A német statisztikusok 1929. évi kölni tárgyalásai

(1)

6. szám.

———680—— 1929

' %

A f. év júliusi számában Pfiszierer Lajos ir beszámolót a f. év május havában Genfben meg-

tartott XII. Nemzetközi Munkaügyi Konferenciáról,

Horváth Károly az új német munkavédelmi törvény tervezetét, Fischer Ferenc pedig a Kammer Test- vérek Textilipari ft.—T. munkásjo'le'ti intézményeit

ismerteti; Szeibert János dr. ,,A mezőgazdasági gyermekmunka szociális vonatkozásai" címen a mult számban megkezdett tanulmányát folytatja. A

lap ,,Társadalombiztosítási Orvos" részében Pfeiffer Miklós dr. ,,A társadalombiztositás szerepe a meg- betegedési statisztika adatszolgáltatásáhan" címü értekezését kezdette meg. Somogyi Zsigmond dr. az újpesti ipari bőrbetegségekről közöl érdekes cikket.

Egyéb rovataiban a lap a társadalombiztosítást érintő tárgykörökből tesz közzé gyakorlati ismer—

tetéseket. Balesetelhárítási jegyzetek, könyvismerte—

tés és lapszemle egészítik ki e tartalmas lapszámot—

!... III.-Ill III.-III II.C.-IICIII-lilll-llll-llllnlllIll-ll-IIIIIIIII_—

A német statisztikusok 1929. évi kölni " tárgyalásai.

Les Conférences de 1929 des statisticiens allemauds a Cologne.

Résumé. Les Conie'rences de 1929 des statisticiens allemands, dont nous rendons compte en détail dans Pe'tude ci—dessous, ont été tenues a Cologne.

La 37e Conférence de la Fédération des Statísticiens Municipaur Alle- mands eut lieu les 13 et 14 mai, en pré- .sence dtenviron 90 statisticiens, sous la présídence de M. Paul W e i g el, décédé .subitement depuis.Au programme soigneuse- ment préparé űguraient, aprés la sub—

:stantielle allocation présidentielle, de M.

Paul Weigel, les remarguables rapports .ci-aprés et gui furent écoutés avec une vive , attention: M. S 0 u t e m a n n (Hanovre):

,,La statistigue Hnanciére du Reich"; M.

lVol f [ (Halle): ,,La statistigue du sport";

M. Me y er (Nuremberg): ,,La statistigue de la navigation aérienne"; M. 1) r e g- d o rff (Berlin) ct S 0 h 6 b el (Chemnitz):

,,Les recensements a exécuter en 1930 dans le Reich" ( guestions générales et théorigues des recensements de la population, des pro- fessions, des exploitations); M. V, Auer (Breslau): ,,Les moyens auxiliaires tech- niaues dans liAdministration publigue et particuliérement dans les services de statis- iigue"; M. A. Z w ic k (Essen): ,,La statis—

ztigue des revenus".

La Conférence des statistíciens muníci—

pausc a été suivie le 15 mai, devant une as—

Úsistance nombreuse, de la dixieme Assem—

a'blée, également tres instructive, de la Société Allemande de Statis—

ti (] 11 e. Aprés l'allocution du president, 5 M. Z a 11 n (Munich), ont fait des con- 'íérences substantielles et pleines diactualités:

iM. M o s t, professcur d*Université á Münster (,,Economie et statistigue"); M. V alfa,

*direeteur de PInstitut dul Reich fondé Accontre le chőmage et pour le' placement des

chómeurs, (,,Participation de ltAllemagne a la statistigue internationale du travail");

M. Winkler, professeur dtUniversité a Vienne ( ,,La statistigue ment—elle?" ); M.

M or 9 e n r o 1 h, directeur du Bureau de statistiaue de la ville de Munich et M.

IS a a c, pro/esseur á Nuremberg (,,Itapport de la Commission chargée d'étudier la co—

opération des statistigues de l'économie publigue et de liéconomie prive'e").

Alix se'ances de Cologne, prenaicut part, comme auparavant, non seulement les de- Iégue's de la statistiguc du Reich, des Pays et villes allemands, des statistigues univer—

sitaire et privée, mais aussi plusieurs représentants de la vie staiistigue officielle ci scientifzaue a ltétranger. De la part de la Hongrie, M. Gustave Thirring, president de la Société Hongroise de Statistigue, assista tant a la Conférence de la Fédé—

ration des Statislíciens Municipaux alfa ["Assemble'e de la Société Allemande de Sta-

tistiaue. *

A Magyar Statisztikai Szemle 1928. évi folyamának 11. számában Thirring Lajos drf) kimerítően ismertette a német statisztika két kiváló szervezetének, ú. m. a Német Városi Statisztikusok Szövetség—ének és a Német Statisztikai Társaság-nak szervezetét és az azon évben Hamburgban tartott ülé—

seiknek tárgyalásait. _

Még ezeken a mult évi hamburgi ülése- ken mindkét szervezet Köln városát jelölte ki az 1929. évi Összejövetel színhelyéül. Régi gyakorlat szentesíti a két szervezet együttes ülésezését, mely azáltal, hogy ehhez csatla- kozóan a német birodalmi és országos sta—

1) Thirring Lajos dr.: A német statisztika és a német statisztikusok rülésezése Hamburgban (Magyar Statisztikai Szemle VI. évf. 1928. II. köt.

'1227—1255. lap.)

(2)

6. szám.

tisztika vezetői is összegyűlnek közös mun- kájuk megbeszélésére, jelentőségében még

lényegesen növekszik. Ez a ,,statisztikai hét"

immár az összes német statisztikai érdekek megvitatásának közös időpontja 5 igya német statisztika egységes és tervszerű kiépítésének legfőbb tényezőjévé vált. Jelentősége a német kereteken is túlnőtt azáltal, hogy ezen ülé—

sekre újabban mind nagyobb számban hív- nak meg külföldi (különösen a német nyel—

vet beszélő, valamint egyes északi nemzetek köréből) szakférfiakat is, kiknek a tárgya—

lásokban való részvétele azoknak néha szinte nemzetközi jelleget ad.

A folyó évi tárgyalások az eddigi szo—

kástól eltérően nem ősszel, hanem tavasszal

tartattak. A Német Városi Statisztikusok Szövetsége május hó 13-án és 14-én tartotta üléseit, melyekhez május 15-én a Német Statisztikai Társaság közgyűlése csatlako—

zott. Mindkét rendbeli ülések látogatottsága nagy volt; a városi szövetség ülésére 90—nél

több résztvevő jelentkezett, köztük a Szövet-

ségnek 48 tagja, a birodalmi és országos hivataloknak mintegy 20 képviselője, 12 külföldi statisztikus és 10 más meghivott vendég. A statisztikai társaság közgyűlésé—

nek látogatottsága hasonló volt, de a részt- vevők közőtt több volt a tanár és tudós, mig a városi statisztikusok egy része attól távol maradt. Az ülések színhelye a mult évi Presse-kiállitás alkalmából felépített nagy kiállítási telep (Ausstellungsgelánde) kon—

greszusi épülete volt, melynek ily célra al—

kalmas termei bőven vannak. A kiállítási területen történt gondoskodás a rövid déli szünet alatt elfogyasztandó ebédről is s ugyanitt adott Köln városa a statisztikusok részére fényes ünnepi vacsorát is, mely al—

kalomra a Rajna túlsó partját uraló nagy- szerű dóm kivilágításával is gyönyörköd—

t'ette a vendégeket.

A Német Városi Statisztikusok Szövet—

ségének ülését Weigel Pál, a szövetségnek tavaly megválasztott új elnöke, egyébként Lipcse város statisztikai hivatalának érde- mes igazgatója nyitotta meg. Megnyitójá- ban hangsúlyozta, hogy bár az ülés meg- hívója erről említést nem is tesz, a szövet- ség tulajdonkép jubileumot ülhet most, mert éppen 50 éve, hogy —— 1879—ben —-— német városi statisztikusok első konferenciájukat tartották meg Berlinben, amely alkalommal 9-en jelentek meg, azonkivül Budapestről Kőrösi József, a székesfővárosi statisztikai hivatal igazgatója. A konferenciák azután gyakrabban ismétlődtek, anélkül azonban,

——-681-— ¹⁹²⁹

hogy a tárgyalásokra összegyűlő kartársak valami szervezetbe tömörültek volna. 1888- ban Neefe, boroszlói igazgató a konferenciát egyesületté akarta átalakítani, a kartársak azonban egyhangúlag ellenezték az eszmét, mivel összejöveteleik tulajdonképeni és kü—

lönleges céljait egy egyesület nem valósít—

hatta volna meg. Az egységes szervezet hiánya azonban idövel mégis érezhetővé vált. Bár a konferenciában képviselt városi hivatalok tulajdonképeni feladata, -— nie—

lyet az első konferencia alkalmával Kluge altonai igazgató akként fogalmazott meg, hogy: az összes jelenségek megfigyelése és mindennemű anyag gyűjtése a közigazgatás támogatására, —— olyannak látszott, melyet különleges megállapodások nélkül is nehéz—

ség nélkül lehet egyöntetűen megoldani: az egyes hivatalok izoláltsága mégis sok bajt okozott. Minden hivatal a saját felfogása és vezetőjének ízlése szerint dolgozott, az egyes hivatalok között eszmecsere nem volt lehet—

séges, így adataik nélkülözték a felvétel és feldolgozás azonosságát, tehát Összehason—

líthatók sem voltak. A szövetség tehát abból a célból alakult, hogy a mindjobban szapo—

rodó városi statisztikai hivatalok munkás—

ságának egyöntetűségét és összehasonlítható—

ságát biztosítsa, egyúttal a felvételi módo—

zatokat tökéletesítse és finomítsa. Ennek a feladatának a Szövetség kitűnően meg—

felelt. Célját Weigel akként jellemezte, hogy az: a városok különleges közigazga- tási szükségleteinek kielégitése és a város—

statisztikai feladatok egységes megoldása, mire egyes hivatal egymagában nem képes.

A Szövetség mintegy az összes városok együttes statisztikai hivatala, melynek tagjait a hivatali igazgatók képezik. Erre a hivatásra tényleg rátermett a Szövetség. Ma nincs városstatisztikai probléma, mely a Szövetség tanulmányozásának tárgyát ne képezte volna és nincs oly hivatal, melynek munkásságára befolyást ne gyakorolt volna a Szövetség. A Szövetség sohasem istápolt személyes érdekeket, nem volt soha sem szakszervezeti jellege vagy törekvése, a tá- gok személyes ügyei semmi szerepet nem játszottak benne. A Szövetség számos ki;

tűnő régi tagja immár kidőlt: Böckh berlini igazgató, Pöobst müncheni statisztikus, a' hamburgi Beukemann, az altonai Klugc és még számosan kimultak, de a legnagyobb veszteség Neefe Móric halálával érte a Szö—

vetséget. Neefe volt a német városok statiszé tikai évkönyvének (Statistisches Jahrbnch Deutscher Stádte ) megalapítója és haláláig

(3)

6. szám.

—682—

állandóan szerkesztője. 1891-ben adta ki az évkönyv első kötetét, amelyet fokozatosan fejlesztett és tökéletesített annyira, hogy az 1916—ban közzébocsájtott 21. évfolyam im- már a német városok ismeretének szinte kimeríthetetlen kincses bányájává vált. Ha- lála után Weígel vette át az évkönyv szer—

kesztését, mely ismét régi gazdag tartalmával jelenik meg, a Deutscher Stá'dtetag anyagi támogatása mellett.Mellőzve Weígelnek Tön—

nies tanár felfogásávall) ellentét—es álláspont- jának kifejtését, kí akarjuk emelni Weigel azon megállapításait, melyekben ő a Szö—

vetség munkásságának eredményeit foglalja össze. Ezek: a felvételi minták kifogásta—

lan megfogalmazása (,,die einwandfreie Fassung der Erhebungspapiere"), a felvé—

tel szabatos végrehajtása és a felvétel bizto—

sítására szolgáló kautélák megszerzése. A Szövetség éles és elkeseredett harcot vívott a statisztikailag kifogástalan számért (,,ein scharfer, erbitterter Kampf um die stati—

stisch einwandfreie Zahl"), ebből kifolyólag a statisztikusok kifejezetten methodikusok és ha a Szövetség nem is csinál szociográ- fiát (Tönnies felfogásának értelmében), lé- nyegében methodika az, amit a Szövetség csinál. A statisztikai hivatalok sem egyebek, mint methodikai munkahelyek; a szolgál- tatandó anyag a helyes szám, a kifogásta—

lanul megállapított tény (,,die richtige Zahl, die einwandfrei festgestellte Tatsache").

Szociográfia csak kivételesen foglal tért a statisztikai hivatalok munkáiban, mert a nagyváros statisztikai szükségleteinek ellá—

tása ma akkora feladat, hogy ez teljesen igénybe veszi a vezető munkaerejét. Nem te—

hető fel, hogy a statisztikai hivatalok jellege ezután is megváltozzék, feladatuk mindig közigazgatási lesz, tisztán tudományos munkát ők nem végezhetnek. Feltétlenül szükséges azonban, hogy a vezető tudomá- nyosan képzett ember legyen, mert csak ilyen biztosíthatja a hivatal feladatainak teljesítését. A Tőnnies—féle felfogás sem ve—

szedelmes ez okból a Szövetségre nézve. A Szövetség 50 éves jubileuma kedvező auspi—

ciumok között folyik le; a Szövetség ereje a közigazgatás részére teljesített munká—

ban, a városok közigazgatási szükségletei- nek fedezésében rejlik. Ameddig a városok önálló közigazgatási hatóságok, addig a Német Városi Statisztikusok Szövetsége is fenn fog állani és tovább fog fejlődni és a városok javára dolgozni.

1) Lásd az idézett tanulmány 1249—1250. lapján.

%m1929

Weigel elnöki megnyitója nagy hatást váltott ki. Nagy meggyőződéssel elmondott—v szavai szinte úgy hatottak, mintha sietnie kellene, hogy a Szövetségnek védelmére kel—

jen, mintha egy bizonytalan előérzet **su—

galná neki, hogy ha azt most nem teszi, már nem lesz reá ideje. Tragikus végzése a sorsnak, hogy ez a fáradhatatlan munkása a német városi statisztikának, alig három héttel a kölni összejövetel után, június else- jén Oberhofban (Felső-Bajorországban), ahová üdülés céljából ment, életerejének teljességében és munkaképességének tető—

pontján, hirtelen elhúnyt. Szívszélhíidés ol—

totta ki tevékeny életét, amikor kedves he—

gyein sétálgatott. Ott találták az erdőben holtan, amidőn szórakozás és lelkének fel-

üdítése céljából kirándulásra ment. .. Ál-

dás legyen emlékezetén!

Az ülésszak rendkívül gazdag tárgyso- rozatának hét pontja került napirendre és bár ennek túlterheltsége, a rendelkezésre álló rövid időre való tekintettel, többször érezhető volt, mert a tüzetesebb eszmecse—

rét akadályozta, a tárgyalások intenzitása ez által csak keveset szenvedett és a vitákat ezúttal is jellemezte az az alaposság és magas színvonal, melyről e szaktestület ülése-

zése régóta ismeretes.

A napirend első tárgya Seutemann Ká—

roly dr., Hannover város statisztikai igazga- tójának előadása volt a birodalmi pénzügyi statisztikáról. Régi és indokolt kívánsága a német városoknak, hogy az a rendkívül gazdag pénzügystatisztikai anyag, mely a Németbirodalom egész területéről, és így a városokból is, a birodalmi statisztikai hi- vatalban begyül, a városoknak hozzáfér- hetővé tétessék. Seutemann a kérdés beható megtárgyalása után abban foglalta össze a Szövetség részéről kifejezésre juttatandó óhajokat, hogy a Birodalmi Statisztikai Hi—

vatal mielőbb bocsássa a nagy— és közép—

városok rendelkezésére kéziratban az 1913.

és 1925. évekre, majd később az 1926. és 1927. évekre vonatkozólag a pénzügyi statisztika eredményeit, még pedig feladatkö—

rök szerint megosztva és a szükséges arány—

számokkal ellátva olyformán, hogy minden város a saját eredményeit az összeredmé—

nyek keretében mérlegelhesse. E célból megfelelő öszehasonlító számok közlését kí- vánja a Birodalmi Hivataltól, még pedig: a) a Németbirodalom közigazgatására vonat-

kozólag általában; b) a községekre és köz—

ségi szövetségekre vonatkozólag a biroda-

(4)

6. szám. —-688—— ¹⁹²⁹

lomban; c ) ugyanazokra vonatkozólag abban az országban, melybe a város tartozik;

d ) a megfelelö községi nagyságkategória ré- szére a birodalomban; e ) ugyanazon kate—

gória részére az illetö országban. Ezeknek a számoknak közlését kérik arra való tekintet nélkül,hogyaBirodalmi Hivatal kii- lön kiadványokban ezen adatoknak bár—

minő szempontból való közlését tervezi-e., avagy nem. Ajánlja Seutemann, hogy a vá- rosok, szorosan illeszkedve a birodalmi pénzügyi statisztikához és figyelembe véve a birodalmi utasításokat, továbbra is foly- tassák a költségvetésre vonatkozó saját sta- tisztikájukat, még pedig addig, míg a Bi- rodalmi Hivatal maga nem veszi át a saját munkakörébe ezt az előirányzati statiszti—

kát. A Szövetség ajánlja továbbá, hogy a birodalmi kérdőívben az 1927. évre vonat—

kozólag a nagyvárosokról foglalt 93 kerület (Amtskreise) száma lényegesen szállíttassék le és a kérdőív fejében foglalt bevételi és kiadási tételek száma is erősen korlátoz—

tassék, tekintettel különösen arra, hogy a birodalmi pénzügyi statisztika — minthogy rendes és rendkívüli kiadások közt nem tesz különbséget *, lényegileg a fedezet (Zu—

sehussbedarf) statisztikájára van utalva, melynél kiadási és bevételi típusokat nem lehet alkalmazni. Seutemann végjavaslata oda irányult, hogy a Birodalmi Statisztikai Hivatal, a Szövetség és a Deutscher Stádte—

*ítag együttesen készítsen egy mintaköltség- vetést (Musteretat), amely egy bizonyos vá- ros előirányzata lenne, de nem volna feltét—

lenül kötelező, hanem inkább csak irányí—

tásul szolgálna; de valamennyi város elő-

irányzatában meg kellene követelni a min- taetatnak és a birodalmi pénzügyi statisz—

Etikának megfelelő bejegyzéseket, még pedig az összes tételekre vonatkozólag.

A meginduló vita során Lenz dr. kor—

mányfőtanácsos a Birodalmi Hivatal kép- viselője meglehetős nezerváltan szólott a tárgyhoz. Szerinte a kívánt eredményeknek kéziratban való közlése a hivatalra óriási munkát róna. A birodalmi statisztika célja, hogy az összes pénzügyi terheket nagy sum—

mákban adja, ezért korlátozni kellett az át—

tekintő összefoglalásokat (Summarische fZusammenfassungen), t. i. a községeket bizonyos kategóriákba kellett összefoglalni, mert a hivatal célja nem az egyes városok pénzügyeinek egymással való összehasonlí- tása. Kéri, hogy ezt a követelményt ejtse el a Szövetség; a hivatal csak az 1926. és 1927.

évekből bírja a részletezést s régibb ered-

ményeknek községenkénti közlése teljesen lehetetlen. A nagyvárosokra nézve azonban sikerült a városokkal egyetértőleg az adatokat 1913. és 1925. évekről megfelelően előállítani, úgyhogy ez évekre vonatkozó- lag a kép az azelőttinél valamivel jobb, de kívánatos volna ezt a kimutatást 1926—ról is megcsinálni. A mintaetat felállítását nem helyesli, mert azt amúgy sem lehet a váro—

sokra ráparancsolni. Sönger K. dr., a porosz statisztikai hivatal elnöke súlyt helyez az óriási munkával és költséggel előállított anyagnak tudományos feldolgozására. E nagy felvételek célja nem lehet az, hogy abból csak egyes végösszegek álljanak elő.

A Porosz Statisztikai Hivatal folyóiratában több erre vonatkozó tanulmány fog megje—

lenni, mely az értékes anyag elemzését nyujtja majd. Ami pedig a költségvetések egységesítését illeti, Tcizler megmutatta azt a középutat, amely szerint a községek

megtarthatják saját sémájukat, de egyúttal a statisztika részére is eszközölhetnek meg- felelő kiírásokat. Dr. Lerche segédreferens a Porosz Statisztikai Hivatalból a pénzügyi statisztika Achilles-sarkának a rendes és rendkívüli kiadások megkülönböztetését tekinti, arra kell törekedni, hogy ebben az irányban tovább haladjunk, mert eddig ez a megkülönböztetés hiányos volt. Seute- mannak az elhangzott felszólalásokra tett megjegyzései után a Szövetség egyhangulag elfogadta a beterjesztett irányelveket és azo—

kat mint óhajokat figyelembevétel és esetle- ges felülbírálat céljából a városokhoz teszi át. Az 1913. évi adatokkal való összehason—

lítást a maga részéről is szükségesnek tartja.

A napirend második pontja Wolff Hell—

muth dr. hallei egyetemi tanár és stat. hiv.

igazgató referátuma volt a sportstaiísztiká- ról. Wolff, aki az ülésen ,,A sport és statisz- tikája" című, magyar nyelven (mint a Vá- rosi Szemle kiilönlenyomatát) megjelent munkáját —— mely a német kiadást meg-

előzte _,_ az érdeklődőknek szétosztotta,

rendkívül érdekes előadásban ismertette a sportstatisztika ügyének állapotát. Megálla- pította, hogy a sportstatisztika eddig majd- nem kizárólag mint egyesületi statisztika tárgyaltatott és így abból kimaradtak a sportüző közönség ama nagy tömegei, melyek vagy nem tartoznak semmiféle sport- egyesületbe, vagy pedig olyan magánegye- sülésekbe, melyek nem állanak ellenőrzés alatt. Ez okból a sportéletről nem adhatnak kielégítő képet a különböző sportszövetsé—

gek vagy egyesületek jelentései és statiszti—

(5)

6 szám.

—- 684. —

1929

kái, hanem hivatalos sportstatisztikára van szükség. Ez lehet állami és községi. Az or- szágos statisztikának kétségkívül igen nagy sportstatisztikai feladatai vannak, de ez ezen

a téren jóformán még csak a kezdet kez- detén van. Ezzel szemben a községi sportstatisztika máris tud felmutatni látható és számottevő eredményeket. A német városok statisztikai évkönyve 22-ik évfolyamábana sportlétesítményeket (telepeket stb.) közsé—

genként mutatta ki, a 24. évfolyam pedig ugyancsak községenkénti részletezéssel a sportegyesületeket tagjaik számával együtt sorolja fel. Ezenkívül az 50.000-né1 keve- sebb lakóval bíró városokról jelentek meg hasonló kimutatások a Deutscher Stádtetag Vierteljahresberichte-jeiben. A német sta—

tisztika tehát már eddig is eléggé művelte a sportstatisztikát. De e statisztikai ág jelen— — legi kialakítása mégsem felel meg a sport mai fejlettségének és jelentőségének. Wolff szerint a községi sportstatisztikának a kö—

vetkező szempontokat kell felölelnie: 1. a sportegyesületeket és ezeknek szövetségeit;

2. a sportegyesületek tagjait; 3. a sportlé—

tesitményeket (sporttelepek); 4. a sportren—

dezéseket; 5. a versenyeredményeket; 6. a tréning- és rekordstatisztikát; 7. az iskolai sport statisztikáját; 8. a sportoktatás sta- tisztikáját (sporttanárok, sportorvosok); 9.

a sportbalesetek statisztikáját; 10. a sport—

kitüntetéseket és végül 11. a sportpénzügye- ket. Hangsúlyozta az előadó, hogy a sport- nak az iskolába történt bevezetése (a birodalmi ifjúsági versenyekkel) újabb kötele- zettségeket rótt a statisztikára a községi sportstatisztika kiépítése körül.

Wolff előadása élénk eszmecserére adott alkalmat. Winkler Vilmos dr. bécsi egye—

temi tanár közölte, hogy Ausztriában a sportűzést a legközelebbi népszámlálás al- kalmával kívánják megállapítani, tehá-t ——

hozzátehetjük —— ugyanolyan módon, ahogy ezt a magyar népszámlálás is tervezi (amely szándék azonban akkor még nem volt ismeretes, amiért is az ülés egyetlen magyar résztvevője erről e tárgy kapcsán nem tehe- tett említést). Liebau dr. hageni statisztikus a sportstatisztika szót ,,testi gyakorlatok"

(Leibesübungen) szóval kívánta helyettesí- teni, amely a felvételt mindenesetre széle—

sebb körre terjesztené ki, (de természetesen statisztikailag még nehezebben megfogható sportolási ténykedéseket ölelne fel.) Bal—

meríng dr. Riga város statisztikai hivatalá—

nak igazgatója hangoztatta a sportgyakor- latok fontosságát és ezért kívánná, hogy a

statisztika ezekre és a' bennök résztvevőkre is terjesztessék ki. Az ülés a felszólalók ja- vaslatait helyeselte és Wolff vezérelveit egy—

hangulag elfogadta.

A következő előadás a légi forgalom sta—

tisztikájával foglalkozott. Ezt a nürnbergi városi statisztikai hivatal igazgatója, Meyer Miksa dr. tanár tartotta. Az előadó abból

indult ki, hogy a repülőgép ma már 01 fontos és mind sűrűbben használt forgalmi eszköz, hogy immár módszeres vizsgálat alá, kell venni, minő statisztikai anyag áll e tekintetben rendelkezésre és milyen irányban kell a statisztikai kutatás ezen új ágát to- vább fejleszteni. Németország légi személy—

forgalma 1919-től 1928-ig kétezer főről 111 ezerre, a repülő hálózat hossza pedig 9670 kilométerről 57 ezerre emelkedett, vagyis elérte már a német birodalmi vasúti háIÓZat hosszát. A légi forgalom statisztikáját a né—

met birodalmi közlekedési minisztérium ál- lítja össze, ez azonban tisztán csak a repü—

lőgépekre terjed ki és nem veszi figyelembe a léghajók forgalmát, a repülések közül is—

csak a közönség szállítására szolgáló repü- léseket tartja nyilván és nem figyeli a nagy—

számú egyéb repüléseket, mint tudományos.

célú, verseny—, propaganda—, gyakorló—, próba-, film—, photo- és egyéb repüléseket.

Ez a sokféle repülés két csoportba foglal- ható össze: közlekedési és internüzemi re—

pülésekre. A legnagyobb közgazdasági je- lentősége az első csoportba tartozó menet—

rendszerű repüléseknek van és a német hivatalos statisztika eddig csak ezekre terjedt ki. Ez a statisztika felöleli a vonalstatiszti—

kát és a repülőkikötők statisztikáját. Az el- sővel kapcsolatban Meyer a repülőstatisz—

tikában gyakori fogalmak tisztázásával is foglalkozott. A nepülővonal által előírt útat pályahossznak (Streckenlánge) nevezi; ez a megteendő út egész hossza a kiinduló ki—

kötőtől a végállomásig; feltétele azonban, hogy az egész repülés ugyanazon naptári napon történjék meg. A szállított személyek számába nem foglalandó bele a gép keze- lésére hivatott személyzet és kívánatos a fizető és az ingyenes utasok megkülönböz—

tetése is. A szállított személyeknek a statisz- tikában szereplő száma azonban téves ké—

pet ad a forgalom valóságos nagyságáról, mert aZok az utasok, kik egy hosszabb vo—

nalnak több szakaszát repülik át, többszö—

rösen vétetnek számításba. (Ugyanez áll a szállított árukról is.) Ez okból helyesebb személy- és tonnakilométerekkel számolni;

A pálya megállapítása azonban a repülő

(6)

6. szam. " 68

társaságok szempontjából fontos és nélkü—

lözhetetlen, mert nekik tudniok kell, hogy az egyes pályaszakaszokat mennyire veszi igénybe a közönség. A birodalmi statisztika ezenkívül minden egyes kikötőről közli az érkezett és elrepült személyek (és áruk) számát (ill. mennyiségét), ezen számok te—

hát a tényleg repült személyek (és áruk) számát (és mennyiségét) adják. Nem közöl azonban adatokat a repülés irányáról, azaz a repülés célpontjáról, úgyhogy nem lehet megállapítani, hogy p. 0. Berlinből Hanno' verbe, vagy Münchenbe hány utas repült, avagy honnan érkeztek oda a repülőuta—

sok. Ily menetjegystatisztika nemcsak a Né- metország határain belül repülő egyének

számáról, hanem az azokon túl a külföldre

repülőkről is adna számot, ami a forgalom irányainak kialakulása szempontjából mindenesetre kívánatos volna. Kívánatos volna a balesetek statisztikájának közlése is, az erre vonatkozó adatok közlésétől azonban a repülőtársaságok érthető okokból idegen- kednek. A repülőkikötők statisztikája, külö- nösen azok berendezésének statisztikája a városokat nagyon közelről érinti, mert ezek rendszerint egyúttal tulajdonosai avagy bér- lői a kikötőknek. A statisztika ezen ágának kiépítése ezért nagyon kívánatos volna.

Meyer szükségesnek tartja, hogy a német vá—

rosok statisztikai évkönyve a légi forgalom- nak külön fejezetet szenteljen és a repülő—

kikötők állapotának felvételére külön kér—

dőív tervezetét mutatta be, mely az ezekkel kapcsolatos összes kérdéseket igen tüzetes részletességgel öleli fel. Ezt a kérdőívet az egyes repülőkikötőknek kellene kitölte- niök, amennyiben pedig ezek erre nem vol—

nának hajlandók, a feladat ezeknek szövet- ségére háramlane'k. Előadásának végered—

ményeként Meyer azt követelte, hogy 1. a légi forgalom statisztikája bővíttessék ki és az évkönyvben külön fejezetben tárgyaltas—

sék, 2. hogy a birodalmi közlekedési minisz—

térium vonalstatisztikája bővíttessék ki a menetjegystatisztikával és 3. hogy a repülő- térstatisztika továbbfejlesztiessf—k és különös gonddal ápoltassék. _

Az élénk eszmecsere, mely Meyer elő- adását követte, igazolta, hogy a kérdés napirendre tűzése mennyire volt indokolt.

Bűchner (Berlin), aki az évkönyvnek erre vonatkozó fejezetét szerkesztette, kiemelte azokat a nehézségeket, melyekkel ezen új statisztikai ág megindítása járt. A hi—

vatalok itt egészen új téren mozogtak és a terminológia sincs még kiképezve. A biro—

5 — "11929

dalmi közlekedési minisztérium a repülő—

statisztika alapjait az ő kiadványaiban le—

rakta, de ezek nem kielégítők a repülőkikö—

tők tekintetében. A repülőkikötők statiszti- kájának pedig a legnagyobb jelentősége van, mert ez egyrészt a forgalmat, másrészt a berendezéseket ismerteti. A forgalom sta- tisztikája könnyen állapítható meg a menet- jegyek alapján, de Büchner szerint ezen adatokat nem a repülőkikötők vezetőségétől kellene bekérni, hanem a minisztérium fel—

adata volna e statisztika bevezetése, hogy

egységes és teljes anyag álljon rendelke—

zésre. Meyer javaslatai igen fontos kezde- ményezéseket ölelnek fel, de Büchner mégis kissé túlmesszemenőnek találja némelyiket, így p. 0. azt a kívánságát, hogy a repülő utasok foglalkozása is kutattassék. Azt hiszi továbbá, hogy elég lenne az adatszol—

gáltatást a személyforgalomra korlátozni és nem tartja szükségesnek, hogy az áru—

szállítás is vétessék fel. Zwick kölni statisz-—

tikus szerint célszerű volna a menetrenden- kívüli repüléseket is figyelni, mert a külön- böző alkalmi repülések száma igen nagy.

De először meg kellene állapítani a külön- böző repülőfajok fogalmát. Liebau (Hagen) a repülők foglalkozásánál fontosabbnak tartaná lakóhelyük megállapítását, mert ez mértékét adná az egyes vidékek vagy váro- sok népességének a légi forgalomban való részvétének. Zwick (Essen) nagy súlyt he—

lyez annak megállapítására, hogy az utasok honnan jönnek és hová mennek; ebből lehetne következtetni az egyes repülőhelyek vonzó erejére. Számos más óhaj is merült fel. így p. 0. a repülőtérre való szállítás mó-r dozatainak megállapítása, a gépeken mutat—.

kozó helyhiány arányának jegyzése és több más részletkérdés tekintetében. Mindezek a Meyer—féle javaslatoknak kiegészítésére al-*

kalmasak, amely javaslatokat az ülés egyéb—:

ként egyhangúlag elfogadott. ' A tárgyalások egyik legfontosabb pontja az 1930. évi birodalmi számlálások ügye volt. Tudvalevőleg a német népszámlálások-;

kal kapcsolatban, részint azoknak kereté- ben, részint pedig velük csak egy időben,, különböző másirányú felvételek is szoktak—

rendeztetni, mint telek— és épületfelvétel,v3 lakásfelvétel, üzemi és iparszámlálás, stb.

Ezeknek előkészítése és a nagyvárosokkigéé nyeihez való alkalmazása a Szövetség tár-' gyalásainak egyik leglényegesebb felada-'

tává vált. Ez alkalommal két előadó foglal-

kozott e kérdésekkel, ú. m. Dreydorff Rezső dr. Berlin városi főtanácsnok és az ottani sta—i

49

(7)

6. szám. —— 686— 1929 ;

tisztikai hivatal osztályvezetője és Schőbel Hermann tanár a chemnitzi statisztikai hivatal igazgatója, mindkettő a német városi statisztika ismert jeles képviselője. A két előadás és a hozzáfűződő igen beható vita anyaga sokkal tágabbkörű volt és sokkal több részletkérdést ölelt fel, semhogy azoknak részletezésébe itt belemehetnénk. Ez okból csakis a vitából leszűrődő javaslatok közlésére szorítkozhatunk. Mvegelőzőleg csak annyit kívánunk megjegyezni, hogy Drey—

dorff mindenekelőtt a tervbevett nép-, fog- lalkozási és üzemi számlálások szervezeti és technikai oldalát vizsgálta meg, hálá- val emlékezvén meg azokról a jelenté- keny könnyítésekről, melyeket a váro- sok úgy az 1925, mint az 1927. évi számlálások alkalmával a Birodalmi Sta—

tisztikai Hivatal és az országos statisztikai hivatalok részéről élveztek. Kifejezést adott azonban annak az óhajának, hogy a követ- kező felvételek végrehajtási utasításainak megszerkesztésekor a nagyvárosoknak e felvételeket megnehezítő különleges viszo—

nyai különös figyelemben részesüljenek.

Dreydor/f ezután foglalkozott a nagyvá- rosok agglomerációjának kérdésével, me—

lyet Schott Zsigmond több ízben tett vizs—

gálat tárgyává és ezen kutatásoknak újra- felvételét ajánlotta. Minthogy ez a probléma szorosan összefügg a községek új tagozódá- sának ma az érdekek homlokterében álló kérdésével és itt lényegben a nagyvárosi te- lepülések lazításáról van szó, javasolta, hogy az 1930. évi számlálások használtassanak fel a városi településviszonyok interlokáli—

san összehasonlítható, tüzetes alapanyagá—

nak előteremtésére. *

A vitában elhangzott gondolatok és javaslatok figyelembevételével az ülés a kö- vetkező határoZati javaslatot fogadta el, mely a küszöbön levő magyar népszámlálás szempontjából is figyelemre méltó:

1. A birodalmi és országos hivatalok fel—

kéretnek, hogy az új számlálások előkészí—

tésére és keresztülvitelére vonatkozó minden lényeges intézkedés felől a Szövetséget oly korai időben értesítsék, hogy annak módjá—

ban állhasson netáni módosító javaslatokat tenni.

2. A városok a számlálás sikerétcsak akkor garantálhatják, ha a kibocsátott vég- rehajtási utasítások legalább 10 héttel meg- előzőleg jutnak tudomásukra.

3. Tekintettel a városok, de különösen a nagyvárosok különleges viszonyaira, ezek—

kel a számlálásokra vonatkozó mindennemű

törvényes rendelkezésben és egyéb határoz—

mányokban számolni kell. Különösen a sa- ját statisztikai hivatallal rendelkező Váro—

soknak a végrehajtásban lehetőleg szabad—

kéz engedendő. E célból felette kívánatos:

a ) hogy a számlálóbiztosok (a szokásos értelemben) alkalmazása az 1930. évi nép—, foglalkozási és üzemi számlálásokról szóló törvénybe is pusztán fakultatív módon (,,als blosse Kannvorschrift") vétessék fel, mint ilyen azonban a birodalom és az országok végrehajtó utasításaiban is említtessék meg;

b) hogy a birodalmi végrehajtási utasí—

tásokban ismét kimondassék, hogy ,,a ház- tulajdonosok vagy azok helyettesei a köz—

ségi hatóságok által a felvételi mintáknak a lakók közti kiosztására és a kitöltött min—

ták visszagyüjtésére kötelezhetők";

c) hogy azon városokban, melyekben állami rendőrség van, ennek a számlálásban való közreműködése necsak elvileg állapít- tassék meg, hanem legalább is abban az ér—

telemben közelebbről is határoztassék meg,

hogy szervei a Városi igazgatás indítványára a felvételi mintáknak a háztulajdonosokhoz való kikézbesítésére és a számlálás befejez- tével azok visszagyüjtésére kötelezhetők.

4. Oly nyilvános rendezések, melyek a számlálások szabályszerű keresztülvitelét veszélyeztethetik, kivált nyilvános politikai gyűlések, felvonulások és egyéb demonstrá—

ciók, melyek az állami rendőrséget különö—

sen nagy mértékben veszik igénybe, a szám—

lálás tartama alatt betiltandók.

5. Amennyiben a nép-, foglalkozási és üzemi számlálás sikere céljából előfelvéte- lek szükségesek, idejében kell törvény vagy külön végrehajtási utasítások útján meg- állapítani, hogy ezekre is alkalmazandók a főfelvételre szóló (fentebb részletezett) elő—

írások.

6. Felette kívánatos, hogy a felvételi min—

ták, amennyire csak lehetséges, egyszerűen fogalmaztassanak. Nagyobb súly helyezendő általánosan érthetö szabatos kérdésekre, mint: terjedelmes szövegbeli magyaráza—

tokra. Utóbbiakat a lehetőség szerint pó—

tolni kell jól átdolgozott és az ellenőrző laj—

stromokban is visszatérő mintapéldákkal.

7. A nagyvárosi települési probléma to—

vábbfejlesztéséhez szükséges alapanyag el—

nyerése céljából kívánatos, hogy a háztar—

tási lajstromba az utolsó beköltözés helyére és évére, valamint a lakó- és foglalkozási

helyre, legalább azonban az ez utóbbiakra

vonatkozó kérdések mint városi pótkérdé- sek vétessenek fel és az érdekelt községek

(8)

6. szám. ——687—— 1929

kérelmére az országos, illetve birodalmi hi—

vatalok által dolgoztassanak fel. Az illető városoknak ajánltatik, hogy ugyanez tör- ténjék a velök gazdaságilag összeszövődött szomszédos községek tekintetében is. Ajánl—

tatik nekik továbbá, hogy a nagytelepülési probléma további vizsgálata céljából a birodalmi számlálást az iparüzemek címeinek megállapítására használják fel.

8. Ajánlatos, hogy a 7. pont alatti meg- állapítások a nagyvárosi agglomerációk te—

lepülési statisztikájával egészíttessenek ki és e célból a nép—, foglalkozási és üzemi szám—

lálást megelőző telekfelve'tel utján minden telek fekvése, a rajta álló épületek száma és minősége, a lakóházak emeletszáma és a telek lakóinak száma (mely utóbbi a nép—

számlálás felvételi mintáiból vehető ki) álla—

píttassék meg.

A közigazgatás és különösen a statisztikai szolgálat technikai segédeszközeiről értekezett Auer H. dr. tanár, Boroszló város statisztikai hivatalának igazgatója. Avval kezdte előadását, hogy a megbízáskor ag—

gályai támadtak arra nézve, szükség van-e arra, hogy a statisztikusok körében a sta—

tisztikai feldolgozások technikai segédesz- közeiről beszéljen. De aggályait eloszlatta az a körülmény, hogy a gépek és nevezete- sen a villamos számológép ma már a sta—

tisztikai hivatalok legfontosabb segédeszkö- zeivé váltak és a hivatalok egész munka- menetét és eljárását megváltoztatták. Idő—

szerű tehát, hogy a szerzett tapasztalatokat megismertessük azokkal a hivatalokkal, me—

lyeknek e tekintetben saját tapasztalataik még nincsenek. A technikai segédeszközök- nek a hivatalokban való alkalmazása függ egyrészt a hivatal feladatkörét—ől, mely a leg—

különbözőbb lehet, másrészt a meglehetősen magas beszerzési költségeknek engedélye—

zési lehetőségétől, Végül a hivatali vezetőnek a gépek iránti érdeklődésétől. Az egyes tech—

nikai segédeszközök rentabilitása általános—

ságban nem állapítható meg; a gépek elő—

nyei és a velük elért megtakarítás (munka- erőben, időben és költségben) csak egyes esetekre és egyes hivatalokra nézve ítélhe- tők meg, mindig a hivatal sajátos szerveze—

tének figyelembevétele mellett. Kétségtelen előnyei, hogy egy csomó közepes tisztviselőt felszabadít, a munkaidőben mintegy 20 szá—

zalékos megtakarítást ér el, a felvételi nyom- tatványok minden egyes ismérvének feldol—

gozását teszi lehetővé és lényegesen csök- kenti a hibaforrásokat. A különböző gépek közül a statisztikai hivatalok szempontjá—

ból tigyelembe jöhetnek: különleges írógé—

pek, modern összeadógépek, modern szá—

mológépek, régibb kézi számológépek, sok—

szorosítógépek, címzőgépek, és végül a villamos lyukasztógépek különbözö tartozé—

kaikkal, amelyek azonban az eddigi feldol—

gozási eljárások teljes megváltoztatására vezettek.

Kisebb vagy közepes statisztikai hivatal nélkülözhetetlen segédeszközeiül tekinten- dők: írógép nagy kocsival és jó tabulátorral (lehetőleg villamos erővel hajtva), villamos összeadógép nagy kocsival az oszlopoknak egymás mellé állítására, végül villamos szá—

mológép. A szükségelt gépek száma termé—

szetesen a hivatal nagyságától függ. Kivá—

natos még néhány régibb, kézzel hajtható számológép is, mert ezek egyes tisztviselők—

nek, még a tudományosan képzett munka- erőknek is, munkaközben nagy szolgálatot tehetnek. Sokszorosítógépekre nézete szerint nem igen lesz szükség, mivel az ilyen mun—

kát a városi nyomda végezheti el. Címzö- gépek (Adrema) a statisztikai hivatalokban nem igen szükségesek, hacsak a hivatalnak nincsen valamely különleges mellékmunka- köre, mely ezt megkívánná.

A statisztikai hivatalok legfontosabb se—

gédeszközei az újabb időben a villamos számlálógépek, illetve a lyukasztóge'pek.

Ezek a nagy országos hivatalokban immár nélkülözhetetlenek, kisebb, 200.000—nél ke—

vesebb lakóval bíró Városok hivatalaiban azonban mellőzendők, mivel náluk a gép kellő kihasználására nincs meg a lehetőség, ily gépnek több hivatal által leendő haszná—

lata pedig már csak azért is kerülendő, ne- hogy a statisztikai hivatal más hivatalok számológépezetévé alacsonyodjék le.

A lyukasztókártyák rendszere közvetle- nül alkalmazandó: oly esetekben, midőn a szám-lálólapokról vagy a lajstromokból az egyes ismérvek közvetlenül leolvashatók avagy nehézség nélkül az illető számkulcsba áttehetők, így p. 0. a népmozgalmi lapok—

nál, a rendőri be- és kijelentőlapoknál, az idegenforgalmi bejelentéseknél, stb. Alkal—

mazandó továbbá a rendszer mindennemű különleges felvételeknél, amennyiben a fel—

vételi mintákat a statisztikai hivatal tervezte és a gépfeldolgozást már eleve számításba vette.

Ezen technikai segédeszköz alkalmazá- sának előnyeit már fentebb kiemeltük. Van- nak azonban a gépfeldolgozásnak nehézsé—

gei is, ilyenek: a feldolgozási tervet minden egyes kiolvasás részére sokkal élesebben kell

49*

(9)

6. szám. _ 688— 1929

átgondolni, mert munkaközben az esetleg elhibázott munkameneten változtatni már nem lehet; nagyobb östáblákat kell felfek- tetni, hogy azokba az összes kombinációkat felvehessük, olyanokat is, melyekre esetleg csak egy későbbi időpontban lesz szükség;

ezen őstáblákat szigorú rendszerességgel kell megőrizni még azon esetben is, ha azokból kivonatok esetleg már közöltettek is. Feltét—

lenül szükséges továbbá az üzemi személy—

zet tartós műszaki iskolázása és gyakori s gondos ellenőrzése. Auer végül foglalkozott agépek rentabilitásának kérdésével is, mely—

ről már fentebb tettünk említést; hogy e te—

kintetben konkrét adatokkal szolgáljon, Auer Boroszlóra vonatkozólag a következő rész—

leteket közölte: ha feltesszük, hogy a hivatal feladatköre változatlan marad és a gép csak négy évig lesz munkaképes, akkor a gép be- szerzési és folyó anyagköltségei (lyukasztó—

kártyák stb.) 28 hónap alatt fizetődnének ki, úgy hogy négy évre számítva évenként 5.000 márka megtakarítás áll elő.

Az előadás kapcsán Auer be is mutatta az egy külön teremben kiállított különböző típusú és gyártmányú író-, összegező-, szá- moló, sokszorosító és villamos lyukasztógé- peket, melyek működésbe hozatva, tanulsá- gos módon mutatták be a statisztikai mun- káSság egy részének gépüzemmé való átala—

kulását.

A konferencia napirendjének utolsó pontja Zwick Antal dr., Essen várOS statisz—

tikai hivatala igazgatójának előadása volt a jövedelmi statisztikáról. Kiindulva abból.

hogy a bér— és fizetési jövedelemstatisztikák, atársadalmi biztosítottak tagozódása, a tae karékbetétek statisztikája és hasonló anya- gok, —— mint részstatisztikák —— a jövedelmi statisztikát nem pótolhatják, szükségesnek tart oly rendszeres jövedelmi statisztikát, mely az össznépesség jövedelmi viszonyai—

nak alakulásáról, rétegezéséről és eltolódá—

sairól tájékoztasson. A közgazdaságban még várható mélyreható változásokra való tekintettel ily vizsgálódások úgy gazdaság—, mint szociálpolitikai szempontból feltétlenül

szükségesek. A' jövedelmi statisztika anya—

gát másodlagosan az adóstatisztikából me—

ríti. A jövedelemnek adószerű fogalmát ez okból alapvetőnek kell elfogadni, még hogy ha az a szociális szempontokra való tekin—

tetből. az általános tudományOS felfogástól el is tér. A jövedelmi statisztikának két szám—

láló egysége van: a személy minta jövede- lem hordozója és a jövedelem maga; a kettö egymással—a legszorosabban össze van kötve.

A csoportképzés szempontjából a következö ismérvek jönnek figyelembe: a jövedelem részéről a jövedelem magassága és forrá—

sai, az egyén részéről a háztartás tagjainak száma, a háztartás fejéhez való viszony, fog- lalkozás, kor és nem és különösen a háztar—

tás jövedelme. Analog statisztikai tömegek a lakosság jövedelmének összege és a (meg- adóztatott) népesség. Itt azonban hiányként jelentkezik az adókötelezettség határán aluli népesség jövedelmének ismerete.

A jövedelmi statisztika módszerére vo—

natkozólag Zwíck kifejtette, hogy a jöve—

delmi fokozatok felállításánál a kisebb jö—

vedelmek részére kicsi határokat kell elfo—f gadni, ezen határokat azonban felfelé gyor- san kell tágítani. A jövedelem eltolódásai- i nak legelőnyösebb mérését kapjuk, ha az egységeket reális nagyságokul alkalmazzuk. **

Kevésbbé értékesek azok a mérési eljárások, melyekben valamely statisztikai sor csak mint merev schéma jelentkezik. Figyelmet kell azonban fordítani az összehasonlítást zavaró azon körülményekre, melyek a né—

pesség mozgalmaiból és a pénz vásárlóerejé—

nek változásából előállanak. A jövedelmi statisztika tovább fejleszthető az öslisták és a jövedelmi adó kiszámítására szolgáló ívek kiépítése által. A legmegfelelőbb alapját e statisztikai ágnak azonban az egyéni száln—

lálólapok életbeléptetése szolgáltatná.

Az érdekes előadáshoz úgy statisztikum sok, mint adóügyi szakférfiak szóltak hozzá.

kik a kérdés nehézségeit több oldalról vilá—

gították meg. Mindnyájan hangoztatták a statisztika ezen ága fejlesztésének szüksé—

gességét és elismeréssel adóztak az előadó—

nak alapos munkálatáe'rt, melyet a Szövet—

ség gazdaságstatisztikai bizottságának ad—

tak ki további tanulmányozásra oly utasí- tással, hogy a legközelebbi konferencián erre vonatkOZó javaslatot terjesszen elő.

A Szövetség ülésének tárgysorozata ez—

zel kimerült. A szövetségi választmány tár——

gyalásaiból, melynek ülései nem nyilváno—

sak, csak annyit említek meg, hogy a vá—

lasztmány a legközelebbi, 1930. évi konferencia helyéül Stuttgart városát, időpon-tm jául pedig május havát jelölte ki.

*

A Német Statisztikai Társaság közgyű—' lése a Szövetség üléseit követő napon zaj—

lott le. A folyó ügyeken és a társasági beje—

lentéseken kivül négy előadás szerepelt a

tárgysorozatonszeknek elseje Most Ottó ' dr.-é volt.: Gazdaság és statisztika címerre ,

(10)

6. szám. ——689—-— 1929

Most a német statisztikai életnek egyik ér- dekes alakja. Eredetileg, mint fiatal ember statisztikusnak indult és mint Düsseldorf város statisztikai hivatalának igazgatója rendkívül sokoldalú működést fejtett ki. A hivatal kiadványain kívül, melyeket úgy tartalmilag, mint terjedelem tekintetében magasra fejlesztett, Archiv für Volkswohl—

miahrt címen kitünő folyóiratot adott ki, mely csakhamar előkelő szerve lett a német szak—

irodalomnak. Később megválván a statisztikai szolgálattól, egy kisebb német város (Sterkrade) főpolgármestere lett, majd az alsórajnai kereskedelmi kamara első szindi—

kusának állását vállalta el, melyet ma is betölt. Legújabban pedig a münsteri egyetem tanárává neveztetett ki. Rendkívül alapos tudományos készültsége, a statisztikában, a városi közigazgatásban és a közgazdasági életben való egyaránt nagy otthonossága, valamint sokoldalú irodalmi működése neki a tudományban éppen úgy, mint a gazda—

sági életben vezető szerepet juttatott. Mos- tani előadását egy vallomástétellel kezdte:

azzal, hogy bár a gyakorlati statisztika te—

rét elhagyta, nem szűnt meg annak haladá—

sát figyelemel kísérni és új működési pályá- ján örömmel látta, a gazdasági statisztika óriási haladását és fejlődését. A statisztika azonban nem öncél, de a tudomány és a köZigazgatás sem öncél. A legmagasabb cél, mely az államban él: lehetőleg a nemzet egé- szét részesíteni a mind mélyebbre ható kul—

túrában. Ennek kell mindent alárendelni, még a külpolitikát is. Az államot mint ilyent minden gyengítési külső kísérlet ellen fenn kell tartani. A belső politika megteremti és fenntartja a szervezetet, mely a szociális kultúrát létesíti. A gazdaság nem a végcél, de első előfeltétele minden más állami cél—

nak, mely nélkül minden más csak papiron marad. Az állam etikai tartalma a kulturá- lis és szociális jólét. E célból van szükség arra, hogy a dolgok mibenlétét a legtisztáb- ban megismerjük (,,Die klarste Erkenntniss der Dinge wie sie sind"). Ez a német statisztika nemzettörténeti feladata. A statisztika a mai idő lelkiismerete és útmutatója. Ezt a feladatot a statisztikának kell betöltenie, a Statisztika kell, hogy az igazság fáiklyahor- dozója legyen. Ennek a szerepének köszön- heti a statisztika és különösen a gazdasági statisztika, hogy a bizalom az újabb idöben iránta megnövekedett és szükségességét mindjobban elismerik. De a statisztika gyak—

ran cserbenhagy. Ma sokat beszélnek racio- nalizálásról, de a racionalizálás badarság,

ha racionalizálni akarnak oly iparokat, me—

lyeket nem ismernek megfelelő statisztika hiánya miatt. E hiányokat pótolni van hi—

vatva a szövetségi statisztika (Verband- statistik). Ez a hivatalos és a magánstatisz—

tika között áll. A hivatalos statisztika ér—

zékeny hiánya, hogy e téren keveset mutat—

hat fel, érzékeny hiánya a gazdaságtudo—

mány és a politika szempontjából, hogy semmit sem tud mondani a fogyasztási ka—

pacitásról. E probléma megoldása igen ne- héz, de nem lehetetlen, a szövetségi statisz—

tika ezt részben már jól meg is csinálta és abban rejlik éppen e statisztika jelentősége, hogy a hivatalos statisztikának megmutatta, hol vannak a leginkább megoldásra szoruló szükségletek. De szükség van a különböző magánstatisztikai létesítményeknek nagyobb öszhangjara. Mindenekelőtt szükséges, hogy sokkal nagyobb mértékben, mint ahogy az eddig megvan, teremtessék meg és tartassék fenn a hivatalos és a magánstatisztika kö- .zötti érintkezés, hogy ezek egymást kiegé—

szítsék és ne egymás ellen dolgozzanak kettős munkateljesítéssel. A statisztika ma nem nyujtja a német gazdaságpolitikának azt, amire annak céljai teljesítése végett szüksége van. Viszont a gazdaság maga sok—

szor nem adja meg a statisztikának azt, amire ennek szüksége van. A hivatalos sta- tisztikának még nagy hiánya, hogy nem tud semmit mondani a közüzemek számáról, for- galmáról, értékéről és a magánüzemekhez való viszonyáról. Részleteiben kiképzett pénzügyi statisztika szükségességét gyakran hangoztatták s igen fájdalmas, hogy az en—

nek körébe vágó kérdések gyakran minden statisztikai alap nélkül ,,légmentes térben", tárgyaltatnak. A Német Statisztikai Társa—

ság feladata lehetne, hogy ez irányban a kezdő lépéseket megtegye. Van kitűnő, sok—

oldalú német közlekedési statisztika, de mégsem veszi eléggé figyelembe azok szük—

ségleteit, kiknek tulajdonképen szánva van, mégis hiányoznak a nagy közlekedési prob—

lémák felismerésére és megoldására szol—

gáló alapok. Semmiféle statisztika nem ad kellő képet a német rajnai hajózás nagy- ságáról és közelebbi viszonyairól. A statisz—

tika termelői és fogyasztói közti együtt- működésre kell tehát törekedni. Sajnos, a statisztika ma még sok esetben nem léphet fel mint arbiter ott, ahol nélküle nem is volna szabad dönteni vagy határozni. A hivatalos statisztikának oda kell jutnia, hogy az egyes vállalatok adatszol—gáltatása alap—

ján a vállalatok gazdasági helyzetéről képet

(11)

6. szám.

adhasson Németországban. A községi egye-

sítések vagy szétválasztások (Ein- und Aus-

gemeindungen) körüli küzdelemben minden ko—moly statisztikai alap hiányzik (egyes városokat kivéve), a belstatisztikai organi—

záció hiánya itt nagyon érezhető. A gazda- sági statisztikának messzemenő regionális ta—

gozódására van szüksége; e célból provinciál—

statisztikai hivatalokat kellene szervezni. A gazdaságstatisztikai elemeket helyileg sok—

kal jobban kellene részletezni, ezért az Alsó- rajnai Kereskedelmi Kamara 6 városban helyi statisztikai szervet létesített, mely a gazdasági helyzet változásait és mindazt, ami vele összefügg, figyeli és feldolgozza.

Sajnos, eddig a gazdaság és gazdaságtudo- mány között kevés az összhang és az együtt—

működés. A közg'azdaságnak odaadó közre- működését a közgazdasági statisztikában mindenképen kivánni kell. A tényeknek a maguk valóságában leendő messzemenő fel- derítése mindenekelőtt kívánatos. De ehhez szükséges, hogy a gazdasági szervezetek bi—

zalommal legyenek a statisztika iránt, mert bizalom nélkül nincs gazdasági statisztika;

és ha a gazdasági életnek nincs ez iránt ér- zéke, gazdasági statisztika nem űzhető. A statisztikusok és az ipar és kereskedelem szakemberei között szoros összhangnak kell lennie, e nélkül nincs megoldás. Elöadásá- nak végszava az volt, hogy a statisztika kép—

viselői nyissák ki ajtajukat a (gyakorlati gazdasági élet képviselői előtt, ezek pedig lépjenek azon be és mindketten egymást megértve, együttesen dolgozzanak a német statisztika és gazdaság megtermékenyítésén.

Az előadáshoz fűződő vita szónokai kö—

zül Platzer H. dr., a birodalmi statisztikai hivatal tagja hangsúlyozta, hogy a Most ál—

tal érintett téren tényleg még sok a teendő, de a statisztikának is vannak bizonyos ha- tárai. A német statisztika e téren sokkal többet nyujtott, mint a többi államok bár- melyike. A termelési statisztikára nézve el—

ismeri, hogy még nem haladtak messze, de a kezdet biztató a fennálló nehézségek da—

cára, különösen a gazdaság részéről. A né—

met gazdaságnak a háború óta oly nagy nehézségekkel kellett megküzdenie, hogy a termelési statisztika tekintetében nem lehet neki szemrehányást tenni, hogy tartóz- kodóbb volt, mint ahogy kívánatos volna.

Stinger H., a porosz statisztikai hivatal igaz- gatója a provinciális statisztika szükséges—

ségét hangoztatta, de az erre vonatkozó kí- sérletek pénzügyi nehézségek miatt abba—

maradtak. A feldolgozás hosszadalmas- sága is, mely miatt az anyag aránylag ké-

——690— 1929

sőn kerül nyilvánosságra, megnehezíti a dolgot. Hozzájárul még a gazdaság bizalmá—

nak hiánya a statisztikával szemben. Több más felszólalás után Most végszavában meg-

állapította, hogy valamennyi felszólaló kí—

vánta a statisztika ezen ágának kiépítését s ez szerinte a legnagyobb elismerés a star tisztika iránt.

Valta dr., a munkanélküliség ellen biz—

tosító és munkaközvetítő birodalmi intézet- egyik igazgatója Németországnak a nemzet- közi munkastatisztikában való részvételéről értekezett. Előadásában hangoztatta, meny—.

nyire szükséges az összehasonlíthatóság a tudományban éppen úgy, mint a gyakorlati életben, ami érthetővé teszi az erre irányuló törekvéseket. A statisztikai adatok őssze—

hasonlíthatósága különösen a fogyasztóra nézve elengedhetetlenül szükséges, mert a fogyasztó alig veheti a statisztikának hasz—

nát, ha nem tehet összehasonlításokat. Elő—

adó ezután ismertette a Nemzetközi Sta—

tisztikai Intézet és a Nemzetközi Munka—

hivatal szervezetét és munkásságát és Né—

metországnak e munkában való részvételét.

Ettől eltekintve az előadás nem nyujtott érdemleges dolgokat.

Nagy érdeklődést váltott ki Winkler Vilmos dr. egyetemi tanárnak, az Osztrák szövetségi statisztikai hivatal főtanácsosá- nak előadása: Hazudik-e a statisztika? cí- men. Winkler először azt a kérdést tár- gyalta: Erheti-e a statisztikát a hazudozás vádja? Szerinte a statisztika ellen vádat emelhetnek egyrészt azért, mert közzétett lúlkicsi számok helytelen képet adhatnak, másrészt mert a megkérdezett egyének ké- nyelmessége vagy érzékenysége helytelen bevallásra s így meg nem felelő eredmé- nyekre vezethet; de hibaforrások rejlhetnek a becslésekben vagy gyiijtőfogalmak körüli számításokban is, nem kevésbbé közreját—

szanak a számlálási, számítási, írási és sajtóhibák is. Azonban meg lehet állapítani, hogy az ilyen hibaforrások kiható ereje és, terjedelme a statisztikában eléggé korláto- zott. Figyelem és elővigyázat a hibaforrás.

nagyságát még lényegesen csökkentheti. A második kérdés, melyet Winkler bonckés alá vett, az volt, hazugságra indítható—e a;

statisztika hozzánemértő kezelés által? lly esetek adódhatnak elő a fogalmak külön—

bözőségéből eredő eltérések folytán, vala—

mint a feldolgozási módszerek különböző-_

ségéből fakadó eltérések folytán, nem ke—

véshbé a számok értelmezéséből eredő elté—

résekből. Gyakoriak a hiányos statisztika?

előképzettségből eredő módszertani hibák