A MŰVÉSZET NEVELŐI ÉRTÉKÉRŐL.
Plató a költészetet és művészetet — mivel érzékiségüknél fogva megrontják az ifjúságot — ki akarta zárni a nevelés eszkö- zei közül. 0 a művészet m i n d e n fajától az ő magasabb, tisztább erkölcsi elveinek, felfogásának kifejezését, terjesztését, az ifjúság- nak erre való oktatását várta, a mit a művészet korában sem tel- jesíthetett. Plató alárendelte a művészetet egészen a saját egyéni erkölcsi világnézetének s ezen hibás felfogás ellenében állapította meg és fejtette ki Aristoteles a maga t a n á t a szenvedélyeknek a művészet által való megtisztulásáról, kifejtve, hogy a költészetnek megvan a m a g a nevelői, fejlesztő hatása is az emberi lélekre, csakhogy ez a h a t á s inkább psychologiai, m i n t erkölcsi. Valóban e tekintetben igazat kell a d n u n k Aristotelesnek, m e r t ez a hatás leg- feljebb közvetve, indirect u t o n fogható fel ethikainak, a m i n t azt Lessing tette.
Ujabb időben is, mikor n á l u n k is be akarják vinni a képzőművészeti oktatást a középiskola feladatai közzé, önként merülhet föl az a k é r d é s : megérdemli-e a művészet azt, hogy helyet foglaljon a középiskolában, mikor a középiskolának n e m lehet czélja sem művészeket, sem műkritikusokat képezni; mi- kor a művészeti jártasságból, elméleti képzettségből n e m lehet megélni, mikor e n n e k látszólag semmi haszna sincs. És tényleg, h a a merev utilitaristikus álláspontot fogadjuk el, azt t. i., hogy az iskolának egyedüli czélja tisztán olyan ismerettel látni ,el az életbe kikerülő tanulót, a melynek az ottan közvetlen hasznát ve- szi : akkor erre az eredményre j u t h a t u n k . De h a a t a n u l ó lelkét n e m csak ismeretekkel a k a r j u k megtömni, h a n e m azt minden irányban érzelmileg és jellemileg is akarjuk nevelni, képezni:
akkor a költészetnek és vele a művészetnek h a t á s á t a jellemre, az
Magyar Pedagógia. VIII. 1. 1
2 SZÉKELT GYÖKGY.
érzésre n e m tagadhatjuk. És épen ennek a h a t á s n a k minőségét, tényezőit és elemeit kimutatni — czélja e rövid közleménynek.
Az első szempont, a miért a művészetet n e m lehet a tanítás- b a n sem mellőznünk, az általános psychologiai. A m ű v é s z e t sze- retetből fakad és szeretetet ébreszt. A művész részvéttel, szeretet- tel viseltetik azon tárgyak, azon személyek iránt, melyeknek vagy kiknek új életet ád s ugyancsak a szeretet vagy gyűlölet érzéseit kelti fel a nézőben vagy olvasóban.
Tényleg igen sokan a művészet legfontosabb czélját ilyen érzelmek felkeltésében, az érzelmek gyakorlásában látják. A min- dennapi életben ritkán fordul elő alkalom, inger bizonyos érzel- mek felkeltésére, ily érzelmek iránt való fogékonyságunk gyakor- lására. Nincsenek mindig háborús idők, neny kínálkozik m i n d i g alkalom a hazáért való hősi önfeláldozásra, a hazaszeretet érzésé- nek csattanós nyilvánulására. Különösen a gyermekre és i f j ú r a nézve v a n m e g a különféle érzelmek felkelté|ére szolgáló alkal- maknak, ingereknek hiánya, kik még nem korültek ki az életbe, kiknek vállait kevésbbé nyomják az önfentartásnak küzdelmei és az önállósággal j á r ó m u n k a és élethivatás. E z t a h i á n y t van hi- vatva pótolni a gyermeknél a játék, a felnőttnél a művészet. Külö- nösen az itjú léleknek, a melyen n e m gázoltak m é g a sors csapá- sai, az élet viharai, de nem a duló, perzselőt szenvedélyek sem, megvan a vágya, szomja a különféle érzelmekliránt. A n e m e s e b b érzelmek iránt való természetes fogékonyságnak, élénk szomjúság- nak kell táplálékot adni m á r az iskolában, különben az i f j ú i lélek a nemtelen, tisztátalanabb érzések, szenvedélyek ú t j á r a téved, m i n ő k a kiesapongások, kártya- vagy játékosísági szenvedély stb.
Az i f j ú felesleges szellemi energiája aztán ilynemű szenvedélyek- ben pazarlódik el, emésztődik fel. Nemes, magasztos' érzésbeli táplálékot n y u j t h a t u n k m á r az ifjaknak a költészetben és művé- szetben és megőrizhetjük őket az időelőtti öregségnek fásultságá- tól. S a költészet által támasztott kedélymozgalmak — m o n d j a H o m e angol gesthetikus is — némikép az erény gyakorlásai. Leg- alább belső gyakorlatok, h a külsőleg n e m m u t a t k o z h a t n a k is. É s az erénynek minden gyakorlata, akár belső, akár külső, készséghez vezet; m e r t a léleknek minden h a j l a m a , ép úgy m i n t testünk bár- mely t a g j a — erősebb lesz a gyakorlat által. Hogy itjaink között soknak kedélye elvesztette idő előtt gyermeteg naivságát, hogy annyi sok közöttük a blazirt, érzéketlen szívű, kik cynikus közöny-
A MŰVÉSZET NEVELŐI ÉRTÉKÉRŐL. .3
n y e l viseltetnek embertársaik és minden szép és magasztos i r á n t s egyedül esak a rájok nézve hasznos iránt érdeklődnek, azt rész- b e n a r r a lehet visszavezetnünk, hogy iskoláinkban elhanyagoltuk n, művészeti nevelésfi a szívnek és jellemnek képzését. I n n e n van, hogy ifjaink közül sokan n e m t u d n a k felemelkedni az érdek nél- k ü l i örömek, az aesth etikai és erkölcsi élvezeteknek magasabb lég- körébe. Pedig mennyi nemes érzés, magasztos szenvedély j u t kifejezésre a művészetben. H a nincs mit éreznünk a valóságban,
& költészet felidézi lelkünkben az érzelmeket, h a örömünk van, ez
•örömet a költészet és művészet által még tisztábban, még emelke- dettebben, még fokozottabban érezzük; ha f á j d a l m u n k van, h a szenvedünk, ez a költészet és művészet által enyhül, tisztul. A köl- tészet emel, vigasztal, a szenvedésnek, fájdalmaknak elveszi fu- l á n k j á t s az elgyötört lélek megenyhül. Valóban a költészetben ö r ö m ü n k e t megosztva az növekedik, fájdalmunkat megosztva ke- vesbedik az. Aztán az is tekintetbe jön itt, a mit Tompa m o n d az
«Isten akaratja» czimű költeményében, hogy egy bús öröme az a szívnek, ha veszt, mikor kisírhatja magát, ha kiöntheti az ember keblének rejtett tüzét. S valóban m e n n y i rejtett tűz, titkolt fájda- lom halmozódik fel lassanként lelkünkben, mely m i n d kitörésre, nyilvánulásra vágyik s ezt megtalálja a művészetben. Mert a min- d e n n a p i életben sok m i n d e n tekintet visszatart bennünket attól, hogy érzelmünknek nyilt, szabad folyást engedjünk, hogy azokat őszintén leleplezzük. í m e e töredékes gondolatok is mutatják, ' hogyan értelmezhetjük a költészetnek és művészetnek nevelői
hatását az ifjú kedélyre ép úgy, m i n t a szenvedélyeknek a költé- szet által való megtisztulását általában.
A másik szempont az, hogy a művészet jellemképző tényező.
A finom műizlés nemcsak hogy megelőzője az erkölcsi műveltség- nek, sőt része a n n a k . Már az egységnek, rendnek és a mértéknek elvei, melyeken az sesthetikai érzések alapszanak — szelidítőleg, tisztitólag és mérséklőleg hatnak a mindennapi életre is ; a meny- nyiben szabályozzák szenvedélyeinket és belső hajlamainknak, képességeinknek harmonikus kifejlesztésére sarkalnak : egy festhe- ti kailag finom izlésü ember sohasem eshetik a szenvedély brutális kitöréseinek martalékául, sohasem eshetik a vad bűnnek áldoza- tául. Még akkor is, mikor jogosan háborodik fel, mikor szenvedé- lyei felhevülnek — ízlése természetének vad kitöréseit féken t a r t j a ; esze időt nyer, mialatt szenvedélyei csillapodnak. A vitat-
1*
4 SZÉKELY GYÖRGY.
kozás, versengés az igazi művelt emberek között a leghevesebb ellentét mellett sem nyilatkozik olyan formában, m i n t a n é p n é l ; míg itt közönséges, trágár szitkozódó szavak ide-oda repkednek é s bőségesen hull az átok, mig csakhamar az érveket a n y e r s ököl váltja f e l : amott a gyűlölet m a r ó és éles szavakban nyer kifeje- zést, de a vak dühnek nyers, elementáris kitörései n e m f o r d u l n a k elő; bármennyire elevenre tapintanak is a szúró és gúnyoló kifeje- zések a művelt ellenfelek között: az átkozodó, piszkos szavak mégis kerültetnek. A polémia az élez és az irónia által művészi fordulatot véve megnemesedik és ekként a magasabb miveltség szelídebb lepellel v o n j a be a physikai ösztönöket is, és a hol n e m csillapíthatja le a szenvedélyeket, legalább nyilvánulásukat m é r - sékli és szépíti. Csupán a XVIII. század és a XIV. L a j o s kora- beli b ű n ö s simaság elegáns külső visszahatásaként t e r j e d t el az a felfogás, a mi különösen a drámairodalomban is mély n y o m o k a t hagyott, hogy az igazi becsületesség, szívbeli jóság ismertető j e l e bizonyos vadság, nyerseség a külsőben vagy a gondolatok, érzések, szenvedélyek kifejezésében. Gondoljunk csak Schiller ifjúkori drá- máinak alakjaira, a mikor ő is a Sturm és Drang irányhoz tarto- zott, pl. Müller zenészre az Á r m á n y ós Szerelemben és a töb- biekre, kik a kérges külső alatt n e m e s szivet rejtenek. De Schiller később n e m lépte át a finom izlés határait s ugyancsak ő h a n g o z - tatta, hogy az erénynek szeretetreméltónak, bájosnak kell lennie, a n n a k a kellemmel kell párosulnia. «Mangel a n Schönheitssinn ist d a r u m ein Zeichen, dass auch der moralische Mensch n o c h nicht alle E a u p e n h á u t e abgestreift h a t ; der Charakter der Rigiditát, das Schroffe des áusseren Gebahrens, das m a n so oft bei s o n s t tüchtigem Charakter findet, ist stets auch ein Mangel der ethischen Kultur.» (Müller, Philosophie des Schönen 1897. 101).
Ugyancsak a művészet jellemképző hatásához tartozik az, a>
mire szintén Schiller m u t a t o t t r á a Bürgerről szóló b í r á l a t á b a n .
«Szellemi erőinknek eldarabolása és elkülönített tevékenj'sége mellett, a melyet a tudásnak szélesbitett köre és a szakoknak el- különítése tesz szükségessé, csaknem egyedül a költészet az, m e l y a léleknek alkotó erőit ismét egyesíti, a mely szívet és észt, gon- dolkozást és képzeletet egyformán foglalkoztat és így b e n n ü n k az egész embert ismét helyreállítja. Egyedül - a költészet által l e h e t elérni, hogy az ember az elvont szellemi világban é r z é k e t l e n n é
A MŰVÉSZET NEVELŐI ÉRTÉKÉBŐL. 5
n e váljék a való világ örömei i r á n t s időelőtti öregségnek fásult- ságát elkerülje.»
De egy harmadik szempont is a j á n l j a azt, hogy a művészetre figyelmet fordítsunk a középiskolában is. Ez a nemzeti és társa- dalmi szempont. A költészet és művészet — ellentótben sok tudo- m á n y á g g a l — a nemzeti szellemből táplálkozik, a hazai földből, történelemből és jelen életből meríti legjobb alkotásait. Azért a szemlélőben is erősíti a hazai földhöz való vonzalmat, az együvé tartozás érzését. Tartalmában a speciális nemzeti érzések és gon- dolatok j u t n a k kifejezésre s m i n d e n nemzetnek, államnak létföl- tétele, hogy ezek az ifjúság lelkének közkincsévé, sajátjává válja- n a k . Ezek jobban összekapcsolják egy-egy nemzetnek a fiait, m i n t a külső törvények és kötelességek s együtt tartják sokszor akkor is, m i k o r érdekeik elválasztani látszanak őket. De egy-egy n e m z e t körében is a művészet és a vallás az a legjobb kapocs, mely a kü- l ö n f é l e t á r s a d a l m i osztályokat összeforrasztja s merev elkülönü- lésüket lehetetlenné teszi. A művészetnek ép. úgy, mint a vallás- n a k áldásaiban mindenki egyformán részesülhet. A műélvezet n e m tételez fel mindig hosszas előkészültséget, a melyben csak a kiválók, a magasabb rangúak részesülhetnek. I n n e n a művé- szetnek ép úgy, m i n t a vallásnak demokratikus jellege, azok- n a k az egyéneket összetartó, összekapcsoló ereje. «Azoknak
az elkülönítéseknek az emberek között, a melyeket a születés, állás, foglalkozás vagy érdek okoznak — bármily szükségesek m á s k ü l ö n b e n , az a káros következményük van, hogy ugyanazon állam tagjai, polgárai között az összeköttetést gyöngítik. Ezt a káros hatást ellensúlyozza némileg az, hogy a nép összes osztá- lyainak meg van engedve a belépés nyilvános színi előadásokhoz é s olyan szórakoztató élvezetekhez, a melyekben legjobban na- gyobb társaságokban gyönyörködhetünk. Ezek az összejövetelek, a
hol m i n d n y á j a n résztvesznek a közös gyönyörűségekben, nagyon is elősegítik a társas hajlamok fenmaradását és kifejlődését. Az egyes a művészi együttérzés által az egészszel hozatik vonatko- zásba.)) ( H o m e : Elements of criticism.III. köt. 390, 91. lap.)
í m e ezek a szempontok, melyeknél fogva mi is óhajtjuk, hogy a művészet helyet foglaljon a középiskola t a n a n y a g á b a n . H o g y m i n t külön tantárgy szerepeljen, azt n e m igen birja meg a középiskola tulhalmozottsága, inkább a mellett foglalnánk állást, Hogy az eddigi rajz, történelem, irodalom keretébe kell azt beillesz-
6 C S E N G E R I JÁNOS.
teni. S ez innenstova nálunk is lehetséges lesz, mikor olyan kitűnő- illustratiókkal kezdünk dicsekedni, mint Zichy Mihály képei Arany balladáihoz. Egyébiránt mi csak elméletileg óhajtottuk némileg a.
kérdést megvilágítani, gyakorlati oldalát már eléggé megvilágítot-
ták mások.
S Z É K E L Y G Y Ö R G Y ,AZ ÉCOLE NORMÁLÉ SUPÉRIEURE-RŐL.*
(Tanulmányúti tapasztalatok.)
1898 május 22-ikén Párisba. érkezvén, hogy mentől előbb felada- tom teljesítéséhez foghassak s időrabló keresgélésektől meg legyek ki- méivé, mindjárt fölkerestem volt egyetemi conscholárisomat, dr. Kont Iguáczot, a ki a legszívesebben kalauzolt és az illetékes férfiaknak be- mutatva, ügyemet tőle telhetőleg előmozdította. Ezen kívül kiváló sze- rencsém volt az is, hogy az Ecole Normálé Supérieure egyik kitűnő tanárával, Plessis-vel, a ki egyebek közt Propertiussal szintén foglalko- zik, épen ezen a réven már összeköttetésben voltam s ő a képzelhető legnagyobb előzékenységgel és szívességgel tett meg mindent, a mit 'érdekemben csak tehetett. Az ő szíves ajánlásának köszönhetem azt is,
hogy az Ecole Normálé igazgatója, Perrot, a kires műtörténelemíró, nem.
késleltette ügyemet azzal, hogy a Nagyméltóságodtól adott ajánló levelet előbb, mint az szokás, a franczia közoktatásügyi miniszternek kívánja, bemutattatni, liogy így a tőle nyert engedélylyel lépjek az iskola falai, közé. A bemutatkozásom utáni napon már megkezdettem hospitálásai- mat s nyolcz napon keresztül folytattam. Megjegyzem, hogy Franczia - országban annyira tisztelik az egyéni jogokat, hogy az igazgató sehová sem vitt be a nélkül, hogy előbb az illető tanárnak engem bemutatva, annak beleegyezését a látogatásra nézve ki ne kérte volna.
Az École Normálé Supérieure-nek (54. Rue d'Ulm), az egyetlen franczia tanárképző intézetnek nagy épülete, a hozzátartozó udvarokkal, kertekkel, beosztását, berendezését, fölszerelését tekintve minden tekin- tetben mintaszerű. Maga az intézet 1895-ben fennállásának, illetőleg, keletkezésének (mert fennállása egy párszor meg volt szakítva) 100 éves jubilseumát ülte, de jelen helyiségébe csak 1847-ben költözött. Nem tart- hatom feladatomnák, hogy ez intézet történetét bármily röviden is, előadjam, e helyett hivatkozom az iskola jelenlegi felügyelő tanárának (maitre surveillant), Paul Dupuy-nek szépen irott, tanulságos történeti
' * A nagyméltóságú vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz intézett jelentésből.
