Irta Zolnay Vilmos i ARUD Yné morfiummal mér-
gezte meg magát. Körül- belül félórával vacsoraidő előtt. Amikor rátaláltak, már eszméletlen volt. Havasné fel- hívta dr. "Lehmant, aiki megszám- lálta az üres, morfiumos ampul- lákat, meghallgatta Sarudyné szívverését, koffein-injekciót adott neki és pofozni kezdte.
Erőseket és szárazakat ütött, oly gyorsan és ügyesen, hogy Ha- vasnénak el kellett mosolyodnia egy pillanatra, önkénytelenül, úgyszólván nem is tudva, róla, mert bár Lehman komolyságából nem lehetett következtetni, Leh- m a n akkor is ugyanilyen ko- moly volt, ha egy karcolást jó- dozott be, mégis rögtön tudta, hogy a helyzet rendkívül súlyos és talán tényleg perceken múlik és mult, hogy Luci életbén van.
Szerencse, hogy amikor Luci nem jött le vacsorázni, felküldte Icát, nézze meg, mi van az anyjával.
Ica, amikor Havasné rászólt, m á r az előételt ette és föl se nézve a tányérjából, azt vála- szolta, hogy menjen fel Sári.
— Nem — válaszolta Havasné,
— te fogsz felmenni, te vagy a fiatalabb.
Ica erre fölnézett és csodál- kozva a nagynénjére vetette nagy kék szemét. Olyanok voltak a szemei, olyan sugarasan kékek, hogy mindenkit azonnal elbűvöl- tek. Aztán ú j r a lesütötte hosszú fekete •szempilláját és tovább evett. E g y pillanatig Havasnét
is megejtette Ica szépsége és már-már Sárihoz fordult, hogy őt küldje fel az anyjáért, de az?
tán felülkerekedett benné a jó- zan ész, összehúzott szemöldök- kel Icára nézett és szigorúan rá- szólt, hogy azonnal menjen fel.
Ica közben befejezte az előételt, megvonta a vállát, lassan fel- kelt az asztaltól és elindult. Né- hány perc múlva visszajött az- zal, hogy anyuka - azt mondta, ma nem jön le vacsorázni, Ha- vasné gyanakodott, hogy Ica fent sem volt a szobájukban, csak ki- ment a lépcsőházba, ott várt egy néhány pillanatot és visszajött.
Ezért f a g g a t n i kezdte a gyere- ket, miért nem jön le az a n y j a és hogy mit csinál.
— A n y u k a olvas — mondta Ica, — azt a könyvet olvassa, amit Pali bácsitól kapott^ köl- csön. — Es h a n g j a megtévesz- tően őszintén csengett. — Csak húst kérek, krumpli t nem — tért át más témára, — anyuka sem eszik krumplit, mert az hizlal. — Ez az utolsó mondata se volt igaz, mert Sarudyné ép azért jött a húgához Abbáziába, hogy égy kicsit összeszedje m a g á t és meghízzék, nagyon ráfért.
Havasné amíg kiadott a két lánynak, _ természetesen burgo- nyát is téve a tányérjukra, amit Ica azonnal félretolt, azon töp- rengett, hogy mivel is bánthatta meg m á r megint Lucit, mert ab- ban biztos volt," hogy Luci „trucc- ból" nem jön -vacsorázni. - De semmi sém jutott az eszébe.
— Mondd, Ica — f o r d u l t ú j r a a kishugához, — tényleg f e n t vol- tál édesanyádnál? Nem hazudsz?
I c a ú j r a csak a szemét vetette fel H a v a s n é r a , mélyen meg- bántva, hogy H a v a s n é gyanúsí- tani merészeli. Tényleg fent volt a szobájukban és látta az a n y j á t eszméletlenül, az á g y r ó l -le- csüngő fejjel és habzó s z á j j a l és körülbelül azt is megértette, hogy mi történt.
M i u t á n Icából egyebet kihúzni nem lehetett, H a v a s n é németül szólt az u r á n a k , a * gyerekek miatt, hogy felmegy egy pilla- n a t r a , megnézi Lucit, m i é r t or- rolt meg m á r megint.
S á r i nem értette mit mondott a nagynénje, de a hangsúlyból azt érezte ki, hogy megint meg- b á n t o t t á k az a n y j á t , v a l a m i sér- tőt mondtak rá. Fölnézett M á r t a nénire, letette az evőeszközeit és bár zajtalanul, mégis feltűnően eltolta m a g a elől a t á n y é r j á t . H a v a s n é visszafordult S á r i moz- d u l a t á r a és m á r megmozdult a keze, hogy pofon üsse, de aztán a r r a gondolt, hogy a vendégek előtt mégsem teszi és főleg a r r a , hogy Luci ezért hetekig h a r a g - ban lenne vele, m e r t ' s a j á t sze- mélye elleni t á m a d á s n a k venné, amit M á r t a biztos csak azért csi- nált, mert m á r m e g u n t a őket, s a j n á l j a tőlük az ételt és legjobb szeretné, ha m á r lemennépek a nyakáról.
H a v a s n é tehát nem ütötte po- fon S á r i t szemtelenségéért, de azt m á r nem állhatta még, hogy ne kérdezze m e g tőle:
— Mi ez? Miért nem eszel, mi bajod van?
Zolnay Vilmos: Sarudyné
— Nincs é t v á g y a m — felelte Sári, m a g a elé m o r m o l v a a sza- vakat. De a következő' p i l l a n a t - ban felugrott, két k a r j á v a l át- f o n t a n a g y n é n j e n y a k á t , a r c á t a n n a k arcához dörgölte és hízel- kedve a fülébe s ú g t a : — N e h a - r a g u d j á l M á r t a néni, olyan fi- nom ez a "bifsztek ( d i s z n ó k a r a j volt vacsorára), amilyen f i n o m a t igazán csak te tudsz főzni, de tudod, délután olyan sok h a b o s kávét ittam és csokoládés kalá- csot ettem, hogy sajnos, s e m m i é t v á g y a m nincs, pedig ú g y sze- retnék enni belőle, m é g sosem ettem ilyen felségeset. .Ugy-e n e m haragszol rám?
H a v a s n é tudta, h o g y S á r i n a k minden szava hamis. P o n t o s a b - ban akkor, m i k o r S á r i a n y a k á - ban csüngött és az a r c á v a l hozzá törleszkedett, csak rossz érzése volt, de m e g f o g a l m a z n i n e m tudta, hogy m i ez a rossz érzés, miből ered és kiben v a n a hiba, hogy n e m t u d j a jó lélekkel, ha- nem esak egy kicsit u n d o r o d v a visszacsókolni S á r i t .
— Jó, nincs semmi baj, de a tányért, tudod, n e m illik eltolni m a g u n k elől, azt csak n a g y o n neveletlen emberek teszik.
S á r i erre n e m válaszolt, ha- nem nagyon csöndesen vissza- húzta a t á n y é r j á t , de ezt a mon- datot, hogy neveletlen emberek teszik, nem felejtette el.
Ica, amíg H a v a s n é és S á r i kö1
zött a jelenet tartott, megette a t á n y é r j á r a kiadott h ú s t és nő- vére t á n y é r j á r ó l is elszedte a k a r a j t és most n é m á n azt t ö m t e magába. Sári nem törődött vele, ő m a g á n a k finomkodó mozdula-
tokkal salátát vett ki> és azt kezdte enni, mert valaki egyszer az ő jelenlétében azt a megjegy- zést tette, hogy salátát enni elő- kelő, v a g y ilyesmit, hogy előkelő emberek m i n d i g esznek salátát.
Később, amikor dr. L e h m a n n m á r elment és H a v a s n é egyedül m a r a d t Lucival, a m é g m i n d i g öntudatlanul fekvő Lucival, aki- nek tízpercenként m e g f o g t a pul- zusát, hogy megállapítsa, lük- tet-e, nerp vert, legalábbis nem lehetett észlelni a lüktetését, szó- val amikor egyedül m a r a d t és úgyszólván semmit sem tehetett, bántotta, hogy L e h m a n t hívta és nem v a l a k i mást. Nem m i n t h a L e h m a n t rossz orvosnak t a r t o t t a volna, t u d t a róla, hogy a leg- jobb és a leglelkiismeretesebb.
Csak nem gondolt a r r a , amit r é g sejtett, hogy Luci és Leh- m a n között van,' v a g y volt Va- lami. Ez a v a l a m i tényleg csak a n n y i t jelent, hogy valami, m e r t hogy mi volt köztük, arról bizo-' n y o s a t nem tudott. Lehman nem udvarolt Lucinak és Luci sem beszélt a doktorról, m i n t ahogy semmiről sem beszélt soha sen- kinek, legföljebb Sárinak, akit nem ú g y kezelt, m i n t vele egyen- r a n g ú b a r á t n ő t , h a n e m inkább m i n t s a j á t m a g á n a k egy részét.
De akkor, a m i k o r Lehman Luci a r c á t ütögette, olyasmit vett észre H a v a s n é , a m i ' meggyőzte őt sejtésének igaz voltáról, ú g y l á t t a ugyanis, hogy egy n é h á n y percny-i ütögetés u t á n Luci egy p i l l a n a t r a k i n y i t j a a szemét, L ö h m a n r a mereszti, m a j d hir- telen nem behunyja, hanem ösz- s z e r á n t j a a szemhéját ós aztán
egy p i l l a n a t r a összeszorítja őket, erővel és határozottsággal, m a j d ú j r a kisimulnak arcvonásai, ki- fejezéstelen és halálos nyugod- tan alvó lesz az arca.
M
ÁSNAP délelőtt dr. L e h m a n ismét eljött, ú j a b b koffein- injeikciót adott S a r u d y n é n a k , akinek az arcvonásai válto- zatlanul ernyedtek voltak. El- telt a délelőtt és a délután is~H a v a s n é csak percekre távozott a nővére mellől. Este felé ú g y találta, hogy Luci valamivel erősebben lélekzik. Körülbelül éjjel tizenegy óra volt, a m i k o r észrevette, hogy Luci lassan ki- n y i t j a a szemét, először csak m a g a elé, illetve föl a mennye- zetre néz, aztán m i n t h a megmoz- d u l n á n a k a szemgolyói és feléje fordulnának. A szobában csak áz éjjeliszekrény-lámpa égett, az.
is l e t a k a r v a egy kendővel. Sa- r u d y n é a m i n t meglátta, hogy nincs egyedül, ú j r a behúnyta a szemét, az arca még most is ki- fejezéstelen volt. Csak reggelre vette fel azt az iszonytató kife- jezést, a halálos akara.tnak, a.
halál eltökéltségének a kifejezé- sét, amit hetekig, még álmában is megőrzött az arca.
H a r m a d n a p dr. L e h m a n n ú g y találta, hogy megmenthető, a szíve b á r gyengén, de ütemesen vert. A f u r c s a az volt, hogy m é g m i n d i g nem tért magához és a megdöbbentő pedig testének me- revsége.
— Meg kell próbálni etetni — m o n d t a dr. Lehman, — az éhség- érzet öntudatlan állapotban is je- lentkezik és például a tejeskávé^
szagával, vagy egy-két csepp
7 4
beerőszakolása u t á n áz ízével ilyenkor is kiváltható a nyelés reflexe.
— V a l a k i emelje fel a fejét és n a g y s á g o s asszony pedig érintse a szájához a csészét, meg tetszik l á t n i m a j d , milyen könnyen, m e g y a dolog. Az első kísérletet m e g is várom. J ó f o r r ó r a készít- sék a kávét.
H a v a s n é becsengette a szoba- l á n y t és továbbadta az orvos u t a s í t á s á t . H a m a r o s a n meg is érkezett a kávé. H a v a s n é egy törülközőt terített Luci álla alá és megpróbálta felemelni nővére f e j é t . De a n y a k merevsége m i a t t n e m igen sikerült. Dr. L e h m a n összeráncolta a homlokát, fel- emélte egyik kezét és n é m á n in- t e t t Havasnénak, hogy jöjjön közelebb. H a v a s n é nem értette, h o g y mit akar, de engedelmes- kedett. Lehman a fülébe súgta, h o g y h í v j a be a szobalányt, m a j d széttolják a két á g y a t és akkor a szobalánnyal két oldalról meg- p r ó b á l h a t j á k egyesült erővel fel- emélni S a r u d y n é fejét.
— Sok f ü g g ettől,-hogy ez si- k e r ü l j ö n — súgta még m a g y a r á - zatképpen.
H a v a s n é megértette, m i r e cé- loz' az orvos. Mégtették az elő- készületeket. E l h ú z t á k az üres ágyat, a szobalány á t m e n t a má- sik oldalra. Lehman intett, hogy v á r j a n a k egy-két percet, azt a k a r t a , hogy megnyugodjék a beteg. H a n g o s a n kijelentette, h o g y nem fontos, ha nem a k a r inni, nem kell erőszakolniok. E s
•csak ezután intett, hogy kétol-
•dalról egyszérre r a g a d j á k meg1
é s emeljék fel a fejét. H a v a s n é
és a szobalány S a r u d y n é t a r k ó j a alá nyúltak ós felemelték. De Luci n y a k á t b e h a j l í t a n i u k n e m sikerült, az egész teste, m i n t egy deszka emelkedett fel. L é h m a n r a néztek és visszaengedték a • tes- tet. A kávét visszavitték a kony- h á r a , ú j r a felmelegítették és egy félóra múlva megismételték a kísérletet, ugyanezzel az ered- ménnyel.
E g y csőrös csészét kell v á s á - rolni, abból fekve is 'lehet i t a t n i
— tanácsolta az orvos. M í g ezt megvették, H a v a s n é tisztába tette Lucit. A d e r e k á n á l f o g v a felnyalábolta és áttette a m á s i k ágyba. A lepedője csupa víz és piszok volt. Le kellett mosdat- nia. Szivaccsal dörzsölte le a*
testét, Lehman t a n á c s á r a f o r r ó vízzel, oly forróval, h o g y ú g y - szólván összeégette a kezét, de S a r u d y n é érzéketlen m a r a d t , a p i l l á j a se rezdült és egy arcizma se r á n d u l t meg, a k k o r sem, ami- kor a forró u t á n jéghidegbe m á r t o t t szivaccsal n y ú l t hozzá a húga. Tiszta inget h ú z t a k rá, kicserélték az á g y n e m ű j é t , m é g a m a t r a c á t is. L e h m a n közben elment és m e g h a g y t a , h a meg- jön a csőrös- csésze, a k k o r feltét- lenül " itassák meg abból. E s az- t á n h í v j á k fel és m o n d j á k m e g az eredményt. Az eredmény le- s ú j t ó volt. S a r u d y n é n a k n e m hogy a fogai közé, de m é g az a j k a i közé sem t u d t á k beerősza- kolni a csésze csövét, m e r t az a j k a i egyenes, vékony "vonalat alkotva, kőkeményre merevítve, . elválaszthatatlanul szorultak egy-
másra.
— V á r n i kéli — a d t a meg te-
lefonon az utasítást dr. Lehman m a j d holnap. . Etel. nélkül a k á r e g y hétig is k i b í r j a az ember, a s z o m j ú s á g h á r o m n a p a l a t t el- viselhetetlenné fokozódik.
H
AVASNÉ ez alatt a h á r o m n a p alatt úgyszólván nem moz- dult nővére mellől, ha mégis ki kellett mennie a betegszobából, a k k o r Mil'ica, a szobalány he- lyettesítette. A helyettesítette v a l ó j á b a n nem is helyes kifeje- zés, mert H a v a s n é tényleg csakpercekre távozott a beteg mel- lől, akkor, amikor az aludt. M e r t most m á r , h a nehezen is, de m e g lehetett különböztetni S a r u d y n é a l v á s á t az ébrenlététől. Az arc- kifejezése u g y a n alvás közben sem változott meg, de a lélekzet- vétele fölismerhetően mélyebb, lassúbb és nyugodtabb volt.
Ezen a napon estefelé, mikor Luci elaludt, H a v a s n é sokáig figyelte. Az az ötlete támadt, hogy talán h a m á r mélyen al- szik, álmában meg lehetne itatni.
V á r t egy félórát és aztán még e g y felet, A csőrös csésze a .ká- véval ott állt az éjjeliszekré- nyen. Halkan,, a szemét le nem véve a nővéréről, fölkelt és óva- t o s a n bedugta Luci a j k a közé a csőrt. Önteni kezdte a kávét.
Luci álmában nyelt egyet, aztán mohón még v a g y ötször nyelt, rettenetesen ki lehetett éhezve.
De a hatodik, v a g y hetedik korty után, anélkül, hogy felébredt volna, hirtelen, mint aki valami bűnön k a p j a r a j t a magát, abba- h a g y t a az ivást, arcvonásai, ha lehet, még keményebbek lettek, m i n t annakelőtte és H a v a s n é n a k ki kellett r á n t a n i a a szájából a
csészét, m e r t máskülönben össze- roppantotta .volna a fogaival a porcellánt. S a r u d y n é a j k a i még szorosabbra záródtak. H a v a s n é visszaült a helyére és tovább figyelte Lucit, tényleg alszik-e.
Luci hosszakat és egyenleteséket lélekzett.
Késő. éjjel volt m á r és H a - vasné dél óta egy falatot sem evett, akkor is csak egy. t á n y é r levest és egy f a l a t húst. Most f á j n i kezdett a g y o m r a az éh- ségtől. Még egy ideig figyelte Lucit, aki mélyen aludt, m a j d halkan felkelt és kiment a szo- bából.
Mihelyt becsukódott mögötte az ajtó, Luci k i n y i t o t t a a sze- mét, ó v a t o s a n . körülnézett, tény- leg egyedül van-e. P i l l a n a t alatt felugrott az ágyból és a toilette- a'sztalhoz a k a r t szaladni, de szé- dülés fogta el, m a j d n e m vissza- esett, az éjjeliszekrénybe ka- paszkodott és leverte a félig telt csészét, a csörömpölés magához térítette. Elengedte az éjjeliszek- rényt és megállt a két lábán.
N a g y o n gyengének érezte ma- g á t és tudta, b a el a k a r j a érni a toiletteszekrényt, amelynek fiók- j á b a n volt az az önborotva penge, amellyel a tyúkszemeit szokta kivagdosni, a k k o r nagyon össze kell szednie magát, minden lépé- sét meg kell fontolnia, hogy semmi fölösleges mozgást ne vé- gezzen, erejéből éppen csak a szükségesre f u t j a . Elindult és számára végtelennek tetsző idő alatt el is é r t az öltözőasztal- kához. — Most m é g csak a fió- kot- kell kihúznom — gondolta.- Minden figyelmét és a k a r a t á t a
Zolnay Vilmos: Sarudyné k a r j á b a irányozta, sikerült is
m e g f o g n i a fiók f o g a n t y ú j á t és v á g y egy centiméternyire a fió- kot is kihúzta. Tovább nem, m e r t a fiók megakadt. Dühében rán- tott egyet a f o g a n t y ú n olyan erővel, hógy azt képzelte, az egész asztal r á fog esni és mái- h á t r a a k a r t lépni, hogy ne a lá- b á r a essék, de nem hogy az asz- tal nem billent föl, de a fiók sem mozdult, a f o g a n t y ú sem szakadt le, semmi, de semmi nem történt. S a r u d y n é t ellepte a ve- rejték, egész teste egy pillanat alatt nedves 'lett, a h a j a is csu- rom víz. Mégegy próbát tett, az u j j a i v a l kapaszkodott a fiók keskeny részébe és húzta, de az nem mozdult. Térdre esett az asz- tal előtt, még m i n d i g a fiókba kapaszkodva. és ebben a helyzet- ben kezdte azt irtózatos dühvel cibálni. A legcsekélyebb ered- mény nélkül, m e r t az ereje csak az a g y á b a n volt meg, a kezei, mikor ú g y hitte, hogy széttépi veliik az asztalt, l a g y m a t a g o n f ü g g t e k csupán. E k k o r vette észre, hogy az öltözőasztalon egy h a m u t a r t ó áll és abb'an gombostűk hevernek. Feléjük nyúlt és ki is vett n é h á n y a t és tovább térdelve az asztal előtt, á szabad k a r j á n a k az ütőerébe szurkálta őket, egyszer, kétszer, tízszer. M á r csupa a p r ó lyuk volt az ütőere és vér is szivár- gott belőle. F á j d a l m a t nem ér-- zétt. Tovább roncsolta a tűkkel a . k a r j á t , míg, b á r nem a vér- veszteségtől, hanem testének ed- digi leromlása folytán a n n y i r a _ el nem gyöngült, hogy m á r meg-
mozdítani sem tudta a k a r j á t .
Az eszméletét nem vesztette el, sőt, most, hogy dühe lecsillapult, kezdte csak' tisztán látni, milyen nevetséges kísérlet volt a gom- bostűkkel való szurkálás. E l k e l i tüntetnie a nyomokat, visszafe- küdnie az ágyba, nehogy M á r t a észrevegye a dolgot. Letámasz- t o t t a a könyökét a padlóra, h o g y pihenjen egy kicsit. P á r m á - sodpercnyi n y u g a l o m u t á n m e g - kísérelte, hogy az ingével fel- törölje a padlóra f o l y t vért. E z félig-meddig sikerült is. E z u t á n ú j a b b pihenőt engedélyezett m a - gának. Arról, hogy m e n n y i i d e j e lehet annak, hogy M á r t a k i m e n t a szobából, f o g a l m a sem volt és azt még kevésbbé tudta, m e n n y i ideig szándékozik a nővére tá- vol maradni, de m é g csak a z t sem érzékelte, h á n y perc, másod-, perc, v a g y óra telt el azóta, h o g y másodszor pihenni kezdett. Sőt, amikor elhatározta, hogy felkel és visszafekszik az ágyba, a b b a n sem volt biztos, h o g y közben ál- landóan eszméletén volt-e, v a g y elaludt-e pihenés közbén. U g y érezte, hogy aludt, m é g hozzá j ó sokáig és valahogy ú g y gondolta, hogy az ereje is visszatért az alvástól. Föl i s állt és el is in- dult az ágy felé és a k k o r v a l a m i rendkívül f u r c s a jelenséget ta- pasztalt: a n n a k ellenére, h o g y fölállt, még hozzá könnyedén, könnyűén, s ú l y t a l a n u l á l l t fel és lépett előre, nem távolodott el az öltözőasztaltól és a földtől sem, hanem ott m a r a d t fekve, további lépések sem v á l t o z t a t t a k a dolgon és az sem, hogy befe- k ü d t az ágyába és m a g á r a h ú z v a a takarót, elaludt,
ARRA ébredt fel, hogy M á r t a bejött és m a g a után becsukta az ajtót, természetesen az, hogy felébredt, külsőleg nem látszott r a j t a . H a v a s n é észrevette a le- v e r t csészét és azt hitte, hogy Luci inni a k a r t a távollétében.
—'.Megtört — gondolta, — talán most meg lehetne - itatni, r - Ezért, meg azért is, hogy feltö- rölje a kiömlött kávét, újból ki- m e n t a konyhába. F r i s s k á v é t
készített é s egyik kezében a csé- szével, a m á s i k b a n a törlőrongy- jgyal indult vissza. Amikor ki- n y i t o t t a Luci szobájának az aj- t a j á t , az a j t ó v a l szemközt lévő a b l a k r a esett a tekintete, amely- . nek a keretében Luci lábát,
e g y i k lábát, térdtől lefelé, pil- l a n t o t t a meg. De nem a szoká- sos helyzetben, hanem tótágast.
A z t á n az i s . eltűnt. H a v a s n é a csészét és a törlőrongyot sem
"tette le, h a n e m ezekkel a kezében f o r d u l t vissza az ajtóból és ro- h a n t le a lécsőkön, ki a házból, L u c i ablaka elé. Luci ott feküdt é s altig hallhatóan nyögött. Mi- v e l fejjel lefelé ugrott, az a r c á t roncsolta összes, az alsó állkap- c s á t összezúzta, több b o r d á j a is
eltört, közülük egy a bőrön is á t f ú r ó d o t t . A jobb karcsontja, a felső és alsó. is egy, illetve két helyen eltört, mert az utolsó pil- lanatban), úgyszólván centimé- terekkel a földreérés előtt, véde- kezőleg és elhárítólag m a g a elé k a p t a . Ez a k a r mentette" m e g a haláltél. H a ösztöne az utolsó p i l l a n a t b a n nem győz 'az a k a r a -
t á n . menthetetlenül szétrepeszti a koponyáját.
H a v a s n é eldobta, ami a kezé-
ben volt, k a r j a i b a k a p t a a nő- vérét és vitte vissza a házba, fel a szobájába. M i u t á n letette, felköltötte Milicát és felhívta telefonon dr. Lehmant. Még mi- előtt az orvos megérkezett volna, Milica segítségével óvatosan le- húzta a nyögő Luciról az inget, nyílt sebeit alkohollal kimosta, .csak a szájából csorgó vérzést nem t u d t a elállítani. Többet m i n t ő tett, Lehman sem csinálhatott.
Mentőkért kellett telefonálni, akik beszállították a még min- dig eszméleten lévőt a voloscai kórházba, egyenesen a műtőbe.
Chiapo, a sebész is megérke- zett, de a műtétet nem tudták megkezdeni, m e r t a m ű t ő s apáca megtudta, hogy öngyilkosról van szó és ilyen súlyos bűnben levő- nél nem volt h a j l a n d ó segéd- kezni, Chiapo határozott p a r a n - csa ellenére sem, h a n e m minden válasz nélkül kiment a műtőből.
A nehézséget távozása u t á n az okozta, hogy Chiapo, aki csak r i t k á n szokott ebben a kórház- ban operálni, nem tudta, hogy a különböző eszközök és szerek hol vannak. Keresgélni kezdett, de amikor egy fontos eszközt nem talált, éktelen káromkodásban tört ki, az égnek emelte k a r j a i t , m a j d kirohant a műtőből, a fo- lyosón k a p t a a k a l a p j á t és a fe- jébe vágta. H a v a s n é a k a p u b a n érte csak utói.
H a v a s n é n a k nehéz dolga volt, a m í g a kaputól a kocsijáig sza- ladó Chiapo mellett loholt, hogy rábeszélje a m a r a d á s r a és a mű- tétre. Azt kellett hazudnia, hogy valamikor műtősnő volt és tud segédkezni. Chiapo a kocsijához
4
érve megállt, m e g f o r d u l t és neki1
támaszkodott az autónak, ú g y nézte végig Havasnét.
—. Hazudik — m o n d t a neki és a zsebébe nyúlt cigarettáért, — sosem volt műtősnő.
H a v a s n é elpirúlt.
— De a m a g a kedvéért megte- szem. Csakis a m a g a kedvéért — f o l y t a t t a szinte fenyegető hang- súllyal Chiapo, — meglátom, tényleg tud-e segédkezni.
Visszamentek a műtőbe. Leh- m a n lassú és hosszú léptekkel j á r t föl-alá az asztalra kötözött beteg előtt, akinek egyre folyt a szájából a vér és aki halkan, gépiesen, embertelenül nyögött.
M i n d h á r m a n beöltöztek és mo- sakodni kezdtek. H a v a s n é a mo- sakodás első mozdulatainál, amikör a szappanos kefével dör- . gölni kezdte a kézét, halálos fá- r a d t s á g o t érzett. Ez a f á r a d t s á g a kéz és láb fejéből indult ki és t e r j e d t föl a k a r j á n és lábán ke- resztül a szíve és a feje felé, megmerevülni érezte m a g á t és ez a szó jutott az eszébe, hogy minek? Minek? Mindk? Csak ez az egy szó. Aztán m á r nemcsak be- lül az a g y á b a n volt ez a kérdés, h a n e m a szemei előtt is ezt l á t t a megelevenedve. A keze, lába, t ö r - . zse, f e j e ennek a kérdésnek vé- kony zsinórszerű valamiből volt, de csak egy pillanatig, m e r t hir- telen fölfúvódott az alak, hatal- m a s gömbszerű pocakot eresztett, a v é g t a g j a i is megvastagodtak és a fejé is meghízott és így tán- colt a . szeme előtt, hol kövéren, hol xíjra megvékonyodva. H a - vasné egy p i l l a n a t r a sem h a g y t a abba a mosakodást. E s mire be-
fejezte, az alak is eltűnt a szemei elől.
A következő nehézséget a z okozta, hogy S a r u d y n é t n e m altathatták, sem m o r f i u m o t n e m a d h a t t a k neki, a n n y i r a le v o l t romolva. De ez g o n d o t c s a k dr. L e h m a n n a k Okozott, C h i a p o tudta, hogy a m ű t é t csak a betegnek f á j , az o r v o s n a k ném. A szükséges műszerek-, kel a kezében a műtőasztalhoz, lépett, hogy először is S a r u d y n é állkapcsát hozza rendbe. A . be- • teg fölé hajolt és m á r hozzá a k a r t nyúlni, m i k o r S a r u d y n é az é p b a l k a r j á t k i r á n t o t t a a szíj- ból, amellyel szorosan az asztal- hoz volt erősítve, a k i r á n t á s k o r a kezéről körülbelül 'két centi- m é t e r hosszúságban ós szélesség- ben fel is szakadt a bőre és c s a k ú g y fityegett. Ezzel a felszaba- dult kezével kiverte Chiapo ke- zéből a műszert, miközben v a l a - m i t mondott is, t a l á n azt, h o g y ne nyúljon hozzám, de ezt, te- kintve szájának összeroncsolt és vérrel telt állapotát, n e m lehetett megérteni. Chiapo felszedte a műszert a földről és ú j r a ki- főzte, L e h m a n n pedig bekötötte S a r u d y n é kezét és ú j b ó l le- szíjazta. Az előbbi m o z d u l a t utolsó ereje volt S a r u d y n é n a k , u t á n a oly g y e n g e lett, h o g y a f á j d a l m á n a k sem t u d o t t kifeje- zést adni, pedig a m ű t é t hosszú volt és főként az állkapocs és a nyelv ~ összevarrása r e n d k í v ü l f á j d a l m a s is.
Chiapo különben mesteri m u n - k á t végzett. Dr. L e h m a n elisme- rőleg bólintott a végén. M a g a Chiapo pedig H a v a s n é h o z f o r -
dúlva, csak a n n y i t mondott, hogy bravó. E s m á r mosdott, öl- tözött és ment.
A
H Á L Ó I N G E T -L e h m a n húzta r á a betegre, m e r t H a v a s n é n a k a főnöknőhöz kellett mennie, hogy n y i s s a n a k szobát a h ú g a részére. A főnöknő, aki m á r t á j é k o z t a t v a volt a dologról, nem a k a r t a fogadni Havasnét, de H a v a s n é nem törődött ezzel, hanem egyszerűen r á n y i t o t t a az a j t ó t és olyan határozott és ke- mény h a n g o n m o n d t a el, m i t akar, hogy á főnöknő megdöb- bent és nem m e r t ellenkezni, de beleegyezését nem adta, hanem csak kijelentő módon válaszölt, m i n t aki az erőszaknak enged:— Az ötös szoba üres.
H a v a s n é visszament a műtőbe, dr. L e h m a n n a l átemelték Sa- r u d y n é t egy tolókocsira. Az apá- cáknak, — most jöttek vissza a h a j n a l i mi/séről, — eszükbe se ju- tott, hogy segítsenek, a folyosón a h á n n y a l csak találkoztak, mind elfordította a fejét tőlük. E s a h á r o m h é t alatt, a m í g Sarudyné' a .kórházban feküdt, egy se lépte át a szobája küszöbét. Mindent H a v a s n é n a k kellett elvégeznie.
H a v a s n é mosta fel a szoba pad- lóját, ő takarított, ő mosdatta Lucit, még az á g y n e m ű j é t sem mosták. Kosztot is otthonról kel- lett. hozatniuk és a mesterséges táplálást is, dr. L e h m a n utasí- t á s a szerint, H a v a s n é végezte.
M e r t Luci ezekután sem volt h a j l a n d ó a száját kinyitni. A m i eleinte, .amíg s z á j sebei be nem gyógyultak, érthető volt, de ké- sőbb m á r csak azzal lehetett ma- gyarázni, hogy m é g m i n d i g nem
tett le árról a szándékáról, h o g y meghal.
H a v a s n é igyekezett a h ú g a lel- kére beszélni, a gyerekeivel ho- zakodott elő, de egy szó v á l a s z t sem tudott Luci'ból kihúzni. Sa- r u d y n é n a k csak a szemei beszél- tek, m é g hozzá gyűlöletről, ha- t á r t a l a n gyűlöletről. Havasné,.
h a rápillantott, elnémult a bor- zalomtól. Szemlesütve ápolta a h ú g á t és egyre tanácstalanabb lett. Végül is elhatározta, h o g y bármilyen szörnyű lesz a gyere- keknek a n y j u k a t í g y látni, ide- hozza S á r i t és Icát. Előzőleg be- szélt velük és e l m a g y a r á z t a ne- kik, hogy könyörögniök kell és- sírniuk, m e r t különben i t t h a g y j a - őket az a n y j u k . A z t á n bevezette őket a betegszobába. Luci fel- nyitotta á szemét, m a j d ú j r a le- hunyta. S á r i tétovázó lépésekkel' az a n y j a ágyához ment, r á b o r u l t és patakzani kezdtek a könnyei-
— Anyuka, édesanyuka, ne h a g y j itt — ismételgette és a sí- rástól csuklott a h a n g j a , . Ica.
nem mozdult az ajtóból, n e m szólt egy szót .sem, n e m is sírt,, merev arccal állt ott, azt lehetett, volna hinni, hogy a l á t v á n y szörnyűsége dermesztette meg,, de aki az arcába nézett, az lát- hatta, hogy a szeme épúgy vil- log, m i n t az a n y j á é , a m i k o r az:
H a v a s n é r a néz. H a v a s n é , a k i n e k az idegei ezek a l a t t a 'hetek alatt, a virrasztástól, az emberfeletti , munkától, a h ú g a viselkedésétől, úgyszólván teljesen kimerültek, nem bírt többé u r a l k o d n i ma- gán, rendkívül h a n g o s a n és éles., m a g a s hangon felkiáltott:
— Gondolj az Istenre, Luci!
SÁ R I is elnémult. A kiáltás ma- gánosan sivított a szobá- ban és elhangzása . u t á n is szinte a testükbe hatolva érez- ték a jelenlévők. P á r , ó r á k n a k tűnő, percnyi v a g y másodperc- n y i csönd u t á n végre megszólalt
Luci, szárazon, eltökélten, befe- jezetten:
— Nincs Isten.
H a v a s n é , amikor magához tért, kituszkolta a gyerekeket a szo- bából és m a g a is kiment.
I c á t és S á r i t Milica hazavitte a penzióba1. H a v a s n é pedig föl- m e n t a főnöknőhöz, térdre esett
előtte és zokogásba tört ki. A főnöknő felkelt a székről, ame- l y e n ült, Havasnéhoz lépett és s z e r t a r t á s o s a n a f e j é r e tette a kezét. H a v a s n é r i m á n k o d n i kez- dett, hogy könyörüljenek meg x a j t a és adj'an'ak valakit, aki á p o l j a a húgát, m e r t tovább nem b í r j a . A főnöknő l e h u n y t a a sze- m é t és másodpercékig töpren- gett. Végül hal'kan azt.mondt'a, hogy Cecilia nővér f o g j a ápolni S a r u d y n é t . De hiába könyörült m e g a főnöknő H a v a s n é n , Luci, .amint észrevette, hogy egy a p á c a
lépett a szobájába, csonttá aszott
•ép k a r j á t mereven előre n y ú j - t o t t a és az "ajtó" felé mutatott- vele. A z apáca m i n t h a nem ér- tette volna meg a jelet, lesütötte a szemét és S a r u d y n é felé ment, aki m é g m i n d i g n é m á n m u t a t o t t a k a r j á v a l és csak akkor szólalt meg, amikor -az a p á c a hozzá a k a r t érni. M a g y a r u l kiáltott, ú g y h o g y az apáca a szavakat nem értette, de a hangsúlyból, abból a fogcsikorgató dühből, .amellyel S a r u d y n é üvöltött, még-
Zolnay Vilmos: Sarudyné tudta, hogy t á v o z n i a kell. Sa- r u d y n é m é g jóidéig a z u t á n sem t u d t a a b b a h a g y n i a kiáltozást, hogy az a p á c a m ö g ö t t becsukó- dott az ajtó. F é l ó r á b a is belér telt, m í g lecsillapodott, b á r a be- % széd rendkívüli f á j d a l m a t oko- zott neki: és a kiáltozástól a száj- sebe is felszakadt és vérezni kezdett. A vér a n y á l l a l elkeye- redve, vörös t a j t é k o t képzett az
aj'kán. . H a v a s n é bement hozzá. Vízbe.-
m á r t o t t törülközővel letörölte az a r c á t és leült melléje. E k k o r je- lent m e g másodszor a „Minek?"
kérdés H a v a s n é előtt, u g y a n - olyan alakban, m i n t először. Ke- cses táncot lejtett előtte, hol fel- fúvódva, hol m a d z a g g á véko- n y o d v a és sikerült is H a v a s n é t elaltatnia. Ta'lán e g y f é l ó r á t aludt. Mikor felébredt, enni adott Lucinak, a k i csodálatos- - kép, most először n e m vonako- dott elfogadni az étéit. Megivott egy fél csésze tejet. E t t ő l kezdve rendszeresen evett. Ú g y h o g y a h a r m a d i k hét végén h a z a lehe- tett v i n n i a kórházból és ú j a b b négy hét m ú l v a elég erős volt ahhoz, hogy a f é r j e , a k i érte jött, .'hazavihesse Pestre.
Megszólalni többé, az utolsó p i l l a n a t i g nem szólalt meg. H a - v a s n é Mattugliéig felkísérte őket és a vonatnál m é g utolszor kér- lelni kezdte a h ú g á t , hogy leg- alább búcsúzzék el tőle. Luci ránézett:
— Ne próbálj közelíteni hoz- zám — mondta balkan, — ezt sosem bocsájtom m e g neked.
Gyűlöllek.
