A z M S Z M P KB t u d o m á n y p o l i t i k a i i r á n y e l v e i n e k m e g v a l ó s í t á s á r ó l -X-
A t á v l a t i t u d o m á n y o s k u t a t á s i t e r v r ő l és a t á r s a d a l o m t u d o m á n y o k r ó l
A n e v e l é s t u d o m á n y f e l a d a t a i az V . N e v e l é s ü g y i Kongresszus után
*
A laser
*
A kísérletes o r v o s t u d o m á n y m e g a l a p o z ó i A T A R T A L O M B O L :
A M a g y a r T u d o m á n y o s Akadémia É r t e s í t ő j e L X X V I I I . k ö t e t . — t í j folyam. X V I . kötet. 1. szám 1971. j a n u á r
* f
F Ő S Z E R K E S Z T Ő
Erdei F e r e n c S Z E R K E S Z T Ő B I Z O T T S Á G Babies A n t a l , Csáki Frigyes, Elekes Lajos, Eörsi Gyula, J á n o s s y L a j o s , Klaniczay Tibor, M á r t a Ferenc, Marx György, Mócsy J á n o s , S t r a u b F . B r ú n ó S Z E R K E S Z T Ő K R e j t ő I s t v á n , Szántó L a j o s
X Л SZÁM S Z E It Z Ő 1 :
B Í R Ó GÁnon, a fizikai t u d o m á n y o k k a n d i d á t u s a , egy. a d j u n k t u s (Budapesti Műszaki E g y e t e m ) ;
B O G N Á R G É Z A r. tag, igazgató (Távközlési K u t a t ó - intézet); E R D E I F E R E N C r. tag, az MTA f ő t i t k á r a ;
J Á N O S S Y L A J O S r. tag, az MTA K ö z p o n t i Fizi- kai K u t a t ó I n t é z e t é n e k t u d o m á n y o s t a n á c s a d ó j a ;
J Á N O S S Y M I H Á L Y t u d . m u n k a t á r s (MTA K ö z p o n t i Fizikai K u t a t ó Tntézete); M É S Z Á R O S S Á N D O R t u d . tanácsadó (Budapesti Műszaki E g y e t e m ) ; RÁcz
F N D R K , a n y e l v t u d o m á n y o k k a n d i d á t u s a , egy. do- cens ( E ö t v ö s L o r á n d T u d o m á n y e g y e t e m ) ; R É T V Á R I L Á S Z L Ó főelőadó (MTA H i v a t a l a ) ; S Á R K Á N Y M I H Á L Y
tud. m u n k a t á r s (MTA N é p r a j z i K u t a t ó Csoportja);
Sós J Ó Z S E F lev! tag, egy. t a n á r (Semmelweis Orvos- t u d o m á n y i E g y e t e m ) ; S Z A R K A J Ó Z S E F , a nevelés- t u d o m á n y o k doktora, igazgató (Országos Pedagógiai
I n t é z e t ) .
т Л Щ
A Magyar Tudományos Akadémia Értesítője L X X V I I I . kötet — Ü j folyam XVI. kötet — 1971
II II
Almár Iván: A h o l d k u t a t á s jelenlegi helyzetéről 137 Andics Erzsébet: Politikai küzdelmek a m a g y a r közlekedésügy fejlesztése kérdésé-
ben a reformkorban 146 Andrásfai Béla: Gráfelméleti szemelvények 691
Bárczi Géza: Nyelvművelésünk 607 Bognár Géza : Az MSZMP K B tudománypolitikai irányelveinek megvalósításáról . . . 1
Bruckner Győző : Visszapillantás az emberi a d r e n o k o r t i k o t r o p hormon első szintézisére 430
Csáki Frigyes: A számítástechnika szerepe a korszerű k u t a t á s b a n 91 Erdei Ferenc: A t á v l a t i t u d o m á n y o s k u t a t á s i tervről és a társadalomtudomá-
mányokról 6 Farkas Gábor : Megnyílt az MTA Szegedi Biológiai K ö z p o n t j a 423
Földes Éva: Nemzetközi összefogás Comenius jogyében 381
Frey Tamás: O r v o s t u d o m á n y és kibernetika 685 Friss István : Engels, a t u d ó s forradalmár, a f o r r a d a l m á r t u d ó s 65
Gegesi Kiss Pál: Az egyén (személyiség) ós a család szerepe a szocialista társada-
lomban 371 llardy Gyula: A hazai műanyagipuri k u t a t á s r ó l 755
Jándy Géza: A számitásgéposítés problémái 624 Jánossy Lajos: A fotóeffektus 616
Jánossy Lajos—Jánossy Mihály : A laser 17 Knoll József : Gyógyszerkutatásunk fejlődése a felszabadulás ó t a 314
Kulcsár Kálmán: A szociológia a várnai kongresszus u t á n 83
Láng István: Az ember és a bioszféra 75 Láng István—Gonda Lajos: Az akadémiai k u t a t ó i n t é z e t e k nemzetközi tudományos
kapcsolatainak problémái és perspektívái 460 Nagy László : A környezetvédelem jogi a s p e k t u s a i 635 Nizsalovszky Endre: A családtervezés joga és korlátai 285 Pach Zsigmond Pál: A t á r s a d a l o m t u d o m á n y i k u t a t ó m u n k a ideológiai kérdéseihez . 219
Polinszky Károly : A m a g y a r műszaki kémia 100 éve 162 Begöly-Mérei Gyula: Az orvostörténelem n é h á n y aktuális elvi kérdése, és a hazai
kutatások helyzete 466 Rózsahegyi István: At. orvosi rehabilitációról 707
Sáfrán Györgyi: A levelező Arany J á n o s 764 Schmidt Ádám: A tervrendszer kérdéséhez 550 Simonovits Anna: A szaktudományok h o z z á j á r u l á s a az időfogalom tisztázásához az
utolsó száz évben 565 Sós József: A kísérletes orvostudomány megalapozói 25
Sőtér István: E ö t v ö s József 277 Steingaszner Pál : A kőolajipari és petrolkémiai kutató-fejlesztő m u n k a feladatai . . . . 760
Straub F. Brúnó: A tanszéki kutatások fejlesztése — a jövő korszerű egyeteme 531
Szabó János : A hazai építőipar fejlődése és népgazdasági jelentősége 301 Szádeczky-Kardoss Elemér: Magyarország hasznosítható á s v á n y i erőforrásainak
perspektíváiról 209 Szántó Lajos—Erdélyi Elekné: Az A k a d é m i a testületi szerveinek működéséről és
munkamódszeréről 646 Szarka József : A neveléstudomány feladatai az V. Nevelésügyi Kongresszus u t á n . . 11
Szekér Gyula : Vegyiparunk távlatai és a k é m i a i k u t a t á s 41J Tétényi Pál : A t á v l a t i t u d o m á n y o s k u t a t á s i t e r v 537
Vas-Zoltán Péter : A t á v l a t i k u t a t á s i t e r v kidolgozásának egyes problémái 444
AZ A K A D É M I A 1970. É V I T U D O M Á N Y O S Ü L É S S Z A K Á N A K E L Ő A D Á S A I B Ó L
Kesztyűs Lóránd : Az immunológiai k u t a t á s o k r ó l 242 Lévai András: A m ű s z a k i fejlesztés soron következő és távlati f e l a d a t a i 170
Pándi Pál: Jegyzetek az ízlésről 107 Szabolcsi Miklós : Szocialista közízlés — szocialista t-udat 98
Szesztay András : A bioszféra-védelem t á r s a d a l m i tervezésének szociológiai kérdései . . 179
Vámos Tibor: A számítástechnika az A k a d é m i á n 235 Vas Károly: Az élelmiszertudományi k u t a t á s o k helyzete és irányai 112
AZ A K A D É M I A Ü J L E V E L E Z Ő T A G J A I m u n k á j u k r ó l és a t u d o m á n y r ó l Cselőtei László (226), Marx György (223), T é t é n y i P á l (231)
AZ MTA T I S Z T E L E T I T A G J A I N Y I L A T K O Z N A K : Merre halad a t u d o m á n y ? D . I . Blohincev (677), H j a l m a r Clausen (684), Gábor Dénes (680), T. Sz. H a c s a t u r o v (746), Gerhard H e r z b e r g (749), E r k k i E s a i a s I t k o n e n (740), Albert B. Sabin (682), H a n s S t u b b e (751), Szent-Györgyi Albert (676), Bo Vahlquist (753)
A MAGYAR T U D O M Á N Y O S A K A D É M I A 1971. É V I C X X X I . K Ö Z G Y Ű L É S E
Az A k a d é m i a Elnökségének beszámolója. Előadó: Erdey-Grúz Tibor 347
A f ő t i t k á r beszámolója. Előadó: Köpeczi Béla 358
Ajtai Miklós: Üdvözlő beszéd 369 A M a g y a r T u d o m á n y o s Akadémia 1971. évi közgyűlése 395
Az 1971. évi Akadémiai Aranyérem k i t ü n t e t e t t j e : E r n s t J e n ő a k a d é m i k u s 396
Az 1971. évi Akadémiai D í j a k 397 A M a g y a r T u d o m á n y o s Akadémia 1971. évi közgyűlésének h a t á r o z a t a 492
V I T A
Mészáros Sándor : A t u d o m á n y o s k u t a t á s n é h á n y elvi kérdése 36 Pungor Ernő : N é h á n y gondolat az a n a l i t i k a i kémiáról és a tudományszervezésről 656
Takács József : Az A k a d é m i a H i v a t a l á n a k államigazgatási jogállása 772
A TUDOMÁNYOS M Ű H E L Y P R O B L É M Á I
Barna György : A prognóziskészítés módszerei 187 Borsa Gedeon: Régi n y o m t a t v á n y o k b e t ű t í p u s a i n a k vizsgálata számítógéppel 488
Granasztói György : A történész és a számítógép kapcsolatáról 481 T'ornai Andor : T u d o m á n y - és k r i t i k a t ö r t é n e t i k u t a t á s o k az I r o d a l o m t u d o m á n y i I n t é -
zetben ' 680 N E K R O L Ó G O K B ú c s ú Erdei Ferenctől
Búcsú a r a v a t a l n á l (Erdey-Grúz Tibor) 341 Megemlékezés a közgyűlésen (Köpeczi Béla) 343
D u d i c h E n d r e (Balogh János) 389
Gombás Pál (Kónya Albert) i, 576 Lukács György (Friss István) : . . • 473 R a j k a Ödön (Kesztyűs Lóránd) ; 319
Vadász Elemér (Fülöp József 251 V a r g h a László (Bruckner Győző) 713 Vendl Aladár (Szádeczky-Kardoss Elemér) 477
W i n t e r E r n ő (Szigeti György) 652 S Z E M L E
Az Akadémia testületi tevékenysége
Az elnökség hírei 45, 121, 195, 259, 323, 399, 493, 584, 785 A Magyar T u d o m á n y o s Akadémia ós a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisz-
térium közötti együttműködésről , 45 Az Egészségügyi Minisztérium ós a Magyar T u d o m á n y o s Akadémia közötti
kapcsolatokról 121 Emlékülés Engels születésének 150. évfordulója alkalmából 122
Az Akadémiai Kiadó 1970. évi nívódíjasai 196 Közös m a g y a r — s z o v j e t folyóirat kiadása 323 A m ű v é s z e t t ö r t é n e t i k u t a t á s helyzetéről (Nóvák Zoltán) 494
A szilárdtestfizikai k u t a t á s o k előrejelzésének modellkísérlete (Páris György —
Karácsony Kálmánná) 499 F o n ó Albert a k a d é m i k u s 90 éves 585
Az Akadémia Központi Hivatalának hírei 46, 123, 195, 259, 324, 401, 500, 585, 786 A szocialista országok t u d o m á n y o s akadémiáinak bukaresti értekezlete . . . 786 A Tudományos Minősítő Bizottság hírei 129, 266, 332, 402, 517, 598, 795
Az alkotások alapján történő t u d o m á n y o s minősítés során követendő eljárás
irányelvei 404 A kandidátusi szakmai vizsgák definíciója 405
TUDOMÁNYOS É L E T
Akadémiai levéltárosok berlini tanácskozása (Szelei László) 726 Akadémiai szimpózium a jeltudományról (Horányi Özséb) 723 Az a n t i b i o t i k u m o k k a l kapcsolatos ú j a b b problémák (Frang Dezső) 588
Asztronautikai t u d o m á n y o s ülésszak az ember első űrrepülésének 10. évfordulója al-
kalmából (Almár Iván) 509 A ciklikus adenozin — 3', 5' —monofoszfát biológiai jelentősége (Magyar Kálmán) 591
E g y ü t t m ű k ö d é s i megállapodás két egyetemi tanszék között (Zapp Erika) 514
Élelmiszerkémia K u b á b a n ( Vajda Ödön) 663 Emlékülés a Párizsi K o m m ü n 100. évfordulójára (Nagy Ferenc) 511
Francia —magyar földrajzi kollokvium Franciaországban (Rétvári László) 53
M a t e m a t i k a a régészetben (Salamon Ágnes) 327 Az MTA 1970. évi t u d o m á n y o s ülésszakának p r o g r a m j a 47
A Nemzeti Termelékenységi Központok E u r ó p a i Szövetségének ülése 793 A Nemzetközi Földrajzi Unió E u r ó p a i Regionális Konferenciája Budapesten (Enyedi
György) 788 Nemzetközi Funkcionálanalízis konferencia — a t u d o m á n y á g m a g y a r hagyományai-
nak tükrében (Kovács István ) 263 Nemzetközi információcsere az állam- és j o g t u d o m á n y i k u t a t á s területén (Nagy
Lajos) 329 Nemzetközi membrán-biokémiai iskola T i h a n y b a n (Gárdos György) 124
Operációkutatási Konferencia Debrecenben (Prékopa András) 325 Az ö k o n o m e t r i a i Társaság I I . Világkongresszusa (Szakolczai György) 197
Statisztikai á t t e k i n t é s az Akadémia t u d o m á n y o s bizottságainak újjáválasztásáról
(Zoltán Edit) 260 A számítástechnikai program népgazdasági problémái (Földi Tamás) 717
Szovjet és amerikai viták a t u d o m á n y o s fokozatokról és a t u d o m á n y o s tevékenység
ösztönzéséről (Szilárd Károly) 592 A Szovjet —Magyar Történész Vegyesbizottság Néprajzi T a g o z a t á n a k 1970. évi buda-
pesti ülésszaka (Sárkány Mihály) 50 A t á r s a d a l o m t u d o m á n y o k differenciálódásáról és egységéről (Nóvák Zoltán) 586
Tíz éves a Tudományszervezési T á j é k o z t a t ó (Félix Pál) 127
T u d o m á n y o s ülésszak a lenini békepolitikáról 197 A tudományszervezés nemzetközi irodalmából 54, 330, 516, 596, 727
T u d o m á n y t ö r t é n e t i kongresszus (Zemplén Jolán) 790 Ű j irányzatok a tudományszervezésben (Kunszt György—Szűcs Ervin) 791
Az urbanizálódás egészségügyi kérdései (Gáti Tibor) 501 A városépítés és az építési technika kölcsönhatásai (Faragó Kálmán) 506
V i t a a j o g t u d o m á n y i k u t a t á s o k ú t j a i r ó l (Halász József) 659 Vízminőségi és víztechnológiai kongresszus ( Vadas Zsuzsa) 125
K Ö N Y V S Z E M L E
Az A k a d é m i a i K i a d ó újdonságai 1971 első h ó n a p j a i b a n (R. P.) 61 B ó n a E r v i n — F a r k a s J á n o s — K l á r J á n o s — L ő r i n c z Lajos—Paczolay Gyula: A t u -
d o m á n y n é h á n y elméleti kérdése (Takács József) 273 Csáki Frigyes: Korszerű szabályozáselmélet (Rácz István) 408 D o m o k o s József: Áchim L. A n d r á s (Lázár Vilmos) 798 E r d e i Ferenc: Város és vidéke (Bakos István) 600 E r d e y - G r ú z Tibor: T r a n s z p o r t f o l y a m a t o k vizes oldatokban (Gyarmati István) . . . 334
G a r a n c s y Gabriella: A munkajogviszony megszűnése (Nizsalovszky Endre) 667 G u n s t P é t e r : A mezőgazdasági termelés t ö r t é n e t e Magyarországon (1920—1938)
(Lázár Vilmos) 523 G. J o n e s : The role of science and technology in developing countries (Vekerdi
László) 733 A k é m i a ú j a b b eredményei (Boksay Zoltán) 602
A m a g y a r nyelv szóvégmutató szótára (Rácz Endre) 56 Mérei Gyula: A m a g y a r októberi forradalom és a polgári p á r t o k (József Farkas) . . 203
Molnár József: A m a g y a r beszédhangok atlasza (Szépe György) 134
A m ú l t m a g y a r t u d ó s a i (Makkai László) 729 N a g y n é Szegvári K a t a l i n : A nők művelődési jogaiért f o l y t a t o t t h a r c h a z á n k b a n (R.
Hutás Magdolna) 337 P e t ő f i és kora (Tamás Anna) 406 R é g i magyarországi n y o m t a t v á n y o k 1473—1600 (Ritoók Zsigmondné) 800
S. C. Salmon—A. À. H a n s o n : A mezőgazdasági k u t a t á s elméleti és gyakorlati prob-
lémáiról (Bóna Ervin) 672 V. A . Stoff: Modellierung u n d Philosophie (Biró Gábor) 58
Szabó Bálint: Népi demokrácia és forradalomelmélet (Mérei Gyula) 132 Szénássy B a r n a : A magyarországi m a t e m a t i k a t ö r t é n e t e a 20. század elejéig (Sárdy
Péter) 271 G. R . Taylor: A biológiai pokolgép (Venetianer Pál) 201
U n g v á r i T a m á s : I k a r u s z fiai (Vekerdi László) 521 Zehn J a h r e archäologische Forschung (Fvlep Ferenc) 670
A K A D É M I Á K F O L Y Ó I R A T A I
N a u k a Polska (Varsó) 206 S p e k t r u m (Berlin) 63, 207, 737
Szpiszanie (Szófia) 529 Véstník ÖSAV (Prága) 62, 340, 529, 737
Vesztnik Akademii N a u k SZSZSZR (Moszkva) 62, 205, 339, 527, 735
Az MSZMP KB tudománypolitikai irányelveinek megvalósításáról*
Bognár Géza
I.
Századunk második felének lényeges jelensége a tudományos-technikai forradalom.
Még magáról a fogalomról is széles körű tudományos viták folynak. Tény azonban, hogy a termelőerőknek a korábbitól eltérő jellegű, méretű és ütemű fejlődéséről van szó. A tudomány és technika viharos fejlődésének, a termelés terén soha nem látott lehetőségeknek hatására lényeges társadalmi folyamatok alakulnak ki, zajlanak le. Ez t e h á t nem csupán a tudomány művelőinek, a technika fejlesztőinek és alkalmazóinak ügye, hanem társadalmi, politikai probléma is.
A tudományos-technikai forradalom ismertető jegyei között említhetjük
— amint erre a referátum is utalt — a komplex gépesítést, a részleges és teljes automatizálást, a kemizálást, jelentős ú j energiaforrásoknak az ember szolgá- latába állítását. A tudomány mind nagyobb mértékben közvetlenül is termelő- erővé válik: a szellemi alkotások, a tudományos kutatómunka mind több produktuma lesz a nemzeti jövedelem fogyasztójából annak termelőjévé.
Meggyorsul a tudományos eredmények gyakorlati felhasználása. Példaként említem, hogy a rádióhullámok Heinrich Hertz által történt felfedezése után, Popov zivatar jelzőjén keresztül, a rádiótávíró megvalósításához 30 évre volt szükség. A rádióhullámoknak távolságmérésre, tehát radar célokra való alkal- mazására az alapjelenség felfedezése u t á n 15 évvel került sor. A tranzisztorok felfedezése és gyártásbavétele között már csak 5 év telt el. A laser nek, a fény- sugár egy természetben fel nem lelhető formájának gyakorlati alkalmazása pedig úgyszólván a felfedezéssel egyidőben kezdődött. Mindez n a p j a i n k b a n jól érzékelhető akkor, amikor a szovjet tudomány kiemelkedő eredményeként a u t o m a t a jármű közlekedik a hold felszínén.
A termelő emberek tevékenysége mindinkább a gépek létrehozása, irányí- tása és ellenőrzése, a tudomány művelése és annak technikai-technológiai alkalmazása lesz. A tudományos-technikai forradalom szorosan összekapcso- lódik a művelődés, az életszínvonal és az életmód jelentős megváltozásá- val is.
A tudományos-technikai haladás előtérbe kerülése világméretű folyamat:
mind a szocialista, mind a tőkés társadalmakban jelentkezik. A tőkés társa- dalom védelmezői, közöttük az úgynevezett konvergencia-elméletek képvi- selői ebből azt a következtetést vonják le, hogy a kapitalizmus és a szocializ- mus egy irányba, valamiféle magas technikai szintű „hibridtársadalom" felé halad, semmi értelme tehát az osztály harcnak.
* Felszólalás az MSZMP X . K o n g r e s s z u s á n .
E nézetek hirdetői éppen a kétféle társadalom gyökeres különbözőségétől, s ennek alapján a fejlődés döntően eltérő lehetőségeitől és perspektíváitól kívánják elvonni a figyelmet. E nézetek torz volta még akkor is világossá
válik, ha csak a tudományos-technikai forradalom oldaláról vizsgáljuk a való- ságot. A két társadalom lényegbevágó különbözőségei miatt a kapitalizmusban és a szocializmusban alapvetően mások a tudományos-technikai haladás ered- ményeinek felhasználási lehetőségei és társadalmi hatásai.
Tudjuk, hogy a legfejlettebb tőkés országokban vannak olyan jelentős tudo- mányos és technikai eredmények, amelyek t ö b b tekintetben túlhaladják az országunkbeli szintet. Számukra ezt az az évszázados előny teszi lehetővé, melyet korábban — zömében más országok rovására — szerezhettek. Ma azon- ban a tudományos-technikai haladás és annak eredményei nem a tőkés terme- lési mód megszilárdulását jelentik. E folyamat társadalmilag mélyen ellent- mondásos jelleggel bontakozik ki a tőkés viszonyok között és elmélyíti a kapitalizmus ellentmondásait. A tudomány és a technika számos vívmánya a háborús fenyegetés és agresszió céljait szolgálja, akár alkotóik szubjektív szándékától függetlenül is. A kapitalizmus lényege nem változik meg a tudo- mányos és műszaki haladással, a termelőerők gyors növekedésével, hiszen az államhatalom és a gazdaság felett a monopoltőke rendelkezik. A kapitalizmus- ban tehát objektív akadályok gátolják azt, hogy a tudományos és technikai haladás eredményeit az egész társadalom érdekében hasznosítsák. A kapitaliz- mus egy bizonyos ponton túl szűknek bizonyul a tudományos-technikai forra- dalom kedvező hatásainak kibontakoztatására.
A szocialista társadalom lényegét meghatározó viszonyok — az államhata- lom jellege, a termelőeszközök társadalmi tulajdona, az átfogó tervszerűség lehetősége — a kapitalizmustól eltérő, annál kedvezőbb feltételeket biztosí- t a n a k a tudományos-technikai forradalom kibontakoztatásához. A szocialista társadalomban nincs objektív akadálya annak, hogy a tudományos és techni- kai haladás vívmányai a társadalom egészének érdekeit, a népgazdaság gyors fejlesztését, a dolgozó tömegek életszínvonalának, a kultúrának, a műveltség- nek emelését szolgálják.
A szocializmus teljes felépítésének folyamatában hazánk számára is megha- tározó jelentőségű a tudomány fejlődése és eredményeinek társadalmi felhasz- nálása. Mindezt megértve azonban reálisan kell látni azt is, hogy hazánkban még csak kezdetén t a r t u n k e folyamatnak. A tényen és feladataink nagyságán nem változtat, hogy számos ok magyarázza ezt a viszonylagos lemaradást, í g y például közismert, hogy igen alacsony színvonalú termelőerőket örököl- t ü n k a kapitalizmustól. Mi magunk is késve ismertük fel e világfolyamatot, és csak az utóbbi években vontuk le ténylegesen a gyakorlati következteté- seket.
Most — p á r t u n k X . kongresszusán — már jelentősebb változásokról számol- h a t u n k be. A tudományos-technikai haladás egyre több eleme hatol be hazai társadalmi-népgazdasági valóságunkba: a nemzetközi együttműködést, ku- tató-fejlesztő tevékenységünket, a termelés intenzív fejlesztését, az oktatási- képzési rendszerünk továbbfejlesztésére irányuló igényeket mindinkább ezek szövik át.
P á r t u n k felismerte a tudomány kiemelkedő szerepét korunkban, mélyre- h a t ó előkészítés és elemzés alapján napirendre t ű z t e és hosszabb t á v r a meg- határozta tudománypolitikai irányelveinket.
п.
A tudománypolitikai irányelvek h a t á r o z a t t á emelése óta közel másfél év telt el. Milyen főbb eredményekről számolhatunk be a határozat megjelenése óta?
Mindenekelőtt arról, hogy ez az átfogó koncepció á t m e n t a köztudatba, egész tudományos életünknek, a k u t a t ó m u n k a fejlesztésének meghatározó- jává vált.
Az irányelvekben kitűzött célok megvalósításához a Központi Bizottság számos állami intézkedést t a r t o t t szükségesnek. Ennek megfelelően ú j tör- vényerejű rendeletek, kormányhatározatok, minisztériumi utasítások sora összességükben jó alapot teremtett az irányelvek realizálásához.
Az irányelveknek és a nyomukban kialakult szemléletváltozásnak talán az a legjelentősebb eredménye, hogy a kutatás, a tudományos munka egésze tudatosabban fordult a konkrét társadalmi, népgazdasági célok felé, mint bármikor a megelőző években. Az ipari kutatóintézetek tevékenységüket iparvállalatok, minisztériumok és más országos szervek konkrét igényei alap- ján végzik. Kedvező irányban formálódik a Magyar Tudományos Akadémia intézeteinek, kutatóinak szemlélete is.
A tudománypolitikai irányelvek bevezetésével kapcsolatban nehézségek is vannak. Egyes feladatok megoldásához jelentős időre van szükség, aminek főként olyan objektív okai vannak, mint pl. az anyagi lehetőségek korlátai, a tudományos kutatási bázis régebbről örökölt s t r u k t ú r á j a vagy a nemzetközi kapcsolatok intenzívebb fejlesztésének r a j t u n k kívül álló feltételei stb. Az objektív okok számításbavétele mellett el kell oszlatni bizonyos illúziókat, amelyek az irányelvek megjelenése u t á n a kutatók között jelentkeztek, és elsősorban az anyagi feltételek rendkívül gyorsütemű emelkedését remélték.
Igaz, hogy a következő ötéves tervben erőteljesen emelkedik a kutatásra, fej- lesztésre fordítható összeg és ez jelentős fejlesztést tesz lehetővé, de minden igény — közöttük az indokoltak egy része — ennek ellenére sem elégíthető ki.
A tudománypolitikai irányelvek realizálása közben találkozunk más — töb- bek között állami irányító szerveknél is jelentkező — szemléletbeli problémák- kal. Esetenként és helyenként most is kísért a tudományos alkotómunka le- becsülése, nem egyszer prakticizmus, bürokratizmus tapasztalható.
A tudománypolitikai irányelvek megkülönböztetett figyelmet szentelnek a műszaki fejlesztés kérdésének. A műszaki fejlesztő munka ma már éppúgy a tudományos kutatás fogalomkörébe tartozik, mint a legelvontabb alaptudo- mányi kutatás. A műszaki fejlesztés hozza létre a közvetítő kapcsolatot a tudományos kutatás és a termelés között. A tervezőkonstruktőr, a technológus szellemi munkája sem kisebb értékű és nem kisebb rangú, mint a tudományos kutatóé, csak más jellegű. Ez a szemlélet a tudományos k u t a t ó k és a műszaki értelmiség t u d a t á b a n azonban nem jelentkezik egyértelműen. Ezen nem is nagyon csodálkozhatunk. A tudományos közéletben és az irányító, mértékadó fórumoknál nincs megfelelő, megérdemelt becsülete az adaptáló, fejlesztő k u t a - tásnak. Előbb részesül erkölcsi megbecsülésben egy periférikus tudományterüle- ten ú j a t alkotó kutató, mint a már valahol megvalósult nagyjelentőségű tudo- mányos eredmény hazai alkalmazását biztosító szakember. A társadalom köz- vetlen érdekeit pedig ez utóbbi szolgálja inkább. Eokozni kellene — egészen az állami díjak odaítéléséig — az adaptáló, fejlesztő tevékenység megbecsülé- sét. Nagyon fontos ez egyébként azért is, mert ma a gazdasági életünket fog-
lalkoztató egyik lényeges probléma annak a technikai, technológiai elmaradás- nak, úgynevezett „résnek" a behozása, amelynek valóságos voltát — sajnos — tényként kell megállapítanunk. A technikai, technológiai rés szűkítése nagy anyagi és szellemi ráfordítást igényel, annál is inkább, mert a fejlett ipari or- szágokban az egyes termékek termelési költségében még mindig lényegesen nagyobb részarányt képez a kutatási, fejlesztési költség, mint hazánkban.
Annak érdekében, hogy a fejlett ipari országokhoz hasonló fejlesztési eredmé- nyeket mutathassunk fel, egy-egy részterületen, anyagi és szellemi erőink je- lentős részét néhány kiemelkedő, a fejlődést hosszabb t á v r a megalapozó fel- a d a t r a kell koncentrálni.
Lassan formálódik a vállalatok hosszútávú gondolkodása, amikor kutatási, műszaki fejlesztési feladatok megoldására adnak megbízást. A vállalatok ku- tatási igényeinek zöme egyelőre rövidlejáratú, a jelenlegi műszaki szint javít- gatását célzó feladatokra korlátozódik. A valóság az, hogy a jövőt megalapozó hosszabb t á v ú kutatási feladatokban a vállalatok még ma sem eléggé érdekel- tek, mert az értékesítési lehetőségek és részben az ösztönzők a pillanatnyi nyereség elérésére serkentenek. Ezért nagy a k u t a t á s t irányító főhatóságok szerepe és felelőssége. A minisztériumoknak és az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságnak lehetősége van olyan átfogó műszaki fejlesztési politika kialakí- tására, amely a pillanatnyi érdekeken túlmenően, a jövő megalapozására is kellő gondot fordít. A főhatóságok e lehetőségek kiaknázását kutatási, fejlesz- tési célprogramjaik kidolgozásával megkezdték. Az irányító szervek e progra- mok révén is hozzájárulhatnak a termelő üzemek szemléletének formálásához, a kutatás, fejlesztés és gyártás közötti jobb, célravezetőbb munkamegosztáshoz.
Kutatási, fejlesztési bázisunk eddigi eredményei alapján néhány területen elég nagy pontossággal jelölhetjük meg azokat a kutatási irányokat és célokat, ahol a sikert biztosító anyagi és szellemi erők összpontosításának megterem- tése rentábilis. Véleményem szerint a műszaki kutatások közül ide sorolható például a kémia néhány ágazata, mindenekelőtt a gyógyszervegyészet és a petrolkémia, az elektronikai ipar területéről mindenekelőtt a hírközlés és a számítástechnika egy-egy jól körülhatárolt része. Ezeket, és néhány más, itt nem részletezett konkrét fejlesztési programot ú j ötéves tervünk irányelvei is megjelölték.
A jövő év végére készül el az új országos távlati kutatási terv. Ez a terv bizto- sítani fogja azoknak a főbb igényeknek a kielégítését, melyet a társadalom joggal vár el a tudománytól. A terv szükségessé teszi m a j d az intézetek közötti kooperációt, az egyetemek fokozott bekapcsolását a nagy, átfogó feladatok megoldásába. E z t az együttműködést egyébként a tervekben szereplő témák megrendelésénél ösztönzőkkel is lehetne, kellene segíteni. A távlati kutatási tervben, illetve az ágazati kutatási célprogramokban nem kiemelt területeken természetesen szintén szükségünk van kutató-fejlesztő munkára, hiszen a kül- földről megszerzett ismeretek adaptálása is hozzáértő szakembereket igényel.
Az egész kutatási, fejlesztési tevékenység kiemelkedő feladata a technológiai fejlesztés. A technológiai fejlesztés i p a r u n k b a n még ott is gond, ahol a konst- rukcióban világszinten állunk. Ma is van olyan tudományos fejlesztési eredmé- nyünk, amely a laboratóriumban, sőt prototípus f o r m á j á b a n is versenyképes, d e a sorozatgyártás megteremtése — technológiai felkészültség hiányában — súlyos, gyakran kellő színvonalon meg sem oldható gondot okoz. Joggal tar- t u n k attól, hogy a technológiai elmaradás mind az ipari fejlesztésben és gyár- tásban, mind a tudományos k u t a t á s b a n növelheti elmaradásunkat. Említet -
tem, hogy a kutatási eredmények gyakorlati hasznosítása egyértelműen meg- gyorsult. Ennek ellenére még ma sem ritka, hogy egy-egy igazán színvonalas megoldást — technológiai elmaradottságunk miatt — nem t u d u n k megfelelő időben sorozatgyártásban realizálni.
A kisebb, rövid t á v ú feladatok elvégzése természetesen akkor is szükséges, ha távlati terveink már kialakultak. K u t a t á s i bázisunk — amint azt a Köz- ponti Bizottság a tudománypolitikai irányelvekben is kiemelte — csak néhány területen lesz képes jelentős önálló eredményeket produkálni.
Mind a műszaki fejlesztéssel, mind a koncentráció igényével szorosan össze- függ a nemzetközi tudományos együttműködés fejlesztése. Nemzetközi tudomá- nyos kapcsolatainkat elsősorban a Szovjetunióval és a szocialista országokkal kívánjuk fejleszteni. Az elmúlt években nem egy, sokszor többszáz millió forint volumenű termelést megalapozó közös kutatási eredmény is bizonyítja a szocialista országok tudományos együttműködésének hasznosságát. T u d j u k , e téren még sok a kihasználatlan lehetőség. Az ipar területén egyre inkább ki- bontakozó együttműködéssel nem t a r t o t t lépést a KGST országok tudományos együttműködése. Az együttműködés fejlesztése mindannyiunk közös ügye.
A KGST integrációban való aktív részvételünk mellett csak helyeselni lehet, hogy az országok licencia forgalma az elmúlt néhány évben megnövekedett.
A külföldről á t v e t t kutatási eredményekre, gyártási eljárásokra szükségünk van, mert talán a két nagyhatalmat leszámítva, egyetlen ország sem képes a kutatásban és a fejlesztésben önellátásra. Helyes, sőt fokozandó ez a tendencia azért is, mert a hazai kutatási bázisnak versenyt, mégpedig magas színvonalú versenyt teremt, ami más módon — kis ország viszonyai között — nem bizto- sítható. Szóvá kell tenni azonban, hogy amennyire helytelen volna az az a u t a r k szemlélet, mely szerint mindent magunknak kell kifejleszteni, ugyanannyira káros az a több oldalról megnyilvánuló, esetenként érvényre is jutó álláspont, amely szerint Magyarországon nem érdemes eredeti ipari k u t a t á s t végezni.
Ez a szemlélet a jelentős, az életképességét bebizonyított magyar kutatási bázis tényleges lehetőségeinek a lebecsülése.
A Központi Bizottság tudománypolitikai irányelvei jelentős káderpolitikai célkitűzéseket is tartalmaznak. Ezek közül csak egyhez fűznék néhány meg- jegyzést: a k u t a t á s és a gyakorlati élet különböző területei közötti egészséges kádercserére gondolok. Az iparnak, az oktatásnak, az igazgatásnak folyama- tosan szüksége van tudományosan is jól képzett szakemberekre, akik a k u t a t ó - intézetekben szerzett elméleti és gyakorlati ismereteiket e munkahelyeken eredményesen hasznosíthatják. A kutatóintézetek mégsem kezdeményezik munkatársaiknak más munkaterületre történő átirányítását. De még ennél is nagyobb probléma az, hogy a gyakorlat még nem igényli eléggé a tudományo- san jól képzett kádereket különböző irányító funkciók betöltésére, nem t e r e m t vonzó lehetőségeket a kutatásban dolgozó szakembereknek. Megfelelő kereslet nélkül pedig ez a sok szempontból kívánatos csere nem alakulhat egészséges, természetes, állandó folyamattá.
A Központi Bizottság tudománypolitikai irányelvei hosszú időre vezérfo- nalat adnak mindannyiunknak, akik a tudománnyal — akár mint a n n a k művelői, akár mint alkalmazói — kapcsolatban állunk.
K u t a t ó k ezrei, tízezrek munkálkodnak kedvvel, lelkesedéssel az irányelvek- ben kitűzött célok elérésén. R a j t u n k , kommunistákon múlik, — a mi felelős- ségérzetünkön, erőfeszítéseinken — hogy ez a lelkesedés ne lankadjon és a tudomány minél maradéktalanabbul a népet szolgálja.
A távlati tudományos kutatási tervről és a társadalomtudományokról*
Erdei Ferenc
A tudomány jelentősége tekintetében a tudományok szószólójának nem kell megerőltetnie magát, illetékes fórumok megfontolt fogalmazásaira u t a l h a t . Az MSZMP Központi Bizottsága — 1969. júniusában — kifejtette tudomá- nyos életünkre vonatkozó helyzetmegítélését és továbbfejlesztésére irányuló ú t m u t a t á s a i t . Lényegében ezeket foglalja össze a kongresszusi irányelvek ide- vágó tétele. Közel másfél éve tehát a Központi Bizottság erre vonatkozó hatá- rozatának. É p p e n ezért most már arról is kell beszélni, hogy az abban foglaltak hogyan valósulnak meg a gyakorlatban.
Az irányelvek lényege, fő irányvonala az, hogy a tudomány kerüljön köze- lebb a gyakorlathoz, kerüljön közvetlen kapcsolatba a társadalmi szükségle- tekkel és álljon azok szolgálatába. E n n e k alapján került sor az állami tudo- mánypolitikai szervek és funkcióik rendezésére, az Akadémia szervezeti reform- j á r a és számos más fontos tudománypolitikai elhatározásra. Mindezek végre- h a j t á s a biztatóan halad előre. Ezek közül a távlati tudományos kutatási terv- ről és a társadalomtudományokról kívánok közelebbről beszélni felszólalásom- b a n .
A távlati tudományos kutatási terv tudományos életünk fejlesztésének egyik legfőbb szervezője: ilymódon t u d j u k legfőbb erőinket a társadalmilag legfőbb célokra koncentrálni. Ez a munka megindult és 1971 végére készülnek el távlati tudományos kutatási terveink, összhangban a távlati népgazdasági tervvel. Okultunk a régi távlati kutatási t e r v tapasztalataiból és csak a reálisan kézbentartható, kevés számú kutatási programot emeljük országos-kormány- szintre, s emellett minden minisztérium, illetőleg főhatóság külön a maga felelősségével emeli ki azt a 8—10 t é m a k ö r t , amelyek az ő felelősségi területén a legfontosabbak. Jól indult el ez a m u n k a : egyes tudósok is, kutatóhelyek is törik magukat azért, hogy mit javasolnak kiemelésre, s azért is, hogy maguk mire vállalkoznak. A felelős irányítószervek pedig máris gondosan egyeztetik elképzeléseiket. Nem fenyeget az a veszély, hogy a tudománypolitikai irány- elvek célkitűzései elsüllyednének, vagy tervszerűtlen munkába vesznének el.
Világszerte folyik ilyen munka, az E N S Z különféle szervezeteiben és köze- lebbről a szocialista országok közösségében, a KGST-ben és más fórumokon is célratörő nemzetközi tevékenység indult meg a társadalmilag legfontosabb kutatási programok kialakítása érdekében. É s e széleskörű tevékenységben k é t figyelemre méltó közös vonás is v a n .
* Felszólalás az MSZMP X. kongresszusán.
Egyik, hogy lényegében ugyanazon problémák körül alakulnak ki a kiemelt kutatási programok — így különösen a tudományos-technikai forradalom, az emberi környezet védelme, az energiaproblémák stb. kérdései körül —, a másik pedig, hogy előtérbe kerülnek a társadalomtudományi kutatások. így különösen a tudományos-technikai forradalom társadalmi hatásai, az urba- nizáció kérdései, a társadalmi tervezés és szervezés problémái. Érthetően, mert a tudományos-technikai haladás következményei, előnyei és hátrányai, mind nagyobb súllyal jelentkeznek a társadalom életében: nemzetközileg is, a nemzetek életében is, városok és falvak munka- és lakóhelyein is és az egyes emberek közötti viszonylatokban is.
Különösen előtérbe kerülnek a társadalmi problémák, következésképpen a társadalomtudományi kutatások, a mi szocialista társadalmunkban, ahol egész politikánk az emberért van, s szocialista eszméink lényege: megszüntetni a kizsákmányolást, az elnyomást és a nyomort, s ezzel együtt az emberek közötti társadalmi viszonyok humanizálására, emberségessé való formálására törek- szünk. Ez ma az emberiség legfőbb reménysége, s ebben a szocialista országok léte és fejlődése az emberiség jövőjének a legfőbb erőtényezője.
A mi távlati kutatási tervezésünk során is előrelátható, hogy néhány társa- dalomtudományi témakört országos szintű kutatási programként, illetőleg főirányként kell kiemelnünk. Ilyen problémakörökről lehet szó: a tudományos- technikai forradalom társadalmi-gazdasági hatásai, a szocialista gazdaság- politika tudományos megalapozása, a szocialista vállalat komplex kutatása, a korszerű igazgatás-közigazgatás, a társadalmi rétegeződés és az életmód, továbbá a tudatok alakulásának a vizsgálata. Természetesen nem lehet mind- ezeket kiemelt kutatási feladatokká tenni, de közülük kell választanunk.
A társadalomtudományok kellő fejlesztéséről korábban a tudománypolitikai irányelvekben is, most a kongresszusi irányelvekben is nyomatékosan szó van.
A kongresszusi irányelvekben külön figyelmet érdemel, hogy kettős értelemben van szó a társadalomtudományok szerepéről.
Egyfelől így: ,,Az ideológiai feladatok megoldásában a p á r t fokozottan szá- mít a marxista—leninista társadalomtudományok eredményeire, művelőinek közreműködésére. ' '
Másfelől pedig így: ,,A p á r t t á m o g a t j a a társadalmi valóságnak, a fejlődés törvényeinek minél szélesebb feltárására irányuló kutatásokat, mert ezek meg- ismerése a p á r t és a munkásosztály érdeke."
A társadalomtudományok ideológiai szerepe régóta jól ismert, e tekintetben csak a következetes harc, a helyes mérték és a szolid értékelés a meg-megújuló probléma. Különös aktualitása és kiemelkedő jelentősége van azonban a törté- neti valóság feltárásának. Társadalmunk szocialista építésében olyan fázishoz 'értünk, amikor szocialista eszméink megvalósításában most már bőségesen
vannak történeti tapasztalataink. Ezek reális értékelése nélkül most már nem haladhatunk tovább, s ebben nélkülözhetetlen a társadalomtudományok szerepe.
Gondoljuk végig, csak ezen a Kongresszuson mi van napirenden. Nem kisebb problémák, mint ilyenek:
— gazdaságirányítási rendszerünk továbbfejlesztése és ezen belül ilyen ú j a b b kérdések: a népgazdasági, a vállalati és az egyéni érdekek összeegyezte- tése, a munkásosztály helyzete és további alakulása, s az anyagi és erkölcsi ösztönzők hatékonyabb rendszere stb.;
— a szocialista vállalatok belső mechanizmusa, az állami tulajdonosi ren- delkezés gyakorlása, a vállalati vezetés és munkásellenőrzés, továbbá az ösz- tönző hatások kellő érvényesülése stb.;
— a szocialista demokrácia, az államelmélet fejlesztése kérdései: a helyi önkormányzat és a központi kormányzás összefüggései, a demokratikus cent- ralizmus helyes értelmezése, az országgyűlés, a K o r m á n y és a helyi közigaz- g a t á s helyes munkamegosztása, választási rendszerünk demokratizmusa és a közigazgatás területi szervezése s t b . ;
— iskolarendszerünk, a kultúrforradalom történelmileg időszerű kérdései:
a szocialista műveltségeszmény, a kommunista szakemberség, a szakmunkási műveltség, szocialista kultúránk a k é t kultúra korszerű feszültségében, s nem utolsó sorban szocialista frontunk erősítése az elidegenedés és a manipulációk ellen, a szocialista humanizálásért, az ember egyetemleges méltóságáért és reális szabadságáért.
Csak egyetlen élénken aktuális konkrét példa: a munkás-alkalmazotti és szövetkezeti keresetek, illetőleg a személyi jövedelmek t ú l z o t t n a k tűnő diffe- renciálódása. Élesen vitáznak ezen különféle szakszervezeti és szövetkezeti érdekeltségek, természetesen szubjektív szemlélettel. ,,A p á r t n a k és a mun- kásosztálynak érdekében áll" a helyzet objektív ismerete e tekintetben, m e r t ez alapvető politikai kérdés, a munkás-paraszt szövetség ügye. E z t azonban az érdekelt társadalomtudományok fegyelmezett közreműködése nélkül nem lehet megalapozottan tisztázni, s mindaddig tere van a szubjektív túlzások- n a k is.
Nem kell folytatni. Ilyen súlyú kérdésekkel kell közelítenünk szocialista társadalmunk történeti valóságának a felismeréséhez, s reálisan fel kell ismer- n ü n k az adott valót is, a mozgás törvényszerűségeit is és politikánk járható ú t j a i t is. És ennek a tudománynak van valami egyedülálló felelőssége és különös- sége: ezeket az ismereteket kész eredményekként sehonnan nem vehetjük á t , v a n n a k közös eszméink, tanulnunk kell kölcsönösen módszereket és ismernünk analógiákat; átvehetünk történeti-társadalmi tapasztalatokat, de a konkrét t ö r t é n e t i valóságunkra vonatkozó ismereteket nem vehetjük kölcsön. Vagy m a g u n k képesek vagyunk megszerezni ezeket, vagy ezek nélkül kell vakon tapogatóznunk.
D e még másféle különös teher is nehezedik az aktuális társadalomtudományi kutatásokra. A történeti valóság megismerése sokszor illúziókat rombol, egyéni és partikuláris (csoport- és apparátusbeli) szubjektivitásokba ütközik, s a valóság olykor általános elvi tételeinkkel v a g y éppen nagyon tisztelt eszményeinkkel is szembekerül. Mindezt el kell viselni ahhoz, hogy igazi ismerethez és önisme- rethez jussunk és szocialista politikánkat a történeti realitások ösvényein vezet- hessük. A Központi Bizottság beszámolójában jogosan idézte e tekintetben' K á d á r János elvtárs Lenin ú t m u t a t á s á t : „A konkrét helyzet konkrét elem- zése".
É s még más veszélyek is vannak. A társadalomtudományok művelői is gyarló emberek, s olykor a valóság megítélésében is tévedhetnek, de méginkább akkor, amikor általánosítható következtetéseket vonnak le, vagy éppen divatos ide- ológiai tételeket kovácsolnak. De ezeket is tudomásul kell venni, mert a helyes megítélések és a megalapozott következtetések nem magától értetődőek, h a n e m vitában érhetjük el őket.
A társadalomtudományokról van szó, de mégsem mindegyikről. A klasszikus h u m á n tudományok viszonylag kisebb történeti terhet viselnek, t e h á t szaba-
dabban mozognak: a nyelv- és zenetudományok, vagy a néprajz és a régészet.
Azok a társadalomtudományok, amelyekre közvetlenül nehezedik a történeti valóság feltárásának a morális-tudományos terhe, a következők: a közgazda- ságtudomány és vállalati-üzemi gazdaságtan, a szociológia és jogtudomány, a pszichológia és a szervezéstudomány és végeredményben a filozófia is.
Egész politikánkhoz, annak minden lépéséhez felelős adalékokat kell szol- gáltatni a társadalomtudományoknak, mégpedig úgy, hogy sem maguk nem váljanak megtévesztés áldozatává, sem ők ne vezessenek félre senkit. Nagy felelősség ez, s éles morális, tudományos és politikai felelősségtudat kell hozzá.
És okulás a tapasztalatokból, akár a voluntarista politika és az ideológiai dogmák torzító hatásáról, akár divatos átértékelésekről vagy ellendogmákról van szó.
Éppen ezért maximális önfegyelemmel és igazságkereső szigorúsággal konk- rét tényfeltárásokat, történeti vizsgálatokat kell végeznünk, elsősorban min- den illetékes szaktudomány módszertani fegyelmével és a történeti valóság megismerésének a szenvedélyével. Csak ez alapozza meg az igazi és alkotó marxista társadalomtudományokat, s a politika számára is csak ilyen társa- dalomtudomány képes használható támpontokat szolgáltatni. Továbbá az is elengedhetetlen, hogy a marxizmus—leninizmus teljes módszertani fegyverzetét bevessük, ugyanakkor képesek legyünk a világban megjelenő ú j módszerek használható elemeit is alkalmazni. Éz vitaképességünknek is feltétele.
Gondoljuk végig: mai politikai kérdéseink perspektivikus megoldásához égető szükségünk van a t u d o m á n y közreműködésére, s mivel ennek még bizony szűkében vagyunk, sokszor meg kell elégednünk átmeneti vagy t u d o t t a n nem igazi átmeneti megoldásokkal.
Mindebből az is következik, hogy állhatatosan kell küzdenünk a társadalom- tudományok elmaradottságának a megszüntetéséért, amelyek az igazi marxista társadalomtudományi fejlődéshez szükségesek. Különféle illúziók következ- ménye, hogy sokáig h á t t é r b e szorultak a társadalomtudományok a természet- tudományok mögött.
De most a történelem szorít rá bennünket — nem először és nem utoljára —, hogy a termelőerők fejlődésének a társadalmi viszonyokra való kihatásaira fordítsuk a fő figyelmünket. A két kultúra — a technikus és a társadalmi- humánus — szinte reménytelenül elváltak egymástól, de — hasonlóan mint Marx és Lenin korában — a társadalmi valóság figyelmeztet bennünket az ember, a társadalom és a politika elsődlegességére. Vegyük észre: a tudomá- nyos-technikai forradalom szédítő üteme — áldásai mellett — mind nyugtala- nítóbb társadalmi hatásokat szül. A termelőerők robbanásszerű fejlődését társadalmi hatásaiban kell felfognunk: s ez a szocializmus, a marxizmus—
leninizmus alapállása.
Egyszerűbben szólva, azt jelenti ez, hogy a természettudományoknak és a társadalomtudományoknak össze kell fogni korunk jelenségeinek a megítélé- sében és befolyásolásában. Már-már nem is lehet élesen szétválasztani a kette- jük birodalmát: e két t u d o m á n y csak közösen és együttesen boldogulhat.
A műszaki fejlődés, a tudományos-technikai forradalom csak műszaki-termé- szettudományos kérdés? Korántsem. Legalább annyira társadalmi probléma is; vagy tudományágakra fordítva: közgazdasági, üzemgazdasági, szervezés- tudományi, szociológiai, pszichológiai és jogi kérdés is.
Éppen ezért akadémiai posztomon is elsőrendű kötelességemnek t a r t o m , hogy a mondottak értelmében mindent megtegyek társadalomtudományunk
fejlesztéséért. Az akadémiai reform óta ez állami kötelessége is az Akadémia főtitkárának: koordináló állami felelőssége van a természettudományok és a társadalomtudományok ágazatában. A természettudományok további fej- lődésének az ú t j á t is egyengetnie kell, de mivel most a társadalomtudományok v a n n a k elmaradásban, s mivel r á j u k nehezedik a nagyobb súly, most különö- sen ennek érdekében kell fáradoznia. Csak így lehet az egész t u d o m á n y t emberi- társadalmi fejlődésünk, pontosabban: szocialista fejlődésünk szolgálatába állítani.
A neveléstudomány feladatai az V. Nevelésügyi Kongresszus után
Szarka József
Több mint két éves előkészítő m u n k a u t á n szeptember utolsó napjaiban ült össze az V. Nevelésügyi Kongresszus azzal a céllal, hogy áttekintse a nevelés- ügy állapotát, helyzetét, problémáit, és hosszabb távra megjelölje azokat a teendőket, amelyeket a nevelésügy fejlesztése érdekében a felelős állami intéz- ményeknek és szerveknek, de t á g a b b értelemben az egész társadalomnak el kell végezniük.
Űgy tűnik, hogy a kongresszus mindkét, egyébként egymással szervesen összefüggő feladatot sikeresen oldotta meg. Valóban széles körű és mélyreható anah'zisét n y ú j t o t t a nevelésügyünk jelenlegi helyzetének, elsősorban a kong- resszusi témabizottságok által művelt öt témában. S mivel a helyzetelemzés őszinte és alapos volt, szakszerűen és tartalmasan volt képes megfogalmazni azokat a feladatokat, vizsgálandó kérdésköröket, amelyek megoldása nélkül a nevelésügy korunk és társadalmunk követelményeinek megfelelően nem fejleszthető.
A kongresszus öt témabizottságában elsősorban az alábbi témacsoportokra irányította figyelmét:
1. A gazdasági-társadalmi és tudományos-technikai fejlődésnek az iskolai nevelésre és oktatásra kiható fő tényezői;
2. K o r u n k nevelési feladatai és a nevelési tényezők együttműködése;
3. A pedagógus hivatás és továbbképzés;
4. A neveléstudomány helyzete, feladatai, intézményei, kapcsolatai más tudományokkal ;
5. A közoktatási irányítás korszerűsítése.
A kongresszus lefolyásáról, kereteiről, tartalmi anyagáról a napisajtó, a pedagógiai folyóiratok máris t á j é k o z t a t t a k ; megjelenik a kongresszus teljes jegyzőkönyve is. Elgondolható, hogy az előkészületek, a tézisek vitái során, magán a kongresszuson a kérdések milyen sokasága merült fel. A rendelke- zésemre álló helyet arra használom fel, hogy a kongresszus fő mondanivalóit a neveléstudományra háruló feladatok szempontjából közelítsem meg. í g y kényszerű, de egyben érthető eljárás a nagyon erős válogatás, a hangsúlyok kiemelésére való törekvés.
A kongresszus egyik munkabizottsága kifejezetten a neveléstudomány fel- adataival foglalkozott, mégpedig a pedagógia fő ágazatai szerint véve sorra a teendőket. A kongresszus által elfogadott nagyszámú ajánlások között szere-
pelnek azok a javaslatok is, amelyek a neveléstudomány fejlesztésének fő irányait jelölik ki, illetve a k u t a t á s o k feltételeinek gyökeres javítását sürgetik.
É r t h e t ő azonban, hogy a kongresszus egész anyaga, az a b b a n kirajzolódó problémacsoportok olyan összefüggéseket t á r n a k fel, amelyekkel a pedagógiá-
пак — önállóan vagy interdiszciplináris együttműködés keretében — ugyan- csak foglalkoznia kell.
Azzal, hogy most a kongresszus gondolati anyagából kiemeljük a nevelés- tudomány feladatait, természetesen nem szeretnénk azt a látszatot kelteni, hogy társadalmi fejlettségünk jelenlegi színvonalán a nevelésügy fejlesztésé- nek teendó'it pedagógiai problémák tudományos vizsgálatára lehetne leszűkí- teni. A kongresszus éppen azt bizonyította, hogy a nevelési rendszer fejlesz- tésének kérdéseit sokoldalú társadalmi összefüggéseibe beágyazottan lehet korszerűen megközelíteni, s ennek következtében a nevelési rendszer terve- zése a pedagógia hatókörén t ú l m u t a t ó komplex művelet.
Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a neveléstudomány nem elsőrendűen ér- dekelt és nem elsőrendűen felelős azoknak a kérdéseknek a vizsgálatáért, tudo- mányos eszközökkel való feltárásáért, amelyek illetékességi körén belül vannak.
A kongresszusi tanácskozások vezérmotívuma volt az a kívánság, hogy a nevelést — mivel a n n a k vitelében, eredményeiben az egész társadalom érde- kelt — társadalmi közüggyé kell tenni. A nevelésügy fontosságát és legszéle- sebb társadalmi összefüggéseit a X . Pártkongresszus irányelvei is nyomaté- kosan kiemelik: ,,A társadalom, valamint a t u d o m á n y o k és a technika roha- mos fejlődése . . . megköveteb oktatási, nevelési rendszerünk fejlesztését, kor- szerűsítését, magasabb színvonalra emelését; ez szocialista továbbfejlődésünk egyik alapkérdése."
Az óhaj, hogy a nevelésért az egész társadalom legyen felelős, nem először hangzik el, önmagában nem ú j gondolat. A mi nevelésügyi kongresszusunkon azonban sokoldalú érvelés, gazdag bizonyító anyag t á m a s z t o t t a alá ennek a követelménynek indokoltságát és időszerűségét; t a r t a l m a s a n rajzolódtak ki az elv érvényesítésének konkrét teendői is.
A neveléstudomány egyik alapvető feladata, hogy korszerűen értelmezze a társadalmi hatások aktuális t a r t a l m á t és szerkezetét, abban a kölcsönösség- ben, hogy a hatások miképp összegeződnek a személyiségben, s a hatások irányításában, koncentrálásában a nevelésnek milyen szerepe van; másfelől, hogy a nevelés mint társadalmi folyamat hogyan h a t magának a társadalom- nak az alakulására. Ez így persze nagyon is régi pedagógiai kérdésfeltevés- nek tűnik. K é t dolog mégiscsak ú j . Az egyik a mai társadalmi hatások konk- rét tartalma, jellege, mai ellentmondásai. A másik a tudományok azon ú j eredményei, amelyek a szociológia, a pszichológia, az irányításelmélet szem- pontjaival gazdagodva 1 ehetővé teszik e hatások és összefüggések komp- lexebb és mélyebb elemzését.
Ezzel a kérdéskörrel függ össze a nevelési tényezők összhangjának a vizsgá- lata abban a gondolati keretben, hogy a társadalmi hatások hálózatában a nevelés meghatározott tényezők t u d a t o s együttműködését, tevékenysé- gük bányának összehangolását igényli.
A kongresszusi tanácskozások szellemében a nevelési tényezők sorában ú j r a kell értelmezni az iskola vezető szerepót, de ezzel e g y ü t t változó helyzetét egy olyan világban, amelyben az információk nem kizárólag az iskolától, a peda- gógustól származnak; amikor a gyermek több szociális képződmény (fejlett f o r m á j á b a n : közösség) tagja, s amikor a családi nevelés lehetőségei — ellent- mondásosan — távlatilag gazdagodni, átmenetileg azonban csökkenni lát- szanak.
Egy másik, a pedagógiai problematikán t ú l m u t a t ó átfogó kérdéskör a társa- dalmi-gazdasági, valamint a tudományos-technikai fejlődés nevelésügyi követ-
kezményeinek vizsgálata. E t é m á v a l az 1. számú kongresszusi bizottság foglal- kozott Erdey-Grúz Tibor akadémikus vezetésével.*
Ezt a folyamatot, illetve a folyamatok kapcsolatait gazdasági, műszaki, termelési, termelés-szervezési, oktatásgazdaságtani, szociológiai, jogi oldalról egyaránt vizsgálni kell, s el kellene jutni a szintetikus analízisek szintjéig. A ne- veléstudomány azonban nem m a r a d h a t érdektelen ennek a kérdéskörnek a vizsgálatában. Legalább két fontos vonatkozásra szükséges utalni.
Az egyik: e folyamatban az emberszempontúságnak, sőt mi t ö b b az ember- központúságnak pedagógiai oldalról való hangsúlyozása, az értékítéletek ki- alakításában az ember, a személyiség szempontjainak az érvényesítése. Ez természetesen nem kizárólag a pedagógia feladata, nem is monopóliuma, de a pedagógiának elsőrendű, szakmailag is közvetlen kötelessége.
A másik annak a par excellence pedagógiai feladatnak a megoldása, hogy a társadalmi-műszaki haladás medrében, a sok tényezőtől meghatározott neve- lési rendszer keretei között milyen t a r t a l m a k k a l és módszerekkel lehet opti- málisan dolgozni. Ennek részleteire és konkrét teendőire vonatkozóan a kong- resszus t a r t a l m a s útmutatásokat a d o t t .
Elmondható, hogy a megoldás irányai kezdenek kirajzolódni, ö n m a g á b a n nem különös, hogy ezek az irányok a nemzetközi tapasztalatok és eszmecserék gondolatkörében kialakuló tendenciák főbb vonásaival megegyeznek. Azzal tudniillik, hogy a permanens felújításra kész műveltség szerkezetéber alap- vető a paradigmatikus ismeretanyag szerepe, a gondolkodási, problémameg- oldó képesség fejlesztése, a folytonos művelődésre, a műveltség kiegészítésére és felfrissítésére irányuló készség kialakítása.
I t t azonban valóban csak irányokról van szó. Csak egyetlen mozzanatot ki- emelve: vajon a pedagógia hogyan lesz képes, és mennyire lesz bátor a para- digmatikus anyag kiemelésére, s a tanulási folyamat t a r t a l m á n a k a közép- p o n t j á b a állítására — ez előttünk álló feladat. Hasonlóképpen az is, hogy a gondolkodást a neki legmegfelelőbb anyagon, világnézeti, nevelési szempont- ból sem közömbös anyagon iskolázzuk, „trenírozzuk".
Nem lenne helyes (sőt kifejezetten káros lenne) a metodikai problémák fon- tosságát, az oktatásban felhasználható eszközök, a modern pedagógiai techno- lógia szerepét lebecsülni — ezek továbbfejlesztésére, alkalmazására nagyon is szisztematikus tervet kell kidolgozni; de a neveléstudomány, ezen belül a didaktika kulcsfeladata most — az alapvető, t e h á t a permanens művelődést megalapozó t a n a n y a g kiválasztása és korszerű didaktikai rendszerben való megszervezése.
A tudományok eredményei nem közvetlenül áramlanak á t az oktatásba.
Az oktatás anyagára nem áll, hogy fele tíz évenként mindenestől elavul s az sem, hogy másik fele tíz évenként megújul. Külön is vizsgálni kell, hogy az oktatás különböző fokain milyen kapcsolat van a tudomány ú j eredményei és a t a n a n y a g között. Nyilvánvaló, hogy minél magasabb fokon folyik az oktatás és minél specializáltabb ágazatokban, annál közvetlenebbül h a t n a k rá az új, tudományos eredmények. Ennek t u d a t á v a l is egy-két évtizeden belül gyöke- resen felül kell vizsgálni az alapműveltség t a r t a l m á t , az iskolai t a n a n y a g funk- cióját és szerkezetét. Ebben a műveletben a pedagógiáé a vezetőszerep, de szükség van a pszichológia és a szociológia hatékony támogatására s nem
* Az a k a d é m i a i vitáról ld. Mészáros I s t v á n : K é t pedagógiai t é m á j ú összesülés. Magyar T u d o m á n y , 1970. 2. sz. 121 — 123. 1.
utolsósorban a neveléspolitikától energikusan befolyásolt tudományos meg- egyezésre, amely képes a társadalmi érdekeket és a gyermek szempontjait arányosan képviselni, magyarán, amely képes a szakmai sovinizmuson t ú l emelkedni, mert ilyen hatékony garanciák nélkül — ez szinte előre látható — az oktatás nem lesz képes a t a n t e r v i és tankönyvi maximalizmust leküzdeni.
A kongresszuson tárgyalt valamennyi nevelési jelenséggel kapcsolatban sok szó esett a különböző tudományok együttműködéséről, az interdiszciplináris kutatások fontosságáról. Ennek igénylése és sürgetése természetesen nemcsak a pedagógiai k u t a t á s o k területén merül fel. A mi esetünkben mégis azért fon- tos ennek szorgalmazása, mert a nevelési folyamat valóban a legkomplexebb jelenségek közé tartozik, s a különböző, az emberre, az ember és a társadalom kapcsolatára vonatkozó tudásanyagnak, e tudományok nézőpontjainak érvé- nyesítése nélkül korszerű és hatékony pedagógiai kutatásokat nem lehet elgon- dolni. Ez nem gyengíti azt a meggyőződésünket, hogy a pedagógiának meg- van a maga tárgya, a nevelési jelenségeknek megvannak a maguk törvénysze- rűségei.
Az interdiszciplináris együttműködés elvi-metodológiai alapjainak kimun- kálása, még inkább a konkrét együttműködés megszervezése, az integráción belül jelentkező differenciálódásnak a gyakorlati megoldása persze előttünk álló feladat.
Nem volt meglepő, de nagyon figyelemreméltó mozzanat volt; a kongresz- szus résztvevői milyen szenvedélyesen és meggyőződéssel, meggyőzően bizo- nyították: mivel a különböző életkoroknak és a különböző nevelési intézmény- típusoknak megvannak a maguk sajátosságai, ezek tehát különleges, konkrét elemzést, céltudatos k u t a t ó m u n k á t igényelnek. A családi nevelés, az óvodai nevelés problémáinak vizsgálata a pedagógia ma már hagyományosnak tekin- t e t t feladatai közé tartozik, de meggyőző volt az is, hogy a csecsemőkor neve- lési szempontból való k u t a t á s a tulajdonképpen alapja annak, amire a későbbi nevelés ráépül. Jogos volt az is, hogy az olyan széles hatósugarú nevelési té- nyezők, mint a hadsereg, a speciális nevelőintézetek, a bentlakásos nevelési intézmények m u n k á j a , a szakoktatás pedagógiai problémái stb. jelentőségük- nek megfelelő tudományos elemzésben részesüljenek.
Első hallásra t a l á n úgy tűnik, hogy az intézmények, nevelési ágak képviselői
„ b e n y ú j t j á k a számlát", és követelik a pedagógiai, pszichológiai, szociológiai vagy fiziológiai k u t a t á s o k a t . Kétségtelen, hogy egy kongresszus alkalom arra is, hogy az ilyen igények „a történelem színe előtt" jelentkezzenek. De lehetet- len nem meglátni a kívánságok, az óhajok, a sürgetések mögött azt az objek- t í v e indokolt s tudományos szemléletünktől á t h a t o t t törekvést, hogy ha a személyiséget sokoldalúan kívánjuk nevelni, akkor vele minél szélesebb mező- ben, minél mélyebben kell foglalkozni. Ezzel összefüggésben érthető a testi nevelés, az egészséges életmódra való nevelés fontosságának hangsúlyozása, az erre irányuló kutatások különösen is éles és energikus, egyöntetű sürgetése, valamint a rendszert képviselő esztétikai nevelés problémái átfogó vizsgála- t á n a k szorgalmazása.
A permanens nevelés — mint a jövő kulturális tevékenységének tengelye — t ö b b vonatkozásban felmerült. Ez volt tulajdonképpen a pedagógusok képzé- sének és továbbképzésének egyik vezérgondolata. A feladat megoldása sokféle műveletet igényel. I t t a pedagógiának az a szerepe, hogy amit a gyermekek nevelésében ajánl, abból a legkorszerűbbet, a leghatékonyabbat nyújtsa a képzés és a továbbképzés csatornáin keresztül; másfelől, hogy a hatékony
módszereket — mutatis mutandis — a pedagógusok kiképzésében és nevelésé- ben is alkalmazza.
E t t ő l a kérdéstől nem választható el az a vonatkozás, amely szinte minden felszólalásban hangot kapott, a pedagógusok munkakörülményeinek, erkölcsi és anyagi megbecsülésüknek, a pedagógusok társadalmi helyzetének, a peda- gógus hivatás társadalmi perspektíváinak helyzete, s tegyük hozzá, nyugtala- nító, aggodalomra okot adó helyzete.
Ez a téma a neveléstudomány feladataival annyiban van összefüggésben, hogy a nevelés eredményei nagymértékben függnek a nevelés körülményeitől, beleértve ebbe a pedagógusok helyzetét is. Az összefüggés más oldala, hogy mikor a nevelési folyamatokat vizsgáljuk, ebbe a folyamatba, mint a nevelés s t r u k t ú r á j á b a , beletartoznak a pedagógusnak mint a nevelés vezető tényező- jének szociálisan jelentkező és értékelhető vonatkozásai.
Végül, különösen a neveléstudomány feladatait tárgyaló negyedik szekció- ban, érthető részletességgel kerültek szóba a neveléstudomány művelésének fel- tételei. A személyi és anyagi kapacitás kérdése, az irányítás, a koordinálás módszerei, a publikációs lehetőségek bővítése, illetve célszerűbb kihasználása, a tudományos minősítések problémái, a gyakorló pedagógusok bevonásának és megfelelő dotálásának szükségessége. A kérdést sokoldalúan körül lehet járni, de végső soron az igényt nagyon egyszerűen is meg lehet fogalmazni:
valamivel többet kell áldozni a neveléstudományi kutatásokra.
J ó l t u d j u k , hogy nem egyedül pénzről van szó, egyedül pénzzel nem is le- hetne mindent megoldani. De pénzre is szükség van, a feltételek t ö b b irányú javításának keretein belül.
Kétszeresen is jogos az igények hangoztatása. Először azért, mert hazánk- ban a neveléstudományi kutatások — elismerem, néhány más t u d o m á n n y a l vagy tudományággal együtt — nem t a r t o z n a k a jól dotált és megfelelően szervezett tudományok közé. De jogos azért is — s talán ez a fontosabb —, mert komolyan kell vennünk, hogy a nevelési rendszer továbbfejlesztésében, a személyiségformálás hatékony rendszerének kialakításában egyre bonyolul- t a b b kérdésekre kell a korábbiakhoz képest összehasonlíthatatlanul tudomá- nyosabb, t e h á t a gyakorlat számára megbízhatóbb, eligazítóbb válaszokat adnunk. Aczél György, az MSZMP Központi Bizottságának t i t k á r a felszóla- lásában így fogalmazta meg ezt a feladatot: ,,E helyről is arra kérem a pedagó- giai tudományok művelőit, hogy kerüljenek közelebb az iskolák mindennapi tevékenységéhez, igyekezzenek minél t ö b b olyan módszert és eljárást kidol- gozni, amelyeket a pedagógusok gyorsan és sikeresen alkalmazhatnak."
Felelősek vagyunk azért, hogy a reálisan teljesíthető igényeket hangoztas- suk, s m u n k á n k a t úgy szervezzük, hogy a társadalmi felelősség nyomasztó súlyát a mi tudományunk a maga szerény, de mégis csak fontos helyén vál- lalni t u d j a .
Ezek az igények, törekvések, elvárások megegyeznek a tudományok fej- lesztését célzó, a párt által meghatározott irányelvekkel, s azoknak a konkrét tervező munkálatoknak a szempontjaival, amelyek a távlati tervek kidolgozása érdekében érvényesítendők.
Az említett műveletekből kiemelnék néhány fontos mozzanatot. Először is a társadalmi igényekkel összehangolt, közelebbről a konkrét szaktudomány nyelvére lefordított társadalmi igények kutatási koncepcióban való megfogal- mazását. A nevelésügyi kongresszus u t á n még világosabb számunkra: ilyen koncepció nem úgy alakul ki, hogy az egyes résztémák valamilyen módon
