A MAGYAR TUDOM/\NYOS AKADÉMIA KUTATOINTEZETEI
OKOLOGIAI ES BOTANIKAI
KUTATÓINTÉZET
M T A ÖKOLÓGIAI ÉS BOTANIKAI KUTATÓINTÉZET
Igazgató: B orhidi Attila 2163 Vácrátót A lkotm ány u. 2/4.
T elefon : 28/360-122, 360-147 Fax: 28/360-110 E -m ail: obki@ botan ik a.h u H onlap: http://w ww.botanika.hu
Intézeti T u d om á n y os Tanács. E lnöke; B orhidi Attila Kutatók száma: 40
az akadémikusok száma: 3
a tudom ány doktorainak és az M T A doktorainak száma: 2 a kandidátusok száma; 8
a PhD -fokozattal rendelkezők száma; 6 a 35 év alatti kutatók száma; 15
PERIODIKÁK;
Index Sem inum (évente) Tu d o m á n y o s r é s z l e g e k:
N övén yök ológiai Osztály, M T A Magyar Duna-kutató Á llom ás, Botanikuskerti Osztály
ökológiai és Botanikai Kutatóintézet
írta
Borhidi Attila Galántai Miklós
M A G Y A R T U D O M Á N Y O S A K A D É M IA B U D A P E S T • 2000
Szerkesztőbizottság
B eck M ihály, B odnár G yörgy, Glatz Ferenc (eln ök), Kónya Sándor (lektor), Láng István, Pritz Pál, Szász Zoltán, T eplán István, Tolnai M árton,
Burucs Kornélia (titkár)
Szerkesztő G L A T Z F E R E N C
A szerkesztő munkatársa Teplán István
Olvasószerkesztő PótóJános
ISB N 963 508 235 5 ö ISB N 963 508 249 5
Kiadja
a Magyar Tudományos Akadémia Felelős kiadó: Burucs Kornélia
Kiadói szerkesztő: Kovács Éva
Nyomdai munkálatok: Akaprint Nyomdaipari Kft.
Felelős vezető: Freier László
Készült 1,41 (A/5) ív terjedelemben, 1500 példányban
Történeti előzmények
Az M T A Ö k ológia i és Botanikai Kutatóintézetének megalapítását g r ó f V igyázó Sándor donációja tette lehetővé, aki 1919-ben a Magyar T u d om á n yos Akadé
miára hagyta Vácrátóton lévő ingatlanát. Ez az ingatlan egy kastélyból, gazdasági épületekből és egy 20 hektáros parkból állt.
A kastélypark keletkezése az 1830 körüli évekre tehető, és valószínűleg G éczi István referendárius építtette a magyarországi angolparkok (Kismarton, Alcsút, Fót) mintájára. T ervezőjét n em ism erjük, de bárki is volt, kiváló helyzetfelism e
réssel érvényesítette a terep adottságait, amellyel a mai napig megadta a kert szerkezetének fő vonásait. Ezek már az 1842-ben készült katonai térképen j ó l kivehetők.
A b irtok 1871-ben került g r ó f V igyázó Sándor tulajdonába. A hazafias g o n dolkodású nagybirtokos korának legism ertebb kertépítő m érnökét. Jám bor V il
m ost - töb b nevezetes hazai kert és park (Alcsút, Szarvas, M argit-sziget) építőjét - bízta m e g a park felújítási tervének elkészítésével. A munkák 1872-ben kez
dődtek m e g Bánd H enrik főkertész irányítása mellett. A z egyhangú, természetet utánzó tájképi kertet dendrológiai parkká és gyűjtem ényes kertté varázsolták a századvég rom antikus stílusában, elhelyezve benne a stíluskorszak jegyeit (barlang, sziget, vízesés, gótikus m ű rom , vízim alom ).
M a m in t a magyar kertépítészet egyik fennmaradt rem eke, m űem léki v é delm et élvez. M in d ez g r ó f V igyázó Sándor érdem e, aki gazdaságtannal is foglal
kozott, és a M agyar T u d om á n y os Akadémia egyik legnagyobb donátora volt.
1919-ben kelt végrendeletében ezt írja: „M é g annak a kornak vagyok szülöttje, m elyben Széchenyi István és munkatársai lerakták a mai M agyarország alapjait.
R endítheteden m eggyőződésem , h ogy az európai színvonalon álló, s emellett m in den ízében magyar kultúra, M agyarország és a magyar nem zet fennmaradá
sának legbiztosabb záloga. Ez o k b ó l a fenti eshetőségre egész vagyonom at a m a
gyar kultúra szolgálatába kívánom állítani, m ely célt első magyar tudom ányos intézetünk útján vélem leginkább e lérh etőn ek ...” Apja elhunytakor hasonló szellem ben végrendelkezett g r ó f V igyázó Ferenc is, kü lön kiemelve, „ ...h o g y a
vácrátóti kastély és kert öregbíten dő mai állagában, m int bojári gr. Vigyázó Sán
d o r kastély és kert” .
V igyázó Ferenc tragikus elhunyta után a gazdag örökség 1928 nyarán került az A kadém ia tulajdonába. Csak a végrendelet felbontása után derült ki, h ogy az Akadém ia nem tiszta vagyont örökölt, hanem hosszan elh ú zód ó perlavina elé néz. A sok tisztázatlan ügy közül egyben sikerült m egegyezni a családdal, m i
szerint V igyázó Sándor unokája, g r ó f Bolza Marietta a köteles rész fejében 1929- ben megkapta a vácrátóti allódium ot, m elyből a kastélyt és parkot 1936-ban eladta D ebreczen i Sándor pesti ügyvédnek. A z új tulajdonos kezében a gyűjte
m én yek tönkrem entek, 1930-ban a többtornyos rom antikus kastélyt is lebon tot
ták, és a helyén épült a mai, sokkal egyszerűbb, udvarházszerű épület.
Az intézet alapítása
A m ásodik világháború pusztításai után, 1946 májusában az Országos T e r m é szettudom ányi M ú z e u m kapta m eg a gazdátlanná vált kastélyparkot egy ú jo n nan építendő növénykísérleti állomás és botanikus kert céljára. A z intézm ény ideiglenes igazgatásával H o m o n n a y N ándort, a M agyar Term észettudom ányi M ú z e u m (M T M ) Madártani Osztályának vezetőjét bízták m eg. A botanikus kert fő feladata a hazai növén yfajok begyűjtése és tudom ányos feldolgozása volt, továbbá az, hogy a budai H ű vösvölgyben később felépítendő új K özponti Bota
nikus Kert részére előnevelje a növényeket. Vácrátót ekkor lép be a magyar tu
d om án y történetébe. 1949 és 1950 nyarán itt rendezik m eg S oó R ezső és Z ó ly o m i Bálint vezetésével a Vácrátóti Térképezési T anfolyam ot (1), am ely elm életi és gyakorlati megalapozását adta az országos m ozgalom ként m egin du ló növén yszociológiai és -ök ológiai kutatásoknak, valamint az e rd ő - és rétgazdál
kodás ökológiai megalapozásának (vegetációtérképezés, e rd ő - és réttipológia).
A közoktatási tárca szűkös anyagi forrásai n em biztosítottak m egfelelő feltéte
leket egy kom olyabb kutatóbázis kialakításához és a botanikus kert felépítésé
hez. Ezért az újjászervezett Akadémia intézethálózatának kiépítésekor, 1952- ben, a Vácrátóti Term észetvédelm i Park és Biológiai Állom ás az Akadémia keze
lésébe került, és megalakult a M T A Botanikai Kutatóintézete. A tudom ányos kutatóm unka tematikailag három osztályra (növényélettan, növényfbldrajz- ökológia, botanikus kert) tagolódott. 1953-tól 1955 tavaszáig szervezetileg az intézethez tartozott a sopron i Talajbiológiai Osztály is.
A z intézetnek rövid ideig n em volt igazgatója; vezetését Szemes G ábor igaz
gatóhelyettesként látta el, aki már 1949-től a Biológiai Állom ás első em bere volt, és az újjáépítést irányította. A mai botanikus kert alapjainak lerakása Pénzes A n -
flz intézet alapítása
tál érdem e. A z indu ló kutatógárda olyan kiváló erőkből állott, m int Felfbldy Lajos, Pénzes Antal, Szemes G ábor; mellettük több tehetséges fiatal (Kárpáti István és Kárpáti Vera, Czelnai R u d olf) pályafutása is itt kezdődött. A tudom á
nyos m unkát az intézet T u d om á n yos Tanácsa irányította és értékelte. Elnöke S oó R e zső akadémikus osztályelnök volt, tagjai; Fehér Dániel, G yőrffy Barna, M anninger E rnő, M án dy G yörgy, M áthé Im re, Sedlmayr Kurt, Som os András, Szem es G á bor és Z ó ly o m i Bálint.
A botanikus kert építése
1954 őszén a M T A elnöke felm entette Szemes G ábor igazgatóhelyettest, és Z ó ly o m i Bálint levelező tagot nevezte ki az intézet igazgatójának. Helyettese Újvárosi M ik lós lett, aki a Botanikus Kerti Osztályt is vezette. Ú jvárosi m int tapasztalt botanikus kerti szakember (D ebrecen, Kolozsvár) nagy lendülettel fogott m unkához. C élja az volt, h ogy a régi térképek alapján a park eredeti stílu
sát m egőrizve, úgy helyezze el benne a gyűjteményes anyagot, h ogy az kielégítse a kor tudom ányos, gyakorlati és esztétikai követelményeit. T ö b b év kitartó munkája eredm ényeként 1961. május 1-jén nyílt m eg a Vácrátóti Botanikus Kert a látogató nagyközönség előtt.
A z 1960-as években új üvegházak épültek, rendbe tették a m egrongálódott úthálózatot, felújították a hidakat és a míitárgyakat. A z már 1953-ban világossá vált, h o g y a gigantikus méretíSre tervezett, rendkívül költséges hűvösvölgyi K öz
ponti Botanikus Kert építése m eghiúsul. Ú jvárosi időben felism erte ezt, és arra törekedett, h ogy a K özponti Botanikus Kert szerepét - szerényebb méretekben, de tudom án yos igényű, gazdag gyűjtem ényekkel - Vácrátót töltse be. Egy évti
zed következetes gyűjtő- és építőm unkája révén ezt a célt sikerült megvalósítani, s a botanikus kertet az ország legnagyobb élőnövény-gyűjtem ényévé tenni. A z ő érdem e, h o g y létrehozta az egyedülálló tudom ánytörténeti értéket képviselő fejlődéstörténeti növényrendszertani bemutatót, amely S o ó R ezső elmélete szerint az 1950-es évek egyik legkorszerűbb növényrendszerét reprezentálja.
U gyancsak Ú jvárosi nevéhez fű ző d ik a kert nem zetközi kapcsolatainak fejlesz
tése és a gyűjtem ényi csoportok kialakítása, amelyeket egy-egy kurátor (Galántai M iklós, G erencsér László, Kereszty Zoltán, Kósa Géza) által vezetett m unka- csoport g o n d o z és fejleszt. A m integy 12 000 taxont felölelő gyűjtem ény négy csoportra osztható: rendszertani, dendrológiai, sziklakerti és üvegházi gyűjte
m ényre. E z a hatalmas génkészlet az elm últ évtizedekben m egbízható forrása és tartaléka volt szaporítóanyag formájában a hazai alkalmazott botanikai kutatá
soknak és a gyakorlati termesztésnek.
K ülönösen gazdag a dendrológiai gyűjtemény, főleg közép- és kelet-ázsiai lom blevelű fákban és cserjékben, amely nemzetközi összehasonlításban is előkelő helyen áll. A bemutató és a gyűjteményes üvegházi komplexum közel háromezer fajá
val elsősorban az oktatást és az ismeretteijesztést szolgálja, de a tudományos kuta
tás gyakorlati műhelye is. A sziklakerti csoportban kiem elkedő értéket képviselnek egyes növénynemzetségek szisztematikusan összeállított fajsorozatai. Megtaláljuk a hazai flóra képviselőit is, amelyek ökológiai igényeik szerint vannak kiültetve, és elkülönítetten tartjuk a védett és veszélyeztetett fajokat.
A term észetvédelm i nevelés fontos bázisa a kert. A z óvodás gyermekektől a nyugdíjascsoportokig az ország széles néprétegei látogatják a kertet. Évi 60-80 ezer vendéget (korábban 100-120 ezret) fogadunk. Kertismertető füzet, térkép, irányító és rövid ismeretterjesztő táblák, poszterek segítik az eligazodást. E gye
tem ek és szakiskolák részére oktatást és bem utatót tartunk. A kert fontos kultu
rális m issziót tölt be a nagy sikerű nyári szabadtéri hangversenyek m egrendezé
sével.
1980. január 1-jével P ócs Tamás került a botanikus kert élére, majd 1984-től, Tanzániába történt távozása után, B orhidi Attila, az intézet igazgatóhelyettese vette át a kert tudom ányos vezetését. A technikai m unkák irányítását 1981-től Jenser G yörgy főm érn ök végezte. A z évtized fon tos beruházásaként teljesen újjáépítették a kertet ö v e z ő kőkerítést, korszerűsítették a hidakat, 1987-ben átad
ták az új, 15 m magas bem utató üvegházat és a fizikai d o lg o z ó k részére készült szociális épületet. 1991-től Kereszty Zoltán vette át az újjászervezett Botanikus Kerti Osztály irányítását. V ezetői tevékenységét a botanikus kerti kuratórium segíti.
A tudom ányos fenntartó és gyűjtőm unka m ellett a hangsúly a szakmai m u n ka m inőségi javítására koncentrálódott. A tudom ányos munkákban kiem elkedő szerepet kapott a hazai flóra védett és veszélyeztetett fajainak k on zervációbioló- giai vizsgálata.
Tudományos kutatások
A z 1950-es évek elején in d u ló csapat neves kutatói sorban eltávoztak vagy távo
zásra kényszerültek. A kezdeti éveket a nagy kutatói mobilitás jellem zi. Z ó ly o m i ekkor m ég - egészen 1966-ig - a Term észettudom ányi M ú zeu m Növénytárát is vezeti, s viszonylag kevés ideje marad az intézet ügyeire, ahol Újvárosi befolyása egyre erősebben érvényesül: több alkalommal is sikertelen kísérletet tesz a b o tanikus kert önállósítására. A z intézet kutatásai ekkor főleg két vonalon futnak.
A z országos vegetációtérképezési program keretében Kárpáti István mintaszerű
feldolgozást készít a hazai Duna-ártér ligeterdőiről (3), és kiem elkedő munka Kárpáti Vera klasszikussá vált tanulmánya a Duna-ártér vízi vegetációjáról (4).
Értékes k özös munkájuk a m észkedvelő hom okpuszták fenofázisairól készített tanulmány (2). H ozzájuk csatlakozik a fiatal Kovács Margit, aki az ország láprét
jein ek cön ológiai feltárását végzi (5), és a gyakorlati gazdálkodás szem pontjából fontos réttipológiai tanulmányokat folytat. Z ó ly o m i itt és ekkor indítja el ké
sőbb kiszélesedő nagy kutatási programját: az alföldi löszterületek cönológiai, ökológiai és történeti rekonstrukciós kutatásait Jankó Bélával (6, 7). A másik kutatási vonulat Újvárosi szántóföldi gyomkutatása, am ely egy 20 éves progra
m ot indít el: az első és m ásodik országos gyom térképezési program ot, amely több m in t 200 mintaterület rendszeres felvételezését, a mai értelem ben is kor
szerű m egfigyelését jelentette. A projekt eredm ényei két nagy tanulmánykötet
ben, valam int két korszerű kézikönyvben jelentek m eg (8, 9). A m unka során fiatal agrárm érnökökből a szántóföldi gyomkutatás valóságos iskolája alakul ki.
A z 1960-as évek elejétől jelen tősen m egerősödik az intézet kutatói állomá
nya, am ikor az 1956 után k ü lö n b ö ző munkahelyekről szám űzött neves kutatók más tudom ányterületekhez hasonlóan - az akadémiai kutatóhálózat intézm é
nyeiben, így Vácrátóton is - kutatási és fejlődési lehetőséget kapnak. Ezekben az években kerül az intézethez töb b ek között M áthé Imre Kossuth-díjas akadémi
kus, Précsényi István és Baráth Z oltán , majd tehetséges fiatalok is, i§. Máthé Imre és Szőcs Zoltán. 1966-tól Z ó ly o m i is megválik a növénytár vezetésétől, és teljes idejét az intézet irányításának és a kutatómunkának szenteli. E bből az id ő
ből k iem elk edő teljesítm ény Kovács M argit monográfiája Magyarország láprét
je irő l (5), valamint Máthé Im re és Kovács M argit tanulmánysorozata a Cserhát és Mátra (10), valamint az Ip o ly - és Tarna-vidék növénytársulásairól (11).
Précsényi István számos példa- és esettanulmányt készít a statisztikai és n u m e
rikus m ód szerek alkalmazására, és ezzel Juhász N agy Pál mellett a korszerű ök ológia m egterem tésének legfontosabb hazai iskolateremtő személyisége lesz (12, 13). Z ó ly o m i a term őhely biológiai értékelésének m ódjait kutatva az intézet munkatársaival kidolgozza a hazai flóra jelen tős részére az indikációs értékszá
mokat, a mai napig használatos T W R -ren dszert (14).
A z 1960-as évek m ásodik felében két jelen tős feladatra vállalkozik az intézet kutatógárdája. 1967-ben nagy sikerrel rendezik m e g ^ Kárpátok vegetációkutatása cím ű n em zetk özi szim póziu m ot, amelyre kitűnő szakmai program vezető kiad
vány készül (15). U gyanekkor jelen ik m eg Magyarország Nemzeti A tla szá ba Z ó ly o m i egyik főm ű ve: az ország rekonstrukciós vegetációtérképe 1:1 500 000- es méretarányban (16). A z 1968-ban m egin du ló N em zetk özi Biológiai Program (IBP) terresztris ökoszisztéma-kutatásának koordinálását az intézet végzi, s ezen belül az egyik mintaterület - a szentmargitai rezervátum - k om plex kutatásának
is a gazdája. Ezen az alföldi löszkutatás szem pontjából kulcsfontosságúnak ítélt reliktum helyen IBP-állom ás létesül klímamérő berendezéssel és m egfigyelő- toronnyal. T ö b b éven át rendszeresen folynak a kom p lex klimatológiai, talajtani, n ö v é n y - és állatökológiai, valamint produkcióvizsgálatok. A z eredm ényekről szám os közlem én y (17, 18) készül és egy m onográfia Précsényi tollából (19).
E zeknek a tanulmányoknak a tapasztalatai indítják el azokat a G A T E Állattani Tanszékével közösen végzett n agyjelentőségű vizsgálatokat a Tece-réten, am e
lyek az első hazai m odellkísérletek a term őhelyi nitrogénciklus tanulmányozásá
ra szárazföldi ökoszisztém ában (20). Ehhez csatlakoznak az ugyancsak úttörő je lle g ű niche-kutatások is (21).
A z 1970-es évek elejétől folyam atosan alakul ki az Ö k ológia i Osztály négy tem atikus kutatócsoportja. A N ö v é n y cö n o ló g ia i (Z ó ly o m i, Kárpátiék), a vá
rosökológiával és környezetszennyezéssel fogla lk ozó Talajökológiai (K ovács M argit, K lincsek Z oltán , P odani János, T ö r ö k Katalin), a kvantitatív, illetve n ich e -ö k o ló g ia i (Précsényi István, Szőcs János, M e lk ó Erika, M oln ár Edit, N ő s e k János, Virágh Klára) és a P rodu k cióök ológia i (M áthé Im re, i^. M áthé Im re, Babulka Péter, B o c z Lajos, Vadász Ágnes) K utatócsoport, amely koráb
ban az IB P-állom ás fitomassza-vizsgálatait végezte, az 1970-es évek elejétől p e d ig elindította a hatóanyag-ökológiai kutatásokat, elő b b a Solanum n em zet
ség fajain, m ajd p edig az Apocynaceae család töb b fon tos gyógyn övén yén (Amsonia, Rhazia).
1978-ban az M T A Elnöksége elérkezettnek látja az időt az ökológiai tu d o m án yok hangsúlyozottabb támogatására és az intézet szervezeti és tematikai fejlesztésére. E nnek keretében kerül az intézethez az 1957-ben létesült és k o rábban az E LTE tanszéki kutatócsoportjaként m ű k ö d ő Magyar Duna-kutató Á llom ás - nevének megtartása m ellett - m int az intézet H idrobiológiái O sztá
lya. Z ó ly o m i és Újvárosi nyugalom ba vonulásával új vezetőség kerül az intézet élére. Bérezik Árpád a D una-kutató Állom ás korábbi vezetője igazgatóként, B orh idi Attila igazgatóhelyettesként, Pócs Tamás pedig osztályvezetőként kerül az intézethez. További jelen tős erősödést jelent Fekete G ábor csatlakozása az intézet kutatógárdájához - ő később átveszi az Ö k ológiai Osztály irányítását is - , és tehetséges fiatalok (T u ba Zoltán, Bartha Sándor, H orváth Ferenc) belépése, akik m a már vezető egyéniségei egy-egy szakterületnek. M in d ez jelentős szak
mai és tematikai gyarapodással já r együtt. A D una-kutató Állom ás hazai és n e m zetközi projektfeladatai h idrobiológiái kutatásokkal, a Budapesti A gglom eráció projekt városökológiai kutatásokkal (22, 23), a trópusi kapcsolatok (B orhidi Attila és P ócs Tamás révén) további nem zetközi kutatási programokkal (oszt
rák-m agyar Fertő tó Bioszféra Rezervátum projekt, Kubai Zapata projekt, s v é d - magyar-tanzániai Usambara Rain Forest Project) gazdagítják az intézet tu d ó -
m ányos kapcsolatrendszerét. A z allokációs tanulmányok ekkor kerülnek a niche-kutatások középpontjába Fekete G ábor és munkatársai révén, fontos ök ofiziológiai aspektusokkal bővülve. Magyarországon itt alkalmazzák először a klím a- és környezetváltozás ökológiai hatásainak objektív regisztrálására az ism é
telt vegetációtérképezést a Pilisi Bioszféra Rezervátumban (24). Ehhez kapcso
lódik a D u nazug-hegység patakrendszereit vizsgáló hidrobiológiái program a D una-kutató Á llom ás szervezésében.
M in d e z az 1980-as években m eghozza az intézet számára a hazai és nem zet
közi elismertséget. Ennek jele az intézet által 1982-ben m egrendezett három napos országos ökológiai tanácskozás, am elynek tudom ánytörténeti fontossága hasonló az 1950-es Térképezési S zim póziu m éh oz. Eredm ényeit Fekete G ábor szerkeszti tanulmánykötetbe (25).
A z intézet profilbővülése nevében is kifejezésre ju t: 1983-tól a neve: az M T A Ö k ológia i és Botanikai Kutatóintézete. A z International U n io n o f Biological Societies (lU B S ) magyarországi kongresszusa keretében Vácrátóton rendezik az Európa vegetációtérképe program nem zetközi bemutatkozását és szerkesztő- bizottsági ülését. A z intézet szinte m inden évben jelen tős nem zetközi rendez
vények helyszíne, m int a N em zetk özi Bryológiai Kongresszus (1984), a N e m zetközi D una-kutató M unkaközösség 24. és 31. kongresszusa (1984 és 1996) és a Botanikus Kertek N em zetközi Szövetségének Szim pózium a (1989). U gyan
ebben az évben az intézet a M agyar T u d om án yos Akadém ián m egrendezi az I.
Magyar Ö k ológ u s Kongresszust, amelyet azóta vándorgyűlési rendszerben kétévenként rendeznek meg. N a gy nem zetközi siker az lAVS (International A ssociation ofV e g e ta tio n Science) 300 külföldi résztvevővel 1991-ben m egren
dezett vegetációdinam ikai szim pózium a.
E zekben az években a Botanikus Kerti Osztály a trópusi botanika és a növénytaxonóm ia egyik hazai vezető intézm énye, nem zetközileg jegyzett bázisa, olyan je le n tő s teljesítményekkel, m int a m ohaerdők vízforgalm ának tisztázása (26), a kubai flóra taxonómiai feltárása (27) és Vörös K önyvének elkészítése (28), Afrika lom bosm oh áin ak katalógusa (29), a Scilla nem zetség hazai fajainak biotaxonóm iai feldolgozása (30), Kuba növényfoldrajzi és vegetációökológiai m onográfiája (31). A N övén yök ológ ia i Osztály kutatásainak középpontjában az 1980-as évek m ásodik felétől a prim er és szekunder szukcesszió, a társulás
szerveződés korai stádiumainak kérdései állnak (Bartha Sándor), m ind szerve
ződési, mintázati, m in d pedig ök ofiziológiai (fotoszintézis-vízforgalom ) vonat
kozásban (T u ba Z oltán ), valamint a vegetáció leromlásának, a degradáció f o lyamatának kísérletes vizsgálata (Virágh Klára). A hatóanyag-kutatásban új elem ként jelen tk ezik a Lamiaceae család illóolaj-tartalmú nem zetségeinek m ulti
diszciplináris vizsgálata (i§. M áthé Im re).
A z intézet szellemi erejét és tartalékait jellem zi, h ogy az 1980-as évek során 4 olyan tanszékvezető egyetem i tanárt ad a hazai felsőoktatásnak, akik valam eny- nyien iskolateremtő egyéniségek lesznek, s m indezt anélkül, h ogy ez az intézet teljesítm ényén n yom ot hagyna.
A Duna-kutatás két fő feladatra koncentrál az 1970-es évek második felétől;
1. A z ökológiai változások kémiai n yom on követésére a hazai Duna-szakaszon, kü lön ös tekintettel a szervesanyag-tartalomra, az oxigénm érleg (T . E)vihally Zsuzsanna) és a trofitás alakulására. 2. Az édesvízi szervezetek populációm éret
változásaira az öntisztulással, illetve az antropogén hatásokkal kapcsolatban.
T ö b b éven keresztül vizsgálják a nehézfém -szennyeződést (32) a vízben, a lebe
gő anyagban, a phyto- és zooplanktonban (33, 34), valamint a benthos és a periphyton szervezeteiben, továbbá fontosak a hal- és halászatökológiai vizsgála
tok (T ó th János, később G uti Gábor, 35). Az 1990-es évektől a kutatás k özép pontjába a bősi duzzasztórendszer hidrobiológiái hatásainak vizsgálata áll. A z adatok egy részét a m agyar-szlovák államközi egyezm ényben rögzített m o n i
toringprogram ban használják fel. A Duna-kutató Állom ás több munkatársa szakértőként vesz részt a Külügym inisztérium felkérésére a Hágai N em zetközi B íróságon fo ly ó per szakértőinek tanácskozásán, illetve ehhez kapcsolódó szak- vélem ényeket készít. Jelentősek a nád ökológiai és természetvédelmi szerepével kapcsolatos kutatások (E U R E E D -p rogram ) és a gem en ci rezervátum h id ro b io - lógiai-botanikai alapfelmérése (36).
1990-ben új vezetés kerül az intézet élére; kutatógárdája Kovácsné Láng Editet kéri fel az igazgatói poszt elvállalására. A z 1 99 0-96 -ig terjedő éveket a túlélésért folytatott küzdelem jellem ezte. A z intézet létszáma 40% -kal csökken, a kutatók önellátó kutatásra rendezkednek be (20 kutató 36 elnyert pályázaton d o lg o z ik egyszerre). Á tfo g ó , nagy témákra, az ök ológia számára létfontosságú lon g-term kutatásokra nincs lehetőség. T ö b b , addig sikeresen művelt kutatást (taxonóm ia, trópusi botanika, produkcióökológia) abba kell hagyni vagy jo b b esetben más intézm ényeknek átadni. A merkantilista szem lélet eluralkodása n em kedvez az alapkutatásoknak. A z intézet kutatási erőfeszítései gyakorlati m egbízások megszerzésére, főleg a természet- és környezetvédelem területére irányulnak. Ezeket már az 1980-as években megalapozzák a G -lO -e s program ban végzett kutatások, pl. a természetvédelmi területek (Hanság, Szigetköz, Szársom lyó, Baláta) m onitorozása, kezelési útmutatói, több m int 60 védett és veszélyeztetett faj ex situ védelm e, szaporodásbiológiája stb. K iem elendő ered
m ény, h ogy az IN T E C O L ’95 budapesti kongresszusára elkészül A Magyar Flóra Adatbázisa (37). Ezekhez járulnak többletként az EU-csatlakozásra való felkészü
lés és a törvényalkotás előírásaiban, valamint a riói, ramsari és egyéb egyezm é
nyekben, az A G E N D A 2 00 0-ben rögzített feladatokhoz elvégzendő új és egyút-
tál finanszírozott megbízásos munkák. Ezek keretében készül el a biodiverzitás- tanulm ány (38), az ország természetpolitikai stratégiájáról szóló tanulmány (39), az O E C D -pá lyázat elnyerésével a C O R IN E B iotopes program ban való sikeres részvétel, a N em zeti B iodiverzitás-m on itorozó Rendszer kézikönyvsorozatának (11 kötet) az M T M Allattárával közös kiadása, ebből 5 kötet megírása (40, 41, 42, 43, 46). A z alapkutatások „m egm entését” jelenti A nemzetközi ökológiai állomá
sok hálózatának hosszú távú kutatása (International L on g T e rm E cological Research) cím ű program keretében m eginduló amerikai-magyar együttm űkö
dés a Kiskunságban és Ú j-M exik óba n , am elynek keretében nem csak folytatni tudjuk a társulások léptékfüggő szerveződésének vizsgálatát (44), de a magyar m ódszerek és m od ellek exportjával sikeresen befolyásolni is tudjuk a szakterület elm életi és gyakorlati eszköztárát.
Konszolidáció
1997-től m egindul az Akadémia konszolidációja, am elynek keretében az ö k o ló gia k ü lön fejlesztést kap az M T A Elnökségétől és a Környezetvédelm i M in isz
térium tól a hazai ökológia szellem i erőforrásainak és feladatainak felmérésére, valamint a kutatások összefogására egy ökológiai k özpon t és egy tematikusán h ozzák ap csolódó hálózat formájában, azzal a céllal, h ogy alkalmas legyen a régió ökológiai kutatásainak koordinálására. A feladat keretében az intézet és új igaz
gatója, B orhidi Attila épületbővítésre és új m unkahelyek létesítésére kap lehető
séget, m ik özb en teljesíti a kon szolidáció által előírt létszámcsökkentést is. A költségvetés megszilárdulása m ellett az intézet két éven át az M T A Stratégiai Kutatási Programjának keretében pályázati rendszerben finanszírozza a legfon tosabb ök ológia i kutatási témákat, különösen a hosszú távú terepkutatási p rog
ramokat. K özb en elkészül a Magyarország Növénytársulásainak Vörös Könyve (45), és felm érést állítanak össze az ökológia legidőszerűbb kérdéseiről is. M in dezek négy tanulm ánykötetben megjelentetésre várnak, és további tanulmánykötetek vannak előkészületben. Jelentős előrelépés a hazai ök ológia központi helyzeté
nek n em zetk özi elismertetése terén, h ogy több nem zetközi szervezet (Inter
national L on g T e r m E cological Research [IL T E R ], G lobal Terrestrial O bser
vation System [G T O S ], F o o d and Agricultural Organization [F A O ], N e t
w ork in g O n Longterm Integrated M on itorin g in Terrestrial Systems [ N O L IM IT S ]) M agyarországon és részben az intézettel közös nem zetközi rendez
vén yek - tö b b e k közt a T u d o m á n y Világkongresszusa szatellit konferenciáinak - keretében tárgyal a kelet-közép-európai régió ökológiai kutatási hálózatának fejlesztéséről.
Nemzetközi kapcsolatok
A z intézet nem zetközi kapcsolatai igen széleskörűek. A közel négyezer tu dom á
nyos közlem én yn ek közel fele nem zetközi együttm űködésben, illetve nem zet
közi projektek keretében készült. Fontosabb külföldi együttm űködő partnere
ink a következők: U niversity o f Portsm outh, S ch o o l o f Pharmacy and B io m e dical Sciences, U K - Estonian Environm ent C entre - Institute o f Landscape E co lo g y o f Slovak A cadem y Sei. - Institute o f Terrestrial E cology, M erlew ood , U K - U niversity o f N e w M e x ico , Dept, o f B iology, A lbuquerque, U S A - C o lorado State University, D ept, o f Rangeland E cosystem Sei., Fort C ollins, U S A - U niversität Bayreuth, G erm any - Université de Liège, Belgium - Institute o f B otany Bulgarian Acad. Sei. - Institute o f E co lo g y Bulgarian Acad. Sei. - Rutgers U niversity, Dept, o f Biol. Sciences, N cw Y e rs e y , U S A - N e w M e x ico State U niversity, Las C ruces, N e w M exico, U S A - Kuwait U niversity D ept, o f B iological Sciences - Institute o f Ecosystem Studies, M illb rook , N e w Y ork , U S A - U niversity o f T o r o n to , Dept, o f G eography, T o ro n to , Canada - U n i- versidad N ációnál A u tón om a de M é x ico - C hem ical Institute o f the M assey U niversity, N e w Zealand - Biological Institute o f the Sheffield University, U K - Instituto de Ecologia y Sistemática A C C , La Habana, Kuba - N e w Y o rk Botanical Garden, Bronx, U S A - M issouri Botanical Garden, St. Louis, U S A .
A M agyar Duna-kutató Állom ás állandó, alapvető nem zetközi kapcsolata a N e m ze tk ö zi Duna-kutató M unkaközösségen (Internationale Arbeitsgem ein
schaft der D on auforsch un g) belüli tevékenység. Partnereink Ausztria, N é m e t
ország, Luxem burg, Franciaország, Hollandia, Rom ánia, Csehország, Szlovákia, Dánia, H ollandia, Svédország és Spanyolország, valamint Anglia és az U S A társintézményei.
A Vácrátóti Botanikus Kert a nemzetközi magcsere révén 554 mtézménnyel tart folyamatos kapcsolatot. Kétoldalú kutatási egyezm ény keretében folytatunk intenzív élőgyűjtem ény-fejlesztést a Kínai Népköztársaság, a Koreai Népköztársa
ság és a Vietnami Köztársaság Tudom ányos Akadémiáinak botanikus kertjeivel.
Az intézet helye a hazai tudományos életben
A z intézet kutatói számos egyetem graduális, és posztgraduális képzésében vesz
nek részt - beleértve a szakdolgozati és doktori tém ák irányítását, továbbá d o k toriskolák kurzusainak vezetését is. Ezek: E LTE T T K N övényrendszertani és Ö k ológia i Tanszék; Állatrendszertani és Ö kológiai Tanszék; Szegedi T u d o m ányegyetem , O rvostu dom án yi Kar G y ógyn övén y- és D rogism ereti Intézet,
flz intézet helye a hazai tudományos életben
Term észettudom ányi Kar Ö k ológia i Tanszék; N övénytani Tanszék, Szent Ist
ván E gyetem M ezőgazdasági Kar, N övénytani Tanszék; Állattani Tanszék; Ker
tészeti Kar N övénytani Tanszék; Pécsi T u dom ányegyetem Biológiai Intézet;
D eb recen i Egyetem N övénytani Tanszék, Ö kológiai Tanszék; Pénzügyi és Szám viteli Főiskola.
Professzoraink és vezető kutatóink az alábbi egyetem ek D ok tori és H ab i- litációs Bizottságának tagjai: E ötvös Loránd Tudom ányegyetem , Pécsi T u d o mányegyetem , Szent István Egyetem . Egy fő a Magyar Akkreditációs Bizottság Szakbizottságának társelnöke.
A z intézet 35 diplomása k özü l 5 fő a Széchenyi professzori ösztöndíj birto
kosa, 1 főállású és 1 másodállású egyetem i tanár, 1 egyetem i magántanár, 1 rész
foglalkozású egyetem i docens, 2 cím zetes egyetemi tanár, 4 cím zetes egyetemi docen skén t vesz részt egyetem i oktatásban.
A z intézet létszáma jelen leg 99 fő, ebből főállású kutató 32; központi ö s z töndíjas 8. A m inősítettek száma 18, ebből 3 akadémikus, 2 akadémiai doktor és 13 P h D -, illetve kandidátusi fokozattal rendelkező kutató.
Kossuth-díjat kapott Z ó ly o m i Bálint, az intézet első igazgatója, (1955), Á l
lami D íjban hárman részesültek: Ú jvárosi M ik lós (1973), M áthé Im re (1975) és Bérezik Árpád (1988). Széchenyi-díjat kapott Fekete G ábor (1999), Szent- G yörgyi A lbert-díjat Borhidi Attila (1997), Akadémiai Díjat Pócs Tamás (1980), Akadémiai I^úsági Dijat T u ba Z oltán (1981). A z állami kitüntetések közt em lí
tést érdem el, h ogy Fekete G á b or A Magyar Köztársaság aranykoszorúval díszí
tett Csillagrendjét (1990), Láng Edit A Magyar Köztársasági É rdem rend k özép- keresztjét (1998) kapta. A Szépm űvészeti M úzeum ban történt képrablás felderí
tésében végzett eredm ényes szakértői munkájáért a D una-kutató Állom ás négy kutat(^a kapott rendkívüli kitüntetést (1984): Bérezik Árpád a Haza Szolgála
táért É rd em érem arany, A bafíy Jenőné, C su tor Ferencné és Kiss Keve Tiham ér pedig b ro n z fokozatát. A tudom ányos külföldi elismerések je le a Lengyel T u dom án yos Akadém ia Szafer-em lékérm e (Borhidi Attila, 1987), és a H elsinki Egyetem em lékérm e (Pócs Tam ás, 1990).
Irodalom
(1) S oó R., Zólyom i B.; A Vácrátóti Térképezési Tanfolyam Jegyzete. Vácrátót, 1950, 45 p.
(2) Kárpáti, I., Kárpáti, V.: The Aspects o f the Calciphilous T u rf (Festucetum vaginatae danubiale) in the Environs o f Vácrátót in 1952. Acta Bot. Hung., 1954, 1, 129-157.
(3) Kárpáti, I., Kárpáti, V.: Die zönologischen Verhältnisse der Donauwälder Ungarns. Verh.
Zool.-Bot. Ges. Wien, 1969,108-109,165-179.
(4) Kárpáti, V.; Die zönologischen und ökologischen Verhältnisse der Wasservegetation des Donau-Überschwemmungsraumes in Ungarn. A (a Bot. Hung., 1963, 9,323-386.
(5) Kovács, M .: Die Moorwisen Ungarns. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1962, 214 p.
(6) Z ólyom i B.; Phytocönológiai analízis az alföldi löszhátak eredeti növénytakarójának marad
ványain.//. őio/. Vándorgy. előadásai, Szeged, 1959, 18-19.
(7) Z ólyom i, B., Jankó, B.: Salvia nutans L. und Salvia betonicifolia Ettl. In Ungarn. Acta Bot.
Hung., 1962, 8,262-277.
(8) Újvárosi M .; Gyomnövények, gyomirtás. Mezőgazd. Kiadó, Budapest, 1957, 788 p.
(9) Újvárosi M .: A gyomnövényzet ökológiai viszonyai és összetétele a szántóföldi területeken. M É M Tájékoztatási Föoszt. Kiadv., 1971, 108 p.
(10) Máthé, I., Kovács, M.; Vegetationsstudien im Mátragebirge. Acta Bot. Hung, 1960, 6, 3 4 3 - 383.
(11) Kovács, M., Máthé, I.; Die Vegetation im Überschwemmungsgebiet der Ipoly. Acta Bot.
Hung., 1967, 13, 133-168.
(12) Précsényi, I.: The correlation between ground-cover and vegetation yield. Portug. Acta Biol.
Lisboa, 1957, 6, 94-96.
(13) Précsényi, I.; A note on the problem o f homogeneity./Irta Bot. Hung., 1964, 10, 217-219.
(14) Z ólyom i, B. et al.: Einreihung von 1400 Arten der ungarischen Flora in ökologischen Gruppen nach TW R-Zahlen. Fragm. Bot., 1967, 4,101-142.
(15) Z ólyom i, B. et al.: Guide der Exkursionen des Internationalen Geobotanischen Symposiums, Ungarn. Eger-Vácrátót, 1967, 88 p.
(16) Z ólyom i B.: Magyarország rekonstruált növénytakarója. 1:1.500.000. Magyarország Nemzeti Atlasza, 1968, 31 p.
(17) Máthé, I. et Précsényi, I.: Phytomass studies o f salt pastures (Achilleo-Festucetum pseudovinae) l-ll. Acta Agron. Hung, 1970,1973,19, 231-243; 22, 368-378.
(18) Máthé, I., Précsényi, I., Zólyom i B.: Phytomass investigation in different ecosystems at Ú j- szentmargita. ^rta Bot. Hung., 1967,13,239-259.
(19) Précsényi I.; Szikespusztai rét növényzetének produktivitása. Biol. Tanúim. 4. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975,121 p.
(20) Fábián, Gy., Précsényi, I., Széky, P., Bakonyi, G., Molnár, E., Nősek, J., M elkó, E.;
Investigations o f 15-N flow in a sandy grassland community. Ann. Univ. Sei. Budapest, Sect.
Biol., 1978, 20-21. 17-30.
(21) Précsényi, I, Fekete G. et al.; Niche-studies in a grassland community \-Vl.Acta Bot. Hting., 1976-80, 22, 321-354; 23,193-218, 367-374; 25, 63-73, 131-138; 26, 417-424.
(22) Bérezik A., Borhidi A.; A budapesti agglomeráció környezetfejlesztésének ökológiai prob
lémái és kutatási terve. M T A Bioi. Oszt. Köziem., 1979, 22,367-390.
(23) Farkas, E., Lőkös, L., Verseghy, K.: Lichens as indicators o f air pollution in the Budapest Agglomeration./4rta Bot. Hung., 1985, 31, 45-68.
(24) Borhidi, A., Horváth, F.: Bewertung anthropogener Waldstandort Veränderungen mit vergleichender Vegetationskartierung. (Biospheren Reservat im Pilis Gebirge, Ungarn).
Elfass. u. Bewert. Anthr. Veget. Veränd., Halle, 1987,3,166-168.
(25) Fekete G. (szerk.): A cönológiai szukcesszió kérdései. Studia Bioi. 12. Akadémiai Kiadó, Buda
pest, 1985,212 p.
(26) Pócs, T .: Epiphytic biomass and its effect on the water balance o f two rain forest types in the Uluguru Mountains (Tanzania, East Africa), ^rta Bot. Hung., 1980, 26,143-167.
___________________________________________ Irpdalom__________________________________________
(27) Borhidi, A.: Studies in Rondeletieae (Rubiaceae) 1-X.Acta Bot. Hung., 1981-1987, 27, 3 0 9 - 316; 28, 65-72; 29 ,13-3 5; 30, 2 7 ^ 6 ; 31,147-172; 33, 105-115, 301-303.
(28) Borhidi, A., M uniz O .: Catalogo de las plantas cubanas amenazadas o extinguidas. Acad.
Cien. Cuba 1983, 88 p.
(29) K s, G.: Mosses o f South-East Tropical Africa. Vácrátót, 1985, 170 p.
(30) Kereszty, Z .: Chromosom e morphology and D N A-content in the systematics o f the Scilla bifolia agg. Aria Bot. Hung., 1987, 33. 305-316.
(31) Borhidi, A.: Phytogeography and Vegetation Ecology o f Cuba. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1991,858 p.
(32) Oertel, N .: Plants and animals as biomonitors o f heavy metal level in the aquatic ecosystem o f the river Danube. 34'** European Congr. o f Toxicol. - E U R O T O X ‘95, Prague, (Invited Lectures) Toxic. Letters SuppL, 1995, 78, 9.
(33) V. Balogh, K., Bothár, A., Kiss, K. T., Vörös, L.: Bacterio- phyto- and Zooplankton o f the river Danube. Verh. Intern. Verein. Limnol., 1994, 25, 1692-1694.
(34) Bothár, A., Kiss, K. T.: Änderungen des Phyto- und Zooplanktons in der Donau bei GödAJngarn (1669 Strom Km) zwischen 1991-1994. Opusc. Zool, Budapest, 1995, 27-28, 137-146.
(35) Guti, G.: Dynamics o f juvenile fish assemblages in the Szigetköz section o f the Danube since the operation o f an artificial water replenishment system in the floodplain. Opusc.
Zool. Budapest, 1997, 29-30, 83-93.
(36) Tatár, D .: Die Wasser- und Sumpfpflanzen des Gemencer Augebietes. Limnol. Ber. Donau, 32. Konf. d. lA D , Wien, 1997, Wiss. R e f I. 245-250.
(37) Horváth F. et al.: Coeno-Dat. A Magyar Flóra Adatbázisa. Vácrátót, 1995, 216 p.
(38) Bartha S., Csapody I., Dános B., Fekete G., Gallé L., H olly L., Horváth F., Jenser G., Kereszty Z ., Kovács Gy., Németh F., Papp L., Simon T., Surányi D., Szabó T. A., Szőcs Z ., Varga Z .; Alapvetések egy nemzetközi biodiverzítás-megőrzési stratégia kialakításához. M T A Kiadó, 1993.1-26.
(39) Borhidi A., Tardy J., Dévay Gy., Fekete G., Kerényi A., Varga Z .: Nemzeti Természet
politikai koncepció. In Tardy J. (szerk.): Természetvédelem ’94. 7-42.
(40) Horváth F., Rapcsák T., Szilágyi G. (szerk.): Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer 1.
Informatikai alapozás. M T M , Budapest, 1997, 123 p.
(41) Fekete G., Molnár Zs., Horváth F. (szerk.); A magyarországi élőhelyek leírása, határozója és a Nemzeti Élőhelyosztályozási Rendszer. M T M , Budapest, 1997, 374 p.
(42) Kovácsné Láng E., Török K. (szerk.): Növénytársulások, társuláskomplexek és élőhely mozaikok.
M T M , Budapest, 1977, 243 p.
(43) T örök K. (szerk.): Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer IV. Növényfajok. M T M , Buda
pest, 143 p.
(44) Kovácsné Láng, E. (szerk): Long-term Ecological Research in the Kiskunság, Hungary. Kiskun LTER, Vácrátót, 1999, 64 p.
(45) Borhidi A., Sánta A. (szerk.): Magyarország Növénytársulásainak Vörös Könyve I-II. Term é
szetbúvár Kiadó, Budapest, 1999, 766 p.
(46) M olnár Zs., Kun A.: Élőhely-térképezés. Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer XI.
Scientia Kiadó, Budapest, 1999, 174 p.
,. . .U . v : ; : .
MH'i^h-itöíf\-*--rt- !',q-iS«t;í.iífeía«k-e>^*i • Síi- •
, r>»vW :
^.. -t^^tí4iÍM ¿i^|íákÍ(<#t9fá;a»9ÍkNÍ^^
ál t~&>í .í € , T Ô e t - î ÿ i ' ? ! ' ' .v<i-
.,V., ,3 a :' ;ííw, y . í ; ; ; - ' H - 4» : f '- - - ■■ ' ' M t a
^ {j'Wl îai!iarti*’Âfciii>feitiOHrTaîoid iíx ík m ais f.r í ïTBri*! •-.H ,!ítisÓ íC<-) '■■'vv n;.frt||fe.diw«v'3‘í*.í'<"?v’ j>a»--qt>«*ii
■ \' ,ax ,?K*'‘ ..SisfiMlmiiJ. .-.iSiol fÉ-njjíy».;
; <>«?''! - í f ’dt ,S S „ V , - . - ' . : ■■' ..’ í'!,4 »(»«í iw 3
,‘^ á íí¿á S 'a ia # íO -W l-í''í’ ? ■ríAJ»^s >l'0^^nkrűZ^:^^f 'a^e^<^^■y^á
■,Çi^: it..'.. y tv.«. fW4.'I J d íü ^ Í •
m^i3 n&im^y- i ■'-í^, .
!';-iyí,'4<s:, ti t*-“ r4v, • ;■• ' •'■
iïïfc aDKiíñqí 'f'tKK^. hrm -vru'S.'f-' )!'l •’ ■ .tkísT 0t.}
. > % 2 á s ^ . l K > fii-5 Ä V 4 < s » ib & W v 's s iM fi-« ii6 h V ; K í . k t ) M í i ) ? v i o H (T € ) ,Í>> ,Ui;>«>j5ik=--.<.Uairj*.-l aiä * « I ^hÏ; ? í ^ 1 ííí3 ^ -a l* t t ^ ^
íí:íáTífl*i^^'-éÉw»M^.Y^ , ,
,Ká;m&5Sá::j^«ÍMWWS*ii ■ '^
vä■.- . t í v ? í ''■' ■ ‘ ¿ :■'■ ,ijÇ - ' . f Ä t-
'■, P ■■‘'■!.p> ’■ -V?; w::A^|iA5j5i!<m'T ;(,í-p.-:-'í. .f ,í«3<|^rf.kíf»*i<í :.^ í, iiáW íM iV iiáiaé^ ^ ív-ÿMisfci^ íí£'.¿í^.:-5í,íj ,tíií& «•»
í >‘,v ., i,- '.., 55-r -I. - í;. 1 i --.ájEgfaiggfet-«a»40:*i< >,i . Sí-:
.', 3 *«-íi&íi;,.«S ■íW!]oW-,f> 3 « íy f (lí ;
:,; . , . , i . F í'V ® -. ■
iX JtYor ® '
'.'iJí ■;’>■-í-.;z'fc ' íí.''(Ci-'í» " A iaitjá^iííí íí.//' .' ,!úrV'':ysti&j03t;*#É»9dx®‘¡5iíES^Á
•( J r t ï : ) >’ ( ' > ; (■:. í,..:j''-i'> ^ Ö«is‘ rf¡, x n;>i, íliftí .a £M :
«b^ípwa j^iU.-iaioi^H m
.',;í- afÄ-hKil .'^.. H '.n i* , !' • ■<>- - : : j . ;<«■.-• '.r.: «a&wVï^SI^J tou
n ç i f c i .=n. , .;i< .--i, i t o i ' / ; ! > T Â
,£X- ■ -.íSí'íAítítóÖ -íifeií;
’" '1 : .: , ^ W ! / ib ¿ D 4
,: :;; ; '- i r . ’ i| i* y î ? i- ' ^ ' -
■í^'i-;;i<r-rr\i •■'-■. rfvâïiii^U^SiK :^-;'h.;'..V r í- '- ;:'v H - ’ ?, ,í-;,^^ ^--< -
A M A G Y A R T U D O M Á N Y O S A K A D É M IA K U T A T Ó IN T É Z E T E I A tom m agkutató Intézet (Kovách Ádám)
Á llatorvos-tudom ányi Kutatóintézet (Mészáros János)
Balatoni Lim nológiai Kutatóintézet (Heródek Sándor-Elekes Károly) Csillagászati Kutatóintézet (Balázs Lajos)
Filozófiai Intézet (Horváth Pál)
F öldtu dom án yi K utatóközpont (Marosi Sándor-Póka Teréz-VerőJózsef) Irodalom tudom ányi Intézet (Bodnár György)
Jogtu dom án yi Intézet (Péteri Zoltán)
Kém iai K utatóközpont (Vinkler Péter-Szépvölgyi János-Tétényi Pál) Kísérleti O rvostu dom án yi Kutatóintézet (Szabó Dezső')
Közgazdaságtudom ányi K utatóközpont (Kovács János Mátyás-Koltay J en ó - Ványai Judit)
K özp on ti Fizikai Kutatóintézet (Bartha Lászíó-Gadó János-Gyulai József- Janszky József-Jéki László-Lukács József-Szabó György-Tompa Kálmán-
Vértesy Gábor)
M ezőgazdasági Kutatóintézet (Veisz Ottó) M űvészettörténeti Kutatóintézet (Tímár Árpád)
N éprajzi Kutatóintézet (Flórián Márta-Paládi-Kovács Attila) N övén yvéd elm i Kutatóintézet (Gáborjányi Richard)
N yelvtu dom án yi Intézet (Kiss Lajos)
Ö k ológia i és Botanikai Kutatóintézet (Borhidi Attila-Galántai Miklós) Politikai T u d om á n y ok Intézete (Balogh István)
Pszichológiai Kutatóintézet (László János) R égészeti Intézet (Török László)
R egionális Kutatások K özpontja (Horváth Gyula)
R ényi A lfréd Matematikai Kutatóintézet (Csirmaz Erzsébet) Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézet
(Strehó Mária-Szász Áron)
Szegedi Biológiai K özp on t (Chikán Ágnes)
S zociológiai Kutatóintézet (Tamás Pál-Tibori Tímea)
Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet (Várallyay György-Németh Tamás) Történ ettu dom án yi Intézet (Glatz Ferenc)
Világgazdasági Kutatóintézet (Inotai András) Z en etu dom á n yi Intézet (Tallián Tibor)
A Magyar Ibdom ányos Akadémia kutatóintézet-hálózata félszáz esztendős.
Az egyetemi oktatástól független kutatóintézetek tömeges alapítása a 20. századi tudományfejlődés eredménye. A 20. századé, amikor a kutatás a napi életfeltételeink újratermelésében és javításában - mind a technikai, mind az egészségügyi, mind a kulturális életkörülményeink újratermelésében - nélkülözhetetlenné lett. Nélkülöz
hetetlen, így kifizetődik a függetlenített főállású kutatók tömeges alkalmazása és adott célokra szerveződött kutatóintézetek létrehozása.
A századelőn mind az Egyesült Államokban, mind Európában kialakulnak a nagy kutatóközpontok. Európában a legismertebbek: a Kaiser-Wilhelm-Gesellschaft (1911) és a francia CNRS (1939) kutatóhálózata. Magyarországon 1920 után alapítják az első kutatóintézeteket állami erőből, sajátos módon a társadalom-, mindenekelőtt a történettudomány területén. Ezt a természettudományok területén csak gyenge kezdemények követik - elsősorban a magánszférában. Az állami alapítású „tudom á
nyos nagyüzem"-et, amely a kor kultuszminiszterének, gróf Klebelsberg Kunónak volt az álma, majd paradox m ódon a szovjet rendszer valósította meg 1949 után.
A Szovjetunió a fejlett nyugati társadalmak termelési, katonai előnyét - tanulva a németek példáján - a tudományos kutatás intenzitásának erősítésével kívánta behozni. E célra kiterjedt kutatóintézet-hálózatokat hozott létre. Hasonló meg
gondolások vezették a szovjet megszállás alá került közép-kelet-európai államok tudománypolitikáját 1949 után. Közöttük a magyar tudománypolitikát is: nagy költségráfordítással, a már meglévő kis műhelyekre, kis kutatói közösségekre alapít
va hoznak létre intézeteket. Egy részükben a közvetlen állami-hatósági feladatok teljesítéséhez szükséges alkalmazott kutatásokat folytatnak miniszteriális felügyelet alatt, másik részük alapkutatási célokkal az Akadémia felügyelete alá kerül.
Az akadémiai intézethálózat létrehozásának ideológiai-politikai céljait már elmosta a történelem (1990). A politikai-gazdasági változások, mindenekelőtt a tulajdon- viszonyok megváltozása, az állami közalkalmazottakat sújtó társadalmi válság pedig megrázta mind a természet-, mind a társadalomkutató intézeteket. A századelőn már felismert alapelv azonban érvényes maradt a politikai rendszer leváltása után is: az intenzíven működtetett tudományos nagyüzem a közösség termelési és kulturális erőkifejtésének első számú segítője, modernizációs motorja lehet.
így gondolkodott az Akadémia vezetése 1990 után, amikor a rendszerváltozás viharaiban megőrizte kutatóhálózatát. És ez az alapelv vezette az 1997-ben megindí
tott intézetkonszolidációs programot, amelynek célja: az intézethálózatot a nemzet- gazdaság, a nemzeti érdekek szolgálatában tartani; a piacgazdaság körülményeihez igazítani; megállítani a szétesést; megállapítani az államilag garantált kutatói létszámot, rendbe hozni az alapellátást, majd rendezni a kutatói béreket, korsze
rűsíteni a műszerellátottságot. És közben közös erővel korszerűsíteni a tudományos menedzsmentet...
Ennek a folyamatnak egyik része az a törekvésünk, hogy az intézetek készítsék el a maguk „önéletrajzát". Mutatkozzanak be a kutatói közösségeknek, az oktatói és a termelési szférának. És egyben - mint minden önéletírás közben teszi az ember - vessenek számot a maguk erejével, hiányosságaival, tennivalóival. Hogy magunk határozzuk meg, autonóm módon, korszerűsítéseink ú^ait, az új célok elérésének legeredményesebb módszereit.
Budapest, 2000. október Glatz Ferenc
