TÖRTÉNET! DOLGOZATOK
SZÁZÉVES A MAGYAR NÉPÉLELMEZÉS STATISZTIKÁJA*
DR. ZAFlR MIHÁLY
A magyar népélelmezés statisztikájának centenáriumi megemlékezését 1879.
március ii-hez kötöttük. Ekkor nyílt meg a lehetőség arra, hogy dr. Keleti Károly
miniszteri tanácsos. a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, az Országos Magyar Királyi Statisztikai Hivatal igazgatója. hozzáfogjon évek óta dédelgetett ter- vének megvalósításához. Mint írja: .,. .. a m. kir. pénzügyminister, gróf Szapáry Gyula által *1879. évi márczius 11—én kelt leiratával felhívattam, hogy az élelmezési statistikai adatok begyűjthetése czéljából könnyen áttekinthető felvételi ivet készít- tessek, ellátva azt a kellő felvilágosító utasításokkal."1Könnyű dolgunk van a visszatekintésnél, amikor be akarjuk mutatni a gondolat megszületését és a gondolat megszületésétől a megvalósulásig megtett utat. Nem
kell külön kutatást folytatni. a szerző maga beszél erről.
.,Magyarország közgazdasági és közmívelődési viszonyainak és állapotának ta- nulmányozása közben — írta idézett művének 6. oldalán — számtalanszor merült fel előttem a kérdés, de intézték hozzám mások is: 'm it to 9 ya s zt M a g y a ro r—
s z á g, nevezetesen élelmi czikkekben? De választ erre. fájdalom, nem adhattam.
Az egyszer feltámadt gondolat azonban nem engedett nyugodnom; a fölvetett kérdés választ igényelt.
Átkutattam a külföldi szakirodalmat és számos nyomára akadtam a kérdésnek és a megfejtésére irányult, többnyire sikertelen kísérleteknek. De ezen sikertelenség nem birt elriasztani újabb, az eddigiektől eltérő irányú kísérletektől, valamint nem birta lohasztani érdekeltségemet a már megindított munkálatoktól egyik barátom azon naiv kérdése sem: hogy ha sikerül is Magyarország élelmezési statistikáját megalkotni vagy az ország fogyasztását kimutatni. mi hasznát veszi ennek az ország, mit érünk el vele?"
Valóban. azok a táblák és idézetek, amelyeket Keleti Károly a kortárs tudósok munkáiból áttekintett, nagyon kezdeti eredményeket tükröznek. A törekvéseknek az a lényege. hogy a termelésből kiindulva és a behozatalt és kivitelt ehhez kombinálva, megállapítsák a belföldi fogyasztást különböző élelmiszerekből. Ez volt a módszer, amelyet csak egyes termékeknél és hézagosan sikerült alkalmazni.
, 'A Magyar Közgazdasági Társaság Statisztikai Szakosztálya Statisztikatörténeti Szakcsoportjának 1979.
majus 28. és 30. között Baján tartott XVll. Vándorülésén megvitatott előadás kissé kibővített változata.
1Magyarország népességének élelmezési statisztikája physiologiai alapon. Szerkesztette: dr. Keleti Ká- goaly rain. tanácsos. a M. Tud. Akadémia r. tagja. Az Athenaeum R. Társulat Könyvnyomdája. Budapest. 1887.
.a .
886 DR. ZAFIR MIHÁLY Keleti célkitűzése világos: olyan adatokhoz kivánt jutni, amelyek az ország élel—
mezésének egészét átfogják, valamennyi élelmiszerre kiterjednek. és számot adnak az országos adatokon túl a lakosság különböző csoportjainak élelmezéséről.
,.lsmerve Magyarország termelését az élelmezés alapját képező mezőgazdasági terményekben; bírva számokban az ország haszonállatainak állományát; az ország egyre fejlődő áruforgalmi statistikájának segélyével pedig ugyan e czikkek behoza—
talát és kivitelét is megtudván állapítani, némi összevetés után okvetlenül legalább is oly eredményekhez el lehet vala jutnunk, minőt külföldön is eddig csak néhány
kiváló statistikus bírt kideriteni.
De ha ezt megis teszem, mit érünk vele? Eljutunk bizonyos átlagszámokhoz. me—
lyek tényleg sehol sem állanak, mert legfeljebb is az ország összes népességének
egyforma átlagos élelmezési mennyiségét tüntetik fel. Pedig tudvalevő — hogy csak néhány példát említsek -—. hogy a föld népe Magyarország bizonyos vidékein búza-
kenyérrel él. másutt rozsot fogyaszt; az ország nagy részében kukoricza-málé képezi élelmezésének főanyagát; ismét másutt árpa- és zabkenyéren tengődik. Gazdagabb vidékeken erős a húsfogyasztás. másutt a szalonna játszik főszerepet; egyes vidéke—ken a birkahús. legtöbbhelyt az év bizonyos szakán át a sertéshús szolgáltat erős táplálkozási járulékot, mit ismét más vidékeken a tejtermékek (vaj, sajt, túró) töme- gesebb fogyasztása, sok megyében a burgonya pótol.
' Ezen, pedig erősen latba eső, különbségeket semmiféle országos összevetés
meg nem adja. Hogy czélt érjünk, alapjában. a h ely s z i n é n kell tanulmányozni
a nép élelmezését. és bár átlagszámokat soha ki nem kerülhetünk. ha egész or- szágra terjedő, noha különleges statistikáról van szó, mégis nagy különbség, hogymely alapon számittatnak az átlagok." (12. old.)
A statisztikus vágya a megismerésre. az átlag mögött rejlő jellegzetességek ke- resése, az elhatározott út makacs újra— és újrakezdése Keletinél párosult azzal, hogy gyorsan felismerte a tudományban az újat, és csodálatos érzékkel sikerült a tudo—
mányosan újat a tudomány gyakorlati művelésébe, a statisztikába. beépítenie. Keleti úttörő érdeme. hogy az élelmezési problémákat élettani alapon közelítette meg.
,,A természettudományok haladásával számos tudományos kutatás foglalkozik a d i ("51 te t i k á v a l és az ember okszerű élelmezésével. Szorgos vegytani kísérletek nemcsak az egyes élelmiszerekre nézve állapították meg elég megbízhatóan, mennyi víz, fehérnye— vagy protein-anyagok, zsir, szénhydratok, sók stb. foglaltatnak ben—
nök; de azt is, mennyi szükséges mindez anyagokból. tehát az összes élelmezésből, hogy a fejletlen gyermeki test növekvése, a felnőtt ember munkaképessége fenn- tartassék.
Meg voltam győződve, hogy az eddigi eljárásokkal ellenkezően haladva s az egyé n e n kezdve az élelmezés tanulmányozását. a mai vegytan és physiológia segélyével sikerülni fog megállapítani, mennyit fogyaszt az egyes s így az egyesek összessége a különféle tápanyagokból; csak azt tudjam: m iv e ! tá p ! á I k o 2—
n a k ?" (12—13. old.)
Keleti kiindulási pontja tehát az volt. hogy az embereknek naponta el kell fo—
gyasztani bizonyos tápanyagokat. amelyek közül ő —- mai szemmel nézve is - biztos
kézzel a fehérjére koncentrált. A táplálkozás az elfogyasztott fehérjemennyiséggel
jellemezhető. A felnőtt férfiak esetében Keleti 100—140 grammban határozta meg a napi fehérjefogyasztást; aszerint választhatók e két határ között értékek, hogy a szó- ban forgó egyedek táplálkozása empirikus leírások alapján rossznak, jónak, köze- pesnek, rendesnek stb. minősíthető.A magyarországi táplálkozási szokások alapos tanulmányozása alapján szám—
talan verziót (kulcsot) állitott össze arról, hogy különböző fehérjemennyiségek milyen
A NÉPÉLELMEZÉS STATISZTIKÁJA 887
élelmiszerek, mekkora mennyiségeinek kombinációiból fog'yaszthatók el. A kulcsok külön készültek a férfi. a női és a gyermek népességre, a téli és a nyári hónapokra:
az ünnepekre és a munkanapokra. A feltételezett fehérjefogyasztáshoz a megfelelő kulcsot hozzárendelve ki lehet számítani az elfogyasztott élelmiszer—mennyiségeket.
A számításhoz csak arra volt szüksége, hogy mint írja: . . az ország egyes vidékei—
ről, még pedig minél szűkebben határolt s minél több vidékéről nyerjek értesítést arról. hogy a népesség hogyan és mikép élelmeződik?" (13. old.)
A felvétel módjáról a következő elképzelést dolgozta ki.
.,lly részletes fölvételt országszerte eszközölni oly költséggel jár vala, hogy arra gondolnom sem lehetett. Számbeli adatokat gyűjteni, már a priori is megbízhatat- lanná bélyegzi vala a kísérletet. De akkor folyt hazánkban a kataster rectificatio, és az ország 63 megyéje 12 katasteri kerületen belől 248 katasteri járásra volt felosztva, melyek (az élelmezés szempontjából ismét 733 aljárásra oszoltak) mindegyikében egy tanultabb egyén mint becsló-biztos a nép összes gazdasági és anyagi viszo- nyait kénytelen volt a legbehatóbban megismerni. Előttem úgy rémlett, hogy a ki egy, csak nehány községből álló katasteri járásnak ismeri nemcsak mívelési ágait.
vetésforgását, de még a házi állatok takarmányozását is kénytelen tanulmányozni, hogy a mívelési költségeket kiszámíthassa, az némi utánjárással azt is kiderítheti, hogy járásán belül hogyan és mivel táplálkozik a nép. hogyan és mikép él az év
különféle szakaiban?" (13. old.)
Elképzelését Keleti 1876-ban terjesztette először a pénzügyminiszterhez, aki, mint írja, többrendbeli iratváltás után 1879 márciusában járult hozzá az adatfelvé- telhez. Ezt követően 1880—ban kiküldték a kérdőíveket és ... . . az eredeti adatok sok sürgetés mellett, 1884 elejére mind begyűltek". (14. old.) Együtt volt 733 kérdőív, amely felölelte valamennyi várost és minden megyéből a megye különböző részei—
nek tipikus községeit. Es -— mint Keleti írja - ,,ltt azonban már Lajo 5 G yu la, ministeri titkár szerepe kezdődik. ki a tudományosan megállapított terv értelmi rész—
leteit ép úgy. mint óriás számhalmazát, néhány 'névtelen hőssel' önfeláldozó buzgó-
sággal feldolgozta." (34. old.)
A feldolgozás során a kérdőívek mindegyikéhez hozzárendelték azokat a kul—
csokot, amelyek a leírásoknak legjobban megfelelő élelmiszerekből biztosították a minősítésben szereplő gyenge. közepes, jó stb. fehérjeellátottsági szintet. A kérdő—
ívenként kiszámított élelmiszer-mennyiségeket a megfelelő korú és nemű népesség létszámával szorozva meghatározták a fogyasztás tömegét élelmiszerenként külön—
külön. Ezekből az alapadatokból épültek fel a megyénkénti. ezen belül külön a vá-
rosonkénti, majd az országos összesítések. Az országos —— már egy lakosra számí—
tott — végeredményeket mutatja az 1. tábla.
Keleti nagy nyomatékkal hangsúlyozza. hogy ezek az adatok létrejöttük módját tekintve nem szokványosak. Becslésen alapulnak.
..Nem tagadhatni hogy munkám alapjául bizonyos önkényesség szolgál.
Nem a hivatalos statistika egyik leglényegesebb feladatát képező a d a tg y ű j té—
s é b ől alakult meg az egész anyaghalmaz; hanem bizonyos kivetés szerint alakít-
tattak meg —- hogy úgy mondjam —- az ősadatok, s csak ezek összevonásából ké- szült az ország élelmezésének statistikai képe.Látszólag tehát vétettem a statistika és nevezetesen a hivatalos statistika egyik alapos követelménye ellen. és gyűjtés helyett b e c s l é s i adatokat alkalmaztam."
(162. old.)
Valószínűleg jó korképet ad a statisztikai tudományok akkori állapotáról, hogy külön szükségesnek tartja megmagyarázni: a statisztika teljes értékű és alkalmasint mással nem is pótolható módszerként használja fel a becslést.
888 _ DR. ZAFIR MIHÁLY
1. tábla
' A feienkinti átlagfogyasztás és fehérnye-tartalma*
(férfiak. nők. gyermekek együtt)
' Fejenklni'i Ennek
Sor— E ! el m ic z i k k e k átlag-, fehéfnve—
szóm n e m e fogyasztas tartalmu
klgrm gramm
1. Ma rhahús . . . . . . ( 11.03 1.873,4O
2. Sertéshús . . . . . . . 10.17 1.245,82
3. Birkahús . . . , 5.37 67125
4. Borjúhús . . . 0,83 129,72
5. Baromfi . . . . . . . . 295 32450
6. Hal . . . , . 1.54 249.39
7. Vadhús . . . 011 18.37
8. Kolbószfélék . . . 247 32851
9. Szalonna . . . 18,56 . 1.558,20
10. Zsír . . . 8.10 —
11. Vaj . . . 1.24 —
12. Tej . . . . . . . . . . 31.92 1.276.80
13. Túró és sajt . . . 5.67 1.875.72
14. Tojós . . . 2.28 377,05
15. Gyümölcs . . . . . . . 35.56 177,80
16. Búzakenyér . . . 43.91 3.556.7'l 17. Kétszereskenyér . . . 8.58 626.34
18. Rozskenyér . . . . . . 40.49 2.469,89
19. Árpa- és zabkenyér. .§ . . 17.45 1.046.4O 20. Kukoriczakenyér . . . . , 32.50 2.275.00
21. Búzaliszt . . . . . . . . 25.85 2.790,72
22. Kétszeresliszt . . . . . . 2,74 257,56
23. Rozsliszt . . . . . . . , 5,93 474,4O
24. Árpaliszt . . . 288 17220
25. Kukoriczaliszt . . . . . . 21,13 1.478,40
26. Kósafélék . . . . . . 10.52 946,80
27. Burgonya . . . 11225 2.245.00
28. Borsó, lencse, bab . . . . 17,40 4.002,00
29. Zöldség (mindenféle) . . . 3697 1.293.95 30, Savanyított eledelek (kaposz-
ta sat.) . . . 58,50 1.538,55 Összesen . . . 57490 35.280.45
'I. m. 71. old. alapján.
..A bevetett terület . . . mint az aratási statistika első és alapszóma, adatgyűjtés útján megszerezhető. De nem így a termése. Hiába jóratnónk udvarról-udvarra ügy-
nököket, megtudandók az illető földmíves termését. Nem fogják megtudni, mert az
illető, sok esetben, maga sem tudja pontosan. Annyiféle a kepe, kéve, kalangya. ke- reszt stb.. hogy még ha számukat tudnók is, sem a szalma mennyiségét. még kevésbé pedig a magét ki nem hoznók soha. Itt is csak becslésre szorulnónk tehát s a becs—lés kivetette mértékkel való szorzásra. hogy (: mérőszámot megközelítőleg kikapjuk.
De feltéve, hogy nem sajnáljuk a költséget és. tanyá—ról—tanyóra járva. vétetjük fel
a termést hozzáértő ügynökök által, vajjon hány helyen miféle állapotban talólnók ezt? A kisebb birtokos mór elnyomtatta vagy kicsépelte. lehet, sőt valószínűleg már el is adta egy részét. míg a nagyobb birtokosnól még szalmóban áll az félszerben vagy asztagban. És ennek tartalmát vajjon nem kellene-e újra csak megbecsülni.vagy ezt könnyebben eszközölnők—e? Tehát még az idő se szabható ki a fölvételre;
mert legalább is félévre vagy tovább kellene terjednie, hogy minden gabona szem—_
A NEPÉLELMEZÉS STATISZTIKÁJA 889
ben álljon: azt még talán csak senki sem fogná javasolni. hogy addig szüneteltes—
sünk minden eladást. míg a termés mennyisége hivatalosan feljegyezve nincs. Hova jutna ezzel jobb termés és úr esetében épen Magyarország? melynek egyik főelőnye csakis a gyors piaczrajutásban van, egyedül így tudván megelőzni Nyugat—Európá—
ban Déloroszországot meg Amerikát.
Csak becslésre szorulunk itt tehát, még pedig a holdankinti termés becslésére.
És ez nemcsak nálunk van így, így kénytelen ezt eszközölni bármely állam." (163. old.) Az új irányú megközelítés, a merészen alkalmazott becslés, teljes értékű ered—
ményt hozott.
.. nem vétettem a statistika szigorú és okszerű követelményei ellen, hanem csak ott tértem el tőlük, hol követésük lehetetlen vala.
Kijelöltem ugyanis azon tudományágat, melynek beigazolt állításai szerint ál- lapítottuk meg az adatokat szolgáltatandó kivetési kulcsot; sőt követtem magának az adatgyűjtésnek is módszerét. amennyiben az ország minden vidékéről és minden községéből, sőt számos egyes háztartások után is tudakoltam é l e I m e z é s ő k m i-
n 6 s é g é t. -
De ha már ennyire mentem, ha adatgyűjtést — bár nem a szokott irányban — mégis megindítottam országszerte. méltán kérdhetik a szigorú statistikai elmélet hí—
vei: miért nem mentem még egy lépéssel tovább, s kérdeztem egyúttal az é l e l m e—
zés mennyiségétis? ;
Erre pedig nyílt és őszinte válaszom az: mert nem illett rendszerembe, s nem bíztam a mennyiségi adatok helyességében.
A természettudomány által szentesített physiológiai alapot egyszer fölismerve, szem elől többé nem téveszthettem. Ha pedig. a törött úton indulva, begyűlnek, kö—
zönséges adatgyűjtés alapján, a mennyiségi adatok, azokat bona fide el kell fo- gadnom, és a becsületes statistikus elméletszabta kötelessége szerint, többé meg nem változtathatom. ki nem igazíthatom, hanem csupán összesítésökből kell meg—
alkotnom (: község, a város, a megye s végül az ország élelmezésének összképét.
Ámde azt csak nem tagadhatja meg senki a lelkiismeretes statistikustól, hogy általa helyesnek ismert más tudomány szövetnékével be ne világítson saját adatai sötétes tömkelegébe és, jelen esetünkben, utólag ne vizsgálja meg a fogyasztottul bemon- dott élelmi czikkeket fehérnye-, zsír- vagy széntartalmukra nézve. Ezt részemről ok—
vetlenül megteszem; de ha ekkor kisül, hogy a bemondott egyes mennyiségekben
— föltéve. hogy közegeket találok. melyek egy községre vagy csak egyes háztartásra nézve is, az év különböző változatai szerint, be bírják ezt mondani — szóval, ha kisül, hogy a bemondott mennyiségekben'vagy a szükséges tápanyag nincs meg, vagy megvan olyan mennyiségben, melyet a gyomor megemészteni, a test assimilálni nem bír, mit akkor? Akkor birtokában vagyok ugyan tetemes s z á m b e li a n y a g n a k, de alig lesz köszönet benne; mert. ha hibásnak bizonyul, föl nem használom, sohase közlöm és Magyarország élelmezési statistikája soha meg nem alakul." (164—165.
old.)
1887—ben megjelent az Országos Statisztikai Hivatalnak a felvétel eredményeit tartalmazó publikációja. Tisztelettel adózvo ennek a hatalmas munkának, melynek úttörő és tudományos érdemeit aligha tudjuk kellően méltatni, idézzük fel az 1887—
es kiadás címlapját. (Lásd a következő oldalon.)
A kiadvány. amelyben az adatok és a megállapítások megjelentek, 528 számo- zott oldalból, továbbá 17 grafikon mellékletből áll. Valamennyi számszerűsített adat
a legkisebb egységtől kezdve országosig egytől—egyig bennfoglaltatik a jól áttekint-
hető hatalmas táblaanyagban. Rendkívüli értéke ez a munkának, lehetővé teszi az alapos elemzést, amivel Keleti a kérdés érdemének megfelelő elmélyültséggel él is.890 DR. ZAFIR MIHÁLY Ez a részletezés biztosította. hogy az adatokat a mai országterületre vonatkoztas—
suk, ezáltal az élelmiszer-fogyasztás 100 éves távú összehasonlítása vólik'lehetővé.
Előbb azonban még tanuljunk Keleti Károly elemzési módszereiből.
MAGYARORSZAG NEPESSEGÉNEK
ÉLELMEZÉSI STATISTIKÁJA
PHYSIOLOHIAJAALAPON.
Mmm nam—www
w KELETI KÁROLY
unt.une-sors, A ar.nm. nemem! n. nem.
BUD A l'E ST, 1.887.
AZ ATHENAEUM R. TÁRSULAT KÚNYVNYOMhÁ—IA.
Az első magyar népélelmezési statisztikai mű címlapja
Keleti elemzési mozgástere nem ad annyi' lehetőséget, mint amennyit ma elem- zéseinkben megszoktunk. Nincsenek idősorai, hiszen munkája első ízben tárta fel Magyarország élelmezési helyzetét. Nemzetközi összehasonlítúsra is alig volt mód-
ja, nemzetközi tóblói inkább azt illusztrálják, hogy mennyire szegényesen álltak ab-
ban az időben rendelkezésre adatok az élelmiszer-fogyasztósról. Mégis elmélyült és gazdag elemzést tudott nyújtani, mégpedig azáltal, hogy minden tekintetben ku—tatta az átlag mögötti jelenségeket és azáltal. hogy sokoldalúan kereste az össze—
függéseket mind a fogyasztáson belül az egyes élelmiszerek között, az élelmiszerek mennyisége és tápértéke között és más módokon. mind pedig az élelmiszer—fogyasz—
tás és a gazdasági és társadalmi élet más jelenségei között.
A NÉPÉLELMEZÉS STATISZTIKAJA 891
Ami pedig a vizsgált kérdések megközelítésének módját illeti, Keleti Károlyt a társadalom iránti mélységes elkötelezettség jellemzi. Ennek illusztrálására kiemelek
néhány kérdést.
A jelentés egészén végigvonul a nemzetiségi probléma. Keleti egyetlen helyen sem mulasztott el rámutatni a nemzetiségek helyzetére, sőt határozottan szembeállít—
ja a magyarlakta és nemzetiségi területek megfelelő adatait. Akár a húsfogyasztás elégtelenségéről, akár a nagymértékű pálinkafogyasztásról, akár az étrend változa- tos (vagy egyoldalú, gazdag vagy sivár voltáról szól, soha sem hiányzik a nemzetisé—
gek irányából történő megközelítés.
Ugyanez vonatkozik a város és a falu összehasonlítására is.
Önmagáe'rt beszél a könyvnek a városi lakosság" fogyasztását elemző része.
2. tábla
A városi lakosság fogyasztása'
'Az összes Avárosi Tehát a városi lakosságra
nepesseg'e lakossag": több kevesebb több kevesebb
fejenkint kilogramm kilogr. fehérnye gramm
Hús és kolbászfélék . . 34.47 6402 —l—29.55 -— —l—4.311.10 -—
Szalonna, zsír és vaj . . 27,90 39.79 —l—-11,89 —— —l— 591,36 —
Tej. túró és sajt . . . . 37,50 52.86 —l—15,27 — —l— 398,48 —
Tojás . . . . . . . . 2.28 3.77 -l— 1.49 -— %— 249.15 —
Gyümölcs . . . . . . 35.56 33.13 — 2.43 _ 12.15
Kenyér:
búzából . . . . . . 43.91 60.92 —l—17,0l — -l-—'l.377.81 ——
rozs és kétszeresből . . 49.07 52.73 —l— 3,66 — —l— 345,06 —
árpa— és zabból . . . 17.45 3.76 — 13.69 — 820.80
kukoriczából . . . . 32.50 11,69 — 20.81 -- 1.456.7O
Tésztafélék . . . . . . 58.53 59.24 —l— 0,7l — -l— 866.48 —
Burgonya . . . 11225 81.48 — 30.77 — 615,4O
Főzelék, zöldség, kása, sat. 123,39 12891 —l— 5,52 -— — 135.14
Összesen . . . . . 57490 592,30 —l—-17,40 — —l—5.099.25 —
' I. m. 117. old. alapján.
,,Látnivaló tehát, hogy a nemesebb élelmi czikkekből a városi lakosság sokkal többet fogyaszt az összes népességnél; csak húsneműekből is közel 30 kilogrammal többet fejenkint és éven át. Ugyanezt tapasztaljuk a kenyérneműeknél, hol is búza- és rozskenyérből nagyobb átlag jut a városiak fejenkinti adagául. mig a silányabb minőségű árpa-, zab— és kukoriczakenyér többletfogyasztása a vidékre esik. Sőt a tésztaféléknél is — a mi a fentebbi összevonásból ki nem tűnik, de megláthatni (:
korábbi kimutatásból -— csak búzalisztből fogyaszt a városi lakosság többet, még pedig 22,13 kilogrammal fejenkint, mig a többi alsóbbrangú lisztneműekből a vidéki népességre 21.39 kilogrammal esik több fejenkint. Legnagyobbrészt áll ez pedig a burgonyánál, hol is 30 kiló többletfogyasztás jut a vidékre." (117. old.) (Felmerülhet, hogy még jobban sarkítani lehetett volna a témát, ha a városi lakosság fejátlagait nem az összlakosságéval. hanem a községi lakosságával vetette volna össze. Erre Keleti nem tér ki, de ugyanezen a helyen említi. hogy: 144 városban élő 2.084,000-nyi lakosság a munkánk alapját képező 13.265.000 főnyi lakosságnak csak 15.7 százalékát képezi ..." (116. old.) Ebből nyilvánvaló, hogy az össznépesség he- lyett a községi népesség alkalmazáSa esetén sem lettek volna számottevően mások
az ismertetett arányok.)
892 DR. ZAFlR MiHALY Hallatlanul érdekes a könyvnek az a fejezete, amelyik az élelmezés és a test"
fejlettsége közötti kapcsolatot keresi. _
,,Eddigi vizsgálataink között konstatáltam, hogy népünk számos vidékén az or- szágnak, nem táplálkozik kellően, és ezt a fogyasztott élelem fe h é r n y e — t a r- ta ! m a szerinti arányban, grafikailag is előtüntettem.
Hogy a hiányos táplálkozás, mely többnyire karöltve halad a fokozott pálinka- ivással, befolyással van a népesség testi szervezetére, azt kétségbe senki se vonja.
De e befolyásnak valahol nyilvánulni kell. Fejlettebb közegészségügyi statistika mel—
lett okvetlenül nyilvánulna is e befolyás akár a beteg—forgalom, akár a halálokok számainak változatában. Ez idő szerint azonban csak egy. számilag megfogható nyilvánulását ismerem: a hadsereg és honvédség évi újonczozási statistikájában.
Természetesnek fog tehát feltűnni a kívánság, hogy megvizsgáljuk: van—e a táplál-7
kozás mennyiségének és minőségének némi okozati kapcsolata az újonczozás alkal- mával mind nagyobbodó mérvben feltünedező szolgálat-képtelenekkel?" (149. old!)Természetesen a kérdésfeltevés költői, hiszen Keleti megvizsgálta, s hogy más—
nak se lehessen kétsége, meg is fogalmazta az összefüggést. ..A közepes táplálko- zású megyék nem tüntetnek fel valami erősebb kapcsolatot a két tünemény között;
de annál erősebbet a végletek. Csongrád. Csanád, Heves, Pest a legtöbb fe h é r- n y é t fogyasztják élelmökben, a gyönge testalkatúak náluk legcsekélyebb számban vannak. Máramaros, Krassó-Szörény, Arad a rosszabbul táplálkozó megyék között majdnem első sorban állanak. a gyönge testalkatúak náluk a legszámosabbak."
(152. old.) (A továbbiakban arról beszél, hogy számos kivétel is mutatkozik, ami
alapján alig vonható kétségbe, hogy az élelmezés mellett más helyi viszonyok is sze—repet játszanak.)
Joggal tehetjük fel a kérdést. hogy vajon mennyire tekinthetők megbízhatónak az első magyar népélelmezési statisztika adatai. Keleti Károlyban, mint minden igazi
tudósban. élt a kétkedés és maga is többoldalú próbának vetette alá adatait. Min-
denekelőtt — ahol csak tehette —— élt a mérlegszerű ellenőrzéssel. Amiből mindjárt az is kitűnik. hogy — ha ezt érintő fejtegetései esetleg félreérthetők lennének —— nem a mérlegmódszer mint olyan ellen voltak neki ellenvetései. hanem kizárólag az el- len, hogy a fogyasztás csupán mint országos átlag kerüljön megállapításra. A növé- nyi eredetű élelmiszerek. valamint az élvezeti cikkek esetében elvégezte a mérleg—szerű kontrollt, az állati termékek fogyasztását pedig az állatállományhoz hasonli- totta. és azt vizsgálta, hogy_mennyiben tekinthetők logikailag elfogadhatónak az állomány és a fogyasztás összevetéséből kimutatható hasznosítási arányok.
Nagyon figyelemre méltó az az egybevetés, amit egyik oldalon a hús-, illetve a szalonna- és zsir-, a másik oldalon a sajt-, túró— és tejtermékfogyasztás szembeállí—
tásával végez. Azt az összefüggést keresi, és az adatokban lényegében meg is ta—
lálja, hogy szélsőségektől eltekintve az egyik csoportba tartozók magasabb fogyasz—
tásával a másik csoportba tartozók alacsonyabb fogyasztása jár együtt: . . a t ú r 6 é s s a jt úgy látszik, hivatva van sokhelyt pótolni a húst, még inkább pedig a
zsirt és szalonnát." (23. old.) Ez az összefüggés nagyon fontos táplálkozási jellegze-
tességre is felhívja a figyelmet. Arra. hogy az állati eredetű fehérjék biztosításánakkét alapvető módja: a tejalapú, illetve húsalapú táplálkozás.
Keleti a maga részéről a gyümölcsfogyasztást jelölte meg mint olyant. amelynek hitelességében kételkedik .,Magam is bevallom, meglep a nagy tömeg gyümölcs . . ."
(98. old.) Kétkedése a későbbi tények ismeretében jogosnak tűnik, és az a zöldség—
félék — főleg a savanyított zöldségek — fogyasztására is kiterjeszthető. Adatai szerint ugyanis zöldségből, gyümölcsből — beleértve ezeket a zöldségkészitményeket is — együttesen 131 kilogramm egy főre jutó fogyasztás mutatkozik. Ez valóban soknak
A NÉPELELMEZES STATISZTiKÁJA 893
tűnik az 1920-es évek 80, vagy az 1930-as évek végének 95 kilogrammos egy főre jutó fogyasztásával összevetve.
További kétely, illetve ellentmondás még két helyen merül fel. Egyik a budapesti húsfogyasztás, amelynek egy főre jutó mennyisége Keleti Károly anyagában megha—
ladja a 100 kilogrammot. Ezzel szemben a Székesfőváros Statisztikai Hivatalának kimutatása, amelyik 1874-ig visszamenőleg tartalmazza a húsfogyasztást, 1880 tájt 50 és 60 kilogramm közötti mennyiségeket regisztrál.2 Meggondolva, hogy ugyaneb—
ben a közleményben az 1920-as évek végén budapesti egy főre jutó húsfogyasz—
tásként csak 30—50 kilogrammot mutatnak ki, Keleti Károly adata egyértelműen el—
fogadhatatlanul magasnak látszik. Ennek megfelelően, amikor Keleti Károly adatait mai országterületre dolgoztuk át. a budapesti adatot az idézett közlemény alapján vettük figyelembe.
A szalonna- és zsírfogyasztás szintén soknak tűnik. Keleti Károly 10 kilogramm sertéshúsfogyasztással egyidejűleg 27 kilogramm szalonna- és zsirfogyasztást mutat ki. Az is kiderül, hogy a külkereskedelem jobbadán élőállat—kivitelre korlátozódik, ezek a mennyiségek tehát a hús- és zsiradék kitermelési arányokat is kifejezik. (Ter—
mészetesen az nem irányadó, hogy a mai sertésekből 10 kilogramm hús mellett átla- gosan csupán 7—8 kilogramm szalonnát és zsírt termelnek ki, hiszen közismert a zsír- sertésről a hússertésre való átállás folyamata.) Az előbbi arányok realitását csak korabeli forrásanyagok sokoldalú és széles körű vizsgálata alapján lehetne cáfolni vagy igazolni.
Mindezzel számolva, a mai országterületre vonatkoztatott, mai ismereteink alap- ján egyértelműen összehasonlitható és mai kategóriáinkban értelmezett élelmiszer-
fogyasztási adatok Keleti Károly munkája alapján a következők.
Élelmiszer-fogyasztás (: mai országterületen
(egy főre számítva)
Élelmiszer Kilogramm
Hús és ha! . . . 40
Tojás . . . . . . . . . . . . 3
Tej, tejtermékek (teljes tejsúlyban. vaj nélkül) . , . . . 80 Zsirodékok . . . . . . . . . . . Gabona (lisztben számítva) . . . . 150 Burgonya . . . 110
Cukor . . . . . 3
Zöldség. gyümölcs . . . . .
Száraz hüvelyes, olajos mag . . . . 14
Keleti Károly zsenialitása abban áll. hogy komplexen és elsőként alkalmazta a népélelmezés megismerésének eszközeit:
— meghatározta az egyes élelmiszerekből fogyasztott mennyiségeket (mégpedig az or—
szág megyéire. azokon belül városok és községek szerint részletezve és az ország egészére vonatkozóan) valamennyi élelmiszerre egyaránt;
—- felmérte a táplálkozási szokásokat. étrendeket, mégpedig nagy. 733 megfigyelési egy—
ségből álló mintával. évszakok, hétköznapok és ünnepnapok. nemek és életkor szerint diffe- rencióltan;
— kimutatta a fogyasztott élelmiszerek tópanyagtartalmát;
? Budapest húsfogyasztása. Irta: dr. Buziássy Károly. Statisztikai Közlemények. 69. köt. 3. sz. Budapest Székesfőváros Statisztikai Hivatala. Budapest. (1935.) 16. old.
894 DR. ZAFIR MIHÁLY
- meghatározta az élelmiszer—fogyasztás értékét, és vizsgálta a pénzérték és a tápérték közötti kapcsolatot;
—- az adatokat teljes részletezettségében közzétette, hogy — mint írta — lehetővé tegye a ,,más szakférfiak körébe tartozó" ,,részletes tanulmányokat". (153. old.)
Keleti munkáját azóta túlszárnyalni, de a maga teljességében egyáltalán meg-—
ismételni sem sikerült. Ami természetesen nem jelenti azt, hogy utána semmi sem történt. A történeti statisztika szép feladata, hogy feltárja és bemutassa a Keleti Ká- roly utáni évtizedek, lassan évszázad népélelmezési statisztikáját. Magam e tanul—
mány keretében erre nem tudok vállalkozni, legfeljebb csupán vázlatos és hézagos áttekintésre.
Az 1930-as évek közepéig az országos statisztikai szolgálat nagyon kevés élel-
miszer-fogyaSztási adatot publikált. A statisztikai évkönyvekben a gabonafélék, a
burgonya és a cukor, valamint az élvezeti cikkek (bor. sör, kávé, tea) fogyasztását mutatták ki a termésbecslés. a cukor—, illetve söripari termelés és a külkereskedelmi adatok alapján számítva.Nagyon gazdag anyagot adtak a Budapest Székesfőváros Statisztikai Hivatalá- nak ,,Statisztikai Közlemények" c. sorozatában megjelent kötetek, nem országosan.
hanem Budapestre, és többnyire nem az élelmiszer-fogyasztás egészére, hanem an—
nak egy-egy összetevőjére vonatkozóan. Amellett 1926-ban és 1929-ben 365 buda- pesti munkás és alkalmazotti háztartás kiadásaira. közte az élelmiszer-vásárlás cik- kenkénti mennyiségére és értékére is részletes adatokat gyűjtöttek és publikáltak.
Ami pedig a néptáplálkozás helyi ismereteit illeti, mindig akadtak orvosok, írók, szociográfusok, a nép sorsáért felelősséget érző emberek, akik az ország egy-egy vi- dékének, helységének táplálkozását, főleg a nincstelenek nyomorúságos táplálko-
zási körülményeit a közvélemény elé tárták.
Az 1930—as évek közepe után lendületet adott a népélelmezés—kutatásnak és -statisztikának, hogy a Népszövetség az élelmezési kérdésekkel nagy hangsúllyal kezdett foglalkozni. Ennek nyomán alakult meg Magyarországon 1937-ben a Magyar
Nemzeti Népélelmezési Bizottság 5 albizottsággal, amelyek táplálkozás—élettannal,
az élelmiszer—fogyasztás statisztikájával, az élelmiszer-gazdaság kérdéseivel, a ra- cionális étrend kidolgozásával és oktatásával. propagálásával foglalkoztak.Az orvosok e területen kifejtett működésével dr. Bouauet Dezső, az Országos
Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet kollektívája nevében az évforduló al-kalmából a következőképpen emlékezett meg.
Lieberman 1920-ban megállapította, hogy a háborús élelmezés a gyermekek hossz- és.
súlynövekedésében károsan éreztette hatását. Gáli és Horváth 1926-ban a tanyai lakosság körében jelentős kalória-, vitamín- és komplettfehérje-hiányt találtak. Kovácsics 1927-ben nyári munkaidőben vizsgálta a parasztság élelmezését. Adatai szerint legtöbbször kenyér.
üres főzelék vagy főtt tészta volt a főétel. Ezt megerősítette Váradi 1928-ban ,.Egy magyar falu.
egészségügyi rajza" című munkájában is.
Dabis és Ivanovics 1934-ben összeállították egy község élelmezési adatait és a magyar irodalomban elsőként sorolták szociális helyzetük alapján több csoportra a falusi lakosságot.
Megállapították, hogy 10—15 százalékuk messze szükségletén felül fogyasztott. a nagy többség azonban szükségletének csak töredékét elégíthette ki. Megállapították továbbá, hogy az ar- szágos átlagok hamis eredményt adnak. mert a fogyasztás rendkivül egyenlőtlen.
1936-ban Gortvai a gazdasági válság egészségügyi hatásait vizsgálva, a tej- és húsfo- gyasztásban hatalmas csökkenést észlelt (a tejnél 30,8, a húsnál 18,2 százalékosat).
Kraicsovics több száz gyermek étrendjét vizsgálva, 41,2 százaléknál az étrendben egyél-—
talán nem talált tejet. _
Garamvölgyi 1936-ban Doboz községben a lakosság 40 százalékánál az élelmezés kalo- rikus értékét igen alacsonynak (2236—2583) találta.
Mészáros 1939-ben megjelent közleménye a hatósági főzőhelyek adatait dolgozta fel.
Húsz város 25 felnőtt és 4 gyermekkonyhójának adatai szerint, ezek 600—1600 kalória közötti
A NÉPÉLELMEZÉS STATISZTIKAJA 895
ellátást biztositottak. Tejet, tejterméket vagy tojást alig fogyasztottak, a húsjuttatás átlaga napi 20 gramm körül mozgott.
1939-ben Beznák saját, valamint Dabis adatainak felhasználásával a Népszövetség elé terjesztette a magyar népélelmezés helyzetéről szóló beszámolóját. A bizottság a katasztrofá- lisan alacsony tej-, tojás-, gyümölcs— és zöldségfogyasztást meglepődve vette tudomásul.
Sós a népélelmezési adatfelvételen túlmenő vizsgálatokat végzett a Tisza—Körös—Maros közti területen, az 1925—1933-as években. Behatóan foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy a szociális viszonyokkal összefüggő táplálkozás a gyermekek testi és szellemi fejlődését mennyi- ben betolyásolja. 1566 gyermek adatait dolgozta fel. Megfigyelései alapján egyértelműen megállapította, hogy a rossz szociális viszonyok között élő gyermek testsúlya mérsékelten, ma—
gassága jelentősen elmarad a kielégítő körülmények között élőkétől.
A táplálkozási hiányok elterjedtségére vet fényt Garamvölgyi 1940—ben megjelent közle—
ménye. egyes vidékeken még beri-berit is észlelt.
1942—ben jelent meg dr. Sós József ,,Magyar néptáplálkozástan" című könyve,—"' melyben az addigi, részben saját, részben mások által végzett élelmezési adatgyűjtést foglalta össze és a korszakot lezárta.
1937-ben megjelent a Magyar Gazdaságkutató Intézet 12. számú különkiadvá- nya, amelynek 2. kötete ,,Magyarország népélelmezése" címet viselte. A kiadvány előszavában a Központi Statisztikai Hivatal akkori elnöke, Konkoly Thege Gyula dr., aki személyében a Magyar Gazdaságkutató Intézet ügyvezető alelnöke volt, el- mondja. hogy a számításokat a Nemzetek Szövetsége Népélelmezési Bizottságának felkérésére a Magyar Gazdaságkutató Intézet végezte, a fogyasztás kalóriaértékét, fehérje—. zsír- és szénhidráttartalmót pedig számos szakmunka és dr. Beznák Aladár egyetemi tanár felvilágosításait figyelembevéve állították össze. A mennyiségi szá- mítások kiinduló pontjául Matolcsy Mátyás és Varga István ,,Magyarország nemzeti
jövedelme 1924/25—1934/35" c. tanulmányának a Magyar Gazdaságkutató Intézet
11. számú különkiadványában megjelent adatai szolgáltak.
E munka alapján az 1924-től 1935-ig terjedő időszak élelmiszer-fogyasztási ada- tait ismerjük meg, a jelenleg alkalmazott országos fogyasztásstatisztikai módszerek—
hez nagyon hasonló és adatainkkal egyértelműen összevethető metodika alapján kimutatva. Nem egészen 10 évvel később a Magyar Gazdaságkutató Intézet 28.
számú különkiadványóban Mártha Zsuzsanna ismét átfogó élelmezési képet adott./*
A felszabadulás után a Fővárosi Statisztikai Hivatal 1946—tól 1949-ig folyamato-
san vizsgálta 100—120 budapesti család háztartási kiadásait, illetve élelmezésre for- dított kiadásait és a vásárolt élelmiszerek mennyiségét. A kis minta ellenére ezek az adatok — ugyanúgy. mint az 1926-ban és 1929-ben gyűjtöttek — igen értékes infor—
mációkat nyújtanak ma is az akkori táplálkozási viszonyok megítéléséhez. Az élel—
miszer—fogyasztás statisztikájának széles alapokra helyezése a Központi Statisztikai Hivatal átszervezése (1949) nyomán vette kezdetét. Az 1949 végén megindult széles körű és folyamatos hóztartásstatisztikai megfigyelés azóta is rendszeresen folyik.
Kezdetben 700 háztartástól gyűjtöttek adatokat, számuk 1954-re 4000 háztartásra gyarapodott, 1976—tól pedig 8500 háztartásra terjed ki az adatgyűjtés. A háztartás- statisztika kezdeti eredményei azonban osztoztak a statisztikai adatok az idő tájt
közös sorsában: csak szórványosan és hézagosan kerültek publikálásra.
A Központi Statisztikai Hivatal rendszeres nyilvános publikációinak sorát az 1949—1955-65 Statisztikai évkönyv és a Statisztikai Időszaki Közlemények c. sorozat kötetei nyitották meg. Az első évkönyv tartalmazta az országos élelmiszer—fogyasztás mennyiségét valamennyi fontosabb élelmiszerből, és bemutatta a háztartásstatisz—
tika élelmiszer—fogyasztási adatait. A Statisztikai Időszaki Közlemények sorozat első
3 Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára. CLXXXVII. köt. Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat. Bu—
dapest. 1942. 280 old.
6Magyarország élelmezési helyzete és mezőgazdasági termelése. Magyar Gazdaságkutató Intézet. 28.
köt. Budapest. 1946. 32 old.
896 DR. ZAFiR MIHÁLY kötetei között jelentek meg 1957—ben ,,Az élelmiszer-fogyasztás alakulása Magyar- országon" (6. sz.) és az .,O'tezer család 1956. évi háztartási feljegyzései" (5. sz.) ki- adványok, bemutatva az élelmiszer—fogyasztás gazdag mennyiségi, értékbeni és táp- anyagadatait.
1949—től működik az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet, és
1951-ben jelentette meg első tápanyagtáblázatait (1978-ban a kilencediket). Az ln—tézet élelmiszer— és tápanyag-kutatással, üzemélelmezési, gyermekélelmezési étrendi ajánlásokkal. a dietétika népszerűsítésével szolgálja a magyar népélelmezés ügyét.
Az Országos Elelmezés— és Táplálkozástudományi lntézet 1949-es megalakulása után rendszeres és intenzív kutatómunka indult meg a néptáplálkozás területén. Kiemelkedő jelen- tőségűek voltak azok a magyar néptáplálkozás egészét átfogó, valamint a szükséges tenni—
valókat is kijelölő munkák, amelyeket Tarján Róbert végzett. Az irányítása alatt álló lntézet—
ben, azóta is folyamatosan tanulmányozzák a lakosság legkülönbözőbb csoportjai táplálko—
zásának és tápláltsági állapotának változásait. Munkatársai közül Resofszki a közétkeztetés—
ben alkalmazható kísérleti étrendeket és az aratómunkások táplálkozását tanulmányozta.
Fekete módszereket dolgozott ki a táplálkozási hiányállapotok felismerésére. valamint a bőr alatti zsírszövet vastagságának mérésére. Szalay, Lindner és Polner a sportolók, bányászok energiaszükségletét, valamint a testsúly. testmagasság és a táplálkozás közötti összefüggése—
ket tanulmányozta. Hatos és Áldor a mezőgazdasági dolgozók, fakitermelő munkások élelme- zését vizsgálta. Kovács a néptáplálkozás fejlődésének közgazdasági elemzésein kívül foglal—
kozott az egyetemi hallgatók táplálkozásával és egyes táplálkozási szokásokkal. Garamvölgyi az iskolai napközi otthonok élelmezési helyzetét elemezte. Telegdy, Zsinka, Bedő és Lamm táplálkozás—egészségügyi vizsgálatokat végeztek gyermekeken, a komplett fehérjejuttatás ha- tásának lemérésére, továbbá a gyermekek táplálkozása és egészségi állapota összefüggéseire vonatkozóan. Bouauet, Sós, Walthier és Novotny tanulmányozta az ország különböző területein élő népességcsoportok táplálkozása, tápláltsági és egészségi állapota közötti összefüggéseket, valamint egyes táplálkozási tényezők hatását a különleges élet- és munkakörülményeknek,
illetve megterhelésnek kitett embercsoportokra.
Az utóbbi években a táplálkozási vizsgálatok irányában változások történtek. A fejlett országokhoz hasonlóan, hazánkban is gyakorlatilag megszűntek a táplálkozási hiányártalmak.
Egyre súlyosabb problémát jelentenek azonban a túltápláltságbólés az egyes tápanyagok nem megfelelő arányaiból eredő különböző táplálkozási ártalmak (elhízás, cukorbaj, érelme- szesedés stb.). így a táplálkozási szűrővizsgálatok egyik legfontosabb feladatává lett ezek korai felderítése és lehetőség szerinti megelőzése. (Dr. Bouauet Dezső emlitett megemléke- zéséből.)
A gazdag statisztikai anyag és az intézeti tapasztalatok lehetővé tették, hogy a táplálkozástudomány művelői és a statisztikusok összefogásából 1959-ben (: táplál- kozás és a népélelmezés kérdéseit szintetizáló munka szülessen.5 Az étrendi szoká- sokról 1960-ban jelent meg statisztikai hivatali publikáció.6
Az utolsó két évtizedben az jellemzi a népélelmezés statisztikáját, hogy a fo- gyasztott élelmiszerek mennyiségének, értékének, tápanyagtartalmának országos és háztartásstatisztikai adatai — utóbbiak társadalmi osztályok és rétegek, a városi és községi lakosság. valamint a jövedelmek nagysága szerint sokoldalúan részletezve — évről évre rendszeresen publikálásra kerülnek. A közvélemény, a sajtó, artáplálko—
zástudomány művelői így mindig gazdag és friss adatanyaggal rendelkeznek.
Keleti Károly munkájának eredményeként egy évszázadnyi távon tudjuk áttekin- teni az élelmiszer—fogyasztást. Az összefoglaló adatokat bemutató táblában a kezdő és zárópont —- Keleti tanulmányának és az 1979—es Statisztikai Zsebkönyvnek — ada-
5A táplálkozás. Reflektorfényben. Szerk.: dr. Pálos István. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest.
1959. 289 old.
6Étrendi szokások a munkás-, alkalmazotti— és paraszti háztartásokban. Statisztikai időszaki Közlemé- nyek. 34. köt. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1960. 90 old.
A NÉPÉLELMEZÉS STATISZTIKAJA 897
tai között az alábbiakat tüntetem fel: az 1924—1928—as évek átlagát, ami az első Világháború után valamennyire már konszolidálódott helyzetet mutatja; az utolsó
békeévek. 1934— 1938 átlagát; a második világháborút követő 1945— 46os gazdasági
év adatait; 1950. évet. amikorra sikerült elérni a második világháború előtti béke-évek élelmiszer- fogyasztási szintjét.
3. tábla
Élelmiszerek egy főre iutó évi átlagos fogyasztása
(kilogramm)
Élelmiszer 1880-1884' 1924—1928 1934—1938 ! 1945—46 ] 1950 j 1978
Hús és hol. . . 40 30 34 8 35 74
Tojás . . . . . . . 3 3 5 4 5 17
Tej. tejtermék" . . . 80 103 102 50 99 153
Zsiradékok . . . 14 17 6 19 30
Gabona (lisztben számítva). 150 137 147 100 142 118
Burgonya . . . . . . . 110 92 130 120 109 61
Cukor. . . 3 119 11 1 16 36
Zöldség, gyümőlcs . . . . 80 95 70 100 157
Száraz hüvelyes, olajos mag 14 5 7 8 6 2
* Mai országterületen.
" Teljes tejsúlybon, vaj nélkül.
Az adatokból kitűnik. hogy a lakosság átlagos élelmiszer-fogyasztásában a múlt század 80—as és századunk 30-as évei közötti változások meglehetősen kicsinyek. Az állati eredetű fehérjékben gazdag élelmiszerek fogyasztásában a kevesebb hús és a több tej együttesen alig változott tápanyagmennyiséget eredményez. Számottevő a változás a cukornál. amelyből a 3 kilogrammos fejenkénti fogyasztás 11 kilogrammra emelkedett, valamint a hüvelyeseknél, amelyek fogyasztása csökkent.
Kerek 50 éven át maradt változatlanul a fejletlen táplálkozási színvonal, amelyet kevés állati eredetű fehérje, az élelmezésben túltengő gabona-, és ebből adódóan túltengő szénhidrátfogyasztás jellemez. Az 1934—1938-as években a fejenkénti át—
lagos kaláriafogyasztás legfeljebb 2800 kalóriára. az összfehérje- fogyasztás 90 grammra. ebből az állati eredetűeké 28 grammra volt tehető.
A következő számsor döbbenetes képet nyújt arról a mélységről. amelybe az or—
szágot a háború pusztításai döntötték. A hús-, a tojás- és a tejfogyasztás 1945—46—
ban fele-negyede, a zsírfogyasztás harmada a háború előttinek, és a hiányzó ka- lóriát gabonából sem lehetett pótolni. Ebben az évben a fejenkénti átlagos kaló- riafogyasztás értéke 1800 kalória körül volt, állati eredetű fehérjékből a napi fo- gyasztás 9—10 grammot ért el. E helyzet teljesen érthető. hiszen az állatállománynak több mint fele elpusztult vagy elhurcolták. elpusztult az egyébként is kicsi gépállo- mánynak számottevő része. nem volt mód az amúgyis kiuzsorázott földek talajerő- pótlására, így rendkívül alacsonyak voltak a háború utáni években a növényterme-
lési hozamok is.
Az élelmezési helyzet ezután évről évre javult, s a második világháború előtti színvonal elérését világosan mutatják az 1950—es adatok. A fogyasztás fejenkénti át—
laga ekkor már megközelíti a 2900, 1955—56-ban a 3100—3200 kalóriát, vagyis eléri
az akkori népességösszetételnek megfelelő kalorikus telítettséget. Atóplálkozás szer—
— kezetében (minőségében) azonban változatlanul a háború előtti jellegzetességek uralkodók. (Az ötvenes évek elején az életszínvonal átmeneti csökkenése az élelmi- szer—fogyasztás egészét jelentősen nem befolyásolta, hatása inkább abban mutat—
8 Statisztikai Szemle
898 DR. ZAFIR MIHÁLY kozott. hogy az élelmezési kiadások fedezése után a dolgozóknak egyéb irányú szü—k,;
ségleteik kielégítésére kevesebb pénzük maradt.) -
Az ötvenes évek közepétől — az addigi főleg mennyiségi. kalorikus növekedéssel A
szemben — az élelmiszer-fogyasztás minőségi fejlődésének vagyunk részesei. Ez ösz—szefoglalóan kifejezésre jut a 3. tábla adataiban: a hús— a tej. a tojás. a zöldség és gyümölcs növekvő. a cereáliák csökkenő fogyasztásában.
E folyamat értékét növeli, hogy valóban néptáplálkozás—jellegű, mert általáno—
san kiterjed a lakosság egészére. Eredményeként a társadalmi osztályok és főbb ré—
tegek egy főre jutó élelmezési kiadásai napjainkban már nagyon hasonlatosak.
4. tábla Élelmezési kiadások' társadalmi osztályok (rétegek) szerint, 1977
Egy főre jutó élelmezési kiadás
Társadalmi osztály. (forint)
réteg W
országosan kozgágek— városokban
Munkásosztály . . . 7625 8054
Szövetkezeti parasztság . . 8186 Munkás—paraszt vegyes háztartá-
sok . . . . 8199
Szellemi toglalkozásúák. . . . 8360 8742
Vezető állásúak. értelmiségiek . . 8678 Egyéb szellemi foglalkozásúak. . 8615
lnaktívak . . . 9019" 9231M
' A saját termelésből származó fogyasztást is beleértve.
" Az inaktívakna'l a többiekhez képest azért ilyen magas az egy főre jutó fagyasztás, mert háztartá—
saikban alig akad. az aktív háztartások létszámából pedig 25—30 százalék gyermek (akik a felnőtteknél keve- sebbet fagyasztanák). Emellett náluk gyakran étkezik vendég: gyermek. unoka.
Az élelmiszer-fogyasztás differenciáltsága a társadalmi osztályokon, rétegeken belül alapvetően a háztartások jövedelemszintjének függvénye. Az említett, 1955-re vonatkozó statisztika és a jelenlegi háztartásstatisztika adatainak egybevetésével a differenciáltság alakulásáról áttekintést kaphatunk.
Az 1955-ös élelmiszer-fogyasztási kiadványban a városi munkás- és alkalmazotti családokat (a községi hasonló családokra a felmérések akkor még nem terjedtek ki) őt (l—V.) jövedelemcsoportba sorolták. Az l-be, ahol a legkisebb volt (átlagosan havi 320 forintot tett ki) az egy főre jutó személyes rendelkezésű havi jövedelem, a meg—
figyelt létszámnak 20,7 százaléka jutott: az V.. a legnagyobb jövedelmű csoportba pedig 11.5 százaléka (e csoportban havi 1070 forintot tett ki a jövedelem). Az ösz-
szehasonlítás érdekében az 1977-ben megfigyelt városi háztartásokat az egy főre- jutó személyes jövedelem nagyságsorrendjébe rendeztük, és összes létszámuknak
most is az 1955—össel egyező (20,7, illetve 11,5 százalékos) hányadát soroltuk e két jövedelemcsoportba. Az I. csoportnál 1977—ben 1340. az V—nél 4130 forint egy főre—jutó havi személyes jövedelem mutatkozott. E csoportok összefoglaló jövedelmi és
élelmiszer-fogyasztási adatait tartalmazza az 5. tábla.
E háztartásstatisztikai adatok a dinamikát illetően összhangot mutatnak a mak—
rostatisztikával. Az egy főre jutó nominális jövedelem 1955—től 1977-ig kb. négysze—
resre emelkedett, ami -— figyelembe véve az árindexet (136 százalék) — a reáljövede- lem 2,8—-2.9—szeresre emelkedését jelenti. Ez jó egyezés. Az élelmezési kiadások folyó árakon 2.4—szeresre nőttek, figyelembe véve 146 százalékos árindexüket. reálmutatá—
juk 1.6—1.7-szerese az 1955—ösnek. Ez úgyszintén jó egyezés. Ugyanakkor a jövede—
A NÉPÉLELMEZÉS STATISZTIKÁJA
899
lem abszolút összegéből mindkét időszakban hiányoznak — és ez a háztartásstatisz- tikai megfigyelésekben törvényszerű — a be nem vallott jövedelmek. (A hiányzó ösz- szegek a bevallottnak nagyságrendileg mintegy egytizedét teszik ki.)
5. tábla
A városi munkás- és alkalmazotti háztartások alsó és felső iövedelemcsoportjának adatai
(folyó árakon)
1. V.
(alsó 20,7 (felső11,5 megam,"
Mutató, év SZÓZGlék) Slólalék) az !. szóza- lékóban csoport
Egy főre jutó havi személyes jövedelem (forint)
1955. . . . . . . . . . . . . . . 320 1070 334
1977. . . 1340 4130 308
Index: 1955. év : 100 . . . 419 386 -—
Egy főre jutó havi élelmiszer-kiadós (forint) . '
1955. . . . . . . . . . . . . . . 199 392 197
1977. . . . . . . . . . . . . . . 490 940 192
lndex: 1955. év : 100 . . . . . . . . 246 240 —-
Élelmiszer—kiadós aránya az összes jövedelem—
ből (százalék) . . . .
1955. . . . . . . . . . . . . . . 62 37 --
1977. . . . . . . . . . . . . . . 37 23 —
Egy főre jutó havi személyes jövedelem az élel- miszer-kiadások levonása után (forint) .
1955. . . . . . . . . . . . . . . 121 678 560
1977. . . . . . . . . . . . . . . 850 3190 375
Index: 1955. év : 100 . . . 702 471 —
6. tábla
Egyes élelmiszerek egy főre jutó fogyasztása a városi munkás- és alkalmazotti háztartások alsó és felső iövedelemcsoportiában*
:. [ v. l l. ] v.
Élelmiszer jövedelemcsoport fogyasztása
1955—ben 1 1977-ben
Hús és hal (kilogramm) . . . . . l 17 47 48 91
Tojás (kilogramm) . . . 4 9 10 15
Folyó tej (liter) . . . 68 92 98 96
Tejtermékek (liter, tejben kifejezve) . 15 30 34 74
Zöldség—gyümölcs (kilogramm) . . 83 157 112 193
' A csoportokra vonatkozó magyarázatot lásd az 5. táblában.
Megjegyzés: A tábla adatainak mondanivalóját nyomatékasítja, hogy az l. jövedelemcsoportban sokkal több a gyermek, így húsból, tojásból eleve kisebb a szükséglet. mint az V. jövedelemcsoportban.
Az 1955-ös és az 1977-es helyzet összevetéséből azt a legfontosabb következte- tést lehet levonni, hogy amit az élelmiszer-fogyasztás tekintetében alig több mint két évtizede a legjobb anyagi helyzetben levő. a népességnek tizedét kitevő réteg
ért el, ma már a népesség leggyengébb anyagi helyzetben élő ötödének általános
jellemzője. Az 5. táblából ezt két adat érzékelteti: egyik, hogy a jövedelemből az élelmiszer—fogyasztás részesedése ma a kisjövedelműeknél akkora. mint 1955-ben anagyjövedelműeknél volt (370/0): másik, hogy ha az akkori legmagasabb jövedelmű
az
900 DR. ZAFIR MIHÁLY városi munkás- és alkalmazotti háztartások élelmiszer—fogyasztását mai árakra szá- mítjuk át (392 — 1955. évi — forintot 146 százalékos árindexszel veszünk figyelembe).
akkor a legalacsonyabb jövedelmeket jellemző mostani 490 forintnál nem sokkal na—
gyobb összeget kapunk (570 forintot).
Azt. hogy ma az alacsony jövedelműek úgy táplálkoznak, mint 20 évvel ezelőtt a
legmagasabb jövedelműek, az egyes élelmiszerek fogyasztásának mennyiségi adatai
is kifejezik. Ezt a 6. tábla mutatja a fehérjejellegű állati eredetű élelmiszerekről; Azöldség— és gyümölcsfélék fogyasztásában a megfogalmazott jellegzetesség nem ér-
vényesül.
Az élelmiszer-fogyasztás fejlődését élelmiszer-gazdaságunk eredményei tették
lehetővé. Míg az 1950-es években a háború előttinél magasabb fogyasztást —- azélelmiszer-gazdaság szerény fejlődése mellett — főleg az export rovására fedeztük, azóta mind a belföldi fogyasztás, mind pedig az élelmiszer-gazdaság exportja egy—
aránt növekszik. (Jóllehet negativ példák is vannak. mint éveken át volt -— tavalyig —
a cukor, vagy ilyenek a fehérjetakarmányok.)A jelenlegi fogyasztást táplálkozás—élettani és gasztronómiai megítélés alapján
egyaránt fejlett színvonalúnak lehet minősíteni, ami távolról sem jelenti. hogy a tej—
lődés és a jelenlegi helyzet problémamentes lenne. Nem a teljesség. hanem csupán a jelzés igényével idézem fel élelmezési helyzetünk néhány gondját.
-— Az alac50ny jövedelműek táplálkozása összességében nem hiányos, ezt a hús-. tojás-, 'tej- és tejtermékfogyasztás adatai egyértelműen tükrözik. Ami azonban az egyes családokat külön—külön illeti, sokuk táplálkozása erősen kifogásolható. Ez jobbadán konkrét, egyedi problémáikkal függ össze, amire egyenként kell odafi- gyelni. Ez a konkrét odafigyelés még nem kellően megoldott. Társadalmunknak a kielégítő átlagos szintek intézményes biztosítása mellett a továbbiakban nagyobb figyelmet kell fordítania az egyedi problémákra.
— Van néhány élelmiszer. amelyek országos. átlagos fogyasztása is kevesebb a szükségesnél. Ilyen a zöldség és gyümölcs, és ilyenek a tejtermékek. Utóbbiakat il- letően az ötödik ötéves tervidőszak éveiben imponáló a fejlődés. a gyümölcs és fő—
leg a zöldség-főzelékfélék esetében viszont krónikus problémáról van szó. Arról, hogy agrotechnikájuk és ennek révén termelésük termelékenysége a gabonatermesz—
téshez. a nagyüzemi állattartáshoz képest nagyon elmaradott. Mivel pedig a pa- rasztság életszínvonala gyorsan nőtt. az elmaradott termelékenységű ágazatoknak, így mindenekelőtt a kertészetnek a termékei szükségszerűen gyorsan drágultak. Ez törvényszerű. E törvényszerűség a fogyasztó oldaláról vonz úgyszintén egy törvény- szerűséget. Mégpedig azt. hogy a magas árak korlátozzák a fogyasztást. Ebből a kör—
ből csak a kertészeti termékek termelése agrotechnikájának kiemelt fejlesztésével lehet kitörni.
— Van néhány élelmiszer — a cereáliák és a sertészsiradék —, amelyekből több fogy a szükségesnél. Ez megint csak elsősorban árkérdés. Egy kilogramm hús (ser—
téscomb) árán 1938-ban 4.5, 1950-ben 6.5. 1977—ben 16 kilogramm kenyeret lehetett venni. Zsirból pedig 1938-ban 1,1, 1950-ben 1,0. 1977-ben 2.9 kilogrammot. Vagyis a zsír, de különösen a kenyér az élelmiszer—fogyasztásban legnagyobb súlyt képvi-
selő húshoz képest — és a jövedelmekhez képest -— ma rendkívül olcsó. Csoda-e,
hogy pazaroljuk a kenyeret, hogy' még mindig -— élettani károsodást vállalva —— sokzsíradékot fogyasztunk? -
- Táplálkozási szokásaink merevek, nehezen mozdulnak. Elavult a táplálkozási ritmus, a reggelitől az ebéden át a vacsoráig egyre bőségesebb az étkezés, aminek pontosan a fordítottját hirdeti ma a tudomány. A lakosság mind kisebb hányadánál reálisak még ma is a verejtékes fizikai munka korában rögződött kalorikus igények.
A NÉPELELMEZÉS STATISZTlKÁJA 901
Emésztőszervi károsodások. testsúlytöbblet széleskörűen jelzői tóplólkozósunk — nem a nyomorúságos szegénység. inkább az olcsón elérhető bőség nyomán kialakult -- egészségtelen vonásainak.
Végeredményben az a következtetés vonható le. hogy ma is rangos helye van
társadalmunkban a népélelmezés statisztikájának, az egészséges táplálkozás intéz—
ményes támogatásának és propagálósónak.
PE3lOME
Hactonumü ouepx npencrasnner coőoii pacwupeHHbm eapnam gonnana, npenaaa—
neHHoro Ha cocronsmeíacn c 28 no 30 max 1979 rona XVII Bble3AHof1' ceccuu Paöouei I'le'll'ibi no ucropun cramcwku CTarucm-iecxoü cekuuu BeHrepcxoro axonomuuecnoro 06-
u.n.ecma.
ABTOp no cnyuaio cronemero ioőnnesi eenrepcxoü cmmcmxu HaponHoro nmanns uanaraer nepBbie _cremcmuecme MeTOAbI " pesynb-ra-ru nccneraaHnn Haponnoro nme- Hm, CBn3aHHble c uMeHeM BHAHOFO aeHrepcxoro cramcmxa Kapos Kene'ru. Kenem 143—
Mepsn nmarme Konuuecraom norpeőneHHux őenkos u cocraaun pan sapkat-nos o TOM, KaKHe konnuecraa omensnblx nponyxroa oőecneuuaaer onpeneneHHoe norpeőnenue őenkoa.
Hagar-maa : 1887 roAy nepseg nyőnnxauna o HüpOAHOM maar-mu ny'reM uumpoaoro nememet-ms! mcpopmaum, coőpannoü B 730 paüor—rax, noaaonnet COCTBBHTb npeAcraaneHue 06 yposHe I'lHTaHHH " Haaukax B norpeőnemm mum.
B nanbueüwem pasnene aBTOp npuaomn' cramcmuecuue AaHHble o norpeőnemm rlpOAOBOJ'IbCTBHR a XX Bene. B aakmoueune OH npousaonm— oősop pacxonos Ha nurauue :; nenem—m no oőmecrsenubm cnosiM " no rpynnaM ononoa.
SUMMARY
The study is an extended version of a lecture presented at the 17th ltinerary Session of the Group on History of Statistics, Statistical Section of the Hungarian Economic Society.
28—30 May, 1979.
On the occasion of the one-hundredth anniversary of the statistics of food administration the outhor shows the first methods and results of statistics of food administration linked with the name of Károly Keleti, the famous Hungarian statistician. Keleti measured nutrition value by the auantity of proteins consumed and has drawn up several combinations of different cluantities of the individual foods of protein content.
The first statistical publication of food administration in 1887 presented manifold details on the nutrition level and dietary patterns through numerical information gathered in 730
districts of the country.
ln the subseauent part of the study the author shows food consumption statistics of the 20th century.
Finally, the author reviews the expenses of food consumption broken down by social strata and income groups.
