I.
A XIX. században némely tudományok, mint kiváltképen a természettudományok, bámulatos haladást tettek. És mivel a ter- mészettudományi ismeretek a m i n d e n n a p i élettel szoros összefüg- gésben vaunak, azért a-nép széles rétegeiben kezdenek terjedni.
A neveléstudomány is nagyot haladt a XIX. században, de a ne- velésről való újabb felfogás még a műveltebb körökben is lassan terjed. A nevelésről még m a is a legkülönbözőbb, a legellentéte- sebb felfogások uralkodnak. Van, a ki m i n d e n t ; van, a ki semmit sem vár a neveléstől. Az életben pedig két fő akadálya van a ne- velésnek : sokan, a kik értenének is hozzá, n e m érnek rá gyerme- keik nevelesével foglalkozni; a nagy tömegek pedig nem értenek liozzá, nincs bozzá elég műveltségük.
Azonban akárhol legyen a nevelésről szó, akár a szalonok- ban, akár egyszerű házakban, ahhoz ugyan mindenki akar érteni.
A kinek gyermeke van, az ért a neveléshez, — azt tartják. A kinek pedig nincsen, az még jobban akar hozzá érteni. Megszólják a tanárokat, tanítókat, és egymást is nemkülönben a legélesebben kritizálják, ha a gyermekek neveléséről van szó. Mivel mindenki ért a neveléshez, mivel olyan sok a szakember a nevelés terén, legalább a n n a k tartja magát, azért ez a kérdés a legközönségesebb, a legunalmasabb kérdések egyike, — legalább annak tartatik.
Olyan kérdés az, m i n t az időjárás, ezt is mindenkivel lehet tár- gyalni, m i n d e n k i ért bozzá, akkor vehetjük elő, mikor más társal- gási t b é m a nincsen, mikor — unatkozunk. Sokan még a vele fog- lalkozókat is unalmas embereknek tartják. De az a különös, hogy
* A temesvári t a n á r i körben t a r t o t t felolvasás.
Magyar Psedagogia. VIII. i . 13
1 9 4 KRATJSZ SÁNDOR.
sok tanár, tanító is haszontalannak t a r t j a a psedagogiát. Nyilván azok, kik magok is járatlanok a nevelés tudományában, kik a neve- lés gyakorlatát csak oly ö n t u d a t l a n u l űzik, m i n t a szülők legtöb- bike. Egy olyan iskolamestertől származik a következő tréfás meg- határozás : A neveléstudomány részint azt tanítja, a mit mindenki, tud, részint azt, a mit senki sem tudhat.
Hogy a nevelésről való ú j a b b felfogás alig terjed, a n n a k ter- mészetesen mélyebben fekvő okai is vannak. A franczia forradalom és az ennek hatása alatt Európa-szerte kitört forradalmak nagy- korúsították a nagy tömegeket. A társadalmi életben, a társadalmi küzdelmekben, melyekben addig csak százezrek állottak egymással szemben, most milliók és milliók lépnek föl. A létért folyó küz- delem azért óriási arányokat ö l t ; az ügyefogyott, tapasztalatlan, tudatlan elbukik benne, az ügyes, tapasztalt, t a n ú i t mesés sikert arat. Csoda-e, b a abban a n é h á n y évtizedben, mióta a n é p föl - szabadult, először azon ismereteket, először azon gyakorlatot ipar- kodik elsajátítani, melyekkel föntartását, megélhetését biztosít- h a t j a ? Nemcsak a psedagogia, h a n e m mindazon t u d o m á n y o k , melyek a m i n d e n n a p i élettel, melyek kivált a megélhetéssel, a létért való küzdelemmel egyenes összefüggésben nincsenek, vagy csak kevéssé vannak, nehezen és csak lassan bódítanak, lassan mennek át a köztudatba. A középosztálynál is ugyanazon okokból, főleg a pbysika, technika, ipar, földmivelés és kereskedelem vív- m á n y a i iránt van érdeklődés, van érzék. A fölélénkült nemzeti szellem hatása alatt a nemzeti irodalom és művészet is nagyobb méltatásban részesül. De az erkölcsi irányú társadalmi, történeti tudományok iránt, mint. a milyen a paedagogia is, általában nagyon csekély az érdeklődés még a közép osztálynál is.
II.
Ezeknek okát egyébiránt abban a körülményben is kell keresnünk, bogy a neveléstudomány m i n t tudomány, bizony fiatal tudomány. A mit psedagogia név alatt a mult században és jelen századunk elején ismertek és tanítottak, az bizony — n e m sok kivétellel — alig áll egyébből, m i n t nevelési reczipékből, a neve- lésre vonatkozó prédikácziókból. Ezek a reczipék és prédikácziók bizony h a m a r veszítették bitelüket. Csak a jobb neveléstani köny-
vek törekedtek arra, hogy a tapasztalatból elvont szabályokat, utasításokat rendszerbe foglalják. É s h a egyik-másik tudós iró könyvében találunk is tudományosságot, a psedagogiai szabályok- n a k magasabb eszmékből történő levezetését, ez a tudományosság rendesen más tudományok köréből, rendszerint az erkölcstanból, lélektanból kölcsönvett tudományosság. Úgy, hogy úgy látszott, a paedagogia n e m önálló tudomány, mert b a tudományos akar lenni, m á s tudományhoz kell f o r d u l n i a . — kölcsönért. Ez . a vélemény egészen az utolsó évtizedekig tartotta magát még. a t u d o m á n y o s körök egy részében is. Pedig h á t a nevelés elméletének több m i n t két évezredes m ú l t j a van! Irodalma óriási. Ezen két évezred óta m i n d e n k o r a legfényesebb szellemek tartották a nevelést. méltó- nak arra, hogy vele foglalkozzanak, hogy róla írjanak, Plátó- és Aristotelestől kezdve a legújabb időig. A m ú l t század híres irói és bölcselői közül, kik a. nevelésről irtak, csak Rousseau és Kant, a jelen századból pedig Herbart, Schleiermacher, Comte, Herbert Spencer és Mill Stuart nevét említem. A n é m e t Herbart. rendsze- res, tudományos m ű v e t hagyott ránk a nevelésről. És m i n d a n n a k daczára fönn tudta magát tartani az a nézet, hogy a piedagogia n e m önálló t u d o m á n y , hogy nincs önálló vizsgálódási köre, hogy túlságos mértékben kölcsönre szorúl. Ennek, okát a következőben találjuk.
Az elmúlt század, a felvilágosodás százada, az embert csak m i n t egyént teszi vizsgálata tárgyává. Lélektana az egyén lélek- t a n a ; erkölcstana az egyén erkölcstana; a társadalmi és történeti
•tudományok mivelöi az egyénnek önállóságáért, jogaiért küzdenek.
A neveléstudomány is az emberrel csak m i n t egyénnel foglalkozik, és az elmélet nyomán a gyakorlat indiv'idualisztikus törekszik lenni.
De ez az egyénies paedagogia úgy járt, mint. az egyén lélektana és erkölcstana. A legnevezetesebb problémákat, melyek a közszellem sokféle kérdéseire vonatkoznak, az egyén lélektana egymaga soha- sem t u d t a megoldani, csak a néplélektan segítségével. Hasonló- képen van az ethika a közerkölcsök sokféle jelenségeivel, melyeket az egyén erkölcstana csak a sociális erkölcstannal együttesen t u d megfejteni. Jelen századunk közepén, midőn a nagy tömegek jogi- lag és társadalmilag nagykorúsíttatnak és rettenetes küzdelmet a létért, társadalmi harczokat idéznek elő : általában a társas élet jelenségei iránt fordúl első sorban a tudósok, m a j d az államférfiak
s mások figyelme. Egy egészen ú j tudomány, az ú. n. sociologia 13*
196 KRATJSZ SÁNDOR.
ennek köszöni keletkezését. Vizsgálat alá kerülnek a t á r s a s élet jelenségei m i n d : a közszellem, a m i n t az a nyelvben, az irodalom- ban, a művészetben nyilvánul; a közerkölcsök, a m i n t azok a tár- sadalmi szokásokban, intézményekben és állami életben kifejezést nyernek, és így keletkezik a néplélektan és a sociális erkölcstan.
Vizsgálat alá fogják a kultura keletkezését, és az ember társas életét történeti fejlődésében vizsgálják. Az egyes ember testét, életét és fejlődését összebasonlítják a sociális szervezettel, a sociális testtel, ennek életével, fejlődésével, miáltal nagyon sok kérdés ú j megvilágításba kerül, a meglevő tudományok ú j szempontokkal gazdagodnak, sőt — a m i n t említettük is — új t u d o m á n y o k kelet- keznek.
A társas és történeti szempont, mely a jelen század közepé- től uralkodik a társadalmi és történeti tudományokban, n e m ma- radt hatás nélkül a neveléstudományra sem. A n e v e l é s t u d o m á n y is kénytelen volt a társas, történeti jelenségekre kiterjeszteni figyelmét. Nem az a kérdés m o s t : miképen neveli az egyes nagy- korú ember az egyes kiskorú embert ? — h a n e m a kérdés az l e t t : miképen nevelheti a nagykorét, nemzedék' a kiskorú nemzedéket ? Miképen adja át a mai nemzedék az u t á n a következő nemzedék- nek összes értékes javait ? Miképen adja át a nagykorú nemzedék t u d o m á n y á t , művészetét, miképen erkölcseit, szokásait, állami, társadalmi rendjét, közgazdasági intézményeit és m á s sokféle érté- kes intézményeit úgy, hogy a következő nemzedék m i n d a z t fen- tartani, sőt tovább fejleszteni képes legyen ? E z e n társas és törté- neti vizsgálódások ú j életet öntöttek a psedagogia tudományába,- mely megtalálta a m a g a külön vizsgálódási körét, önálló tárgyát, fel- adatait, módszereit, eszközeit, s így most már mindazon kellékekkel bir, melyekkel egy önálló t u d o m á n y n a k birni kell, a nélkül, hogy más t u d o m á n y h o z mértéken túl kölcsönért kellene mennie. Az egyéni szempontot nem adta fel, csak egyesítette a társas, történeti szemponttal. Ezek a vizsgálódások arra is vezettek, hogy a szoro- sabb értelemben vett neveléstan mindinkább elkülönül az oktatás- tantól, úgy, m i n t két egymásmellé rendelt t u d o m á n y , melyek mindketten a művelődést szolgálják; továbbá, hogy m i n d k e t t ő köre bővült, a mennyiben a neveléstan a nevelésügyről, m i n t so- ciális intézményről szóló t a n n a l bővült; az oktatástan pedig az oktatásügyről szóló tannal. Comte, Schleiermacher, H e r b e r Spencer psedagogiai vizsgálódásaiban m á r a sociális szempont az u r a l k o d ó ;
az u j a b b német psedagogiai irók — mint Willmann — müveiben pedig az egyéni és sociális szempont egyesítve van.*
III.
Azon sociális életjelenségek és intézmények, melyeket a nevelés- és oktatástan vizsgálódásai körébe vont, legjobban azon analógia jellemzésével mutatbatók be, mely az egyes ember teste és a társas szervezet, a társas test között fennáll. Ez az analógia **
az ókor legrégibb idejéből származik, s azóta a legnagyobb elmé- ket foglalkoztatta. Ujabb időben azonban az élettan a két test, a két szervezet közti hasonlóságokat szaporította; oly hasonlósági kérdéseket vetett föl, melyekről a régieknek fogalmuk sem volt.
Az analógia szerint: Valamint az egyes ember szervezete n e m csupán a részeknek egy rendszeréből, h a n e m több — a csontok, izmok, véredények, idegek — egymáson átszövődő rendszeréből á l l ; épen úgy az a szervezet is, a mely az embereket, valamely meghatározott helyen és időben közösséggé összeköti, n e m egy kötelék, h a n e m sok kötelék összetett szövedéke, mely a nemzeti köteléket, a politikai közösséget, az osztályok, hivatásfajták össze- tételét, a vallásos közösséget és a többi számos egyesüléseket, me- lyek szellemi és más érdekek által, együttélés, érintkezés és szo- kások által előállanak, magában foglalja.
* Mi magyarokúi ne feledkezzünk meg a mii magyar gondolkodóink- ról se, a kik az itt fejtegetett gondolatkör felépítésében és általánosításában nevezetes részt vettek; ne feledkezzünk meg a társadalmi pkilosopkusok közt br. Eötvös Józsefről és a psedagogusok közt Kármán Mórról. Az utóbbi egyetemi előadásaiban, tanárképző-intézeti theoreticumaiban (v. ö. Kármán : Adalékok), valamint a tanügyi kongresszuson tartott előadásában is (1. a Kongresszusi Napló I. kötet 217—224. 1. és a Magyar Psedagogia 1897. évf.
1. 1.) stb. az itt érintett szellemben fogta fel a «p8edagogia» és a "műve- lődés® fogalmát, ő már foglalkozott nálunk a pedagógiának tudományos alakba öntésével, és jobban tekintettel volt hazai viszonyainkra, mint a külföldi gondolkodók. (L. még Waldapfel János tanulmányát a Magyar Pedagógia 1896. évi folyamában és Weszely Ödön czikkót a Kármán- emlékkönyvben.) A sociális álláspont magával hozza azt is, hogy tudomást vegyünk egymás munkájáról. A szerk. '
** Lásd Willmann Ottó : Didaktik als Bildungslehre nach ihren Be- zieliungen zur Socialforschung und zur Geschichte der Bildung — czimű művét. (Bevezetés, 1—25. oldal.)
1 9 8 KRATJSZ SÁNDOR.
Továbbá az egyes ember testi szervezete és a társas szerve- zet abban is hasonlít egymáshoz, hogy mindkettőnél az őket al- kotó elemeknek szakadatlan jövése-menése fordul elő. A testi szervezet kiválaszt anyagokat, melyeket másokkal pótol, és állandó építés és bontás által folyton újul. A társa.? szervezetnél a születé- sek és halálozások eszközlik a folytonos ú j u l á s t ; és a m i n t a testi szervezet az anyagok kicserélése ellenére fennáll és az ú j o n n a n keletkező elemeket assimilálja, feldolgozza és a különböző rend- szerekbe, melyeket m a g á b a n foglal, szétosztja: azonképen a társas szervezet is az egyesek jövése-menése mellett is m e g t a r t j a azonos- ságát, a mindenkori szaporodást assimilálja, szervezetébe beosztja és ezáltal életműködésének folytonosságát biztosítja. E z e n társas megújulási folyamat n e m látszik nekünk egységesnek, mert azon gyakorlati életföladatok következtében, melyeket m a g á b a n foglal, túlságosan le vagyunk kötve. Az analógia értéke azáltal sem csök- ken, bogy az összehasonlított jelenségeknél nemcsak hasonlóságo- kat, hanem tetemes különbségeket is veszünk észre.
a) A társas megújulási folyamat első mozzanata : az utódok létrehozása, melyekre az assimiláló behatások történnek. A szapo- rodási ösztön, az önfentartási ösztön mellett a legerősebb mozgató ereje m i n d e n állati életműködésnek. A szaporodással az átöröklés jár, miáltal a szülők sajátságait és tehetségeit a gyermekek örök-
lik, és így az egymásra következő nemzedékek egymáshoz hason- lók lesznek és a typusok ki n e m vesznek. A házasság erkölcsi intézménye által a két n e m együttélése családi közösséggé, a tár- sas szervezetek alapsejtjévé válik. így a szaporodás a társas élet- tel szoros viszonyba kerül. V a l a m i n t az állatoknál nemcsak örö- költ, h a n e m szerzett sajátságok is átöröklődnek az utódokra ; épen úgy történik, sőt még változatosabb az átöröklés az embernél. Az utódok öröklik a nemzeti jelleget és más jelleget, mely az elődök- nél életmód és szokás folytán kialakúlt. Azon tény, bogy termé- szeti népeknél a műveltség n e m mindjárt hódít, h a n e m csak akkor, h a m á r több nemzedék állott hatása alatt, arról tanúsko-.
dik, hogy a hatások, melyek az unokákra és elődeikre történtek, egymást erősítve egyesülhetnek az unokákban. A kasztrendszerben élő népeknél tett megfigyelések m u t a t j á k , hogy szellemi és tech- nikai tehetségek, h a több nemzedéken át fejlesztetnek, mintegy tőkésíttetnek és hogy így a késő nemzedékek az előzők fáradságai- nak gyümölcsét fokozott tehetségekben élvezik.
b) Mint a fajfentartási ösztön, hasonlóan áll a faj szolgála- tában azon ösztön, melynél fogva a kicsinyeket oltalomban, ápo- lásban részesítjük, őket táplálékkal ellátjuk, általában m i n d a b b a n részesítjük, a mi az élet föntartására szükséges. Ezen cselekvése- ket közönségesen fölnevelésnek m o n d j u k . Egyedül ez a fölnevelés létesít tudatos vonatkozást a szülők és a gyermekek között. Meg- van az állatok között is, de n e m tartós. A kis gyermek soká tartó tehetetlensége az emberiség előnyös tulajdona, a mennyiben a fejlődésnek lassúsága annak terjedelmet és mélységet a d ; a szü- lőkre pedig, kik a gyenge teremtést gondozásban részesítik, erköl- csi tekintetben nemesitőleg hat. A művelt nemzetek gyermekeinél ez a tehetetlenség hosszabb ideig tart, m i n t a természeti népeknél, t e h á t a műveltség p r o d u c t u m a . A társas szervezet részéről a kis gyermek nevelése az árvák és talált gyermekek ápolásában mutat- kozik.
c) Az így létesült életközösségben történnek az első termé- szeti halások az utódokra, ott megy végbe az értelmi és erkölcsi hasonulás is. Kezdetben szándékosság és czéltudatosság nélkül, inkább lelki folyamat az, mely által a physikai egyneműség értelmi-, erkölcsi egyneműséggé lesz. Alacsony műveltségű népek- nél is, a hol a szándékos hatások a gyermekekre még nagyon csekélyek, a gyermekek az öregekhez hasonlókká lesznek; gon- dolkozásuk, kedélyük olyanná lesz; nyelvükbe, szokásaikba, emlékeikbe, érdekeikbe belenőnek, pusztán ezen önkéntelen hasonulás alapján, melyet" érintkezés és együttélés eredményez.
De előrehaladottabb műveltségnél is, a hol a szándékos és terv- szerű ráhatások tért nyertek, ez utóbbiakat az önkéntelen hatások előkészítik, kísérik, persze gyakran keresztezik, akadályozzák ; de az, a mi úgyszólván ráragad a gyermekre, a nevelésnek, a tanítás- nak terjedelmes és nélkülözhetetlen föltételét teszi.
Ily módon sajátítja el a gyermek anyanyelvét az anyával való érintkezésben és az anyanyelvvel az értelmi hasonulás fontos mozzanata megy végbe. Mert a beszéd lesz azután az az eszköz, mely a tapasztalatokat, emlékeket, felfogásokat, becsértéki ítélete- ket közvetíti, a n n á l inkább, minél inkább támaszt kap a hallott- ban és látottban. A cselekvés és alkotás körében a p é l d á n a j ^ s ' j 1 a legerősebb assimiláló ereje; és ügyességek és
sonló módon származnak, és velők együtt érdekek, /t&pékvések, hajlamok és mindenféle akarati nyilvánulások. Ez Árfolyamat a
lUJ i-
2 0 0 KRATJSZ SÁNDOR.
közműveltség növekedésével szintén növekszik terjedelemben és teljességben.
d) A közműveltség által teremtett vagy alkotott javak is hatásos eszközét teszik annak, hogy a kicsinyek a nagyokhoz ha- sonlóvá lesznek. A javak áthagyományozása ú j a b b kötelék, mely az egyik nemzedéket a másikkal összeköti, mely a társas alkotás folytonosságát föntartja. Az áthagyományozás nemcsak m a g á n o - sok, hanem a köz, az egész szervezett társaság részéről is törté- nik. Hisz a köz javai, az állam h a t a l m i eszközei, vallásos, művé- szi emlékek, gyűjtemények stb.-iek szintén a következő nemzedé- kekre szállanak át. Az áthagyományozás fontosságát m é g i n k á b b feltünteti lélektani oldala, a m e n n y i b e n a javakkal együtt eszmék, törekvések szállanak át. H a ez m á r a magánvagyonnál történik, melylyel egyúttal a hozzáfüződő emlékek, remények, hagyomá- nyok, feladatok, czélok és érték felfogások átszállanak; mennyivel inkább ez történik a közjavak átszállásával. Nemzeti emlékeket, szobrokat nem m i n t vagyont, h a n e m m i n t szent dolgot, zálogot hagyományoz egyik nemzedék a másiknak.
e) Az értelmi és erkölcsi javak átszármaztatását, mi, a m i n t látható, az anyagiakkal együtt történik, eszközlik azok a művele- tek, azok a cselekvések, intézmények is, melyek a szándékosság, a tervszerűség jellegét viselik magukon.
Ezen tudatos lelki müveletek elnevezésére nincsen oly össze- foglaló szónk, mely valamennyit jelentené. Azonban a nyelvszokás megengedi a tanítás és fegyelmezés elnevezéseket, melyekkel egy- úttal azon müveletek két főosztályát jelöljük. A tanítás által az értelmi tartalmat, ismeretet, tudást, vallást, világnézetet közve- títjük, és az utódok értelmi hasonulását czéltudatossá teszszük; a fegyelmezés által bevezettetnek az erkölcsi életbe, beállíttatnak a társas szervezetbe és érdekkörük a közösség erkölcsi érdeke sze- rint határoztatik meg. Tanítva és fegyelmezve munkálkodik vala- m e n n y i közösség és társadalmi kör, melyeket a társas szervezet magában foglal.
A társas életújulás lényeges folyamatai, mozzanatai t e h á t a szaporodás és átöröklés; az utódok ápolása, fölnevelése; a fiata- lok öntudatlan, akaratlan h a s o n u l á s a ; a javak á t h a g y o m á n y o - zása ; a tudatos, többé-kevésbbé tervszerű hatások tanítás és fe- gyelmezés által. Azonban csak a szaporodás és átöröklés sajátos jegyei a társas életújulásnak, mivel a többiek a társas életben m á s u t t is előfordulnak. Érintkezés és társalgás által ugyanis nem-
csak a gyermekek, h a n e m a felnőttek is hasonúlnak. Fiatalja ép úgy, m i n t öregje csiszolódik finom társaságban, ellenben nyers, durva társaságban elparasztosodik; a vadak az európaiakkal való érintkezésben m ű v e l ő d n e k ; ellenben az európaiak tartós közös- ségben amazokkal elveszíthetik műveltségüket; a társadalom egész osztályai assimilálódnak, vagy a szokások kölcsönös kicserélése alapján, vagy a gyengébb sajátságnak az erősebb által történő elnyomása á l t a l ; sőt még a nemzeti jelleg is eltűnik így, bár n e m kényszerítő körülmények közrehatása nélkül, de gyakran n e m szándékos intézkedések által.
Sőt a tanítás és fegyelmezés sem különös jegye a társas élet újulásának. Hisz a misszionáriusok és lelkészek a népet tanítják.
A művészek, tudósok köré iskolák képződnek. Az ipar és gépészet haladása tanításon és u t á n z á s o n alapszik. És a könyvek, az iroda- lom a lelki tartalomnak látható, maradandó, alakot adnak és na- gyobb térbeli és időbeli hatáskörrel birnak, mint a szóbeli tanítás.
Így a tanítás is csak különös művelete egy általános szellemi mű- veletnek. És hasonlóképen vagyunk a fegyelmezéssel is. Hisz be- szélünk papi fegyelemről, katonai fegyelemről, az állam ez irányú intézkedéseiről és m i n d e n n e m ű testületbeli fegyelemről.
H a n e m azért a társas szervezet életújulása, illetőleg a fel- nőtt nemzedék viszonya a felnövőhöz mégis oly jellemző és oly világosan megjelölt feladatokat foglal magában, hogy annak alapján könnyű oly miveleteket, intézkedéseket és intézményeket körülhatárolni, melyek a nevelés és nevelésügy és az oktatás és oktatásügy vizsgálódási körét, tárgyát képezik.
Hogy miképen neveli valamely nép a fiatal nemzedéket, ezt a politikai és sociális szervezet, nyilvános és házi erkölcsei, isten- ről való felfogása és világnézete ecsetelésével kapcsolatosan kell k i m u t a t n i ; ellenben mit tart valamely nép műveltségnek, mely szellemi javak vannak közforgalomban — melyek tanítási anya- gúi is használtatnak — és mely intézmények szolgálnak az előbb származó szükségleteknek, azt ott kell kimutatni, a hol szellemi érdekeiről, irodalmáról, tudományáról, költészetéről, művészeté- ről van szó. Ez a különbség még inkább kitűnik a két kör törté- neti tárgyalásánál.
Ezek u t á n csupán két kérdést tűzök még magam elé.
2 0 2 KRATJSZ SÁNDOR.
IV.
1. Mily föllételek mellett remélhetik a szülők, hogy nevelési törekvéseiket siker fogja koronázni 9
2. 'És mit-várhatnak a szülők, mit várhat a társadalom az iskolától nevelési tekintetben f
F e n n e b b vázoltam azokat a tényezőket, melyek az önkénte- len, többé-kevésbbé öntudatlan' erkölcsi hasonulást eszközlik, melyek támogatása nélkül a tudatos nevelés törekvései nagyon bizonytalan sikerrel kecsegtetnek, a legtöbb esetben eredményte- lenek m a r a d n a k . Azon tényezők elseje és legfontosabbika a társa- dalom alapelve, a család, a szülői ház. A család, a szülői ház erkölcseitől függ leginkább a nevelés sikere. Oly házból, melynek erkölcsei tiszták, a legtöbb esetben minden különösebb, tervszerű nevelési törekvés nélkül is jóravaló, derék, jó erkölcsű ifjúság kerül ki. A szülők műveltségének tetemes részét is elsajátítják rendszerint a gyermekek a szülői házban, de még inkább erköl- cseiket. Az öröklött tulajdonságok is nevezetes szerepet játszanak ugyan az erkölcsök kialakulásánál, de minden esetben döntő fon- tosságúak a szülői háznak, az atya, anya, testvérek, cselédek és mindazoknak erkölcsei, kik a házban gyakran megfordulnak. Mivel természet szerint a szülőkhöz kötnek bennünket a legerősebb kötelékek, azért a szülők h a t á s a reánk legerősebb. Ily értelemben m o n d t a Goethe is a nevelésre vonatkozólag: «Man könnt' erzo- gene Kinder gebáren Wenn die Eltem selber erzogen wárem.
Lényeges tényező az erkölcsi nevelésnél a társadalom erkölcse, a nyilvános erkölcsök. A gyermek első éveiben ezek természete- sen n e m oly fontosak, mint a serdültebb gyermekkorban, főleg az ifjúkorban. Minél inkább érintkezik a gyermek m á s család kisebb- nagyobb gyermekeivel, m a j d felnőttekkel; minél többet van távol á szülői háztól: annál nagyobb hatással varinak r á a társadalom erkölcsei, annál inkább elsajátítja a társadalom erkölcseit. Az ifjú korban már a politika, egyházi szervezet, s a sokféle sociális szer- vezet általában, erős hatással szokott lenni az ifjúság erkölcsisé- gére. Oly államban, melyben akár felülről, akár alulról n e m tisz- telik a törvény, a vallás szentségét, a fiatal nemzedék sem fogja azt tiszteletben tartani — bármit tanítson is az iskola. A hol a magánérdeket rendszerint fölébe helyezik a közérdeknek; a hol
mindenki bármily áron is, de csupán saját boldogulását keresi:
oly társadalomban a fiatalabb nemzedék sem lebet sokkal külómb, bármennyi idealismust tömjenek is az iskolában beléje.
Az ifjúság erkölcsei mintegy az a tükör, mely a mi erköl- cseinket, mely a felnőtt nemzedék erkölcseit m u t a t j a . Nem az ifjú- ságban, m a g u n k b a n kell a bibát keresnünk, ba az ifjúság erkölcsei lazák, rosszak.
És ezzel második kérdésemhez érkeztem: Mit várhatnak a szülők, mit várhat a társadalom nevelési tekintetben az iskolától ? Legalább is n e m sokat, m e r t az iskola első sorban oktatási intézet, szellemi műveltséget nyújtó intézet. Azzal a felfogással, m i n t h a az iskola nevelési tekintetben döntő tényező volna, egyszersminden- korra szakitanunk kell. Korántsem oly fontos tényező, m i n t a szü- lői ház, vagy a nyilvános, sociális erkölcsök. Köztudomású, hogy a legmagasabb szellemi műveltség egész szépen p á r o s u l h a t belső erkölcsi romlottsággal. Nos, az iskolának meg, mivel szellemi mű- veltséget nyújtó intézet, nincsen sem elég alkalma, sem módja, hogy az erkölcsökre döntő tényezőként hasson. Szó sincs róla, lényeges tényező nevelési tekintetben is, mert az iskolai rendtar- tással, az iskolai fegyelem kezelésével, a tanárok erkölcsi példa- adásával, az oktatással, foglalkoztatással, és az iskolai élet azon mozzanataival, mikor az iskolai élet a társadalmi élettel,érintke- zik (p. o. iskolai ünnepek és állami, egyházi, polgári ünnepies alkalmak), mély hatásokat tehet az ifjú nemzedék erkölcsi fejlő- désére is; de biztos sikerrel csak azon esetben, ha a szülői ház, ha társadalom, ha az állami és más közösségektől támogattatik.
A különböző fokú iskoláktól elvárhatjuk jogosan, hogy megfelelő- különböző fokú szellemi műveltséget n y ú j t s a n a k ; de az ifjúság erkölcseinek minőségéért a felelősség csak kisebb mértékben ter-.
beli az iskolát. Természetesen, egészen másképen van a dolog, h a az iskola internátussal, nevelőintézettel van egybekapcsolva. Az internatusos iskola magára vállalja nagy részben a szülői ház kö- telességeit erkölcsi nevelési tekintetben is. F e l a d a t a sokkal na- gyobb és felelőssége is.
Temesvár. KRAUSZ SÁNDOR.
