NAGY FERENC ÜNNEPI KÖTET
ACTA UNIVERSITATIS SZEGEDIENSIS ACTA JURIDICA ET POLITICA
Tomus LXXXI.
ÜNNEPI KÖTET
DR. NAGY FERENC
EGYETEMI TANÁR 70. SZÜLETÉSNAPJÁRA
SZEGED
2018
Edit
Comissio Scientiae Studiorum Facultatis Scientiarum Politicarum et Juridicarum Universitatis Szegediensis
ATTILA BADÓ, ELEMÉR BALOGH, LÁSZLÓ BLUTMAN, JÓZSEF HAJDÚ, MÁRIA HOMOKI-NAGY, ÉVA JAKAB, KRISZTINA KARSAI, FERENC NAGY,
PÉTER PACZOLAY, IMRE SZABÓ Redigit
MÁRIA HOMOKI-NAGY
Nota
Acta Jur. et Pol. Szeged
Szerkesztőbizottság
a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának tudományos bizottsága
BADÓ ATTILA, BALOGH ELEMÉR, BLUTMAN LÁSZLÓ, HAJDÚ JÓZSEF, HOMOKI-NAGY MÁRIA, JAKAB ÉVA, KARSAI KRISZTINA, NAGY FERENC,
PACZOLAY PÉTER, SZABÓ IMRE
Főszerkesztő HOMOKI-NAGY MÁRIA
Szerkesztők:
KARSAI KRISZTINA, FANTOLY ZSANETT, JUHÁSZ ZSUZSANNA, SZOMORA ZSOLT, GÁL ANDOR
Műszaki szerkesztő Marvanek Judit
Felelős kiadó: BALOGHELEMÉR dékán Kiadványunk rövidítése
Acta Jur. et Pol. Szeged ISBN 978-963-306-570-9 ISSN 0324–6523 Acta Univ.
TARTALOM
ELŐSZÓ………...11 VORWORT... 13
AMBRUS ISTVÁN
A szankciós szabályok és a büntetéskiszabás néhány dilemmája Magyarországon (2010–2017)...15
ANTAL TAMÁS
Szélsőbaloldali büntető ügyek a Szegedi Kir. Ítélőtábla előtt a világgazdasági
válság idején... 27
BAKOS-KOVÁCS KITTI
A közösségi portálokon elkövetett egyes személyiségi jogsértések...39
BALOGH ÁGNES
A gyermekkor mint büntethetőséget kizáró ok...53
BALOGH ELEMÉR
A középkori szentszékek büntető joghatósága...63
ANDREA TÜNDE BARABÁS
Die Anwendung restaurativer Methoden im Rahmen der Freiheitssrafe...73
BARTKÓ RÓBERT –SÁNTHA FERENC
Az Európai Unió jogalkotása és hatása a terrorcselekmény hazai
büntetőjogi szabályozására...83
BATÓ SZILVIA
„… a bírói önkény, vagy is a szokás…”...101
BÉKÉS ÁDÁM
A mostohagyerek álma – lehet-e önálló eljárásjogi sértett-fogalom?... 115
BELOVICS ERVIN
A büntetés kiszabásának nehézségei...127
JOSEF BISCHOF
Zusammenwirken der Juristenfakultät der Universität Leipzig mit der Staats- und
Rechtswissenschaftlichen Fakultät der Universität Szeged...137
BLAZOVICH LÁSZLÓ
Raymundus Parthenopeis: A törvények rövid, könnyű és hasznos foglalata... 153
BLUTMAN LÁSZLÓ
Újabb bonyodalmak a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés körül...161 BOBVOS PÁL
A termőföld használatára alapított haszonélvezeti jog esete a büntetőjoggal...173
TARTALOM 6
CZENCZER ORSOLYA
A gyermekbántalmazás és az erőszakos bűnelkövetés összefüggéseinek vizsgálata a hazai
büntetés-végrehajtásban...187
CZINE ÁGNES
Szerelmi téboly ellen nincs büntetőjogi védelem...199
FRIEDER DÜNKEL
Gefangenenraten und Sanktionspraxis in Europa unter besonderer Berücksichtigung
der Entwicklung in Ungarn...205
ELEK BALÁZS
A ’jogi tévedés’ a természetkárosítás bűncselekménnyel összefüggésben...225
FANTOLY ZSANETT
Alapelvek az új büntetőeljárási törvényben...237
FARAGÓ-MÉSZÁROS JUDIT
Meditáció a mediációról...253
CSABA FENYVESI
Die Gegenüberstellung als Beweisverfahren aus dem kriminalistischen Aspekt...257
GÁCSI ANETT ERZSÉBET
A terhelti együttműködés rendszere az új büntetőeljárási törvényben...273
GÁL ANDOR
A jogos védelmi helyzet létrejötte... 287
GÁL ISTVÁN LÁSZLÓ
Régi és új tendenciák a gazdaságpolitikában és a kriminálpolitikában a tőkepiac
védelmére...303
GELLÉR BALÁZS JÓZSEF –BÁRÁNYOS BERNADETT
A tulajdon és a büntetőeljárás...315
GÖNCZÖL KATALIN
Megőrizhető-e a skandináv büntetőpolitikai modell?... 323
GÖRGÉNYI ILONA
Közösségi szankciók a büntetőjogban...333
GÖRÖG MÁRTA
Miként ítélhető meg a megítélhetetlen?...349
WALTER GROPP
Böser Wille und guter Wille...359 HAJDÚ JÓZSEF
A közérdekű nyugdíjas szövetkezetekről pro és kontra...369
TARTALOM 7
ZOLTÁN HAUTZINGER
Die Beurteilung der Ausländer in den kriminalistischen Wissenschaften...383
HEGEDŰS ISTVÁN
A másodfokú eljárás változó szabályai az új büntetőeljárási törvényben...393
HEKA LÁSZLÓ
Szerbia büntető törvényének 2016. évi módosításai...399
HERKE CSONGOR
Az európai ne bis in idem elv érvényesülésének gyakorlati problémái hazánkban...413
HOLLÁN MIKLÓS
A visszaható hatályú büntető jogalkalmazás tilalma és az Alaptörvény...419
HOMOKI-NAGY MÁRIA
A magyar magánjog fejlődését befolyásoló jogforrások a neoabszolutizmus idején ... 433
HORNYÁK SZABOLCS
Kérdések a járművezetéstől eltiltás köréből...445
IRK FERENC
Értékvédelemtől ex ante prevencióig...455
JUDIT JACSÓ
Entwicklungstendenzen des österreichischen Finanzstrafrecht...469
JAKAB ÉVA
Éjjel, fegyverrel...485
JÓZSA ZOLTÁN
Reflexiók az önkormányzati rendszer elmúlt 25 éve kapcsán...499
JUHÁSZ ANDREA ERIKA
A túlzsúfoltság kérdése az EJEB esetjogában...507
JUHÁSZ ZSUZSANNA
A bebörtönzés építészete...517
KARSAI KRISZTINA
Büntetőjogi alapelvek az európai integrációban...531
KEREZSI KLÁRA
Kriminálpolitika egykor és ma...541
KISS BARNABÁS
Az alapjogok korlátozhatósága különleges jogrendben, különös tekintettel a (büntető-)
igazságszolgáltatásra vonatkozó rendkívüli intézkedésre...555
TARTALOM 8
KÓNYA ISTVÁN
Védd magad!...567
KORINEK LÁSZLÓ
A megnyugtató rendőrségről...575
LÁSZLÓ KŐHALMI
Gedankenbrocken aus dem Themenbereich des Terrorismus und der Menschenrechte...583
LÉVAY MIKLÓS
Egy, a büntetéskiszabás elméletével és gyakorlatával foglalkoző tanulmánykötetről...593
ANDRÁS LICHTENSTEIN
Die Organisation der Strafverfolgungsorgane und ihr Verhältnis zueinander
in Ungarn...607
LÖFFLER TIBOR
Politikai perek, politikai foglyok és politikusbűnzők?... 617
LŐRINCZ JÓZSEF
A „Kádár-korszak” börtönügyének szakmatörténeti vázlata...629
LŐRINCZY GYÖRGY
Egy rosszul sikerült tényállás: a testi sértés szabályozása az új Büntető Törvénykönyvben...641
MADAI SÁNDOR
A tájékoztatási kötelezettség megsértésének büntetőjogi alapkérdései...655
MÉSZÁROS ÁDÁM
Elhatároló és összekötő bűncselekmény fogalmaink...667
MEZEY BARNA
Adalékok a büntetőbíráskodás 18. századi változásaihoz...679
MEZŐLAKI ERIK
A súlyosítási tilalom szempontjából a súlyosabb büntetés, illetve a büntetés helyett
alkalmazott súlyosabb intézkedés kérdése...691
MOLNÁR ERZSÉBET
A kártérítési igény kielégítési alapjának elvonása a büntetőeljárásban...701
MOLNÁR GÁBOR MIKLÓS
A mentelmi jog felfüggesztése...715
MONORI ZSUZSANNA ÉVA
Zaklatás vagy üldözés?... 729 NAGY ANITA
Az általános kegyelmi eljárás egy kutatás tükrében...743
TARTALOM 9
NAGY ZOLTÁN ANDRÁS
A joghatóság problémája a kiberbűncselekmények nyomozásában...755
NAGY ZSOLT
A jogszociológia és a kriminológia kapcsolata... 767
NÉMETH ZSOLT
Az ellenség-büntetőjog lenyomata...781
JÓZSEF PALLO
Charakteristische Prinzipien und Wert in unserem heutigen Strafvollzugsrecht...789
POKOL BÉLA
Az alkotmánybíróságok funkcióbővülése: a jurisztokratikus állam felé...801
RÉVÉSZ BÉLA
Állam, politika és tudomány a „cigánybűnözés” problematikájáról...813
RÓTH ERIKA
A kiszolgáltatott és a gyermek gyanúsítottak, valamint vádlottak uniós védelme...829
†RUSZOLY JÓZSEF
Rendiség és népképviselet...843
SÁRKÁNY ISTVÁN
Korunk terrorizmusának jellemzői...859
ARNDT SINN
Begriff und Erscheinungsformen des Vorsatzes...869
SZABÓ KRISZTIÁN
A védőhatóságról... 881
SZOMORA ZSOLT
Meghatározható-e a valóság bizonyításának dogmatikai karaktere, avagy milyen
tanulságokkal szolgál az „Üble Nachrede” tényállása a német bünetőjogban...889
SZONDI ILDIKÓ
Az Amerikai Egyesült Államok lőfegyvertartási szokásai az összehasonlító adatok tükrében...903
GÉZA TÓTH
Übersicht der ungarischen Regelung des Grundsatzes ne bis in idem...913
TÓTH JUDIT
A kiutasítás: volt, van, lesz?...923 TÓTH KÁROLY
A lakóhelyen kívüli szavazás néhány problémája... 937
TARTALOM 10
TÓTH MIHÁLY
Adalékok a büntetőjogi dogmatika válságához...945
VARGA NORBERT
A kartell-eljárásjogi szabályok bemutatása...955
VIDA MIHÁLY
A vagyon elleni bűncselekmények általános fogalmai...963
VÓKÓ GYÖRGY
Nyomon követhetőség a büntető-végrehajtási jogban, különös tekintettel a belgiumi
tapasztalatokra... 973
LIANE WÖRNER
Der Strafgrund des Versuchs als ex ante modifizierte Eindruckstheorie...987
ZAKAR ANDRÁS
A joghallgatók pályairányulásának érzelmi összetevői...1001 NAGY FERENC válogatott tudományos közleményei...1013
VARGA NORBERT
*A kartell-eljárásjogi szabályok bemutatása
Egy konkrét ügy kapcsán
A kartellek szabályozása anyagi jogi és alaki jogi értelemben az 1931. évi XX. tc.-ben valósult meg Magyarországon először. A kartelljognak egy sajátos területét képezte az ún. kartellrendészeti jog, ami szoros összefüggésben állt az állam kartellfelügyeleti ha- talmával, ami nem jelentett más, mint szoros értelemben véve a közgazdaság és a közjó védelmét.1 Ez az eljárás magába foglalta a rendbírságolást.2
A kartelltörvény szerint rendbírsággal azt lehetett büntetni, aki a kartell- megállapodást, vagy határozat bemutatását elmulasztotta és mulasztásának okát nem igazolta, aki a közgazdasági miniszternek az ügy kivizsgálása érdekében intézett felhí- vásának nem tett eleget, azaz adatközlési kötelezettségét nem teljesítette, vagy az intéz- kedés foganatosítását akadályozta.3 E körbe tartozott az is, aki olyan határozat vagy megállapodást hajtott végre, amelynek végrehajtásától a Kartelbíróság korábban eltiltot- ta, vagy a Kartelbíróság által tiltott magatartást tanúsított, vagy tevékenységet folytatott.
Az első két esetben az illetékes törvényszéknek kellett eljárni az ügyben. A kincstári jogigazgatónak a miniszter indítványa alapján benyújtott kérelmével indult az eljárás. A harmadik esetben a Kartelbíróság járt el, ami hivatalból is indíthatott bírságolási eljárást.
A Kartelbíróság járt el abban az esetben is, ha már ismételten és eredménytelenül történt meg a bírság kiszabása a második és a harmadik esetben, a közgazdasági miniszter indít- ványára, vagy újabb közérdekű perben a jogügyigazgató indítványára, ha a kereskedéstől vagy az iparűzéstől végleg vagy határozott időtartamra történő eltiltását javasolták.4
A törvényszék előtt indított bírságolási eljárásban a kereskedelmi vétségek esetében követendő eljárási szabályokat kellett alkalmazni, amelyet az 68,400/1914. I. M. rendelet
* egyetemi docens, Szegedi Tudományegyetem
1 A kutatást az EFOP-3.6.2-16-2017-00007 azonosító számú, Az intelligens, fenntartható és inkluzív társada- lom fejlesztésének aspektusai: társadalmi, technológiai, innovációs hálózatok a foglalkoztatásban és a digitális gazdaságban című projekt támogatta. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap és Magyarország költségvetése társfinanszírozásában valósul meg. A Kartell-jogtörténeti kutatást a Gazdasági Versenyhivatal támogatta. A törvényi szabályozás előzményeihez: STIPTA ISTVÁN: A gazdasági versenyt sza- bályozó megállapodásokról szóló 1931. évi XX. tc. Versenytükör 2016/XII. évf. különszám II. 61–63. pp.
2 HARASZTOSI KIRÁLY FERENC: A kartel. Grill Károly Könyvkiadóvállalata, Budapest, 1936. 546–547. pp.
3 LŐW TIBOR: A gazdasági versenyt szabályozó megállapodások bemutatásáról. Magyar Jogi Szemle 1935/XVI. köt. 350. p.
4 LŐW 1935, 351. p., DOBROVICS KÁROLY: A karteljogi rendbüntetés gyakorlata. Közgazdasági Értesítő 1934/XXIX. 33. sz. 10. p., DOBROVICS KÁROLY: A karteltörvény három évi gyakorlata. – A kartelszerződés érvényességi kellékei. Közgazdasági Értesítő 1935/XXX. 4. sz. 9. p.
VARGA NORBERT 956
szabályozott.5 Ebben a rendeletben rögzített eljárási szabályokat, akkor kellett alkal- mazni, ha nem közérdekű perről volt szó, hiszen ebben az esetben a Kartelbíróságnak kellett eljárni (1931. évi XX. tc. 15. §).
A kartell-eljárásjogi szabályokat leginkább a joggyakorlat alapján lehet rekonstruál- ni, amelyet jelen esetben egy konkrét ügy elemzésén keresztül kívánok bemutatni a to- vábbiakban.
A budapesti törvényszék a kincstári jogügyigazgatóság 1583/1933/III. számú felje- lentése alapján a Vágó Rezső részvénytársaság és a Magyar Keményfaipari részvénytár- saság Budapesten bejegyzett cégek, valamint azok igazgatósági tagjai ellen indított ügyben a 68400/1914. I. M. rendelet 26. §-ában előírt eljárás lefolytatását követően a következő végzést hozta.6
A törvényszék a Vágó Rezső elsőrendű és a Magyar Keményfaipari rt. másodrendű panaszlottat vétkesnek mondta ki az 1931. évi XX. tc. 14. §-ának 1. pontjába mulasztás elkövetésében. Ezt azzal valósították meg, hogy a felek között 1928. december 1-én lét- rejött és azt kiegészítő 1928. december 12-én, 1931. december 2-án és 1931. december 11-én kelt megállapodásokat az idézett törvény 16., illetve 2. §-ában meghatározott ha- táridő alatt nem mutatták be a M. Kir. Kereskedelemügyi Minisztériumnak, holott e megállapodások a tűzifára vonatkozóan a forgalom és az áralakulás tekintetében a gaz- dasági versenyt korlátozó és szabályzó kötelezettséget tartalmaztak.
A törvényszék az elsőrendű panaszlottat 800 pengő, a másodrendű panaszlottat 1000 pengő pénzbírsággal sújtotta. Ezt az összeget 15 napon belül kellett befizetni a M. Kir.
Kincstár számlájára. A törvényszék kötelezte a feleket továbbá az eljárás alatt felmerülő költségek megfizetésére is. A végzést kézbesíteni kellett a budapesti M. Kir. Ügyészség- nek, a feleknek, valamit a M. Kir. Kincstári Jogügyigazgatónak. A kézbesítéstől számí- tott nyolc napon belül a végzés ellen az illetékes ítélőtáblához lehetett felfolyamodást benyújtani. A jogerős végzést a M. Kir. Központi Díj és Illeték Kiszabási Hivatalnak kellett megküldeni.
A törvényszék végzését a következőkkel indokolta. A Vágó Rezső rt. igazoló nyilat- kozatában elismerte, hogy a felek között 1928. december 1-én létrejött megállapodás és azt kiegészítő megállapodások olyan rendelkezéseket tartalmaznak, amelyek a forgalom és az áralakítás tekintetében a gazdasági versenyt korlátozták, illetve ezek a megállapo- dások a gazdasági versenyt szabályzó kötelezettségeket állapítottak meg. Kérelmében előadta, hogy a bejelentést csupán azért mulasztotta el, mert arról, hogy ezek a megálla- podások a bemutatási kötelezettség alá tartózó megállapodásoknak minősülnek, csak a Kartelbíróság P. V. 5261/1932. sz. ítéletét követően győződött meg.7 Ebben az ítéletben
5 1931: XX. tc. 15. §, RANSCHBURG NÁNDOR: Karteljog, kartelszervezet. Iparjogvédelmi Egyesület kiadása, Budapest, 1931. 124–127. pp., DOBROVICS KÁROLY: A kartelek helyzete és működése Magyarországon.
Hellas-nyomda, Budapest, 1934. 209-214. p., DOBROVICS KÁROLY –KŐHÁZI ENDRE: Kartel, árelemzés, külföldi törvények. Monopol Könyvkiadó Vállalat, Budapest, 1938. 249. p., DOBROVICS KÁROLY: Kartelismertek. Monopol Könyvkiadó Vállalat, Budapest, 1937. 133–134. pp.
6 Budapest Főváros Levéltára (Továbbiakban: BFL.) VII. 1. d. 3070/1933. Cg. 34592/4. sz. Ugyanezt a jog- esetet ismerteti: DOBROVICS 1934, 212–213. pp.
7 RANSCHBURG NÁNDOR: A karteltörvény joggyakorlata és annak alapján az 1932. év óta kibocsátott rende- letek az Árelemző Bizottságról, a kartelilletékről és a márkacikkek ármegállapodásairól. Szerzői kiadás, Budapest, 1935. 41–42. pp., HOMOKI-NAGY MÁRIA: Megjegyzések a kartellmagánjog történetéhez. Ver- senytükör 2016/ XII. évf. különszám II. 49–50. pp.
A kartell-eljárásjogi szabályok bemutatása 957
a Kartelbíróság a jelen ügyben vizsgált szerződésekhez hasonló megállapodások kap- csán kimondta, „hogy azok a kartel törvény rendelkezései alá esnek.”8 A Kartelbíróság ítéletét követően a bejelentést azonnal meg is tette a Kereskedelemügyi Minisztérium- hoz, és erre tekintettel kérte a késedelem enyhítő körülményként történő értékelését.9
A másodrendű panaszlott igazolási nyilatkozatában vitatta, hogy a közöttük létrejött megállapodások a kartelltörvény hatálya alá tartoznának, mert „szerinte azok közönsé- ges adás-vételi ügyletet képeznek.”10 Véleménye szerint ezekben a megállapodásokban gazdasági versenyt szabályzó megállapodásokról azért nem lehetett szó, mert a felek nem versenytársak, hiszen az elsőrendű kereskedő, míg a másodrendű termelő volt. A szerződések csak a másodrendű panaszoltat korlátozták, mivel ezek a szerződési feltéte- lek a szállítási szerződésnél szokásos korlátozásai az eladónak, amelyek kartell jellegű kikötéseket nem tartalmaztak. Tagadta, hogy a megállapodások a Kartelbíróság által ér- vénytelennek nyilvánított Vágó-Billitz féle szerződéshez hasonló korlátozásokat tartal- maztak volna. Az állította, hogy a megállapodással létrejött jogviszony 1932. március 1- én már nem is állt fenn.
A törvényszék nem vizsgálta a Vágó-Billitz féle szerződést. Ennek ellenére megál- lapította felek között létrejött megállapodások elemzését követően, hogy azok több olyan rendelkezést tartalmaztak, amelyek a karteltörvény 1. §-ának hatálya alá estek. „A kartel törvény rendelkezései ugyanis nem csupán a kifejezett kartel szerződésekre vo- natkoznak, hanem minden olyan megállapodásnak a bemutatási kötelezettségét előírják, amely arura vonatkozóan a forgalom vagy áralakulás tekintetében vagy egyébként a gazdasági versenyt korlátozó vagy a gazdasági versenyt más módon szabályzó kötele- zettséget állapit meg, tehát szállítási szerződés is eshetik az 1931. évi XX. t. c. rendel- kezései alá és pedig függetlenül attól, hogy csak az egyik féllel szemben állapít meg korlátozásokat”.11 A törvényszék azt tartotta fontosnak, hogy az üzleti feltételek a gaz- dasági versenyt szabályozzák és a megállapodások nem alakalomszerű üzlet lebonyolí- tására irányuljanak, hanem arra, hogy tartósan meghatározzák a felek magatartását.
Jelen esetben a megállapodás egy huzamos, három évig terjedő jogviszonyt szabá- lyozott a felek között, ami alapján a másodrendű panaszlott az általa gr. Esterházy Ta- más pápa-ugodi és devecseri uradalmában kitermelendő összes tűzifa szállítására köte- lezte magát. A szállítási szerződésben több korlátozásnak vette alá magát a másodrendű panaszlott. Konkrétan kötelezte magát arra, hogy az Esterházy uradalom területéről másnak, mint az elsőrendű panaszlottnak, fát nem ad el. A megállapodásban meghatá- rozott tűzifamennyiséget köteles a másodrendű panaszlottnak felajánlani, és a felaján- lott, de át nem vett fát a másodrendű panaszlott egyáltalán nem adhatta el Pápa terüle- tén, és egyébként is az elsőrendű panaszlottnak felajánlott vételárnál azt 10 %-kal ma- gasabb áron hozhatta forgalomba. A megállapodás értelmében a másodrendű panaszlott kötelezettséget vállalt arra, hogy az elsőrendű panaszlott vevőinek nem fog fát eladni.
Az elsőrendű panaszlottnak 3000 vagon fára vonatkozóan elsőbbséget biztosított a szer- ződés. Az 1931. december 2-án kelt pótmegállapodásban kikötötték, hogy a másodren-
8 BFL. VII. 1. d. 3070/1933. Cg. 34592/4. sz.
9 Kartelbíróság működését ismertette: SZABÓ ISTVÁN: A kartellfelügyelet szervezete és hatásköre az 1931.
XX. törvénycikk nyomán. Versenytükör 2016/XII. évf. különszám II.76–79. pp.
10 BFL. VII. 1. d. 3070/1933. Cg. 34592/4. sz.
11 BFL. VII. 1. d. 3070/1933. Cg. 34592/4. sz.
VARGA NORBERT 958
dű panaszlott bizonyos mennyiségű tűzifát csak 10 %-kal drágábban adhatja el harma- dik személynek. A másodrendű panaszlott kötelezettséget vállalt arra, hogy az uradalmi alkalmazottak az uradalmi erdőből származó fát nem forgalmazhatnak és maga az ura- dalom sem forgalmazhat fát. Ez alól kivételt képezett az ún. száradék fa.
A bíróság megállapította, hogy „ezen szerződésbeli rendelkezések nyilvánvaló célja az volt, hogy a tűzifára, tehát az árura vonatkozóan a forgalom és ár alakulás tekinteté- ben az I. r. és II. r. panaszlott között a gazdasági versenyt szabályozza, megállapítandó volt a bemutatási kötelezettség, függetlenül attól vajjon versenytársak-e a szerződő fe- lek, függetlenül attól vajjon az I. r. panaszlott kereskedő, a II. r. panaszlott pedig terme- lő, mert a kartel törvény nem csupán azonos ipari vagy kereskedelmi szakmához tartozó vállalkozóknak egymás között létesített megállapodásaira, hanem a forgalmat és árala- kulást szabályzó minden szerződésre alkalmazandó.”12
A bíróság nem fogadta el azt a kifogást sem, hogy a szerződéses megállapodással létrejött jogviszony már 1932. március 1-jén megszűnt, így a megállapodást nem kellett bemutatni, hiszen a bemutatási kötelezettségnek az alapszerződésre vonatkozóan a kar- telltörvény 16. §-ának értelmében a törvény hatályba lépésének napjától (1936. október 16.) számított 45 nap alatt, tehát 1931. november 30-ig eleget kellett volna tenni, mikor még a szerződés a másodrendű panaszlott szerint is érvényben volt.
Mivel a felek a bejelentési kötelezettségüknek nem tettek eleget, illetve az elsőrendű panaszlott azt csak megkésve teljesítette, velük szemben a kartelltörvény 14. § 1. pont- jában meghatározott mulasztást meg kellett állapítani és a pénzbírságot ki kellett szabni.
A pénzbírság kiszabásánál az elsőrendű panaszlottal szemben enyhítő körülményként vette figyelembe a bíróság, hogy a panaszolt maga jelentette be a mulasztást.
A bíróság a panaszolt részvénytársaságok igazgatósági tagjaival szemben az eljárást megszüntette, mert a kartelltörvény 14. §-ában meghatározott mulasztás miatt az eljárást csak a megállapodást megkötő kereskedelmi társaságok, mint a „mulasztást elkövető jogi személyek ellen és nem a társaságok igazgatósági tagjai ellen indítható meg, ugya- nis mulasztás elkövetőjének maga a megállapodást létesítő jogi személyt” kellett tekin- teni.13 A törvény pénzbírság kiszabását írta elő, így vele szemben a büntetés végrehajtá- sát semmi nem akadályozta. Ezt azt jelentette, hogy a szerződést létesítő jogi személye- ket vonták büntetőjogi felelősség alá. Az igazgatóság tagjainak felelősségre vonása be- leütközött volna a büntetőjog azon általános elvébe, hogy csak a törvény kifejezett ren- delkezése alapján lehet valakit büntetni. A kartelltörvény nem tartalmazott olyan ren- delkezést, ami alapján a kartellszerződést létrehozó részvénytársaság vagy szövetkezet igazgatósági tagjait kell büntetni a 14. §-ban meghatározott esetekben. Ezzel szemben az 1875. évi XXXVII. tc. 219 és 221. §§-ban kifejezetten megjelölték azokat a termé- szetes személyt, aki a kereskedelmi vétségeket elkövethette. A hitelsértésről szóló 1932:IX. tc. is tartalmazta, hogy a büntetőjogi felelősség az ügyek elintézésénél azokat a személyeket terheli, akik az adott cselekményt elkövették. „De a kartel törvény szellemé- ből is folyik, hogy pénzbirsággal maguk a vállaltok sujtandók, mert a kartel törvény célja az, hogy a nagy vállalatok a közönség érdekeit sértő esetleges megállapodásait megakadá- lyozza és épen ezért a kartel törvény a pénzbirság kiszabásánál a cselekménnyel elért vagy
12 BFL. VII. 1. d. 3070/1933. Cg. 34592/4. sz.
13 BFL. VII. 1. d. 3070/1933. Cg. 34592/4. sz.
A kartell-eljárásjogi szabályok bemutatása 959
elérni kívánt viszonyainak figyelembevételekor irja elő, amikor is a vállalatok gazdasági erejére és az általuk elérhető haszonra gondolhatott.”14 A vállalatok és nem az igazgatóság tagjainak a felelősségét támasztja alá a törvény 14. §-ának azon rendelkezése is, hogy bi- zonyos esetekben a kereskedéstől vagy az iparűzéstől való eltiltás is kimondható, mert e tevékenységet is a jogi személyek és nem a természetes személyek gyakorolták.15
A felek felfolyamodással éltek a törvényszék végzése ellen a budapesti M. Kir. Íté- lőtáblához. A bíróság nem nyilvános ülésén a következő végzést hozta. Az ítélőtábla a másodrendű panaszlott felfolyamodásának csak részben, míg az elsőrendű panaszlott kérelmének egészében helyt adott, olyan mértékben, hogy a pénzbírság összegét 600- 600 pengőre leszállította.
Pápa város polgármesterének 1933. augusztus 19-én kelt levele alapján megállapí- tották, hogy a város éves faszükséglete 2500 vagon. A három évre kötött szerződés a másodrendű panaszolt által termelt évi 3000 vagon fa szállítására irányult, amelyet a pótszerződés évi 2684 vagonra csökkentette.
A bíróság megállapította, hogy a gróf Esterházy Tamás pápa-ugodi és devecseri ura- dalmából származó famennyiségből a bizonyos kivételekkel a másodrendű panaszlott nem adhatott el másnak csak az elsőrendű panaszlottnak. A többlettermelésből a másod- rendű panaszlott vevőinek nem adhatott el vagontételekben tűzifát. Az elsőrendű pa- naszlott nem volt köteles átvenni azt, ha a leszállított famennyiségből az adott évben 50%-nál több vegyes fa volt. Ezt ennek ellenére mégis fel kellett ajánlania az elsőrendű panaszlottnak. Ha azt átvette, akkor az árból 10 % kedvezményt kapott. Ha ez nem tör- tént meg, akkor azt el lehetett adni másnak, de csak 10 %-kal drágábban. A bíróság sze- rint ezek a szerződésben kikötött feltételek az „ország távolabbi fapiaczaira a gazdasági versenyt korlátozó vagy szabályzó hatással már azért sem lehetett, mert az évi termelés az első két évben csak 500 wagonnal, az utolsó évben csak 184 wagonnal volt több, mint a legközelebb eső pápai piacz évi szükséglete és igy a távolabbi piaczon kétségkivül hatástalan maradt.”16
Az ítélőtábla csak a pápai piac vonatkozásában kérte ki a Kartelbizottság vélemé- nyét konkrétan arra, hogy volt-e versenykorlátozó hatása a megállapodásnak. A Kartelbizottság véleménye szerint a pápai piacra versenykorlátozó hatást gyakorolt ez a megállapodás.17 A Kartelbizottságohoz intézett P. IV.49/1933/7. sz. megkeresés alapján a Bizottság 1933. június 30-án tartott ülésén az alábbi határozatot hozta: „A Vágó Rezső r.t. és a Magyar Keményfaipari r.t. között 1928. évi december hó 1-én kelt A./ jelü szer- ződésnek és a B./ és C./ jelü pótszerződésnek Pápa város piacának faáralakulására sza- bályzó és korlátozó kihatása volt, tekintettel arra, hogy a gróf Eszterházy Tamás ura- dalmának fakitermelési helyei, Devecser, Ajka, Franciavágás vasúti államosok közelebb feküsznek Pápához, mint egyéb vasúti állomások.”18
A Kartelbizottság a következő kérdésekre kereste a választ. Az első fokú eljárásban hozott végzéshez elégséges volt-e a hivatkozott szerződések rendelkezéseinek az isme-
14 BFL. VII. 1. d. 3070/1933. Cg. 34592/4. sz.
15 BFL. VII. 1. d. 3070/1933. Cg. 34592/4. sz.
16 BFL. VII. 1. d. 3070/1933. P. VI. 4913/1933. 11. sz.
17 BFL. VII. 1. d. 3070/1933. P. VI. 4913/1933. 11. sz.
18 Magyar Nemzeti Levéltár (továbbiakban: MNL.) K-184 1937. 4. tétel, 86293 alapszám, 86293 iktatókönyvi szám, Kartelbizottság: 2/kb/1937.
VARGA NORBERT 960
rete, továbbá, mely körülmények vizsgálatát tartja fontosnak a Kartelbizottság? A levél- tári anyagok között megtalálható Kuncz Ödön szakvéleménye is az ügy kapcsán, ami a következőt tartalmazta. A felek szándéka az volt, hogy az eladó által kitermelt teljes famennyiséget a vevő vegye át a kikötött vételáron. Kérdésként merült fel, hogy a szer- ződésnek mely rendelkezései voltak kartell jellegűek?
Kikötötték a felek a szerződésben, ha bármely szállítási évben megállapítást nyerne, hogy a szerződésben meghatározott fanemekből az adott évben leszállításra kerülő tűzi- famennyiségben az ugyanakkor szállítandó bükk és gyertyán famennyiség 50 %-ánál töb- bet tennének ki, akkor a többletmennyiség szállítására az eladónak külön ajánlatott kellett tenni a vevő számára. Abban az esetben, ha vevő ezt az ajánlatot elfogadta, akkor az ott megjelölt árból 10 % engedményt kapott. Amennyiben a vevő az ajánlatot a kézhezvétel- től számított nyolc napon belül nem fogadta el, akkor az eladónak lehetősége volt arra, hogy a felkínált többlet-famennyiséget, Pápa területén történő felhasználás korlátozásával, szabadon értékesíteni. Ezt azonban nem tehette olcsóbb áron és egyéb kedvezőbb feltéte- lek mellett, mint ahogy a többletmennyiséget a vevőnek írásban felajánlotta.
A szerződés szabályozta azt az esetet is, ha az erdőkitermelési engedélyt kiterjeszte- nék, amelynek következtében az évi fakitermelés a 3000 vagont meghaladná. Ebben az esetben is az eladónak elsősorban a vevőnek kellett volna a többletfát átadni a szerző- désben meghatározott áron és feltételek mellett. Ha a vevő az átvételtől elállt, akkor ér- tékesíthette ezt a mennyiséget, de tilos volt a tűzifát a pápai piacon eladni olyan vevő számára, akit a vevő a megállapodás időtartama alatt kiszolgált.
Kuncz megállapította, hogy a szerződések e rendelkezései a következő célt szolgál- ták. Megtiltotta, hogy az eladó versenyhelyzetet hozzon létre a vevő viszonylatában, és kötelezte az eladót arra, hogy a többletmennyiséget se adja el idegen személynek ol- csóbban vagy kedvezőbb feltételek mellett, mint a vevőnek, aki a főmennyiség átvételé- re vállalt csak kötelezettséget.19
A szerződések ismertetett rendelkezéseinek értelmezése felvetett egy fontos kérdést.
Milyen megállapodásokra terjedt ki a kartelltörvény hatálya, azaz mi minősült kartell- nek? A jogi szakvélemény szerzője a következő meghatározást adta: „A kartel jogilag önálló, egymáshoz hasonló, vagy egymással összefüggő tevékenységet folytató vállala- toknak az egyesülése avégből, hogy a termelést a fogyasztáshoz idomitsák, a szabad versenyt kikapcsolják vagy legalább lényegesen letompitsák és igy áruiknak a piacon monopolszerü előnyét élvezzék.”20
Véleménye szerint jelen esetben nem is az a fontos, hogy az ismertetett szerződési feltételek kartellnek minősültek-e vagy sem, hanem az, hogy a megállapodások az 1931.
évi XX. tc. 1-ának hatálya alá tartoznak-e. A kartelltörvény hatálya csakis olyan szerző- désekre terjedt ki, amelyeket kartellnek lehetett minősíteni a kartell közgazdasági érte- lemben, vagy ahol a kartellcél határozottan felismerhető. Kuncz szerint a szerződés és a pótmegállapodás egyetlen egy kikötése sem tartozott a kartelltörvény hatálya alá. Véle- ményét a következő indokokkal támasztotta alá. Versenytilalmat állítottak fel a több- letmennyiség tekintetében és kötelezték az eladót, hogy a vevővel szembeni kikötött vé-
19 MNL. K-184 1937. 4. tétel, 86293 alapszám, 86293 iktatókönyvi szám, Kartelbizottság: 2/kb/1937.
20 MNL. K-184 1937. 4. tétel, 86293 alapszám, 86293 iktatókönyvi szám, Kartelbizottság: 2/kb/1937. A kar- tell fogalmának meghatározásához: RANSCHBURG, 1935. 35–37. pp.
A kartell-eljárásjogi szabályok bemutatása 961
telárat adott esetben harmadik személlyel szemben fenntartsa. Véleménye szerint ez ún.
„lehívásos vételügylet” volt, amiben kartellcélt nem lehetett felfedezni. „Kartel. u.i. csak akkor áll fenn, ha két vagy több személy társas viszonyt létesit közös cél elérésére, közös érdek szolgálatában.”21 A vevő érdeke mindig ellentétes az eladóéval, hiszen a vevő minél kedvezőbb feltételek mellett szeretne vásárolni, az eladó pedig minél szigorúbb feltételek és drágább ár mellett akar eladni. Véleménye szerint jelen esetben adásvételi ügyletet sza- bályoztak. A felek nem tömörültek kartellbe, hogy a szabad versenyt szabályozzák és a piacot befolyásolják. Minden eszközzel arra törekedtek, hogy az ellentétes érdekeiket vé- delmezzék. A szerződésnek az a rendelkezése, miszerint megtiltja az eladónak, hogy a ve- vő által át nem vett többletmennyiséget a papai piacon eladja, vagy olyan harmadik sze- mélynek adja el, akit a vevő kiszolgál, nem minősülhetett szerződéses versenytilalomnak, nem szolgált kartellcélt, hanem logikus következménye az adásvételnek.
A felek szándéka arra irányult, hogy a többletmennyiséget elsősorban a vevőnek kell átvenni. Ezt a célt szolgálta a szerződésben rögzített 10 %-os árengedmény is. A vevő viszont ezt csak akkor tudta teljesíteni, ha az átvett terméket el is tudja adni. Abban az esetben, ha az eladó a többletmennyiséget a pápai piacon értékesítené, akkor veszélyez- tetné a vevő által átvett főmennyiség értékesítését. Kuncz szerint ez is azt bizonyítja, hogy egyszerű vevő-védelemmel állunk szemben.22 A pótmegállapodás arra kötelezte az eladót, hogy a vevő által át nem vett többletmennyiséget ne adja el olcsóbb áron és ked- vezőbb feltételek mellett hármadik személynek, mint a vevőnek. A rögzített kikötések kartellcélt nem szolgáltak. A korlátozások csak is a többletmennyiségre vonatkoztak és csak akkor érvényesültek, ha a vevő nem reflektált a többletmennyiség megvásárlására.
A vevő csak az eladó javára megállapított árnál olcsóbban értékesíthette ezt a mennyi- séget. Az eladó külön ajánlata a többletmennyiségre csak a szerződéses ár alatt mozog- hatott. „Már pedig ennek az árnak méltányos és indokolt voltát a szerződés megkötése idején kellőképen biztositotta az a körülmény, hogy nagy mennyiséget lekötő vevő az ár- megállapításnál kellő sullyal volt képes érvényesiteni a saját érdekét a lehető legalacso- nyabb vételár kikötésével. Nem lehet ezt a kikötést úgy magyarázni, hogy a vevő itt a ver- senyt korlátozó az ő szerződéséhez idomitott árat kényszeritené az eladóra”.23 A vevő cél- ja az volt, hogy előjogot biztosítson magának a vásárlásra és az átlagárat lefaragja.
A bíróság végzésének meghozatala során csak Kartelbizottság anyagai között meg- található A, B és C mellékleteket vette figyelembe, amelyek a következők voltak: a vita- tott szerződések már ismertetett pontjai, tájékoztató az 1933. VI. 30-án tartott kartelbizottsági ülés számára és a Kartelbizottság határozatát.24 Kuncz Ödön ellentétes jogi szakvéleményére nem találunk utalást a bíróság végzésének indokolásában.
A másodrendű panaszlott saját maga adta elő felfolyamodásában, hogy a három éves jogviszonyuk alatt soha a többletmennyiség átvételi jogával nem élt és a fát minden esetben másnak adta el. A panaszlott a Kartelbizottság véleményét nem tartotta megalapozottnak, amelyet a következő indokokkal támasztott alá. A vasúti menetrend szerint Franciavágás vasútállomás 15, Gyömöre 19, Pápa Teszér 21 és Bakonyszombathely 50 vasúti km távol-
21 MNL. K-184 1937. 4. tétel, 86293 alapszám, 86293 iktatókönyvi szám, Kartelbizottság: 2/kb/1937.
22 RANSCHBURG 1931, 47. p.
23 MNL. K-184 1937. 4. tétel, 86293 alapszám, 86293 iktatókönyvi szám, Kartelbizottság: 2/kb/1937.
24 MNL. K-184 1937. 4. tétel, 86293 alapszám, 86293 iktatókönyvi szám, Kartelbizottság: 2/kb/1937. Vö.:
BFL. VII. 1. d. 3070/1933. P. VI. 4913/1933. 11. sz.
VARGA NORBERT 962
ságra volt Pápától. Ez azt jelentette, hogy Pápa-Teszér állomásról jóval olcsóbb fuvardíjté- tel mellett adhatta fel a fát Pápára, mint Bakonyszombathelyről, így a Franciavágáson fel- adott fával csak a Pápakovácsiról, továbbá a Vasváron és Vináron feladott; a Pápa-Teszéren feladott fával a fentieken kívül csak a Gyömörén feladott fa konkurálódhatott Pápán.
Kétségkívül ezért volt olcsóbb az elsőrendű panaszlott Franciavágásról Pápára szál- lított fája. Az elsőrendű panaszlott az iparvágánnyal felszerelt Esterházy-féle fatelepet is átvette az ellen érdekű féltől, amelynek következtében sínen hozta a város területére a fát, amelynek következtében nem terhelte a lerakás, a felrakás és a tengelyfuvarozás költsége. Az átveendő fát a Franciavágás és a Pápa-Teszér állomásokon lévő készletből vehette át az elsőrendű panaszlott. Amennyiben ebből a famennyiségből a 2864 vagon fát nem tudta volna kivenni, akkor lett volna joga csak a másodrendű panaszlottnak a távolabbi ajkai és devecseri állomásokról szállítani.
Erre tekintettel a bíróság megállapította, hogy a bemutatási kötelezettség beálltakor használt feladási állomásokról, Franciavágásról és Pápa-Teszérről szállított fára helye- sen indokolta meg véleményét a Kartelbizottság.
Pápa város polgármestere által kiállított igazolás tanulsága szerint csak utolsó szállí- tási évben mutatkozott, hogy Pápára kisgazdák és erdőmunkások tengelyen kezdtek fát szállítani, amit az akkor jelentkezett áremelkedés váltott ki.
„A kir. itélőtábla tekintve, hogy ilyként nyilván közömbös kérdés az, hogy Pápán hány fakereskedő volt abban az időben, a fennebb kifejtettek okából a Kartelbizottság véleményét, mint kellően megalapozottat, elfogadta és ennek alapján megállapította, hogy a panaszlottak szerződései Pápa piaczának faáralakulására szabályzó és korlátozó hatásúak voltak.”25
A bíróság helybenhagyta az elsőfokú bíróság döntését a mulasztás megállítása kap- csán. A pénzbírság mértékét azonban magasnak ítélte, tekintettel arra, hogy a mulasztás nem volt szándékos, a „szerződésnek az áralakulást szabályzó, korlátozó hatása nem oly szembeszökő”.26
Az ítélőtábla figyelembe vette, hogy az elsőrendű panaszlottnak kellett volna eleget tenni a bejelentési kötelezettségnek, így a kisebb mértékű bírság kiszabása nem indo- kolt, még abban az esetben sem, ha ezt elkésve is, de megtette. Neki kellett volna meg- állítani a bejelentési kötelezettség fennállását, hiszen a versenyt szabályzó kikötések az elsőrendű panaszlott javát szolgálták.27
A levéltári források vizsgálata során megállapítható, hogy a rendes bírósági eljá- rást alapvetően rekonstruálni lehet a fennmaradt végzések alapján. Sajnos a teljes pe- res anyag legtöbb esetben leselejtezésre került. A kartelbírósági és a kartelbizottsági anyagok, amennyiben azok a Magyar Nemzeti Levéltárban megtalálhatók, tovább se- gítséget nyújtanak a jogesetek értelmezéséhez, a kartelljog gyakorlati érvényesülésé- nek bemutatásához a 20. században.
25 BFL. VII. 1. d. 3070/1933. P. VI. 4913/1933. 11. sz.
26 BFL. VII. 1. d. 3070/1933. P. VI. 4913/1933. 11. sz.
27 BFL. VII. 1. d. 3070/1933. P. VI. 4913/1933. 11. sz.
