J I
ARANY JÁNOS
BOLOND ISTÓKJR
(HUMORA, MINTÄI, ÉLETRAJZI RDRTRI.)
IRTA:
HELLE FERENC HUGÓ
PREMONTREI KANONOK.
/ KASSA,
N Y O M A T O T T A . S Z E N T ERZSÉBET- KÖNYVNYOMDA R.-T.-NÁL.
1914.
• m j V ,
I
-Jpi •• '/ - r
• V ; > \
-
A - o > YX yK
\
y « -
)
¡f x> , - ' - i _ r
•
:
ARANY JÁNOS
BOLOND ISTÓKJR.
(HUMORR, MINTÁI, ÉLETRRJZI RDRTRI.)
IRTA:
HELLE FERENC HU6Ó
PREMONTREI KANONOK.
KASSA,
NYOMATOTT A .SZENT ERZSÉBET" KÖNYVNYOMDA R.-T.-NÁL.
1914.-4269.
J000827654
4910?
TARTALOMJEGYZÉK.
Lap
I. A Bolond Istók előzményei. Arany humora. • • • • 5
II. A magyar Bolond Istók typus eredete. 16 III. Arany Bolond Istókjának mintái.
a) Byron 19 b) Arany és Petőfi. 28
c) Egyéb kölcsönhatások. • • • • 35
IV. Önéletrajzi adatok. 40 V. Reflexiók. • • • 51 VJ. Aestheticai méltatás. 58 VII. A befejezetlenség okai. 66
I.
A Bolond Istók előzményei. Arany humora.
In medias res-t szeret nemcsak a költészet, hanem sokszor maga a valóság is. Nemzetek történetének fonalát nem egyszer vágja ketté Atropos ollója. S ha azután duum — vagy trium — vagy bármilyen — virátus bogozza is újra össze az elszakadt szálakat — nemzetek jövőjét — rendesen mindenki kielégíttetik, csak az igazság nem. Az 1849. év eseményei hirtelenül csaptak reánk. Letörték nemzetünk erejét "s a jövőbiT vetett~bizál rn~ái7 Változás állott be a haza testében-lelkében*s é^áTtőzást~meg- érezte költészetünk is. Lelki viharok rázták meg költőink szivét, elfojtották a béke dalait, hogy újat teremtsenek a saját képükre és hasonlatosságukra. Megszflletettazji költészet, melynek eszméit lefoglalta a honfiszTv keserve, tartalmát lenyűgözte az allegória?* £ S^barX_keserúségét^megce'nsúrázták, hát kacagott a fájdalom, ! mert nevetni még szabad" voíf — "legfeljebb ^TnondjálFIstókráT CJ ha kacag, hogy — bolond. Mégis így történt. Az irtózatos depressióba sok mással belékacagott egy Bolond Istók is: az Arany „Bolond Istók"-ja. Fájó kacaja nem tűrte meg az allegóriát.
Letépte magáról és rendszertelen formaságban T n d ü l t e r merész irányokon. Feltűnést nem kelteit, port se vert fel: elfulladt a teljes részvétlenségbérif Ki is törődött volna azzal, sírunk-e a magunk baján, vagy nevetünk. A „Bolond Istók" meg éppen legjobbnak látta „megcukrozni"az epét" és úgy találta, hogy így a legkeserűbb.
A B. I. első éneke leghívebben tükrözteti vissza^,.Arany, zilált lelkiállapotát. Azt az~áÍlapototrmelyet^ltaÍánósan humoros íjak neveznek, de melyet elméletileg körülhatárolni sólT^élef elme hasztalan kísérelt meg. A humor nagy ellentéteket és vál- tozatokat tud felmutatni; különbségeket a jellemekben, eltéréseket
külső nyilvánulataiban, melyek complicálják megértését. Vájjon miben állott és hogyan nyilatkozott Arany lelki kizökkenése s
"miért volt e hangulata az ötvenes években költészetére oly döntő^
hatással ? ~ * -
Három nagy csalódásjérlelte^ meg humorát. Az^eísö7vissza^_
venta a színi pályától. Látta, hogy ^dicsősége csak oly illusió, amilyenbéTegy est ringatja a közönséget, ha lámpafény mellett nézi a tündéri káprázatot. A nappal fényében azután minden annak látszik, ami : pamacs konturmáz, rongy, papir, paróka, festék
— hozzá a tehetségek mellőzése, sok léha léhűtő, kevés pénz, annál több böjt és lenézés. Élete másik nagy változását akkor / élte, midőn elvesztette lelkének felét,_kit a rajongásig szeretett :
Petőfit. Ugyanekkor a sors -még anyagi gondókkal is kedves^"
kedett : elvesztette hivatalát, el nehezen szerzett vagyonkáját.
Mindezt" pedig betetőzte a nagy nemzeti catastropha, mély durva kézzel rázta meg a finom szérkezetűTérzékeny költői szívet és . előbbi erejét annyiTa meggyöngítette, hogy néhány „lyraí sóhajon"
és_töredéken_kívürnágyőbbrconceptiójúmü képtelen // vglt al|ptm.1"Sok lelki hányattatását csak keserűbbé tette szer- •
; fölött nagy érzékenysége. Gyakorta panaszkodik nagy fájdal- makról, miknek okát senki meg nem értheti. — Ily viharos előz- mények után, aggodalmainak útvesztőjében, csalódásainak resig- nált hangulatában fog hozzá 1850-ben a „Bolond Istók" meg- írásához.
Sajátos lelkiállapot a műre is reányomja jegyét, -A^ Bolond, jjlstók is oly természetű mű, melyre elsősorban iUjk_a_nsajátságos^
' jelző. Ezért vizsgálatábánAseih követhetjük az~ általánosan alkir- mazott módszert, mely más hosszabb lélekzetű elbeszéléseknél általán beválik. Ha ugyanis bizonyos történeti nézőpontot tarta- nánk szem előtt és tőle egységes beállítást és hátteret remélnénk, csalódnánk, mert a Bolond Istók nem. befejezett ^költemény és részeinek megírását nagy időközök töltik ki. Ha mégis oly egy- ségben akarjuk tekinteni, amint éppen kapjuk, meg kelle előbb ismerkednünk a nélkülözhetetlen milieu-xe\, melyben az I. ének napvilágot látott, azonkívül tisztán kell látnunk a mű tartalmát és szerkezeti beosztását is. Csak ezután tárgyalhatók az inter- vallumok okai és velük kapcsolatban az énekrészek keletkezésük sorrendjében. — Ezzel mindjárt megállapítottuk a gondolatme- netet is, melyben a Bolond Istókot vizsgálni fogjuk.
1 Így okolja meg Arany is művei befejezetienségét és úgylátszik igaza van. Mindamellett ne feledjük, hogy Aranynak az önálló meseconcipiálásra ere- detileg sem volt nagy tehetsége.
r Rozoga. viskóban szüli meg figyermekét Kató, a csősznek
— sajnos — nem' férjezett leánya. A szegény kis fattyút a része- ges Pityeri Erzsók viszi keresztvíz alá. Részeg fővel Katóra keresztelteti, „az anyja nevére," majd el is hagyja egy árokban.
Vándorcigányok találnak rá és elcsempészik István (or)-gazdához meg feleségéhez, a gyermektelen Sára asszonyhoz. Itt nyeri má- sodik nevét, az „Istókot," de még egyelőre a „bolond" praeno- men nélkül. — A gyerek még meg sem melegszik, már is újra ellopják a cigányok és jó pénzért odaadják egy grófnénak el- hunyt fiacskája helyébe. A dajka vigyázatlansága ugyanis az igazi grófocska halálát okozta és ezt a gróf előtt titkolni akarják.
Ám a gróf hazajön, a titok kisül és az ál — grófocskát kiteszik.
— István gazda ráakad a síró gyermekre s anélkül, hogy tudná, hogy a fiúcska már egyszer volt nála, nagy örömmel hazaviszi, így kerül Istókunk másodszor is István gazda, — teljes nevén Borond István házába igazán csak véletlenül. Fölcseperedik és iskolába kerül, de csakhamar elveszti képzelt szüleit: István gazdát tetten érik s a börtönbe kerül, Sára asszony meg elhal.
Az iskolában kapja Istók társaitól a Borond név helyett a jobban hangzó Bolond honorificust. Közben érik a gyerek és pályáját a csizmadiaságban, majd a libapásztorságban véli föllelni. Végre egy közeli falu iskolamestere veszi őt pártfogásába, sőt továbbtanít- tatására sem sajnálja a költséget és a debreczeni collégiumba küldi. — Következik Bolond Istók bekukkanása Debreczenbe, ottani diákélete, szerelme a színészethez és a színpad egyik tündéréhez, színi pályája, bolyongásai, csalódásai, melyek miatt egy szép napon odahagyja a színészetet. De restel visszatérni Debreczenbe; inkább hazamegy. Végleg lemond álmairól, prac- ticus ember akar lenni. Múltja emlékeit önéletrajzban örökíti meg — noha élete történetét egész teljességében maga sem ismeri. Istókunk meg van róla győződve, hogy mamáját grófné- nak hívták; de az olvasó tudni fogja, hogy Istók „nem arany biz', hanem csak békasó." Istók a falujábán úgynevezett levita életet folytat, azaz pap, tanítómester és kántor egy személyben.
Megszeret egy leányt, de pénz híján nem veheti el. Ugyanekkor meghívják nevelőnek egy grófi kastélyba. Sem ő, sem a grófné nem sejtik, hogy Istók kicsiny korában ugyané grófi házban élt, amíg ki nem tették. Azóta a grófné végkép szakított férjével s egy német őrnaggyal él együtt, gyermeküket pedig Istók neveli.
A grófné csakhamar szemet vet a nevelőre és.megcsalja vele az őrnagyot — vele, akinek valamikor anyja gyanánt szerepelt. — Ezzel a romanticus mese félbeszakad.
Aranynál nem ily gondolatmenetben találjuk a Bolond Istók meséjét, hanem complicáltabb költői feldolgozásban. Az I. ének 1850-ben a Csokonai Lapok-ban jelent meg először (Debréczenben) és magában foglalja Istók csecsemőkorát a csöszkunyhóban való születésétől addig, amíg először jut István gazda házához. A II.
ének mindjárt Istóknak Debreczenbe való bekukkanásával kez- dődik és a közbeeső események mellőzésével tart Istóknak a színi pályától. való-..meg.yálásáig, mely után Istók meg akarja jrni élet- rajzát. Arany a II. éneket jő húsz évvel később (1873) írta, ami igen fontos különbségeket szült az I. és II. ének között, mint azt tárgyalásunk folyamán látni fogjuk. A II. énekkel tulajdonképen végződik is a töredék, mert a III. és IV. ének, melyek a mese többi részét teszik,~~csak vázlatban maradtak meg. Arany egy 1880. juniusi akadémiai meghívó hátlapjára fogalmazta őket, versben már nem dolgozta ki. A III. ének magában foglalta volna a Bolond Istók önéletrajzát a grófi kastélyból történt kitételétől — Debreczenbe jutásáig. A többit az olvasó a II. énekből úgyis jól ismeri. Végül a IV. ének a cigányok strategemájának megoldását nyújtotta volna! (Arany stratagémának írja.) Itt kapja meg az olvasó a költői szerkezetében bonyolultnak látszó mese kulcsát, mely megfelel az eddig homályos kérdésre, hogyan lett Kató fattyából grófi csemete. Végül ugyanez énekvázlat foglalja magá- ban a mese hátralevő részét Istók levita életétől nevelösködéseig.
További feladatunk Arany vázolt sajátos lelkiállapota és műve közt való összefüggés megállapítása, mely tehát magában foglalja a conceptio jellegének, az alapeszmének, a mü célzatának s az énekek között fennálló viszonynak ismertetését.
Ha jelezzük a Bolond Istók műfaját, mely humoros elbe- szélő költeménynek készült, vele meglehetősen sokat mondunk.
Elég az ily meghatározás arra, hogy kizárjunk necsak minden schablont, melynek mintájára sok nagyobblélekzetü költemény készül, hanem általán minden normát, iránypontot és szabályt, mely a költőt az események elbeszélésében, vagy a személyek jellemzésében, az episodok-, monologok- és egyéb gondolatmeg- szakitásokban, vagy a költői nyelvben s a kifejezéseknek bizo-
9 tiyos schematicus kiválogatásában akadályozná. Az ilynemű köl-
tői termékek fő jellegét ugyanis a humor alkotja s a fogná a humoros elbeszélő költemények formai szabályait megállapítani, aki először tudná megadni a humor tökéletes definitióját. Csak^
hogy a humor sem előírt költői, szabályokat, sem definitiókat ném'tűr. Tévednek, akik a" humor elméletéf úgy vélik megálla- / pithafriC mint teszem azt: az epos, dráma műfaji vizsgálatánál szokás, a subiectiv szempontok mellőzésével. A humoros jellem
•önmagában, azaz egyéni sajátosságoktól elvonatkoztatva mint, typus el sem képzelhető s így vizsgálatában az egyedi szem-' pontokat figyelmen kívül hagyni nem lehet.1 v
^ v Mihelyt a humornak'"nem" csupán határjeleit, hanem való általános és részleges érvényű definitióját akarják megvonni, maguk a humoristák lesznek az elsők, akik véteni fognak a sza- bály ellen. Csupán e szempont adhatja nyitját a humoros lelkek s a humoros művek megértésének. Ismerjük az okokat, melyek Arany humorát megérlelték. Nézzük most: mit építettek és mit romboltak költői lelkében?
Kiforgatták_gyökerestőlr--Mit-teg-yen_sajgó sebével ? Mint a
„gímszarvas, kit vadász^ sérte_ny.illal",—a_magány.ban_kergssen -enyhürésf?~De a magány csendje csak felidézijáidalmai emlékét!
Nekimenjen a sorsnak, a világnak, amiért méreggel és épével itatja?_Gyönge reá7~Érzékeny szive készteti^ugyan-aTkifakadásra, - de sohasem a durvaságra^tned a szenvedés_iózánit. Megtanít az Jgáz?ágra"és—arra7"Kögy~a" "durvaságok az igazságot nem fedik. Már pedig a szí.v_azért érzékeny, mert—iga.gq=-vanrTefí5t a gúny fegyveréhez for dűl~m_el.y-_ha finom (mint__a topánnál fájóbb a~szúrása, — majd derültséget tettet — hadd pukkadjon rájta'^áki sujtölja, ha látja, hogy mégse csügged — ezt sem birja sokáig, fásultságba esik, kedélye elborul és szeme ilyenkor ritka élességgel lát. Ez egyúttal fordulópont is a humor lelki kifejté- sében és következik a katharsis: a derült józanság, kapcsolatban
a tiszta, mély látás kérlelhetetlen obiectivitásával. Lehetetlenné </t
válik az embergyűlölőt e tisztult, sőt humoros életfelfogásban, / tneíy refléxiók^réven*Jol^onosan Tökéletesedik és egyúttal" mind-./
&
1 A comicuní és tragicum például soha sincsenek aanyijá^megegyénítve, mint a humor; ezért az erőtanukat is vizsgálhatjuk anélküJ^hggyTiatar&zptt comicus vagy tragicus jellemre kellene gondolnunk. A humornál lÍMehet^tJen. Róía, ^zért in abstracto nem is beszélhetünk, csupán mint megegyöntett cofféretioról jelen
•esetben Arany János humoráról. ._mTN , | t, P-j
inkább távolodik az emberi gyöngeségektől, a jellem és politica furfangjaitól. Hangja még megőrzi excentricus sajátságait, de a satira gyilkoló fullánkját elvetette már. A Bolond Istók két éneke
"Áftrí^ejlodÖ humorának a jelzett* két fő phasisát tüntetitek ÁF I. énekben önszavaival festi lelkiállapotát:
Kedvem van énekelni (ritka kedv Egy idő óta) s ami több, vigat,
• • Vagy víg — szomorkást, melyben játszi nedv (Humor) nevetett s olykor szívre hat.
Jó figyelmeztetés a kezdetén, hogy az olvasóa comicum látszatában el ne tévessze a valódi alapcélzatót. Gondoljuk "csak"
meg, hogy a m í g t i t ó k o t balvégzete a legtréfásabb helyzetekbe sodorja, addig Arany állapotát Erdélyihez (1856. szept. 4.) írt
^levelében így festi: „Átok gyanánt fekszik rajtam, mint sokunkon,.
a közelebbi néhány év, ez szegte szárnyamat, érzem, hiába aka- ' rom magamra vitatni az ellenkezőt."1
Lelke sötétebb humorát^az I. ének fejezi ki. Ez Arany első conceptióját tünteti fél,^midőn meg a II. ének és a többi terv- vázlat még gdndolltban sem született meg. így tett a nagy angol költő: Byron is „Don Juan"-jában, kit költőnk B. I.-jában min- tául is használt. Byron a maga művében indirect önéletrajzot ir, melyben Don JuankaTépzelt tetteibe kevfer töredékeket a maga életéből. Egy-egy meserészlet tovább lendíti az események szekerét, mely aztán kanyargós utakra téved és Byron azt. se bánja, ha valahol megfeneklik; addig ő elgondolkozik arról, ami éppen legjobban bántja, majd fájdalmas mélázásából vidám kacajra kel, mert eszébe jutott — az álló szekér, nagyot lök megint rajta hadd menjen! amig bírja s amerre jól esik.
így kihúzza 16 énekig, végül Ott felejti a szekeret és vele a mese is minden ok nélkül megreked. Sajátságos előadás — és ugyan, mi nem sajátságos a humoros lélek tetteiben ? Hisz az_ily leikig állapot sajátságos alakban és környezetben érzi jól magát! Meg
1 Vasárnapi Újság 1882. évfolyam 714. 1. Ugyancsak e korabeli hangulatát- így jellemzi a II. ének 8. versében: „így én e szent romon emelve vádat Magamon, a világra, ellened: Torzulva érzém sok nemes hibádat, S kezdék- nevetni a sirás helyett; Rongy mezbe burkolám dicső orcádat Hogy rá ne- ismerj és zokon ne vedd: S oly küzdelemre, mely világcsoda, Kétségb'esett kacaj lón „Nagy-Ida/
ír a szertelenségnek is vannak bizonyos negativ szabályai, melyekről felismerhetők. Hogyne^jöjtine^máf- most kapóra efféle modor oly irónak, kinek szintén .megingott Jelki egyensúlya, úgyhogy saját Bevallása szerint a hős-idyíli képek deiüTfHfajza""elvesztette reá hatását? „Toldit" abba kellett hagynia, hogy kedélyéhez és az általános hangulathoz illőbb tárgyat keressen.1 Először tehát a- mód született meg lelkében, hogyan fog írni, bármi legyen is a tárgy és csak azután kereste, miről is írjon tulajdonképen.
Találomra ötlik eszébe Bolond Istók:
Ahá! Bolond Istók: ez jó nekem!
Istók, szerény név s rája címerül Az a Bolond szó illik képtelen. (I., 6.)
Tehát: ez jó nekem ! — és miért ? Mondjuk: azért, mert Bolond Istókról mit sem tudott. Lehet hát themát hosszabb elbeszélő költészet tárgyává tenni csak azért, mert róla a költő- éppen semmit nem tud? Azaz tudott annyit, hogy egyszer
„bekukkantott Debreczenbe." Tehát Arany, aki az epicai hitelhez annyira ragaszkodik, aki a Toldi-monda ösztövérségéről panasz- kodik, most kapva-kap oly themán, amiről két-három szónál
többet nem tucíT Ugyaneffélét tapasztalunk Byronnár~isT~Azt mondjar2
Terv nélkül írok, jön minden magától S ez túlságig költői, azt hiszem;
Tudnod kell, mért írsz; én — nem hazudom — Még a köveikezö szót sem tudom. .
Mesélek, majd mélázom — s így tovább . . . (IX. é. 41.) Ha csak mesére lett volna szüksége Aranynak, talált volna;
eleget; de neki éppen mesétlen thema kellett! A humor fogoly a mese kölöTT^dőiiren^és^rvés^kérék szabottságában; a humor vadvirág, mely nem tűri a vázlat s a forma ápoló gyámságát.
Ezért jó a mesétlen thema, ahol a mese csak látszólagos, talmi, amikor a humornak úgy tetszik, elrúgja, néha durván is — külö-^
nősen a Don Jüanban láthatunk merész elkalandozásokat — majd ismét előkapja és rendszer nélkül szerepelteti, amig kissé kifújja-
1 Saját szavai, összes munkái 4. kötetében. Ráth M. kiad. 319. 1,
2 Ábrányi E. fordításában.
magát, végül ha teljesen kifáradt, végleg megáll.1 Themául meg rendesen oly tárgyat szeret, amely nem akadályozza a minden- napi élet visszásságainak éles, sőt nem ritkán pessimisticus fes- tésében. Látszólagos meséjét is ott veti el végkép, ahol történe- tesen megállapodott; még a vesszőnél is meg tudna állani. Ezért az ily .jellegű művek sem bevezetéshez, sem befejezéshez kötve nincsenek. A Don Jüan is, a Bolond Istók is befejezetlenül
maradtak.
Ám Arany erős formaérzéke nem szívelhette, hogy a humor annyira háttérbe szorítsa a mű meséjét, mini azt a Don Juan-ban látta. Ő nagy kitéréseket nem tesz; rendesen csak annyit, amennyit
^ y ¡két zárójel terjedelme vagy egy versszak megenged. Azonkívül ' .alapeszméjével határozott irányt szabott. A Jütolond. Istók eszmé-
jét már előzőleg a „Falu Bolondja'' c. töredékben kezdte meg- írni7-íhol Kö~sza~Báhdr alakjában- „azt^kárta feltüntetni, mivé
<i/lesz a nép közt egy oly költői természet, mely a mostohT3korul-^
^ n ' ményekJjőFsöha ki nemjejlődhetve, nyomtalanul-vész- el?" Manáp is akad a nép közt oly szegény fiú, mint Kósza Bandi: van szép tehetsége, érzékeny a szíve-lelke, szereti a zenét, éneket és főleg a mesemondást, melyet saját költői phantasiájával alkot. Csak éppen az „esze" hiányzik. Aranynak is olyan poeticus és kevésbbé
gyakorlati hajlamai voltak, miket a haszonnéző társadalom becsülni mem tud és amelyeket ő pl. a „Falu bolondjában" nagyon is értékelt. Itt vagyunk tehát acjnásodik oknál, mely költőnk előtt
| rokonszenvessé tette Istókot ,és e z a BöIöhcTjelzö. Nagy tehet- í ségek mindig kiválnak az átlagemberek közül, akik~eppen ezért t nem képesek őket megérteni. Rájok mondják tehát, hogy: bolon-"
1 dok. De ez a „bolond" név bizonyos visszaható értelemmel a profanum volgus-ra lesz sérelmes, mert kisül, hogy hibái szégye- nétől úgy akart szabadulni, hogy számukra gazdát keresett.
Mindig jó jel, ha valaki nem érzi jól magát a köznapiság köré- ben s helyette inkább a maga gondolataiban keres kárpótlást.
Ezért hát Istókra is
Az a „Bolond" szó illik képtelen.
Fölébredt Aranyban gyermekkora emléke. Őt sem értették meg a collegiumban, ambitiója parlagon maradt volna, mert
1 Ne feledjük, hogy egyelőre csak az első conceptiót s az I. éneket vizs- gáljuk. Az ujabb tervátdolgozásra mindezek természetesen már nem állanak.
.Erről, valamint a II. énekről alább szólunk.
.13- hiányzott hozzá a pártfogó kéz; lelke önállósága nem fért meg a collegiumi fegyelem és tanításmód szellemével. A színészethez:
is idealismussal ment: ott sem értették meg. Első szerelme szin- tén eszményi volt: abból is kiábrándították. Érezte, hogy az » bizonyos szó ő rá is illik képtelen:
Megérlelé kiábrándult szerelme Mit eltökélni nem birt hamarabb, És kérem: itt ez nem jellemhiba:
Ő csak bolond volt, de nem ostoba. (II. 106.)
Ezzel eljutottunk azon alapmotívumok vizsgálatához, melyek Aranyt reákésztették, hogy Bolond Istók-ját másodszor is elővegye és új terv szerint dolgozza át. Ismeretes, hogy Istók története az I. énekkel hosszú időre lezárult. Két évtized nagy idő, sokat vál- tozta t~arco t v de sokat farag^a- (elken^is^ Húsz év előtt is humoros volt e lélek, a cukrozott epe humorával \ húsz év érlelte meg e humort olyanná,. mint_az ég .nap.fényes esője, midőn az eg egyik szemével, a másikkal nevet — ez is humor, csak derültebb. Mint mikor az égboltot nem vonják be fekete fellegek, a szelíd eső nem zárja el a napfényt, cikkázó villám és vad dübörgés nem teszi félelmessé .a természet szeszélyes játékát. E- két^évtized hozta költőnkre a legsújtóbb csapást: Juliska leánya, Széli Kálmánné hafáíát (J 865.), mely saját szavai szerint sóvárgó lelkét utolsó ábrándjaitól is megfosztotta. E bánata tétette le vele a tollat is. b á n a t a mély és néma volt: nem képes leánya- halálát költeményben megörökíteni. De egyúttal felemeli őt az emberi gyöngeség fölé, némán tűri fájdalmát, a kisebb bajokat megmosolyogja; zúgolódni nem tudott. Megérezte lelke érettsé- gét és az idő közelségét, mely tapasztalatainak határkövét teszi;, végigtekint lelke sebekből érett humorával élete küzdelmein és annak megörökítésére új eszméket sző. A Bolond Istók egy ének- töredéke elég rövid volt arra, hogy új terveibe felhasználja, hogy új humoros költői Ich-Roman-ja keretébe meséjével beolvasszák és új humoros conceptiója első énekévé tegye. Az I. ének meg'r irását ajánló okok nem ellenezték_az_au.mederbeh~l_való Jolyta- tásTTTobB körü[ményjneg^egyenesen ajánlotta. Ragaszkodása az;
epicai hitelhez oly contaminatiót javasolt, melyben a merész
1 Riedl: Arany János élete, 27. 1.
szerkezetlenség helyett az önéletrajz megszabott, szilárd iránya
•egyesüljön a derültebb humor nézőpontjával, hogy mintegy szem- lét tartson Bolond Istók álneve alatt a saját élete eseményein s azokat a humor hangján elevenítse fel. Itt tehát szellemén győ- zött a költő formaérzéke, de másrészt Byron a II. énekben fejti ki erősebb hatását költőnkön a maga önéletrajzi mintájával, mert mig az I. ének korántsem önéletrajz,1 addig a II. az egyéni élmények gazdagságával Byront is felülmúlja. Míg az I. énekben Isíók határozatlan alakjához csupán reflexiókban fűzi a maga élményeit s eszméit, a II. énekben határozottabb lépést tesz: maga veszi fel I s t ó k J ^ k j á Ö s ^ vele járja meg másodszor a saját keser- ves fiatal éveit. Az Ich-Roman byroni eszméjének e határozottabb -felfogása mellett is sokszor a valódiságnak csak látszatát őrzi meg és hagy valamit a költői phantasiára is. Innen van, hogy Arany prózai önéletrajza és a II. ének adatai nem mindenben ledik egymást.
Az átalakított J e r y másodszor o azért javasolta az eredeti themát, mert könnyén hozzáfűzhette Arany~~jfjúsága élményeit.
Hiszen a II. ének fő része úgyis debreczeni életéről meg Thalia száraz emlőiről zeng majd, Bolond Istókról pedig a szólásmód szintén a Debreczenbe való bekukkanást őrizte meg és a kóborlás fogalmát fűzte hozzá.
A legfőbb szempont, mely Aranyt olyannyira hozzákötötte azJb_ének eredeti tervéhéz7 "mégis a" Bolond Istók 'népies alakja és ^ k ö l t ő n e k a" néphez "váló"" rokonszenve volt. Ő is a nép kebelén született7 nevelkedett; nem csoda,"ha szeretete és ragasz- kodása az egyszerű nép felé vonta s költészetében e népnek nagyobb teret- adott, George Sand és Auerbach is ezidőtájt mél- tatják figyelemre és szerepeltetik a paraszt-typust, mely eddig csak jelentéktelen jobbágy-szerepekre, vagy legfeljebb a durvább comicum alkalmazására volt jó. Első olvasmányai is-a- nép felé irányították Arany figyelmét. Nagyobb műveiben mind a nép- alakjait örökíté meg és Toldi-ját örökbecsűvé éppen népi sajátos- ságai teszik. E harmadik ok tehát elsősorban javasolta, hogy Ich-Roman-jának fő alakjává a nép felfogásában élő Bolond Istók-typust tegye.
A kidolgozott két ének az írásmódnak feltűnően reális plasticitását tünteti fel, mely különben Arany költői talentumának
1 Kardos Lajosnak az EPhK 1913. évf. 361. sz. lapján közölt adatai után sem merem önéletrajznak nevezni az I. éneket.
15 egyik fő tulajdonsága; továbbá az önéletrajz meseszövése meg- lehetősen romanticus ízű, különösen a Illyés nfég inkább a lV.
ének tervvázlatábanT~Á*m "ezen nem fogunk megütközni, ha teiríñtjük e kor csaknem valaménnyi költőjének és drámaírójának a romanticához való hajlandóságát és azt az erős hatást, melyet elsősorban a német romanticismus és a balladák sejtelmes világa olvasóira gyakorolt. Byron sem tudott kora hatása alól szabadulni, noha Milton hívének és több romanticus költő ellenlábasának vallotta magát. (Don Juan I. 205.) A „Don Juan" sem nélkülözi a romantica zománcát, ami úgy látszik hozzátartozik részben az
ily leh-Roman-féle művek jellegéhez.
A magyar Bolond Istók typus eredete.
Előtérbe lép már most a kérdés:- honnan vette a költő' magát a népies Bolond Istók-typust, hol lelt rá, közmondásokban-e, népmesékben vagy mondai hagyományban? És mit talált ott?
— Láttuk már, hogy a puszta névnél, a. Bolond jelzőnél és a DebieczHbe^valo_b£kukkanásnál,egy ebet,nem .talált., Való azonban, hogy e typus a maga gyér fogalmában néphagyornáriybanjés szólásmódökban: található volt, (pld. „Mindenütt Istók", „Rajkó vét, Istókot verik", „Istók munkája", azaz: bolond munka stb.) sőt található manapság is.1
A legrégibb adat Istókra Szirmay művében található, („Hun- garia in parabolis" 18'0^I)^gIyb'Sria"88.'"Tap'on"'ézT olvassuk :
„Morionum de genere memorabiles sunt apudHungaros : Oktondy, Bonfordy, Bolond Istók Debreczenbe . . . etc." — Dugonics „lévai szüleményektől" azt hallja, hogy Istók'Léván született volna és egTsz életében nem^_yoÍ£Jnás!Jl„ih^^
évben megláthassa Debreczent. Az első háznál nem 'is ment tovább, hanem nagy boldogan ismét hazatért. (Magyar példa- beszéd. és jeles mond. 1820, I. k. 114. 1.) Sem Léván, sem Deb- reczenben ennél többet nem tudnak róla s így az amúgy is gyanús adat még kétesebbé teszi azt a felfogást, mintha a Bolond Istók eredetileg is magyar helyi monda lett volna. Erdélyi Bolond
^Mihók-kai veti egybe és párhuzamba állítja a.német. MichUcl.
(Magyar közm. könyve 1'851, 206. 1.) Istvánfy Gyula palóc meséi- nek Bolond Jankójában, Merényi „Eredeti népmeséinek" Bolond Istókjában és Benedek Elek székely népmeséinek Bolond Gyur- kájában, valamint „Vidám meséi" között egy eredeti székely mese Bolond Istók-jában ugyané typust mutatják fel. Utóbbi források mind népmeséken alapulnak, melyeket viszont a következő mese- motivumok határoznak meg: a) eladás és kincslelés, b) hordóból,
1 Benedek Róza úrhölgy ügyes dissertatióban mindent összefoglalt, ami csak e typus eredetére és jellemrajzára vonatkozik. Az adatok legnagyobb részét az ő összeállításának köszönhetem.
17 zsákból való szabadulás és az irigykedők bűnhődése. E motí- vumok semmikép sem eredetiek: fellelhetők a külföldi (ind, Aesopus, francia, angol, orosz, dán, finn, újgörög — albán) meseirodalomban is. Elgg_már most a német hóbortos Michl-re, a bosszúálló és rosszmájú EülenspiegHre7~a~tréfás~-csavargó
"Svanda D ú d a k ' - f a . n í ' t l é ^ az orosz Petrús-rá, á cseh Kásparék-re, a német Hanswurst-ra, a török Káragőz-re és" a 1 el eJnéríyes" "magyar Paprika Jancsira gondolnunk
"és megállapíthatjuk ez alakok typicus népies. főmotivumát,_mely a mi népmeséinkben is^általános és_röviden így jellemezhető:
okos-bolond. Lehetséges, hogy e typus őshazája a mai Lothí- fí!ígia,~Ffanciaország vagy Németalföld; de ez sem axióma, inkább csak combinatio.
A magyar Bolond Istók typus speciális magyar jellegét az adja meg, hogy nem állott meg az okos-bolond fő mo'tiv"uihnál.
Látható Vz különösen a X. sz.-ból való Unfbos vagy „Egyökrös gazda" meséjében, melynek motívumai az ismert eladás, kincs- lelés és vékakölcsönzés, de népünk mindezt sajátos nemzeti voná- sokkal is ruházta fel. A népmesék sajátsága, hogy idegenből vett elemeket eredeti nemzeti sajátságokkal kapcsol, mert csak így tudja kifejezni a nép lelkét, mely minden népmese feladata, sőt a népnél a gyönyörködtetés és élvezhetőség feltétele is. Népünk érzékét pedig hosszú jobbágykodása eléggé kifejlesztette minden agyafúrtság és csalafintaság iránt, más részről egyre jobban kialakult elméjében a garabonciás diákok, bolygó zsidók, vándor ezermesterek és hasonlók alakjából a kalandozási hajlam motí- vuma. Ezt a vonást azután ráruházta az okos-bolond typusra, mint legelterjedettebbre és legismertebbre. _j£ialakult tehát az okos-bolond sokjt.kÓb.orió_Istók magyar typusa és hogy éppen- Debreczenbe kukkantott be, vagy hogy éppen Léván született, azt azonképen rámondhatták, mint Markalfra, hogy Mosony-Óvá- ron*, Toldira, hogy egyszerre három Nagyfaluban-, sőt Home- rosra, hogy éppen hét városban (Smyrna, Rhodos stb.) született és kitűnik, hogy egyikben sem született. De a typusok nem lóg- hatnak a levegőben, azért helyhez köti őket a nép és ha phan- tásjája_eléggé 1 eleményes._kitalálja_a_már.^meglévő typicus. alak életkörülményeit is — persze visszafelé. Tordában hasadék v a n : szt. László csodája tette; lábnyom alakja látható a sziklában:
szellem járt ott, bizonyítja a lábnyoma! A fennsík sziklájából
2
friss forrás tör elő : a környék szentje fakasztotta mózesi erejével
— s így tovább.
A jelen esetben nem ment tovább a népphantasia. Istók alakját még Toldi alakjánál is szegényebben hagyta. Arany úgy kapta kézhez, amint bekukkant Debreczenbe; de ezzel vége is a leleménynek. Neki ugyan nem is kellett több; vagy inkább : több se kellett — mint már fennebb láttuk. A thema ezért volt kapós.
III.
Arany Bolond Istókjának mintái, a) Byron.
A műalkotás egyik legfontosabb, mert irányító körülményei közé tartozik az idegen hatás szempontja, melynek vizsgálata egyik fő feladatunkat teszi. Voltak-e költőnknek mintaképei is műve megírásánál ? Byron nevével már többször találkoztunk és valóban első mintául az ő „Don Juan"-ját kell mondanunk. Két szempont fogja Byron hatását megmagyarázni: mi tette figyel- messé Aranyt Byron művére és: miben nyilvánult a DönTüan érezhető" hatása a Bolond Istók-ra ? ' * ~ ~ ~~
Kölcsönhatás rendesen rokon lelkek között található. Rokon lelkek tehátBvron és AranyJLIgen és nem. Természetük "merő- ben~ellentétes, törekvéseik, vágyaik eltérőek, származásuk, esz- ményeik is különbözőek, életkörülményeikben nagy eltéréseket mutatnak. De voltak közös vonásaik_is,„s ezek, legfontosabbika :
a lélek humora éa_ennek megnyilvánítása, nem annyira közös kifejezésekben, mint inkább a kifejezésmódban : szerkezetben, formában. De Byron önmagát sohasem humorisálja, viszont Aranyt sohasem ragadta el a byroni „furor poéticus."
És ilyenkor csodálkoznunk kell, hpgyan lehet. tagadóba venni azt, hogy Byjonbanj/olt a humor, sőt hogy egyáltalában kepés lehet_ett-.a-humor.ra.1 Talán a humor elméletének félreérté- séből "származtathatnám. Ám ugyanekkor egy másik értekezés2
tabula rasa-t csinál, mert szerinte az eddigi fejtegetések, kezdve Léda tojásától Szinnyei Ferencig, nem járnak a helyes úton; sőt félreértve Arany Aisthesis-ének szavait: „A tudósok jobban tudják,
mi a humor, de a költő jobban érzi" — viszont Aranytól tagadja meg a humornak ismeretét. Szerinte Arany öntudatlanul érezte a humort, de elméletileg máshogy értette. Elméletben nem jutott tovább, mint Jean Paul, vagy legfeljebbb Lazarus, aki Fábián Gáborunkkal ebben egyezik meg: „Der Humor ist Komik, aber
1 Bérezi K. : Szépirod. Figyelő. 1860. IX 5. — Szinnyei F. EPhK 1903, 657.1.
2 Gálos Rezső: Arany J. Esztétikája. EPhK K. 1910. dec.
2*
eine Komik, deren Vater der Schmerz ist."1 Rá kell mutatnunk a képtelenségre, amelyet szerző Aranyban feltételez: egy költő, aki a humort tökéletes módon, öntudatosan juttatja kifejezésre (mert ha valaki, akkor Arany öntudatos költő) de aki elméletileg azt félreismeri, sőt jóval hátrább marad, mint ahogy azt practice bemutatja. Ez okozza azt is, hogy Gálos ellentétet lát Szinnyei Ferenc azon kijelentésében, mely szerint ő a humort definiálni nem meri és a mellett állítja, hogy a B. J. I. énekében a humor- nak rövid és remek fejtegetését találni meg. Gálos továbbá Arany határozatlanságára magyarázza, hogy a B. J. I. énekében a humort oly sok névvel határozza meg, melyek nem födik egymást. Persze az igazság sokszor mélyen jár és a mi horogszálunk néha rövid hozzá. Arany jól ismerte a humort elméletben és gyakorlatban is: hogy inkább érezni lehet, mint meghatározni, inkább végig- élni és bemutatni, mint végignézni és kimutatni. Valamint az egyéni természet különböző, akként a humornak is száz válófaja lehet és az mind humor, ha több is benne a satira és ha sötétebb is benne a látószög. Ez alapon tehát Byrontól sem lehet elvitatni a humort és bizton mondhatjuk, hogy a humorban hatott elsősor,- ban^Amnyxa. Viszont Arany értette legjobban, hogyan kell a humort elméletileg is kifejezni ott, ahol a definitió nem lenne találó: költőileg és sokoldalúlag. Elvégre a humor nem fog ismeretlenül kipattanni valamely nem várt magasröptű kiadványból, mint egykoron Juppiter fejéből Minerva. 2
A fő ^kölcsönhatás Arany és a nagy angol költő között tehát^humoruk_közösségében__állQÍt.—Mik alakították ki Byron sötét humorát? Részben Aranytól eltérő, részben azonos okokr
Byron j s csalódással hagyta el a ¿öIleguimoi^.melynek szellemé- vel megbarátkozni nem tudott, ő is ellentétben állott kora sok nézetével és ízlésével, nemcsak a költészet terén, hanem más terrénu- mon is. Benne szintúgy rajongott a szabadság szeretete. Ő isr
mint Arany, nyelte a könyveket, ha a fegyelmi szabályok terhé- től szabadulhatott. O is gyűlölte a nyers erő zsarnokságát é&
szivén hordozta a gyengék védelmét. (Don Jüan X. 68, XI. 65, XIII. 69, XII. 75, XIV. 102, XV. 42. stb.) Ez a vonás oly erős volt benne mint szenvedélyei, melyekkel elütött Aranytól. Nagy
1 Budapesti Szemle. Uj f. IX. 1867.
2 Bizonyára Bérezi Károly is jól ismerhette a humort fejtegetésében és novelláiban; de az önhumor szemüvegén nézni annyi, mint a pápaszem színé- ben látni. Ezért kiki legjobban ismeri a saját humorát.
21
•szabadságszeretete tette őt kedveltté Arany előtt oly időben, niidőn a magyar nemzet hazájával együtt reményét és mindenét elvesztette. A Don Jüan például az oroszokat nagyon szégyenletes módon szerepelteti: ezek a hordák tiporták le nemzeti önvédel- münk harcát is. — Byront elhagyták jóbarátai: elhaltak s ő egyedül maradt ábrándjaival, lánglelkének forrongásaiban. Aranyt is elhagyta legkedvesebb barátja: Petőfi, kinek emlékét oly szép költeményben örökítette meg. Lelkének keserű volt a dicsőség, mellyel elhalmozták. Miután hazáját pusztulni látta, maga írja:
„Ily állapotban a magasztalás f á j . . . óhajtom, hogy né szóljon rólam senki, hagyjanak engem pihenni."1 Byron is, bármily büszke lelkű volt, felülemelkedett honfiai dicséretein és hízelgésein, akik később képesek voltak őt a leggaláddabbul támadni és hónából kiűzve, föl- dönfutóvá tenni. Szeretete hazája iránt és ragaszkodása lakó- házához ezután is élt benne és talán azért írja le oly megkápóan ódon lakát. (Don Jüan XIII. 56. sk.) Tudjuk, hogy Arany is több- szőr kifejezte álmainak netovábbját ily csendes, magányos lak iránt és fájdalommal jelenti ki később, hogy kívánsága nem teljesült. Byron is, mint Arany védte a gyámoltalanokat s az egyszerű népet (Don Jüan XIV. 28.) és szívesen tartózkodott a szép természet ölén.2 Arany is, Byron is érezték leikük nagy- ságát, mely kiemeli őket az emberek közöl, de éppen az ilyen kimagasló lelkekbe ütnek legelőbb a csapások villámai.
Arany már ifjúkorában sokat foglalkozott Byronnal. Gyönyör- ködött költői geniejében, közös érzelmeikben, vágyaikban. Még irói föllépte előtt lefordította Don Juan-ból az újgörög dalnok gyönyörű énekét, majd a „Sardanapal"-t is megkezdte.3 Nem csoda, ha a humor oly önkéntelen szülöttének megalkotásában, mint a B. J., szintén Byronhoz fordult mintáért, a Don Juan-hoz, melyet már jól ismert. Említést csak egyszer tesz Byronról, az I. 71-ben, ahol igy ir:
Hosszas valék, de Byront követém:
„My way is, to begin with the beginning."
Azaz hogy kezdem a legkezdetén;
1 Levele Erdélyihez 1856. szept. 4. (Vasárnapi Újság, "1882. évf. 714. 1.)
2 Rajong a természet és főleg a csillagos ég iránt, melyet Albion szén- pora sokszor füstbe burkol. (D. Jüan XIV. 29., XIII. 42., XVI. .85.)
3 Arany László Bevezetés-e Ráth Mór kiadásához. 1888. I. XVI. lap.
(Ő mondja ezt, pedig különb légin' mint A többi dúdoló e sártekén;
Vagy ha nem is, különb bizonnyal, mint mink.) E sorokban látható angol idézet a Don Jüan XII. 54-ből való:
De most elkezdem költeményemet.
Kissé furcsa (bár nem új) hogy én lm elfújok tizenkét éneket
S még nem vagyok a kezdet kezdetén.
Jellemük rokon vonásai után lássuk magának a Don Jüan- nak és a Bolond Istók-nak rokon vonásait hangban, felfogásban, valamint a költői kifejezésmódban és külső formában.
Byron Don Juan-jában epicus vo'émát (Don Jüan I. 200) ír és pedig a nevetségesből gyakran komollyá váló regényes satira jellegével. (Don Jüan XIV. 99.) Gyakran lép előtérbe nála a célzatosság. Üldözőit, támadóit a gúny éles fegyverével sebzi, de csakhamar ismét megengesztelődik és nézi az életet, mint Mephisto. (XIII. 7—8.) Fölemeli ezenkívül szavát kora álszentes- kedése és bűntakaró kétszínűsége ellen is. Ezzel szemben a Bolond Istók-ban mindenekelőtt egy önéletrajz való adatai a fontosak (Bolond Istók II. 121., 122.) különösen a II. énekben.
A Don Juan-ban Byron életrajzi adatainak a képzelt (tehát nem önéletrajzi) adatokhoz vett aránya körülbelül ugyanaz, mint a Bolond Istók I.. énekében. Nyilvánvaló tehát, hogy az I. énekben több_jgondolatpáihuzamot fogunk .vonhatnL.aT„_Don.-Juan-nal, mint a Il.-ban. Továbbá a rokon gondolatok rendezetlensége i mutatja, ' h o g y inkább ötlet — mint tervszerűen jelennek meg
Aranynál, tehát költőnk önállóságésohase m befolyásolják. A byroni gondolat úgy jelenik meg előttünk, mint" egy folytonosan változó hangulat, melyben a satirát a szelídebb humor, a lyrát az epica, a frivolitást szendeség, majd pessimismus váltja fel.
Hogyan gúnyolja például az angol erkölcsöket: (Don Jüan XI. 79.):
„Hol, merre lord Az? És hol lady Ez?
Dámák és missek, bájosan kikenve?
Eldobva részint, mint tavali mez,
Férjnél, férj nélkül és újra férjhez menve.
(E fejlődés minálunk rendszeres.)
23 Ily finom distinctiót Arany is tesz a csősz Katójával:
(Bolond Istók I. 36.)
Az ifjú nő, vagy inkább hajadon,
Vagy egyik sem . . . no amely'k jobban illik — Még folyvást ott hevert a pamlagon
(Az istenadta földön t. i.)
Nem is csoda, ha az öregasszony él a gyanúperrel; majd rájővén a dolog nyitjára, ajkát átokra emeli. (Bolond Istók I.
31., 35., 38.) így Don Juan-ban is szűz Adél Juanka iránt gyanút táplál szivében, sőt a korholást sem sajnálja tőle. (Don Jüan XIV. 46., 47.) Persze Kató öreg anyja nagyon csalódott, mikor azt hitte
Szívnyugtató keresztyén érzelemmel, Hogy istenfélőnek nevelve lyányát,
Eleget élt elnyerni koronáját. (Bolond Istók I. 29.) Hasonlóképen Juanka mamája, donna Inez is szentül meg van róla győződve, hogy fiacskáját jámbor lelkületűnek nevelte:
Már legalább a látszat egyre szebb;
Boldog mamája büszkén említi,
Hogy mily szelíd, jó s okos á kicsi. (Don Jüan I. 50.) Juanka még ennivaló kis gyerek, de máris kalandokba mászik. Fiatalkori hajlamai különben sok szép rokon vonást is tüntetnek fel Istókunkkal. Lássuk csak őket:
Don Jüan:
I. 92.
Eltöprengett magán s a földtekén, Az emberek s a csillagok raján, És hogy mindez mikor lett és mikén';
Földinduláson, háborúk baján, S a tudomány sokféle nemein;
Legvégül aztán — Júlia szemein.
Bolond Istók:
II. 28.
Óh hányszor elmereng a tiszta mennybe, Hol a tejút s a többi napkörök Egy-egy láncszem tovább a végtelenbe.
Hol milliárd nap és bolygó görög;
A sirius-hossz, ily távollal szembe Már semmi; hát még ez a földi rög!....
Efajta eszmék a szilaj, dacos ' Határtalan tudvágyat bizonyítják, L e l k é t dicsőség vágya kergeti, Mit némely ember a világra hoz S mindig valami olyanért sóvárog.
S mit más sohsem tanul meg, bár tani ják. Mit nem tanítnak a tudós tanárok.
Juánka is, nagyon csodálatos, Akármi szakban s mindent hő vággyal ége.
Korán kutatta a mindenség nyitját, Bölcsészet bántja, az nem hagyja veszteg.
De vanmégegy ok: mert márérni kezdett.
L 94.
Vizsgál virágot, lombot, levelet, És hall a légben anda hangokat, Lát nympha-táncot a pázsit felett S leszállni égből istennőt sokat;
Jár révedezve s bölcsen elfeled Időbeosztást, mígnem megakad Szeme az órán és világos lészen, Hogy egy ebédet elsétált egészen
II. 25.
Szerette volna ő ismerni óh nagy Természet, alkotó kezed művét!
Keresve, hol szűzen található vagy Erdők virágát és a bérc kövét.
II. 48.
Vagy elbocsátá lelkét ringatódzni Szellő fuvalmán, bólintó galyon, Felhők futásával versent hajózni.
II. 47.
S egész nap elcsatangolt a Nagy-Erdőn Olvasni fűbe ha telepedett,
Nem olvasott, csak egy mohlepte csertőn A mikrokosmost, sürge hangyabolyt Órákig nézte, amint föl-lefolyt.
Említettük Juanka kikapós természetét; de azért megveti az olcsó szerelmet, mikor a szerelmes szultána
Iván kezét — királyi mozdulat! — Megfogja végre s rápillant a szem
Szerelmet fürkész s nincs ott semmi sem!
Fölkél, egy percig küzd, haboz magába, Azután határoz s dől Jüan nyakába. (D. J. V. 125.) Klárcsi „primadonna" is így járja meg, mikor ingyen kegyeit Istóknak kínálgatta :
Jöjjön be hát — sugá a declamáló Istóknak a lány, húzván a kezét, Ki rögtön észrevette, hogy a váló
Perc itt van, már sok is volt a beszéd. (B. I. II. 104.)1
Kölönben a színészélet megtalálható nemcsak a Bolond lstók II. énekében, hanem a Don Juan-ban is. (IV. 80. sk.). Továbbá a gugyi dicséretével (B. I. I. 51., 52.) rokon szellemű a Don Juan- ban a pénz magasztalása. (XIII. 100.) Azt a horatiusi mondást, hogy legjobb a hasznosat a kellemessel egyesíteni, a Don Jüan (XIII. 81.) és a Bolond Istók is elismeri. (II. 86.) Hogy Byron is, mint költőnk, szenved mellfájásban, azt a Don Jüan XI. 1-ből tudjuk:
1 A Don Jüan hatása gyakran abban is nyilvánult, hogy költőnknek eszébe juttatta hasonló ifjúkori emlékeit.
25 Szétzúznám magát
A vasat is csak volna földünk szellem S fájván sokat, tagadhatnám a mellem.
Arany pedig a Bolond Istók I. 42-ben jelzi ezt:
Ez a fő, mely ma képzel, gondol, ért, E mellkosár (mely néha fáj, galádul!)
Mindez halálfej, csontváz — nemde nem?
így megy ez tovább mindkettőjüknél, a legkülönbözőbb themákról. Végre a X.—XV. éneknél észreveszi Byron, hogy e költeményt meg kellene már „kezdeni":
De mindez, kérded, hogy van itt helyén ? Bizony sehogy; csupán elmélkedések,
Mentségem az, — hogy — már így szoktam én, Azt írva csak mindétig, amit érzék,
Az alkalmat sohsem mérlegelém. (XIV. 7.) Ugyanezt Arany is megteszi:
II. 18: Hol is hagyám el? Mindegy!
I. 22: — Stb. De minek vesződöm én ezekkel?
I. 71: Hosszas valék — de Byront követém.
Lássunk még egy-két szembetűnőbb gondolat-párhuzamot a két mű között. Pld. hogyan ír Byron a halálról és hogyan Arany.
Byron:
IX. 11.
Nézd a halált, hogy vigyorog a váz!
. . . Nézd a halált, mely mindent megaláz!
[Lélekzettelen, Ajkatlan száján rémes gúny terem.
Füléig száját sem húzhatja m á r . . . Mert húsa nincs . . .
Most is röhög még s embert ha talál, Lehúzza róla . . . színdús ruháját... — [— bőrét s vigyorog.
Pucéron, ámbár komoly a dolog.
Arany:
I. 42.
Csontváz! halálfej! Irtózom. De mért Iszonyodik az ember önmagától ? I. 43.
Hidegen állt meg a váz. Oúnymosolyra Vonultak volna ajkai talán,
De ajka nem volt, amit félrevonna, Rég elfogyott az férgek asztalán.
[ . . . Csupán a fakó Rom, puszta csont, maradvány látható.
I. 59.
Rosszul illik véges Emberhez nagy ház és nagy krypta még Rosszabbul.
1. 63. . . . . . . Higyjen Horácnak, massiv bölcses-
s é g e Házépítők hívságos, nyegle népit Velősen inti: a halálnak széke Tar földhazánk, és sírgödörre épít Szegény h a l a n d ó . . . ! Bús morál (de
[végre Minden morál az!) — Elmúlsz minden- [képp itt.
„Sepulchri immemor struis domos."
Kaszás levagdal, az alattomos.
Byron remek képet nyújt pedig a délibábról. (II. 42.)
Szétszórt felhőkön gyönyörű szivárvány Ragyog fel most a tengert átölelve, Alapzatával kék habokra állván, Alatta minden tündébb színre kelve Leng, mint a zászló, mind szélesbre
[válván.
A hő leget kibontott szárnnyal szelve, Majd mégszűkül s mint ajzott ív remeg, Aztán nem látják a fáradt szemek.
I. 18.
Óh, mért örökíted A halandóság emlékezetét
Halandó ember? és mért nehezíted Az elválást attól, mi nem tiéd ? Elhunyt apáid által létesített Minden síremlék nemde nem sötét Koporsó, mely körül az egykor éltelc S kimúltak árnya leng, mint gyász [kisértet?
a szivárványról (II. 91.) Arany
(Szertenézhet.)
A boltozatra föl, mely tiszta széken Égből, sugárból szőve domborul, A zöld mezőn el, a rengő vidéken, Mely délibábot öltve fátyolul
Egy rész alul leng, más fölül az égen.
Mely mint ezüst tó, közéjük szorul;
Ha széttekint : aligha lát sokat Szegény myopsunk, bárhogy pislogat.
Byron leírja, mit lát Júanka szobájából, Arany pedig a Tiszára nyiló kilátást festi költői ecsetével:
XV. 15.
Rejtelmet áraszt gót szobája s főleg A vízmoraj mélán szűrődve be;
Az ablaknál (magától érthetőleg) Bús fűz borongott; álmatlan szeme A távol habzó zuhatagra néz,
Mely fölragyog s megint árnyékba vész.
I. 105.
Folyam mentében itt-amott egyes Vén fűz sötétlő körrajza veté A sík lapályra hosszú és hegyes Árnyát, minő toronyépületé.
I. 106.-
Majd a nap is leáldozék. Haránt Fektette a fodor habú Tiszára, Mint-búcsú-jobbot, rezgő sugarát, Aztán vakító ragyogással égc A falu szélső ablakán és — vége.
27
Vagy hallgassuk meg a két költő lelkének csalódott hangját.
D. Juán:
XIV. 74.
Hab ide-oda vet - Iránytalan hajóst a tengeren, Ki nyugtalan, 'merész vágyat követ.
Gályája ing-leng s ha végre látom, Hogy partot ér, hajh! nem rév az,, de
[zátony!
B. Istók:
I. 124.
Bányász a költő, hányszor kergeti Mély föld alatt vakon a vak éret!
Bízvást elindul, hévvel követi:
Az egyszer elvész, meddő szirt mered Eléje: s ő áll a szirtnél merőbben, Sápadva színben, fogyva kedv- s erőben.
Párhuzamba vonhatnók még a Don Jüan (XV. 67.) pór leányát és hajdúját a Bolond Istók I. énekének csőszével és Katójával; a Don Jüan II. 34-ben leírt tengeri vihar részletét a;
Bolond Istók II. énekében leírt temetéssel, vagy idézhetjük s Bolond Istók I. énekének csőszét, midőn
Száját, amíg nyúlt, széjjel nyitotta, Leásítozván egy hang-nyolcadot.
Ugyan az ilyen hangnyolcadoknak is meg van a maguk philosophiájuk: (Don Jüan XV. .1:)
A lét egy interiectio, kegyetlen Kín óh-ja, vagy kéj ah-ja, így van ez.
Egy ásitás, egy Hó! Hah ! Haha ! Jaj!
S legigazabb talán az utóbbi. (Hajj!)
Már most áttérhetünk a költői felfogás azon különbségeire,, melyek a Don Jüan és a Bolond Istók között a mese szerkeze- tében fennállanak. Byron a legegyszerűbb menetet választotta.
Mellőzi a bonyolult szerkesztést; a középkezdést, mint azt a^
eposíróknál láthatni, noha :
Ez a divat, de én nem így;teszek,
Én ott kezdem mindjárt a: kezdetén „ S Jüan helyett apjával kezdem el,
Tüstént anyjáról is szólok, ha kell.
Arany is mellőzi az epos magashangú stíljét és több lénye- gesnek vélt sajátságát, (Bolond Istók II. 15.) de erős formaérzéke,, mint már láttuk, a complicáltabb szerkesztésmódot választotta..
Byronnak ragaszkodnia kellett az a—co versszerkezethez, mert nála
nem a főhős a fontos, hanem a kitérések és az episódok. Arany- nál ellenben a főhős alakja össze van forrva a költő önalakjával, tettei a költő életrajzi adataival, melyek a szerkesztés finomabb és választékosabb beosztását kívánják. így nemcsak a szerkesztés felfogási különbségei tűnnék majd fel, hanem igazolva látjuk az alapgondolatban és a költői inspirátióban megnyilatkozó eltéré- seket is, amire a párhuzambaállítás példái előtt már hivatkoztunk.
Előadásmód, stíl tekintetében azonban teljesen egyeznek. E byronj.
stílben k_ülö^nösen_feltün_ő_ek az olvasó gyakori apostrophálása (Byron XV. 95. Arany I. 73, 117 stb.), a felsorolás ""sajátságos alkalmazása, (Byron IX. 65, XV. 21. Arany I. 72,1. 90 stb.) egyes feltűnőbb idegen, hibás, vagy költői művekben kevésbbé hasz- nált szavaknak a humor kedvéért való alkalmazása, („rittig"
Bolond Istók I. 20, respectábel I. 15, notabéne I. 93, 120 stb.) gondolatmegszakítások, zárójelek alkalmazása és hasonlók, melyek érdemleges tárgyalása a Bolond Istók méltatásához tartozik.
Meg kell még emlékeznünk a forma közösségéről is: mind- ketten^ stanzákban (ottava rima) írtak. Byronnal Velence kék ege
•és szép női kedveltették "meg^az-olasz-lyricusokat-és versför- máikat. Viszont Arany kifejlett formaérzéke örömmel olvashatta a Don Jüan tartalmi rendkívüliségeit, a forma szabályszerű mene- tét, a meseszövés egyenetlen játsziságát és a stanzák szövevényes szerkezetét. Szinnyei F. nézete szerint1 bizonyára a forma nehéz- sége csábította Aranyt, hogy ebben is Byront kövesse. Ily nézetet :Sem bizonyítani, sem cáfolni nem lehet.
b) Arany és Petőfi.
Byronban találtuk meg a Bolond Istók egyik fő mintáját.
•Önkéntelenül felmerülhet a kérdés, nem hatott-e Aranyra még másvalaki, az, aki szivéhez is közelebb állott, aki életének ré- szese és tanuja volt, akinek ragyogó költészetét Arany is annyira csodálta — Petőfi ? Két nagy lélek igénytelen külsőben, hű bará- tok a sírig — kétségtelenül hatottak egymásra. Ha vizsgáljuk kissé jellemük, egyéniségük vonásait, előre láthatjuk, miben kel- lett nyilvánulnia a kölcsönhatásnak. De positiv adatokra is szük- ségünk van, hogy láthassuk, maga a Bolond Istók mennyiben .mutatja a két költő közös vonásait. Petőfi is megírta a maga
1 „Arany János" (Franklin társ.)
29
.Bolond, Isióka-ját. Ez a körülmény, valamint az elválhatatlan*
barátság és folytonos érintkezés a kölcsönhatás szempontjából kétszeresen is késztet positiv adatok kutatására.
Ha a szivek közelségét és távolságát a helytávolság egysé- gével mérnők — legtöbbször meg is lehet tenni — mily távol kellene esnie Arany gondolatvilágának az angol lordétól és mily közel állania Petőfihez ! De hiába van oly távol szénporos Albion a délibáb hazájától, a lelkek nem ismerik a tér és idő korlátait, hogy egymásra leljenek. A testi embereket a gyakorlati érintke- zés önkéntelenül összeköti, de a lelkek közelállásukban még nem fognak egymásra találni. Ha Arany és Petőfi elütő természetét nézzük, kedvet kapunk kérdőjelt írni azon axiomához, mely sze- rint csak a positivumok vonzzák egymást, a divergentia taszí- tást idéz elő. Vagy megerősíti a szabályt azon számos példával igazolható kivétel, hogy az elütő természeteket összekötik azon*
értékek, melyeknek csak hiányát tapasztalják önmagukban, s ame- lyeket másokban csodálnak. Képzeljünk el egy örökösen nyug- talan, könnyűvérű, heves természetű, indulatos, haragos, majd hirtelen ellágyuló, finom és érzékeny lelkű, szerető és szeretetre- méltó ifjút — ez Petőfi.1 És Arany? Mély fájdalmak sebzik, de indulatai kitörését csendes búskomolyságra váltja át. Nem szeles, nem bohó; ezek a tapasztalatlanság jelei: Nem uralja indulatait,, hanem úrkodik rajtuk és a humor szelid élével kárpótolja magát csalódásaiért. így eltérő mindkettőnek költészete is. Pefőfi legki- válóbb a lyrában. Belé önti ki egész lelkét, legbensőbb, legala- nyibb érzéseit, sőt elbeszélő költeményeiben sem tud szabadulni ettől a nagyon is erős „önmagától." Petőfi subiectiv költő. Arany ellenben obiectiv. Tárgyait inkább kívülről keresi. Önmaga érzel- meit is biztosabban fejezi ki, ha az epicus hitellel és a tárgy meséjével foghatja^be. Ezért Arany legkiválóbbat az epicában alkotott. Petőfi költészetében inkább a lélek nyílt és természetes őszinteségét, a közvetlen bájt és elevenséget, Aranyban pedig a biztos kéz higgadtságát, a forma és műgond tökéletességét és a tárgyilagosságot csodáljuk. Teljesen hiányzik Petőfiben az, ami- Arany lelkének egyik fő jellemvonását teszi: feltűnően erős érzék a realitás iránt, mely a képzelet egyik functiójában, a szemlélő- désben nyilvánul.
Vitás tehát, vájjon a divergens vonások-e, melyek a két
1 .Nyárspolgár* jellem — mondja rá Babits. (Nyugat K- 18. sz. 12. 1.)'
egyéniséget egy minden tekintetben tökéletes, egységes és ideális .költői tehetséggé egészítik ki, hozták közelebb kettejük lelkét, vagy a rokon vonások, melyek két vonzódó szív egymáshoz simu- lásával és hasonulásával szükségképen kifejlődnek? Tagadhatatlan, vannak közös vonásaik is, melyek különösen jellemzik költői irányukat és bennünket is a BolondJstók- szempontjából-elsősor- ban érdekelnek. Mindketten a nép gyermekei, képzeletüket zsenge koruktól kezdve a magyarTlálók' táplálták, nyelvük zamatját az Alföld szűzmagyarsága.érlelie meg. Nyelvük tökéletességét,'TöF' dulatösságités zengzetességét meg inkább az egyéni erők erédő- jeül, mint az olvasottság eredményeül kell tekintenünk, mely szerencsére a népköltészet tiszta levegőjében mindvégig romlatlan maradt. A természeti erők, jelenségek alkalmazására, a természet symbolizálására ugyancsak a népköltészet fejlesztette ki közös 'hajlamukat. Mint ahogy Gyulai Pál mondta: ők a magyar nép-
költészet ugyanegy sugalmain lelkesültek.1 Mint már emiitettük, .a népköltészet alakja volt a Bolond-Istók-typus is, melyet költőileg
mindketten feldolgoztak.
"Petőfi is ismerte a Bolond Istók népmondai alakját. Ismeri a szólásmódot Bolond Istók bekukkanásáról:
.. éből csak egy maradt meg: a csavargás, mellyel a maga kóborló életét is jellemezte. A csavargás már nemcsak fogalom^hanem thema js, melynek meséjéT Petőfi éles
¡phantasiája mihamar megalkotja. Tulajdonképen nem is önélet- rajzot, hanem, önjeüémrajzot ír, ráruházva Istókra saját derült lelke könnyedségét és szeretetet kiváltó modorát. Előre is le kell mondanunk arról, hogy a Petőfi és az^Arany- Bolond lstók-ja közt párhuzamot találjunk, a genre,,„.a_ielfogás, az érzelmek, a
•humor szempontjaTa~m~ése~felépitése,.szerkezet és költői- előadás mindkettőben egészen~nfasTJTözöttük ellentétet vonni pedig nem rfeladiTunET :
A közös forráson kívül tehát semmi egyéb közösséget meg nem állapíthatunk. Petőfi 1847-ben írta a maga Bolond Istók-ját -és ugyancsak ez év június 1 —10-ig Arany vendége volt. Majd
Betérek Debreczenbe Bolond Istók gyanánt, S tovább megyek . . .
(A csavargó. 1844).
1 Arany Jánosról. Vasárnapi Újság 1893. 20. szám.
31 október végén és november elején fiatal feleségével együtt ismét Aranyéknál tartózkodott. Kétségtelen, hogy Arannyal is megis- mertette új elbeszélő költeményét, a maga Bolond Istók-ját,1
melyben kedves, könnyelmű, jószívű, derült lelkét önti a bőbe- szédű Istók alakjába, akit sem a sors keze, sem az időjárás dühe, sem az elutasítás nem tud elkedvetleníteni, sőt éppen e vonzó tulajdonságaival új életet, békét hoz az elhanyagolt tanya meg- hasonlott lakóira és ugyanott boldogságot és családi tűzhelyet teremt magának. Mily más itt a hang, a felfogás! Arany és Petőfi Istók-ja .oly távol áll egymástól,, mint a két Wltőj^yéniségigjés3^"
abban találkoznak,-arniben' Pet'öfi és Arany geniúsa ís egymásra"
talál :N~az-etböszelesnéir"falusi miíieube vaJó_JbeáIJitáiában. Ebben egyúttal mtMkeftérT eltérnek Byrontól, aTffi~térmeszétes : Byron aristócrata vér, költőink pedig a nép kebeléről nőttek nagyra. x f környezetét és pedig nemcsak nálunk (Eötvös, Jókai, Gyulai), hariemHTTflí 1 f öíctö n ~~is. (Áuerbach, Georg Sand.) Meglephette azonkívül Aranyt a Petőfi-féle Ich-Roman sikeres beállítása Istók álarca alá, mely nem annyira az élmények valódiságában, mint inkább a benső lélek hű reflexeiben, külső visszatükröződésében volt oly találó. Tegyük még hozzá, hogy Arany ismerte a „Don Juan"-t, hogy őt is előkészítették már azon lelki válságok, me- lyek ilynemű műnek előfeltételeit teszik. Vagy akkor ötlött elmé- jébe a gondolat, hogy ily irányú művet ír, mikor a „D. Jüant"
olvasta, vagy Petőfi Bolond Istókjának olvasásakor. A döntő el- határozást inkább ez utóbbi adta — s ebben áll a Petőfi Bolond Istókjának.tulajdonképeni_. jelentőségéig. mert Három—évrtrrá, 1850-ben meg is írja az I. éneket. Ugyancsak Petőfi munkája ösztönözte formaérzékét, hogy a byroni centripetális szerkesztés helyett a főhőst egységesebb szerkezet központjába állítsa és személyét jobban kiemelje; mig Byron hatása annyiban döntőbb volt, hogy az önjellemrajz helyett a¿ önéletrajz határozottabb tervét választotta; az I. énekben teljésen Byron módjára — az önéletrajzi adatoknak a cselekvény keretébe való beékelésével, —
1 A thetna hasonlósága, a Bolond Istók typusának közös ismerete, a két mű megjelenésének rövid időköze, valamint az a körülmény, hogy „Murány ostromát" is közös elhatározással énekelték meg és az 1847—50-ig terjedő idő- közben egymással sokat és hosszú ideig érintkeztek, végül, hogy a_Bolond Istókban mindketten Ich-Roman félét szándékoztak adni — mindez—elég-belső érvet nyújt a thema öntudatos közösségének bizonyítására"
a II. énekben pedig természetesebb és nyíltabb formában: önéi- ményeinek a főhős személyére való teljes átruházásával. Petőfi, mint láttuk, csak önmaga jellemét, modorát ruházza át Istókra (nem pedig élményeit) és ugyanily értelemben ismerjük fel nejé- nek Szendrey Júliának képét az öreg gazda bájos unokájában, annak kedves elevenségében. Hasonlókép gyakori és széltében elterjedt typust rajzol az aggastyán személyében, kit a csapások zárkozottá és rideggé, kétségbeesetté tettek, mig végre a remény- ség egy sugara megbontja lelke boruját, hogy annál szebben kiderüljön a tiszta kék ég, melynek csendes derűjét úgy meg tudjuk irigyelni!
Tehát inkább csak a cím közös; a tárgy más. Petőfi Istókja is szeret meséket mondani, akár „a falu bolondja", de mindig tréfás, mindig elmés, derült, szeretetreméltó. Arany Istókja meg azért kedves, mert már gyermekkorában komoly, kinyílik rajta nemcsak az arc, hanem az értelem szépsége is. Az iskola leve- gőjének utálata nem mutat mindenkor praedestinált szellemi léha- ságra ; sok ki nem forrt nagy szellem már zsenge korában köve- teli magának a szabadság lelki korlátlanságát. Nem szívelheti a tudós pedantériát. Szelleme olyankor fejlődik nagy rejtetten, mikor mások élvezik az időlopás gyönyöreit és társukat bosszantják, miért néha oly excentricus? (Majd azt mondtam: bolond.) Kár az ily fiúért, ha nemcsak társai — ez természetes — hanem a nevelő is félreismeri; holott egy ily ritka lélek az egész átlagnál többet ér. — Van tehát egy Istókunk, aki optimista, és egy má- sik, aki komoly, sőt pessimismusra hajló, kinek életefolyása bizonyos ihlettel, epicus módon, megfontolt szavakkal íródott.
De emellett Arany Bolond Istókja kevésbbé tárgyilagos, mint a lyricus Petőfié, ami méltán tűnt fel Szinnyei F.-nek is1 és fel tűnik mindenki előtt, aki kettejük költészetét ismeri. Okai ma- guktól érthetők: legfeljebb mégegyszer elmondhatnék mindazt, amit a két Bolond Istók psychicai különbségeiről már elmondottunk.
Másutt fogunk határozottabb mintára találni, mely Petőfi, és Arany Bolond Istók-ja között szorosabb érintkezőpontokkal kecsegtet.
Tegyük e célból vizsgálat tárgyává az ifjú költő utolsó nagy költői elbeszélését: „Az Apostol"-l. Eddigelé a D. Jüanban meg- találtuk a felfogás és concipiálás mintáját, a Petőfi Istók-jában pedig a puszta cím és népies genre közösségre leltünk. Az Apos- tol több gondolat- és typusmintát fog szolgáltatni. Minthogy a
1 „Arany J. élete" i. m.
