szerző által szerényen tanulmánynak nevezett korszakmonográfia fényt gyújtott a - Bessenyei szavaival - „porban heverő jó elmék" számára.
Kedves Tanár Úr, várjuk a további leckéket!
Németh S. Katalin A Martinkó-díj első odaítélése, Martinkó-emléktábla
Az MTA Irodalomtudományi Intézetének XIX. századi osztálya évente odaítélt díjjal állít emléket az életében sokat mellőzött, de kutató személyiségével, tudós etikájával és egész életművével példaadó Martinkó Andrásnak. 1996 júniusában bejelentett elhatározásuk szerint (lásd ItK, 1996, 759) az idősebb kollégájukról, mesterükről elnevezett és évenként kiosztott díj a tudományos színvonal méltó elismerése lesz az e korszak irodalomtörténetével foglalkozók számára.
A Martinkó-díj odaítélése nem életmű és nem könyv értékelését jelenti, hanem az előző év legjobb tanulmányát jutalmazza a múlt századi irodalom anyagában.
A kuratórium, amelynek elnöke Szörényi László, titkára pedig Korompay H. Já
nos, az Intézet XIX. századi osztályából és külső szakértőkből áll: minden január
ban ők választják ki a hozzájuk eljuttatott, az elmúlt évben megjelent anyagból a legszínvonalasabb tanulmányt. Ennek szerzője február elsején, Martinkó András halálának napján veszi át az emlékérmet, amelyet Gulácsy-Horváth Zsolt szob
rászművész készített el.
A díjat első alkalommal Imre László érdemelte ki és vehette át bensőséges ün
nepségen 1997. február l-jén. Műfaji differenciálódás és nemzeti identifikáció (A ma
gyar regény a múlt század derekán) című tanulmánya (ItK, 1995, 321-334) több évti
zedes kutatás és egyetemi oktatás tapasztalatai alapján, elsősorban a műfajtörté
net területén mutatott föl jelentős eredményeket.
*
Az MTA Irodalomtudományi Intézete - a Budavári Önkormányzat támogatá
sával - 1997. szeptember 22-én Gulácsy-Horváth Zsolt által készített emléktáblát avatott fel Martinkó András egykori lakóházán (Budapest, I., Attila út 91.). Az emléktábla leleplezésekor Korompay H. János mondott ünnepi beszédet, amelyet az alábbiakban közlünk.
Martinkó András ma lenne 85 esztendős. Születésnapján gyűltünk össze, hogy megemlékezzünk róla, és felavassuk azt az emléktáblát, amely egykori lakóházát jelöli meg.
Nem a mi ajándékunk ez: az ő egész élete volt ajándék. Már azzal példát mu
tatott, ahogy szülőhelyéről, Szuhogyról, a kilencgyermekes bányászcsaládból és a legnagyobb szegénységből eljutott a mezőkövesdi gimnáziumba, ahol nemcsak tanult, hanem, még diákként, tanított is. Úgy kapott tehát ismeretet, hogy rögtön tovább is adta: ez lett életpályájának vezérelve, ezt folytatta tovább, mint tanár és tudós.
Magyar-francia szakon végezte el a bölcsészettudományi kart, az Eötvös Col- legiumnak Gombocz Zoltán igazgatósága idején lett tagja, majd, ösztöndíjasként, a párizsi Nemzeti Könyvtárban kutathatott. így jutott el nagy szegénységében nagy gazdagságra: az első büszkévé, a második alázatossá tette, a rozsnyói és ungvári tanítás idején éppúgy, mint a Nyelvtudományi, majd az Irodalomtudo
mányi Intézetben folytatott kutatómunkában.
447
Manapság, amikor országosan nehéz helyzetben vagyunk és napi gondokkal küszködünk, kötelező olvasmányként kellene megjelölni Anyám egy napja című visszaemlékezését. Nem azért, hogy helyzetünkre találjunk benne vigasztalást, hiszen a miénknél jóval nagyobb anyagi nyomorúságról van ott szó: elsősorban azért, hogy ne keressünk, ne kereshessünk körülményeinkben felmentést arra, amit szellemi, lelki, erkölcsi téren elmulasztunk.
Közülünk többeknek nyitott ajtót ennek a háznak a harmadik emeletén s veze
tett be szobájába, ahol véget nem érő, felejthetetlen beszélgetések élvezői lehet
tünk, egy rendkívüli ember kitárulkozásának tanúiként. Nemcsak a 19. század nagy klasszikusainak kutatója volt: utolsó könyve az Ómagyar Mária-siralomról szólt. Nemcsak az irodalom, hanem maga a nyelv, mindenekelőtt a jelentéstan is érdekelte. Nem véletlenül: mindvégig megőrizte a világgal való kapcsolatának állandó elevenségét és élénkségét, s az életet nagy talánynak és rejtvényfejtésnek fogva fel, felfokozott izgalommal nyomozott a megfejtetlen kérdések után, nem
csak szólva az irodalomról, hanem azt felsőfokon művelve is.
Tíz éve mondta azt, hogy „A tudományban - és az élet más területén is - egykor egekig magasztalt nagyság(ok)ra néhány évvel haláluk után alig emlékszik vala
ki." Az utóbbi évek bebizonyították ezt az igazságot. Annak az életműve azonban, aki soha nem kapott kitüntetést, s aki a nagydoktori vita előtti éjszaka halt meg, egyre gazdagodik. Szülőhelyén Martinkó András Közművelődési Egyesület működik, az iskola az ő nevét viseli, az Irodalomtudományi Intézet pedig, amely hagyatékát őrzi és gondozza, évente a Martinkó András-díjjal jutalmazza a leg
jobb 19. századi irodalomtörténeti tanulmány íróját. Az emlékéremnek, amelyet csak kevesen kaphatnak meg, nagy a szakmai értéke. Kinagyítva viszont, ezen a táblán, mától mindenki tulajdona: birtokbavételének egyetlen feltétele, hogy meg
álljunk előtte és emlékezzünk.
Beszámoló az MTA Textológiai Munkabizottságának üléséről (1997. február 10.)
Február 10-én tartotta ez évi első ülését a Textológiai Munkabizottság a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Az ülésen tizennégy tag és egy meghívott vett részt. Bíró Ferenc, a Bizottság elnöke, az ülés elején néhány hozzá érkezett levél alapján állásfoglalást kért a jelenlevőktől. Orosz László a Katona kritikai kiadás IV. kötetén a kecskeméti kulturális bizottságtól kapott támogatás segítségével dolgozik. Kö
tetét készítve számtalan új adatra bukkant, így a szöveg kiadásával a tervezettnél lassabban halad; épp ezért a Bizottság támogatását kérte a határidő módosításá
hoz. Ismerve Orosz László munkájának megbízható színvonalát, lelkiismeretes
ségét, valamint a kutatott anyag természetét, a Bizottság szakmailag egyértel
műen indokoltnak tartotta kérelmét és munkájának folytatását. Hasonlóan egy
öntetűen támogatta mindenki a KLTE Régi Magyar Irodalmi Tanszékének javas
latát, hogy a Csokonai kritikai kiadás hátralévő két prózai kötetének esetében sorozatszerkesztéssel Szuromi Lajost és Debreczeni Attilát közösen bízzák meg.
Végül Penke Olga (Szeged) levélben benyújtott tervéről, Dugonics András Etelka című regényének kritikai kiadásban való megjelentetéséről szavazott igennel min
den jelenlevő.
A tervezett első napirendi pont, a Juhász Gyula Összes művei című sorozat hely
zetét összegző beszámoló elmaradt, mivel a téma referense, Lengyel András meg- 448
