A magyar pénzintézeti tőke és jövedelem

5. szám. —378—— 1932

2. Kikötőforgalom alakulása havonkínt. —— Trafíc des marchandises dans les ports, par mois.

A ú Kikötők együttes áruforgalma — Trafíc des marchandises dans les ports

vízi tvonal , 7 __ ,

megnevezése 1. I 11. [ III. I IV., ! v. ! VI. l vn. ! VIII. ! IX. ' x. ' M. ! XII.—ví IÁÉÉÉ

Voies navigables hónapban — aux mois ei-dessus $$$?

ezer métermázsában —en milliers degmétr.

l ,

Duna —— Danube 639'8 478'3 1.033'1 860'7 1.060'4 1.137'4 1.058'6 1.125'8 12550 13447 1.344'8 918'4 12.257'0 Tisza 32'7 5'9 19'7 32'5 85'1 204 840 2240 359'3 519'6 472'8 114'0 1.920'0

Együtt — Ens. 672'5§484'2 1.052'8i893'2JlJ45'5 1.157'811.092'6?1.349'8fl.614'3ll.864'311.817'6 1.032-4 14.177-0

Az évi teljesítménynek belső forgalomra eső része 43'2%-ra rúgott; a külföldi viszonylatokban szállított áruk aránya pedig 56'8% volt. Az útvona-

lak közül természetesen a Dunáé a vezetőszerep, melyre az egész forgalomnak 86'5%-a esett.

A dunai kikötőket egyenkint nézve, a legnagyobb forgalom Budapest-balpart kikötőiben bonyolódott le, hol a fel- és leadott áruknak 29'4%—a fordult meg. Közvetlenül utána egyik határállomásunk, Mohács következik, 15*5%-ot kitevő arányával. Ezek mellett legjelentősebb volt még a forgalma Buda—

pest-Dunapart állomásnak (10*7%) és a Vámmentes kikötőnek (8'4%). A Tisza mentén fekvő három üzemben levő'kikötő közül Szeged áll első helyen, mely a tiszai forgalomnak 52'5%-át mondhatta ma- gáénak. Itt még Szolnoknak van jelentősége, mely—

nek kikötője a forgalomból 33'1%-ka1 részesedett.

Az áruk nemét tekintve, a feladásra került kül-

demények között a legnagyobb forgalom a külön- féle gabonaneműekből és szénből bonyolódott le;

az előbbiek aránya 37'2%, az utóbbiaké 34'4% volt.

ÁRSTATISZTIKA És PÉNZÚGY

A kikötőkbe érkezett árukat nézve, a szénszállítma—

nyok szerepe a legkiemelkedőbb, mely a leadott áruknak csaknem a felét (45*'3%) tette.

A forgalom iránya szempontjából a feladásnál Románia és Ausztria volt az áruk zömének a ren- deltetési helye, amennyiben a hazánkban feladott küldeményeknek 36'3oa-a, illetőleg 35'2%-a e két államba volt irányítva. Ezek mellett még a Német—

országba küldött áruk erdemelnek említést, melyek 15'2%—kal voltak képviselve. A kikötőinkbe érkezett árukat illetőleg Cseh-Szlovákia és Németország sze- repe a legkiemelkedőbb; az előbbi államból erkezett ugyanis a külföldi eredetit szállítmányok 35'6%—a, az utóbbiból 35'3%-a. Itt még az Ausztriával való forgalmunk volt számottevő, mely 15'1%-ot tett.

A forgalom havonkinti hullámzását tekintve, legkisebb volt a forgalom január és február hóban.

Innen kezdve, állandóan emelkedve, a maximumot október hó folyamán érte el, amikor az áruk for- galma a januárinak csaknem háromszorosára nö- Vekedett.

el'!!!—

A magyar pénzintézeti tőke és jövedelem.

Les capitaux et les revenus des établissements de cre'dz't de Hongrie.

Re'sume'. Beaucoup de gens estiment gue Ies établissements de cre'dit de Hongrie se sont relati—

vemeni moins ressentis gue les autres organismes économigues de la guerre et de la crise écono—

migue. En examinant objectivement, sur la base de données véridigues, la guestion, on constate gue, pour la plupart des cas, cette opinion est erronée.

Pour mettre en lumiére :) cet égard la situation générale, nous citons les calculs publiés par M.

Frédéric de Fellner sur la fortune nationale de la Hongrie et o/frant un tableau intéressant de la proportion des capitaux desdits établissements á la fortune nationale du pays, Djapre's les chijfres de M. de Fellner, en 1912, dans la Hongrie d*avant-guerre, cette proportion était de 31'8%. Elle

baissuit noiablement pendant les unnées ayant suivi la gucrre, ei ne peut étre firée pour 1930 gue tout au plus () 18%. ()n voit par ces chi17res (]ue les capitaux des établissements de crédit de Hongrie ont considérablemcnt diminué par rapport á l'avant—

guerre, et cela ressort également de nos relevés indi- guant I'ensemble de la guestion. On est particulié—

rcment frappé du fait gue les capitaux des établis—

sements de crédit appartenant a des Sociétés ano- nymes ont diminué dans une mesure bien plus dé- favorable gue les autres forces économigues du pays, de sorte guten 1930 ils ne représentaient gue 27'5% de ceux d'avant-guerre.

Pour les autres détails, nous renvoyons Ie lec- teur aux tableaux ci-dessous.

*

5, szám. -— 379 — 1932

__ Mióta a háború eredményeképen ki- tételeinek értékelésénél olyan óvatossági

alakult nemzetközi hatalmi viszonyok a _világ államai között gazdasági téren a ki- méletlen verseny szellemét tették úrrá és

*ezzel a boldogulásért való küzdelem ter—

heit mindenütt megsokszorozták, azóta a közvélemény úgyszólván minden ország—

ban előbb soha nem tapasztalt nagy érdek- lődéssel figyeli, hogy az ország gazdasági életének fontosabb szervei milyen szerepet játszanak a nemzeti prosperitás szolgála- tában. Ebben a tekintetben a legkevésbbé sem kivétel a magyar közvélemény, amely gondosan mérlegeli a gazdasági élet egyes fontosabb szervezeteinek különféle teljesít- ményeit és kifejezést ad az ilyen teljesít—

ményekről táplált véleményének. Sajátsá—

gos azonban, hogy az efféle véleményeket tartalmazó megnyilatkozások között azok, amelyek a pénz- és hitelintézetekre vonat- koznak, nagy általánosságban nincsenek úgy alátámasztva a tárgyilagos elbírálás szempontjából lényeges adatoknak bizo—

nyitó soraival, mint a gazdasági élet más ágazatainak, illetve szerveinek teljesítmé- nyeit érintő nézetek.

Hogy a pénzintézeti tevékenység köz—

érdekű vonatkozásai feletti bírálat ritkán van eléggé felszerelve az állásfoglaláshoz elég tárgyi alapot biztosító adatok fegyver—

zetével, azt nem lehet olyképen magyf- rázni, mintha nálunk a gazdasági jelensé- gek alakulását kutató statisztika a pénz- intézeti e'let területét nem művelné ki kel- A magyar hivatalos statisztika nnyira belehatol a pénzintézetek helyze- éről és tevékenységéről tájékoztató rész- kbet mint kevés más állam statisztikája.

ellett, úgy véljük, elfogultság nélkül ehet azt állítani, hogy a szóbanlevő ma- gyar munkálat az eredmények megbízha—

utósága érdekében oly gondot és szakértel- met vet latba, amely a külföldi hasonló munkálatoknál alig tapasztalható. Mindezt eszögezve, meg kell azonban állapítani, a hitelintézetek vagyoni helyzetét, edelmeinek és költségeinek alakulását éstatisztikai adatok a dolog természe.- fogva nem fedhetik annyira a tény- állapotot, mint azok az adatok, ame- éldánl a behozatal, vagy a kivitel, a mezőgazdasági, az ipari stb. terme- éről nyujtanak tájékoztatást. A cél- lőrelátó üzleti politikának a fenn—

abályok szellemében is visszatük- elvei bizonyos _ vagyonalkatré- övedelem- és költségszámla egyes

szempontokat állítanak előtérbe, amelyek-

nek következtében ennek az értékelésnek az eredménye kétségtelenül más, mint az az eredmény, amit az üzleti óvatosság értéke- lési koefficiensét mellőző közgazdász meg—

állapítana. Oly eszközök, amelyekkel ez a koefficiens a pénzintézetek helyzetét és tevékenységét szemléltető adatokból egé- szen kiküszöbölhető volna, a statisztika;

nak nem állanak rendelkezésére. Ez a kö- rülmény mindenesetre lényeges szerepet játszik abban, hogy a pénzintézetek telje- sítményeinek közérdekű vonatkozásairól történő megnyilatkozások rendszerint nél—

külözik a tényeket megvilágító adatokban való elmélyede'st és ehelyett a legtöbbször csak néhány külsőséges tünet figyelembe vételével tesznek fontos megállapításokat.

Az ilyen megállapítások többnyire arra engednek következtetni, hogy az a gazda- ságierő, amely a hitelintézetek, főképen a nagybankok kezében összpontosul, ko- rántsem csorbult a háború és különösen a háború utáni évek folyamán olyan mér—

tékben, mint ahogy megfogyatkozott a gazdasági élet más fontos szerveinek az ereje. A hitelintézeti élet külsőségeiben a háború előtti állapothoz képest tényleg nem tapasztalható a hanyatlást feltűnően éreztető változás; az üzletek lebonyolítása körül a nagy intézeteknek változatlanul díszes palotáiban majdnem ugyanolyan sok ember tevékenykedik most, minta háború előtti boldog időkben, az intézetek jórészének némely tekintélyes üzletágban ma sem lényegesen kisebb a forgalmi vo- lumenje. mint amilyen bármikor ezelőtt volt. Talán pénzintézeti életünknek ezek a külső megnyilvánulásai biztosabb alapot szolgáltatnak a pénzintézeteinkben képvi—

selt gazdasági erőnek hozzávetőleges becs—

lésére. mint az üzleti óvatosság szűrőjén átment adatok sorai? Erre a kérdésre egész határozottan nemleges választ kell adnunk. A magyar hitelintézeti statisztikai adatgyüjtés keretében az adatok ellenőr- zése során alkalmunk volt elég megbíz—

ható becslésszerű képet szerezni arról, hogy mekkorák a hitelintézeti mérlegek egyes tételeinél a rejtett tartalékok. A sű- rűn felhasznált alkalommal történt bete—

kintés arra a meggyőződésre vezetett, hogy a hitelintézeti statisztikának nyilvános—

ságra hozott adataiból kivilágló kép a lá- tens vagyoni és jövedelmi elemek pontos lemérése és beállítása esetén egyes tételek

5. szám. ——380—

1,932__

tekintetében ugyan lényegesen módosulna, az intézetek összességének általános va- gyoni és jövedelmi helyzete tekintetében azonban nem jelentene olyan változást, amely a kimutatott adatok értékét alapjá- ban leronthatná. Ezt a megállapítást érvé—

nyesnek kell mondanunk már az arány—

lag kedvező viszonyok között eltelt idő- szakokra nézve, de még inkább a legújabb időszakokra vonatkozólag, amelyek sok—

kal inkább bővelkednek a látens erőtarta—

lékokat emésztő, mint az azokat tápláló tényezőkben.

A mondottak alapján az a feltevésünk, hogy talán nem végzünk hiábavaló mun- kát, ha most, amidőn a számontartást a közgazdaság egész vonalán fokozottan ösztönzi az időknek felettünk megnehe—

zült járása, meegpróbáljuk vizsgálat alá venni azokat az adatokat, amelyeknek se- gítségével a magyar pénzintézetek helyze- téről és teljesítményeiről általános kere- tekben elég megbízható kép vetíthető', ezen az alapon megkíséreljük a pénzinté- zeteket érintő közérdekű vitaanyaghan néhány lényeges kérdés tisztázását.

Abban a statisztikai anyagban, amely a magyar pénzintézeti viszonyok átfogóbb megismeréséhez rendelkezésre áll, a leg- újabb eredmények az 1930. évre vonatkoz—

nak. Bár az 1930. év vége óta eltelt idő a gazdasági válság példátlan, a hitelintézetek helyzetére rendkívülien kiható elmélyülé- sének korszaka, az 1930. évi pénzintézeti statisztikai eredmények több irányban le—

hetővé tesznek olyan megállapításokat, amelyeknek megvan a jelenlegi viszonyok között is a jelentőségük. Amennyiben le—

hetséges, meg fogjuk egyébként kísérelni a fontosabb vonatkozásokban azoknak az eltolódásoknak a mérlegelését is, amelyek az 1930. év vége óta bekövetkeztek.

*

A pénzintézetek helyzetét és működé- sét érintő problémák tárgyilagos felderí—

tése a legtöbb esetben szükségessé teszi a tájékozottságot abban a tekintetben, hogy az ország közgazdaságát képező értékek egész állományában mekkora álladékkal jelentkeznek a pénzintézeti tőkék, továbbá, hogy a magyar pénzintézeti tőkék érték- összegében a háború kezdete óta történt eltolódások hogyan viszonylanak azokhoz a változásokhoz képest, amelyek az egész magyar gazdasági élet kezén levő vagyoni erők értékénél a mai és a háború kitöré- sekor fennállott helyzet szembeállítása ese-

tén tapasztalhatók. Miután számos jelből arra lehet következtetni, hogy ezekben az alapvető kérdésekben a való helyzetet a nagyközönség, sőt a szakembereknek egy

része nem ismeri, ami nagy horderejű té-V

vedéseknek lehet a forrása, ezúttal első- sorban az idevonatkozó és könnyen tisz—

tázható tényállást fogjuk a megvilágításra alkalmas adatok segítségével feltárni.

Fellner Frigyes számításai szerint a magyar nemzeti vagyon értéke az 1927.

évben 32'1 milliárd P volt; az 1930. év vé- gén a Magyarország területén levő pénz—

intézetek tőkéinek (saját és idegen tőkék—

nek) az összege a magyar hivatalos statisz—

tika megállapítása szerint az átruházás—

ból, illetve viszontleszámítolásból eredő té—

telek levonásával 5'8 milliárd P-t tett ki.

Abban az esetben tehát, ha feltételezhető volna, hogy a nemzeti vagyon értéke 1930—

ban nem volt kisebb, mint 1927-ben, azt lehetne mondani, hogy a pénzintézeti ke- zelésben levő tőkeálladék 1930—ban az egész nemzeti vagyonnak legfeljebb 18%-át tette.

A nemzeti vagyon értékének 1927 utáni alakulására vonatkozólag nem végeztettek számítások. Kétségtelen, hogy az 1930. évi érték az 1927. évinél alacsonyabb; a csók- kenés mértékének megállapitásánál csak egészen hozzávetőleges becsléshez folya——

modhatunk. Ha 2096—es csökkenést tétele- zünk fel, melynél nagyobbra aligha lehet gondolni, ez azt jelenti, hogy 1930—ban az összes pénzintézeti tőke értéke nem ha—

ladta meg a nemzeti vagyon értékének 24—25%-át.

Bármely más háború utáni évre vonat- kozóan kíséreljük meg a hasonló összeha- sonlítást, amely években még nem mutat- kozott a nemzeti vagyon értékének erősebb konjunkturális hanyatlása, arra az ered—

ményre jutunk, hogy a pénzintézeti tőke összege az egész nemzeti vagyon értékének

összegében az 1930. év szerinti 24—257—

nál jóval kisebb aránnyal részesedik.

Vegyük azonban most szemügyre, hogy a háború előtti, a maiaknál mindenesetre egészségesebb, virágzóbb gazdasági helyze- tet jelentő időben ezzel szemben hogyan alakult a pénzintézeti tőkeerőnek az egész nemzeti vagyonhoz való viszonya. Fellner- Frigyes az 1912. évi állapot szerint az ak—

kori Magyarország nemzeti vagyonának értékét 48'1 milliárd P-ben állapította meg.

A Magyarországon működő pénzintézetek összes (saját és idegen) tőkéínek összege ugyanekkor a hivatalos statisztikai ered-—

nemzeti vagyon Fellner által kiszámított értékének 31'8%-a volt.

Ezek a számadatok csak hozzávetőle—

geseknek tekinthetők, miután az 1930. évi

helyzetet érintő számításnál figyelembe vett nemzeti vagyonérték meglehetősen nyers becslésen alapul, emellett a nemzeti vagyon alakulására vonatkozó számítások általában csak hecslésszerű főösszeget eredményezhetnek s a pénzintézeti tőkék álladékát mutató Összeg, amint már emlí—

tettük, nem mondható abszolut értékűnek.

Mérlegelve azonban a felhasznált adatok- nak a valóságot elég pontosan fedő ered- ményhez képest való kilengései tekinteté- ben feltételezhető irányokat és maximális határokat, továbbá azt a körülményt, hogy a különböző időre vonatkozólag idézett azonos természetű adatok ugyanazon mód—

szerrel nyertek megállapítást, nézetünk szerint határozottan lehet azt állítani, hogy a pénzintézeti tőke súlya a magyar köz—

_ gazdaságot alkotó vagyonerők összességé—

ben ma kisebb és a háború utáni évek alatt mindenkor lényegesen kisebb volt, mint amekkora volt a háborút közvetlenül megelőző néhány év folyamán.

Nő; szám. — 381 — 1932

mények szerint 15'3 milliárd P, tehát a E megállapítás annyit jelent, hogy pénzintézeteink a jelenlegi válságperiódus küszöbét a kedvező gazdasági viszonyok- nak megfelelő keretekhez képest alacsony—

nak mondható tőkeá'llománnyal lépték át.

ha tehát a válság kihatásai a szóbanlevő állományt apasztják, e folyamat a gazdasági élet vérkeringésében korán előidézheti a bé—

nulás komolyabb tüneteit. Később meg fo- gunk emlékezni arról, hogy a gazdasági válság 1930 vége óta a pénzintézeti tőkék álladékát mennyiben módosította, egyelőre a pénzintézeti tőkeviszonyokat érintő egyes kérdések alaposabb tisztázása érde—

kében tekintsük azonban még át az aktív és passzív pénzintézeti tőkék 1930. évi ál- lományát a fontosabb tételek szerint, oly—

képen, hogy szemléltetve legyen az egyes tőkealkatrészek 1930. évi Összegeinek úgy az aranymérleg háború utáni felállítása idején, valamint a háború kitörését meg- előző évben fennállott azonos természetű összegekhez viszonyított alakulása. A hi- telintézeti összesített mérlegek jelentősebb tehertételeit illetőleg az 1. és 2. számú táblázat nyujt ebben az irányban tájékoz—

tatást.

1. A magyarországi hitelintézetek mérlegeinek teheroldala.

Passifs des établissements de cre'dit de Hongrie.

asági formában működő pénzinté- őkéinek 1930. évi összege e tőkék előtti összegének csak 27'5%-át knél az intézeteknél tehát az

Mérlegeredmény — Résultats de bilcms

Mérlegtételek —— Postes ezer P—ben —- en milliers de pengős :,ZoÉÉZZSeCSaÉIÉuÉ-(ÉZÉ;

1913 ! 1926 ] 1930 1913 t 1926 ; 1930

l 4

Részvény-, részjegy-, törzsbetét—, alap- és üzleti töke ! Capitaum-acttons, de part sociale, de dépóts origin,

capitaum soc. et de part (lo/faires . 1,930.285 275.690 461.247 126 130 80

Tartalékok — Réserves. , . 897512 150922 247322 5'9 7'1 4'3

Nyugdíjalap —— Fonds de retraites 79.483 . 21.506 64.648 05 10 11 Takarékbetét — De'póts depargne , . . 4,469.006 499583 1,074.876 29'2 23'6 '18'6 Záloglevél és községi kötvény — Obligations fonct-

—8res et obligations communales . 4,363.816 101364 721525 28'5 48 125 olyószámlas tartozások — Comptes courants cre'di'

ews ... . . 2,445.422 940769 1,757.567 16'0 44'3 30'4

gyéb tartozások —— Autres comptes créditeurs . . 863033 3.461 1,388.226 5-6 44 240

ereség — Béne'fíces . . . u 260287! 8.491 64.715 1-7 1'8 1—1

* Összesen — Total 15308844 2,122.386 5,780.126 1000 1000 1000 s sajat tőke — Total des propres capitauw . 2,827.797 426512 708569 18'5 201 123 is idegen tőke — Total des capitaum n appen—

nt pas m propre aux établissements 12,220.760 1,657.283 5,00G.842 79'8 78'1 86'6

sz. táblázatból kitűnőleg a rész— 1930. évi tőkeerőnek a háború előttihez való aránya jóval kedvezőtlenebb annál az aránynál amely az országban levő gaz—

dasági erők azonos időpontok közötti ál—

talános eltolódásának megfelelne. Ezzel a

.

§

?

5. szám. — 382 — 19324

2. A magyarországi hitelintézetek 1930. évi mérlegeinek teheroldala indexszámokban.

Indices montrant, d'aprés les bilans de 1930, les passifs des établissements de credit de Hongrie.

(1913. évi mérlegeredmény —— Résultats des bilans de 1913 : 100.)

Részyenytársasági Összes

M é r 1 e— g t é t e 1 e k tarsasaga attam

P 0 s t e 8 Bangues et caisses Autres établisse- gngfmble 43;

d épargne appart ;; ments de credit 6 a 553371?" 5 des Sociétés ammvm. de "Edd

Részvény-, részjegy-, törzsbetéti- és üzletrésztőke -—

Capitaum-actions de part socialc, de dépóts origin, eapitaum

soc. et de part d'a/faires . . . . . . . . . 216 360 239

Tartalékok — Réservcs . 27'3 29'1 27'6

Nyugdíjalap — Fonds de retraites. 69'9 223'7 81'3

Takarékbetét —— Depóts dépargne. 24'2 21'3 24'1

Zaloglevél és községi kötvény — Obligations fonciéres et

obligations communales . . . 8'8 46'3 16'5

Folyószámlás tartozások —— Comptes courants cre'diteurs. . 54'0 1.015'8 719 Egyéb tartozások —— Autres comptes cre'diteurs . 70'9 295'8 160'8

Nyereség —— Béne'fices . . . . . . . 252 215 x 249

Osszes tőke — Total des capitaux 27'5 1044 378

Összes saját tőke — Total des propres capitamc 235 342 251 Összes idegen tőke —— Total des capitauac % appartenant pas '

en propre ama établissements . . . . . . . .

kedvezőtlen változással szemben áll a hi- telszövetkezetek tőkeállományának a há- ború előtti állapothoz képest mutatkozó némi szaporodása. A hitelszövetkezetek azonban tőkeerő szempontjából nem do- mináló tényezők a pénzintézetek összessé- gében, emellett jelenlegi tőkeerejükben tekintélyes hányaddal vannak képviselve az utolsó 6—8 év folyamán oda. befektetett közpénzek és a köz szavatossága mellett kezelésükbe került—pénzek; e szövetkeze- tek által az 1930. év végére nézve kimuta—

tott 2.124'0 millió P összes tőkeálladékból 1.872 millió P az ü. n. altruista, tehát erő—

sen az állam, vagy más közületek közvet—

len anyagi hozzájárulására, vagy garan- ciájára támaszkodó intézeteknek a tőke- álladéka. A nem altruista jellegű hitelszö- vetkezetek kezén levő értékeknek 1930.

évi állománya a háború előtti ilyen állo- mánynak mindössze 12'4%-át teszi.

Közgazdaságunknak és közületi ház- tartásainknak mai helyzetében vitán felül állónak látszik, hogy a közeljövőben nem tartható fenn az a legutóbbi évek folya- mán erősen érvényesült irányzat, amely a pénzintézeti tevékenység körében az ál—

lam, vagy más közületek nagyobbfokú anyagi érdekeltségvállalását helyénvaló—

nak találta. Ennek következtében feltéte—

lezhető, hogy a tőkegyüjtés és a tőkeellá- tás terén a közelebbi jövőben az ú. n. al—

truista pénzintézetek a tőkeálladékok te- kintetében jelenleg elfoglalt poziciójukhoz

képest csak megszorított keretek között lesznek képesek közreműködni, minek kö- vetkeztében ezen a téren az eddiginél jóval nagyobb jelentőségűvé válik a többi pénz—

intézetnek, tehát nagyjából azoknak az in- tézeteknek a tevékenysége, melyeknek adatait a hivatalos statisztika ,,részvény- társasági formájú hitelintézetek" gyüjtö-

név alatt mutatja ki. így hatványozott

súllyal esik latba az a fentebb említett kö rülmény, hogy a pénzintézetek utóbb em—

lített nagy kategóriájának egész tőkeállo- mánya a jelenlegi gazdasági válság kezde- tén nem érte el azt az összeget, amely a háború kitörésekor kimutatott állományuk és a gazdasági élet erőforrásaiban azóta történt változások alapján támasztható várakozásnak megfelel.

A gazdasági válság eddigi lefolyása alatt hitelintézeteink igen nagy ellenálló- képességet tanusítottak. Az ellenállóke'pes- ség körülbástyázásának egyik eszköze a saját és idegen tőkék között a megfelelő arány fenntartása, a másik eszköze a lik- viditás fokozása. A saját és idegen tőkék közötti viszony tekintetében fennálló hely- zet kellő megvilágítása végett célszerűnek látszik szemlélet alá venni e két nagy tőke- alkatrésznek és amellett a saját tőkék két részének, az alap— és tartaléktőkéknek évenkinti alakulását az aranymérleg felállí- tásának idejétől, 1926-tól 1930-ig.

Az idevonatkozó adatokat az alábbi 3.

számú táblázat tartalmazza:

5. szám. -——383— 1932 3. A magyarországi pénzintézetek saját és idegen tőkéí 1926-1930.

Propres capitauw des établissements de credit de Hongrie et eapitauz ne leur appazlenant pas en propre, en 1920 —1930.

Alap— (részvény-, részjegy—, üzletrész—) tőke —— Capi- taum sociauac (capitau—w- actions, de parl sor'z'ale (ft

Tökealkatre'szek Mérlegeredmény

,, , ; Résultatsdcbílaus

Elements de capzlaum _" _

s 1926 1927 ! 1928 l 1929 ; 1930 a) ezer P-ben —— en milllers de pengés Alap- (részvény, részjegy, üzletrész-) töke — Capi— I

tana: sec/aux (eapitau-cc—aclions, de parl sociale el * ;

de parts d'affaires). 275690 3 345.771 * 409457 l 453389 * 461247 Tartalékok — Réserves . . . . . . . . . . 150922 ; 164270 183392 ; 213.852 4 247.822 (_)sszes saját tőke — Total des propres eapituum. 426612 510041 _ 592849 ' 667241 l 708669 Osszes idegen töke —— Total oles capitaum n'apparte- ! (

mmt pas en propre amo établissements . 1,654.283 l2,424.685 3,376.568 4,432.659 5,006.842 b) indexszámokban — en indices (1926 : 100)

!

tőkéi 1930—ban a hivatalos statisztikai kőz—

lés szerint az összes tőkéknek 12'3%—at tették; az 1913. év végén a sajat tőkék aré- nya az Összes tőkékhez 18576. A sajat tő- kék viszonylagos nagysága szempontjából tehát 1930-ban jóval kedvezőtlenebb a

helyzet, mint amilyen a háború kitörését közvetlenül megelőző időben volt. de 1926—

ban még sokkal erősebben voltak a saját tőkék az Összes tőkék között képviselve, amennyiben ekkor a saját tőkékre az ősz—

Vszes tőkékből 20'1% jutott. Amint a 3. sz.

,ablázatból kiviláglik, az 1926. év végétől az 1930. év végéig terjedő időszak alatt az 'degen tőkék gyarapodásaval korántsem artott lépést a sajat tőkék felgyülemlése;

z idegen tőkék összege 1930 végén 2022 o-kal volt nagyobb, mint 1926 végén, mig saját tőkék 1930. évi összege csak (36'1 ékal haladta meg ezeknek a tőkéknek 926. évi összegét.

Az előbbi adatokból nyerhető benyo—

sok kiegészítése végett még megemlít- hogy Ausztriában és Cseh-Szlovákiá—

rendelkezésünkre álló adatok sze—

a pénzintézetek saját tőkéinek ezek tőkéihez való viszonya az utóbbi körülbelül úgy alakult, mint 1930—

gyarországon. Vizsgáljuk egyúttal

gy a sajat tőkék előbb vázolt ala- ,milyen tényezők egyrészt az e [részvény- és üzletrésztőkék,

tartalékok.

kak emelésének mellőzhetetlen

l l

l ;

de paris d'afaires) . . . . 1000 l 125'4 148'5 164'5 l 167'3

Tartalékok — Réserees . . . . . . . . . . . . ' 100'0 , 108'9 121'5 141"? i 16329 Ússzes saját tőke —— Total des proprcs f*apitauw . 3 1000 ! 1196 1390 1564 ' 166-1

Osszes idegen töke —— Total des capital/ix n'apparíc- : ; ;

"(mi pas en propre aux établissements . . ' 100'0 ; 146'3 ; 2038 2675 ; 3022

l

A magyarorszagi pénzintézetek sajat feltétele. hogy az üzletmenet megfelelő tiszta nyereséget szolgáltasson. A nyereség emelkedő irányzata megkönnyíti, a nyere—

ség csökkenő alakulása megnehezíti a tar—

talékok fokozottabb képzését. A magyar pénzintézetek 1930-ban a tiszta nyereség—

nek kőrülbelül 1/,—,-ét fordították tartaléko—

lasra. A tartalékolt összegek aránya a nye- reség összegéhez viszonyitva ennél lénye—

gesen kedvezőbb az 1927—1930. évek átla- gában. erre az egész időszakra nézve

ugyanis 3123; -ot tesz ki. Az 1927. évben

a nyereségből tartalékra forditott rész 4117; volt. A tartalékolásnak 1930-ban viszonylagosan történt mérséklését eléggé indokolja az a körülmény. hogy ebben az évben a nyereség az előző évi mértékhez

képest mintegy 2596—kal visszaesett. Az

elősorolt adatok alapján arra a megállapi—

tásra kell jutni, hogy pénzintézeteink a lial'mri'z utáni években állandóan, de külö- nősen 1927 óta messzemenőleg igyekeztek a tartalékok képzésével a saját tőkéknek az idegen tőkékkel szembeni arányát emelni.

Az alap-, vagyis a részvény-, részjegy-.

törzsbetét— és üzletrésztőkék 1926 végétől 1930 végéig körülbelül ugyanolyan arány-

ban növekedtek, mint a tartalékok; a 3. sz

táblázatból kitiinőleg az 1930. évvégi álla- dék az utóbbiaknál 639, az előbbieknél 67'3%-kal haladta meg az 1926. év vége

szerinti álladékot. Nézzük azonban egyrészt az alaptőkék, másrészt a tartalékok növe—

kedését az 1926. elejétől kezdve 1930. év vé-

5. szám. ———384—— 1932 géig eltelt évek minden egyes évi időszaka

szerint egymással szembeállítva.

Az 1926. évben az alapt. 7'3 min., a tart. 5'1 mill.

, 1927. ,, , ,, 50-9 _ ,, ,, 30-0 ,, ,, 1928. , , ,, 45-6 , , ,, 2543 , ,, 1929. ,, ,, ,, 29-5 , ,, ,, 22-2 ,,

P-Vel szaporodtak. A'saját tőkék szóban—

levő két fontos alkatrészének a szaporodása tehát meglehetősen párhuzamos volt azok- ban az években, amelyekben a tőkeemelések nagyobb méretekben történtek, ami össze—

függ azzal, hogy a tőkeemelésekből szár- mazó bevételek egyrésze rendszerint a tar- talékok emelésére fordíttatik. A tartalékolá—

sok nagyobb visszaesése időben egybeesik a gazdasági viszonyok általános romlásá- val, a tőkeemelések visszaesése ezt meg- előzte. Hogy a tőkeemelések nagy hanyat- lása az általános gazdasági válság beállta előtt következett be, ez talán a részvénypiac különleges kórtüneteivel, de talán azzal is magyarázható, hogy a tapasztalat szerint a tőzsde többnyire igen korán érzi és jelzi a konjunktúrák változását. A háború kitöré- séig tartott nívóhoz képest a háború utáni években mindenkor alacsony színvonalon mozgó részvényárfolyamok 1927 vége óta állandóan hanyatló irányzatúak; az 1913.

évi részvényállományt érintő tőkeváltozások figyelembevételével számitott általános rész—

vényárfolyamindex:

208 193

1929 végén . . 1927 végén . .

1930 ,,

156

1928 ,, _ 12-9

volt azon az alapon, hogy az 1913. évi ár- folyam IOO—zal vétetik egyenlőnek. A rész- vényárfolyamoknak ily kedvezőtlen alaku—

lása mellett, amely, amint láttuk, megelőzte a mezőgazdasági cikkek árhanyatlása nyo—

mán támadt nagy válságot, pénzintézeteink- nek az utóbbi években nem lehetett módjuk arra, hogy alaptőkéiket nagyobb mértékben szaporítsák és ilyen módon igyekezzenek az idegen tőkék növekedésével lépést tartva, a saját tőkék állományát emelni.

Az értéktőzsdei helyzetnek az 1930. év vége óta tapasztalható alakulása folytán egyelőre ma még teljesen elzártnak mond- ható a tőkeemelési lehetőségek útja, tehát hitelintézeteink az ellenállóképességük biz—

tosítása, érdekében abban az irányban meg—

nyilvánuló törekvésüknél, hogy a saját tő- kék állományát kellő színvonalon tartsák, csakis a tartalékok képzésére gondolhatnak.

A tartalékolások összege azonban, amint

láttuk, 1929 végétől számottevően csökkenő irányzatot vett, miután a tartalékképzés forrásának, a tiszta üzleti nyereségnek az, eredménye is azóta tetemesen megcsappant.

Alább majd rá fogunk térni arra a kérdésre,, hogy pénzintézeteink ellenállóképességéről az 1930 vége óta történt változások figye-—

lembevételével, amely változásokat eddig még nem világítottuk meg, milyen véle- ményt táplálhatunk. De az előbb mondottak kapcsán itt rá kell mutatnunk arra, hogy amennyiben a szóbanlevő vélemény nem szolgáltatna alapot .a teljes megnyugvásra, a hitelszervezet fenntartásához fűződő, to- vábbá arra a közgazdasági érdekre való te- kintettel, hogy ne legyen szükség a bizton—

ság előmozdítására szolgáló másik eszköz- nek, a likviditásnak még messzemenő foko—

zására, ami hátrányos volna hitelre szoruló gazdasági életünkre nézve, károsaknak, sőt veszélyeseknek kell mondanunk az olyan té—

nyezőket, amelyek a tartalékolások jobb ala- kulását indokolatlanul nehezítik, vagy az elé új akadályokat gördítenek.

Ezúttal nincs szándékunkban részlete—

sebben taglalni azokat az adatokat, melyek hitelintézeteink saját tőkéinek alakulásáról nyújtanak tájékoztatást. Némely figyelemre—

méltónak látszó vonatkozás szerint azonban vizsgálat tárgyává fogjuk tenni az idegen tőkék adatait, de még ezt megelőzőleg emlí- tést kell tennünk a hivatalos statisztika által közzétett összesített hitelintézeti mérleg te—

heroldalán kimutatott nyugdíjalapnak az- idegen tőkék kategóriájába tulajdonképen nem tartozó tételéről.

A magyar pénzintézeti nyugdíjalapok tőkeálladéka 1926 végén 21'5 millió, 1930 végén pedig már 64'6 millió P volt, te—

hát a közbeeső négy év alatt 431 millió P-vel, vagyis 20()'5%-kal szaporodott. A nyugdíjalapoknak ez az 1930. évvégi va—

gyonálladéka megközelíti a háború előtti Magyarország pénzintézetei által létesített és fenntartott nyugdíjalapok 1913. évvégi va—

gyonának álladékát, dacára annak, hogy amint láttuk, a saját tőkék állománya 25'1%—ára, az idegen tőkék állománya 41'O%-ára hanyatlott az 1913. évinek. Az idevonatkozó 1926. és 1930. évi állapot előbbi Összehasonlításából már is kitűnik, hogy a mostani viszonylag igen jelentékeny nyugdíjalaptőke jórészt nem a tőkeátmen- tésnek, hanem az új tőkeképzésnek az ered- ménye. Az alábbi adatokból egészen ponto—

san megállapítható, hogy pénzintézeteink az utóbbi évek folyamán mennyivel erőseb—

ben dotálták nyereségeikből alkalmazottaik nyugdíjalapját, mint a háború előtti évek- ben. A bankok és takarékpénztár—ak által a tiszta nyereségből a nyugdíjalap javadalma- zására fordított összeg aránya az összes tiszta nyereséghez százalékban a következő (volt:

1905-ben 1'5 . 1926—ban 70

1906-ban . 14 1927-ben 68

1907-ben. . 1-4 [ 1928-ban 55

1908—ban . . 1-4 ; 1929—ben 3-1

1909-ben . 1'5 l 1930-ban 2?

A háborúelőtti időszak azért van itt az 1905—1909. évek adataival képviselve, mert az 1909 utáni évekre nézve a nyereség fel—

osztásáról a statisztikai kiadványok nem tartalmaznak adatokat Valószínűnek mond—

atjuk azonban, hog y az 1909 utáni, egé- szen a háború kezdetéig eltelt évekre vonat- kozó hasonló arányszámok nem lényegesen magasabbak, mint azok, amelyeket itt az _905—1909. évekre vonatkozóan kimutat- íunk. Eszerint a felsorolt adatok odamutat—

ak, hogy azokra a követelményekre való kintettel, amelyek az újabb időkben foko-

tan érvényesült szociális tendenciák és

erülhetetlenekké vált nagyobb személy- létszámváltozások folytán jelentkeztek, agyar pénzintézetek az utóbbi évek fo- mán alkalmazottaik nyugellátásának cél—

anyagi áldozatokat a háborúelőtti mér-

ez képest olyan erősen hatványozott té-

ben hoztak, hogy ez már az üzleti tiszta ségnek és a más irányokban való telje- peSSégnek az eredményét érdemlege—

olyásolja

énzintézeti idegen tőkék állománya

!. évi mérlegeredmények szerint, Azl. sz. táblázat megfelelő rovatában k, 5.006'8 millió P. A 2. sz.

, koztatást nyújt arrólIS, hogy ez az

* milyen arányban áll az 1913. és az i hasonló álladékokkal. Amint emlí- ez—úttal lehetőleg szélesebb perspektí—

"ándékozunk a magyar pénzintézete—

egyes ke'rdésekről, illetve az ezek—

világítására szolgáló statisztikai _ekről vázlatot adni. E szempont tra, az idegen tőkék állományának tezését látjuk elsősorban kívá—

pedig, hogy mennyi ebből az ál- hosszú- és mennyi a rövidlejá- lett tőke, továbbá, hogy úgy a övidlejáratú idegen tőkéből ó, hogy jóval mélyebb meg—

.az idevonatkozó adatok ha táb- '

és mennyi a külföldi álla- '

a háború előtti megfelelő eredményekkel való összehasonlításrais kiterjeszkednek.

A magyarországi hitelintézeti mérlegek—

nek az 1930. évre vonatkozó Összesített ered——

ményei szerinti idegen tőkékből mintegy 4 milliárd P volt a rövidlejárattal (ide- értve az 1 3 éves, vagyis ú. n. középlejára—

tokat is! és kereken egymilliárd P a hosszú iejárattal átvett tőke, tehát az egész álla—

dékból a rövidlejáratú rész körülbelül 80, a hosszúlejáratú rész hozzávetőleg 209ő-ot tett ki. Az 1913. évben pénzintézeteinknek 12'2 milliárd P egész idegen tőkeállo—

mányából mintegy 78 milliárd P, vagyis 6397; esett a rövidlejáratú és körülbelül 44 milliárd P, vagyis 36'176 a hosszúle—

járatú állományra. Míg tehát a rövidlejá—

ratú tételek 1930 évi összege több, mint a felét tette a hasonló 1913. évi összeg—

nek, addig a hosszúlejáratú tételek 1930. évi összege az ilyen tételek 1913. évi összegének egynegyedét sem éri el. Ezek után azt a ko- rábbi megállapításunkat, hogy a pénzinté—

7eteknél koncentrált tőke a gazdasági élet—

egész tőkeerejéhez viszonyítva ma érdemle—

gesen kisebb, mint amilyen a háború előtt volt és ebben a saját tőkék arányában be—

állott csökkenésnek része van, ki kell egészí—

tenünk azzal, hogy e helyzet bekövetkezté- ben jelentős szerepe van a hosszúlejáratú idegen tőkék összegében mutatkozó erős ha—

nyatlásnak.

Állapítsuk most már meg, mennyi a bel- földi és mennyi a külföldi tőke a magyar pénzintézeteknél elhelyezett rövid- és hosszú—

lejáratú tőkék között. Ennek a kérdésnek a tisztázásához a pénzintézetekre vonatkozó statisztikai adatgyüjtés eredményei nem ele- gendők, de részben ezeknek, részben a fize- tési mérlegre vonatkozó statisztikai adatok- nak az egybevetése alapján elég megbízható hozzávetőleges tájékoztatást lehet idevonat- kozólag szerezni. A magyar pénzintézetek hosszúlejáratú összes idegen tőkéinek álla- déka az 1930. év végén 9453 millió P volt, ebből a külfölddel szembeni hosszúlejá—

ratú kötelezettség (záloglevelek, községi és egy éb kötvények) 577'8 millió P, tehát 61 176, míg a kereken 4 milliárd P összegű lovid- és közép— (1—3 éves) lejáratú idegen tőkéből a külföldi rész kereken 700 millió P--re tehető ami 17'5% -os részesedésnek felel meg. Eszerint az 1930. év végén a magyar- országi pénzintézeteknél elhelyezve volt 50 milliárd P összes idegen tőkéből, a külföldi tőke hozzávetőleg 1'2—1'3 milliárd P—t, vagyis kereken 25%—ot tett ki. Azokból az_