Philip, André: A gazdasági és társadalmi jelenségek története 1800-tól napjainkig

324

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

GAZDASÁGSTATISZTIKA

PHILIP, ANDRÉ:

A GAZDASÁGI És TÁRSADALMI JELENSÉGEK TÖRTÉNETE 1800-TÓL NAPJAINKIG

(Histoire des faits économigues et sociaux -get1800 á nos jours.) Paris. 1963. Aubier 1—2.

0 .

A munkaalegújabb kor gazdaságtör- ténetével foglalkozik a legfontosabb or- szágok (Anglia, Egyesült Államok,Fran—

ciaország, Japán, Kína, Németország, Oroszország, illetve a Szovjetunió) gaz—

dasági fejlődésének tükrében. Természe—

tesen a gazdasági fejlődés politikai és társadalmi hátterét is felvázolja. Pol-

gári szemlélettel ugyan, de bizonyos .fokú tárgyilagosságra törekedve foglal—

kozik a szocialista gazdasági rendszer kialakulásával és fejlődésével is.

Bevezetésként a kapitalizmus közép—

kori kezdeteire vonatkozó utalásokkal kezdődik a könyv. Első része az ipari

forradalom és a liberális kapitalizmus

korát tárgyalja, a második rész a nagy

gazdasági egységek kialakulásával fog—

lalkozik, a harmadik rész pedig a jelen- kor gazdasági életével. Az említett ré—

szek nem tartalmaznak szigorú elkülö—

nítést az egyes korok között; mégis nagy—

jából az első rész idejét a francia for-

radalom és a múlt század 70-es 80—as évei közé helyezi a könyv, a második ré—

szét innen az első Világháború befeje—

zését követő, illetve a második világhá-

ború kitörését megelőző- évekig tartó

időközbe illeszti, a harmadik rész in—

nen kezdődik és napjainkig tart.

Szerző hangsúlyozza, hogy azonos ter—

mészetű gazdasági folyamatok a külön—

böző országokban gazdasági fejlettségük fokától függően másként és más idő—

pontokban zajlottak le, ezért sem lehet ' az egyes korszakokat valamiféle általá- nos érvényű évszámokhoz rögzíteni. Min-

denesetre azonban az egyes korszakokat felölelő említett három részben külön—

külön tárgyalja az egyes országok fej—

lődését.

A rendkívül szerteágazó nagy anyag—

ból csak egyes részek ötletszerű kieme—

lésére lehet itt szorítkozni.

Külön fejezetet szentel a szerző az 1930—as évek gazdasági világválságának, melyet igen alaposan ismertet, valamint a világválság visszahatásainak az egyes országok gazdasági életére.

A gazdasági fejlődés jellemzőinek tár- gyalása mellett a könyv külön fejeze- tekben ismerteti a munkásmozgalmak, főként a szakszervezkedés alakulását. A

jelenkor gazdaságtörténetének keretében

bőséges teret ad a szerző a tervgazdál—

kodási problémák fejtegetésének.

Lényeges kérdésnek tekinti és ennek

megfelelően alaposan vizsgálja a gazda-

ságilag elmaradott, illetve a gyengén fej-

lett országok gazdasági életének fejlesz—

tési lehetőségeit. Ezzel kapcsolatban azt a megállapítást teszi, hogy ezek az or—

szágok a második világháború után lé—

nyegesen kedvezőbb lehetőségek között fejlődhettek, mint azelőtt. Ugyanakkor rámutat a szerző az elmaradott orszá- gok gazdasági fejlődését akadályozó kü—

lönleges nehézségekre; többek között arra az általában figyelmen kívül ha—

gyott hátrányos körülményre, hogy a belföldi szakemberek képzése — ami

egyik elengedhetetlen sürgős feltétele a

gazdasági haladásnak — a fejletlen or—

szágok elmaradott egészségügyi körülmé- nyei között jóval kevésbé gazdaságos befektetést jelent, mint a gazdaságilag haladott és közegészségügyileg fejlett or—

szágokban. Az utóbbiakban ugyanis az ala—

csony halandóság miatt az oktatás—neve—

lésre fordított kiadások megtérülnek az

egyének hosszabb produktív munkássá—

gának ideje alatt, míg a fejletlen orszá—

gokban az átlagos élettartam rövidsége

miatt az egyéneknek nincs lehetőségük arra, hogy az oktatásukra fordított költ- ségeket munkájukkal visszatéríthessék a közösségnek, melyet ezért igen súlyo—

san terhelnek ezek a költségek.

Az elmaradott országok fejlesztésének

4 sarkalatos kérdésével kapcsolatban

foglalkozik a könyv a lehetséges válasz—

tások mellett és ellen felhozható érvek—

kel. E négy kérdés, hogy a gyengén fej—

lett országok

1. a szabadversenyt vagy a tervgaz—

dálkodást válasszák—e saját rendszerük—

nek?

2. a fejlesztésben a mezőgazdaságnak

vagy az iparnak adják—e az elsőbbsé—

get?

3. az iparon belül súlypontot képez—

zenek-e a fejlesztésben egyes kulcsipa—

roknál vagy pedig széles fronton egy—

szerre történjen a fejlesztés?

4. saját erőből végezzék-e a beruházá—

sokat vagy külföldi segítség igénybevé—

telével?

Végkövetkeztetésként arra a megálla—

pításra jut a szerző, hogy vizsgálatai so—

rán nem lehetett a gazdasági fejlődés—

nek valamiféle általános érvényű tör—

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ 325

vényszerűségeit megállapítani. Ugyan— letben szereplő E a valószínűségi tag.

azon előzmények országonként más és A nemzeti jövedelem egyenlete:

más következményre vezettek, illetve azonos folyamatoknak országonként el- térő előzményei lehettek. Befejezésül megkísérli felvázolni ajövő fejlődésének kilátásait a gazdasági egységek szerinte jelenleg megkülönböztethető négy főti—

pusában: a Szovjetunióban, az Amerikai

Egyesült Államokban, az Európai Gaz-

dasági Közösségben és a fejletlen orszá- gokban.

Mondanivalóit a szerző bőséges sta—

tisztikai adatanyaggal támasztja alá.

(Ism.: Juhász László)

*

KíSÉRLET EGYSZERÚ ÖKONOMETRIAI NÖVEKEDÉSI EGYENLETEK KIDOLGOZÁSÁRA

(Próba budowy prostych ekonometrycznych równan wzrostu.) —— Ekonomista. 1964. 3. sz.

545—564. p.

A katowicei Közgazdasági statisztikai tanszékén Zb.

és munkatársai egyszerű

metriai modell segítségével igyekeztek megfogalmazni a lengyel népgazdaság 1950—1961 időszakában mutatkozó gaz- dasági növekedési összefüggéseket. Az ilyen ökonometriai modellek több célt szolgálnak: elősegítik a gazdasági jelen—

ségeket befolyásoló különböző tényezők hatásának megismerését, a megbecsült paraméterek. alapján fel lehet mérni kü- lönböző gazdasági intézkedések hatásait, a kapott egyenletek alapul szolgálhat—

nak optimálási modellek kidolgozására,

az ökonometriai modell segítséget nyújt a tervtől való eltérések törvényszerűsé- geinek elemzésében.

A modell egyenletei a következők:

A bruttó beruházás egyenlete:

Egyetem Paw lowski önkono-

1, : O,64 Y, : 0,45 I,_1 :

%—l2,81W(1)— 7,73 WW) igl,

Eszerint a bruttó beruházás szoros ösz—

szefüggésben van a nemzeti jövedelem—

mel (Y,) és az előző évi beruházással (h-, ), vagyis az egyszer megindult nö—

vekedési folyamat mintegy önműködően

folytatódik. A WO) és W") magyarázó

változók értéke zérus vagy az egység;

attól függően adták nekik az egyik vagy amásik értéket, hogy a kérdéses évben a beruházások növelésére vagy az életszín- vonal emelésére helyezték a fő súlyt.

Megjegyezzük, hogy kiszámították ugyan—

ezt az egyenletet a nettó beruházásokra vonatkozóan is. A minden egyes kép—

Y, : 1,00 Y,_1—r 0,05 1,_, 4—

: 2,19 (E, —F,—,) : 0,29 % g,,

Tehát a nemzeti jövedelem az előző évi

nemzeti jövedelemnek (Y,_1), az előző évi

beruházásnak (Ig_-1és a produktív munka4

erő növekedésének (Ft—1714) függ-

vénye. Feltűnik, hogy a nemzeti jövede- lem növekedése sokkal nagyobb mérték- ben függött a munkaerő növekedésétől, mint a beruházásoktól.

A nemzeti jövedelem aránya a globá- lis társadalmi termékben:

o, : o,013 V, 4— O,118 iga,

Ez az arány (O,—) szorosan összefügg a mezőgazdaságnak és erdészetnek a nem—

zeti jövedelem megtermelésében való

részvételével, mert az utóbbiakban na—

gyobb a tiszta termékarány az összter- mékben.

A nem mezőgazdasági ágazatok ará—

nya a nemzeti jövedelemben:

V,: 03213: 74,48 4— ; g,,

Ez az egyenlet baloldalán idő—trendet tartalmaz.

A foglalkoztatás egyenlete:

F, : O,67 F,.1 % 0,12 :: nu 35,38 — g,,

A foglalkoztatás tehát az előző évi fog-

lalkoztatáson (Ft,—1) kívül az idő—trend—

től függ.

A munka termelékenységének egyen—

lete:

z, : O,96 x,, 1 : o,037 1, , t 4. o,53 V, : sem iga,

A munka termelékenysége tehát az elő—

ző évi termelékenységtől, az előző évi

beruházásoktól (It__1) és az iparosodástól a nem mezőgazdasági ágazatok arányá—

tól (Vt—től) függ.

A reálbérek egyenlete:

G, : _ 0,085 C,-t1,37 2, 44 a 9,34 W(8) : 25,89 Jr g,,

A reálbérek növekedése tehát függ a

kiskereskedelmi árszinttől (C,) a munka

termelékenységétől (Z,) és az állami bér-

politikát jellemző WW) változótól, amely

zérus vagy egy értéket vehet fel.

A fenti egyenletrendszert kiegészíti.

még az U; :: 1 ——V; definíció. Az egyen—' letek rekurrenciás modellt alkotnak, va—