Kodolányi János :

;19r;,r-

M AGY A R ÉLET

NEMZETPOLITIKAI SZEMLE

Kodolányi János :

Esti beszélgetés

Fogadalmamat feloldhatom: elhangzott a Kúria ítélete, kimondatott, hogy a Földindulást nem loptam, kártérítéssel sem tartozom, a megpróbáltatás, életem Iegkemény,ebb megpróbáltatása véget ért. Most végig- nézhetek a magam' mögött hagyott nehéz űton s ia

szemétdombon, ·amelynél nagyobbat eddig nem igen láttam.

A nyáron kétségbeesve, reménytelenül tántorog- . tam s :nem egyszer

úgy

láttam, egyedül vagyok. Be- . zárva hal.atonIIl!ellti házacskamba s beteg lábam rab- ságába, néha csak a szelid fák vigasztaltak. Sohasem tudtam, mire virradok, melyik lapb!an ront rám va- laki, letépvén blecsületemet s írói hitelemet. Voltak napjaim, amikor mindent elvégeztem magamban, s már egykedvűen vártam a beköViCtkezendőket, mint ökör a taglót, Akik rámrohantak, tudták, mit miért s hogyan csináljanak. Lelki alkatom! s a fhelyre~ pon- tos ismeretében dolgoztak. Tuci'ták, hog'y undorodva, szomorú szívvel, tehJetetlenül húzódom meg magányos odúmban s nem tudok leírni egyetlen betűt sem. Fő

céljuk éppen ez volt: ne tud;ak frni. Nyak-iamon a

1"iel-

adatok és kötelességek tömeg'év'el teh'etetlenül nézzem bezárt írógépemet, némuljak el ,örökr:e, h'iszen az én

művem az ő h!aláiuk. S ha nem írhatok, biwnyosan kilódít mindennapi kenyerem: birtokábó;l- a kiadóm is.

· Akik az ország keleti, vagy nyugati h!atárán 'jöttek ,ide lapos 1Hatyúva1, de annál mohóbb érvényesülési vágy- gyal, ,összefogtak a tehetséghíjasokkal, akik'et húsz év alatt kemény ítéletemmel az őklet megillető helyre ufasítottam, a népi Magyarország h¹alálos ellenségei- vel, akik fintorogva; s Európát emlegletve taposnak el mindent, ami a miagy,ar nép lelkéből lelkedzik, a .sÚ-

badkőmívesekkel, a nagybirtok szószólóiv:al, a feleke- zeti ugratókkal, a magyiar történetem tudatos iés cinikus megh!anúsítóival s az irigyekkel, akiknek késdöfés minden sikeres mű. Tudván-tudták, h:ogy az én sza- vam h!angfog'ók tömegéble fullad .. Nekik százezer pél- dányszámos lapok álltak rendelkezésükre. Istenítélet volt ez, én mezítelenül hadakoztam, ők állig vasban, fegyver'öe.n. Én kétségbeesve kapkodtam gyenge se-

gítséglek után, nekik a mai kor ,fejlett technikája«

adogatta sorra az eszközöket.

Most túl vagyok rajta, élek, dolgozom. S futó pil- lantást vetek a pokoli forgat,agra. Azután kitörlöm a?J egészet látókörömbő;l s okulva az olmlnivalókon, még nagyobb kedvvel lépegetel-1 tovább. Vannak h'íveim, Uarátaim, akik: kiállták a pró]ffit s annyian vannak, h'ogy nem válhattam cinikussá. »ő járt, az Isten jart

előttem, kivonta kardját s megelőzött«.

*

Az első strófa szóljon Lendvai-Leh!ner-Nomád Istvánról. Ezt a Len'dvait, mint az asszimiláció csodá- ját emlegették sokan előttem. Fajvédő volt. Hadako- zott a nyilasokkfa;l, bieverték a fejét is. Apámnak a Zöldfáb!an mindennapos borozó társa esztendőkig. Ha a régi Magyarság, vagy későh'b a Mdgyar Nemzet - melynek egyidőblen vasárnapi cikkírója voltam . -:-

szerkesztőségéble beléptem, nem találta hielyemet. Le- ültetett, a széket is megfújta előttem. Rajongva em- legette műveimet, amelyeket, termész-etesen, nem ol- vasott. Aradozott cikkeimről.' Sajnálkozott, hogy apám- mal nem vagyok hleszélő viszonyban, fogadkozott;

hogy kiblékit vele. Meg tán a fröccsöt is megosztotta:

volna irántam érzett lelkes rajongásában.

Ez a Lendvai-Lehner, akit sohasem bántottam, akibe nem döftem: ·bele, ha lapszerkesztőm erre uta- sított, sőt megtagadtam; hogy ellene fölhasználjanak;

elsőül rontott belém. Amikor magánlevélben figyel- mezteUem, hogy fillításai tévedésen alapulnak, leve- lemre ciklrel válaszolt. Nem: keveslebb, mint nyolc közleményben nevezett tolvajnak, becstelennek, nyolc cikkben a mai papírhíjas időkben. Kiollózta s21egény Mészöly Gedeon saját lapjában ellenem intézett soro- zatos gyalázkodásaiból a külpolitikailag kompromit- táló regé.nyrészekiet s denunciált .azoknál, akik ellen egy Bayard-lovag lendületével és fenköltségévol

»küzd«. Információit annak a Magyarság-nak rólam\

irt s valótlanságoktól hemzsegő cikkéből merítetfle, amely Magyarság, állítólag, olyan messze esik tőle,

mint Makó Kamcsatkától. Közös barátaink ·előtt ki- fejtette, hogy el fog taposni, kí fog irtani, meg fog :ölni. Kirángatta sírjából Pethő Sándort, akivel haláláig zavartalan baráti :viszonyban voltam, a halott nevében

l

l

MAGYAR ÉLET

kinyilatkozta.Ha, hogy utolsó hónapjaiban csak rosszat mondott rólam s »ha ma élne, nem írna vezércikkel«

rólam, min,lt. a Julliums barát megjelenésekor. Amikor pedig a Református Élet szerkesztője, Muraközy Gyufa mellém

!állt

s visszautasílotLra iaz ellenem :indított éme-

lyítő b:ajszát, nekitámadt Muraközynek, felelőss,égre

Yonta, hogy egy. »cipőben protestantizált« írót védel- mez, felekezeti kérdést kavart abból a pofonsrerűen egyszerű ügyből, h'ogy 1. a valóságot elferdíteni nem szabad, 2. nem jogerős bírói ítéletet b'alálos ítéletnek felfújni tisztességtelenség, 3. egy magyar íróra, iaki mégis csak adott valamit keserves élete során, ilyen nomádi eszközökkel rárontani az egész magyar sajtó számára sajnálatos dolog. ő, ia cipőben mo.gyarizó.ll Liendvai-Leh'ner-Nomád István bujtogatott reformá- tus voltom ellen, sőt elszaladt a Sajtókamarához is, ó, nem azért, h'ogy Bayardként szót emeljen az elle- nem folyta~ott sajtóhajsza ellen, hanem, hogy vonja

felelősségre Muraközy Gyulát.

Ez a Lendvai-Lehner-Nomád István, terméstete- sen, amikor elh'angzott a Kúria ítélete, elnémult. Ba- yard-lobogós kopjáját, tollas sisakját, nyalka pari- páját nem látni seh'ol. Lapja nagy fanyalogva, keser- ves kínnal közölt némi értesítést az ítéletről, ő maga kiszállt a táborból, valamely csendes kocsma gyalult asztalára könyökölvén tépelődik, hogy lám, az igaz- ság fenkölt lovagjára minő rossz idők járnak, lehet

· valald az asszimiláció csodája s mem,h'at ötven fröcs- csöt magyarosan, ny,olc dicső lovagi kirohanása kár- baveszett. A cipőben protestantizált, ámde már pó- lyálxm magyar író él s nem hajlandó sem eltapos- tatni,' sem kiirttatni magát semmiféle cipőben magya- 1izált nomádok által.

Borítsunk lenge, jótékony fátylat a fröccsök

bús-

lakodó barátjára. Hadd üljön a kiskocsma padján.

Elengedtem neki, hogy a vádlottak padjára kelljen ülnie.

*

A második strófa szóljon rögtön Németh Antalról, ia Nemzeti Színház igazgatójáról. Annál inkább, mert nem hallottam, hogy valaki megkérdezte volna tőle

rajtam kívül: vajjon miért tett eskü alatt tanúvallo- inost dramaturgjával, Szücs bászlóval egyetemben

Erdős úr mellett, noh:a felettes hatósága nem adott felmentést a hivatali titoktartás alól'! Miért vallotta, ih:ogy Patkós György önként, jószántából távozott a Nemzeti SzínMztól, s ha már így vallott, miért mondta ennek homlokegyenest az ellenkezőjét Szücs László'! Miután 1>edig ezeket a kérdéseket nem teszt fel neki senki, én is újat kérdvzek ezúttal. Hallom ugyanis, az ítélet jogerőre emelkedését várja csupán, hogy nyomban műsorra tűzze Erdős László nagy drá- mai remekét, a MegkonduJ. a hnrang-ot. Az »eredetit«.

Amiből én a Földindulást fabrikáltam. Jzgatottan vá- wom a nagy hírre vergődött darab bemutatóját. Hadd lássa ország-világ, mily~ mű az, amelyről Németh Antal vallotta, hogy •tiszta dráma«, ellentétben az enyémmel, amelynek éppen az »epikussága« ellen emelt szakértői kifogást. Szorongva várom a ma-

2

gyar pl~umperekblen korszakot ailrn.ló s a Nem~li Színház dramaturgiai iskolájában korszakot nyitó mű előadását. Konduljon meg az ia h!arang. Konduljon meg a többi Erdős-alkotás is. Halljuk a kondulásokal.

Derüljön ki végre a szakértő-tanú úr szia.kértelme, amely szerint a Földindulás két első felvonása nem egyéb, mint az Erdős-mű összesűrítés•e. Lássuk Janót, a tolnamegyei tólkérdés. megszemélyesítőjét s ia Zsikók seregét. Ime, elh'angzott a kúriai ítélet, jöhetnek a

rendezők~ a színészek, a díszletfestők, ia világosítók, fölgyűrheti ujját és marká~a köphet a pénztáros.

És hadd tolongjanak azok a színpadi kiadók is, akik, Erdős szerint, »arról tárgyalnak«, hogy •vala- melyik« darabját •kiviszik« Németországba.

Sok sikert, - igazán önzetlenül. Semmiféle plá- giumpert nem fogok indítani, ígérem.

*

f.s a harmadik strófa, csak úgy sommásan, szól- jon a fővárosi és vidéki lapokról, amelyek kitekerték1

lfölfújták s i•ldlovagoltiákc a táblai ítéletet, most azon•

ban ho.llgatllíl.k- A szerkesztő urakról, kollegáimról;

akik papírkosárba dobták helyreigazító nyilatkozatai- mat. Mész.öly Gedeon professzor úrról, aki húszoldalas cikkeket szentelt szerény sz,emélyemniek s nem fukar- kodott sem gorombasággal, sem gúnnyal, sem inszi- nuációkkal, sem műveim politikai szempontból ké- nyes részleteinek tendenciózus kiszemelgelésével - de aki most,, miután nyilvánosságra került, hogy Föl- diekkel játszó című szépirodalmi kiruccanás.ába.n ti- zennégy nyomtatott oldalt s három illusztrációt •vett át« egy másik Csokonai-mű szerzőjétől s fizetett ezért utólag, bírói eljárás után, ötszáz pengőket jóváté- telül, szerényen hallgat. Nem perel és nem cáfol. Nem nyilatkozik. Behúzódik vogul szógyök{!i közé, mint dinnye a fűbe, avagy talán egy újabb Zrínyi-művet fércelget-fordítgat. át ,mai« magyar nyelvre. Lám, az Esti Kurír sem közöl a professzor úr érdekes s:ziép- irodalmi tevékenységéről izgalmas kolumnás riportot, mint annakidején az ellenem intézett támadásró1 (Persze, az én nyakamba varva a támadást!) Most nem húzunk professzor úr, most boldog, békés, sze- retetteljes és főként magyar ünnepeket kívánunk7' ,Most nem olvasunk föl a Pilvax professzori törzs-

asztalánál, élénk csiklandást keltve a tudós aggok örökifjú szívében »Kodolányi szótára« címmel, kefe- levonatból't Sem a Földiekkel játszó születésének rej- telmeiről 't Pedig a jó öreg professzor urak, akik oly heves izgalommal figyelik a magyar szépirodalom ese- ményeit, bizonyára ficánkolnának az örömtől, ·

ha

hallanák. Nem, Mészöly professzor úr szelíd most és hallgata.g, nem áll ki a Napra, ő tudja, miért.

·ÉS a somm_ás sorkerítésben hadd említsük meg meg a Magyarság című rupprcchti sajtóorgánumot is.

Rupprechtnek vannak velem kapcsolatban régi szép emlék,ei s :nekem is vannak a lovagiasság szabályai szerint lezárt egyoldalú jeg'yzőkönyveim. Még kell hagyni: szépen viselkedett a Földindulás ielőad.ása idején, helyet adott a Belvárosi Színház hirdetéseinek s néhány, történetesen magyar, nyilasképviselő nm-

..3

,gasz1aló cikké.nek is. A Tábla nem ^jogerős ítéletét .azonban teljes egy oldalon glosszál{,a s bízvást mondhatom, egyetlen sornyi igazság híján. ^A

bíróság előtt felel érte. Rólam írt gyalázkodása. után, megvallom, nem csodálkoztam már azon sem, hogy, .kereken tagadja az »örök magyar szellem« valóságát, hogy »újraértékeli« a ma.gyar nemz,et szabladságának ,és függetlenségének fogalmát, sőt magát ^,a miagyar történelmet is a »lov.asnomád kultúrától« a szabadság-

harcig és Kossuthig'. Az ő »lovasnomád kultúrája«

. meglepően egyezik a Magyar Nemzet lovatlan No- . mádjának kultűrájával, mo.gyarság'bian, mélységben

.egyaránt. Hiszem Istent, hogy mindezekről a törté- nelmi és kultúrális problémákról lesz még alkalmunk beszélgetni, amikoris a mos!Jani egyoldalúság egy másfajta egyoldalúsággal váltódik fel.

Nem szólok a kisebiJ.>ekről, akik minden oldalról rámrontotlak faj- és felekezeti különbség nélkül. Még magyar is volt közöttük. Legyen nekik könnyű a rotációspapír.

*

Akik mellém álltak ebben a nem egyéni, hanem ..nyilvánualóan magyar és országos perben, bizonyára maguk restellenék legjobban, ha a fentiekhez hasonló .terjedelemben írnék róluk, Mindenki olvasta írásaikat, mindenki lelkesedett értük, akiben van még

egy

fi◄

karcnyi magyarság, becsület és tisztaság. Muraközy ,Gyulának egy szép aka.rattyai éjszakai beszélgetést

~ egy igazán b'átor, férfias cikket köszönhetek s a bitet, hogy a magyar író ~m áll egészen egyedül ai:

.idegenek fenekedésében. Szabó Dezső hatalmas cikkét harsány boldogs.ág'gal olvastam, az ügy is, a cikk is méltó volt hozzá. S itt ·v.an a Magyar Élet, a hűséges

magyar harcos, amely olyan szabadságot adott nekem, mint még soha lap, s olyan szeretettel fordult felém, . ahogy csak testvér szokott, ha ég a közös hajlék.

Pálóczi Horváth Lajos igaz embersége, becsü1eUel forgatott tolla ott is győzött, ahol kételkedtek 'bennem.

Ellenben szólnom kell, lelkem egész melegével, . ,elszoruló torokkal szólnom kell a névtelen magyarok-

ról. A csikmegyei asszonyról, aki e lap szerkesztőségé­

hez intézett megható levelében felajánlotta, hogy ka- lákában .összegyűjti erdélyi ismerősei között a ;r:ápirótt

· kártérítést, mert náluk az a szokás,. - írta - hiogy, ha valaldnek eldöglik a tehene, közösen ves~lé másik tehenet. A vidéki tanárról, aki feleségével ..egyetemben harminc pengőt küldött »szép szavak

helyette segítségül, ha mégis fizetnem kell va- 1.amit. A sárközi öreg szövőnéniről, - s éppen

Erdős László falujából - aki szent lárta.Uansággal ,tíz évi börtönre« kívánná ítéltetni meghajszolóm:at . ·s nehéz keze vonásával írt levélben lelkesedik, mert

,győzött iaz igazság«. A diákokról és diáklányokról, akik Soprontól Kolozsvárig és Sárospataktól Hód~

mezővásárhelyig csodálatos szeretettel -bátorítottak, 'hívtak, hittek bennem. A falusi mííkedvelőtársaságok­

ról, lelkészekről, tanítókról, akik fényképeket küldtek

~ Földindulás előadásairól s beszámoltak a falu né- pének hűségéről. A g'yérszámú lapról, amely hada-

(1~1 , jtiM .

MAGYAR ÉLET

kozott értem. Barátaimról, akik éjjel és nappal mel•

letlem voltak, bíztattak, vigasztaltak. 0, csodálatos.ik voltak, meghatók, testvéri magyar szívük melege rámsütött, szemükből hűség sugárzott, - meg is szidtak, ha kicsinyhitű voltam. Nincsenek sokan, de mind magym·ol~ s elegendők ahhoz, hogy érettük egy életet, le.élni érdemes legyen mindenestül.

*

S itt vannak a megszívlelendő tanulságok . Kiderült, hogy a sajtó na;gyrészében minden .úgy van, - vagy rosszabbul - ahogy a ~ y ,tisztogatás«

előtt volt. Meg kell mondanom, hog'y amíg az · Est~

lapok kötelékében dolgoztam, nem hiagytak volna zsidó fölötteseim annyira ebiek ha.rmincadjára, mint ahogy engedtek most, a Salusinszkytól, Gom'blaszögi .Fridátód s a tö'bbiektől megszabadított »keresztény• és

»magyar, lapok, - ~isztelet a kivételnek. Mindez azt bizonyítja, hogy a magyar olvasótömegek hatalmas része olyan sajtób'ól tájékozódik, ~mely még egy irodalmi és jogi kérdésben sem képes ragaszkodni az igazsághoz. Milyen közvéleményalaJdtás folyik m:ár most polilikában, nemzetgazdaságban, kultúrális kér- désekben, elképzelhető. Milyen magyar szív dobog

~zek'bien a lapokban, ezekben a kedves kollegákban . Milyen a lelkiismeretük érzékenységi foka, a betű

hatásának ismerete, milyenek a szempon,tjaik, mik a céljaik. Meg kell teremteni a magyar sajt6tl Ki kell fejleszteni a csírákat, lomlmsodjanak, terebély,esedje~ · nekj s el kell nyomni a gizgazt, a vadhajtásokat, de

sürgősen. Ha még nem' nyílt ki a magyar társadalom r,zeme a 1egutó'bbi filme&-internálások, a zsidó filmek . s azok rajongó sajtóreklámjának pokoli látványától, a nemzetgyalázás-számba menő kirohanásoktól sza◄

badság, függetlenség, magyar népi kultúna, a negyven- nyolcas szabadságharc s lannak vezető férfiai ellen, akkor most meg kell nyitnia annak a vad hallalinak!

a láttán, amit e ker,esztény iés ,magyar« sajtó nagy- része ellenem . folytatott.

A másik tanulság: hogy.an egyetértenek va1am~ly magyar ügy megfúrásában, elgáncsolásában, kompro- mittálásában a legellenté~esebbnak látszó !érdekek.

Nem akarom elsorolni a gyönyörű egységes arcvonal alkotóelemeit, csak rámutatok a 'GyOSz-TÉBE házi- lapjának példás egyetértésére a nyilas Magyarság-gal, a Lendvai-Lehnerek testvéri kézfogására Rátkai-Raqi- csokkal és Ruprechtekkel, a Magyar Kultúra szép be.- külékenységére a Népszavá-val. Nagy társadalmi béke s egyetértés uralkodik·

ítt,

feleim. Valóságos .. Treuga:

Satana.e. Csodálatos egyetértés, együttműködés, kiegé- szülé,s a magy,a,r ügyekkel szembien.

Itt

lehet .örven- dezni magyar színház, magyar író bukásán, lehet so- · rozatosan belegázolni a magyar sl'jellem legkiválóbb

képviselői - Szabó Dezső, Móricz • Zsigmond, Veres Péter s mások .-'- egyéni becsületébe, írói tisztessé-, géb'e. Itt meg lehet vádolni a népi irodalom képvise-

lőit bankérdekeltséggel - s eppen a TÉBE lapjában.

Mindez napról-napra erőteljesebb rohammal történik, Most már álarcra sincsen szükség. Nyílt felvonulás

L1

MAGYAR éLET

1ez a szeU.emi Magyarország e11en, amelynek megvaló- sulása csak idő s nem is olyan hosszú idő kérdése.

Ennek a felvonulásnak azonban véget kell velni. ~- végre nem tűrhetjük szó nélkül, hogy míg egyfelől

nem érheti kritikai gáncs a tisztelt asszimiiláltak - sőt nem egyszer zsidók - szellemi levékenységét,

másfelől szigorú műgonddal kipécézzenek s kigúnyol- janak, kompromit{álj3nak mindent, ami magyar. Avagy mért nem hallottunk kirohanásokat a Nóti-féle ,magyar« filmgyártás romboló szellemi és erkölcsi

szörnyűségei ellen, miért hallunk viszont eget-földet

betöltő tiltakozást, csúfolódást, rágalmat, lecsepülést és . fölényeskedést, mihelyt a magyar népi irodalom munkásairól van szó?

Az én példám megmutatta, mire kell itt el- készülnie minden magyarnak, - nemcsak írónak, -

4 mihelyt az átlagból fölüli a fej# s tud is, mer is, akar is cselekedni valamit. ·

De van egy' igen fontos, el nem hallga.thaló tanulság még, amit nagyon a szívünkbe kell vésnünk.

Az, hogy mi, vérblen is, hitben is magyarok, ne~

vagyunk már egészen egyedül. Az e1Ienfél kiirtszavára, fölütik fejüket a magas fűben s dobogva rohannak össre a magyar paripák. S mlcssze a magyar tájon itt is, ott is nyerít egy-egy harci mén. Igen, sokan vagyunk s napról-napra többen leszünk. ÉS gúnyol- hatnak minket •pogánykodással« és »új Vata-láza- dással« az összeomlott Európa sznob imádói, föl-- vonulhatnak ellenünk fenn és le1m, most már nem.

veszítjük el sem magunkat, sem egymást.,

Ezt jól a szívébe kell vésnie minden magyarnak„

a legkisebbnek, a legszegényebbnek is.

tv1 {;~A ^lV' ·nJ

Egy újdonsült diákvezér hadakozásai ...

V!gközelel.tl., január 9-én, E,-dél:11i Jú-

~;sef tollából jelent me.g volünk pok••

mizillú rikk a N emzetor-ben ;,, l( idült a f11 ma'mfolá.stól« cimmol. Bevezetőben

i,zt

írja, hogy a Flatalok knríw;ionyi dkke róla, vngYis Erdrl,yirfJf, mint fríj,iol11w1.1 wmtról enMkc1.ik mPg 0:; ¹¹ karüc~onri tikk armalt a reményének :Hl kifrj,~zést, lto"Y Enfél!Ji hamorosun bdátjn, mit c·sPlf:!.-s:.ik és titad:ia l1t:·

iyét. A Nem:zdór-b•·-n f~rdél;.i n;;t Léte- ieú [el rólunk. lwtn' mi az ő ltdytm nn•es -ma.(Jyrcr íróknt ~,zeretnénk iútui.

Milyen téveck•.>. !

Kijztüt1k í-s c\rnbrusük ,között éppen uz a.z PlO'Ík kiilönhsAg-, hogy mi nem kivtittunk írúN11íl cl'iáknezérl"ket csi-

nálni. me1·I ,.r i őket., mint. swllemi irú- ayitóinkut ó:, c-szm{•nyeinket tartjuk

!IZÍ!tnon l'l Kmlolá1111i .Júnost, vug-y Pó·

lócd-liorrát/,. Laj¹,1Rt, rnint tisztdetbcli .domiin15zokut láttuk i:\römmel a T11nil- i:>rrn. ·r1Pm mi·nl rrkii1, 1•1'zérr.kr.t. NL;m7,P·

· tiiuk n,1g-,\' Íl'Í•i l•rtPkPi llP. fccs';r,•l.i(•k

~l :11- 1_;rr..FikP1. diálq1Dlitikúrn. 1iall•'ll1

a 1•ezérhel?tf•!ref adiri.k ril arrn•1•1116 fia- taloh1,r/.1(1

.A ,H é1•es Erdélyi Jó1,.11ef, a tls:t.tclt.

és nagyra értékelt költő 11t• )egn11 paJ7Ji mások számára, ne válluljon 1liií.kYezéri ~zere1,et, mert már örtit hoizú, tin viszont egy11zer belecsöp-

l

^{>lm t} rbbe n szerepbe Jrgnláhb i:.:~

est\'l«!JI módon ne ill'esmí.-relje a uáfa éYlizeilekkel Fiatalabbakat.

Ez uem Illik e,:y njdonsült dliik- vrzérhez!

l_._,'rdr/J1i l'iső r.ikktmek Kotlolúuyit

~rintcí szemPlyPski•tlő r-&izéhez 1•,:?n ki•

~ánunk hozzúl-'z1ílni. Inkább fe!cjü,iik

!!l mif'liibl1 t!7.L n ro~szizű !11,emélyi vi- tát éF. hi~yjiik .u:t, hogy nngy íróil!k k~zött 11gy:1!w'z n bo'.·-ke l!s f'IWt'etet ho uol. mi11t néhán !J é1n•el ezelőtt, mnikor

11. Koclolúuyl segítségével ruC'g11zü·

. letett Erdélyi-kötet, a J•'ehér torony Hmlapjára oly mt'leg dudikáló so-

rokat írt »Erdélyi Jóska«.

Mint az lapunk mú,.,; hely~n közölt ta- nulságos fényki-pii11król kiderül ••.

~ l

!:lé vádoljon minket l<.irdél~i, liogy rn~onosít.julc magunkat a le1,-'ilez-

lett

körúti sajtóv(l-l4,

mert

^tudhatja.

)lot;r a T11r11,t. el~en már rétr;en is,

ió

ma.g)J(lr,_r6:itrlil iS_ ·sók tdtk,tulá$ _ Ju1n1r:

~'<;itt

el·

az ;kllli,rCtt'mJJJm,dt6

szerta.rt~olr,

eB tll<Igyar,«ian

Brellem

miatt~

ha t>k-

kó_r ez

a

haug _talán nem is jutott el a

ke:r.ésitény sajtóba, mert

Jobboldali la-

.-p'ók alig

,;oltaJ.·. Erdélyi Dlllga pedig

ri1eg~p1 lehetett mindig ennyire el·

í1élő vélomfouycl n baloldali lapokról, . rwm ·vet .. ,tte meg

Ö\.t>t

túlságosan.

t,,dihµ

()6w/.

11áJ.1'(µlhJll tlll'llÍ.

,,,,_,,J.t

~~r: tC.-....-L, -t.·

NC ~...,

-~#'7_y- fo~, ,' ,,4 ·.

,.,(,..;.z;. ,

.,t_,.._

't! J.u,,.,,,.l', 7,r,; ~

. !),.d4r",.-?:

^r,?,-,r.r

s-f~, ~7" ^{:~;4 ..}

iA ~.,... .,M,vJf' í.i.fW..l.iÍ~ ''""G-Uf

A Ft-Mr toronyban 111ér; ecy vcr- 11et i11 dedikált l<~enyő Miksának .••

Bíróság elé !

A kove-1.kezö E,·délyi-cikk, n 1Vcm- zetőr január 16-i számálmn a fellháb-o- ritó, lwzua .rnévlrouts i•cuiat ·,.rn,étcl- yeti., Húszlett"-""'ll kifo.lti, hogy rnit ért nép,frout alatt. Xagyon köszönfök azt neki, rnert illel{;ke:1 magyaráiatoL a.zúl- g·áltat a 'l'uru-k!zi.iv1itsi!g első, hlvutalo~

11yilatkozulúba1) foglalt uépfrou tozó ki tételre. K itií nö biir;nyítcísi a 11.IJílfl

le.~z a biró.1Ján eWtt. r\ rúgalma;ió HYi- lntkozat mia1t ugyauh; -- uzt t:lláu mondanunk sem kel) -- jogtunú•:so•

!stn1k Útján 7i.J5. fk. H. szúm alatt -bfün•ádi fol.iúle11t<•;1t totfünk a rendfü- :wgeTI.

Ami a }'iatril,,l.: cikkírójá unk t.zemt!- iyére nm,ükoió kitételt.4-et

iUeti, re-

les.lt:.,gei;. vit.á,hn !lZállni

wk

Csaik anJ- 11yit kívánunk rnt~gjegyeznj, ho1,n, ;i

l-a:1·ácsoqyi „zám ban megje]cn

t

rivort, vagy ak-h l".G n cikk se111 .X.

Y., va.u11

N. X„ ügue, nem írójáé, hanena at · íf- jti.~ápé. V {iletJen az, hogy kinek a nt>v-e

\'!l.Il alQ.tta, kj az, aki a

mondat-0ki1t

rnegfog:i.lmazta, in~rt

a

clJ;kJró esak e~i

,a.

Jl11taloJi -

k,&·

; sül. . ;á.kl han1toU1.d , . .ti...., anliaft

wtk('·

•:iJudJl,l·

·>;; - · . . . . ... ' ' ftl~ -""'~- . . },', ;: . '.. ..

111nely

nagy beudikepr,ek ~ütellolt

^{1~ ·}

tőbb8.tái .1Jrea1•azotot kapott··

D~brt>eeil-

beü. Ml~g jó, hogy Mm r4~lmnzdtk lissze-YÍS!lr.a Aihbrusék lapjában •1zt 11 aé1ifrón6t, aki leírta a cikket ...

•

L-1 !

KODOLÁNYI JAN

¹

0S: lS:tE·NE.K

. Kodolányi ^DZ árpádi kétzépkor. után

a:tplt

eir~s:zerií 11aÍantló

:1ooték>

^mÍrilie~

·most még- meeszih'bl'e megy viAf!r.a: ú;i pátosá M ·. ':tótnantib :nélkül, álii' ·a t-Ort.énelrní regénycikim,ának első r~

.mul

világ

emliur<.•i:

'\tlÍla.holZalt\bath.,,

sze. az

•l

stenelr«

(Atheuaeu'l'.11-lliadás)

·tik• ri:iégi.s·il: 'r(t,fi •· viHlg 11ziilöttoi art,

^v-fl·

n hon.foglnli1s utáni időkot eleveníti

ueson.

és f!1.htnéirúiirt. A

letfü1t

kdti

:a.i

meg. Eu.rópni létünk gyökereire

,ilá·

~t:ő\ilsai örok' raibké.hf tartják.~.

. g.ít rli, urra a i•oppant vá.llalkozúsra, ' ;_A:

re,-é'nyíró

b1ég-ele'y!énJfö

'l"a~._,

a.rnelvI a i;zteppékről elvitndorolt keleti

·.tiH

~dlltútza

·n1et>11lakfatt..

JJe;e

i1P"•

lelkü otc,t súlyos vívódúsok és {ddoza. Balta.ni-

a88i0Ji:t s

a két felei.ret, Já(&

:~ok áráu a uy~gati e1,e•.IIP1i1mel )d.vauta .é~.

,.s~.·

.rétö,

a ..

im ...

ú..si.kr.é-' ....

~en Kitilt.-.. ~

~~eeg:reztetm.

&J'

·'C,illap.

µ.,hoJdfét\y.s-.tlfüe lánY.r'lli•

vé,e. a kalan~Qzá~okn~k. a nugy k~re

s;·Amn:

e; ·,,ú~~lig:,a.'t"t M1tid·

kiiUöld1 barcokbol meg .fr1.11sen. él Dul- mind elő f!zolx)rken-t m•-radna.k 'nite'·a~

esu omlékc B a .Mt gyáHzma,ryar kob- emlékm:ctünkben.

F'ilth:

kódex-n:rel-

~t

pengetve l<oldu.lja végig .az o~zá- "l'eP/~z~lµe"1•;;jfo W,~'i'l:ti bá;jj;~9·· éti

". ot,

A.

z

,ombe.rek ^{.(J ..}

~{.o-~i. vair;:

a.mrn~a .h.f!!l ..

~

.. ·'

"4Jl.· e.'11,cn

;ru:·6. 16··.·.

~.~

..

_~a ..

^~!

. nuJgya.r1

u1'ak moudJHJc:

í e11pr1-t irnnd,• · $t&i

1~ir6. ti81ílet:.e1 t,, mint • ~ :-

a

Jt.k.; áldo.·:ui .. J$tcneik ~l~tt s tisztelik az t-o .. k·o:·t·. n~utat~ak .... b. e ~házaból

házi.

}ds· .... l .. li tUinev, ..

1'.1,·.·di

fA.~•·s···~ret,.'Jl. a~-

els6 ,

köMc#ltée. •• tás·á.•. r{"t. .• d•.if.'.I

l'{tt:(l~

br •

· isw,ert..

.IJ.oldop. <URzony.

t. ·•

A •·sá.

•.trak ée. .

¹

éltét,h.'l~ s .. rf6n. ~f ..

fi,. 6st

81-értari.: ·~.

^11&.

t

jj·l;·o;;:

v·. • e t . · .•'éfDh;·•· . . ·.·.:á:·LA·:· .. ····k···· .. •.•.·o•··rmán. lók. o. ^{po. ·} 1·1.·y·· ák .. · h .. i.··1'. öo-···.•· . ..• · . · . 1 · . . ák·.· . . ·11.lin;··· · ~)t .. e.·.1·.t·e·u·.· ... é•· ... · ·o.· l·-v· ...

at ...

··.t•·. ~.· ... t t t . • · .. t' ..

Jt.

' . , : g . · .. . ' . · .. -... · .. · . ·

Uk_.at faj,

hitet,

i~t--Ott 11zd_nbau lliát' . . tenfyel:

Ó&'.

·bi!i~.'';'i;~~iritel, · '• ··

feltlinii,:;icd@t"eszt

^{111- . . ,} < . ·.•.·. ·

1tJ:.• -~yJ~.tmifi;

'tiiilit az

•· A r~11·'

^:(~hőse,

^{Bese u:pu.. ~r=. a,:. . llUiékeYa}

^{1 \+'~t,.ak}

61Fk6Jt'étze ··

d#t. ,.,

ttMr;termószatetien a•~. ·. "·::téh ..

i\+tir

m~~

¹Jj~~fjjjb~': ..

b .. :í~t~,.:·:.·.·.· · 141 . , · bau -el. tel.ieaéJJ. az •~.1··n.

-epe.

~·szul,.a~ •flli••~~.

ö,si

b. a.

ilfA; ' : · · · . 011.'; .;··.:

~or'11Jli'/l.i.: ..

· '.,iji~ .. ·•. • •. · · : · . · effi·'•llf;~.

ldi · · ····

_·' ..

··1tt··.filhtt.d · téUf' •

~"-··· ., .• ,,u.-,ri·n.t ..

Al.do.ta .. tt.··,

M ...

^{11w·.· ... •·.}

AA1t.·ra··· ... :: • ·.~.". ·6Yá.t. ... !(tJ.i".fií.· ·

¹

^{':'t'~:.:- 11.~•. ~}

¹

,fC1 ijk·"·· ~

z.:. · _uielyén :ijl. ^$.

ö

&i·ta.·. _rG ··.S'·ö·r .. _tót& ^{u : .} :...Ot,d~,. ~·•

m . ^{.i.~Pá .. ·} .. t .. ·." .. · '•.·.· .. · · .. · .

^'-.ffí.· á;~~t ij:n..'tj ^.1" .. ~,;

.·./iil!.· : ....

·:,ttiu '; ,. · · •.

li:tij1.~ ..

^l·

n.f.1;·~,>:,-- ~Hitt ··. ·J~. ·. ·.

~

lii.:.·.~ .ő.si

f l . · .

l.lb$·'.•1lnl.•·.ti;1.·.·iltif ... ~: .. :

L.'t ..

df

⁰

,6d°"· ^:'.'·t·li :'·■ ;·i,_ ~;~ ^{.. ; · • ..}

·'."'n' ... ® .. ·.· ... •.;l{,;,.· '.·.··•.lli.' : .. · ..

··'!;

.al.

iíz1 el ~y 11aporu

~i~, •.' · · · . .. · · ·.

ii'.•r:

".f"!"lr. ~• ·'

^{•.r: ,}

t.

~

^{· ;:alul·}

^{tiil• hat{(.}

#~~iH,.iií •··,.·

'·,~_r,ir~)~;Rit · · · t;f''.:·f~i,iilh -~ :: ·' J.i -:

{fí··· .. •· Jtei·.· .. ~f4flf'.;1»1P,:;~'.~!: .. :'~· :,~,J!QAII• ·· · '-(~ifi,,JW¾~utf\' • • ,.... .;

,.1 .. -_· ^tn. _{•- •·} cd ^·17' _•, ^{. . .} _.. ^{· .} _-y,e _., ,. ••. ·· ·. .. . ...

1!• '.'·':•.'. ~.·-,~~ .. , '.·

1

or J!m,~ .. ·•" •• .. :.• .. r,, · • •

^{i , · · 1}

,;fff'Cbi(l; ·

~~~:'¼•'1

^1'

•_,,:j~.,•,::Jl-,~~l!~,

>•••'+,,

·•~:P~;!/;~!Jlfül1~;~t;:~•·

.Jl:i•'f.

Jf c,_,{_,JA;,ú_ ^Á ~ Y ^{Z, ,} jo,1( ,/ ^{11- ·} f,

Kodolányi János: Baranyai utazás.

A Bólyai Akadámla kiadása.

Az Ortmányságba, a délbarany,ai egykés vidékre visznek el ben- nünket Kodolányinak ebben a kis kötetben egybegyüjtött írásai. Ko- dol.ányi, mint ismeretes, egyike volt .ama keveseknek, akik az egy- ke-veszélyt egész mélységében fel- imerték. K. l[]J0m statisztikai érde•

kességet, nem szociológiai prob- lémát, nem riport-témát látott a magyar törzs ősi ormány,sági liaj- tásánwk sorvadásában, hanein a lélekharang megkondulását, faji létünk veszélyeztetettségét, kétség-

beejtő nemzeti jövendőnket, a nemzethalálba torkoló biológiai katasztrófát. Minden idegszJá:lával átélte, átérezte az ormányeági ma- gyarság szörnyű tragédiáját. Meg- próbálta felvenni ellene a harcot.

Nem tartott cikornyás szónoklato- kat, nem írt dörgedelmes, vaskos értekezéseket, h3!1lem elment az egyke által legjobban veszélyezte- tett falvakba, sorr.a járta ezeket a kihaló, elnémuló községeket s igye kezett belelátni, belenézni ennek a népnek lelkivilágába. Kereste az értelmét, a magyarázat.át e nép végzetes önhalál:raítéltetésének. És amit látott, megfigyelt, am.i hosz- szas töprengés után, mint ítélet kialakult benne, azt kereset- len szavakkal, de őszintén feltár-

ta

a magyar kör.vél0Ill!ény előtt;

elmondta ezekben a cikkeiben és a Földindulásban.

Akik ismerni aíkarják az egykés magyarság belső biológiai válság- állapotát, azoknak feltétlenül el kell olvasniok ezt a kis munkát, amelynek minden sora egy fajtá- jáért gyötrődő írónak megrendítő

vallomá,s,a

Kísérjük el K.-t az egyik egyké~

faluba, Besencére:

Aminlt behajtunk az utcába, ösz-

szefacsarodik a szívünk. Balról lk.opott, himlőhelyes kis ház, kapu- ja düledezik, zsalúgátere,. ajt.aJa beszegezve. Udvarát felverte a gyom. Olyan, mint egy esőverte

napszítta koporsó. A lovak lassú lépésben poroszkálnakí velünk az utcán, mi némán nézzük az ütött- vert elhagyott házat, a tornácos zsalugáteres portát., melynek hi- deg a tűzhelye, tetejét megbcmtot- ta a szél, kéménye csorba, kertje, udvara kihalt. Egy, a kihalt há- zak közül . . . A végzet beteljese- dett rajta ; .. ,,,-

Nézzünk végig a tisztára sepert utcán. A házak előtt imitt-amott egy-egy öregember, öregasszonl;

ül. Kezét ölébe ereszti, !köszöntésül bólint, vagy megbillenti

a

kalap- ját, aztáin néz-néz. a messzibe, a semmibe. Beszélgető csoportot.

úgyszólván seholsem lehet látni.

Még ahol két öreg ül is együtt, az sem .· beszélget, csak nézi az eget, a fákat, a kocsinkat, arcukon.

rettenetes, szívbemarkoló egyked-

vűség. Tartásuk fáradt, meg sem mozdulnak . . •

Az egykés népességre jellemző

a sok igen magas életkort megért ember. Úgy látszik, így védekezik a megsemmisülés ellen a még szunnyadó életösztön, a fajta élet- akarata. Az egykés kipusztulás- nak induló vidék lakossága köré- ben különös módOOll megszaporo- diilt. a leányszületések száma, még egy utolsó kísérlet ez a természet

részéről a megÚjulásra. Ha a ki- halás már feltartóztathatatlannak bizonyult, akkor a fiúgyermekek születése a nagyobb.

K. ÍMiBainak · 1egf őbb tanulsiiga abban foglalható össze, hogy faji

életerőnk mindent eszközzel való ,megó:vása és biztosítása á mi leg-

életbevágóbb feladatunk.

C.&o.;(~~ll.~ l ~ J ^{B. z.}

j

J Cii ^l/ g1 ^l. tau;· ^4,rt

4/J,Lc 11 1/'/

··~1o

11

,-v--vYJ 'Hl t ~

V

•Non praevalebunf•

H ATALMAS TÖMEGEK látogat- ják az Antibolsevista Kiállítást.

A . közületek, üzemek, iskolák mind lelkesen gondoskodnak róla, hogy 111inél több ember tekintse meg

a szemléltető

összefoglalást, mely

a

kommunizmus magyarországi és európai uralmáról beszél. A kiállí-

táson tanulságos korhii ábrák és összeállítások szolgálják

a

célt. A nacionalizmusnak, mely logikusan egybekapcsolódik és azonosul Né- n1etország keleteurópai

előretörésé­

vel, szüksége van annak megmuta- tására, mint jelentkezik a valóság- ban a véle ellentétes politikai és társadalmi princípium. A kiállítás igazi tanulsága az, hogy a polgá1i munka, béke és nyugalom. fenntar- tá.sának

szükségességéről

és célszeríí.-

ségéről győzi

meg a tömegeket. E tekintetben

a

rendkívül dinamikus érzékkel és ösztönnel összeállított gyüjtemény voltaképpen

,a

fennálló társadalmi rend biztonságát és nyu- tyalmát szolgálja. Ezért is szükséges, ntJgy olyan széles és mél:v tömegek lássák eredményeit, hiszen

elsősor­

ban a tömegek felé fordul a mai társadalmat

meggyőzni

akaró ten- denciáival.

A nemzetszervezés mai feladatai mellé érdekes illusztráció ez a ki-

állítás,

mely egyben

mindennemű

politikai gyakorlat számára is figye- lemreméltó ·anyag, okulás. Genetiku- san ismerteti a

fejlődést,

mint jut

el

az ideológia és a propaganda a véres és

döntő

aktiv gyakorlatig.

Itt mindenkinek meg kell áUania.

A társadalmi és politikai

erőszak megdöbbentő

illusztrációi tárulnak szemünk elé. Mire tanítanak ezek az illusztrációkt Nyilván és

elsősorban

arra. hogy a társadalmi rend és béke csak akkor állhat meg, ha minél kevesebb a szociális elkeseredésre szolgáló anyag. A mai nacionaliz- musok figyelemreméltó számítása az, hogy a szociális kérdést is bevonták programmjukba. Aztán arra is meg-

tá,ni

t

ez

a kiállítás, milyen rettene-·

tes eredményekre vezet

mindennémű

politikai

erőszak.

Ezek a képek

intő

magyarázatul szolgálnak arról, miért és mint kell az emberi és politikai

erőszaktól

óvakodnunk. Hisszük, hogy a kiállítás

szemléltető anyagá-

nak megtekintése megnöveli az em- berekben az emberiesség érzését, a méltányosság, a béke, a kiegyezés Rzellemét.

Fel kéll keltenünk az emberekben,

a,

tömegekben a szeretetet, a meg- értés és a méltányosság szellemét.

({orszakunk a tömegek nagy

időszaka.

De el k.ell jönnie annak az

időnek

is,

midőn

a tömeg nem lehet csak

erő

és csak nyomaték; e,l kell ér- keznie

a

felismerésnek, hogy

a

tö-

ZORD IDŐK

megeket békére és szeretetre, a közös európai civilizáció és emberiesség tanulságaira is reá kell nevelniök

vezetőiknek.

Az Antibolsevista Kiál- lítás összes tanulságai erre vonat- kozólag jó okulással szolgálhatnak.

K

ATON~4. JóZSEFRÖL írJa Keresztu,·y Dezs(): Abból a. wökeresen magyar kispolgári t·étegböl szdrmazott, amelynek fiai közül az úi Magya,:or,zdg kitiinr1 c-m,berei, ,{)t vezérférliai kerültek ki ugyan, de amelynek egyel{)re t1en1 /lttott ,zerep, sem a politikai, sem a tdrsada'lmi, sem a szellemi életben. ApJa takdcsmester tJolt s bdr {j maga bölcsészetet tanult, maid Jogot végzett, Boha nem lett társasági embe1·1·é, Nem kfvánkozott a szalonokbo., .ulrkozott, egyenes Jellemével, darabos, cU1,aJságában is t1ehézkes, de mégis ön- érzetes modordtJal nem iB érezhette 1.1olna ott Jól magát. ,,Mez()r{)l való" embernek nevezte magát, Jellemz6en rátarti 6n- giinnyal. Az írók társaságát sem kereste, személyesen alig ismert 1,;öziiliik emJ- kettlJt; az irodalom világa, amelyet 6 ci

· szinhdzétól egészen killönállónak, alkati- lag különböz6nek érzett, nem fs igen ér- dekelte. A BzinMzhoz vonzódott, de ehhez sem „minden idegével'', amint mondani ,zokds, Nem volt bohém Jellem; mikor arra került a sor, ztlgolódd8 nélkül s ttem. 'meg- törten, önmagával és a világgal meg- hasonlottan, hanem természetes köteles- ségtudással tért haza szüUJvárosába, ahol megbecsülték, polgári pdlgdJán szép ellJ- tnenetelt biztosítottak neki , ahol leg- elevellebben élt , úgy l dtBzik él ma is emlékezete. Nem tudott, mint Berirsenyl, fróasztalának, vagy mint Kazinczy, szép- lelkií barátainak dolgozni; Bziikaége volt a sdnhdzzal való eleven k~pcsolatra;

megszokhatta, hogy munkáit a 'ííinpa- don lássa. A darab kinyomatdsának csak k6vetnie ,zabad, igy látta, helye,efi, a BZinpadi bemutatkozd8 JelentlJségét.

JUHÁSZ GYULA:

/l(,toflO 18ae, aiefóeo

() legszentebb sfr AUöldUnk szlvében, Gyisz és dics6ség orina, kun halom, ''llágft6 tornyunk a magyar éjben, Melynél megváltás lesz a fájdalom!

Itt álmodik a nyugtalan magyarság örök k6rd,öjo: élet; vagy halam

Itt

fekszik, aki megharcolta harcát, Do nyugodalmat soha nem talál.

Minden magyar tusában l'ijra vérzik, Minden magyar bukisban rémlik 6:

FUlötte nem meu el a ,·én 1d6.

E földön még az 6 vetése érik

S velUnk lesz 6, J]lagányos halhatatlan, Az 11,l'atisban és a diadalban. ·

JELENKOR ;fCJVi. f~. ^{A . _lf. ~.} t

•Ne l>dnfad a magyarfl•

,.Bánk"-Ja kiadását is csak aklcor hatá- rozta el, mikor az erdélyi pályáiatrijl, amelyre 1815-ben beküldötte a szomoriJ- játékot, nem kapott hírt s amikor a cen- z01· a székesfehérvári azlntdrsulat részéro átdolgozott drdma ellíaddsát nem, csak kinyomatását engedélyezte. S Jellemz6 táJékozatlanságára, hogy épp akkor, mi- kor Jelenlétére, személyes utdnJdrdsdra legnagyobb azükség lett 1.1olna, pdr héttel a . könyv megJelenése után hazak6lt6z6tt Kecskemétre. Egy ideig még izgatottan figyelt 8 mikor nem hallott 1.1fsszhangot, tanulmán11t frt a „Tudományos GyüJte- mény".be, ,,Mi az oka, hogy, Magyar- orszdgban a Játékszíni k6lt6me,terség lábra ·nem tud kapnfr", ez a dolgozat elme, amelyben a maga sérelmét is sió- vátette, deJ oly taktikdtlan egyeneSBég- gel, hogy a!I ii'odalmi élet embereit mind maga ellen hangolta. Aztán,. a 1.1áratüi, nul elébe t6r6 Kisfaludy Kdroly sikereit látva „inkább elállt szándékdtól, mint- sem egy csekéyebbnek vélt mellett máso- dik személlyé tétessen". Csak egy távolra vet/Jd(Jtt barát gondolt még a · süllyedfJ remekmflvel: Ud.varhelyi Miklós Kassán, 1833-ban JutalomJátékául választotta. De Katona· ekkor mdr nem élt. Mire a ,zín- hdz . ismét érte nyúlhatott 1.1olna, mdr késlJ, 1.1olt. 1830-ban, 89 éve, korában szlv- siélhüdés iJlte meg. Mi lett volna, ha megéri - mert megérhette volna - a magyar színházi élet la88'11 kibontakozá- sát, fi.e kérdenük, A „Bánk Bán'' azt m-utátJa, hogy magasan kinlJtt kotdból s azzal az ízléssel, amely a halálát k.6vet(J évtizedek színpadán uralkodott, aligh<t tudott volna k6.z6sséget találni •••

AZ EGYIK arisztokrata nyilas

képviselő

összeférhetetlenségi be- jelentést tett maga ellen, minthpg)•

igazgat6sági tagságot vállalt egy iparvállalatnáJI. A Ház állandó ösz- szeférhetetlenségi bizottsága az ügyet·

l{zá,bályosan megtárgyalta és eldön- tötte, hogy az illetéi „közga~dasági tevékenység" ·a

képviselőséggel

nem összeférhetetlen. S ebben az· ítélet- ben valamennyien meg is nyugod- hatnánk, ha nem éppen egy nagyon is exponált nyilas

képviselőről

lenne sz6, aki ezen felül még

meglehetősen

zajos hungarista multtal is rendel- kezik. Mert lehet, hogy az effajta közgazdasági tevékenységek nem összeférhetetlenek a

képviselőséggel

általában, mint olyanok, de minden- esetre összeférhetetlenek a J:lyilas- sággal, mely antikapitalistának vall- ja magát s az

ú.

n. · munka-álJam eszméjét hirdéti. Ugyanis fogyatékos közgazdasági hozzáértéssel is meg- állapítható, hogy az effajta igazgató- sági tagságok tipikusan kapitalista- plutokrata stallumok, melyeknek vajmi kevés közük van akár a szo- cializmushoz, akár a munkához, mint olyanhoz, Mindenesetre furcsa jelen-

ség:

szociális vizet prédikálni ~s kapitaUsta bort inni.

a

S

IMANDY P AL írja a „Földindulás"

; · plágiu.mpöréről: A Kúria ítélete min- denfelé nagy örömet kelt, •ahol igll!Z ma- gyarok élnek. A'kik szívükön viseli~ a mai.,rryar n6p jobb jövőjéneik ü.gyét, annak gondját és reményét. Ezek a magyarok a Kodolá.nyi János dl'ámáj.a eHen indí- tott hajs'Zát !kezdettől úgy fogMk fel, mint amely nem egy embernek és nem egy kitünő ma,gyM !Tónak a magánügye csak, hanem közügy. A job'b, i,g,aizabb.

teljeselbb magyarság ügye.

A magyar írók közül Kodolá.nyi Jánoa volt az első, aki a dun.ántúU magyareág pusztulását felismerte, szi'rire vette é9 világgá kiáltotta. Két évtizeden át Ba- rany.a és a,z ottani magyareiá:g élete izgatja, ihleti írói fa.ntáziáját. Még ami- kor történelmi regényt ír, attor is oda- tér. vissz.a. Ott !kelti életre sok111:ázados síri álmu1t!ból vitézkedő ősein!ket. Ennek a népnek a multja, · jelene és jövője az

ő magyar szívének gondja, fájdalma és reménye, írói munkálkodásának ·tárgya.

Kodolányi két évtizeden át Baranyát, Dunántúl pusztulAséit, az egY'két írja, hirdeti. HOfl67.ú idel,r magányosan és vi.sszhangtafanul. Műve.l egész könyv- tárat tesznek ki, íTói kiválóságát az egész nemzet elismeri má,r, amikor e,gysu.er csak jelentikezik egy névtelen, - miiked-

vel'Ő színpadi szerzi!, aki nem lk:evesebb igénnyel áltl elliS, mint .a:zz811, hogy Kodo- lányi János ossza meg vele írói bBJbérait és honoráiriumait. Mi alapon! Azért, .IIIl.'0'l't 6 elöbb nyujtotta be eliSadá~r.a a Nen1- zeU Szín:b áz-ban a maga di'l'ettáns és olöadhatatlan egyke-drámájá:t, mint Ko- dolányi az egé&z or87Jág leilikiismeretét

!elrázó művészi és nagyhatású ,,Föld- induldst"-át.

Mindez igen mul,at&á.gos lelllile, ha nem vetne szomorú fényt · a mai ma,gyaT köz- állapotokTa. Kodolányi Jánosnak k6t év- tlredes, nagys-i1rerü mult után a töryény- kezés legfels<'Sibb fórumáig kell;t harcol,nia írói hite.liééTt, emberi" tisztes&égéért. Csak azért, mert akadt egy dilettáns, aki makaC6'Ul !kitartott rögeszméje meHett, hogy a témaegyezés ;jogcímet ad neki az igénypeirre.

J1Js

mert ahtdt nélb.ány olya.n ember is, .aki ebben a rögeszméjé- ben támogatta, biztatta öt - a véggiS bu'k:ási.g. És mer:t akadt sajtó is bőséges

smmba.n., llilllelyi,k tapsolt a :ld.tünö ma- gy,ar író me,ghurcolásá.hoz s el'6Te ivott a medve bőrére. AmeJyiiknek nem fájt a széiles l'éte.gek fá.jda,l..ma,, s közömbös volt a kérdié6, hogy a magyaT nép me-gta- fá:lja-e a megújulás útjait, vagy sem.

A kérdés most, ime nyugvópontrn ju- tott • .MdJc.Mk nem volt elég Kodolányi

műveinek sorozata arra, hogy bizonyfüra számukra BIZ író a,lkotó szellemének ere- detumgét, most a legfelsőbb biró8',g ité- 1 ete is rende:llkezésükre M!l. A kérdés leg- fe1sM}b fdkon is t«sztázódott: nom az eredieti S'Mllle.mnek van- szükB'é,ge arra, hogy ,a dilettáns műveiből merítsen. A di!Lettáns van ráut.ailva arra, hogy ihle- tért fo-rdrui1jon a gé<n,,iu!l!Zhoz. A korail ör- vendezl'Sk megszégyenülten lapulhatnak már. A beugrasztott műkedvelő író pedig búsbalk:odhatik magában. Ahelyett, hogy :reménye szerint anyagi előnyökhöz jut- hatott voln.a egy írói Us-z.tessiég m~- tépázása, - egy magyar ügy meghur- colása árán, most fizetheti a bőséges per- költs,é.gclret.

A Kúria it-élete csak a hűséges a népükért é<lő és égő magya.ro'k számá.Ta tiszta és zav,a:rtwlan öröm. De ne'klk a.n.nál nagyobb és felemelőbb ...

SZENT BERNÁT

Ujjongása Jézus nevére

Jézus édes emlékezet te adsz szfvilnknek örömet.

Se méz, se semmi nem lehet Jelenlétednél édesebb. - Ilallanl boldoirabb .soha .

· nincs, se dalolni muzsika sem elirondolni Idea, ' mint Jézus, az Isten tla.

Nyelv sohase mondhatja ki, betli. föl nem Jegyezheti, csak aki tudja, hiheti, mit tesz Jézusért érzeni.

Jézus, szfvbéll szent öröm, Igazság kútJa, fényözön,

•. , 1

gyönyör, túl minden gyönyörön, kihez a ,•ágy közel se ;Jön. . .

',

Kl Téged fzlel, éhezik ¹ s szomJasabb les~, akt Iszik, de másra már nem szomjazik, csak Jézusért óhaJtozik.

Estére zárva reteszf>m ágyamban Jézust keresem:

titkon vagy fényes tereken csak l'St szeretem, l'St lesem.

l\lárlá.Yal bús reggelen

sfrJá:hoz megyek s nem lelem;

nyögve és sírva keresem:

szfvem keresi, nem szemem, A sf~ könnyemmel Aztatom, a tért betölti sóhajom, Jézus lábaihoz bukom, testét csUggve szorongatom.

Jézusnak vívom nyomdokát, sfrva csókolom aJakát, hogy nyerhessem bocsánatát s teljes malasztja hasson át.

MaradJ velilnk, Utam, maradJ, fényedbl'Sl fénye&sér;et adJ, elménkben kiklöket ne hagyJ, ki e világnak méze vagy!

Ha szivilnket látogatod, az· lgaz.,ág fölragyog ott, a hiúság elpárolog

s a mélyben szeretet lobog.

Jézus szerelme mennyei édességgel tellstell, ezerszer inkább Isteni, mint ki tudhatnám mondanL Ezt, amit kfnod ls - amit véred ömlése bizonylt, mely utat váltságunkra nyit s Istent szemlélni megtanít.

Kegyesem, Jézus, add nekem szerelmed biSvét érzenem, szfned el6tt lenni Jelen s glórládba tekintenem.

Ezer vágyam feléd eped:

Mikor Jössz, Jézus! kérdelek.

Mikor viditsz föl engemet!

s elégíted ki lelkemen J'l::g országának népe, ~zállj, ajtót, kaput elébe tárJ,

köszöntsd a. győztest, harsoná)j:

,,Odvözlégy, Jézus, nagy királyi"

(Ford f t ott a: Da b I ts 1\1 i h á 1 y)

LEGSZEBB hagyományait követte n Pázmány Péterről nevezett buda}lesti tudományegyetem, amidéln Eckhardt Sán- dor szerkesztésében közreboosájtotta A Jó magyar ejtés aktáit. Hősi küzd~lem

1köTVOil81Lai bontakozna•k ki ebból a ki, kfüetből: kü"Ld~1'em a margy.aT nyel~

_e~épségéért és tisztaságáért. Kodály Zol- tan, ez a csodálatos szellem, fújta meg a haTci riadót és ő mutatott rá első iZíben hogy miként romlik a m&iarrya:r ejtés'.

:Másutt - ma.gy.arázta - a társadalom

lege1őkclíö'bb rétegében él a legtisztább és ,legszebb nyelv; de min:á:l.unk épp ezt a csoportot rontotta meg leginkább nz idegen nyelvek tanulása, · idegen lkiP.jtés és hangfol'málits. A tiszta magyaT ejtést már csak a vidéken lehet fellelni. A vá- rosokban és .a műve;}t osztályban - tiscz- telletremélt-ó 'kivételektől eltekintve -- szf,ntelen, jellegtelen köznyelv 1111.'arkult kJ, amely a hangokat nem ejti tisztán, sioté- sével megcsonkítja, lerövidíti a szavakat s a kettélzésre, a ho~ú és TÖvid hangok küföwbözésére már e;Ug ügyel. Kodály Zoltán már bölcs javaslato'kwt tett •k.i.ej- tésün/k: javítására, de ez~knek megvaló- sitását csalk Eekhardt Sándor k;ezdte meg.

Mint a bölcsészettudományi ikaT dékánj.n

első bben rendezte meg aiz egyetemi hwHgatók - ,a késölbbi tanárok - között a szép magyar ejtés verseny,ét, ami azóta is évente megismétlt'Sdik és vilá- g0&an bizonyítja, hogy él még ,a' szép magyar ejtés, csak gondos ápolásr,a van szükség, hogy általános legyen. A s:11ép magyar ejtés versenyeit, Horváth Jdnos és Nagy Adorján megszívlelésre méltó észrevéte1'eit taTtalmazza ,a könyvecske.

Reméljük, valóban meghozza a tudatos, gondos, szép magyar ejtés korát!

S

AJNALAT0S tény, hogy a magyar kultúrélet a fővárosban összpontosult és a vidéken alig néhány fő igyekezett lépést t111Ttani Bud·apestte-1. Erert ki86T·

jük olyan meleg szeretettel a vidéki iro·

dadom és szf.n:ház sorsát, mert benne nem felsztnes szóralkoztatót, hanem fonto~

lrnltúrmunkást látunk és ezéTt kell fel·

figyelnün:k a szegedi eseményekre. Az történt ugyainis a magyar Ailföld fövá- rosában, amelynek nagyságá-ért és mű­

velödésééirt még nemrégiben Kleibelsibe1,g Kunó . fáTadozott, megvonták BIZ egyik srogedi hir}ap kritilkai jegyét, merl - kritizálta a színházat/ Utóbb nyilatkozat jelent meg ebben az ügyben, ahol Kar- dos Géza, az érdemes szegedi színigaz- gató kö7JÖlte, nem ő, hanem a szegedi színügyi bizottság egyi·k tagja tette a1 indítványt, hogy vonják meg a krtitizál,ni merészeliS lap kritikUSli jegyét. Bizony, csodá:lkoznun'k kell e furcsa gondol<kozá son! A m111gyar színiga•zg-atók között

nagyszerű neveket truM:l,hatuntk: Bajzát Paulayt, de egyikTől sem tudjuk eme ig.a,z nagyságok közül, ho,gy va!La:ha iE tiH.a'kozott volna a színikritikusok eHen

Sőt, mi ana eml!é'keziink, l1ogy czelot1 száz esztendővel Bajza József egyeneser meghtvta tdmadóit a szíiiházba: nézzél meg az elöadást és utána formáljanal véleményt/ ts, kérdezhetjük tovább 1

színi kritika szegedi ellenségeitől, mi ir'jon a mai magyar iró, ha nem igaz slig,ot1 Talán bizony dicsérje azt, ami rossznllik talál és ócswrolja n~t, ami jó·

A színházi kritikusnak kritdlka a köteles sége és a, _ma,gyaT színházi kultúra száz ötven év-en át mindig eltürhette a birá latot. AJkadtalk rossz darabok és róSJS:

színészek is, de amit 11 magyarság , színház körül aJlkotott. wz méltán kcl tette fel a művelt Európa igaz meg- becsülését. l,Iyen mult és ilyen értékei tudatában nincs mit félnüruk a szín bíir~lattól ...

TT::"\T ~!I..TTilll;

1 ~

A házasság ^{sem magánügy}

; ;

Irta: KODOLANYI JANOS

f

ebruártól kezdve tehát kötelező nr..-osi vizsgálat elözi majd meg a a házass21kötést. J\em Mai:yarors.zál!

az elsö, ahol ezt a rend.szabályt élit• : licléptetlék, ellenben Magyarország volt az clsö, amely a tervszerü fajvé-- Jelmet hirdette Mégis több mint h..isz é..-nek kellett elmúlnia „nélkül, ho~y a legelemibb fajvédelmi r.end·

i.zabálYt életbeléptessük. Ez mutatja, :nily.:u 1~aíl:Y dlenállásba üLközik i,;yakran a legtermészetesebb tenniva- lók véghezvitel.? is.

Statisztíl:<,:ínk bizonysága szerint a le~elterjedt<::bb népbetegséiek közé a 1:emibaj, meg a tüdövész tartozik.

Mind a kettő bőségesen aratott a mull háborút követő években. A vi•

láí mind~n táján szerteszórt katonák búsásan hozták matukkal és terjesz•

tették a falvak ezreiben a betegséRek minden fajtáját. Kellő ellenőrzés híj- ján odajutottunk, hogy a gyermekle•

lcnség, a gyermekhal.:1ndóság, a

~yen~eelméiüséi ugrásszerü emelke•

<lésében ezek a bajok oroszlánrészt Yillaltak. ördögi hatalommal hálóz•

ták be érintetlen alsóbb néprétegeink egész területét úgy, hog;- alij! van ma már az orszáinlk tisztán maradt ré-

~ze. A faluról várusoa özönlő munka- kueső tömes;!ek még csak növelték a bajok elterjedését. !gy volt ez minden

1H>2á~bb.n, melyet nem került el a háború.

A tüdővész ellen s.ok hasznos intéz- .kedés történt, azonban a feladatok·

nak csak egy részével tudtunk meg•

birkózni a lepergett két évtized a.Jatt.

A mull háború rossz élelmezési viszo·

11yai, a vitaminhiány, a mezögazdasá- v,i rnu11ká~ság alacsony életszínvona- l.a, a falusi lakásviszonyok kedve?.ől·

le11 ,·olta, majd később a rcndelkc- zí:~re illó kórházi ál!yak eléglelensé·

ae,

^a falusi ~ycnr.ckek gyen~e cUá·

toltsága mind-mi1id hozzájárult ahhoz, · hogy a tüdővész megtartsa uralkodó pozíci&ját a fekete trónuson. Minden lelkei elismerésünk az anya- és cse-

<.:!lcmövédelcm valóban nem megve•

tendő fejlöd1:séért, a Stefánia Szövet- bi:~, majd a í';;ldi,en:s:d s útabb1111 a Vvrv)kcre~Ll eröfc~.:il,h6érl, aiuu-

ba11 két~~glt:i,w, l,u~~ a l,.,jt ~ukbl

111~!

f~bber,, rnár a "yökcn:bc:11 kell 111cgfo~11u1ak.

A húzauíigkölésnél.

M

crl l,i:'.l,a s!apurltíuk ~ k6rhizak

~ 1 szíimtd, l,i.:.ba ..,,m,zük ~ondja•

iril,ba .:: l,dc1: :,:ycrm~kcl, ha bele~

hi,z..upirok Lljabb ~ újabb bcteg..:k·

Ji~'"'Wl

kel szaporítják egyrészt a gondozot- tak, másrészt a kopors.ók szárr.:.t. - Hiába d.;!gozik éjjel-nappal a falusi orvos, hiába kitúnő a járási orvosi el-

lenőrzés, hiába áll akár feladata ma- gJslatán az egészségügyi közigazga- tás, ha másfelől életképtelen, satnya, gyenteelméjü, esetleg l:alott gyerme- ket hoz a világra az anya. Hiába bir- kózunk a népbctegségekkel, ha mis- (elöl r.em dugjuk be a forrásokat, ahonnét új meg új seregei támadnak a betegeknek. ·

Milyen nyilvánvaló mindez s mé~is hány esztendőnek kellett elmúlnia, amíg az első lépési, a házasság előtti kötelező orvosi vizsgálatot, megtet- tük. Nincs nép.?, nemzete a Yilá~ak, amely magánügynek tekintené, vagy tekintette volna a házass:\.got. A leg•

primitívebb népek intézményes, át- hághatatlan, kijátszhatatlan szoká•

sokhoz kötik a: párvá.las.ztást, az egy- bekelést, hogy cgészsé_l!es utódok foglalják el a sírbahanyatló nemzedé·

kck helyét. Nem akarok itt hossza·

dalmasan ní.mutatni a legkülönbözőbb népek és társadalmak törvényerejű

szokásaira, - söt ujá bban kodifikált törvényeire, - cs.1.k me,<lemütem, hogy mi, magyarok is. gondosan ügyel.

tünk a fajfa tisztaságára és egészsé- gére, az utódok l:letképességere, ere- jére, Házasst.:Zi népszokásaink tele vannak a · párválasztás tisztaságát, cg1:s.zségét •.-édelmezö vonás.okkal. A lcánynézés, az eljegyzés, mag.a a há•

zasságkötés, a népi lakodalmi rigmu- sok és szokások hangosan hirdetik.

hogy a házasság nem magánügy, ha•

11em népnek, társadalomnak, söl ál•

lamnak Jeii:foolosabb közös ügye. És amíg a nép széles rétegei hódoltak az ő~i törvényeknek, amíg nem kezdték szégyenkezve megtagadni 11 szép és rnélyértelmü évezredes szokásoka 1, - amelyek i?yakran költői játékok alakjt.ban terelték helyes bioloj!iai útra az egyén életét, - nem is volt szükség intéiményes rendszabályok•

ra. A mindennapi közös munka .s. az ünnepi közös játék, lánc elvégezte n helyes kivá!;.;;:•l:i~!, ciymá,hoz terel- te ~ kötötte aw:,at, akik mind,rn tc- kintetl,cn m~ilclclök vo!t:,k a hiiZ:ts·

s:ígra és a gyern1ckíddns boldog pa•

rancsán:ik bctöltéséri,, Üe II roh:imo•

sai1 uélzüllö parasztélet, :. ,,modcr•

1 _

uizálódt.~" és 11 ,,pol2árosodt.~·•, a vá·

rosi „művelt'• élet terjedése, 11 libcra•

lizmus anarchiája. :izélrombolla a.: ősi

él1:ltAn.i törv•nyek. állal

me~szabotl

Jqy J , ^{~n. ~ A .1:i. A,}