A magyarországi népességfejlődés 2000 után (I.)

STATISZTIKAI ELEMZÉSEK

A MAGYARORSZÁGI NÉPESSÉGFEJLÓDÉS 2000 UTÁN (L)"

HABLICSEK LÁSZLÓ - DR. MONIGL ISTVÁN

A Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi Kutató Intézete 1981—1983—

ban elkészítette az 1981 és 2001 közötti időszakra szóló népesség-előreszámt'tá—

sokat.1 1984—ben az Intézet kutatást indított a különösen hosszú távú népesség- fejlődés jellemzőinek. tendenciáinak, irányzatainak. összefüggés-rendszerének vizs—

gálatára.2 1986 elején az Intézet az újra meginduló és a 2000. éven túlnyúló hosszú

távú tervezés igényeinek kielégítésére megkezdte az 1986 és 2021 közötti időszakra

szóló népesség-előreszámitások kidolgozását. Ez a munka 1987 májusában fejező-

dött be.

Tanulmányunkban a felsorolt. a jövőbeni népességfejlődéssel foglalkozó

kutatásokra, nagyobbrészt azonban az 1986 és 2021 közötti időszakra szóló népes- ség-előreszámr'tások eredményeire3 és az ezeket megalapozó 2021-en túlnyúló né—

pességprojekciókra4 támaszkodunk. Vizsgálódásunkat ebben a tanulmányban is a népesség fejlődése szempontjából legfontosabb demográfiai folyamatokra (termé- kenység, halandóság, népességstruktúra, népességszám) szűkítjük. Igy elemzésün-

ket alapjaiban demográfiainak szánjuk, és nem foglalkozunk a népességfejlőclés-

bőliadódó különböző társadalmi—gazdasági hatások elemzésével.

' A KSH Népességtudományi Kutató Intézet 1987. január 28-i. ..Az 1966—2021. közötti időszakra szóló népesség-előreszámitások" című tudományos ülésén elhangzott és megvitatott előadás átdolgozott változata.

(Készült az Országos Középtávú Kutatási—Fejlesztési Terv (OKKFT) Ts—3IS ,.Népesedéspoiitikai kutatásait"

programhoz kapcsolódóan.)

' Az 1981—2001. időszakra szóló népesség—eiőreszómítások alapdokumentáciőja a ..Központi Statisztikai Hivatal Népességtudomónyi Kutató Intézet és a Magyar Tudományos Akadémia Demográfiai Bizottsága köz- leményei" sorozat alábbi számaiban jelent meg: Magyarország népessége 1981—2001, országos népesség- előreszámltás. 55. köt. Összeállította: Bies Klára -- Habllcsek László — Szabó Kálmán. Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi Kutató Intézet. Budapest. 1983. 209 old.; Magyarország népessége 1961—2001.

területi népesség-előreszámitós. 56. köt. Összeállította: Bies Klára - Habh'csek László — Szabó Kálmán. Köz—

ponti Statisztikai Hivatal Népességtudományi Kutató Intézet. Budapest. 1963. 234 old.; Magyarország népes- sége 1981—2001. Budapest és az agglomeráció népességének előreszómítósa. 57. köt. Összeállította: Szabó Kálmán. Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi Kutató Intézet. Budapest. 1984. 275 old.; Magyar—

ország népessége 1981—2001. a megyeszékhelyek népesség-előreszámítósa. 58. köt. Összeállította: Langemé Rédei Mária —- Szabó Kálmán. Központi Statisztikai Hivatal Népességtudamányi Kutató Intézet. Budapest.

1984. 103 old.; Családok és háztartások előreszámitósa. 1981—2001. Összeállította: Csernák Józsefné — Szabó Kálmán. 59, köt. Központi Statisztikai Hivatal Népességtudomc'rnyi Kutató Intézet. Budapest. 1985.

125 alá. Az előreszámitások főbb eredményeit lásd a (3) alatt feltüntetett tanulmányban.

? E kutatás első eredményeit lásd (H)-ben.

3 A részletes eredményeket az Intézet 1987 folyamán több kiadványban adia közre. '

4 A nagy távlatra. esetünkben az ezredforduló utáni évtizedekre szóló népesség-előrebecslesek meg- jelölésére nem használhatók az ,.előreszámítás" és a ..prognózis" szavak, mert nagyszámú jelentos, nem vagy nehezen felmérhető bizonytalansági tényezőt tartalmaznak. Gondot okoz e tekintetben,, hogy nincs megfelelő hazai terminológia erre az előrebecslés-típusra. Ezért - talán nem a legszerencsesebb lelneve- zéssel — a ,.népesség-projekció" kifejezést használjuk. A népesség-projekció (kutató prognózis) tehat nagy tóvlotra szóló népesség-előrebecslés, különböző — kisebb-nagyobb mértékben elképzelhető vagy akár el;

képzelhetetlen — feltételezésekkel történő népesség-előrevetités, kifejezetten ..Ha . . .. akkor . .." )ellagu számítás. A különösen hosszú távú népességfejlődés vizsgálatára a népesség-proiekciók olyan rendszere al- kalmas. amelynek hipotézisei Ietedík :: jövőben (reálisan) elképzelhető mozgásteret.

2 Statisztikai Szemle

738 HABLICSEK LÁSZLÓ _ DR. MONIGL iSTVÁN

A tanulmányban elsősorban az alábbi kérdéseket vizsgáljuk:

-— hogyan alakulhat a népesség száma és struktúrája az ezredforduló utáni évtizedek—

ben;

— az egyes demográfiai alapfolyamatok milyen mértékben és milyen súllyal befolyá- solják az ezredforduló utáni népességfejlőde'st;

-— milyen kapcsolat van az 1985—ig ténylegesen bekövetkezett. a 200049 jól előrelát—

ható és a 2000 után lehetséges népességfejlődés között.

A tanulmányban külön figyelmet fordítunk a hosszabb távú népességfejlődés bizonytalanságaira, és törekszünk arra, hogy a XXI. század első évtizedeiben lehet- séges népességfejlődést a XX. századi népességfejlődéssel szorosan összekapcsol—

va vizsgáljuk, elsősorban a demográfiai átmenet elméletének keretében.

A KULUNUSEN HOSSZÚ TÁVÚ NÉPESSÉG-ELÖRESZÁMlTÁSOK ÁLTALÁNOS JELLEMZÖ!

Az utóbbi két—három évtizedben általános gyakorlat a demográfiai tudomány

művelői között, hogy a 10—20 éves időtávra szóló részletesebb. a társadalmi—gaz—

dasági fejlődés oldaláról és tudományosan viszonylag jól megalapozható népes—

ség-előreszámítások mellett kevésbé részletes, a belátható demográfiai és társa.—

dalmi—gazdasági fejlődéssel csak részben megalapozható, részben technikai jel-

legű hipotéziseken alapuló előreszámításokat készítenek három-hat évtizedes idő-

tartamra. Több példa van arra is. hogy a népesedést befolyásoló valamely demog—

ráfiai tényező (népességstruktúra. valamely lényeges halálok megszűnése stb.) ha-

tásának vizsgálatára ennél hosszabb távú — esetenként százéves időtartamot át- fogó — előreszámítások is készülnek.

Hasonló a helyzet az egyes országok és a nemzetközi szervezetek gyakorla—

tában is. A fejlettebb statisztikával és demográfiával rendelkező országok az álta—

lában 15—20 évre szóló .,hagyományos" népesség—előreszámítások mellett 40—50 éves időtartamra is adnak ki nemzeti előreszámításokat társadalmi—gazdasági. ter—

vezési, államigazgatási felhasználásra. A különböző nemzetközi szervezetek. kö- zöttük az ENSZ is hasonló gyakorlatot követnek. Az ENSZ Népesedési főosztálya hosszabb ideje az egyes tagországokra és régiókra rendszeresen készít és ad közre általában 40 éves időtartamra szóló előreszámításokat,

Miközben általában elfogadott a demográfusok között az a nézet. hogy az előttünk álló 10—20 éves időszakra készíthetők részletes. megalapozott népesség- előreszámítások, az ennél hosszabb időtávra szóló és nem csak kutatási célokat szolgáló előreszámításokkal kapcsolatban -— annak ellenére, hogy ezek készítése is többé-kevésbé általánossá vált -— a tudományos kutatók véleményei tartósan és jelentősen eltérnek egymástól. Nincs vita a tudományos célú. a demográfiai ku-

tatások keretében készülő igen hosszú távú előreszámítósok esetében; ezek a ku-

tatás természetes határain belül általánosan elfogadottak. Ezeknek az előreszámí—

tásoknak nem az a funkciójuk. hogy a társadalmi cselekvés megalapozása érdeké- ben valamely népesség távoli jövőben várható valószínű alakulását írják le; ezek kutatási hipotézisek, módszerek tudományos alkalmazását jelentik.

A nézetek különbségei több tényezővel függenek össze. Gyakorlati tapaszta- latból indulnak ki azok az álláspontok, amelyek általában az időtáv növekedésé—

vel együttjáró bizonytalanság növekedésével indokolják nézeteiket. . Arra hivatkoznak, hogy az utóbbi három évtizedben a nemzeti keretekben, il- letve nemzetközi szervezetekben 15—20 évre készült népesség—előreszámítások nem jelezték eléggé a demográfiai fejlődés új vonásait és elemeit, márpedig ilyenekre

NÉPESSÉGFEJLÖDÉS — 739

sok évtized távlatában mind a termékenység, mind a halandóság területén fokozot- tan számítanunk kell.

Hasonló érvelést alapoz meg az a felismerés is. hogy nem csak a demográ—

fiában, hanem a társadalmi fejlődés más területeivel foglalkozó társadalomtudo- mányokban sem, vagy csak igen kevéssé vagyunk képesek a fejlődés minőségileg új elemeinek, mozzanatainak előrelátására. Részben elméleti megfontolásokból in- dulnak ki azok a nézetek, amelyek szerint egyrészt nem áll rendelkezésünkre olyan népesedéselmélet. amely demográfiai oldalról elégséges alapot nyújthatna két—

három évtizednél hosszabb előreszámítások készítésére, másrészt ilyenaidőtávban általában nem vagy nem elégségesen állhatnak az előreszámitásokat készítő de- mográfusok rendelkezésére a társadalmi—gazdasági fejlődés hosszú távú tervei, jö—

vőképei, és így azok hipotézisei a társadalmi—gazdasági fejlődés oldaláról sem alapozhatók meg kellően. A különösen hosszú távú előreszámitásoknál fokozottan fenyeget az előreszámitások időpontjában létező tudományos ismeretek és társa- dalmi állapotok mechanikus kivetítése a távoli jövőbe. Fokozza ezt a veszélyt az.

hogy módszertani és technikai szempontból a sok évtizedre szóló népesség-előre- számitásoknak nincs akadálya. az előreszámítások demográfiai—matematikai mód- szerei 'már hosszabb ideje rendelkezésünkre állanak, a számítógépek pedig további ,,csábítást" jelentenek. Ilyen körülmények között valós az a veszély, elfeledkezünk arról, hogy a népesség-előreszámítások minőségét, beválásának színvonalát alap- vetően' elméleti megalapozottságuk mértéke. hipotéziseik tudományos szinvonala

határozza meg.

Természetesen nem kevés érv szól a gyakorlati célokat is szolgáló hosszú távú előreszámítások készítése mellett is. A különösen hosszú időtávra szóló népesség- előreszámítások biztosíthatják a népesség struktúrájából következő hatások jövő- beni s'zámszerűsitését és konkrét értelmezését. Módot nyújtanak arra. hogy az egyes demográfiai folyamatokra vonatkozó népesedéspolitikai elgondolások, szándékok hatását számszerűen is felmérhessük. Lehetővé teszik ezek az előreszámitások -

különösen ha az idő előrehaladtával folyamatosan korrigálják őket — a viszonylag

lassan változó demográfiai folyamatok átfogóbb megismerését, a rövidebb idő- szakra szóló népesség-előreszámitások további tudományos megalapozását, az ugyancsak rövidebb időszakokra — 1—2 évtizedre —— szóló népesedéspolitikai prog- ramok realitásának és biztonságának javítását.

Az is a különösen hosszú távú előreszámítások készítése mellett szól, hogy

ezek — a demográfiai folyamatok természetéből, a reprodukciós folyamatok össze- függés—rendszeréből, hosszú távú jellegéből. valamint a közvetlenül figyelembe veendő változók kis számábóladódóan —- jóval megbízhatóbbak, mint más társa- dalmi folyamatoknak vagy a gazdasági fejlődésnek előrejelzése. Elég arra gondol- nunk. hogy a modern halandósági viszonyok között a népesség igen nagy hányada él idős koráig. tehát a napjainkban születő generációk tagjai közül a következő évszázad közepén még legalább 75—80 százalék életben lesz. Alapozhatunk arra is. hogy a demográfiai átmenet során gyökeresen átalakult termékenység mellett a születések száma nagymértékben függ a szülőképes korú nők számától és össze-

tételétől.

Mindezek együttesen egyrészt azt mutatják, hogy a különösen hosszú távú — 3—5 évtizedre szóló -— népesség—előreszámítások nem a népességfejlődés nagyobb

pontosságú és megbízhatósági követelményeket kielégítő részletes előreszámításá—

ra. hanem a népességfejlődés valószínű irányainak és lehetséges intervallumainok tudományos igényű és kevésbé részletes feltárására alkalmasak. tehát minőségi—

leg mások, mint a hazai gyakorlatban is megszokott 10—20 éves népesség-előre-

2.

740 HABLICSEK LÁSZLÓ _ DR. MONIGL ISTVÁN

számítások. Az is adódik az előzőkből, hogy ezek a különösen hosszú távú népes- ség—előreszámitósok a gyakorlatban. kellő mérlegelésük után, meghatározott terü-

leteken viszonylag biztonságosan felhasználhatók.

A különösen hosszú távú. gyakorlati célú népesség-előreszámítások készítését a demográfiai—tudományos indítékok mellett a távlati tervezés és prognosztizálás által támasztott igények is indokolják. Szükségessé teszi ezt az infrastrukturális ágazatok fejlesztésének és tervezésének a középtávú tervezést is érintő és a kor—

mányzati fejlesztési programok megalapozását szolgáló igénye is.

A 2000 utáni népességfejlődés vizsgálatakor két általánosan érvényes alap- hipotézisből indultunk ki. Egyrészt azt rögzítettük, hogy az előttünk álló hosszabb időszakban nem következik be katasztrófa jellegű törés a termékenység vagy a ha- landóság területén. mert különben nincs értelme népesség—projekciók készítésé- nek. Másrészt feltételeztük, hogy a magyarországi népesség utóbbi évtizedben ta—

pasztalható zártsóga a következő évtizedekben is fennmarad. a nemzetközi vándor-

lás hatása elhanyagolható lesz. tehát a népességszám és a népességstruktúra ala—

kításában a termékenység és a halandóság játszik domináns szerepet.

A különösen hosszú távú népesség-előreszómításokat két, elvileg különböző alapon készíthetjük el. Követhetjük azt az eljárást. amely a gyakorlatilag még le—

hetséges termékenységi és halandósági szintek szélső értékei által meghatározott intervallum keretein belül mechanikusan ..letapogatja" a kiválasztott termékeny- ségi és halandósági szintek kombinációinak népességfejlődésre gyakorolt hatását.

Ennek az eljárásnak az eredményeként általában sok előreszámítás—változat jön létre, amelyek elméletileg egyenrangúak. és választani közülük abban az értelem- ben, hogy melyik valószínűtlen, illetve kevésbé valószínű, nem lehet.

Követhetjük azt az eljárást is. hogy valamely elméleti alapon valászínűsítjük (:

termékenység és a halandóság szintjeinek a hosszabb távú jövőben valószínű ala- reszámitás-változatok, amelyekből az előreszámítás készítői kiválaszthatjók az el- méleti alap szerint legvalószínűbben bekövetkező variánsokat.

Kutatásaink során először az elsőként említett ,.mechanikus" módszert alkal—

maztuk, és 2031—ig. illetve 2051-ig szóló számos változattal igyekeztünk megvizs—

gálni, hogy a termékenység és a halandóság egyes szintjei milyen népességfej- lődést eredményeznek, és hogyan hatnak a népességstruktúrára. Az így szerzett tapasztalatok alapján a 2021—ig szóló előreszámítások kidolgozását már elméleti alapokra igyekeztünk építeni. Ezt az elméleti alapot -— mint arra már utaltunk — Magyarországon és a gazdaságilag fejlett országok túlnyomó többségében a de- mográfiai átmenet elmélete mint az iparosodással megindult gazdasági fejlődés utáni népességfejlődés leginkább elfogadott és bevált elmélete adja. A kétféle megközelítés együttes, egymásra épitett alkalmazásától várható. hogy növekszik az előreszámítósok tudományos megalapozhatósága és megbízhatóságának mértéke.

NEMZETKÖZl IRÁNYZATOK ÉS TENDENClÁK

Az utóbbi egy-két évtizedben számos államot és nemzetközi szervezetet5 a vi—

lág és különösen a fejlődő országok népességének gyors növekedése és az ezzel összefüggő problémák foglalkoztatják, ugyanakkor néhány gazdaságilag fejlett or-

szágban megindult a népesség számának csökkenése.

A fejlett országokban a maihoz hasonló népesedési helyzet már korábban, az 1930-as években is kialakult. Akkor a lehetséges következményként fellépő gazda—

5 Az ENSZ-előreszómitások ismertetése és elemzése részben dr. Vukovich Gabriella munkája.

NEPESSÉGFEJLÖDES 741

sági stagnálás és az idegen munkaerő beáramlásának potenciális kényszere oko—

zott aggodalmat. A második világháborút követő születési hullámhegy következté- ben az aggodalom ugyanezen országokban előjelet váltott, és a népesség viszony—

lag gyors ütemű növekedése által előidézett feszültségek kerültek felszínre. Az 1960-

as. 1970—es években azonban a fejlett országok többségében a termékenység gyors

és tartósnak ígérkező csökkenése indult meg. A termékenység az utóbbi egy-más—

fél évtizedben a legtöbb fejlett országban igen alacsony szinten stabilizálódott, a teljes termékenységi arányszám az európai országok többségében nem éri el 0 reprodukciót biztosító 2.1-es értéket, néhány országban pedig ennél jóval alacso- nyabb (például a Német Szövetségi Köztársaságban, Dániában hosszabb ideje 1.4 körül van).

Az érintett országokban eltérő a termékenység, illetve a népesség csökkenésé- nek megítélése. A szocialista országok aktív, pronatalista népesedéspolitikát vezet—

tek be az 1960-as évek óta. A nyugat-európai országok közül Franciaországban a

demográfusokból, politikusokból és a közvéleményből egyaránt aggodalmat vált ki

az alacsony termékenység, és a folyamat lassítására hatékonynak tűnő népesedés—

és szociálpolitikai intézkedések születtek. A nyugat-európai országok nagy része azonban a problémát nem ítéli olyan súlyosnak, amely átfogó, erőteljes állami be—

avatkozást igényelne. Összegezve azt mondhatjuk. hogy a demográfiai fejlődés azonos vagy hasonló történelmi időszakában levő egyes országok konkrét népese—

dési helyzetét is jelentős különbségek. népesedéspolitikai magatartását pedig a

sokféleség jellemzi.

A népesség csökkenésével foglalkozva a kutatók jelentős része elfogadja egy—

részt azt a gondolatot, hogy a népesség természetes fogyása -— egyes, rövid tá—

von jelentkező előnyök ellenére —- általában, különösen pedig hosszabb távon lé-

nyegesen több hátránnyal jár, másrészt pedig azt, hogy a gazdaságilag fejlett or—

szágok számára a zéró népességnövekedés tűnik a legkedvezőbbnek.

Az ENSZ Titkársága 1982-ben kilencedik alkalommal végezte el a világ né- pességének előreszámítását. Az 1982. évi előreszámítás a világ régiói és országai népességének, néhány fontosabb demográfiai mutatójának alakulását. illetve vár—

ható alakulását mutatja be 1950 és 2025 között. (Lásd az 1. táblát.)

Az előreszámitás készítői .,normális" fejlődést feltételeznek. tehát nem számol- nak olyan rendkívülí tényezőkkel, mint természeti csapások. háborúk, éhínségek, járványok. A három előrejelzési változatot -— ,,alacsany". .,középső", ..magas" el- nevezéssel — úgy alakították ki. hogy a különböző termékenységi, halandósági és vándorlási hipotéziseket kombinálták. Az egyes változatok között a legnagyobb kü- lönbség a termékenység alakulásában van.

A halandósági hipotézisekben a születéskor várható átlagos élettartam ötéven- kénti 2.5 évvel való emelkedésével számoltak, a 62.5 éves érték eléréséig. ezt kö- vetően lassúbb emelkedést feltételeztek. Azokban az országokban. amelyekben a

születéskor várható átlagos élettartam már magas volt. a maximálisan elérhető ér-

téket férfiaknál 75, nőknél 82.5 évnek tekintették, ami számos fejlett ország ta- pasztalataival összhangban áll.

A termékenységi hipotézisekben a fejlett országok termékenységéről feltéte- lezik. hogy tovább csökken, de legalábbis stagnál 0 reprodukciót biztosító szint alatt egészen az ezredfordulóig. ezután pedig reprodukció körüli értéket ér el. A fej—

lődő országok termékenységében lassan kezdődő, fokozatosan gyorsuló, majd is-

mét lassuló csökkenéssel számolnak.

A vándorlási hipotézisnél abból indultak ki, hogy a vándorlási különbözet a zéró értékhez közelít. csekély számú ország kivételével. Tekintettel azonban a rend—

742 HABLiCSEK LÁSZLÓ — DR. MONiGL iSTVÁN

kivül nagy bizonytalanságra e téren, a vándorlásra csak a .,középső" változatot

számították ki. —

1. tábla

Népességszámok és népességszaporodás Európa különböző régióiban*

Ev Kelet— Észak— Dél- Nyugat-

(évek átlaga) Európa Európa Európa Európa Összesen

A népességszám alakulása (ezer fő)

1950 . 88 500 72 477 108 539 129 439 398 955 *

1960 . 96 713 75 834 118069 134 513 425129

1970 . 103 312 80 310 127 665 148 138 459 425

1980 . 110 024 82 004 138 969 152 707 483 704

2000 . 121 362 82 576 153 563 154 516 512017

2025 . 130 672 81 323 160 636 149 569 522 200

A népességszaporodás alakulása (ezer fő)

1950—1960 . 8 213 3 357 9 530 11 074 32 174

1960—1970 . 6 599 4 476 9 596 13 625 34 296

1970—1980 . . 6 712 1 694 11 304 4 569 24 279 '

1980—2000 . . 11 338 572 14 594 1 809 28 313 ——

2000—2025 . . 11 312 --1 253 7 073 —4 947 12 185

A népességszaporodás arónyána k átlaga (ezer fő)

1950—1960 . . . . . ,12.3 . 112 6.3 8.9

1960—1970 . . . . . 7.6 6.4 11.0 6.5 8,0

1970—1980 . . . . . 6.8 2.8 7.8 1.9 4.8

1980—2000 . . . . . 4.9 1,0 5,0 0.4 2.9

2000—2025 . . . . .

3.0 —0.7 1.9 -—1,9 0.8 )

' Az 1980—2025. évek adatai a közepes előreszúmitás szerint.

Forrás: Demographic indicators of countries. Estimates and projections as assessed in 1980. United Nations. New York. 1982.

A világ népességét 1983—ban 4,685 milliárdra becsülték. az éves növekedés mértéke 1.7 százalék körüli volt. 1950 óta a világ népessége közel 2 milliárddal nőtt, és az előreszámitás szerint mintegy 50 év múlva ismét megkétszereződik. 2000—ben körülbelül 6.1 milliárdos, 2025-ben körülbelül 8.2 milliárdos népességszám várba—' tó. Jelentős különbség mutatkozik a fejlett és a fejlődő régiók népességének nö—

vekedésében. .

2025—re a fejlett országok népessége 1,4 milliárd körül várható, vagyis a világ népességének már csak 17 százaléka lesz. (1950-ben a fejlett országokban élt a ví—

lág népességének 33 százaléka.)

A leglassabban növekvő régió Európa. Az évi átlagos népességnövekedés az

1950—1955—ös időszak 0.8 százalékos értékéről 1975—1980-ra 0.4 százalékra csök—

kent. A csökkenés folytatódik. az évi átlagos növekedés 2000—ben 026 százalék,

2025-ben zéró körül várható. Ennek megfelelően Európa részesedése a világnépes- ségből az 1950. évi 157 százalékról 1980-ra 109 százalékra csökkent, és 2025-ben

már csak 6.4 százalék lesz.

A főbb reprodukciós mutatók alakulása Európa különböző régióiban azt mu—

tatja, hogy az európai országokra általánosan jellemző az alacsony termékenység, a magas várható élettartam és az, hogy hosszabb távon (: népesség-utánpótlás nem biztosított (a nettó reprodukciós együttható 1.0 alá került). A hasonlóságok

mellett szembetűnő és lényegében a gazdasági fejlettségi különbségekkel párhu-

zamba állítható Észak és Nyugat. valamint Kelet és Dél eltérő helyzete. A legfej—

.NÉPESSÉGFEJLÖDÉS

743

lettebb európai tőkés országokban a termékenység szintje igen erősen elmarad az

egyszerű reprodukcióhoz szükségestől. ugyanakkor az élettartam magasabb. A kő- zepesen fejlett európai tőkés és szocialista országokban a termékenység összessé-

gében még elégséges a népességszám fenntartásához. ugyanakkor az életkilátá—

sok ma még kedvezőtlenebbek.

2. tábla

A fő reprodukciós mutatók alakulása Európa különböző régióiban*

- k- Dél- N u at-

(e'vek Éóftlaga) Elfíőeóa Ézfgpa Európa Eórgpa Összesen

Bruttó reprodukciós együttható

1960—1965 . . . . . 1.13 1.36 1.31 1.31 1.28

1965—1970 . . . . . 1.15 1.21 1.29 1.20 1.22

1970—1975 . . . . . 1,08 1.01 122 093 1.06

1975—1980 . . . . . .1,09 0,87 1.09 0.79 0.96

1980-2005 . . . . . 1.01 0.88 0.96 0.88 0.93

2020—2025 . . . . . 1.05 0,99 1,01 l1.02 4.0?

Születéskor várható átlagos élettartam (év)

,1960—1965 . . . . . 68,7 71,2 68.1 70,7 69.6

1965—1970 . . . . . 69.7 71.8 69.5 71,2 70,5

1970—1975 . . . . . 69,7 72,5 70.9 72.0 71.2

1975—1980 . . . . . 70.8 72.9 71.7 73,0 o72,0

1980—2005 . . . . . 74,0 74,8 77.5 75.1 74.6

2020—2025 . . . . . 75,3 759 78.11 76,1 75,7

Nettó reprodukciós együttható

1960—1965 . . . . . 0.99 1.32 1.20 1.26 1.19

1965—1970 . . . . . 1.05 1.18 1.20 1.15 1.15

1970—1975 . . . . . 1.03 0.98 1.15 0.96 1.04

1975—1980 . . . . . , 1.05 0.85 11.03 0.78 0.93

1980—2005 . . . . . O,99 0.87 30.92 0.87 0.91

2020—2025 . . . . .

1.03 098 0.98 1.01 1.00

' Az 1980—2025. évek adatai a közepes előreszómítás szerint.

Forrás: Demographic indicator: ol countries. Estimates and projections as assessed in 1980. United Nations. New York. 1982.

A jövőben az előreszámítás szerint minden régióban tovább csökken a termé- kenység. 1980 és 2000 között tartós és mély hullámvölgybe kerül, s csak az időszak végén közelít alulról a megfelelő szinthez. Jelentős lesz viszont a halandóság ja- vulása, a várható élettartamok 3—7 évvel emelkednek. Feltűnő Dél—Európa előre-

számításában. hogy e régió viszonylagos elmaradását a halandóság területén be—

hozza. sőt valamennyi régiót jelentősen meg is előzi.

A reprodukciós mutatók és a népességszámok összevetéséből megállapítható.

hogy a következő időszakban Európa népességének növekedése kizárólag a ha- landóság javulásának a termékenység alacsony színvonalát ideig-óráig ellensúlyo—

zó hatására jöhet létre. Ezen belül a legfejlettebb északi és nyugati régióban már népességcsökkenés következik be. a keleti és dél-európai országokban pedig a né—

pességnövekedés egészen lelassul. A legkedvezőbb helyzetet Kelet—Európában té-

telezi fel az előreszámítás arra alapozva. hogy a szocialista országok a következő

időszakban egyszerre képesek az állami befolyásolás eszközeivel élve a halandó—

ság lényeges javítására és a jelentős mértékű termékenységcsökkenés megakadá- lyozására.

744 HABLlCSEK LÁSZLÓ _ DR. MONlGL iSTVAN

A népesség korösszetételét várhatóan a fokozódó öregedés jellemzi a világ

minden régiójában. 2025-re Európa. Kelet—Ázsia, és Észak—Amerika népessége lesz

a legöregebb, Afrika és Latin-Amerika népessége pedig a legfiatalabb. 1984—ben Észak— és Nyugat-Európában volt a legalacsonyabb a 0—14 évesek és legmaga—

sabb a 65 évesek és idősebbek aránya, a legfiatalabb népességek pedig első—

sorban Afrika és Ázsia országaiban éltek.

A nemzetközi tapasztalatok és az ENSZ előreszámitásainak hipotézisei és ered-

ményei is jól mutatják azt a többféle értelmű bizonytalanságot, amely részben a né- pesedési folyamatok alakulásához. részben a folyamatok népesedéselméletileg le—

hetséges magyarázatához kapcsolódik. Az utóbbi három—négy évtized demográ-

fiai fejlődésében —— elsősorban a gazdaságilag fejlett, iparosodott országokban — gyarapodó jeleit láthatjuk annak, hogy ezt a korszakot (: demográfiai instabilitás

növekvő jelenléte jellemzi. Ezekben a társadalmakban a termékenység jelentős és visszatérő, a korábbi trendektől jellegében eltérő ingadozásokat mutat.

A halandóság javulása szinte minden országban az 1960—1970-es években

rövidebb—hosszabb időtartamra megtorpant, egyes országokban tartós és jelentős mértékű romlás is bekövetkezett. Mindez kedvezőtlenül hatott a népesség számá-

nak és struktúrájának alakulására is.

A demográfiai instabilitással párhuzamosan — néhány esetben azt erősítve is -— megjelent a népesedési folyamatok tudatos szabályozásának lehetősége is. mind egyéni. mind társadalmi szinten. Az utóbbi 3—4 évtizedben a különböző országok- ban megvalósított termékenységösztönző intézkedések — ha hosszabb távon ered—

ménytelenek vagy bizonytalan kimenetelűek is — rövidebb távon lényeges születés- többletet produkáltak. Nem zárható ki a jövőben olyan népesedéspolitikai prog- ramok érvényesítése. amelyek a termékenységet tendenciájában változtathatják meg. Hasonló. a kialakult tendenciákat megváltoztató programok jelentős számban érvényesültek a halandóság területén az 1960-es és 1970-es évtizedben ezek—

ben az országokban. Ezekhez hasonlók a jövőben is érvényesülhetnek.

ltt elsősorban a tudományok rendkívülinek tűnő, bár ma még konkrétan ke-

véssé felmérhető lehetőségeire gondolunk. A legfejlettebb és leggazdagabb tór—

sadalmak e tudományos fejlődés alapján kiiktathatják a lakosságot átfogóan érin- tő jelentős halálokokat, és így még azt sem zárhatjuk ki, hogy a halandóság az 1980-es években legalacsonyabb halandósági színvonalat mutató országokban is lényegesen, esetleg látványosan is javulhat a következő évszázadban. Nyilvánvaló.

hogy ez a javulás még nagyobb mértékű lehet azokban az országokban. amelyek- nek halandósági szinvonala ma közepes vagy magas, így Magyarországon is.

Nem zárhatjuk ki azt sem, —- annak ellenére, hogy ennek ma legfeljebb kez- deti jeleit tapasztalhatjuk —, hogy a hazai népesség népesedési magatartásában.

ennek alakulásában a jövőben szerepet kaphatnak azok az értékek, amelyek Nyu—

gat—Európában az 1960-as évtized után terjedtek el, és amelyek hatására a család

és a házasság szerepe lényegesen csökkent. Országonként változóan, de nem el-

hanyagolható mértékben elterjedt a kirívóan alacsony termékenységi szint. Más jellegű bizonytalanságot jelent a részleteiben még nem teljesen ismert és a tár—

sadalmi—gazdasági fejlődéssel. annak sajátosságaival mindeddig ok—okozati jel—

leggel összekapcsoltan kevéssé kutatott. magas hazai halandóság jövőbeni lehet- séges alakulása. ltt egy-két évtized távlatában a fokozatos javulás vélelmezhető, az ezt követő évtizedekben azonban a halandóság további csökkenése igen szé—

les intervallumban következhet be.

Az iparosodott, gazdaságilag fejlett országokban általánosan instabil jegye- ket mutató népességfejlődési korszak és a hazai népesedés kedvezőtlen vonásai

NÉPESSEGFEJLÖDÉS 745

arra engednek következtetni. hogy az 1980 utáni 2—3 évtized a magyarországi né—

pességfejlődésnek különleges. alternatív szakasza lehet. Ebben a időszakban, úgy tűnik számunkra, a fejlődésnek alternatív útjai alakulhatnak ki. Egyrészt lehetőség kínálkozik arra, hogy a megelőző 25—30 év során kialakult termékenységi és halan- dósági trendek, illetve szintek konzerválódjanak. ennek a népességfejlődés egé—

szére kiterjedő, a 2000 utáni fél évszázadra jól beláthatóan érvényesülő igen ked- vezőtlen népességfejlődési hatásaival együtt. Másrészt lehetőség van arra is, hogy folyamatos. hatékony népesedéspolitikával viszonylag rövid idő alatt érdemben korrigáljuk a kialakult termékenységi és halandósági trendeket, az egyszerű rep—

rodukciós szint környékére emeljük a termékenységet, és egyidejűleg jelentősen csökkentsük a halandóságot. Mindez azonban nagymértékben a következő egy—két évtizedben megvalósuló társadalmi és gazdaságfejlődési pályák, az életszínvonal- növekedés és az életmód-átalakulás, valamint az ezeket közvetítő tudati változá- sok függvénye, amelyet korrigálhat a hatékony és cselekvően megvalósított folya—

matos népesedéspolitika. Ennek milyensége és eredményessége azonban ilyen idő- távra természetszerűen nem lehet ismert az előreszámítások készítése során.

Végül arra hívjuk fel a figyelmet. hogy a különösen hosszú távú népességfej—

lődés egyes meghatározó elemeinek lehetséges elméleti magyarázataira vonatko- zó ismereteink természetszerűen sok bizonytalanságot tartalmaznak és amellett kü—

lönböző szintűek is. Ebben például jelentős szerepet játszik az is, hogy az átme—

net 1870 és 1960 közötti szakaszára vonatkozóan is csak részben végeztük el azo- kat a kutatásokat. amelyek a hazai népességfejlődés és a hazai történelmi—társa—

dalmi—gazdasági fejlődés közötti kapcsolatokat részletesebben. teljesebben és megalapozottabban tárhatnák fel. Az utóbbi négy évtized ilyen jellegű magyará- zata és elméleti értelmezése — a történelmi távlat hiánya miatt részben érthetően

—- csak egyes elemeiben létezik. Ezért ezeknek az előreszámításoknak a felhaszná- lása során az eredményeket a maguk teljességében. fejlődési szakaszokban gon—

dolkodva célszerű értelmezni.

A HOSSZÚ TÁVÚ NÉPESSÉG-PROJEKCIÓK EREDMÉNYEI

A 2000 utáni évtizedek népességfejlődésének vizsgálata során —- a közreadott

népesség-előreszámításokhoz közvetlenül kapcsolódókat is figyelembe véve -— nagy—

számú népesség-projekciót készítettünk. Ezek a népesség—projekciók és eredmé—

nyeik egyenként nem értelmezhetők és még kevésbé hasznosíthatók; csak ösz—

szességükben alkalmasak funkciójuk ellátására, a hosszabb távú népesség-előre—

számítások tudományos előkészítésére és megalapozására.6

A kutató projekciókkal folytatott vizsgálatok első lépéseként az 1980, illetve

az 1985. évi termékenységi és halandósági szintek változatlanságát tételeztük fel, így azt vizsgáltuk. hogy a napjainkban adott jellemzők változatlansága mellett ha—

gyan változik a népesség száma. Ez a megközelítés igen alkalmas a strukturális adottságok. változások hatásainak felmérésére és a kiinduló népesedési helyzet megítélésére is. A kutató projekciók eredményeként a népességszám az alábbiak szerint alakul. (Lásd a 3. táblát.)

A következő 50 évben tehát a két kiinduló időpont által meghatározott vál—

tozatok egymáshoz közelálló eredményt adnak. ami a kiinduló értékek közeli volta

5 A népesség—projekciók főbb csoportjainak bóziséve 1980. illetve 1985. végpontja 2031. illetve 2051 volt. A belső vándorlást csak a projekciók kisebb hányada tartalmazta. A teljes termékenység az 1,6—2.45 közötti intervallumot fogta át. A születéskor várható átlagos élettartam férfiaknál 64.6—792 év. nőknél 72.7—

243 év' liöz'ött változott. Variánsképző elemet jelentett a termékenység és a halandóság változásainak idő- ení a a u ása ís.

746 HABLlCSEK LÁSZLÓ — DR. MONIGL ISTVÁN

miatt természetesen nem véletlen: a népesség hosszú távú fejlődése szempontjá-

ból 1981 és 1985 között a meghatározó, fő népesedési folyamatokban nem követ-

kezett be érzékelhető változás. Ezek a kutató projekciók azt mutatják, hogy az

1980-as évtized termékenységi és halandósági viszonyainak tartós stabilizálódása kedvezőtlenül hatna a hosszú távú népességfejlődésre; a népesség csökkenése az előttünk álló öt évtizedben folyamatos lenne. és a fogyás 2000—ig viszonylag ala- csony ütemű, strukturális okok miatt azonban 2006 után felgyorsulna.

3. tábla !

A népességszám alakulása különböző feltételek esetén (ezer fő)

l A népesség ] A népesség

száma az ) száma az

] 1990. én A : 19535. évi,

ÉV waits—se: sziámi: fogvús

változatlan— változatlan-

sága esetén sága esetén

l 5

1981 . . . . . . . l 10 710 — 10710 [ —-

1991 . . . . . . . 10 583 —127 10 548 ——162

2001 . . . . . . . 10 484 —99 10 474 ——74

' 2011 . . . . . . . 10 290 -—-194 10 255 -—219

2021 . . . . . . . l 10 001 —289 10 001 -—254

2031 . . . . . . . l 9 681 ——320 i 9 674 —327

Megjegyzés. 1985-ben a korcsoportos halandóság kissé kedvezőbb, a teljes termékenység kissé kedve- zőtlenebb volt. mint 1980—ban. Ennek együttes hatására az eredmények — főként hosszabb távon — igen ha- sonlók, közel azonosak. Ebben szerepet játszik az is, hogy a két projekció kiinduló népessége nem azonos, 198143, illetve 1986-ra vonatkozik. Megjegyezzük. hogy az itt közölt népességszómok azért különböznek az 1986 és 2021. közötti időszakra szóló népesség—előreszámitások technikai változatának eredményeitől, mert a belső vándorlás figyelembevétele nélkül készültek.

A vizsgálatok második lépéseként bekapcsoltuk a hipotézisrendszerbe az ed—

dig figyelmen kívül hagyott, zérónak feltételezett belső vándorlást azzal a' céllal.

hogy egy további erős strukturális tényező lehetséges hatását lemérjük. A faluból 'a városba irányuló mozgás. népesség-átrendeződés jelenlegi tendenciája ugyanis

— az eltérő termékenységi és halandósági jellemzők miatt —— kihat az országos át—

lagra. A kutató projekciók eredményei azt mutatják. hogy ez a hatás igen csekély.7 A termékenység területi differenciái tartósan csökkennek, ennek megváltázása a jövőben nem valószinű. Ezért 2000-ig a vándorlás hatása legfeljebb 50 000. 2000

és 2021 között további 110—120000 fővel módosíthatja. csökkentheti a népesség

számát. Ezt általánosítva azt mondhatjuk, hogy a termékenységre és a halandó—

ságra ható strukturális eszközökkel —- a vándorlás jelentős csökkentésével, a ha—

landóság területi kiegyenlítésével. a női foglalkoztatás átalakításával stb. -- nem vagy alig lehet a kívánatos változásokat előidézni a népességszámban.

A vizsgálatok harmadik lépéseként az 1980, illetve az 1985. évi halandósági szintet változatlannak tételeztük fel, és kerestük azt a legalacsonyabb termékeny- ségi szintet, amely mellett az 1980 eleji népességszám 203l-ig hosszabb-rövidebb idő alatt visszaállítható és lényegében ugyancsak változatlanná tehető. Eredmény—

ként azt kaptuk, hogy ehhez a jövő század első felében tartósan, 2,20—2.25 közötti

átlagos teljes termékenység szükséges. Ez azt jelenti, hogy az 1980—as évek köze- pére kialakult magas hazai halandóság változatlansága esetén a népességcsök—

kenés hosszú távon sem állítható meg, hiszen az előttünk álló évtizedekben a 225 körüli termékenységi szint tartós érvényesülése mai ismereteink szerint minden bi-

7 Ennek alapján a további kutató projekciókban a belső vándorlást figyelmen kivül hagytuk.

NÉPESSÉGFEJLÖDÉS 747

Zonnyal irreális feltételezés. amelynek megvalósulása esetén a háromgyermekes családok aránya 50 százalék körüli értéket kellene hogy elérjen, a jelenlegi 15—20

százalékkal szemben.

A kutató projekciókkal végzett vizsgálatok negyedik lépéseként átfogóan meg—

vizsgáltuk, hogy a különböző termékenységi és halandósági szintekhez a népes-

ségszám milyen változásai kapcsolódnak. Igen jól közelítő összefüggést találtunk.

Az összefüggés azt mutatja. hogy az ezredforduló utáni 4—5 évtizedben, a jövő szá- zad közepéig a teljes termékenységi arányszámok minden egytizedes, tartós emel- kedése 600—700 000 fős, a születéskor várható átlagos élettartam egyéves növeke- dése 130-150 000 fős népességnövekedést eredményez. Ez az összefüggés a ha—

landóság esetében független a termékenység alakulásától és a termékenység ese- tében a halandóság alakulásától. Az összefüggés a teljes termékenység és a szüle- téskor várható átlagos élettartam csökkenése esetén is érvényesnek bizonyult.

Ahhoz. hogy a jelenlegi népességszám a jövő század első évtizedeiben bizto- sítható legyen, a születéskor várható átlagos élettartamnak fokozatosan létrejövő 6—7 évnyi átlagos emelkedése mellett 2.10-os. 11—12 évnyi emelkedése mellett 2.00- os termékenységi szintre van szükség. Mivel a jelenlegi termékenységi szint (190—

195) ennél kisebb, ezért önmagában a halandóság javulásával nem érhető el a népességcsökkenés tartós megállítása. Tehát a jelenlegi népességszám tartós, hosz- szabb távon való fenntartásához a termékenység és a halandóság egyidejű javu-

lása elengedhetetlen feltétel.8

Ötödik lépésként ,.leszűkítettük" a jövőbeni népességfejlődés kereteit tartal- mazó lehetséges ..sávot", hogy a népességszám és a korösszetétel reális szélső értékeit meghatározhassuk.

A kutató projekciók eddigi eredményeinek ismeretében is, a termékenység szél—

ső értékeitől — mint a népességfejlődés előttünk álló történelmi szakaszában való- színűtlenektől — eltekintettünk. és a teljes termékenység legalacsonyabb értékének az 1.80—ot, legmagasabb értékének a 2.25—ot fogadtuk el. A születéskor várható át—

lagos élettartam -— a jövő század 20-05. 30-05 éveiben elérendő —— szélső értékeinek 76.1 és 81.5 évet vettünk, s így adódtak a népességszám valószínű szélső értékei.

Ennek alapján 2051-ig a 12.5 millió fő a népességszám felső határának tekint- hető, a népességszám alsó határa pedig 9,0—9,1 millió fő lehet.

Végül a kutató projekciókkal végzett vizsgálatok hatodik. utolsó lépéseként azt

kerestük. hogy a termékenységnek és a halandóságnak milyen valószínűsíthető ér-

tékei adják együttes hatásukban azt az intervallumot, amely a népességszám ki- sebb-nagyobb ingadozásokkal megvalósuló változatlanságát adja. Ezt az interval—

lumot a teljes termékenység esetében 1.95—2,05 között, a születéskor várható át—

lagos élettartam esetében pedig 76.1 és és 81.5 év között határozhattuk meg.

A szélső értékeket alkalmazva, a népesség száma a 4. tábla szerint alakult.

A népesség-projekciók összessége szerint a népesség száma — legyen szó akár csökkenésről, akár növekedésről —- nem egyenletesen változik. A korösszetételnek a XX. század elejétől kialakult egyenetlenségei ingadozásokat okoznak elsősorban az élveszületések. de a halálozások számában és így a népességszámban is. Ezek az ingadozások a stacionerhez közelítő népességfejlődés esetén sem kerülhetők el. a népességszám csökkenése vagy növekedése esetében pedig ,,lassulásokat", illetve .,gyorsulásokat" váltanak ki.

3 Ismert, hogy a termékenységtörténetüket befejező női korosztályok átlagos gyermekszáma az utóbbi évtizedben 1.9!) és 1.95 között alakult. A születéskor várható átlagos élettartam az 1980-es évek közepén 69.6 év volt. Ez a megközelítés így azt mutatja. hogy a népességszám tartós stabilizálásához a termékeny—

ségnek és a halandóságnak egyidejűleg javulnia kell. Mértékeik eltérők lehetnek. és több változatban jö- hetnek létre: a halandóság javulásának azonban általában nagyobb mértékűnek kell lennie.

748 HABLICSEK LAszLo _ DR. MONIGL ISTVÁN

Mivel a születések száma a múltban jelentősen ingadozott. és így a korössze—

tétel kiegyenlítetlen lett, a korfa természete miatt ez a jövőben is jellemezni fogja a korstruktúrát; kiegyenlítettebb korösszetétel csak hosszú távon. több generáció

múlva érhető el.

4. tábla

A népesség száma különböző feltételezések esetén (ezer fő)

2.05—ös l 1.95—ös

teljes termékenység

ÉV 7ó.1 [ 81.5

éves születéskor várható átlagos élettartam esetén

1991 . . . 10450 10 450

2001 . . . 10 448 10 450

2011 . . . 10 457 10 490

2021 . . . 10 459 10 551

2031 . . . 10 532 10 698

2041 . . . 10 469 10 631

2051 . . . 10 413 10 488

Jelentősek lesznek hosszabb távon (: korösszetételbeli (strukturális) változá-

sok. A népesség átlagéletkora 4—5 évtized távlatában a jelenlegi 35 évről 38—41

évre emelkedik. A 60 évesek és idősebbek aránya — a mai ismereteink mellett reá- lisnak tűnő termékenységi szintek esetén — a jelenlegi 18 százalékról 24—27 szóza—

lékra növekszik. A növekedés alapvető vonása. hogy lényegében a termékenység- től és a népességszámtól függetlenül rendkivül jelentősen növekszik a 60 éves- nél idősebbek száma. A halandóság javulásának mértékétől függően számuk 2.5—

3,0 millió lesz 5—6 évtized távlatában. ami 700 OOO—1 200 000 fővel több. mint az

1980-as évek elején. Lényeges mértékben. 3—5 százalékkal csökken a munkaké- pes korúak (15—59 évesek) aránya. míg a fiatalkorúak (0—14 évesek) az össznépes-

ségen belül 17—19 százalékot fognak képviselni. Összességében így demográfiai

adottságnak kell tekintenünk azt. hogy a népesség korösszetétele a jövőben igen hosszú távon is kiegyenlitetlenül alakul, és egyúttal folyamatosan és jelentősen

öregszik.

Az elvégzett népesség-projekciók alapján több olyan átfogó következtetés raj—

zolódott ki. amely kiinduló alapul szolgálhatott az 1986 és 2021 közötti időszakra szóló népesség—előreszámitások hipotéziseinek kidolgozásához, megalapozásához.

Ezek a következtetések érintik a népességfejlődés kereteit, időbeni lefolyását, struk—

turális meghatározottságát. annak mértékét. Alkalmazhaták a termékenység. a ha—

landóság és o népességfejlődés tipikus pályáinak felvázolására, (: valószínű népes- ségfejlődés tartományának körvonalazásáro. végül a népességfejlődés jellemzői

mellett a népesedéspolitikával kapcsolatos főbb követelmények, célok felvázolásá—

ra is. Az alábbiakban ilyen következtetéseket foglalunk össze.

Az elmúlt 7—8 évtized népességfejlődéséből adódóan 1980-tól az ezredfordu—

lóig fokozatosan megszűnnek a jövőbeni jelentősebb népességszám-növekedés de- mográfiai lehetőségei, mivel kimerülnek a népességreprodukciónak a demográfiai átmenet korábbi szakaszában létrejött tartalékai. Ebből következően a népesség-

szám növekedése az előttünk álló 5—6 évtizedben igen kedvező feltételek és ten—

NÉPESSÉGFEJLÖDÉS 749

denciák mellett is szükségképpen csak alacsony ütemű lehet. és a népesség szá- ma az időszak végpontjában maximum 12.5 millió fő lehet.

Miközben ezt abszolút felső határnak tekinthetjük, a népességszám alsó ha—

tára ilyen ,.keménységgel". biztonsággal nem határozható meg. A jelenlegi ter—

mékenységi és halandósági szintek tartós változatlansága esetén a népesség száma 2000—ig kisebb mértékben, az ezredforduló utáni évtizedekben növekvő ütemben csökken, és 2031-ben körülbelül 9.7 millió fő lesz. Ennél kedvezőtlenebb esetben a teljes termékenység tartósan 1.6—1.7 közötti, ma Nyugat-Európára jellemző érté-

kei esetén, a halandóság kisebb javulása mellett is 9 millió fő körül alakulhat. A

népességszám csökkenésének tartós megállítása legalább 1.95 körüli termékeny- ségi szint esetén és igen jelentősen javuló halandósági szint mellett valósulhat meg. A népességszám 10—11 millió fő közötti stabilizálódása 1.95 és 2,05 közötti termékenységi és 50—70 százalékkal javuló halandósági szint mellett következik

be.

Ez együttesen azt mutatja, hogy bár a népesség számának csökkenése már az ezredforduló előtt — kihasználva a szülőképes korú nők számának időleges meg- növekedését — is megállítható, de ennek következménye újabb jelentős demográ- fiai hullám és nagyobb távlatban újabb népességcsökkenési periódus kialakulása lehet. A népességszám csökkenésének tartós és biztos megállítása és határozott növekedés elérése — a korösszetétel következtében, valamint a termékenység és a

halandóság javításának időszükséglete, az elkerülhetetlen fokozatosság miatt — csak hosszdbb távon kitűzhető cél lehet. Feltétele a jelenleginél tartósan és jelen-

tősen magasabb termékenységi szint és a halandóság ezzel egyidejű jelentős és

folyamatos javulása, ami akkor jöhet létre. ha ebben a két demográfiai folyamatban

a 2000-ig terjedő időszakban már az 1980—as évek közepétől kezdődően a ten-

dencia jelentősen megváltozik.

A népesség—projekciók eredményei alapján kirajzelódik, hogy a népesedés- politikára a jövőben is nagy szükség lesz. E népesedéspolitikának lényege az 1.95 és 2.15 közötti termékenységi szint tartós biztosítása és a 76 és 81 év közötti szü- letéskor várható átlagos élettartam elérése a következő század első harmadáig és ehhez kapcsolódóan a demográfiai átmenetbe lényegében beilleszkedő kvázi—sta-

bil típusú népességfejlődési pálya kialakulása.

Világosabban kirajzolódnak a következő évtizedek demográfiai adottságai: () népességszámok csökkenése a következő másfél-két évtizedben, a korösszetétel ki- egyenlítetlenségének az egész történelmi korszakon keresztüli fennmaradása. a né- pesség tartós és jelentős öregedése, végül a népességszám viszonylag szűk hatá—

rok közötti ingadozása. Ezek az eredmények rámutatnak arra. hogy a különösen hosszú távú népesség-projekciók a népességfejlődés és a népesedéspolitika törté- neti folyamatának alakulásában, illetve alakításában, egy-egy szakasz jellemzői- nek, súlypontjainak konkrétabb felvázolásában is gyarapítják ismereteinket. A fő fejlődési irányok körvonalazása és az elméletileg is magyarázható jövőbeni ha- zai népességfejlődés felvázolása alapján hozzájárulnak egy reálisabb és kiegyen- súlyozottabb népesedéspolitikai célrendszer kialakításához a valóságos demográ- fiai fejlődés alapján a népességszám és a népességstruktúra alakulásából adódó kedvezőtlen társadalmi hatások. demográfiai következmények korlátozása érdeké-

ben.

(A tanulmány ll., befejező részét a Statisztikai Szemle következő száma közli.)