P E R J É S G É Z A s-zázildos
KÖZELEBBI ES TÁVOLABBI FELADAT TÁMADÁSBAN
A közelebbi és távolabbi feladat kérdésének felvetésénél először is azt kell tisz- tázni, hogy egyáltalán mi szükség van arra, hogy az alapfeladatot közelebbi és távolabbi feladatra bontsuk fel? Másodszor azt kell tisztázni, hogy a feladatnak ilyen feltagolása konkréten mit jelent a harcászati alsó vezetők szempontjából?
Végül pedig le kell rögzíteni, hogy az egyes egységeknek konkréten mi a köze- lebbi és távolabbi feladata?
Az alapvető nagy feladatnak részletfeladatokra való felbontása döntően fon- tos a tervszerű eljárás szempontjából. A végső feladatot egy ütemben elérni nerra lehet, ehhez meg kell teremteni az előfeltételeket, ez pedig a közelebbi feladat végrehajtása. A kérdést a politikai stratégia és taktika területéről hozott hasonlat- tal lehet a legjobban megvilágítani.
Az Oroszországi Szociáldemokrata Párt II. Kongresszusán (1903.) a kül- döttek elfogadták a Párt programmját, amit Lenin dolgozott ki. A programmi lerögzítette a nagy stratégiai vonalvezetést, amely mentén haladva a végső cél„
a szocializmus megvalósítása elérhető. A nagy feladat eléréséhez vezető utat fel- tagolták és kijelölték azokat az előfeltételeket, melyek eléiésétől függött a végső»
cél megvalósítása, röviden: megállapították a politikai minimumot és maximumot.
A Párttörténet erről így ír: „A maximális programm a munkásosztály pártjának fő feladatáról, a szocialista forradalomról, a kapitalista uralom megdöntéséről,, a proletariátus diktatúrájának megvalósításáról szól. A minimális programm a pártnak azokat a legközelebbi feladatait tartalmazta, amelyeket még a kapitalista rend megdöntése, a proletariátus diktatúrájának létrehozása előtt kell megvaló- sítani: a cári önkényuralom megdöntését, a demokratikus köztársaság kivívását, a munkások számára nyolcórás munkaidőt, a faluban a jobbágyság csökevényei- nek megszüntetését, azoknak a földeknek (otrjezki) a visszaadását amelyeket a földesurak a parasztoktól elvettek. (Párttörténet: 44—45. oldal.)
Az, hogy a programm első része tulajdonképpen polgári-demokratikus célokat tűz ki, nem jelent lemondást a végső célról, a szocializmusról és a céloknak ilyen;
limitálása nem megalkuvás, és nem megtorpanás, hanem egyszerűen a törté- nelmi materializmus módszereivel végrehajtott, mondhatni „helyzetmegítélés"
alapján hozott „elhatározás".
Lenin ezt így fejezte ki: „A marxizmus visszavonhatatlanul szakított a na- rodnyikok és az anarchisták lázálmával, hogy pl. Oroszország elkerülhetné a kapitalista fejlődést, kiugorhatna a kapitalizmusból, vagy átugorhatná azt, valami más úton, mint az osztályharc útján, ugyanannak a kapitalizmusnak tala-
ján és keretei között." És tovább: „Ezért a polgári forradalom a legnagyobb mér- tékben előnyös a proletariátus számára. A polgári forradalomra feltétlenül szük- ség van a proletariátus érdekében." (Lenin: Két taktika. Vál. művek. 595. oldal.)
A Párt minimális programmjának megvalósítása nem kevesebb, mint 14 évig tartott, (1903—1917) és ezután még két stratégiai szakasz adódott: az első 1917 márciusától 1917 októberéig, melyben a cél az volt, hogy az imperializmust meg- döntsék Oroszországban, és kijussanak az imperialista háborúból, a második az:
Októberi Forradalommal kezdődött és célja „megszilárdítani a proletariátus dik- tatúráját egy országban, támaszpontként használva ezt a diktatúrát az imperializ-
. 3 2
mus megdöntésére valamennyi országban." (Sztálin: A leninizmus kérdéséi. 73.
oldal.)
Természetesen az egyes forradalmi szakaszok stratégiai célkitűzéseit szin- tén nem lehetett egylélegzettel megvalósítani és itt következett a taktikai feladat- felbontás, a .harcászati közelebbi feladat" kijelölése. Ezt Sztálin a következő- kép fogalmazza meg: „Minden adott pillanatban meg kell találni a folyamatok láncolatában azt a láncszemet, melynek megragadásával az egész láncot kézben tarthatjuk és előkészíthetjük a stratégiai siker eléréséhez szükséges feltételeket.
Ai ról van itt szó, hogy a pártra váró feladatok sorából kiválasztjuk azt az aktuális feladatot, amelynek megoldása központi jelentőségű és amelynek meg- valósítása biztosítja a többi aktuális feladat sikeres megoldását." (Id. mü- 82. oldal.)
A harcászat területén a helyzet ugyanaz: a végső cél elérésének előfeltetelei vannak, melyek teljesítése nélkül a végső feladatot nem lehet elerni, _ nemcsak azért, mert a végső feladat eléréséig harcászatilag különböző eljárást kívánó sza- kaszok adódnak - előregyülekezés rohamállásba, roham, mélységi harc —, hanem magának a tüz és mozgás megszervezésének, a tűzrendszer felépítésének sajá- tosságai hozzák magukkal, hogy csak a végső célra, irányuló általános terv nem ad megfelelő alapot a feladat végrehajtásához.
Tehát a harcászati minimális és maximális programm kérdése döntő jelen- tőségű a siker szempontjából. A kérdés csak az, hogy hogyan alakul a kérdés a gyakorlatban: miben állapítjuk meg a harcászati minimális és maximális programmot?
Szabályzatunk a közelebbi és távolabbi feladat kérdését a Gy. H. f./l. füzet 22.
és a 11./3. füzet 430. pon'jában tárgyalja. A nagyrészt elvi jellegű határozványokbol a következő kérdéseket kell részletesen szemügyre venni ahhoz, hogy konkrét, gyakor- lati eredményekhez juthassunk:
a) Mit jelent az, hogy a közelebbi feladat magában foglalja az ellenség által védett terep egyes részeinek elfoglalását, illetve az azokat védő ellenség megsemmisí-
tését abból a célból, hogy az ellenség tűzrendszerét megingassuk?
b) Mit jelent az, hogy a távolabbi feladatot a harc végső célja szabja meg, illetve a közelebbi feladatból következik, és célja az, hogy a megadott irányban és sáv-
ban az ellenség állásait elfoglaljuk?
c) Mit jelent az, hogy a közelebbi feladatot a meglévő harcrendből hajtjuk végre?
d) Végül pedig mit jelent az, hogy a távolabbi feladat végrehajtása a harcrend részbeni átcsoportosítását teszi szükségessé, és a feladatok kiegészítését?
A kiemelt kérdésekről első pillanatba látható, hogy az első kettőre a választ inkább a védelem, míg a másik kettőre a támadás vizsgálata fogja megadni.
Vizsgáljuk meg sorjában a kérdéseket, s most ntár nézzük a védelem, majd a támadás szempontjából.
/ . Megfontolások a védelem vizsgálata alapján.
A védelem legdöntőbb eleme, a helyesen megszervezett tűzrendszer. Tűz- rendszer, alatt általában a tűzgépek tiizelőállir-ait és tüzfeladataikat értjük.
A védelmi tűzrendszer erőssége zártságában (az előterep és mélységi öv minden része tüz alatt van), sokoldalú kombinációs lehetőségeiben (egy Merületre tobb fegyver is hat), a tüzelőállások alapos műszaki berendezettségében, valamint bemértségében és feszes vezethetőségében van. Ezen védelmi tűzrendszer akkor mondható megingottnak, ha a zártságától, kombinációs lehetőségeitől és kiepitett tiizelóállásaitói megfosztjuk. Tęrmćszetesen a tűzrendszer megingatásának tényét minden egyes egységnél más és más feltételek szabják meg; nyilvánvaló, hogy a föellenállási vonal fészkének elfoglalása még nem jelenti a zászlóalj tűzrend- szerének megingatását, de feltétlenül azt jelenti a szakasznál.
Viszont az is természetes, hogy a tűzrendszer megingatása még nem jelenti a védőéllás teljes felszámolását. Ezt csak a védőállás teljes mélységének elfog lalása után mondhatjuk.
Nézzük meg az egyes egységeket ebből a szempontból:
3 Honvéd I
I . s z . á b r a .
Tüzrendsz ei
2 . 6 z • á b r a .
2 5 0 - 3 0 0 m . - > , c . ., .. v
1. Szakasz: (1. ábra.) A szakasz első fészkének elfoglalása (ábránkon pi ros szaggatott vonal) azt jelenti, hogy az eddig zárt, kombinációs lehető- ségekre alkalmat adó és kiépített tüzelőállásokkal biró tűzrendszer megin- gott. U g y a n m é g két géppuska (E—F) é s egy pet. pu. (D) tüze érvé- nyesül, azonban az eredeti hézagmentes tűzfalat (A—
F. hatásterületekből össze- ttéve), ez a maradék há rom fegyver nem tudja kitölteni. Távolságban a tűzrendszert kb. 50—60 méter után ingattuk m e g és 250—300 méter után számoltuk föl a szakasz védelmét. ,
2. Század: (2. sz. ábra.) A védő század föcllenál- . , lási vonalában lévő fész
Szak. tampon k e k elfoglalása (ábránkon
felborítva 700f£lSzàmo1vft szaggatott piros vonal)
* ^ ugyan lazítja a tűzrend
» 0 0 szer zártságát, kombiná
& — c i ó s lehetőségeit csök
kenti, azonban m é g nem tekinthenlő megingottnak.
mivel a második árok és a század fötámpont tűz- fegyverei érintetlenek és így a zárt, bár kombiná- ciós lehetőségeiben szegé- nyebb tűzrendszer m é g megvan. Viszont a máso dik árok elfoglalásával (ábránkon- e g y e n e s piros vonal) csak a fötámpont fegyverei maradtak m e g és az А., В., С. é s vonal kázott C. hatásterületek bői álló hézagmentes tűz- fal az A. é s B. hatás- területek kiesésével héza gossá vált. Tehát elmond hatjuk, hogy a század védelmi tűzrendszerét megingattuk, ha a sza- kasztámpontokat elfoglal- tuk, viszont a század vé- delmét csak akkor számol- tuk fel, ha a fötámpont is a kezünkben van. Tá-
volságban: 250—300 m . illetve 700 m.
Tűzrendszer Tűzrendszer Szd.védelme még nincs már meg fel van megingatva, van ingatva, szamolva
3 4
n e
- 1.510В.
»- 'j К ' л 3 . я я . á b r a .
a e z d . v é d ő k ö r l e t e k t ű z h a t á s t e r ü l e t e i
a s l j . mag t ű z h a t á s t e r ü l e t e i
3. Zászlóalj: (3. sz. ábra.) Az előbb modottak itt is érvényesek, csak a tűz- rendszer megingatása a század főtámpontok el- foglalásával (700 т . ) , a zászlóalj egész védelmé- nek felszámolása a zászló- alj védelmi mag területé- nek birtokbavételével (1.5
km.) érhető el.
Tűzrendszer m é g nincs f e l b o r í t v a .
Tűzrendszer t e l v a n b o r i t v a .
Zlj. v é d ő k o r ! et f - e l s z á m o l v a .
5 - 4 к я
4 . s z . á b r a .
4. Ezred: (4. sz. ábra.»
A tűzrendszert megingat- tuk, ha a zászlóalj vé- delmi magokat elfoglaltuk és felszámoltuk az ezred védelmét, ha az ezred tá- mogató tüzérség állásai- nak területét is kézbevet- tük. Távolságban: 1.5, illetve 3—4 km.
uzrendszer D i i r è n d s z e c
Jneg nincs , f e, v a n ej borítva. b o r i t v a .
E . v é d o á l i á s
f e t v a n s z á m o l v a
Г 35
— — Il 5. az. ábra..
Tűzrendszer f e t v a n b o r í t v a
H o . v é d ò à l l à s e i v a n f o g l a l v a ! /
5. Hadosztály: (5. sz. ábra.) Megingattuk a tüzrendszert az ezred támogató tüzérség állásának elfoglalása után és felszámoltuk a hadosztály védelmét, a had- osztály megerősítő tüzérségállás területeinek kézbevétele után. Távolságban: 3—4
illetve 5—6 km.
Védő- e g y - é g
A tüzrend-zer akkor van
felborítva, ha A védőkörletet felszámoltuk, ha Védő-
e g y - é g
elfoglaltuk távolságban elfoglaltuk távolságban szak. a főellv. első fészkeit 6 0 - 6 0 m a s z ak as z t ám p on tot 250—300 m
szd. a szakaszt ámpontokat 250—300 m a ezd. f ő t á m p o n t o t 700 m 1-5 km zlj. a szd. főtámpontot 700 m a zlj. véd. magot
700 m
1-5 km
e: a zlj. véd. magot 1 6 km a t á m . tü. állás területét 2—3 k m
h o . e. t á m . t ü. állás területét 2—3 km ho. megor. tü. állás-
területét 3—6 km
36
II. Megfontolások a támadás vizsgálata alapján:
Már említettük, hogy a közelebbi feladat elérése az eredeti harcrendben tör- ténik, míg a távolabbi feladat eléréséhez a harcrend átcsoportosítása szükséges. A harcrend átcsoportosítása általában az élőerők viszonylatának megváltoztatását jelenti, de döntően a tüzrendszerét is. A tűzrendszer megváltoztatásának szük-
ségessége abból ered, hogy az eredeti tüzrendszerben megszabott tűzfelada- tok többé már nem nyújtanak megfelelő alapot a harcászati feladat végrehajtáshoz, illetve az eredetileg megadott céloknak a lövészek által történt elfoglalása foly- tán értelmüket vesztették. A harcrend élő erőinek — tehát a lövészek — csoporto- sításának megváltoztatása az egy lépcsőben támadó kisebb egységeknél nem bír nagyobb jelentőséggel. A zászlóalj az első egység, ahol komolyabb harcrendi át-
csoportosításról beszélhetünk.
Az eddigiekből megállapíthatjuk — és a következő elemzéseink alapjaként el- fogadhatjuk —, hogy a közelebbi feladat elérése után a harcrend és tűzrendszer átállítása szükséges. Nézzük meg sorjában az egyes egységeket, hogyan alakul a kérdés, mikor válik szükségessé a harcrend és tűzrendszer átállítása?
1. Szakasz: (6. s z . ábra.) A t á m a d ó l ö v é s z s z a k a s z h a r c r e n d j é t a l ö v é s z r a j o k rajláncai é s a b e o s z t o t t t ű z f e g y v e r e k képezik, t ü z r e n d s z e r e p e d i g a t á m a d ó rajok é s b e o s z t o t t n e h é z f e g y v e r e k t ü z e l ő á l l á s a i b ó l é s t ü z f e l a d a t a i b ó l áll. E z a t á m a d ó harcrend — a m i b e n a s z a k a s z a r o h a m o t v é g r e h a j t j a — é s t ű z r e n d s z e r — a m i v e l a r o h a m o t t á m o g a t j a — c s a k a z e l s ő f é s z k e k e l f o g l a l á s á i g t a r t h a t ó fenn. E z u t á n a s z a k a s z rajai é s t ű z f e g y v e r e i z ö m m e l új á l l á s o k b a , új feladatok előtt á l l a n a k . A s z á r n y o n l é v ő két g é p p u s k a é s p á n c é l t ö r ő á g y ú a z e l s ő fészkek e l f o g l a l á s á t eredeti t ü z e l ő á l l á s á b ó l t á m o g a t j a é s — a m e n n y i b e n a t á m o g a t á s i l e h e t ő s é g e k m e g v a n n a k
— ott m a r a d a d d i g , a m í g a l ö v é s z r a j o k a m á s o d i k árkot el n e m érték. T e h á t az e l s ő árok e l é r é s e u t á n ( 5 0 — 6 0 m ) a t ű z r e n d s z e r é s a h a r c r e n d m ó d o s u l t , v i s z o n t a m á s o d i k árok e l é r é s e után ( 2 5 0 — 3 0 0 m ) t ö k é l e t e s e n m e g kellett v á l t o z t a t n i
6. sz. ábra.
37
* к
2 0 0 m
2 5 0 - 3 0 0 m
7 0 0 m
(
-e
Szd.fotampont
. « u \S z á t z?d : У ' ,sz- ,a b r a) A " á z a d .harcrendje a lövészszakaszok harcrendjéből és a támogató tűzfegyverekből áll. Az ábra sze- rinti helyzetet a apui v é v e azt latjuk, h o g y a század harcrendje és tűzrendszere kb. 2 5 0 - 3 0 0 m - i g - kb. 1 szakasz védőkörlet
к^ 8 3 a e l a d a t„ végrehajtására, ezután az aknavetőket kivéve, melyek megfelelő támogatási lehetőségek esetén f ' uZ ,°,sj?zes ? ?a k a s/ У t á m° Ca t ó tűzfegyver új állásban van, új feladatokkal, új célokkal. A harcrend é s t u z r e n d szakasz tampont elfoglalasa utan részben módosult, a század fötámpont elfoglalása után (700 m) teljesen más lett 70
8. sz. ábra
E.tárrvtü. zlj.
sávjában működő része.
2 0 0 m.
• V5 km.
3 km.
3. Zászlóalj: (8. sz. ábra.) A zászlóalj eredeti harcrendje és tűzrendszere a védőszázad főtámpontjának elfoglalásáig (kb. 700 m.) marad meg. Ezután a zászlóalj tartalék bevetésével az eddigi harcrendi csoportosítás módosul, a nehéz fegyvercsoport (esetleg az aknavetők egyrészének kivételével) és a közvetlen lövéssel támogató tüzérség teljes állásváltoztatásával — és új feladataival
—, valamint az ezred támogató tüzérség zászlóaljat t á m o g a t ó részének részbeni állásváltoztatásával a tűzrendszer is megváltozott.
Tehát a harcrendszer és a tűzrendszer m é g nem változott m e g teljesen, mivel vannak m é g olyan e g y s é g e k és olyan tűzfeladatok, melyek az eredeti harcrendben és tűzrendszerben is ugyanazok voltak. Viszont a zászlóalj védelmi mag elfoglalása után (kb. 1.5 km) a harcrend és a tűzrendszer gyökeresen más lett
4. Ezred: (9. s z . á b r a . ) A z e z r e d a v e l e s z e m b e n v é d ő z á s z l ó a l j v é d ő k ö r l e i é n e k h á t s ó h a t á r á i g ( 1 . 5 k m ) a z eredeti h a r c r e n d b e n é s t ű z r e n d s z e r r e i t á m a d o t t . E n n e k e l é r é s e u t á n a 2. l é p c s ő b e n t á m a d ó z á s z l ó a l j b e v e t é s é v e l a n e h é z f e g y v e r c s o p o r t tel- j e s á l l á s v á l t o z t a t á s á v a l é s a k ü z d ő z á s z l ó a l j a k a l á v a l ó r e n d e l é s é v e l , v a l a m i n t a z ezred t á m o g a t ó t ü z é r s é g r é s z l e g e s á l l á s v á l t e t z t f f f a s á v a l a h a r c r e n d é s a t ű z r e n d s z e r a k ö v e t k e z ő f e l a d a t v é g r e h a j t á s á h o z , a v é d ő e z r e d t á m o g a t ó t ü z é r s é g e á l l á s t e r ü l e t e i - nek e l f o g l a l á s á h o z i d o m u l t . M i u t á n a t á m a d ó e z r e d ezt a területet i s e l é r t e é s a z e z r e d t á m o g a t ó t ü z é r s é g e is t e l j e s e g é s z é b e n á l l á s t v á l t o z t a t o t t , a h a r c r e n d é s a t ű z r e n d s z e r m á r s e m m i b e n s e m e g y e z i k a z e r e d e t i v e l . T á v o l s á g b a n e z k é t—h á - rom k i l o m é t e r t ielent.
e j q e zs §
1 Mim i • • шштшт « • a — a • II а а в а <<
1.IÖV. t á r n . t ù . I
er. t ű 1
2 . l ö v . t á m . t ű J V ^ j :
• • • • 1 • ввавм • n a j • в а м t _ а а в а ш ,
® " 4 т Г
t á m . tö
J
« tzij. ; — f
i ! i Ш
• E.védókörlet 3 - 4 k n v Ho. v é d ő k ö r l e t 5*6 ki
5. Hadosztály: (10. sz. ábra.) A helyzet itt annyiban különbözik az előbbitől, hogy a harcrend és a tűzrendszer az ezred támogató tüzérség állásainak elérésekor (2—3 km) a 2. lépcsőben előnyomuló ezred bevetésével és az ezred támogató tüzér- csoportok teljes állásváltoztatásával módosult. A hadosztály megerősítő tüzérség állásainak elérése után (5—6 km) a támadó hadosztály megerősítő tüzérsége is ál- lást változtatott, így a harcrend és a tűzrendszer teljesen megváltozott.
/
A támadással kapcsolatos vizsgálataink eredményeit a következő táblázatban foglalhatjuk össze:
Támadó- egység
A harcrend és a tűzrendszer
módosítása akkor szűk óges, ha A harcrend ós tűzrendszer tökélete en más lett, amikor Támadó-
egység
a tád. egység elfoglalta távolságban a tád. egy ég elérte távolságban szak. a főellv. fészkeit 30—50 m a szak. védökörlet
hátsó határát 250—300 m 700 m szd. a szak. védőkörlet
hátsó határát 250—300 m szd. védökörlet hátsó határát
250—300 m
700 m
zlj. szd. fótámpontot 700 m zlj. védőkörlet hátsó
határát 1-5 km
e. zlj. védelmi magot 1:5 km e. védökörlet hátsó
határát 2—3 km
ho. e. tám. tü. állásterületót 2—3 km ho. védőkörlet hátsó
határát 6—7km
Ha a táblázat adatait összehasonlítjuk az előző táblázatéval, akkor arra az érdekes eredményre jutunk, hogy a védő egység tűzrend- szere megingatásának adatai a támadó harcrendje és tíízrendszere módosításának adataival egyrészt, a védőkörlet felszámolásának adatai a harcrend és a tűzrendszer tökéletes átállításának adataival másrészt, teljesen megegyezik. Pl. a védő zászlóalj tíízrendszere akkor van fel-
borítva, ha a századtámpontokat elfoglaltuk és védelmét akkor szá- moltuk fel, amikor a zászlóalj védelmi magot is elfoglaltuk. Viszont ugyancsak a század főtámpont elfoglalása után mó'dosult a harcrend és a tűzrendszer a zászlóalj védelmi mag elfoglalása után változott meg teljesen. Ugyanez a helyzet a többi egységnél is.
Tehát a tanulmányunk elején felvetett négy kérdésre megkaptuk a választ, nevezetesen azt, hogy:
a) a közelebbi feladatot — a tűzrendszer megingatását — akkor érjük el, ha a támadásunkkal érintett védőegység eggyel alacsonyabb és felénk eső legközelebbi alegységének védelmét felszámoltuk. (Pl. a védő századnál a felénk eső .legköze- lebbi szakasztámaszpont elfoglalása);
b) a távolabbi feladatot akkor értük el, ha a támadásunkkal érintett védőegység védó'körletének hátsó határát elértük, illetve védelmének legerősebb gócait is fel- számoltuk. (Szd. főtámpont, zlj. védelmi mag);
c) az eredeti harcrend és — a mi kiegészítésünkkel — a tűzrendszer a táma- dásunkkal érintett védőegység elülső eggyel alacsonyabb védelmi elemeinek fel- számolásáig tartható fent, tehát a közelebbi feladat végrehajtásáig:
d) a közelebbi feladat végrehajtása után az eredeti harcrendet és tűzrendszert hozzá kell idomítani a távolabbi feladat végrehajtásához: a védöegység védőkörlete hátsó határának eléréséhez.
Ezen következtetések alapján azt is leszögezhetjük, hogy minden egység közelebbi feladata egyenlő a nála eggyel alacsonyabb egység távolabbi feladatá- val és távolabbi feladata a nála eggyel magasabb egység közelebbi feladatával.
42
Végeredményben az egyes egységek közelebbi és távolabbi fel- adatait az alábbi táblázatban foglaljuk össze:
Egység
Közelebbi feladata Távolabbi feladata Egység
a védelem melyik
ró zének elérő e távolságban a védelem melyik L , , , , ré zének elérése |távolságban szak. főellv. fészkei 60—CO m szakasztámpont 250—300 m
szd. szakasztámpont 250—300 m szd. főtámpont 700 m
zlj. .szd. főtámpont 700 m
1-5 km
zlj. védelmimag 1-5 km
e. i
zlj. védelmimag
700 m
1-5 km e. tám. tü. állásterülete 2—3 km
ho. e. tám. tü. állásterülete 2—3 km ho. meger. tü. állás-
területe 5—7 km
A közelebbi és távolabbi feladatok rögzítésévei tulajdonképpen tanulmányunk végére érkeztünk A tanulmány már terjedelménél fogva sem léphetett fel a tel- jesség igényével és természetszerűen maradtak kérdések, amelyek alaposabb bon- colása főleg a gyakorlati eljárás szempontjából szükséges lenne. Ezenkívül pon- tosabb és behatóbb vizsgálatok lennének szükségesek abban az irányban is hogy tulajdonképpen céfezerü-e a szakasznál és a századnál közelebbi es tavolabbi lei- adatról beszélni' Ha azt vesszük, hogy ezek általában egy lépcsőben tamado egy- ségek s így harcrendi átcsoportosításra náluk sor nem kerül, talan nem indokolt
a feladat ilyen feltagolása, viszont, ha azzal a kiegészítéssel elünk, hogy nem- csak a harcrend hanem a tűzrendszer módosítása is előtérbe lép a közelebbi fel- adat elérése után, talán igen. Remélhetőleg erre a kérdése sok-sok hozzaszolo bajtárs fejtegetése nyomán világos választ nyerhetünk rövidesen.
43
1
K O V Á C S E R N Ő
őrnagy
MIT KELL TUDNUNK
A VEZET EKES ПШADÓESZKÖZÖK HASZNÁLATÁRÓL
A híradás fontosságával minden fegyvernembeli tisztnek és általában Néphadseregünk minden t a g j á n a k tisztában kell lenni. Nem üres mondás az, hogy a híradás a hadműveletek idegrendszere. Ahol megsza- kad az összeköttetés, az a csapatrész elszakad a vezetéstől, nem tud össz- hángba kerülni parancsnokának elgondolásaival. A hadműveleti egységnek az a része, mellyel nincs összeköttetés, olyan mint a testnek egy béna tagja, melyet vagy egyáltalán nem, vagy cSak késve lehet mozgatni. Bár-
melyik nagy szovjet filmet nézzük, mely a dicsőséges Szovjet Hadsereg harcairól szól, mindenütt kidomborodik a híradás, az összeköttetés fon- tossága. Akár a „Döntő fordulatot" nézzük, akár a „Sztálingrádi csa- tát", vagy bármely más ilyen tárgyú filmet, nem kerülheti el figyelmünket a szovjet híradók fontos szerepe. Különösen élesen domborodik ki a híradás jelentősége a „Sztálingrádi csata" II. részében, ahol jól láthatjuk a pom- pásan működő híradást. A híradás biztosítja, hogy Sztálin elvtárs köz- vetlen személyes érintkezést tart a parancsnokokkal. A jól működő híradás biztosítja nagyrészben a parancsnokok nyugalmát, mert biztosak benne, hogy egységeikkel minden időben és minden körülmények között, a harc
bármely változatában intézkedni tudnak. Ez a tény olyan behozhatatlan fölényt biztosít a parancsnokoknak a fasiszta parancsnokokkal szemben, amit azok nem tudnak pótolni, különösen akkor nem, mikor bármelyik egy- ségükkel akarnak intézkedni, távbeszélőkészülékeik süketek és némák, egy- ségeikkel nincs összeköttetés.
Természetes, ahhoz, hogy a híradás úgy működjön, mint a dicsőséges Szovjet Hadseregnél, szükséges, hogy politikailag fejlett, megbízható, ön- tudatos, szakmailag kiválóan kiképzett, fegyelmezett híradóink legyenek.
Szükséges még az is, hogy a nem híradó kiképzésű parancsnokok, po- litikai tisztek ismerjék a híradás eszközeit, azok alkalmazását és használni is tudják azokat. E cikk célja az, hogy általában megismertesse a híradó- eszközök fajtáit és a vezetékes híradó eszközök használatát.
A híradó eszközök csoportosítása általában:
1. Műszaki (vezetéknélküli és vezetékes).
2. Mozgó (személyi) 3. Állati.
4. Jelző híradó eszközök csoportjait különböztetjük meg.
Vezetéknélküliek: rádiók, fénytávbeszélők, fényjelzők. Vezetékesek:
távbeszélő és távírókészülékek a hozzájuk tartozó vonalakkal és berende- zésekkel.
44
Mozgó híradóeszközök: gyalogos hírvivő, motorkerékpáros, kerék- páros, lovas, gépkocsizó, páncélgépkocsizó, repülőhírvivők, összekötő tisz- tek és parancsörtisztek.
Állati: postagalamb és hírvivőkutya.
Jelző: látjelek (kar-, zászló-, tárcsa-, sapka-, világítótöltény-, rakéta-, jelzővászonjelzések stb.), hangjelek (síp, kürt, sziréna, gong, állati hang-
utánzatok stb.), jelentőhüvelyek.
Ezek közül a vezetékes híradóeszközöket emeljük ki és tanulmányoz- zuk közelebbről azoknak tulajdonságait és használatát.
A vezetékes híradóeszközök lehetővé teszik a parancsnokok és aláren- deltek között a közvetlen, személyes érintkezést; használatuk azonban csak úgy eredményes, ha rövid ideig vesszük igénybe, mert a harci vona- lakat sokáig lefoglalni egyet jelent a vezetés intézkedéseinek késleltetésével.
Három Szempontból szeretném tárgyalni ezt a kérdést a nem híradó kiképzésű bajtársak részére.
1. Részleteiben mit értünk vezetékes híradóeszköz fogalmán.
2. Harcászati elvek alkalmazásuknál.
3. Hogyan történik ezen eszközök mechanikus használata és milyen követelményekkel léphetünk fel a készülékekkel és a kezelőkkel szemben.
Első ponthoz: Ha vezetékes híradó eszközökről hallunk, talán sokan nem gondolnak másra, mint távbeszélő készülékre és központi kapcsolóra.
Hogy híradásunkat megfelelően tudjuk használni a vezetés, szolgálatában, tudnunk kell, hogy a vezetékes híradóeszközökhöz tartoznak még: a táv-
írógépek, vonalerösítők, vivőfrekvenciás berendezések és természetesen szervesen tartozik minden eszközhöz a vezetékanyag.
Részleteiben: Távbeszélőkészülékünk azt hiszem eléggé közismert.
Csengőjeles hívású, nagy érzékenységű hallgatója van. Ez a hallgató biztosítja azt, hogy gyengébb beszédáram esetén is még jól hallhatjuk az ellenállomás beszédét. Lengő tekercs hallgató (műszaki nyelven diní- mikus hallgató), működése a hangszóró elvén alapul. Beszélőszelencéje
(mikrofon) szén szemcsés, tulajdonságaira a használatánál térek ki.
Központi kapcsolóink jelenleg villanólámpás rendszerűek. Ez a kor- szerű követelményeknek nem felel meg, igen sok benne a hibaforrás, ke- zelése nehézkes. Néphadseregünkben ennek a központi kapcsolónak nem s'ok jövője van. Részletes ismertetést nem is adok róla, hanem általában a központi kapcsolók feladatát említem meg pár sorban. Szerepük az, hogy több irányban kiépített vezetékeket kötünk be a kapcsolóba és a vezeté- kek végén települt állomások hívására a központi kapcsoló kezelője a kért a.lomással összeköt a kapcsolón keresztül.
Távíró gépek: feladatuk magasabb parancsnokságoknál a hosszabb írásbeli harci, hadtáp és egyéb közlemények továbbítása. A címzett a szöveget tisztán írásban, szalagra írva kapja meg, a szalag természetesen megfelelő távirati űrlapra van ráragasztva.
Szerkezetük általában: irógépes rendszerűek, betűnyomók, kivéve a Hel! gépet, mely betűíró. Itt ugyanis a jelek apró vonásokból tevődnek össze. E vonásokból a gép írószerkezete ugyancsak szalagra írja a szöve- get éspedig két Sorban ugyanazt. Szükséges ez azért, ha a két hírváltást végző gép valami oknál fogva nem szinkrón működik, a szalagon az írás
V agy felfele fut vagy lefele. Ilyenkor azonban az egyik sor mindig tisztán olvasható, míg a felső vagy az alsó sorból a betűk nem teljeSen jelennek meg.
45
Minden honvédegyénnek, akinek kezébe kerül ilyen távirat, tisztában kell azzal lennie, hogyan kell azt olvasni. Tisztában kell azzal lennie, hogy az azonos szöveg kétszer leírva egymás alatt nem géphiba, nem is a távírász hibája, hanem a távírógép szerkezeti tulajdonsága.
Vonalerösítök: feladatuk, hogy a kimenő, vagy bejövő beszédenergiát felerősítve továbbítsák. Az erősítő használata a vonalak hosszúságától, minőségétől, anyagától és elektromos tulajdonságaitól függ. Tisztán tábori könnyű vezetéken erősítőket alkalmazni nem lenet, ilyen követelményeket tehát ne is támasszunk híradás megtervezőjével szemben.
A vivőfrekvenciás berendezések alkalmazása révén egy vezetéken egyidőben több beszélgetés is folytatható, egymás zavarása nélkül. Nevét onnan kapta, hogy a vezetékre kapcsolt berendezés egy állandó rezgést (frekvenciát) termel, amely azután magával „viszi" a beszédrezgéseket.
Az ellenállomásnál ezt az úgynevezett vivő- vagy hordozórezgést kiszűrik s így a különválasztott beszélgetés kerül a fejhallgatóba. A berendezés szerkezeti felépítése, valamint a vezetékfajta minősége teszik lehetővé, hogy hány ilyen egyidejű beszélgetés folytatható ugyanazon a vonalon.
Természetesen nem szabad egy áramkörre alapozni híradásunk fo- lyamatosságát, mert ez azt a veszélyt rejti magában, hogy egy áram- kör tönkremenetele esetén minden összeköttetés megszakad. A híradópa- rancsnok feladata az, hogy a tervezésnél híradóhálózatában a különböző parancsnokságokkal több irányban biztosítson összeköttetést. Álljon itt egy példa a II. világháborúból a híradás helytelen tervezésére, mely esetnél kidomborodik még a Horthy hadsereg fegyvernemi soviniszta nevelésének következménye is. Egy magasabb parancsnokság állandó vezetéken volt összeköttetésben az alárendelt alakulataival. Az állandó oszlopsoron több fontos összeköttetés volt kiépítve. Egyszerre csak egyik pillanatról a másikra minden összeköttetés megszakadt az alárendeltek felé. A kiküldött vizsgáló járőr megállapította, hogy az egyik tartó oszlopot kirobbantották. A rossz tervezés következtében más irányban híradás nem volt biztosítva, így a parancsnokság elég hosszú ideig nem tudott egységeivel érintkezni. A megindított vizsgálat megállapította, hogy az oszlopot az egyik tüzér ala- kulat robbantotta, mondván, hogy zavarja a kilövésüket. Ugyanis az akkori tüzérség magát mindenek fölé helyezte és nevelésénél fogva egyáltalán nem érdekelte mások munkája. I l y e n . e s e t a Néphadseregben elképzel- hetetlen. Néphadseregünk minden tagja tisztában van azzal, hogy minden
fegyvernem tökéletes összeműködése, egymás munkájának megbecsülése szükséges ahhoz, hogy ügyünket győzelemre vigyük.
Végül az eszközök felsorolásában és ismertetésében meg kell emlí- tenünk a vezetékanyagot, mely lehetővé teszi a már felsorolt eszközök mű- ködését. A vezetékes híradó eszközök működése nagyban függ a kiépített vezeték minőségétől, anyagától és az építés jóságától.
Hadműveleteink alatt milyen vezetékkel dolgozhatunk?
1. Tábori könnyű vezeték: szigetelt vezeték.
2. Tábori többerű nehéz vezeték: rézhúzal sodrat.
3. Állandó és félállandó vezetékek: magaSra épített csupasz vezeték.
4. Földkábelek: sokerű, földbefektetett ólom, páncélkábelek vagy fo- lyamkábel.
Második ponthoz. A vezetékes híradó eszközök alkalmazásának har- cászati elvei. Mozgás közben vezetéket ritkán, vagy egyáltalán nem alkal- 46
mázunk. Egyébként a vezeték a legmagasabb parancsnokságtól kezdve megy előre a követelmények szerint a harcoló őrsökig.
Az alsóbb vezetés vezetékes híradó eszközei a távbeszélő készülékek és a központi kapcsolók. A távbeszélő készülékek elől általában a század- parancsnokoknál. illetve fontosabb előretolt .állásokban találhatók. Tele- pülési helyüket az egység törzs parancsnoka, zászlóaljtól lefelé pedig az egységes harcászati parancsnok szabja meg. Ök adják meg ugyanis azt a követelményt, hogy mely egységükkel tartják fontosnak a vezetekes összeköttetést. A híradás megtervezését és végrehajtását az egység híradó parancsnoka végzi a megadott követelmények alapján. Ezred parancsnok- ságnál és attól lefelé a híradóhálózatok létesítését a csapathiradok vég- zik Általános elv, hogy mindig a magasabb parancsnoknak kell biztosí- tania az összeköttetést az alárendeltjei felé. Az együttműködő fegyver- nemek pedig — kivéve a páncélos alakulatokat és repülőket — mindig a gyalogság felé kötelesek a híradást biztosítani. A repülőkre és' a harc- kocsi alakulatokra vonatkozóan mindig az a parancsnok intézkedik, aki az együttműködést elrendelte. Szomszédok mindenesetben jobbról-balra köte- tesek az összeköttetést létesíteni.
Visszatérve, a műszaki eszközökre, tehát a vezeték általában a szá- zadig fut előre, és a kiépített vezeték végén települ a távbeszélő állomás.
Központi kapcsoló már csak a zászlóaljnál van, mert ez a legkisebb egység, ahol több irányból futnak öSsze vezetékek.
Ezredtől lefelé csak könnyű vezetékkel találkozunk és pedig csapat- híradó anyagban 400 m-es dobokkal. Csapathíradóink a részükre rendszere- sített anyaggal az ezred és a zászlóalj híradását el tudják látni. A többi vezetékes eszközt hadosztály és ennél magasabb parancsnokságoknál alkal- mazzuk. Alkalmazásuk lényege az, hogy mindig azon parancsnok vagy parancsnokság közelében települjenek, amelyhez beosztották őket. A tele- pülési helyeiket harcászatilag kiválóan kell rejteniök és meg kell szervez- niük az állomások védelmét. Természetesen ez az elv nem jelenti azt, hogy nagyobb hírközpontok is a parancsnokság közvetlen közelében települ- jenek, mert ez ellenkezne a harcászati követelményekkel. E néhány sorból
•áthatjuk az alkalmazási elveket nagy vonalakban.
A harmadik szempont a vezetékes híradó eszközök mechanikus hasz- nálata. Ebben a fejezetben ki fogok térni a kezelésre, valamint arra is, hogy milyen követelményeket támaszthatunk a készülékkel és annak kezelojevel szemben. Mint leghasználtabb eszközt, vegyük tárgyalás alá a távbesze.o készüléket. Kétféle módon találkozhatunk vele, mint telepített tavbeszelo állomás és mint mellékállomás. Az előbbi esetben kezelő távírász van mellette, az utóbbi esetben kezelő nincs, tehát az köteles keze.ni akinek a részére telepítve van. A híradók csak telepítik és szükség eseten karban- tartják.
Mi az eljárás, ha a telepített készüléken beszélni akarunk?
1. Felhívjuk a központot. A távbeszélőkészülék oldalan van egy kis kar, ezt néhányszor megforgatjuk, nem túl gyorsan es nem hosszú ideig.
' Lásd 1. sz. ábrát.
Utána a kézikészüléket levesszük és fülünkhöz tartjuk.
Ugyanis miután a központba a jelzés bement, a villanólámpa Cgve ma- rad, vagy az esőlemez leesett. Tehát hiába forgatjuk az induktor kart hosz- szú ideig, újabb jelzést nem ad le. A központkezelő látja a hívást és ha
47
tartó-villa
\ kézi készülék
1. sz.ábrcu
azonnal nem jelentkezik, annak oka az, hogy éppen mást kapcsol. Ilyenkor legyünk egy kis türelemmel, mert a központkezelő kötelessége a kapcsolá- sokat a beérkező hívások sorrendjében végezni. Ha hosszabb idő mulva sem
jelentkezik a központ (1—2 perc), akkor hívhatjuk újra, ha újabb hívásra sem jelentkezik, figyeljük meg, hogy az induktorkar nehezen, vagy túl könnyen forog-e. Ha nagyon könnyen forog, valószínű, hogy vonalunk valamilyen okból kifolyólag elszakadt. Vonalunk jóságáról úgy győződ- hetünk meg, ha a távbeszélőkészülék szerelvény lapján lévő kapcsoló kulcsot
„ E " állásba előrenyomjuk és közben forgatjuk az induktorkart. Ha vona- lunk rossz, saját csengőnk nem s'zólal meg.
Lásd 2. sz. ábrát.
előre nyomni
induktorkar
2.sz.ábrcv
v.
2. Mindeme műveletek alatt a kézikészülék rajta van a tartóvillán (az elnevezések az ábrákról leolvashatók). Miután a központ jelentkezett, a kezünkben lévő kézikészülék nyelének közepén lévő beszélőváltót benyom- juk és a mikrofonba belebeszélve kérjük a kívánt állomás kapcsolását. Pl.:
Hívunk, a központ jelentkezik: „Itt Sándor", a hívófél mondja: „Itt Ká- roly, kapcsolja Emilt"; a kapcsolás után a hívott állomással lebonyolítjuk a hírváltást.
A beszéd lefolyásánál a mikrofon használatára szeretném bajtársaim figyelmét felhívni; ne tartsuk nagyon közel a szájunkhoz, ne kiabáljunk bele és különösen télen ne leheljünk bele. A mikrofon ugyanis, mint már említet- tem, szénszemcsés. Működébe azon alapszik, hogy a szénszemcsék a hang- jezgésnek megfelelően változtatják egymásközti távolságukat, ezzel «vál- tozik a mikrofon elektromos ellenállása. Mi történik, ha nagyon közel be- szélünk rá? Beszéd közben a nyál belekerül a mikrofonba, a szénszemcsék összeragadnak és a mikrofon váltakozó ellenállás jellege megszűnik, mert vizes széntömb lesz benne, ami a hangrezgéseket már nem képes to- vábbítani. Ugyanez történik akkor is, ha hidegben sokat lehelünk rá; a lehelet párája a szénszemcsékre lecsapódik. Eredmény? Mintha nyál ke- rült volna bele. Mi történik akkor, ha erősen kiabálunk? A szénszemcsék vad táncba kezdenek, nem képeSek követni az erős és gyors rezgést és valami
artikulátlan hangzavart továbbítanak az ellenállomás felé. Ha ellen- al.omásunk nem hall jól, akkor nem kiabálással tudunk segíteni, hanem nyugodt, lassú és tagolt beszéddel. Még a beszélőváltó fontosságára sze-
retném felhívni a bajtársak figyelmét. Beszélni csak akkor tudunk, ha a beszélöváltót lenyomjuk. Ugyanis a beszédhez szükséges telepáramot a beszélőváltó kapcsolja. A hallásra a beszélőváltó nincs kihatással:
3. Beszélgetésünk befejezése után a kézikészüléket minden esetben tegyük vissza a villára. Ha nem tesszük vissza, akkor az ellenállomás hiába hív, a csengetést nem fogjuk hallani. Miután a kézikészüléket he- lyere tettük, az induktorkart újra megforgatjuk, ezzel jelezzük a központ- nak, hogy hírváltásunkat befejeztük. Ez volna a távbeszélőkészülék mecha- nikus használata.
A telepített készüléken csak az beszélhet, akinek részére telepítik. Más csak akkor használhatja, ha a jogosult parancsnoktól engedélye van. Ez ..Engedély jegy" formájában kiállított írásbeli engedély, amit az ügyele- tes távirásznak a készülék has'ználata előtt át kell adni. Magánbeszélgetést csak a seregtest parancsnok írásbeli engedélyével lehet folytatni, azonban hadműveletek megkezdése előtt és a harcfolyamat alatt egyáltalán nem lehet magánbeszélgetést folytatni.
Központi kapcsolókról már néhány Szóval megemlékeztem. Még né- hány lényeges szempont a használatánál: A kapcsolókészülék kezelőkészle- tén senki, semmilyen jogcímen nem beszélhet. A központ kezelőjének sem- miféle utasítást adni nem lehet és az nem is fogadhat el. A kezelő a for-
galmiszolgálatban előírt néhány szón kívül mást nem beszélhet szolgálati ideje alatt. Amennyiben valakinek a központ részére volna valami mon- danivalója, kapcsoltassa a hírközpontvezetőt és azzal tárgyalhat. Ha olyan állomást akarunk kapcsoltatni, melynek kapcsolása hosszabb időt vesz 'S^Jj.ybe, — több központon keresztül kapható csak meg — a központ ke- zelője kapcsolni fogja a „Távolsági bejelentőt". Az itt lévő távirász fel- 49
jegyzi a kért állomást, utána bemondja: „Jegyeztem, kapcsolás után visz- szahívom".
A központ helviségében a szolgálatban lévőkön kívül Senki nem léphet be és ott nem tartózkodhat. A központ kezelője őrszolgálatban állónak tekintendő és éppen úgy, mint más felállított őr, senkivel nem beszélhet, utasításokat nem fogadhat el. Késedelmes, vagy helytelen kapcsolásért felelősségre vonni távbeszélőn keresztül nem lehet és nem is szabad. Gon- doljunk arra, hogy míg mi a kezelővel beszélünk, hány újabb késedel- mes kapcsolás lesz az eredmény! Az egész hírrendszer működését késlel- tetjük egyéni ügyünkkel. Éppen ezért senki ne vegye íegyelmetlenségnek, hogy abban a pillanatban, mikor a kért kapcsoláson kívül másról kezd beszélni, a kezelő kilép a vonalból és a hírközpont vezetőt kapcsolva tovább végzi szolgálatát. Vannak esetek, mikor a kezelő folyamatban lévő hírváltásokat is megszakíthat. Ilyen eset pl. a veszélyjelzések közlésé- nél áll fent, ekkor a központkezelő előzetes figyelmeztetés nélkül bont
„Rendkívül fontos", vonalkarbantartással kapcsolatos fontos közlések, vagy külön rendelkezések alapján államfői és hadsereg parancsnoki beszélge- téseknél ugyancsak megszakíthatja a folyó hírváltást, de akkor a bontást
előzetesen bejelenti. A bontott beszélgetéseket cSak akkor kapcsolja újra, ha a hírváltó felek azt újra kérik.
összefoglalva: A központ kapcsoló kezelőjével beszélni nem lehet, köz- lendőinket a hírközpont vezetőnek adjuk le. Távoli állomásokat a távol- ; sági bejelentővel jegyeztessük elő. Veszélyjelzések adása végett a központ kezelő folyó hírváltásokat előzetes figyelmeztetés nélkül bont; más sürgős ' esetekben a bontást a kezelő köteles bejelenteni.
Távírógépek, hosszabb írásbeli közlemények továbbítására valók. A táviratokat a távírász továbbítja és nyugtáztatja. Titkos közleményeket rejtjelezve kell továbbítani és ezeket ellenőrzés végett a vevőtávirász azon- nal visszaismétli.
Az erősítők használatát bízzuk a híradókra, kezelésük megfelelő szak- értelmet követel. Az erősítéseknél irányelv: tábori könnyűvezetékeken erősN teni hem lehet, rövid vezetéken ugyancsak nem lehet.
Vivőfrekvenciás berendezéseknél ugyancsak szakemberek működhet- nek közre. A beSzéd vivőzése igen sok elektromos követelménynek a függ- vénye.
A harc vezetéséhez szükséges követelményeket pontosan adjuk meg minden esetben. A híradóparancsnokot soha ne hagyjuk tájékozatlanul.
Neki kell a változásokról leghamarabb értesülnie, mert a híradás tervezése és végrehajtása csak így tudja követni a harc menetét. Csak a pontosan tájékozott híradóparancsnok tud,olyan híradást létesíteni, amely a veze- tés minden igényét kielégíti. Az a parancsnok, aki nem fektet súlyt az ösz- szeköttetés fontosságára, nem tájékoztatja időben a híradóparancsnokát, nem lehet jó parancsnok. Néphadseregünkben pedig csak jó és kiváló pa- rancsnokok lehetnek, akik tisztában vannak feladatuk fontosságával és kötelességükkel a dolgozó nép iránt, valamint azzal, hogy mi fegyvertársai vagyunk a világ legerősebb Hadseregének, a dicsőséges Szovjet Hadsereg- nek. Hogy erre a fegyverbarátságra méltóak legyünk, tudásunk legjavát kell adnunk. Mi a Szovjet Hadsereg tapasztalataiból tanulunk, ö k a mi mintaképeink, nekünk azt a színtvonalat kell elérnünk, mint a Szovjet parancsnokoknak, csak akkor leszünk méltóvá igazán fegyverbarátságukra.
50
1SZ- s z ő n y i p á l
• бгпаку
CSAPATF0RGAL031-SZABÁLY0ZAS
A menetek megszervezésének és végrehajtásának döntő jelentőségű kérdése a helyesen megszervezett és jól működő forgalomszaba.yozo szol- gálat.
A folyamatos menetet csak a menetvonal kellő időben történt felderí- sével, az akadályok időben való elhárításával és a feszesen megszervezett forgalomszabályozással biztosíthatjuk.
E tanulmányomban a forgalomszabályzó szolgálat kérdéseivel kívánok részletesebben foglalkozni. E kérdés tárgyalása elsősorban a páncélos ез gépesített csapatok gyorsan gördülő nagy mélységű oszlopainak menete szempontjából érdekes, lényegében azonban vonatkozik az összes testver- fegyvernemekre is.
Mielőtt a forgalomszabályzó szolgálat ellátásának lényegi kérdéseire rátérnék, elöljáróban azt szeretném lerögzíteni, h o g y kiknek a feladata a forgalomszabalyzó szolgálat ellátása.
A forgalomszabályzó szolgálatot részben a magasabb parancsnokságok szak for- galomszabátyzó egységei részben pedig a csapat forgalomszabályzó egységek látják el.
A íorgalomszabályzó egységek kiképzése komoly felelősségteljes feladat és mind a kiképző káderekkel mind a beosztottakkal szemben igen m a g a s követelményt tamaszt (Magasfokú harckiképzés, kiváló motorkerékpárvezetői tudás, átlagon M u l l katonai ismeretek, jó tájékozódó é s m e g f i g y e l ő képesség, biztos é s határozott feliepés.)
Térjünk át ezekután részleteiben a forgalomszabályzó szolgálat feladataira.
Tekintve, hogy a téma teljes kimerítése hely szempontjából a „Honvéd" hasábjain nem lehetséges, csak azokra a lényegi kérdésekre kívánok rámutatni, melyek alapul szolgál- hatnak a forgalomszabályzó kiképzés megszervezéséhez é s végrehajtásahoz.
A forgalomszabályozás feladatát az alábbiakban foglalhatjuk össze:
1. A menetvonal időben való felderítése és szemrevételezése
2. Forgalomszabályzó szolgálat az utakon (oszlopok besoro.asa, útkeresztezések, úttorkolatok forgalomszabályozása, torlodasok megaka- dályozása),
3. Menetvonal megjelölése és irányítás, 4. Különböző ellenőrzések végrehajtása.
1. A menetvonal felderítése és szemrevételezése.
Az útfelderítéssel és szemrevételezéssel kapcsolatosan az alábbiakat
kell megállapítani: , . u ... .
— fel kell deríteni elsősorban magat az elrendelt célhoz vezető menet- vonalat, továbbá azt, hogy a menetvonalon hol kell számolni esetleges ellen-
séges behatással, ' / r . . .
— szemrevételezéssel meg kell állapítani az ut felepitmenyet, л burko- lat nemét és állapotát, emelkedési viszonyokat, lejtőket, éles kanyarokat, bevágásokat, porképződést,
- , 51
— az út használható szélességét és .ennek alapján a forgalmi lehető- ségeket (egyirányú, kétirányú forgalomra alkalmas),
— hol vannak útszűkületek és kitérő helyek,
— hol lehet a terepre letérni,
— hol vannak rejtőzésre és pihenőkre alkalmas helyek,
- - a hidak és műtárgyak teherbíró képességét, a megerősítés szüksé- gességét és lehetőségét,
— az úton elérhető átlagsebességet és az útvonal megtételéhez szük- séges valószínű menetidőt,
— végül meg kell állapítani azokat az útszakaszokat és akadályokat, amelyeken az áthaladás különös előgondoskodást igényel (pl. egyenként nagy távközökkel áthaladni, vontatók beállítása Szükséges, kerülőt kell beiktatni, stb.) és milyen munkálatok szükségesek az akadályokon való
áthaladáshoz.
Az útszemr,evételezésnél nagyon célravezető, ha a kilométerórán a megtett távolságokat figyelemmel kísérjük, feljegyezzük és a térképpel összehasonlítjuk. Nagyon fontos ez különösen ott, ahol nehéz a tájé- kozódás.
Az útfelderítés és szemrevételezés eredményét mindig egyszerű váz- laton jelentsük.
2. Forgalomszabályozás az utakon.
A forgalomnak az utakon való szabályozása a forgalomszabályozó egységek legfontosabb feladatköre. Ez kiterjed:
a) útkereszteződéseknél, b) úttorkolatoknál, c) besorolásoknál,
d) hidaknál,
1) szorosoknál a forgalom zavartalan lebonyolításának biztosítására, f) útvonalak, útszakaszok lezárására,
g) a forgalomnak más utakra való átirányítására, h) egyirányú közlekedés bevezetésére,
i) kitérőhelyek, ki- és berakóhelyek berendezésére.
a)-hoz: Forgalomszabályozás útkeresztezéseknél. (1. sz. ábra.)
Fontos útkeresztezéseknél, különösen ott, ahol nagy a forgalom, tisztvezette forgalomszabályozó járőr felállítása szükséges. A járőr erejét úgy kell megszabni, hogy ne csak a keresztezés, hanem a keresztezésbe vezető utak nagyobb szakaszai is a forgalomszabályozók által ellenőrizhetők!
legyenek.
A járőr álló és mozgó forgalomszabályozó közegekből álljon.
Az átmenő forgalmat a forgalomszabályozó közegeket felállító elöl- járó parancsnokság utasítása szerint kell Szabályozni. E rendelkezéseket mindenki köteles betartani. Ha a forgalomszabályzók egyes oszlopokat leállítanak, különös gonddal kell ügyelni arra, hogy a leállított oszlopok mellé más oszlop ne soroljon. Ezért annyi forgalomszabályzó álljon ren- lelkezéSre, hogy az útkeresztezésbe éllel beérkező és menetét azonnal nein folytató oszlop végére is a mellésorolás meggátlása végett egy forgalom- szabályozó közeget állíthassunk. Ez a közeg köteles minden előrefelé való mozgást megakadályozni. (Kivétel az előzésre jogosító nyílt-paranccsal
