436
STATlSZTlKAl lRODALMl FlGYlELÖtallal együttműködve dolgozott ki. Szerző sze—
rint az új ágazati osztályozás lehetőséget nyújt a szolgáltatások értelmezése terén ed- dig érvényesült eltérések kiküszöbölésére és az egységes terminológia következetes alkal- mazására. Az össz-szövetségi osztályozás ugyanis a népgazdasági ágak tartalmi meg- határozása mellett különféle gyűjtőfogalma- kat is rendszeresit, köztük a ,,fogyasztási szal- _gáltatások" fogalmát, amely magában fog- lalja a lakosság részére végzett termelő és nem termelő jellegű szolgáltatásokat. Szerző fontosnak tartja annak hangsúlyozását és kö—
vetkezetes érvényesítését, hogy a szolgáltatás elsősorban nem termelési, hanem fogyasztási kategória. amely különböző népgazdasági ágakban realizálódik. Kiemeli a szolgáltató—
soknak azt a sajátosságát, hogy a szolgálta- tások létrehozásánál a termelés és a realizá- lás egybeesik. Ez egyébként több közgazdász szerint axszolgáltatások legfontosabb sajátos- sága. A lakosság részére nyújtott fogyasztási
szolgáltatások sokrétűségét mutatja, hogy egy sor olyan tevékenységet foglalnak ma- gukban, amelyek voltaképpen az iparba, az építőiparba. a mezőgazdaságba és a nem termelő sziéra különféle ágazotaiba tartoz- nak. A fogyasztási szolgáltatásokra jellemző
— szerző ezt az Észt Szovjet Szocialista *Köz- társaság adataival illusztrálja —, hogy a te- vékenységet vegyes profilú vállalatok gyako- rolják és a szolgáltatások nyújtása mellett e szervezeteknek jelentős kiskereskedelmi for—
galmuk van. Célszerűnek látszik a fogyasztási szolgáltatások behatóbb elemzése érdeké—
ben vizs—gál—ni e szolgáltatások előállításával, illetve értékesítésével kapcsolatos további részletes csoportosítás lehetőségét.
A szolgáltatások osztályozásának finomi—
tása jelentős mértékben segítheti a lakossági szolgáltatásokkal kapcsolatos közgazdasági
elemzési munka szinvonalát.
(ism.: A'rányi Emil)
GAZDASÁGSTATISZTIKA
GERMOZZI. A.:
A KlSlPAR A MAI OLASZ GAZDASÁGBAN (Crait industry in the ltalian economy today.) — Review of the Economic Conditions in Italy. 1978.
4. '52. 201—216. p.
A tömeggyártás elterjedésétől a szakértők a vkisipar háttérbe szorulását várták. A kis- vállalkozók száma. a kisipar gazdasági je- lentősége azonban — az előrejelzésekkel el—
lentétben — nem csökkent, sőt kifejezetten nőtt. (Ez a növekedési tendencia Olaszország- ban különösen erőteljesen érvényesült.) A je- lenség általános magyarázatát a szerző ab- ban látja, hogy a kisipari termelés sokkal in—
kább alkalmas az egyéni fogyasztói igények kielégítésére és a termelők egyéni alkotóké- pességének kibontakoztatására. mint a nagy szériás sorozatgyártás. Jelentőségének növe- kedése tehát részben annak a harcnak az eredménye, amit a modern kor embere az uniformizálódás ellen, az önkiteljesítés érde- kében folytat. Ugyanakkor a modern gazda- ság is igényel olyan speciális termékeket.
szolgáltatásokat, amelyeket a tömegtermelés nem tud gazdaságosan előállítani. ennélfog- va a kisiparra tisztán gazdasági szempontok—
ból is szükség van.
Az olasz kisipar átlagosnál nagyobb súlyát több speciális körülmény indokolja. A kisvál- lalkozások aránya az olasz gazdaságban a mezőgazdasági jelleg és a fejlett turizmus miatt hagyományosan magas, a termelés vo—
lamennyi ágazatban erősen decentralizált. A vállalkozók tőkeereje kicsi. ugyanakkor a ren- delkezésre álló munkaerő viszonylag olcsó s mennyisége szinte korlátlan, ez is a kis tőke-
igényű, relative sok munkást foglalkoztató összipari jellegű vállalkozások létrehozására ösztönöz. Az ország jelenlegi gazdasági fej- lettségi szintje úgyszintén a kisipari vállalko—
zások kialakulását ind—okolja. s ebbe az irány—
ba hat az is, hogy az alacsonyabb társadal- mi rétegek számára a kisvállalkozás jelenti a felemelkedés lehetőségét.
A kisipar olaszországi helyzetének, fejlődé- sének elemzését a szerző a rendelkezésre ál—
ló statisztikai adatok segítségével végzi el. Az adatok azt mutatják, hogy az elmúlt években a kisipari üzemek száma jelentősen növeke—
dett. Ez különösen figyelemre méltó azért, mert ugyanebben az időszakban a gazdaság más szektorait stagnálás vagy éppen vissza—
esés jellemezte. A kisipar volt tehát az olasz gazdaság legdinamikusabb szektora, s így az abszolút növekedés egyúttal relatív súlyá- nak növekedését is jelentette.
A kisipar legjelentősebb ágazatai jelenleg a következők: építőipari kisvállalkozások, sza- bászat, ruhakészités, gépipari termelés és ja- vítási szolgáltatások, fa- és asztalosipar, szál- lítás. fodrászat. Jelenlegi nagy súlyuk ellenére is hanyatló tendenciát mutatnak ezek közül azok az ágazatok, amelyek számára a gépi nagyipar jelentős konkurrenciát jelent, így a szabászat. a ruhakészíte's, valamint a fa— és asztalosipar. Különösen dinamikus növekedés tapasztalható viszont az építőipari vállalkozá- sok esetében, a szolgáltatások (elsősorban a javítási és az egészségügyi szolgáltatások) te- rületén, a gumi-, a műanyag-, a bőr— és a papiráruk előállításában, tehát azokon a te—
rületeken. ahol a tevékenység jellegéből skö—
STATISZTIKAI lRODALMI FIGYELÓ
vetkezően vagy a piaci követelmények gyors változása miatt nincs lehetőség sorozatgyár—
tásra vagy nagyobb rugalmasságra van szük- seg.
A kisiparosok. kisvállalkozók életkor szerinti összetételét vizsgálva, a szerző arra a követ—
keztetésre jut, hogy ezen a rétegen belül na- gyobb a fiatal korosztályokhoz tartozók ará- nya, mint az összes munkavállalók között, s ez az arány fokozatosan növekszik.
A kisipar területi eloszlásának elemzése azt mutatja, hogy a legnagyobb számban most is azokon a vidékeken találhatók ilyen üzemek, ahol a kisvállalkozásnak hagyomá—
nyaí vannak. Megfigyelhető ugyanakkor az is, hogy a különböző fejlettségű országrészek kisipari üzemeinek funkciói jelentősen eltér- nek. A fejletlen mezőgazdasági területeken nagyobb jelentőségű a hagyományos felada- tok ellátása, a fejlettebb északi területeken a kisipar szorosabban kapcsolódik a nagy- iparhoz, erőteljesebben érvényesül kiegészitő jellege, nagyobb a szolgáltató tevékenységek szerepe. Ezzel kapcsolatban kell megjegyez- ni azt is, hogy a fejlettebb országrészek kis—
vállalkozóinak szakképzettsége, iskolai vég—
zettsége szignifikánsan magasabbnak bizo- nyult, mint a fejletlen területeken dolgozó kisiparosoké.
A statisztikai adatok elemzése igazolja azt az előzetes feltételezést, hogy a kisvállalkozó- vá válást a bérmunkából élők a felemelkedés lehetőségének tartják. A kisiparosok feltűnő—
en nagy százalékára igaz. hogy vagy a szülő vagy maga a kisiparos eredetileg munkás volt. A kisiparossá válás egyik tipikus útja az.
hogy az erre vállalkozók az önállóvá válás előtti éveket tapasztalatszerzés céljából (csa- ládtagként vagy fizetett alkalmazottként) va- lamely kisvállalkozónál töltik. Ugyanakkorvi—
szont növekszik azoknak az aránya, akik ma—
gas iskolai végzettség (nem ritkán a diploma) megszerzése után válnak kisiparossá. kisvál- lalkozóvá, s a hagyományokkal szakítva. új technikai eljárásokat és szervezési módszere- ket alkalmazva inclítják meg vállalkozásukat.
A kisipar növekvő jelentőségét bizonyítja a beruházási adatok elemzése is. A vizsgált időszakban az egész gazdaságot a beruházá- sok stagnálása jellemezte, ennek ellenére a kisipari beruházások folyamatosan növeked- tek. A beruházási pénzeszközök arányosan oszlottak meg az új vállalkozások létrehozása, a meglevők bővítése, korszerűsítése, a gépek és felszerelések beszerzése és a készletek nö- velése között. Ezeknek a pénzeszközöknekje—
Ientős része származott hitelből. ezen belül azonban viszonylag csekély volt az államilag támogatott hitelek aránya. A szerző olyan ál- lami hitelpolitika kialakítását sürgeti, amely alkalmas arra, hogy az elmaradott területe- ken is meggyorsítsa és a megfelelő ágazatok felé terelje a kisipari beruházásokat, s ezzel
437 hozzájáruljon a területi egyenlőtlenségek csökkentéséhez.
A kisipar további lendületes fejlődése — a szerző véleménye szerint - nélkülözhetetlen feltétele annak, hogy az olasz ipar megállja a helyét a Közös Piac országaival folytatott versenyben. A megoldandó problémákat (a kisipari tevékenységgel kapcsolatos adók összehangolt rendszerének, a kisipar társa- dalombiztositási rendszerének kialakítása) célszerű lenne a többi tagországgal egyetér—
tésben rendezni. A közös mezőgazdasági po- litika mintájára a kisiparral kapcsolatos kö—
zös politika kialakitása is szükségesnek lát—
szik, mert jelenleg igen nagy különbségek vannak az egyes országok gyakorlatában.
Ennek keretében kerülhetne sor a kisiparral kapcsolatos munkamegosztás kidolgozására, a kisipart érintő pénzügyi politika és hitelin- tézkedések egyeztetésére.
(Ism.: Kuti Éva)
KONDRAT'EV, V.:
FOGLALKOZTATÁSI MODELLEK ÉS PERSPEKTIVÁK AZ EURÓPAI SZOCIALISTA ORSZÁGOKBAN (Employment patterns and prospects in European socialist countries.) - International Labour Review.
1978. 3. sz. 355—368. p.
A szerző cikkében a munkaerőhelyzetet be- folyásoló kulcsfontosságú tényezők leírására, a főbb irányzatok és problémák ismertetésé- re, illetve azon tervezett vagy a gyakorlatban már alkalmazott elvi jelentőségű megoldások jellemzésére törekszik, amelyek a KGST egé-
szére nézve tipikusnak tekinthetők.
Noha a gazdasági növekedés és a foglal- koztatottság növekedése között automatikus és közvetlen korreláció nem áll fenn, az utóbbinak az előbbi mindenképpen feltétele.
A KGST-országokat a gyors és folyamatos gazdasági növekedés jellemzi: 1960 és 1977 között a bruttó társadalmi termék évi átlagos növekedése Csehszlovákiában 5.3, a Német Demokratikus Köztársaságban 5.7, Magyar- országon 5,8. a Szovjetunióban 6,6, Lengyel- országban 7,3 (nemzeti jövedelem), Bulgáriá—
ban 8,5, Romániában pedig 9.6 százalék volt.
A vizsgált országok együttműködése hosszú távon gazdasági fejlettségi szintjük kiegyen- lítődéséhez vezet. ami gazdasági szerkezetük modernizálódásában. iparuk gyors növekedé-
sében tükröződik.
Az európai szocialista országok munkaerő- herzete gazdasági, társadalmi, demográfiai és egyéb tényezők befolyása alatt változik.
A legtöbb országban a foglalkoztatás to—
vábbra is növekvő irányú, habár a növekedés ütemét a munkaerőhiány már lelassította.
Viszonylag alacsony volt a növekedés évi üteme 1971 és 1975 között a Német Demok—
