KÁRMÁN JÓZSEF

Teljes szövegt

(1)

(2)

(3)

(4)

(5)

(6) GÁLOS REZSŐ. KÁRMÁN JÓZSEF. MŰVELT. NÉP K Ö N Y V K I A D Ó. BUDAPEST. 1954.

(7) Lektorok: BARTA JÁNOS BARÓTI DEZSŐ. A kiadásért felel a M űvelt Nép Könyvkiadó igazgatója Felelős szerkesztő: Zrinszky László Műszaki vezető: L öblin Imre A kézirat beérkezett: 1954. V I . 23. — Imprimálva : 1954. V I I I . 22. Terjedelem : 12,25 (A/5)' ív. — Példányszám : 3000. Ez a könyv a M N OSZ 5601-50Ä és 5602-50Á szabványok szerint készült Budapesti Szikra Nyom da, V ., Honvéd-u. 10. — Felelős vezető: Lengyel Lajos igazgató.

(8) A múlt század negyvenes éveiig jóformán azt sem tudták róla, hogy élt, hogy író volt, még kevésbbé, hogy korában irodal munk legnagyobbjai közé tartozott. Pápay Sámuel 1808-ban még lelkesedéssel emlékezik az Urániáról, „ezen angyali munká ról” , amelyben „a gráciák igazi kelleméit” lehet érezni.1 Azontúl Kármán Józsefnek és E/ráraMjának az emléke is kihalt a köztu datból. Toldv Ferenc, aki gyakran indult el Kazinczy útmutatá sával és az ő hagyományait folytatta, csak közel három lustrummal Kazinczy halála után „támasztotta fel Kármán emlékezetét” , „felsőbb igazságtételül” mint „feledésbe süllyedtét” .2 — Még ak kor élt a kor társ, Schedius Lajos, és kérésére emlékezetből össze írta, amit Kálmánról tudott. Nagy melegséggel elevenedett meg benne a múlt: „A legrokonszenvesebb, legkedvesebb megjele nések közé tartozott — írja róla — akikkel hosszú pályámon ta lálkoztam. Pompás ifjú volt. Nagyon vonzó külsejével, eleven, mind magasabb műveltségre törekvő szellemével hamarosan, s annál inkább megnyerte teljes hajlandóságomat, mivel közel egykorúak voltunk és hasonló volt a temperamentumunk.”3. Mű veinek 1843-i, ma már nagyon ritka kiadásával, majd költészettörténetével (1854)4 és „rövidrefogott” irodalomtörténetével (1864)5 Toldy Ferenc ettőlfogva ébrentartotta az irodalmi köztudatban Kármán jelentőségét. Úgy mondta, hogy Kármán, ko rát jól megelőzve,6 „lelkességben, ízlésben, az állapotok tiszta felfogása s a teendők világos érzetében arra volt rendelve, hogy egy új szellemi mozgalomnak ne csak ébresztője, de vezetője is, epy új — nemzeti és önálló irány képviselője legyen” . Később már csak Kazinczy törekvéseinek kiegészítését látta tevékeny ségében.7 Utána Beöthy Zsolt Kármánban meglátta a kitűnő stilisztát: a, magyar műpróza benne találta meg fejlődésének leghelyesebb útmutatóját, mert a „magyar nyelv szelleméhez ragaszkodva álkotta még egyszerű, kifejező, sőt jellemző prózáját” .8 Beöthyhez fűződnek azonban azok a modorosokká vált megállapítások is, hogy Kármán Pesten egy „Uránia-kört” alakított, hogy Pestet irodalmi központtá akarta tenni, s hogy az Urániával a magyar nőkhöz fordult; az ő fejtegetéseiben jutott az egyetlen súlypont a Fanni hagyományaira s maradt néhány szó A nemzet csino3.

(9) sodásdnak. Császár Elemér úgy tanította, hogy Kármán „nagy ígéret” volt, és egyike „a magyar irodalom sok értékes torzójá nak” .9 Végül, hogy csak még Pintér Jenőt említsem, ő10 „magasratörő, ábrándozásra hajló, izgatott kedélyű, élvhajhász fiatal embernek” tudja: tehetséges író és igen jó stiliszta. Általában pedig a kutatók érdeklődését, miként Beöthyét is, a Fanni kö tötte le, de abban is főképpen csak a lassú halódás finom rajza, meg a Werther-kérdés foglalkoztatta őket. A részletek elvonták a figyelmet az egésztől. Nem látták meg Kármánban a vezetésre termett igazi nagyembert, nem dombo rították ki rajzában, hogy ez a mindössze 26 évet élt fiatalember képzettségével, éles logikájával, nagyvonalú perspektívájával mi lyen korán ébredt a valóságnak helyes megismerésére, a fejlő désnek magas színvonalára. Alkotásaival, akár a maga szülöttei voltak, akár lefordításukkal a maga gondolatkörét tolmácsolta, mennyire irányt jelölt nemzetének és nemzetünk irodalmának a további útra. S nem mondták meg róla, hogy eleven, céltuda tos cselekedniakarásával csakúgy, mint ragyogó tehetségével az ő feladata lett volna Kazinczy és Batsányi elfogatása után, bármely nehéz viszonyok között is, az irodalmi élet élére állni, és egy új, modern magyar irodalmat megteremteni. Főképpen azonban nem vették észre a társadalom megmozdítására irányuló haladó szellemét. Volt ugyan,11 aki „lelkes szabadgondolkodónak” tudta, de volt kitűnő kutatónk, aki meg állapította, hogy az Uránia ritkán hódol „a modernebb világné zetnek” .13 Az a Kármán, akinek egy pietista papi család ottho nából a világba kerülve, antiklerikális és materialista olvasmá nyok alakítják ki világnézetét, aki a feudális nemesi elmaradott ságot ostorozza, és küzd a bécsi gyarmatosító politika ellen, is meretlen maradt előttünk. Jelentőségének helyes megítélését a múlt század tudományos fölfogásának szelleme is akadályozta. De gátolta az a homály is, amely elszigeteltnek látszó egyéniségét is borította. A körötte lévő „sötétségről és feledésről” panaszkodik Baráth Ferenc 1874ben.13 „Az írók — mondja Bodnár Zsigmond14 — Kármánról szólva elvesztették lábuk alól a biztos talajt” (1880), s „a leg homályosabb alakok egyikének” mondja jóval későbben is (1906) Heinrich Gusztáv.15 Megpróbáltam rendszeres kutatással Kármán életkörülmé nyeit egy kevéssé megvilágítani, hogy így is közelebb jussunk hozzá. Ami keveset kiderítettem, az is segítségül lesz az egész ember törekvéseinek és alkotásainak helyesebb megítéléséhez és igazabb méltánylásához. Be keli tekintenünk a családi otthonba,16 amelyből az életbe 4.

(10) kikerült, ismernünk kell azt a kapcsolatot, amely két losonci családot, a Kármánokat és a Rádayakat majdnem évszázadon át összefűzte: azt a néhány mozzanatot, amelyet Abafi Lajos már tudott és megírt, nem igen vették észre, csak III. Ráday Pálnak és költőnknek a pest-budai játékszín igazgatásában lá tott együttműködésére szorították. Pedig a két család évszázados jóviszonyának még Kármán nevelkedésében, társadalmi szere pében és életkörülményeinek alakulásában is gyakran jutott ki rész. S amit legkevésbbé tett meg a régi irodalomtörténetírás: fi gyelembe kell vennünk a korabeli társadalmi viszonyokat; e nél kül Kármán pályája, gondolkodása és alkotásai igazában meg sem érthetők. A Rádayak, nógrádi birtokaikról17 még a török, majd a kuruc-labancvilágban az akkori megyeszékhelyre behúzódott középbirtokú, tekintélyes, és az udvarnál ie befaiyásos-^köznemesek — a Kármánok papok, tanár emberek: a vezető értélmiségi csa ládokhoz tartoztak. Kapcsolatuk persze nem egyenrangú em berek barátsága volt, de bizonyos fokig feudális jellege mellett is bensőséges és megértő, eléggé közvetlen. Egyházi téren is ér vényesült, ahol a Rádayaknak az egyházkerület határain túl is döntő szavuk volt. A Kármánok nem voltak a család „függ vény ei” , de sorsuk alakulásába gyakran játszott bele az a kö rülmény, hogy az egyre növekvő tekintélyű Rádayakat mindig maguk mögött tudhatták. Ezek melegen és szívesen támogatták törekvéseiket, akár külföldi iskoláztatásról, vagy más anyagi segítségről, akár útlevél kieszközléséről vagy a szuperintendensi méltóság elnyeréséről, a gimnázium ügyeiről vagy a nemesség megszerzéséről volt szó. Viszonyuknak szinte családias meghitt ségére vall, hogy a Kármánok minden ügyükkel közvetlen for mában, őszinte bizalommal fordulhattak a Rádayakhoz. Jártas ságukkal, vallási és filozófiai tudásukkal pedig ott állnak a pietista idősebb nemzedékek, a nagy Ráday Pál és fia, Gedeon oldalán. Kapcsolataikra a legrégibb írott tanúságunk 1727-ből való, mikor Ráday Pál levélben fordul az alighanem az ő költségén Utrechtban tanuló Kármán18 Andráshoz, hogy tanácsot kérjen a Gedeon számára számbajöhető német egyetemekről. Utóbb ez a Kármán András, a losonci iskola jó hírnevének megteremtője, temeti jótevőjét, majd annak özvegyét, Kajali Klárát is. Gedeon gondoskodik Kármán András két fiának külföldi taníttatásáról, része van benne, hogy id. Kármán József traktuális főjegyző lesz, eljár nemesítése dolgában is. Az egyházmegyének ifj. Ráday Ge deon a főgondnoka, mikor szuperintendenssé választják. (Ezeket részletesen levéltári adatokkal 1. a Függelékben.) 5.

(11) Id. Kármán Józsefre, költőnk apjára térve, mindehhez azt kell még hozzátennem, hogy a család anyagilag is jó körülmé nyek között lehetett. Évszázad, ha nem régibb idő óta Losoncon meggyökeresedve, föl kell tennünk róluk, hogy erőre is kaptak. A kapitalista gazdálkodás nem minden szempontból kedve zett a városi polgárság érdekeinek, de a református pap, akinek nem nagy fizetésén kívül természetbeli járandósága és némi földje is volt, a piacra való termelésnek jó hasznát láthatta. Losonci híveitől, (mint mondtuk) a török és német elől' oda be telepedett nemesektől is sok jóban lehetett része: bejáratos is volt hozzájuk s azok nem szoktak papjukról megfeledkezni. Köny vei is jócskán hoztak a konyhára. Háromkötetes ja na gyon keresett munka volt és kapós volt az Osterwald-féle kate kizmus is, amelynek még nyomtatási költségeit is egyik gazdag híve, Szilassy László fizette. Feleségének, Szalay Klárának a városban háza volt, valószínű, hogy nem szegény családból való leány, mikor a tekintélyes rektor-professzornak pap-fia meg kéri. Kármán József nagy képzettségéhez tehát anyagi jólétet is kell gondolnunk. A gazdasági élet átalakulását a házaspár aligha sínylette meg. Házasságukból négy gyermekről tudunk. Az első Zsuzsanna volt,19 akit egy József nevű, 1767-ben született, de hamarosan meghalt fiúcska követett,20 ezután született 1769-ben a mi Kár mán Józsefünk, és tudunk egy húgáról, Erzsébetről, a későbbi Gáloss Gábomérői.21 Három élő gyermeket, két leányt s közbül a fiút kellett tehát nevelnie és taníttatnia. Mindhárom már szárnyára volt bocsátva, mikor szuperintendens lett. Az Uránia már megjelent.. 6.

(12) I.. KÁRMÁN GYERMEK- ÉS DIÁKKORA Kármán József 1769 március 14-én, Losoncon, született.1 Az otthon eszmei légkörét és életmódját az idősebb tagoknak kül földön szerzett műveltsége és tapasztalatai alakították ki. Id. Kármán András, Ráday Pál pártfogoltja Utrechtben és német egyetemeken tanult. Fiai, András és József (költőnk atyja) Svájcban — ahoi a felvilágosodás eszméi már szélesebb körben elterjedtek — töltöttek el éveket. Itt élt közöttük a nagyanya, Gyöngyösi Abigél; még beszélhetett a gyermekeknek apja ül döztetéseiről, de nagy tudományáról is. Valamennyien Nyugatot járt emberek voltak, másfajta műveltséget ismertek meg, mint az itthoni. Ott már a polgárosodás előbbrehaladt, a kultúra fő alkotásaiban polgári jellegű volt. A Kálmánoknak érezniök kel lett a kirívó különbséget a látottak és a hazai feudális viszonyok között, föl kellett bennük támadnia az ellentét tudatának. Amott a céltudatos, műveltségével is feltörekvő polgári osztály a hala dás szellemében tör vezetésre; harcol a fennálló rend ellen, amelyet az antiíeudális erők már alaposan kikezdték. Nálunk az uralkodó osztály önző féltékenységgel még szilárdan őrzi a maga kiváltságait, s velük a parlagias elmaradottságot, pusztuló gaz daságában is a feudalizmus kizsákmányoló rendszerét. Szemben áll az udvarral, amely a jobbágyság mértéktelen földesúri ki szipolyozásától adóit féltette. A polgárosodó réteg pedig a fej lődésnek csak a legkezdetén tartott, mert bár az árutermelés növekszik, a kapitalista termelésnek még csak a kezdeteiről le het szó. Minderről, ha nem is tiszta képében, de benyomások emlékéből többször is eshetett beszéd a családban. A két idősebb nemzedék nyilván sokat elsajátított külföldön a polgári gondolkodásból, műveltségüknek, életmódjuknak kel lett valamelyes polgári jegyének lenni. Valószínű, hogy egész életmódjuk polgárias volt. Ez nem jelenti azt, hogy a felvilágo sodásban is eljutottak a teológiai világnézettől a feltörekvő pol gárságnak, ahogy Marx nevezi, jogi világnézetéig. Nagy út volt odáig és id. Kármán József maga is — pap volt. De elvakultság 7.

(13) nem volt bennük, s az életnek emberibb mozzanatait megbecsül ték. A pietizmusnak, ennek a főképpen Haliéból áradó, de Neander Joakim föllépte óta a reformátusoknál is terjedő vallásos áramlatnak Kármán Józsefre is megvolt a hatása. Ráday Pál ban is élt ez a mélyebb befeléfordulás, Ráday Gedeon nevelését pedig Pozsonyban éveken át a pietista Bél Mátyás irányítja, írásaiból látszik, hogy az öreg Kármán András is pietista volt. A pietizmus erősen hangsúlyozta a személyiség szerepét, har colt az egyházi hierarchia ellen, szembeszállt a feudális abszolu tizmussal; más árnyalataiban azonban közeledik a misztikus hoz. Hogy Kármán József is pietista volt, — Bázelből hozhatta haza — azt két első könyve, Sturm és Tiedge elmélkedéseinek, pietista levegőjű munkáknak fordítása bizonyítja.2 Ezek alakították a család eszmei légkörét. Nyugaton szer zett tapasztalataik más irányban is megmutatták az ellentétet a hazai és nyugati viszonyok között. Hollandiában és Németor szágban átélték a protestánsok teljes vallásszabadságát. Átélte költőnk apja is, aki e két szabad esztendeje után még több mint három lustrumon keresztül szenvedte Mária Teréziának és az egyházi reakciónak különösen nyomasztó, megalázó idejét s en nek emlékei nem múlhattak el nyomtalanul belőle. Az a haladó gondolkodás, amellyel Svájcban ismerkedett meg,3 benne is ter mészetessé alakult. Megízlelte az életben és a gondolkodásban a nagy-nagy szabadságot, kellett, hogy itthon egyre égetőbbé és elevenebbé váljék benne az érte való rajongás, amelyet hivatá sánál fogva erős önfegyelmezettség fékezett. Valószínű és ért hető, hogy a türelmi rendelet megjelenése számukra nagy föllélekzés pillanata volt. Kultúrájukhoz tartozott természetesen a könyvek szeretető is. Nemcsak a Rádayák példája — Pálnak és fokozottabban Ge deonnak páratlan könyvéhsége, könyvgyüjtő szenvedélye — csá bította őket; az is bizonyos, hogy egyetemeikről teológiai mun kákon kívül a német klasszikusok ismeretével jöttek haza; de ahogyan Patakon, Losoncon is tudtak Bessenyei törekvéseiről, olvashatták a Kartigámot, vagy Baróti Szabó Dávid kísérleteit, és aligha kerülte el figyelmüket a röpiratoknalk meginduló ára data: Rádaytól is megkaphatták pl. Eybelnek Was der Papst?, majd Was ist ein Bischof? c. füzeteit, több más hasonló között. — Németül, már csak a nagymama kedvéért is, mindannyian jól beszéltek. (A városi polgárság körülöttük is még sokáig ta padt a német kultúrához.) Ezekből gondolhatjuk, hogy a család légkörében volt vala melyes, külföldi példáikra kialakult polgárias életforma. 8.

(14) A Rádayakhoz nemzedékről-nemzedékre fűződő viszonyuk ból, az elődök nagy képzettségéből, külföldi évek tapasztalatai ból, ott szerzett ismeretek tömegéből ilyennek látom a közvet len környezetet, amelyben az ifjú Kármán József, írónk felnőtt. Későbben sok minden alakult benne a gyermekkor benyomásai ból. Utóbb elejtett egy-két gondolatából az is kiérzik, hogy a családban is, az iskolában is szigorú fegyelem uralkodott. Elemi iskoláit és a gimnáziumot Losoncon végezte. Abba az iskolába járt, amelyet nagyapja fejlesztett korszerű magaslat ra.4 Nem kétséges, hogy végig kitűnő tanuló volt. Vele járt egy osztályba unokatestvére, Kármán Andrásnak a fia, Pál, akivel együtt kerültek az egyetemre is. „Ich erinnere mich dieser Zeiten gern — írja utóbb — und wem ist wohl diese Erinnerung nicht unaussprechlich süss und theuer?”5 Csak ennyi, amit ezekről az évekről beszél, mégis gondtalanul eltöltött esztendők derűje sugárzik ebből az egyetlen mondatából is. Mond azután még valamit, aminek a folytatása írásából, sajnos, hiányzik. Arról beszél, hogy a diákok valami szabadkőművesdit játszottak s a véletlen megszerettette velük a „titkokat” . Van egy írása a M. Tud. Akadémia kézirattárában — Ahndungen eines jüngeren Br[uders] über den Zweck des O.6 — amelyet Abafi kiadása ne hézkes magyar fordításban közölt — ez az egyetlen megbízható forrásunk gyermekéveiről. Éppen azért betűhíven idézzük: Kaum dass meine Sinnen ihre Bestimmung lernen kannten, dass ich anfing Bewusstsein zu haben, so bestimmte mich das Ohngefähr für die Liebe zum Geheimnissen. Ein Kind war ich noch, da mir eine in unserer Schule eingerissene Sucht nach kleinen Kunststücken diese Liebe beibrachte. Niemand der nicht eine Sammlung von diesen veranstaltet hätte, war unter der Zahl der Bessern. Eine grosse Achtung der übrigen genoss der, der sie hatte. Es war ein Bund unter denen, die sie hatten, und eine Freundschaft knüpfte sich erst dann fest, wenn man sie einander mittheilte.--------- (A kéziratból itt hiányzik egy levélnyi, amely mindennek magyarázatát adná)------ Nacht darinn, Ich familiasierte mich mit den Geistern, ich kannte ihre Namen, Geschlechter, Erscheinungsart, Beschwörungsformel bes ser als die Menschen und die Gassen meiner Vaterstadt. Ich raffte alles zusammen, das in diesen Gegenstand hineinschlug, las alle Bücher, die davon handelten und ich habhaft werden konnte mit einem Eifer und Anbethung, und verstand am Ende soviel, als im Anfänge.7 A Két Kármán a „jobbak” között volt, de szellemidézésig, könyvek falánk olvasásáig talán csak írónk jutott el. Mik voltak azok a könyvek, amelyeket (esetleg apja házában is) megka 9.

(15) parinthatott? A pietisták közül a misztikushoz közeljáró Arndt Jánostól Arnold Gottfriedig és Halle egyetemének a pietizmust lihegő tanítványaiig a német irodalom bőven ontotta az effélé ket. És Kármánt nagyon foglalkoztatta a titokzatosnak, a sej telmesnek keresése. Hallott már valamit a szabadkőművesség ről is. Ismert köztiszteletben álló embereket, akiket páholyta goknak emlegettek. Látta, hogy valaki — „ein noch lebender, einsichtsvoller Mann, zu dem ich nähe kam, und in dessen Hause ich zu dieser Zeit einige Wochen zubrachte”8 — 'zárt aj tók mögött szorgoskodott. Talán nem csalódom, ha azt hiszem, hogy ez a valaki az ifjabbik Ráday Gedeon volt.9 A családnak e jóbarátjáról föltehetjük, hogy a két gyermeket többször is át vitte Ludányba, vagy magával vitte Pécelre két fiához, a leg ifjabb Pálhoz és Gedeonhoz játszótársnak. A gimnázium elvégzése után az alig tizenhat éves ifjú, uno katestvérével együtt, Pestre került jogásznak. Megnyílt előttük a világ. Mióta II. József Christiana rendelete megjelent (1781 október 29.), Pesten megelevenedett az élet. Eddig protes táns nemesek Pesten még akkor sem lakhattak, ha ott házuk volt, sőt hosszabb időre nem is jöhettek a városba. (A katolikus polgárság t. i. attól tartott, hogy akkor ott titokban istentiszte leteket vagy vallásos összejöveteleket rendeznek.) Beleznai ge nerális csak II. József trónralépése után költöztethette ide csa ládját,10 mert ő maga református, felesége, Podmaniczky Anna Mária evengélikus volt. Ez a nemesség tehát, hogy a főváros kö zelében maradjon, Pest környékén telepedett le, szerzett birto kot, vagy épített házat. Ráday Gedeon is, évtizedek során, sokat járt Pécelről Pestre; akkoriban már ideje javarészét itt tölthette, többnyire itt is lakott. Most, hogy az egyházi reakció háttérbe szorult és egyes korlátozó intézkedéseinek hatálya megszűnt, a két városnak, különösen Pestnek élete föllendült, elevenebb lett. A színházi élet, a cenzúrának elrendelt könnyítése s vele egyre több könyv, egy-egy hírlap megjelenése élénkebbé tette a köz hangulatot. Sokat jelentett a kulturális viszonyok fejlődésében az egyetemnek ide való áthelyezése is, és fölvilágosodás szem pontjából még többet az ott bekövetkezett személyi változás. II. József az exjezsuitákat rendre haladószellemű tanárokkal cserélte föl. Az ifjúság Koppi Károly, Kreil Antal, Comides Dá niel és különösen az ide németesíteni küldött, de minket meg szeretett Werthes Frigyes köré gyülekezett. A- hivatalos tannyelv ugyan a német volt; de ismeretes, hogy pl. Dugonics András to vábbra is magyarul adott elő, és II. József „igyekezetének — mint maga mondja11 — ellene állván, csak azért is az algebrát 10.

(16) és geometriát magyar nyelven kiadtam ------------megmutattam, hogy ha a tudákosság magyarul taníttatna, más idegen nyelvre éppen nem lesz szükségünk, amint is azon két tudákos köny veinkben semmi más szavakkal sem éltem, hanem tiszta magyar szavakkal”. Hozzá hasonlóan járt el az orvosi karon Rátz Sá muel — a Rádayaknak is háziorvosa — mások továbbra is la tinul adtak elő. Példájuk természetesen hatott az ifjúságra, s az uralkodónak gyarmatosító és németesítő törekvéseivel szemben egyre élesebb ellenhatás mutatkozott. Közülük az irodalmi hajlandóságúak — sokszor önkénytelenül vagy véletlenül, néha ke resve is — mind kapcsolatba kerültek az öreg Rádayval. Általában azonban az ifjúság viselkedése ellen több panasz adódott. Az egyetemi tanács és a jogi kar jegyzőkönyvei nem egy esetben foglalkoznak12 a juristák kihágásaival. Az ifjúság megmozdulásának lehetett valamelyes nemzeti háttere is: ezért voltak néha valóságos rémei a német polgári lakosságnak. De azt is el lehet gondolni, hogy a fegyelmezetlenül, a nemesi henye életre, a vármegyei pasáskodásra, ivásra és mulatozásra nevel kedett ifjak — kiváltképpen a jogászok — sok zajt, zenebonát jelentettek a polgárságnak. II. József ekkorra már az egyetem jogi karában is eltörölte az egyházi reakciónak még a jezsuiták idejéből megmaradt nyo mait, az exjezsuita professzorokat a haladó gondolkodás hívei vel cserélte föl. A természetjogot, amelynek hirdetése a fölvilágosodás előkészítője volt, már ilyen szellemben tanította Demién Antal,13 a közjogot Stuhr József. A karban azonban a ve zető hang különösen két kiváló tanáré volt, Barits Béla Ádámé, a római jog professzoráé, és méginkább Gyurkovics Ferencé, aki a politikát és pénzügyi jogot adta elő. Mindketten eminenter a reformok emberei voltak. Hajnóczy Józseffel és Szentmarjay Ferenccel együtt gyakran megfordultak az első köztársasági mozgalomból jólismert Abaffy Ferenc vendégszerető házában, a haladószellemű íróknak és tudósoknak ott titkon gyülekező társaságában.14 Gyurkovics Ferencet nevezte meg utóbb Marti novics Ignác a Reformátorok Társasága alapítójának. Bár erre semmi bizonyítékunk nincs, s utolsó vallomásában vissza is vonta állítását, jellemző, hogy Gyurkovicsot gondolkodása és híre szerint erre alkalmasnak ítélte. Egy megjelent röpirata mindenesetre fölvilágosult nemesi reformernek mutatja, és azt is tudjuk róla, hogy előadásaiban Martini és Sonnenfels tanítá sait követte.15 Barits Béla Ádámról elég annyit mondanunk, hogy az átkosemlékü Németh János jogügyi igazgató listáján, Hajnóczy jóismerőseinek sorában, a gyanúsaknak jelzettek kö zött szerepel.18 11.

(17) Ebbe a minden téren forrongó világba került 1785-ben jog hallgatónak az együtt növekedett két Kármán, éppen akkor, mikor II. József az egyetemet Budáról idehelyezte. Tanulmá nyaikban az első évben valami versengés látható, már a máso dikban Pál messze lemarad Józsefünk mögött, s még jobban hanyatlik, mikor József Bécsbe távozik, és sokévi együttlét után magára marad. Eredményeik pontosan így festenek:17 1785— 86. I. félév. Természetjog. 8 elsőrendű közt, első K. Pál, második K. József. II. félév. Közjog és nemzetközi jog. 8. elsőrendű közül harmadik K. József, negyedik K. Pál. 1786— 87. I. félév. Római jog. 8 eminens közül hatodik K. József, ellenben 17 elsőrendű között csak tizenötödik K. Pál. II. félév. Büntető jog. 15 elsőrendű közt második K. József, tizenharmadik K. Pál. 1787— 88. I. félév. Egyházi og. 11 elsőrendű közt megint má sodik K. József, Pál nem szerepel. Magyar jog. 8 eminens közül hetedik K. József, 11 elsőrendű közt hetedik K. Pál. II. félév. Egyházjog. 11 elsőrendű közt második K. József, Pál nem szerepel. Magyar jog. 12 elsőrendű közt kilencedik K. József, négy másodrendű közt harma dik K. Pál. 1788— 89-ben Kármán József már nincs itt, Pál 10 elsőrendű közt az utolsó. A vizsgát tettek névsorában még két név érdekel bennünket. Az egyik a fiatal Ráday Pálé, a későbbi eperjesi táblabíróé, aki, íme, évfolyamtársa a Kármánoknak, a másik Komáromy Györgyé, akivel még találkozunk; eredmény dolgában mindkettő messze mögötte marad a Kármánoknak. Költőnk tehát pesti éveiben is végig a jobb tanulók sorába tartozik, amikor nem eminens, akkor is az elsőrendűek között (utolsó félévét nem számítva) elől van. Hogy maga is a jobb ta nulók közé számította magát, annak emléke egy Kovachich Márton Györgyhöz intézett levél,18 amelyet Abafi, a „kézírásból és stílusából ítélve”, azt hiszem, jogosan, neki tulajdonít. A Merkur von Ungarn egy közleményét teszi benne szóvá, amely az egyetem eminenseinek névsorát közölte, nem érdem, hanem betűrend szerint és helytelenül. Társai nevében is ígéri, hogy ha ez még egyszer előfordul, az isteneket és gráciákat föllázítják 12.

(18) a Merkur ellen-----------Valami kis megbántódott hiúság diktálta a levelet. A jogi tanulmányok mellett azonban Kármán, ez a következendők szerint nagyon fejlett gondolkodású, szokatlanul kép zett ifjú, valószínűleg Werthes esztétikai és Kreil filozófiai óráit is hallgatta, s ezek sem tűntek el nyom nélkül gondolkodásának kialakulásában. Úgy vélem, Werthesnek személyes ismeretségét is kereste és szellemi fejlődésében, gondolkodásának átalakulá sában, világnézetének bekövetkezett fordulatában a legtöbbet a jozefinizmus e Pestre küldött képviselőjének, Wieland bizal masának köszönhetett. Igaz, hogy Werthesnek a germanizálás hivatalos feladata volt, de Kármán a német nyelvet és a német kultúra ismeretét hazulról magával hozta. Másrészt, hogy Wer thesnek, a pásztori költészet művelőjének figyelme lassanként Zrínyire irányult, annak magyar környezete, mégpedig nem Du gonics, vagy Cornides, hanem — éppen Zrínyi miatt gondolom — Ráday Gedeon ismeretsége lehet a helyes magyarázata. Kármán is vagy az egyetemen közeledett hozzá, vagy a Landstrasse 61. alatt,1» Rádayéknál ismerkedett meg vele. Az ismeretségnek ered ményeit hamarosan meglátjuk. E mellett Kármánnak is tudomást kellett szereznie Dugonics András és Rátz Sámuel hazafias el lenállásáról. Föltehetni róla, hogy Dugonicsot is fölkereste — hi szen a matematika professzorának közel húsz éves írói múltja volt és már készen volt az FfeZfcdja,20 s annál inkább, mert Ráday Gedeon is igen jó véleménnyel volt róla. Rátzról említettem, hogy Ráday ék orvosa volt; a legifjabb nemzedék, a Kármánnal egykorú Pál és öccse Gedeon, a „nagy Ráday” unokái is gyak ran fordultak hozzá és kényesebb bajokban is bizalommal voltak iránta.21 Kármán is jól ismerte a nagynevű professzort.22 Cor nides Dániellal, akit II. József protestáns voltánál is inkább fölvilágosodott gondolkodásáért ültetett az exjezsuita Pray Györgynek tanszékébe,23 már csak azért is voltak kapcsolatai, mert az Losoncon nagyapjának, Kármán Andrásnak tanítvá nya volt. Talán nem túloztam, sok valószínűséggel tettem föl, hogy tehetséges, érdeklődő, tudnivágyó költőnket, mikor egye temi évei és a Ráday-ház bőven adtak rá lehetőséget, az egye tem tanáraihoz több szál fűzte. (Hiszen az '1787-ben Pestre ke rült Dayka Gáborról is tudjuk, hogy „ismeretséget szőtt az Uni versitas tanítóival” .)21 Az ifjúság köréből legközelebb a két Ráday állt hozzá; hi szen gyermekkori emlékek fűzték őket össze. Általuk jutott a náluk tíz évvel idősebb Martinovics Márk ismeretségébe, aki mu latozásaiknak is részese volt; vele még majd találkozunk. Az egyetemről-e, Rádayéktól-e, ismerte Batsányi Jánost is,25 Horá13.

(19) nyi Elek kedves tanítványát, aki Orczy Istvánnal együtt a jogi ta nulmányoknak második évét járta, mikor költőnk idekerült. (A jogi karnak ekkoriban mindössze 100—110 hallgatója volt, egyegy évfolyamnak 22—28, szinte természetes, hogy ismerték egy mást.) Batsányi Rádayékhoz is járatos volt, tagja lett az ifj. Ráday Gedeontól szervezett Magyar Játszók Társaságának. És _ most, vagy később — kapcsolatba került Földi Jánossal és Verseghy Ferenccel is. Egyetemi társai közül azonban unokatestvérén kívül legközelebb Komáromy György állt hozzá. Ki volt ez, losonci osztálytárs-e vagy pesti ismeretség, nem tudtam kideríteni. Csak annyit tudunk, hogy együtt mentek föl Bécsibe és ott is sokat voltak együtt. Pesti életének csak külső adatait foglalják magukban az eddig elmondottak. Belsőleg sokkal jelentősebb változás ment végbe rajta, ő maga „katasztrófának” nevezi, és ez nem költői ismeretségek által következett el benne. A vidéki kisváros em bere, nagyon fiatalon, egy eleven nagyvárosba csöppent. Mert az akkor alig 30—40 000 iakójú Pest, nyüzsgő életével, sürgő forgó kereskedelmével, színházával, tudós professzoraival, tár sadalmi köreivel a nagyvárost jelentette számára. Buda — sok hivatalával, a helytartótanácstól a hétszemélyes bíróságig — magasan állott fölötte. Vágyai korán oda szárnyaltak a hivatalok felé. De az még messze volt, s a belső változással csak egy pon ton függött össze: Losoncról Pestre kerülni annyit jelentett szá mára, mint titokzatos álmaiból belecsöppenni a valóságba. Ő maga ezt így mondja el:26 Später, da ich aus dem einsamen Zirkel meines väterlichen* Hauses, und der kleinen Welt meiner Schulfreunde hinaus mich wagte, ging mit mir eine grosse Katastrophe vor. Ich fand in der wirklichen Welt mehr, als ich da in meinem verborgenen Winkel ahndete. Die Zerstreuungen einer grossen Stadt, der neue Anblick machte mich die Bilder der Einsamkeit vergessen, welche die Wirklichkeit verdrängte... Umgang mit Menschen gab mir Er fahrung, und brachte mir Geschmack zur Geselligkeit bei; mein reiferes Alter, meine Jugend lehrte mich Liebe, lehrte mich auch leidenschaftliche Freundschaft. Der Taumel des ersten Augen blicks verfloh bald. Meine überspannte Denkart fand keine Befrie digung in gevöhnlichen Menschen. Romane, die ich noch immer nicht aufgab, zeigten bessere Mädchen, edlere Freunde.27 A valóságba való váratlan belecsöppenés sok mindenre esz mél tét te. A serdülő ifjú kiszabadult egy vallásos otthonnak bár művelt, de a református paplakoknak hagyományaihoz ragasz kodó környezetéből. A családban felvilágosult gondolkodás, de szigorú fegyelmezettség, talán bizonyos merevség is uralkodott. 14.

(20) A losonci iskola, a sárospatakinak partikulája, maga a nevelés, megszabott korlátok közé szorította a fejlődésnek indult gyer meket. Ez a korlát még erősebb volt egy református lelkésznek a házában s ott, ahol a korlátokat maga a nagyapa s hasonnevű utóda, a másik fiú állították föl és vigyázták. A gyermeken, aki otthon korán nagy műveltséget, tudást és nyelveket sajátítha tott el, mégis bizonyos magánosság érzése vett erőt. Bizonyára volt ennek valamelyes társadalmi oka is. A korán bontakozó fiatal tehetség kerüli az iskolában is kiváltságokra törekvő feudális környezetét — a megyeszékhely lakosságának zömét a nemesség alkotta — azt kell hinnünk, hogy maga zárkózik el előlük. A magánosság keresésére ösztönzi az otthon pietista lég köre is. Ezért ragad rá egy, az iskolában 'kínálkozó, a diákok között lábrakapott beteges járvány: a „titkok” világának, a misztikusnak keresése. Ez a vonal is összefüggött a pietizmussal, a titokzatoshoz való hajlamot Németországban is a mienké hez hasonló társadalmi viszonyok szülték. Swedenborg misztikus vallásossága és erre támaszkodó okkultizmusa ekkoriban min denütt hívőkre talált és mind zsákutcába vitte őket. A losonci diákság, íme Kármán is, eljutott a szellemidézésig. Mekkora fölszabadulás volt, mikor Losoncról Pestre — lát szólag a sötétből a világosságba jutott, mikor egyszeriben szinte korlátlan szabadsággal élhetett. Ez a fölszabadulás két irányban mutatkozott meg. Az egyik a társasági élet volt, amely a maga szabadosságával egyszeriben "kiragadta őt a magánosság érzéséből. Nem két séges, és sokat jelentett számára, hogy ezt az új életet, legalább annak kezdetét, Ráday Gedeonnak köszönhette. Immár a ne gyedik nemzedék kötötte egymáshoz a két családot. Nem egyen rangú barátokul (Kármán András már nem érte meg, hogy uno kája Pestre került) — de egyfelől egy rokonszenves, önzetlen ember a pártfogásával — másfelől egy régóta hozzá ragaszkodó, becsületes református papi család a hűségével — s mindkettő kölcsönös megbecsülésével egymáshoz kötötte őket. Rádaynál — ezt Kazinczytól tudjuk,28 — mindenki megfordult, akár Pesten élt, akár Pestre jött, aki írószámba ment. Nagy volt a tekinté lye, mert minden téren önzetlenül munkálkodott. Igen nagy képzettségű, fölvilágosodott,29 finom és művelt ember volt, aki ben semmiféle egyéni becsvágy nem élt. Semmiféle tisztségre, állásra nem vágyódott s a könyveknek — emlegettem már — mondhatatlan szeretete élt benne. De nemcsak a könyveket, az írókat is szerette s különösen a fiatalokat örömmel buzdította és segítette.80 Éppen ezért Kazinczytól Földi Jánosig, Verseghytői Szentjóbi Szabó Lászlóig81 különösen a fiatalabb, érlelődő 15.

(21) nemzedék kereste jóindulatát és köszönhetett neki sokat.33 — Kármán még csak alig serdülő ifjú, mindössze 16 esztendős volt, mikor Pestre került. Régóta jól ismerték őt. Ráday bizonyára tudta róla, hogy ér deklődő, tudnivágyó, képzett és tehetséges fiú. Szívesen látta házánál éppen úgy, mint Kármán Pált is (hiszen kapcsolataik egyformák voltak), talán el-elbeszélgetett velük, fölfigyelt nagy műveltségükre — lényegében azonban nagyon szívéhez nőtt uno káinak, Pálnak és Gedeonnak játszótársait, barátait'látta ben nük. Kettejükkel jutnak el, de jut el különösen írónk, társaság ba is. A két Ráday-fiú igen vidám, mulatós életet élt. Gedeon nyak ra-főre csinálja az adósságokat, de a kissé komolyabb Pál sem marad távol a léhaságoktól.33 Társaságukhoz tartozik — ezt Kovachich levelezéséből tudjuk — egy Sztáray is, úgy vélem, Kristóf, a későbbi helytartósági fogalmazó, egy fiatal Rogendorff, akivel még majd Bécsben találkozunk; a társaság lelke azon ban a náluk 8— 10 évvel idősebb orvos, Martinovics Márk, Mar tinovics Ignác Pesten élő öccse. Pajtás! jóviszonyban vannak. Martinovicsnak egy Ráday Gedeonhoz Vukovárról írt levelét találtam, ebben tréfásan „fauler Lump”-nak, „Spitzbube”nak, „Cujon” -nak nevezi.3* Hogy ilyeneket a már 21 éves „báró úrral” szemben megengedhetett magának, ez nyilván igen meg hitt baráti érintkezésükre és igen sok együtt átmulatott idő emlékezetére vall. Nem kedvező körülmény, hogy Kármán Jó zsef is ebbe a mulatós társaságba keveredett. Az otthon puritán környezetében, fegyelmében, tiszta erkölcseiben nőtt ifjúra a divatos, eléggé romlott, szabados főúri életforma megtette hatá sát, alkalmasint romboló hatását, s az eléggé fiatalon megtalált szabad és túlhajtott szórakozás és szeretkezés bizony nem nagy haladást jelent pályájának kezdetén. A Rádayakkal való kap csolatnak bizonyos mértékben fonákja ez a kilengés és későbbi éveire is rásüti bélyegét. Hogy csákugyan maga is közibük tar tozott, azt ugyancsak Martinovicsnak egy később hozzáírt levele bizonyítja.35 Erről a levélről Kármán mondja, hogy „vidám, jó kedvű hangulatban látszik írva lenni” és „enyelgéssel fejezi be — az én hódításaimról. Ilyeneknek — úgymond — lehetetlen, hogy híjában legyen egy sokatígérő, sasorral bíró, vérmes ifjú” . — A levél arra vall, hogy régibb levelek előzték meg. Egy Markovicsnéhoz intézett levelében meg (egy hónappal későbben) Ráday és Sztáray üdvözletét is tolmácsolja.36 A mulatós társa ságba tehát beletartozott Markovicsné, akinek — mint ismeretes — ezeket a mulatozásokat Kovachich Márton György „dörge delmesen” szemére is hányta.37 16.

(22) Ez a néhány pozitív adat is megvilágítja az imént még a magánosságot emlegetett Kármán állítását, hogy az előtte PestBudán föltárult világ megismertette vele a barátságot és a szerelmet. A két ifjú Rádaynak utóbb — mikor Gedeon már a selmeci bányászakadémia hallgatója — egymással váltott, leple zetlenül írt levelei rávilágítanak e mulatozások színvonalára. Velük együtt mohón habzsolta Kármán is az eddig ismeretlen gyönyöröket, mígnem a mámor hamarosan el nem tűnt belőle, az első kiábrándulás be nem következett, amíg rá nem eszmélt, hogy ez az új, fényesnek látszó világ, amelybe csöppent, volta képpen nagyon mindennapi, nagyon közönséges — az emberek nem olyanok, amilyeneknek a magánosságból közéjük kerülve, regényekből nézte őket. A család zárt otthonából való kiszaba dulás ezen a vonalon katasztrófa lett számára. Nem úgy a másik vonal. Korai egy-két írása, Wieland Musarzonjának olvasása s az abból kimásolt egy-egy részlet mu tatja, milyen viaskodásféle folyt benne a főúri dekadenciának érzékeire kellemesen ható élményei és a puritán polgári fölvilágosodásnak benne hamarosan tudatosodó új világa között. A „fölszabadulásnak” ez a másik vonala kerekedett benne fölül. Láttuk ennek a belső élménynek alakulását, a hazulról hozott pietista hajlandóságoknak fölszámolását is. Egyetemi tanulmányai, éppen a jogi leckék — mint Bod nár is rámutat — nem voltak egészen kedvére valók. Neki a tanulni való „kény érkereső tudományt jelente tt” . — „Pengő pénzért és a mindennapi kenyérért nyomják sokan — mondja majd utóbb, A nemzet csinosoddsdban — a tudományok küszö bét. Ezek a tudományok ámbár mely szükségesek, sőt elmúlhatatlanok is a közboldogságra, de aki ezeknél feljebb nem emel kedik, akinél nincsen elég forró szeretet, hogy durva haszon keresés nélkül, csupa maga belső megnyugvásáért fáradjon — -------ott száraz, eső nélkül való és mindennapi ismeretekből áll az egész tudományok kerülete.”38 Nem akart itt megállni. A „szép és magas” tudományok területe vonzotta: az esztétika és filozófia felé szárnyaltak gondolatai. Ebben első útmutatója megint Ráday Gedeon lehetett, aki „a legfinomabb, legnemesebb és legmélyebb magyar esztétalelkek közé tartozott”,39 s akinek könyvtárában minden, akkor mo dern munkát megtalálhatott. A fiatal Batsányi is fölkelthette benne az érdeklődést, tudnivágyást, a további önképzés kimé lyítésének akaratát a száraz jogi tudományoktól függetleneknek látszó „szép és magas” tudományok iránt. Tanult és olvasott. Olvasmányai világítanak rá világnézetének szinte váratlan meg változására, erősen haladó szellemének gyors alakulására. Eb 2. Gálos R ezső: Kárm án József. iéi). 17.

(23) ben pedig, már céloztam rá, Werthes Frigyes Ágostonnak, való színűleg a” vele való személyes ismeretségnek, és Kreil Antal irá nyításának a közreműködését sejtem. Olvasmányaiból, a kor szo kása szerint (Kisfaludy Sándor „könyvek virágainak” nevezte őket, Molnár János „Könyvesházat” csinált belőlük) részleteket jegyzett ki. Ezeknek egymásutánja is megmutatja fejlődését a haladás útján. Tekintsünk kissé alaposabban e jegyzetekbe. Harmadéves jogász idejében kezdte följegyzéseinek azt a ránk maradt töredékét, amelynek címe Bemerkungen aus Lek türen und dem gesellschaftlichen Lehen gesammelt und bewahrt von K. 1787.40 Ezt a kéziratot Abafi Lajos is ismerte, címét említi is, de nem fordított kellő gondot rá, nem adta ki, sőt — azonkívül, hogy néhány író nevét említi — nem is hasz nálta föl. Ez annál különösebb, mert Bodnár Zsigmondnak sze mére is hányja, hogy nem tanulmányozta (a 'többi között) ezt a füzetet sem, „pedig mindezekben találhatott volna céljához használható anyagot: jellemző vonásokat, positiv adatokat és combinatiókra alkalmat nyújtó támpontokat”.41 A jegyzetek csakugyan sokat árulnak el. Kármánnak több kedves írójára vallanak rá, akiknek műveiből neki különösen tetsző részleteket jegyezget ki, ezek közül is a legjellemzőbbek: Seneca, Wieland, Zimmermann és Hissmann. Seneca-szemelvényeiről még lesz szó. Ezeknek későbben bő séges hasznát látta A nemzet csinSene gosodás korának egyik kedves bölcselkedője. (Cicerón kívül Se neca is iskolai olvasmány volt nálunk.) A sztoikusok filozófiá jában csakugyan volt egy és más, ami a kor felfogásával meg egyezett. Az elpuhulás ellen küzdöttek, férfias komolysággal harcoltak céljaikért, az igazság és a tévedés megkülönbözte téséért. Az ifjabbik Seneca is a sztoa iskolájához tartozott, s ez bizonyos kérdésekben a fölvilágosodás etikai felfogásától nem ál lott messze. Hogy Kármán az iskola után is lapozgatta és ki-kiírt belőle neki tetsző részleteket, az belevágott gondolatvilágába. Egy Horatius-idézeten kívül Cicero is szerepel nála, mégpedig a természetről szóló részlet (a Reth. L. VI. 14-ből): De natura ita dicebant, ut eam dividerant in rés duas, ut altera esset efficiens, altera autem, quasi huic se praebens ea, qua efficeretur aliquid. In ea, quod efficeret, vim esse censebant, in eo autem, quod efficeretur, matériám quamdam etc.42 A hozzáfűzött fejtegetéseket Hatvani István fordításából adja, aki nagyapjának Losoncon tanítványa volt.43 Seneca epig rammáiból néhányat Szentjóbi Szabó László is lefordított,44 Hor váth Ádám is nagyon kedvelte45 és Kazinczy is hivatkozik rá, 18.

(24) gyakran olvasgatta.46 Nem állanak magukban. Kármán sokat vett tőle. Fontosabbak Wieland-jegyzetei. Ezek mind a ból valók.47 Miért szerette Kármán ezt a költői elbeszélést? Miként az Agathon befejezésében, itt is arról az ellentétről van szó, amely benne is bizonyos feszültséget okozott: egyfelől a korán megízlelt szerelem és a velejáró nagy érzékiség ragadta el, más felől a józan értelem a közönséges hétköznapokból való kiemel kedést tanácsolta neki. A kettő viaskodik benne, („jetzt dem Apollo spröd, jetzt schwach für einen Faunen — was weiss ich’s selbst” )48, s ez a feszültség jól találkozik Phaniaséval, a Musa rion hősével, aki tudja, hogy a bölcs boldog, de Musarion karjai ban is megtalálja az élet örömeit s a kettőnek harmóniájában az igazi boldogságot. Bizonyos, hogy Kármán is, a maga 18 éves ko rával valami effélére törekedett. Wielandban megtalálta e belső konfliktusaira a neki is megfelelő megoldást — s talán nem vé letlenül Wielandban: Werthes Wielandnak kegyeltje volt, és Wieland ajánlására került a pesti egyetemre az esztétika taná rának. Kármán tőle is hallhatta Wieland dicséretét, s ő irá nyíthatta figyelmét a Teutscher Mercurra, is, amelynek előzőleg Werthes maga is szerkesztője volt. A „gráciák filozófiájában” megtalálta a maga belső problé májának némi’ kiegyenlítődését és megnyugvását. Mégsem ezek az idézetei a legfontosabbak. Haladásának szempontjából ezek az itt-ott, összesen 9 ízben kijegyzett részletek már inkább csak könyvdíszeknek, komoly növények között kedves, színes virágok nak mutatkoznak. Fejlődésének egészen más irányára vallanak azok a kij egyzések, amelyek más olvasmányain — különösen két filozófusnak munkáin át — gondolkodásának megváltozását és erőteljes haladó szellemben való 'kialakulását bizonyítják. Mind két filozófus Wieland baráti köréből való. Nyolc nagyobb részletét a Wielandhoz közelálló Zimmer mann János Györgynek közismert nagy munkájából, az Über die Einsamkeit (eredetileg Betrachtungen über die Einsamkeit) lap jairól jegyezte ki.49 Zimmermann orvos volt, de nagy kedvvel foglalkozott a bölcseleti tudományokkal, az úgynevezett popu láris filozófiával, s annál is többet társadalmi kérdésekkel. Egy másik munkájában élesen szembefordul az öntelt nacionalizmus sal és Rousseau-t megelőzőleg fölveti a népek összefogásának, az akkori szóhasználat szerint egy fölvilágosodott kozmopolitizmusnak gondolatát;59 éles és szellemesen kíméletlen kritikusa a társadalom uralkodó osztályainak,51 s azontúl: munkáiból friss, szenvedélyes gúnnyal és éllel árad antiklerikalizmusa. A magános ságot legtöbb megjelenésében a társadalomra ártalmas bűnnek 2*. 19.

(25) tartja. (Benne látja pl. a melankólia és a misztikusra való haj landóság egyik okát is.) Végigfut az egész emberiség történetén, mert szerinte egy ilyen könyv a magánosság értékéről nem je lentéktelen adalék az emberi boldogság gyakorlatias vizsgálatá hoz. „Gesellschaft ist des Menschen erste Nothdurft” 52 hirdeti. (A társaság az embernek első szükséglete). Vét ez ellen az egyes ember, ha kivonja magát belőle, vétkeztek már a cenobiták vagy az anachoreták, Egyiptom első szerzetesei is. Azután vagdosó leplezetlenséggel mond véleményt — és ebben Wielandot is meg^ előzi — a nyugati szerzetesek és apácák erkölcseiről — Idioten, Schurken, Banditen, Moralbrenner (vagyis: idióták, gazembe rek, zsiványok, erkölcsgyujtogatók) egyik-másiknak a jelzője, s állásfoglalásában nem ismer akadályokat. Hadüzenete azonban nemcsak nekik szól. Szörnyetegeknek nevez királyokat, fejedel meket, zsarnokokat, de egy-egy oldal vágás kijut némelyik tu dósnak, sőt filozófusnak is. Fordulatai sziporkázóan ötletesek. Előadása mindig könnyed és abban is egyenletes, hogy lendü letéből sohasem veszít, nem sekélyesedik el. Kármán sokat ta nulhatott belőle; a sok kijegyzett részlet arra vall, hogy a pazar dísszel kiállított, hatalmas köteteket sokat forgatta.53 Ki jegy zéseiben a bölcselkedő szemelvények vezetnek, nem az antiklerikális támadások. De hogy a mü ebben afc irányban is hatott gondolkodására, arra van bizonyítékunk: a jegyzetek élén egy XI. Kelemen és egy (a Bécset is látott) VI. Pius pápát gúnyoló anekdota olvasható s ezeket a dominikánusokról szóló, maró epigramma követi. És ennél is inkább mutatja egy másutt ol vasható részlet, amely azt fejtegeti, hogy a hit a papoknál 17 századon át csak az ész játéka volt, s mindazt a rosszat, amit a vallás álarcában elkövettek, pusztán az ész által űzték.54 A már hazulról hozott fölvilágosultság így fejlődik benne az antiklerikalizmus felé; nem írja le ezeket a részleteket, ha maga is nem így gondolkodik. De van fejlődésének egy másik vonala is, amely még meszszebb vezet és más irányban mutatja haladó gondolkodását. Olvasmányi élményeinek emlékét őrzi két részlet, amely alatt Hiss mann Mihály neve áll. Ez a nagyszebeni születésű tudós éppen úgy a populáris filozófia mestere volt, mint Zimmermann. Werther is, Zimmermann is, Hissmann is a fölvilágosodott szel lemben vezető göttimgai egyetemet végezték s mindhárman kö zelálltak Wielandhoz. Azért talán nem volt merész az a föltevé sem, hogy a két haladó gondolkodású tudósnak — az orvosnak és a bölcsésznek — műveire Werthes tette Kármánt figyel messé. Hissmann Göttingában fokról-fokra emlekedve, a böl csészettudományok professzora lett; előadásainak óriási hallga 20.

(26) tósága volt. 1784-ben II. József a pesti egyetem filozófia-pro fesszorává nevezte ki, de átköltözködése előtt meghalt.55 (Kár mán is úgy emlegeti, hogy „der seel. Prof. Hissmann in Göttin gen” .) írónk fejlődésére bizonyára igen nagy hatása lett volna annak, hogy Hissmanntól tanulhat filozófiát. Gondolkodásában műveinek olvasása e nélkül is fordulatot jelentett. Hissmann Leibnitzből nőtt ki (Leibnitz életrajzából is idéz Kármán), de már materialista, aki D’Holbaoh és Lamettrie tanításaiból s ál talában a francia materialistáktól is sok mindent elfogadott. Műveiből Kármánnak mindössze két kis jegyzete van. Ezek egyi ke is az emberi boldogulásról szól, a másik, érdekesebbik a Leibnitz-életrajzból való, a könyvek olvasásáról, s azt tanítja, hogy ez csák akkor van hasznunkra, ha tanulságaik nyomán a tár sadalmat, az emberi gondolkodást, bölcseséget és balgaságot megfigyeljük. Ezekkel az idézetekkel is úgy vagyunk, mint a Zimmermannéival: nem maguk az idézett részletek, hanem egyéb Írások igazolják, hogyan hatott fejlődésére, amit egyik vagy másik Írónál olvasott. Két kis cikke van, amelyek egyike valószínűleg, a másik kétségtelenül eredeti alkotása. Az előbbinek ugyanebben a fü zetben Das Philosophische Testament a címe.56 A szerző neve nincsen alatta, nem lehetetlen, sőt valószínű, hogy Kármán fogalmazása. Abafi annak tartotta, és a maga fordításában föl vette Kármán József művei közé. Racionalista gondolatai mel lett is antiracionalista; nem hisz az ész uralmában, mindent az érzésekre és érzéké&e épít. Másfelől azonban fölveti a kérdést: „ist es uns denn bekannt, wie wir werden? Wissen wir, was aus uns wird? Sind wir Materie oder Geist?”57 S mi a válasza rá: t az ember tulajdonképpen olyan kevéssé szellem vagy lélek, hogy minden idők mindentudó lélekbúvárain csak szánakoznunk kell. I Az észt a természet csak azért adta az embernek, hogy felismer hesse, mi alkalmas testi szükségleteinek kielégítésére. Az ész által jut a test gyengesége minden testi erő fölött a legnagyobb erőhöz. A másik cikk egy eddig ismeretlen töredék, amely arra vall, hogy Kármán az előadás formájában is tanult Hissmanntól. En nek legnépszerűbb könyve, a Briefe über Gegenstände der Phi losophie (an Leserinen und Leser, 1778 — Levelek a bölcsészet tárgyairól, olvasónőkhöz és olvasókhoz) a bölcsészet népszerű sítésére a levélalakot használja. Kármánnak ez a most említett kis töredéke ugyanerre törekszik és szintén levélformában.58 A címe: Reflexionen zur praktischen Philosophie. Volt jogásztár sához, meghitt, legjobb barátjához, a Markovicsné-levelezésben emlegetett, de egyébként ismeretlen Komáromy Györgyhöz in21.