- tolt „magyarországiRészek" visszaadatásának ujabb elren- delését, mire nézve a mondott kis haza meghallgatásának szüksége elismertetik.

Az unió történelmi múltjának megértésére szükség, a mondott „Részek" kérdését a főbb vonásokban előrebo- csátni.

Midőn a mohácsi vés/nap után, a királyválasztás fe- lett meghasonlott Magyarország két részre vált, s Erdély majd a török Portának adózó külön fejedelemség lett, — mit az erdélyi törvénykönyv ily jellemzőleg bizonyit:

„Mivel Isten után e hazának megmaradása áll a Porta ked- ve keresésében, a m e l y is f u n d á l t a t o t t az a d ó - b a n", (Compil. P. V. Edict. XLV.) — több magyarországi vármegyék nagyobbára a Tisza bal partján, Erdély bir- tokába adattak, ahoz csatoltattak, melyeket a M a x i m i - l i á n csatár s magyar király és S z a p o l y a i J á n o s - Z s i g m o n d között Spirában 1570. kötött szerződés kö- vetkeztében az erdélyi feiedelmek „Partium Regni Hun- gáriáé Dominus*¹ czimmel birtak. Innen az emiitett Részek diplomatikai rövid, s az Approbatában különösen használt neve volt: P a r t i u m .

Ezen partiumi megyék száma kiilömbözö időkben és a körülményekhez képest változott, most több, majd kevesebb volt.

Ezek továbbá államjogi viszonyaik tekintetéből, vagy olyanok voltak, melyek Erdélybe bekebleztetve, egyáta- lában erdélyi törvények és alkotmány szerint kormányoz- tattak , tehát mint az Approbata mondja: „ a z o n e g y

b i r o d a l o m , t ö r v é n y és s z a b a d s á g a l a t t " ál- lottak, szóval egészen e r d é l y i v á r m e g y é k voltak;

vagy pedig olyanok, melyek különös szerződések erejé- nél fogva, s csak bizonyos ideig adattak Erdélyhez, s ezen idő elteltével Magyarországhoz visszatértek, egyszers- mind magyarországi belszervezetüket megtartották, s mint m a g y a r o r s z á g i v á r m e g y é k , csak periodice az erdélyi kormány alatt állottak.

Az első rendbeli, azért Erdélybe bekebelezett s egé- szen erdélyi lábon álló magyarországi törvényhatóságok valának, mint ezt az erdélyi törvényből is világosan tud- juk : Köz é p - S z o l n o k , K r a s z n a , M á r a m a r o s ,

B i h a r , B é k é s , A r a d , Z a r á n d megyék és K ő v á r vidéke.

A második rendbeli és csak periodice Erdélyhez tar- tozó vármegyék, B o c s k a i I s t v á n , B e t h l e n G á b o r és I. R á k ó c z i G y ö r g y fejedelmekkel kötött szerző- déseknél fogva, s csupán ezen fejedelmek haláláig voltak, még pedig Bocskai István idejében: S z a t - h m é r , U g o -

c s a , B e r e g és S z a b o l c s , melyekhez járultak a két utóbbi fejedelem uralkodása alatt: Z e m p l é n , B o r s o d és A b a u j . Mind e hét megyék az emiitett fejedelmek el- hunytával, Magyarország birtokába azonnal visszabocsát- tattak.

Az első rendben említett, s Erdélybe bekebelezett magyarországi törvényhatóságok közöl B i h a r , B é k é s mára 16-dik század vége felé, M á r a m a r o s és A r a d pedig 1733-ban teljesen Magyarországhoz visszacsatoltat- tak; mig Z ar á n d megye, mint az 1741-beli 18-dik törv.

czikkböl látjuk, mind a két országtól függött. Hogy és miért volt ez igy? a következő előadásból érthető lesz.

A partiumi megyék 1687-től bezárólag 1732-ig, azon különös és sajátságos helyzetben voltak, hogy adózási te- kintetben Magyarországhoz tartoztak, az az maguk adó- ját Magyarországnak fizették, mig a közigazgatás minden más ágaira nézve Erdélytől fuggöttek, annak kormánya alatt állottak. Ez onnan származott, hogy I. A p a f i Mi- h á l y fejedelem uralkodása vége felé, Erdélynek a fels.

austriai ház birtokába adása végett I. L e o p o l d császár s magyar királylyal folyt alkudozások következtében, és azoknak gyámolitására 1687. azon kis hazába császári seregek vonultak-be, melyeknek élelmezése s különösen téli szállásoltatása iránt, Erdély és a császári sergek fő- vezére K á r o l y lotharingiai herczeg között a mondott év october 27. Balázsfalván egy alku köttetett. Ebben sti. puláltatott, hogy azon téli szállásolás minden pénz s élelmezési költségeit egyedül Erdély hordozza, és azon összegben valamint a magyarországi Részek Erdélynek semmit-sem fizetnek, ugy ezen ország is a mondott Részek- nek valamit fizetni nem köteleztetik ; szóval: a téli szál- lásoltatás ügye mind két félre nézve egészen elkülönítve leend, — „separatam hybernii habebunt dispositionem ^4Í Ez az akkori időviszonyokból fejlődött, s Erdély valamint

a Részek terhei könnyítésére irányzott intézvény végre arra lett kiterjesztve, mint fenebb is mondottuk, hogy Er- dély és a Részek az adózásra nézve egymástól elszakasz-

tattak, s az utolsók magok adóját Magyarországnak fizet- ték, holott közigazgatási tekintetben az erdélyi kormány- tól függésükben megmaradtak. Nem szükség mondani, hogy ez abnormis és bonyolodott helyzet a Részekre nézve sok kellemetlenség- és nehézséggel volt egybe- kötve.

A szathmári békekötés által Magyarországon és Er- délyben a polgári háború tüze eloltatván, az erre követ- kező első u. m. 1715-beli pozsonyi országgyűlés, mint annak Decretuma 92-dik törvényczikke mutatja, több megyék visszacsatolását kivánta és el is rendelte, melyek Magyarországtól, részint katonai szervezetüknél fogva el- szakasztva, részint partiumi minőségeknél fogva Erdély- hez csatolva valának. Nem teljesitettvén e törvény, az

1723-beli országgyűlésen, annak Decretuma 20-dik törv.

czikke szerint, sürgettetett.

VI. Károly császár ugyan ennek következtében, a reincorporatio végrehajtására, táborszernagy gróf N e s - s e l r o d e elnöklete alatt egy vegyes, katonai és polgári főhivatalnokokból álló udv. bizottmányt nevezett ki, mely maga működését megkezdette, de az 1729-ben Pozsonba újra összehívott országgyűlésig be nem végezhette, mint annak Decretuma 7-dik törvényczikkéből látjuk, mely a kérdéses megyék visszacsatoltatását újra követeli.

Az emiitett udv. vegyes bizottmány végre maga mun- kálkodását az 1732-dik évben teljesen befejezte, s azt a császár és király elibe terjesztvén, ez által jóváhagyatott, és egy decemb. 31-én 1732-ben kelt kir. leiratnál fogva, az annak értelmében inegállitott reincorporatio végrehaj- tása, mind a magyarországi helytartó tanácsnak, mind az

erdélyi k. Gruberniumnak kötelességévé tétetett.

E visszacsatolás abban állott, hogy egyfelől M á r a - m a r o s és A r a d megyék, az adózásra mint szintén köz- igazgatásra nézve s igy teljesen, Magyarországhoz vissza- adattak, másfelől pedig K ö z é p - S z o l n o k , K r a s z n a megyék és K ő v á r vidéke kettős függése — duplex sub- jectio — megszüntetett, azok tehát adózási tekintetben is

Erdély alá adattak, s igy ezen hazához reapplieáltattak.

Végre Z á r á n d megyére nézve azon elv mondatott ki, hogy az kétfelé szakasztassék, t. i. két nagyobb, u. m.

b o r o s - j e n ö i és z á r á n d i kerületei Arad megyébe be- kebleztessenek, megmaradott más két kerülete ellenben, mint Zaránd megye, mind két tekintetben, s igy egészen Erdély kormányzása alá adassék. De ez intézkedés, azon megye kétfelé választása, a felmerült nehezségek miatt, foganatba nem vétetett, s igy Zaránd megyének két or- szágtól függése tovább is fenmaradt. Ebből érthető, hogy az 1741-beli 18. törvényezikkben miért tétetett kü- lümbség a több partiumi megyék és Zaránd között, mivel az utolsó adózási tekintetben akkor is még Magyarország alatt állott.

A többször emiitett 1741-beli törvényezikknek az a közvetlen eredménye lett, hogy Zaránd megyére nézve, az elvileg már 1732-ben elhatározott kétfelé szakasztás egy august. 25. 1744-ben kelt ujabb kir. rendelet követ- keztében valósággal teljesedésben vétetett, a b o r o s j e - n ö i és z a r á n d i két nagyobb és termékenyebb kerülete Arad megyébe bekebleztetett , ellenben h a l m á g y i és b r á d i két kisebb kerülete, mint Zaránd megye, egészen s igy az adózásra nézve is az erdélyi kir. kormányszék alá adatott, egyszersmind Mária Theréziának egy august.

16. 1746-ban kelt kir. leirata a VI. Károly császár által 1732-ben elhatározott s most már végrehajtott vissza- csatolási ügyet v á l t o z h a t a t l a n n a k nyilvánitá.

A fenebbi előadás mutatja a „magyarországi Részek"

visszacsatolási kérdésének állását. Magyarország kivá- nata csak egy részben teljesíttetett, a partiumi megyék közöl az, kettőt egészen s egyet félig visszakapott, mig három s egy fél törvényhatóság, u. m. K ö z é p S z o l n o k , E r a s z n a megyék, s K ő v á r vidéke és a megcsonkított Z a r á n d az 1741-beli 18-dik törv.czikk daczára is, Er- délynél maradtak.

Atalában e partiumi megyék ügye igen érdekes, bár épen nem örvendetes adat arra, hogy a magyar ország-

gyűléseken az ugy nevezett gravaminalis vagy sérelmi tárgyalás utja milyen hosszadalmas, fárasztó ésdöröncsös volt. Hét világos, u. m. 1715-ben a 92-dik, 1723-ban 20- dik, 1729-ben 7-dik, 1741-ben 18-dik, 1 751-ben 24-dik, 1792-ben 11-dik, 183%-ban 21-dik, törvényczikk ren- delte el a reincorporatiot, vagy a magyarországi megyék visszacsatolását, (mely azonkívül több országgyűlésen, je- lesen 1764-ben, 1802-ben, 182⁶/7-ben 1830, 1839-40, 184³/4-ben is az előleges sérelmek között szóba hozatott) s csak a n y o l e z a d i k u. m. J848-beli 6-dik és rendkí- vüli körülmények köztt kelt törvény után lehetett azt végre foganatosítani.

A két haza évkönyveiben örökké emlékezetes 179%- beli magyarországi és érdétyi országgyűléseken az u n i ó ü g y e tüzetes tárgyalás alá vétetett.

II. J ó z s e f császár mind két magyarhaza alkotmá- nyos jogainak és éltének tiz évig történt felfüggesztése után, jauuár 28-án 1790-ben aláirta hires és tanulságos visszahúzó rendelését, melyben megígérvén, hogy az or- szággyűlést 1791-ben összehivandja, az uralkodása ideje óta kiadott és a törvényekkel ellenkező minden intézve- nyeit megsziinteknek és érvényen kívülieknek nyilvání- totta, — csupán a türelmi nyilt-parancsot, az egyházi gyü- lekezeteknek — parochia — szabályozását, valamint a jobbágyok és földesurak közötti viszonyokra vonatkozó határozatait kívánta fentartani. De már három hét múlva, febr. 20-án megszűnt élni e felvilágosodott, és emberba- rát monarcha, ki ha a j o g o t tisztelve uralkodik, népei maradandó boldogitásának érzésével és áldásával szállott volna a sirba.

Helyébe testvére II. L e o p o l d , addig Toscana nagy herczege, igen nehéz körülmények között lépett a trónra.

Bécsbe érkezvén, első gondjai közzé tartozott a magyar országgyűlést Budára junius 6-ra 1790-ben, s még ez év eltelése előtt, az erdélyit Kolozsvárra összehívni.

Atalános izgatottság — nem, mondjuk igazábban, átalános lelkesedés'között történt itt Magyarországban.

mint szintén Erdélyben is a tíz évig megszüntetett alkot- mány helyreállitása, mindenek felett, a közigazgatásból, törvénykezésből és iskolákból száműzött, hőn szeretett, szép nemzeti nyelvnek Isten és természettől adott szent jogaiba visszahelyhezése. Mindkét országgyűlés jegyző-

könyveit — legelőbb az austriai ház korszakában, — ma- gyar nyelven szerkeszték, s a magyarországinak, a nem- magyar ajkú népek iránti tekintetből, az e r e d e t i és hi- v a t a l o s magyarból latinra is fordítása elhatároztatott.

Erdélyben e nagy változás következtében, a szenve- dett alkotmányos és jogi sérelmek érzete az unió eszmé- jét hatalmasan s varázserővel fölköltötte; be nem várva

a honi törvényhozó test összegyűlését, a közvélemény han- gosan kívánta az anyaországhoz szorosabban kapcsolta- tást, a minden kebleket át-villanyz<$ hazafi óhajtást a magyar törvényhozás megnyílandó szent csarnokában tolmácsolni: országgyűlés nélküli, országos végzés lett.

A partiumi megyékben történt az első lépés a nagy czélra.

A II. József idejében egyesitett K ö z é p - S z o l n o k , K r a s z n a megyék és K ő v á r vidéke már martius hóban e g y ü t t közgyűlést tartván, elhatározták, a Magyaror- szághoz visszakapcsoltatást sürgetni, s az ügy eszközlésére annak rendeit és minden vármegyéit felszóllitni.

A következő aprilisben a már különvált három par- tiumi törvényhatóság, külön tartott mindenik közgyűlést, u visszacsatolást a budai országgyűlésen sürgetni két két követet választottak, s oda a szükséges utasitással elkül- dötték.

Nem sokára, ugyan az 1790-dik év tavaszán, az er- délyi három törvényesen bevetts egyesült, u. m. magyar, s z é k e l y és s z á s z nemzet törvényhatóságai a régi rend és állapotra visszatérvén, első közgyűlésükön a Magyar- országgal leendő szorosabb egyesülés ügye, mint a haza szabadsága és jogainak palladiuma, szóba hozatott, s köz értelemmel elhatározták, az irt czélból a budai országgyű- lésre követeket küldeni, s azokat a megkívántató utasi-

tással ellátni. Erre annál inkább buzdítva látták magukat, mert a két hont erkölcsileg összekötő rokon érzelem- nél fogva több magyarországi megyék által felszólítva, s meghíva voltak, a budai országgyűlésen megjelenni.

Erdély minden törvényhatóságainak küldöttjei junius hó közepén 1790-ben Budán voltak, s legelőbb junius

16-án a partiumi fenemiitett három megye, majd két nap múlva junius 18-án a többi erdélyi magyar vármegyék, székely és szász székek követei kir. personalis és az alsó- tábla elnöke, Ü r m é n y i József ur ö exczjának benyújtot- ták megbízó levelüket, valamint küldőik folyamodványát.

Hogy a magasztos és honboldogitó czélra megindulás, öt kiilömböző uton történt, ezt nem annyira az egyetértés hiányának, hanem inkább azon körülménynek kell tulaj- donítani, hogy az alkotmányos sérelmek orvoslását siet- tető hazafi felbuzdulás és lelkesedés, a honi országgyűlés utasítását be nem várhatá.

E l s ő k valának Közép-S zo 1 no k, K r a s z n a me- gyék és K ő v á r vidéke: ezek egyszerűen a visszacsato- lást sürgették s kérésükhöz egy emlékiratot mellékeltek, melyben Magyarországtól kedvük s akaratjuk ellen, vala- mint törvénytelenül elszakasztásukat panaszolták s kiván- ságukat támogató jogi okaikat elősorolták.

M á s o d i k kérelmet az e r d é l y i több m a g y a r v á r m e g y é k , h á r o m kivételével, valamint a s z é k e l y s z é k e k nyújtották be; melyhez egy pub-licistai emlék- irat volt csatolva, annak bebizonyítására, hogy Erdély a separatio után is a magyar szent koronához tartozott.

Ezek a Magyarországgal leendő szorosabb egyesülésre készségüket nyilvánítván, legközelebbről azt kérték, hogy az új királylyal kötendő szövetség levélbe, az inaugurale diplomába Erdély is igtattassék-be, mely czélból, annak Erdély szabadságait és jogait lehetőleg biztosító formáját is kérésükhöz csatolták.

H a r m a d i k rendben A l s ó F e j é r és D o b o k a megyék jöttek, egy folyamodványnyal, melyben előadván, hogy bár az erdélyi három nemzet között fenálló unió

tiltja, ,,egyik a másik híre, azaz országgyűlése nél- kül, országos dolgokban valamely mozdulást tenni, annyi- val inkább elvégezni és határozni'⁴, de meggondolva, „hogy a két nemes haza egy csontból való csont, egy vérből való vér, s egy testből való test, egy törvény által vezérel- tetik, egy ősi szabadság lelkétől lelkesittetik" nem hiszik vétni, .,ha azokkal, kikkel a természet egyesitette, szoro- sabban is egyesülni kívánnak", s igy az unió mellett ezen értelemben nyilatkoztak.

N e g y e d i k kérelmet a s z á s z s z é k e k és k é t v i d é k küldöttje B r u k e n t h a l M i h á l y kormányszéki tanácsos, és a szász nemzet ispánja nyujtotta-bé: abban a szász nemzet hasonlag csak Erdélynek a kir. uj diplomába beigtatásáért folyamodott, ennek a magyar megyék és székely székek által beadott, azzal szóról szóra egyező formájával együtt: s igy voltaképen csak azt kérte,amit a más két nemzet, melyekkel, mint látszik, még is egy uton járni nem akart.

Végre az ö t ö d i k rendben jövő kérelmes, a partiumi mint erdélyi megyéktől külön vált Z a r á n d megye volt:

ez is a szorosabb unió iráníi készségének nyilvánítása mellett, a koronázási kötlevélbe Erdélyt s annak jogai biztosítását betétetni kérte, de egyszersind az 1744-ben tőle elszakasztott két kerület visszaadatását is hathatósan sürgette.

Erdély azért bár szép jogai s alkotmányos szabad- sága biztosításáért egyelőre csak a kir. kötlevélbe beig- tatását kérte, de a nemzeti kegyelet szent érzésével meg- ismerte a magyar szent koronához tartozását, a szorosabb unió iránti készségét kijelentette, s igy bizalom-teljesen közeledett az anyaországhoz. Nem lehet a „dicsőséges Magyarhaza egybengyült Rendeihez, kedves véreikhez, és elválhatatlanul egyben kapcsolt atyafiakhoz" intézett, a rokon érzület s hon s z e r e t e t b e n ö s z h a n g z ó azon folyamodványokat ma is megindulás nélkül olvasni.

Az emiitett kérelmek a junius 18-án tartott alsó táblai ülésben kerületi ülésekben leendő tárgyalásra ki-

adattak, hogy ott azoknak „érdeme s hasznos és szüksé- ges avagy törvényes volta" megvizsgáltassák, mely szán- dék „a tekintetes első táblával" (igy czimezték akkor a főrendi táblát) egy követség által közöltetett.

A julius 12-én tartott alsótáblai ülésen, ennek tagjai közöl a koronázási diploma tervének megkészitésére egy egy 35 tagból álló bizottmány rendeltetett, melyhez az első tábla maga kebléből 14 tagot nevezett, s e m i x t a d e p u t a t i o közös üléseikben leendő elnökség kérdése felett hosszas és élénk vita támadván, hogy az, t. i. egri püspök gr. E s z t e r h á z y K á r o l y t , vagy szathmár- megyei főispán és a magyar testőr nemes sereg főkapi- tánya gr. K á r o l y i An t a l t, mint ország báróját illeti-e?

mind kettő joga egyenlőnek találtatván, végre az emiitett két fő ur — „buzgó indulattal inkább a haza boldogulá- sának előmozdítását viselvén magok előtt, mintsem hogy személyes elsőségeknek vitatásával a köz jóra szentelt be- cses időt eféle vetélkedésekkel mulasztani" akarnák ; ab- ban állapodtak meg, hogy azon közös üléseket „minden elölülés nélkül" tehát voltaképen, kettős elnökséggel ve- zessék, mit az ország rendei is jóváhagytak.

Az erdélyi megyék fenemiitett öt rendbeli, s azon kis hazának a koronázási diplomába beigtatásával a szorosabb egyesülés előkészítésére intézett kérelme is, szükséges használás végett a mondott mixta deputationak adatott át.

Ennek elkészült terve 25 pontban, a nemzet szabad- ságát, jogait lehető szilárd és biztos alapra kivánta fek- tetni^ azon országgyűlés jog-s törvény tisztelete, alkot- mányos és politikai érettsége, valamint hazafi s nemzeti lelkes buzgósága felöl, igen szép bizonyságot teszen.

Annak 21-dik pontjába volt Erdély befoglalva, melynek következő szavait legyen szabad idézni: „Transsylvaniam veluti ad CoronamRegni Hungáriáé pertinentem, vcrum- que et inseparabile ejusdem memborum, cum e o d e m H u n g á r i á é R e g n o e ffe c ti ve un i t u r i, tara Nos ipsi, quam etiam Successores Nostri, qua Reges Hungáriáé pos- sidebimas."

Meg kell itt azonban közbenvetöleg említni, hogy kevéssel azelőtt, az országgyűlés a török Portával kö- tendő békességbe maga alkotmányos befolyását eszkö- zölni akarván, mivel a törvények értelmében a M a g y a r - o r s z á g o t i l l e t ő m i n d e n b e l és k ü l ü g y e k n e k m a g y a r o k á l t a l k e l l t á r g y a l t a t n i , — egy azon ügyben tett felterjesztésükre adott s julius 30-án kelt, ki nem elégítő királyi választ alkalmul használtak fel, hogy ő Felségét egyfelől a koronázási diploma és koronázás előtti törvényczikkek feletti értekezésekre, s igy a koro- názásra, másfelől pedig a békekötés tekintetéből is egy üdvözlő követség által, akkor mindjárt tiszteletteljesen Budára meghívják, mely kérésüket egy august. 16-án kelt alázatos feliratukba foglalván, azt haladék nélkül egy fényes követség által Bécsbe fel is küldötték. A császár e kivánatot akkor nem teljesitheté, egy úttal azonban august. 20-án, épen az napon, melyen a magyar országos küldöttséget fogadta, udv. cancellár gr. P á 1 f fy K á r o l y - hoz intézett kéziratában kifejezte: miszerint ,,erősen és változhatatlanul elhatározta" a VI. Károly vagy Mária Therézia koronázási diplomájához ragaszkodni, és mást el nem fogadni; „nullum aliud acceptare." — Az alsó tábla august. 26-án tartott ülésében történt a tudósítás a kö- vetség eredményéről, s azután a koronázási diploma az august. 30-ki k ö z ö s ülésében országbíró g r . Z i c h y Ká- r o l y ö exczja elnöklete alatt felvétetett.

Az országbíró azon ülésben megemlítvén a király már tudvalévő és nyilvánított akaratát, hogy nem más, ,.hanem a VI. Károly vagy Mária Therézia kötelező leve- lét azaz diplomáját fogja kiadni", ez élénk vitatásokat idé- zett elő. Kimondatott egyfelől, hogy a Carolinum diploma épen nem elégséges „ b á t o r s á g o s a b b m e g t a r t á s á - r a a h a z a s z a b a d s á g á n a k * ' , másfelől emlittetett.

hogy „minemű haszna és boldogsága függjön a hazának attól," miszerint a magyarországi koronázás elözze-meg a sept. 20-ra tett német császári koronázást, — miért az elnök azon kérdést tette fel: hogy szükséges és hasz-

nos volna-e a mixta deputatio munkáját czikkenként venni tanácskozás alá? a mi természetesen hosszasabb, sok időben kerülő s a czélt hátráltató tanácskozást idéz- ne elő.

Prímás és bibornok herczeg B a t t h y á n y J ó z s e f ő eminentiája a „környülállások minősége" tekintetéből, a dolgot siettető b i z o t t m á n y i tárgyalást ajánlotta, mely alkalommal n é m e l y e k jelentették, hogy primás ő eminentiájánál tartott „conferentiában" egy czélszerü mun- ka, vagy közvetítő diploma terve készittetett légyen, mely- nek azért felvételét sürgették, de a minek a követek el- lene mondottak, hittel lévén köteleztetve, „hogy utasítá- sokhoz alkalmaztatott diplomát szerezzenek.

Az inditvány azért heves és hosszason tartó vitatko- zást idézett elő, végre personalis ő exczja bölcs és hazafi tapintatot tanusitó közbenjárásának sikerült a rendeket a primás által készített diploma tervének elfogadására rá birni, oly móddal, hogy azt egy hat tagból álló bizott- mány vizsgálja meg, s a mixta deputatio munkáját „a Carolinum, vagy hasonló Theresianum diplomához alkal- maztassa." E bizottmány tagjai voltak az országbíró, s personalis ö exczjokon kiviiK P r i l e t z k y K á r o l y Trencsin, S o m o g y i J á n o s Veszprém, V a y J ó z s e f Borsod, és B e ö t h y I m r e Bihar vármegyék követei.

A megvizsgált és rövidebb alakba foglalt koro- názási diploma sept. 1-én vétetett tanácskozás alá, és sept.

3-án 12 pontban szerkesztve az megállíttatott. Erdélyről a 10-dik pontban tétetett következő emlités: „Transylva- niam autem velut ad coronam Regni Hungáriáé pertinen- tem, verumque et inseparabile ejus membram, qua Reges Hungáriáé possidebimus, et juxta leges ipsorum mnnici- pales, more antiquo et indissolubili Regis Hungáriáé juré ac nomine, in sensu legum gubernabimus"; egyszersmind az 1741-beli 18-dik törv. czikknek a partiumi megyékre nézve, legközelebbről országgyülésilegjíag^^tositása is

beigtattatott. ^ ^ n ^ T F ^

Vitatások közben némelyek által megjegyeztetvén:

„Erdélyország eránt pedig, minekutánna Rudolf császár- ral kötött különös egyezés mellett Magyarországtól elvált volna, ezen a hazának annál kevesebbet lehetne gondos- kodni, hogy m o s t is e z e n d o l o g n e m o r s z á g o s , h a n e m c s a k n é m e l y k ü l ö n ö s v á r m e g y é k kö- v e t e i á l t a l s i i r g e t t e t n e " , — erdélyi püspök gr.

B a t t h y á n y I g n á c z u r ő exczja — áldassák érette a derék főpap emlékezete! — melegen felszólalt Erdély ér- deke mellett, előterjesztette, miszerint kételkedni sem le- hetne, hogy a követek egész Erdélyország kivánságát adták elő, felfejtette az azt támogató okokat, jelesen „mi- vel az erdélyiek a magyarokkal ncmzetségesek és egy koronának tagjai", megérdemlik egy törvény oltalma alá lielyhezést, végre felhozta azon nevezetes adatot is, mi- szerint az erdélyiek ezen szándékukat a király elibe ter⁷ jesztvén, ö F e l s é g e i s j ó v á h a g y t a , „hogy a királyi kötésben szerezzenek magok eránt való emlékezetet." Az ország rendei ezeket megértvén, megállapodtak abban, hogy Erdélyről a királyi kötésben különös említés tétes- sék ; mi a fenebb irt módon történt.

A sept. 5-én tartott közös ülésből mind a koronázási diploma, mind az ahoz tartozó törvényjavaslatok 0 Fel- ségéhez felterjesztettek.

Itt van helye az unió ügyét illető egy* erdélyi sajnos eseményről említést tenni. Az octóber 3-án tartott közös ülésben felvétetett egy g r . B a t t h y á n y l g n á c z erdélyi püspök és „ F e j é r megyének bízottja" b. B o r n e m i s z a J á n o s Hunyad, Küküllő és Zaránd vármegyék, b. T h o - r o c z k a y J ó z s e f Thorda vármegye.Zsomb or i Ádám Doboka vármegye és Cráál M i k l ó s Aranyos szék kö- vetjei által benyújtott s a hazafi bosszankodás méjj érze- tével irt kérelem-levél, melyben két, meg nem nevezett erdélyi követnek azon eljárása ellen panaszoltak, misze- rint azok Bécsbe felírtak, hogy Erdély a koronázási di- plomába b<3TTe igtattassék, holott e két követ közöl egyik már visszáhíva lévén, megbízó levele nincs, a másik pedig

utasítása, süt tulajdon cselekedete ellen vétett, midőn elébb a vármegyék kivánatát magában foglaló levelet is alá- irta; kérik azért a nemzet azon „fagyos szivü tagjainak"

tettét, azon „botránkozás kövét tekintetbe nem venni."

Lehet gondolni, hogy ezen dolog az országgyűlésre igen kedvetlen benyomást tett. A mondott kérelem-levél fel- olvasását némelyek ellenzettéit, de miután felolvastatott, az országbiró figyelmeztette az erdélyi követeket, hogy azon folyamodványt „elébb a közönséges szokás szerint,"

az országgyűlés elnökével közleni kellett volna, valamint azt is jelentette, hogy az erdélyi vármegyék azon lépése, miszerint országgyűlése nélkül követeket küldöttek, „Ö F e l s é g é n e k nem t e t s z e t t . " Ez országgyűlési ked- vetlen episodra alább az erdélyi országgyűlés tárgyalá- sainál visszatérünk, s annak békés és becsületes uton el- igazítását meglátjuk.

II. Leopold császár sept. 20-án kelt leiratában hivat- kozva august. 20-án a diplomára nézve kiadott akaratára, hogy a Carolinum vagy Theresianum diplomán kivül mást el nem fogad, ez „erős és változhatatlan határozatához ragaszkodását" ujabban kijelentette, s más nap sept. 21-én kelt és Erdélyre vonatkozó kir. válaszában az országgyű- lésnek tudtul adta, hogy arra nézve, mi az 1741-beli 18- dik törvényczikk tartalmán tul-menőleg czéloztatik, az erdélyi országgyűlést előlegesen meg kell hallgatni, hogy annak nyilatkozata, a magyarországi rendekkel közöltet- vén, királyi jóváhagyás hozzájárultával törvénybe irat- tassék. — Szóval: a király az e r d é l y i ü g y e t a k é t h a z a k ö z ö t t f o l y t a t a n d ó r e n d e s o r s z á g g y ű - l é s i t á r g y a l á s r a u t a s i t á .

Az országgyűlés e kir. válasz következtében october 5-én kelt ujabb felírásában, mivel „a n e m z e t j o g a i t i s z t á k és el v i t á z h a t a t l a n o k " kérte Ö Felségét azon felterjesztett diplomát elfogadni, ,,hacque ratione anxia gentis hujus corda in plenam suam potestatem re- digere," de a császár majnai Frankfurtból octob. 13-án kelt válaszában, sept. 21-én kiadott határozata mellett

megmaradóit. Igy Erdély kivánata is, a diplomába beté- tetés iránt, teljesedésbe nem ment.

Az országgyűlés nov. 3-án Pozsonba áttétetvén, a rr. a koronázását megelőző napon a királyhoz nov. 14-én tett ujabb felterjesztésükben a diplomából kihagyott ja- vaslatokat törvény alakjában kérték megerösiteni s Er- délyről újra megemlékezvén, azon okból, hogy ugy is csak az 1741-beli 18-dik törv. czikk foganatosítása van kér- désben, erre nézve pedig nem szükség az erdélyieket meg- hallgatni, a mondott országot illető törvényczikk jóvá- hagyásáért esedeztek. De nem nyerték meg, a király január 8-án 1791-ben kelt válaszában a mult évi sept.

21-ki végzéséhez ragaszkodását ismételve kijelentette.

Az ország rendei azonban e tagadó k. rendeleten meg nem nyugodtak, s mivel egyszersmind arról is értesültek, hogy Ö Felsége a II. József császár által egyesitett ma- gyar és erdélyi kir. udv. Cancellariát elválasztotta, az er- délyi Cancellariát helyreállította, s a magyar kir. kamarai ügyeket az udv. cs. kamarához áttette, egy martius 5-én 1791-ben kelt, a hazafikötelesség érzésének oly meleg, mint erélyes nyilvánításával készített felírásukban, a mon- dott intézvények feletti fájdalmukat jelentették ki: ,.Mu- tationes hae tanto magis Nos perculerunt, quod r e c t e sub Diaeta illa, in qua arctior Transsilvaniae cum H u n - g a r i a c o n j u n c t i o petebatur, factae sunt. Quae tamen Majestati Vestrae nullum commodum,Nobis justum dolorem adferunt; quia postulata nostra et legum sensu, quaesitoque in iis scopo nitebantur, et opinione certe no- stra ad pnblicum bonum conducere videbantur."

Átmenve ezután az erdélyi unió ügyére, azt a leg- tisztább, a legbuzgóbb hazafi és rokon érzelmet tanusitó szavakkal tolmácsolták, s a mint kifejezték : „Transsil- vania velut m e m b r u m H u n g á r i á é i n s e p a r a b i l e a prima ducum adhuc institutione,Iiegnique Ungarici fun- damentis possidebatur et gubernabatur, et p a r t é m Ci- v i t a t i s seu Status Huugarici effíciebat." Szerző a hely- től korlátolva, erőszakot toszen magán, midőn e lelkes

feliratot itt egész terjedelmében nem közölheti: de annak legalább befejezése egy részét ide tenni, kötelességének is- meri. A kk. és rr. megemlítvén, hogy a két e l v á l h a t a t l a n tag, Magyarország és Erdély szoros összekapcsolása j o g- g a l követelhető, így végzik az uniót sürgető felírásu- kat : Quod publica, adeoque Majestatis Vestrae ac Regni utilitas eam svadeat, populi Transsilvaniam incolentis ejusdem Nobiscum originis, iisdem fundamentalibus juri- bus ac praerogativisgaudentisindolesostendit;etpraeser- tim tristia fata, quae post separationem utramque Provin- ciám premebant, satis testantur; — — — — _

— Oramus Majestatem Vestram, ut accedente praesertim Transsilvanorum desiderio, u n u m o r i g i n e et j u r e p o p u l um non sinat per separationem Concellariarum se- jungi, sed potius benigne in id annuat, ut juxta* desideria,

quae jani 5-ta septembris anni praeterlapsi proposuimus, a r c ti us c o n j u n g a t u r." Erdély áldása és köszönete lebeg azon lelkes, derék honatyák hamvai és emlékezete felett, kik a sors mostohasága által elszakasztott két haza viszonegyesiili-sét szívökre vévén, azt előrenéző bölcses- séggel, hazafi buzgó és hő érzéssel előmozditni töreked- tek ;s legyen szabad, a mondott felírást készitö itélőmester A c z é 1 I s t v á n r ó 1 is ez alkalommal egy szives emlitést tenni.

A kir. tagadó válasz e feliratra, martius 8 án 1791-ben kelt. A Felség abban kijelentette, hogy a két Cancellaria el- választásával s az erdélyinek helyreállításával semmitegye- bet nem tett, mint a mire magát Erdély nagyfejedelemség alaptörvényeinél s egyszersmind a szerződések és kötések- nél fogva kötelesnek vélte, s miután Ö Felsége csak Er- dély törvényei teljesítését eszközölte, hiszi, a kk. és rr.

abban annál inkább megnyugosznak, mivel az által az 1741-beli 18-dik törvényczikk intéz vény ének, hogy Ö Fel- sége és Utódai Erdélyt mint a magyar szent koronához tar- tozót fogják birni és igazgatni, sem most, sem jövendőben legkisebb rövidsége sem fog történni.

Az unió ügye igy a mondott országgyűlésen végét

érte, vagy, mint az erdélyi azon évi országgyűlése irja, ,,függőben maradott,'' tehát az ország azon kívánságai között, melyekről országbíró gr. Z i c h y K á r o l y ur ő exczja a martius 10-ki ülésben mondotta: „a melyekben ö Felségének meghatározott végezése tökélletesen nem egyez az ország kívánságaival." Martius 13-án 1791-ben az országgyűlés bezáratott.

Igy a két hazának a viszonegyesülés iránt köz érte- lemmel nyilvánított óhajtása teljesítetlen maradott, a szent ügy, épen azon időben, mely arra legkedvezőbbnek.mu- tatkozott, végre nem hajtatott, s több mint fél századnak kellett még eltelni, mig egészen más viszon}^rok és körül- mények között, mind a két ország törvényhozása azok- nak újra egyesülését kimondotta.

S itt már az unió ügyének az erdélyi országgyűlésen tárgyalására átmegyünk.

A Kolozsvárra decemb. 12-re 1790-ben összehívott erdélyi országgyűlés, — melynek tagjai, a fejedelem által

nevezett kir. hivatalosok, s a törvényhatóságoktól válasz- tott követek egy házban ültek, — az említett hó 21-én maga üléseit megkezdvén, a kk. és rr. mindjárt a 2-ik ülésben decemb. 22-én a király aránti hűség esküjének letevése végett, az országgyűlési kir. biztoshoz küldött követségnek utasításba adták, nevezett kir. biztos előtt nyilvánitni; miszerint az ország rendei óhajtják, azon es- küt letenni, s ez által „felséges Fejedelmekkel szorosabban egyesülni," de egyszersmind szándékoznak 0 Felségének a leopoldi hitlevél ügyében esedezni, oly móddal, hogy azon megújítandó diploma a magyarországi királyságra koronáztatás előtt, valamint Magyarországnak a magáé, ugy Erdélynek is mindenkor különösen kiadattassék é3 a magyarországi hitformájába 'jövendőre Erdély is név- szerint betétessék. Ez volt Erdély e l ő l e g e s nyilvání- tása a szomszéd hazával viszonegyesülés kérdésében.

A három partiumi megye: K r a s z n a , K ö z é p S z o l - n o k és K ő v á r vidéke követjei a decemb. 31-én tartott ülésben, az egyességi hit letétele alkalmából, arra kész-

ségüket kijelentették⁹ ugy mindazonáltal, hogy azzal Magyarországhoz leendő visszakapcsoltatások sürgetésé- től el ne rekesztessenek. Ezen ülés jegyzökönyvének ja- nuár 11-én 1791-ben felöl vastatásakor Z i l a h városa követje B a r t a M i h á l y , küldői meghagyásából jelen- tette, hogy a nevezett város csak E r d é l y l y e l e g y ü t t kiván Magyarországgal egyesülni, különben továbbra is Erdély kebelében szándékozik maradni.

Ez előzmények után, a febr. 11-ki országos ülésben a Magyarországgal egyesülés, vagy az unió kérdése ér- demlegesen tanácskozás alá vétetett.

A kk. és rr. hivatkozván a fennebb már érintett és ez ügyben a kir. biztos előtt tett nyilatkozatukra, miszerint Erdély a magyarországi kir. hitformájába be- tétetését óhajtja, megemlirtetvén, hogy az 1790-dik évben a magyar országgyűlésre „a s z o r o s a b b e g y e - s ü l é s e s z k ö z l é s é r e " küldött érdél vi követek ál - tal oda benyújtott kérésük: miszerint Erdély a koroná- zási diplomába bemenjen, „ f ü g g ő b e n m a r a d o t t " s az ország rendei a hűségi esküt most e feltétel és kérés mel- lett tették le, valamint hogy jövendőben Erdélynek tör- vényeiben, jussaiban és szabadságaiban megtartásáról a magyar kir. esküben különös emlékezet legyen, s a leo- poldi diploma 0 Felsége következői által, magyar kirá- lyokká koronáztatásuk alkalmával megerősítve, mindég kiadassék, — most szükségesnek látják ezekről, átalában Erdélynek Magyarországgal szorosabb egyesüléséről bő- vebben tanácskozni, ezen kérésüket Ö Felsége elibe ter- jeszteni s annak idejében törv. czikkbe foglalni, mit a vár- megyék és székek követjeiknek adott utasításukban is ki- fejeztek, mire nézve meghatároztatott, a Magyarországgal egyesülés feltételeinek kidolgozására egy deputatiot ne- vezni ki, melynek munkája a magyarországi rendekkel is „magok értelmek kinyilatkoztatása végett közöltessék."

Ugyan ez alkalommal a rr. elvégezték, Ő Felségét meg- kérni, hogy az erdélyi udv. Cancellariát mostani egyesült állapotjában hagyni méltóztassék, leginkább azon oknál

fogva, hogy a kk. és rr. januar 18-án kelt s a hódolati eskü letételét illető feliratukhoz képest, a Magyarország- gal leendő egyesülést tanácskozás alá venni szándékoznak.

s ezen kívánságukat, articulusba leendő foglalás végett, ö Felségéhez felterjeszteni; mely felirat a febr. 15-én tartott országos ülésben felolvastatván, és helybenhagyatván,

Bécsbe felküldetett.

Miután az emiitett deputatio munkája a Magyaror- szággal egyesülés ügyében a febr. 22-ki ülésben, különö- sen a székely és szász nemzet kérése folytán, köziratra adatott, az a martius 1-én a kir. kormányszék közben jöt- tével tartott ülésben felvétetett, és martius 4-én a tanács- kozások bevégeztetvén, az egyesülés f e l t é t e l e i hét pontokban megállíttattak. E hét pont lényeges tartalma a

következő:

1) Azon nyilatkozathoz képest, melyet Erdély a ma- gyar királyhoz s igy a magyar koronához visszatérésére nézve, május 9-én 1688-ban I. L e o p o l d császár és ki- rálynak tett, ki azt elébb junius 17-én 1688-ban s majd decemb. 4-én 1691-ben a róla nevezett diplomában elfo- gadta, valamint az ezen ügyben kelt törvények és köté- sekhez képest az austriai házból az uralkodásra következő magyarországi királyok Erdélyt nem más joggal, hanem csak mint magyar királyok, M a g y a r o r s z á g t ó l elv ál- h a t a t l a n u l birják és igazgatják.

2) Mivel Erdély midőn a magyar királyok ural- kodása alá ment, szabad és független ország volt. „és I. Leopoldnak s következőinek uralkodásokat szabad és önként való tetszéséből bizonyos feltételek alatt fogadta el" azért a leopoldi kötés-levél, „e császár és Erdély között lett fő és gyökeres egyezés" valamint Erdély min- den jogai, törvényei, szokásai s a t. szentül megtartassanak, és Erdély azért, hogy most Magyarországgal egyesülését

„nyilvánosabbá tette, a r é g i v a j d á k i d e j e b e 1 i á 11 a- p o t j á r a és t e l j e s v i s s z a k a p c s o l t a t á s r a n e k é n s z e r í t t e s s é k," s Magyarország Erdélyt articulus-

ban biztosítsa, bogy minden közönséges és különös törvé- nyeiben s szabadságaiban megtartani és oltalmazni fogja.

3) Midőn a magyarországi királyok megkoronáztat- nak, kötelesek legyenek a leopoldi kötlevelet s Erdély minden törvényeit megerösitni, az arról szólló kir. levelet a koronázásra küldött követeknek kiadni, Erdélyt a ki- rályi hitformába névszerint betenni, az erdélyi Guberná- tornak is legyen joga azon országgyűlésen megjelenni, hol szavazatjoggal bir.

4) Erdély külön országgyűléseket tarthasson, s ezen szabadságával valamint eddig, ugy továbbra is „ m i n - d e n f ü g g é s és m e g s z o r í t á s n é l k ü l élhessen;" s mintMagyarországban, ugy Erdélyben is a közönséges gyű- lésekben a „sarkalatos törvények, jussok és szabadságok"

soha kérdés alá ne jöhessenek.

5) A kir. Gtibernium, többi dicasteriumok, törvény- székek törvényes és a leopoldinum diploma szerint való állapotjokban és hatalmokban megtartassanak, s az er- délyi udv. Cancellaria a magyarországival ugy egyesit- tessék, hogy az a magyarországi fő cancellártól függjön, saz erdélyi alcancellár alatt az erdélyi tanácsosoktól ezen haza ügyei külön folytathassanak.

6) Valamint a magyarországi nemesek Erdélyben, ugy az erdélyiek is Magyarországban, mint a szent ko- rona tagjai nemesi szabadságukat megtarthassák, s azzal élhessenek.

7) A két ország között II. József császár által eltörlött harminczadok többé fel ne állíttassanak.

Megállíttatván e hét feltétel, — m i n d a h á r o m n e m z e t megkérdeztetett: „hogy nem volna-e még az egyesülés dolga iránt valami szava?" mindnyájan abban teljes megnyugvásokat jelentették, csak a székely és szász nemzet, bizonyos pereiknek recursuy mellett az Udvarhoz leendő felvitelét hagyták-fen maguknak, — mire végez- tetett, hogy e fenhagyás iránt az országgyűlés később, midöp a törvénykezési rendszabály felett fog tanácskozni, maga határozatát megteendi. — Végre megállíttatott, a

két ország ily módon czélba vett egyesülése felől mind Ö Felségéhez feliratot intézni, mind a magyarországi ren- deket tudósitani.

A mártius 7-én tartott országos ülésben elkészített felirat és tudósítás felolvastatván, azok a kir. Gubernium- mal, vélekedése megtétele végett, közöltettek. A kir. Gu- bernium a Felséghez teendő feliratot helyeselte, de a magyar országgyűléshez intézendő tudósítást ,,mint a mi a feltett ezélnak nem hasznára, söt inkább ártalmára lenne"

ellenezte, miután Ó Felsége a dolgot ugy is a magyar országgyűléssel közleni fogja; a rr. mindazonáltal ez izenet vétele után is, előbbi határrozatuk mellett megma- radtak. Még azon ülésben az emiitett két országos levél felolvastatván, helyben-hagyatott, s azoknak futár által rendeltetésük helyére küldése elvégeztetett. Majd a mon- dott leveleknek ez elküldése módjára nézve, a kir. Guber- niummal tartott értekezés folytán, ezélszerübbnek talál- tatott — a miben meg is állapodtak, — mind két levelet gyors posta által magyar udv. fő cancellár gr. P á l f f y K á r o l y ur ő exczja, kezébe küldeni, ki egyszersmind megkéretett, hogy az 0 Felségéhez intézett felírást egye- nesen 0 Felségének nyújtsa be, a tudósítást pedig a ma- gyarországi rr.-nek, s ha azok már eloszlottak, nádorispán főherczeg L e o p o l d ő kir. Fenségének adja át, valamint hogy az ügyet maga részéről is hathatós közbenjárásával segitse-elő.

Csakhamar, a mártius 12-én tartott országos ülésben felolvastatott II. Leopold császár és királynak febr. 28-án 1791-ben, az országgyűléshez intézett s a hódolati hitle- vele felől tett feliratra küldött kir. válasza, melynek egy pontjában a kk. és rr. értesíttetnek, hogy 0 Felsége „a közszolgálat és Erdély érdekében" szükségesnek vélte, az erdélyi kir. udv. Cancellariát a magyarországitól külön választani, s azt az egyesülés előtti állapotjára visszatenni, egyszersmind a rr.-ket felhívja, az udv. cancellári hiva- talra a szokott kijelölést felküldeni; addig is 0 Felsége a külön-vála8ztandó erdélyi udv. Cancellária e l n ö k é v é

kinevezte gr. T e l e k i S á m u e l t , „ita exigentibus ejus- dem praeclaris meritis et eximiÍ9 animi dotibus, laudabili- qne in rebus agendis dexteritate." Hogy e derék, s a magyar nemzet emlékezetében ma és mindég élő, a Feje- delem és haza iránti hűséggel, mint a köz szolgálati pá- lyán szerzett érdemekkel egyaránt kitűnő, a tudományokat pártfogó t u d ó s hazafi, a marosvásárhelyi könyvtárt ala - pító m a g y a r M a e c e n a s , — ezt minden magyar ember, ki a nemzeti műveltséget szivén hordozza, tudja.

Jllum aget penna metuente solvi, , Fama superstes.

Három nap múlva, a mártius 15-én tartott országos ülésben felolvastatott ö Felségének mártius 4-én kelt, s a kk. és rr. által febr. 15-ről a magyar és erdélyi udv.

Cancellariáknak egyesült állapotban hagyására nézve tett feliratukra küldött válasza. Abban ő Felsége kijelentette, hogy a rr. kivánatát Erdélynek Magyarországgal egye- sítésére nézve, kegyelmesen meghallgatandja, s annak idejében maga határozatát kiadja. Másfelől a két udv.

Caneellariának elválasztását illető, s febr. 28-án kelt kir.

végzéséhez ragaszkodik.

E kir. válasz, a rr. mártius 17-ki ülésében tanácsko- zás alá vétetvén, meghatároztatott, ő Felségéhez egy visz- szairást, vagy uj felírást intézni s abban kijelenteni:

a) Hogy az ország rendei annál biztosabban reméllik, miszerint a Magyarországgal egyesülés iránt mártius 7-én feladott kivánatuk teljesíttetni fog, mivel a rr. e napok- ban nagy örömmel értették: „ h o g y a n e m e s ma- g y a r o r s z á g i s t a t u s o k j s E r d é l y n e k s z o r o - s a b b e g y e s ü l é s é t nem m á s k é p e n , h a n e m hogy az e r d é l y i k ü l ö n ö s t ö r v é n y e k , j u s s o k , és p r i - v i l é g i u m o k é p e n és e g é s z e r e j e k b e n m e g t a r - t a s s a n a k , kérték ö F e l s é g é t ő 1," s igy két ország e dologban megegyezvén, lehet reméllni, hogy azok meg- adatni fognak . mik a kötések értelmében még teljesi- tendök.

b) Az erdélyi udvari Caneellariának a magva* orszá-

gitól elkülönítésére nézve, miután a két ország egyesülése feltételeiben Erdély különös törvényei és jogai bátorság- ban tételére nézve elég gondoskodás történt, s a rr. azt is megmutatták, hogy a két Cancellaria egyesítése a tör- vényekkel s a köz szolgálat érdekével nem ellenkezik,,s már T. Leopold császár is a két hazának egy Cancellariát akart állítni, ennél fogva a rr. ö Felségének ujabban ese- deznek, „ h o g y a d d i g is m í g a két o r s z á g k ö z ö t t v a l ó s z o r o s a b b e g y e s ü l é s meg f o r r h a t , " a két Cancellariát az egyesült állapotban hagyni méltóz- tassék.

E visszairás a mártius 24-én tartott ülésben elhatá- roztatván, annak elküldése felöl történt tanácskozás után, abban lett a megállapodás, hogy mivel II. L e o p o l d császár és király ö Felsége Florencziába utazott, s az igaz- gatást visszatértéig, fiára F e r e n c z föherczegre bizta, az ország visszairása futár által ö cs. k. Fenségéhez küldes- sék egy különös levél mellett, melyben ő cs. k. Fensége hathatós közbenjárása kéretett. Egyszersmind a rr. irtak ez ügyben magyarországi udv. főcancellár gr. P á l f f y Károly ö exczjának, továbbá nádor föherczeg Leopold ö kir. Fenségének is, valamint végre alcancellár gr. T e l e k i S á m u e l ő exczjának, kinek előbbi nézetükhöz állha- tatosan ragaszkodásukat értésére adták, t. i. „mi legyen az országnak az udv. Cancellaria eránt váló értelme s meghatározása, és ajánlották egyszersmind, hogy a Statu- sok végzésének teljesítését egész igyekezettel eszközleni el ne mulassa.⁰ Ez öt rendbeli levél elvitelére futárnak ifj. gr. G y u l a i S á m u e l neveztetett ki, s azok márt. 24.

és 26-án tartott ülésükben megállíttatván, a kir kormány- székkel közöltetés után, a martius 29-én tartott ülésben bepecsételtettek és útnak indíttattak.

A kk. és rr-nek az uniót és a két Cancellaria el nem választását illető felterjesztésükre adott s Florencziában május 7-én 1791-ben kelt kir. határozat, a május 27-én tartott országos ülésben olvastatott fel. Ö Felsége meg- ismerte, hogy a mit a kk. és rr. Magyarország királyai

Erdély bírását illető jogának támogatására felhoztak, a szerződések és törvényekkel megegyezik, de Erdélynek Magyarországgal leendő egyesítésére nézve előadott ki- vánatuk, a magyar országgyűlés által sept. 5-ről 1790-ben Erdélynek a koronázási diplomába betétele felöl küldött articulussal öszhangzásban teljességgel nem áll, mivel ab-

ban sem a leopoldi hitlevélről „seip a j ö v e n d ö b e n is k ü l ö n g y a k o r l a n d ó t ö r v é n y h o z ó h a t a l o m - ról" — vei in posterum seorsive exercendae legislativae potestatis — semmi emlités sem volt, a melyek pedig az erdélyi alkotmány és szabadság alapját képezik. A fenforgó ügy azért Magyarország rendeivel előleges értekezést és a két ország közötti tanácskozást kiván, s csak miután a költsönös megállapodás megtörtént és az kir. jóváha- gyást nyert, lesz törvénybe igtatandó. A Felség egyszers- mind nem helyeselte, hogy a kk. és rr. maguk kívánságá- val egyenesen a magyar országgyűléshez fordultak, mi- vel a dolog rendje szerint és az illedclcmnél fogva is, annak a király által kellett volna a magyarországi ren- dekkel közöltetni. — A mi pedig a két udvari Cancella- riának sürgetett elválasztását illeti, mivel Erdély alkot- mányos rendszerével és törvényeivel, jelesen a novellaris articulusokkal az megegyezik, azoknak megtartására pe- dig ö Felsége kir. szava- és esküjénél fogva kötelezve van,

- a két Cancellaria ez elkülönítését ö Felsége s z ü k s é - g e s és t ö r v é n y e s n e k találja, s igy febr. 28. és mártius 4-én kiadott rendeleteihez most is szorosan ragaszkodik.—

E kir. leirat által az unió kérdése, miután az most, mint Magyarországban történt, Erdélyben is o r s z á g g y ű l é s i t á r g y a l á s r a utasíttatott, — hosszabb időre eldönte- tett, vagy inkább elhalasztatott.

A fenforgó kérdéssel összefüggésben megemli tendö- nek tartjuk még, hogy az erdélyi országgyűlés a király kétszer kijelentett akaratja folytán, az erdélyi udv can- cellári hivatalra is aszokotttörvényes kijelöléstjul. 29-én véghezvitte s a négy vallásból felterjesztett három három

egyének köztt, gr. T e 1 e k i S á m u e 1 ur ö exczja, raint a ki a reformátusok köztt,ugy átalában is legtöbb szózatot, t.i.

124-t nyert, későbben e díszes hivatalra kir. megerősítés által is kineveztetett, melyet august 7-én 1822-ben Bécs- ben történt haláláig folytatott.

A mondott országgyűlésről továbbá, mely august.

9-én 1791-ben bezáratott, kir. szentesítés alá felterjesz- tett különböző törvényjavaslatok között volt a 2-dik „De nexu Transsylvaniae cum Hungaria et ab aliis Austriacis ditionibusindependentia/'de amely II. L e o p o l d császár és királynak mártius I-én 1792-ben történt véletlen el- hunyta következtében, csak következője II. F e r e n c z császár és király által, azonban némely, az összehasonlí- tásból kitűnő lényeges módosításokkal erősittetett-meg.

Ez a novemb. 28-án 1792-ben kihirdetett 1791-li erdélyi törvényczikkek között a 6-dik, s következő felirata van:

„De Transsilvaniae cum Hungaria nexu, et propriaMagni hujus Principatus, nullique alteri Regno subjecta Consti- tutione"; mely módosítások szerint, a törvényjavaslat azon fontos kifejezései: hogy „Erdély a magyar korona tagja"

s hogy azt a fels. austriai ház csak „a magyar királyok uralkodási és trónra következési jogával, elválhatatlanul, s a magyarországi azon évi (1790 — 1-beli) törvény ér- telmében, „tanquam s i m u l cum H u n g a r i a in se c o n s i s t e n s R e g n u m , 1 i b e r u m, i n d e p e n d e n s "

íogja bírni, — a szentesitett törvényből kihagyattak, s azon kitétellel cseréltettek fel, miszerint az austriai házbeli uralkodók Erdélyt „velut propriam habentem constitutio- nem, nullique alteri Regno subjectam, juxta proprias leges et constitutiones legitime confirmatas gubernabunt."

A fenebb már említett, s két erdélyi hazafi által a magyar országgyűlésen állítólag elkövetett mesterkedést az unió létrejövése ellen kell itt még említnünk, mivel ezen ügy az erdélyi országgyűlésen is fenforgott. A ja- nuár 18-án 1791-ben tartott országos ülésben tábornok id. gr. G y u l a y S á m u e l , mint egyik az unió eszközlése végett Budára küldött követek közöl, felhozván, hogy

némelyek követ-társai közöl a Magyarországgal egyesü- lés ellen dolgoztak volna, — erre kjr. hivatalos fricsi F e k e t e F e r e n c z felszólalt, s kérte a grófot azon követek megnevezésére, s egyszersmind emiitett állítása bebizonyítására rá szorítni. Ennek következtében gr.

Gyulay kijelentette, hogy azon követek közöl egyik, ma- ga a felszólaló kir. hivatalos, a másik pedig iktári gr.

B e t h l e n S á m u e l lenne, valamint annak is, a mit mon- dott, bebizonyítását ígérte. Erre mind két kir. hivatalos felszóllalván, ne hogy „haza rontóknak" tartassanak,hat- hatósan kérték a rr.-ket, a vádló gróf bebizonyítását, valamint az ök mentségét is bevenni, s az ügyben ítéletet hozni, mit a rr. meghatároztak. Emlitnünk kell itt még azon körülményt, hogy az 1790—1-beli magyar ország- gyűlésre az erdélyi megyék nevében, az unió végett be- adott kérelmet aláirt követek között gr. B e t h l e n Sá- m u e l neve nem találtatik, ugy látszik tehát, hogy ezen gróf a dologba hívatlanul avatkozott. Az 184⁷/s-beli ma- gyar országgyűlésre adatott-be egy a Partium ügyére vo- natkozó kérelem,s a hozzácsatolt kraszna-megyeiemlék- iratban áll, hogy 1790-ben „két Bethlen grófok a megyét capacitálni kívánták a visszacsatolás ellen."

A vádlott két kir. hivatalosok a febr. 15-én tartott országos ülésben a mentségükre szóló okokat és okleve- leiket benyújtották, egyszersmind ügyök megvizsgáltatása folytán, ha ártatlanoknak Ítéltetnének, „négy holnapoktól fogva mind a két hazában lett méltatlan vádoltatásokért teljes elégtételt kértek." A könyörgö-levél b. B o r n e - m i s z a J á n o s n a k , „maga és több vádoló felek nevé- ben" tett kérésére kiadatott. E közlés következtében a bepanaszlottak maguk vég-feleletét beadván, a május 13-án tartott országos ülésben ez ügyben következő ha- tározat hozatott: „Felolvastatván az ország rendei előtt az elöbbeni felelet, azon egész dolog a Statusoknak teljes megelégedésével, az említett felek köztt atyafiságosan le- csendesittetett, mind a két feleknek becsülete megsértő- dése nélkül."

Előadván azt, mi az uniót illetőleg a két hon 1790 — 1 -beli gyűlésén végeztetett, mielőtt e kérdés állására nézve, a dolog természetéből folyó észrevételekre kiereszked- nénk, — érintenünk kell még röviden azt is, mi 1792-ben a budai, mint szintén kolozsvári országgyűléseken a fen- forgó ügyben történt.

A budai koronázási országgyűlés május 26-ra 1792- ben hivatott össze, s miután II. F e r e n c z császár és király, a budai várban a ferencziek templomában junius 6-án ünne- pélyesen megkoronáztatott, azon hó 26-án berekesztetett. A junius 3-án tartott országos ülésben „a kir. előadások s más országos dolgok folytatásának közelítésére" egy közös vagy vegyes deputatio neveztetett, — mely maga munkálatai ren- dében Erdélynek Magyarországhoz visszakapcsoltatása felől is egy feliratot készítvén, az, a junius 20-án tartott ülésben elfogadtatott, és a királytól junius 22-én helybenhagya- tott. E kir. válasz értelmében lett ez országgyűlés Decre- tuina 11-dik törvényczikke : „De Transsylvania, reappli- catione itein et reincorporatione Comitatuum et Districtuuin ad Kegnum Hungáriáé spectantium" szerkesztve, t. i. hogy Magyarországnak Erdélylyel szorosabban egyesülése ér- demlegesen az országos közigazgatási deputatioban tár- gyaltassék s a következő országgyűlésen arról tudósítás tétessék, a partiumi megyék visszacsatolására nézve pedig az erdélyiek meghallgattatván, azoknak nyilatkozata nyomán, ö Felsége maga akaratát az ország rendeinek tudtára adandja.

Az erdélyi ügyben, a budai 1792-beli országgyűlésen ennyi történt.

A kolozsvári ezen évi s august. 20-tól october 19-ig tartó országgyűlésen az unióról semmi szó sem volt. El- lenben a sept. 22-én tartott országos ülésben egy azon évi august. 25-röl az országgyűléshez intézett kir. leirat olvastatott fel, melyben ö Felsége, a magyar országgyűlés felterjesztése folytán, az erdélyi rr.-et, ..mint akiknek jo- ga, és törvényhatóságáról van kérdés' „de quorum jure

et jurisdictione agitur" maguk véleményük és indokaik nyilvánítására felszólítja.

E kir. leirat következtében, a kívánt jelentés kidol- gozására egy bizottmány neveztetett ki, mely maga mun- káját elkészítvén, az october 12-én tartott országos ülésben tanácskozás alá vétetett, s az ő Felségéhez teendő tudósító felírás elhatároztatott. Abban a rr. szerződések s törvényekből merített diplomatikai alapos okokkal igye- keztek megmutatni, hogy Magyarországnak a szóban forgó partiumi megyék iránt támasztott követelése nem jogos, azért a sürgetett visszacsatolást hathatósan elle-

nezték, és esedeztek ő Felségének, méltóztassék Erdélyt

„azon vármegyék és vidékek eránt való örökös jussában megtartani." E feliratnak az october 18-ki országos ülés- ben megállítása s majd Bécsbe felküldése után, az e r d é l y i ü g y szinte negyven évig az országgyűlési tárgyalások sorából eltűnt.

Eljutva ide, szükség az unióra nézve a két haza or- szággyülésein történt tárgyalásokból folyó pár észrevételt tenni.

A dolog világosabban értéséért emlitnünk kell, mi- szerint az erdélyi ügy két versen u. m. az 1790 — 1 -beli országgyűlés Decretuma 67-dik törvény czikke és má- sodszor az 182⁴/'-beli országgyűlés Decretuma 8-diktör- vényczikke által kirendelt országos bizottmányoknak közigazgatási — publico-politica — osztálya által kidol- goztatott. Két munkálat vagy tulajdonkép egynek kettős kidolgozása fekszik e részben előttünk : az elsőt készí- tette 1793-ban ócsai B a l o g h P é t e r septemvir. és udv.

tanácsos, e czim alatt: „De arctiori nexu Transsilvaniae cum Hungaria"; a második, ezen munkálatnak az 182⁴/7- beli országos bizottmány által 1830-ban átvizsgálása,-és indokolva újból dolgozása, melynek XX-dik pontja szóll:

„De Magnó Principatu Transsylvaniae." Miután e mun- kálat országgyűlési tárgyalás alá nem kerülhetett, az tör- ténelmi és publicistái érdekén kivül,azért említendő, mert az erdélyi kérdésnek magyarországi felfogását mutatja,