István, az ember

6 MÉP5ZABADSÁE 1988. augusztus 18., csütörtök Á L L A M A L A P Í T Ó K I R Á L Y U N K E M L É K E Z E T E I.

I S T V Á N ,

A Z E M B E R

U a valaki a tárgyhoz illően tekin- télyes könyvben akarná kiadni a

Szent István

királyra vonatkozó egykorú, h iteles írott források szöve­

gét, csalódnia k ellene: bizony, nem ­ hogy kötet, de m ég vékonyka füzet is alig állna össze belőlük. A latin n y el­

vű nyugat-európai krónikairodadom tengerében legfeljebb ha rövid m on­

datok szólnak Istvánról, a szláv n yel­

vű kútfők közül egyedül az orosz ős- krónika őrzött m eg egyetlen m onda­

tos tudósítást róla, m íg a középgörög n yelvű bizánci történeti irodalom egyáltalán nem örökítette m eg alak­

ját.

A legrészletesebb (bár szerfölött töredékes) híradást a magyarországi laltin nyelvű m űvek adják róla. Ezek 'élén a király nevében szóló,

Imre

fiának szánt erkölcstanító k önyvecs­

ke (az

Intelmek)

áll, é s úgyszintén becses em lék félszáznál több cik ­ k elyt tartalm azó k ét

törvénykönyve.

Oklevelei

többnyire utóbb átírt for­

mában, későbbi korok szándékait tükröző betoldásokkal vagy egészé­

ben m egham isítva maradtak ránk.

N incs — nem lehelt — egykorú em ­ líté s Istvánról a magyarországi latin n yelvű

elbeszélő kútfőkben,

lévén, hogy a hazai krónika-, illetv e geszta- irodalom csak évtizedekkel utána született meg, így hát az azokban (egyebek között a korai szövegeket is őrző XIV. századi

Képes Króniká­

ban)

már nem a kontársak, hanem az Utódok szálnak róla — a Szent Ist- ván-kortól sokban eltérő szem pon­

tok alapján'.

A történész term észetesen nem m ondhat le a nem kortárs szövegek hasznosításáról sem, de m inél távo- labbiak ezek szerzői István korától, a hitelességet illetően annál nagyob­

bak az irányukban m egnyilvánuló kétségek. A X I—XII. század fordu­

lója táján készült

legendák

ezzel együtt fontos források, csak sajnála­

tos, hogy az e típusú (tehát az Ist­

ván halála után néhány évtizeddel keletkezett) kútfőkből is nagyon k evés áll rendelkezésünkre.

M ég rosszabb a helyzet az István­

kor

tárgyi emlékeit,

főleg

művészet- történeti jellegű anyagát

illetően. Itt az a furcsa helyzet állt elő, hogy az elm últ néhány évtized során fogyott (ahelyett, hogy gyarapodott volna) a hiteles István-kari em lékanyag, ugyanis számos darabról (a koroná­

ról vagy több kőfaragványról) k id e­

rítette a kutatás, hogy nem sorolható István karának em lékei közé.

P o litik a i m egfon to lá sb ó l

M indent egybevéve: m ennyiségre igen szerény és tartalom ra n ézve n a­

gyon egyoldalú az a forrásanyag, am ely m egbízható módon szól első

■királyunkról. Érthető, ha életrajza a ma m egszokott módon nem is írható meg, hiszen már az első m ondatnál zavarba kerülünk: nem ism erjük pontosan a születési évet. Három kü­

lönböző, későbbi korból származó forrásban három eltérő évszám őrző­

dött m eg István születése dátumául:

a 967., a 969. és a 975. esztendő. (A bizonytalanságra jellem ző, hogy két évtizeddel ezelőtt, am ikor elérk e­

zett Szent István születése ezeréves évfordulójának valószínű ideje, azt

közmegegyezés

alapján ünnepeltük m eg 1970-ben.)

Apja,

Géza

(korabeli ejtés szerint:

Gyeücsa) a 997-ben bekövetkezett haláláig m integy negyedszázadon ált a magyar törzsszövetség fejedelm e volt; apai ágon István Árpád-házi leszármazott, a honfoglaló

Árpád

v e­

zér ükunokája. Anyja,

Sarolt

révén az erdélyi gyulák vére folyt benne.

A frigy, am ely Géza és Sarolt között létesült, hídverési k ísérlet volt az Árpádok részéről arra, hogy házas­

sággal m egpecsételt kapcsolatot a la ­ kítsanak k i a névlegesen a hét m a­

gyar törzs alkotta szövetségbe tar­

tozó, de valójában teljesen önálló po­

litikát folytató erdélyi törzsfővel, aki örökletesen birtokolta a törzsszövet­

ség

gyula

tisztségét (későbbi forrá­

sokban ez elenyészett szem élynevü­

ket is helyettesítette). Az Árpádok és a gyulák eltérő politikai kapcso­

latrendszerére jellem ző, hogy Sarolt bizánci (görög rítusú) keresztényként kötött a 960-as évek m ásodik fe lé ­ ben házasságot a még pogány, utóbb a latin rítushoz csatlakozó, ám m eg- győződéses kereszténnyé soha nem váló Gézával.

Az Árpádok dunántúli törzsi terü ­ letén, a hagyomány szerint Eszter­

gom ban született István is m ég po- gányként látta meg a napvilágot. Is­

merjük pogány nevét, ez

Vajk

volt, am ely törökül értelm ezhető; ’hős, vezér’ jelentésű. Feltételezhető, hogy m ár gyerm ekkorában — é s latin rí­

tus szerint — m egkeresztelték, s a keresztségben István első vértanú n evét kapta. Noha a magyar hagyo­

mány

Adalbert

prágai püspököt tart­

ja szám on István m egkeresztelőjé- nek, valószínűbb, hogy István már jóval Adalbert magyarországi id őzé­

se (995) előtt kereszténnyé lett.

Géza és Sarolt házasságából több (legalább négy) leánygyerm ek szü le­

tett, de fiú — tudom ásunk szerint — csak egy, István. Géza tudatosan uralkodásra n evelte egy szem fiát.

Ékes bizonysága ennek az a körül­

mény, hogy 995-ben vagy 996-ban IV.

Henrik

bajor hercegtől húga,

Gi­

zella

kezét kérte m eg István fia szá­

mára. Míg István nagyapja,

Tak­

sony

„kun” (besenyő vagy volgai bol­

gár) nőt vett féleségül, s Géza is .^keletről”, Erdélyből házasodott, Ist­

ván az első az Árpádok sorából, aki n y u g a tr ó l” nősült.

Feleség ném et fö ld r ő l

Hogy István é s Gizella frigye egy­

általán létrejöhetett, az nagy elism e­

rés volt az Árpádok számára. A m é­

lyen vallásos bajor hercegi család (am elynek tagjai közül éppen ez a Henrik néhány évvel utóbb ném et királlyá, majd ném et-róm ai császár­

rá em elkedett

II. Henrik

néven) ak­

kor már nem tartotta rangon alu li­

nak a néhány évtizeddel azelőtt m ég nyugatra gyakorta sarcoló hadjára­

tokat vezető m agyarok fejedelm ének fiával létesítendő házasságot. Re- gensburgból, persze, biztosítékot kér­

tek, hogy Gézát István fogja majd a trónon követni. M iután erre Géza m egeskette az előkelőket, nem volt akadálya annak, hogy Géza k övetei elhozzák bajor földről a Dunántúlra Gdzeílllát, akinek kíséretében számos pap és lovag is érkezett Pannóniába.

Amikor Géza 997-ben meghalt, és István — nem akadálytalanul ugyan

— átvette a főhatadmat apja törzsi területén, már G izella férje volt, s e házasság révén élvezte a rokona,

Koppány

elleni harcában a ném et lovagok hathatós segítségét.

G izella és István nászából számos gyerm ek született, köztük kései for­

rás egy

Ottó

nevűt em lít, kartárs források pedig

Imre

fiukról szólnak.

M ivel Imre eredeti n eve a latinos

Heinricus,

illetve a ném etes

Heinrich

volt (amelyből csak utóbb alakult ki

A Képes Krónika egyik iniciáléjában a királyi jelvényekkel felékesítve

ábrázolták Istvánt

a latinos

Emericus,

illetve a magyar

Imre

alak), lehetetlen nem gondolni arra, hogy nevét István sógorától, az 1002 óta a ném et birodalom élén ál­

ló II. Henriktől kapta, ö sszevág ez­

zel az a kései híradás, am ely Imre születését 1007-re, itehát tén yleg II.

Henrik római királyságának id e­

jére helyezi. S m ert II. Henrik előtt a ném et trónon

III. Ottó

ült, kézenfekvő azt feltételezni, hogy István é s G izella Ottó nevű fia még 1002 előtt, teh át III. Ottó életében született. Nem elhanyagolható körül­

mény, hogy István és G izella gyer­

m ekeiknek az éppen hatalm at gya­

korló ném et uralkodók n evét ad ták Feltehető, hogy a házaspárnak még más gyerm ekei is születtek, akik ugyanúgy korán elhunytak, m int Ottó, s így a nagykorúságot egyedül Imre érte meg.

A sors azonban nem volt kegyes Istvánhoz és feleségéhez. 1031-ben vadkanvadászaton életét vesztette im már egyetlen élő fiúgyerm ekük, a magyar királyi trón örököse, István politikájának rem élt folytatója és le ­ tétem ényese, Imre herceg. Ezekben az években- betegségek tám adták m eg Istvánt, nehezen tudott járni, ereje egyre fogyatkozott.

K ím életlen ü l és könyörületesen

Éppen 1031-ből maradt ránk István egyetlen kortársi képi ábrázolása. Az eredetileg a székesfehérvári egyház számára k észült m iseruha — am e­

lyet utóbb koronázási palásttá a la ­ kítottak át — örökítette m eg István alakját. Ha valam ennyire is egyénie­

sített ábrázolás ez, akkor elm ondhat­

juk: a textíliáról megtört, szem ét tágra nyitó, bajuszt és szakállt v ise ­ lő, hajlott korú öregem berként is­

m erhetjük meg Istvánt. Pedig egyéni balsorsa gyerm ekei sorozatos, majd Imre fia végzetes halálával még nem is jutott a végére.

Imre halála után unokatestvére, a pogány hajlam ú

Vászoly

kísérelt meg m erényletet István ellen a trón­

utódlásban őt ért m ellőzés miatt. A király azonban megm enekült, s — a rokoni érzelm eken felülem elkedve

— volt ereje leszám olni a m erénylő­

vel: Vászolyt m egvak ítatta, m egsü­

k e títe tte , fiait az országból szám ­ űzette.

Nem ez volt István első „kegyet­

len ” tette családtagjai ellen. Har­

m incöt év v el ezt m egelőzően rokona, a csatában m egölt Koppány testét négyeltette fel, 1003-ban pedig a nagybátyja, az erdélyi gyula ellen vezetett hadait, s legyőzött rokonát a hadjárat után börtönbe vetette. Ám István egyszerre volt szelíd és kö­

nyörületes is. Amikor e nagybátyja, a gyula m egszökött fogságából, irgal- masan utána küldte annak szintén nála tartott feleségét, am ivel még külföldi kortársa, egy ném et püspök ám ulatát is kivívta. S am ikor az 1010-es években István kevés k ü l­

földi hadjáratai egyikén, egy bulgá­

riai katonai akcióban vett részt, m i­

közben katonái raboltak-fosztogattak az id egen városban, István ájtatos- sága jeléül egy tem plom ba ment, ahonnan ereklyét hozott magával.

A m ennyire ezer esztendő távlatá­

ból m egítélhető, István ellentmon­

dásos egyéniség volt. Ha az ügy — am elynek szolgálatába életét állította

— m egkívánta, nem ism ert k ím éle­

tet, ha viszont tehette, m ély vallásos meggyőződéséből fakadóan szívesen gyakorolta a keresztényi erényeket.

A pogányság és a kereszténység ha­

tárm ezsgyéjén, ellentmondásokkal teli korban élt, s azon kevesek közé tartozott, akik át is form álták saját korukat.

ötszáz évvel István után, a közép­

kor alkonyán úgy tudták, hogy az első király alacsony term etű vcftt, de nagylelkű, bátor, harcias, okos és Krisztus - ti sztel ő. Napjainkban ki­

váltképpen értékeljük alakjában azt, am i egyszersm ind emberi nagyságát is még inkább aláhúzza: állam férfi­

ként m inden egyéni sorscsapás elle­

nére is véghez tudta vinni művét.

K ristó G yu la

Következik:

ISTVÁN, AZ ÁLLAMFÉRFI

A lengyel ombudsmannál

Beszélgetés Ewa Letowskával, az állampolgári jogok szóvivőjével

A lengyel ombudsman:

Ewa Le- towska. A

név és viselője, s posztja is — hivatalosan az állam polgári jogok szóvivője — ma már nem csak ismert, népszerű is Lengyelország­

ban. Ewa Letowska, több könyv szerzője, a jogászprofesszorból lett ombudsman m eglehetősen viharos körülmények között kapta meg ki­

nevezését a lengyel parlam enttől, a szejmtől. A képviselők kifogásolták, hogy a szejm elnöke nem adott elég időt nekik a jelölt m egism erésére, arról már nem is beszélve, hogy m indössze egyetlen jelöltet vonul­

tatott fel. Akadt olyan képviselő, aki az ügyben az egész szavazás e l­

halasztását javasolta, egy m ásik p e­

dig kijelentette, hogy elfogadja ugyan a jelöltet, de határozottan az eljárás ellen szavaz. Amikor annak idején e körülményekről faggatták a televízióban Ewa Letowskát, egy­

szerűen annyit mondott: ehhez neki semmi köze, a dolog m iatt fájjon a szejm elnökének a feje.

—

Most is ez a véleménye?

— Változatlanul úgy gondolom, hogy ezek az ügyek nem rám tar­

toznak. A jelöléssel é s a választás­

sal kapcsolatban m indent a törvény szabályoz, s úgy gondolom, hogy ez­

zel nekem nem kell foglalkoznom.

Más kérdés, s egyáltalán nem lepett meg a képviselők reagálása, mert azt hiszem, ha életükben először látnak valakit, jogukban áll egy ki­

csit m eglepődni.

—

Annál is inkább, mert önnek, úgy tetszik, semmiféle politikai múltja nem volt. A mai napig nem tagja egyetlen pártnak sem.

— Ez így igaz, engem egyáltalán nem ism ertek politikai körökben, persze volt ném i nevem jogászkö­

rökben, m i több, az egyetlen funk­

ció, am it korábban betöltöttem , az is szakmai volt. Szóval, egyszerűen az történt, hogy kerestek bizonyos jellem vonásokkal bíró embert, s én ezeknek a kívánalm aknak véletle­

nül m egfeleltem . Hogy jól válasz­

tottak-e, azt nem tudom. Teszem azt, ami a dolgom. Elmondhatom viszont, hogy az a tény, hogy poli­

tikailag kívülálló vagyok, m egköny- nyíti ezt.

—

De azért jelentős politikai tá­

mogatást is kapott. Hivatalba lépé­

sekor fogadta Jaruzelski tábornok s a miniszterelnök . . .

— Persze, és ez nagyon fontos.

Képzelje csak el, jön egyszer csak egy új szem ély, aki levelezget em ­ berekkel, telefonálgat. Hát persze, hogy fontos, hogy ism erjék. De azt hiszem, nem k ell ötpercenként hoz­

zájuk rohangászni. Eltelt egy fél év, úgy gondolom, most m egint idő­

szerű, hogy találkozzunk, beszám ol­

jak, hogy m ivel foglalkozunk. De nem hiszem, hogy a szoknyámmal kellene törölgetnem az előszobák padlóját. Ha van valam i dolgom, írok, s általában választ is kapok.

Ha m ár úgy alakult, hogy k ívü lál­

ló vagyok, akkor ezt ki kell hasz­

nálni, ez egyfajta előny. Nem kell erőltetni, hogy más hangon énekel­

jünk, ha van sajátunk is.

—

Ha már itt tartunk, nem své- des egy kicsit ez a hang? Mármint ez a fajta szóvivő intézmény?

— Már hogyne lenne svédes, hi­

szen az ombudsman skandináv ta­

lálmány. M eglehetősen jól ismerem az erre vonatkozó irodalmat, koráb­

ban is érdekelt ez az intézmény.

Tanulmányoztam az osztrák példát, a francia m egoldást is. A m iénk kétségkívül a svédhez áll legköze­

lebb. A dolog a következőképpen fest. Lengyelországban ma már van alkotmánybíróság, s a polgári bíró­

ság m ellett működik a közigazgatási is'. Az ombudsman az utolsó olyan intézmény, am elyik még nem volt meg, s am ibe most belekezdtünk.

—

Csak a dolgok teljessége ked­

véért, vagy egyéb okból is?

— Nézze, nekem szem ély szerint, mint Ewa Letowskának nagy kétsé­

geim vannak, hogy ez volt-e a leg­

m egfelelőbb pillanat. Az ombuds­

man norm ális körülm ények között olyan valaki, akinek csak pöckölnie kell. Az olajozottan működő állam - gépezetben, ha valam i elakad, az ujjával m egpöccinti, és a m asina újra elindul. Viszont, ha az állam - gépezet, m int nálunk, Lengyelország­

ban, húselosztással, autóelosztással, alkatrészelosztással, s ki tudja még m ilyen elosztásokkal foglalkozik, akkor kétségkívül az ombudsman tevékenységi köre és a vele szem ­ ben tám asztott elvárások is m egnő­

nek. Mindennek ellenére, ha már egyszer van ez az intézm ény, hogy az állam polgári jogok szóvivője, akkor végül is meg lehet próbálni jól dolgozni, s valam it ki is hozni belőle.

—

Mindenki megelégedésére?

— Bizonyos eredm ényeink már most is vannak. Hogy ezek m egfe­

lelnek-e a társadalmi elvárásoknak, azt nagyon kérem, ne tőlem kérdez­

ze. Semmi kételyem a fe lő l: vannak, akik úgy vélik, ez az intézm ény egyfajta karácsonyfadísz lesz, má­

sok meg azt hiszik, én vagyok a Mikulás, aki m indent elintéz. Ez

nincs sem így, sem úgy. Próbálko­

zunk. Szorgalmasak vagyunk és néhány jó elgondolásunk is van.

Nem utazgatok tú l gyakran külföld­

re, nem csinálok ebből a hivatal­

ból valam iféle magán utazási irodát.

Megpróbálunk tisztességesen és hasznosan dolgozni. De azt még nem tudom, hogy ez az intézm ény elfogadhatónak, avagy szükséges­

nek bizonyul-e. Azt sem látom v ilá ­ gosan, hogy kell-e, s azt sem, hogy kinek.

—

Ne haragudjon, de azért fél év alatt kapott 33 ezer levelet. ..

— Harmincnégyet.

—

Ez tíz-tizenegy szer annyi, mint amennyit a svéd ombudsman kap egész évben. Szóval, hogy kinek, az azért körülhatárolható. ..

— Ez a hatalm as m ennyiségű le ­ vél már az első pillanattól dilem m a elé állított. A szóvivői hivatal még most, az év közepén a januári le ­ velek feldolgozását sem végezte el.

Fizikailag nem birkózunk meg a levéűiáradaititail. Ezek után arról már nem is beszélek, hogy egy-egy ügy­

nek utánajárni szinte képtelenség.

Tehát a dolgok mai állása szerint be k ell látni, hogy ezt a feladatot képtelenek vagyunk ellátni. Tehát más irányba kell elindulni.

—

Mégpedig?

— Ha egy azonos dolog több le v él­

ben is előfordul, akkor vélhetően nem egyéni ügyekről, hanem esetleg valam iféle jogrendszer hibájáról' van szó. Nos, ú gy gondoltuk, hogy ezeket az általánosabb ügyeket k ell nekünk feldolgoznunk. S bár fé l év nem nagy

■idő, azért már vannak e téren ered­

m ényeink.

—

Például?

— Kifogásoltuk jogi szem pontból az autóvásárlási szerződéseket. Arról van szó, hogy m agánszem élyek elő­

leget fizetnek az autókereskedelm i vállalatnak. Ezzel a vállalat volta­

képpen adóssá vált, ám a szerződés­

ben az adós kötelezettségei nem sze­

repelnek. Még az sincs benne, hogy k i az adós, a vállalat vagy a bank.

Ráadásul az adós vállalat nem tanítja be a szállítási határidőt, időközben azonban em eli az árakat, s a kocsi átadásakor ezt be is hajtja a vásár­

lón. Egyszóval az eladók egyoldalú szerződéseket kötnek a vevőkkel.

—

Az eredmény?

— Júliusban kaptam választ a m i­

niszterelnöktől ebben az ügyben. Ügy látszik, érveink elég meggyőzőek vol­

tak, m ert hat pontból á l ó kifogá­

sainkat egy k iv ételév el elfogadták.

Azaz elism erték, hogy igazunk van, s törekszenek a jelenlegi m egoldások m egváltoztatására.

—

Ha már az ügyeknél tartunk, nagy port vert fel a pártalakitással kapcsolatos állásfoglalása.

— Ebben a kérdésben' lyuk van a jogszabályban : erre h ívtam fe l az i l ­ letékesek figyelm ét. A hogyan látom, ez a hézag a hatalom szempontjából is kényelm etlen. Egy dolgot azonban ehhez szeretnék hozzátenni. Nekem, m int szóvivőnek, teljesen mindegy, hogy a Lengyel Szocialista Pártról van -e szó, am elynek pártalapítási k í­

sérlete kapcsán került felszín re ez a joghézag, vagy pedig a kéknyakken- dősök pártjáról. Engem nem érdekel, hogy m ilyen párt m ilyen program­

mal akar m egalakulni. Szerintem a szóvivő nem politikai tényező. En­

gem egyes-egyedüi a jogsértés érde­

kel; az, ahogyan történt, s az, aho­

gyan a jogot az állam polgárok érde­

kében értelm ezni kell1.

—

Például mi van abban az eset­

ben, ha az állampolgároknak nincs bejelentett lakásuk?

— Jó, hogy em líti, erre nagyon büszke vagyok. Azt hiszem , jól p él­

dázza feladatvállalásainkat is. Ebben az esetben egy réteg, az, am elyiknek n incs állandó bejelentője, joghát­

rányba kerül; egyebek között gya­

korlatilag m eg van fosztva a válasz­

tójogtól1. Pedig látszólag m inden rend­

ben van. Van négy vagy öt törvé­

nyünk is, és m indegyik jó, csak am i­

kor összegyűjtöttük őket, akkor de­

rü lt ki, hogy itt valam i m égsem m ű­

ködik. Hogyan lehet a választójog a lakásbejelentő függvénye? Észrevé­

telein ket el is küldtük oda, ah ol eze­

k et a fonákságokat m eg leh et szün­

tetni.

—

Visszatérve a levelekre: nem áll fenn az a veszély, hogy panasziroda lesz előbb-utóbb az ön hivatalából?

— Nem. Sem m i közünk egy pa­

naszirodához. Nekünk ugyanis van hatáskörünk. Indítványozhatok per­

újrafelvételt, fordulhatok az alkot­

mánybírósághoz, am i azért már v a ­ lami, nem de?

—

És a hivatal bírja a tempót?

— Nem. Ezért is vagyunk k én yte­

lenek szelektálni. Én olyan hivatalról álmodom, am ely hatékony. Ez az első.

A második: olyan hivatalt szeretnék, am elyben az em berek törődnek a sa­

ját továbbképzésükkel. Ilyen hivatal­

ban leh et egyértelm űen állást foglal­

ni abban, mi a mi dolgunk, mi nem, s lehet kidolgozni közös m unkatechni­

kákat.

Varsó, 1988. augusztus.

K. N y irő J ózsef