114-
23. §. ezen jelzálogjog sorozási szabályaira, azok alkalmazását írva elő.
A z általános szábály alól kivétel, hogy a keretbiztosítéki jelzálogjoggal biztosított követelést, illetve a keretet akkor is teljes egészében figyelembe kell venni, ha a hitelező a meg- hallgatáson nem jelent meg. Hitelviszony biztosítására szolgáló jelzálogjognál módjukban van az érdekelteknek a keretben tény- leg fennálló követelés igazolása. Arra vonatkozólag nincs ugyan rendelkezés, hogy mi történjen igazolás esetén, nyilvánvaló azonban, hogy csak az igazoltan fennálló követelést kell számí- tásba venni.
Annak, hogy csak a keretben tényleg fennálló követelés összegét keli figyelembe venni, a 'kielégítési sorrendre is kiható következménye lenne az, hogy a keretben tényleg fennálló köve- telés meghatározásának időpontjaként a sorrendi tárgyalás napja, helyett a meghallgatás időpontja jön figyelembe, tehát a leg- kisebb vételár megállapítása után a ki nem merített keret a hite- lező által ibe nem tölthető, illetve a meghallgatás határnapja és a sorrendi tárgyalás napja közötti időben felmerült követelés a keretbiztosítéki jelzálogjog ranghelyén már nem érvényesíthető.*)
M á s jogviszonyból eredő követelés biztosítására szolgáló keretbiztosítéki jelzálogjognál a keretben fennálló követelés igazolása nem eredményezheti a többlet figyelmen kívül hagyá- sát, mert az üres keretnek megfelelő összeget a hitelező kérel- mére a később felmerülő követelések biztosítása végett sorozni kell.
Amint a közönséges jelzálogjognál a megszűnés valószínű- sítése, úgy a keretbiztosítéki jelzálogjognál a tényleg fennálló követelés igazolásának lehetősége tulaj donképen az érdekeltek részére a sorrendi tárgyaláson nyitva álló kifogásolási jognak
— ha szűkebb keretben és mértékben is — érvényesíthetését cé- lozván, a fedezeti elv és a kielégítési sorrend szabályainak kellő
összhangba hozatala szükségesnek látszik. (Folytatjuk.)
Kézizálogtárgy igénylése a végrehajtás alól.
A Végrehajtási törvény 89. §-ának utolsó bekezdése sorol ja fel azokat az ingókat, amelyek lefoglalása esetén halasztó ha- tályú igénykeresetnek nincs helye. Miután pedig sem ez, sem más törvényhely nem veszi ki az igénylés lehetősége alól az olyarr ingót, amelyre a hitelezőnek kézizálogjoga van, ebből az kö-
*) E rendelkezés azt jelentené, hogy mindaz a rangsorban re- ménytelen helyen levő hitelező az árverési kérvény benyújtásánál meg- fagyasztaná az adós jogi helyzetét, ki így a különben jogosan igénybe- vehető hitelt sem vehetné igénybe. Óvadék biztosítás esetén még éle- sebben mutatkozik ily rendelkezés igazságtalan volta. Az óvadékfize- tési kötelezettség beálltát előidéző cselekmény a meghallgatás utáni kővettetik el. Vájjon ez esetben nem lehetne már a követelést érvénye- síteni. — Szerk.
115- vetkezik, ihogy a kézizál'og tárgyának végrehajtás alól leendő mentesítése iránt teljes szabadon indítható igényper. Viszont érezni kell, hogy a lefoglalt ingónak kézizálógtárgyi minősége az igénylés szempontjából mégis csak jelent valami megkötött- séget, Jelen sorok célja éppen annak kimutatása, miben és mi- képen érezteti ¡hatását !a lefoglalt ingó kézizálogtárgyi jellege az igénylés teljesen szabad lehetőségével szemben. Az idevonat- kozó vizsgálatok arra az eredményre vezetnek, hogy ha a le- foglalt ingó kézizálogjog tárgya, az igényper voltaképeni kér- désén — tehát a tulajdonjog kérdésén kívül eldöntendő az is, van-e a hitelezőnek a végrehajtás által szerzett végrehajtási zá- logjogon kívül az igénylővel szemben is érvényes ügyleti zá- logjoga. Mert ha van, az egyébként jogos tulajdonos igénykere- sete sem vezethet eredményre. Amiből folyik, hogy ily esetben az igénylőnek tulajdonjoga bizonyításán kívül azt a pluszt is igazolnia kell, hogy a végrehajtatónaik vele (az igénylővel) szem- ében is hatályos ügyleti zálogjoga nincs. Ha az igénylő ennek
bizonyítására nem vállalkozik, és illetve a zálogjogot létesítő ügylet veié szemben való hatálytalanságát ki nem mutatja, ke- resete elutasítandó. Ez például. az igénykereset sorsa, ha az igénylő maga adta zálogul az ingót a végrehajtást szenvedő sze- mélyi, vagy dologi kezeseként, avagy ha az adós adta zálogul a más ingóját, de araiak hozzájárulásával, utólagos beleegye- zésével. Ily esetben nem panasz'kodhatik, hogy a végrehajtás őreá sérelmes, ligénykeresete ugyanis saját tényével szemben kontrarius aktus volna, és így helyt sem foghat.
Nem szabad azonban elfelejtkezni a téma kapcsán a Vhtv.
115. §-áról, amelynek bevezető rendelkezése szerint: ,,A 102. és következő §-ok szabályai szerint tartandó meg az árverés akkor is, ha a váltóhitelező által bírt kézizálogra a Váltótörvény 106.
§-a alapján, vagy kereskedelmi ügyletből eredő követelés fede- zésére a Kereskedelmi törvény 305. és 306. §-ai alapján rendel- tetik el. az árverés. Ezen esetkben sem az igények bejelentésére
felhívásnak, sem elsőség iránti eljárásnak nincs helye. ,,Ez a rendelkezés 1. az általános magánjog-, továbbá 2. a kereske- delmi és 3. a váltójog alapján nyert zálogjogok közül az első- ről egyáltalán nem rendelkezik, de az utóbbiakról sem mondja azt, hogy azok lefoglalása ellen igénykeresétnek helye nem volna, csakis az igénybejelentési felhivás és elsőség iránti eljá- rás szükségességét ejti el. Igaz ugyan, hogy lehet ezt akként is értelmezni, hogy ¡ha a törvény az igénylést előző eljárást elejti, ezzel ki akarja zárni az igénylés lehetőségét magát is. Ez a magya- rázat azonban nem állana meg, aminthogy a Kúria 5512/1916. sz.
határozatában (Perjogi döntvénytár I I I , k. 48. sorsz.) ki is mon- dotta, hogy ,,a Vhtv. 115. §-a csupán az igények 'bejelentésére vonatkozó felhívás kibocsájtását tiltja meg, de nem tartalmaz olyan rendelkezést, hogy igénypernek a Kt. 305. és 306. §-ai
116-
alapján elrendelt árverés esetében nincs helye." De nem is volna belátható, miért ne legyen igénylési lehetőség a 2. és 3. alakulat- nál, hiszen az ezen törvényhelyeken nyugvó elzálogosítás is sértheti harmadik személy, az igényperrel fellépő tulajdonos jo- gát. Ezen alapon tehát megállapíthatónak tartom, hogy akár a Kt., akár a Vt., akár az általános magánjog alapján szerzett is a zálogjog, az igénylés lehetősége vagy kizártsága szempontjá- ból a zálogjog közelebbi (magán-, kereskedelmi- és váltójogi) jellege közömbös, hanem ereszben csak az a döntő, hogy a zá- logjogot alapító jogügylet az igénylő tulajdonjogára tekintettel érvényes vagy érvénytelen-e. A Kt. 115. §-a ezen belül csak annyiban tesz különbséget, hogy az utóbbi két alakulatnál a jogérvényesítés gyorsítása érdekében az igénybejelentési felhí- vás kibocsátását és az elsőség iránti eljárást mellőzi.
Dr. Balla Ignác.
Az életbiztosítási szerződés megszűnése.
A biztosítási jog számos vitás problémája közül az utóbbi időben különösiein ráter el ad ött az általános figyelem arra a kérdésre, ihogy a díjfizetés ¡elmulasztása mennyiben okozza az életbiztosítási szerződés megszűnését. A megszűnés időpontja és előfeltételei körül a judikatura ellentétes döntései következtében teljes bizonytalanság uralkodik és ennék ¡elhárítása égető problémája a magyar biztosítási jognak. Miután a közeljövőben a Kúria jogegységi tanácsa e kérdéssel foglalkozni fog és így most már a felmerült vitákat véglegesein el fogja dönteni hatá- rozatával, amely minden bíróságra egyaránt kötelező erővel líog bírni, az alábbiakban rámutatok ¡az eldöntésre váró problémák lényegére.
Az 1927: X. t.-c., a biztosítási novella életbelépése előtt a vizsgá- landó kérdést a Kereskedelmi Törvény 505. §-ának 3. pontja szabá- lyozta, amely szerint a díjfizetés elmulasztása csak ¡akkor okozta a szerződés megszűntét, ha a visszatérő időszakokban fizetendő díj a lejárat után 30 nap alatt, vagy az engedett halasztás leteltéig ki nem fizettetett. Itt tehát a törvény egy 30 napos utólagos (teljesítési határ- időt engedélyezett, amely allatt a biztosító a kockázatot tovább viselte, de ha ¡e határidő eredménytelenül telt le, Vagyis a szerződő fél1 a díjat az alatt nem fizette ki, a biztosító díjkövetelését bírói úton nem érvé- nyesíthette ¡és így erre az időre ¡ingyen viselte a kockázatot. Ez a sza- bály ugyan némi csorbát ejtett a biztosítási szerződés syniallagmatikus voltán, de nagyobb méltánytalanságnak ezt nem lehet tekinteni, miután ezzeil a lelek már ¡a szerződés megkötésének időpontjában számolhattak és az időtartam, amelyre ¡úgyszólván ingyen viselt kockázatot a ¡bizto- sító, határozott és elég rövid volt.
A biztosítási novella, .illetve az lannak alapján kialakult gyakor- lat folytián megváltozott a helyzet. Az 1927: X. t.-c.-t. i. 9. §-ában cs'alk azt mondja, hogy az életbiztosítási szerződés alapján az időszakonként
