2014. október 41
„
MESTYÁN ÁDÁM
A ráncok között a vér
Tovább a felső szomszédhoz, akinek falába volt.
Minden titkát tudta már a kislány, de csak az ablakon mert kiabálni, ha részegen feküdt.
Ismeri azt a metálzenekart, ahol koncert előtt embervért iszik az énekes? Nekem jó barátom, képzelje, kedves szomszéd. Igen, halottakat.
Elegánsan, csak elegánsan, mondta a nagyapa, te nem nyápic vagy, hanem előkelő.
A mama lehajolt, hogy megmutassa, hogy úgy hajlik a dereka, mint amikor még.
Csak a májfoltokra emlékezik. Ne várj este, ma mással megyek vacsorázni, ott alszom.
Hogyan válassza ki az ember, hogy kit szeressen?
Az arcára gondol, a testére gondol, valamire gondol.
Működhet a gravitáció is, ha máshogy nem megy, es war ein grosse Freude, liebling.
Nem marad más, csak a rettenetesen kék szem, a ráncok között a vér, és a növekvő köröm.
