CSERI JÁNOS

• E R T E K E Z É S E K .

A N Y E L V - É S S Z É P T U D O M Á N Y O K K Ö R É B Ő L

K i a d j a a - M i g y a k T u d o m á n y o s A k a d é m i a .

A Z I. O S Z T Á L Y R E N D E L E T É B Ő L .

SZKKKKSZTI

g y u l a i P á l

OB/.TÁLYTITKÁR.

I I I . K Ö T E T . — I I . S Z Á M . 1 8 7 2 .

APÁCZAI

C S E R I J Á N O S

BARCSAI ÁKOS FEJEDELEMHEZ

B E N Y Ú J T O T T T E R V E A MAGYAR HAZÁBAN

F E L Á L L Í T A N D Ó

ELSŐ TUDOMÁNYOS EGYETEM ÜGYÉBEN.

KÖZLI

S Z A B Ó K Á H O L Y ,

KICNDR8 t \ G .

' - Í É T » K kf J -

PESTEN,

E G G E N B E R G E R - F É L E A K A D . K Ö N Y V K E R E S K E D É S .

(Hoffmann és Molnár.)

1 8 - 7 2 .

J

1

E R T E K E Z É S E K

A N Y E L V - É S S Z É P T U D O M Á N Y O K K Ö R É B Ő L . .

Első k ö t e t . 1 8 6 7 — 1 8 6 9 .

/. Szám ; Solon adótörvényéről. T é l.f y I v á n t ó 1. 1867. 11 1. . . . Á r a l 2 k r . II. Szám: Adalékok az attikai törvénykönyvhöz. T é 1 f y I v á n t ó I. 1868. 16 1. 12 kr.

III. Szám : A legújabb magyar Szentirásról. T á r k á n y i . J . B é l á t ó l .

1868. 30 1. • 20 kr.

IV. i-tám t A Nibolung-ének keletkezéséről és gyanítható szerzőjéről.

S z á s z K á r o l y t ó l . 1 8 6 8 . 2 0 1. . . . 15 kr.

V. Szám: Tudománybeli hátramaradásunk okai, s ezek tekintetéből Akadé-

miánk feladása. T o 1 d y F e r e n c i t ő l . 1868. 15 1. . . 12 kr.

VI. Szám: A- keleti török nyelvről. V á m b é r y A r m i n t ó 1. 1868. 18 1. . 12 kr.

VII. Szám : Geleji Katona István főleg mint nyelvész. I m r e S á ri d o r t ó 1.

1869. 98 1 60 kr.

VIII. Szám: A magyar egyházak szertartásos énfekei a XVI. és XVII. szá-

zadban. B a r t a l u s I s t v á n t ó l . Hangjegyekkel. 1869. 184 1. . 1 frt 20 kr.

IX. Szám: Adalékok a régibb magyar irodalom történetéhez. (1. Sztárai Mi- hálynak eddig ismeretion színdarabjai 1550—59. — 2. E g y népirodalmi emlék 1550—76-ből. — 3. Baldi Magyar-Olasz Szótárkája 1583-ból. — 4. Báthori látván országbíró mint író. — 6. Szenczi Molnár Albert

1574—1633). T o l d y F e r e n c z t ö l . 1869. 176 1. . . . . 1 frt 20 kr.

X. Szám. A magyar bővített mondat. B r a s s a i S á m u e l t ő l . 187 0. 46 J. 30 kr.

XI. Szám: Jelentés a felső-ausztriai kolostoroknak Magyarországot illető

kéziratai-és nyomtatványairól. B a r t a i n s I s t V á n t ó 1. 1870. 43 1. 25 kr.

. Második k ö t e t . 1 8 6 9 - 1 8 7 2 .

I. Szám. A Konstantinápolyból legújabban érkezett négy Corvin-codexröl.

M á t r a y G á b o r 1. tagtól. 1 8 7 0 . 1 6 1

II. Szám. A tragikai felfogásról. Székfoglaló. S z á s z K á r o l y r. tagtól.

1870. 32 1 , . . . . . . ' '• .

III Szám. Adalékok a magyar szóalkotás kérdéséhez. J o a n n o v i c s G y . 1. tagtól. 1870. 43 1.

IV. «Szám. Adalékok a magyar rokonértelmü szók értelmezéséhez. F i n á l y H e n r i k l . tagtól. 1870. 47 1.

V. Szám. Solomos Dénes költeményei és a hétszigeti görög népnyelv. T é 1 f y I v á n lev. tagtól. 1870. 2 3 1

VI. Szám."Q. Horatius satirái (Etlűkai tanulmány). Székfoglaló. Z i c h y A n t a l 1. tagtól. 1871. 33 1. . . -

10 kr.

20 kr..

30 kr.

30 kr.

20 kr.

20 kr

APÁCZAI

C S É R I J Á N O S

BARCSAI ÁKOS FEJEDELEMHEZ

B E N Y Ú J T O T T T E R V E A MAGYAR HAZÁBAN

FELÁLLÍTANDÓ

ELSŐ TUDOMÁNYOS EGYETEM ÜGYÉBEN

KÖZLI

S Z A B Ó K Á R O L Y ,

RKNDES TAO.

P E S T , 1872.

EGGENBERGER-FÉLE AKAD. KÖNYVKERESKEDÉS.

(Hoffmann óm Molnár.)

APACZAI CSÉRI JÁNOS

r

B a r c s a y A k o s fejedelemhoz benyújtott terve a magyar hazában fölállítandó első tudományos egyetem ügyében.

(Olvastatott a M. T. Akadémia 1872. jun. 27. tartott ülésén.)

Apáczai Cseri János, kit Toldy Ferencz méltán nevez Pázmány Péter és Zrínyi Miklós mellett X V I I . századi nem- zeti irodalmunk harmadik nagyságának, ezen a magyar nem- zeti miveltség és tudományosság emeléséért és terjesztésé- ért lánglelkének egész erejével küzdő, a magasabb oktatás- ügy torén teendő reformok megvalósítása felé a gyakorlati tanári pályán életét föláldozó buzgósággal törekedő férfiú, oly apostol gyanánt tűnik föl a késő utódok előtt, ki eszmé- ivel kortársai fölött magasan állva s korát megelőzve, kitűzte a czélt, mely felé a magyarnak, ha a mivelt nemzetek sorá- ban helyet a k a r foglalni, törekedni kell; kijelölte az utakat, és módokat, az eszközöket, a melyeken és a melyekkel a ki- tűzött czél elérhető, de a fárasztó küzdelembon, melyet nemes eszméiért mint tanár, mint iró, egyaránt oly lelkesültséggel, oly hévvel, oly önzetlen önfeláldozással folytatott, milyennek párját e korban hazánkfiai közt hasztalan keresnők, k o r á n megtörve leroskadt, a nélkül, hogy h a z á j á n a k akkor mély gyászba borúit politikai viszonyai közt reménye lehetett volna, hogy a lelki szemei előtt lebegett igéret földére ha ő nem is, legalább az utódok egyhamar beléphessenek.

Munkáiban számtalan helyt sürgette iskoláink tanítási rendszerének átalakítását, a tanítási módszer javítását, mit a gyulafejérvári és kolozsvári collegiumokban bámulatos siker- rel foganatosított, kimondta és a gyakorlatban igazolta azt az elvet, hogy a közoktatás terén a nemzeti nyelv használatában

AKAD. ÉRTEK. A NYELV. TUD. KÖR. 1872. 1 *

varázserő rejlik ; k i m u t a t t a s meggyőzőleg bebizonyította a nemzeti tudományosság és miveltség múlhatatlan föltételé- n e k , a hazánkban fölállítandó tudományos egyetemnek, v a g y mint a k k o r a külföldön divatozott névvel nevezték, a k a d é - miának, halaszthatatlan szükséges voltát.

Hogy Apáczai nem elégedett m e g az egyetem eszméjé- n e k megpenditésével, hanem mint a tanítás terén a g y a k o r - lati élet embere t e r v e t is készített az < gyetem fölállítására, azt eddig csak Bod P é t e r szavaiból t u d t u k , ki Magyar Athé-

n á s á n a k 14-ik l a p j á n Apáczairól szóló czikkét e s z a v a k k a l végezi : „Adott volt is Barcsai Ákos fejedelem eleibe egy kis íráskát, a melyben megmutogatta, hogy kellene egy A k a d é - miát állítani E r d é l y b e n , melyben mindenféle t u d o m á n y o k tanittatnának, és hogy az a fundus és jövedelem, a m e l y e k b ő l a fejérvári drága professorok tartatnak, elegedendő volna arra hogy minden facultásokban t a r t a t n á n a k professorok. D e ez, az ország akkor a t ö r ö k ö k , tatárok által elpusztíttatott, ő is megholt, Barcsai Á k o s is megöletett s a jó igyekezet f ü s t b e ment."

Ezen szavakból kétségtelen, hogy Bod Péter Apáczai ezen m u n k á j á t , molyet irodalomtörténetünk írói valameny- nyien mind csak az ő előadása után emlitnek, ezelőtt száz és n é h á n y évvel nem csak látta, hanem át is olvasta. S m'nt- hogy ezen munkát, Bod szavaiból következtetve, miveltség történelmünkre nézve méltán igen fontos a d a l é k n a k t a r t h a t - tam, E r d é l y köz s m a g á n könyvtárainak á t k u t a t á s a közben an- n a k fölfedezését egyik kitűzött czélomul tekintettem. T i z e n k é t évi sikeretlen búvárkodásom után azonban már hajlandó vol- tam azt hinni, hogy ezen m u n k á c s k a is, mint annyi más meg- becsülhetetlen irodalmi kincs, az Erdélyt a közelebbi múltban ért iszonyú dúlás a l k a l m á v a l örökre elveszett. Annyival na- gyobb lőn tehát örömöm, midőn véletlenül annak ha nem ere- detijére is, de legalább 1740-dik évi, kétségtelen hitelességű másolatára akadhattam.

A mint ugyanis ezelőtt néhány hónappal, székelyföldet illető régi okleveleket keresve, gróf Mikó Imre ő nagyméltó-

sága szívességéből a l k a l m a m volt az általa megvásárolt A r a n k a - g y ű j t e m é n y n e k félre tett több érdekes c omagát

APÁCZAI CSlílil JÁNOS. 5

átforgatni, ezek egyikében találtam az alább közlendő kézira- tot, melyről, a mint futólag áttekintettem, azonnal meg kellett győződnöm, bogy annak szerzője,bár a kéziratban nincs is meg- nevezve, Apáczain kivül más nem lohet, s tartalmát átolvasva többé legkisebb kétségem sem lehetett, hogy Apáczainak oly rég híjában keresett m u n k á j a van kezeim között.

E példány, melyet a nemes gróf azonnal az erdélyi Mu- zeum kézirattárának ajándékozott, ivrét 6 levélre t e r j e d ; a le velők 119—124. számokkal vannak j e g y e z v e ; mely körül- ményből valamint a régi bekötésnek a kézirat sarkán tisztán látható nj-omaiból bizonyos, hogy ezen 3 ív valamely kézirat- kötetből volt kivágva. Minthogy pedig ezon kéziratot, mint az alján olvasható megjegyzés bizonyítja, a másoló Galambfalvi Mózes 1740-ben ajándékozta a nagyenyedi collegiumnak, nem lohet kétségünk, hogy a kérdéses kéziratkötet az onyedi főisko- lai könyvtár tulajdona volt, s abból került e kivágott 0 levél még a mult század vége felé a buzgó gyűjtő Aranka gyűjtemé- nyébe s ezzel együtt lb55-ben gr. Mikó Imre birtokába.

A másolat végén olvasható ezen szavak : „Groff Beth- len János uram levelei között találtatott ezen pia consultatio,"

másolatunk hitelességet csak nevelik : miután tudjuk, hogy Bethlen János, a történetiró, Barcsai ós Apáti fejedelmok alatt az ország canoollárja, a k k o r Erdélyben a legtudományosabb miveltségü s az oktatásügy iránt legmélyebben érdeklődő férfiú volt, kinek köszönhető Apafi alatt a gyulafehérvári le- rombolt collegiumnak E n y e d r e áthelyozéae és u j életre kel- tése s a székely-udvarhelyi collegiumniik gazdag alapitvány- nyal történt felemelése. E z t tudva nagyon természetesnek fogjuk találni, hogy az Apáczai által Barcsai fejedelemhez benyújtott tervezet ennek eancellarjához, Apáczainak külön- ben is szíves pártfogójához, került, s a n n a k irományai közt maradt fönn 1740-ig, a mikor azt Galambfalvi Mózes lemá- solta, sőt ebből a körülményből reménységünk lehet, hogy maga az eredeti a gróf Bethlen család levéltárában máig is fönmaradhatott.

A kézirat hátára A r a n k a György kezével ezt a ezimet találjuk ugyan f ö l j e g y e z v e : „ N é h a i T s u l a i G y ö r g y B a r t s a i Á k o s u d v a r i p a p j a a z u t á n p ü s p ö k

p r o j e c t u m a e g y A k a d é m i a f e l á l l í t á s á r ó l " : azonban ezen szavaknak, ha a kézirat tartalmát áttekintjük, legkisebb nyomatékot sem tulajdonithatunk; sőt el kell ál- mélkodnunk A r a n k a tájékozatlanságán éi gyenge itélő tehet- ségén, ki ezt a tervet, melynek nem csak egész szelleme, ha nem több helyt egyes kifejezései is világosan bizonyítják, hogy szerzője a fijatal l e l k ű , lángoló buzgóságú, a hala- dásért, reformért lelkesült tanár Apáczai volt, éppen az öreg orthodoxus püspök Csillái Györgynek képes lehetett t u l a j donitni.

Ezen állitásom bizonyítására elégnek tartom e tervnek csak egy pár helyére hivatkozni. A terv elején azt mondja a szerző, hogy az akadémiák, collegiumok és scholák szükséges voltáról és akadályairól másutt eleget szóllott. Ha Aranka ismerte volna Apáczainak Oratio de summa scholarum neces- sitate earumque inter Hungaros barbariei caus^:s, czimű s máig is kéziratban heverő beköszöntő beszédét; ha c tervet Apáczai ezen beszédével s más munkáival összehasonlítva ligyelmes lett volna arra, mily lényegesen egyezik ezen terv- nek nem csak több tétele, hanem számos kifejezése is Apáczai más munkáinak az oktatásügy reformjáról, az iskolák szerve- zéséről, az egyetem szükséges voltáról szóló helyeivel : bizo nyosan nem fogta volna e kéziratot Csulainak tulajdonitni, ki- nek az iskolaügyre vonatkozó semminemű m u n k á j a nem isme- retes. Továbbá, ha figyelembe vesszük ezen tervezet azon he- lyeit, hol a szerző emlegeti, hogy a jobbágy fiu, ha sok jó esz- tendőket scholában tekeregve három négy éneket avagy meg- annyi praedikatiót betanul, a jobbágyságból fölszabadul, s hol az akkori néptanítókat hitván costa frátereknek nevezi : meg lehetünk győződve, hogy ezen tervet az egyházi és tani- tói rend tekintélyét hivatalánál fogva védni tartozó orthodo- x u s püspök nem írhatta : de igen is Írhatta Apáczai, ki fön- tebb emiitett Oratiojában, hazai iskoláink nyomorúságának egyik fő okát a tanárokat lenéző, az iskolai reformokat gá- toló, tanulatlan kevély papság nyomasztó befolyásában élénk szinekkel r a j z o l j a .

Ezek után azt hiszem tolje3 joggal mutathatom be e munkácskát valódi szerzője Apáczai neve alatt.

APÁCZAI CSŰRI JÁNOS. 7 A mi c terv keletkezésének idejct illoti, azt a Barcsa- ihoz intézett ajánlás ezen szavai után : „most nagyságodnak országlásának kozdetibon", a legbiztosabban tehetjük az 1658- dik év végcro.

A magyar nemzetbon immár cl végléro egy

A c a d é m i a f e l á l l í t á s á n a k m ó d j a é s f o r m á j a .

M e l y b o n

meg mutdttatik, mind amely könnyen mindjárást is meglehetne, mind pedig micsoda kicsin akadályok állo'tak ebben ennek

előtte is ellene.

A fejedelmi felségre Isten gondviseléséből mostan fel emeltctott méltóságos nagyságos és kogyelmes erdélyi fejodc- lemnck KAKCSAI ÁKOS u r u n k n a k , nékem is j ó tévő és kegyes fejedelmemnek, uramnak és Mccenasomnak, az országoknak logfelsöbb urától s szabadoson osztogató birájától hosszú élc- tot, szerencsés országlást és az alatta valókon az bölcsesség és az tudományok .gyarapitása által az sok szomorú magyar vér hullás és omlás után csendes és sokáig tartó szép békes- ségbon való bölcsen u r a l k o d á s t !

Kissebb vagyok kegyelmes uram mind magam s mind ez iráskám, mint sem bátorságoson az Nagyságod méltóságos tekinteti előtt megjelenhetném : de hiszem ha az ogyéb dol- gokban is nem azoknak annyira nagyságát mint hasznát szoktuk n é z n i ; ha ez kicsiny iráskámban nagy közönséges haszonra igyekezem, szívesen fájlalván a szegény m a g y a r nemzetnek Acadcmiája nem létéből ki származott és ez vi- lágon széljol terjedett BAUHARUS nevét, s honjában is rettene- tes kárát, kinek jelenthetem fájdalmát s mutathatom « rröl való orvosság kereső supplicatiórnat nagyobb reménséggol bé, mint a kitől minden, hazánknak közönséges j a v á n a k s nemze- tünknek újjonnan mog épülésének indulatja és elő mente a j ó Isten után függ.

Minek okáért kegyelmes uram, hogy Academia erecti- oja felöl való gondolkozásra ennyi országos, súlyos és m a j d el viselhototlon gondjai között alkalmatosságot sz dgáltatok Nagyságodnak, ne itélje Nagyságod teljességgel helytelenség-

nek ea importunitásnak lenni, hanem méltóztassék i n k á b b kegyelmesen Fridericus Barbarossának, az scholák szabad- sága első Authorának, imez motiváját egy szempillantásig kegyelmesen szeme eleibe v e n n i : tudniillik, „ut cum omnes bona facientos nostram laudem et protectionem omnimodo mereantur, quorum scientia totus illuminatur mundus, et ad obediendum Deo et nobis, ejus ministris, vita subditorum in- formatur, quadam speciali dilectione eos ab omni injuria de- fendamus" etc. Es abból im e két dolog, bogy tudniillik a tudománynak gyarapodása (mely Academia nélkül soha meg nem lehet), ékesíti és világosítja meg az országokat, és hogy ugyan azon által készéttetnek el (mely nélkül is nemzet ez föld hátán a miénknél inkább nem szűkölködik) az subdi- tusok az Isten és fejedelmekhez való engedelmességre, (melyre ismét most Nagyságodnak országlásának kezdetiben vagyon legnagyobb szüksége), e két dolog, mondok, a miképpen en- gem az Academiának le rajzolására inditott, nem penig (bi- zonyságom ebben az ogekbül az szíveknek formálója cs vizs- gálója) valami egyéb haszon avagy méltóság keresés, mely énnékem érdemem felett Nagyságodtól meg adatott, soha töb- bet nem is kívánok, indítsa fel Nagyságodat is ogy fertály órácskát ez rajznak meg szemlélésében el tölteni, és az épé- tésnek könnyű voltát ebből eszében vévén az Académia ere- ctiójáboz kezdeni. Segélljo ez gyönyörűséges és szükséges j ó r a a felséges Isten Nagyságodat kegyelmes u r a m !

Egy magyar Academiának le rajzolása.

I. Az Academiák, Collegium >k és Scholák szükséges voltáról ós akadályairól másutt eleget szólván*), itt csak azt

*) Itt u t a l Apáczai »Oratio de summa scholarum necessitate oarum- quo inter H u n g a r o s barbariei eausis« czimii beköszöntő beszédére, mely- lyel az ujdon felállított kolozsvári collegiuuiban az i g a z g a t ó i tisztet 1 6 5 6 . nov. 6-dikán elfoglalta, s m e l y azon kori kéziratban m e g v a n a kolozsvári ref. c o l l e g i u m Apáczai által ajándékozott s az emiitett napon saját kezé- vel megkezdett emlékkönyvében ; utal továbbá »Oratio do studio sapieii- tiae« czimii beszédére, melylyel a gyula-fej érvári collegiumban 1653. no- v e m b e r havában székét elfoglalta, s mely I'trechtben 1655-ben kinyomtat- v a »Magyar Enc.yclopaediá«-ja mellott megjelent, valamint Encyclopaedi- ája több helyére is, hol e g y hazai tudományos egyetem (Academia) szüksé- ges voltát fejtegeti.

APÁCZAI C S l í l i l J Á N O S . 9

illik meg látnunk, miképpen cselekedhesse meg azt az magyar nemzetben valamely kegyo3 fej edelom, hogy más nemzetek példájára nékünk is no csak collogiumunk, mint eddig, ha- nem ugyan Aeademiánk is lehessen, még penig vagy semmi vagy igen kevés költséggel.

II. Mivel penig az Collcgiumokat az Academiáktól 1. a proventus nagyobb volta, 2. a tanítóknak és a tanulóknak többsége, 3. az ilyen személyeknek szabadsága szokta meg- külömböztotni : szükség, hogy az lehetetlenséget mindenik részrül el hárítsuk.

III. A proventus dolgát a mi illeti, mivel az a funda- mentum, legelsőben is azt kérdhetni : l e h o t n o é egy ilyen or- szágnak, vagy ország fejodclménok, a kinek ilyon rettenetes sanezot és esztendőnként való adót koll fizetni, abban módja, hogy egy Aoadomiához meg kívántatott proventust mostaná- ban rondolhotne? Mely kérdésre hogy megfeleljek, legelsö- bon is az Acadomiák között lévő külömbsegeket kell meg- gondolnunk. Melyek közziil noha ogyik a másiknál sokkal gazdagabb, mii t az Angliaiak a Belgiumiaknál és az Seoti- aiaknál, sőt ugyan azon országban is egyik a másiknál: mind az által az acadcmiaságok mindeniknek csak egy, mivel az proventus nem az formahtasra, hanem csak az materiájára tar- tozik az Academiának.

Annak okáért az szegényebb rendű Acidemiákat vé- vén mi fel az iránt például, azt merem mondani hogy avval az proventussal, molyet esztendőnként Fejérváratt az feijobb való esztendőkben, az örök emlékezetű B E T H L E N GÁBOK halálától fogva, az professorok, mesterek és deákok percipiáltanak, egy pénz augmentatio nélkül (csak jó rendben állították volna mind az scholát m nd az proventust) t z professorokat, vagy tizenegyet, és száz alumnus deákokat t a r t h a t t a k volna; mely személyek egy egész Aoadomiát töttok vo'na az számra nézve; sok cxspectansok és az nagy froquentiára nézve sok nemesek és idegen vallásúak is eonflualtak volna. Az tizenegy professorok pedig ilyen rendben lőttek volna : Thoologiao professor 2, Hobroao et Orientalium Lingvarum I, Graecae 1, Jurisprudentiae 1, Medicinae 1, Ethicae et Politieae l , P h y - sieao 1, Matheseos 1, Dialoeticae 1, Eloquentiae et História-

rum 1. Melyek többet tehettenek volna ám az eddig való egy s két nagy fizetésű professornál ós 1 árom négy trivium tanító mestereknél.

IV. Hogy podiglen az fej érvári collegium eddig való proventussa e végre elégséges lött légyen, nyilván megtet- szik az erogatióból. Mert (hogy az Alstedius, Bisterfeldius, Piscator fizetéseket ne emli sem) az minapi professornak*) fizó- tése volt 1800. f o r i n t ; az négy Aeademicus mesteré 1000 fo- rint, búza 114 köböl, bor 800 veder, disznó 12, bárány GO, o felett raj méz (az borsót, lencsét nem a d t á k mostanában meg,) a f á r a mindenestül fogva 64 forint. A húsz negyvenes bor penig, egyik egyik húsz forintjával, ért volna 500 forintot'"*) a 114 köböl búza is legalább egy forintjával 114 forintot, az 12 disznó is 50 forintot, az 60 b á r á n y is 30 forintot, az r a j méz is 10 forintot. Melyek az 1000 forinthoz számláltatván tesznek 1768 ; de j ó v a l is többet érnek ezek az jók, az mint a k á r k i is által látja. A negyven alumnusnak kész pénze 800 forint, mindennapra penig annyi kenyér, bor és ser praeben- dát kinek kinek, hogy legalább 15 pénzt sőt 25-öt is megért volna egyike egyike, és esztendőt által csak 15-ével is az ke- nyér, bor, ser tett volna egyike 54 forintot. E s mivel 40-szer 54 tészon 2160 forintot és ama 800-zal tészen 2960 t : tollát az professorokéval s mesterekével az deákokét öszve szám- lálván, az egész summa tÓ3zen 6528 forintot. Hát még ezen kivül mennyi ment az sok alumnusok promotiójára, s mennyi m a r a d t benno még is.

V. A proventus dolgából azért a k a d á l y eddig sem volt, kívántatott, volna csak az jó dispositio, mely a második dol- got is, tudniillik a tanítóknak és t a n u l ó k n a k számát meg töb- bithette volna és elégségessé tehette v o l n a : mivel száz alumnus, (kik mellett exspectánsok, nemesek és egyéb rendbéliek min- denkor sokan lőttek volna) és tíz vagy tizenegy professor a k á r hol tészen egy academiát, csak az szabadság accedáljon.

*) Basiro I z s á k n a k , ki II. Rákóczy G y ö r g y szerencséje l e h a n y a t - l á s á v a l az 1658-diki v e s z e d e l e m előtt Gy.-Fejérvárról II. Rákóczi G y ö r g y magyarországi j ó s z á g a i b a vonult, mint fia R á k ó c z i Ferencz nevelője.

**) Itt a számításban hiba van, miután 2 0 negyven vedres hordó bor ára, '20 ftjával 400 forint volna. Hihető h o g y másolónk tévedt, s 25 he- l y e t t irt 20 forintot.

AL'ÁCZAI CSÍ;111 JÁNOS. 1 1

Ebből penig az proventusból ennyi számú személyeket szépen eltarthattak volna. Mert az 3000 forintját száz alum- nusnak osztogatván ki esztondőnként, egynek 30 forint jutott volna, azaz holnapra három három, az kct nyári ho napokat ki vévén, az melyekben oly módon tanítás is nem lehetett 3

<»k is el szoktak szóijedni, Júliusban tudniillik és Augustus- ban*) noha nem egészlen, de nag obb részbül. Immár az taní- tók tizenegyen így tartathattanak volna cl belőle, hogy a pro- fessor eloquentiae et historiarum tizetéso lőtt volna eszten- dőnként 250 forint, a dialecticae professoré is 250, a mathe- seos professoré is 250, a physicae professoré Í3 250, a medi- einae professoré penig 300, a jurisprudent^;ao professoré is any- nyi, azaz 300, az hebreae et arabioao lingvae professoré is 300. _Es mivel hogy a theologica facultas leg szüksége- sebb és szélesebben is ki terjedő, ebben két professor lőtt volna szükséges, theoreticus tudniillik és practicus, kikben mivel mind az arsoknak mind az scientiáknak s mind az ori ginalis nyelveknek tudása megkívántatik szükségesen, azon- ban peniglon se privatum collegium tartásokból nem illik pénzt venni, mint az több facu'tasokban szabados, s az pra- xisból sem kapnak semmit, mint az juristák és medieusok, minden keresztyén Academiák szokások szerint ezek többet vehettonek volna, ugy mint mindenik négy négy,százat. Ezek azért egybe számláltatván tészuek 3250 forintot, és az deáko- kéval együtt 6250-t; ugy hogy még egyéb ususra 278 forint maradjon fel. Nem lőtt volna hát a tanítók és tanulók soka- ságára nézve is semmi difficultas, ha az helyek mi voltához képest egy kevéssé az mi eleink szűkebben dispensáltak volna, és egyre kettőre, még penig idegenre, csak az minden közönséges haszon nélkül való magok esudáltató nagy tudo- mányért, annyit nem osztottak vol na, s a Grammatica, Poesis és Mietoriea tanításért, (melyeket há"om s-áz forinttal mind be értenek volna), no adtak volna 176 •> frtot az acadomicus meste- reknek, hanem fogták volna inkább nagyobb dolgokra őket.

De az idegoneknek uralkodása és a magunkéinak irigysége tötte nékünk ez nagy k á r t .

*) Az erdélyi ref. főiskolákban a szünidő m á i g is j ú l i u s és augus- tns hónapokra esik.

VI. Mind az által itt a volt eleitől fogva s most is az a nehézség, hogy ennyi fizetésre idegen országbúi nőin hoz- hatni, 3 az magunk felekezeti penig nem arra valók. É n ponig az elsőre azt mondom, hogy mivel Scotia az ombereknek benne lévő bőségéhez képest az élet el tápláltatására nczvo szük ország, s a benne való j ó rendjek miatt a szép tudo- mányoknak tudós emb rekbül bűvös : nem kételkedőm, hogy csak erre a fizetésre is elég professorokat onnan nem hozhattak volna, k i k az nagy fizctésiieknél alább valók mind az által nem lőttek volna az közönséges haszonra. A magunk felekezeti alkalmatlansága is nem szintén olyan nagy, hogy ebben teljességgol ellent állhatott volna.

Mert az mint hallottuk és láttuk magunk, az novozotos Aeademiákban is az mostan felvött professorok gyakorta gyengék szoktak lenni, s hogy lehetne is másképen V holott a ki ma deák, holnap néha professorrá tétetik, csak fundamen- tuma és indulatja j ó légyen, e reménység alatt, hogy a sok exercitium által idő telve perficiáJódik. H a ez a gondolat és indulat a mieinkben megtaláltatott volna, vajki sok magyar érkeznék most el sok nevezetes idegen országbéli Prof-sso- rokkal. Az szabók, vargák, számtartók, udvarbirák, próká- torok, törvénytévők, Mesterek, P a p o k etc. sem olyan készek először, mint egyníhány esztendőt tisztekben eltöltések után, de ugyan nem mégyünk azért idegen országra az ilyenekért.

Noha én amaz híres neves Voctius Doctornak tanácsát kö- vetvén, (kitül nom egyszer hallottam, hogy a scholák az m a - gyar nemzetben soha j ó k nem lehetnek, valamíg csak idegen Professorok lésznek közöttünk, hanem úgy lehetne ahoz ro- ménség, ha egy facultasban egy idegen Professor lenne s ugyan azonban hazafia lenne egy másik, mind addig, valamíg cso'eke- dctünkkol megmutathatnók, hogy az idegenekkel elérkezünk az tanításban, és így elhitetnők nemzetünkkel, hogy nálok nél- kül el lehelünk már teljességgel), ez eszes tanácsot követvén, mondok, nom ezt akarom elhitetni, hogy csak az miénkre bi- zattatnék a dolog, hanem csak szinte hogy, mint eddig, az haza- fiak ezután is teljességgel szintén úgy meg nem vettetvén, az idegenek mellé felvétetnének azon authoritással és az tanításba való professori hatalommal; no lenne az idegen Professorok

APÁCZAI CSlílil JÁNOS. _{1 3}

köztünk lakása olyan minden közönséges haszon nélkül, mint ennek előtte való időkben, kik mivel minden authoritás csak kezekben volt, nem vigyázván szegény nemzetünknek közön- séges előmonetelire, minden felsőbb dolgoknak és tudományok- nak tanitását csak magoknak tulajdonították, az mellettek való tudós magyar fiakat penig, ha még Theologiao Docto- rok voltak is, és azon facultasra, az melyet tanitottak, mél- t ó k n a k itéltettok az Academiáktól, az Grammatica, Rheto- rica, Poetica tanításra nyomták őket alá, hogy meg ne tetsz- hetnék tudományok, hanem csak ő magok dicsértetnének mindenektől. Azért az én szóm itt csak az, hogy mivel az Theologiae Professornak kettőnek kellene lenni, lenne egyik Magyar, s a más Scotus vagy egyéb nemzet, a ki kevés fize- tésre el jönne. Hasonlóképpen lenne az Görög Professor is idegen ; Sidó Professort magunk között is könnyen találnánk, így a Philosophiának is némely részére, úgy mint az Mathe- sisre és még egyikre valamelyikre hoznának egyet, az többi lennének magyar fiak: megtanítaná az emulatio őket mint kellene az idegenekkel elérkezni. Sőt peniglen, míg az megle- hetne, hogy idegenek hozattatnának, addig sem kellene ezzel hallgatni, hanem az mire másunnan is a k a r n á n k hozalni, arra extraordinarius Professorokat kellene felvenni, k i k , míg amazok eljönnének , tanítanának, s osztán az Professiót nékiek engednék, de olyan eonditióval, hogy az idegen sze- mélyek változása történve, annak az ilyen cedáló személy sufficiáltatnék azután is, ha kedve lenne hozzá : azonban penig lenne j ó provisio felöle, no panaszolkodhatnék.

VII. Immár az acadomiai szabadságot az mi illeti, az felelet az, a mely adatott volt még Fridericus Barbarosától Cod. lib. IV. tit. VI. a scholáknak és abban lévő tanítóknak s tanulóknak (molylyol mind ez mai napig é l t ü n k ) ; a kíván- tatnék még meg, hogy a miképon a P r é d i k á t o r i rendnek ha- talma vagyon arra, hogy az kiket a Prédikátori tisztre érde- mesnek ítél, azt arra felveheti, és így efféle személy felszaba- díttatik, még ha szolgai állapotban születtetett is, sőt a mi nagyobb, ha valamely Deák sok jó esztendőket acholában tokergéso után ha csak egy néhány éneket tanul is meg és falusi Mesterségre v a g y ink óbb Cantorságra adja magát, fel

szabadult az ő földes u r á t ó l : így mondom az Academiák forma- litásához ilyen szabadság kívántatnék, hogy valaki az Cursust a k á r az Pliilosopbiában, akár az Medicinában, a k á r az J u r i s -

prudentiában, a k á r penig az Theologiában absolválja, az olyan az Senatus Academicus előtt derekason meg examináltatváu, ha méltónak és illendőnek találtatnék, graduáltathatnék, azaz, solenne diploma által az mely facultást absolvált, a n n a k praxissára, szabad' s gyakorlására, facultáltatnék, és egyszers- mind az mi közöttünk szokásban lévő Nemesség*') is nékie con- feráltatnék; avagy h a az dologban valami akadály találtatnék, bár csak úgy lenne, hogy az ilyen személy Academicum di- plomáját az ország fejedelminek bémutatván, ő Nagysága az Academiának judiciumán meg állván, méltóztatnék maga diplomájával is efféle személyt muniálni és az s okás szerint nobilitálni. Nem illik penig egy becsületes uri személynek is ezen meg háborodni, mintha ez dolog jobbágyi számának meg kevesedésével fogna lenni: mert vaj ki kevesen volnának olyanok, a kik ilyenképpen szabadulást szerezhetnének ma- goknak. Bizonyára nem olyan könnyen, mint most három négy ének avagy meg annyi prédikatio tudása által, hanem sok szép de nehéz tudományoknak meg tanú'ása által. De hiszem, ha szintén meg nnyian volnának is, mint most a falusi Mes- terségre, hiszem az földes urának is nagyobb becsületire és"

hasznára esnék a z , hogy Philosophiae Magister és avagy Medicinae avagy Jurisprudentiae avagy Theologiao Doctor lenne j o b b á g y á b ó l , hogy sem valami hitván costa f r á t e r ; mert ennek osztín gyakorta szolgálatjával derekas dolgokban is élhetne. Noha, a mint mondám, nem kell ettül igen félni, mert nagy a bökkenője, úgy hogy a kik az mi eddig való szokásunk szerint szokták elérni felszabadításoknak mód j á t , azok közzül száz közziil is jó ha a megmondott úton egy felszabadulhatna. Ámbár peniglen ugyan nagy maga k á r á r a esnék is ez v a l a k i n e k : de hiszem nem csak magunk- nak születtettünk, hanem, a mint Plato irja, szüléinknek, barátinknak és h a z á n k n a k ; hogy férne azért az igaz gene- rositáshoz és nemesi természethez, hogy magának egy igen

*) Másolatunkban hibásan áll : »Nemzetség.«

APÁCZAI CSlílil JÁNOS. 1 5

kicsin hasznával h a z á j á n a k nagy kárt igyekeznék tenni ? sőt a dolog igy lévén, a Nemesség is sokkal nagyobb indulattal kezdene tudományához látni, tudván, mily nagy tisztességére szolgálna a Nemes embernek magának is, ha Juris Doctor lehetne. S akkor is remélhetnék a barbariesböl való felsza- badulásunkat, habár c s a k az Ország T á b l á j á r a Juris Docto- rok ülnének. E n úgy vészem eszemben sok okokból, hogy az tudománynak előmozdítását nem egyebünnen, hanem az fő rendektől kell m i n é k ü n k várnunk, kik ha magok nem tu- dósok, hogy hogy igyekezhetnek másokat tudóssá tenni.

VIII. Eddig az Academiának felállításának mi vol- táról, tudniillik proventussáról, abban megkívántatott sze- mélyeknek elégségérül és végezetre szükséges szabadságáról:

immár szóljunk abban az tanulásnak és igazgatásnak is ren- diről igen rövideden. Az tanulásnak azért ilyen rendűnek kellene lenni: hogy a ki az Triviális Seholákból az Acade- miában promoveáltatik, legelsőben is az Eloquentiában sub- sistáljon, és mind addig exerceálódjék, valamíg az Eloquen- tiae Professor jó lelki esmérettel egybe köttetett Ítéleti sze- rint illendőnek nem itéli az promotióra, és magától irt és pub- lice az Academiában declamált oratiókkal elégségesképpen meg nem mutatja a r r a való illendőségét. Honnan osztán az Dialecticára felvétetvén, (melyet minden esztondőnként az Dialecticae Professornak egyszer egyszer, mint az több Phi- losophiae Professoroknak is, absolválni kell), abban eszten- dőt töltsen, ha érdemes, vitettessék az Mathedsre, melyben az Arithmeticát, Geometriát, Cosmographiát és Astronomiát egy esztendő alatt ismét absolválván promoveáltassék az Physicára, innen esztendő múlva az Ethicára és Politicára, melyekben is nagy sorénységgel egy esztendőt töltvén, és így a Philosophiában mindenestül fogva öt vagy hat eszten- dőket, ha kivánja, examináltassék meg, és ha illendőnek ta- láltatik, Laureáltassék az Philosophiában és tétessék Artium Mngisterré. így azért az Arsokban Magisteriumot vévén, ha az Medicinára igyekezik, öt esztendeig azt szorgalmatoson hallgatván és gyakorolván, s annak utánna meg examináltat- ván, pronunciáltassék Medicinae Doctornak és szabados pra- xis engedtessék nékie. H a penig nem Medicinára, hanem a

Jurisprudentiára a k a r j a magát adni az feljebb meg irt Ar- tium Magister: tehát öt esztendőt töltvén a n n a k is szorgal- matos tanulásában, és osztán meg examináltatván, lia illen- dőnek találtatik, inauguráltassék Juris Doctornak, és az foren - sis cansák tractálására admittáltassék. Végezetre peniglen, ba sem Medioinára, sem Jurisprudentiára nem igyekezik, hanem a Theologiára, minek előtte admittáltatnék arra, annak előt- to esztendeig Görögül, esztendeig Sidót tanuljon, és mind az o két meg említett nyelvek graramaticáihan s mind peuig szükségesben a Sidó nyelvro nézve az Moses, Próféták és Psalmusok, liasonlóképen az Görögre nézve Platónak és az ú j Testamentumnak némely könyveinek meg értésében, ex- positiójában és grammatica resolutiéjábao elég exercitatusnak találtatván, úgy eresztessék osztán fel az T h e o l o g i á r a ; holott öt esztendőt töltvén az szorgalmatos tanulásban és exerreá- lódásban, és mcgexamináltatván, lia méltó lészon reá, Tlieolo- giae Doctorrá creáltassék. Hogy peniglen mindenek rende- sebben eshessenek, az ilyen examonekre egy bizonyos időnek rendeltetni legjobb volna, tudniillik Septombernek némely napjai.

I X . Az igazgatásról ogyebet nem szóllok, hanem h o g y az Profossorok közzül esztendőnként j á r ó szerrel egynek Re- ctornak kell lenni, a kinek mind külső s mind belső szüksé- geire az Academiának g o n d j a légyen, és az nagyobb dol- gokra Senatus Academicust, azaz a több Professorokat, bé- gyüjtvén, eligazítsa. Mely dolognak jobban végben vitelére mellette egy Pedellusnak is kell lenni, ki mint a Praedicato- rok mellett az egyliázfi úgy légyen, a hová küblik, elmenjen etc. Eunek penig fizetése az két száz 78 feljebb felmaradt forintbúi ki tolik, ha száz forint lészen is. Az Aeademicus Rector, több tisztei között, az Novitiusokat, a k á r Nemesek akár egyéb r e n d ű e k légyenek, a Matriculában béírja. Es hogy az Academia valamiben segéttessék az költségre nézve, szükséges, hogy haszonra valamicskét kívánjon, tudniillik egy urfitól egy aranyat, közönséges de jobbágyos Nemes ember gyermekétül egy tallért, egyházi nemes ombertöl egy forintot, vagy ba szegény rendű az ilyen, ötven pénzt, job- bágy ember gyermokétül huszonöt pénzt. Hasonlóképen a kik

APÁCZAI CSlílil JÁNOS. 1 7

graduáltatnak, azok is az Academia szükségére contribuál- j a n a k : aPhilosopbus három forintot, az Medicus és az J u r i s t a négyet, a Theologus ötöt; a Pedellnek is az ilyenek az meg

mondott forint számokra egy-egy garast, mivel akkori álla- potjokban sokat szolgálnak. Ezen kivül az Diplomáért is kellessék valamit fizetni, úgy mint az Notariusnak az írás- ért és az Rectornak az pecsétért. Az Academia szükségére szereztetett pénzt penig az Rector hiti és j ó lelki esméreti szerint egy perselyben gyűjtvén, annak kolesa légyen más Professoroknál is, és az feriákon azt meg nyitván és meg számlálván elrendeljék, és költessék vagy az Academia épü- letire, vagy könyvek vételére, vagy egyéb szükséges dologra.

X. Az ilyenképen falállatott és rendelt Aoademia mellé penig Typographia, Bibliotheca és Hortus Academicus szük- séges; hogy ha az Professorok a k a r n a k valami könyveket nyomtattatni, lehessen módjok benne, egyébként nehezen ve- hetik magokat az írásra, félvén attól, hogy csak az molyok emésztik meg m u n k á j o k a t . Melyben a volna az legkönnyebb mód, ha az felső Istenes Magistratus két vagy háromszáz tallért nem szánván egyet erigálna, s egy Typographust állí- tana belé , a ki, mivel a Typographia nem övé, tartoznék minden esztendőnként mindenik Professor részéről bizonyos számú disputatióknak fél avagy ugyan egész árkosát ki nyomtatni, s egyébként a mit a k a r n a azt nyomtatná maga hasznára, approbáltatván mind azon által az opus Academi- cus Senatustúl, hogy valami alkalmatlan könyv világra ne jönne tudatlansága által az Typographusnak.

A Bibliotheca is felette szükséges mind a D e á k o k r a s mind a Professorokra nézve, kik kevés proventusokot ne kénszerittessenek mind az könyvekre költeni, hanem az közönségeseket magoknak megszerezvén, légyen a ritkáb- bakért hová bízni.

A Bibliothecának pedig a j t a j á t minden szeredán szom- baton délje3í meg kellene nyittatni, és ha ki micsodás k ö n y - vet kivánna, a közönséges asztalra ki adni, nem bocsátván a könyvekhez senkit a Bibliothecarius; ki ez m u n k á j á é r t meg érné az oda fel m e g m a r a d t summának 100 forintjával.

Az Acadomiának végezetre szüksége vagyon egy

A K A I ) . É R T E K . A N V E I . V . T U D K Ö B . 1 8 7 2 . 2

k e r t r e is, melyben a f ü v e k és ritkább f á k plántáltatva légye- nek, és az Medieinae Professor esztendőnként két vagy há- rom versben az Academieusok előtt abban bizonyos időkön a f ü v e k természetiről profiteáljon, a k k o r egyébnek békét hagyván. Találni talám módot benne, honnan egy Hortula- n u s n a k száz forintra töltetnék a 78.

Nem ártana egy konyhának is lenni, a holott ki-ki szükségére valót pénzért, ha keresne, találna. Ez j ó karban állíttatván nem csak m a g á t tartaná el, hanem még az Acade- miának is nem kevés hasznot hajtana.

Segéllj reá én Istenem b e n n ü n k e t !

Groff Bethlen János Uram, levelei között találtatott ezen pia consultatio.

Coll. N. Enyed.

1740.

Obtulit Moses Galambfalvi.

T ö b b mint kétszáz esztendeje, hogy az 1659 dik év utolsó éjjelén 3G éves korában elhalt Apáczai Cséri János hamvai a kolozsvári közös temetőben a tudomány és iroda- lom annyi jeleseinek poraival az anyaföldben ismeretlenül elvegyülve pihennek. H a e hamvak érezni tudnának, most midőn két hosszú század után a Kolozsvártt fölállítandó ma- gyar tudományos egyetem megnyitásának örömünnepétől már csak néhány hónap választ el bennünket, a magyar tudo- mányosság ez apostolának és v é r t a n u j á n a k elfeledett sírhe- lyén megrendülne a föld az öröm kitörésétől. De e dicső h a m v a k , mint minden, a mi az emberben földi, porrá lettek és elenyésztek; egyedül a szellem, az emberi lélek o mennyei szikrája, az, a mi örök és halhatatlan. Apáczai szelleme is kitör a sirból és világot kér. Az ő szelleme adjon életet, f é n y t

és dicsőséget a kolozsvári egyetemnek !

VII. Szám,. Ujabb adalékok a régibb magyar irodalom történetéhez (I. Magyar Pál XIII. századbeli kanonista. II. Margit kir. herczegnő, mint ethikai iré.III.Baldi Bernardin magyar-olasz szótárkájal582-ből.Másodikközlés IV. E g y XVI. századbeli növénytani névtár XVII és XVIII. századbeli párhuzamokkal. V. Akadémiai eszme Magyarországon Besenyei előtt)

T o l d y F e r e n c z r. tagtól. 1871. 124 1 '• • Ára 80 kr VIII. Szám. A sémi magánhangzókról és megjelölésök módjairól. Gr. K u u n

G é z a , lev. tagtól. 1872. 69 1 . . . : 38 kr.

IX. Szám. Magyar szófojtegotések. 'S z i 1 á d y Á r o n 1. tagtól. 1872. 16 1, 10 kr.

A'. Szám. A latin nyelv és dialektusai. Székfoglaló. S z é n á s s y Sándor

1. tagtól. 1872.- 114. 1 70 kr.

XI. Száni. A Defterekről. S z i l á d y Á r o n lev. tagtél. 1872. 23. 1. . . 20 kr.

XII. Szám. Emlékbeszéd Árvay Gergely íblett. S z v o r é n y i József lev

tagtól. 1872Í 13 1 10 kr

Harmadik kötet.

/ . számi. Commentator commentatus. Tarlózatok Horatius satiráinak magya- rázni után. Brassai Sámuel r. tagtól. 1872. 109 1 . .

4 in. tud. Akadémia kiadásában megjelentek:

K A L E V A L A .

A F I N N E K N E M Z E T I E P O S Z A

Az eredetiből fordította

B a

r Ii

r d i

d.

Ára 2 frt. 30 kr.

70 kr.

F I N N N Y E L V T A N .

Irta

F á b i á n I s t v á n .

Ára 2 frt.

CHRESTOMATHIA FENNICA.

F I N N O L V A S M Á N Y O K . Szerkesztette

H u n f a l v y P á l .

Ára 3 Irt.

H A G Y O M Á N Y A I .

A vogul föld és nép.

Ára 4 frt.

É p e n most jelent m e g t>

a m. t u d . A k a d é m i a k ö l t s é g é n

A

MAGYAR IGEIDŐK.

IKTA

S Z A R V A S G Á B O R .

T A R T A L M A :

Előszó. — Bevezetés. — I. s z a k a s z : Milyen fo- galom rejlik a magyar nyelv i g e a l a k j a i b a n . . — Az i r a alak, az i r t alak, az i r a n d a l a k , az i r v a l a alak,

az i r t v a l a alak, az i r n i- f o g alak. — II. s z a k a s z Jogosultak-e mind az ujabb irodalomba^ divatozó ige- a l a k o k ? — III. s z a k a s z : Az igeidők használata, a fő- idők, a viszonyos idők, észrevételek.

A r í i 3 f r t .

Pest..Nyomatott az Athenaeum nyomdájában. 1872.