KODOLANYI JANOS:

'7 ':,t

KODOLANYI JANOS:

,Lad

egész nap komor és hallgatag volt.

· .. Sokat töprengett, részt vegyen-e a kirán- duláson. Mindig halálra unta magát s mindig

Idő előtt szökött meg. Végül győzött benne Ilonka látásának a vágya s az olthatatlan szándék, hogy véglegesen és világosan tisztáz- zon mindent évtizedes kapcsolatukban. Ezt a kapcsolatot gyermekkora óta végzetesnek,

sors-szerűnek tudta, de. nem titkolta nyilván- való groteszkségét, fájdalmas meddőségét sem.

:Mindent látott •. Mindent.ismert. Zsebébe tette

;a Baudelaire-fordítást. Tudta, mit úgy látja :Ilonkát, ahogy eddig soha. Kint a nagy vízberi, ragyogó fényben, lerántva róla minden mes- .terkélt mázt, pózt,. külsősége(, majdnem

0olyannak, amilyennek az anyja szülte. · ·

· Egyedül üldögélt a homokon s bámulta · a

·tájat. Hallgatta a társaság fecsegését. borízű

nevetéseit, csengő kacagását, hahózását. A

·víz zubogását. A verebek csiripelését s az oly- kor . beál'ó csendben a bo1Í:rokon tanyázó sáskák sziszergését. Ült szótlanul, szomorúan.

11:rezte, összeszűkül körülötte a világ, az em- ))erek egyre szorosabb, gyűrűben állják körül l\liiJ.tha láthatatlan körvadászat üldözöttje volna. A két kamasz tüntetőleg s kihívóla2 titymálta a mondott szavakat, amik belevág-

tak a szívébe. Beszéltek kedélyes hangon lkasztásról, hazaárulókról, arról, hogy egy du- nántúli faluban, két tanulótársuk a kommün bukása után hogyan hurcoltatott halálra öt :kommunístát egy szekér végéhez kötözve jól

Jutó

lovakkal. ,.Nem is voltak• kommunisták", - vetette oda Dodó. - Csak· amolyan haza- írulók." :És pimaszul Laci arcába nézett.

Ilonka is megjelent bő, illedelmes, csinos pirosszegélyú fekete fürdőruhában. Amint ké- nyesen eltipegett az üldögélő fiú mellett a bársonyos homokon, megkérdezte:

· - Mi az, maga nem fürdik?

.;_ Nem. ,

- Miért? Nézze, milyen isteni a Dráva. Mi- lyen tiszta.

- l!:n azért jöttem el, hogy magával beszél-

j~ -

- Ugyan, mit? - firtatta a lány kíván- csian, de némi nyugtalan hangsúllyal a hang- jában. - Talán megint meg akar kérni, hogy legyek a maga halálának az oka?

Pajkosan nevetett. Laci úgy nézegette ülté-

ből, hogy szinte beszívta az alakját, a dom- ború, feszülő, mégis könnyed lányos-puha formáit, kissé gyermekes lábát, formás nya- kát, fehér !kebelét, sima barna alsókarját s vé- -gül félénken, csaknem szűkölve, mosolygó ke- rek arcát, bodros fejét. A lányka egy kis ma- gakelletéssel tűrte s állta, baltérdét behajlít- va, alakjának vázaszerű karcsúságot adva, .cahogy a nők főként fényképezés}cor szoktak

·~ni. Igy áll a milói Vénusz is, csípőre csúsz-

tatott

leplében s elnézve valahová, ahol fér- fiak szeme szegeződik felé. ·

- Na jó, hát leülök maga mellé egy percre, :.,.. határozta el magát bizonyára a fiú fájdal-

\inas,

kérő tekintetétől. - Csak azt ne mondja

~bbet, hogy tőlem várja_ a halált.

t_1.JAmi ... ·nt könnyedén, baltenyerér. e támaszkod-.

~?•leült, a fiú csaknem eltikkadt a szomjú-

•~&\Q).~

.,Száját, szi,g;9rµan . ö~µegq.rí~y:a,1 r,,j?i~tt

·maga elé a homokba, ahol a leány kis lauanak nyi;imai rajzolódtak ki. Sok és sokféle gondo- lat, érzés kavargott benne össze-vissza. A gyermekkor emlékeinek édes, kínzó, lebegő hangulata. A leány kihívó érzékisége, ugyan- akkor csaknem gyermeki védtelensége, bizal- massága, nyntsága. Hogy milyen csók s ölelés (lenne az, ha lenne ..• itt a lágy homokon, su-

<.iogó fúzfabokrok között, a malmok morgása, a távoli kiáltások, a víz csobogása közepette, aranyszélú vörhenyes, kék, gyöngyszürke fel- hők alatt. Ketten egy szigeten, ketten a világ- űrben, két kozmikus utazó a szférák zenéjé- nek hÜllámaiban. Két lélek, két ember a víz- özön után, az első homokpadon, ami kiemel- kedett az áradatból, az első buja, borzongó bokrok árnyékában. Milyen ölelés, milyen csók lenne az. Elvégzódnék benne a múlt, az egész világ s kezdnd:J.ék az új élet s új világ.

S

ápadt volt, igen szomorú, s mozdulatlan.

- Hallgatom, Laci - figyelmeztette a leányka. Letört egy kis galyat a bokorról, ap-

ri$

fogai közé vette, rágicsálta, forgatta. Olyan egyenesen s tárgyilagosan figyelte a fiút mint- ha semmit sem gyanítana a benne végbemenő indillathullámzásról. Pedig bizonyára sejtette, ha ösztönösen is, hiszen nő volt ... S várta, .mi fog következni. 0 is úgy érezte egy pilla- natig, mintha megállt volna velük a világ.

'.. Laci előcibálta örök téli zakóját s belsejé- ból írást kupált ki.

- - Sikerült megtalálnom a Baudelaire-vers végleges alakját. A Himnuszét. Emlékszik, már többször említettem. Ez az Ilonka-vers.

Mit gondol, fölol vassam?

Ilonka gyors mozdulattal, ami közben meg- csavarodott a dereka s jobb csípője erősen ki- domborodot, · hátrafordult. Biztos pillantás- sal mérte a környéket. Anyja, a hitbuz,gó öz- vegy, földrehelyezett nagy fekete ernyő ár- nyékába húzódva, szótlanul hallgatta - vagy nem hallgatta - asszonytársai fecsegését s hahotáit, héjjatekintete azonban a fiatalság viselkedését leste. Héjjafüle a hangjait figyel- te. Különösen szapora pillantásokat küldözge- t~t

az

ő makrancos, ,,félbolond" legkisebbík

gyermeke, Ilonka felé.

- Na olvassa hamar. Figyelek. Csak ne

hangosan. -~. ·

. A Németh-fiú olyan izgalomban olvasta a verset, mintha az élete függöt volna tőle.

F:rezte, valóban függ is.

A drágának, százszor szépnek, ki szívemet fénnyel tölté,' a:z angyalnak, bálványképnek üdvösséget mindörökké.

Mint a sótól terhes pára, úgy hatolt be életembe · és a lelke fé,iysugára vélem száll a végtelen'!Je.

Tisztán, minden hangsúlyt finoman meg- nyomva, a ritmusok zeneiségére ügyelve s a hullámzáson maga is elringatózva, olvao: .;,; a verset. A lány barna fürtös fejét lehajtva, gömbölyded lábszárát törökösen keresztbe-

( JJ, },e, )~-m, ^rÍ 0 l ^D, Jevu, :L ":, 4, ^'4.?;,

,v ~

J. .

fonva, mindkét kezével formás kis bokáit fog- va, hallgatta a verset. Jobbkeze gyűrűsujján

:úgy

szikrázott egy kis zöldköves gyűrű, mint

a tű. ·

Mikor a vers befejeződött, a fiú hallgatott.

Ilonka· is. Talán mind a ketten arra vártak, hogy a másik szólaljon meg. Végre a fiú törte meg a csendet.

- Mi a véleménye róla?

- Nekem? Nekem? - tétovázott a lány za- varát leplező apró nevetésekkel. - Igen, én úgy érzem . . . maga nagyon tehetséges. Ezt

mindig éreztem.

- Akkor végre elteszi emlékül ezt a kis írást, úgy-e? •

- Jó. Majd szépeh beleragasztom az em- lékkönyvembe. ~s ráírom, hogy „egy drávai kirándulás emlékére". Jó?

- Nagyon

JÓ.

- Ilonka, mit ülsz ott? Gyere a vízbe!

Olyan csodá-á-ás1 - kiáltotta Mariska a parttól vagy húsz méterre. Gyorsan merült a folyóba, hogy Istennek ajánlott testét-lelkét profán férfiszemek ne bámulják. Pedig mégis férjhez kell menni, ezé;rt a lubiokolás, a vi- lágoskék fürdőruha.

- Ilonka, mi történne, ha én most magát minden teketória nélkül megcsókolnám?

kérdezte a fiú tikkadtan.

-

~ . e ?

,í

,1),

,:'

/f:· /,t

, __ - ~ ,_M. 1

rt~.,. _:1;

~

^1/±:,::.

...:. Pofonütné~ - nevetett

az

arcába a

kis-

lány csiklandozottan.

- És aztán?

- Aztán . . • - hosszasan elmélázott. Foga között ügyesen pergette a galyat. Bársonyoi szemét hol a fiúra emelte, hol lesütötte a földre.

Sokáig hallgattak megint.

- Mondja, de őszintén és nyíltan . . . mint annak, aki vállalja, hogy kezéből adja magá- nak a halált ... Furcsa! Ez a maga őrültsége!

Mondja, milyen gondolatok járnak most a fe- jében? Én milyen érzések töltik meg a szívét?

Talán szebben is mondhatnám. Költőibben.

Méltóbban ehhez a helyhez és a· vershez.

- Megmondom nyíltan és őszintén. Maga csak figyeljen és próbálja megérteni minden szó értelmét. Arra gondolok, hogy most ne- künk, kettőnknek, szépen le kéne mennünk a csónakokhoz. Egyik csónakon átmenni a túl- só partra. Ott eltűnni horvát földön. Eltűnni.

. Kettesben .. élni valahol. Egészen elszakadni innét, köszönés nélkül, könnyek nélkül. újra kezdeni mindent, az egész világot. Erre gondo- lok. Amit pedig érzek, ehhez illó.

M

egint hallgattak egy kicsit. A leanyfej is~

mét meghajolt. A füí ismét feszülten fi- gyelte, mintha itéletetét várná.

• - ~ost pedig viszonzásul, Ilonka, maga mondJa el nyíltan és őszintén mit gondol és

mit érez. '

Rövid, de erős küzdés után Ilonka me- gin_t maga mögé pillantott, majd elszánta

- :E:n pedig azt gondolom, hqgy . . . nem mennék magával. Spha. Sehova. Mert nekem az a világ, amibe ~zetne, idegen. És ijesztően

csúnya. Nekem az nem kell. Belehalnék. Ma- gában nincsen hit. Maga ie akarja dönteni Is- tent. Maga cinikus. Maga istentelen, kiátko- zott írókat olvas, franciákat, mint az erkölcs- telen Zola, meg Anatoll France, igen, tudom.

Bolsevikokat, mint Csehov, Tolsztoj, Doszto- . jevszkij, Gogol ... Hallgasson, most én mon- dom el egészen nyíltan és őszintén, amit gon- dolok és érzek. Sajnálom magát, mert kislány- korom óta ... dé maga egyre mélyebbre süly- _ lyed. Miért nem akar olyan ember lenni, mint

más tehetséges fiúk? Mikor volt templom- ban? Húsvét vasárnapján, Gyula bácsival, Ilussal ... de csak; azért, hogy lásson engem a fehér ruhá:qiban, fehér cipőmben. Ne szépítse, maga kommunista. Magának a cselédek, a durva munkások, a hazug, tolvaj napszámos asszonyok . . . a gépészlányok kellenek.

. Ez kegyetlen döfés volt. A fiú elsápadt, . összerezzent, mint akit mérgezett nyíl ért.

Száját összeszoxilva hallgatott.

- Figyeljen, folytatom. Én is éreztem, hogy el kellett jönni ennek a napnak, a Dráva ·part-

ján, ezen az elhagyott szigeten, mikor a világ olyan csendes és a Nap éppen lenyúgodni ké- 5zül ... - Gyorsat, rövidet sóhajtott, mint aki felszaladt egy meredeken. Zöldkőves gyűrűjét

szikráztatta a fényben, megigazgatta szellőtől

kuszált haját. - l\':n mindent tudok magáról és gyakran nagyon sajnálom magát, szinte megszakad ~ szívem. Mert maga, Laci, olyan magáilos, olyan iszonyú magány veszi magát körül, olyan egyedül van, mint egy szív, amit fölakasztottak a világban egy csill.agra. Éppen így éreztem mindig és így láttam. Még kis- lány koromban, mikor egyszer hazafelé utaz- tam Pécsről karácsonyi vakációra és maga is azon a vonaton utazott és beült az én szaka- szomba, csak ketten voltunk, eII).lékszik ... Mi- kor velem szemközt ült és rámrrézett, olyan egyedül volt, mint egy szív, amit fölakasz- tottak egy csillagra. Erre gondoltam akkor, ne nevessen ki, tizenhárom éves voltam, sötétkék matrózruha volt rajtam, nagyon-nagyon saj- náltam magát. Magánqs szív a mindenségben, amit fölakasztottak egy csillagra. Ez butaság, de nekem; tudja, mindig olyan buta gondola- taim voltak ... mint most is. Mi ~z a csillag, amin a maga magános szíve függ? Azt is érez- tem akkor;.,

A fiú egyre égőbb tekintettel figyelte a lányt. Éles tekintetét puha ajkának, kerekded arcának, bársonyos barna szemének, néha-né- ha madárként rebbenő kezének egy moccaná- sa sem kerülte el. Tudta, ez a lány ebben a

· pillanatban örökké így fog · élni benne, így h&llja. susogó, mégis gyermekesen zenei hang-

ját Is, amíg él. Amig a halála 'pillanatában utolsó pillantást nem vet a kialvó világra.

Csaknem elviselhetetlen fájdalmat érzett. A

sisegő hang szeliden, mégis g~~trőn hangzott hozzá a ragyogó messzeségből.· ·

- pgy-e kegyetlenül világos vagyok? Vár- jon, ha csakugyan kívánja, hogy az én kezem-

ből vegye el a halált, vegye el az életet is. Azt szeretném, ha emlékezne a szavamra. Válasz- szon, Laci. Maga azt kívánja, hogy most, ahogy vagy.0k, menjek magával a tulsó part- ra s kövessem egy olyan életbe, amit nem is sejtünk. Jó. :Én is azt kívánom, lépjen át a másik partra. Ide, ahol l:n vagyok. Itt nincse- nek pusztai cselédek, malommunkások,- gépé- szek, szélsőkocsmai gyűlések, gépészlányok, bolsevik könyvek, itt nem tagadják meg Istent és tapossák sárba a szent ostyát ... Itt hívő

emberek élnek, itt a haza fogalma szent. Itt imádkoznak a szegény királyért. Ezen · a par-

ton oltár áll, Laci. És tömjén illatozik ... Itt én vagyok, Laci, a Mária lány, azokkal, akik nekem olyan kedvesek . . . és magának is, Laci. ...

M

égegyszer ráemelte sötét, hosszúpillás szemét a fiúra és halványan, finoman, mint a szellőben rezdülő szirom, megrezdült az ajka. Telt, piros, csillogó ajka volt.

A fiú hosszan nézte. Elakadt a lélegzete.

- Maga egész életében csak játszott vel_em, - mondta gyanakodva. S úgy nézett'rá, mint- ha várná, hogy csúfondárosan ránevessen.

Ilonka egy percig állta a nézését, aztán kife- lé fordított tenyerével szinte elhessegette a szeme sugarát, mint a darazsat.

- Ne nézzen rám olyan erősen.

Különös egyezés volt ez is Szabó Irén visel- kedésével. 0 is-megérezte a fiú magánosságát

is ő is eltakarta maga elől a tekintetét, mint a

szemsértő lámpafényt. ·

- Nem bánom, játsszunk - mosolygott ka- céran a lány. - Régóta játszunk már, úgy-e?

Azt mondta. Néha eleresztem egy kicsit, néha magamhoz csalom, igaz? Most éppen magam- hoz akarom csalni. Hogy a kezemből elvegye a halált, igaz? Ide figyeljen. Komolyan mon- dom. - S komolyra szedte össze mindegyre mosolyba derülő sima arcát. - Azt mondom, maga nagyon egyedül van. Nem találja he- lyét. Társát sem találja. Szinte sírnivaló, hogy keres, kutat, hogy vár, nyújtja ki a kezét az emberek felé ... Na, hát itt vagyok én. Régi

ismerősök vagyunk és hányszor játszottunk zálogosdit, hajjaj! Itt ülök a puha homokban s maga itt mellettem. Maradjon itt. Ezen az oldalon, a folyóna-k ezen a partján. Ahol én vagyok. Miért ne találkozhatnánk itt? Miért mennénk át, oda túl, idegen országba, idegen nép közé? Mit ennénk ott? Miqe öltözköd- nénk? Hol laknánk? Honnét szereznénk bú- tort?

- Ti pedig ne kérdezzétek, mit együnk, mit igyunk, mibe öltözködjünk. Mert a ti mennyei Atyátok ..•

Ilonka legJintett s elnevette magát.

-

3

~

- Látja, nem lehet magával komolyan be- szélni. Igazán legyen egy kicsit okos. Látja;

hívom erre a partra. Miért ne váynám meg?

Három-négy év, talán eggyel-kettővel több ...

semmi az. Fejezze be az iskoláit. Vállaljon állást. Tanár akar lenni, hát legyen tanár.

, Francia-német, nem? Olyan szép ez a vers, amit németből fordított és ez a francia is ...

Miért ne?

Kíváncsian oldalt nézett rá, mint egy ma- dár. Majd hirtelen a bokor mögé nyúlt s csú- csos kis szalmakalapot kotort elő. Gyorsan a fejébe csapta. Nevetett. Ide-oda forgatta a fe-

jét, kellette magát. .

Laci érezte, megőrül. A szeméből, az ~cán is látszott.

- Csak végezzem el a tanulmányaimat, szerezzek diplomát, vállaljak állást. Ezt mond- ' ja az öregem is. :E:s várjak. ·

- Itt, ezen a parton. Nem szép? Nem jó?

·:-l'em tetszik magának? De nemcsak ezek a föl- tételek. Téved, uracskám. Mint mondtam, egészen erre a partra kell jönnie. Szépen visszatérni az egyház kebelére, havonta gyón- ni- áldozni, vasárnap-ünnepnap szentmisére - járni ... Hátat fordítani mindenféle gépészek- nek, molnároknak, kocsisoknak, cselédeknek ..

Hogy is hívják a cselédjüket? Mariskának?

- Mariskának. Dancsa Máriának. Gyönyö- rű neve van, igaz magyar lány. Ivliért érdekli

olyan hirtelen?

- ó,

nem, nem, féltékeny nem vagyok ; . , egyelőre! Megmondhatja neki is. Csak arra vagyok kíváncsi, Mariska-verse nincs?

Laci nyakig elpirult. Lehajtotta fejét, hall- gatott.

- Mondja csak el szépen - kérlelte a lány, de kérlelésében több volt a csúfondárosság, mint az érdeklődés.

- Egy Heine-verset fordítottam le,

az

^{az ó}

verse. Du bist, wie eine Blume, így kezdődik. - Tudta, Ilonka még köszönni sem tud németül. Hirtelen újabb ötlete tá- madt. Ajkán megjelent az á.lnok, kétszínű, 1lattom⁰os mosoly. - Heine egyébként zsidó.·

- Az más. Atengedem. - Mondta ajkbigy- gyesztve. :E:s gyorsan folytatta: - Semmi szo- cializmus, semmi forradalom, semmi istenta-

~adás. Semmi játék az akasztó~val. Semmi hazaárulás, vallásárulás, _ osztályárulás ..•

ahogy ők mondják. Brrr! - Összerázkódott, keresztbekulcsolta mellén a karját s valóban,

!Ilintha hideg szél süvöltött volna végig rajta, még sima karja is lúdbőrös lett. Keményen összecsipett szemmel nézett a fiúra. - Elfo- gadja? Itt marad? Nem megy át oda? - Allával a folyó túlsó partja felé intett. - En- gedi, hogy szépen megfogjam a kezét ~ ide- vezessem, visszavezessem, menjek magával arra beljebb? •Kivegyem a kezéből a mérgező

könyveket? Megmutassam magának a helyes

utat? :

- Nem tudja mit mond, - ellenkezett ride- gen, de fájdalmasan Laci. Hirtelen cigarettát vett e_lő tárcájából, hevesen rágyújtott, úgy fujta ki a füstöt, mintha szétrobbanna a mell- kasa. - Képtelenség! Dosztojevszkij azt írja

- Hallgá$0n, Hallgasson! Hát nem érti.

hogy hallgasson? ....: csattant fel ·a kislány olyan izgalommal, mintha valamely undorító állatot, például mérges kigyót nyújtott volna felé· valaki. Egy kis riadt, komor csend tá- madt. Mintha a vakító tájon, a szikrázó-villo- gó vizen ezért suhant volna át sötét árnyék s borultak volna homályba a parti fák. - Ne- kem ne mondja, mit ír az az orosz bolseviki.

Jegyezze meg magának: minden orosz bolse- viki. Istentagadó.

E

kkor hirtelen s váratlanul megkeménye- dett a fiú szíve, mintha görcs szorította volna· össze. Zöldes szeme hideggé vált, mint a ~öld jégcsap. Pupillái összehúzódtak. Taszí- tó fény villant benne. Homlokát összevonta s felvetette. Ajka összeszorult, elvékony,alt, mint a vaspánt. :E:rezni lehetett vékony fehér inge alatt megfeszülő idegeit s izmait. A so- váaly, vékonycsontú test, hasonló lett az íjhoz.

Clonka sohasem látott íjat, azt sem Wdta, mi- nek nevezik, de a fiú ebben a pillanatban megfeszített íj volt. Kissé elhúzódott tőle,

.hátratámasztott karjára nehezedett, úgy figyelte. Kislány kora óta ez volt a legizgal- masabb mulatsága: egy kis distanciából fi- gyelni a férfiakat, hogy válaszolnak kísérle- teire.

Laci azonban, mint már máskor és mások- kal szemben, villanáshoz hasonló tisztaság~

gal látta, miz:ől van szó. Egyszerre elborult az egész tájék, a felhő nem suhant tovább, sötét~

be merült a folyó és part, part és mart, ég és sziget, bokrok, fák, malmok. Vége,· vége, - mondta magában némán. Lassan felállt ülté-

ből. .

- Meghalok, meghalok Görög Ilonáért, Görög Ilonának gömbölyű faráért, gömbölyű faráért, dombos ajakáé:rt ... - dünnyögte s valóban úgy érezte, meg kell hallnia ebbeq.. a nyomban. Az is• jobb, mint ami történik. '

- Mit dörmög, miféle verset megint? - csacsogta a lányka kíváncsi hangon. Bizonyo- san most mondja majd el' az igazit, amit hozzá írt.

A fiú nem felelt. Lassan elment a sziget

Vejti-felőli részébe.

· •.• A parton ült. lábát lelógatta a sejtelmes, vonzó, meg-megrezdülve síkló folyam fölé.

Igyekezett semmit sem hallani abból, ami a bozót mögött zajlik. A víz ijesztő volt. Tükre foszforeszkált, gyűrűzött, meg-megcsobbant;

ilyenkor hal vetette fel magát a mélyből s ivott egy kortyot a sűrű oxigén italából. A fi-

nom csobbanások, mindenféle neszek

fS

zör- gések, a sötétzöld víz borzongásai éreztették, milyen zsufolt élet zsibong a mélységben és sötétségben. A fiú mozdulalanul ült, egészen elmerülve a tájban. Soha-soha ilyen magános nem volt még. Soha ilyen reménytelennek, c,éltalannak, hiábavalónak nem érezte a saját és a mindenség létét. Ugyanakkor úgy érezte:

eg:;•etlen hatalmas, az :E:gre ható kiáltás, egy- ben pedig remegő hallgatózás, nem érkezik-e valahonnét távoli felelet, megnyugtató válas?.., csillapító suttogás.

Nem érkezett semmi.

(Eu11 készü.~ regényb6l)

EGY SÍRON TÚLI PER TANULSÁGA

„Az istenek meghalnak, az ember él" - ez lehetne a mottója Kodolányi János terjedelmes visszaemlékezésének Móricz Zsigmondra, akit ő nem a halhatatlan- ság piedesztálján lát, hanem alkotó művészi munkájának teljében, emberi gyar- lóságok között vergődve. S bár a védekezés adta kezébe a tollat, a „tanítvány árulásának" vádja, ami a síron túlról tüzesebben éget, mint amikor e vád parazs.a alatt ott lappangott még a remény s a lehetőség, hogy egyszer megszűnik az ellentét mester és tanítvány között, mégis Móricz Zsigmond alakja áll megtisz- tulva az olvasó előtt, az ő küzdelmes életére esik a tisztább fény, bár a saját igaz- ságát kereső Kodolányi is fájdalmas elégtételt szerez magának ebben az egyol- dalú vitában.

Klikkekről, fondorlatos intrikákról, kicsinyes törtetésekről hullik le a lepel Ko- dolányi visszaemlékezésében, amely ilyenformán nemcsak védőbeszéd, hanem vádirat is. A két háború közötti magyar irodalmi életnek csaknem minden ku- lisszatitka itt van kiteregetve fülledten és penetránsan ezeken a lapokon, plety- kák, lappáliák, acsarkodó tülekedések központjában áll az író, és éppen azzal ma- gasodik ki az egész kavargásból, hogy munkája fontosabb neki, mint a kicsinyes dolgokban való helytállás.

Kodolányi János elhidegülésük történetét meséli el, s ami szép és megindító ebben az önigazolásban, hogy ez a betegesen érzékeny lelkületű író nem hallgat- ja el a maga gyengeségét, bármennyire igyekszik is jóhiszeműségéről meggyőzni

az olvasót azzal, hogy Móricz Zsigmond nem állta a szavát, hogy engedett sze- mélyes érdekeinek, s feláldozta a tanítvány hűséges barátságát, ragaszkodását, és megalkuvó magatartásával nagyságához nem illő helyzetbe került. Nem új do- log, hogy az érvényesülés küzdelmében puritán elveket hangoztatnak azok, akik nem tudtak élni a modus vivendi adottságaival, s lemaradtak. Kodolányi János is ebben az erkölcsi tisztaságban próbált vigasztalást keresni a törtetőkkel szemben, a siker silány lovagjaival szemben, s azt vette rossz néven mesterétől, hogy az olykor egy cinkos kacsintással odaállt a könnyen érvényesülők mellé, és ezzetki- játszotta tanítványait. Nem volt bibliai szerep, annyi bizonyos. De ha az ember

csak azt a romlott légkört érzi, aminek Kodolányi nyit ablakot több mint két évti- zedes távlatból, ha csupán azt az eszeveszett fenekedést veszi számba, amiről ő

számol be az akkori magyar szellemi, politikai és gazdasági élet porondján, Gömbössel, Antal Istvánnal, lillafüredi találkozókkal súlyosbítva, amelyek egyi- kére Szabó Dezső csak azért nem jöhetett el, mint arról a miniszteri házigazda a

738

i )j°'{f [ ~ ) il9Óo. {J-..11. ^{L 14 q "}

'" H- f Ö,m,~··t;;lf ~ , ~ - D e ~ / - : }

;JJ ^cr,.j

1

í·v,-r - ^{P t2v1} i ^{Í,: :L.J/, , &-e~ /40 q 'J , 'l,,_ ...,.l}

k , N-oLf le.,,,\¾ ke.

^{,1L ; % ~ ~}

> ~ , r ^{-~•-f · r~ f- }~1}

6

jelenlevő

ötven magyar írót tájékoztatta, mert nem volt nadrágja, s ha figyelem- be vesszük a

különböző

szellemi hatalmakat, akkor csodálatosnak

tűnik

az a mindent

legyűrő életerő,

amellyel az

öregedő

Móricz Zsigmond - Kodolányi ta- núsága szerint is - szinte emberfeletti méretekben tudott fölébe emelkedni az egész közéletnek, csak azért, mert nem ért rá a kicsinyes moralizálásra, ahelyett

műveiben

festette meg a kor igazi képét. Micsoda fölényt éreztet, hogy leparolá- zott a kis senkivel, hogy belement a maguk kancát

féltő

érdekszövetségek kicsi- nyes mesterkedéseibe, s aztán mindent feledve haladt a maga útján tovább. Fá- radtan cipelte emberi gondjait, elüldögélt a Gül Baba kopjafás boxaiban, és tra- gikus házasságairól vallott a fiatal írótársnak, egy szerelmi ügyekben gyermeke- sen naiv lélek

őszinteségével,

miközben váltig hangoztatta, hogy sietnie kell, mert még három cikk vár megírásra aznap, el kell tartani a kilenc

főből

álló csa- ládot, s a vármegyék felirattal fordultak a kormányhoz, anatémát követelve a leg- nagyobb magyar író

műveire.

Mert ha megalkuvónak mutatkozott apró emberi érdekeknek engedve, nem hunyta le a szemét a kor és a társadalom sötét hulla- foltjai

előtt.

Lelkesedéssel szólt például a szloveszkói magyar ifjúság baloldali mozgalmairól, a csehszlovák demokráciáról, a pusztuló Ormánságról, s hosszú

esztendőkön

át nem

szűnt

meg regényben - a Boldog emberben -, novellákban és riportokban a magyar munkanélküliség rettenetes viszonyairól írni. S Kodolá- nyi mindezt párhuzamba vonja az

ő sértődöttségével, kényszerű

magányba vonu- lásával, az elhagyott

szerető

fájdalmas

keserűségével,

úgyhogy

bőven

ad alkal- mat az olvasónak Móricz Zsigmond emberi nagyságáról is

meggyőződni,

s ugyanakkor napirendre térni az

ő

személyes sérelme felett.

S milyen színes képekben mutatja be mesterét a leányfalusi kertben, pesti éttermek fehér abroszos asztalánál üldögélve, s a remek rácponty ízeit dicsérve, miközben Cholnoky László ötvenéves koráb!ln a Dunába vetette magát, s min- den vagyonát, hetven fillért, a Baumgarten-alapítvány gyarapítására hagyta, és Somlyó Zoltán egészen

valószínűtlen

nyomorára panaszkodott. József Attila meg a szárszói tehervonat kerekei alá feküdt.

Rettenetes kor volt, csak most látja az ember, amikor ilyen aprólékos gonddal tárják elébe minden piszkát ennek az

időszaknak,

melyet szerettek a magyar

„ezüstkor" reinkarnációjának tekinteni, s amelyben a

belső

emigráció minden erkölcsi fedezéke ellenére is, gyáva menekülésnek hatott az ilyen

teremtő

óriás következetes és nagyvonalú küzdelméhez viszonyítva, mint

amiről

Móricz Zsig- mond elveihez

hű

élete és alkotómunkája Kodolányi visszaemlékezéseiben is

meggyőzi

az olvasót.

A tanítványi

hűség

és ragaszkodás mutatkozik meg töretlenül Kodolányi vita- iratában, és a felsorakoztatott bizonyítékok nem az emberi gyarlóságot tanúsítják Móricz Zsigmond életében, hanem

ellenkezőleg,

az emberi nagyság pascali ma- gányát egy embertelen kor rengetegében.

Ha mással nem, hát ezzel a becsületes szemlélettel szerzett elégtételt magának

Kodolányi János az

ő

múltat

idéző

fájdalmas perében.

(ÓDOLANYI JANOS:

MINT EQY l<VTYÁT .. ,

l\1

ár akkoriban az istállóba szorult az öreg Ezékiel, mikor János megházasodott, ~

feleségül vette Kis Simon Márit, egy szegény

•ötgyermekes paraszt csinos, kicsiny, formás- ügyes lányát, aki akkor múlt tizenöt eszten-

dős, és hótiszta biklájában, halványkék ke- béljéb2n, hosszan csüngő szalagos hajfonatá- val, kis gömbölyded alrhaszerüségében szem- revaló, kedves, szépszavú, szépdalú leányka volt, remekbe alkotta az Isten. A szegény :Nagy Varga, meg a szegény Kis Simon -Má- 'rika ebben a közös udvarban kezdett gazdál- kodni, a féi'fi alig negyedfertály földjén. De a vén Ezékiel útjukban volt. Elöz-i.:együlvén megyszerte híres csontrakó feles~ge halálá- val, előbb a lányától került egy fokkal lej- jebb a felsőházból, majd fiától is lejjebb az alsóházból, az ólba. Mit is keresett volna a

·házban? !gy legalább vigyázott az állatokra.

Enni azért bejárt. Mert a fiáék adtak neki früstökre egy kis szalonnát, ebédre, ami volt, vacsorára egy tányér tejet ... elég az öreg- nek ennyi. úgyis vérmes. Mint afféle kallódó.

divatjamúlt szerszám, hányodott-vetődött hol a tornácon, hol a ház előtti padon, hol az istállóban a vackán, hol meg a kert végében, egy lddőlt faderékon üldögélve. Két bottal járt, lassan araszolt, a derekát nem tudta .kiegyenesíteni. Fehér ing, bő fehél· gatya, ósdi bocskor volt a viselete. hosszú haját két ágba fonta, s görbe fésűvel szorította le, széleskarimájú, fekete kalapja olyan ünnepé- lyesen ült a fején, mintha, mindig temetésre indult volna. Szép barna, okos arcán év- ezredek hatalmas fegye!me és keménysége országait: komoly szeméből időtlenség sugá1·- zott a folyton változó, jaj. nagyonis keser- vesen változó világba. ö is .,levetkőzött, mielőtt lefeküdt volna", vagyis fiára-lányára íratta csekély vagyonkáját: házát, belsösé- gét, az egykori fél jobbágytelket örökös el- tartás, ruházá,;. lakás ellenében. Most már aztán csak terhe volt a földnek, még inkább a gyermekeinek. Naponta elkérdezgette ma- gától, mié~·t is él. Félhangon beszélgetett ön- magával. feleségével, egy-egy régmeghótt pajtásáYal. valamely régi lelkipásztorral ...

A múlt árnyékká vált emberei-állatai körül- vették. ahogy ott ült a melegen sugárzó Na- pon, s elfasult ereit süttette. Szemét behúnyta, fejét hátrahajtotlo!l. s arcán végiggördült egy- egy nehéz. csi1logó könnycsepp. anélkül. ho.gy egyetlen vonása megváltozott volna. Olykor odavetett egy-két nyájas szót Bársonynak.

a fekete. göndör szőrü kiskutyának.· s Bár-

~ciny szelíden pillantott rá, meglendítette né-

~ányszor lombos fadfö.t. -crdafeküdt ,·a bó~~ő" · ráho7.. s ime. ez 'a'· :h,el,vtet''<en1lié'kézt'e'tte-•:61J:,•

\Jz időtlenségben· üldögélő dali legéríyre .. aki' egy óriástölgy árnyékában üldögél fekete kiskutyájával. s egy takaros kis barna leányra gondol. Vagy áts?.ólt az ugyanazon az udvaron lakó vén Böbékhez. a gyermek- telenül mani.dt, magábaroskadt. vén emberhez:

,,No. megen rómlil~ az üdő." Az meg felbá- mult az égre. kelletlenül felelt: ,.Romlik.

a rosseb egye ki.'" És köpött egyet. Ha meg a kispadon üldögélt. s elnézegette a va-

sárnapian öltözött népet. szeme elött a ha.i- dani kebéles lányok daloló füzére ringott el, amint az egész utca széiességében. egymás derekára font karral. ütemesen lépkedve ha- ladtak végig a falun. velük szemben pedig

a

^{legények, ünneplő} gatyában. fekete lajbi- ban, virágos kalappal a fejükön, ragyogóra tisztított t\j bocskorban. mint egy víg csatár- lánc. :E:s hallotta a lányok ércpengésü neveté- sét. a legén,vek harsánv kötözködését. s a régi harang bongását. amiből végül is ágyút ön- tött ez a romlott világ. Nagy Varga Ezékiel körül sohasem változott meg az a falu, soha- sem merültek el azok az emberek. sohasem

\"énültek meg azok a délceg lányok, soha- sem l'okkantak meg azok a lovak. sohasem lrnl!att,ik el fogaikat awk a kutyák. soha- sem dőltek ki azok 8. fák. nem száradtak ki

~zok a· nádasok. vadYizek. morotvák. soh::.i- s·em keseredtek meg azok a sulyrnok. kört- véle sohasem frnorodt?k me« az édes sz;Uiéie levesei ... ó. Un1mi~'ten. r,z- égbolt ugvan~z t'olt. a Nap. a felhők, az éjszaka csillaga;

(Regényrészlet)

ugyanazok és a merengő Holdat ugyanaz a Markoláb falta fel kéthetenként, aki akkor.

És örökké élt a kapitánya is, aki rukkolás- kor vizitálta őket Capo d'Istriában, ahol szol- gált más derék falubeliekkel együtt. A ke- mény német rikoltásai sem haltak el soha a tenger felé fújó szélben.

- Ett a leves, egyön - szólt ki az uno- kája, Juli, a tornácra, s a régi szelíd, édö- söm-kedvesöm-verágom asszonyhangok, ame- lyek az imént még úgy szálltak felé, mint mezei virágillat, egyszerre riasztó közel hang.

zattak.

- Mék má, mék - dünnyögte, s két bot- jára támaszkodva. lassan felcihelődött a he•

lyéről, befelé araszolgatott a konyhába ..

- Siessön, nem érök rá magát trázsálni - sürgette Juli.

- Jó, jó, nem tok gyorsabban. Nem en- ged a derekam - mentegetőzött. Végre az asztalhoz telepedett, fehér bajuszát kétfelJ törölte a kezefejével, s arcára a néma imád- ság enyhülete szállott.

- Magával is csak a velág több - doho- gott .Juli. Pedig úgy tudta volna szeretni ezt a csúnya, vöröses hajú, erős orrw, szeplős

nagy darab lányt, úgy tudta volna dédelgetni.

Hiszen az unokája; Mindig szépen szólt hoz•

zá, szinte mentegetőzött, hogy még él.

Fia, menye, unokái elmentek aztán a nagy postaházba, úri módon laktak. ö meg itt maradt az istállóban, elhagyták,. mint a régi faragott holmit: ringószéket. bölcsőt, hasadt

pörgőt, szaput, mosósulykot, famorzsát, egér- rágta szuszékot, szökrönyt szokták . ; • Van új, van modern, gyári, festett. Van úri. Nem amo~yan parasztos. Faragott szekrény, tük- rös. politúros. Cifra díván, tornyos támlájú.

A pörgő kinek kell ma már? Ki fon? Any- nyi gyári vásznat vehet. ki-ki, amennyit alcar.

y

..

Van Ádlernél, Spiegelnél, Márkusnál. Van. a Békánál Pécsett. Hát a bölcső, amit az új

;apa faragott· első gyermekének, s ami végig- szolgálta valamennyit? Mind az ötöt-hatot.

Kinek-minek a bölcső? .Hát a mosósulyok?

· A régi, szép, faragott, cifrázott sulyok? Ami- vel rnosónapon az egész falu asszonynépe a Feketevíz partján ütemre· verte a ruhát a mosóállványon? Ki mosna ma már a folyón?

Ezékiel arcán végiggördült egy könnycsepp.

- Ne ríjjon, halli ked--e. Minek rí? Nem bánti sönki - szólt rá Juli.

. :~ N~m is:· a~fl't•mil'l1l):1~ )rínélt,. kegyijsöin;

~-,-emelte rá sz.emét •a ,nagypa .. ..., CsaÍd,1at a szömömbe ment a •gőz. A leves gőzi. De azér jobb lönne .megnyúgodni. Elmönnl a feleségöm után. - S lassan evett egy.;.egy kanál levest, mintha mérget kanalazna. A legjobb leves is olyan már, hogy a régihez még hasonlítani ·sem lehet. ·

· - Láti, mast igazat mondott - helyeselt Juli. - Megnyúgodhatna má. Magának is jobb vóna, meg nekünk is.

Az. öreg 11':zi nem haragudott meg unoká- jára ezekért a szavakért. Gyakran hallotta, megszokta, igazat is adott nekik, Igen, vele csak a világ több. Ha lett is, csak ne. vóna!

Meg kellene nyúgodni, igaz. nincs ·ebben semmi rossz. Világ terhe már, de magának is. Felesége várja a másvilágon, hívja is gyakran álmában. 8qt, olykor még ébren, nyitott szemmel is látja, amint fehér ken.

•dővel bekötött feje nyájasan felébólint, uj- jával pedig úgy hívogatja, mint lánykorában, ha titkon csókolozni hívta a pitvar sarká•

ba . . . Minek már neki az élet? ·Semmire sem való. A jószágot sem tudja megvakarni, megetetni, kútra ereszteni,. alomszalmával a trágyásrit kicserélni. Vizet húzni, a konyhára fát aprítani. Lovat legeltetni· éjszaka - ma már nem legeltetik éjszaka a lovat. Unokáira vigyázni, nekik keriy~ret · szelni, peszmeggel gondosan megkenni, szép szóval a tisztaság- ra inteni, csigát. bábút. kiskocsit fabrikálni.

O'Iébe ültetni, szép. meséket mondani. hogyan vívott meg a kék láng a piros lánggal, a • fejér bika a fekete bikával, hogyan repült

a parazsat evó, állkapocstalan táltosló, s vitte hátán a kis kanászt, aki táltosfiú volt ...

Hogyan látta meg halott urát fekete négy- · lovas hintón a levegőben vágtatni a szente- gáti Bartók Lajos parádéslcocsis .... U.r:iokái?

Csak ez a kettő van. a. fiű me~ a· lány. Egyik- nek sem kell már csiga, baba, kiskocsi.

Mikor kellett, vettek· nekik ·a boltban sokkal szebbett, festettet, hajasat; cipellőset. Szeke- ret cifrát, ióval, szérszámm~l, ~a János jól adta el a diszriait. Mese mégúgy sem kellett nekik, .,Ez csak olyan hazudság" ,._ mondta neki a kis rövidnadrágos Dezs(>ké. Hiába botránkozott meg · szavain a nagyapa. hiába bizonygatta, hogy vannak t~tosok még mr.1 iS, meg látóemberek, .. halottíró asszonyok, táltos lovak, bllták. Mese, . mese, butaság, hazudság, babona ... Mi haszna· 1e,hetett vol- na már? Igaza volt, aki a „megnyugvást" ki-

Ezi. !!;s mégis. belehullott· egy-két csepp köny- nye a bablevesbe, a krumplileve11be, · a .. pa- radicsommártásba.

Németh erdész fia mindig baráiságós volt hozzá .. Olykor órákig .elüldögélt mellette az utcai kispadon,· s miközben az. '.utcán· jövö-

menő embereket nézegette, · régi törté-11eteket_

meséltetett magának. Milyen volt az·. az egy~

kori élet, amikor még .· nem történt meg .•

a

,,különözés". Milyen volt

a

falu,.

a

porcíngo:.;.

kon épült maroknyi talpasház-csQport. Milyen a határ, meddig nyúltak a hatalmas tölgy:.

erdők, bükkösök. Merre folyt · a µij~ályozat-:

lan Feketevíz, hol nyúlkált a homokpadokig;

úrmákig a vadvíz. Merre · kanyal'Qdo.tt. a Drá•

va, hol halt el a régi meder .. Hogyan halász~

tak? Hogy készítették a halat? Hát a vfzimadaral,a:t s a tojásaikat hogyan· gyúj- . tötték? (,,Fúmadárnak" meg ;,fútojásnak'' nevezte a nép;) lts ezer kérdésre ·.vári:. \Tál.aszt még a viseleti·ől; a ruhák varrásárpl . is. :Ezi bácsi szívesen mesélt, _nyugodtan,/égyenlete- sen,

a

fiú ko'ttázru szerette. volna;

ha.

^nyel-

vet kottázni· · lehetne.

ltzi

bácsi. 'csupán azt mondta el, arról tett hűséges, pontos • jelen-.

tést, amit szűntelenül m2iga köriÚ látott, amit élt. 11':vekig tartott ez a külön~s . kap-., csolat közöttük. A vénember már mosolygo.tt ..

is, ha a fiút látta, nesélgetés 'közben ·sem mindig azért csor<lult ki · a könnye,

,mert

megfoghatatlan fájdalom nehez.ed~tt

ii

szívé- re. ~s ha fájdalom. volt, hát az ·élet sz~psé- .

gének fájdalma. .

Miközben a rég! házban. ahol: a fiatalem~

ber tízéves kóra óta annyi

piro.s

búzakenyér- pfrít6st evett fokhagymásan, :~y.i

-tós

súrúborsót, annyi . fagyQ!l ·. szalcmnát hersegő•

hagymával, annyi jó

pohár

siller bort kor- tyintott ·Nagy Varga· János egészsé11;ére, any- nyiszor verte. a ,bla~tot ,esténkéilt· a szomszé- . dolók ·között dl''beszélt tudományról. amit az

iskolából hÖzot( avagy a ,sáj~t móqján gyűj•

tagetett, ők · ketten; Ézi bácsi meg a. diák, mélyen elmerültek a múltba. Laci hálából, szeretetből a ·. jövőt is . meg,-megráj1.0lta az öregember előtt. A jövőt, amit · még talán meg fog éi;ni, de ha ö nem, hát a többi Ezé- kiele-k, Sámuelek. Dávidok: ·Jánosok;

Sárak,

. Zsuzsanruik, . :Zsófik, ,: Ráchélek, ·Esztere1t Az.

egész . ormánsági ·. élet újjÁl!züle~t.

.ái

^„ or~' mánsági nép aicsőségét ..

Ezzel

ugyan . ~ldel bácsi Iiem .törődött,. de az.~ megvallotta. hogy,

· .,mőte' a kiilönözés megtörtént, azűte · rom-·

lik a nép."· Laci, •mint · tanult fiatalember.

·számontart.otta á romlás okait; eredetét s

a~

egész · folyamatot . · éytiiz:edékltel .. elő!~ . rnt:?g . tudta mondani. Látta, ··látta,' ahogy

Ezé4.1:cl,

bácsi élt. a. múltban, . milyen. siraIJ:nas vµág.

lesz itt ·ötv~ri-száz. év ·múlva.

ha

a forrada,...

lom . vé.glég elbukik. A húszholdas lányt •fe-,,:.

leségül. aiiják a· húszll0ldas · 1egényhez, negy;;.

venholdas egyetl~n fiúk elvesz

egy

^negyven~:

hold:as- . leányt. Ekkor már nyolcV;llt1.hold~.

nagygazdák Iesznek,'.-lányuk után, fiúk· utáµ, · csurog a· nyála a környék• minden nyolcvan• ..

l _t

\

.. ·:,.-

. :r,J(u

.

~· ~-

-:~::··~.-.. ^' :·

., ~' L.J~~-~

JO

KóNYVEK KóZOTT

Darvas Jmsef:

1

tum-írásokból. Nem extrém ORSZAGUTON VAROSON esetei, tipiku.1 figurái voltak ' ezek a gyöngédség, vidámság A riport - ha jól, ha igény- ~s emberség nélkül éló férfiak nyel, ha a valósághoz és az cs asszonyok annak a kornak.

anyanyelv kifejezési lehetósé- A mai élet kutatójának geihez híven múvelik - nem ugyancsak szenvedélyesen kell egyszerűen „alapanyaga" vala- keresnie a mélységeket, az mely irodalmi műnek, hanem egyes emberek életjelenségei maga is irodalmi alkotás. Iro- és a társadalmi lényeg között dalmi életünkben újra rangot feszülő kapcsolatokat. Az iro- kezd kapni ez a fontos mafaj. · dalom és újságírás legkülönbö- Darvas József ez7..el a most zőbb eszközeivel művelendő megjelent kötetével - amely mai falu- és városkutatás sem 1936 és 1940 között iródott ri- hallgathat a problémákról, portjait és cikkeit gyújti egy- gondokról, konfliktusokról be - két feladatot is teljesít. Am arról sem, amit

a

Egyrészt felidézi a Horthy- nyitott szemmel járónak Magyarország ,,természetraj- lépten-nJromon meg kell zát'", másrészt arra ösztönzi a látnia: a lehetőségek állandó fiatal írókat, újságírókat, hogy gazdagodásáról. Az .,én" világa olyan szenvedéllyel kutassák helyeU a „mi" világának kel- az életet, miként azt ö is tette lett elkövetkeznie ahhoz, hogy

· fiatal íróként. a feladataira (és lehctöségei- Az élet szenvedélyes. vizsga- re!). figyE;~mezte!ett közösség lata akkor csak a társadalom valoban UJ sorsat kovácsolja ellenségei1,é tehette az írástu- ki emberek életének. (Szépiro- dókat. Hiszen - ha nyitott dalmi Könyvkiadó.)

szemmel jártak és nem bújtak A, G,

a nem .csupán nézni, hanem látnivalók elől - akkor lép- -ten-nyomon olyan jelenségek- kel találkozhattak, amelyek egy emberhez nem méltó vilá- got revelláltak. Darvas érzel-

gősségtől mentesen megírt ri- portjaiból is egy olyan élet bontakozik ki, amelynek az a

· törvénye, hogy „az ember az ember farkasa". Háborútól,

munkanélküliségtől, ellátatlan öregségtől rettegő, dermedt magányba fulladt kisemberek, tudatlanságban tartott asszo- nyok, a „város" ellen uszított parasztok, torz „próféták", akik plakátokra firkálják fel gondolataikat, az egész világra

· dühös, de dühüket szerencsét- . len hozzátai-tozóikon kiélő

: munkanélküliek vonulnak el

előttünk ezekből a dokumen-

Kodolányi János:

VIZVALASZTO Kodolányi új regényének fö alakja, a húszesztendős Laci, egy kirá11duláson a Dráva menti úsmocsarak mellett ko- csizik el. Sásra, lápra, kidőlt,

korhadt fatörzsekre nyillk a szeme; a tájék itt ezer évek alatt is alig változott valamit.

Kirándulni megyünk mi is az íróval, az elsó világháború utá- ni világba és szemünket egy ritka, aliit ismert tájra, histó- rlánkban alig felmért időszak­

ra vethetjilk. Nevetségesen kis-

szerű, konyhálk és háló.1zobáik határain túllátni képtelen, lelki restségben szenvedő falu- si polgárok nyüzsögnek itt, mint a poshadt viz kis ázalék-

állatai. Ormánsági basa-parasz- tok. akik az új, meg új hold földek összekuporgatása kö1.- ben elvesztik minden emberi ér.zésüket. 1920-at ·írtak akko1·.

Ez a barany.ai szerb-mcgszállla vidék rövi<l idóre egész külön- leges ltörülményeket teremtett.

Földbirtokosoktól le a sovi- nlszt-a patikusig, türelmetlen leszámolni vágyással varták Horthy sastollasainak bevonu- lását. Már készítették a halúl- listákat, előre szétosztották a pozíciókat. A pnrasztok egy része közömbösséggel várta az újfajta megszálllist, a munká- sok viszont mindent megpró- báltak, hogy a viszonylag de- mokratikusabb körülményeket fenntartsák. Kodohínyj meleg szeretettel ábrázolja a bát- rakat, akik egy jobb hazáért a bukott forradalom után is ,·állalják az áldozatokat.

A nyelvművész csiszolt stí- lusában gördülnek a zenéló mondatok. felváltva a mérték- · tartással kezelt. színes ormán- sági tájnyelvvel. Erösen é1·cz- zük az lrás önéletrajzi jellegét, sok jelenetben a valóság élmé- nyeinek forró közelsége ad kü- lön fényt és erőt. A szereplő­

ket általában csontig metsző

kritikával. sokszínűen ábni- zolja Kodolányi. Éppen a fő­

szereplő Laci fiúval bánik el-

néző kritikátlansággal, mikor - a 1-ealista módon ábrázolt figm·ák között - nemegysze1·

romantikus pózokban mutatja be ót. Ebből következik. hogy a hősként színrelépő fiú csa- ládtól, osztályától való elszaka- dásának drámáját, feszültségét csak a könyv vége ielé érezzük.

A regény több helyen csupán színes, néprajzi-társadalmi ál- lóképpé merevedik.

Kodolányi János műve - problémáival együtt is - igen figyelemre méltó alkotás. (Mag-

vető)

Bernáth László

~ µ,~ ^il9W. f"' ^{.19. t4Y, li} , 'k}

Kodolányi János: ·Vízválasztó

(Magvet& Kanyvkiad6)

A Dél-Dunántúl egy része - s ezen belül az . Ormánság - a szerb megszállás követ- . keztében. nem élte· át a Tanácsköztársaság

hősi küzdelmeit s az ösezeomlá.s után is jó ideig megmaradt kicsiny szigetnek, ahová

egyelőre - legalább is nyíltan - nem ha- tolhatott be a fehér terror, A bukott forra- dalom erői · itt próbáltak újra szervezkedni, de megkezdték tömörülésüket az ellenfor- radalmi csoportosulások is. Ezen az izzó ta- lajon,. ebben a forrongó katlanban az osz~

táJ.yellentétek is nyersebben, brutálisabban rajzolódtak ki.· A forradalom lángja. még magasra csapott, de a -Horthy-Magyarország árnyai is egyre· sűrűsödtek, s az egykor csöndben, vegetatív békében élő.falvak meg- teltek indulattal, szorongással, forradalmi lázzal. _s a megtorlás vágyával. Ezt a. kor- szakot kelti életre nagy terjedelmű regényé- ben Kodolányi. ·

Nem viszi olvasóit ismeretlen vilá.gpa. Re- gényének számos alakját, problémáját ismer~

jük már régebbi műveiből. • De itt most ~

korrajzi igény, s a kompozíció eredményes képpen az ismert figurák új szerepkörhöz ju~ak, új funkciót kapnak s a felve- tett problémák - például az egyke - nem elszigetelten jelentkeznek, hanem öesze-

növődnek, egymásba fonódnak, .hogy minél teljesebQell példázd.k egy zavar6s, izgalmas korszak bels6 ellentmondásait. ·

Németh Laci, a regény főhc5se, akiben nem nehéz ráismerni az ir6 fiatalkori önmagára, jóval több nyers igazságok kimondójánál.

Vergődő lélek. Amikor a Tanácsköztársaság.·

bukásá t1-tá.n visszaszökik a demarkációs vo- tuűon falujába, a vesztett illúziók fájdalmá- val tekint. széjjel. Nem válik, nem válhatik enerválttá, közömbössé, ezt nem engedi. a csalá.di környezet, az osztály, amelybe bele- született, s amelyet teljes egészében s külön- külön minden egyes tagjában halá.loaan gyű­

löl. Nem· patétikus . alkat, racionalistá.nak v!lllja magát, tele van kétellyel, nyngtala>

nit6 kérdéssel, á.m mégis felgyúl6 szenvedély az egész ember, ha osztálya - a gyűlölt

magyar középosztály -- durva érintése illeti, ha igazságtalaneágot, becstelenséget lát maga körül, ha csalódnia kell Dezsőben,

,,testvér-barátjá"-ban, ha a jellemgyönge- lég, a gyávaság, a megalkuvás ezernyi vál-

tozatát kell tapasztalnia mindenfelé. Nem

gőgös lélek, hanem szomorú és magános~

Tulajdonképpen lírikus kedély, a szép ver- sek, a finom hangulatok s.zerelmese. Az egész.

regényen végigvonul egy Heine- s egy Baude, laire-forditás motívw;na. · Zaklatott óráiban ezeket csiszolgatja, ezekhez menekül csa- ládja s a külvilág elől;

Lacit nem csupán s nem is· elsősorban az.

osztáJ.ytársadalom szerkezetének felismerése- teszi lázadóvá, hanem a szülői ház nyomasztó levegője. íme, a regény lírai indítása. Rendes családban, szerető szülők közt élve, ezzel az -alkattal sohasem lett . volna lázadó, hanem gazdag lelkivilágú, mohó intellektuális érde;k--

lődésű humanista •.. Lacit minden érdekli~

Buddha és Marx, az Ormánság őstörténete

és a Farkas tiszteletes könyvtárából · köl- csönzött mlívek ezoterikus tanai ~gyaránt.

S mégis minden olvasmánya, egész intellek~

tuá.lis izzása egy nemes, alantas vágyaktól és indulatoktól mentes gyűlöletet hevít.

De gyűlölködésében, belső meghasonlás•

ban ·ég már körülötte az egész Ormánság, az egész Baranya is. Ezen a magára hagyott.

kis szigeten a történelem két osztálynak tette fel a kérdést. Az uralkodó osztáJ.y - a.

R;. Tóthok, a Kurkók, a Benék - termé- szetesen a Horthy-Magyarországot vállalja.

A regény nagy erővel mutatja be Hor- thyékt61 távol - a Horthy korszakot, még kezdeti virulenciájában, viper-éhségében.

Gyilkos fehérterroristák között járunk,· akik azonban - megszá.llá.s. lévén - nem tom- bolhatják ki s ~ t a dühüket. K. Tóth Kál- mán, a 300.

holdas

mintagazda, a regény egyik legjobban megrajzolt ~ j a , aki né-:

hány napig Laci hugának, a zárdában bete-:

ges hajlamúvá torzított szerencsétlen Ilus- nak .-vőlegéJlye, a D111,ga primitiy parlagi- ságá~ is démonivá nő, mert bősz indu-:

latait a hazai ellenforradalom vé~, gyalá-:

zatos példája fdti. Vagy ott van Kurkó, .a

„keresztény" tőkés, K. Tóth jövendőbeli apósa; már alig várja Horthyék bevonulá- sát, hogy - oeupa hazafiságl;>ól - tőkéjével siessen az· ,,országépítés" segítségére. Az ir6 végtelen keserííséggel, megvetéssel leplezi· le hazafisá.guk önző osztálytartalmát •. Jelenté- seket, .listákat készítenek megmozdulások- ról,-emberekről, de nemcsak Budapestnek,

Ai

hanem a belgrádi belügyminisztériumnak is, szenvedélyes, keserű és legtöbbször szarkasz- mert hátha végleges lesz a szerb megszállás~ tikus hangon. Ez valami fojtott pátoszt ered- márpedig ők tovább is urak akarnak ma- ményez, belső feszültséget, mely csak akkor radni, jó hazafiak. Béreseiket, alkalmazot- oldódik fel - íróban is, hősében is - , ha taika.t gyúl.ölik, a leggyalá.zatosabban ki- a régi, patriarchális, pusztuló Ormánság zaá.kroá.nyoljá.k. Gyarmaton élnek,

a

^magyar emlt\keit, még itt felejtett alakjait idézi fel, gya.rmat pedig - s ez a regény egyik fájó Ez ii. lirai komponálási mód természetesen kicsengése, Laci szorongásos sejtelme - nagy egywetlenségeket eredményez. Egy- még hosazli-hosszú ideig meg fog matadri.i, egy jel1maégnél~ alaknál, he~tnél nagyon mint ég6 szégyen, megkövesedett múlt. · is sokat kell id6znttnk:, Dl&ilko-r meg az író A indltJ e restauraci6it kísérletével száll végleg elejt

egy-egy

szálat, otthagyja ~ - szembe a mmiká.aaág. Forradahni pártot :niáaik ~ját (példaui Fárkas tiszteletest).

szervez s ebbe belevonja a szegényparaszt- · Az ol'vaa6nak

az. az

érzése, hogy

taJAn egy

aágot és a pusztai cselédséget is. A regény kéazüla ciklus részével van dolga. A :f6hGs • hitelesen érzékeltéii a. pá.rllazervezés, az egy. \\tja nagyon vi:11.goa, a ebb61 a szempontból napos sztrájk forró hangulatát, mégsem oly nézve a regény le is zára:11', De éppen a :f6h6a·

lüktetően eleven itt, mint az ellenforradalom . alakjának ábl'.l,zoláaában, éÍetútjának felvá- eróinek és alakjainak ábrá.zoJ.Wban. A mun- zoláaában válik

egy

pillanatra probleni.a- káaaágot a puritán Szabó gépész k4pviaeli és tikusaá & regény eazinei ~ . s ez öaaze- . lánya, Irénke (Irénhez Laci s~rehne1t vonzó- függ a Utai

forriuUAsi'

mód sajátságaival.

dá.at érez). J'ól ábrázolja a regény a földtelen Laci ugyáitis . a J.'ég&i:y folyamán Dim) fejlő-

paraszti tömegek :n,d:ika.Iizálódá.aát. A regény dik, aókszor ciSáli: •zélyei:nek, .i:ndtilstainak a folT!l(labni ·D;légmozdulás pi.toszá.t és szép- a rabja. Ez 'ri!zi át őt a azooiaJisták táborába ségét megmutiitja ugyan,· de nem azt a tör- is. ÁllásfoglaJálla becaiilétea, de nem érezzük ténelmi kényazerdséget, mely a . mw:ikáa- eléggé. megalapÖzottnak. A,z iró az 6 alak•

ságot a majdnem reménytelen· helyzetben j'ával &k.ána példázni a forradalmi erők gy(,- is osel8k.YAare- késztette-. Szabó gépész és zehnes elón:,omwWt, f;ézisét mégsem érez•

lánya fatalizmussál,

azinté peaazimizmusaai

ziik

Jilegff6z6nek. &kbl

µikább. meggy&

végzik kötelességüket~ Tudják, hogy köze- á koldua; kiliemrnizAtt parasztok és _cselédek ledik az id6, amikor miivük összeoinlik, a forradaltniaága, mint a. Ma tétova, személyi tovább kell menekülniök Horthyék vérebei érzelmektől fiitött

magatartúa.

Amikor La- elől. · cmak döntenie

kén,

apja, gySölt · apja dönt

Kodolányi nem ismeri az epikus nyugai- helyette: örökre kitiltja a szülői Mzból s mat, elveti az objektív ábrázolást. Széles, Lacinak most. már ne'Qi meggy6z6désból, .epikus koncepció a V ~ . de mind- . hanem kényazerb6l muszáj

vállalnia

a· foi'- végig a lirai motiválás jellemzi. Netnellak r ~ á : r szel'&pét, Ez a szubjektív meg- alakjai tdlfdtöttek, hanem maga. az iró is oldás, 6ppeí:t

azért,

mert nimia objektív hi- minduntalan beleszól, szenvedélyesen, azo.b• ·. tele, lizá.rny'-1. azegi·a regeny lendületének s

; jektíven, az elbeszélés menetébe; cáfol, vi-' véglió fokon

ké:rdéaessé·

teáZi a f5h& · alllk- tázik, nemcsak feltárja, ,meg is magyarázza janaJi.: 6szinteaégét is. M-iSgiir olyan gazdag, a cselekvések rugóit. Nem~ '-brázol, ha- meggyőző 6s · .hiteles életanyagot tár elénk nem öaazegez is. Ez a m&gJ('árá.zó ht\v, ez a Kodolimyi

~:re.

hogy azérm:iCSN8D tudja.

_ ázénvedélyea indulat azonban szervesen ol- ellensúlyoztli J,.6se probfematiküliaá.gá.t. Sike- vad egybe az epikum

anyag'-val;

erősíti, lizí-

rült - nagy

vonatáif>aii - történéti és md, nezi. A regénybeli eseményeket Lacil·a~ vésii hitelessé~ megrajzolnia, történel- át látjuk, s ahol ·á · f6h6a nem lehet jelen, mimk· egy'

Mai 6a

izgabnás-epizódját.

oDD&1l az iró tudóliít, a Laciéhoz hasonló · ·

. . KJJJ LJJJ MJJJN JÁNOS