Butt Philip, A.: A pénzügyi piacok integrációja Nyugat-Európában

STATlSZTlKAl lRODALMl FIGYELÓ

guk és maradt.

A cikk célja a torzítás és inkonzisztencia eredetének meghatározása a CES—függvény paramétereinek becslésénél, Kmenta-féle

megközelítés esetén.

A tanulmány második fejezetében a szer- zők a CES-függvényhez kapcsolódó matema- tikai hátteret ismertetik. A harmadik fejezet- ben bemutatják. hogy milyen típusú gyakor—

lati példák alapján végeztek vizsgálatokat a torzításra és inkonzisztencióra. Megállapítá- suk szerint a CES—függvény paramétereinek becslése csak nagyon kedvező körülmények esetén lesz konzisztens. Végül a cikk negye—

dik fejezetében a példák alapján levonható állandóságuk meghatározhatatlan

323

következtetéseket a szerzők a következőkben foglalják össze:

_ 1. a Hodges által leírt konzisztencia-bizonyítás nem megfelelő;

2. a Kmenta-féle megközelítés bizonyos esetekben hatásos;

h 3. a négy CES-paraméter közül kettő jól becsül- ető;

4. a két másik paraméter általában csak nagy torzitássai becsülhető;

5. a négy CES-paraméter torzítása változik;

6. a centrírozott adatok általában jobb eredmény- hez vezetnek, de a centírozás nem garantálja a tor—

zitatlansógot és a konzisztenciát;

7. a szórás négyzetének növelése általában nem növeli a paraméterbecslés megbízhatóságát.

mintánként

(Ism.: Vető Istvánné)

GAZDASÁGSTATISZTI KA

BUTT PHlLlP. A.:

A PÉNZUGYI PIACOK INTEGRÁCIÓJA NYUGAT-EURÓPÁBAN

(The integration of financial markets in Western Europe.) — Journal of Common Market Studies. 1978.

4. sz. 302—322. p.

A szerző bevezetőben vázolja vizsgálati célkitűzéseit: a kontinentális jellegű nyugat- európai pénzügyi rendszerek hasonlóságainak és különbségeinek elemzését; a pénzügyi életben követett gyakorlat. az állami beavat- kozás fejlődésének nyomon követését és az integrációs tendenciák vizsgálatát tekinti fel-

adatának.

A nyugat-európai pénzügyi rendszereknek két alaptípusát különbözteti meg: az angol—

szász és a kontinentális rendszert. Az angol- szász pénzügyi rendszert a piac-orientáltság jellemzi. A különböző pénzügyi társaságok, intézmények egymástól többé—kevésbé füg- getlenül működnek, a bankrendszernek nincs vezető szerepe a finanszírozás rendszerében, aktív tőkepiac működik, a szerződéses meg—

takarítások rendszere fejlett. és a nyugdíj- alapok, biztosító társaságok nagy szerepet játszanak abban, hogy a megtakarított ösz- szegek egy része visszakerüljön a termelő- ágazatokba. Az angolszász pénzügyi rend- szert alkalmazzák az Egyesült Államok. Nagy-

Britannia és Hollandia.

A kontinentális pénzügyi rendszer bankok—

ra alapított rendszerként írható le. Jellemző a pénzügyi intézmények szoros összefonódott- sága. a bankok vezető szerepe a finanszíro- zás rendszerében, a tőkepiac szűkössége és a szerződéses megtakarítások rendszerének fejletlensége. A kontinentális pénzügyi rend- szert alkalmazó országok közül a szerző Fran- ciaországot, Olaszországot és a Német Szö—

vetségi Köztársaságot veszi vizsgálat alá.

A három ország pénzügyi rendszerének — a jelentős különbségek ellenére — számos kö-

7.

zös vonása van. Ezek egyike a biztosító tár- saságok és nyugdíjalapok viszonylagos gyen- gesége, a tőkepiac fejletlensége. A politikai stabilitás hiánya, a háborús veszteségek. a magas inflációs ráta, az időről időre megje—

lenő spekulációs tendenciák elvették a kis- emberek kedvét attól, hogy megtakarított pénzüket közvetlenül vagy közvetve befektes- sék. Sem az ipari részvények vásárlását nem ítélik elég biztos üzletnek, sem a biztosító társaságokban nem bíznak. Hiányzik az infor- mációknak az a rendszere is, ami az ilyen jellegű befektetéseket valóban megalapozot—

tá tehetné, ugyanakkor hatékony ösztönzők sincsenek, amelyek az egyéni megtakarításo- kat ebbe az irányba terelhetnék. Mindhárom ország fejlett társadalombiztosítási rendszer- rel rendelkezik, az állampolgárok gyakorlati- lag nincsenek rászorulva a biztosító társasá- gok szolgáltatásaira; A különböző kisebb vállalatok maguk sem igazán érdekeltek ab- ban, hogy részvénykibocsátással teremtsék meg a fejlesztés lehetőségét. a bankkölcsö—

nök bizonyos szempontból előnyösebbek szá- mukra.

Mindez érthetővé teszi, hogy az egyéni megtakarítások a bankrendszerben csapód- nak le. s miközben az ipari részvények pia—

cán alig van forgalom. az állam és a ban- kok által kibocsátott értékpapírok iránt nagy a kereslet.

A betétbankoknak mindhárom ország pénz- ügyi rendszerében kiemelkedő szerepe van.

(Ebbe a csoportba tartoznak a kereskedelmi bankok. a hitelszövetkezetek és a takarék- pénztárak.)

A szerző ismerteti az egyes országok bank- rendszerének kialakulását, elemzi a külön- böző történelmi múlt hatásait. A betétbankok jelenlegi rendszerében sok hasonlóság ta- pasztalható. Közös vonás például az, hogy a bankok különböző típusai más-más réte-

STATISZTIKAI lRODALMI FIGYELÖ

324

get szolgálnak ki. A kereskedelmi bankok elsősorban nagytőkésektől származó (főleg a folyószámla—) betéteket gyűjtik össze és az ipari tőke hiteligényeit elégítik ki. A hitelsző—' vetkezetek a kisvállalkozók és a mezőgazda- sági termelők betét— és hitelügyleteinek bo- nyolítására jöttek létre, s tevékenységük ma is főként e területen folyik. A takarékpénz—

tárak a szegényebb néprétegek megtakarítá- sait gyűjtik össze, s nekik nyújtanak kisebb hiteleket.

A felépítés hasonlósága mellett szép szám- mal akadnak eltérések is. A Német Szövetsé- gi Köztársaságbana betétbankok mindhárom típusába tartozó intézményeknek meg van a lehetőségük a hitelügyletek valamennyi faj- tójának lebonyolítására. Franciaországban a beruházási bankok elkülönülnek a kereske—

delmi bankoktól. A hitelszövetkezetek gyakor- latilag monopolhelyzetben vannak a vidéki hiteléletben. a mezőgazdasági hitelnyújtás területén. A takarékpénztárak tevékenysége a lakossági megtakarítások összegyűjtésére kor- látozódik. Olaszországban a kereskedelmi bankok és hitelszövetkezetek hosszú lejáratú hiteleket csak speciális hitelintézetek közve—

títésével nyújthatnak. A takarékpénztárak egy része ugyanolyan szabályozás szerint mű- ködik, mint a kereskedelmi bankok és hitel—

szövetkezetek, a postai szervezet keretébe tartozó takarékpénztári tevékenység azonban csak a megtakarítások összegyűjtésére ter- jed ki. További különbség az, hogy Francia- országban és Olaszországban nagyobb az állami tulajdonban levő bankok jelentősége.

mint a Német Szövetségi Köztársaságban.

Mindhárom országban vannak olyan spe- ciális hitelintézetek, amelyek főleg hosszú (és esetleg közép-) lejáratú hiteleket nyújtanak, de ezek száma és jelentősége Olaszország—

ban a legnagyobb. A céljuk olyan fejlesztési programok támogatása, amelyek országos je- lentőségűek, olyan vállalkozások hitellel való ellátása, amelyek a magánvállalkozók szá—

mára túl nagy kockázatot jelentenének, ex- porthitelek nyújtása, regionális egyenlőtlen- ségek megszüntetésének elősegítése, politi- kai döntések gyakorlati végrehajtásának tá- mogatása stb. A működésükhöz szükséges pénzeszközöket részben a takarékpénztárban összegyűjtött megtakarításokból, a kereske—

delmi bankoktól és a hitelszövetkezetektől felvett hitelekből, részben költségvetési for—

rásokból biztosítják.

A második világháború óta a nyugat-euró- pai pénzügyi rendszerekben mindenütt meg- jelentek a liberalizálási tendenciák. Francia- országban és Olaszországban ennek ellené- re még ma is jelentős az állami ellenőrzés és beavatkozás. A Német Szövetségi Köztár—

saságban a formális állami beavatkozás je—

lenleg nagyon korlátozott, A központi bank Formálisan csak Franciaországban függ * a

kormánytól. teljes politikai függetlenség azon- ban egyik államban sem valósult meg; mivel a kormány kisebb—nagyobb mértékben mind- három országban befolyást gyakorol a köz- ponti bankon keresztül a bankrendszer mű- ködésére. A befolyásolás másik. közvetlenebb módja a költségvetési pénzeszközök elosztó-' sa a különböző szektorok, illetve különböző

pénzintézetek között.

A monetáris és hitelpolitika szintén alkal—

mas eszköz arra. hogy a hatóságok a pénz—

ügyi életre, a bankrendszer működésére ha- tást gyakoroljanak. A Német Szövetségi Köz—

társaságban elsősorban a diszkont—tényező változtatásával és a banktartalékok kötelező szintjének módosításával érik el ezt a hatást.

Emellett megfigyelhető a hitelpolitika bizo- nyos szelektivitása. például az exporthitelek és a kis- valamint közepes méretű vállalko—

zásoknak nyújtott hitelek előnyösebb feltéte—

lei. A monetáris és hitelpolitika fő célkitűzé—

se Olaszországban a pénzpiac stabilizálása, a gazdasági fejlődés pénzügyi feltételeinek biztosítása, a kamatláb viszonylag állandó szinten tartása volt. Szelektív intézkedéseket csak az utóbbi években vezettek be: megha—

tározták (: bankhitelek növekedésének felső határát, s bizonyos területeket kivontak a kor- látozás hatálya alól. Franciaországban az utóbbi években nagyobb hangsúlyt kapott a pénzkészlet nagyságának ellenőrzése a hite—

lek mennyiségének ellenőrzésénél. Ezt széles körű szelektív hitelellenőrzés egészíti ki.

Az ipari és a banktőke összefonódása a három országban eltérő mértékű. A Német Szövetségi Köztársaságban ezek a kapcsola- tok igen szorosok. A nagy bankok a külön—

böző ipari és kereskedelmi vállalatok főrész—

vényesei közé tartoznak, s így alkalmuk nyílik azok tevékenységének közvetlen befolyásolá- sára. Olaszországban a bankok nem vásá—

rolhatják meg a termelő vállalatok részvénye- it. Az eladósodottság azonban olyan nagy, hogy a vállalatok mégis függő helyzetben vannak a bankoktól. A másik oldalról nézve viszont az is igaz, hogy a bankok helyzete szintén kényes: politikai következmények nél—

kül nem vonhatják ki tőkéjüket a termelő vállalatoktól. Némileg hasonló a francia ban- kok helyzete, amelyeknek az államosítás le- hetőségével kell szembenézniök. Részvényvá—

sárlási lehetőségük Franciaországban csaka beruházási bankoknak van, de így is szoro—

sak az ipari és a banktőke kapcsolatai.

A nyugat—európai pénzügyi rendszerek a második világháború óta a szerző véleménye szerint kétségtelenül közeledtek egymáshoz, bár még ma is nagy különbségek vannak kö—

zöttük. A közeledésnek három tendenciája fi- gyelhető meg:

1.' a bankrendszerbe tartozó intézmények valameny- nyi típusának tevékenységi köre bővül. univerzálisab- bá válik:

STATlSZTlKAl IRODALMI FlGVELÖ 325

2. fokozódik a nemzeti bankrendszerek koncentrá—

ciója és centralizációja;

3. szorosabbra fonódik a bankrendszerek nemzet—

közi együttműködése. szaporodnak a közös vagy leg- alábbis összehangolt pénzügyi műveletek.

A nemzetközi pénzügyi kapcsolatok inten- zívebbé válása. (: nemzetközi tőkeáramlás liberalizálása mindeddig nem vezetett a pénzügyi intézményrendszerek integrálódásá—

hoz. Ennek oka a jelentős nemzeti különb- ségeken kívül az érintett intézmények ellen- állásában is rejlik. Az Európai Gazdasági Közösség integrált pénzügyi rendszerének megvalósításához a következő feltételeket kellene biztositani: közds fizetési eszköz, a tőkeáramlás teljes szabadsága, összehangolt nemzeti adórendszerek, egységes számviteli rendszer, közös bankrendszer. multinacionális vállalatok, közös tartalékvaluta, E feltételek megteremtése igen sok gyakorlati, technikai akadályba. továbbá nemzeti érdekekbe is üt—

közik. A szerző véleménye szerint ezért az integrált nyugat—európai pénzügyi rendszer megvalósítása még nagyon sok egyeztető munkát és hosszú időt igényel.

(Ism.: Kuti Éva)

COSTA, A. M. :

A KGST UKONOMETRIAl MODELLJEINEK NEMZETKÖZl USSZEKAPCSOLASA

(The international linkage of econometric models for the CMEA region: an early assesment of policy responses and the transmission mechanism.) — Éco- nomíes et Sociérés. 1977. 6—9. sz. 1306—1366. p.

Az ún. LINK Project kb. egy évtizede kisér- letezik azzal a feladattal, hogy az egyes or- szágok ökonometriai modelljeit összekapcsol- ja egymással, interdependens kapcsolatokat létesítsen közöttük, és igy statisztikai alapo- kon nyugvó világmodellé integrálja őket. E világmodell alapján egyrészt a szóban forgó országok és a világgazdaság jövőbeli álla- potának alakulása lenne előrejelezhető, más- részt a világgazdaságban folyó tényleges vagy hipotetikus fejlődési folyamatok tovább- gyűrűző hatásai is megfigyelhetőkké. illetve

szimulálhatókká válnának.

A LINK Projectnek az elmúlt két-három év alatt végbement fejlődése egyrészt a mód—

szerbeli eszközök finomodásáról és a modell előrejelzési képességének javulásáról tett ta—

núbizonyságot, másrészt a Projectben részt vevő államok köre a közelmúltban a KGST- országok modelljeivel bővült. Ezeket a model- leket az ENSZ Fejlesztési Program (UNDP) Tervezési, Előrejelzési és Gazdaságpolitikai Központjának munkatársai dolgozták ki. Aje- len tanulmány bevezető részében hat KGST- ország modelljét mutatja be (a Szovjetunió modelljének kivételével), valamint e model—

leknek a LINK-rendszerrel való összekapcso-

lásából folyó fontosabb következményeket ismerteti; a második rész a hat modell pre- diktiv tesztjeivel (az ex post előrejelzés ered- ményeivel) foglalkozik, míg a harmadik rész az eddig elért eredményeket elemzi.

Jelenleg tehát a LINK-en belül a következő földrajzi csoportosításban szerepelnek az egyes országmodellek: az első csoportba tar- toznak a fejlett OECD-országok, .lapán, Ka- nada és az Egyesült Államok; a második cso- portot a Szovjetunió és a KGST-országok al—

kotják; a harmadik csoport a fejlődő orszá- goké, mig egy további csoportban azok az országok foglalnak helyet, amelyeknek öko- nometriai modellje most van kidolgozás alatt (Dánia, Norvégia, Görögország stb.). Az egyes országmodellek a specifikáció szem- pontjából eltérők ugyan (vagyis nem tartal- mazzák szükségszerűen ugyanazokat az egyenleteket és változókat), de külkereske- delmi egyenleteik révén belekapcsolódnak a LINK-rendszerbe, s ezek a külkereskedelmi egyenletek az összehasonlítás egyöntetűsége érdekében ugyanazokat a SlTC—kategóriákat alkalmazzák. A KGST-országoknak a rend- szerbe való bekapcsolásától olyan értelmű in- formációkat is várnak, hogy a nem piaci ve- zérlésű országok reálváltozói (output; álló- tőke-képződés, külkereskedelem) hogyan és mekkora idő—intervallumon belül reagálnak a világgazdaságban végbemenő változásokra, és e hatások milyen ,,átte'teleken" át valósul—

nak meg. Vizsgálati eszközül e tekintetben a modell dinamikus multiplikátorai szolgálnak.

A tanulmány részletesen tárgyalja ezeket, és sok példát sorol fel. lgy például megvizsgálja, hogy a tőkefelhalmozás, illetve az állóeszkö- zök ágazatközi elosztása melyik országban, milyen hatásokat váltott ki és mik voltak en- nek feltehető okai; mennyiben magyarázhatja e hatásokat a KGST-országok különböző szer—

kezete, erőforrásai, gazdasági mechanizmusa, és főleg hogyan hatnak külkereskedelmi po- litikájának merevségére vagy rugalm055ágá- ra. Figyelemreméltó megállapitása, hogy Magyarországon és Lengyelországban a kül- kereskedelem, illetve az export szoros kapcso—

latban áll a termeléssel (az export hatása az outputra erős), de vannak KGST—országok, ahol az export csupán a szükséges importte- dezet szerepét tölti be. Az ex post előrejelzé- sek és a szimulációs kisérletek Magyarország vonatkozásában az 1963—1973 közötti idő- szakra, atöbbi KGST-országban az 1964—1974 közötti időszakra vonatkoztak. E szimulációs kisérletek eredményét szerző táblákban fog- lalja össze. Részletesen bemutatja a tanul—

mány a hat modell statisztikai tesztjeit (a be- csült mérőszámok statisztikai ellenőrzését) is.

Különös érdeklődésre tarthat számot a ta- nulmánynak az a része, amely a fordulópon- tok elemzésével és előrejelzésével (turning point analysis) foglalkozik. Két ország (Ma—